Old Lithuanian “žmuo”, “žmunį” against the background of the Proto-Baltic athematic nouns

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LIETUVIŲJŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XLIII (2000) Wojciech SMOCZYNSKI Jagelló Egyetem, Krakkó ÓLITVÁN ŽMUO, ŽMUNĮ A PRABALTI ATEMATIKUS FŐNEVEK HÁTTERÉN* 1. Stlit. žmuo,,ember; chtop“ a Dauksza-féle „Postylli“-ben reliktumkifejezésként jelenik meg, amely visszahúzódik a žmogus/žmogūs ts. neologizmus előtt. ', amelyet egyébként uo alakban is közvetítettek: žmuogus 334s, zmuogus 275;*. A Zmué szó archaikus jellege abban nyilvánul meg, hogy defektív paradigmával rendelkezik. Három alakból áll: nom. sg., acc. sg. és nom. dualis, vö. Kudzinowski szerint n.: nom. 1977: 1, 472 sg. žmuo 10x, zmuo 2x (mellette žmogus, Zzmogiis)’ acc. sg. zmunj 1x, žmūnį 1x (az ember mellett) nom. kettős szám zmiine 1x, žmūnę 1x (a zmogutő dualis alakjának od hiánya). 2. Függő alakok acc. sg. žmūnį és nom. du. A Zmunėre a következő mondatokban jelennek meg Dauksza „Postillájában- ”: Acc. sg. Zmunj: Ki nem segít a szegényeken, akik a törvény szerint az emberért tíz w garast, a kutyáért pedig húsz vagy több garast fizetnek 339.5; Calwinas... felbérelte Zmunj gywg 459. Nom. du. : du Zmine lipo Bazniczion 313,,, du žmūnę lipo Bazniczion 314 3. K. Būga úgy vélte, hogy Dauksza „Postylli- ”-jában a <a> és <a> jelű betűknek a hosszú /ū/i értékét kell tulajdonítani, ezért azt javasolta, hogy az acc. sg. alakját *Zmiinj-- ként, a$ nom. du. alakját pedig *Zmiine®- -ként olvassuk. A diakritikus betűk: <>, <> ugyanakkor Daukszynál éppúgy értelmezhetők a rövid /u/ magánhangzón jelölt hangsúlyként. Ezt először is a <> írásmód azonossága támasztja alá a zmuinj és a „kutya” szó alakjaiban, amelyről teljes bizonyossággal tudjuk, hogy az ólitvánban rövid u-val képzett függő esetei voltak, vö. acc. sg. stinj 339,,, dat. sg. sziini 116.5, nom. pl. szūnes 5x. Vö. továbbá sziike 406, = Suké * Ez a Starolitewskie Zmuo: rekonstrukcja paradygmatu® című cikk kibővített változata, amely a Collectanea linguistica in honorem Casimiri Polanski című kötetben jelent meg, M. Brzezina és H. Kurek szerkesztésében, Kraków: Uniwersytet Jagielloński, 1999, 219–229. o. ! Mindkét hangsúlyozást tanúsítja Dauksza, lásd Kudzinowski 1977: I, 427 skk. 2 Lásd Kudzinowski, i. h. 3 Vö. Mazwidnál: nui 5×, szmii 2×, fmu 1×, a magus 9× és a (gyakori) fmogus mellett. A Zmunnie tövű függő alakok nincsenek, lásd Urbas 1996: 441. * Būga 1921: 424 (1959: 336). Vö., 1959: 214. tézis, 1. jegyzet. 18 „héj”, sukas’ 139, = sūkas(i) „forog”, puse 3x, pusse 2x = pūsė „fél, fele”. Másodszor, az olyan <ū>-s írásmódok alapján, mint például sunūs 256041, = sūnūs „fiú”, lapūmo 415, [a lapūmo 32, mellett] = lapimo „gőg, kevélység”, illetve sūnkumas 151, = sunkumas „nehézség”, az acc. írásában az <a> betűnek is tulajdonítható žmūnį értéke a rövid /u/. A további fejtegetésekben tehát az acc. transzkripcióit fogom használni. sg. žmūnį és nom. du. žmūne. Függetlenül azoktól az útmutatásoktól, amelyek Daukša „Postylli“ című művében a vonásos magánhangzóbetűk megfigyeléséből következnek, a *Zmiinj leckével szembeni ellenvetés még nyilvánvalóbbá válik az alábbiakban következő, az illető paradigma porosz struktúrájára vonatkozó megfontolások fényében. 4. A nom. mellett álló sg. Zmué acc. sg. Zmunj és nom. alakjai du. Az emberek megmutatják, hogy egy -nszuffixummal rendelkező főnévvel állunk szemben, amely atematikusan, a suo, suni szóhoz hasonló módon ragozódott. A további megjegyzések célja annak kiderítése lesz, hogyan rögzülhetett a žmuo nominativusi alak mellett a tő állandó alakja Zmun-. o 5. Az eddigi kutatások fényében bizonyosnak tekinthető, hogy a nom. A Zmuo a balti nyelv előtti *Zm-on-0 alakot képviseli, ahol Zm a gyököt zérus fokban, az -on pedig a szuffixumot hosszú fokban jelöli, amely az indoeurópai aszigmatikus nominativusra jellemző. Ami a *Zm-on elemzését illeti, megerősít bennünket a litván nom. párhuzamos felépítése sg. ]}ажәлар? sud „kutya“. A Zmuo-tól eltérően a sué főnévnek van külső megfelelője, mégpedig a védikus nom. alakjában. sg. §(u)va, és ezért sokkal nagyobb valószínűséggel vezethető le a batt praformából. *swon < ie. *k’'w-6n-0- °. Mind a *šwon, mind pedig a *žmon esetében -nképzővel képzett formával van dolgunk, amelyet egykor szuffixális apofónia jellemzett: -on-(acc., voc.) :: -n-(gen.) :: -on- (alanyeset). 