Mikalojaus Daukšos „Postilės“ daiktavardžio linksniavimo tipų hierarchija (pagal „oksitoninių“ daiktavardžių paradigmas)

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XLIII (2000) Audra ZAVADZKAITĖ-IVANAUSKIENĖ Lietuvių kalbos institutas, Vilnius MIKALOJAUS DAUKŠOS POSTILĖS DAIKTAVARDZIO LINKSNIAVIMO TIPU HIERARCHIJA (pagal „oksitoninių“ daiktavardžių paradigmas) 1977-ben Aleksas Girdenis és Albertas Rosinas felhívták a figyelmet arra, hogy a hagyományos litván főnévragozási osztályok sorrendje „teljesen motiválatlan és önkényes, mivel sem a főnevek nemeit, sem a formák hasonlóságát nem veszi figyelembe” (Girdenis, Rosinas 1977: 338). Ezért a főnevek ragozásának ragozási osztályok szerinti vizsgálata mind szinkrón, mind diakrón szempontból célszerűtlen: nem tárja fel a különböző tövek kölcsönhatását, a ragozási típusok természetes osztályozását. A litván nyelv grammatikájában a főnevek ragozását hagyományosan, azaz az öt ragozási osztály feltételes sorrendje szerint írják le (LKG 1965: 210-230). A legújabb kiadványokban, például a Dabartinės lietuvių kalbos gramatikában ('DLKG, DLKG, *DLKG), valamint az angol nyelvű litván nyelvtanban (Lithuanian Grammar 1997: 107-125), a ragozási osztályokat a tő elnevezéseivel nevezik meg, és figyelembe veszik egymáshoz való viszonyukat, valamint nemek szerinti megoszlásukat. Adelė Valeckienė három ragozási típust különít el a főnevek tövei és a végződésrendszerek hasonlósága alapján (Valeckienė 1998: 319-327). Vagyis a főnévi ragozás rendszerét nem lehet a paradigmák egymáshoz való viszonyainak figyelembevétele nélkül vizsgálni, ezek pedig a hierarchikus csoportosítás módszerével pontosan meghatározhatók. Az említett kutatási módszer megbízhatóságát A. Girdenis és A. Rosinas bizonyította, amikor meghatározta a köznyelv, valamint a žemaitėsi nyelvjárás (a Tirkšliai és Šaukėnai beszédváltozatok) főnévi ragozási típusainak hierarchiáját (Girdenis, Rosinas 1977: 338-348); A. Rosinas ugyanilyen módon vizsgálta Simonas Stanevičius szövegében a főnév ragozását (Rosinas 1994: 112-117). Ezért a hierarchikus csoportosítás módszertana alapján Mikolajus Daukša Postillájának főnévi paradigmáit is vizsgálták. A kutatás anyagát Daukša Postillájának indexéből és szótárából gyűjtötték (Kudzinowski 1977), majd pontosították és összevetették a Postilla szövegével. Kigyűjtötték és megszámolták a Postillában használt közés tulajdonnevek valamennyi alakját, de ez a tanulmány az úgynevezett „oxitonikus” főnévi paradigmák összehasonlítására korlátozódik’, kivé- ! A főnevek hangsúlytalan végződései, különösen a nyelvjárásokban (lásd Girdenis, Rosinas 1977: 342; Rosinas 1994: 114), megrövidülhettek, és a hangsúlyosakétól eltérő minőségű vokalizmust mutathattak. Ezek az okok különféle morfológiai folyamatokat idéznek elő, amelyek következtében bizonyos tövek „baritonikus” főneveinek paradigmái összefonódnak. Ezért először az „oxitonikus” főnevek paradigmáit tárgyalják, a „baritonikus” Postilla-beli főnevek pedig már egy másik kutatás tárgyát képezik. 11 azokat az eseteket, amikor a szövegben a szükséges „oxitonikus” alakok nem voltak adatolva. Ezenkívül elkülönülnek a hímnemű és nőnemű főnevek paradigmái. „Oxiton” M. Daukša Postillájának főnevei a következőképpen ragozódnak*: o-tő io-tő V. diėwas namai kėles keléi K. diéwo namų kėlo kelų N. diėwui namamus krauiui kelamus G. diéwa namus kéla kelus In. Diewt namais kelū kelčis Vt. Diewė namūlė kelé krauiūlė iio-tő a-tő V. [opulis [opulei diena diėnos K. [6pulio [opuly dienos dienų N. wed3iui [opulamus dienai dienomus G. [opulj [6pulus diéna dienas In. [6pulu geiduléis diena dienomis Vt. [opuliié [opultfe dienoié dienosé ia-tő ¢-tő V. *marti®, wieBpati kdnc3ios garbé garbes K. marc3iés kanc3ig garbės gie[miy N. kanc3zei kanc3iomus garbei giminėmus G. marc3ia kanczias garbę garbės In. kancžia kąnc3iomis garbė garbemis Vt. kancžioiė kąncziolė garbeié gie[melia i-tő i. tő V. wagis wagis akis akįs K. wagies wagių akiės akių N. krikBc3i6ni wagimus aki akimūs G. wagį wagis akj akis In. wagimi krikBc3ionimis akimi akimis Vt. debeliié krikBc3ionilia akiié akile * A példákat M. Daukša Postiléjének helyesírásával közöljük. 