Lietuvių priesaginiai deminutyviniai helonimai

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XLI (1999) Laimutis BILKIS Lietuvių kalbos institutas, Vilnius LITVÁN KÉPZŐS KICSIKÍTŐ HELONIMÁK 1. A litván kicsinyítő képzőképzés legfontosabb jellemzői 1.1. A litván nyelvet a kicsinyítő képzős alakok gazdagsága jellemzi. Ezt hangsúlyozza valamennyi, mind a szinkrón, mind a diakrón szóalkotási kutatásoknak szentelt munka (LKG I 254; Urbutis 1978: 280; Ambrazas 1994: 130; stb.). Különösen kiemelendő képzésük változatossága: nagy számú, képzőként működő képzőelem, valamint annak tényleges vagy potenciális lehetősége, hogy szinte minden főnévből és a melléknevek jelentős részéből kicsinyítő alakokat képezzenek. Kronológiai szempontból a litván kicsinyítő képzők négy rétege különíthető el: 1) az indoeurópai réteg: determinatívummal képzett alakok *-k-; 2) az egyes indoeurópai nyelvek dialektusaiban és nyelvcsoportjaiban kialakulni kezdett kicsinyítő képzős alakok: a determinatívumokkal képzett alakok *-l-, *-g-/-g’-, *-s-, valamint a melléknévképzővel *-ino-; 3) a balti előtti réteg: determinatívummal képzett alakok *-t-, melléknévképzővel *-ino-, valamint tulajdonsággal rendelkezők megnevezését képző képzővel *-ītio- (< *-ito- + *-io-); itt külön rétegként említhetők még a közös litván–lett kicsinyítő képzős alakok (a képzőkkel alkotott alakok *-ēno- (< *-ēn- + *-o-), *-īnio- (< *-ino- + *-io-), *-ātio- (< *-āto- + *-io-), továbbá a szláv képzőkkel -ka, -uška); 4) a litván réteg: az -aitis (-aitė), -eitė, -uolis (-uolė), -yklė, -uklis képzőkkel alkotott alakok, valamint különféle szláv képzőkkel alkotottak (Ambrazas 1994: 153). 1.2. A litván nyelv kicsinyítő képzős alakjainak képzését vizsgálva meglehetősen széles körben használják a helynévtan (különösen a víznevek) adatait1. A víznevek, mint a helynevek kevéssé változó osztálya, értékes adatokat szolgáltathatnak a litván kicsinyítő alakok fejlődéséről (kronológiájáról, elterjedéséről stb.). Apie deminutyvinius lietuvių upių ir ežerų vardus yra rašęs J. Senkus (Senkus 1963: 249–260), ypač detaliai jie ištirti A. Vanago hidronimų darybos studijoje (Vanagas 1970). Iš šių tyrimų matyti, jog lietuvių vandenvardžių su deminutyvinėmis priesagomis daryba yra adekvati apeliatyvinių deminutyvų darybos tendencijoms: pasižymi darybos produktyvumu (pvz., tarp priesagų vedinių daugiausia yra upių ir ežerų vardų su deminutyvų priesaga -ėlė, -elis) bei pakankamai gausiu darybos afiksų inventoriumi. Panašios tendencijos pastebimos ir latvių hidronimijoje – tarp priesaginės darybos limnonimų produktyviausios vėlgi deminutyvų darybos priesagos -īt- ir -iņ-. (Balode 1985: 61). Taigi čia pateikiama 1A megjelölt S. Ambrazas-tanulmányon kívül vö. még P. Skardžius szóalkotási tanulmányát (Skardžius 1996). 51 a beszédkategóriába tartozó mocsárnevek, vagyis mocsaras helyek neveinek2 elemzése a víznevek kutatásának szükséges és következetes folytatása lehet. Ezenkívül ez az elemzés lehetőséget adna a kicsinyítő képzős mocsárnevek3 és más víznevek képzésének összehasonlítására, valamint hasonlóságaik és különbségeik feltárására. 2. A kicsinyítő képzős mocsárnevek képzésének elemzési problémái A képzős kicsinyítő mocsárnevek elemzésének megkezdésekor több fontos problémát kell megoldani, amelyek 1) a képzés módjának meghatározásával; 2) a képzési alap lexikai státuszának megállapításával; 3) a származék képzési jelentésének meghatározásával, vagyis valamely képzési kategóriába való besorolásával kapcsolatosak. 2.1. A képzés módjának meghatározásával kapcsolatban meg kell említeni azokat az eseteket, amikor a képzési alap köznév, mivel a nyelvben mindegyik mellett léteznek különféle képzőkkel alkotott kicsinyítő változatok, ezért a mocsárnevek közvetlenül ezekből is keletkezhettek, például Balėlė b. Rm < balėlė < bala; Raist-ūkas b. Dbg < raistūkas < raistas stb. Ha ezt a képzési modellt fogadjuk el, a mocsaras helyek neveit képzős alakoknak kellene tekintenünk, azaz olyanoknak, amelyekben a képző nem képzési affixum, hanem csupán a közvetlenül az alapalakul szolgáló appellatívumból átvett morféma. Ez azonban aligha lenne helyes. Nyilvánvaló, hogy azoknak a kicsinyítő alakoknak az abszolút többsége, amelyek elméletileg alapszóként szolgálhatnának, nem nominatív nomenklatúrai földrajzi terminus, mivel lexikai jelentésük nem semleges, és bizonyos értékelő-érzelmi mozzanatot is kifejeznek. Kivétel talán csak a upėlis nominációs terminus lenne. Az ilyen appellatívumok affixum nélküli helynévvé válása nem gyakori módja a helynevek keletkezésének. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy lehetetlen, ám az ilyen eseteket szinte lehetetlen elkülöníteni, ezért minden olyan mocsárnevet, amely a kicsinyítő képzésre jellemző képzőkkel rendelkezik, képzős származéknak kell tekinteni. 2.2. A litván helynévkutatók munkáiban a képzési alap lexikai jellege különösen fontosnak számít: mindenekelőtt az, hogy az appellatívumok vagy a tulajdonnevek osztályába tartozik-e, majd pedig az, hogy mely kisebb alosztályokba sorolható (lásd Vanagas 1970; 1973: 209–219; Razmukaitė 1981: 199–206; 1983: 146–153; 1988: 88–104; 1989: 138–147; 1991: 53–60). Például úgy tartják, hogy a településnevek képzésében egy-két általánosabb képző mellett több olyan képzőtípus is jellemző, amelyek azért alakultak ki, mert a képzők attól a lexémától függenek, amelyhez kapcsolódnak, vagyis attól, hogy mi a képzési alap: appellatívum, személynév vagy helynév (Razmukaitė 1989: 139). Sőt úgy vélik, hogy a képzési mód alapján végzett, valamennyi képzési eljárással létrejött helynévre kiterjedő differenciálás a képzési osztályozás első lépése lehet (Savu- 2 Šių terminų vartojimas yra aptartas išsamiau (žr. Bilkis 1997: 35–57). 3 Az appellatívumi kicsinyítő alakok kutatásának bevett hagyományát követve a kicsinyítő mocsárnév terminust itt és a tanulmány további részében tág értelemben használjuk: a kicsinyítő alakok közé az augmentatívumokat, a melioratívumokat és a pejoratívumokat is besoroljuk, annál is inkább, mert mocsárnevek (és általában helynevek) esetében aligha lehet elkülöníteni az ilyen származékok jelentéseit. 52 kynas 1971: 168). Todėl šio skirstymo nevengiama analizuojant ir deminutyvinius priesaginius helonimus, nes norima išsiaiškinti priesagų santykius su atitinkamiems leksikos sluoksniams priklausančiais pamatiniais žodžiais. Tiesa, tenka pripažinti, kad tai nėra struktūrinė, o tam tikra prasme semantinė klasifikacija, todėl konstatuotinas klasifikavimo nevienarūšiškumas (plg. Toporov 1963: 228). Tačiau jis pateisinamas, kadangi, kaip minėta, nuo helonimų darybos pamato leksinio pobūdžio gali priklausyti priesaginio helonimų struktūrinės ypatybės. Be to, tai nėra helonimų, o jų pamatinių žodžių semantinis klasifikavimas. Remiantis tuo, kas pasakyta, išskiriamos dvi pagrindinės deminutyvinių helonimų grupės. Pirmajai (1.) priskiriami helonimai, padaryti iš apeliatyvų (priesaginė toponimizacija), antrajai (2.) – helonimai, padaryti iš onimų (toponimų) (priesaginė transtoponimizacija). Jos skirstomos smulkiau – pirmoji: iš fiziografinių terminų, iš augalų pavadinimų, iš gyvūnų pavadinimų, iš objektų kuopą reiškiančių vietų pavadinimų ir t. t.; antroji: iš kitų helonimų, iš upių ir ežerų vardų, iš oikonimų, iš kitokių toponimų. A kicsinyítő mocsárnevek alapszavuk lexikai státusza szerinti osztályozásakor olykor nehéz megállapítani, hogy az utóbbi melyik csoportba – az appellatívumok vagy a tulajdonnevek (pontosabban a helynevek) közé – tartozik. Az a tény, hogy a kicsinyítő képzős mocsárnév mellett nem adatolt ugyanazon tő képző nélküli helyneve, még nem bizonyítja, hogy ilyen mocsarashelynév a beszélt nyelvben nincs vagy korábban nem létezett. Ha azonban nincs konkrét lehetőség ennek bizonyítására, a helynévi transzponimizáció csoportjába csak azok a mocsárnevek sorolhatók, amelyek alapszavául szolgáló helynév ténylegesen adatolt, azaz a beszélt nyelvből feljegyezték. Azt is meg kell jegyezni, hogy egyes esetekben az alapul szolgáló mocsárnév nem önálló helynévi egység, hanem a származék egy változata lehet; ezt azonban szintén nagyon nehéz megállapítani. Ez a lehetőség ráadásul nem befolyásolja érdemben a képzési alap lexikai jellemzését, mivel mindkét esetben a derivátum helynév, pontosabban mocsárnév. 2.3. A képzős mocsárnevek képzési jelentésének vizsgálatát bonyolítja, hogy e származékok jelentős részének alapszava nem teljesen világos vagy egyáltalán nem az, a képző pedig a mocsárnévnek más azonos tövű mocsárnevekkel, folyó- és tónevekkel, egyéb helynevekkel, valamint olyan származékokkal való összevetése révén különíthető el, amelyekben szintén hasonló formáns (képző) mutatható ki: Al-iūlė b. Šš – vö. Āliai plk. Švnč; At-aisai plk. Šlv – vö. At-uonės b. Trš, At-esys ež. Smn; a képzőhöz vö. Ilg-áis(is) rst. Krn, Juod-aisės plk. Btr, Rim-aisai k. Rm, lat. Raūnais(is) ež., Kļavaisa up., Ārais(is) ež. stb. Ilyen esetekben természetesen a mocsárnevek képzési jelentése is bizonytalan (köztük azoké is, amelyek a kicsinyítő képzésre jellemző képzőket tartalmazzák), ezért kicsinyítő mocsárneveken itt csak az egyértelműen képzett mocsarashelyneveket értjük, vagyis azokat, amelyek alapszava teljesen világos. A kicsinyítő alakok képzésére jellemző képzőkkel alkotott mocsárnevek képzési jelentése változatos, egyes esetekben pedig némileg eltér a megfelelő appellatívumokétól. 53 2.3.1. Valódi kicsinyítő képzős helonimoknak csak azokat tekinthetjük, amelyek alapszava köznév, pl. Šak-ėlės < šaka; Ąžuolyn-ėlė < ąžuolynas; Uodeg-ikė < uodega „a föld, rét, szántóföld vagy erdő keskenyedő része” (LKŽ XVII 460, 464); Ežer-iūkas < ežeras stb. Ezeket a helonimokat az első (1.) csoportban elemezzük. 2.3.2. A melléknevekből alkotott helonimok inkább nem a kicsinyítő képzősök, hanem a névszói tulajdonság hordozóit megnevező szóképzés (nomina attributiva) kategóriájába sorolandók, pl. a Žal-ėlis helonim és a žalias alapszóul szolgáló melléknév viszonya nagyjából olyan, mint a kart-ėlė „kartenė (a keresztesvirágúak családjába tartozó növénynemzetség)” (LKG I 360) főnév és a kartus alapszóul szolgáló melléknév viszonya; az Apskrit-utė helonim és az apskritas, -a képzési alap viszonya nagyjából olyan, mint a rausvūtė „fenyvesekben, tiszta homokon növő moha” (LKG I 352) főnév és az rausvas, -a képzési alap viszonya, stb. Emiatt az efféle képzős helonimokról a kicsinyítő képzős helonimok elemzése során, úgy tűnik, nem kellene szólnunk. 2.3.3. Az igékből, kicsinyítő képzőkre jellemző képzőkkel képzett helonimok nem kicsinyítő képzősöknek, hanem az igei tulajdonság hordozóit megnevező szóképzési kategóriába (nomina agentis) tartozó derivátumoknak tekintendők. A Murm-ėlės, Išpūv-elė, Siūb-ūkas, Pump-utis, Kriok-uzis és más helonimok viszonya a megfelelő murmėti (mūrma) „mormog, csörgedezik, bugyog” (LKŽ VIII 426), išpūti (išpūvo) „teljesen elrothad, elpusztul; korhadékká válik” (LKŽ X 1125), siūbuoti „oldalirányban leng, ingadozik; a felszínen inog, billeg” (LKŽ XII 585–586), pumpėti „terjeszkedik, megdagad” (LKŽ X 909, IX 312), kriokti „nehezen lélegzik, hörög, zihál; erősen zúg, zúgva áramlik” (LKŽ VI 605–606) alapigékhez ugyanolyan, mint a čiūpelis „čiupa, čiupna” (LKG I 334), sugriūvelis (LKG I 319), šlamūkas „a fészkesvirágzatúak családjába tartozó növény, szalmagyopár” (LKG I 328), blizgutis „csillogó, ibolya” (LKG I 324) köznevek viszonya a čiūpti (čiūpo), sugriūti (sugriūvo), šlamėti (šlama), blizgėti (blizga). alapigékhez. 2.3.4. A más helynevekből, kicsinyítő képzőkre jellemző képzőkkel alkotott helonimok képzési jelentése szintén sajátos. Az ilyen származékok az alapszóhoz képest nemcsak kicsinyítő jelentést hordoznak (ezért helynévi kicsinyítő származékoknak⁴ is nevezik őket), hanem birtoklást is kifejeznek. A származék és a derivátum közötti eredet- és hovatartozási viszonyok itt nemcsak azért kellően nyilvánvalók, mert azokat maguknak a megnevezett objektumoknak a viszonya határozza meg (Vanagas 1970: 75), hanem a képzőelem sajátosságai miatt is. Például a Meldutišk-aitė, Bagm-ėlis, Žydbal-ytė, Kuden-iōkas, Švendr-iūkas helonimok, amelyek a megfelelő, azonos tövű, képző nélküli helynevekből származnak: Meldūtiškė, Bagmas (Bagmà), Žydbalė, Kudėnis, Švendra; a -ait-, -el-, -yt-, -(i)ok-, -(i)uk- képzők a kicsinyítő és birtokló jelentésű köznevek képzésének képzőelemei is lehetnek – vö. karal-aitis, ant-ėlis, kat-ytis, stim-iōkas, generol-iūkas (LKG I 411) stb. 4 Vanagas 1970: 75. 54 Igaz, a folyó- és tónevek szemantikájának kutatásában a különböző helynévi osztályokból képzett származékok képzési jelentését eltérően értelmezik: a többi folyó- és tónevéből származtatott hidronimákat kicsinyítő képzősöknek tekintik (a birtoklás kifejezésével együtt), míg az összes többi helynévből származtatottakat birtokos származékoknak. Ez a megkülönböztetés az alapszóval, illetve a származékkal megnevezett objektumok mennyiségi viszonyainak különbségén alapul (Vanagas 1981: 46–48; 94–97). Ez a kritérium azonban bizonyos esetekben talán kissé formális, mert a helynevek kicsinyítő képzős származékai (a deriváns és derivátum) mint nyelvi egységek közötti viszonyok nem feltétlenül felelnek meg az általuk megnevezett objektumok mennyiségi viszonyainak: például a Sidabrinė nevű rét lehet kisebb, mint a Sidabrinaitis nevű tó, de a Sidabrinaitis származék az Sidabrinė alapszóhoz képest kicsinyítő képzős lehet. Ez annál inkább igaz a helonimok és az alapul szolgáló más helynevek közötti viszonyra, mivel ebben az esetben a megnevezett objektumok mennyiségi viszonyait (például láp és rét, pocsolya és rét, mocsár és tó stb.) egyáltalán nem lehet meghatározni. Ebből következően a más helynevekből (helonimokból és más helynévtípusokból egyaránt) alkotott helonimokat képzési jelentésük alapján kicsinyítő képzős és birtokos származékoknak kell tekinteni, vagyis olyan származékoknak, amelyek az alapszóhoz képest kicsinyítő jelentést és birtoklást fejeznek ki. Az ilyen, vagyis más helynevekből alkotott helonimok alkotják az elemzett mocsaras területek neveinek második (2.) csoportját. Hangsúlyozandó, hogy e csoportba tartozó mocsaras helyek neveinek képzési alapját az alapszóval és a származékkal megnevezett objektumok lokalizációs adatait figyelembe véve kell meghatározni, mert a származékot csak akkor lehet transztoponimizációs produktumnak tekinteni, ha a két objektum egymás mellett vagy egymás közelében található5. 2.3.5. Az antropohelonimok képzési jelentését másképp kell értelmezni. A személynevekből alkotott származékok az alapszóhoz viszonyítva hovatartozást fejeznek ki, ezért csak a birtokos származékok kategóriájába sorolhatók, például az Abrom-alis plk. Slnt helonim képzési jelentése: „Abromhoz tartozó”; vö. Abrōmas családnév (LPŽ I 60); a Tamul-ianka b. Krkn helonimé: „Tamulihoz tartozó”; vö. Tamùlis családnév (LPŽ II 1017); a Bìsl-aitė b. Jnš helonim, amely valószínűleg a *Bìsl-aitė: Bìslis családnév (LPŽ I 266) alapján keletkezett, jelentése: „Bislishez tartozó” stb. Ezért a helonimok e csoportja sem tárgya a kicsinyítő képzős helonimok elemzésének. 3. A képzett kicsinyítő helonimák elemzése 3.1. Litván (balti) képzőkkel alkotott származékok. Az -aič- képző -aitė (-aitės). 1. Rūd-aitės rst. Sem < rūdà6 „természetes ásványi anyag, amelyből fémeket állítanak elő; rossz, mocsaras, tőzeggel kevert föld, tőzegláp”. 5 Ez a megállapítás csak a metaforikus helonimákra nem vonatkozik. 6 A képzett kicsinyítő helonimák alapjául szolgáló köznevek meghatározásához különféle litván nyelvi szótárakat használtunk; a szótárak – annak érdekében, hogy ne kelljen őket minden alapszó után ismételten megemlíteni – a cikk után közölt irodalomjegyzékben szerepelnek. Ugyanezen okból nem minden köznév jelentését adjuk meg, hanem csak azokét, amelyek kevésbé elterjedtek a litván nyelvben. 55 Az -aič- képző nemcsak a helonimák, hanem más helynevek és köznevek képzésében is ritka (ez utóbbiakról lásd LKG I 286). Az -ait- (-aitė) képző változatának tekinthető. Az -ait- -aitė (-aitės) képző. Az alapszavak lexikai státusza alapján a világos képzésű származékok két csoportra oszthatók: köznévi és névi (toponimikai) származékokra. 