Lietuvių kalbos pasyvo raidos bruožai

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLV (2001), 11-38 A litván passzívum fejlődésének jellemzői VYTAUTAS AMBRAZAS Litván Nyelvi Intézet, Vilnius Az analitikus passzívum a litván nyelv önálló fejlődése során alakult ki, kialakulásának előfeltételei azonban már a protobalti korban fenn kellett hogy álljanak. A passzív szerkezetek dialektálisan elkülönülnek. A nyugati és északi litvánban a passzívumot egyeztetett participiumok segítségével képezik, és rendszerint ágens nélküli (bár az ágensi genitivusok újraelemzés eredményeként előfordulnak adnominalis genitivusszal álló kifejezésekben). A keletés dél-litvánban a passzívumot a régi *-mo és *-to képzős semlegesnemű formákkal alkotják, amelyeket gyakran ágensi genitivusokkal kapcsolnak össze, például tėvo būvo sakoma „az apa által mondatott”, kiškio bégta „egy nyúl által futott”, azaz: „(feltehetően) egy nyúl futott”. Az ilyen szerkezetek ősi nominális mondatokon alapulnak, amelyekben a semlegesnemű állítmányok megtartják a tiszta *-o tövet, grammatikai egyeztetés nélkül. A *-mo és *-to képzős semlegesnemű nominális állítmányok (később — semlegesnemű participiumok) jelentésükben hasonlítottak a verbális absztraktumokhoz, és ugyanúgy járulhatott hozzájuk a tárgyat/ágेंst kifejező adnominalis genitivus, mint más verbális főnevekhez. Az ilyen, semlegesnemű participiumokkal álló kifejezésekben használt litván névmások birtokos alakjai — akárcsak a verbális absztraktumok esetében — szoros kapcsolatot mutatnak az alanyi és a birtokos genitivus között. Az ágensi (alanyi) genitivus semlegesnemű passzív participiumok melletti litvániai széles körű használata nyilvánvalóan azok ősi nominális jelentésén alapul. 1. A RENDSZERI KATEGÓRIA KEZDETEI 1.1. A passzívum, vagyis a szenvedő igei nem mint morfológiai kategória minden valószínűség szerint az indoeurópai nyelvek egyes csoportjainak önálló fejlődése idején alakult ki. Az óanatóliai, indo-iráni, görög és italikus nyelvekben a passzívum kifejezésére a mediális jelentésű, ragozott igei formákat használták, a szláv és részben a neolatin nyelvekben pedig — visszaható igéket. A ragozott formák mellett egyes nyelvekben (például a hettitában, a latinban, a neolatin és a germán nyelvekben) a melléknévi igeneveket is bevonták". A balti nyelvekben nincsenek szenvedő igenevű ragozott igealakok. A szenvedő nemet (passzívumot) itt az *-mo és *-to szenvedő participiumokkal alkotott perifrastikus szerkezetek alkotják, amelyek szemben állnak mind a cselekvő participiumokkal alkotott szerkezetekkel, például: Yra paskelbta, mind a ragozott igealakokkal, például: yra šaūktas — yra šaūkęs, valamint yra šaūkiamas — šaūkia. Létezik az ezzel ellentétes nézet is, amely szerint a perifrastikus passzívum az indoeurópai alapnyelvből öröklődött (Costello 1984). Ezt azzal indokolják, hogy a perifrastikus passzívum számos rokon nyelvben megtalálható, kialakulása pedig transzformációs és tagmemikus módszerrel magyarázható. Az indoeurópai alapnyelvre még a perifrastikus passzívum ágensének elöljárós szerkezetekkel való kifejezését is megkísérlik visszavezetni (Costello 1984: 149— 150). Ezt a hipotézist azonban nehéz lenne összeegyeztetni a passzívum alakjainak történetével az indoeurópai nyelvekben, a segédigék fejlődésével és a történeti szintaxis egyéb folyamataival. 