6. A nominativusok azonos szóképzési szerkezetéből következik annak valószínűsége, hogy e két főnév ragozási módja is párhuzamos lesz. A történeti korszakban ezek a ragozások az egymással összehasonlítható alakok tekintetében a következőképpen mutatkoznak: nom. sg. Suo Zmuo acc. sg. šūnį žmūnį w \ ES wv Xx. gen. sg. Sunes (*žmunės) 5 Hasonlóképpen Fraenkel, LEW 1320. Érdemes megjegyezni, hogy Skardžius 1956: 163 a helyes érvelés alapján ellenezte a Būgi-féle olvasatot, mivel a nom. sg. -uo végződés soha nem váltakozik a függő esetek -tin végződésével. * A litván reflex disszimilációs kiesést feltételez a *6 előtt, amely idővel lit. uo-vá fejlődött. Esetleg itt a szókezdő *swcsoport alkalmi egyszerűsödéséről beszélhetnénk. Vö. lit. šėšuras, a feleség apja; }]} priešpaskutinis teiginys yra per daug išplėstas. Reikia pažodžiui lenkiškai. por favor, traduza a última frase do polonês para húngaro.} XXI? 天天彩票怎么. to=developer (analysis code񎟃json_: Invalid JSON Schema: translation_batch schema requires object; got array)nulրբե՚ 网赌.}񎟃json (analysis code) enforces desired structured? Need answer only last phrase likely ? User says last phrase Polish: maybe actually ? Original last item „a feleség apja”, stlit. szintén „sógor” < *šwešuras < prabalt. *swesura-< pie. *swek 'uro-(aveszt. xvasura-, gör. hekuros). " Vö. véd. acc. §vanam, voc. van. 19 nom. lengyel Sunes (*Zmunes) főnév duális Sune Zmune 7. A šuo do paradigma kommentárja 7.1. litván főnév sg. folytatja ie. *k'w-on, por. szerd. va, Suva (voc. Svan), orm. šown (§ < *k’'w), gr. kūon (voc. kiion). A protoforma ta odzwierciedlać może transformację nominatiwu *pk'w-on (starsze *pek’'w-on?), który powstał na bazie stopnia na zanikowego przypadków zależnych typu gen. sg. *pk’un-és. U tego derywatu podstawa na -on-/-nlezy feltehetően tőnév *pek u-/*pk’u- „marha“*. Talán arról van szó o a „kutya” mint ,a marhanyáj őrzője“. 7.2. Gen. sg. szukák (dzi$ suns) megfelel a ved. co do szuffixum ablautjának. sunas (a *$unds) helyett, gr. kunds ezért i az ie. folytatásának tekinthető. za genitivus *k'u-n-ės/os. 7.3. wédikuszi acc. sg. §vanam a „kutya” a következőből származik, Brugmann törvényének figyelembevételével *§vd.nam ie. z < *k'w-0n-m, azaz z az erős esethez tartozó formáció. A szuffixum teljes tu vokalizmusú, i hangsúlyos. Két litván forma védikus megfelelőivel való egyezése esetén: nom. z suo mint jak §va, gen. Sunes mint šūnas, várható lenne, hogy a védikus že accusativusnak is svanam a litván felelne w meg *$vanj < prabatt. *$w-an-in. Ez azonban nincs így, a litván bo šū-n-į-t mutat. Az accusativus témáját a *$van, na feltehetően a genitivusi forma hatására, foglalta el. Sunés. Ennek a helyettesítésnek az okát a paradigmatikus apofónia w korlátozására do irányuló tendenciában kell keresni a litván w fejlődés előtörténeti szakaszában. W A szóban forgó esetben a w pra-baltikumi háromhangsúlyos alternáció helyét *šwon :: *Swan :: *Sun váltotta fel a litván, mindössze két z allomorfémával rendelkező alternáció, lit. šuo :: Nap. 7.4. A típusú atematikus ragozás Suo- :: A Sun alapvetően összhangban van w azzal, amit más mássalhangzós z paradigmákban co figyelhetünk meg. w Mint ismeretes, a litván atematikus ragozás nem ismeri az erős és gyenge esetek szembenállását, hanem két tőre épül: az egyik a nominativusra jellemző, a másik a i casus obliquust jellemzi. na A šuo, Suni (žmuo, žmūnį) ragozása és a z többi mássalhangzó-töa vű szó ragozása közötti különbség z csak abban áll, hogy na ze te az utóbbiak a casus w obliquust mássalhangzó- -tövű szabályos z szuffixummal na mutatják. pefnym (-en-, -er-, -el-, -es-), nem pedig redukciós fokon, ahogy ez a šu-n-ės, šū-n-į esetében van. Vö. sorrendben: (A) litván tövek na -en-: 1. vand-en- (hiányzik *vand-n-, *und-n-, *ud-n-"), nom. vand-ué „víz“; 2. akm-en- (hiányzik *akm-n-), nom. akm-ué „kő“. 