1. a) fiziográfiai terminusokból: Alksn-aitė b. Ply < álksna (alksnà) „mocsár, mélyedés, völgy; égerrel benőtt hely, égeres”; vö. még álksnis (alksnỹs) „a nyírfafélék családjába tartozó fa”; Apydėm-aitė b. Ml < apydėmė „a falu közös földterülete két porta között; a ház mögötti föld, kijáró”; Bal-aitė b. Kair, Snt, Šl; b., rst. Str; Balaità – a *Bal-aitė szlávosított alakja rst. Grvš; Bal-aitė b. Grl, Mrk, Švnč; plk. Bzl és így tovább (összesen 14); Bal-aitė⁷ b. Al, Lzd, Lg; plk. Šl; rst. KzR és így tovább (összesen 15); Bal-aitės b. Šl; plk. Vs; rst. Sem és így tovább (összesen 9); Bal-aitės b. Ml; plk. Kair, Vrn; Bal-aitės „ingoványos égeres” Jnk; plk. Grz, Mrc, Šl; plk. Mrs < balà; Duobur-aitė b. Kpč < duoburỹs „mélyedés”; Durpinÿč-aitė b. Alvt < dùrpinÿčia „tőzegkitermelésre használt vagy már kitermelt hely; tőzegbánya-gödör”; Gir-aitė b. Vs; b., rst. Kpč; plk. Rs, Ššt és így tovább (összesen 10); Gir-aitė b. Vs; plk. Šlv, rst. Mrk; Gir-aitė 2b. Kpč; plk. Dg, Mrk; rst. Arn; Gir-aitės b. Kuč < girià; Išdag-aitė b. Šmk < išdaga (išdaga) „a réten, erdőben vagy tőzeglápban kiégett vagy a nap által kiégetett hely; égés”; Išdeg-aitė b. Erž < išdegas „a réten, erdőben vagy tőzeglápban kiégett vagy a nap által kiégetett hely; égés”; Kalianij-aitės b. Vs < *kalianija – vö. kaliònija „tanya; különálló földterület”; Kriauš-aitė plk. Vrd < kriaušis (kriaušys) „meredek, szakadékos part, hirtelen emelkedő hely”; Kupurn-aitė b. Kuč < kupūrna „a rét egyenetlensége, zsombék, bucka; benőtt vakondtúrás”; Lank-aitė plk. Smln < lankà „nagy, sík rét, többnyire folyó mellett, amelyet áradáskor elönt a víz; mélyedés, völgy, lejtő alja”; Lauk-aitė b. Šln < laũkas „sík, fátlan terület; művelt föld, vetésterület”, de lehet melléknévi eredetű is – vö. laũkas, -à „fehér homlokú vagy fehér pofájú”; Paker-aitė rst. Mlt < pakerė „a víz által kimosott fa gyökerei alatti hely; a víz által kimosott, leomló folyó-, tó- vagy gödörpart, partfal”; Piev-aitė plk. Kr; Piev-aitės rst. Dg; Piev-aitės b. Vs < píeva; Pievel-aitė b. Žmt < pievėlė < píeva; Plyn-aitė b. Kbr; Plyn-aitė b., plk. Šk; Plyn-aitė b. Kbr < plýnė „kopár hely, síkság; mocsár, láp”; Sal-aitės b. Alv, Dkšt; Sal-aitės b. Rd < salà „minden oldalról vízzel körülvett szárazföld; a mocsárban vagy lápban fekvő, kissé magasabb, száraz földdarab, egyféle fűvel vagy más növényekkel borított terület, zsombék”; Šlyn-aitė plk. Alj < šlỹnas „szürkéskék vagy fehéres, szerves anyagokkal kevert, síkos agyag; ilyen agyagból álló talaj; iszap, sártenger”; b) növénynevekből: Egl-aitė b. Krkn; Egl-aitė b. Krkn < eglė (eglė); Obel-aitė lk. Dg < obelìs; c) állatnevekből: Kuis-aitė plk., tr. Rt < kuisis (kuisys) „szúnyog, törpeszúnyog”; 7 Az élőbeszédből feljegyzett, de ékezetjelölés nélküli helonimaalakokat itt és a cikk további részében sem ékezeteljük. 56 d) különféle társadalmi környezetből származó tárgyak vagy jelenségek megnevezéseiből: Pil-aitė b. Lzd < pilìs; e) különféle tárgyak megnevezéseiből, bizonyos hasonlóság alapján (metaforikus származékok): Niekot-aitė b. Sltn < niekotė „kis edény gabonafélék, dara rostálására, rázására; teknő” – szemantikáját tekintve vö. Geld-ėlė b. Ttr. A helynévi származékok az alapszó helynévosztályokhoz való tartozása szerint több csoportra oszthatók. 2. a) más helonimákból: Alksnyn-aitė b. Vs < Alksnynė b.; Ašutin-aitė b. Mrk < Ašutinė b.; Bal-aitė b. Ckn < Balà b.; Bal-aitė b. Šl < Balà plk.; Dielin-aitė b. Mrk < Dielinė b.; Girnalov-aitės b. KzR < Girnalovė b.; Gojin-aitė b. Lzd < Gojinė b.; Yvin-aitė b. Šlvn < Yvinė (Yvinė) b.; Jendrin-aitė b., rst. Vs < Jendrinė b.; Jendrin-aitė b. Vs < Jendrinė b.; Kemšin-aitė b. Mrc < Kemšinė b.; Kiaulin-aitė b. Vs < Kiaulinė b.; Krakin-aitė b. Vs < Krakinė b.; Kūdabāl-aitė (|| Kūdabālaitis) b. ŠlnL < Kūdabale b.; Kūlyn-aitė b. Lp < Kūlynas b.; Kupstin-aitė b. Vs < Kupstinė b.; Lapūkin-aitė b. Srj < Lapūkinė b.; Lašišk-aitės rst. Dg < Lašiškės rst.; Luotin-aitė b. Lzd < Luotinė b.; Nendrin-aitė b. Kuč < Nendrinė b.; Ožkabal-aitė b. Šk. < Ožkabalė plk.; Ožnugar-aitė b. Rtnk < Ožnugarė b.; Polabal-aitė b. Lp < Polabalė b.; Prūd viet-aitės plk. Rs < Prūdvietės plk.; Rūdin-aitė b. Kuč < Rūdinė b.; Širok-aitė plk. Lp. < Širokė plk.; Tunišk-aitės b. Vrn < Tuniškės b. Néhány helonima nem olyan, mocsaras helyek neveiből keletkezett, amelyek más, a közelben lévő objektumokat jelölnek, hanem közvetlenül szomszédos alakokból: a Medušk-aitė b. Alv valószínűleg a metatézis következtében átalakult *Medukšt-aitė < Medukštė, Medukšta; Meldutišk-aitė b. Mrk < Meldùtiškė. A szóban forgó képzési modell szabályszerűen folytatja és képviseli azt az eredményt, amely a litván folyó- és tónevek képzési rendszerében az azonos típusú helynevek kölcsönhatásából figyelhető meg: a -ait- képzővel alkotott származékokat, amely a kicsinyítő és birtokos képzésre jellemző, s amelyek az alaptoponimához viszonyítva kicsinyítő értéket és odatartozást fejeznek ki (az utóbbihoz vö. Vanagas 1970: 75). Ezt a képzési modellt más hasonló származékok is képviselik: b) oikonimákból: Keryv-aitė plk. Grk < Keryvai k.; c) más típusú helynevekből: Bal-aitės b. Vrn < Bālos pv.; Bendrābal-aitė b. Lp < Bendrābolė pv., amely valószínűleg szlávosodott alak a *Bendrābalė-ből; Degus-aitė b. Lp < Dėgusė pv.; Kemsin-aitė b. Lzd < Kemsinė pv.; Kiauliabal-aitė b. Vrn < Kiauliābalis mš. dalis, pv.; Moragin-aitė b. Vrn < Morāginės pv.; Plyn-aitės plk. KzR < Plý nė ar.; Sal-aitės b. Mrc < Sālos l., pv.; Sal-aitės rst. Dg < Sālos pv.; Varnišk-aitė b. Kuč < Varniškės pv. -aitis (-aičiai). 1. a) fiziográfiai terminusokból: Bal-aičiai plk. Str; rst. Dv; Bal-aičiai plk. Čk; Bal-aitis b. Švnč; Bal-aitis b. Pls; Bal-aitis b. Onš < balà; Eglyn-aičiai b. Lp; Eglyn-aitis b. Lp < eglȳnas; Ežer-aičiai 2b. Ut; plk. Žl; rst. Gr, Vyd, Vrn; Ežer-aičiai plk., rst. Žl; ugyanezen képzéstípusba tartozik a szlávosodott Ežeroičiai rst. Žl helonima is – a *Ežeraičiai-ből; Ežer-aitis b. Grz; plk. Blnk, Gr; plk., b. Grk; rst. Lel, Mrc, PžlM; Ežer-aitis b. Rod; Ežeroitis rst. Btr – a *Ežer-aitis szlávosodott alakja < 57 tó; Gir-áičiai mocsár. Btr < girià; Karklyn-áičiai láp. Bzl; Karklyn-ái tis f. Kpč < karklẏnas; Kelm-ái čiai láp. Mcč < kélmas; Kvajyn-aitis f. Vs < kvajýnas „fenyves“; Liglynáičiai f. Lp < *Liglyn-áičiai, nyilvánvalóan az eredeti Eglyn-áičiai alak valamiféle átalakítása (lásd); Lóv-aičiai láp. Rs < lovỹs „mélyedés, csatorna, árok, vízelvezető árok“; Mulyn-ái tis f. Lp < *mulynas < mùlas „iszap“; Rūd-áičiai mocsár. Gr < rūdà „természetes ásványi anyag, amelyből fémeket állítanak elő; rossz minőségű, tőzeges elegyű mocsaras föld, érces láp“; Rūd yn-aitis f. Erž < rūdýnas „érces vizű láp, tőzegláp; rozsdás, vasas víz; érctartalmú föld“; Samanýn-aitis f. Švn < samanỹnas; Šil-áičiai f. Knv; Šil-aičiai erdő. Dg < šìlas; b) növénynevekből: Ąžuol-aitis f. Dg, Vrn < ą́žuolas; c) állatnevekből: Dėl-aitis f. Sltn < dėlė „a vérrel táplálkozó, édesvízi féreg, pióca“; Gaigal-ái tis mocsár. Pkn < gaĩgalas „gácsér“; Várn-aitis f. Vlž < várna; Vilk-aičiai mocsár. Blnk < vìlkas. A többi származék megbízhatóan különféle helynevekből képzett alaknak tekinthető: 2. a) más lápnevekből: Bendrar aist-aitis f. Vrn < Beñdraraistis mocsár; Kūdabal-aitis (|| Kūdabalaitė) < Kūdabalė láp; Skundabal-aitis f. ŠlnL < Skùndabalis láp; Švokšlin-aitis f. Onš < Švokšlinis láp; b) folyónevekből: Akl-aitis mocsár. Dbg < Áklis folyó; c) egyéb helynevekből: Gulbin-aitis láp. Grz < Gul̃binas erdő; Veršišk-aitis mocsár. Dg < Veršiškis falu. A -ait- képzővel alkotott lápnevek mennyiségi jellemzése alapszavuk lexikai státusza, valamint az ettől függő képzési jelentés szerint a következő: a köznevekből képzett alakok (helynévvé válás), vagyis a valódi kicsinyítő képzős formák gyakoribbak – 75%; a helynevekből képzett származékok (helynévi transzformáció), vagyis a kicsinyítő jelentést és birtokviszonyt kifejező alakok 25%-ot tesznek ki. Külön említést érdemel a Mūtrung-ái tis lápnév. Grk, mivel az Mūtrungis falu nevéhez való viszonya eltérő lehet: talán a lápnév eredeti alakja *Mut-rungis volt, majd miután ugyanezzel a névvel falut neveztek el, e nevek viszonya átalakult, és a lápnév birtokos alakban felvette az -aitis képzőt. Ez a jelenség meglehetősen gyakori a folyók és tavak névadásában (lásd Vanagas 1970: 77, 126 és másutt). Az -ait- képzős származékok több, meglehetősen jól körülhatárolható területi csoportja rajzolódik ki. Legnagyobb koncentrációjuk Litvánia déli és délnyugati peremén, Lazdijai, Alytus, Varėna, Šakiai és Vilkaviškis környékén figyelhető meg. Más, valamivel kiterjedtebb előfordulási területek Litvánia keleti részén, valamint Raseiniai és Tauragė körül találhatók. Figyelemre méltó, hogy e képzővel alkotott lápnevek és folyó-, illetve tónevek elterjedési területe nagyrészt egybeesik (az utóbbiakról lásd Vanagas 1970: 79). Igaz, a folyó- és tónevek északi határát (Priekulė–Jūžintai) a lápnevek északabbra, Šiauliai és Gruzdžiai vidékéig terjesztik ki. Az -al- képző -alė (-alės). 1. a) fiziográfiai terminus tartalmazó nevek: Bry l-alė plk. Ms < brýlas „rög“; Daub-ālės plk. Pšk < daubà „völgy, katlan, vízmosás“; Ganykl-ālė plk. Žlb < ganyklà; Grau ž-ālės plk. Obl < gráužas (graužas) „kavics alkotórésze; kavics,” 58 kavics; a görgeteg melletti föld; kavicsos terület; árvíz által odahordott homokhalom, kis sziget; kavicsos, homokos folyó- vagy tópart; körtefa”; Lank-ālė plk. Msd < lankà „nagy, sík rét, rendszerint folyó mellett, amelyet áradáskor elönt a víz; völgy, lejtő”; Mark-ālė b., plk. Vg; Mark-ālės b. Dr; Mork-ālės b. NmŽ – a *Mark-ālės < markà „len áztatásának helye, lenáztató”; Pelk-ālė plk. Kltn; Pelk-alė plk. NmŽ; Pelk-ālės plk. Kltn, Varn < pélkė; Piev-ālė plk. Rt; Piev-alės b. Kl < píeva; Prūd-alė (|| Prūdėlė) plk. Užv; Prūd-alės plk. Mcč < prūdas (prūdàs) „tó”; Rūd-ālė b. Klm < rūdà; Šil-ālė plk. Vyr < šìlas; Tyr-ālė plk. Tl < týras „ritkás, alacsony fákkal benőtt, süppedős mocsár”; Turpyn-ālė plk. Pkšt, Šll < turpýnas „tőzegmohás hely, tőzegláp”; b) növénynevekből: Gurgžd-ālė plk. Lk < gurgždis „ernyősvirágzatú növény; erdei angyalgyökér; orvosi angyalgyökér; lestyán; közönséges podagrafű; foltos bürök; pettyegetett bürök”; Karkl-alė b. Dr < kàrklas; Kytr-ālė plk. Tv < kyt rė „sárga nőszirom (mocsári nőszirom)”; Vingrykšt-ālė b. Krž < vingrykštis „szivárvány”; c) állatnevekből: Gerv-alės plk. Als < gérvė (gervė); d) a társadalmi környezet különféle tárgyainak vagy jelenségeinek elnevezéseiből: Pil-ālė plk. Krt < pilìs; e) más köznevekből: Ág-acskák plk. Plm < ág „fa, bokor vagy más növény szárának hajtása, kinövése”. Igaz, ez a helonima más képzésű is lehet – a vessző ’nem vastag, kis méretű bot, tűzifa’ köznévből képzett végződéses származék. Az -aitė képzős származékok egy másik csoportja különféle helynevekből jött létre: 2. a) más helonimákból: Lapocska plk. Plng < Lap plk.; b) oikonimákból: Lendrym-ālė plk. Dglk < Lendrýmai falu része; c) más típusú helynevekből: Lank-ālė plk. Pkšt < Lankà dűlő; Liekn-alės plk. Plt < Lieknà erdő, dűlő; Mark-alės plk. Pdv < Markos dűlő; Šil-alės plk. Žib < Šilai erdő; Tyr-alės plk. Stlg < Týrai mocsár, láp. A Pekl-ālė (mocsárnév) valószínűleg az ugyanazt a helyet megnevező elsődleges Peklà alakból származik. -alis (-aliai). 1. a) fiziográfiai terminusokból: Dumbur-aliai plk. Kltn < dumburys „mélyedés”; Ežer-alis plk. Žlb; rst. Pln < ežeras; Gyvatyn-alis rst. Varn < gyvatýnas „hely, ahol sok kígyó van; mocsár”; Mark-aliai plk. Varn; Mark-alis b. Varn < markà „lenáztatásra használt hely, lenáztató”; Paliūn-aliai (|| Paliūnėliai) plk. Nv < paliūnė „a láp közelében levő hely; a láp, mocsár széle; nedves, vizes, mocsaras rét”; Paversm-ālis plk. Plt < pavérsmis, pavérsmė „felázott, soha ki nem száradó, télen be nem fagyó hely a forrás mellett; forrás”; Pjaun-alis 2plk. Šll < pjaunys „cserjékkel benőtt, kaszálható mocsár, mélyedés, ahol tavasszal és ősszel megáll a víz”; Prūd-aliai plk. Jčč; Prūd-aliai b. Lk; Prūd-ālis b. Tt; plk. Pšln < prūdas (prūdàs) „tó”; Pušyn-ālis plk. Plt; rst. Varn < pušýnas; Rub-ālis plk. Žr < rubà „határ, vonal”; Skynim-aliai rst. Trg < ský imas (skynìmas) „kiirtott, kivágott erdőrész”; Smuklyn-ālis plk. NmŽ < smuklýnas „ingoványos, csúszós 59 „hely, mocsaras terület“; Šaltin-alis b. End < šaltinis (šaltinys); Tarp-aliai plk. Krt – valószínűleg a *tarpa, *tarpas vagy hasonló szóból – vö. lengyel nyj. tarfa „tőzeg“ (Nitsche 1964: 88), belorusz mapn, mapфa „tőzeg“ (SBG V 91); Tyr-aliai plk. Pkšt; Týr-alis plk. Vgr, Žr; Tyr-alis plk. Pln, Tv, Žlb; rst. Rt < týras „ingoványos, ritkásan kis fákkal benőtt láp“; b) növénynevekből: Berž-aliai plk. Brs < béržas; Kež-alis plk. Plt < kéžas „kis, görbe, kiszáradt fa; tuskó; a kéžiniai családba tartozó zuzmó“, e helonima másik két változata, a Kež-alis, Kiž-alis másodlagosnak, az első bizonyos átalakításainak tekintendő; c) objektumok csoportját jelölő helynevekből: Ožyn-alis plk. Kv < *ožynas < ožys; d) a társadalmi környezet különféle tárgyainak vagy jelenségeinek neveiből: Aptvor-ális plk. Tv < aptvoras „kerítés, elkerítés“; Num-aliai plk. Skdv < nūmas „ház“; e) különféle tárgynevekből bizonyos hasonlóság alapján (metaforikus képzések): Jūr-alis b. Skd < jūra. 2. a) más helonimákból: Tyr-alis plk. Tl < Týrai drp.; Žaltatyr-alis tr. Kl < Žaltatyris mš.; b) más típusú helynevekből: Liūgn-aliai plk. Kltn < Liūgnai pv.; Pākryž-alis plk. Varn < Pākryžis ar. A képzés alapjának lexikai státusza és a képzés jelentése szerint az -al- képzős alakok a következőképpen oszlanak meg: köznevekből képzett alakok (toponimizáció), vagyis valódi kicsinyítő képzős alakok – 84%; helynevekből képzett alakok (transtoponimizáció), vagyis kicsinyítő képzős és birtokos melléknévi alakok – 16%. A Marg-aliai Marg-aliai plk. Krt; Marg-alis b. Plt helonimák alapja lehet a márgas, -à melléknév éppúgy, mint a márgas „földmérték“ főnév. Az -al- előtaggal képzett helonimák elterjedési területe kissé eltér az azonos képzéstípusú folyó- és tónevekétől (ez utóbbiakról lásd Vanagas 1970: 90): valamivel nagyobb, kelet-Žemaitija felé terjed, és eléri Tytuvėnait és Bazilionait. Az elterjedési terület legkülső pontjai Žemaičių Naumiestis – Dauglaukis – Kelmė – Tytuvėnai – Micaičiai – Barstyčiai – Pašilė – Skuodas; a nyugati és északnyugati Žemaitija területén azonban az ilyen képzések koncentrációja jóval nagyobb. Képző -eik- -eika (-eikos). 1. Bal-eikos rst. Btrm < balà. Vö. a živeikà „halacska“ köznévi kicsinyítő képzős alakot (Ambrazas 1994: 131). Másfelől a képző szláv eredetű is lehet – vö. belorusz tulajdonnevek: Батлейка, Варэйка, Рудамейка és hasonlók (Lemciugova 1970: 89). Képző -ėk- -ėkas. 1. Berž-ėkas plk. Aln < béržas; Ežer-ėkas b. Kurn < ėžeras; Francūz-ėkas rst. Glv < *francūzas – vö. prancūzas. Képző -el- -elė (-elės). Megkülönböztethetők a köznevekből (toponimizáció) és más helynevekből (transtponimizáció) képzett helonimák; ettől függ a képzési jelentésük is: produktív- 60 A köznevekből képzettek kicsinyítő képzős alakoknak tekinthetők, míg más helynevekből származó képzések az alapszóhoz viszonyítva egyaránt kifejeznek kicsinyítő és birtokviszonyt. 1. a) fiziográfiai terminusokból: Ak-ėlė b. Ig, Stk; rst. Sem; Ak-ėlės plk. Vdn; rst. Vrn, Žž; rst., plk. Nmt < akys „a mocsárban lévő lyukas hely; lápok vagy eliszaposodó tavak kis vízfelülete || a mélyből feltörő forrás, víznyelő”; Alksn-ėlė rst. Būd < álksna (alksna) „tócsás, völgyes terület; égerrel benőtt hely, égeres”, másrészt azonban vö. álksnis „a nyírfélék családjába tartozó fa”; Bagn-ėlė rst. Aln; Bagn-elė b. Mlt < bagnà „mocsár, láp, süppedék || nagy sár, ingovány”; Bal-ėlė b. Mrc, Nj, Trgn; plk. Krkn, Rd; rst. Pnm és mások (összesen körülbelül 110); Bal-ėlė (|| Kertynė) b. Šd; Bal-ėlės b. Mšk, Sv, Šmn; rst. Žl és mások (összesen körülbelül 18) < balà; Birž-ėlė b. Alns, Tk; rst. Trgn; Birž-ėlės rst. Žl < biržė „nyírfaliget, nyíres, kis nyíres”; Brast-ėlė b. Pmp, Vs; plk. Slv; rst. Mlt és mások (összesen 12); Brast-ėlės b. Kpč, Ldvn, Lkšt; rst. Msn, Saml < brastà; Bucht-ėlė b. Glv; rst. Auk – vö. lengyel buchta „öböl, zug; mély hely a folyóban” (Nitsche 1964: 165); Bukt-ėlė plk. Tl < buktà „folyó, tó vagy tócsa öble; holtág; a víz által mélyre vájt hely”; Daub-ėlė plk. Tl < daubà; Degsn-ėlės lk. Mšk < dėgsnė (degsnė) „égés, leégett terület”, továbbá vö. degsnis „égés, leégett hely”, degsnys „leégett hely, égésnyom”; Diegl-ėlė lk. Dj – valószínűleg a *Degl-ėlė alakból – vö. dėglė „mély, süppedős hely a mocsárban”; Dirv-ėlės b. Ds; rst. Lkm < dirvà; Dirž-ėlė b. Rk < diržas „földsáv”; Dumbl-ėlė b. Dj, Jnšk; Dumbl-ėlė b. Stč; Dumbl-ėlės b. Jnš < dūmblas; Duob-ėlė b. Jk, Vs; rst. Kvr, Lel, Pbs és mások (összesen 15); Duob-ėlė rst. Prn, Vv; Duob-ėlės b. Trgn; plk. Jk, Pmp; rst. Stk < duobė; Dzern-ėlė b. Lp < dzernà „gyep, gyepes föld”; Gal-ėlė b. Rz < gãlas „szél; határ; vég”; Gemb-ėlės b. Kair < gėmbė „kanyar, hajlat”; Gir-ėlė b. Antz, Km; plk. Sgl; rst. Slk, Žl és mások (összesen 19); Gir-ėlė b. Bsg, Sd, Vs; Gir-ėlės b. Užp; rst. Pbs < girià; Goj-ėlė b. Lzd; rst. Pbs; Goj-elė plk. Alksd < gõjus „kicsi, szép erdő”; Grub-ėlė plk. Rd; rst. Šmn < grùbas „hant”; Grūb-ėlė b. PnmR < grūbà „a mocsár kiemelkedő, bokrokkal, nyírfácskákkal benőtt része; domb, halom”; Kamš-ėlė b. Krkn, Lp; plk. Ktv, Pn; rst. Sug és mások (összesen 9); Kamš-ėlė b. Brž, Kpč, Tršk; rst. Nmt; Kamš-ėlės b. Bb, Rk; plk. Grnk, Jon < kamšà „gallyakkal, vesszőkkel kitömött, kirakott út; betömött, betapasztott gödör; süppedős hely”; itt megemlítendő a Kamašalė helonima is b. Rtn, amely talán a *Kamaš-ėlė alakból keletkezett, ez utóbbi pedig anaptixis révén a *Kamš-ėlė alakból; Kapč-ėlė rst. Dg < kāpčius „mezőhatár, barázda, fal jelölésére