12 | VYTAUTAS AMBRAZAS A nem kategóriájának legfontosabb megkülönböztető jegye az igével kifejezett cselekvés (állapot) alanyának mint szemantikai kategóriának a mondat alanyához (vagy a participium által meghatározott szóhoz) való viszonya*. A szenvedő nem (passzívum) alakjai lehetővé teszik, hogy a cselekvést (állapotot) annak alanyától függetlenül írjuk le (čia miėgama; taip parašyta- )*, vagy pedig hogy első helyre emeljük annak tárgyát, amely megkapja az alanyi funkciót (Obuoliai būvo atnešti); Ilyen esetekben a cselekvés alanya határozóval is kifejezhető (Az almákat az apa hozta el). A litván nyelv passzív szerkezeteiben bizonyos esetekben nemcsak a közvetlen tárgy akuzatívusza vagy genitívusza, hanem a közvetett tárgy datívusza is kiemelhető az első helyre, és az alany nominativusával fejezhető ki a duoti, atnėšti, liepti és hasonló igék mellett (lásd Ambrazas, red. 1997a: 322, Ambrazas, red. 1997b: 278-279). Ilyen esetekben a közvetlen tárgy esete a passzív szerkezetekben változatlan marad, pl. : Nyávog, mint a macska, farkát törve ALS. ; a nyúl, végét csinálva LTR; Az utat megmutatva tovább fog utazni PN (LKZ,, 800); Lewas elvette a gyermekeket WP 217, és hasonlók (Fraenkel 1928: 13-14). 1.2. A litván nyelvnek a jelentés szerinti ellentétben álló igenevei a cselekvő és a szenvedő igenevek csoportját alkotják. A cselekvőkhöz tartoznak a -nt és -us képzős melléknévi igenevek, a szenvedőkhöz pedig a *-mo és *-to képzősök. Ezek az igenévi formák a balti és az indoeurópai nyelvközösség korából öröklődtek. A cselekvő igenevek ma leggyakrabban annak a személynek vagy dolognak a tulajdonságát jelölik, amely cselekszik vagy bizonyos állapotot tapasztal, velük pedig a szenvedő igenevek állnak szemben — annak a személynek vagy dolognak a tulajdonságát jelölve, amelyre más cselekvése irányul. E jelentések szembenállása a genus kategóriájának kialakulásakor vált világossá. Mindazonáltal csírái már azoknak a nagyon régi igéből képzett névszóknak a képzési jelentéseiben és használati különbségeiben is megfigyelhetők, amelyekből maguk az igenevek is kialakultak. Sok indoeurópai nyelvben már a legősibb emlékektől kezdve a *-nt képzős, igékből alkotott mellékneveket (illetve igeneveket) többnyire a magából a cselekvőből vagy az állapot hordozójából fakadó tulajdonságok kifejezésére használták (a hettita nyelvet, valamint az indoárja és a latin nyelv ritka reliktumait kivéve). A *-nt képzőt ősidők óta széles körben használták cselekvőszemélyek megnevezésének (nomina agentis) képzésére is (vö. számos rokon nyelv fogmegnevezéseit és az olyan főneveket, mint a lat. parentes ‘szülők’, gót. friJonds ‘barát’ stb.). Az igékből *-us képzővel alkotott névszók szinte mindig a cselekvők tulajdonságait vagy a cselekvők megnevezéseit fejezték ki. Érthető, hogy a résztvevőrendszer kialakulásával a *-us és *-nt formák az aktív nem jelentését nyerték el. Másfelől a *-mo képzővel képzett igei melléknévi formák a cselekvés alanyához való viszony tekintetében kezdettől fogva semlegesek voltak, míg a *-fo képzővel képzett formákat, különösen a tranzitív igékből képzetteket, főként inaktív, a cselekvés által érintett tárgyak jellemzésére használták®2 Az alany terminus itt és a továbbiakban a szemantikai alanyt jelöli — az igével jelölt cselekvés ágensét vagy az állapot patientesét, percepciós alanyát, illetve más jegy hordozóját. A mondat alanya a mondatrészek közötti szintaktikai