5 Lásd Osthoff 1901: 230. Legutóbb Hamp 1980; Schmitt-- Brandt 1998: 147, 207. ? Vö. lexikailag önállósult szavak: (1) fot. ūdens m. „víz“ < *undenis), (2) porosz unds m. Ench. < *undis a wundan EV. mellett. uő., olv. [undan], feltehetően semlegesnemű. A balti alakok az örökölt gyenge tőben (*ud-n-; teljes tő: nom. *wéd-or, het. t-i-da-a-- ar = /wedar/) az n mássalhangzó metatézisét feltételezik. Vö. wed. abl.-gen. sg. ud-n-ds, loc. sg. uddn, uddni. —A litván nyelvjárási formák: undué (puntininkai), ondii „víz”, undens „vizek” (Žemaitija) nem örökölt undelemet tartalmaznak, hanem fonetikailag a vandud szóból erednek, lásd. Vitkauskas 1986: 103. és köv. 20 (B) litván tőszavak na -er-: 1. mot-er- (hiányzik *mot-r-), nom. moté „anya; nő“ (vö. birt. egysz. tárgyeset matris, gr. métrés, sti. matūr [< *meho-tr-s]); 2. dukt-er- (hiányzik *dukt-r-'"), nom. dukter „lány“; 3. ses-er- (hiányzik *ses-r-"), nom. nővér „Nővér“. (C) őslitván tő na -el-/-ol-: *ab-el-/*ab-ol- (hiányzik *4b-I-"*), nom. 6buolas „jabtko“ (tot. @budols), obelis obok obalis „jabton“. (D) litván tő na -es-: 1. mėn-es- (hiányzik *mėn-s-, por. tac. mensis, gr. mén'), nom. mėn-uo „hold; hónap“; 2. deb-es- < *neb’-es-'* (brak *deb-s-), nom. debesis, -iés „felhő“, gen. pl. óegyházi szláv felhők. A teljes utótaggal rendelkező témák elterjedésének w feltételeit még nem vizsgálták. ze Feltétele ezhető, hogy ebben az na innovatív folyamatban lényeges szerepet játszottak a sg. accusativus olyan formái, mint a „hysterodynaze micus” típusúak, w amelyeket az utótagon hangsúlyoztak. A lit. „pies”, ’kutya’ szó ragozását illetően az óegyházi szláv sun- (a *svankiküszöbölése) obliquus casusának na általánosítása párhuzamot talál a görög nyelvben. 7.5. Vö. be. o x y to w gen. lit. Sunés:: gr. kunds, acc. lit. šūnį:: gr. kūna (nom. šuo:: gr. kuon). 7.6. A genitivus sg. szerepére tekintettel mint arra a formára, amelyből a tő elterjed a teljes paradigmában, példaként érdemes megemlíteni azokat a litván és szláv főneveket, amelyek kizárólag tőalakban ismertek: (A) St. a gyökér eltűnése: 1. lit. širdis f. „szív“, acc. širdį, ps. *sbrdb-ce <= prabst. acc. *$ird-in, forma wzorowana na gen. *§ird-és < ie. *k'rd-ės (st. pelny: lit. §érdi „rdzen drzewa; serce dzwonu“ «= *k’érd-, gr. hom. kér, het. kér'®); 2. lit. dures pl. „drzwi“ <= gen. 10 Ale poza paradygmatem istnieje derywat poswiadczajacy odziedziczony temat *dukir-. Jest nim lit. podukra „pasierbica“ < *pa-dukitr-a. A simplex dukra,,corka® esetében inkább decompositummal van dolgunk a podukra-hoz képest, mintsem szuffixális derivátummal, *dukir-a. 1 vö. gen. wed. svdsur (*swésr-s-), gót. swistrs, valamint az a tény, hogy a szlávban a *sesr nyomán egy *sesr-d, óegyházi szláv sestra, siostra® derivátum áll. 2 A gyenge *ab-Iza tőre szláv derivátumok utalnak: óegyházi szláv jabl-an», -i f. „almafa“ (< *abl- -on-) és *ablsko „alma“ (< *abl-u-ka-). Kétséges azonban, hogy ilyen tő a porosz nyelvben is megtalálható lett volna. Prusz. A „wobele” (Elbląg szótára), amely hapax legomenon, következetes *(v)abel a Grunau-szójegyzékben: wabelcke, wabelko, wobelke alakokkal váltakozik. A wobele tehát lehet másodlagos, szinkópált vagy helyesírási szempontból elnémetesített forma (erről lásd Smoczyński 1986: 36 és köv.). B A *mén-s téma a szlávban is folytatódott, bár itt átalakulások sorozatán ment keresztül: > 1. *méns-i-= 2. *ménsi-ko-> 3. |metatézis n| *mésinko-> 4. óegyházi szláv mésecs. Az 1–2. fázis párhuzama megtalálható az ie. tő szláv kezelésében. *sh,-ul-„nap- ”: = *sul-ni-= *sulni-ko-> óegyházi szláv solnsce (vö. § 7.6. B). A mėsęcb szót másképpen etimologizálja Erhart 1998. X Vö. wed. ndbh-asn. „nedvesség; köd; chmura®, ndbhasi dual. „ég és föld“; scs. nebo, nebese „ég“. D A mozgó hangsúllyal és az apofóniával jellemzett flektálási típusok terminológiáját illetően lásd Schindler 1975, Rix 1976: 123. 16 Megnyúlt fokozat, amely a nom.