emelt földhányás; határjel, földsánc; vakondtúrás”; Kems-ėlė rst. Žl; Kems-ėlės b. Aln < kėmsa, kėmsas „mohával vagy fűvel benőtt tuskó vagy földhant, kes”; Kin-ėlė rst. Eiš < kinė (kinė) „a réten, mocsárban vagy vízben kiemelkedő hely; a szántóföld szélén az a rész, amely a földhöz csatlakozik, barázdavég”, kinis „a víz felszínét benőtt kéreg; láp; nyílt vízfelület a lápban; szem”; Kopt-ėlė plk. Mcč < koptà „gázló, átkelőhely; kikötő”; Kūdr-ėlė b. Ck, Ds, Grz; plk. Pkr; rst. Lbn és mások (összesen 32); Kūdr-ėlė Žb. Dg, b. Ds; lk. Pp; Kūdr-ėlės b. Dnv, Mšk, Rm, Sml, Vyd; Kūdr-ėlės plk. Sk < kūdra (kūdrà); Kul-ėlė rst. Pnvž < kulys (kūlis) „öböl, földnyelv; kanyar, hajlat; sarok; szél, darab”; Kusc-ėlė b. Pklnš – vö. belarusz куце „égeres”; 61 Lank-ėlė b. Kri, Lks; plk. Akm; rst. Ut ir kt. (iš viso 19); Lank-elė b. Pn, Pnd, Skm; Lank-ėlės lk. Pn; rst. Btr, Mrk; Lank-elės b. Vžns; plk. Prv < lankà „nagy, sík rét, többnyire folyó mellett, amelyet árvíz idején elönt a víz; völgy, lapály, lejtő“; Liekn-ėlė b. Pbr; Liekn-ėlės b. Pn < lieknas (lieknas) „nedves, ragadós rét, mocsár, pocsolya; ingovány; nedves hely, amelyet bokrok és satnya fák borítanak, láp“; Liūn-ėlė b. Antz, Pknš, Vp; rst. Luok < liūnas; Mark-ėlė b. An, Pbs, 2b. Mlt, Žl; rst. Vdn; Mark-ėlės b. Aln, Dbk, Rk, Šš; plk. Šlv; Mark-elės b. An, Rgl, Rk < markà „lenáztatásra szolgáló hely, lenáztató“; Pekl-ėlė b. KzR, Nj, 3b. Pn, b. Srv; plk. Srv ir kt. (iš viso 10); Pekl-elė b. Ars, Upt; plk. Grk; rst. Krn < peklà „pokol; nagyon eldugott, távoli hely; rossz, nyomorúságos út, ingovány“; Pelk-ėlė b. Kršk, Pp, Žg; lk. Pp; plk. Krp, Pp, Vgr; Pelk-elė b. Šd; plk. Yl < pélkė; Piev-ėlė b. Pls; rst. Jnn; Piev-ėlės b. Kpč, Pls, Vrn; rst. Lh, Mrc < pieva; Pleck-ėlė b. Šd – talán a *plečka vagy hasonló alakból – vö. plėcius „földdarab, parcella; hely, terület, tér“; Plyn-ėlės rst. Brš < pýne „sík hely, síkság; mocsár, láp“; Prūd-ėlė b. Moc < prūdas (prūdas) „tó“; Rag-ėlė b. Tj < rãgas „a tengerbe, tóba vagy erdőbe benyúló hegyes földterület, félsziget“; Riev-elės rst. Srj < rievà „sekély rész; kiemelkedő hely a mocsárban, kis sziget“; Rub-ėlė plk. Rd < rubà „határ, vonal“; Rūd-ėlė b. Al, Kn, Njn, Tz; Rūd-ėlės plk. Stp < rūdà „természetes ásványi anyag, amelyből fémeket állítanak elő; tőzeggel kevert silány, mocsaras föld, vasérces föld“; Sal-ėlė b. Pg, Pnm, Rm, Užp; rst. Sv ir kt. (iš viso 13); Sal-elė b. Kur; rst. Skm; Sal-ėlės b. Ddsl, Km, Vb; lk. Kpr; Sal-elės plk. Krn; rst. Jz < salà „minden oldalról vízzel körülvett szárazföld; kiemelkedő, száraz földdarabka ingoványban, lápban; egyféle fűből vagy más növényből álló folt, zsombék“; Šil-ėlė b. Bč, Nj, Pmp, Všk; plk. Pš ir kt. (iš viso 26); Šil-elė 2b. Nj, b. Pnt; lk. Pmp; plk. Kri; Šil-ėlės b. Slč < šìlas „homokos területen növő magas, egyenes tűlevelű fákból álló erdő; bokrokkal benőtt mező, legelő; hanga, hangás“; Tėkm-ėlė b. Luok; Tėkm-ėlės b. Mlt < tėkmė „vízfolyás a folyóban; folyó, patak; (folyó)meder; mélyedés a folyó vagy mocsár mélyebb részén“; Týr-elės plk. Nv, Sd; rst. Plt < týras „ritkás, alacsony fákkal benőtt, ragadós mocsár“; Trak-ėlės rst. Srj < trãkas „ritkás bokrokkal és fákkal benőtt magas, száraz rét, erdei tisztás; kivágott vagy leégett erdőrész, irtás“; Up-ėlė rst. Gdr; Up-ėlės plk. Rd < ùpė; másfelől e két helonima egyszerűen a jelölő, nómenklatúrai földrajzi terminusnak tekintett upėlė közszóból is keletkezhetett; Vad-ėlės b. Glv < vadà „erdei tisztás, irtás; út“; Valk-ėlė b. Dbk, Ob; rst. Rmš; Valk-elė 2b. Ut; plk. ŠnL; Velk-elė – valószínűleg hiperkorrekció a *Valk-elė b. Žž < valkà „tócsa“; Versm-ėlė b. Aln, Blnk, Gaid; plk. Moc; rst. Sug ir kt. (iš viso 9); Versm-ėlės 2b. Rk, b. Ut; rst. Sv; Versm-elės b. Trgn; rst. Skm; rst. Aln < versmė „forrás“; b) növénynevekből: Bambl-ėlė b. Brž < bamblỹs „mocsarakban és tavakban élő növényféle“; Bart-ėlės b. Lzd < bartis „öreg, korhadt, odvas fa (fenyő, lucfenyő); odú“; Barzd-ėlė b. Kpč < barzdis „ernyősvirágzatú növény; erdei medvetalp“; Egl-ėlė b. Srj, Vrn; plk. Pnt < ėglė (eglė); Grūž-elės rst. Sem < grūžis „árvalányhaj, kecskeszakáll“; Iev-ėlė b. Dbg < ievà; Kirz-ėlė plk. Rs < kirza „kicsi, görbe, össze- 62 lelógó ágú fa; Liep-ėlė b. Pkn < liepa; Pūk-ėlė b. Ob < pūkai „gyapjúsás“, pūkė „ilyen mocsári fű, gyapjúsás“; Pup-elė b., rst. Ut < pupà; Puš-ėlė rst. Žl; Puš-ėlė plk. An; Puš-ėlės b. Vs; plk., rst. Mrk; Puš-ėlės b. Ar < pušis; Rož-ėlė b. Vs; plk. Knv < rožė „a rózsafélék családjába tartozó, dísznövényként termesztett cserje; tavirózsa“; Rūčk-ėlės rst. Krn < rūčkà „sóska“; Train-ėlės b. Brž < trainė (trainė) „nedves helyeken növő palkafélékhez tartozó fű; silány, apró fű vagy széna; rossz minőségű rét, legelő“; Uog-ėlė b. Rtnk < úoga „a növény apró, lédús, sokmagvú termése“; Verb-ėlė b. V; Verb-ėlės b. Lp < verbà „fűz“; Vinkšn-ėlė b. Dbk < vinkšna „magas fa széles koronával és lecsüngő ágakkal“; c) állatnevekből: Blus-ėlės b. Pš < blusà; Bried-ėlė rst. Aln < briedis (briedys); Dėl-ėlės b. Šmn < dėlė; Gerv-ėlė b. Brž < gérvė (gervė); Krek-ėlė b. Šmnš < krėkė „kárász“; Mešk-ėlės rst. Šš < meškà; Vėž-elė b. Rim < vėžys; Žuv-ėlė rst. Gdr < žuvis; d) a társadalmi környezet különféle tárgyainak vagy jelenségeinek neveiből: Būd-ėlė rst. Lbn < būdà „sátor, menedék, kis ház (őr, pásztor vagy más személy számára)“; Pil-ėlė b. Šmn < pilìs; Pirk-ėlės rst. Čln < pirklià „lakóház, tanya, parasztház“; Pirt-ėlė b. Grk < pirtìs; Svirn-ėlės b. Trak < svir̃nas „épület, amelyben gabonát tárolnak; nagyobb magtár“; Šuln-ėlė b. Ars; plk. Vdn < šulnis, šulnys „kút“; e) különféle tárgyak neveiből, bizonyos hasonlóság alapján (metaforikus származékok): Bačk-ėlė rst. Mlt < bačkà „hordó“; Geld-ėlė b. Srv, Ttr; Geld-ėlė b. Lel, Šd; Geld-ėlės b. Prnv, Sdb < gėlda „egyetlen fából kivájt hosszúkás edény, vályú; állatok etetésére vagy itatására szolgáló vályú; mélyedés, gödör a földben“ – szemantikai szempontból vö. Niekot-ėlė b. Luok; Koj-ėlė b. Vrn; rst. Vrn < kojà; Kuž-ėlė rst. Užp < kùžas „összeszedett kévék lába; hanyagul kötött, szétszóródó gabonakéve; csomó; köteg, csomó“; Pamp-elės b. Užp < pámpa „kisebb duzzanat, csomó; bucka, egyenetlenség“; f) más köznevekből: Čvert-ėlės b. Dg; rst. Žmt < čvértis „negyedrész, negyed“; Gelž-ėlė plk. Rdn < gelžis „vas“; Rėksn-ėlė b. Kp, Všn < rėksnys „aki folyton kiabál; ami nagy hangot ad, vö. még rėksnùs „zajos“ – szemantikai szempontból vö. Rėk-ynė rst. Zp; Šak-ėlės rst. Vp < šakà „fa, bokor vagy más növény szárának hajtása, kinövése“. 2. a) más helonimákból: Bal-ėlė b. Mlt < Balà b.; Bal-ėlė b. Ob < Balà b.; Bal-ėlė plk. Pnd < Balà plk.; Brast-ėlės b. Dkšt < Brastà b.; Brast-ėlės b. Plvn < Brãstos b.; Čelk-ėlės rst. Švn < Čelkės b.; Degsn-ėlė b. Kvr < Dėgsnė b.; Degšn-ėlė b. Ars < Dėgšnė b.; Dub-ėlė b. Sdk < Dubė plk.; Jaur-ėlės rst. Lel < Jáuros rst.; Kamš-ėlė b. Upt < Kamšà b.; Kamš-ėlė b. Vs < Kamšà b.; Kamš-ėlės b. Dbg < Kamšòs rst.; Kūdr-ėlės b. Lnky < Kúdros b.; Lank-ėlė b. Rk < Lankà b. Rk; Lank-ėlė plk. Krk < Lankà plk.; Lank-ėlė b. Lzd < Lankà b.; Lank-ėlė b. Pš < Lankà b.; Lygiabal-ėlė b. Mdš < Lygiabalė b.; Naid-ėlė plk., rst. Zb < Naidė rst.; Nendr-ėlė plk. Vlž < Néndrės b.; Pagubr-ėlė b. Blnk < Pagubrė b.; Pal-ėlės rst. Lkš < Palai rst.; Purv-ėlė b. Vad < Pùrvė b.; Rūd-ėlė rst. Pun < Rùdė rst.; Sal-ėlės b., plk. Vrn 63 < Salà falu, mocsár; Sen-ėlės mocsár. Šlvn < Sėnės falu; Spaln-ėlės mocsár. Lln < Spalnios mocsár; Stiepr-ėlė falu. Vad < Stieprės, Stieprai falu; Stumbr-ėlė mocsár. Sdk < Stumbrė falu; Šarka-bal-ėlė falu. Krkn < Šarkabalys, Šarkābalis falu; Šil-ėlė falu. Pn < Šilė falu; Šil-ėlė falu. Pšl < Šilė falu; Šil-ėlė falu. Stč < Šilas, Šilė falu; Šil-ėlė mocsár. Sdb < Šilai mocsár; Šilv-ėlė falu. Krk < Šilvė falu; Valk-ėlės falu. Vrn < Valkà falu; Viršn-ėlė falu. Tj < Viršnė falu; Viršn-ėlė falu. Sml < Viršnė falu; Žydbal-ėlė falu. Pn < Žydbalė falu; b) folyók és tavak neveiből: Alksn-ėlės rst. Sug < Alksnas tó; Audr-ėlė plk. Rgl < Audrà folyó; Balt-ėlė rst. Trgn < Baltýs tó; Grūd-ėlė b. Rmn < Grūdà folyó; Kūdr-ėlė b. Ptr < Kūdra patak; Kuksv-ėlė b. Pg < Kūksvė folyó; Luokst-ėlė plk. Grz < Luoksta folyó; Rud-ėlė b. Alksnp < Rùdė patak; c) településnevekből: Babr-ėlė b. Švn < Babrai falu; Pun-ėlė b. Jk < Punià falu; d) más helynevekből: Bal-ėlė plk. Alz < Balà falu; Bal-ėlė plk. Ppl < Balà folyó; Bal-ėlės 4b. Mrk < Bãlos folyó; Bal-ėlės b. Vrn < Bãlos folyó; Brast-ėlė b. Rm < Brastà folyó; Degsn-ėlės b. Šd < Dėgsnė tó, patak; Dub-ėlė b. Lzd < Dùbis tócsavölgy; Dub-ėlė plk. Ds < Dùbė folyó; Dub-ėlė b. Km < Dùbė folyó; Duob-ėlė b. Žmt < Duobės folyó; Duob-ėlė rst. Btr < Duobės tócsavölgy; Duob-ėlės b. Vb < Duobės linmarkos; Juod-ėlė lk. Dj < Juodis folyó; Kamš-ėlė b. Pls < Kamšà folyó; Kamš-ėlė plk. Pn < Kamšà falu; Kūdr-ėlė b. Nj < Kūdra falu; Kūdr-ėlė b. Dg < Kūdra falu, folyó; Laiv-ėlė b. Pnd < Laivà folyó; Lank-ėlė b. Rk < Lankà folyó; Lank-ėlės b. Pls < Láñkos folyó; Lank-ėlės b. Stp < Láñkos folyó; Lyg-ėlės b. Vlk. < Lygios folyó; Marg-ėlės lk. Rdšk < Márgės folyó; Palt-ėlė b. Srv < Páltis folyó; Pleik-ėlė b. Tj < Pleikė folyó; Sal-ėlė b. Tršk < Salà folyó; Sal-ėlės rst. Rmš < Salà falu, folyó; Šil-ėlė b. Bč < Šilė erdő; Šil-ėlė b. Jnšk < Šilė folyó; Šil-ėlė b. Nj < Šilas tócsavölgy; Šil-ėlė b. Sml < Šilià folyó; Šil-ėlė plk. Lnkv < Šilai falu; Šlyn-ėlė b. Švn < Šlynes falu; Trak-ėlė b. Srj < Trãkas erdő. -ėlis (-ėliai). Az ezzel a képzővel alkotott helonimák – akárcsak az -elė képzős származékok – az alapszó lexikai státusza, és ennek megfelelően a képzés jelentése szempontjából két csoportra és több alcsoportra oszthatók. 1. a) fiziográfiai terminusokból: Alk-ėlis rst. Pg < ãlkas „fákkal benőtt dombocska; az ókori litvánok szentélye, alka“; Bogn-ėlis b. Rtn < bõgnas, bõgną „mocsár“; Boj-ėlis plk. Pšl < bo.jus „mocsár, ingovány“; hasonló képzésű lehet a Buj-ėlis b. Sml helonima is, amely a *Boj-ėlis alakból keletkezhetett; Brad-ėliai rst. Kpč; Brad-ėlis b. Lp; rst. Dg, Jk < bradà, brãdas „nagy sár, ragadós út, nedves hely“; Buoj-ėlis b. Lnkv < buojis „pocsolya, ingovány“; Darž-ėliai b. Ds, PnmR, Str; plk. Bkn; Darž-ėlis rst. Aln; rst. része Tj; Darž-ėlis rst. Žž < daržas; Degsn-ėliai b. Kri; Degsn-ėlis b. Dj, Pšl < dėgsnė (degsnė) „égetés, leégett terület“, vö. még degsnis „égetés, égett terület“, degsnys „égett terület, degsnė“; Dugn-ėliai b. Eiš, Vrn; rst. Žž; Dugn-ėliai rst. Auk; Dugn-ėlis b. Al, Kdl < dùgnas „a föld mélyedésének, edénynek, szerszámnak vagy tárgynak az alja, vége; mélység“; Dumbl-ėlis b. Jnšk < dùmblas; Duob-ėlis plk. Ut < duobė; Goj-ėliai b. Šd, Sn; plk. Jk, Smn; rst. Onš stb. (összesen 10); Goj-ėlis b. Km; plk. Luok; rst. Mlt, Ukm, Žmt stb. (összesen mintegy 48); Goj-ėlis b. Brž, Rd; lk. Vrn; plk. Pš; rst. Šš stb. (összesen 16) < gõjus „kis, szép erdőcske“; Gur-ėliai b. Arn < gùras „kiemelkedés, kiszögellés, hegycsúcs; különálló 64 hegyek között fekvő dombocska“; Kakl-ėlis plk. Jrb < kaklas „kanyar, öböl, szoros; félsziget, földnyelv“; Kaln-ėlis b. Pls; plk. Pmp; rst. Dglšk < kalnas; Kamp-ėlis b. Pkn; rst. Sld; Kamp-elis b., lk. Dl < kampas „hely, ahol két vonal, sík, fal vagy tárgy találkozik; sarok; szél, vidék; oldal; terület, telek, perem, darab“; Kamš-elis (|| Kamš-ėliai) plk. Btg < kamša „gallyakkal, vesszőkkel kitömött vagy kirakott út; betömött, feltöltött gödör; ingoványos hely“; Kapč-ėlis b. Lp; rst. Pun < kapčius „mezsgye, sövény vagy fal kijelölésére összehányt földhányás (halom); határjel, földsánc; vakondtúrás“; Kems-ėliai b. Eit; Kems-ėlis b. Blnk < kėmsa, kėmsas „mohával vagy fűvel benőtt tuskó vagy földhalmocska, kėsas“; Klan-ėlis b. Aps < klānas „kis pocsolya, valka; ki nem száradó pocsolya, forrás“; Klon-elis b. Pnm < klonis (klónis) „völgyes hely, völgy, hajlat, teknő, mélyedés“; Krant-ėliai rst. Lln < krantas; Krūm-ėliai b. Aln, Kdn; Krūm-ėliai rst. Pš; Krūm-ėlis rst. JnšM < krūmai, krūmas; Kūdr-ėlis b. Rs < kūdra (kūdrà); Kul-ėliai rst. Lkm; Kul-ėliai rst. Lbn; Kul-ėlis b. Všn; rst. Lel < kulys (kulis) „öböl, földnyelv; kanyarulat, hajlat; sarok; szél, darab“; Lank-ėlis rst. Mlt < lankas „az egyenestől való eltérés, kanyar, hajlat“; Lauk-ėliai b. Skėm; Lauk-ėlis b. Čln, Pmp, Sb; rst. Lel, rst. Lp stb. (összesen 9); Lauk-elis plk. Skm < laukas „fák nélküli sík terület; művelt föld, vetésterület“ – másrészt e helonimák egy része a laukas, -à ’fehér homlokú vagy pofájú’ melléknévvel is összefügghet, amelynek korábban általánosabb jelentése lehetett: ’fehérség, világosság’; Lauž-ėlis rst. Zp < laužas „vesszők, gallyak, ágak, fahulladék halma“; Liekn-ėliai b. Jnš, 3b. Kp, b. Pklnš, Šd, Všk; plk. Rdšk; Liekn-ėliai b. Šl; Liekn-ėlis b. Ps, Pšl, Sml; lk. Pš; plk. Pnv stb. (összesen mintegy 75); Liekn-elis b. Jnš, Sb, Slč; lk. Mšk; plk. Antš stb. (összesen 20) < lieknas (lieknas) „nedves, ragadós rét, mocsár, pocsolya; ingovány; nedves, bokrokkal és satnya fákkal benőtt hely, láp“; Liūg-ėliai rst. Trgn; Liūg-ėlis rst. Lkš < liūgas „kis pocsolya, klan, valka; sáros hely, mocsár; ingovány, süppedék“; Liūn-ėliai b. Antz, Blnk, Gaid, Sug; Liūn-ėliai b. Jž; plk. Šmn; Liūn-ėlis b. Aln, Jž, Ktk, Ut; Liūn-ėlis b. Ob, Rgv, Tršk; plk. Vad; rst. Blnk stb. (összesen mintegy 70); Liūn-elis b. Antz, Mlt, Vs; rst. An, Šš stb. (összesen 16) < liūnas; Lob-ėliai rst. Užp; Lob-ėlis b. Ut < lõbas „völgy, mélyedés; lejtő alja; klan, mocsárka“; Lūg-ėliai b. Vs; Lūg-ėliai b. Kpč; Lūg-ėlis b. Eiš, Luok, Rk, Tč, Vrn; Lūg-elis b. Rim < lūgas (lūgas) „klan, pocsolya; ingovány, süppedék; tó, halastó“; Mark-ėlis b., plk. Grnk < markà „lenáztatás helye, lenáztató“; Mišk-ėliai rst. Dg; Mišk-ėliai b. Sv; Mišk-ėlis b. Lzd, Užp, Žž; rst. Aln, Grk; Mišk-elis b. Pnd, Šd; rst. Krn < miškas; Pekl-elis plk. Sdb < peklà „pokol; nagyon félreeső, távoli hely; rossz, nehezen járható út, ingovány“; Pjaun-ėlis b. Šln; Pjaun-ėlis b. Btg < pjaunys „cserjékkel benőtt kaszálható mocsár, mélyedés, ahol tavasszal és ősszel megáll a víz“; Plot-ėlis (|| Plot-ėliai) (t. Platėlis, Platėlai) b., plk. Gd < plótas „valaminek a felszíni része (általában földé); darab, folt, foltocska“; Plov-ėlis b. Smn < plovà „benőtt, süppedős tó- vagy folyópart; ingovány, mocsár; vízben növő füvek, moszat“; Prūd-ėliai b. Jž; Prūd-ėliai b. Baib, Pg, PžlM; rst. BvdžV, Lln stb. (összesen 19); Prūd-ėliai b. Dl, Ds, Grz; Prūd-ėlis plk. Prnv; Prūd-ėlis b. Jdp, Pkr, Užp; 65 mocsár: Jnš; lápos: Sug stb. (összesen kb. 75); Prūd-ėlis tó: Alz, Igl, Kp, Ssk; mocsár: An stb. (összesen 16) < prūdas (prūdas) „tó”; itt megemlíthető a Brūd-ėlis helonima is, amely valószínűleg távoli hasonulás következtében keletkezett a *Prūd-ėlis alakból; Purv-ėliai lápos: Pvš, Sr; Purv-ėlis tó: JnšM, Mlt, Všn; mocsár: Mrk; lápos: Mrk, Sug < purvas; Rag-ėliai mocsár: Vnc; Rag-ėlis tó: Lzd < rāgas „a tengerbe, tóba vagy erdőbe benyúló hegyes földterület, félsziget”; Raist-ėliai tó: Rk, Rmn, Žl; mocsár: Sem; lápos: Alns stb. (összesen kb. 36); Raist-ėliai tó: Km; mocsár: Lp; Raist-ėliai (|| Siauručiai) tó: Ktk; Raist-ėlis tó: Antz, Pnm; mocsár: Dl, Rgv; lápos: Sug stb. (összesen kb. 180); Raist-elis tó: Al, Ant; 2lápos: Sug; Raist-elis (|| Salelės) lápos: Rmš < raistas; Rav-ėliai tó: Lzd, Rgv; mocsár: Šln, Šlv; Rav-ėlis tó: Jrgž, Lbn, Pn, Rtn; mocsár: Sn; Rav-elis tó: Lp < rāvas „árok”; Reist-ėliai mocsár: Šš; Reist-elis lápos: Astr < reistas „láp”; Sil-ėlis tó: Vb – vö. lett sils „fenyves” (ME III 839); Skard-ėlis tó: Sdk, Vs < skardis (skardys, skardis) „meredek lejtő, part, meredek hegyoldal”; Smėl-elis tó: Ds < smėlis (smelỹs); Sod-ėlis tó: Gdr, Str < sodas; Stauk-ėlis tó: Knv – vö. lengyel staw, stawek „tó, kis tavacska” (SJP VI 407), belarusz cmaý „a folyó azon helye, ahol gát vagy malom volt” (Jaškin 1971: 178); Stok-elis tó: Knv – vö. belarusz cmoki „összefolyás” (Jaškin 1971: 181), lengyel stok „lejtő, meredek part” (Nitsche 1964: 39), továbbá vö. Stok-a-raistis lápos: Dbg; Šil-ėliai tó: Rk; lápos: Žmt; Šil-ėliai lápos: Mnd, Šr; Šil-ėlis tó: Rk, Tj; kis tó: Vb; mocsár: Km; lápos: Rm stb. (összesen kb. 47); Šil-elis tó: Ar, Jnš, Kt; mocsár: Pn; lápos: Glv stb. (összesen 9) < šilas „homokos helyen növő magas, egyenes tűlevelű erdő, bokros mező, legelő; hanga, hangafenyér”; Šlait-ėlis tó: Rk < šlaitas „hegyoldal, lejtő; part, meredek part; fákkal, bokrokkal benőtt lankás terület”; Šniūr-ėliai tó: Jž, Rm, Skem; kis tó: Lč; mocsár: Pg; Šniūr-ėliai tó: Nj < šniūras „hosszú, keskeny földsáv”; Tašk-ėliai mocsár: Pp < taškas „mocsár, ingovány”; Týr-ėliai mocsár: Brs, Lkv, mocsár: Skdv; tó: Trš; Tyr-ėliai mocsár: Lkv; Tyr-ėliai mocsár: Jnš, Kltn; Týr-elis tó: Lnkv, Rdšk; lápos: Lnkv, Plt; tó: Sk stb. (összesen 13); Tyr-elis 2 tó: Grz; mocsár: Krš, Plt, Škn < tyras „ritkásan alacsony fákkal benőtt, süppedékes mocsár”; Trak-ėliai tó: Všn; mocsár: Dgč; lápos: Kvr, Moc, Pbs stb. (összesen 15); Trak-ėliai tó: Všn; Trak-ėlis tó: Km, Mrk, Všn; mocsár: Krsn; lápos: Rmš stb. (összesen 12); Trak-elis tó: Lp; lápos: Dbk < trākas „magas, száraz rét, amelyet ritkásan