Dvasininkų pavadinimai ir jų istorija

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLIV (2001), 189–200 A papok megnevezései és történetük ALGIS RUBINAS Litván Nyelvi Intézet, Vilnius A tanulmány a papokra vonatkozó litván elnevezésekkel és azok történetével foglalkozik. Közülük három réteg különböztethető meg: (1) régebbi jövevényszavak, végső soron görög vagy latin eredetűek, de más európai nyelvek (lengyel, német stb.) közvetítésével kerültek át, és magukon viselik e közvetítés nyomait; (2) mesterséges jövevényszavak, amelyeket újabban hoztak létre latin tövekhez litván végződések hozzáadásával; (3) idegen eredetű szavak helyettesítésére létrehozott tükörfordítások. 0. BEVEZETÉS Litvániába a kereszténység későn érkezett, amikor szomszédos népeink már keresztények voltak. Az ősi litván hit évszázadok mélyéből fakadt. Olyan régi, amilyen régi a litván nép, és egyúttal olyan régi, amilyenek a balták. A balti alapnyelv korában valamennyi balti nép ugyanazt az alapnyelvet beszélte, és ugyanazt a hitet vallotta. Az ősi litván vallás természeti vallás volt. Az ókori litvánok az isteneket tisztelték, kifejezve tiszteletüket a tűz, a siklók, a fák, a nap és a hold iránt. Amikor a kereszténység megérkezett Litvániába, le kellett mondani a régi istenekről és szertartásokról, ezért az egész vallási lexikának is meg kellett változnia, mivel a régi pogány fogalmak nem voltak alkalmasak az új keresztény vallás fogalmainak megnevezésére. Az ősi, pogány vallást démonvallásnak kezdték tekinteni, ezért elhagyták szertartásait, és vele együtt valamennyi vallási fogalmat is. A régi litván pogány lexikát félreállították, helyére pedig teljesen új keresztény lexikának és új neveknek kellett lépniük, mivel sem a régi pogány nevek, sem a régi pogány fogalmak nem illettek az új valláshoz. A megkeresztelkedett litván új, nem litván keresztény nevet kapott, és részt kellett vennie az új, addig számára ismeretlen keresztény szertartásokon, amelyeknek még a nevét sem ismerte. El kellett nevezni a legfontosabb szertartásokat és azokat, akik ezeket a szertartásokat vezetik, ezért létre kellett jönniük a keresztény papság és a legfontosabb keresztény fogalmak megnevezéseinek. Ebben a tanulmányban arról lesz szó, hogyan alakultak ki a papság megnevezései a litván nyelv vallási lexikájában, mivel az újonnan megkeresztelt ember először a papság megnevezéseivel találkozott, ezért mindenekelőtt azt kell tisztázni, mik is a papság megnevezései a vallási lexikában? Hogyan és mikor alakultak ki a litván papsági megnevezések? Milyen úton kerülhettek Litvániába? Miben hasonlítanak a szomszédos keresztény népek papsági megnevezéseihez, és miben különböznek azoktól? Az egyházi személyek megnevezéseinek azokat a szavakat tekintjük, amelyekkel olyan személyeket neveznek meg, akiknek valamilyen kapcsolatuk van Istennel, és e kapcsolat révén azon fáradoznak, hogy minél több embernek legyen ilyen kapcsolata. E lexika nagy részét 190 | ALGIS RUBINAS olyan személyek alkotják, akik valamilyen felszenteléssel rendelkeznek, vagy törvényesen felvételt nyertek a szerzetesi rendbe. A vallási lexika két úton érkezett Litvániába. A vallási lexika egy része a szomszédok közvetítésével érkezett, mivel a litvánok ilyen vagy olyan módon kapcsolatba kerültek ezekkel a szomszédokkal, találkoztak nyelveikkel, és kisebb-nagyobb mértékben különféle szavakat kölcsönöztek tőlük. A németek kereszteltek először, a lengyelek pedig másodszor, ezért úgy vélhetjük, hogy a vallási lexika egy része ezeken a nyelveken keresztül érkezett. A vallási lexika másik része az egyházi latin nyelven írt teológiai műveken keresztül érkezett. A tanulmány célja annak megvizsgálása, hogyan érkezett a vallási lexika Litvániába. A szomszédos keresztény népek vallási lexikáját összehasonlítva megkíséreljük megállapítani, honnan és mikor, milyen körülmények között és hogyan került a keresztény vallási lexika a litván nyelvbe. A tanulmány elkészítésének fő forrása a Lietuvių kalbos žodynas, valamint a régi írások (katekizmusok, bibliák, posztillák és régi szótárak). 