3 A csillaggal a szövegben nem rögzített, de a Postilé ragozási rendszere alapján rekonstruált esetragokat jelöljük. 12 u-tövű iu-tövű V. Tunūs [Gnus wailiūs wailigs K. [unaus sina wailiaus wailių N. [nui funūmus karalui karalumus G. [Gnu [Gnus wailiy wailiūs In. funūmi [Gnumis waifiumi karalumis Vt. [Gnuie [ynulé¢ waifiuia wailiūsč C_ tövű C, tövű V. piemū piėmenes duktė dūktęręs K. piemenės piemenų dukterés duktęrų N. piėmęni piėmenimus dūktėri duktęrimus G. piėmenį piėmenis dūkterį dūkteris In. pásztorral pásztorokkal lányommal [¢[lerimis Lásd: piemeniie wandenile *dukteriie moterile A ragozási típusok természetes osztályozását és egymáshoz való hierarchikus viszonyát nemcsak a főnevek neme, hanem a ragozási típusok hasonlósága alapján is határozzuk meg. Ebben az esetben a legmegbízhatóbb kritérium az összehasonlított paradigmákban megegyező végződések gyakorisága. M. Daukša Postillájának főnévi paradigmáit vizsgálva azonosnak tekintettük mind a teljesen megegyező végződéseket, mind a fonológiai váltakozással különbözőket a: €, a: ė, valamint a rendszerszerű rövidülés miatt fonetikai változatokkal rendelkező végződéseket, például a Postilla (i)o, iio, (i)a, i. tövű főneveinek többes számú részes esetét: namdmus és alkinimams, dūPiomus és dufioms', gentimus és deBimtims stb. A végződéseket nem bontottuk tővégre és „tulajdonképpeni” végződésre. Például a diend és garbė főnevek paradigmáiban 5 eset egyezik, vagyis e paradigmák hasonlóságának indikátora (m) 5-tel lenne egyenlő. A Postilla főnévi paradigmáiban az összehasonlított végződések megszámolása, valamint a kapott számoknak a ragozási típusok hasonlósági indexeiként való értelmezése pontatlannak bizonyult: egyrészt a többes szám birtokos esetének végződése minden összehasonlított paradigmában közös, másrészt a Postillában az egyes szám megszólító esete változik, konkrét szavaktól függ, a többes szám megszólító esetének alakja pedig egybeesik az alanyesettel. Ezen okokból a megszólító eset és a többes szám birtokos esetének alakjait nem számítottuk be. Figyelmet érdemel az esetek gyakoriságának különbsége: a M. Daukša Postillájában használt főnevek összes esetelőfordulását megszámolva kiderült, hogy a leggyakoribbak az egyes szám birtokos esete (29,8%), az egyes szám alanyesete (18,9%), az egyes szám tárgyesete (17,6%), a legritkábbak pedig a többes szám részes esete (1,3%) és a többes szám helyhatározói esete (1,4%). Vagyis a névszóragok nem egyenértékűek a használat gyakoriságában (és a rendszerben betöltött súlyukban) mutatkozó különbségek miatt. Ezért a névszóragozási típusok hasonlóságának meghatározásakor bevezettük az egyes névszóragok korrekcióját (p.). Az egyes számú névszórag korrekciója olyan tört, amely hozzávetőlegesen 13 egyenlő a megfelelő névszóragok M. Daukša Postilėjében mért relatív gyakoriságának kétszeresével. A többes számú névszóragok korrekciója a megfelelő egyes számú névszórag korrekciójának felével egyenlő (lásd az 1. táblázatot- ). A névszóragok gyakorisági adatait kerekítettük. 