bokrok és fák borítanak; erdei tisztás; kivágott vagy leégett erdőterület, irtás”; Žard-ėliai tó: Dj, Lnkv, Mžš, Rim; lápos: JnšM, Sug < žardis „állatok bekerített helye”; b) növénynevekből: Berž-ėliai lápos: Lel; Berž-ėlis lápos: Brb; Berž-elis tó: Vs < béržas; Ėgl-ėlis tó: Ob < ėglis (ėglis), ėglius (ėglius) „boróka”; Gl uosn-ėliai tó: Mrk < gluosnis; Grūš-elis tó: Onš < grūšia „körtefa és termése”; Karkl-ėliai tó: Trgn < karklas; Klev-elis tó: APnm < klevas; Kūl-ėliai lápos: Vrn; Kūl-ėlis tó: Kpč – ha a két alak nem a *Kul-ėliai, Kul-ėlis alakok eltorzulásából származik (< kulys „öböl, földnyelv; kanyar, fordulat; szög; szél, darab”), akkor származhat a *kūlė, *kūlys vagy hasonló szóból is – vö. kū́lynas „nedves, zsombékos rét, rendszerint zsurlóval és sással benőve; gyékény; ilyen mocsaras területek füve”; Liep-ėliai lápos: Ktk < liepa; Rož-ėliai lápos: Srj < rožė „a rózsafélék családjának gyöngyvessző alcsaládjába tartozó dísznövény; tavirózsa”; Stuobr-ėlis tó: Sug < stuobrys (stūobris) „megnyesett, csúcs nélküli vagy kiszáradt, 66 korhadó, pusztuló fa; fatörzs vége, tuskó”; Ščep-ėlis lápos: Rtnk – vö. lengyel szczep „oltóvessző, oltásra szolgáló faág” (SJP VI 581); Train-ėliai tó: Ppl, Ps, Slč < trainė (trainė) „a sásfélék családjába tartozó, nedves helyeken növő fű; gyenge, apró fű vagy széna; gyenge rét, legelő”; Uos-ėlis lápos: JnšM < úosis; Virž-ėlis, Viržėliai tó: Atk < viržis, viržis „a hangafélék családjába tartozó örökzöld, igen mézelő, elágazó szárú, apró levelű és rózsaszínes virágú cserje”; c) állatnevekből: Kurm-ėliai mocsár: Atk < kurmis; Lyn-ėlis mocsár: Vs < lynas „a pontyfélék családjába tartozó hal”; Mešk-ėliai lápos: Šš < meška; Ož-ėliai tó, lápos: Lp < ožys; Ožk-ėliai tó: Vrn < ožka; Stark-elis tó: Rk < starkas (stárkas) „gólya”; d) a társadalmi környezet különféle tárgyainak vagy jelenségeinek elnevezéseiből: Būd-ėliai tó: Pn < būda „sátor, menedék, kis ház (őr, pásztor vagy más személy számára)”; Dvar-ėlis tó: Rm < dvaras; Kap-ėliai tó: Brž, Pcn, Sl; Kap-ėliai tó: Lg, Žmt; lápos: Mlt < kapai; Kryž-ėlis tó: Dtn; mocsár: Mrk; lápos: Dgl < kryžius; Kuol-ėlis tó: Tj < kuolas „valahová bevert vagy leszúrt bot, karó, cölöp”; Liept-ėliai tó: Sv < lieptas; Stulp-ėlis lápos: Blnk < stulpas „a földbe függőlegesen leásott rönk”; Svirn-ėliai tó: Dbč, Šiul; lápos: Dg; Svirn-ėlis lápos: Alv < svirnas „épület, ahol a gabonát tárolják; nagyobb magtár”; Šuln-ėliai tó: PnmR, 2 tó: Rk; lápos: Vdn; Šuln-ėliai tó: Čk, Grnk; Šuln-ėlis tó: Kp, Lel, Svrk, Tč; lápos: Pvš stb. (összesen 11) < šulnis, šulnys „kút”; Tilt-ėliai tó: Rtnk, Všt; lápos: Alns, Pun; Tilt-ėlis lápos: Stk; Tilt-ėlis tó: Ut; lápos: KzR, Žl < tiltas; Turg-ėliai tó: Slk < turgus; e) egyéb köznevekből: Blūd-elis tó: Srj < blūdas „delírium, kóborlás; bolondozás”; Kroksl-ėlis tó: Lp < krokslys „krákogás”, vö. még krokslys „olyan ember, aki krákog, rekedten beszél”; Jiezd-ėlis tó: Lzd < jiezdas „a folyón keresztben emelt halfogó gát; zsilip”; Kupč-ėliai lápos: Vrn < kupčius „kereskedő”; Murg-ėliai tó: Vs; Murg-ėliai tó: Nrg, Vs; Murg-elis lápos: Mrs < murgas „földmérték”; Stuk-ėliai tó: Int; Stuk-ėliai mocsár: Gdž < stukas „darab, csomó, tömb; vastag fadarab, tuskó, fahasáb”; Šap-ėlis tó: Pšl < šāpas „szalmaszál-vég, apró hulladék, szilánk”; Šul-ėliai tó: Dt, Pls < šulas „kivágott vagy megnyesett vastag fa, rönk; épület, kapu, kerítés, híd stb. függőleges rönkje, oszlopa, támasza”; Vaid-ėlis tó: Rd < vaidas „kísértet, fantom, lidérc”. 2. a) más helonimákból: Bagm-ėlis lápos: Aln < Bāgmas, Bagmà lápos; Baronka-raist-ėlis lápos: Aln < Barōnk araistis lápos; Bogn-ėliai lápos: Kuč < Bognas lápos; Brad-ėliai tó: Pls < Bradai tó; Dumbl-ėlis tó: Glv < Dumblýs tó, mocsár; Gėgiaraist-ėlis lápos: Lel < Gėgiaraistis lápos; Goj-ėliai tó: Ttr < Gōjus tó; Goj-ėliai lápos: Pun < Gōjus lápos; Goj-ėlis lápos: Kuč < Gōjus lápos; Goj-ėlis lápos: Pun < Gōjus lápos; Goj-elis tó: Lzd < Gōjus lápos; Graužup-ėlis tó: Šmn < Graužupis tó; Grūšiar aist-ėlis lápos: Žmt < Grūšiar aistis lápos; Kaln-ėliai tó: Krč < Kālnas tó; Kamš-ėliai (|| Kamšelės) tó: Dbg < Kamšai lápos; Kuik-ėliai lápos: Žl < *Kuikiai vagy hasonló > Kūikie – igaz, ennél az utóbbinál, a szlávosított alaknál, nincs megadva, hogy milyen objektumot jelöl, de a képzős helonima alapján feltételezhető, hogy szintén láp lehet; Laiv-ėlis tó: Dbg < Laivas lápos; Liekn-ėliai tó: Šmn < Lieknas tó; Liekn-ėliai tó: Kair < Lieknas tó; Liekn-ėlis tó: Rz < Lieknas tó; Liekn-ėlis tó: Sb < Lieknas tó; Liekn-ėlis tó: Žml < Lieknas tó; 67 Liekn-ėlis lk. Pmp < Lėknas lk.; Liekn-ėlis plk. Vb < Lėknas krm.; Liekn-ėlis plk. Jnš < Lėknas b.; Liekn-ėlis b., plk. Grz < Lėknas lk.; Liekn-ėlis b. Rm < Lėknas b.; Lüg-ėlis b. Krk < Lügas b.; Liün-ėlis b. Užp < Liünas b.; Liün-ėlis plk. Aln < Liünas plk.; Liün-ėlis rst. Aln < Liünas plk.; Liün-ėlis b. Lel < Liünas b.; Liün-ėlis b. Mlt < Liünas b.; Liün-ėlis plk. Sug < Liünas plk.; Liün-ėlis rst. Skm < Liünas rst.; Lüg-ėlai b. Lp < Lügas b.; Lüg-ėlis b. Čk < Lügai b.; Lüg-ėlis b. Kuč < Lügas b.; Lüg-ėlis b. Mrk < Lügas b.; Lüg-ėlis b. Rim < Lügas b.; Lüg-ėlis rst. Lel < Lügas plk.; Marg-ėlai b. Pls < *Margiai, *Margai ar pan. (< Margi) b.; Piktaraist-ėlis rst. Užp < Piktaraistis rst.; Pjaun-ėlis b. Grk < Pjaunys plk.; Plov-ėlis plk. Gdl < Plovas plk.; Prūd-ėliai b. Sv < Prūdai b.; Prūd-ėlai rst. Žsl < Prūdai rst.; Prūd-ėlis b. Aln < Prūdas b.; Prūd-ėlis b. Dbk < Prūdas b.; Prūd-ėlis b. Ldk < Prūdas b.; Prūd-ėlis b. Str < Prūdas b.; Prūd-ėlis b. Sv < Prūdai b.; Prūd-ėlis b. Šš < Prūdas rst.; Prūd-ėlis b. Užp < Prūdas b.; Prūd-ėlis b. Lel < Prūdas b.; Prūd-ėlis rst. Žl < Prūdas b.; Raist-ėlis b. Dmnt < Raistas rst.; Raist-ėlis b. Glv < Raistas b.; Raist-ėlis b. Km < Raistas b., rst.; Raist-ėlis b. Kpč < Raistas b.; Raist-ėlis b. Kpč < Raistas b., rst.; Raist-ėlis b. Šmn < Raistas rst.; Raist-ėlis b. Tč < Raistas b.; Raist-ėlis b. Tj < Raistas b.; Raist-ėlis b. Vad < Raistas b.; Raist-ėlis b. Vs < Raistas b.; Raist-ėlis plk. Krn < Raistas rst.; Raist-ėlis plk. Smn < Raistas plk.; Raist-ėlis plk. Sug < Raistas plk.; Raist-ėlis plk. Vvs < Raistas plk.; Raist-ėlis rst. An < Raistas rst.; Raist-ėlis rst. Būd < Raistas rst.; Raist-ėlis rst. Dgč < Raistas rst.; Raist-ėlis rst. Dgl < Raistas rst.; Raist-ėlis rst. Vžns < Raistas b.; Rubėžup-ėlis b. Šd < Rubėžupis b.; Sčiūr-ėlis plk. Tvr < Sčiūrýs plk.; Sen-ėlai b. Srj < Senės b.; Smalkst-ėlis rst. Kdvr < Smalkstas rst.; Sčiūr-ėlis rst. Sdk < Sčiūrýs rst.; Šil-ėlis b. Srv < Šilas b.; Šil-ėlis b., plk. Sgl < Šilė b.; Trak-ėlai b. Lel < Trākas rst.; Vilkaraist-ėlis rst. Šš < Vilkaraistis (Vilkāraistis) rst.; Žart-ėlai b. Rm < Žarčiai rst.; b) folyó- és tónevekből: Kerš-ėlai rst. Dbk < Keršis folyó; Liün-ėlis b. Km < Liünas tó; Sraut-ėlis plk. Btg < Srautas folyó; Varl-ėlis rst. Mlt < Varlys tó; c) más helynevekből: Čiur-ėlis rst. Ktk < Čiurýs domb, patak; Darž-ėlai rst. Dg < Daržai falu; Goj-ėlai b. Srj < Gojus erdő, patak; Goj-ėlis b. Ps. < Gojis tanya; Goj-ėlis rst. Rtnk < Gojus patak; Goj-ėlis b. Lzd < Gojus erdő; Kamp-ėlai rst. Dg < Kampas patak; Kliep-ėlis b. Pmp < Kliepas, Kliepis patak; Klon-ėlis b. Mrk < Klonė falu; Kul-ėlai b. Ds < Kulys patak; Lauž-ėlis b. KzR < Laužas erdő; Liekn-ėlis b. Kp < Lėknas patak; Liekn-ėlis b. Kp < Lėknas tó; Liekn-ėlis b. Pbr < Lėknas patak; Liekn-ėlis b. PnmR < Lieknas bozót; Liekn-ėlis b. Slč < Lieknas erdő; Liekn-ėlis lk. Kp < Lieknas patak; Liekn-ėlis plk. Pmp < Lieknas erdő; Liekn-ėlis plk. Pmp < Lieknas legelő, patak; Liekn-ėlis rst. Pnv < Lieknas legelő; Liün-ėlis b. Int < Liünai patak; Liün-ėlis b. Aln < Liünas mocsár; Lüg-ėlis b. Sdk < Lügas legelő; Marg-ėlai b. Krk < Márgai domb, falu; Ožiarist-ėlis b. Sug < Ožiaraistis patak; Pjaun-ėlis plk. Šln < Pjaunys bozót; Prūd-ėlis b. Čk < Prūdas patak; Prūd-ėlis b. Dkšt < Prūdas patak; Prūd-ėlis b. Km < Prūdas patak; Prūd-ėlis b. Nrg < Prūdas tavacska; Prūd-ėlis b. Pbs < Prūdas domb, patak; Prūd-ėlis b. Sdl < Prūdas tavacska; Prūd-ėlis rst. Blnk < Prūdas patak; Prūd-ėlis b. Antz < Prūdas patak; Prūd-ėlis b. Blnk < Prūdas patak; Prūd-ėlis b. Žl < Prūdas árok, patak; Raist-ėlai b. Nrg < 68 Raistai patak; Raist-ėlis b. Gb < Raistas patak; Raist-ėlis b. Mdš < Raistas legelő, bozót; Raist-ėlis b. Rk < Raistas patak; Raist-ėlis b. Slk < Raistas patak; Raist-ėlis b. Tj < Raistas patak; Raist-ėlis b. Žkl < Raistas patak; Raist-ėlis plk. Glv < Raistas tanya, legelő; Raist-ėlis rst. Ktv < Raistas patak; Raist-ėlis rst. Pbs < Raistas patak, torkolat; Raist-ėlis rst. Sug < Raistas patak; Raist-ėlis rst. Sur < Raistas bozót; Skard-ėlis rst. Vdn < Skardžius szurdok; Šil-ėlis plk. Kmn < Šilas erdő; Šil-ėlis plk. Krk < Šilas erdő; Šil-ėlis plk. Pnm < Šilas erdő; Šil-ėlis rst. Prv < Šilai erdő; Šniūr-ėliai b. Srv < Šniūros tanya; Trak-ėliai b. Rm < Trakai erdő; Trak-ėlis plk. Srj < Trākas erdő. Kétségtelenül figyelembe kell venni, hogy a helynevekből képzett -elė (-elės) és -elis (-eliai) származékokból ennél több is lehet, mivel az utóbbiak mellett a beszélt nyelvben potenciálisan létezhetnek nem adatolt, azonos tövű, képző nélküli helynevek is; konkrét adatok hiányában azonban csak az itt bemutatott származékok számánál maradhatunk. A képzési alap lexikai státusza és a képzés jelentése szempontjából az -el- képzett alakok a következőképpen oszlanak meg: köznevekből képzett alakok (helynévvé válás), vagyis valódi kicsinyítő képzős alakok – 86,3%; helynevekből képzett alakok (helynéváthelyezés), vagyis kicsinyítő képzős és birtokos alakok – 13,7%. Az -el- képzős kicsinyítő helonimák csaknem egész Litvániában széles körben elterjedtek. Ezért csak azokat a területeket lehet kiemelni, ahol nagyon kevés fordul elő belőlük: ez a žemaitiai terület, annak északi része és keleti pereme kivételével. Megjegyzendő, hogy az -el- képzős folyó- és tónevek szintén Žemaitijában a legkevésbé elterjedtek (vö. Vanagas 1970: 396). Sajátos csoportot alkotnak a kettőnél több szótagú alapszóból vagy helynévből képzett -el- származékok. Ez egyes litván nyelvjárások morfológiai sajátossága; az ilyen képzmények ezért a helonimák képzőrendszerének sajátos részét alkotják. -elė (-elės). 1. Šulin-ėlė b. Trk < šulinys; Vytin-ėlė b. Pun < vytinė „vytis, vessző“. 2. a) más helonimákból: Asiūkl-ėlė b. Aln < Asiūklė b.; Asiūkl-ėlė b. Užp < Asiūklė b.; Juodišk-ėlės b. Mdš < Juodiškės b.; Samanyč-ėlė b. Dkšt < Samanyčia b.; b) másféle helynevekből: Ežeryn-ėlė plk. Lksn < Ežerynas patak. -elis (-eliai). 1. Aruod-ėliai b. Aps < aruodas „a csűrben vagy másutt vékony deszkákból vagy pallókból készített rekesz a gabona betöltésére vagy a zöldségek tárolására; hálóhely“; Dirvon-ėliai rst. Sld < dirvonas „elhagyott, műveletlen, benőtt föld“; Išdag-ėliai b. Brž, Pnm < išdaga (išdagà), išdagas „leégett vagy a nap által kiégetett hely a réten, az erdőben, a tőzeglápban; égés“; Kemsyn-ėlis rst. Žl < kemsynas „zsombékos, nedves hely“; Paberž-ėliai plk. Rdnk < pabėržė (paberžė) „nyírfa alatti hely“; Pravar-ėlis b. Slk < právaras „nyílás a mocsarakban, mély üreg, szakadék“; Šaltin-ėlis rst. Pun < šaltinis (šaltinys); Šulin-ėlis plk. Rs < šulinys; Užrav-ėlis b. Lz < *užravis < rāvas „árok“; Vertim-ėliai plk. Trg < vertimas „felszántott föld, szántás“. 2. a) más helonimákból: Pempyn-ėlis plk. Lž < Pempynė plk.; 69 b) más típusú helynevekből: Darym-ėlis b. Ad < Dãrymas v.; Patyr-ėlis b. End < Patyris f., v.; Polym-ėliai b. Aps < Pólymas v.; Tyrel-ėlis b. Grz < Týrelis dűlő, v. A képzőalap lexikai státusza és a képzés jelentése szempontjából a több szótagú helonimák, vagyis a -el- képzős származékok a következőképpen oszlanak meg: köznevekből képzett alakok (helynévvé válás), azaz valódi kicsinyítő képzős alakok: 55%; helynevekből képzett alakok (helynévtranszformáció), azaz kicsinyítő képzős alakok és birtokos képzős származékok: 45%. A több mint két szótagú szavakból -el- képzővel alkotott helonimák – a hasonló képzésű köznevekhez hasonlóan – Litvánia keleti peremvidékén (valamint azon kívül, Belaruszban) és Žemaitijában elterjedtek. Meglehetősen bizonytalan, hol vannak nagyobb vagy kisebb koncentrációik Dél-Litvániában, Északkelet-Litvániában, valamint Želva, Alanta és Rūdininkai környékén. Talán ez más nyelvek hatásának következménye: délen a szláv, északkeleten pedig a lett nyelv hatásáé. A -ėl- képző A szóban forgó képzővel alkotott származékok képzésük jelentése és alapszavaik lexikai státusza tekintetében egyáltalán nem különböznek a -el- képzős származékoktól. -ėlė (-ėlės). 1. a) fiziográfiai szakkifejezésekből: Degim-ėlė b. Ps < dẽgimas (dẽgimas) „leégett hely (rét, láp, erdő), égett maradvány”; Ežer-ėlė b. Šd; plk. Stč; Ežer-ėlė b. Rd; Ežer-ėlės b. Aps < ẽžeras; Ganykl-ėlė b. Slnt < ganykla; Išdag-ėlė b. Ktk; Išdag-ėlės b. Jnš < išdaga (išdagà) „leégett vagy a naptól kiégett hely a réten, erdőben, tőzeglápban; égés”; Išdeg-ėlė b. Antz < išdegas „leégett vagy a naptól kiégett hely a réten, erdőben, tőzeglápban; égés”; Kanav-ėlės b. Pn < kanavà „árok, tavacska”; Kirtim-ėlės rst. Btr < kirtimas „kivágott erdőterület, irtás”; Klampyn-ėlė, Klampyn-ėlės b. Jsv < klampynė „mocsaras, ingovány”; Lydim-ėlė rst. Žmt < lýdimas (lydimas) „erdőben kiirtott vagy leégett terület, irtás”; Naujien-ėlė rst. Prn; Naujien-ėlės b. Ad, Mrk, Švnč < naujiena (naujienà) „frissen felszántott föld; újonnan feltört terület”; Paberž-ėlė b. Gaid < pabẽržė (paberžė) „nyírfa utáni hely”; Paežer-ėlė rst. PžIM < paežerė „tóparti hely”; Pagramd-ėlės b. Antz < *pagramda < pagrandà „kövekkel kirakott, ágakkal borított út a mocsáron át, töltés”; Pagrand-ėlės rst. Sdk < pagrandà; Pakaln-ėlė b. Sv < pakalnė (pakálnė, pakalnė) „hegy lábánál fekvő mélyedés, völgy; hegyoldal”; Plentauk-ėlė b. Ign, Jž < *plentauka – vö. lengyel plantówka „mocsaras rét” (Nitsche 1964: 83); Plentovk-ėlė b. Ds – vö. lengyel plantówka; Sėdžiuk-ėlė b. Žl < *sėdžiuka, amely a sėdžiauka „tócsató” átalakult változata; Siaurum-ėlė b. Rdd < siaurumà „keskeny hely”; Siuželk-ėlė b. Krk < *siuželka – vö. sõželka „tócsató”; Siužilk-ėlė b. Dv < *siužilka – vö. sõželka „tócsató”; Sodželk-ėlė b. Aln < sõdželka „tócsató”; Sodžiauk-ėlė b. Btr < sõdžiauka „tócsató”; Soželk-ėlė b. Rtnk < sõželka „tócsató”; Sudželk-ėlė rst. Vln < *sudželka – vö. sõdželka „tócsató”; Šėdži auk-ėlė b. Gdr; Šėdži auk-ėlė b. Mlt < *šėdžiauka – vö. šėžiauka „tócsató”; Šėžiau k-ėlė b. Ckn < šėžiauka „tócsató”; Šioželk-ėlė b. Klvr; Šioželk-ėlės b. Vs < šioželka „tócsató”; Uodeg-ėlė b. Kpč, KzR, Pšl; rst. Arn; Uodeg-ėlės rst. Šš < uodegà „föld, rét, szántó vagy erdő keskenyedő része”; Vadakšn-ėlė rst. Čln, Sug < *vadakšnis – vö. vãdakšnis „folyóöböl, amely 70 csak áradáskor kapcsolódik össze a folyóval; vízzel elöntött terület, ártér”; Verden-ėlė, Verden-ėlės b. Pš < verdenė „forrás”; Zapašk-ėlė b. Ds – vö. belarusz запушка „felszántott föld” (Jaškin 1971: 74); b) növénynevekből: Asiūkl-ėlė rst. Lel < asiūklis (asiūklis); Kanap-ėlės b. Knn < kanapė; Lapušel-ėlės rst. Žl < lapušėlė < lāpušė „lucfenyő”; Obel-ėlė b. Dgč, Rk < obelis; Vytin-ėlė b. Nmn, Rtnk; Vytin-ėlė b. Lp < vytinė „vessző, gally”; c) állatnevekből: Vover-ėlė b. Lnkv < voverė; d) tárgyak csoportját jelentő helynevekből: Beržyn-ėlė rst. Lln < beržynė; Bruknyn-ėlė b. Ad < bruknynė; Dumblyn-ėlė rst. Kvr < dumblynė; Durpyn-ėlė b. Snt < durpynė; Gyvatyn-ėlė b. Všk < gyvatynė „kígyókban gazdag hely; mocsár”; Kelmyn-ėlė b. Jnšk; plk. Šl, Šmn < kelmynė; Kemsyn-ėlė b. Ob; plk. Gdr; rst. Dgč, Ds; Kemsyn-ėlė (|| Kemsinka) rst. Grs; Kemsyn-ėlė b. Kp, Ob, Slk < kemsynė; Mendryn-ėlė b. Dgč; Mendryn-ėlė b. Ob < mendrynė „nádas”; Pū kyn-ėlė b. Nc < *pūkynė – vö. pūkai „gyékényféle”, pūkas „a levelek, szárak, termések felületén levő szőröcske”, pūkė „mocsári fűféle, gyékény”; Skarbyn-ėlė plk. Srj < *skarbyne – vö. skárbas „vagyon; pénz, kincs”; Smilgyn-ėlė b. Lln < smilgynė „sok perjefű nőtte hely”; Spalgenyt-ėlė b. Šd; Spalgnyt-ėlė plk. Pnt < *Spalgenyt-ėlė < *spalgenytė < spalgena „vörös áfonya”; Žilvityn-ėlė, Žilvityn-ėlės b. Lzd < žilvitynė; e) a társadalmi környezet különféle tárgyainak vagy jelenségeinek neveiből: Bažnyt-ėlė plk. Antz < bažnyčia (bažnyčia); Kapin-ėlė b. Rdšk; Kapin-ėlės b. Rtnk < kapinės; Karčem-ėlė b. Lkš < karčemà „kocsma”; Pagar-ėlė rst. Mlt < pagarė „gőzfürdő”; Slabad-ėlė b. Alksnp – vö. belarusz слабада „két sorban álló házakkal szegélyezett utca; külváros” (Jaškin 1971: 176), lengyel stoboda „kis falusi település” (SJP VI 209); f) különféle tárgyak neveiből bizonyos hasonlóság alapján (metaforikus származékok): Gaban-ėlė rst. Zb < gābana (gabanà) „széna, szalma vagy hasonló anyag kis kévéje, csomója”; Niekot-ėlė b. Aln, Luok, Šš; Niekot-ėlė b. Mlt < niekōtė „edény gabonafélék rostálására, tisztítására; teknő” – szemantikáját tekintve vö. Geld-ėlė b. Ttr; Skarvad-ėlė rst. Brb < skarvadà „serpenyő”; Skavrad-ėlė rst. Brš – vö. lengyel skowroda „serpenyő” (SJP VI 168); Torielk-ėlė b. Sem < torielkà, torielka „tányér”; g) más köznevekből: Giltin-ėlės rst. Rm < giltinė, giltinė „a halál jelképe; halál”. 