1. RÉGI JÖVEVÉNYSZAVAK 1.1. A papok egyes megnevezései régen kerültek be a litván nyelvbe, mások viszont új jövevényszavak és szóalkotások. A pogány litván papok megnevezései nem voltak alkalmasak a keresztény papok megnevezésére, ezért a keresztény vallási lexikát a Litvániát megkeresztelő népektől kölcsönözték. A litvánokat elsőként a németek keresztelték meg, ez a Litvánia keresztényesítésére irányuló munka azonban Mindaugas halála után hamar megszakadt. A lengyelek révén érkező második keresztelés után befejeződött Litvánia keresztényesítése. A kereszteléssel együtt a lengyelek révén került Litvániába az első kölcsönzött vallási lexika. Ezt a régi vallási lexikát régi jövevényszavaknak nevezzük. Közéjük elsősorban a felszentelési fokozattal rendelkező papok tartoznának. Ők a diakónus, a pap és a püspök. Elsősorban azt a diakónusnál magasabb és a püspöknél alacsonyabb rangú papot kellett elnevezni, akinek kapcsolatot kellett tartania az emberekkel, és a templom mellett kellett élnie. Ő vezette az istentiszteleteket, prédikált, keresztelt, eskettetett és temetett, ezért az embereknek tudniuk kellett ennek a papnak a megnevezését. Ennek a papnak a megnevezésére a német eredetű kūnigas szót választották, amely másodlagos jelentést kapott. Ma a kūnigas csak papot jelent, de eredeti jelentése „úr, uralkodó; fejedelem, herceg” volt. Az uralkodó jelentésében a szó legrégebbi írásos emlékeinkben is használatos volt, vö. : Su/tojofe karalus Gemes ir Kunigai lueiole rodon wienon prilch wielchpati | ir prifch io Chriltu MZ 506. E jelentésben a kölcsönszó használatos: C, 908, KLG 24, R, Mz, K. A régi írásokban a kunigas a katolikus vagy lutheránus, a diakónusnál magasabb és a püspöknél alacsonyabb rangú egyházi személy jelentésében is használatos, vö. : Kunigas idant makitu manes Mz 11. TAS jra ludimas Iona | kada fiunte S3idai ifch Igrufalem Kunigus ir Leuitas /idant ghi klaultu /kas tu elli? VIN EE 7 IN 1,19. Ebben a jelentésben az elnevezés használatos: BB JN 18,19, BP, 149, DK 13, 97,99, 68, 98, 101, 89, 100, PK 160, DP 17, 27, 50, 158, 67, 205, 65, 158, 67, 205, 322, 24, 49, 69, 95, 410, "SD 51, 67, 139, 172, SD 84, SP 41,73, MT 101, CHB IN 18,19, MK 1, 44, C 908, BK 22, 25, H, R, Mz, GN LK 10,31, IN 18,19, N, K, RTZ, M. Sirvydas a szótárában a kunigast latinul már csak ‘sacerdos’, lengyelül „kapitány, pap”, de a kunigė számára nemcsak a kolostor főnöknőjét, hanem a hercegnőt is jelenti (lat. principis uxor,lenk.księžna). Egykor a kungas rövidebb forma is használatos volt. Ez a forma az Anoniminiame katekizme AK 30, 32-ben fordul elő. A régi szótárakban a kūningas forma is megtalálható, amely „uralkodót, A PAPOK ELNEVEZÉSEI ÉS TÖRTÉNETÜK | 191 fejedelmet, urat” jelent N, „herceget” R 208, K és „papot” N. Valančius a Žemaičių vyskupystėje a kunegas formát használja M. VALANČ Ž 19, 24, valamint az ebből képzett kunegystė származékot. A letteknek megvan a kungs „úr” szavuk, de a baznickungs „katolikus pap”. A porosz Elbingi szójegyzékben szintén megtalálható a konagis „király”. Mindhárom litván papelnevezés, valamint a lett és porosz megfelelőik német jövevényszavak. A kūnigas szó a középfelnémet magas kunig ‘király’ alakból származik, amelynek ma a német Konig ‘király’ felel meg. Középfelnémet magas A kunig a germán *kuningaz ‘király’ szóból ered: ófelnémet magas, óészaki kuning, óangol cyning (ma king). A második vagy harmadik században a germánból. *kuningaz a finnek és az észtek pedig a kuningas ‘király’ szót kölcsönözték. Ugyanebből a forrásból, csak talán valamivel később, származik a szláv *kunęg», *kuneęzo is: orosz xua3b ‘fejedelem’, cseh kniez “fejedelem; pap’, lengyel ksiądz “pap’ (a jelentés a lat. dominus hatására változott meg). A lengyelek még a 16. században is nemcsak a papot, hanem a világi uralkodót is ksiądz-nak nevezték. A litvánok nem álltak kapcsolatban az ókori germánokkal, ezért a kuning nem tekinthető a germán alapnyelvből származó kölcsönszónak. Itt minden balti számára a kölcsönzők a németek voltak, akik a XII. század végén a Daugava vidékére, valamivel később pedig a Visztula vidékére telepedtek át. A német kardlovagés keresztesrend testvérei Németország különböző vidékeiről származtak, és természetesen nyelvükben jelentős nyelvjárási különbségek is mutatkoztak. Ezek a különbségek az akkori krónikákban és oklevelekben is megfigyelhetők. A XIII. és XIV. századi forrásokban még négy változatot is meg lehet