Lietuvių kalbos pasyvo raidos bruožai

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLV (2001), 11–38 A litván nyelv passzívumának fejlődési sajátosságai Vytautas Ambrazas Litván Nyelvi Intézet, Vilnius Az analitikus passzívum a litván nyelv önálló fejlődése során alakult ki, bár kialakulásának előfeltételei már a protobalti korban is fennállhattak. A passzív szerkezetek nyelvjárásonként különböznek. Nyugat- és Észak-Litvániában a passzívumot egyeztető melléknévi igenevekkel képzik, és rendszerint nincs benne ágens (bár ágenst jelölő genitivusok előfordulnak az adnominalis genitivusszal rendelkező kifejezések újraelemzése következtében). Kelet- és Dél-Litvániában a passzívumot az ősi, *-mo és *-to végű semlegesnemű alakokkal képzik, gyakran ágenst jelölő genitivusokkal együtt, például: tévo buvo sakoma „az apától mondatott”, kiškio bėgta „a nyúltól futtatott”, azaz: „(úgy látszik,) futott egy nyúl”. Az ilyen szerkezetek ősi, semleges állítmányú névszói mondatokon alapulnak, amelyek megőrzik a tiszta *-o tőalakot, grammatikai egyeztetés nélkül. A *-mo és *-to végű semlegesnemű névszói állítmányok (később: semlegesnemű melléknévi igenevek) jelentésükben a verbális absztraktumokhoz hasonlítottak, és ugyanúgy járulhatott hozzájuk az alanyt/ágenset kifejező adnominalis genitivus, mint más deverbális főnevekhez. A litván névmások birtokos alakjai, amelyeket az ilyen, semlegesnemű melléknévi igeneves szerkezetekben és verbális absztraktumok mellett használnak, szoros kapcsolatot mutatnak az alanyi és a birtokos genitivus között. Az ágenst jelölő (alanyi) genitivus széles körű használata a semlegesnemű passzív melléknévi igenevek mellett a litvánban nyilvánvalóan azok ősi névszói jelentésén alapul. 1. A PASSZÍVUM KATEGÓRIÁJÁNAK KEZDETEI 1.1. A passzívum, vagyis a szenvedő igei nem mint morfológiai kategória, minden bizonnyal az indoeurópai nyelvek egyes csoportjainak önálló fejlődése idején alakult ki. Az óanatoliai, indo-iráni, görög és italikus nyelvekben a passzívum képzésére a mediális jelentésű ragozott igealakokat használták; a szláv és részben a román nyelvekben pedig a visszaható igéket. Egyes nyelvekben (például a hettitában, a latinban, a román és a germán nyelvekben) a ragozott alakok mellett melléknévi igeneveket is bevontak¹. A balti nyelvekben nincsenek a passzívumhoz tartozó ragozott igealakok. A passzívumot (szenvedő nemet) itt a *-mo és *-to végű szenvedő melléknévi igenevekkel alkotott perifrasztikus szerkezetek fejezik ki; ezek szembeállíthatók mind az aktív melléknévi igenevekkel alkotott szerkezetekkel- 1 Az ellenkező nézet is megjelent, amely szerint a perifrasztikus passzívum állítólag az indoeurópai alapnyelvből öröklődött (Costello 1984). Ezt azzal támasztják alá, hogy a perifrasztikus passzívum számos rokon nyelvben megtalálható, képzése pedig transzformációs és tagmémikus módszerrel magyarázható. Még a perifrasztikus passzívum ágensének elöljárós szerkezetekkel való kifejezését is megpróbálják az indoeurópai alapnyelvre visszavezetni (Costello 1984: 149–150). Ezt a hipotézist azonban nehéz lenne összeegyeztetni a passzív alakok történetével az indoeurópai nyelvekben, a segédigék fejlődésével és a történeti szintaxis más folyamataival. 12 | VYTAUTAS AMBRAZAS mind a (pl.: yra šaikštas – yra šaikęs), mind az ige ragozott alakjai (pl.: yra šaukiamas – šaukiama). A cselekvésnem kategóriájának legfontosabb megkülönböztető jegye az ige által kifejezett cselekvés (állapot) alanyának mint szemantikai kategóriának a mondat alanyához (vagy a participium jelzett szavához) való viszonya2. A szenvedő (passzív) alakok lehetővé teszik a cselekvés (állapot) alanyának figyelmen kívül hagyásával való megnevezését (itt alszanak; így van megírva3), vagy tárgyának előtérbe állítását, amely az alany funkcióját kapja (Az almákat elhozták); ilyen esetekben a cselekvés alanya határozóval fejezhető ki (Az almákat az apa hozta el). A litván nyelv passzív szerkezeteiben bizonyos esetekben nemcsak a közvetlen tárgy akuzatívusza vagy genitívusza emelhető ki és fejezhető ki alanyesettel, hanem a közvetett tárgy datívusza is, például a adni, elhozni, parancsolni és hasonló igék mellett (lásd Ambrazas, szerk. 1997a: 322, Ambrazas, szerk. 1997b: 278–279). Ilyen esetekben a közvetlen tárgy esete változatlan marad a passzív szerkezetekben, pl.: Niauzgia kaip katinas, uodega laužomas ALS.; zuikis, galą daromas LTR; Parodytas kelias, jis keliaus toliau PN (LKŽₓₗ 800); Lewas atimtas waikus WP 217₈ stb. (Fraenkel 1928: 13–14). 1.2. A litván nyelvben a cselekvésnem jelentése szerint szembeállított participiumok a cselekvő és szenvedő participiumok csoportját alkotják. A cselekvőkhöz az -nt és -us képzős participiumok tartoznak, a szenvedőkhöz pedig a *-mo és *-to képzős alakok. Ezek a participiumalakok a protobalti és az indoeurópai nyelvközösség korából öröklődtek. Ma a cselekvő participiumok leggyakrabban annak a személynek vagy dolognak a tulajdonságát fejezik ki, amely cselekszik vagy valamilyen állapotot él át; velük szemben a szenvedő participiumok annak a személynek vagy dolognak a tulajdonságát jelölik, amelyre más hatással van. E jelentések szembeállítása a cselekvésnem kategóriájának kialakulásával bontakozott ki. Kezdeményei azonban már azoknak a nagyon régi, igékből képzett névszóknak a képzési jelentésbeli és használatbeli különbségeiben is felismerhetők, amelyekből maguk a participiumok is kialakultak. Számos indoeurópai nyelvben már a legrégebbi emlékek korától kezdve az igékből képzett, *-nt képzős mellékneveket (illetve participiumokat) leggyakrabban magából a cselekvőből vagy az állapot hordozójából eredő tulajdonságok kifejezésére használták (a hettita nyelvet, valamint az indo-iráni és a latin nyelv ritka maradványait kivéve). A *-nt képzőt ősidők óta széles körben használták cselekvőket megnevező főnevek (nomina agentis) képzésére is (vö. számos rokon nyelv fogelnevezéseit, valamint az olyan főneveket, mint a lat. parentes ’szülők’, gót frijonds ’barát’ stb.). Az igékből képzett, *-us képzős névszók szinte mindig a cselekvők tulajdonságát vagy magukat a cselekvőket jelölték. Érthető, hogy a participiumrendszer kialakulásakor a *-us- és *-nt- alakok cselekvő jelentést kaptak. Másfelől, a *-mo képzős igei melléknevek a cselekvés alanyához való viszony tekintetében ősidők óta semlegesek voltak, míg a *-to képzős alakokat, különösen tranzitív igékből képezve, többnyire inaktív, cselekvés- vagy pro- 2 A Subjekto (alany) terminus itt és a továbbiakban a szemantikai alanyt jelöli: az ige által megnevezett cselekvés ágense, illetve az állapot páciense, percepciense vagy más tulajdonság hordozója. A mondat alanyát a mondatrészek közötti szintaktikai viszonyok alapján határozzuk meg (lásd Ambrazas 1986: 9, 16–18, 23–28; Ambrazas, szerk. 1997a: 487, 493–494). 3 Vö.: „passives center around agents, and their fundamental function has to do with the defocusing of agents“ (Shibatani 1985: 831); lásd még Keenan (1986: 243–245), Foley, Van Valin (1986: 301 kk.). LIETUVIŲ KALBOS PASYVO RAIDOS BRUOŽAI 13 a folyamat által érintett tárgyakra4. Ilyen cselekvésjelentésük miatt a tranzitív igékből képzett *-to alakok világos oppozíciót alkottak a *-us alakokkal, amelyek a passzívum kezdetét jelentették, vö.: viręs: virtas, nešęs: neštas, davęs: duotas. E korreláción kívül maradt a *-to végű, intranzitív igékből képzett alakok egy része, például: báltas (: bá́lti), bìngtas (: bìngti), skýstas (: skýsti), šáltas (: šálti); némelyikük hangsúlyozásában eltér a megfelelő igétől, vö.: šìltas: šìlti, rìṁtas / rimtas: rimti, praštas: prašti. Ezek régi igéből képzett melléknevek, amelyek így kívül maradtak a participiumrendszeren5. Cselekvésjelentésük és jelentésük alapján megfelelnek a lett, porosz és más nyelvek megfelelő alakjainak, vö.: lett balts, salts, silts, pikts és porosz skijstan III 127₁₀ – rein ‘szép’ (acc.sg.), ructan- (ructandadan E 690 – suwer[m]ilch), vö. litván rūgtas. A litván nyelv *-mo képzős igéből képzett melléknevei sok esetben napjainkig megőrizték a nemi kategória szerinti régi semlegességüket. Közülük csak azok egy része került be a nem kategóriájának alakrendszerébe, amelyek a cselekvés tárgyának tulajdonságait fejezték ki. A nyugati aukštaitis és a žemaitis nyelvjárásokban hímnemű és nőnemű alakjaik perifrasztikus passzív szerkezeteket alkottak, szemben a *-to participiumokkal álló szerkezetekkel, vö. ott: „a bogyókat szedték / leszedték”. 1.3. A cselekvés alanyhoz való viszonya szerinti jelentéskülönbségek, amelyek a nem kategóriájára jellemzők, más olyan igéből képzett melléknevek között is megfigyelhetők, amelyek a litvánban nem váltak participiummá. Például sok, -us képzővégű igéből képzett melléknév az alany tulajdonságait jelöli, és ebből a szempontból hasonlít az aktív participiumokra, vö. kalbūs és kalbantis, sumanūs és sumanantis, lakūs (arklys) és lėkiantis, paslankūs (žmogus) és pašlenkantis, pajėgūs és pajėgiantis, valgūs és valgantis stb. Ezzel szemben a cselekvés tárgyának tulajdonságait a -as képzővégű igéből képzett melléknevek jelölik, például: atviras (vö. atvėrtas), paláidas (vö. paleistas), pašklidas (vö. pasklidęs). Az ilyen „nemi” jelentés egyes képzőkre is jellemző. Az alany cselekvéséből vagy állapotából eredő tulajdonságokat a -lus (*-lu) képzős igéből képzett melléknevek fejezik ki, például: auglūs ‘jól növő’, kiblūs ‘kapaszkodni hajlamos’, rėklus, taiklūs, patrauklūs, valamint a -las (*-lo) képzősök, például: aklas (: akti), dėglas (: dėgti), kūšlas (vö. lett kusls ‘gyenge, törékeny’: kust ‘gyengül’). A szláv nyelvekben a *-lo képzős származékok ilyen jelentése paradigmatikus aktív múlt idejű participiumokká vált (hasonlóan a litván *-us képzős származékaihoz), és az aktív perifrasztikus perfektum paradigmáját alkották, amely később az oroszban egyszerű múlt idővé alakult. Ezzel szemben a -nas (*-no) képzős származékok a litvánban eredményjelentésűek, és ősidők óta a cselekvés (állapot) tárgyának tulajdonságait fejezik ki, például: pìlnas: pìlti, kìlnas: kìlti, plónas: plóti, bá́lnas: bá́lti. Jelentésük szerint némelyikük megfelel a *-to képzős származékoknak, vö. pìltas, plótas, báltas. A *-to képzős származékokkal együtt a szláv, germán és részben az indoiráni nyelvekben a participiumrendszerbe kerültek, mint passzív alakok. Tehát a cselekvés (állapot) alanyához való viszony szerinti oppozíció a nem kategória legfontosabb megkülönböztető jegye- 4 Pasak Emilio Benveniste’o (1948: 167), jų pagrindinė funkcija buvo reikšti požymio realizavimą objekte (“l’accomplissement de la notion dans l’objet“). Plg. dar Brugmann(o (1906: 246–248) pateiktus įvairių kalbų *-to formų gretinimus ir išsamiai nušviestą jų virtimą neveikiamaisiais dalyviais italikų kalbose (1895). 5Alárendelt participiumoknak, illetve participiumok mintájára alkotott analóg képzéseknek tekintette őket Skardžius (1943: 319), Otrębski (1965: 235); a megfelelő lett képzéseket pedig Bergmane (1955: 28). 