2. a) más helonimákból: Akluś-ėlė rst. Žmt < Aklušė rst.; Akmenyč-ėlė b., plk. Vs < Akmenyčia b.; Aptek-ėlės b. Vad < Ápte kos b.; Asiūkl-ėlė rst. Vžns < Asiūklė b., rst.; Aukštoj-ėlė rst. Jž < Aukštoja rst.; Blindyn-ėlė b. Šd < Blindynė b.; Degesyn-ėlė b. Všn < Degesynė b.; Degutin-ėlė rst. PžlM < Degutinė b.; Dėlyn-ėlė b. Blnk < Dėlynė b.; Dilgin-ėlė rst. Užp < Dilginė b., rst.; Dubak-ėlė b. Šynt < Dubakà b.; Dūdbal-ėlė b. PnmR < Dūdbalė b.; Esiūkl-ėlė b. Jž < Esiūklà b.; Ežeriokšn-ėlė b. Šmn < Ežeriokšnės (Ežerókšnė) b.; Girnabal-ėlė b. Šd < Girnabalė b.; Gyvatyn-ėlė rst. Lel < Gyvatynė rst.; Goviet-ėlė lk. Kair < Góviete lk.; Jendryn-ėlė b. Mrk < Jendrynė b.; Jokumbal-ėlė b. Jnš < Jokumbalė b.; Karčem-ėlė b. Ssk < Kar- 71 čemà b.; Kelmyn-ėlė b. Vb < Kelmýnė b.; Kemsyn-ėlė b. Antz < Kemsýnė b.; Kemsyn-ėlė b. Rk < Kemsýnė b.; Kemsyn-ėlė b. Sug < Kemsýnė b.; Kemsyn-ėlė b. Užp < Kemsýnė b.; Krekin-ėlė b. Rtnk < Krekinė b.; Krinyč-ėlė b. Dv < Krinyčia b.; Kubil-nyč-ėlė b. Mrc < Kubilnyčia b.; Kulyn-ėlė b. Pbr < Kulýnė b.; Lamat-ėlė b. Grz < Lāmata (Didžioji) b.; Lašišk-ėlės rst. Dg < Lašiškės rst.; Liūdenišk-ėlės rst. Jk < Liūdeniškės plk.; Makišk-ėlė rst. JnšM – a névvariánsból ered, Makiška, amely valószínűleg szlávosodott az *Makiškė alakból; Mauruv-ėlė b. Šd < Máuruva (Mauruvà) b., plk.; Meškin-ėlė b. Šd < Meškinė b.; Milišk-ėlė b. Pknš < Miliškė b.; Molan-ėlė b. Rm < Mólana b.; Opstein-ėlė b. Pn – valószínűleg túlzó normalizálás az *Opstain-ėlė < Ópstainė alakból; Paduob-ėlė b. Ps < Paduobė b.; Pakalnin-ėlės b. Antz < Pakálninės b.; Pakап-ėlė b. Blnk < Pakapė b.; Pempin-ėlė b. Slk < Pémpinė b.; Pempyn-ėlė b. Pmp < Pempýnė b.; Prūd bal-ėlė b. Šd < Prūdbalė b.; Puitišk-ėlė b. Šiul < Pùitiška b.; Pūkin-ėlė (Pūkyn-ėlė?) b. Ut < Pūkinė (Pūkynė?) b.; Raisbal-ėlė b. Šd < Raisbalė b.; Rūdakas-ėlė rst. Kpč < Rūdakasà b.; Sabal-ėlė rst. PžlM < Sabalà b.; Samanyn-ėlė b. Pnm < Samanỹnė b.; Spangyn-ėlė, Spangyn-ėlės plk. Sk < Spangýnė b.; Sudakišk-ėlė nedvesa vieta APnm < Sudakiškė rst.; Šepet-ėlė plk. Kp < Šepetà b.; Šilin-ėlė rst. < Šilinės rst.; Tarpin-ėlė b. Jž. < Tárpinė b.; Vaidabal-ėlė b. Lnkv < Vaidabalė b.; Vaidabal-ėlė b. Sv < Vaidabalė b.; Vaidul-ėlė rst. Skm < Vaidulė b.; Žagviet-ėlė plk. Šln < Žagvietė plk.; Žydišk-ėlė rst. Sld < Žydiškė rst.; b) folyók és tavak neveiből: Dukin-ėlė b. Užp < Dūkinė folyó; Kilev-ėlė b. Lel < Kilėva folyó; Pijūos-ėlė rst. Dsm < Pijūosas tó; Virčiuv-ėlės b. Pš < Virčiùvis, Virčiuvė folyó; c) oikonimákból: Margavon-ėlės b. Šd < Margavõniai falu; d) más helynevekből: Asiūkl-ėlė rst. Dbg < Asiūklė dűlő; Ąžuolyn-ėlė b., plk. Poc < Ąžuolynė rét.; Bendrov-ėlės rst. JnšM < Bendrõvės dűlő; Bubin-ėlė b. Tj < Bubinė dűlő; Darym-ėlė b. Rim < Darymas dűlő; Eglin-ėlė b. Brž < Egline dűlő; Guobyn-ėlė plk. Krns < Guobýnė dűlő; Kairabal-ėlė plk. Aukšt < Kairābalė dűlő; Kelmyn-ėlė b. Lg < Kelmýnė erdő; Kelmyn-ėlė b. Slč < Kelmýnė sziget; Kemsyn-ėlė rst. Sv < Kemsýnė dűlő; Krikišk-ėlė b. PnmR < Krikiškis tó, dűlő; Lapyn-ėlė rst. Prv < Lapýnė erdei hely; Nočiūnišk-ėlė plk. Kpč < Nočiūniškė rét.; Pabradės-ėlė b. Sdk < Pabradesai tó, dűlő; Pagrand-ėlė plk. Vžns < Pagrandà dűlő; Papiliakaln-ėlė b. Ds < Pāpilakalnė dűlő; Patilt-ėlė b. Rim < Patiltės tó, dűlő; Plentauk-ėlė b. Slk < Plentáuka dűlő; Pliukazar-ėlė b. Šiul < Pliùkazarė erdő; Samanyn-ėlė b. Sb < Samanỹnė bozótos; Smėlyn-ėlė b. PnmR < Smėlynė tó; Šakaun-yč-ėlė rst. Ktk < Šakaunyčia tó, dűlő; Uodeg-ėlė b. Mrk < Uodegà hegygerinc, erdő; Vilkaduob-ėlė b. Pmp < Vilkāduobė bozótos. Néhány helonima morfémaszerkezete (egy további képző jelenléte) arra enged következtetni, hogy -ėlė képzős származékok olyan helynevekből, amelyeket nem jegyeztek fel, de a beszélt nyelvben létezhettek vagy létezhetnek: Ilgავ-ėlė b. Kvr – talán a *Ilg-ava – vö. Gal-avà rst. Varn helynevekből; Ged-ava plk. Pdv; Kumpišk-ėlė b. Bč – talán a *Kump-iškė helynévből – vö. Kūmpis, Kumpỹs, Kumpius személynevek (LPŽ I 1119); Kuž-išk-ėlė b. Trk – talán a *Kuž-iškė helynévből – vö. Kūž-iškės dűlő Bnk: Kužas, Kužys személynevek (LPŽ I 1144); 72 Mulain-ėlė b. Pn – jeigu nėra tarmybė iš *Molain-ėlė, tuomet galbūt iš vv. *Mulainė ar pan. – plg. Mul-ėlės mš., pv., rž. Nc. – ėlis (-ėliai). 1. a) iš fiziografinių terminų: Akmen-ėliai b. Vs < akmuõ; Ataug-ėliai b. Ktk < atãugas (ãtau̇gas) „jaunas miškelis; atžalos“; Avot-ėlis lk. Sdl – plg. lat. avots „šaltinis“ (LLKŽ 101); Ažusien-ėlis rst. Aln < ažùsienis „galulaukė“; Darym-ėliai rst. Slk; Darym-ėliai rst. An; Darym-ėlis b. Gb, Mdš, Rim; rst. Int, Moc ir kt. (iš viso 8); Darym-ėlis rst. Sld < dãrymas „kemsynė, klampi bala, raistas“; Degės-ėliai b. Kp < degėsas, degėsis, degėsys „degimo liekana, apdegęs medis, nuodėgulis“, degėsė „apdegusi vieta, gaisro vieta“; Deges-ėlis b. Kp < degėsė „pelkės ar miško išdegusi vieta“, degėsys „išdegusi vieta (durpyne)“; Degilm-ėlis b. Rz – galbūt iš *degilmas „degimas“; Degim-ėlis b. Jž, Ps, Rd, Srv, Vdn; plk. Kvr ir kt. (iš viso 15); Degim-ėlis plk. Lp; rst. Mlt, Šš < degìmas (dẽgimas) „išdegusi vieta (pieva, pelkė, miškas), degėsė“; Ežer-ėliai b. Jnšk, Slč, Slk; rst. Al, Pun, Švn; Ežer-ėliai plk. Lp; Ežer-ėlis b. Skš; lk. Dj; plk. Jz; rst. Gdr, Žmt ir kt. (iš viso apie 100); Ežer-ėlis (|| Ežerūkas) b. Srj; Ežer-ėlis b. Pmp, Slč, Ut, Zb; rst. Krn ir kt. (iš viso apie 21) < ẽžeras; čia turbūt priklausytų ir Ažar-ėlis b. Krkn, kuris laikytinas perdirbiniu (apslavinant?) iš *Ežer-ėlis; Išdag-ėlis b. Lp, Ppl, Rgv, Sdk, Švn; b., rst. Prv; Išdag-ėlis b. Pnd; plk. Btr < išdaga (išdãga), išdagas „išdegusi ar saulės išdeginta vieta pievoje, miške, durpyne; degimas“; Išdeg-ėlis b. Šmn < išdegas „išdegusi ar saulės išdeginta vieta pievoje, miške, durpyne; degimas“; Kanal-ėlis b. Dbn < kanãlas; Kirtim-ėlis b. Tsk < kìrtimas „iškirstas miško plotas, skynimas“; Latak-ėlis b. Kpč < latãkas „srautas, čiurkšlė; klanas, valka, liūgas; klampi bala; raistas“; Lydym-ėlis b. Dgč, Sug, Vs; lk. Stor; plk. Šš < lýdimas (lydimas) „iškirstas ar išdegintas plotas miške, kirtimas, skynimas“; Lydym-ėlis b. Kuč < lýdymas „iškirstas ar išdegintas plotas miške, kirtimas, skynimas“; Liūlyn-ėlis b. Švn < liūlỹnas „liūnas“; Mežim-ėlis b. Ab – greičiausiai iš *Mežym-ėlis < mėžymas „užmėžta dirva“; Paežer-ėlis b. Ob < paẽžerė, paẽžerys (paežeris) „vieta palei ežerą“; Pagir-ėlis plk. Šmn < pagirỹs „girios pakraštys; laukas prie girios“; Pagoj-ėlis rst. Kvr < pagojis „vieta prie gojaus“; Pakaln-ėliai b. Vb < pakalnìs (pakalnis, pakalnỹs) „žema vieta kalno papėdėje, slėnys; kalno šlaitas“; Pakap-ėliai b. Blnk, Km < pakapė „vieta šalia kapinių“; Paliūn-ėliai (|| Paliūnaliai) plk. Nv < paliūnė „vieta prie liūno; liūno, pelkės kraštas; šlapia, drėgna, pelkėta pieva“; Perkal-ėlis b. Rm < pérkalas „žabų užtvara upėje su spragomis, į kurias įstatomos varžos žuvims gaudyti“; Perkul-ėlis b. Rm, Trs < *per kulas – plg. perkulìnė „dumbluota pelkė“; Polym-ėlis plk. Lkm; Polym-ėlis 3rst. Ktk, rst. Lkm < põlymas „žema drėgna, pelkėta vieta, raistas“; Pragar-ėlis b. Rk < prãgaras „praraja, bedugnė, pragarmė“; Pravor-ėlis b. Rok – greičiausiai iš *Pravar-ėlis < prãvaras „kiaurymė pelkėse, gilus duburys, praraja“; kita vertus, plg. prãvoras „spirito gamykla ar alaus darykla, bravoras“; Rūdym-ėlis b. Km; rst. Msn < rūdýmas (rūdymas) „pelkė su rudu vandeniu, durpynas; turintis rūdžių, rūdinas vanduo; rūdos turinti žemė“; Rūdýn-ėlis b. Srd < rūdýnas „pelkė su rudu vandeniu, durpynas; turintis rūdžių, rūdinas vanduo; rūdos turinti žemė“; Samanykšt-ėlis b. Antz; rst. 73 Dgl, Gdr, Lel; Samanykšt-ėlis b. Ut; rst. Ds, Vžns < samanykštis, samanykščius (samanykščius) „mohos hely“; Skynim-ėliai b. Všn; rst. Brž; Skynim-ėliai b. Pnd; Skynim-ėlis b. Brž, Jon, Ob; Skynim-ėlis b. Lzd, Št < skynimas (skynimas) „irtott, kivágott erdőterület“; Šaltin-ėlis b. Krn, Krtš, Mrk, Plv, Stk; Šaltin-ėlis rst. Lkm, Šš < šaltinis (šaltinys) „a földből fakadó vízforrás“; Šaltyn-ėlis b. Šd; Šaltyn-ėlis rst. Auk < šaltynas „forrás“; Telėtnink-ėliai (t. Telėtnyk-ėliai) rst. Aln; Telėtnink-ėlis (t. Telėtnyk-ėlis) b. Rm; rst. Mlt < telėtninkas (telėtnykas) „borjúkarám; borjúlegelő, a tanya melletti rét“; Ūžbal-ėliai b. Rz; Ūžbal-ėlis b. Vb < ūžbalis „a tó, mocsár mögötti hely, mocsárszél“; Užsien-ėlis rst. Rdd < užsienis „a határon túli terület; a határmező széle“; Valak-ėliai b. Pš, Srv < valākas „körülbelül húsz tizedesnyi földterület; a házaktól távolabb fekvő földsáv“; Žardien-ėlis b. Rm < žardiena „a ház melletti bekerített hely; cséplőszérű, karám“; b) növénynevekből: Apyn-ėlis b. Švn < apynys; Ąžuol-ėlis 2b. Vs; plk. Ut; rst. Mlt < ąžuolas; Erškėt-ėlis b. Rm < erškėtis (erškėtys, érškėtis); Kanan-ėlis b. Knn < kanapė; Lazdyn-ėliai b. Km; Lazdyn-ėlis rst. JnšM; Lazdyn-ėlis b. Sv < lazdynas; Paliep-ėlis rst. Šš < paliepė „a galócafélék családjába tartozó ehető gomba“, másfelől vö. pāliepis „hársfa alatti hely“; Žilvit-ėlis b. Rgv; rst. Ut < žilvitis; c) állatnevekből: Katin-ėlis plk. Skm < katinas; Meškin-ėlis b. Lkč < meškinas; Vabal-ėlis lk., plk. Grz < vabalas; Vanag-ėlis b. V < vanagas; d) tárgyak együttes előfordulását jelölő helynevekből: Alksnyn-ėlis b. Kč, Ob, Švn; rst. Vlkv, Žsl stb. (összesen mintegy 14) < alksnynas; Asyn-ėlis b. Gdr < *asynas < asys „zsurló“; Beržyn-ėlis b. PnmR, Skm; rst. Brš, Lln, Mrs stb. (összesen mintegy 17); Beržyn-ėlis b. Gdl, Švn; rst. Pn, Skrd < beržynas; Biržyn-ėlis rst. Skrm < biržynas „nyíres“; Bruknyn-ėlis b. Grz < bruknynas; Durpyn-ėlis plk. Pknš, Žlb < durpynas; Eglyn-ėliai rst. Lel; Eglyn-ėlis b. Sv; plk. JnšM, Lln; rst. Aln, Lel, Trgn, Užp; Eglyn-ėlis b. PnmR; rst. Brb < eglynas; Karklyn-ėliai b. Sltn; Karklyn-ėlis rst. Krn; Karklyn-ėlis b. Sng, Srj < karklynas „hely, ahol fűzfa nő; sok fűzfa“; Kemsyn-ėlis rst. Lel < kemsynas „nedves, zsombékos hely“; Kupstyn-ėlis plk. Škt < kupstynas „hely, ahol sok zsombék van; zsombékos“; Liepyn-ėlis rst. Akm < liepynas „hársfákkal benőtt hely; hárserdő“; Nendryn-ėlis b. Rdm, Sn < nendrynas „nádas terület“; Purvyn-ėliai b., rst. JnšM; Purvyn-ėlis b. Lzd, Trgn < purvynas „hely, ahol sok a sár; felázott föld, iszapos terület“; Pušyn-ėliai plk. Ig; Pušyn-ėlis b. Ob; plk. Krč; rst. Jsv, Lel, Žsl stb. (összesen 11); Pušyn-ėlis b. Bsg, Ob, Sml, Užp < pušynas „fenyves“; Samanyn-ėliai b. Lzd; Samanyn-ėlis b. Lzd; plk. Lp, Mrs; rst. Alv, Šlvn; Samanyn-ėlis b. Lzd, Žl < samanynas „mohos hely“; Viksvyn-ėlis Trgn < viksvynas „sásokkal benőtt hely, sásos rét“; e) a társadalmi környezet különféle tárgyainak vagy jelenségeinek neveiből: Abaz-ėlis b. Km < abazas „csapat, sereg, banda; katonák és felszerelésük szállítására szolgáló szekér; tábor, hadsereg“; Aboz-ėlis b. Pšl < abozas „katonák vagy felszerelésük szállítására szolgáló szekér; szekérkaraván“; Bravor-ėlis b. Smn < bravoras „szeszfőzde vagy sörfőzde 74 “; Malūn-ėlis rst. Pkln < malūnas; Šulin-ėliai b. Mrk; plk. Jrb; Šulin-ėlis b. Alksn, Plk; Šulin-ėlis b. Aln, V; rst. Sem < šulinys; f) különféle tárgyak neveiből valamilyen hasonlóság alapján (metaforikus képzések): Aruod-ėlis b. Rgv < aruodas „a csűrben vagy másutt vékony pallókból vagy deszkákból kialakított rekesz gabona öntésére vagy zöldség tárolására; hálóhely“; Dunoj-ėlis b. Srj – valószínűleg a dunojus közszóból, jelentése „nagy víz“ – vö. Dunojus európai folyó; Katil-ėlis rst. Kur; Katil-ėlis b. Aln, Rm < katilas „nagy fémedény főzéshez“, másfelől vö. katilėlis „a katilėlisfélék nemzetségének növénye; a boglárkafélék családjába tartozó növény; közönséges harangláb; a kúszónövények családjába tartozó növény; kerítés mentén kúszó növény“; Nemun-ėlis b. Kpč – valószínűleg a nėmunas közszón keresztül a Nėmunas folyónévből (a folyó- és tónevek hasonló képzéséről lásd Vanagas 1966: 173–182); Vainik-ėlis plk. Ktk < vainikas „virágokból vagy más növényekből font koszorú; a fa ágainak és leveleinek összessége, lombkorona“; Vėder-ėlis b. Vs < *vėderas – vö. vėdaras „has, belek“; g) más közszavakból: Balad-ėliai rst. Lln – vö. balada „bolyongás, kóborlás“; Baltim-ėlis rst. Vrn – valószínűleg a nyelvjárási i rövidülése miatt a *Baltym-ėlis < baltymas „fehér lap, fehér folt“ alakból; Ketvirt-ėliai b. Rm < ketvirtis „negyedrész“. Külön csoportba sorolható még néhány helonima: Išdeg-ėlė 2b. Rk, b. Ukmi; plk. Šš – a hangsúly helyének ismerete nélkül nem állapítható meg az alapszó, mivel egyaránt lehet a išdegas „kiégett vagy a nap által kiégetett hely a réten, erdőben, tőzeglápban; égés“ szó (ebben az esetben a helonimát kicsinyítő képzős szónak kell tekinteni), és az išdegti < degti „a nap hevében felmelegedni, kiszáradni; a felmelegedés következtében elpusztulni, elrothadni“ ige (ebben az esetben a helonimát nomina agentis típusú képzésnek kell tekinteni); Išgruv-ėlė rst. Lkm – a hangsúly helyének ismerete nélkül nem állapítható meg az alapszó, mivel egyaránt lehet a *išgruva – vö. išgriova „leomlott, kimosott hely“ (ebben az esetben a helonimát kicsinyítő képzős szónak kell tekinteni), és az išgrūti (išgrūvo) „kidőlni“ ige (ebben az esetben a helonimát nomina agentis típusú képzésnek kell tekinteni). 2. a) más helonimákból: Akivar-ėlis b., rst. Glv < Akivaras b.; Asiūklyn-ėlis b. Skm < Asiūklynas rst., Asiūklynė b.; Baltramišk-ėliai plk. Rgv < Baltramiškis rst.; Beržyn-ėliai rst. Lp < Beržynai rst.; Beržyn-ėlis b. Lzd < Beržynas b.; Darym-ėliai (Antrieji) b. Dgč < Darymai (Antrieji) b.; Darym-ėliai plk. Aln < Darymai b.; Darym-ėlis b. Lel < Darymas b.; Deges-ėlis b. Lel < Degėsis rst.; Degim-ėliai b. Žml < Degimai b.; Degim-ėliai rst. Šš < Degimai rst.; Degim-ėlis b. Lnkv < Degimas b.; Degim-ėlis b. Šmn < Degimas b.; Degim-ėlis b. Tč < Degimai b.; Degim-ėlis rst. Vs < Degimas plk., rst.; Dinabark-ėlis rst. Skdt < Dinabarkas rst.; Dumbrav-ėlis plk. Vb < Dumbravas plk.; Dunaj-ėlis b. Vb < Dunajus b.; Eglyn-ėlis rst. rész Trgn < Eglynas rst. rész; Eglyn-ėlis rst. Lln < Eglynas rst.; Eglyn-ėlis rst. Onš < Eglynas rst.; Girtuoklyn-ėlis rst. Aln < Girtuoklynas rst.; Išdag-ėliai b. Všt < Išdagas b.; Išdag-ėlis b. Rgv < Išdagas b.; Jaujabal-ėlis b. Mrc < Jaujabalis b.; Juodapurv-ėlis rst. Lkm < Juodapurviai rst.; Kapės-ėlis b. Vad < Kapėsis plk.; Kemsyn-ėlis rst. Skm < Kemsynas rst.; Kerbal-ėlis b. Rd < Kerbalys b.; Kirtim-ėliai rst. Dg < Kirtimai plk.; Klimot-ėlis rst. Aln < Klimótas rst.; Kupstyn-ėlis b. Lzd < Kupstynė b.; Kupstyn-ėlis b. Rdd < Kupstynė b.; Nendryn-ėlis plk. Brt < Nendrynė plk.; 75 Pabal-ėlis b. Alz < Pabalys láp.; Padag-ėlis b. Vb < Padagas b.; Palōkaraist-ėlis (Palokaraist-ėlis) láp. Ppr < Palōkaraistis láp.; Paversm-ėlis láp. Lel < Paversmis láp.; Pavėžiar aist-ėlis láp. Užp < Pavėžiar aistis láp.; Pelėdraist-ėlis láp. Dgl < Pelėdraistis láp.; Pylim-ėlis b. Ktk < Pylimas b.; Pylim-ėlis láp. Sug < Pylimas láp.; Pylim-ėlis b. Ktk < Pylimas b.; Pylym-ėlis b. Lel < Pylýmas b.; Plėšim-ėlis láp. Alns < Plėšimas láp.; Polym-ėlis láp. Ktk < Polymas láp.; Purvyn-ėliai b. Rm < Purvynai b.; Samanykšt-ėlis b. Ob < Samanykščius b.; Samanykšt-ėlis láp. Aln < Samanykščius láp.; Samanykšt-ėlis láp. Čln < Samanykščius láp.; Samanykšt-ėlis láp. Dgl < Samanykščius láp.; Samanykšt-ėlis láp. Lel < Samanykštis láp.; Samanykšt-ėlis láp. Sdk < Samanykščius b., láp.; Samanykšt-ėlis láp. Sdk < Samanykštis láp.; Samanykšt-ėlis b. Mlt < Samanykščius b.; Samanykšt-ėlis láp. Aln < Samanykščius láp.; Samanykšt-ėlis láp. Užp < Samanykščius láp.; Samanyn-ėliai b. Vs < Samanynas b.; Samanyn-ėliai láp. Kuč < Samanynai láp.; Samanyn-ėlis b. Lzd < Samanynas b.; Samanyn-ėlis b., láp. Lzd < Samanynas b., láp.; Samanyn-ėlis b., láp. Vs < Samanynas b.; Samanyn-ėlis b. Lzd < Samanynas b.; Samanyn-ėlis b. Lzd < Samanynas láp.; Samanyn-ėlis b. Švn < Samanynas láp., láp.; Samanyn-ėlis b., láp. Krsn < Samanynas b.; Samanraist-ėlis láp. Užp < Samanraistis láp.; Skynim-ėliai láp. Dg < Skynimai láp.; Skynim-ėlis b. Sn < Skynimas b.; Skynim-ėlis láp. Aln < Skynimas láp.; Spolišk-ėlis láp. Kvr < Spoliškis láp.; Starkalizd-ėlis b. Brž < Starkalizdis (Didžias) b.; Užaug-ėliai láp. Nmn < Užaugas láp.; Var lin-ėliai b. Pkln < Varliniai láp.; Varnaraist-ėlis láp. Čln < Varnaraistis láp.; Velniaraist-ėlis láp. Jk < Veln iaraistis (Velni araistis) láp.; Vidubal-ėlis b. Pmp < Vidūbalis b.; Vytyn-ėlis b. Zr < Vytynas b.; Zotvar-ėliai b. Lp < Zotvaras b.; Zotvar-ėlis b. ŠlnL < Zotvaras b.; Žandag-ėlis b., láp. Bč < Žandagas b.; Žiogišk-ėliai láp. Moc < Žiogiškis láp.; b) folyó- és tónevekből: Gelež-ėlis b. Vad < Geležis folyó; Ištak-ėlis rst. Tj < Ištakys folyó; Perlraist-ėlis rst. Lkč – valószínűleg a *Perlaist-ėlis bizonyos átalakított változata (talán a népetimológia következtében) < Pérlaisčiai folyó; Serbentin-ėlis plk. Bsg < Serbentinis patak; c) más helynevekből: Apatk-ėlis rst. Gdl < Apatkas erdő; Apidėm-ėlis b. Rz < Apidėmė rét; Apušot-ėlis b. Vad < Apušotas rét; Ataug-ėlis b. Kp < Ataugas rét; Darym-ėliai rst. Šš < Darymas szántó; Darym-ėlis b. Rim < Darymas cserjés, rét; Darym-ėlis b. Sdk < Darymai szántó; Darym-ėlis rst. Lkm < Dārymas cserjés, rét; Degim-ėlis plk. Gdž < Degimas rét; Drebulyn-ėlis rst. Vlkj < Drebulynė szántó; Dubur-ėlis plk. Kp < Dūbūras rét; Gailiagir-ėlis rst. Kpč < Gailiagir is pasoda, eig uva; Gir tuoklyn-ėlis b. Užp < Girtuoklynas rét; Išdag-ėlis b. Všn < Išdagas rét; Karalgir-ėlis b. Čk < Karalgiris erdőrész; Kemsyn-ėlis b. Ant < Kemsynė rét; Lendryn-ėlis b. KzR < Lendrynas erdő; Lydim-ėliai rst. Alns < Lydimai föld; Lokinink-ėliai (t. Lokinykėliai) b. Lz < Lokininkiai (t. Lokinỹkiai) falu; Mendryn-ėlis rst. Pkln < Mendrynė rét; Pabal-ėliai b. Vs < Pabalai rét; Pabal-ėlis b. Pkr < Pābalis rét; Pailg-ėliai b. Kiel < Pailgiai erdő; Pasieksn-ėlis b. Žl < Pasieksnė rét; Pylim-ėlis b. Ktk < Pylimas cserjés, rét; Pylim-ėlis (|| Liūnėlis) b. Ktk < Pylimas rét; Purvyn-ėlis plk. Sld < Purvynas rét; Samanykšt-ėlis rst. Aln < Samanykščius rét; Samanykšt- 76 -ėlis rst. Dgl < Samanykščiai szántó; Samanykšt-ėlis rst. Sug < Samanykščius rét; Samanyn-ėlis b. Smn < Samanynas föld; Samanyn-ėlis plk. Krsn < Samanynas rét; Telėtnink-ėliai (t. Telėtnykėliai) b. Ign < Telėtninkas (t. Telėtnykas) rét; Uogim-ėliai rst. Sug < Uogimai rét; Užuvalk-ėlis b. Kp < Užuv alkis cserjés, rét; Zotvar-ėliai b. Lzd < Zotvarai rét. A képzés alapjául szolgáló tő lexikai státusza és a képzés jelentése szerint az -ėl- képzős származékok a következőképpen oszlanak meg: köznevekből képzett alakok (toponimizáció), vagyis valódi kicsinyítő képzős származékok – 69,9%; helynevekből képzett alakok (transztoponimizáció), vagyis kicsinyítő képzős származékok és birtokos képzősek – 30,1%. Az -ėl- képzővel alkotott kicsinyítő helonimák – az -el- képzős származékokhoz hasonlóan – Litvánia területének nagyobb részén széles körben elterjedtek. Az a terület azonban, ahol az -ėl- képzős alakok nem adatolhatók, kisebb: a žemaitiai nyugati részére korlátozódik. Az -ės- képző Ezzel a képzővel alkotott helonimából talán csak egy tekinthető kicsinyítő képzősnek: -ėsia. 1. Up-ėsia b. Gdr < ùpė. Vö. a mergėsė „megnövekedett kislány” kicsinyítő köznevet (Ambrazas 1994: 139). Képző -ėsn- -ėsnis. 