kapcsolatok alapján határozható meg (lásd: Ambrazas 1986: 9, 16-18, 23-28; Ambrazas, red. 1997a: 487, 493-494). Vö. : a passzív szerkezetek az ágensek köré szerveződnek, és alapvető funkciójuk az ágensek háttérbe szorításával kapcsolatos” (Shibatani 1985: 831); lásd. vö. Keenan (1986: 243–245), Foley, Van Valin (1986: 301. és köv.). A LITVÁN PASSZÍVUM FEJLŐDÉSÉNEK JELLEMZŐI | 13 cselekvés által érintett tárgyakra®. Az ilyen képzésből következő jelentés miatt a tranzitív igékből képzett *-fo formák egyértelmű oppozíciót alkottak a *-us formákkal, amely a passzívum kezdetévé vált, vö.: vires: virtas, nėšęs: nėštas, daves: dūotas. E korrelációtól távol maradt a *-to képzővel alkotott, intranzitív igékből származó alakok egy része, például: baltas (: balti), bingtas (: bingti), skystas (: skysti), šaltas (: šalti); némelyikük a megfelelő igéktől hangsúly tekintetében eltér, vö.: šiltas: šilti, rimtas | rimtas: rimti, prastas: prasti. Ezek régi igei melléknevek, és így maradtak a participiumrendszerbe be nem vonva’. Képzésük és jelentésük alapján megegyeznek a lett, porosz és más nyelvek megfelelőivel, vö.: la. balts, salts, silts, pikts és mások; skijstan III 127 —rein ‘skaistus’ (acc.sg.), ructan-(- ructandadan E 690 —suwermilch), vö. lie. rūgtas. A *-mo képzővel képzett litván igei melléknevek a species szempontjából fennálló régi semlegességüket sok esetben mindmáig megőrizték. Csak egy részüket, amelyek a cselekvés tárgyának jellemzőit fejezték ki, vonták be a species kategóriájának alaki rendszerébe. A nyugati aukštaiti és žemaiti nyelvjárásokban hímés nőnemű alakjaik a körülíró passzív szerkezet konstrukcióit alkották, amelyeket a *-fo igenévi alakokkal alkotott szerkezetekkel állítottak szembe, vö. ten uogos buvo skinamos | nuskintos. 1.3. A cselekvésnek az alanyhoz való viszonya szerinti jelentéskülönbségek, amelyek a genus kategóriájára jellemzőek, más igei melléknevek között is megfigyelhetők, amelyek a litvánban nem váltak igenevekké. Például sok -us képzővégű igei melléknév az alany jellemzőit jelenti, és ebből a szempontból hasonló a cselekvő igenevekhez, vö. kalbūs és kalbantis, sumanūs és sumanantis, lakūs (arklys) és lėkiantis, paslankūs (žmogus) és paslenkantis, pajėgūs és pajėgiantis, valgūs és valgantis etc. Ezzel szemben a cselekvés tárgyának jellemzőit a -as képzővégű igei melléknevek jelölik, pl.: atviras (vö. atvėrtas), palaidas (vö. palčistas), pasklidas (vö. pasklides). Az ilyen „genusbeli” jelentések egyes képzőelemekre is jellemzőek. Az alany cselekvéséből vagy állapotából eredő jellemzőket a -lus (*-lu) képzős igei melléknevek fejezik ki, pl.: auglus „jól növekvő- ”, kiblūs „könnyen megakadó”, rėklūs, taiklūs, patrauklūs, továbbá a -las (*-lo) képzős alakok, pl.: aklas (: akti), dėglas (: dėgti), kūšlas (vö. la. kusls „gyenge, törékeny”: kust „gyengülni”). Az ilyen jelentésű *-lo képzős származékok a szláv nyelvekben paradigmatikus múlt idejű cselekvő igenevekké váltak (hasonlóan a litván *-us képzős származékaihoz), és a cselekvő nemű körülíró perfektum paradigmáját alkották, amely később az oroszban egyszerű múlt idővé alakult. Ezzel szemben a -nas (*-no) képzős származékok a litvánban rezultativ jelentésűek, és ősidők óta a cselekvés (állapot) tárgyának jellemzőit jelentik, pl.: pilnas: pilti, kilnas: kilti, plonas: ploti, balnas: balti. Kai kurie iš jų savo reikšme atitinka priesagos *-to vedinius, plg. piltas, plotas, baltas. Kartu su priesagos *-to vediniais jie slavų, germanų, iš dalies indoiranėnų kalbose buvo įtraukti į dalyvių sistemą kaip neveikiamosios rūšies formos. Taigi priešprieša pagal santykį su veiksmo (būsenos) subjektu —svarbiausias rūšies kate4 Pasak Emilio Benveniste'o (1948: 167), jų pagrindinė funkcija buvo reikšti požymio realizavimą objekte (“I'accomplissement de la notion dans objet”). Plg. dar Brugmanno (1906: 246-248) pateiktus įvairių kalbų *-t0 formų gretinimus ir išsamiai nusviesta jų virtimą neveikiamaisiais dalyviais italikų kalbose (1895). Subūdvardėjusiais dalyviais ar pagal dalyvius padarytais analoginiais dariniais juos laikė Skardžius (1943: 319), Otrebski (1965: 235); atitinkamus latvių kalbos darinius —Bergmane (1955: 28). 5 14 | VYTAUTAS AMBRAZAS gorijos skiriamasis požymis —pagrįsta iš žilos senovės paveldėtais veiksmažodinių vardažodžių darybos reikšmių skirtumais. Ez az ellentét nem függ az igei névszók (később — igenevek) mondatbeli szintaktikai funkciójától: egyaránt jellemző mind a jelzőként, mind a névszói állítmányként szereplő formákra, vö.: žinanti moteris KB: žinomas daiktas VRN; ana y(ra) žinanti SKD, KL: visi vagys žinomi PLN; išviręs kiaušinis sukas, žalias —nesisuka ERZ: sugrūdi bulbas išvirtas ALS; tos bulbės da nelabai išvirusios JRB: manų košikė išvirta ERZ. 1.4. A cselekvés alanyához való viszony kifejezésének különbségei még nem jelzik a kategória kialakult voltát. Létezéséről csak akkor beszélhetünk, amikor bizonyos képzőkkel ellátott igei melléknevek (szóképzési egységek) cselekvő és szenvedő igenevekké (morfológiai egységekké) válnak, és a segédigével alkotott kapcsolataik az igerendszerbe a más igealakokkal korreláló, körülírt igeidő-formákként beépülnek. A litván nyelvben, akárcsak a többi balti nyelvben, a *-nt, *-us, *-mo és *-to képzős igei melléknevek fokozatosan és egyenlőtlenül váltak igenevekké. Elsőként e formák korrelációja szilárdult meg az időjelentés alapján (lásd Ambrazas 1979: 39). A fajta jelentéseinek grammatikalizációja és felhasználásuk a körülírt passzívumban — a fejlődés további szakasza, amely nemcsak az egyes balti nyelvekben, hanem a litván nyelv különböző nyelvjárásaiban is eltérően zajlott. 2. PASSZÍVUM ÖSSZETETT NEMCSELEKVŐ IGEALAKOKKAL RÉSZESIGENEVEKKEL 2.1. A žemaitiaiak és a nyugati felvidékiek már jóval az írásbeliség kezdete előtt elkezdtek körülírt passzívumot alkotni jelen idejű (*-mo) és múlt idejű (*-t0) részesigenevekkel, valamint a biti segédigével. A XVI–XVII. századi írásokban, amelyek e nyelvjárások sajátosságait tükrözik, a körülírt passzívum szerkezete az esetek többségében nem függ a szerzők által használt idegen nyelvű forrásoktól. 2.2. A *-mo részesigenevekkel alkotott összetett formák leggyakrabban folyamatosan végzett vagy ismétlődő cselekvést jelölnek, pl. Nē dūdami ira Schaudai tawa Tarnamus BRB II Moz 5,15 (Man gibt deinen Knechten kein stro LB); mert amint a mag elvetésre kerül a földbe, | éppen úgy az Úr Isten szava is az emberek szívébe vettetik BP, 209, „; (Wiernieghi) dide naschta biauribiu /wargu ir beedu jra spaudczemi MT 203a,; Az igazságosság és az üdvösség nemcsak megragadtatnak, hanem Istentől meg is őriztetnek MT 93a, |, (lustitia et salus non modo appraehenduntur, sed etiam a DEO conservantur); A vasat a földből bányásszák, és a kövekből érceket (fent: olvasztott