XVI a. II pusės Kauno miestiečių lietuviškos kilmės asmenvardžiai

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XLI (1999) Alma RAGAUSKAITĖ Litván Nyelvi Intézet, Vilnius A XVI. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK KAUNASI, LITVÁN EREDETŰ VÁROSI POLGÁRAI A litván városi polgárok személyneveit már vizsgálták. Mindenekelőtt Z. Zinkevičius „Lietuvių antroponimika” című monográfiája említendő, amely a vilniusi Szent János-templom 1602–1615. évi házassági, valamint 1611–1616. évi keresztelési anyakönyveinek antroponimáit elemzi, továbbá néhány tanulmánya (Zinkevičius 1973: 17–19; 1974a: 136–143; 1974b: 78–85; 1977; 1980: 151–156). A szerző részletesen tárgyalta a vilniusi polgárok személyneveinek eredetét és képzését, valamint a családnevek kialakulásának egyes kérdéseit. A városi polgárok személyneveinek eredetét, képzését, fejlődését és egyéb sajátosságait tekintve e névanyag vizsgálata időszerű és folytatandó. A tanulmány célja a XVI. századi kaunasi polgárok litván eredetű személyneveinek tárgyalása, valamint összevetésük a mai litván keresztnevekkel és családnevekkel. Fontos volt megállapítani, hogy a XVI. században használt személynevek közül mennyi és milyen típusú nem maradt fenn napjainkig, vagyis ma már nem használatosak a litván névkincsben. Emellett indokoltnak tűnt ezen antroponimák képzési elemzése és jellegzetesebb szláv jelenségeik tárgyalása. A tanulmányhoz az antroponímiai adatokat XVI. századi (1561–15651, 1564–15692, 1587–15913) kaunasi városbírói könyvekből gyűjtötték. Ezek egyedülálló történeti források, amelyek a XVI. század első felétől maradtak fenn. A kaunasi városbírói könyveket lengyel és latin nyelven írták az írnokok. A könyvek a városbírói bíróságon tárgyalt ügyek bejegyzéseiből állnak4. A bennük feljegyzett személyek többsége litván, kaunasi polgárok és betelepülők egyaránt (Kiaupa 1988: 28). A tárgyalt forrásokban Kaunas polgárait nem egységesen nevezték meg. Leggyakrabban két személynévvel jegyezték fel őket, például: Wojciech Kiszkielentis miełczanin 1 A Vilniusi Egyetemi Könyvtár Kézirattára (a továbbiakban: VUBRS). F. 7. Nr. 13846. 2 Ugyanott. F. 7. Nr. 13844. 3 Ugyanott. F. 7. Nr. 13851. 4 E források részletes leírását, amely adatokat közöl a dokumentum őrzési helyéről, jelzetéről, a könyv állapotáról, a bejegyzések nyelvéről, a lapok helyes sorrendjéről és a kiadásokról, lásd Kiaupa 1988: 40–45. 145 Kowien[ki (V₃ 206)⁵, Mikołaj Pempe mieszczanin Kowien[ki (V₃ 206), Grigą Raczułf mieszczanina Kowien[skiego⁶ (V₂ 168), Macziej zalis mieszczanin Kowien[ki (V₂ 167) stb. Előfordulnak három személynévből álló megnevezések is, például: Sczepan Pawłowicz Dowgierdowicz Mie[czanin Kowien(ski) (V₃ 99); Vthcziny Jakubelis Janowicz fuxtulis mieszczanin Kowien[ki (V₂ 49) stb. Fontos egyértelműen meghatározni, hogy a történeti dokumentumokban feljegyzett antroponimák közül melyek sorolhatók a kaunasi polgárokhoz. Az elemzéshez olyan forrásokat választottunk, amelyekben feltüntették, hogy az érintett személy polgár. A templomi anyakönyvekben ugyanis a polgárokat gyakran nem jelölték külön megjegyzéssel. Z. Zinkevičius a vilniusiak személyneveinek vizsgálata során szembesült ezzel a problémával (vö. Zinkevičius 1977: 46). Kaunas városának városbírói könyveiben a polgárokat civis, mieszczanin megjelöléssel illették, például: Macźiel Połodeli[mieszczanin Kowienski (V₂ 281), Jakuba Sawodonya mieszczanina Kowien- skiego (kil.⁷; V₃ 324), Macźiei Odega civis Kowien(ski) (V₂ 85) stb. Z. Kiaupa az így megjelölt személyeket a város valódi polgárainak nevezi (Kiaupa 1989: 31). Hűségesküt tettek a városnak, és részt vehettek annak irányításában. A polgárok azonosításakor a jegyzőkönyvek nyelvének fontos elemei a tiszteleti címek. Némelyikük a polgári rendhez tartozást jelöli, például: spectabilis, godny, zacny, honoratus, famatus, sławetny, circumspецtus, providus, opatrzny, honestus, uczciwy⁸. Kaunas városának városbírói könyveit olyan írnokok vezették, akiknek feltehetően nem a litván volt az anyanyelvük. Ezért a litván eredetű személynevek lejegyzésekor egyes alakjaikat nagyon változatosan adták vissza. Néhány antroponimát viszonylag szabályosan írtak le, például: Dwilis (V₁ 186)⁹, Kapkasionis (V₃ 185), Krutinonis (V₃ 39) stb. Az említett antroponimák többsége azonban különféle változtatásokon esett át. Ezt részben nyelvi okok, különösen a litván és a lengyel nyelv kölcsönhatása idézte elő (vö. Antonovič 1961: 120–140). A viszonylag kis terjedelmű anyag (219 litván eredetű antroponima) miatt itt csak a szlávosítás jellegzetesebb eseteit mutatjuk be. ⁵ Az 1561–1565. évi kaunasi városbírói könyvet V₁-gyel, az 1564–1569. évit V₂-vel, az 1587–1591. évit pedig V₃-mal jelöljük. Minden itt közölt személynév anyakönyvezett. Mindegyikük után zárójelben a forrás, illetve a forráslap száma szerepel. A személynevek közlésekor igyekeztünk megőrizni a történeti dokumentumokban rögzített autentikus alakokat. Az egyszerűség kedvéért csupán néhány sajátos betűt változtattunk meg, vagyis ð – d, þ – h, ȝ – s. ⁶ A történeti dokumentumokban rögzített rövidítéseket feloldjuk. A kiegészítést zárójelben adjuk meg. ⁷ A cikkben a nyelvtani esetek elnevezéseinek következő rövidítéseit használjuk: kilm. – birtokos eset, naud. – részes eset, įnag. – eszközhatározói eset. ⁸ E célból az anyaggyűjtés során olyan lengyel–latin terminusrendszert használtunk, amely a polgárok mesterségét, foglalkozását és címhierarchiáját tükrözi (Prinke 1992: 109–120). ⁹ A rövidség kedvéért itt csak a második személyneveket közöljük. 