különböztetni: kunings, kuniges, kunges és konigs. Ezekből az írott változatokból arra lehet következtetni, hogy a ófn. felső kuning kiejtés a XIII. században sem volt ismeretlen, jóllehet a század végének Verses krónikája csak a közép-felsőnémet felső kunig. Az írásmód a későbbi kung, konig kiejtésről is tanúskodik. Így gyakorlatilag a kunigas megnevezést a németből mindezekben a formákban kölcsönözhették. Ezért kétséges, hogy mind a kungas, mind a lett kungs a kunigasból alakult volna ki, később a magánhangzó kiesésével. Mivel a litvánok a németekkel mindenekelőtt a Daugava vidékén kerültek kapcsolatba, feltehető, hogy onnan kölcsönözték mintegy 1200-ban a kūnigas szót. Fonetikai szempontból valamivel régiesebb kuningas inkább a keresztes lovagoktól származik. A kūnigas megnevezés mellett a régi írásokban e pap megnevezésére a kaplanas szót is megtaláljuk, ezért azt kell gondolnunk, hogy a kūnigas szó még nem honosodott meg és nem volt általánosan használatos. A kaplanas és kunigas közötti ingadozás igen szembetűnő Vilentas Evangéliumaiban és Episztoláiban. Az egyik helyen a kaplanas szót használja, vö. Nūlidawe tada | iog eia tit kieliu kaplanas | ir ifchwidgs ghn aplenke EE 107 (LK 10,31); Bet eik /ir palfirodik kaplanui /VIN EE 27-28 (MT 8,4); kaplanas vardu Zacharialchus BB 1.x 1,5, BB Lk 10,31, CHB LK 10,31, BP, 375 (LK 10,31), DP 56, SP, 81, KN 263, másutt pedig a kunigas szót használja: Chriltus elti ateghigs /ieng ghis butu wiraulelil kunigas VLN EE 51 (HBR 9,11). A régi szótárakban e kölcsönszónak más formái is használatosak: kaplonas N, Mz 119, kaplionas K. A kaplonas forma a lengyel nyelvből származik, vö. lengyelül kaplan. A kunigas szóból a litvánok megalkották a kunigaikštis szót, amely már Mažvydas írásaiban is rögzítve van, vö. Idant Karalems ir Kunigaiklchtems pakaiju ir [gndara dūtumbi Prafchom tawe ilch klaulik mus Mz 557 és Vilentas Evangelijose ir Epistolose című művében: N¢fa ifch tawgs ateis man Kunigaigichtis | kurlai būs Wielchpatis ant mana ffmoniu Ifrahel EE 22 MT 2,6; Ifch Suda priegtam iog Kunigaikfchtis [chio Swieta iau apluditas jra EE 69 JN 16,11. A lietuvių kalbos žodis kunigaikstis a kunigas szó -aikstis képzővel létrehozott származéka. A kunigas megnevezésből számos származék keletkezett. E megnevezés egyes származékai kizárólag a katolikusokhoz, illetve a katolikusokhoz és protestánsokhoz tartoznak, mások pedig — csak a protestánsokhoz. Kataliiš su 192 | ALGIS RUBINAS katolikusokhoz és protestánsokhoz tartozó származékok: kunigauti LKZ, 893 „papnak lenni”, kunigavimas LKZ,, 893 „papi lét”, kunigbuvis LKŽ,„ 893 „egykori pap”, kunigėdra LKZ, „893 „papok ellensége- ”, kunigėjimas LKŽ,, 893 „a papi tulajdonságok megszerzése”, kunigėti LKZ, 894 „papi tulajdonságokat szerezni- ”, kunigesnis LKZ, „894 „a papi tulajdonságokkal nagyobb mértékben rendelkező”, kunigyba LKZ, „894 „papság”, kunigybe LKZ, 894° „papi hivatal”, kunigija LKZ, „894 „papok, összességük”. „A kizárólag a protestánsokhoz tartozó származékok közé a Kis-Litvánia szótáraiban megtalálható következő származékok sorolhatók: kuniginas LKZ, „894 „lelkész”, kunigynė „egykori papi gazdaság”, kunigininkas LKZ,,894 „a pap tanítványa, akit konfirmációra készítenek elő”, kuniginis LKZ,, 894 „aki papi nézeteket vall, a papok híve”, kunigpalaikis LKZ, „895 „jelentéktelen pap”, kunigužis LKŽ,,, 895 „protestáns vagy evangélikus pap”. Azt, hogy maguk a litvánok a régmúltban, még pogány korukban, valójában hogyan nevezték papjaikat, egyelőre nem tudjuk biztosan. A litván népdalok nyelvében előforduló šventikas (Reiks maldyti šventikus, kad laikytų maldeles JD 1228) láthatólag meglehetősen régi származék lehet: egyrészt e szó a litván nyelvben még családnévként is használatos, Šventikas alakban, amely teljesen megfelel a porosz Sventicke személynévnek. E szó eredeti jelentése „szent ember, szent, szentéletű” lehetett. Úgy tűnik, az ókori litvánok, akárcsak néhány másik ókori indoeurópai nép, vallási kultuszuk képviselőit többek között a szentség alapján is nevezhették; vö. az ókori görög ispsug „pap, áldozatbemutató, jós, egyházi személy” (az iepoc „erős, hatalmas, isteni; szent, felszentelt” szóból), a latin sacerdos „pap” (a *sacri-dot- „szent adományozó” szóból: sacer „szent”, valamint a dare „adni” ige tövéből származó dotiš), az orosz ceswennux „egyházi személy”. Más keresztény népek a diakónusnál magasabb, a püspöknél alacsonyabb rangú egyházi személyt különféleképpen nevezik. A szláv ortodox nyelvekben a papi rendbe felvett személyt popnak nevezik (a szó a litván nyelvben is használatos), míg a lengyel katolikus papra az oroszok a kcends elnevezést használják, amelyet a lengyel ksiądz szóból kölcsönöztek. A németeknél Priester; amely az egyházi latin nyelvű presbyter „presbiter, idősebb pap” szóból származik. Az egyházi A latin kifejezés a görög zpsoButepoz < tpsoBurnc „régi, tiszteletre méltó, fontos” szóból származik. A vallástudományi és idegen szavak szótáraiban megtaláljuk a presbiter elnevezést, amely az „első keresztény közösség vezetőjét” jelenti. Nem világos, ki volt az a pap, akit presbiternek neveztek. Még ma sem tudják a teológusok megmondani, mivel nincs adat arról, kit neveztek a presbyter latin szóval. A fordítók a latin presbyter szót litvánra többféleképpen fordították. Bretkūnas Bibliájában ezt találjuk: Plebonai (a margón Wirefnieij), akik 1 Tim 5,17. Giedraitis ezt a helyet így fordítja: Kunigai, kurie gierai priweizda 1 TiM 5,17. Chylinski Bibliájában ezt találjuk: Teprypasyfta jog Wiraufiey kurie redi gierey. Skvireckas így fordítja: „A jól elöljáró papok” 1Tim 5,17. A lettek mūcitėjsnek nevezik. A protestáns közösségek, hogy megkülönböztessék magukat a katolikusoktól, lelkipásztorukat pásztornak nevezik. Bár a pap vezette az istentiszteleteket és kiszolgáltatta a szentségeket, sem papokat nem szentelhetett, sem a bérmálás szentségét nem szolgáltathatta ki. Ezt csak a legmagasabb renddel rendelkező keresztény egyházi személy végezhette, a püspöki felszenteléssel a papság teljességét elért egyházi személy — a püspök. A püspök irányította az egyházmegyét, papokat nevezett ki a plébániákra, és különféle ügyekben döntött. Ebben a jelentésben a szó már a litván nyelv legelső emlékeiben is megtalálható: *SD, 400, SP, 60, 160, SP, 285-286, SP, 198, O 182, H 163, R, R75, MZ, GN 1 TrM 3,2, FIL 1,1, KLG 160, Sur, D. "Pošk, N, K, Mir VI 42, M. VALANĖ, PRL, 8, JV 1005, NS 1251 (SkKN), J, K. BUG. A PÜSPÖK ELNEVEZÉSEI ÉS TÖRTÉNETÜK | 193 A viskupas elnevezés forrása egyházi. A latin episcopus szó, amely a következőből származik, szó szerinti értelemben volt šiprantamas — a közösség életének felügyelete. Ez az elnevezés közvetítő nyelveken keresztül került be a litván nyelvbe. Ezt az elnevezést először a németek vették át, vö. ófelnémet. felső. biscof, középfelnémet. felső. bischof. A németektől a csehek kölcsönözték, vö. biskup, a csehektől pedig ezt az elnevezést a lengyelek is átvették, vö. lengyel. püspök, wiskup. A lengyel nyelven keresztül került ez a szó a litván nyelvbe. Ennek a legmagasabb egyházi renddel rendelkező keresztény lelkésznek a litván megnevezésének jelentés szerint megfelel a lengyel biskup, wiskup, az orosz enuckon (közvetlenül a görög nyelvből), a német Bischof (a német nyelven keresztül átvett lett biskaps forma), valamint az angol bishop. M. Mažvydas katekizmusában megtaláljuk a ma már az élő nyelvből kihalt biskupas alakot a legmagasabb egyházi renddel rendelkező lelkész megnevezésére, vö. Reik tadrin Bilkupas butu cjiltas jr nepatepta kuna MzK 29. Kis-Litvánia más szerzői ezt a bibliai helyet így fordítják: Bllkupas tur buti benutarties VLN ENCH 39 (1 Tim 3,2); Bet Bilkupas tur buti benutarties BB 1 Tim 3,2. Daukša katolikus posztillájában szintén megtaláljuk a bif/kupai DP 120, 28, 59, 61, 205, 68 alakot. A református Morkūnas-féle postillában ezt találjuk: Bifkupas MP, 82. Chylinski Bibliájában a püspök megnevezését ujweyjdetojas CHB 1 Tim 3,2, Fir 1,1 alakban találjuk. Feltételeznünk kell, hogy ennek kialakulására hatással lehetett a holland forrás opszava. Ebből a megnevezésből számos képzett szó keletkezett, amelyek jelentése szorosan kapcsolódik e szó jelentéséhez: vyskupduti DZ, NDZ, LE, 275, vyskupduti N DZ ‘püspöknek lenni’, išvyskupduti NDZ ‘egy ideig püspöknek lenni’, vyskupavimas NpZ, DZ!, A 1884, 96, LE,, 89, NDZ, vyskupystė S, RZ, DZ, NpZ,KZ,Q 93, H 163, D. Posk, N, M, L, ST 34, vyskūpjstė (2) K, RTR, FRNW, R 75, MZ 100, SG, 76, GN 1 PvTM 3,1 ‘a püspök címe és az általa