1. Up-ėsniai b. Švn; Up-ėsnis b. Jnv, Lp; plk. Lp; rst. Dbk, Rtnk < ùpė; bár közvetlenül a upėšnis (upėsnys) ’kis, apró patak; az a hely, ahol a patak tóba ömlik; rét, amelyen patak folyik át’ közszóból is keletkezhetett. P r i e s a g a -ėit- -ėtė (-ėtės). 1. Ežer-ėtės b. Ds < tó. Vö. a deminutív apelatívumot: gyermekke „járkáló“ (LKG I 286). Utótag -ik- -ikas. 1. Trein-ikas plk. Lásd < sásféle növény „nedves helyeken növő, sásfélék családjába tartozó fűféle”. -ikė (-ikės). 1. a) fiziográfiai terminusokból: Bal-ikė 2plk. Kair, plk. Nmk < mocsár; Brastv-ikė plk. Trg; Brastv-ikės plk. Krž < mocsaras „mocsaras hely“; Daub-ikė plk. Lk; Daub-ikės b. Jnp < mocsár; Dumbl-ikė plk. Žgn < sár; Duob-ikė plk. Klm, Šlv < gödör; Išlyn-ikės plk. Ll < agyagos talaj „agyag, rendszerint fehéres vagy kékes agyag, iszapos talaj“; Kamš-ikė plk. Psln, Skdv < mocsaras, kátyú „gallyakkal, vesszőkkel kibélelt út; betömött, feltöltött gödör; ingoványos hely“; Mark-ikė plk. Pdb < lenáztató hely „a len áztatására szolgáló hely, lenáztató“; Pekl-ikė plk. Krkl < pokol „pokol; nagyon félreeső, távoli hely; rossz, nehéz út, ingovány“; Pelk-ikė b. Pp; plk. Klm, Rdn, Šauk; Pelk-ikė plk. Šauk; Pelk-ikės (|| Pelkiukės) Vdk területén nedves hely < mocsár; Pjūkl-ikė plk. Bt – feltételezhető, hogy *kaszáló vagy hasonló apelatívum lehetett, amely kaszálható rétet jelentett (Vanagas 1981 a: 260); jelentését tekintve vö. cserjés kaszálórét „cserjékkel benőtt, kaszálható mocsár“; Plyn-ikė rst. Als < sík terület „nyílt hely, síkság; mocsár, ingovány“; Rop-ikė plk. Žr – talán a folyó küszöbe, köves sekély jelentésű szóból; másfelől az alapszó lehetne répa „a keresztesvirágúak családjába tartozó, takarmányként vagy étkezési célra használt, hosszúkás vagy gömbölyű, vastag gyökerű növény“; Sal-ikė plk. 77 Pvn; Sal-ikė plk. Lk; Sal-ikės plk. Šl < salà ’minden oldalról vízzel körülvett szárazföld; mocsárban vagy lápban fekvő, magasabb, száraz földdarab; egyféle fűvel vagy más növénnyel benőtt kis terület, zsombék’; Sien-ikė plk. Klm < siéna ’magas kerítés, sövény; barázda, határ’; Smukl-ikė plk. Pdb < smuklė (smuklė) ’besüppedő hely, ingovány’; Tyrul-ikės plk. Šlv < tyrùlis ’ritkás, alacsony fákkal benőtt ingoványos mocsár’; Uodeg-ikė plk. Pdb, Pdv < uodegà ’föld, rét, szántó vagy erdő keskenyedő része’; b) objektumok csoportját jelölő helynevekből: Torfyn-ikė plk. Klm; Torfyn-ikės plk. Klm < *torfynė < tòrfas (tòrfas) ’tőzeg’; Turpyn-ikės plk. Skdv < turpýnė, turpýnas ’tőzeges hely, tőzegláp’; c) tárgyak megnevezéseiből, valamely hasonlóság alapján (metaforikus származékok): Geldž-ikės plk. Šlv < gélda ’egy fatörzsből kivájt, egy darabból készült edény, vályú; állatok etetésére vagy itatására szolgáló vályú; kis mélyedés, gödör a földben’ – a jelentéshez vö. Niekot-ėlė b. Luok; d) más köznevekből: Gelž-ikė plk. Rdn; Gelž-ikė plk. Krš < gelžis ’vas’; Mied-ikė plk. Mrk < miedis ’réz’. 2. a) más helonimákból: Bal-ikė b. Šl < Balà b.; Drobnyč-ikė plk. Trkm – az eredeti változatból Drobnyčia; b) folyónevekből: Raudž-ikė plk. Pdb < Raudà folyó; c) oikonimákból: Eimanč-ikė plk. Tt < Eimančiai falu; d) más helynevekből: Tyrel-ikė plk. Rdn < Týrelė erdő; Trak-ikės plk. Mcč < Trãkos tó; Žvyryn-ikė b. Klm < Žvyrynė kavicsos út. Helonima Lenguon-ikė f. Krkl (valószínűleg a *Linguon-ikė névből) a *Linguona víznévből vagy hasonlóból képződhetett – vö. Ling-uõklė lk. Ps. -ikis. 1. Laũm-ikis rst. Prn < laũmė (laumė) „mitológiai lény”. A képzés alapjául szolgáló szó lexikai státusza és a képzés jelentése szempontjából jóval gyakoribbak a köznevekből képzett -ik- származékok (toponimizáció), vagyis a valódi kicsinyítő képzős alakok – 88,1%; a tulajdonnevekből képzett származékok (transtojponimizáció), vagyis a kicsinyítő képzős alakok és a birtokos melléknevek – 11,9%. Az -ik- képzős helonimák (különösen az -ikė, -ikės képzősök), akárcsak a megfelelő folyó- és tónevek (ez utóbbiakról lásd Vanagas 1970: 404), nagyon gyakoriak Žemaitijában, a Papilė – Žarėnai – Šilalė – Tauragė vonaltól keletre, nyugati részén viszont egyáltalán nem fordulnak elő. Ezenkívül Užnemunėben egy-egy ilyen származékot jegyeztek fel. Képző -ykšt- -ykštis. 1. Akmen-ýkštis mocsár Sug < akmuõ, ãkmenas; Ežer-ýkštis f. Sr; mocsár Švnč < ẽžeras. Képző -yt- A helonimák többsége – az -yt- képzős származékok – nem a kicsinyítő képzős alakok, hanem a hely- vagy gyűjtőnevek képzési kategóriájába tartozik. A képzés jelentése szempontjából csak a más toponimákból alkotott -yt- képzős származékok emelendők ki; ezek az alapszavakhoz viszonyítva egyaránt kicsinyítő és birtokos jelentésűek: -ytė (-ytės). 2. Berž-ytės f. Rd < Beržė folyó; Dubel-ytėmocsár Sug < Dubėlė mocsár; Kamsr-ytė f. Rm < Kamsra tó; Žydbal-ytė f. Všn < Žydbalė f. 78 A -ytė képzővel alkotott ritka diminutív helonimák Közép-Litvániában helyezkednek el. Képző -(i)ok- -(i)okas (-(i)okai). 1. a) fiziográfiai terminusokból: Dubn-iõkas rst. Ktv – vö. belarusz дубня „tölgyekkel benőtt hely” (Jaškin 1971: 62); másfelől a helonima közvetlenül a belarusz дубняк „tölgyes” alakból is átalakítással keletkezhetett (Jaškin 1971: 62); Ežer-iõkas b. Rk; Ežer-iokas b. Jdp, Rk, Slk < ežeras „tó”; Gluš-õkas plk. Ant – vö. belarusz глуш „elhagyatott erdei hely; mocsár” (Jaškin 1971: 50); másfelől közvetlenül a szláv megfelelőből, *глушак vagy hasonló alakból is átalakulhatott; Liekn-iokas b. Šl < liek­nas (lieknas) „nedves, ragadós rét, mocsár, pocsolya; ingovány; bokrokkal és satnya fákkal benőtt nedves hely, láp”; Polym-iõkas rst. Sld < põlymas „alacsony, nedves, mocsaras hely, láp”; Raisč-iõkas rst. Užp < raistas „láp”; Raistel-iõkas rst. Trgn < raistélis < „kis láp” ; Šil-iõkas plk. Krk < šilas „fenyves”; b) növénynevekből: Ąžuol-õkai rst. Ut < ąžuolas „tölgy”; c) állatnevekből: Anč-iõkai b. Šš < ántis „kacsa”; d) objektumok csoportos előfordulását jelentő helynevekből: Eglyn-iokas b. Imbr < eglynas „fenyves”; Vyksvyn-iõkas b. Šmn < viksvynas „fűzfavesszővel benőtt hely, fűzfavesszős rét”; e) egyéb köznevekből: Danč-iõkai b. Dgč < dantis „a gereblye foga; cövek”. 2. Eglyn-iõkas b. Rk < Eglynas erdő; Kuden-iõkas rst. Dgl < Kudėnis láp. A képzési alap lexikai státusza és a képzés jelentése szerint az -(i)ok- képzős származékok a következőképpen oszlanak meg: köznevekből képzett alakok (toponimizáció), azaz valódi diminutívumok – 88,9%; helynevekből képzett alakok (transz-toponimizáció), azaz diminutívumok és posesívumok – 11,1%. Az -(i)ok- képzős diminutív helonimák meglehetősen világosan körülhatárolható areát alkotnak: Litvánia északkeleti és keleti területét. Képző -(i)okšt- -(i)okštis (-(i)okščiai). 1. Bal-ókščiai b. Grz < balà „pocsolya”; Ežer-iokštis b. Jdp < ežeras „tó”. Képző -(i)ot- -(i)otė. 1. Balel-iotė b. Antz < balėlė < „kis pocsolya” ; Kepur-õtė rst. Stor < kepùrė „kalapocs”. Képző -(i)uk- -(i)ukas (-(i)ukai). 1. a) fiziográfiai terminusokból: Deges-iukas plk. Pdb < degėsė „mocsár vagy erdő kiégett része”, degesys „kiégett hely (tőzeglápban)”; Degim-ukai kemsynai Skdv; plk. Pkrž; Degim-ukai plk. Užv < degimas „kiégett hely, kiégett terület”; Degsn-iùkai b. Bsg < dėgsnė (degsnė) „égés, kiégett hely”; Dubur-ùkas b. Jrgž, Klvr < dùburas, duburys „mélyedés a földben, gödör, völgy”; Dumbl-iùkas rst. Ktv, Vys < dùmblas „iszap”; Duobel-iùkas rst. Ktv < duobėlė „gödör”; Duobur-iùkas b. Lzd < duoburys „mélyedés”; Ežer-iùkas b. Pdb, Užp; plk. Plp, Prš, Vdk stb. (összesen 13); Ežer-ukas b. Bsg, Jnš, Klm, Krž; plk. Bt, Šly; Ežer-ukai plk. Krž; Ežer-ùkas b. Dvł; rst. Išl; Ežer-ùkas (|| Ežerėlis) b. Srj < ežeras „tó”; Goj-ùkas b. Šiul < gõjus „liget”; Grauż-ùkas plk. Btg < graužas (graužas) „a kavicsos talaj alkotórésze; kavics; apró kavics; a kavicsos talaj melletti föld; kavicsos terület; árvíz hordta homokhalom, szigetecske; kavicsos, homokos folyó- vagy tópart; kavicszátony”; Grėbl-iùkas rst. Ššl < grėblià „gereblye” 79 „mocsáron vagy ingoványos helyen átvezető, feltöltött és fával kirakott út”; Kakl-iūkas plk. Krž; Kakl-iukas plk. Pdb < kãklas „kanyar, öböl, szoros; félsziget, földnyelv”; Kul-iūkas rst. Čb < kulỹs (kùlis) „öböl, földnyelv; kanyar, hajlat, szög; szél, darab”; Lauž-iūkai plk. Pšš < lãužas „vesszőkből, rőzséből, ágakból, fadarabokból rakott halom”; Lieknei-iūkas b. Rm < lieknẽlis < liẽknas (liẽknas) „nedves, ingoványos rét, mocsár, láp; süppedék; bokrokkal és satnya fákkal benőtt nedves hely, mocsár”; Liekn-iūkas plk. Krp, Pkp, Rd, Rdn, Žg; Liekn-iukas b. Ppl; lk. Šl < liẽknas (liẽknas); Liūn-iūkas b. Lp < liū̃nas; Lūg-iūkai plk. Btg < lū̃gas (lū̃gas) „mélyedés, láp; süppedék, ingovány; tó, tavacska”; Lūgn-iukas lk. Pp < lū̃gnas „süppedék”; Pjaun-iūkas plk. Grk; Pjaun-iukas b. Krž; Pjaun-ukai plk. Varn; Pjaun-iūkas plk. Lk; Pjaun-ukas b. Vg; plk. Lk < pjaunỹs „cserjékkel benőtt kaszálható mocsár, mélyedés, ahol tavasszal és ősszel megáll a víz”; Prūd-iūkas b. Klm; Prūd-ukas plk. Vg < prū̃das (prū̃das) „tó”; Raisč-iūkas rst. Luok, Saml, Str; Raisč-iukas b. Lkm < raistas; Raistel-iūkas b., rst. Rgv < raistẽlis < raistas; Raist-ūkas b. Dbg, Lzd, Vs; 2rst. Pun; Raist-ukas b. Jz, Krsn < raistas; Rėž-iūkai plk. Šlv < rė̃žis (rėžys) „föld- vagy erdősáv”; Ryžel-iūkas b. Lp < ryžẽlis „valamilyen szakasz, kis csík”; Samanykšč-iūkas rst. Mlt; Samanykšč-iukas b. Mlt < samanykštis, samanykščius (samanykščius) „mohával benőtt hely”; Skandul-iūkas b. Kpč < skanduolỹs „mélyedés, mélység”; Sklyp-iūkas plk. Kk < sklỹpas; Šalten-iūkas plk. Lk < šaltẽnis „forrás”; Šaltin-iūkas plk. Ll, Skdv; Šaltin-iūkai b. Kč, Lzd; Šaltin-ūkas rst. Krn, Mrk < šaltìnis (šaltinys); Šanč-iūkai b. Mij < šañčius „földhányás; mezők, erdők közötti határt jelölő töltés; kiásott gödör, árok”; Šil-iūkas b. Gdž; plk. Skdv; Šil-iukas b. Klm, Krk; plk. Lk < šìlas; Šulin-iukas b. Vdžg; plk. Pšš < šulinỹs; Šulnel-iūkas b. Km < šulnelis < šulnis, šulnỹs „kút”; Tabūn-iūkas plk. Pdb < tabū̃nas „állatok számára bekerített legelő”; Tyrel-iukas b. Sk; plk. Žg < tỹrelis < tỹras „ritkás, alacsony fákkal benőtt ingoványos mocsár”; Tyrul-iūkas b. Rdšk; 2plk. Pdb < tỹrulis < tỹras; Up-iūkai plk. Krtv < ūpė; Užgir-iukas b. Klm < ùžgiris „az erdőn túli hely”; Valak-iūkai plk. Krtv, Pdb < valãkas „körülbelül húsz desetina nagyságú földterület; az otthonoktól távolabb fekvő földsáv”; b) növénynevekből: Alksn-iūkas b. Ml < alksnis (alksnỹs); Berž-iūkas rst. Pkln, Trgn < bẽržas; Beržuč-iūkas plk. Rs < beržùtis < bẽržas; Berž-ūkai plk. Pjs < bẽržas; Lazdyn-ūkai b. Lbv < lazdýnas; Ščiaj-ūkas rst. Plm – vö. a fehérorosz щачье szóval: „sóska” (SBG V 512); Toful-iukas plk. Klm – valószínűleg a *To-pul-iukas < tópulis „nyárfa” alakból; Trein-iūkai b. Jnš < treinỹs (treinis) „a sásfélék családjába tartozó, nedves helyeken növő fű; silány, apró fű vagy széna”; Žilvit-ukas b. Rdm < žilvìtis; c) állatnevekből: Bacion-iūkas b. Mlt < baciõnas „gólya”; Bebr-iūkas rst. Vvs < bẽbras (bẽbras); Geguž-iūkas plk. Krk < gegužė (gegužė) „kakukk”; Gyvač-iūkas rst. Eit; Gyvat-ūkas rst. Varn < gyvãtė; Karos-iukas b. Lln < karõsas; Karvel-iūkas rst. Onš < karvẽlis; Strazd-ukas plk. Kltn < strãzdas; Žąs-iūkas b. Jsv < žąsìs; 80 d) tárgyak halmazát jelölő helynevekből: Alksnyn-ūkas rst. Gdl < alksnynas; Ąžuolyn-ūkas rst. Čln < ąžuolynas; Beržyn-iiukai plk. Šauk; Beržyn-iiūkas plk. Šlv; rst. Mlt; Beržyn-iukas rst. Lel; Beržyn-ūkas rst. Pvš, Švn < beržynas; Dumblyn-iūkas b. Pkln < dumblynas; Eglyn-iukas rst. Mlt; Eglyn-ūkas rst. Gdl; Eglyn-ukas rst. Lzd < eglýnas; Karklyn-iūkas b. Lel; Karklyn-ūkas b. Sng; rst. Stk < karklýnas; Kunstyn-ūkas plk. Sn < kupstýnas; Nendryn-ukas 2b. Rdm < nendrýnas; Purvyn-iūkas plk. Gir < purvýnas; Pušyn-iiukai plk. Pkp; Pušyn-iūkas 2plk. Krš, Šln < pušýnas; Samanyn-ukai b. Stk; Samanyn-ūkas plk. Lzd; Samanyn-ukas b. Rdm < samanýnas; Torfyn-iūkas plk. Klm < *torfynas – vö. a tòŕfas (tōŕfas) „tőzeg”; e) a társadalmi környezet különféle tárgyainak vagy jelenségeinek elnevezéseiből: Aptvor-iukas plk. Rs < aptvoras „kerítés, bekerítés”; Magazin-iūkas plk. Pdb < magazinas (magazīnas) „raktár bizonyos készletek tárolására”; Tilč-iūkas plk. Grnk < tiltas; Užtvar-iūkas plk. Rdn < užtvaras „amivel valamit eltorlaszolnak, kerítés; elkerített hely, karám, ól”; f) különféle tárgyak elnevezéseiből bizonyos hasonlóság alapján (metaforikus képzések): Akulior-iūkai plk. Mcč < akuliorai, akulioriai „szemüveg”; Bliūd-ūkas b. Mrk; plk. Krž < bliūdas „tál”; másfelől származhat a *bliūdas „mosdótál” szóból is; Katil-iūkas b. Jsv, Srv; rst. Aln < katilas „főzésre használt nagy fémedény”; Kepeliuš-iukai b. Kpč < kepeliušas, kepeliušė, kepeliušis, kepeliušius „kalap”; g) egyéb köznevekből: Sieksn-iūkas b. Slk < sieksnis (sieksnys) „2,13 m-nek megfelelő hosszmérték; az ezzel a mértékkel mérhető hosszúság, vastagság vagy térfogat mennyisége”; Stobr-iūkas b. Šlv – valószínűleg a *Stuobr-iūkas < stuobrys (stūobris) „leágazott, csúcs nélküli, vagy kiszáradt, korhadó, pusztuló fa” alakból; Žyd-ūkai rst. Sem < žydas; másfelől vö. a žydėti igével. 2. a) más helonimákból: Akulior-iūkas b. Kuč < Akuliōris (Akuliōrai) b.; Ankš-lyn-iūkas rst. Vs < Ankšlýnas plk.; Asiūk lin-iūkas rst. Kuč < Asiūkline b., rst.; Čižabal-iūkas b. Kpč < Čižabalė b.; Degul-iūkas rst. Aln < Degulys rst.; Dielid-ūkai b. Pun < Dielidai b.; Giliarais t-iūkas rst. Vs < Giliāraistis b., rst.; *Girnakal-iukas (< Girnakaliuk) rst. Dbg < Girnakalis (Girnakālis) rst.; Gyvatyn-ukas b. Ds < Gyvatýnas b.; Granden-ūkai plk. Ll < Grandenà plk.; Grigarais t-iūkas rst. Lp < Grigarais tis rst.; Kaliarais t-iūkas rst. Šlvn < Kāliaraistis b.; Kiekšil-iūkas b. Btg < Kiekšilas b.; Klausin-iūkas plk. Varn < Klausinis plk.; Krakin-iūkas b. Sug < Krakìnis b., rst.; Liek n-iūkai plk. Krkl < Liėknos plk.; Nelbešč-iūkai b. Šr < Nelbeščiai b.; Pušynpelk-iukas plk. Vdk < Pušynpelkis plk.; Sakand-ūkai rst. KzR < Sakandai rst.; Samanykšč-iūkas rst. Dgl < Samanykščius rst.; Samanin-ukas rst. Brb < Samaninis rst.; Samanyn-ukas b. Kuč < Samanýnas b.; Šalten-iūkas plk. Grz < Šaltėnis plk.; Šilavain-iūkas b. Lp < Šilavainis b.; Tyrul-iūkas plk. dalis Pkp < Tyrulys (Didysis) plk.; Totoraišč-iūkas rst. Zp < Totoraištis rst.; Tremp-ūkai plk. Brt < Trempai plk.; b) folyónevekből: Švendr-iūkas plk. Vdk < Švendra folyó; Zaps-iūkas b. Lzd < Zāpsė, Zapsà folyó; 81 c) oikonimákból: Blakč-iūkai falu, mocsár Rd < Blakčiai falu; d) egyéb toponimákból: Apšak-iūkas mocsár Pšln < Apšakis tó; Alksnyn-ukas falu Graž < Alksnynas rét; Kub-ukai mocsár Bt < Kūbai erdő; Liekn-iūkas mocsár Klk < Liek- nas erdő; Pasaul-iūkas láp Zp < Pasaulis tisztás; Peč-iūkas falu Kpč < Pėčius domb; Raistel-iūkas mocsár Aln < Raistėlis rét; Vilkasal-iūkas mocsár Šln < Vilkasalis rét; Zotvar-ukai falu Lbv < Zotvarai rét. -(i)ukė (- (i)ukės). 