14 | VYTAUTAS AMBRAZAS gória megkülönböztető jegye – ezt a mély ősidőkből örökölt igéből képzett névszóképzés jelentéskülönbségei támasztják alá. Ez az oppozíció nem függ az igéből képzett névszók (később: participiumok) mondatbeli szintaktikai funkciójától: egyaránt jellemző az attribútumként és a névszói állítmányként szereplő alakokra, vö.: tudó nő Kb: ismert dolog VRN; ő (van) tudó SKd, KL: minden tolvaj ismert PLN; a megfőtt tojás megpördül, a nyers nem pördül meg ErŽ: a krumpli jól megfőtt ALS; ezek a krumplik még nincsenek egészen megfőve JRB: a búzadara-kása megfőtt ErŽ. 1.4. A cselekvés alanyához való viszony kifejezésének különbségei még nem bizonyítják egy nemkategória kialakulását. Csak akkor beszélhetünk annak meglétéről, ha bizonyos képzőkkel alkotott igéből képzett melléknevek (szóképzési egységek) aktív és passzív participiumokká (morfológiai egységekké) válnak, segédigével alkotott kapcsolataik pedig a ige rendszerébe kerülnek perifrasztikus igeidő-alakokként, amelyek más igealakokkal korrelálnak. A litvánban, csakúgy, mint a többi balti nyelvben, a *-nt, *-us, *-mo és *-to képzős igéből képzett melléknevek fokozatosan és egyenetlenül váltak participiumokká. Először ezeknek az alakoknak az időjelentésen alapuló korrelációja szilárdult meg (lásd Ambrazas 1979: 39). A nemi jelentések grammatikalizációja és felhasználásuk a perifrasztikus passzívumban a fejlődés következő szakasza volt; ez nemcsak az egyes balti nyelvekben, hanem a különböző litván nyelvjárásokban is eltérően zajlott. 2. PASSZÍVUM EGYEZTETETT PASSZÍV PARTICÍPIUMOKKAL 2.1. A žemaiták és a nyugati aukštaiták már jóval az írásbeliség kezdete előtt elkezdtek perifrasztikus passzívumot alkotni jelen idejű (*-mo) és múlt idejű (*-to) participiumokkal, valamint a būti ’lenni’ segédigével. A XVI–XVII. századi írásokban, amelyek e nyelvjárások sajátosságait tükrözik, a perifrasztikus passzívum szerkezete sok esetben nem függ a szerzők által használt idegen nyelvű forrásoktól. 2.2. A *-mo participiumokkal alkotott összetett alakok többnyire folyamatosan végzett vagy ismétlődő cselekvést jelölnek, például: Ne adjatok szalmát szolgáitoknak BrB II Moz 5,15 (Man gibt deinen Knechten kein stro LB); mert ahogyan a mag a földbe vettetik / úgy az Úr Isten szava is az emberek szívébe vettetik BP₁ 209₂₃–₂₅; (Wiernieghi) nagy terhekkel, nyomorúsággal és bajjal sújtanak MT 203a₁₁; Az igazság és az üdvösség nemcsak megragadtatik, hanem Istentől is megőriztetik MT 93a₁₂–₁₃ (Iustitia et salus non modo apprehenduntur, sed etiam a DEO conservantur); A vasat kiássák a földből, és a kövek közül olvasztják ki az ércet (virš.: tirpams) ira waris BrB Job 28,2 (Eisen bringt man aus der erde / vñ aus den steinen schmeltzt man ertz LB). LIETUVIŲ KALBOS PASYVO RAIDOS BRUOŽAI | 15 A konkrét, jelenleg is tartó cselekvést az egyeztetett *-mo participiumokkal alkotott összetett alakok a régi írásokban ritkán jelölik, például: lányomat súlyosan gyötri az ördög VEE 45₂₁ (Mein dochter wird vom teuffel vbel geplaget LB Mt 15,22); Íme, bár erőszak miatt kiáltozom, mégsem hallgatnak meg BrB Job 19,7 (Sihe / ob ich schon schrey vber freuel / so werde ich doch nicht erhöret LB); választ várnak tőled Job 34,33 (Man wartet der antwort von dir LB). A *-mo participiumok valamivel gyakrabban jelölnek konkrét cselekvést múlt idejű segédigével, például: és vihar támadt a tavon, és elborította őket BrB Lk 8,23 (Vnd es kam ein windwürbel auff den see / vnd die wellen vberfielen sie LB); de őt lesben tartották a kamrában BrB Teis 16,12 (Man hielt aber auff jn jnn der kamer LB). A *-mo participiumokkal alkotott perifrasztikus alakok használata konkrét, tartós cselekvés kifejezésére viszonylag ritka a mai aukštaitai és žemaitai nyelvjárásokban is (vö. Slizienė 1974: 86; Ambrazas 1979: 176). Ez azt mutatja, hogy ezek korrelációja az egyszerű igeidő-alakokkal még nem szilárdult meg teljesen. 2.3. A múlt idejű szenvedő (*-to) participiumokkal alkotott összetett alakok többnyire egy korábbi cselekvésből eredő eredményállapotot jelölnek. Már a legkorábbi írásos emlékektől fogva általános és konkrét jelentésben egyaránt használatosak, például: Így aláztattak meg a midianiták Izrael fiainak szeme láttára BrB Teis 8,28 (Also wurden die Midianiter gedemütiget für den kindern Israel LB); ezt a helyet Gilgálnak nevezték BrB Joz 5,9 (dieselbe stet ward Gilgal gennennet LB); hogy a mi testünkön az ő élete is megnyilvánuljon ChNT II Kor 4,10. A *-to- participiumos passzívum jóval szélesebb körű használata arra enged következtetni, hogy a nyugat-litvániai nyelvjárásokban korábban alakult ki, mint a *-mo- participiumokkal. Itt a múlt idejű szenvedő participiumokkal alkotott körülírt passzívum szembeállítható mind az egyszerű, mind az összetett befejezett aktív alakokkal. Használatukat a žemaitiai nyelvjárásokban az alábbi, Aleksas Girdenis (1996) által feljegyzett tirkšliai nyelvjárási példák illusztrálhatják: Akár így, akár úgy vásároltak meg, dolgoznod kell, amíg össze nem esel (112); Élve született, minden rendben volt, ő mégis megfojtotta, és (az anya) tizenkét évet kapott a gyermek megfojtásáért (126); Azt mondtam, hogy őt lent keresztelték meg (123); Azt mondják, először oda tették azt a gyereket; később már elvitték a temetőbe (125); Az összes virág le volt vágva, de nézd csak, anyukám, hogyan hajtanak ki! (310). A passzív szerkezetek struktúrája nem teljesen rögzült. A XVI. századtól megfigyelhető a segédige váltakozó használata. Az uralkodó būti alakok mellett segédigeként olykor a tapti, stotis is szerepel, például: 16 VYTAUTAS AMBRAZAS A fiatalembert... Isten asszonya elhagyja WP 11112–13; így teremtetett az ég és a föld BrB I Moz 2,1 (Also ward volendet Himel vnd erden LB); és meghalt, majd eltemettetett Tes 10,5 (Vnd lair starb / vnd ward begraben LB); a szegény lélek, mint tövisekkel megsebzett, olyanná lesz DP 10042 (nędzna dusza iako cierniem vtrapiona bywa ³W 10162); ghissai stoesi apchrikstitas Mž 107–108 (er... Getaufft werde Mch 170). Esetenként ezeket a segédigéket *-mo participiumokkal is használják, vö.: Jesaus prikelimas... swietui tape szinomas Mž 27918–19; Welino mucziams stoiesi BPI 29616. Hasonlóképpen a tāpti alakokkal a szenvedő participiumok (a melléknevekhez hasonlóan) a mai nyugat-litvániai nyelvjárásokban is összekapcsolódnak, vö.: Mindketten a jászolról levonszolva lettek BsV 327; Az ablak ki lett törve KLP. 2.4. A kelet- és dél-felföldi nyelvjárásokban a hím- és nőnemű szenvedő participiumokkal egyeztetett valódi passzívum mindmáig nem alakult ki. A *-mo participiumokkal képzett körülírt alakokat itt még nem találjuk; ezek a lett nyelvben sincsenek meg, a kelet-felföldi sajátosságokat tükröző régi írásos emlékek elszigetelt eseteit pedig az alkalmazott források határozzák meg. Az eredményjelentésű *-to participiumok a būti igével együtt névszói típusú szerkezeteket alkotnak, amelyek nem korrelálnak az igeragozott alakokkal. Például a Láttam, az ablakod nyitva volt KB; A csűr tele van búzával Lp mondatokban a participiumok az állítmány névszói részeként szerepelnek, a verbális melléknevekhez hasonlóan (vö. nyitott, tele); bár a cselekvés tárgyának tulajdonságait fejezik ki, nem tekinthetők az egyszerű múlt idejű kinyitotta, feltöltötte igealakok szenvedő megfelelőinek. 2.5. Az egyeztetett szenvedő participiumokat tartalmazó szerkezetekben a cselekvés alanya többnyire kifejezetlen marad. Ez megfelel a passzívum alapvető funkciójának: a cselekvés megnevezése anélkül, hogy a végrehajtó kerülne előtérbe. A kifejezett alany nélküli passzív szerkezetek más indoeurópai nyelvekben is uralkodók; feltehetően ezek a legrégibbek (vö. Schwyzer 1943; Kurylowicz 1964: 72–73; Shibatani 1998: 137)6. Ezt az alany kifejezésének különbségei is megerősítik. A litván nyelvben, mint már említettük, a szenvedő participium cselekvésének alanya genitivusszal is kifejezhető (ún. genitivus auctoris). Az alanyi genitivus a Védákban, az Avesztában, a tokhár nyelvben, valamint alkalomszerűen a görög, latin és germán nyelvekben is adatolt. Másfelől a szanszkritban és a szláv nyelvekben az instrumentalis, Homérosz görög nyelvében a dativus, a későbbi görögben és a germán nyelvekben pedig különféle elöljárós szerkezetek dominálnak7. Az indoeurópai nyelvészet újabb kutatásai a genitivust az alany kifejezésének különösen archaikus eszközeként tartják számon (vö. Haudry 1977: 408; Schmalstieg 6 Ez a passzívum más nyelvcsaládokra is jellemző, és tipológiai szempontból alapvetőnek tekintik, lásd Keenan (1986: 247 kk.; 263). 7 Az indoeurópai nyelvekben a passzív szerkezet alanyának kifejezéséről bővebben lásd Schwyzer (1943); Schmidt (1963); Jamison (1979; 1981); Luraghi (1986). LIETUVIŲ KALBOS PASYVO RAIDOS BRUOŽAI | 17 1980: 176–178; 1995), nyomai pedig a szláv elöljárós szerkezetekben is felismerhetők, például: otъ + GEN. (vö. 3.14). Mindazonáltal az indoeurópai nyelvek egyikében sem honosodott meg annyira az alany genitivusa, mint a litvánban. 2.6. A litván nyelv adatai azért különösen jelentősek, mert meggyőzően mutatják a passzív szerkezet alanyi genitivusának kapcsolatát e rag más, ősi használati eseteivel. Mint ismeretes, a litván személyes névmásoknak és néhány más névmásnak kétféle egyes számú genitivusi alakja van: nem birtokos: manęs, tavęs, savęs, ko, kažko, nieko, valamint birtokos: mano, tavo, savo, kieno, kažkieno, niekieno (Žulys 1969; Ambrazas, szerk. 1997a: 261–262; Rosinas 1988: 23–24; 169–170). E formák használata világosan elkülönül: ha a névmás tárgyi jelentésű, a nem birtokos alakot választják, ha pedig egy adott személyhez való tartozást vagy hozzárendelést jelöl, a birtokos alakot (ritka kivételektől eltekintve, lásd Žulys 1969: 170–171). A litván nyelvben a *-to és *-mo melléknévi igenevekkel alkotott szerkezetekben kizárólag a névmások birtokos genitivusi alakjai használatosak, például: Tę mano visi takai išvaikščioti Vš; Katrie mano bus suprašyti, tie bus svečių suole pasodyti LBr 275; Žiurek, tavo didelės kojinės nusipirktos Rm; Apsivilkau savo megztu megztiniu Ktk. A személyes névmások nem birtokos (tárgyi) alakjai (*manęs išvaikščioti, *manęs suprašyti, *tavęs nusipirktos) ilyen esetekben egyáltalán nem lehetségesek. Ez azt mutatja, hogy az ágens genitivusa (genitivus auctoris) összefügg a birtokos genitivusszal (vö. Fraenkel 1928: 95–96), és lehetővé teszi, hogy az adnominalis genitivusi szerkezetek csoportjába soroljuk (lásd 3.12). 