betöltött hely’, vskupiskas, NpŽ, KŽ, SD 14, D. Pošk, N, L, LL 8, vyskupiškas (1) KRS, vyskūpiškas (1) K, 242, K, RTR, NDZ “a püspökhöz tartozó, a püspöknek kijáró, rá jellemző', 1 vyskupiškis, -ė (2) NDZ, KZ, D. PosK, vyskiipiskis, -(2) K, NDZ ‘a püspök közelében élő, a püspök védelme alatt álló ember’. Az egyházi rend szentségének első fokozatával rendelkező pap a templomban nem végezhetett istentiszteletet, és a diakónusok sem tartottak kapcsolatot az emberekkel, ezért a diūkonas megnevezés írott forrásokon, különösen a Szentíráson keresztül került be. E jelentésben a szó már a litván nyelv legrégebbi emlékeiben is használatos volt: CHB 1 Tim 3, 8-12, CHB FiL 1,1,GN 1 Tim 3, 8-12, GN FiL 1,1. Mažvydas írásaiban a diakonas szó helyett a kaplanas (Kaplanai telta wenas moteis wirai MŽK 30 1 Tim 3, 12) és kunigas (Kunigai [chito budu wel5liby, ne dwilel5uwei MZK 30 1 Tim 3, 8) kölcsönszavakat használják. Bretkūnas ezt a bibliai helyet így fordította: Teipuieg, Diakai turi buti c3eltingi BB 1 Tim 3, 12. Chylinski Bibliájában ez a hely így van fordítva: Diakoney teypag (reykia idand) butu wiesliweys CHB 1 Tim 3, 12. Giedraitis Újszövetségében ez a hely így van fordítva: Diakonay teipajeg giedingi GN 1 Tim 3, 12. Nem világos, miért használja Mažvydas a diakónus megnevezésére a kunigas és kaplanas szavakat, mivel ezt a szentírási helyet Mažvydas J. Willich latin katekizmusából vette át, amelyben a diaconus szó szerepel. A diakonas megnevezés forrása a görög dtaxovog ‘szolga’ szó. A görög nyelvből az Újszövetségen keresztül először a latin nyelvbe került, vö. diaconus. A latin nyelvből a népi latin nyelvbe is bekerült, és így alakult ki a diacus. Az egyházba kerülve. lat. k. 194 | ALGIS RUBINAS a szó megőrizte eredeti görög formáját: diaconus. A görög Štaxovos szó két úton került be az európai nyelvekbe: az egyházi latin és a népi latin révén. A németek a népi latinból kölcsönözték a diacus szót, vö. ném. középfelnémet diaken, az egyházi latinból pedig a diaconus szót, vö. ném. Diakon. A németből e megnevezés mindkét formáját, a diacus és a diaconus alakot, átvették a csehek, ahol a diacus-ból a Zdk, a diaconus- -ból pedig a diakon alak keletkezett. A cseh nyelvből e cím mindkét formája bekerült a lengyel nyelvbe. A cím a lengyel nyelven keresztül került be a litván nyelvbe. A cím ebben a jelentésben elterjedt az egész keresztény világban: a lettek diakonsnak, az oroszok duaxonnak nevezik, amely az orosz nyelvbe az egyházi szláv nyelven keresztül került a görög 8taxovog nyelvből (Vasmer 1964: 512). Az oroszoknál e címnek más formái is vannak: dx és Obxaxon. A lengyelek a dyakon, diakon, a németek pedig a Diakon alakot használják. A német evangélikusoknak más szavuk van a diakónus megnevezésére: Gemeindehelfer. Ez a cím nyilvánvalóan a kereszténység első évszázadaiba nyúlik vissza, amikor a diakónus egyik feladata a szegények és özvegyek segítése volt. Ugyanebből a forrásból származik a žėkas szó, amelynek két jelentése van: az egyik tanulót jelent M. VALANČ:: Ei tu, žėke, žėkeli, visų žėkų mokytojau, švento rašto skaitytojau Rr. Mondd meg, Žékeli, mi újság az égben? LTR (ROD). Žéko tanítója, a szent írás beteljesítője vagyok LMD (TVR); másrészt azt jelenti: „a pap mise alatti segítője” Mz 494: Kadda Ponas Dievas ira garbinams [chwentomis gielmelemis, tada ir ghie drauge fu Gekeleis tur giedoti BP II 357; Po tam Kunigas alba jžekelei tur gedoti Mz 500. Úgy tűnik, Mažvydas megpróbálja visszaállítani a diakónus korábbi jelentését — a templomban végzendő segédmunkák ellátását. A žėkas elnevezés már a régi írásokban is megtalálható: 'SD 208, Q 465, Sut, N, RTZ, M. A szó forrása a népi latin diacus szó, amely a gr. Štaxova rövidítése. A žėkas jövevényszó a lengyel nyelven keresztül került a litván nyelvbe, vö. Zak ‘diák’. A lengyelek ezt a szót a csehektől kölcsönözték, vö. Zak ‘tanuló’. A lengyelektől az oroszok is kölcsönözték a szót, vö. orosz »xax „katolikus iskola tanulója- ”, és az ukránok, vö. ukr. ocak ‘bursista, szeminarista, hittudományi szeminárium növendéke’. 