fémeket) nyernek: BRB JOB 28,2 (A vasat a földből hozzák elő / az érceket pedig a kövekből olvasztják ki LB). A LITVÁN NYELV PASSZÍVUMÁNAK FEJLŐDÉSI JELLEMZŐI | 15 A jelenben zajló konkrét cselekvést az egyeztetett *-mo melléknevi igenevekkel alkotott összetett forma a régi írásokban ritkán jelöli, pl.: leányom, nehezen kínoztatol most az ördögtől VEE 45, (Mano dukterį velnias labai kankina LB MT 15,22); Schitai, kaczei esch gwalto schaukiu, tacziau esmi ischklausams ne BRB JOB 19,7 (Sihe /ob ich schon schrey vber freuel | so werde ich doch nicht erhoret LB); Laukėme tavo atsakymo JOB 34,33 (Laukiama tavo atsakymo LB). Kiek dažniau konkretų veiksmą *-mo dalyviai žymi būtąjį laiką pagalbiniu su veiksmažodžiu, pvz.: ir uszeia (tais. kielesi) wesuls (tais. sturmas) ant eszera, ir pillami buwa BRB LK 8,23 (Vnd kam ein windwūrbel auff den see vnd die wellen vberfielen sie es | LB); de ghis buwa tikoiams kamaroie BRB TeEi1s 16,12 (Man hielt aber auff jnn der jn kamer LB). A körülíró formák su A *-mo participiumok használata konkrét, folyamatban lévő cselekvés kifejezésére viszonylag ritka a mai aukštaitis és žemaitis nyelvjárásokban is (vö. Sližienė 1974: 86; Ambrazas 1979: 176). Ez a még szilárdan meg nem honosodott, egyszerű jų igeidőkkel su kifejezett korrelációt mutatja. 2.3. A múlt idő összetett su szenvedő alakjai A (*-f0) résztvevőivel leggyakrabiš ban egy korábbi cselekvésből származó eredményállapotot jelölnek. Ezeket az első írásoktól kezdve mind általánosított, mind konkrét jelentésben használják, ir például. : Schiteipa buwa A midianiták po megszégyenítik a gyermekek szemét Izrael BRB TEs 8,28 (Also wurden die Midianiter gedemuitiget fur den kindern Israel LB); Schita wieta buwa Gilgal wadinta BRB JOZ 5,9 (dieselbe stet ward Gilgal gennennet LB); idand zywatas ir butu apireyksztas and kuna musu CHNT II Kor 4,10. A *-to részesedőkkel alkotott passzívum jóval szélesebb körű használata arra enged következtetni, hogy a nyugatse litván nyelvjárásokban korábban alakult ki, mint a su *-mo részesedőkkel. Itt a múlt idejű szenvedő melléknévi igenévvel su képzett körülíró passzívum szembe van állítva mind a cselekvő nem egyszerű, mind az összetett perfektív ir formáival. Jų a használatot a žemaitis nyelvjárásokban a következők szemléltethetik Alekso Girdenio (1996) által lejegyzett tirksliai beszédpéldák: így Ar van, így ar van, meg vagy véve, addig kell tu dolgoznod, amíg össze nem esel (112); Élve született, ahogy kell, minden rendben yr volt, ő megfojtva ir kapta (az anya) tizenkét év börtönt kapott a už gyermek megfojtásáért (126); Mondtam, hogy ő már halott volt, amikor megkeresztelték (123); Azt mondja, először oda volt téve az a gyerek; később tą már elvitte a temetőbe (125); Mindazokat a virágokat levágták, de nézd csak, anyácskám, hogyan hajtanak ki! (310). A passzív szerkezetek struktúrája nem teljesen rögzült. -tól A XVI. a. századtól megfigyelhető a segédige változatossága. A túlsúlyban lévő biūti-formák mellett segédigeként olykor a tapti, stotis is előfordul, például: : ir 16 | VYTAUTAS AMBRAZAS Jaunikaitis... tampa nog pana Diewa apleistas WP 111,.; Schitaipo padaritas tapa Dangus ir Szeme BRB I Moz 2,1 (Also ward volendet Himel vnd erden LB); Ir lair numirre ir tapa pakastas TE1S 10,5 (Vad lair starb /vnd ward begraben LB); pawargele diiszia /kaip erszkeczeis izdaigita tampa DP 100,, (nędzna dusza iako