146 A hanghelyettesítés leggyakoribb esetei: az a o-vá változik, például: *Sausagrobis – faušograbīja (birt.; V₁ 165; V₂ 254), *Sausakojis – faušokaiβ (V₂ 24), *Savadūonis – Sowodūonya (birt.; V₃ 122), *Sedeika (*Sėdeika?) – Jėdeyko (V₂ 215) stb. Az o ą-vá változik, például: *Arvydavičius – Orwidowicza (birt.; V₂ 139). Az au ow-vá változik, például: *Daugirdavičius – Dowgierdowicz (V₃ 99) és mások. Az s š-vé változik, például: *Kairys – Kayriβ (V₂ 132), *Kimeklis – Kimekliβ (V₁ 144), *Plikis – Plikiβ (V₂ 156), *Skersys – Skierbiβ (V₂ 55), *Spalis – Sjpal (V₃ 18) stb. A személyneveket leggyakrabban végződéssel írják, ettől csak elszórtan térnek el, például: Gotarth (V₂ 63), Jkirmont (V₃ 118), Skolondɜ (V₃ 77), βpal (V₃ 18). Mind végződéssel, mind anélkül egyetlen esetet találtak: Lankielis (V₃ 175) és Lankyël (V₃ 222). A litván patronimikus képzőkkel alkotott személyneveket rendszerint végződéssel írják. Csak egy olyan személynevet találtak végződés nélkül, amelyben a litván -ūnas patronimikus képző szerepel: Swiencziun (V₃ 245). Végződés nélkül írják a szláv -evič, -ovič patronimikus képzőkkel alkotott származékokat, például: biwÿlyowicz (V₃ 210), Dwiliewicz (V₃ 154), Eÿthwÿlowicz (V₁ 10) stb. A vizsgált történeti forrásokban 900 különböző személy – kaunasi polgár – kéttagú névmegjelölését jegyezték fel10. A második névelemek eredet szerinti értékelése után a személynevek két csoportját különítették el: litván és nem litván eredetűeket (vö. Maciejauskienė 1997b: 108). Az első csoport lényegesen kisebb. Ebbe 219 (24%) antroponima tartozik, a másodikba pedig 681 (76%). Az utóbbi csoportban 410 (~61%) keresztény nevekből származó antroponima, 206 (30%) különféle szláv köznevekből eredő személynév, 35 (5%) germán eredetű, 30 (4%) pedig ismeretlen eredetű. A cikk – amint arról már szó esett – csak az első csoportba tartozó, azaz litván eredetű antroponimákat vizsgálja: a kialakulóban lévő családneveket, illetve az azokat helyettesítő személyneveket. V. Maciejauskienė álláspontját követi, miszerint litván eredetűnek csak azok a személynevek tekinthetők, amelyek „a litván nyelv genetikailag saját szavaiból” származnak (Maciejauskienė 1997b: 109). Ilyenek például a cikkben bemutatott esetek: *Balčius – Balcziuβ (V₂ 1), vö. lit. báltas ’világos, majdnem hó-, tejfehér stb.’ (LKŽ II 609–610); *Smilgius – Jmilgus (V₁ 225), vö. lit. smilgìus ’akinek a földjén csak perje nő’ (LKŽ XIII 173); *Sprindis, *Sprindys – Jprÿndzja (birt.; V₂ 85), vö. lit. sprìndis, sprindỹs ’mérték, amely a hüvelykujj és valamelyik másik, oldalra kinyújtott ujj közötti távolságnak felel meg’ (LKŽ XIII 515); *Stulgis, *Stulgys – Jtulgÿβ (V₂ 174), vö. lit. stulgỹs ’erdei cankó (Tringa ochropus); réksnys’, stulgùs ’hosszúkásan kerekded, ovális; büszke, fennhéjázó’ (uo., 1022–1023) stb. 10 Kaunas városbírói könyveiben előfordul, hogy ugyanazt a személyt többször is feljegyezték. Ezért olykor ugyanazon személyt megnevező kéttagú névmegjelölés második tagjának változatai is lehetnek, vö. 149. o. Ezért bizonyos számítási hibalehetőséggel is számolni kell. 147 A vizsgált 219 személynév képzése változatos. Képzésük alapján két nagyobb csoport különíthető el: a patronimikus és a nem patronimikus eredetű személyneveké. Az utóbbi csoport jóval népesebb. Ebbe 109 (49,7%) antroponima tartozik, például: Pawła Belzgy (birt.; V₃ 159), Piotrowi Bridzju (haszn.; V₃ 159), Jana Burny (birt.; V₁ 190), pawła Jedy (birt.; V₁ 229), Mikołai Trumpoł (V₂ 60) stb. Az első csoportba 67 (30,6%) patronimikum tartozik. Egy részük a litván -aitis, -(i)onis, -(i)ūnas patronimikus képzőket tartalmazza, például: Mikolaia Burbaicza (birt.; V₂ 150), Macžiei Manukaiczis (V₂ 16), Bernot Narubaicził (V₁ 301); Janowi Jagminonis (haszn.; V₃ 157), Jurgia Jagwilanis (birt.; V₁ 77), Pawel Jaфwilanіł (V₁ 102); Pawlowy Gniewzunowi (haszn.; V₃ 189), Gregier Sedeikun (V₁ 275) stb. E csoport többi személynevét a szláv -evič, -ovič patronimikus képzőkkel írták le, például: Macžieia Balłjewicza (birt.; V₂ 53), Thomas Sзpaliewicz (V₃ 146), Crȳbtoph Zagarewicz (V₃ 213); Bartholomeus Meylowicz (V₁ 129), Jana Narkowycza (birt.; V₃ 67), Janka Puфphilophiczа (birt.; V₃ 136), Jana Radwiłowicza (birt.; V₃ 107), ƒtaniławowi Wilbutowiczowi (haszn.; V₃ 137) stb. A litván eredetű antroponimák közül 43 (19,7%) a -elis (-elė), -ėlis (-ėlė), -ikas, -ikis, -ulis, -utis kicsinyítő