2.7. Bizonyos esetekben az alanyi genitivus közvetlenül a birtokos genitivusból fejlődhetett ki. Ernst Fraenkel (1921: 97; 1928: 95) azokban az esetekben ismerte fel a genitivus birtokos eredetét, amikor az főnévként használt passzív igenévvel áll, például: pašlovinti tėvo mano, jos mylėtasis, jo mylimąją, vagy főnév és igenév kapcsolatával, például: mano išrinktasis broleli! Don LG 74. Különböző nyelvjárásokban előfordulnak olyan mondatok, amelyekben a passzív igenév mellett álló genitivus egy főnév és igenév kapcsolatával hozható összefüggésbe. Például a Mūsų valgomi burokai tai jau visai sušalo Plm mondatban a mūsų genitivus a teljes főnévi szerkezetet jelöli: valgomi burokai. Az ilyen típusú megnyilatkozásokban a genitivus az újraelemzés következtében közvetlenül a passzív igenévhez kapcsolódhatott, annak jelölt cselekvését végrehajtó alany kifejezőjeként, vö.: Visą audeklą išščupinėju ir neradau tavo įkištos adatos Kp (lásd még Ambrazas 1990: 197). Az alanyi genitivust a lett nyelv megfelelő adnominalis szerkezeteiben hasonlóképpen magyarázza Axel Holvoet as (1994: 132): a mātes adīti cimdi megnyilatkozás korábbi jelentése ‘az anya {kötött kesztyűi}’ volt, később pedig ‘{az anya kötötte} kesztyűk’, azaz ‘kesztyűk, amelyeket az anya kötött’. Az alanyi genitivus és a birtokos genitivus kapcsolatát az is megerősíti, hogy a lett nyelv passzív szerkezeteiben a cselekvés alanyát a jelzett főnévvel egyeztetett birtokos névmások jelölik, például: dziesmas manas padziedātas, nava manas darinātas ‘szó szerint: dalok enyéim elénekeltetett, nem enyéim alkotott’ (Gāters 1993: 220). E birtokos névmások alanyi (ágensi) jelentése azzal a feltevéssel magyarázható, 18 | VYTAUTAS AMBRAZAS hogy ezek itt a korábban használatos genitívuszi alakokat váltották fel, amelyek megfelelnek a litván nyelv birtokos genitívuszának, és időnként előfordulnak a lett nyelvjárásokban is8. 2.8. A genitívusz az adnominalis szerkezetekben, passzív, különösen jelen idejű participiumokkal, hasonló módon tárgyi jelentést is kaphatott, például: tabako trinamas medelis LEX 70, šiandų varomoji lentelė (stogui dengti) ŠTS, alaus daromas kubilas JNŠ, vö. tes mums sakamassissi Szodis MT BĮ XV, gėlėmis ieškomas Szwinnas (ein Bleywurf) MŽ, 8); ritkábban múlt idejű (*-to) participiumokkal: mėšlo vežti ratai PN. Ilyen használat a lett nyelvben is adatolt, vö.: līnu plūcams (raujams) laiks MEII 405 ‘a len kitépésének ideje’, zivju duramais zēberklis MEIV 800 ‘halak átszúrására való szigony’; līka vesti kumelīni BW 27495 ‘az elhunytat szállító lovak’ (lásd még Ambrazas 1990: 84–85, 92). Ezek a szerkezetek, akárcsak a fent említett szubjektumi szerkezetek, a szintaktikai viszonyok átrendeződésével (újraelemzéssel) magyarázhatók: a genitívusz, amely korábban a jelzett főnévhez (önmagában vagy melléknévi participiummal együtt) tartozott, a participiumi cselekvés tárgyaként értelmeződött újra. Tehát avelių {kerpamos žirklės} → {avelių kerpamos} žirklės, vö. avelių žirklės és kerpamos žirklės, valamint a lett mutes {mazgājamais ūdens} → {mutes mazgājamais} ūdens ‘a száj mosására szolgáló víz’, vö. mutes ūdens ‘szájvíz’ (MEIV 405). A tárgyi genitívusz, akárcsak a szubjektumi, itt a participiumokhoz kapcsolódik, hasonlóan ahhoz, ahogy régóta az igék elvont főneveivel is összekapcsolódik, vö. avelių kirpimas és avelių bliovimas (lásd 3.11). Bizonyos esetekben a tárgyi genitívusz passzív participiumok mellett az accusativus helyett használható, a szubjektumi genitívusszal álló passzív szerkezetek mintájára is: Lekia / bėga kaip galvos (galva) pardaužtas KRTN, LKV, MC; Blaškos it dantų gelams DAUKD 168. 2.9. A szubjektumi (és a tárgyi) genitívusz passzív participiumok mellett többnyire attribútumi vagy appozíciós funkciójú szerkezetekben fordul elő. Ezt a lett nyelvben is megfigyelték (Porīte 1955: 153–154; Gāters 1993: 295–296). A szubjektumi genitívusszal álló passzív participiumi szerkezetek azonban állítmányként is szerepelhetnek, vö.: Brolelių pirktu (žiedeliu) aš nesidžiaugsiu NIEM 7 – Jei žiedelis bernelio pirktas, skandinčia į dugnelį LTR; Čia mano statytas tvartas VRN – Mūs kluonas dā dieduko statytas DGLŠ; Žento baramas eik pro duris, sūnaus baramas lipk ant pečiaus AN – Boba buvo visų barama PN. Hasonlóképpen a megfelelő lett nyelvi szerkezetek is állítmányként szerepelnek, például: laužu pelta tā meitiņa ‘žmonių peikta ta mergina’ (Mūlenbachs 1928: 209); ābelīte vēja lauzta ‘obelaitė vėjo laužta’ (Gāters 1993: 295). Tas šķūnis vēl tēva taisīts ‘ta daržinė dar tėvo statyta’ (Holvoet 1997: 125). 8 A *menā, *tevā, *sevā birtokos genitívuszi alakok balti eredetének lehetőségéről lásd Rosinas (1988: 167–173; 1995: 26); Schmalstieg (1997: 119–120); lehetséges kapcsolatukról az indo-iráni birtokos genitívusszal lásd Euler (1998: 75). Az ellentétes álláspontról – a birtokos genitívuszi alakok későbbi kialakulásáról – lásd Holvoet (1995: 177); Petit (1999: 215–225) lit.-tel. LIETUVIŲ KALBOS PASYVO RAIDOS BRUOŽAI | 19 Az ilyen típusú szerkezetek alapján alakulhatott ki a háromtagú passzívum, amelyet a litván nyelv nyugati nyelvjárásaiban adatoltak, például: Gal sakysit, kad ir šitos (gėlės) jūsų sodintos? Klm; Kad jis būtų taip visų mylimas, kaip sakai Jablonskis (1957: 319); Rodos, aš daugiau esu jūsų pačių skriaudžiamas Žem 350; Klebonas buvo prieveiktas čigono PL9. Mindazonáltal ezekben a nyelvjárásokban is jóval ritkább a háromtagú passzívum egyeztetett passzív participiumokkal, mint a két tagból álló. Példái olyan 16–17. századi írásokban is előfordulnak, amelyek a nyugat-aukštaitiai és žemaitiai nyelvjárások sajátosságait tükrözik: A keserű napokon a görögök és a borzalmak közé kerülünk / olykor a gonosz / olykor a rossz ember / olykor saját magunk testének BP II 5318–21; az ember... férgekkel való táplálék BP II 51116; ahogyan Isten elrendelte, úgy dolgozunk BP II 9715; és felébredvén / Vbagas-ba ment / és Ábrahám kebelére vitetett angyalok által BP II 1916–8 (vnd ward getragen von den Engeln LB Lk 16,22); meg kell verni minden ellenség által BrB III Moz 26,17 (vnd solt geschlagen werden fur ewren feinden LB). 2.10. A passzív szerkezetekben egyes (különösen az észlelést jelentő igékhez tartozó) passzív participiumok mellett a cselekvés alanya DATIVUSZESettel is kifejezhető, például: Ar tau girdėtas toks vardas? Smn; Ten būsi visiems matomas Žg; Vyrui mažai tėra įkandami grynai moteriški verslai JABL (LKŽV 391); Niekam nesuprantamas daiktas IGN. A dativusz a passzív participiumok mellett már a régi írásos emlékekben is ilyen használatú, például: Dala swieto akims regima 3SD 226–227; szinom umus ira MŽ 10616 (So ist euch als Christen unerboren MCh 168–169); kas iem nūg Adama priegimta ira MŽ 1047 (was jm von Adam angeborn ist MCh 166); tas pats Pasauintinis buwa paszytams Wiriausemkungui VEE 1942 (lünger / der dem Hohenpriester bekand war LB Jn 18,15) (žr. dar Fraenkel 1928: 126). Az ilyen szubjektumi dativusz abban különbözik a genitívusztól, hogy olyan személyt vagy dolgot jelöl, amelynek viszonyában az állapotot értékelik vagy leírják (vö. „valakivel történő dolog hasznossága” Jablonskis 1957: 599). Ebben közel áll ahhoz a dativuszhoz, amely egyeztetett és semleges nemű melléknevekkel használatos, vö. man aiškus / aišku, visiems svarbūs / svarbu stb. Az alkalmasságot, lehetőséget vagy szükségességet jelölő igeneves melléknevekkel, például: tinkamas, galimas, reikamas, valamint a -tinas, -a képzőt tartalmazó szükségességi alakokkal is kizárólag a dativusz használatos. Az észlelést jelentő igék passzív participiumaival álló szerkezetekben szintén érzékelhető a lehetőség vagy szükségesség modális árnyalata. Ez a lett nyelv dativusszal kapcsolt *-mo participiumainak többségére is jellemző, vö. Sila zeme man arama BW 5220 ‘az erdő földje számomra szántható (= felszántható)’; kas man bija 9További példákért lásd Jablonskis (1957: 312–318; 586–588); Ulvydas, szerk. (1971: 162–167); a köznyelvből – Slizienė (1974). 20 | VYTAUTAS AMBRAZAS nerėzdama BW 95,1 ‘ami számomra láthatatlan volt’ (Endzelīns 1951: §429; Gāters 1993: 125). Lehetséges, hogy ennek a használatnak az alapját a jelenkori [alakok] jellegzetes cél- és rendeltetésjelentése adta (vö. Brugmann 1911: 558–559). Más esetekben a részes esetű alany a litván nyelvben inkább elterjedt, és nem verseng a szokásos alanyi birtokos esettel. 2.11. A cselekvő (agens) és a cselekvés eszközének (instrumentumának) jelentése olykor összefügg egymással. Ezért bizonyos állapotokat előidéző (rendszerint természeti) jelenségeket a passzív igeneves szerkezetekben birtokos esettel és eszközhatározói esettel egyaránt ki lehet fejezni, vö. a föld hóval / hó által van betakarva; a város hegyekkel / hegyek által van körülvéve stb. (lásd Senn 1966: 427–428; Paulauskienė 1979: 99; Schmalstieg 1987: 182–183; Sawicki 1991; Šukys 1998: 230–231). Az eszközhatározói esetet eszköz jelentésben használó forma egyes nyelvekben (indoiráni, szláv, vö. 2.5) a passzív szerkezet ágensekévé általánosult, ám ez a tendencia a litván nyelvben nem honosodott meg, és csak metaforizált használatban figyelhető meg, például: Mire hazaértek, az összes lovat és a kocsit galambok lepték el SL 156 (LKŽXVII 66). Ilyen szerkezetek ritkán a régi írásos emlékekben is előfordulnak, például: Nęsa kurie Dwasse Diewa yra wedami VEE 96, Denn welche der geist Gottes treibt Rom 8,14); szidu wiresniss mestas daugiu tukschstancziu smanių apsestas ira WP 9835–36 Egyébként az eszközhatározói eset passzív igenevekkel azokban az esetekben használatos, amikor a megfelelő aktív igenevekhez vagy aktív ragozású alakokhoz is kapcsolható. 2.12. A rag nélküli birtokos eset mellett a régi írásos emlékekben a cselekvés alanyát a nuog(i) + GEN. szerkezet is kifejezi, például: Luthert a püspök ordinálta DP 20436–37 (Luther byt od biskupá ordinowany3W 21247); ezt a leginkább megfelelő kifejezésnek tartom / hogy ti ítéljetek meg VEE 55–6 (das ich von euch gerichtet werde LB I Kor 4,3); hogy az igaz férj szerethessen / és általa szerettessék SPI 22326 (v od niego była mylowana); az ellenség megkísértett – byłem kuszony od nieprzyjacieła SPI 24–25; a gyermeket a papnak kell felvennie WP 46a14; hogy a Szentlélek által megeleveníttessék MT 203a16–17 (vivificentur à Spiritu sancto); hogy megítéltetünk / az Úrtól / megfenyíttetünk MT 13520–21 (Dum judicamur, à Domino corripimur). Az ilyen elöljárós szerkezetek a régi írásos emlékekben a lengyel és a német nyelv hatására terjedtek el; különösen gyakoriak Kelet-Litvánia szerzőinek írásaiban (Palionis 1967: 179–180). Ugyanakkor bizonyos alapjuk magában a litván nyelvben is megvan. A nuo + GEN. elöljárószó más esetekben a cselekvés forrását jelöli, például: kitől kaptál levelet? PG; ajándékokat kaptam a fiamtól KtK; másoktól hallottam KtK. Az alanyi birtokos esethez a közvetítői jelentés is közel áll, például: az angyal Gabriel Isten által küldetett WP 1157–8, vö.: A fiatal legénytől küldött kis ajándékok JD 481; LIETUVIŲ KALBOS PASYVO RAIDOS BRUOŽAI 21 innen már csak egy lépés választ el az olyan megfogalmazásoktól, mint Įdant kadais ir nebūtų tarti nog pana Diewa ane szadei WP 491–3. Hasonlóképpen kapcsolódik a cselekvő megjelölése a cselekvés kiváltójának jelentéséhez, vö.: nūg Diewa uschgime jra VEE 12,19 (Jn 1,13) – von Gott geboren sind ir essi gimditas / nogi pannas Marias Mž 747–8 (vö. még Fraenkel 1929: 110). A nuo + GEN. szerkezetek, amelyek a passzív melléknévi igenév cselekvésének alanyát jelölik, nyelvjárásokban és a népköltészetben is előfordulnak, például: emberek által tiszteletben részesülsz Ktk; Talán itt valakit sújtott agyon a villám KRg; a leány a deszkán, fiútestvérei és nővérei selyembe öltöztették LTR (Auk); itt fogsz élni, férjed által szeretve KlvD stb. (Ulyvdas, red. 1971: 601; LKŽVIII 902; vö. még: maradj, ahogyan Isten neked rendelte! DonAG 37). A megfelelő lett szerkezetek szintén összefüggnek a nuo + GEN. használatával a cselekvés forrásának jelölésére, vö.: piedzimu... no večiem ļautiniem BW 3002 ‘öreg emberektől születtem...’ és Žēli raud sērdienīte no bajāra (változata – GEN. elöljárószó nélkül: bajāriņa) bildināma BW 5117 ‘keservesen sír az árva leányka a nemestől (kisnemestől) eljegyezve’ (Endzelīns 1951: § 542; 1971: 435–436; Gāters 1993: 297). Elképzelhető tehát, hogy a német von-os és a lengyel od-os szerkezetek más esetekben is ösztönözték a litván és lett nyelvben megfigyelhető azon tendenciát, hogy a genitivus jelentését elöljárószóval erősítsék meg (vö. Fraenkel 1928: 96; 1929: 112–113; Gāters 1993: 296–297; Schmalstieg 1999: 24–25). 2.12. A hím- és nőnemű igenévvel, valamint alanyi genitivusszal álló háromtagú passzív szerkezet a legjellemzőbb a standard írott nyelvre. Megválasztását itt a mondat aktuális tagolása, az a törekvés befolyásolja, hogy a cselekvés tárgya kerüljön az első helyre, miközben a cselekvőre is utalnak, továbbá a mondat korábbi kontextussal való kapcsolatai és az összefüggő szöveg létrehozásának egyéb igényei. E tényezők szerepe abból válik nyilvánvalóvá, hogy a háromtagú passzív szerkezetek ugyanazt a helyzetet fejezik ki, mint a megfelelő aktív szerkezetek. Ebben különbözik a háromtagú passzív a kéttagútól, amelynek sajátos funkciója az alany kiiktatása, és használati köre jóval tágabb. 3. PASSZÍVUM SEMLEGES NEMŰ SZIENCIÁLIS MELLÉKNÉVI IGENÉVVEL 3.1. Az *-to és *-mo képzős, semleges nemű participiumokkal alkotott passzív szerkezetek elterjedési területe a legtöbb felső-aukštaitiai nyelvjárásra kiterjed10; a genitivus subiecti használata tekintetében jelentősen eltérnek a tárgyalt, egyeztetett participiumokat tartalmazó szerkezetektől. A subiectum genitivusa- 10 E szerkezetek térképi ábrázolását a Litván nyelvatlasz cédulaanyagának adatai alapján lásd: Ambrazas (1977: 37). 22 | VYTAUTAS AMBRAZAS nitivusa bennük gyakori és megszokott, maguk a szerkezetek pedig sok esetben sajátos modális árnyalatokkal rendelkeznek. A subiectum genitivusa különösen gyakran kapcsolódik intranzitív, semleges nemű participiumokhoz. A személyeket – cselekvőket vagy állapotok hordozóit – a birtokos névmások genitivusi alakjai (a), más névmások (b), illetve főnevek (c) jelölik: (a) Itt az én legelőm, nem a tiéd Sb; Kié itt a lakóhely? PL; Sokat szolgáltam Kpč; Talán az én lábnyomaim is itt vannak RdN; Te korán keltél fel Rk; (b) Ő is a piacra megy Ktk; Itt ettek ők JN; Mennyit szaladgáltunk ott! Ds; Azt mondják, ők loptak DGL; (c) Abban a nyíresben az apa gombászik JNš; Ahol a nővérke elutazott, rutával hintették be az utat, a kisöcsikék pedig mellette lovagoltak ALVT; A tűz körül a fiatalok táncoltak BSO 111. Az intranzitív, semleges nemű passzív participiumokhoz állatokat (d) vagy élettelen tárgyakat (e) jelölő főnevek genitivusai is kapcsolódnak: (d) Nem láttam, hogy a tyúkok a babban gubbasztanak VŽnS; A tehén bement a csűrbe VRN; Itt kutya futott PRN, VLK, ŠLČ, Rk; Látja és tudja: nyúl táncolt DRSK; Itt nyúl feküdt, itt róka ásott VLK; A macska kipihente magát, és hazament Ds; (e) A föld kiszárad, és teljesen kiszárad Ds; Bizonyára az erdőkben aludtak itt BARANAŠ 213; A malac tátott szájjal, vér is kijött a szájából Klt; A ház ott égett le Ob; Itt ház állt Jablonskis (1957: 466); Minden vagyon odaveszett, és csak azok a zsemlék maradtak meg, amelyeket a koldusnak adott BM 40 (LKŽVII 497)¹¹. 3.2. Az állapot alanyát jelölő genitivus igen gyakran áll a būti ige semleges nemű passzív participiumaival: Itt talán gomba is van Kp; A túloldalon jó legelők vannak JNš; A kérők beléptek, körülnéztek, hogy két lány van itt Ds; És kié volt ez? DBG; Ő volt ott, majd elment SLM; Žirmūnaiban gyerekek voltak SKP; Régebben ott gomba volt MLT. Ha a genitivusszal kapcsolódó, a būti ige passzív participiuma kopulaként működik, az állítmány névszói része is egyeztetett genitivusi alakot kap, például: Még életben van BM 18; Mindenki azt mondta: jó ember, de ő az utolsó GMŽ; Éjjel nagy szél volt Ob. A subiectum genitivusával kapcsolódó būta participium, amikor egy másik semleges nemű participiummal együtt szerepel, segédigei funkciót tölt be: 11 Taigi taisytinas Masayoshi Shibatani (1998: 123–124) aiškinimas, jog lietuvių kalbos beasmenis pasyvas (t. y. pasyvas su bevardės giminės neveikiamaisiais dalyviais) esąs daromas tik su žmones reiškiančiais protagonistais (subjektais), o gyvūnus bei daiktus reiškiančios jų formos čia esančios „negramatiškos“. Iš tikrųjų jos yra tik retesnės. LIETUVIŲ KALBOS PASYVO RAIDOS BRUOŽAI | 23 Mi már lefeküdtünk, amikor ő megérkezett Kp; Én már elszundítottam, látod MlT; Ő már bogyót szedett Brž; Ő már elment ALz, ALN, Mlt, Vlkv stb.; Aneliutė már elment Vžns. Segédigeként a semlegesnemű melléknévi igenevek mellett a būti ige ragozott alakjai is szerepelnek, vö.: Itt, úgy látszik, valamikor emberek laktak Sk; A nyulak bizony szétszaladtak az almafák mellett Vkš; Darvak is ültek ott Sb; Nem találtam, ő már elment ALN; Egy kicsit elkéstem, ő pedig akkor már ott volt Ss; Én húsz évig szolgáltam Žd; Mi már el fogunk utazni Ds; Ne menjetek, ő már el fog utazni Kp. 3.3. A szubjektum genitivusa jóval ritkábban kapcsolódik tranzitív (tárgyi) semlegesnemű passzív igenevekhez. Ilyenkor háromtagú passzív szerkezetekkel van dolgunk, amelyekben a cselekvés tárgya nominativusszal van kifejezve: Mat ir jų laikoma arklys Jablonskis (1957: 587); Vaikų buvo kėpama bulvės Ds; Mūs čia trys eilės apvažiuota VLk; Jos mokėta rublis Ktk; Jo dar nušpirkta arkliukas Vs (LKT 381); Aš eisiu: tę kilpinis mano pastatyta Pš; Jo ir grūzta padaryta, ir vištukai atpudyta Rdm; Jos jaunos turėta geras balsas Mrc; Mūsų svetelių kiaulės ganyta PRNG; Šitas sodas tai mano sodinta Dkk (plg.: Anos (obel ys) gi mano rankom sodintos AD). Az intranzitív alakokat tartalmazó szerkezetekhez hasonlóan a tranzitív, semlegesnemű *-to igenévnek lehet segédigéje (rendszerint múlt vagy jövő időben): Nálam ilyen tuskó volt kivágva Ob; Nálam mindig minden el volt készítve, darabolva, megfőzve, elmosogatva Rg; Náluk itt gabona volt elvetve Prn; Ezt a lovat ő lopta el és adta el Kp. 3.4. A semlegesnemű tranzitív és intranzitív igeneves szerkezetek szemantikailag közel állnak egymáshoz abban, hogy mindkét esetben egy általánosított (jelen idejű igenevek esetén) vagy korábban végbement cselekvésből (múlt idejű igenevek esetén) eredő állapotot fejeznek ki. A tranzitív és intranzitív igeneves szerkezetek gyakran ugyanabban a mondatban fordulnak elő, például: A koldus a tuskón üldögélt, a tüzet megrakták, majd továbbmentek PšL; Éjszaka tolvajok jöttek, a magtárat feltörték, a szekérre felpakolták, majd elhajtottak Jablonskis (1957: 310); Egy kis tölgyfáról elröppentek, nyakuk kitekeredett (ibid.). A jelenben zajló vagy a múltban végbement konkrét cselekvés kifejezésére nem használatosak a semlegesnemű passzív igeneves szerkezetek. Például a Žmogaus buvo pasėta rugiai AUK mondat a beszélő által megfigyelt állapotot jelöli, és ebben különbözik a Žmogus pasėjo rugius mondattól, amely egy múltban végbement cselekvést jelöl. Az állapot megállapítása a semlegesnemű alakokat tartalmazó mondatok tartalmi magva. 24 | VYTAUTAS AMBRAZAS 3.5. A semleges nemű mediális participiumokkal kifejezett állapot lehet teljesen személytelen, és nem kapcsolódik semmilyen alanyhoz vagy tárgyhoz, például: Taip jau esama JNšk; Žū – jau ir čia ariama Kp; Čia visai nelyta Imb; Iš nakties buvo pašnigta GrŽ (plg.: Buvo šviežiai sniego pašnigta Slk); Pirmiau tame laike jau būdavo pašienauta TrG; Reikėta važiuot toli į miestus parsivežt druskos BTG; Nuveisi, ir bus atbūta MŽs. Az ilyen szerkezetek a legrégibb írott emlékektől kezdve széles körben használatosak, a más nyelvű források hatásától függetlenül, például: kalbama ira BrB IV Moz 21,14 – spricht man LB (buwa BP₁₆₉₁₈); žinoma ira SP₁₁₃₇₁₁, 145₅, 159₆; buwa prisch ios karaughema BrB TEIS 5,20 – ward wider sie gestritten LB; liepta iür nuimte... rubus SP₁₁₇₀₁₀; bus kalbeta Czebuwims BrB IV Moz 14,14 – man wird sagen zu den einwonern LB; Tüieg budu tur... darjta buti BrB II Moz 21,31 – Desselben gleichen sol man... handeln LB (žr. dar Ambrazas 1990: 198). A balti személytelen szerkezeteknek a semleges nemű participiumokkal való használatát a porosz nyelvi adatok is megerősítik, vö.: bhe kai stesmu nimassi kittawidin pogalbton būt III 115₂₄–₂₅ – vnnd das jhm nicht anders geholffen werden möge ‘és hogy másként nem lehet rajta segíteni’; Beggi titet stalli peisāton III 105₂₁ – Denn also stehet geschrieben (vö. kaip knigase ira parašita SP₁₁₇₂₃). Hogy a megfelelő szerkezeteket a lett nyelvben is használták a semleges nem eltűnése előtt, arra olyan, a nyelvjárásokban fennmaradt alakok utalnak, mint a jau diezgan gulēta ‘már eleget aludtak’ (Dzintars, Ozola 2000: 78), valamint azok a mondatok, amelyekben a participiumok semleges neme hímnemre változott, de a személytelen szerkezet típusa és jelentése megmaradt, vö.: pie visiem jau bij būts ME₁ 359 ‘már mindenkinél jártak’; jau diezgan strādāts ‘már eleget dolgoztak’ (Endzelīns 1951: 984; Mülenbachs 1928: 156, 192); (részletesebben Ambrazas 1990: 199). Hasonlóképpen egyes litván žemaitis nyelvjárásokban a semleges nemet nőnem váltotta fel, vö.: Kaip lieptā, taip ir dirbk Als; másutt azonban a lett nyelvhez hasonlóan hímnem váltotta fel, például: Nu, sako, tai man beigts (a kastély ég) Trk (Girdzinas 1998). Más rokon nyelvek párhuzamai egyértelműen mutatják, hogy a személytelen, semleges nemű participiumok (illetve igei melléknevek) használata távoli indoeurópai örökség (vö. óegyházi szláv vъzęto bǫdetъ ASSEM Lk 8,18 – ἀφθήσεται ‘elvétetik’, řečeno estъ MAR Lk 4,12 – εἴρηται ‘megmondatott’, latin dictum est ‘kimondatott’, itum est ‘elmentek’, pugnatum est ‘harcoltak’ stb.), vö. Brugmann (1925: 36–41); Hartmann (1954: 127–138; 166–170); Janke (1960: 58–62); Chodova (1980: 230–233). Az indoeurópai örökséghez tartoznak azok a kéttagú szerkezetek is, amelyekben a semleges nemű igei melléknevek (illetve participiumok) alakjai nominativusszal kapcsolódnak össze, amely a cselekvés páciensét jelöli (rugiai sėjama / sėta). Ezeknek is vannak világos párhuzamai a rokon nyelvekben, szerkezetük pedig az ősi típusú névszói mondatoknak felel meg (pienas sveika, alus gardu stb., lásd Ambrazas 1979: 200–202; 1990: 200–204). LIETUVIŲ KALBOS PASYVO RAIDOS BRUOŽAI | 25 3.6. Az alany genitivusának használatát a semlegesnemű passzív participiumokkal többféleképpen magyarázzák. Williamas Mathewsas (1955) ir Pavelas Trostas (1960) laikė beasmenes konstrukcijas su bevardės giminės neveikiamaisiais dalyviais pirminėmis, seniausiomis, o subjekto genityvą – jų vėlesniu išplėtimu. Dėl bevardės giminės formoms būdingos beasmenės reikšmės dalyviu žymimo veiksmo subjektas čia negalėjęs būti nusakytas veiksnio nominatyvu, tad lietuvių kalboje jis gavęs genityvo, rusų kalbos tarmėse – genityvo su prielinksniu formą. Taip atsiradusi konstrukcija, panaši į ergatyvines, susiformavusias indoiranėnų kalbose vėlesniais jų raidos laikais (Matthews 1955: 367–371). Panašiai ir Kari Liukonenas (1995) manė, kad subjekto genityvas čia galėjęs išplisti dėl konstrukcijos „antrinės personifikacijos“, kaip plinta nominatyvas prie beasmenio pasyvo formų suomių šnekamojoje kalboje. Tačiau tokios suomių kalbos konstrukcijos yra naujos, ryškiai skiriasi savo sandara ir įžiūrėti jų bendrą kilmę sunku (Christen 1998). Jūris Maranas (1973) ir Letas Palmaitis (1977: 116–117) subjekto genityvą, siejamą su bevardės giminės neveikiamaisiais dalyviais, jau tiesiogiai kildino iš ergatyvo, o objekto nominatyvą – iš absoliutyvo ir manė, kad ta konstrukcija yra ankstesnio indoeuropiečių sakinio sandaros tipo liekana. 