cierniem vitrapiona bywa *W 101); ghissai stoiesi apchrikstitas Mz 107-108 (er... Getaufft werde Mcn 170). Időnként ezek a segédigék a *-mo részes igenevekkel is használatosak, vö.: pag p] yv pig lesaus prikelimas... swietui tape szinomas Mz 279; Welino mucziams stoiosi BP, Hasonlóképpen a tapti alakokkal a szenvedő részes igenevek (akárcsak a melléknevek) a mai Nyugat-litván nyelvjárásokban is összeka296,,. pcsolódnak, vö. Juodu abudu tapė nuo staldo velkamu BSV 327; Langas tapė išmuštas KLp. 2.4. A keleti és déli aukštaitis nyelvjárásokban a férfiés nőnemű, egyeztetett szenvedő részes igenevekkel alkotott valódi passzívum mindmáig nem alakult ki. A *-mo részes igenevekkel alkotott perifrastikus alakokat itt még nem találjuk, a lett nyelvben sincsenek ilyenek, a keleti aukštaitis sajátosságait tükröző régi írásokban előforduló egyes eseteket pedig a felhasznált források határozzák meg. A rezultativ jelentésű *-t0 részes igenevek a biiti igével együtt itt névszói típusú szerkezeteket alkotnak, amelyek nem korrelálnak az igeragozott igealakokkal. Például a Regėjau, tavo langas buvo atdarytas KB; Svirnas pripiltas kviečių LP mondatokban a részes igenevek az állítmány névszói részeként szerepelnek, hasonlóan az igéből képzett melléknevekhez (vö. atviras, pilnas); jóllehet a cselekvés tárgyának tulajdonságait fejezik ki, nem tekinthetők a múlt egyszerű idő egyalakú, atidarė, pripylė igealakjai szenvedő nemű megfelelőinek. 2.5. A cselekvő és szenvedő igenevek egyeztetésével létrehozott szerkezetekben a cselekvés alanya többnyire kifejtetlen. Ez megfelel a passzívum alapvető funkciójának — a cselekvés megnevezésének anélkül, hogy végrehajtója előtérbe kerülne. A kifejtett alany nélküli passzív szerkezetek más indoeurópai nyelvekben is túlsúlyban vannak; feltehetőleg ezek a legrégebbiek (vö. Schwyzer 1943; Kurytowicz 1964: 72-73; Shibatani 1998: 137)*. Ezt az alany kifejezésének különbségei is megerősítik. A litván nyelvben, amint már említettük, a szenvedő igenév cselekvésének alanya genitivusszal (ún. genitivus auctoris) fejezhető ki. Az alanyi genitivusra a Védákban, az Avesztában, a tokhár nyelvben, időnként pedig a görög, latin és germán nyelvekben is találunk példát. Másfelől a szanszkritban és a szláv nyelvekben az instrumentalisz dominál, Homérosz görög nyelvében — a dativus, a későbbi görög nyelvben és a germán nyelvekben pedig — különféle prepozíciós szerkezetek". A legújabb indoeurópai nyelvészeti kutatásokban a genitivust egyre inkább a szubjektum kifejezésének rendkívül archaikus eszközeként tartják számon (vö. Haudry 1977: 408; Schmalstieg 6 Ez a passzívum más nyelvcsaládokra is jellemző, és tipológiai szempontból bazálisnak tekintik, lásd: Keenan (1986: 247 skk.; 263). Az indoeurópai nyelvekben a passzív szerkezet szubjektumának kifejezéséről bővebben lásd: Schwyzer (1943); Schmidt (1963); Jamison (1979; 1981); Luraghi (1986). 7 A LITVÁN PASSZÍVUM FEJLŐDÉSÉNEK JELLEMZŐI | 17 1980: 176-178; 1995), nyomai pedig a szláv elöljárós szerkezetekben is megfigyelhetők, például ots + GEN. (vö. 3.14). Mindazonáltal az indoeurópai nyelvek egyikében sem honosodott meg annyira az alanyi genitivus, mint a litvánban. 