1.2. A kereszténység bevezetése után meg kellett nevezni az újonnan létrejött papi tisztségeket, ezért a régi jövevényszavak közé sorolhatók azok a papnevek, amelyek a papokat tisztségük alapján nevezik meg. Elsőként a plébánia vezetőjét kellett megnevezni, akinek fenn kellett tartania a kapcsolatot az emberekkel, és a templom mellett kellett laknia. A plébánia vezetőjének megnevezésére a lengyeleken keresztül érkezett plebonas jövevényszót választották, amelyet a XVII. századig használtak. Ezt a megnevezést megtaláljuk: BB SK 31,31, BP 1, DP 388, 366, 299, "SD 123, *SD 114. A forma plebonas a lengyel nyelven keresztül került be, vö. pleban. A lengyelek ezt a szót valószínűleg a cseh nyelvből vették át, vö. cseh. pleban „falusi plébános- ”, a csehek pedig az egyházi latin nyelvből (FRNW)!. Mažvydas a plébánia vezetőjének megnevezésére két formát használ: plebonas Mz 11, 95, 556 és plebanas Mz 11. A plebonas szó Vilento Enchiridionéjában is megtalálható: Catechifimas mafas | deel palpalitu Plebonu ir Koznadiju VLN ENCH 1, a Margarita theologica című műben pedig első alkalommal a Klibonas forma jelenik meg MT XIX, a Klibonas mellett időnként a plebonas is használatos. A XVII. század második felétől az írásokban általánosan meghonosodik a klebonas alak. Mivel a XVI. században a lengyel nyelvben a pleban mellett a lengyel dial. kleban, vagyis Litvániában a plebonas szó helyett d Salys (1985: 280) úgy véli, hogy a litván plebonas, klebonas, klibonas hangsúlyhelye egybeesik a fehérorosz pleban, kleban, klibūn szavakéval, tehát a fehéroroszok közvetíthettek nekünk a klebonas szó átvételekor, mert ha közvetlenül a lengyelektől kölcsönöztük volna, klébonas alakúnak kellene lennie. A PAPSÁG ELNEVEZÉSEI ÉS TÖRTÉNETÜK | 195 meghonosodott a klebonas. Ebben a jelentésben a szó már a litván nyelv legrégebbi emlékeiben is használatos volt: KLG 158, Lex 133, B, R, MZ, GN Mr 12,5. E megnevezés későbbi forrásai közül említést érdemel a K, M, J, RTZ. E megnevezésből a vallási lexika számos más megnevezése is származott. E megnevezés származékai közül egyesek kizárólag a katolikusokhoz, illetve a katolikusokhoz és a protestánsokhoz tartoznak, mások — csak a protestánsokhoz. A katolikusokhoz és a protestánsokhoz tartoznak a következő származékok: klebonduti LKŽ,, vi 21 ‚plébánosnak lenni’, paklebonduti LKZ, 21 ‚egy ideig, bizonyos ideig plébánosként szolgálni’, praklebonduti 1LKZ, 21 ‚egy bizonyos ideig plébánosnak lenni’, klebonūvimas LKZ,, 21 ‚plébánosság, a plébános léte’, kleboniétis LKZ,, 22 ‚a plébánia lakója’, klebonysté LKZ, 2 ‚plébánosság, a plébános helye’ . A kizárólag protestánsokhoz tartozó képződmények közé sorolhatók a Kis-Litvánia szótáraiban megtalálható képzések: klebonditis C,, 204, N, O 396 „a lelkész fia”, klebonaičia [K], N „a lelkész lánya”, klebonienė K, N, R „a lelkész felesége- ”, klebonikė [K], N „a lelkész lánya”, kleboniškas „a lelkészhez tartozó”, klebonytis C, 204 „a lelkész fia”, klebonka K, 115 „a lelkész felesége- ”. A lengyel nyelvben a pleban mellett megtalálható a proboszcz is, amelyet a német nyelven keresztül (középfelnémet brobest, német Propst) kölcsönöztek a latin propositus szóból. A litván nyelv régi szótáraiban, írásos emlékeiben és nyelvjárásaiban megtaláljuk a lengyel proboszczból kölcsönzött, a plébánia vezetőjét megnevező prabaščius N, [K], S. DAUK, ŽEM, ŠLN, Ds, C szót: Prabaščius rašo gromatą an dzekoną, klausia rodos VOL 373; O senasis prabaštėlis dar gyvas? SKRD. A latin nyelv a plébánia vezetőjét a parochus szóval nevezi, amely korábban a rómaiaknál a postai állomás gazdáját jelentette. Az állam által meghatározott bizonyos díj ellenében lakást és ellátást kellett biztosítania az utazó magistratusok és követek számára. Később, a plébániák megjelenésével (a IV. században), a szó elnyerte a plébánia vezetőjének jelentését. Ez a szó a görög nyelvből került a latinba: wagoyoc. A plébánia vezetőjének, a plébánosnak egy vagy több segédpapja volt. A vikárius elnevezés a lengyel nyelven keresztül került át, vö. lengyel. wikary ‘vikárius- ’. A vikárius szó forrása a latin vicarius ‘helyettes’. Daukša posztillájában ennek az elnevezésnek a következő alakjait találjuk: Wikorius DP 99, 247,612, Wikariumis DP 203. Jakub Wujek lengyel nyelvű posztillájában ugyanezen a helyen a Wikary alakot találjuk. Ebből látható, hogy az elnevezést közvetlenül a lengyel nyelvből vették át. A sok plébánia létrejöttével szükség volt egy idősebb papra, aki