3.7. Az alany genitivusának ergatívusszal való kapcsolatára vonatkozó hipotézist William R. Schmalstieg dolgozta ki a legrészletesebben12. A tranzitív semlegesnemű participiumokkal alkotott szerkezetekben a genitivust archaizmusnak tekinti, amely abból az időből öröklődött, amikor az indoeurópai alapnyelv szerkezete félig ergatív típusú volt, vagyis a múlt idejű alakokkal ergatív, a jelen idejű alakokkal pedig akuzatív szerkezetű (az ún. split ergativity). Az alany genitivusa szerinte az ágenst jelölő ergatívusból fejlődött ki, a semlegesnemű múlt idejű participium pedig a *-to képzős, ragozott múlt idejű alakból, amely megfelel az óind és a görög mediális mód egyes szám harmadik személyének (óind ákṛta ’megcsinálta’, gör. ἐγένετο ’történt’ stb.).13 Másfelől a jelen idejű mondatok akuzatív mintára épültek. Később az akuzatív típusú szerkezet a múlt idejű mondatokban is megszilárdult. Ekkor a háromtagú szerkezetekben a régi ergatívuszt újraértelmezték a passzív mondat cselekvői genitivusaként (genitivus auctoris), az abszolutívuszt pedig tárgyi nominativusként. Eszerint tehát a genitivus elsődleges, örökölt jelentése az agensi (cselekvői) jelentés. E hipotézis szerint közvetlenül csak a tranzitív *-to igenévi alakokkal alkotott genitívuszi szerkezetek vezethetők vissza az ergatív szerkezetre, míg a *-mo igenévi alakokkal alkotottak újabbak, analógia útján jöttek létre. Úgy tartják továbbá, hogy az intranzitív *-to igenévi alakok genitívusszal álló, semleges nemű szerkezetei is újabbak, és nem illeszkednek a rekonstruált ergatív modellbe (a két tagú, ergatív típusú mondatokban abszolutívuszt, illetve nominativuszt kellene várnunk). Feltételezik, hogy az intranzitív igenévi alakokat tartalmazó két tagú mondatokban a genitívusz a három tagú szerkezetek mintájára váltotta fel a nominativuszt, azaz az apa feküdt< *az apa feküdt, az apa vetése szerint a rozs. Ezt nem könnyű bizonyítani, mivel az alanyos mondatokkal 12 A hipotézis első változatát lásd Schmalstieg (1976; 1978; 1980: 177). Később az újabb munkákban pontosította, részletezte és továbbfejlesztette (1982; 1985; 1987: 34–39, 128–142; 185–192; 1994; 1995; 1999 és másutt). 13 A passzív participiumok *-to képzőjének a mediális mód harmadik személyével való kapcsolatáról lásd Hirt (1928: 102); Watkins (1969: 113–114). 26 VYTAUTAS AMBRAZAS nominativusszal és semlegesnemű intranzitív *-to participiumokkal (például *tėvas gulėta) nem adatolt14. Ezzel szemben az alany genitivusával és semlegesnemű *‑mo és *‑to participiumokkal alkotott szerkezetek szerkezetileg megfelelnek az akuzatív típusú nyelvekre jellemző passzívumnak (vö. Ambrazas 1990: 210–211). Az alany genitivusának intranzitív, semlegesnemű passzív participiumokkal való használatát a nominativusból eredeztetve abból a feltevésből indulnak ki, hogy a tranzitív és intranzitív igék alakjaival alkotott mondatoknak egykor eltérő szerkezetük volt (a rekonstruált ergatív típusú modell szerint). Az indoeurópai nyelvekben azonban a tranzitivitás és intranzitivitás szembeállítása valószínűleg nem elsődleges. Az egyes nyelvcsoportok fejlődése során vált egyértelművé, és mind a litván, mind más rokon nyelvek adatai fokozatos megerősödésére utalnak. Schmalstieg is egyetért ezzel, amikor azt állítja, hogy az indoeurópai igék és participiumok egykor lényegében intranzitívak voltak (1982: 121; 1994: 13; 1999: 29). Ha pedig ez így van, akkor elvileg nem lehetett különbség a tranzitív és intranzitív igék semlegesnemű participiumaival alkotott szerkezetek között, például tėvo ariama / árta ’az apa szántja / szántotta’ és tėvo gyvenama / gyventa ’az apa él / élt’, vagyis a genitivus mindkét esetben hasonlóan kapcsolódhatott a semlegesnemű participiumhoz, mint a mai felső-litván nyelvjárásokban. 3.8. Axel Holvoet (1994; 1995) másképpen magyarázza az alany genitivusát a semlegesnemű passzív participiumokkal. A genitivus birtokos eredetére támaszkodva az alanyi (agensi) jelentést újnak tekinti, amely az egyes balti nyelvekben a passzívum kialakulásával jelent meg15. Az elsődleges, örökölt forma a birtokos genitivus adnominalis szerkezete volt egyeztetett participiummal, például: lett mātes {adīti cimdi} ’az anya {kötött kesztyűi}’, litván tėvo {pastatyta troba} ’az apa {építette ház}’. A litván és lett nyelvben külön-külön végbement újraelemzés következtében a genitivus cselekvői esetként értelmeződött, például litván troba (buvo) tėvo pastatyta ’a ház az apa által (volt) felépítve’; ezután átkerült a litván nyelv személytelen passzív szerkezeteibe, amelyek semlegesnemű participiumalakokat használnak16. Feltételezik, hogy hasonló módon kapcsolódhatott a genitivus az intranzitív igék participiumaihoz is, vagyis a Vagies eitas kelias ’a tolvaj által bejárt út’ alapján létrejöhetett a *Šis kelias vagies eitas ’ezt az utat a tolvaj járta be’ és a *Šis kelias vagies eita ’ezt az utat a tolvaj járta’, később pedig az utóbbi típusú szerkezetet személytelen váltotta fel: Šiuo keliu vagies eita ’ezen az úton a tolvaj járt’ (Holvoet 1995: 80). Ez az értelmezés is komoly nehézségekbe ütközik. Az alany genitivusának az egyeztetett passzív participiumokkal alkotott háromtagú szerkezetekből a semlegesnemű alakokat tartalmazó szerkezetekbe való átvitelét elsősorban az teszi kétségessé, hogy az utóbbiak a litván nyelvnek azon a nyelvjárási területén használatosak, ahol az egyeztetett passzív szerkezetek egyáltalán nem jellemzők. Emellett az egyeztetett háromtagú passzív szerkezetek viszonylag újak, és jóval ritkábbak, mint a nem egyeztetett semlegesnemű participiumokkal és az alany genitivusával alkotott szerkezetek. 14 Az intranzitív igékből képzett, egyeztetett, *-to képzős igei *-to melléknevekkel alkotott mondatok, például Oras šiltas/šaltas ’Az idő meleg/hideg’ (ezeket Schmalstieg említi: 1999: 28–29), a szokásos melléknévi mondatmintát követik (vö. Oras geras; Aš esu sveikas ’Az idő jó; egészséges vagyok’), a semlegesnemű alakok, šilta, šálta viszont csak az alany genitivusával kapcsolhatók össze, például: jū ten visą naktį šála ’ott egész éjjel hideg volt’ (a *jie šálta ’ők fáztak’ megnyilatkozás lehetetlen). 15 Vö.: „Feltételezem, hogy a cselekvői bővítményt tartalmazó passzív szerkezet a birtokos adnominalis genitivusi szerkezetekből csak a litván nyelv külön fejlődése során alakult ki” (Holvoet 1995: 181); további érvekkel lásd még Holvoet (2001). 16 Vö. „Ebben a szakaszban a genetivus auctoris a személytelen, cselekvő nélküli passzív szerkezetekre is átvihető volt; ezek (a letthez hasonlóan) egymástól függetlenül fejlődtek ki” (Holvoet 1995: 178). LIETUVIŲ KALBOS PASYVO RAIDOS BRUOŽAI | 27 3.9. A megegyező és a nem egyező (semleges nemű) participiumokkal alkotott passzív szerkezetek feltehetően a balti nyelvek önálló fejlődésének idején alakultak ki17. Erre számos körülmény utal, köztük a segédigék különbségei (lit. būti, lett tikt, tapt, kļūt), az ágens kifejezésének kezdetleges jellege a lett nyelvben, valamint a passzív participiumok eltérő nemű alakjai a litván nyelvjárásokban. Ebből azonban még nem következik, hogy a semleges nemű participiumokkal alkotott szerkezetekben kizárólag a birtokos genitivus jelentése öröklődött volna. Itt érdemes felfigyelni a semleges nemű participiumok sajátos funkciójára. A főnevek semleges nemének eltűnése után a semleges nemű participiumok soha nem állnak a főnevek jelzőjeként. Ezért a hozzájuk kapcsolódó alanyi genitivust nehéz volna birtokos szerkezet újraelemzésével magyarázni. A mondatban a semleges nemű passzív participiumok – a melléknevekhez hasonlóan – leggyakrabban az állítmány névszói részeként szerepelnek, de alanyként vagy tárgyként is állhatnak, vagyis a főnevekre jellemző funkciókat töltenek be, például: Šukta nedarūta Sb; jie rado šauniai, daug išvogta SCHG 319, vö. Esu jau ir šilta ir šalta matęs stb. (Jablonskis 1957: 205–206; Fraenkel 1921: 35–36; Valeckienė 1984: 98–99). Az igei főnevekhez közel áll a semleges nemű passzív participiumok általánosított állapotjelentése is (vö. Ulvydas, szerk. 1965: 526; 1976: 374; Ambrazas, szerk. 1997a: 169). A passzív participiumok semleges nemű alakjai és az igei főnevek funkcionális és szemantikai közelségük miatt ugyanazokban a kontextusokban használhatók, vö.: Čia dar pernai buvo ganoma / ganiava, ganyklos; nebus jums atleista / atleidimo. Hogy e formák szemantikai közelségét már a régi litván nyelvben is érzékelték, azt olyan példák mutatják, amelyekben az eredeti igei főneveket semleges nemű participiumokkal fordították, vö.: nei arta nei dagūta (pjauta) nebus BrB I Moz 45,6 – kein pflügen noch kein erndten sein wird LB; wis kas... uszkeikta ira IV Moz 18,14 – Alles verbannete. Hasonlóképpen a porosz nyelv semleges nemű participiuma, a billīton, az eredetitől függetlenül főnévi jelentésben használatos: ‘az, ami elhangzott; kijelentés’, vö. ka ast sta billīton? – was ist das? III 278. A semleges nemű igenevek (és melléknevek) közelsége a deverbalizált főnevekhez, különösen az igei absztraktumokhoz, mély történeti gyökerekkel rendelkezik18, és számos rokon nyelvben megfigyelték. A védikus semleges nemű, *-to képzős igeneveket igen széles körben használták igei absztraktumként, például: jātám ‘születés’, jīvitam ‘élet’, mṛtam ‘halál’, yātám ‘járás, utazás’, gītám ‘éneklés, ének’ (Wackernagel, Debrunner 1954: 585–586), valamint a latin semleges nemű, -tum képzős igeneveket is, például: factum ‘ami megtörtént, tett’, dictum ‘ami elhangzott, mondás’, inventum ‘ami feltaláltatott, találmány’, propositum ‘szándék’ stb. (Kühner 1912: 230–231). Bohuslav Havránek (1937: 111, 118) valamennyi, *-to, *-no képzős szláv semleges nemű igenevet, amelynek személytelen passzív jelentése van, predikatív használatú semleges nemű főnevekből származtatta (lásd még Janke 1960: 57). A litván főnévi használatú semleges nemű igenév, būta (vö. būta ir pramanyta), teljesen megfelel az orosz nyj. byto alaknak, és mindmáig ugyanaz a jelentése, mint az óind nyelvben. 17 Plg. Ambrazas (1990: 191–197). Šiuo atžvilgiu autoriaus ir Holvoeto požiūriai sutampa, ir diskusija dėl tariamų bandymų nukelti pasyvą į baltų prokalbės laikus (Holvoet 1995: 176) neturi prasmės. 18 Vö.: „Der allgemeine Begriff einer Sache knüpft sich seit uridg. Zeit an das Neutrum“ (Brugmann 1911: 658); lásd még Pedersen (1907: 159); Lagercrantz (1933: 20–22). 28 | VYTAUTAS AMBRAZAS bhūtám ‘múlt’, litván sakýta, įsakýta, porosz billiton teljesen megfelel a gót aibano ‘ami elhangzott’ alaknak (usfullnoda bata gibano Mt 27,9 – ἐπληρώθη τὸ ῥηθὲν ‘beteljesedett, ami elhangzott’); vö. még latin iussum ‘parancs, ami elrendeltetett’, cēnsum ‘értékelés’ stb. Tipologiniu požiūriu svarbus Kari Liukkonenno (1993) pastebėjimas, kad ir vakarų finų kalbų veiksmažodiniai daiktavardžiai su priesaga -ma / -mä, pvz.: suom. elämä ‘gyvenimas’, kuolema ‘mirtis’, sanoma ‘žinia’, yra plačiai vartojami kaip neveikiamieji dalyviai ir savo funkcija atitinka rytinių baltų *-mo dalyvius. 