-ot jellemezte. sg., a téma akut intonációjáért felelős lit. §érd-; natomiast akut w temacie stabym §irdjest analogiczny do nom. sg. 21 ie. *d*ur-0s (st. pelny *d"wor-, scs. dvors „ajtóval za ellátott 3. hely“); óegyházi szláv kravb „vér“ « ősbalti acc. *kruw-i-n“ < *kruH-in, a gen. alapján na mintázott forma *kruw-ės < ie. *kruh,-ės (st. petny: wed. kravi-s, gr. kréas „ociekające krwią, surowe mieso“ < *krėwh,-s-“; 4. scs. vss „wieš“ «<= gen. ie. *wik'-0s (nom. *woyk'-s, por. stlit. viėš-pats „pan“, stprus. steimans buttas waispattin dat. pl. „den Hausfrawen, háziasszonyok“, gr. otka-de „haza“). (B) St. mind a tő, mind a w i w szuffixumban bekövetkező eltűnése: 1. ószláv sans „álom“ < *sapns <= ie. gen. *sup-n-ės“ (nom. *swép-or, tac. sopor, -oris m. „mély alvás“, lit. sapnas, „álom, álomkép- “); 2. óegyházi szláv donb, don-e „nap“ «= ie. gen. *di-n-és (nom. *dy-on/*- dy-én)*; 3. óporosz. *salz ie. *sh,-ul-„- nap“ (= *sul-ni-* = *sulni-ko- -> óegyházi szláv sslnbce)- ®; 4. litván keleti bruvis f., cs. breve «<= prabst. acc. *br-uw-in*; 5. pralit. *dr-u-„fa” (vö. óészaki dros gen. sg. „faanyag“ < *dr-ew-s, gör. drūs f. „fa”, drutomos „favágó- ”) a vrddhi-származék alapja, lit. derva f. «25, „gyantás fa; fából égetett korom“ < *d-e-m-+ -6-,,fából, fából való“~; 7 Problematikus az óegyházi szláv forma. dvari, többes szám „ajtó“, orosz dvers, nevezetesen a *deri alak hiányának hátterén, a litvánban az *durjak antevokális allomorffal. keleti dūres, másodlagosan dūrys „ajtó“. Az r szonáns jelenléte v utáni helyzetben (ver) mindenesetre *wr-C szekvenciát feltételez, nem pedig *wr-V-t, vö. óegyházi szláv. Četvbr-ta:: litván ket-vii-tas „negyedik“ (de a ket-ur-1 „négy“). Felmerül a feltevés, hogy a szláv ajtó szó mássalhangzó utótaggal képzett derivátum, *dwir-yo-< *d"wr-y6-. Felépítése, mint a görögben. t"airds hímnemű, „zsanérok, amelyeken az ajtók forognak“ < *fwar-yo-. 18 Vö. a litván melléknévi derivátummal. krūvi-nas „véres“ = óegyházi szláv krave-ns, rokon, rokonságban álló*. 1 Ennek a prototípusnak a litván reflexe *kriduslett volna. Ami a következő betűt illeti A „krew” jelentésű kraūjas esetében a (a) cirkumflexus és (b) a kemény mássalhangzó után álló au diftongus miatt e képződmény felépítése rejtélyes marad. Felveheti a *krewh -o- „véres“ tematikus derivátumot > (a laringális eltűnése) *krewo- > *krowo- (vö. óegyházi szláv nova: gör. néos „új“) > ősbalt. *krava-, amelyből a -yszuffixummal a kraujai collectivumot képezték? *0 Itt és az alábbiakban a rekonstrukcióban figyelmen kívül hagyom a genitívusz *-és apofonikus alternáns végződését. 2! Ugyanezt a gyenge tövet feltételezi a vrddhivel képzett litván deryvátum: diena „nap” < *deyna < *deyn-eh,- -<= *d-e-yn + -6-, a *dintövből. Vö. a „boėg” típusú diévas < *d-e-yw-6-, az égbolthoz kapcsolódó” a *diw-<= *dy-ew-„- nappali égbolt®-ből. Vö. legutóbb Smoczyfiski 1998: 62 és köv. (irodalommal). 22 A szuffixum feltehetően az óind. „ogień” ’tűz’ alapján mintázott, vö. a következővel: ag-ni-. B A proto­szláv gyenge tő *sal- < *sh,-ul összehasonlítható egyrészt az óind. gen. sūras < *suh,l-és (ez a *sh,ulmetatéziséből), másrészt az erős tővel *sh-welw óind. svar-/stivarn. „nap”. Ezzel szemben a lit. sdule úgy fest, mint egy viddhi-típusú származék a metatézises gyenge tőből: *shul- > *suhj- = * s-e-wh,l-6adi.,napfényes” > proto­balti. *sawla-. Nyilvánvalóan egy ilyen melléknévből képezték a -iyaképzős, *sawliya származékot, amely végül szubsztantivizálódott. Lásd legutóbb Bader 1995, aki a *seuh,l rekonstrukciót fogadja el a lat. sol számára, a motus < *mouH-tofejlődésére hivatkozva. 24 A *br-yaw-in < ie. acc. *b'r-ėwH- -m helyett (vö. lit. briau-na „oldal, perem, határ”), az accusativus alakjának a gen.-hez való kiegyenlítődése következtében: *br-uw-és < ie. *b*r-uH-és, másodlagos w-vel, amely kitöltötte a kiesett laringális után keletkezett hiátust (vö. gr. ophriis, ophriios „szemöldök”). 23 Vṛddhi-szerkezetű idegen nyelvi neutrumok, különösen az óegyházi szlávban. drévo „fa; faanyag” < *derw-o-1stang. teoru „fagyanta” < *terw-a-, azt a feltevést sugallják, hogy a litván derva femininum eredetileg kollektívum lehet, amelynek -a-ja *-e-h-ból származik (= nom. pl. n.). 