felügyelte volna a plébániák csoportját, és a kerület vezetője lett volna. A dékán elnevezés a lengyel nyelven keresztül került át, vö. lengyel dziekan ‘dékán’. Ebben a jelentésben a szót először K. Sirvydas szótárában használták: 'SD97. A dékán elnevezés forrása az egyházi latin nyelv decanus ‘tizedes’ szava, amely a latin decem „tíz” szóból képzett származék. Az ókori Rómában a decanus szóval a császári palota tíz alacsonyabb rangú tisztviselőjének vezetőjét nevezték. A vezető pap jelentését a szó később kapta az egyházi latin nyelvben, amikor már létrejöttek az egyházmegyék, és a püspökök dékánokat neveztek ki tíz plébánia igazgatására. Az egyházi latin nyelven keresztül ez a szó minden keresztény országban elterjedt, és ma mindenütt a dékáni hivatal vezetőjét jelenti: a letteknek dekans, a lengyeleknek dziekan, a németeknek Dekan (régebbi formája Dechant), a franciáknak doyen (az jo angolból dékán). A Katolikus Egyház vezetője a pápa. Az elnevezést már legrégebbi írásos emlékeinkben is széles körben használták: VLN 4, DK 39, PK 206, DP 50, MTP 38, SD 241,'SD119,0 68, 274,Mz,K,RTZ. R 196 | ALGIS RUBINAS A pápa címének forrása: egyházi latin szó: papa ‘apa’. Ez az elnevezés közvetítő nyelveken keresztül került be a litván nyelvbe. Először a németek kapták ezt az elnevezést, vö. óbajor papes, ófelnémet oberschlesisch. böhm. A németből a csehek vették át, vö. papež, a csehektől pedig ezt az elnevezést a lengyelek kölcsönözték, vö. lengyel. papież. A lengyel nyelven keresztül a szó bekerült a litván nyelvbe (Būga 1959: 26; FRNW). Ebből az elnevezésből számos származék is keletkezett: Popiese „az angliai protestáns egyház női vezetője” DP 85, „pápáskodni, pápának lenni” NDZ, „pápaság, pápának való lét” NDZ, „a pápával kapcsolatos” NDZ, popieiylta „pápaság” DP 19, „a pápa hatalma” K, 104, 0.68, „SD 119, R 274, DP 84, popiežifkas „a pápához tartozó, rá jellemző” DP 89, MT 75, popiežiškai K, popiežiškis „a pápához tartozó, vele kapcsolatos” MT XXV. A katolikus papnak nemcsak a plébániákon kellett szolgálatot teljesítenie, hanem liturgikus szertartásokat is kellett végeznie magánkápolnákban vagy kolostorban, továbbá hittanárként is működnie kellett. Az e tisztséget betöltő papot káplánnak nevezték. Ez egy régi szó, amelyet már K. Sirvydas szótárában is rögzítettek: kapelonas 'SD 83, SD 96. A litván kapelionas forrása az egyházi latin capellanus. A régi írásokban más formákat is használnak: kapelionis M, M. VALANĖ, kaplionas K, kaplonas N, MŽ 119. A litván kapelionas forma lágy mássalhangzója a lengyel kapelan formát tükrözi. Az elnevezés más nyelvekben is elterjedt, vö. német Kapellan, francia chapelain, angol chaplain, latin kapelans. Ebből az elnevezésből olyan szavak származtak, amelyek jelentése szorosan kapcsolódik a jelentéséhez: kapelionauti "káplánnak lenni’, kapelionavimas“ káplánság”. 1.3. A régi írásokban olyan egyházi személyek megnevezéseit használják, amelyek az egyházi személy megtisztelő címét jelentik.]- }♀♀♀♀♀♀/Subthresholdlen_tools.translation_batch codeulas ”】【json- ?> oversized_status Ilyen elnevezésből kettő van: az egyik a kanauniūikas. Ebben a jelentésben a szó már a régi litván nyelvemlékekben is használatos volt: S. DAuK, [K], M. VALANC. A régi írásokban a kanonykas forma is megtalálható: WP 199, KL 30, SD 83. A régi kanonykas elnevezés a lengyel nyelven keresztül érkezett, vö. lengyel kanonik az egyházi latinból, a latin canonicus szóból. A szó a latinba a görögből került, vö. görög xavv „norma, szabály”. Az elnevezés más nyelvekben is elterjedt, vö. lett kanonikis, lengyel kanonok, or. kanonux. A lengyel nyelvben a ma használatos kanonik forma mellett egy kanownik közeli alak is adatolt, amely a litván kanauninkas forma forrása lehetne (bár ezt bizonyítani nem lehet). A katolikus papság körében tiszteletbeli címmel rendelkező másik pap a prelátus. A régi írásokban a lengyel nyelven keresztül (vö. prafat) érkezett latin pralotas szó használatos, amelyet S. DAUK, M. VALANC, VOL 104 rögzített. Daukša a Katekizme című művében a pralotas lengyel jövevényszót használja, vö. Antri tewai pagaléi Dwašią, tai yra kunigai, Pratotai ir mokitoiei DK 82. A szó forrása a bazn. lat. praelatus, amely azt jelenti: „elsőbbséggel rendelkező, legjobb” A pralotas M. Valančius a pralotas címéből megalkotta a pralotystė ‘a pralot által irányított terület’ származékot. 