3.10. A litvánban az alanyi genitivus ugyanúgy kapcsolódik a főnévi jelentésű semleges nemű passzív participiumokhoz, mint más igei főnevekhez. E tekintetben a mano gyvenama / gyventa arba tėvo dirbama / dirbta szókapcsolatok összevethetők a mano gyvenimas vagy a tėvo darbas alakokkal; a Ten mano gimta Šts mondás nagyjából azt jelenti, hogy ‘ott van a szülőföldem’; vö. még a mai próza alábbi részletével: Ką tai reiškia užgyventa? – O tą: ten gimei, ten mirei, ten vaikus užauginai, ten tavo ir užgyventa GRANGD. A főnévi genitivusi szerkezet szinonim participiummal való felváltása Bretkūnas Bibliájának javításában figyelhető meg: Persegnėtas bus tawa Pintinys ir tawa atliekama (a kihúzott atstankas helyett) V Moz 28,6 – gesegnet wird sein dein korb vnd / dein vbriges LB. A lett nyelvben a participiumok semleges neme már eltűnt, de az alanyi genitivus főnévi jelentésű hímnemű alakkal is összekapcsolódhat, például: Tēva dotu, mātes dotu (= devumu, dāvanu) to sasēju nastinā (Mühlenbachs 1928: 209) ‘tėvo dovana, motinos dovana, tą surišau į nešulėlį’ (plg. duots ‘das Gegebene, die Sache’ ME, 536). Az ilyen alanyi genitivusi szerkezeteknek, amelyekben a semleges nemű *-to participiumok igei absztraktumként szerepelnek, közvetlen megfelelőik vannak a Védákban (lásd Wackernagel, Debrunner 1954: 586), vö. védikus māma yātám ‘az én utazásom’ és litván māno ēita. A litvánnal összevethető egy hasonló szerkezetű iráni konstrukció is: *mana kṛtam ‘az én tettem; az én munkám’¹⁹, vö. litván māno kūrta. Jamison (1981: 322–323) szerint a Védákban az alanyi genitivust leggyakrabban főnévi használatú passzív participiumokkal alkalmazták. 3.11. A litvánban az alanyi genitivussal összekapcsolódó igei főnevek – a semleges nemű passzív participiumokhoz hasonlóan – többnyire intranzitív igékből képződnek, például: baisus jos verkimas VLKv; senų žmonių šnekta VN; pereis žuvų nerštas Jž (lásd még Ulvydas, szerk. 1976: 204–205); hasonlóképpen a régi írásokban: ischejimas ia WP 52¹³; atsiverimas ziemes, dangaus ³SD 390¹⁷–¹⁸; io kerschta kaip ugnis dega BPₙ 213₁₄ stb. A tranzitív igékből képzett alakok mellett az alanyi genitivus ritkábban fordul elő, vö.: motinos meilė, draugo kvietimas, mokytojo pagyrimas. Hasonló a helyzet a lett nyelvben is, vö.: bēru raudāšana / raudas ‘a gyermekek sírása / sírásai’, acu Ši konstrukcija išsamiai nagrinėta daugelyje darbų, plg. Benveniste (1962: 52 tt.), Cardona (1970); Edel’man (1974); Haudry (1977: 409); Schmalstieg (1995: 19–20); Euler (1998: 75). LIETUVIŲ KALBOS PASYVO RAIDOS BRUOŽAI 29 redžėjums ‘akių regėjimas’ ir pan. (žr. Endzelīns 1951: § 400–401; Lepika 1954: 66–67; Ozols 1961: 183). Megjegyzendő, hogy a litván nyelvben a verbális főnevek mellett ugyanazokat a névmási birtokos alakokat használják, mint a passzív participiumok mellett, például: az én sírásom senkinek sem irigykedett KLM; ez a te dörzsölésed semmire sem jó SLNT; miféle a te bánatod itt – könnyek nélkül sírsz LDK. Az objektum genitivusa ezzel szemben nem birtokos alakú, vö.: téged dörzsölni, téged megtalálni (LKŽXVI 1057); engem keresni / várni stb. Ez azt mutatja, hogy a verbális főnevek cselekvésének alanyát jelölő genitivus ugyanúgy kapcsolatban áll a birtokos genitivusszal, mint a passzív participiumok mellett használatos genitivus. 3.12. Az adnominalis genitivus alanyi és birtokos jelentése közötti történeti kapcsolatot számos indoeurópai nyelvben már régóta megfigyelték (vö. Delbrück 1893: 342–352; Brugmann 1911: 599–604; Krahe 1972: 74)20, Brugmann (1911: 604) azonban már hangsúlyozta, hogy ez még nem bizonyítja, hogy a verbális főnevek melletti alanyi genitivus a birtokos genitivusból fejlődött volna ki. A későbbi kutatások arra engednek következtetni, hogy az alanyi jelentés ősi, és alapul szolgált a tárgyi, valamint az adnominalis genitivus más jelentéseinek kialakulásához21. Úgy tűnik, hogy a verbális főnevek és participiumok melletti alanyi és birtokos genitivus az adnominalis szerkezetek tágabb csoportjába tartozik, amelyek egy cselekvésből eredő tulajdonság valamely dologhoz vagy személyhez való hozzárendelését fejezték ki. Az ősi időkből örökölt, a litvánban pedig igen termékeny alanyi genitivusi használat verbális főnevek mellett minden bizonnyal az egyik olyan tényező volt, amely ösztönözte az alanyi genitivus szélesebb körű használatát a semleges nemű passzív participiumok mellett is; ezek jelentésükben és funkciójukban közel állnak a verbális főnevekhez. Így érthető, hogy mindkét esetben ugyanazokat a névmási birtokos genitivusi alakokat látjuk. 3.13. Az alanyi genitivus semleges nemű passzív participiumok melletti használatának kedvező feltételeket teremtett az alanyi és a partitivusi genitivusi jelentés egybeesése azokban a mondatokban, amelyek állítmánya létezést, fennállást (lenni, élni), illetve állapotváltozást (sarjadni, növekedni stb.) jelentő igék. Ilyen esetekben a meghatározatlan mennyiséget kifejező genitivus egyúttal az állapot alanyát (páciensét) is megnevezi; egyaránt függhet ragozott igealakoktól és semleges nemű passzív participiumoktól, vö.: Az erdőnkben még vannak / találhatók tölgyek; Itt nemrég gomba volt / akadt. A genitivus partitivusi jelentése világosan kitűnik a cselekvő és a passzív semleges nemű participium párhuzamos használatából, vö.: Mennyi varjú van ott! PLš – Itt állítólag bogarak vannak Mž; Ma éjjel farkasok voltak PLš – Nagyon sok áfonya volt KP. 20 Apie agento (resp. subjekto) genityvą posesoriaus reikšme plg. dar Keenan (1986: 264). 21 Plg. Benveniste (1962: 17–18) apie konstrukcijas lot. ludus pueri ‘vaiko žaidimas’, risus pueri ‘berniuko juokas’ kaip vėlesnių mos pueri ‘berniuko įprotis’, liber pueri ‘berniuko knyga’ pagrindą. Apie kai kur galimą objektinio genityvo kilmę iš subjektinio žr. dar Haudry (1977: 66). 30 | VYTAUTAS AMBRAZAS Az állapot alanyát (páciensét) kifejező genitivus hasonlóképpen kapcsolódik a tagadó nebūti ige ragozott alakjaihoz, valamint a cselekvő és passzív semleges nemű participiumokhoz, vö.: Itt nincs / nem volt víz; Itt állítólag nincs / nem volt víz; Itt nincs / nem volt víz. Már említettük, hogy a būti ige semleges nemű passzív participiumai (különösen a būta participium) igen gyakran állnak alanyi genitivusszal (lásd 3.2). A két jelentés kereszteződése hozzájárulhatott ahhoz, hogy az alanyi genitivus megszilárduljon az állapotot kifejező intranzitív semleges nemű passzív participiumokkal alkotott szerkezetekben. A genitivus partitivusi jelentése a litvánban nagyon jól megőrződött, a tagadó genitivus használata pedig általánosult és grammatikalizálódott. 3.14. A litvánban az alanyi genitivus semleges nemű passzív participiumok mellett szélesebb körben használatos, mint a rokon nyelvekben, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy maga a szerkezet új volna. A lettben a semleges nem eltűnésével megszűntek az alanyi genitivus semleges nemű passzív participiumok melletti használatának feltételei is. Helyükre a hímnemű egyes számú nominativus lépett, amely csak személyes használatban maradt fenn, hasonlóan ahhoz, ahogyan a nőnemű egyes számú nominativus egyes litván žemaitiai nyelvjárásokban használatos (vö. 3.5). A lettben azonban az egyeztetett passzív participiumokkal alkotott szerkezetekben az alanyi genitivus mindmáig fennmaradt; vö. például ezeket az Indane (1986: 101, 107) által közölt, Dignoja nyelvjárásból származó példákat: burkāni peļu sagrauzti ‘az egerek megrágták a sárgarépát’; deķi vēl mātes ausi ‘a takarók még anyától szőtték’ (vö. Mülenbachs 1928: 209; Endzelīns 1951: § 398; Gāters 1993: 295–296), lásd még 2.7–8. Ez az alanyi genitivus feltehetően a lett semleges nemű passzív participiumokhoz is kapcsolódott, mielőtt azok eltűntek. Jelentős párhuzamokat találunk az orosz nyelv északi nyelvjárásaiban, ahol az alanyt jelölő genitivus az u vagy ot elöljárószóval széles körben használatos tranzitív és intranzitív *-to és *-no passzív participiumok mellett, köztük a byto participium mellett is (vö. lit. būta), például: u tebja vezde byto ‘nálad mindenütt volt’; u doždžja (=doždja) byto ‘eső volt’; u nego vypito ‘ő megitta’; u menja otodchuto ‘kipihentem magam’; ot Pet’ki pisano ‘Petka írta’ stb. (lásd Matveenko 1961: 121–128; 1970; Kuz’mina, Nemčenko 1971: 18–19; Kuz’mina 1984: 27; Sabenina 1983: 56; Sobolev 1998). A szerkezetet az óorosz írásos emlékek is tanúsítják, például: ot te zapovědano obnoviti vetčhii mir LAVR. 11 ‘általad megígértetett a régi világ megújítása’ (Borkovskij 1968: 172–173). Úgy vélik, hogy az elöljárós szerkezet itt egy régebbi, elöljáró nélküli genitivust váltott fel22, hasonlóan a görög ὑπό + GEN. szerkezethez (a görög elöljáró nélküli alanyi genitivusról lásd Schwyzer 1975: 119). A megfelelő, nuo + GEN. szerkezetet a litvánban és a lettben egyértelműen a lengyel és a német nyelv hatása ösztönözte (vö. Palionis 1967: 179– 22 Schmalstieg (1980: 177–178; 1985: 31; 1995: 7–8, 14; 1999: 25). Šiuo atžvilgiu pažymėtinas subjektą reiškiančių u + GEN. konstrukcijų (u menja otodchnuto) ir neprielinksninio genityvo su verba finita (volkov zdes’est’) arealų sutapimas šiaurės rusų tarmėse, plg. Kuz’mina (1984: 27–29). LIETUVIŲ KALBOS PASYVO RAIDOS BRUOŽAI 31 180; Endzelīns 1951: § 542), ám a nyelvjárási és néprajzi adatok arra késztetnek, hogy azt feltételezzük: belső fejlődési indítékai is vannak (vö. 2.11). Az alany jelentésű elöljárós szerkezetek semlegesnemű passzív participiumalakokkal a latinban is előfordultak, például: a nobis dictum est ‘általunk mondatott’ (Hartmann 1954: 138). Ezeket és a korábban (3.5, 3.9, 3.10) említett rokon nyelvi megfeleléseket figyelembe véve elismerhetjük, hogy a litván tranzitív és intranzitív igék semlegesnemű passzív participiumos szerkezetei, amelyekben az alany genitivusban áll, távoli ókori örökséget képviselnek. 4. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A passzívum a litván nyelvben – akárcsak maga a diatéziskategória – viszonylag új nyelvi jelenség. A litván nyelv önálló fejlődésének időszakában alakult ki, és az egyes nyelvjárásokban sajátos vonásokat mutat. A diatéziskategória morfológiai és szemantikai előfeltételei azonban – a cselekvés alanyhoz való viszonya szerinti, *-mo és *-to képzővel ellátott igei melléknevek és az azokból kialakult participiumok képzési jelentéseinek szembeállításai – a balti ősi nyelvállapotból öröklődtek. 2. Az egyeztetett passzív participiumokkal alkotott passzív szerkezet a litván nyelv nyugati nyelvjárásaiban az írásbeliség kezdete előtt kezdett kialakulni, és e nyelvjárások szerzőinek szövegei a 16. századtól adatolják. Litvánia keleti és déli nyelvjárásaiban mindmáig csak az ilyen passzívum csírái figyelhetők meg. 3. Az egyeztetést nem mutató, semlegesnemű passzív participiumokkal alkotott passzív szerkezet széles körben használatos a litván nyelv keleti és déli nyelvjárásaiban, az egyelemű (személytelen) semlegesnemű participiumos szerkezetek pedig ősidők óta jellemzőek valamennyi nyelvjárásra és a köznyelvre. E passzívum alapját az indoeurópai ókori, főnévi (nominális) típusú mondatok alkotják, amelyekben az igei és melléknévi formák nem egyeztetettek. 