képzőkkel alkotott származék, például: Mikas Karwielis (V₃ 216), Janelis Kuprelis (V₁ 110), Jakubelia Pilvelia (birt.; V₁ 120), Pawel Wergelił (V₂ 203); Januз Kiermielis (V₃ 224), Jan Wawerela (V₁ 82); Tomała Knuxdzika (birt.; V₁ 293), Jakub Winxnikos (V₁ 174); Jan Winxnikisз (V₁ 174); Jan Skorulis (V₁ 125, 292; V₃ 106); Jakub Pumpuczjis (V₃ 86) stb. Bizonyos esetekben ezeknek a képzőknek patronimikus jelentésük is lehet (Zinkevičius 1977: 238; Maciejauskienė 1991: 229; 1994: 42). A tárgyalt litván eredetű polgári személyneveket patronimikumokból és nem patronimikus eredetű antroponimákból rekonstruálják. A rekonstruált alakokat csillaggal jelölik, és ábécérendben, litvánul írják le. Ezt követik azok a történeti forrásokban rögzített személynevek, amelyek alapján az antroponima alakját rekonstruálták. A rekonstruált alakokat összevetik a „Lietuvių vardų kilmės žodyne” (LVKŽ) és a „Lietuvių pavardžių žodyne” (LPŽ) szereplő mai utónevekkel és családnevekkel. Néhány esetben több elméletileg lehetséges változatot is megőriztek. Ha a mai névanyagban nem találtak pontos megfelelőt, az adott tőre (vagy szárra) jellemző néhány személynevet közölnek. A forrásokban rögzített személynevekből patronimikus képző nélküli alakokat rekonstruálnak. Mivel a szlávosított antroponimaalakokban a szláv -evič és -ovič patronimikus képzők szerepelnek, feltételezhető, hogy a litvánok a beszélt nyelvben számos esetben használhattak litván patronimikus képzőket (-aitis, -ėnas, -onis, -ūnas stb.) (vö. Maciejauskienė 1994: 25–31). Z. Zinkevičius másként járt el. 11 A patronimikum meghatározása: „olyan személynév, amelyet speciális képzőkkel az apa bármely néveleméből alkotnak.” (Maciejauskienė 1991: 16). 148 A XVII. század eleji vilniusi patronimikumokat, amelyeknek képzői -evič, -ovič, olyan személynevekként rekonstruálva, amelyek képzője -aitis (vö. Zinkevičius 1977: 118). A patronimikus képzők nélküli rekonstruált alakok azért is célszerűbbek, mert a vizsgált forrásokban ugyanazt a személyt gyakran (néha akár ugyanazon az oldalon is) eltérően nevezik meg – a második személynév különböző alakjait használják, például: piotr powirpanis (V1 102), piotra powirpowicza (birtokos eset; V1 189, 262, 289, 302; V2 6, 9), piotr Powirpos (V2 50); Tomaſ Jermuxnianis (V1 168, 229), Tomaſu Jermuxniu (eszközhatározói eset; V1 261; V2 97, 146), Tomasa Jermuxniewicza (birtokos eset; V1 305), Tomasu Jermuxniewiczu (eszközhatározói eset; V2 134), Tomas Jermuxnianib (V2 177, 235), Tomas Jermuxnib (V2 224), Tomaſ Jermuxniewicz (V1 261) és így tovább. A rekonstruált kéttagú személynevek végződéseinek helyreállításakor K. Būga véleményét követjük, miszerint „a kéttagú családnevek az egyes szám alanyesetében egyenrangúan végződhetnek -as vagy -a, illetve -is végződéssel” (Būga 1958: 224). A tanulmányban az „A litván családnevek kialakulása” című monográfiában meghatározott és tárgyalt antroponimikai terminusokat használjuk12. A tárgyalt litván eredetű személynevek a litvánok régi kéttagú személyneveire, azok rövidült alakjaira és az utóbbiak képzős származékaira, valamint ragadványnévi személynevekre (ragadványnevekre) oszlanak. A továbbiakban is ebben a sorrendben mutatjuk be őket. A litvánok régi kéttagú személynevei A XVI. századi kaunasi polgárok tárgyalt litván eredetű antroponimái közül 29 olyan van, amelyből régi kéttagú személynevek rekonstruálhatók. Az alábbiakban 15 ilyen rekonstrukciót mutatunk be (ez a helyreállított személynevek összességének 19%-a). *Ar-vyd-as: Orwidowicza (birtokos eset; V1 139). Vö. a mai személynévvel: Arvydas (LVKŽ 80). *By-vil-is: Biwilis (V3 7), Biwilewicz (V3 45, 210), Biwylyewiczowy (eszközhatározói eset; V3 196). Vö. a mai családnevekkel: Bivilis, Bivylis, Bývilis, Bývilis (LPŽ I 269). *Dau-gint-as, *Dau-gint-is: Daugintowicza (birtokos eset; V1 240). Vö. a mai személynevekkel: Daugintas, Daugintis (LPŽ 469). *Dau-gird-a, *Dau-gird-as: Dowgierdowicz (V2 22). Vö. a mai személynévvel: Daugirdas (LVKŽ 118), valamint a családnevekkel: Daugirda, Daugirdas (LPŽ I 469). *Dau-nor-a, *Dau-nor-as: Dawnaranis (V1 247). Vö. a mai személynévvel: Daunoras, valamint a családnevekkel: Daunara, Daunora, Daunorà, Daunóras, Daunõras (LPŽ I 473–474). *Eid-vil-as: Eydwilowicz (V1 10, 54, 86, 94), Eydwilowicza (birtokos eset; V1 107). Vö. a mai személynévvel: Eidvilas (LVKŽ 136). *Go-tart-as: Gotarth (V2 23). Vö. a mai személynévvel: Gótartas (LVKŽ 185). *Jag-min-as, *Jog-min-as: Jegminonis (V3 157). Vö. a mai személynévvel: Jógminas, valamint a családnevekkel: Jagminas, Jagminas, Jógminas, Jogminas (LPŽ I 783–784, 838). 12 Áttekintésüket lásd a 12–19. oldalon. 