22 6. óporosz pintis „út”, o amennyiben a gen. to tövének od derivátuma *pint-ės < *pnt-h,-és (por. wed. pathds)? *. (C) St. az elem atrophiás i a toldalék teljes alakja: scs. név, neve „nevek” < *jomen- < *im-men-es <= gen. *in-mén-s < ie. *(H)nh; -mén-s (por. st. teljes w tac. nomen, sti. nama < *(H)neh; -mn; hiányzik a batto-szó. *nomin). Z e strukturális összehasonlítdo ás listái elsősorban z témák *di-n- (óegyházi szláv ajándék) 1 *sup-n- (óegyházi szláv széna). 8. Paradigma Zmuo. 8.1. Úgy vélik, hogy a žmuo < *Zm-6n rokonságban áll az indoeurópai „föld” megnevezésével, és „földi lény, földlakó” jelentésű derivátumot képvisel. Ie. a „ziemia” főnév paradigmáját Schindler 1967: a következőképpen rekonstruálta: nom. 200 i 1975: 263 *d(*)égTM-om por. het. <te-e-kdn> = /deg-an/ acc. *d(")ég"-- om-m por. gre. k't"-6n-a < **t'k"-6m-am loc. *d(*)g”-ém-0 por. wed. ks-dm-i gen. *d(")g"-- m-ės por. wed. j-m-ds 8.2. A balto-szláv nyelvekben a fenti paradigma mindössze két alakjának nyomai mutatkoznak, mégpedig a sg. locativusának és genitivusának. 8.2.1. A ie. locativusszal. A *d(*)g"-- ém > *g"ém alakot a prabalti tőhöz kell kapcsolni. *Zem-, amelyből a batostowiai „ziemi®” név levezethető: lit. Zeme, scs. zemlja < *Zem-(i)ya. A képző alapján eredetileg melléknév lehetett- ®, de szubsztantivizálódásának körülményei egyelőre nem tisztázottak. Az -(i)yastowianski tövön kívül még egy -iképzős származék, a *g”em-iis tanúsított. Ez egyrészt az orosz igekötős határozószókban rögzült. na zemb „a földre“, 0 zems „a földről“, másrészt az óegyházi szláv melléknévben. zemsns „földi“ < *Zemi-na- -, amely ezzel áll kontrasztban % Eközben a szlovén ses.-t mutat. pots, -i m. út”, amelynek -istoi töve a régi acc. újraszegmentációjával áll kapcsolatban. sg. *panti-n <= *pant-in < ie. *pont-h ym (vö. pantham <= *pdntam- ). —Hagyományosan itt a *pant- :: *pintparadigmabeli váltakozását feltételezik a protobalti–szlávban. E ponton azonban bizonyos fenntartás merül fel, mivel a porosz korpuszban az <in>, pintis mellett <en>-nel írt alakok is megjelennek, mégpedig pentes és peentis, „út” (Grunau-- nál). Ezek az <en>-nel írt adatok felvetik a pintis fonetikai levezetésének gondolatát: pentis < *pantis (a porosz előalak vokalizmusa tehát megegyezne az ószláv pots alakéval). Az ilyen levezetésnek jó párhuzama van a porosz *sant- „lévő” melléknévi igenév alakváltozataiban, amelynek ólitván megfelelője sant-, acc. sg. santj (vö. ac. sons, sontis „bűnös, büntetésre méltó“ < ie. *h,s-ont-- ). Ezek a formák egyrészt a -sent- (az emprikisentismus, gegenwirtigenTM gen. sg.-ja), másrészt a -sint- (az emprijkisins „gegenwartig“ nom. sg.-ja) alakból származnak. A porosz *anC > enC > inC változását valószínűleg az alsónémet fonetika interferenciája magyarázza, vö. pl. Kfném. sinte, SwietyTM < sente < sante (Lasch 1914, § 139). A régi porosz nyelvben előforduló másodlagos inC további példáiról lásd Smoczynski 2000: 19n. 27 Lásd. Skardžius 1956: 163, Fraenkel, LEW 1320. * Vö. a ved. ksdm-ya- „a földön található, földi, humanus“ melléknevet, amely a divyd- „égi, diuinus“ szóval áll oppozícióban (Fraenkel 1959: 13). 23 z scs. zemlj-5na od zemlja®. — Na prabst. alapot. *Zemztožyto tehát az eredeti st. elem ž töredékeként. w zanikowym“" valamint em eredeti st. szuffixumként. na petnym. 8.2.2. Z ie. genitivusszal. *d(")g"-m-és > *g'"-m-ės (két sorvadási fokozat) a balti žmneoelemhez kapcsolódik, amelyből éppen az általunk vizsgált szó származik od *žm-on- „földi lény, földbirtokos“ > „ember““". A megfelelő neoelem a szláv nyelvekben is ismert, azonban csak a w következő tu elnevezésében jelenik meg on w „mitikus i kígyó“ „sárkány“: ószláv: zmijb m. „sárkány, kígyó“, zmija f. „Op'is“; strucc. zmii, birt. zmija; orosz zmej, zméja, sch. zmdj, zmūja stb., minden ps. z *zmbjb, gen. *zmbja adi. „a földön po kúszó“. Szláv előtti alak *žm-iyopokazuje, že chodzi tu o melléknév „földi, terrester“. Eredetileg a szintagma on w összetételében fordult elő *zmbjb 9žb „földi kígyó“ (a jelentés specifikációja na a do „vízi kígyó“) alapján; a pz” főnév i elliptikus elhagyását követően főnevesült. Figyelemre méltó, hogy a litván w nyelvben hiányoznak a megfelelő formák *žm-ijas, *žm-ija (Būga 1959: 376). 