4. A semlegesnemű passzív participiumokkal álló alanyi genitivus egykor a főnevekhez hasonló módon kapcsolódhatott ezekhez a participiumokhoz, amelyek jelentésükben közel álltak az igei főnevekhez. Már az ősidőktől fogva szoros kapcsolatban áll a birtokos genitivusszal; ezt az összefüggést a litván személyes névmások és egyes más névmások birtokos alakjai mutatják, amelyek passzív participiumokkal éppúgy használatosak, mint igei főnevekkel. 5. A semlegesnemű passzív participiumokkal alkotott alanyi genitivusos szerkezetek produktivitása a litván nyelvben a következő belső tényezőkkel magyarázható: (a) az egyeztetést nem mutató semlegesnemű alakok predikatív funkciójának jó megőrződése, amely az ősi nominális mondattípuson alapul; (b) az alanyi genitivus széles körű használata igei főnevekkel, amelyek jelentése sok esetben közel áll a semlegesnemű participiumokéhoz; (c) az alanyi és a partitivusi genitivus jelentéseinek kereszteződése az állapotigék passzív participiumaival alkotott szerkezetekben. RÖVIDÍTÉSEK Ad – Adutiškis, Švenčionyi járás Aln – Alanta, Molėtai járás 32 | VYTAUTAS AMBRAZAS Als – Alsėdžiai, Plungėi járás AlvT – Alvitas, Vilkaviškisi járás Alz – Alizavà, Kupiškisi járás An – Anykščiai Auk – Aukštadvaris, Trakai járás BARANAŠ – Baranauskas Antanas. Anykščių šilelis, Vilnius: Állami Szépirodalmi Kiadó, 1949. BM – Litauische Mundarten, A. BARANOWSKI gyűjtötte, 1. Szövegek, kiad. F. SPECHT, Lipcse, 1920. BP₁ – [Jonas Bretkūnas] POSTILLA Tatai efti Trumpas ir Praftas Iſchguldimas Euangeliu / ſakamuiu Baſniczoie Kriſchczioniſchkoie / nug Aduento ik Weliku. Per Iana Bretkuna Lietuvos Plebonu Karaliauczuje Prufiſu. Nyomtatta Karaliaučiusban Iurgis Oſterbergeras. Az Úr 1591. évében. BP₂ – [Jonas Bretkūnas] POSTILLA tatai efti Trumpas ir Praftas Iſchguldimas Euangeliu / ſakamuiu Baſniczoie Kriſchczioniſchkoie / nug Weliku ik Aduento. Per Iana Bretkuna Lietuvos Plebonà Karaliauczuje Prufiſu. Kinyomtattatott Karaliaučiusban / Iurgio Oſterbergero által. Az Úr 1591. évében. BrB – Biblia, tatai efti Wiſſas Szwentas Raſchtas Lietuwiſchkai JANA BRETKUNA által litvánra fordítva... Karaliaučius, 1579–1590. A kézirat fénymásolatából és az 1., 2., valamint 7., 8. kötet fakszimile kiadásából idézve (J. D. Range és F. Scholz készítette elő, Paderborn–München–Wien–Zürich: F. Schöningh, 1991–1998). Brž – Biržai BsO – Ožkabalį dainos, surinko daktaras J. BASANAVIČIUS. I–IV dalis, Chicago: 1903–1905. BsV – Išgyvenimo vėlių bei velnių, surinko daktaras J. Basanavičius, Chicago: 1903. BTg – Betygala, Raseiniai járás BW – Kr. BARONS és H. WISSENDORFS. Latwju dainas 1–6. Jelgawā és Petrogrāde, 1894–1915. ChNT – Czesław KUDZINOWSKI, Jan OTRĘBSKI, Biblia lietuwska Chylińskiego. Nowy Testament 2, Szöveg, Poznań: Zakład Narodowy im. Ossolińskich, 1958. DaukD – [szerk. SIMONAS DAUKANTAS] Dajnes žiamajtiû pagal Zodîu Dajnikû iszraszytas... Petropilie 1846, Nyomtatva C. KRAY-nál. Dbg – Dubingiai, Molėtai járás. Dgl – Daugailiai, Utena járás. Dglš – Daugėliškis, Ignalina járás. Dkk – Duokiškis, Rokiškis járás. Don – Kr. DONELAITIS, Metai ir pasakėčios, szerk. V. VITKAUSKAS, Vilnius: Baltos lankos, 1994. A továbbiakban a PL, VD, RG, ŽR, PP, AG, LG rövidítések az egyes szövegeket jelölik, a számok pedig a szövegsorokat. DP – Postilla CATHOLICKA Tái eft: Iſguldimas Ewangeliu kiekwienos Nedelos ir ßwętes per wiſſus metus, Per Kúniga MIKALOV DAVKSZA Kanoniką Médniku / iſ lekiſko pergůldita. Su wala ir dalaidimu wirêwiui. W Wilniui / Drukarniôi Akademios SOCIETATIS IESU. A.D. 1599. Idézet a Daukšos Postilėből. Fakszimile kiadás, Kaunas: Lietuvos Universiteto leidinys, 1926. Drsk – Druskininkai. Ds – Dusetos, Zarasai járás. Erž – Eržvilkas, Jurbarkas járás. Gmž – Silvestras Gimžauskas, Žodžei isz giwôs kalbos letuvį Linkmeniszkiu ir kiti írásai: Metine Dovanele antra del Lietuvninku ir Žemaiczu a Mainionis írta testvérei, valamint a Vilniusban élő nővérei számára: Juozapas Zawadskis nyomdájában. 1891. GranGD – R. GRANAUSKAS. Gyvulėlių dainavimas, Vilnius: Presvika, 1998. Grž – Grūžiai, Pasvalys járás. Ign – Ignalina Imb – Imbradas, Zarasai járás. Jabl – Jono Jablonskio cédulái az LKŽ kartotékájában, amelyekben nincs feltüntetve a forrás. JD – Litván dalok, Antánas Juškevičius által lejegyezve. 3 kötet. A Kazanyi Császári Egyetem nyomdája, 1880–1882. LIETUVIŲ KALBOS PASYVO RAIDOS BRUOŽAI | 33 Jnš – Joniškis Jnšk – Joniškėlis JRB – Jurbarkas JŽ – Jūžintai, Rokiškis járás Kb – Kabeliai, Varėna járás Kl – Kuliai, Plungė járás Klm – Kelmė Klp – Klaipėda Klt – Kaltanėnai, Švenčionys járás KlvD – Porosz Litvánia dalai. Gyűjtötte... Vilus Kalvaitis. Tilsit: E. Jagomasto „Lituania” nyomdája, 1905. Kp – Kupiškis Kpč – K>apėčiamiestis, Lazdijai járás KRg – Kretingalė, Klaipėda járás KRTN – Kartena, Kretinga járás Ktk – Kuktškės, Utena járás LB – M. Luther, Das Newe Testament Deutzsch, Wittemberg, 1546. Cit. pagal Weimaro kritinį leidimą: D. Martin Luthers Werke. Kritische Gesamtausgabe 6. Die Deutsche Bibel, Weimar: Hermann Böhlaus Nachfolger, 1929. LBr – Litauische Volkslieder und Märchen aus dem preussischen und dem russischen Litauen, A. Leskien és K. Brugman gyűjtése. Strassburg, 1882. Ldk – Lydūkiai, Ukmergė járás. Lex – Lexicon Lithuanicum (a korábbi königsbergi levéltár XVII. századi kézirata. Msc, 1784). LKT – Lietuvių kalbos tarmės. Szöveggyűjtemény, szerk. E. Grinaveckienė, K. Morkūnas, Vilnius: Mintis, 1970. Lkv – Laukuva, Šilalė járás. LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas 1–19, Vilnius: Mintis (1, 2, 7–9), Mokslas (10–15), Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó (3–5, 6), Tudományos és Enciklopédiai Kiadó (16, 17), Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet (18, 19), szerk. J. Kruopas (1, 2, 6–10), K. Ulvydas (3–5, 11–16), V. Vitkauskas (17–19), Vilnius 1968–1999. Lp – Leipalingis, Lazdijai járás. LTR – Litván Folklór Kézirattár (a Litván Irodalmi és Folklór Intézet kéziratos folklórgyűjteményei). MAR – Quattuor Evangeliorum versionis palaeoslovenicae. Codex Marianus... kiad. V. Jagić, Berolini, 1883. Mc – K. Macius (1875–1905), jo raštai ir papildymai prie Juškos žodyno. Mch – G. Michelini, Martyno Mažvydo raštai ir jų šaltiniai, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet, 2000. A számok a könyv azon oldalait jelölik, amelyeken a forrásszövegek szerepelnek. ME – K. Mülenbachs, J. Endzelīns. Latviešu valodas vārdnīca 1–4, Rīgā: Oktatási Minisztérium, 1923–1932. Mlt – Molėtai Mrc – Marcinkonys, Varėna járás. MT – MARGARITA THEOLOGICA [...] perguldita per Simona Waičhnora [...] I Ch[paul]ta Karaliaucziuie P[ruf] per Jurgi Olterbergen[...]/metūlė/ Christus 1600. G. Michelini által készített fotomechanikus kiadást használtuk a latin eredetivel együtt: Simono Vaišnoro 1600 metų Žemčiūga Theologiszcka ir jos šaltiniai, Vilnius: Baltos lankos, 1997. MTBĮ – Zacharijus Blotnas litván előszava S. Vaišnoro „Žemčiūga teologiškai” című művéhez (MT): SKAITITOIOP. Mž – Mažvydas. Seniausieji lietuvių kalbos paminklai iki 1570 metams, szerkesztette Jurgis Gerullis, Kaunas: Oktatási Minisztérium, 1922. MŽi – Egy litván nyelvtan alapjai, amelynek alapjául ugyan a fiatalabb Ruhig által egykor kiadott nyelvtan szolgált, de Christian Gottlieb Mielcke jelentős kiegészítésekkel és új kidolgozásokkal javította és bővítette... Königsberg, 1800. 34 | VYTAUTAS AMBRAZAS Mžš–Miežiškiai, Panevėžys járás. NIEM–Litván népdalok Prof. J. J. Mikolas kéziratos hagyatékából. Eino Nieminen fordította és szerkesztette. Helsinki, 1949. OB–Obėliai, Rokiškis járás. PG–Pagiriai, Kėdainiai járás. PL–Palėvenė, Kupiškis járás. PLM–Palomenė, Kaišiadorys járás. PLN–Plungė PŠ–Palušė, Ignalina járás. PN–Panevėžys PRN–Prienai PRNG–Paringys, Ignalina járás. PŠ–Pašvitinys, Pakruojis járás. PŠL–Pūšalotas, Pasvalys járás. RDM–Rudamina, Lazdijai járás. RDN–Nemunėlio Radviliškis, Biržai járás. RG–Ragainė RK–Rokiškis RM–Ramygala, Panevėžys járás SB–Subačius, Kupiškis járás SCHG–Litauische Grammatik von August SCHLEICHER. Prag, 1856. SK–Skaisgirys, Joniškis járás SKD–Skuodas SKP–Skapiškis, Kupiškis járás SL–Salos, Rokiškis járás SLK–Salakas, Zarasai járás SLM–Salamiestis, Kupiškis járás SLNT–Salantai, Kretinga járás SMN–Simnas, Alytus járás SP–[Konstantinas Sirvydas,] PUNKTÝ KAZAN... PRZEZ Księdza KONSTANTEGO SZYRWIDA / Theologá Societatis IESV... W WILNIE W Drukárni Akademiey Societatis IESV ROKU (I–1692, II–1644; naudotasi fotografuotiniu leidimu: Franz SPECHT, Šyrwids Punktay sakimu, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1929). SS–Sasnava, Marijampolė járás ŠLČ–Matas ŠALČIUS, szójegyzék és egyéb írások. ŠTS–Šatės, Skuodas járás TRG–Tauragė. TRK–Tirkšliai, Mažeikiai járás. VEE–[Baltramiejus Vilentas]: Evangēlias bei Epistolas / Nedeliu ir šwenczuiu dienofu / skaitomofias... pilnai ir wienai pergulditas ant Lietuwiſchka... per Baltramieju WILLENTA... Iſchſpaujſtas Karalauczui per Jurgi Oſterbergera / Metu M. D. LXXIX. VKŠ–Viekšniai, Akmenės járás. VLK–Valkininkai, Varėna járás. VLKV–Vilkaviškis VN–Vainūtas, Šilutė járás. VRNV–Varenāvas, Grodno megye. LIETUVIŲ KALBOS PASYVO RAIDOS BRUOŽAI | 35 Vs – Veisiejai, Lazdijai járás. Všt – Vištytis, Vilkaviškis járás. Vžns – Vyžuonos, Utena járás. 3W – Pofjilla Catholicka Mnieyza. [...] Przez D. JAKYBA WYKĄ [...] W KRAKOWIE, W Drukárniey Andréia Piotrkowczyjká / Roku Pańjkiego / 1590.A harmadik kiadás fénymásolata. WP – ISCHGVLDIMAS // EVANGELIVM PER WISVS METI|VS [...] 