149 * Jog-vil-as: Jagwilanis (V2), Jagwilowiczu (haszn.; V2, 24, 87, 135), Jagwila-nių (birtokos; V2 129, 156), Jagwilonja (birtokos; V2 209). Vö. még Jógvilas (LVKŽ 207). *Mant-vil-a, *Mant-vil-as: Mantwilanis (birtokos; V1 77). Vö. még Mańtvilas (LVKŽ 261), továbbá Mańtvila, Mańtvilas, Mantvilas, Mońtvila (LPŽ II 155–156, 269). *Rad-vil-a, *Rad-vil-as: Radwilowicza (birtokos; V3 107). Vö. még Radvilas (LVKŽ 306), továbbá Radvilá, Rādvila, Radvylā, Radvilas (LPŽ II 554). *Skir-mant-as: Skirmont (V3 188). Vö. még Skirmantas (LVKŽ 333), továbbá Skirmantas, Skirmántas, Skirmontas, Skirmóntas (LPŽ II 742–743). *Taut-vil-as: Tauthwilanis (V1 254). Vö. még Taūtvìlas (LVKŽ 345). *Vil-but-as: Wilbutowiczowi (haszn.; V3 137). Vö. még Vìlbutas (LVKŽ 372), továbbá Vìlbutas, Vīlbutas (LPŽ II 1210). *Žos-taut-as: Zaſtawtaſ (V2 201), Zaſtawtowicz (V2 245). Vö. még Žóstautas (LVKŽ 390), továbbá Zastautas, Žóstaūtas (LPŽ II 1276, 1345). Amint látható, a bemutatott régi litván kéttövű személynevek legalább két tucat tőből állnak: ar-, by-, but-, dau-, eid-, gint-, gird-, go-, jog-, mant-, min-, nor-, rad-, skir-, tart-, taut-, vyd-, vil-, žos-. Az ilyen vagy hasonló tövekkel képzett személynevek a XVI. század más történeti forrásaiban is előfordulnak. Megfigyelhető, hogy a XVII–XVIII. századi kaunasi önkormányzati intézmények dokumentumaiban13 fokozatosan csökken a kéttövű személynevek száma. A régi kéttagú litván személynevek rövidülései és képzős származékai A forrásokban mindössze 6 (7%) olyan kaunasi polgári antroponimát találtak, amelyek legalább elméletileg kapcsolatba hozhatók a kéttövű személynevek rövidült alakjaival és azok képzett, szuffixumos származékaival. Ezeket a forrásokban rögzített 10 személynévből rekonstruálták. Ezeknek az antroponimáknak a mennyisége és a litván névállományban elfoglalt helye különböző megítélés alá esik. Z. Zinkevičius meg van győződve arról, hogy a kéttövű személynevek rövidült alakjai és képzett, szuffixumos származékaik a történeti antroponímia kontextusában igen nagy számban fordultak elő 13 Magistrato ir vaito knyga. 1603–1629 m. – VUBRS. F 7. Nr. 13855. Magistrato knyga. 1604–1610 m. – VUBRS. F 7. Nr. 13856. Vaito knyga. 1606–1608 m. – VUBRS. F 7. Nr. 13859. Vaito, suolininkų, magistrato knyga. 1608–1616 m. – VUBRS. F 7. Nr. 13860. Suolininkų knyga. 1610–1622 m. – VUBRS. F 7. Nr. 13861. Acta cora honorato judicio scabinall civitatis Cavnen sis... ab anno domini ~ 1662 ad annum 1673. [Kauno suolininkų knyga]. – VUBRS. F 7. Nr. 13865. Magistrato ir suolininkų knyga. 1683–1773 m. – VUBRS. F 7. Nr. 13868. Aktų įrašų knyga. 1738–1749 m. – VUBRS. F 7. Nr. 13868, 2. Aktų įrašų knyga. 1743–1748 m. – VUBRS. F 7. Nr. 13868, 3. Aktų įrašų knyga. 1749–1753 m. – VUBRS. F 7. Nr. 13868, 4. 150 (vö. Zinkevičius 1988: 100). V. Maciejauskienė úgy véli, hogy ezeknek a személyneveknek valójában nem volt nagyobb súlyuk a XVI–XVII. századi antroponímiában (vö. Maciejauskienė 1991: 245–248; 1997a: 130). A szóban forgó antroponimák eredete és képzésmódja a kutatók számára nem kétséges. A. Salys szerint ezek a személynevek a régi litván kéttövű antroponimákból rövidültek le, „többnyire az első névtag tövét megtartva, vagy már ősidők óta egytövűek voltak” (Salys 1983: 270). P. Skardžius az ilyen típusú antroponimák két képzési módját jelöli meg: 1) a kéttövű személynév egyik tagját használták, pl.: Noras: Nor-butas; 2) az egyik tőhöz a másik egy részét is hozzákapcsolják, pl.: Knystas: Knys-tautas stb. (Skar-džius 1943: 440–441). Z. Zinkevičius megállapítja, hogy a régi kéttövű személynevek rövidült alakjaiból különféle képzett, szuffixumos származékokat alkottak, pl.: Ginelis a Ginas (: Gin-tautas), Darulis mellett Daras (: Dargaila) stb. (vö. Zinkevičius 1977: 230, 237). Az alábbi antroponimák a régi litván kéttövű személynevek rövidült alakjai, illetve ezek képzett, szuffixumos származékai közé sorolhatók. *Girdžius: Girdžiunos (V3 24, 90), Gȳrdžyūna (birtokos; V2 238). A gird- tövet tartalmazó kéttövű antroponima rövidült alakja lehet. Ehhez vö. az adatolt személyneveket: Gird-man-tas, Gird-vainas, Gird-vydas; Al-girdas, By-girdas, Dau-girdas (LVKŽ 181–182; 69, 98, 118) stb. Továbbá vö. az adatolt vezetéknevet: Girdžius (LPŽ I 674). *Maniukas: Maniukaicziß (V2 16). A -ukas képző egy régi, két tövű személynév rövidítéséből képzett származék; ennek egyik töve a man-, rövid alakja pedig *Manys vagy hasonló. Ehhez vö. a kettős tövű személynevekkel: Man-dravas, Man-gailas, Man-gaudas; Al-mantas, Ei-mantas (LVKŽ 257–258; 71, 140) stb. Továbbá vö. a kettős tövű vezetéknévvel: Maniūkas (LPŽ II 154). *Norka, *Norkys, *Norkus: Narkowicza (birtokos; V1 243; V3 123). A régi kéttövű antroponima, a *Norkantas vagy hasonló név rövidült alakja lehet. A nor- elemhez vö. az adatolt személyneveket: Nór-budas, Nór-gailas, Nór-gėlas; Bei-noras, Dai-noras, Ei-noras (LVKŽ 289–290; 94, 122, 141) stb. A kant- elemhez vö. az adatolt személyneveket: Kaṅt-minas, Kaṅt-rimas, Kaṅt-vainas; Bù-kantas, Dau-kantas, Gėd-mantas (LVKŽ 219–220; 103, 121) stb. Továbbá vö. az adatolt vezetékneveket: Norkà, Norkỹs, Nõrkus, Nórkus, Nórkus (LPŽ II 333–334). *Norušas, *Norušis, *Norušys: Narufajcziß (V1 301), Narufowicz (V2 209). A nor- elemet tartalmazó régi kéttövű személynév rövidült alakjából, például a *Norius alakból képzett -uš- szuffixumú származék (LVKŽ 289). Ehhez vö. *Norka (lásd ott). Továbbá vö. az adatolt vezetékneveket: Nãrušas, Nãrišis, Nõrušas, Nòrušis, Norušys (LPŽ II 301, 335). *Rimka, *Rimkus: Rimkowicz (V1 222). A Rìmkan-tas vagy hasonló kéttövű antroponima rövidült alakja lehet. A rim- elemhez vö. az adatolt személyneveket: Rìm-butas, Rìm-daugas, Rìm-gailas; Aū-rimas, Bùt-rimas, Ei-rimas (LVKŽ 313–314; 87, 106, 141). Továbbá vö. az adatolt vezetékneveket: Rìmka, Rìmkus, Rìmkaus, Rymkus (LPŽ II 609–610). *Rimušis: Rȳmu/Jewicz (V2 135). Az -uš- képzős származék egy régi, két tövű személynév rövidült alakjából, amelynek egyik eleme rim-, például Rìmas vagy hasonló. A rim- elemhez vö. *Rimka (lásd). 