1. a) fiziográfiai terminusokból: Bal-iūkė falu Grz, Jnš, Lg, Rd; Bal-iūkės falu Jnš; Bal-ūkė falu Lksn, Švn, Vrn; Bal-ūkės falu Lzd, 2b. Sng < balà; Brast-ūkė falu Srj < brastà; Duob-ūkė falu Grz; láp Sem; Duob-ukė falu Dg < duobė; Girait-iukė falu Vs < giraitė (giraitė) < girìtà; Klampyn-ūkė láp Al < klampynė „ingoványos hely, ingovány”; Kūdr-ūkė falu Alv < kūdra (kūdrà); Maur-iūkė láp Kp < maurai (maūrai), maūras; Pabal-iūkė falu Mrk < pabalė, pabalys „a balàhoz tartozó hely”; Pelk-iūkė mocsár Krp; Pelk-iukės (‖ Pelkikės) nedves hely Vdk < pélkė; Piev-ūkė falu Krok < pievà; Šaltin-ūkė falu Lzd < šaltinis; b) növénynevekből: Asiūk-iūkė falu Gaid < asiūklis (asiūklis); c) különféle tárgynevekből, bizonyos hasonlóság alapján (metaforikus képzések): Nykot-ūkė falu Vs – valószínűleg a *Niekot-ūkė < niekotė „gabona, dara tisztítására, rázására szolgáló teknő; teknő” átalakult alakja; Skarvad-ūkė falu Brb, Švn < skarvadà „serpenyő”; d) egyéb köznevekből: Dal-iūkės 2b. Vs < dalis „az egész tárgy valamely meghatározott része”; Merkykl-ūkė falu Btr < *merkykla < merk­ti „vízbe vagy más folyadékba tenni, meríteni; benedvesíteni, nedvesíteni”; Mirkykl-ūkė falu Krsn < *mirkykla < mirkti „vízbe vagy más folyadékba merülni, vízben tartózkodni”; Vytin-ūkė falu Vs < vytinė „vessző, gally”. 2. a) egyéb helonimákból: Bendr-ūkė mocsár Ššt < Bendrė mocsár; Gervin-ūkė falu Šlvn < Gérvinė falu; Mirtykl-ukė falu Al – disszimiláció révén a *Mirkykl-ukė < Mirkyklà alakból; Pal-iūkės falu Lzd < Pàlios falu Lzd; Plovin-ukė falu Ūd < Plōvinė falu; Sodželk-iūkė falu Prnv < Sōdželka falu; b) folyónevekből: Baravykin-ukė falu KzR < Baravykinė folyó; c) egyéb toponimákból: Ašutin-ūkė falu Sng < Ašutinė rét; Bal-ūkė falu Švn < Balà rét; Dėlin-ūkė falu Lp < Dėlinė rét; Kamš-iūkė mocsár Ilgž < Kamšos rét. A képzési alap lexikai státusza és a képzés jelentése szerint az -(i)uk- képzős származékok a következőképpen oszlanak meg: köznevekből képzett alakok (toponimizáció), azaz valódi kicsinyítő képzős alakok – 79,9%; toponimákból képzett alakok (transztonimizáció), azaz kicsinyítő képzős és birtokos alakok – 20,1%. Az -(i)uk- képzős kicsinyítő helonimák kisebb-nagyobb mértékben egész Litvániában elterjedtek, kivéve Žemaitija nyugati és északi részét. Érdekes, hogy szinte valamennyi nagyobb koncentrációs területük – Žemaitija keleti és északkeleti része, a Baisogala és Krekenava körüli közép-litvániai terület, valamint Aukštaitija keleti része – egybeesik a folyó- és tónevek markánsabb elterjedési területeivel (az utóbbiakról lásd Vanagas 1970: 418). 82 -(i)ukl- képző -(i)uklis. 1. Ežer-iùklis b. Slč, Všk < tó. -(i)ūkšt- képző -(i)ūkštė. 1. Bal-iūkštė b. Vies < mocsár. -(i)ūkštis. 1. Saman-iūkštis (|| Samanykštis) mocsaras. Gdr < moha (moha, sāmanos). -(i)ul- képző -(i)ulė (- (i)ulės). 1. Bruzg-ulės b. Mrk < bruzgai, brūzgas „sűrű, alacsony cserjék, bokrok“; Duob-ulė b. R; rst. Trgn; Duob-ulė rst. Žž < duobė „gödör“; Išdeg-ulėlė b. Všk < išdegas „leégett vagy a nap által kiégetett hely a réten, erdőben, tőzeglápban; égésnyom“; Krak-ulės rst. Ant < krākė „kárász“; Vaid-ulė b. Sug; b., rst. Skm; rst. An, Čln; Vaid-ulės b. JnšM < vaidas „kísértet, szellem, lidérc“. -(i)ulis (-(i)uliai). 1. Duob-ulis b. Kž; rst. LK < duobė; Tyr-uliaí 2b. Šln; plk. Pdb; rst. Sdl; tr. Šl et al. (au total 8); Tyr-ulis b. Šl; plk. Rd < tyras „ritkás, alacsony fákkal benőtt ingoványos láp“; Trak-ulis b. Krn < trākas „magas, száraz, ritkás bokrokkal és fákkal benőtt rét, erdei tisztás; kivágott vagy leégett erdőrész, irtás“; Vaid-uliai plk., rst. JnšM; rst. Pun < vaidas „kísértet, szellem, lidérc“. Valamivel több, -(i)ul--(i)ul- képzővel alkotott kicsinyítő helonimát jegyeztek fel Kelet-Litvániában. -(i)ut- képző -(i)utė (- (i)utės). 1. a) fiziográfiai terminus alapul véve: Bal-utė b. Jon, Pn, Pž, V; rst. Dbg < balà; Daub-utė plk. Stn < daubà; Dirv-utės b. Prnv < dirvà; Grab-utė b. Erž < gràbė „árok“; Kamp-utė b. Srv < kampas „két vonal, sík, fal vagy tárgy metszéspontja; szöglet; szél, oldal; rész; terület, telek; perem; darab“; Kamš-utė plk. Vdk < kamšà „gallyakkal, vesszőkkel kitöltött, kirakott út; betömött, feltöltött gödör; ingoványos hely“; Lank-utė b. Graž; plk. Všt; Lank-utė plk. Pjv < lankà; Mark-utė b. Šlv; Mark-utės plk. Skdv < markà „len áztatására szolgáló hely, lenáztató“; Nuotak-utė b. Pns < nuótaka (nuotakà) „lefolyás, elfolyás; lefolyó rét, amelyen a lejtők vize áthalad“; Pelk-utė b. Grk, Šlv; plk. Čk, Rdd, Rs et al. (environ 25 au total); Pelk-utė b. Grnk, Šln; 2plk. Btg, plk. Rd et al. (7 au total); Pelk-utės 2plk. Rs; zone humide Šmk < pélkė; Plyn-utė plk. Br, Gž, Kt; rst. Lap, Šil et al. (9 au total); Plyn-utė b. Lbv, Pjv, Plv, Žal < plynė „kopár hely, síkság; mocsár, láp“; Šil-utė b. Pkr < šilas; Šiožiau-kutė b. Kurn < šiožiau̯ka „tavacska“; Trak-utė plk. Klm < trākas „magas, száraz, ritkás bokrokkal és fákkal benőtt rét, erdei tisztás; kivágott vagy leégett erdőrész, irtás“; b) növénynevekből: Karkl-utė plk. Varn < kārklas; c) állatnevekből: Krak-utės b. Lksn < krākė „kárász“; Kirk-utė b., plk. Šl < kirka „sirály, csér“; Mešk-utė b. Ss; rst. Dg < meškà; Ožk-utės rst. Trkm < ožkà; Vilk-utė b., rst. Ašmn < vìlkas; d) különféle tárgyak elnevezéseiből, valamely hasonlóság alapján (metaforikus képzések): Geld-utės b. Vlkj < gėlda „egy fából kivájt hosszúkás edény… 83 „teknő, vályú; az állatok etetésére vagy itatására szolgáló vályú; mélyedés, gödör a talajban“; Pyn-ūtė rst. Rok < pynė „valami összegabalyodott, összefonódott dolog“; e) más köznevekből: Kap-utė b. Šl < kapai, kapas; Lakšt-utė rst. Nmt; Lakšt-utės rst. Knv < lakštas „növényi levél“; Lauž-utė b. Skėm < laužas „vesszők, rőzse, ágak, fadarabok halma“; Pul-utė (|| Pūlka) rst. Žl < pulis „hullám“; Vaid-utė rst. Sug < vaidas „kísértet, fantom, lidérc“; Žab-utė rst. Dbg < žabas „vessző, gally“. 2. a) más helonimákból: Lank-utė b. Trg < Lankà b.; Plentauk-utė b. Vs < Plentáuka b.; Plyn-utė b. Šl < Plýnė plk.; Plyn-utė plk. Mšk < Plýnė plk.; b) tónevek alapján: Ak-utė rst. Lln < Akis tó.; Ilg-utė b. Kpč < Ilgis tó.; c) más helynevekből: Mark-utė plk. Trg < Markos pv.; Pelk-utė plk. Šln < Pélkė pv.; Plyn-utė b. Pjv < Plynia falu; Plyn-utė rst. Vv < Plýnė pv. A Kęšuv-utė helonima Kęšuv-utė b. Sg olyan nem adatolt helynévből is képződhetett, mint a *Kęšuva – vö. kėsas „zsombék, bucka“. -utis (-učiai). 1. a) fiziográfiai terminusokból: Gal-utis rst. KzR < gãlas „szél; határ; vég“; Goj-utis plk. Onš < gõjus; Kirn-utis rst. Srj < kìrna „víz által kimosott fa- vagy bokorgyökér a folyóparton; bokros, nedves hely; kidőlt fákkal, rőzsével, törmelékkel borított hely“; Pjaun-utis plk. Vdk < pjaunys „cserjékkel benőtt, kaszálható mocsár, mélyedés, ahol tavasszal és ősszel megáll a víz“; Rag-utis b. Ldvn; plk. Lkč < rãgas „a tengerbe, tóba vagy erdőbe benyúló hegyes földnyelv, félsziget“; b) állatnevekből: Krak-utis b. Auk < krãkė „kárász“; Mešk-učiai rst. Pvš; Mešk-utis rst. Onš < meškà; Vilk-učiai rst. Stk < vìlkas; c) más köznevekből: Bačk-utis rst. Stk < bačkà „hordó“; Kūg-učiai plk. Bt < kūgis (kūgys) „nagy széna-, szalma- vagy más kazal, boglya, máglya“. 2. a) más helonimákból: Milk-učiai rst. Dsm < Mìlkai rst.; b) folyónevekből: Berž-utis plk. Aukš < Beržė folyó; c) más helynevekből: Judamišk-utis rst. Pun < Jùdamiškis ar. A képzési alap lexikai státusza és a képzés jelentése szempontjából az -(i)ut- képzős alakok a következőképpen oszlanak meg: köznevekből képzett alakok (toponimizáció), vagyis valódi kicsinyítő képzős alakok – 87,3%; helynevekből képzett alakok (transzponimizáció), vagyis kicsinyítő képzős és birtokos jelentésű alakok – 12,7%. A -(i)ut- képzővel alkotott kicsinyítő helonimák nem alkotnak markáns elterjedési körzeteket. Csak Felső-Nemunas-vidéken figyelhető meg nagyobb koncentrációjuk. A Varniai – Šiauliai – Panevėžys – Želva vonaltól északra ilyen képzett alakok egyáltalán nem fordulnak elő. -(i)ūt- képző -ūtai. 1. Bebr-ūtai b. Šiul < bėbras (bèbras). -(i)ūtė (-(i)ūtės). 1. Abšar-ūtė b. Grv – vö. a belarusz абшар „nagy földterület“ (Jaškin 1971: 7); Egl-iūtė b. Jk < ẽglė (eglė); Kel-iūtė b. Čln < kẽlias. 2. a) más helonimákból: Kiškiabal-iūtė b. Dg < Kiškiabalė b. Az -(i)ūt- képzővel alkotott helonimák két mikroareált alkotnak: az első Litvánia keleti része, a második a dzūkók déli peremvidéke. 84 3.2. Szláv képzőkkel alkotott származékok. E csoport valamennyi származéka a -ka képzővel és annak különféle változataival jött létre. A -aika képző 1. Bal-aika plk. Lp < balà; Gir-áika rst. Nmč < girià; Šil-áika (|| Šilėlė) b. Upt < šilas. 2. Kumpuol-aika b. Dgč < Kumpuõlė fent. Vö. a belorusz vv. Жортайка (Lemciugova 1970: 89), az orosz vv. Нерубайка (Podolskaja 1983: 91) és hasonlók. A -(i)anka képző 1. Lerm-ánka plk. Vdk < lérmas „zaj“. 2. Milč-iánka b. Grl < Milčiùs fent. Vö. a belorusz vv. Уцечанка, Хвашчанка (МВ 242, 245), a lengyel vv. Chrościanka (Halicka 1976: 201), Kosianka (Halicka 1978: 40) és hasonlók. A -atka képző 1. Kems-atka b. Imbr < kėmsa, kėmsas „mohával vagy fűvel benőtt tuskó vagy földhalom, kėsa”. A származék hibrid képzésnek tekintendő – egy litván alapszóból és a szláv kicsinyítő képzésekre jellemző képzőből áll –, vö. a belorusz vv. Ляшчатка, Звянятка (Lemciugova 1970: 89). A -(i)auk- képző -(i)auka (- (i)aukos). 1. a) fiziográfiai terminusokból: Daub-áukos rst. Būd < daubà „völgy, mélyedés, vízmosás”; Kems-áuka b. Rk < kėmsa, kėmsas „mohával vagy fűvel benőtt tuskó vagy földhányás, kėsas”; Kul-iauka b. Trgn < kulỹs (kùlis) „öböl, földnyelv; kanyarulat, kanyargás; sarok; szél, darab”; b) növénynevekből: Kvašč-iauka plk. Skm – vö. a lengyel chwaszcz „zsurló” (SJP I 309), a belorusz хвощ „ugyanaz” (Jaškin 1971: 199); c) állatnevekből: Gandr-áukos plk. Dmnt < gándras; Krak-aukà rst. Nmt < krãkė „kárász”; Sakal-aukà b. Slk < sãkalas; másfelől az utóbbi helonima metatézis révén a *Salak-auka alakból is keletkezhetett – ebben az esetben a transzto­ponimizáció termékének, vagyis a Sãlakas tó nevéből képzett származéknak tekinthető. d) a társadalmi környezet különféle tárgyainak vagy jelenségeinek nevéből: Kryž-áuka plk. Sug; Kryž-auka b. Ob < kryžius; „kereszt”; e) etnonimákból: Žyd-áuka b. Luok; plk. Pknš, Skp; rst. Btr, Gdr, Mlt; Žyd-auka b. Ob; rst. Mlt < žýdas; „zsidó”; f) mitikus lények neveiből: Čart-aukà rst. Mrs < čartas „ördög”; Veln-iauka plk. Srj < vėln ias „ördög”. -aukė (-aukės). 1. Dùmbl-aukės b. Nmk < dùmblas „ülepedett por, nedves, összegyúrt sár”. Ez a képző feltehetőleg a belarusz nyelvből kölcsönzött elem; a belarusz -аўка, -ёўка képző megfelelője, amelyekkel különösen sok helynevet képeznek, vö. bel. hne. Алецкаўка, Вішнеўка (Lemciugova 1970: 83), Хітраўка, Ліпаўка (МВ 273) és hasonlók. 85 Az -auka képzős helonimák valamivel elterjedtebbek Litvánia északkeleti, keleti és déli részén. Elterjedési területük megegyezik az e képzőt tartalmazó folyó- és tónevek elterjedési területével (ez utóbbiakról lásd Vanagas 1970: 98–99). -avatka utótag Ez összetett képző, a -atka, illetve -ka képző változata. Valószínűleg csak egyetlen helonima szerkezetében különíthető el: 1. Kems-avatka b. Gaid < kėmsa, kėmsas „mohával vagy fűvel benőtt tuskó vagy földhányás, kęsas”. A -(i)avka képző 1. Kul-iavka b. Dgč < kulys (kulis) „öböl, földnyelv; kanyar, kanyargás; sarok; szél, darab”. Vö. a belarusz víznevekkel: Цембравка (МБ 248) és hasonlók. A -ka képző 1. a) fiziográfiai terminusokból: Akmėn-ka b. Všn < akmuo, akmenas; Pabal-ka plk. Bsg < pabalė „a bal alapján elnevezett hely”; Šlin-kos plk. Krk < šlỹnas „szürkéskék vagy fehéres, szerves anyagokkal kevert ragadós agyag; ilyen agyagú talaj; iszap, sár”; b) állatnevekből: Blus-kà plk. Vdk < blusà; Kumėl-ka rst. Lln < kumelỹs, kumėlė; Paukštel-ka plk. Auk < paukštėlis < paukštis; Vover-kos b. Krn < voverė; c) más köznevekből: Cigon-kà b. Vrn; rst. Dtn < cigõnas „cigány”; Kar-čem-ka rst. Stk < karčėma; Prancūz-kà rst. Vln < prancūzas; Pūl-ka (|| Pul-iutė) rst. Žl < pulis „hullám, hullámzás”; Ragān-ka plk. Rs < rãgana (raganà); Tvorėl-ka b. Pbs < tvorėlė < tvora; 2. a) folyók és tavak neveiből: Lydekin-ka plk. Mrk < Lydekinis tó; Mūšėl-ka plk. Tj < Mūšėlė folyó; Narant-ka b. Sv < Narantis folyó; Palòn-ka b. Bsg < Palõnas folyó; Suraž-kà rst. Sug – valószínűleg a *Suraìž-kà < Suražà folyónévből eltorzult alak; Viršup-ka rst. Šynč – valószínűleg egy nem adatolt *Viršupė folyónévből vagy hasonlóból – vö. Viršupis folyó; Vrn. b) oikonimákból: Antup-ka b. Dbk < Ańtupiai falu. Ez a képző nagyon produktív a szláv toponímiában, vö. belarusz víznevek: Глушка, Мазурка (Lemciugova 1970: 81–83), lengyel víznevek: Pruska (Halicka 1976: 140), orosz víznevek: Жоммерка, Лянка (Smolickaja 1976: 27, 128) és hasonlók. A képzési alap lexikai státusza és a képzés jelentése szerint a -ka képzős származékok a következőképpen oszlanak meg: köznevekből képzett alakok (toponimizáció), vagyis valódi kicsinyítő képzős alakok – 66,7%; helynevekből képzett alakok (transzto­ponimizáció), vagyis kicsinyítő képzős és birtokos alakok – 33,3%. A -ka képzővel ellátott kicsinyítő helonimákat Litvánia különböző, egy adott időszakban elszlávosodott részein jegyezték fel: Kelet-, Közép- és Délkelet-Litvániában. Más helonimák esetében a -ka képző nem tekinthető képzési formánsnak, mivel nem a helonimák képzésének eszköze, hanem egyszerűen az ezeknek a más eszközökkel már létrehozott alakoknak az elszlávosítására szolgáló eszköz. Ezt egyes esetekben egy párhuzamos, nem elszlávosodott alak is tanúsítja: 86 Amšarin-ka tó Dgč: Amšarinė; Kemsin-ka tó Grs: Kemsynėlė; Marciān-ka mocsár Sug: Marciānas; Peklel-ka tó Ars: Peklelė; Pušel-kos tó Ar: Pušelės; Vėžel-ka tó Rim: Vėželė; Žąsėl-ka mocsár Zb: Žąsėlė. A többi mocsaras terület nevének közvetlen, nem kicsinyítő megfelelőit nem jegyezték fel, de létezésükre vagy korábbi meglétükre az imént bemutatott helonimák, valamint általában a helonimiai, illetve toponimiai kontextus enged következtetni: Ajerin-ka tó Dbg: *Ajerinė – vö. Ajerinė tó Dbg; mocsár Mlt; Beržin-kos tó Sr: *Beržinės – vö. Beržinė tó Kč, Prn; Brastel-ka tó Imbr: *Brastelė – vö. Brastelė tó Žsl; mocsár Lel stb. Kicsinyítő képző -(i)onka 1. Kvasč-ionka tó Skm – vö. lengyel chwaszcz „zsurló”, fehérorosz хвощ „ua.” (Jaškin 1971: 199). Vö. a fehérorosz vízneveket Лужонка, Выгонка, Перагонка (MB 272) stb. Kicsinyítő képző -ovka 1. Cigon-ovkà tó Smal < cigōnas „cigány”; Čert-ovkà tó Smal < čērtas „ördög”, továbbá vö. lengyel czart „ua.” (SJP I 375). Plg. rus. vv. Альховка, Березовка, Малиновка (Smolickaja 1976: 76, 33, 30) ir pan. Kicsinyítő képző -(i)uvka 1. Čert-uvkà mocsár Dgč < čērtas „ördög”, továbbá vö. lengyel czart „ua.” (SJP I 375); Kems-uvka tó Smal < kēmsas; Mendr-uvka tó JnšM < mēndre (mendrė) „nád”; Žyd-uvka tó Vvs < žydas. Ez lengyelből átvett képző – vö. a lengyel vízneveket Bargłówka, Bobrówka (Halicka 1978: 10, 13) stb. 4. A képzőkkel alkotott kicsinyítő helonimák legfontosabb jellemzői 4.1. Összesen 3 262 képzővel alkotott kicsinyítő helonimát rögzítettek. A képzők segítségével alkotott helonimák teljes mennyiségéről rendelkezésre álló adatok (10 500) alapján a kicsinyítő képzős származékok az ilyen szóalkotási móddal létrehozott mocsaras helynevek 31%-át teszik ki. Tekintettel arra, hogy számos olyan helonima van, amelyet a kicsinyítő képzésre jellemző képzőkkel alkottak, de nem sorolható megbízhatóan a kicsinyítő képzős alakok közé, mert alapszava és képzési jelentése nem világos (lásd 2.3.), feltételezhető, hogy a potenciálisan kicsinyítő helonimák a képzős származékok még nagyobb részét alkothatják. 4.2. A kicsinyítő, képzővel alkotott helonimák létrehozására 33 képzőt és ennek megfelelően jóval több végződésváltozatot használnak. Produktivitásuk szerint a következőképpen sorakoznak: -el- – 1705, vagyis az összes képzővel alkotott kicsinyítő helonima 52,3%-a; -ėl- – 720, vagyis 22,1%; -(i)uk- – 244, vagyis 7,5%; -ait- – 195, vagyis 6%; -(i)ut- – 110, vagyis 3,4%; -al- – 76, vagyis 2,3%; -ik- – 52, vagyis 1,6%; -(i)ul- – 26, vagyis 0,8%; -el- (több szótagú alapszavakból alkotott helonimákban) – 25, vagyis 0,8%; -ka – 21, vagyis 0,6%; -(i)auk- 20, vagyis 0,6%; -(i)ok- – 19, vagyis 0,6%; -esn- – 6, vagyis 0,2%; -(i)ūt- – 5, vagyis 0,15%; -aika, -yt-, -(i)uvka – egyenként 4, vagyis egyenként 87 0,1%; -ėk-, -ykšt- – egyenként 3, vagyis egyenként 0,09%; -(i)anka, -(i)okšt-, -(i)ot-, -ovka, -(i)ukl-, -(i)ūkšt- – egyenként 2, vagyis egyenként 0,06%; -aič-, -atka, -avatka, -(i)avka, -(i)onka, -eik-, -ės-, -ėt- – egyenként 1, vagyis 0,03%. A képzők készletéről és produktivitásáról lásd még az 1. táblázatot. 4.2.1. A képzők produktivitása nagyon eltérő: az -el- képzővel alkotott származékok az összes derivátum több mint felét teszik ki; mindössze 7 képzővel (-el-, -ėl-, -(i)uk-, -ait-, -(i)ut-, -al-, -ik-) alkotott származékok aránya haladja meg az összes derivátum 1%-át, vagyis a többi képzővel alkotott származékok a kicsinyítő helonimák csupán elenyésző részét teszik ki. A legproduktívabb képzők és a többi képző aránya grafikusan (százalékos formában) a következőképpen ábrázolható: Érdemes megjegyezni, hogy a kicsinyítő helonimák legproduktívabb képzői, az -el-, -ėl-, -(i)uk-, a kicsinyítő folyó- és tónevek képzésében is a leggyakoribbak (az utóbbiakról vö. Vanagas 1981: 94). 