1 táblázat M. A Daukša-féle Postilė névszóragozási típusai hasonlósági indexeinek korrekciói Egyes szám Többes szám V. 0,50 0,25 K. 0,70 — N. 0,10 0,05 G. 040 0,20 In. 0,20 0,10 Vt. 0,10 0,05 A korrekciók ahhoz az indexhez adódnak hozzá, amely azt jelzi, hogy az összehasonlított különböző tövek valamely esetének ragja azonos. Így M. Daukša Postillájának főnévi ragozási típusai közötti hasonlósági indexeket a következő képlet alapján számították ki: m I=m+ 2p, m — az egyező esetvégződések száma, egy adott p, — eset javítása. Eltérő deklinációs típusnak tekintették minden olyan paradigmát, amely legalább egy eset végződésében különbözött a többitől. A Postilla főnévi paradigmáinak bináris összehasonlítása során kapott eredmények (lásd a 2. táblázatot) azt mutatták, hogy a következő deklinációs típusok különíthetők el: (i)o (diéwas, kéles), iio (fopulis), a (diena), ia (*marti), ė (garbe), i (wagis, akis), u (funūs), iu (wailiūs), C, (piemū) és C, (dukté). Hasonlóságuk alapján így rendezhetők: iu, (i)o, iio, u, Cs Ci é, ja a. 2. táblázat M. A Daukša-féle Postilla főnévi deklinációs típusainak hasonlósági indexei Típusok | (1)o 1i0 a ia € i u iu Cm Ci (1)o = 9,6 1.4 14 0 0 2.3 33 0 0 ijo — 0 0 0 2,5 2,3 3.3 2.5 2.5 a 12,1 4.9 0 0 0 0 0 ia -4,9 0 0 0 0 0 i —0 0 9,2 9,2 6 = 1,5 0 0 0 0 u = 12,6 0 0 iu - 0 0 Cm — 12,1 Cr — — > A ragozási típusok egymáshoz való pontosabb viszonyait a hierarchikus csoportosítás tárja fel. A csoportosítási eljárásokat a maximum módszere szerint végezték, vagyis a leginkább hasonló típusok egyesítése után az új osztályokat a korábbi indexek közül a legnagyobb alapján alakították ki. Az így létrehozott M. Daukša Postillájának főnévi ragozási típusaira vonatkozó hierarchikus osztályozás (lásd az 1. ábrát) világosan mutatja, hogy három fő osztály létezett: 1) a wu, iu,(i)o, iio tövű főnevek, 2) a mássalhangzó-tövű (C,,, C,) és i tövű főnevek, 3) az ė és ia, 4 tövű főnevek. Az első osztály valamennyi szava hímnemű, a másodikéi hímés nőneműek, a harmadikéi pedig csaknem mind nőneműek, kivéve az olyan kivételeket, mint Seneka, wargeta, /ūdjia és hasonlók. į DP T L135 2 + | 25 3 == «3.3 a1" 4,9 5 ers 6 ie yf 8 _. oo 9,6 9,2 10 — 11 —— 12 (126 12,1 p 12,1 a | 1 i ai Wu iu (io io C, CC 1 € ja a 1. ábra. M. Daukša Postillájában a főnevek deklinációs típusainak hierarchikus csoportosítási „fája”. Következésképpen M. Daukša Postillájának főnevei három fő deklinációs típusba sorolhatók: hímnemű, vegyes és nőnemű. Az elsőben az u, iu (funūus, wailius) és az (i)o, iio (diewas, kéles, fopulis) tövűek, a másodikban a mássalhangzós (piemti, duktė) és az i (wagis, akis) tövűek, a harmadikban pedig az ė (garbė) és az a, ia (diena, *marti) tövűek oppozíciója figyelhető meg. Megjegyzendő, hogy a Postilla főneveinek oés io-tövei nem alkotnak oppozíciót — nincsenek olyan esetek, amelyek elválasztanák őket. A mai litván nyelvben e tövek egyes számú helyhatározói esetragjai különböznek, például name, de kelyje, a Postillában azonban e ragozási eset alakjai is megegyeznek, például diewé és kele. Így a Postilla oés io-tövű főnevei egyetlen ragozási paradigmát alkotnak. Csak a többes számú helyhatározói eset különíti el az ués iu-tövűek ragozási paradigmáit, vö. /unufė (a régi u-tövű alak) és waifliūsė (a rag megegyezik az (i)o-paradigmájú főnevek többes számú helyhatározói esetének ragjával, például namiifle, krauiūlė). A Postillában előfordul a wiefpati főnév egyes számú alanyesete, valamint más esetei, továbbá az egyes számú birtokos esete ir marc3ios és az egyes számú tárgyesete marc3jigą, ezért rekonstruálták e főnév egyes számú alanyesetét: *marti. E ragozási eset alakja, akárcsak a mai irodalmi nyelvben, különíti el M. Daukša Postillájának ia-tövű