2.6. A litván nyelv adatai azért különösen jelentősek, mert meggyőzően mutatják a passzív szerkezet alanyi genitivusának kapcsolatát e ragozási eset ősi használatának más eseteivel. Mint ismeretes, a litván személyes névmásoknak és néhány más névmásnak a genitivus egyes számában kettős alakjuk van: nem birtokos alakok: manės, tavės, savės, ko, kažko, niėko, valamint birtokos alakok: mano, tavo, savo, kieno, kažkieno, niėkieno (Žulys 1969; Ambrazas, szerk. 1997a: 261-262; Rosinas 1988: 23-24; 169-170). E formák használata egyértelműen elkülönül: amikor a névmás tárgyi jelentésű, a nem birtokos alakot választják, amikor pedig egy bizonyos személyhez való tartozást vagy hozzárendelést jelöl — a birtokos alakot (ritka kivételektől eltekintve, lásd Žulys 1969: 170-171). A *-to és *-mo melléknévi igeneveket tartalmazó litván szerkezetekben csak a névmások genitivusának birtokos alakjai használatosak, pl. Te mano visi takai išvaikščioti VST: Akik be lesznek hívva, azok a vendégek padjára lesznek ültetve LBR 275; Nézd, a nagy zoknijaid meg vannak vásárolva RM; Felvettem a magam kötötte pulóvert KTK. A személyes névmások nem birtokos (tárgyas) alakjai (*manęs išvaikščioti, *manes suprašyti, *taves nusipirktos) ilyen esetekben egyáltalán nem lehetségesek. Ez azt mutatja, hogy a cselekvő genitivusa (genitivus auctoris) kapcsolatban áll a birtokos genitivusszal (vö. Fraenkel 1928: 95-96), és lehetővé teszi annak az adnominalis genitivusi szerkezetek csoportjába való besorolását (lásd 3.12). 2.7. Bizonyos esetekben az alany genitivusa közvetlenül a birtokos genitivusból fejlődhetett ki. Ernst Fraenkel (1921: 97; 1928: 95) a genitivus birtokos természetét azokban az esetekben látta, amikor az főnévi használatú szenvedő melléknévi igenevekkel áll, például: pašlovinti tėvo mano, jos mylėtasis, jo mylimąją, illetve főnév és igenév kapcsolatával, például: mano išrinktasis broleli! DON LG 74. Olyan mondatok, amelyekben a szenvedő melléknévi igenév mellett álló genitivus főnév és igenév kapcsolatával van összekapcsolva, különböző nyelvjárásokban fordulnak elő. Például a Mūsų valgomi burokai „Az általunk evett cékla már teljesen megfagyott” mondatban a PLM genitívusza a teljes valgomi burokai „evett cékla” főnévi szerkezetet jelöli. Az ilyen típusú kijelentésekben a genitívusz újraelemzés következtében közvetlenül összekapcsolódhatott a szenvedő igenévvel mint az általa jelölt cselekvés alanyának kifejezője, vö. Visą audeklą iščiupinėjau ir neradau tavo įkištos adatos KP „Az egész szövetet végigtapogattam, és nem találtam meg a beléd szúrt tűt” (lásd még Ambrazas 1990: 197). Hasonlóan magyarázza az alanyi genitívuszt a megfelelő lett adnominaliális szerkezetekben Axel Holvoet (1994: 132): a mates adīti cimdi kijelentés korábbi jelentése „az anya (kötött kesztyűi- )” volt, később pedig „(az anya által kötött) kesztyűk”, azaz „kesztyűk, amelyeket az anya kötött”. Az alanyi genitívusz és a birtokos jelentés kapcsolatát az a körülmény is megerősíti, hogy a lett nyelv passzív szerkezeteiben a cselekvés alanyát a jelzett főnevekkel egyeztetett birtokos névmások jelölik, pl.: dziesmas manas padziedatas, nava manas darinatas ‘dalaim énekeltek, nem én alkottam’ (Gaters 1993: 220). E birtokos névmások alanyiságát (ágensi jelentését) arra a feltételezésre alapozva lehet magyarázni, 18 | VYTAUTAS AMBRAZAS hogy itt a korábban használt genitívuszi alakokat helyettesítették, amelyek megfeleltek a litván birtokos genitívusznak, és időnként előfordulnak a lett nyelvjárásokban“. final 超碰在线џьынџьиаа? nope 2.8. A genitivus az adnominalis szerkezetekben a