151 Becenévi személynevek (ragadványnevek) A vizsgált, litván eredetű kaunasi polgári antroponimák között a becenévi személynevek vannak többségben. Konkrét litván főnevekhez, melléknevekhez és igékhez kapcsolódnak. Az alábbiakban a tárgyalt csoport 63 (74%) antroponimáját közöljük, amelyeket a forrásokban rögzített 180 személynévből rekonstruáltunk. *Balčius: Balcijųf (V₁ 301), Balcžia (birtokos eset; V₂ 1). Vö. mai családnév: Balčius (LPŽ I 170). *Balsys: Bolβia (birtokos eset; V₁ 295), Bolβia (birtokos eset; V₃ 215), Balβiewicza (birtokos eset; V₂ 53). Vö. mai családnevek: Bálsis, Balsys (LPŽ I 176). *Belzga: Belzga (V₃ 138, 159). Talán a litván bélzginti „ostobaságokat beszél” igével hozható összefüggésbe (LKŽ I 742). *Braidys: Broÿdβiu (használatban; V₂ 184); Broÿdʒifβ (V₂ 213). A litván braidýti „gázol; taposva halad” igéből (LKŽ I 184) vagy hasonlóból. *Bridžius: Bridžiu (használatban; V₃ 220). Vö. mai családnév: Bridžius (LPŽ I 308). *Burba: Burba (V₂ 53), Burbaicžia (birtokos eset; V₂ 150). Vö. mai családnév: Būrba (LPŽ I 353). *Burbažentis: Burbožięčis (V₁ 107), Burbožetifβ (V₂ 126, 190, 236, 248), Burbožentis (V₃ 32, 157, 181, 187). Összetett antroponima: *Burb-a-žentis. Az első elem a *Burba személynévből vagy hasonlóból ered, vö. mai családnév: Būrba (LPŽ I 353), a második pedig a litván žéntas „a lány férje; vő” szóból (DLKŽ 954)¹⁴. *Burna: Burny (birtokos eset; V₁ 190). A burn- elemhez vö. mai családnevek: Burnáitis, Burnalis, Burneikà, Burnéika, Burneikis, Burnekaitis, Burnelaitis, Burnélis, Burnialis, Burnỹs stb. (LPŽ I 358–359). *Dvylýs: Dwilis (V₁ 112, 186; V₂ 450), Dwiliβ (V₂ 58). Vö. mai családnevek: Dvilýs, Dvylis, Dvylýs (LPŽ I 549). *Gniaužius: Gniewżiuβ (V₁ 159), Gniewzunowi (használatban; V₃ 113, 184). Vö. *Gniaužis személynévvel (Zinkevičius 1977: 144). *Juodis, *Juodys: Jedy (birtokos eset; V₁ 229), Jodiβ (V₁ 146; V₂ 201). Vö. mai családnevek: Júodis, Juodỹs (LPŽ I 858). *Kabald is: Kobaldiβ (V₂ 21). A litván kabálda „aki lassan, sántítva, tántorogva jár; sánta, ügyetlen ember” szóból (LKŽ V 4–5). *Kairis, *Kairys: Kavris (V₁ 112, 163), Kairis (V₁ 265), Kayriβ (V₁ 315), Kayriβ (V₂ 132). Vö. mai családnevek: Kairis, Kainỹs (LPŽ I 888). *Kapk asys: kapkasionis (V₃ 185). A litván kapakasis, -ė „aki gödröt ás a temetőben; sírásó“ (LKŽ V 222) szóból. *Karvelis: Karwielis (V₃ 216). Vö. a mai Karvėlis családnévvel (LPŽ I 936). *Keida: Kieidÿ (birtokos eset; V₃ 67, 90). Vö. a *Keida személynévvel (Zinkevičius 1977: 153). ¹⁴ Dėl sudurtinių asmenvardžių su sandu žent- dar žr. Maciejauskienė 1973: 177–181; 1991: 30. 152 *Keliuotis: Kieliocsja (kilm.; V₂ 127). Plg. db. pv. Keliotis, Keliuotis (LPŽ I 968–969). *Kimeklis: Kimeklif (V₁ 144), Kimeklis (V₁ 229), Kỹmeklỹa (kilm.; V₂ 12). Plg. db. pvd. Kimėklis (LPŽ I 995). *Kirmėlis: Kiermelia (eredet; V₁ 154; V₃ 195), Kiermielis (V₃ 224). Vö. a településnévi alakokat: Kirmela, Kirmelaitis, Kirmėlė, Kirmėlėvičius, Kirmėnas (LPŽ I 1001). Vö. továbbá a Kirmėliai falut Juostininkai községben (LATSŽ II 135). *Kiškelžentis: Kiškielžentis (V₃ 52), Kiįkielžentis (V₃ 231). Összetett személynév: *Kiškel-žentis. Az első tag a *Kiškelis személynévből vagy hasonlóból ered, vö. a mai Kiškelis családnévvel (LPŽ I 1006); a második tag a litván žentas „a lány férje; a feleség házába költöző vő” szóból származik (DLKŽ 954). *Kojelė: Kaiėla (V₁ 72), Kajėla (V₂ 73, 205, 248). Plg. db. pvd. Kojėlė (LPŽ I 1039). *Kriugždikas, *Krugždikas: Kruzdika (birtokos eset; V₁ 293). A kriugžd-, kruogžd- tövek kapcsán vö. a mai Kriugždà, Krugždà, Krùgždas családnevekkel (LPŽ I 1083, 1089). *Kuprelis: Kuprelis (V₁ 110). Plg. db. pvd. Kuprėlis (LPŽ I 1128). *Lankelis: Lankielis (V₃ 175), Lankýel (V₃ 222). Vö. a településnévi alakokat: Lankėlis, Lankialis (LPŽ II 21). *Lauželis: Lawżelis (V₁ 132). A lauž- tő kapcsán vö. *Laužius (lásd). *Laužius: Lawžus (V₁ 78). Plg. db. pvd. Laužius (LPŽ II 37). *Meilius, *Meilus: meylowicз (V₁ 4, 129, 135, 143, 154; V₂ 3), Meÿlowicza (kilm.; V₁ 4), Mieilowicза (kilm.; V₁ 154), Meiliowicзu (naud.; V₁ 143), Meÿtu (naud.; V₂ 4), Mieitowicзu (naud.; V₂ 217). Plg. db. pvd. Meilius, Meilus (LPŽ II 199–200). *Oželis: Ozelib (V₁ 275), Azelis (V₂ 5), Ozelis (V₃ 60). Plg. db