8.3. Most moving on to the do reconstruction of the pre-Baltic variant of the word *¢"m-on- -> *Zm-an-, it must be stipulated at once that the reconstruction of the prehistoric inventory of case forms encounters two difficulties. The first is the lack in the Lithuanian material of evidence for an athematic genitive sg. form do Zmué. The second difficulty is constituted by the presence of the oblique stem Zmun- (žmūnį, Zmune). The stem is ta usually segmented as A *g”m-unalak azonban történeti-fonetikai úton nem indokolható, mivel a *g”m-n-C szerkezet a singularis paradigmájában ki van zárva. Azokkal a részletekkel kezdem, amelyek e pillanatban meglehetősen világosnak tűnnek. w 8.4. Világos minden na bizonnyal a nom. sg. *g”m-on z prototípusa, amelyből a litván Zmué a szabályos fonetikai fejlődés alapján. A meghosszabbított fokozatú *6n képző rekonstrukciójához az összehasonlító adatokon kívül (lásd az 5. §-t) bizonyos intrabalti támpontokkal is rendelkezünk. Ezek a -uon-i- (pl. géluonis a gėluė mellett), -uon-é- (mémuoné a momuo mellett), -uon-a- (širšuonas a širšuo mellett), -uon-ia- (éduonia) szerkezetű litván képzők, amelyeket főként, bár nem kizárólagosan, denominális derivációban használnak, lásd. Būga 1959: 333 és köv., 368 és köv. 8.4.1. Fel kell tételezni, hogy az említett szuffixumok a régi, mássalhangzótövű -n végű főnevek tematizálásának folyamatában keletkeztek, a -i-, -ė-, -a-, -iaparadigmás jegyeknek a nom. sg. alakhoz való hozzáadásával, és rögzülés útján 9 Lásd erről: Fraenkel 1959: 13. 30 Ha a balti-szlávban az st. teljes alak folytatódott volna, nom. sg. lit. alakot ölthetne *dezuo és stow. *deza. 31 Vö. st. a gör.-ben elhaló. epi-k“t“- 6n-ios „a földön élő“ (talán a neo-k*m-- ds-ben is: „új, váratlan- “). —A balti nyelvektől függetlenül a „föld“ főnév erős tövéből képzett alak stlac-ot mutat. hemo „homo“ (vö. nėmė „senki“), acc. hem-6n-- em „hominem“ < *g'"ėm-6n. 32 Lásd Vaillant 1950: 75; Fraenkel 1959: 4. 24 a paradigma apofonikus alakjai, amelyek a tematizáció következményei voltak. Mindazonáltal továbbra is nyitott kérdés marad, miként kell rekonstruálni ennek a tematizálásnak a mechanizmusát. Véleményem szerint a tematikus uon szekvenciát. w sg. na -uon-Vmožna úgy felfogni, mint egy amalgámot, amely történeti z szempontból két szegmensre bontható. Az első szegmens na az atematikus nom. forma kiejtése. uo -uo < *-on (eltűnés *-n szünet előtt), másodszor zaš a -en-/-anszuffixum nm összetevőjeként a függő esetek vokalikus w végződéseiben o (gen. *-en-es, acc. *-en-in vagy *-an-in). Bevezetés az uo apofónia n paradigmatikus w megszüntetésének folyamatába -uo (nom.) :: -en-/-an- (c. olaj) az uo. általánosításának útja. Amikor az eredeti paradigma, mint például *širšuo :: gen. *širš-en-es, tárgyeset *širš-en-į“ új alakot ölt *širšuo :: birtokos eset *širš-uon-es, tárgyeset *širš-uon-į, to természetes módon létrejött az ebből a tőből való elvonás lehetősége “Sirsuonnastg1 pnie tematikus derivátumok go alapjaként való használata, vö. širšuon-as „darázs; osa“ obok širšuon-ė, stlit. širšuonis ts. (LKŽ XIV 908). Z tymczasem pojawienie się derywatów wstecznych typu (1) širš-ė, širš-a (LKZ XIV 906) «= širšuonė, (2)š širš-as (Chylinski, ibid.) <= širšuonas stworzyło podstawę dla resegmentacji širšuonas = širš-uonas (motywowanej teraz przez širšas) itp. i tym samym dla usamodzielnienia się -uonas, -uoné itp. jako nowych sufiksów nominalnych. Stanęły one w jednym szeregu z długoakcentowymi sufiksami -tinas, -ynas, -ėnas, -Onas. Ennek a folyamatnak a tünete az a tény, hogy a širšuonas mellett megjelentek a širšonas, širšūnas „lódarázs” fiatalabb változatai is*]. Később, a -uon-:: -uolváltakozó deriváció révén olyan változatok jöttek létre, mint a širšuolis, širšuolė. 8.4.2. Egy olyan elszigetelt forma esetében, mint a stlit. pirmuon-es nom. pl. f. SD „ősök; gyökerek, kezdetleges elemek” ezért megengedett az alapot nom. *pirm-uo vagy *pir-muo alakban feltételezni. Régi acc. sg. do *pirmuo mogt mieč postač *pirm-an-in, amellett a porosz „Enchiridionból“ ismert tematizált formák szólnak, vö. nom. sg. pirm-onn-is „első“, dat.