4.2.2. A kicsinyítő helonimák 23 litván (balti) eredetű képzővel és 10 szláv eredetű képzővel jöttek létre. Ezek az összes képző 69,7%-át, illetve 30,3%-át teszik ki. Grafikus ábrázolásuk (százalékban): 88 4.2.3. 23 saját eredetű képzővel 3 205 helonima képződött, vagyis az összes kicsinyítő helonima 98,25%-a; idegen (szláv) eredetű képzőkkel 57 helonima, vagyis 1,75%. Grafikus ábrázolás (százalékban): 4.3. A köznevekből alkotott helonimák, vagyis a valódi kicsinyítő nevek száma 2660, azaz az összes kicsinyítő helonima 81,7%-a; más helynevekből (helonimákból, folyó- és tónevekből, oikonimákból stb.) alkotott helonimák, vagyis kicsinyítő és birtokos nevek száma 597, azaz 18,3%. A kicsinyítő helonimák százalékos aránya képzési jelentésük (kategóriájuk) szempontjából grafikusan a következőképpen ábrázolható: 4.3.1. A köznévi alapszavak legnagyobb szemantikai csoportjai a következők: 1) fiziográfiai terminusok – ezekből 2 279 helonima képződött, vagyis az összes köznévből képzett név 85,7%-a; 2) objektumok csoportját jelölő helynevek – 149, azaz 5,6%; 89 3) növénynevek – 98, vagyis 3,7%; 4) állatnevek – 53, azaz 2%. Az egyéb szemantikai csoportokba tartozó köznevekből alkotott helonimák az összes köznévből képzett névnek mindössze 3%-át teszik ki. 4.3.2. A más helynévből képzett helonimák esetében a leggyakoribb alapszavak maguk is helonimák: ezekből 355 derivátum származik, vagyis az összes más helynévből képzett név 59,2%-a. Egyéb helynevekből (a folyó- és tónevek, valamint az oikonimák kivételével) 200 helonima származik, vagyis 33,4%; folyó- és tónevekből 37 helonima, vagyis 6,2%; oikonimákból 7 helonima, vagyis 1,2%. 5. Összefoglaló megjegyzések A képzős helonimák bemutatott kvantitatív jellemzése, valamint a képzés elemzése során feltárt további törvényszerűségek és sajátosságok néhány következtetés levonását teszik lehetővé, amelyek feltárják a kicsinyítő képzős mocsárnevek szuffixációjának sajátosságait. 5.1. A kicsinyítő képzős helonimák a képzős helonimák egyik legnépesebb képzési kategóriáját alkotják – az összes képzővel létrehozott alak 31%-át teszik ki. Ezek a képzési típusok minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt igen termékenyek: sokféle képző (33) és a képzési típusokat képviselő helynevek nagy száma jellemzi őket. 5.1.1. A kicsinyítő helonimaképzők termékenysége igen eltérő. E képzési kategória alapját a -el-, -ėl-, -(i)uk-, -ait-, -(i)ut-, -al-, -ik- képzőkkel alkotott alakok képezik; a többi képző derivátumainak aránya egyenként 1% alatt van. 5.1.2. A legtermékenyebb helonimaképzők, a -el-, -ėl-, -(i)uk-, a kicsinyítő folyó- és tónevek képzésében is a legtermékenyebbek. E víznevek képzőinek termékenysége feltehetően e képzési affixumok szinte általános elterjedtségével, valamint a litván nyelvjárások köznévi szókészletében képzett alakjaik intenzív használatával függ össze (a köznevek képzéséhez és használatához vö. LKA III 130–132; térképszám: 116, 117). 5.1.3. A kicsinyítő helonimák őshonos képzői a képzési affixumok abszolút többségét alkotják (69,7%), különösen, mivel a szláv eredetű képzők egyetlen képző, a -ka különféle összetett változatainak tekinthetők. Még nagyobb mennyiségi különbség mutatkozik a saját, illetve idegen (szláv) eredetű képzőkkel alkotott alakok összevetésekor (98,25%, illetve 1,75%). E két ok alapján kijelenthető, hogy a képzőeszközök tekintetében a kicsinyítő képzős helonimák a litván víznevek csaknem homogén rétegét alkotják. 5.2. A legtermékenyebb képzők, valamint azoknak a lexikai és szemantikai csoportoknak a meghatározása után, amelyekbe tartozó szavak leggyakrabban szolgálnak helonimák derivátumaiként, kirajzolódnak a kicsinyítő képzős helonimák legtermékenyebb képzési modelljei: 1) fiziográfiai terminus + kicsinyítő funkciójú képző (-el-, -ėl-, -(i)uk-, -ait-, -(i)ut-, -al-, -ik-) → (valódi) kicsinyítő helonima; 2) objektumok csoportját jelölő helynév + kicsinyítő funkciójú képző (-el-, -ėl-, -ait-, -(i)ut-, -al-, -ik-) → (valódi) kicsinyítő helonima; 3) növénynév- 90 tő + kicsinyítő funkciót betöltő képző (-el-, -ėl-, -(i)uk-, -ait-, -(i)ut-, -al-, -ik-) → (valódi) kicsinyítő helonima; 4) állatnév + kicsinyítő funkciót betöltő képző (-el-, -ėl-, -(i)uk-, -ait-, -(i)ut-, -al-, -ik-) → (valódi) kicsinyítő helonima; 5) helonima + kicsinyítő és birtokos funkciót betöltő képző (-el-, -ėl-, -(i)uk-, -ait-, -(i)ut-, -al-, -ik-) → kicsinyítő és birtokos helonima; 6) helynév (nem folyó- vagy tó-név, nem településnév) + kicsinyítő és birtokos funkciót betöltő képző (-el-, -ėl-, -(i)uk-, -ait-, -(i)ut-, -al-, -ik-) → kicsinyítő és birtokos helonima; 7) folyó- vagy tó-név + kicsinyítő és birtokos funkciót betöltő képző (-el-, -ėl-, -(i)uk-, -ait-, -(i)ut-, -al-, -ik-) → kicsinyítő és birtokos helonima. 5.3. Egyes képzőkkel alkotott származékok elterjedési területei többé-kevésbé pontosan körülhatárolhatók. Az areálok háromfélék: 1) kizárólag (vagy jórészt) Litvánia valamely régiójára jellemzők – ilyen esetben az adott képzővel alkotott helonimák az adott régió jellegzetes sajátosságának tekinthetők; 2) Litvánia több régiójára jellemzők, amelyek közül az egyikben található az ilyen képzős származékok abszolút többsége; 3) Litvánia több régiójára jellemzők, és elterjedtségük ezekben nagyjából azonos. 5.3.1. Az -al- képzővel alkotott kicsinyítő helonimák kizárólag Žemaitijában, különösen annak nyugati és északnyugati részén terjedtek el; az -ik- képzősek kizárólag Žemaitija keleti részén; az -yt- képzősek kizárólag Közép-Litvániában; az -(i)ok- képzővel alkotott helonimák pedig kizárólag Kelet- és Északkelet-Litvániában. 5.3.2. Az -ait- képzővel alkotott kicsinyítő helonimák legnagyobb koncentrációja Litvánia déli és délnyugati peremén található; valamivel kevesebb ilyen származékot jegyeztek fel Žemaitija keleti részén és Aukštaitija keleti részén. 5.3.3. A több szótagú alapszavakból képzett, -el- képzős helonimák főként Litvánia keleti peremén és a žemaitiai területen terjedtek el; az -(i)ut- képzősek pedig kizárólag a keleti peremen, valamint Litvánia határain túl valamivel keletebbre és Dél-Litvániában, a dzūkiaiak déli peremén. 5.3.4. Azokat a litvániai régiókat is meg kell különböztetni, ahol egyik vagy másik képzővel alkotott kicsinyítő helonimákat nem jegyeztek fel: a két szótagú alapszavakból képzett, -el- képzős származékok Žemaitijában hiányoznak, annak északi és keleti részét kivéve; az -ėl- képzős helonimákat Nyugat-Žemaitijában nem jegyezték fel; az -(i)uk- képzősöket Nyugat- és Észak-Žemaitijában; az -(i)ut- képzősöket pedig Litvánia azon területén, amely a Varniai – Šiauliai – Panevėžys – Želva vonaltól északra fekszik. Beérkezett: 1999. 03. 01. 91 1. táblázat A helonimák kicsinyítő képzőinek produktivitása Képző (ábécérendben) Az alakulatok száma Százalékos arány -aič- 1 0,03% -aika 4 0,1% -ait- 195 6% -al- 76 2,3% -(i)anka 2 0,06% -atka 1 0,03% -(i)auk- 20 0,6% -avatka 1 0,03% -(i)avka 1 0,03% -eik- 1 0,03% -ék- 3 0,09% -el- 1705 52,3% -el- (több szótagú helonimákban) 25 0,8% -ei- 720 22,1% -ės- 1 0,03% -ėsn- 6 0,2% -ėt- 1 0,03% -ik- 52 1,6% -ykšt- 3 0,09% -yt- 4 0,1% -ka 21 0,6% -(i)ok- 19 0,6% -(i)okšt- 2 0,06% -(i)onka 1 0,03% -(i)ot- 2 0,06% -ovka 2 0,06% -(i)uvka 4 0,1% -(i)uk- 244 7,5% -(i)ukl- 2 0,06% -(i)ūkšt- 2 0,06% -(i)ul- 26 0,8% -(i)ut- 110 3,4% -(i)ūt- 5 0,15% 33 3262 100% 92 IRODALOM ÉS FORRÁSOK Ambrazas S. 1994: Lietuvių kalbos deminutyvų darybos raida. – Lietuvių kalbotyros klausimai 34, 130–157. Balode L. 1985: Latvijas PSR ezeru nosaukumu sufiksālā derivācija. – Latvijas PSR zinātņu akadēmijas vēstis 2(451), 46–64. Bilkis L. 1997: Lietuvių helonimai: termino teikimas, sąvoka, vieta toponiminėje sistemoje. – Lituanistica 1(29), 35–57. Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993. Halicka I. 1976: Nazwy miejscowe środkowej i zachodniej Białostocczyzny. Dzierżawcze, patronimiczne i rodzinne, Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe. Halicka I. 1978: Nazwy miejscowe środkowej i zachodniej Białostocczyzny. Topograficzne i kulturowe, Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe. Jaškin 1971: Яшкин И. Я. Беларуская геаграфічныя назвы, Мінск: Навука і тэхніка. Lemciugova 1970: Лемцюгова В. П. Беларуская айканімія, Мінск: Навука і тэхніка. LKA – A litván nyelv atlasza 3. Morfológia, Vilnius: Mokslas, 1991. LKG 1 – Litván nyelvtan 1, Vilnius: Mintis, 1965. LKŽ – A litván nyelv szótára 1–2, Vilnius: Mintis, 1968–1969; 3–6, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1956–1962; 7–9, Vilnius: Mintis, 1966–1973; 10–15, Vilnius: Mokslas, 1976–1991; 16–17, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1995–1996; 18, Vilnius, Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997. LLKŽ – Balkevičius J., Kabelka J. Lett–litván szótár, Vilnius: Mokslas, 1977. LPŽ – A litván családnevek szótára 1, Vilnius: Mokslas, 1985; 2, Vilnius: Mokslas, 1989. MB – Мікраманімія Беларусі, Мінск: Навука і тэхніка, 1974. ME – K. Mūlenbacha Lett nyelv szótára. Szerkesztette, kiegészítette és folytatta J. Endzelīns 1–4, Riga: a Kultúraalapítvány kiadása, 1923–1932. Naktinienė G., Paulauskienė A., Vitkauskas V. Druskininkai nyelvjárásának szótára, Vilnius: Mokslas, 1988. Nitsche P. 1964: Geographische Terminologie des Polnischen, Köln–Graz: Böhlau Verlag. Petrauskas J., Vidugiris A. Lazūnų tarmės žodynas, Vilnius: Mokslas, 1985. Podolskaja 1983: П о д о л ь с к а я Н. В. Типовые восточнославянские топоосновы. Словообразовательный анализ, Москва: Наука. Razmukaitė M. 1981: Priesaginės darybos Lietuvos TSR gyvenamųjų vietų vardai iš hidronimų. – Lietuvių kalbotyros klausimai 21, 199–206. Razmukaitė M. 1983: Asmenvardiniai priesaginės darybos Lietuvos TSR oikonimai. – Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai. A serija 2(83), 146–153. Razmukaitė M. 1988: Apeliatyviniai priesaginės darybos Lietuvos TSR oikonimai. – Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai. A serija 3(104), 88–104. Razmukaitė M. 1989: Būdingesnės Lietuvos TSR oikonimų darybos priesagos. – Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai. A serija 3(108), 138–147. Razmukaitė M. 1991: Lietuvos oikonimai, išvesti iš kitų oikonimų. – Lituanistica 2(6), 53–60. Savukynas B. 1971: Kaip padaryti vandenų vardai. – Pergalė 12, 166–169. SBG – Északnyugat-Belarusz és határvidéke belarusz nyelvjárásainak szótára 1–5, Мінск: Навука і тэхніка, 1979–1986. Senkus J. 1963: Lietuvių kalbos mažybiniai hidronimai. – Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai. Serija A 2(15), 249–260. SJP – A lengyel nyelv szótára 1, Varsó: az előfizetők kiadása, 1900; 2–6, Varsó: az előfizetők és a Mianowski-alap pénztárának kiadása, 1902–1915; 7, Varsó: K. Król és W. Niedźwiedzki kiadása, a Mianowski-alap pénztárának támogatásával, 1919; 8, Varsó: a Mianowski-alap pénztárának kiadása, 1927. Skardžius P. 1996: Rinktiniai raštai 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Smolickaja 1976: Смолицкая Г. П. Гидронимия бассейна Оки, Москва: Наука. 93 Toporov 1963: Топоров В. Н. К проблеме классификации в топонимии. – Исследования по структурной типологии, Москва: Изд-во Акад. наук СССР, 226–331. Urbutis V. 1978: Žodžių darybos teorija, Vilnius: Mokslas. Vanagas A. 1966: Dėl Lietuvos upių vardų Dunojus ir Dniepras kilmės. – Lietuvių kalbotyros klausimai 8, 173–182. Vanagas A. 1970: Lietuvos TSR hidronimų daryba, Vilnius: Mintis. Vanagas 1973: Ванагас А. П. Структурно-словообразовательный анализ названий гор Литвы // A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának közleményei. A sorozat 3(44), 209–219. Vanagas A. 1981: Lietuvių hidronimų semantika. – Lietuvių kalbotyros klausimai 21, 4–153. Vanagas A. 1981 a: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas, Vilnius: Mokslas, 1981. Vitkauskas V. Šiaurės rytų dzūnininkų šnektų žodynas, Vilnius: Mokslas, 1976. RÖVIDÍTÉSEK ar. – szántás, szántóföld avd. – személynév b. – mocsár brus. – belarusz d. – gödör db. – vízmosás dial. – nyelvjárási, dialektizmus dr. – talaj drb. ž. – művelt föld drp. – tőzegláp ež. – tó gn. – legelő grv. – árok k. – falu kdr. – halastó kl. – út kln. – hegy krm. – bokrok l. – mező lat. – lett lenk. – lengyel lg. – síkság liūn. – láp lk. – lápos, mocsaras erdő ln. – rét mš. – erdő plk. – mocsár, mocsaras hely pss. – félsziget pv. – mező pvd. – vezetéknév rst. – mocsár rus. – orosz rž. – rézis sln. – völgy šlt. – forrás t. – mondja tr. – láp tv. – tó up. – folyó upl. – patak vs. – tanya vt. – hely vv. – helynév SZÓKÉPZŐ KÉPZŐS DIMINUTÍV HELONIMÁK A LITVÁN NYELVBEN Összefoglalás Jelentésük alapján a képzővel alkotott kicsinyítő helonimák két csoportra oszthatók: 1) valódi kicsinyítő helonimákra és 2) kicsinyítő, illetve birtokos helonimákra. Valódi kicsinyítő helonimának csak azokat tekinthetjük, amelyek alapszava köznév, vö.: Šak-ėlės < šakà; Ąžuolyn-ėlė < ąžuolynas; Uodeg-ikė < uodegà „keskenyedő föld-, rét-, talaj- vagy erdősáv”; Ežer-žiukas < ežeras stb. Más helynevekből, kicsinyítő képzőkkel képzett helonimák nemcsak kicsinyítő jelentést hordozhatnak, hanem birtokos jelentést is. A derivans és a derivátum közötti eredet- és hovatartozási viszonyok ebben az esetben világosan kirajzolódnak, mivel ezeket nem csupán a megnevezendő objektumok egymáshoz való viszonya határozza meg, hanem az alaki képzők sajátosságai is. 94 A képzővel alkotott kicsinyítő helonimák – amint azt a szóalkotási elemzés eredményei mutatják – a képzővel származtatott helonimák egyik legnépesebb szóalkotási kategóriáját alkotják: az összes képzős alakulat 31%-át teszik ki. Ezek a szóalkotási típusok minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt igen produktívak: sokféle képző (33), valamint az adott szóalkotási típust képviselő helynevek nagy száma jellemzi őket. A kicsinyítő helonimák képzőinek produktivitása eltérő. E szóalkotási kategória alapját az -el-, -ėl-, -(i)uk-, -ait-, -(i)ut-, -al-, -ik- képzőkkel alkotott származékok képezik; a többi képzővel alkotott származék aránya az összesből nem éri el az 1%-ot. A helonimák képzésére legalkalmasabb -el-, -ėl-, -(i)uk- képzők a folyó- és tónevek kicsinyítő alakjainak képzésében is a leggyakoribbak. A víznevek említett képzőinek produktivitása e szóalkotási toldalékok széles körű elterjedésével, valamint az ilyen származékok litván nyelvjárások köznevei körében tapasztalható intenzív használatával függ össze. A kicsinyítő helonimák őshonos képzői a szóalkotási toldalékok abszolút többségét alkotják (69,7%). Ez annak is köszönhető, hogy a szláv eredetű képzőket az egyetlen -ka képző különböző változatainak kell tekintenünk. Még nagyobb különbség figyelhető meg a saját, illetve idegen (szláv) képzőkkel alkotott helonimák összehasonlításakor (98,25%, illetve 1,75%). Így a képzőkkel alkotott helonimák a litván víznevek csaknem egységes rétegét képezik. A köznevekből származtatott helonimák, vagyis a valódi kicsinyítő alakok az összes kicsinyítő helonima 81,7%-át alkotják; más helynevekből (helonimákból, folyó- és tónevekből, településnevekből stb.) származtatott kicsinyítő és birtokos helonimák aránya 18,3%. A leggyakoribb képzők, illetve a lexikai és szemantikai csoportok meghatározása után – amelyekhez tartozó szavak leggyakrabban szolgálnak a helonimák alapjául – megállapították a képzővel alkotott kicsinyítő helonimák legproduktívabb szóalkotási modelljeit: 1) fiziográfiai terminus + kicsinyítő funkciójú képző → (valódi) kicsinyítő helonima; 2) objektumok sokaságát kifejező helymegjelölés + kicsinyítő funkciójú képző → (valódi) kicsinyítő helonima; 3) növénynév + kicsinyítő funkciójú képző → (valódi) kicsinyítő helonima; 4) élőlény megnevezése + kicsinyítő funkciójú képző → (valódi) kicsinyítő helonima; 5) helonima + kicsinyítő és birtokos funkciójú képző → kicsinyítő és birtokos helonima; 6) helynév (amely nem folyó- vagy tónevet, és nem településnevet jelöl) + kicsinyítő és birtokos funkciójú képző → kicsinyítő és birtokos helonima; 7) folyó- vagy tónevek + kicsinyítő és birtokos funkciójú képző → kicsinyítő és birtokos helonima. Az egyes képzőkkel alkotott származékok elterjedési területei többé-kevésbé pontosan meghatározhatók. Háromféle areát különböztethetünk meg: 1) olyan areákat, amelyek csak Litvánia egy meghatározott régiójára jellemzők (vagy ott a legjellemzőbbek) – ezekben az esetekben az adott képzővel alkotott helonimák az adott régió kizárólagos sajátosságának számítanak; 2) olyan areákat, amelyek Litvánia több régiójára jellemzők, de az érintett képzőkkel alkotott származékok abszolút többsége az egyik régióban fordul elő; 3) olyan areákat, amelyek Litvánia több régiójára jellemzők, és elterjedtségük ezekben a régiókban nagyjából azonos. 95