pvd. Ožėlis (LPŽ II 356). Dar plg. *Ožys (žr.). *Ožys: Azyb (V₂ 151), Ozjis (V₃ 110). Plg. db. pvd. Ožys (LPŽ II 357). *Pajuodėlis: Poyodelis (V₂ 85, 149), Poiodelib (V₂ 136, 217, 218). A litván pajúodėlis „sötét arcú, sötét hajú; megfeketedett, feketés, piszkos, elhanyagolt“ (LKŽ IX 133). Vö. a mai családnévvel: Pajúodis (LPŽ II 369). *Paršelis: porſſela (birtokos eset; V₁ 58), Parſzelis (V₁ 137, 147), porſelib (V₁ 308), Porſelia (birtokos eset; V₂ 26, 50, 63, 81, 198), Porſelis (V₂ 84; V₃ 109). Vö. a mai családnévvel: Paršėlis (LPŽ II 397). *Pavirpas: powirpanis (V₁ 102), powirpowicзa (birtokos eset; V₁ 189, 262, 289, 302; V₂ 6, 9), Powirpos (V₂ 50). Eredhet a litván pavirpis, -ė „vezető, borosgazda“, pãvirpas „szegény, nincstelen“, pavìrpa „bosszantó“ (LKŽ IX 698) vagy hasonló szóból. *Pempė: Pempe (V₂ 206). Vö. a mai családnévvel: Pémpė (LPŽ II 427). *Pilvelis: pilwelvę (birtokos eset; V₁ 65, 187), pilwelia (birtokos eset; V₂ 149). Vö. a mai családnévvel: Pilvėlis (LPŽ II 458). *Plikažentis: Plikozentis (V₃ 59, 139, 252), plikozentis (V₃ 201). Összetett személynév: *Plik-a-žentis. Az első tag a *Plikis vagy hasonló személynévből származik; vö. a mai családnévvel: Plikis, Plikỹs (LPŽ II 476); a második tag a litván žentas ’lány férje, vő’ (DLKŽ 954) szóból ered. 153 *Plikis, *Plikys: plikis (V₂ 156, 167, 216). Vö. a mai családnévvel: Plìkis, Plikỹs (LPŽ II 476). *Pumputis: Pumpuczis (V₂ 197; V₂ 86, 104). Vö. a mai családnevekkel: Pùmputis, Pum̃putis, Pumputis, Pumputỹs (LPŽ II 532). *Račius: Raczuɟ (V₂ 33, 44, 168). Vö. a mai családnévvel: Rãčius (LPŽ II 550). *Rudis, Rudys: Rudiewicz (V₃ 19). Vö. a mai családnevekkel: Rùdis, Rudỹs (LPŽ II 630). *Saldžius: saldzuɟ (V₂ 102). Vö. a mai családnévvel: Saldžius (LPŽ II 664). *Sausagrobis: ʃauſagrabjà (birtokos eset; V₁ 165; V₂ 54). A litván sausagrõbis „aki lesoványodott, sovány“ szóból (LKŽ XII 204). *Sausakojis: ʃauſokajau (haszn.; V₁ 147), ʃauſokais (V₂ 224), ʃauſokajɟ (V₂ 24). A litván sausakojis „száraz, vékony lábú“ szóból (LKŽ XII 205). *Savad(u)onis: Sowodonyà (birtokos eset; V₃ 122), Sowodonyà (birtokos eset; V₃ 324). Vö. a *Savad(u)onis személynévvel (Zinkevičius 1977: 193). *Sedeika, *Sėdeika: ʃedeikowicɟ (V₁ 183, 275; V₂ 191), ʃedeikuna (birtokos eset; V₂ 85), ʃedeika (V₂ 153), ʃedeiko (V₂ 215). Vö. a mai családnevekkel: Sedėika, Sedeika (LPŽ II 690). Továbbá vö. a *Sedeika (*Sėdeika?) személynévvel (Zinkevičius 1977: 193). *Skalandis: Skolondɟ (V₃ 77). Vö. a mai családnévvel: Skalandis (LPŽ II 728). *Skarulis: Skorulis (V₁ 125, 292; V₃ 106). Vö. a mai vezetéknevekkel: Skarùlis (LPŽ II 732). *Smilgius: ʃmilugus (V₁ 225). Vö. a mai vezetéknevekkel: Smilgìus (LPŽ II 771). *Spalis: ʃpal (V₃ 18), ʃpaliewicz (eredet; V₃ 146), Spalyewicz (V₃ 225), ʃpalifa (eredet; V₃ 225). Vö. a mai vezetéknevekkel: Spãlis, Spalỹs (LPŽ II 780). *Sprindis, *Sprindys: ʃpryndzia (eredet; V₂ 85). Vö. a mai vezetéknevekkel: Sprindis, Sprindỹs (LPŽ II 786). *Stangelis: Stangielia (eredet; V₃ 120). A stang- elemhez vö. a mai vezetéknevekkel: Stangáitis, Stangỹs (LPŽ II 800). *Stirta: Stỹrta (V₁ 275; V₂ 58, 148). Összefügg a litván stirta szóval: „nagy, felhalmozott szalma-, gabona- vagy szénakazal; valaminek nagy halma” (LKŽ XIII 826). Vö. továbbá a litván stìrti szóval: „megkeményedik, merevvé válik; mozdulatlanná válik, megmerevedik, elzsibbad (általában a hidegtől vagy a vérkeringés zavara miatt; piszokkal összeragad, kérgesedik)” (LKŽ XIII 826–827). *Stulgis, *Stulgys: ʃtulgɟ (V₂ 174). Vö. a mai vezetéknevekkel: Stùlgis, Stulgỹs (LPŽ II 845–846). *Šermukšnis: ʃermuxnianis (V₁ 168, 229), ʃermuxnia (eredet; V₁ 256), ʃermuxniu (használat; V₁ 261; V₂ 97, 146), ʃermuxniewiczɟ (eredet; V₁ 305), ʃermuxniewiczu (használat; V₂ 134), ʃermuxnianif (V₂ 177, 235), ʃermuxnif (V₂ 224), ʃermuxniewicz (eredet; V₁ 261). Vö. a mai vezetéknevekkel: Šermùkšnis (LPŽ II 914). *Trumpas: Trumpa (eredet; V₁ 161), Trumpof (V₂ 60). A trump- elemhez vö. a mai vezetéknevekkel: Trùmpa, Trumpáitis, Trumpáuskas, Trumpávičius, Trùmpius stb. (LPŽ II 1073–1074). *Uodega: Odega (V₂ 57, 173, 208). Vö. a személynévvel: *Uodega (Zinkevičius 1977: 211). *Varnažentis: Wormoʒięciowicz (V₁ 231). Összetett antroponima: *Varn-a-žentis. Az első tag a *Varna vagy hasonló személynévből ered; vö. a mai vezetéknevekkel: Várna, Várnas (LPŽ II 1165), a második pedig a litván žéntas szóból: „a lány férje; beházasodó férj” (DLKŽ 954). 