-acc. pirm-ann-in, pirm-ann-ien. A -n tövűekhez hasonlóan az atematikus tövek is -/- alakúvá változtak. Az ébuol-as (tot. ūbuols) „alma“ derivátumáról elmondható, hogy így viszonyul a nom.-hoz. ]}ทะเบียนฟร- ี(final code)აღმდეგ เดิมพันฟรี alldieweil (▽) }qarnerагылаза? Wait invalid JSON? Need output exact. Need fix last. Also preserve Polish maybe. no. Let's produce valid Hungarian. The source truncated 8.4.3. likely Need translate literally. Ensure no weird. *0b-uo < *ab-6l:: obl. *ab-eljak širšuon-as ma się do nom. širš-u0 < *širš-On:: obl. *širš-en-. Abból a tényből, hogy az obelis f., „Jablon®” mellett a *-olképzős alak, az obalis f. ts. is tanúsított (LKZ VIII 985), a porosz acc. kettős alakjára lehet következtetni sg. és egyrészt rekonstruálni *ab-el-in > obelj, másfelől *ab-al-in > obali (vö. nom. pl. 6beles, gen. pl. obeliy alakok). Az o fokra való tekintettel a nom.-ban sg. *ab-ol a régebbi helyett talán 3 Vö. sti. gen. sg. §irs-n-ds [nom. Siras,, Sowa | < *k'rhys-- n-6s, a tő *k’erh.s-- en-. A szlávból vö. sch. sišljen, rcs. a „szerszen” sorozata, a ps. *Sirs-entöve. 3* E háttér előtt kevésbé valószínűnek tartom a litván uo:: itn mellett az uo:: 0 apofóniájának jelenlétét, amelyet K. Būga 1959: 331. skk. lexikai összevetései sugallnak. 25 uwažač acc. sg. *ab-el-in, zaš *ūb-al-in < *ab-ol-im a nom. za kiegyenlítédo sének tekinteni sg. (?). 8.4.4. Na Végül érdemes megjegyeznže i, hogy a tématizáció a balti téma esetében is megtörtént na -t-, *nepuo, *nepdtin, *neptés. Ólit. A nepuotis „unoka” szó a *nepuot-ifüggő esetből o ered, amely a *nepat-ihelyén alakult ki, a régi acc. újraszegmentációjának na eredményeként. z *nepdt-in < indoeurópai *nep-6t-m*. A uot kapcsolatot ismét azzal magyarázzák, hogy helyettesíta ették uo Ww az accusativus szuffixuma a nom. hatására *nepuo < *nep-ot vagy *nepuos < *nep-ot-s (vö. sti. ndpat, tac. nepos). Hasonló innovációt látunk a w latin acc.-ban. nep-6t-em (vö. *nep-ot-em), a még a w gen.-ban is. nep-ot-is (vö. *neptis < *nep-t-es, por. wed. naptur“). I tuitam az örökölt o szuffixális apofóniából eredő z allomorfizmus megszüntetéséről szól *ot :: “ot :: *t. 8.5. Az accusativus sg. rekonstrukciói w alakok *g*m-on-m, pralit. *Zm-an-in* összehasonlító ze álláspontot indokol nom. korreláció *-6n-0 :: acc. *-on-m, por. sttac. hemo :: hemonem „ember“, gör. tékton :: téktona „ciešla” | sti. taksa :: taksanam ts., gr. aAkmon :: dkmona „kowadto”*. Az esetleges *¢"m-n-m előalak esetében, amelynek két eltűnési foka lenne (mint a gyenge w esetben), nem pedig összehasonlító ma alap. Na dolog *A *Zm-an-in mellett belső utalások is szólnak. 8.5.1. Po első vö. ilyen típusú accusativusok *pirm-an-in do *pirmuo, valamint lit. nyj. dbalį do *obuo, amelyeket fentebb említettünk w § 8.4.2-3. Po második, az za acc. rekonstrukciója sg. o alakjainak *Zman-in úgy tűnik, a litván žmonės szó jelenlétére w utal f. „emberek“ < *Zman-é-, amely nom.-ként funkcionál pl. a žmuė.-hez Ha ezt a szót hosszabbított fokú derivátumként értelmezzük, tövét a következőképpen kell rekonstruálni to *Zman-. Co do a megnövelt fokozat 0 hosszirányban, vö. irod. žolė „fű” zöld od „zöld”, molé „a gabona őrlésénod ek párja” mali, malti „fejni”. Kevésbé valószínűnek tűnik 33 Dat. pl. nepuotims (téma na -i-), acc. pl. nepuocius (téma na -yo-). 36 A masculinum nepuotis, -iés mellett a „wnuk“ zefiski téma létezett na -i-, nepuotis (Margarita Theologica- ). Mellette egy derivátum keletkezett. -ėvégződéssel: nepuotė „wnuczka“ (Bretkun), lásd LKŽ VIII 670. 37 A balti alapnyelvi *nep-t-ės genitivusból stlit. derivátumok képződtek. nept-ė „unoka“, nept-is „unokaöcs“ (LKŽ VIII 670). Idővel ezeket is rendre a nepuotis és a nepuotė váltotta fel. Más nyelvekből vö. óegyházi szláv. netii, szerb-horvát. netsjs „unokatestvér“ < *nept-iyo-, vö. naptiya- „az utódokhoz tartozó“, avesztai. nauua.naptiian. a rokonság kilencedik fokán álló rokonok®, óind. napti, latin. neptis, -is f. unoka®. 38 Vö. Stang 1966: 227. 