paradigmáját az @-tövű paradigmától. A. Girdenis és A. Rosinas által összeállított, a mai irodalmi litván nyelv megfelelő „fájával” összehasonlítva (Girdenis, Rosinas 1977: 341), M. Daukša Postillája főneveinek ragozási típusait hierarchikusan csoportosító „fája” valamivel alacsonyabb. A Postilės ragozási típusai szigorúbban a tövek, nem pedig a nemek szerint különülnek el. Ezt mutatja a vegyes ragozási típus: a mássalhangzó-tövű hímnemű főneveket, például a piemti, a nőnemű főnevektől, például a duktė (de feftt), csak az egyes számú nominativus különíti el, míg az i-tövű hímnemű, például a wagis, és nőnemű, például az akis, főnevek ragozása teljesen megegyezik. A mai köznyelvben ez másképpen van, vagyis mind a mássalhangzó-tövű, mind az i-tövű főnevek hímés nőnemű ragozási típusai elkülönülnek. Ebből következik, hogy a ragozási típusok nemek szerinti differenciálódása viszonylag új jelenség. IRODALOM '"DLKG -Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1994, 68-81. *DLKG —Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1996, 68-81. *"DLKG -Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, Girdenis A., Rosinas A. 1977: Lietuvių kalbos daiktavardžio linksniavimo 1997, 68-81. tipų hierarchija ir pagrindinės jos kitimo tendencijos (bendrinės kalbos ir žemaičių tarmės duomenimis- ). —Baltistica 13 (2), 338-348. Kudzinowski Cz 1977: Index — szótár a „Daukšos Postilė” 1–2-höz, Poznań: A poznani Adama Mickiewicz Egyetemének tudományos kiadója. Adama Mickiewicza Poznańban. Lithuanian Grammar 1997, Vilnius: Baltos lankos, 107–125. LKG I – Lietuvių kalbos gramatika 1, Vilnius: Mintis, 1965, 210–230. Rosinas A. 1994: A főnév-ragozási típusok hierarchiája Simas Stanevičius szövegeiben.— Lietuvių kalbotyros klausimai 34,112—117. Valeckienė A. 1998: Funkcionális litván nyelvtan, Vilnius: Mokslo ir encikopedijų leidybos institutas, 319–327. A FŐNÉV-RAGOZÁSI TÍPUSOK HIERARCHIÁJA MIKALOJUS DAUKSA POSTILĖJÉBEN (a hangsúlyos tőparadigmák) Összefoglalás Daukša Postilėjének főnévi ragozási paradigmái itt a hierarchikus csoportosítás elve szerint vannak osztályozva. A tanulmány az oxiton hangsúlyú főnévi paradigmákra összpontosít, amelyekről összehasonlító elemzést ad. 16 Miután a deklinációtípusokat a hierarchikus elv szerint kimerítően osztályozták, meg lehetett állapítani, hogy a nyelvben három alapvető főnévtípus létezik, nevezetesen of Postilė: (1) hímnemű főnevek, amelyeknél világosan kirajzolódó oppozíció áll fenn egyrészt az u-, iustövek, másrészt az (i)o-, iio-tövek között; (2) hímés nőnemű főnevek, amelyeknél világosan kirajzolódó oppozíció áll fenn a mássalhangzó-tövek és az i-tövek között; és (3) nőnemű főnevek, amelyeknél világosan kirajzolódó oppozíció áll fenn egyrészt az é-tövek, másrészt az ia-, @-tövek között. Daukša Postilėjének főnevei így hímnemű, vegyes nemű vagy nőnemű ragozási típusba tartozhatnak. A Postilėben az oés io-tövűek nem állnak világosan szemben egymással, mivel nincs olyan esetalak, amely megkülönböztetné őket. Az ués ju-tövek esetében ilyen megkülönböztető esetalak a többes számú lokatívusz, az aés ia-tövek esetében pedig az egyes számú nominatívusz. Ha összehasonlítjuk a Mikalojus Dauksa Postilėjében tanúsított főnévi ragozási típusokat a modern irodalmi nyelvéivel, azt látjuk, hogy ezek még mindig egyértelműen tövük, nem pedig nemük szerint különülnek el: ezt a vegyes nemű ragozási típusok létezése mutatja. A deklinációtípusok nemek szerinti megkülönböztetése tehát viszonylag újabb keletű jelenségnek bizonyul. Audra ZAVADZKAITE-IVANAUSKIENE Beérkezett: 1998 12 18 Litván Nyelvi Intézet Antakalnio g. 6 LT-2055, Vilnius, Litvánia 17