154 *Vergelis: Wergelia (gen.; V2 200), Wergelić (V2 203), Wergielić (V2 210). Vö. a jelenkori vezetéknévvel: *Vergelis (Zinkevičius 1977: 216). *Vinkšnikas, *Vinkšnikis: Winxnikos (V2 174), Winxnikis (V2 174). Dėl vinkšn- plg. db. pvd. Vinkšna, Vinkšnaitis, Vinkšnas, Vinkšnėlis, Vinkšnys (LPŽ II 1225). *Voverėlė: Wawerela (V1 82). A vover- elemhez vö. a jelenkori családneveket: Voveraitis, Voveras, Vóverė, Voverė, Vóveris, Voveris és mások (LPŽ II 1256). *Žagaras: Zagarewicz (V3 213). Vö. a jelenkori családnévvel: Žagaras (LPŽ II 1307). *Žalis, *Žalys: Zalis (V2 167). Vö. a jelenkori családnevekkel: Žalis, Žalys (LPŽ II 1311). *Žeimis, *Žeimys: Ziemianis (V1 173). Vö. a jelenkori családnevekkel: Žeimis, Žeimys (LPŽ II 1320). *Žvirblis, *Žvirblys: Zwierbla (gen.; V1 116). Vö. a jelenkori családnevekkel: Žvirblis, Žvirblys (LPŽ II 1354). Mint már említettük, a litván eredetű személynevek között a most felsorolt ragadványnevek dominálnak. Ez összefügghet a vizsgált források sajátosságaival is. A vajdai bíróságon leggyakrabban az alsóbb városi rétegek kisebb ügyeit tárgyalták (vö. Kiaupa 1988: 27). A bejegyzések elemzése azt mutatja, hogy éppen a ragadványnevek voltak jellemzők e rétegek képviselőire, például a kisiparosokra és hasonlókra: Ythcзywy Gregier Sedeikowicz Miełczanin Kowien(ski) (V1 183); Kieziu бewczu Kowien(skiemu) (acc.; V2 62); jana Kieidÿ Kożemiaki¹⁵ człowieka Kowien(skiego) (gen.; V3 90) stb. A városiak 219 megnevezésének második tagjából 84, XVI. századi litván eredetű személynevet rekonstruálva, majd ezeket a mai keresztnevekkel és családnevekkel összevetve megállapítható volt, hogy közülük 64 (76%) ma is használatos. Egy részük, vagyis 7 (az összes rekonstruált név 8%-a) ragadványnév-eredetű antroponimának azonos eredetű, de eltérő képzésű mai családnévi megfelelője van. Ezek: *Keida (V3 67, 90) – mai családnév: Keidaitis, *Kirmėlis (V1 154; V3 195, 224) – mai családnév: Kirmėlė, *Lauželis (V1 132) – mai családnév: Laužys, *Stangelis (V3 120) – mai családnév: Stangys, *Trumpas (V1 161; V2 60) – mai családnév: Trùmpa, *Vergelis (V2 200, 203, 210) – mai családnév: Vergūtis, *Vinkšni- kas, *Vinkšnikis (V2 174) – mai családnév: Vinkšna. A további 13 (16%) rekonstruált városi antroponima nem maradt fenn napjainkig, nincs megfelelőjük a mai névanyagban. Ezek: *Belzga (V3 138, 159), *Braidys (V2 ¹⁵ Mint látható, a XVI. század második felének kaunasi vajdai könyveiben a városiak tisztségét, mesterségét és foglalkozását lengyel vagy latin nyelven jelölték. Megfigyelhetők azonban olyan esetek is, amikor a mesterség vagy foglalkozás megnevezése litván lexémával szerepel, például: Mikotaia Burbaicžia [kultodailidy (gen.; V2 150) – a litván skūltas „régi típusú folyami evezős hajó” (LKŽ II 1128), valamint dailidė, dailýda, dailýdė, dailydė „bútorkészítő, asztalos; házépítő” (LKŽ II 223) szavakból. Vö. még: з Ythcзyйm panem Janem poczywilowiczem [kilie]iwem Miełczaninem Kowien(skim) (instr.; V2 244) stb. Ezt a jelenséget az 1599–1621-es joniškisi keresztelési anyakönyvben is megfigyelték (Litván Állami Történeti Levéltár. F. 1196. Ap. 1. B. 76), amelyben a következő joniškisi városiak szerepelnek: Caspari Meſinika, omnes de oppidulo Janiſki 1599 (Jnš 1); Grigas Warpininiks... ciues Janiſki 1601 (Jnš 18). Feltehetően Litvánia más városainak történeti dokumentumaiban is találhatók hasonló bejegyzések. A XVII. század eleji vilniusi városiak személyneveit vizsgálva Z. Zinkevičius is felfigyelt erre a tényre (Zinkevičius 1977: 60). 155 184, 213), *Burbažentis (V₁ 107; V₂ 126, 190, 236; V₃ 32, 157, 181, 187), *Gniaužius (V₁ 159; V₃ 113, 184), *Kabaldis (V₁ 21), *Kapkasys (V₃ 185), *Kiškelžentis (V₃ 52, 231), *Pavirpas (V₁ 102, 189, 262, 289, 302; V₂ 6, 9), *Plikažentis (V₃ 59, 139, 201, 252), *Sausakojis (V₁ 147; V₂ 54), *Savadonis (V₃ 122, 324), *Stirta (V₁ 275; V₂ 58, 126,148), *Uodega (V₂ 57, 173, 203). KÖVETKEZTETÉSEK 1. A XVI. századi (1561–1565, 1564–1569, 1587–1591) kaunasi városbírói könyvekben rögzített 900 kéttagú kaunasi polgári név vizsgálata alapján megállapítható, hogy ezek közül 219-nek (24%) a második személyneve (kialakuló családneve) litván eredetű lehet. 2. A vizsgált forrásokban egyes személynevek szlávosításának esetei figyelhetők meg: hanghelyettesítések, szláv képzők használata litván eredetű antroponimákban, a szóvégek elhagyása és hasonló jelenségek. 3. A kaunasi polgárok litván eredetű antroponimái (a kéttagú név második elemei) nem apai névből képzett személynevek és patronimikumok voltak. Utóbbiak a litván -aitis, -onis, -ūnas és a szláv -evič, -ovič képzőkkel jöttek létre. A személynevek egy részében kicsinyítő képzők szerepeltek: -elis (-elė), -ėlis (-ėlė), -ikas, -ikis, -ulis, -utis. 4. A vizsgált litván eredetű személynevek közül 84 kétséget kizáró antroponimát rekonstruáltunk. Ezek között 15 (19%) régi összetett, kéttövű személynév, 6 (7%) kéttövű személynév rövidített alakja, illetve ezek képzős származéka, 63 (74%) pedig ragadványnév volt. 5. A rekonstruált személyneveket a mai kereszt- és családnevekkel összevetve látható, hogy közülük 64 (76%) ma is használatban van. Egy részüknek, azaz 7-nek (az összes rekonstruált antroponima 8%-ának) azonos eredetű, de eltérő képzésű mai családnévi megfelelője van. A fennmaradó 13 (16%), amely nem maradt fenn napjainkig, nem rendelkezik a mai névállományban megfelelővel. Beérkezett: 1999. 03. 20. LITERATŪRA A n t o n o v i č A. 1961: Антонович А. К. Язык судебной актовой книги Ковенского земского суда 1566–1567 г.