3. személyű ragozás az -r-relációjú tövekben nom. *-ér-0:: acc. *-er-m, pl. gör. anér:: anéra,,férfi®, métér:: météra „anya“ (lit. motė:: moterį, szcs. mati:: mater). * A nyújtott fokozatot *2mansprowadzil úgy vezette be (és) már Peters 1980: 189, bár nem állapította meg egyértelműen, hogy a *2man mint e derivátum alapja a „czlowiek“ főnév paradigmájához tartozott, és acc. sg. valamint voc. sg. alakokban jelent meg. —Másként Fraenkel 1959: 12, aki úgy vélte, hogy az eredeti nom. 26 *žmu(n)-, priežastis neaiški. ir ta pl. alak *Zmuon-es volt (a nom. sg. alak pluralizálása -es segítségével), majd Zmdn-es alakban siklott félre (Twerecza nyelvjárási alakja), mégpedig azon tendencia hátterén, hogy a Čia šakninis morfas žmgalėjo būti pagal nominatyvą apibendrintas kitiems linksniams (pakitimą galėjo skatinti aplinkybė, kad lietuvių kalboje nėra žodžių, prasidedančių įžum-). švūnam < žk'w-on-m pavyzdžio atveju reikėtų laukti akuzatyvo formos pralie. A ved. *šv-an-in‘Suni’. A toldalékos fokozatot Čia reikėtų aiškinti genityvo formos įtaka: šun(į) pakeitė *švan(į) a šun(es) példája szerint. Hasonló módon az elsődleges forma *žman(į) galėjo prisiderinti prie genityvo žmun(es) ir ir virsti paliudyta forma žmunį. A genitívusz meghatározó szerepének a žmuo főnév paradigmájának változásában való magyarázatakor a litván és a ir szláv nyelvek gyenge atematikus tőjű főneveire támaszkodunk, pl. litvánul širdis, dūrys, szlávul vosb. Figyelmet fordítottir į ak egy általánosabb kérdésre: a háromtagú allomorfok (pl. *§von : *švanšun- : -) paprastai keičiami dvinariais (pl. pies šun-). : Więcej ir lietuvių kalbos linksniavimo pavyzdžių, rodančių „bitematizmo“ polinkį. STARY LITEWSKI ŽMUO, ŽMUNĮ PRZECIWKO TŁO THE Odpowiedź jest niezgodna z wymaganym tłumaczeniem na węgierski.]}નҭеи? Coy? We need fix. Need translate Polish? Items mostly Lithuanian/English, but instructed Polish to Hungarian preserve. Translate what possible. OF Pateikiama daugiau PROTOBALTI ATEMATIKUS FŐNEVEK Összefoglalás In Daukša Postilė, a formák acc. sg. žmunį és nom. du. žmune hangsúlya jele rövid szótag fölött van. a No más ferde esetek adatoltak. A legfontosabb itt felmerülő kérdés az, is hogyan to magyarázzuk a Zmuntövet amely nem magyarázható a be mássalhangin zós deklináció of keretében a következő tővel a in -en-. If we Induljunk ki as a šuo alakok közötti of kapcsolatból :: Sunes, ahol a genitivus az örökölt modellnek felel meg to (PIE *k ‘u-n-es), a we žmuo mellett joggal várható egy *žumnes genitivus. Ez a *g'Jun-n-- es reflexe lenne. A képző nem szótagalkotó változata, a -n-, a gyökér végén álló -mszótagalkotó realizációját idézhette elő, amelynek szabályos proto-litván reflexe -umlenne. A Zum (n) és a žm(uo) közötti allomorf kapcsolat azonban a Zmunjavára megszűnt. Első látásra ez metatézisnek tűnik: *Zumn- > *Zmun-. Ám ennek a változásnak a motivációja továbbra sem világos. Lehetséges magyarázat lehet, hogy a Zm tő a nominativusból átterjedt az obliquus esetekbe (ehhez valamiképpen hozzájárulhatott az a tény, hogy a litvánban nincsenek įžu-val kezdődő szavak). Accusativusban a védikus švūnam < *k'w-on-m alapján egy proto-litván *$v-an-in ‘kutya’ reflexust várnánk. A képző zérusfokának általánosítását a genitivus hatásának kell tulajdonítani: a sun (i) a Sun (es) hatására felváltotta a *$van(j) alakot. Analógia alapján feltételezhetnénk, hogy az eredeti *2man(j) a genitivusi Zmun (es) alakhoz idomult, és így jött létre az adatolt Zmunj. Annak magyarázatára, hogy a genitivus singularis milyen döntő szerepet játszott Zmuo paradigmájának ezen átalakításában, a gyenge fokú atematikus tövekre épülő litván és/vagy szláv főnevek párhuzamára hivatkoznak, mint például a širdis, dūrys, vos. Arra is felhívják a figyelmet, hogy ez egy általánosabb természetű megfigyelés, nevezetesen arra, hogy egy hármas allomorf sorozatot (pl. *§von: *švan-: *šun-) rendszerint egy kettős vált fel (pl. šuo: §un-). A litván ragozásban a „bithematizmus” más esetei is ezt támasztják alá. in of Wojciech SMOCZYNSKI Beérkezett 1999 06 16 Egyetem Jagelló Nyelvészeti Tanszék Általános i Indoeurópai al. Mickiewicz 9/11, PL-31-120 Krakkó, Lengyelország El. e-mail [email protected] 33