1573. Anoniminė Wolfenbüttelio postilė. Cituojama iš V. Gaidgalaičio paskelbtų ištraukų (GAIDGALAIT W., Die Wolfenbütteler litauische Postillenhandschrift aus dem Jahre 1573, Mitteilungen der Litauischen literarischen Gesellschaft. Inaugural-Dissertation der Philosophischen Fakultät, Tilsit: Druck von Otto V. Mauderode, 1900) ir J. Karaciejaus leidimo (Wolfenbüttelio Postilė, parengė ir įvadą parašė... J. Karaciejus, Vilnius: Žara, 1995), atsižvelgiant į J. Gelumbeckaitės taisymus (Archivum Lithuanicum 2, 2000, 173–194). Žd – Židikai, Mažeikiai járás. ŽemR – ŽEMAITĖ. Raštai, 1–6, Vilnius: Állami Szépirodalmi Kiadó, 1956–1957. Žg – Žagarė, Joniškis járás. LITERATŪRA AMBRAZAS, V. 1977: Netiesioginės nuosakos paplitimas ir kilmės problema. Lietuvių kalbotyros klausimai 17, 7–54. AMBRAZAS, V. 1979: Lietuvių kalbos dalyvių istorinė sintaksė, Vilnius: Mokslas. AMBRAZAS, V. 1986: Lietuvių kalbos sakinio sintaksinės ir semantinės struktūros vienetai. Lietuvių kalbotyros klausimai 25, 4–44. AMBRAZAS, V. 1990: Сравнительный синтаксис причастий балтийских языков. Vergleichende Syntax der baltischen Partizipien, Vilnius: Mokslas. AMBRAZAS, V., red. 1997a: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 31997. AMBRAZAS, V., red. 1997b: Lithuanian Grammar. Vilnius: Baltos lankos. ANDERSEN, P. K. 1985: Die grammatische Kategorie Passiv im Altindischen: Ihre Funktion. Schlerath, B., Hrsg., Grammatische Kategorien. Funktion und Geschichte, Wiesbaden: Ludwig Reichert, 47–57. BENVENISTE, E. 1948: Noms d’agent et noms d’action en indo-européen, Paris: Adrien-Maisonneuve. BENVENISTE, E. 1962: Pour l’analyse des fonctions casuelles: le génitif latin. Lingua 11, 10–18. BERGMANE, A. 1955: Par latviešu valodas divdabju adjektivēšanos. Valodas un literaturas institūta raksti 5, 23–36. BORKOVSKIJ, V. I. 1968: Сравнительно-исторический синтаксис восточнославянских языков. Типы простого предложения, Москва: Наука. BRUGMANN, K. 1895: Die mit dem Suffix -to- gebildeten Partizipia im Verbalsystem des Lateinischen und des Umbrisch-Oskischen. Indogermanische Forschungen 5, 89–152. BRUGMANN, K. 1906: Grundriss der vergleichenden Grammatik der indogermanischen Sprachen 2/1, Strassburg: Trübner. BRUGMANN, K. 1911: Grundriss der vergleichenden Grammatik der indogermanischen Sprachen 2/2, Strassburg: Trübner. BRUGMANN, K. 1925: Die Syntax des einfachen Satzes im Indogermanischen, Berlin–Leipzig: De Gruyter. CARDONA, G. 1970: The Indo-Iranian construction mana (mama) kṛtam. Language 46(1), 1–12. CHODOVA, K. I. 1980: Простое предложение в старославянском языке, Москва: Наука. CHRISTEN, S. 1998: Unpersönliche Konstruktionen und sekundäre Personifizierung. Linguistica Baltica 7, 53–61. COSTELLO, J.R. 1984: The perphrastic passive construction in Proto-Indo-European. Word 35 (2), 127–161. DELBRÜCK, B. 1893: Vergleichende Syntax der indogermanischen Sprachen 1, Strassburg: Trübner. DZINTARS, N., OZOLA, I. 2000: Divdabji vidus dialekta Kurzemes izlokšnēs. Starptautiskais baltistu kon- 36 | VYTAUTAS AMBRAZAS gress „Baltu valodas laikmetu griezos“. Referātu tēzes, Rīga: LU Latviešu valodas institūts. ĖDEL’MAN, D. I. 1974: О конструкциях предложения в иранских языках. Вопросы языкознания 1974/1, 23–33. ENDZELĪNS, J. 1951: Latviešu valodas gramatika, Rīga: Latvijas valsts izdevniecība. ENDZELĪNS, J. 1971: Латышские предлоги. I часть. Id., Darbu izlase 1, Rīga: Zinātne, 303–520. EULER, W. 1998: Das Altpreußische – Schlüsselsprache des Baltischen? Smoczyński, W., ed., Colloquium Pruthenicum Secundum. Papers from the Second International Conference on Old Prussian held in Mogilany near Kraków, October 3rd–6th, 1996, Kraków: Universitas, 69–77. FOLEY, W. A., VAN VALIN, R. D. 1986: Information packaging in the clause. Shopen, T., ed., 1986, 282–364. FRAENKEL, E. 1921: Baltoslavica. Beiträge zur balto-slavischen Grammatik und Syntax, Göttingen: Vandenhoeck u. Ruprecht. FRAENKEL, E. 1928: Syntax der litauischen Kasus, Kaunas: Valstybės spaustuvė. FRAENKEL, E. 1929: Syntax der litauischen Postpositionen und Präpositionen, Heidelberg: Winter. GAIGALAT, W. 1900: Die Wolfenbütteler litauische postillenhandschrift aus dem jahre 1573. Mitteilungen der Litauischen Litterarischen Gesellschaft 5, 1–57; 117–165; 231–247. GĀTERS, A. 1993: Lettische Syntax. Die Dainas. Hrsg. von H. Radtke, Frankfurt a. M., Berlin etc.: Peter Lang. GENIUŠIENE, E. 1976: Das Passiv des Litauischen und seine Verwendung. Lötzsch, R., Ružička, R., Hrsg., Satzstruktur und Genus verbi, Berlin: Akademie-Verlag, 139–152. GIRDENIS, A. 1996: Taip šneka tirkšliškiai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. HARTMANN, H. 1954: Das Passiv, Heidelberg: Winter. HAUDRY, J. 1977: L’emploi des cas en védique, Lyon: Editions l’Hermes. HAVRÁNEK, B. 1937: Genera verbi v slovanských jazycích, Praha: Královská česká společnost nauk. HIRT, H. 1928: Indogermanische Grammatik 4, Heidelberg: Winter. HOLVOET, A. 1994: Notes on the Latvian passive. Linguistica Baltica 3, 131–140. HOLVOET, A. 1995: On the evolution of the passive in Lithuanian and Latvian. Smoczyński, W., ed., Analecta Indoeuropaea Cracoviensia I. Safarewicz memoriae dicata, Cracoviae: Universitas, 173–182. HOLVOET, A. 1997: Latviešu valodas pasīvās un nenoteiktas personas konstrukcijas no areāltipoloģiskā viedokļa. Linguistica Lettica 1, 117–128. HOLVOET, A. 2001: Once more the Baltic genitive of agent. Baltistica 35 (1), 45–58. INDĀNE, I. 1986: Dignājas izloksne, Rīga: Zinātne. JABLONSKIS, J. 1957, 1959: Rinktiniai raštai 1–2. Sudarė Jonas Palionis, Vilnius: Valstybinė mokslinės ir politinės literatūros leidykla. JAMISON, S. W. 1979: The case of the agent in Indo-European. Die Sprache 25, 129–143. JAMISON, S.W. 1981: Remarks on the expression of agency with the passive in Vedic and Indo-European. Indo-European Studies 4, 280–315. JANKE, G. 1960: Der Ausdruck des Passivs im Altrussischen, Berlin. (Veröffentlichungen des Instituts für Slawistik, Nr. 22.) KEENAN, E.L. 1986: Passive in the world’s languages. Shopen, ed., 1986, 243–281. KRAHE, H. 1972: Grundzüge der vergleichenden Syntax der indogermanischen Sprachen, Innsbruck: Institut für Vergleichende Sprachwissenschaft der Universität Innsbruck. KÜHNER, R. 1912: Ausführliche Grammatik der lateinischen Sprache 2/1, Hannover: Hahn. KURYŁOWICZ, J. 1964: The Inflectional Categories of Indo-European, Heidelberg: Winter. KUZ’MINA, I. B. 1984: Первые результаты изучения синтаксических материалов ОЛА по русским и белорусским говорам. Аванесов, В. И., ред., Общеславянский лингвистический атлас: Материалы и исследования 1981, Москва: Наука, 20–33. KUZ’MINA, I. B., NEMČENKO, E. V. 1971: Синтаксис причастных форм в русских говорах, Москва. LAGERCRANTZ, O. 1933: Indogermanisches Prädicativ, Uppsala: Almqvist & Wiksell. LIETUVIŲ KALBOS PASYVO RAIDOS BRUOŽAI 37 LEPIKA, M. 1954: Par objektu pie noliegta transitīva verba latviešu literārajā valodā. Valodas un literatūras institūta raksti 3, 5–45. LIUKKONEN, K. 1993: Pastabos dėl baltų–slavų ir vakarinių uraliečių kalbų neveikiamųjų dalyvių vartojimo. Baltistica 27 (2), 27–30. LIUKKONEN, K. 1995: Jo būtā. Linguistica Baltica 4, 209–210. LURAGHI, S. 1986: On the distribution of instrumental and agentive markers for human and non-human agents of passive verbs in some Indo-European languages. Indogermanische Forschungen 91, 48–66. MARVAN, I. 1973: Baltic and Indo-European ergative (based on professor P. Trost’s pioneering work). Lituanus 19, 31–38. MATTHEWS, W. K. 1955: Lithuanian constructions with neuter passive participles. Slavonic and Eastern European Review 33 (81), 350–371. МАТВЕЕНКО, V. A. 1961: Некоторые особенности структуры страдательно-безличного оборота в русских говорах. Материалы и исследования по русской диалектологии. Новая серия 2, Москва, 103–139. MATVEENKO, V. A. 1970: Страдательно-безличный оборот в говорах восточнославянских языков. Slavia 29, 350–365. MŪLENBACHS, K. 1928: Sintakse jeb teikuma macība. In: Latviešu gramatika J. Endzelīna un K. Mūlenbacha sarakstītā, 4 iespiedums, Rīga, 112–281. OTRĘBSKI, J. 1965: Gramatyka języka litewskiego 2, Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe. OZOLS, A. 1961: Latviešu tautasdziesmu valoda, Rīga: Latvijas valsts izdevniecība. PALIONIS, J. 1967: Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a., Vilnius: Mintis. PALMAITIS, L. 1977: Dėl baltų kalbų denominatyvinės praeities. Baltistica 2 priedas, 114–123. PAULAUSKIENĖ, A. 1979: Gramatinės lietuvių kalbos veiksmažodžio kategorijos, Vilnius: Mokslas. PEDERSEN, H. 1907: Neues und Nachträgliches. Kuhns Zeitschrift 40, 129–217. PETIT, D. 1999: *sue- en grec ancien: la famille du pronom réfléchi, Leuven: Peeters. PORĪTE, T. 1955: Vārdu kārta mūsdienu latviešu literatūras valodas vienkāršajā teikumā. Valodas un literatūras institūta raksti 5, 117–204. ROSINAS, A. 1988: Baltų kalbų įvardžiai, Vilnius: Mokslas. ROSINAS, A. 1995: Baltų kalbų įvardžiai: morfologijos raida, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. SABENINA, A. M. 1983: Из истории двухкомпонентных неглагольных предложений. Борковский, В. И., ред., Структура предложения в истории восточнославянских языков, Москва, 9–101. SAWICKI, L. 1991: Genitive and instrumental in passive constructions in Lithuanian. Indogermanische Forschungen 96, 168–174. SCHMALSTIEG, W. R. 1976: Speculations on the Indo-European active and middle voices. Kuhns Zeitschrift 90, 23–36. SCHMALSTIEG, W. R. 1978: Lithuanian constructions of the type jo būtā as a reflection of the Indo-European middle voice. Baltistica 14 (1), 15–19. SCHMALSTIEG, W. R. 1980: Indo-European Linguistics. A New Synthesis, University Park, London: The Pennsylvania State University Press. SCHMALSTIEG, W. R. 1982: The shift of intransitive to transitive passive in the Lithuanian and Indo-European verb. Baltistica 18 (2), 119–134. SCHMALSTIEG, W. R. [Шмальштиг, У.Р.] 1985: Эративность в индоевропейских конструкциях со сказуемым в форме аориста медиа. Вопросы языкознания 1985/6, 25–34. SCHMALSTIEG, W. R. 1987: A Lithuanian Historical Syntax, Columbus, Ohio: Slavica Publishers. SCHMALSTIEG, W. R. 1994: Again the Baltic genitive of agent. Linguistica Baltica 3, 13–19. SCHMALSTIEG, W. R. 1995: A Student Guide to the Genitive of Agent in the Indo-European Languages. Journal of Indo-European Studies, Monograph N 14, Washington. SCHMALSTIEG, W. R. 1997: Lithuanian mano, tavo and savo. Ponto-Baltica 7, 113–121. SCHMALSTIEG, W. R. 1999: Further thoughts on genitive constructions. Baltistica 34 (1), 23–36. 38 | VYTAUTAS AMBRAZAS SCHMIDT, K. N. 1963: Zum Agens beim Passiv. Indogermanische Forschungen 68, 1–12. SCHWYZER, E. 1943: Zum persönlichen Agens beim Passiv. Abhandlungen der Preußischen Akademie der Wissenschaften, Philosophisch-historische Klasse 10, 1–43. SCHWYZER, E. 1975: Griechische Grammatik 2, hrsg. von Albert Debrunner, 4. Aufl., München: Beck. SENN, A. 1966: Handbuch der litauischen Sprache 1: Grammatik, Heidelberg: Winter. SHIBATANI, M. 1985: Passives and related constructions: a prototype analysis. Language 61 (4), 821–848. SHIBATANI, M. 1998: Voice parameters. Kulikov, L., Vater, H., eds., Typology of Verbal Categories, Papers presented to Vladimir Nedjalkov, Tübingen: Niemeyer, 117–138. SHOPEN, T., ed., 1986: Language Typology and Syntactic Description 1. Clause Structure, Cambridge etc.: Cambridge University Press. SKARDŽIUS, P. 1943: Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. SLIŽIENĖ, N. 1974: Sudurtinių neveikiamųjų veiksmažodžio formų reikšmės ir vartojimas. Lietuvių kalbotyros klausimai 15, 75–88. SOBOLEV, A. N. 1998: О предикативном употреблении причастий в русских диалектах. Вопросы языкознания 5/1998, 74–89. TROST, P. 1960: Das Prädikativum im Litauischen. Lietuvių kalbotyros klausimai 3, 219–222. ŠUKYS, J. 1998: Lietuvių kalbos linksniai ir prielinksniai: vartosena ir normos, Kaunas: Šviesa. ULVYDAS, K., red., 1965, 1971, 1976: Lietuvių kalbos gramatika, 1. Fonетika, 2. Morfologija, 3. Sintaksė, Vilnius: Mintis (1–2), Mokslas (3). VALECKIENĖ, A. 1984: Lietuvių kalbos gramatinė sistema. Giminės kategorija, Vilnius: Mokslas. WACKERNAGEL, J., DEBRUNNER, A. 1954: Altindische Grammatik 2/2. Die Nominalsuffixe, Göttingen: Vandenhoeck u. Ruprecht. WATKINS, C. 1967: Remarks on the Genitive. To Honor R. Jakobson: Essays on the Occasion of His 70th Birthday. Vol. 3, The Hague–Paris: Mouton, 2191–2198. WATKINS, C. 1969: Indogermanische Grammatik 3. Formenlehre 1. Geschichte der indogermanischen Verbalflexion, Heidelberg: Winter. ŽULYS, V. 1969: Vadinamųjų nekaitomų įvardžių vieta lietuvių kalbos gramatinėje sandaroje. Baltistica 5 (2), 167–177. Vytautas Ambrazas Gauta 2001 09 14 Lietuvių kalbos institutas Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius, Lietuva [email protected]