г. Дис. [...] канд. филол. наук, Вильнюс. B ū g a K. 1958: Apie lietuvių asmens vardus. – Rinktiniai raštai 1, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 201–269. DLKŽ – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993. K i a u p a Z. 1973: Kauno miesto senojo archyvo likimas. – Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai. Ser A 2(43), 125–140. K i a u p a Z. 1974: Vilniaus ir Kauno vaito teisminės galios raida XV–XVIII amžiais. – Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai. Ser A 4 (49), 83–90. K i a u p a Z. 1988: Kauno miesto vaitas ir jo aktų knygos XVI–XVII a. pirmojoje pusėje. – Lietuvos miestų istorijos šaltiniai, Vilnius: Mokslas, 25–46. 156 Kiaupa Z. 1989: Miestietis, miesto pilietis ir miestėnas. – Mokslas ir gyvenimas 6, 31. LATŠ – Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas 2, Vilnius: Mintis. LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas 1–2, Vilnius: Mintis, 1968–1969; 5, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1959; 9, Vilnius: Mintis, 1973; 12–13, Vilnius: Mokslas, 1981–1989. LPŽ – Lietuvių pavardžių žodynas 1–2, Vilnius: Mokslas, 1985–1989. LVKŽ – Kuzavinis K., Savukynas B. Lietuvių vardų kilmės žodynas, Vilnius: Mokslas, 1994. Maciejauskienė V. 1973: Naujosios dvivakienės lietuvių pavardės su asmenvardiniu sandu. – Lietuvos TSR Mokslų akademijos darbai. A ser 1(42), 177–181. Maciejauskienė V. 1991: Lietuvių pavardžių susidarymas, Vilnius: Mokslas. Maciejauskienė V. 1993: Kriaunų parapijos XVII–XVIII a. asmenvardžiai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 32, 34–99. Maciejauskienė V. 1994: Lietuvių pavardės: raida ir kilmė (habilitacinis darbas), Vilnius. Maciejauskienė V. 1997a: Vienkamieniai lietuviškos kilmės vardai XVI amžiuje. – Darbai ir dienos 4(13), 111–133. Maciejauskienė V. 1997b: Dėl lietuvių pavardžių (asmenvardžių) klasifikavimo. – Baltistica 32(1), 101–109. Prinke Rafał. T. 1992: Poradnik genealoga amatora, Warszawa: Polonia. Salys A. 1983: Mūsų lietuviškieji vardai. – Raštai 2, Roma: Lietuvių katalikų mokslo akademija, 267–284. Skardžius P. 1943: Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Zinkevičius Z. 1973: Kaip vadinosi vilniečiai. – Mokslas ir gyvenimas 4, 17–19. Zinkevičius Z. 1974a: Зинкявичюс З. К вопросу о литовско-польских языковых контактах по данным антропонимии города Вильнюса начала XVII века. – Балто-славянские исследования, Москва: Наука, 136–143. Zinkevičius Z. 1974b: Vilniaus gyventojų vardai XVII a. pradžioje. – Žodžiai ir žmonės, Vilnius: Mintis, 78–85. Zinkevičius Z. 1977: Lietuvių antroponimika. Vilniaus lietuvių asmenvardžiai XVII a. pradžioje, Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Z. 1980: Зинкявичюс З. К истории литовских личных имен восточно-славянского происхождения. – Балто-славянские этноязыковые контакты, Москва: Наука, 151–156. Zinkevičius Z. 1988: [Rec.] Lietuvių pavardžių žodynas 1: A–K. – Baltistica 24(1), 94–105. SUTRUMPINIMAI avd. – asmenvardis db. – dabartinis, -ė pvd. – pavardė PERSONENNAMEN LITAUISCHER HERKUNFT DER KAUNASER STÄDTER AUS DER 2. HÄLFTE DES 16. JAHRHUNDERTS Zusammenfassung Die Untersuchung der in den Büchern des Kaunaser „Vaitas“ (Verwalters) aus dem 16. Jh. (1561–1565, 1564–1569, 1587–1591) vorliegenden 900 zweigliedrigen Personenbezeichnungen der Kaunaser Städter führt zum Schluß, daß 219 (24%) der zweiten Personennamen (die sich herausbildenden Familiennamen) litauischer Herkunft sein könnten. 157 In den erwähnten Quellen sind gewisse Anzeichen der Slawisierung mancher Personennamen zu beobachten: Substitutionen von Lauten, Gebrauch von slawischen Suffixen in Anthroponymen litauischer Herkunft, das Nichtaufzeichnen von Endungen u. ä. Die Anthroponyme litauischer Herkunft der Kaunaser Städter (die zweiten Komponenten der zweigliedrigen Bezeichnung) waren Personennamen nichtpatronymischer Herkunft und Patronymika. Die letzteren wurden mit den patronymischen litauischen Suffixen -aitis, -onis, -ūnas und den slawischen -evič, -ovič gebildet. Ein Teil der Personennamen wies die diminutiven Suffixe -elė, -ėlis (-ėlė), -ikas, -ikis, -ulis, -utis auf. Aus den untersuchten Personennamen litauischer Herkunft gelang es, 84 Anthroponyme zu rekonstruieren, die keinem Zweifel unterliegen. Unter ihnen liegen vor: 15 (19%) uralte zweistämmige litauische Personennamen, 6 (7%) Abkürzungen zweistämmiger Anthroponyme sowie Ableitungen von diesen mit Suffixen, 63 (74%) – Spitznamen. Der Vergleich der rekonstruierten Personennamen mit den litauischen gegenwärtigen Vornamen und Familiennamen zeigt, daß 64 (76%) noch heute gebräuchlich sind. Ein Teil – 7 (8%) aller rekonstruierten Anthroponyme – hat unter den gegenwärtigen Familiennamen Entsprechungen der gleichen Herkunft, die sich aber ihrer Wortbildung nach unterscheiden. Die übrigen 13 (16%) sind bis auf den heutigen Tag nicht erhalten geblieben, haben keine Entsprechungen unter den Anthroponymen der Gegenwartssprache. 158