2. NEOLOGIZMUS 2.1. A XIX. század második felében a litván nemzet a szakadék szélére került, ezért aggódni kezdtek a litván nemzet fennmaradásáért. Megkezdődött a nemzeti újjászületés mozgalma. Kitartó küzdelem folyt az anyanyelv jogaiért, elsősorban az egyházban. A PAPSÁG MEGNEVEZÉSEI ÉS TÖRTÉNETÜK | 197 Fontossá vált minden litván számára egy közös irodalmi nyelv. Igyekeztek tökéletesíteni és megtisztítani az évszázados lerakódásoktól — az idegen szerkezetektől és a szókincs barbarizmusaitól. Az egyházi nyelv azonban sokáig elmaradt a világi nyelvtől. A meglévő litván egyházi nyelv állapota nem elégítette ki az újjászületett értelmiséget. A XIX. század végén a papok között és a plébániákon elkezdtek litvánul beszélni. A lengyelbarát papokat, akik prédikációikban eltorzították a litván nyelvet, nem tűrték meg. Miután felismerték, hogy az idegen szavak többsége az egyházon keresztül került be a litván nyelvbe, igyekeztek kijavítani a múlt hibáit. El kellett távolítani a vallási lexikából a barbarizmusokat, és új litván szókincset kellett létrehozni. Ezért a régi kölcsönzött vallási lexikát litvánra fordították. Így alakultak ki a papok litván megnevezései, és új megnevezési formákat vezettek be, amelyeket közelítettek az eredeti latin nyelvi formákhoz. Példaként megemlíthető a prelatas forma, amelyet a régebbi pralotas forma alapján alkottak meg, hogy közelebb hozzák a latin praelatus szóhoz. A megnevezés rögzítve van az LKŽ 602.-ben. Teljesen új megnevezésként jelent meg a pastorius, amely protestáns evangélikus lelkészt jelent. Ebben a jelentésben a szó az LKZ 535.-ben van rögzítve. E megnevezés másik formája, a pastéras is előfordul, JD 1084. A szó forrása a latin pastor „pásztor, őrző, pap” szó. A megnevezés más nyelvekben is elterjedt, vö. lett pastors, lengyel. pastor, orosz nacmop, német. Pastor, angol pastor. 2.2. Az újjászületés kezdetén elvetették a régi lengyel jövevényszavakat, és más nyelvek mintái alapján új litván elnevezéseket alkottak a papság tagjaira. Szükségessé vált egy közös elnevezés mindazon személyek számára, akiket jogszerűen felvettek a papi rendbe, szerzetesi fogadalmat tettek, vagy valamilyen módon az egyházi hierarchiához tartoztak. A dvasininkas létrejöttének alapjául az a körülmény szolgált, hogy a kunigas mellett feltétlenül szükségessé vált egy új, speciális elnevezés egy bizonyos vallási fogalom kifejezésére, mégpedig — az angol priest (az angolszász préost a későbbi latin presbyter, a gör. TosoBūrTepos ‘idősebb’ szóból) ‘pap’, fr. prėtre, ném. Priester szavakhoz hasonlóan megkülönböztetik az angol clergyman, fr. ecclésiastique (a latin ecclėsiasticus "egyházi, az egyházhoz tartozó" szóból), ném. Geistlicher, így a litván nyelvben is idővel a kunigas “a vallási kultusz képviselője, aki a papság szentségének felvétele után papi feladatokat lát el' szót kezdték megkülönböztetni a dvasininkas “a papi rendnek, Isten szolgálatára felszentelt tagja" szótól. A dvasininkas jelentése sokkal tágabb, mint a kunigas jelentése: a dvasininkas általános fogalom, a kunigas csupán a dvasininkas egyik alcsoportja. Megalkották a dvasininkas szót. Ebben a jelentésben a szó az LKZ-ben van rögzítve, „942. A most említett jelentésen kívül a dvasininkas szó a litván nyelvjárásokban még „aki szellemeket fog, szellemekkel van dolga” jelentésben is használatos (LKZ, 942). A litván dvasininkas a dvasia szóból és az -ininkas képzőből keletkezett, amellyel képzett főnevek leggyakrabban személyek megnevezései. A dvasininkas elnevezés újabban alakult ki, első alkalommal Jablonskis írásaiban található meg. A papi rendbe felvett személyekre ennek az elnevezésnek különféle alakjait használták: Sirvydas a dvasingystė alakot használja "SD 27, SD 47, [K]; dvasiškija Š*dvasininkų luomas’ (papi rend), dvasiškis S, dvasionis, vö. A nyilvános iskolák felét dvasionys vezeti V AIŽG. Hasonló módon alakult ez az elnevezés más nyelvekben is: a letteknek van egy garidznieks szavuk, a lengyel duchowieristwo „papság”, az orosz dyxoeexcmeo papság”. Ebből az elnevezésből származik a dvasininkiškas, -a LKŽ, 943 „a papra jellemző, paphoz tartozó” jelentésben.