szenvedő, különösen a jelen idejű melléknévi igenevek mellett hasonló módon tárgyi jelentést is kaphatott, pl.: tabako trinamas medelis LEX 70 „dohánnyal dörzsölt fa“, šiaudų varomoji lentelė (stogui dengti) Sts „a szalma hajtotta deszka (tetőfedéshez)“, alaus daromas kubilas INS „a sör készítésére szolgáló kád“, vö. thesos mums sakamassis Szodis MT BĮ XV, gėlmės jėszkomas Szwinnas (ein Bleywurf) MŽ, 8); ritkábban múlt idejű (*-to) melléknévi igenevekkel: mėšlo vežti ratai PN „trágyát szállító kerekek“. Az ilyen használat a lett nyelvben is tanúsított, vö.: linu plūcams (raujams) laiks ME, 405 „a len tépésének ideje“, zivju duramais žebėrklis ME, 800 „a halak megszúrására szolgáló szigony“; lika vesti kumelini BW 27495 „a halottat szállító lovacskák“ (lásd még Ambrazas 1990: 84–85, 92). Ezek a szerkezetek, akárcsak az említett alanyi szerkezetek, a szintaktikai kapcsolatok átcsoportosításával (újraelemzésével) magyarázhatók: a genitivus, amely korábban a jelzett főnévhez (önmagában vagy melléknévi igenévvel együtt) tartozott, az igenév cselekvésének tárgyaként értelmeződött újra. Így az avelių (kerpamos Zirklés}—{- aveliy kerpamos) žirklės, vö. avelių žirklės és kerpamos žirklės, akárcsak a lett mutes {mazgajamais ūdens) —{mutes mazgajamais} ūdens „a szájjal mosott víz“, vö. mutes ūdens „szájvíz“ (ME 405). A tárgyi, akárcsak az alanyi genitivus, itt hasonló módon kapcsolódik a melléknévi igenevekhez, mint ahogyan ősidők óta a cselekvést jelentő főnevekhez kapcsolódott, vö. avelių kirpimas „a juhok nyírása“ és avelių bliovimas „a juhok bégetése“ (lásd 3.11). Bizonyos esetekben a tárgy genitivusa szenvedő igenevekkel az accusativus helyett is használható, és a szubjektum genitívuszával álló passzív szerkezetek mintájára: Száll | fut, mint a fejét (fejjel) összetört KRTN, Lkv, MC; Úgy hánykolódik, mint a fogak géljei DAUKD 168. 2.9. A szubjektum genitivusa (akárcsak a tárgyé) szenvedő igenevekkel leggyakrabban olyan szerkezetekben áll, amelyek attribútumi vagy appozíciós funkciót töltenek be. Ezt a lett nyelvben is megfigyelték (Porite 1955: 153–154; Gaters 1993: 295–296). A szubjektum genitivusával álló szenvedő igenévi szerkezetek azonban állítmányként is szerepelhetnek, vö.: A testvérek vásárolta (gyűrűvel) nem fogok örülni N1EM 7 —Ha a gyűrűt a legény vette, a mélybe süllyed LTR; Ez az én építette istállóm VRN —A mi szérűnk még a nagyapáé építette DGLS; A vő által szidott menjen ki az ajtón, a fiú által szidott másszon fel a kemencére AN —Az asszony mindenki által szidott volt PN. Hasonlóan állítmányként szerepelnek a megfelelő lett nyelvi szerkezetek is, pl. Įaužu pelta ta meitina „emberek által szidott az a lány” (Mūlenbachs 1928: 209); abelite vėja lauzta „a szél által letört almafa” (Gaters 1993: 295). Tas škūnis vėl tėva taisits „az a pajta még apja által épített” (Holvoet 1997: 125). 8 A birtokos genitivusi formák (*mena, *teva, *seva balti eredetének lehetőségéről lásd Rosinas (1988: 167–173; 1995: 26); Schmalstieg (1997: 119–120); lehetséges kapcsolatukról az indoiráni birtokos genitivusokkal lásd Euler (1998: 75). Az ellentétes álláspontról — a birtokos genitivus formáinak későbbi időkben való kialakulásáról lásd Holvoet (1995: 177); Petit (1999: 215—225) litván nyelvű irodalommal. A LITVÁN NYELVŰ PASSZÍV FEJLŐDÉSÉNEK JELLEMZŐI | 19 Ilyen típusú szerkezetek alapján alakulhatott ki a litván nyelv nyugati nyelvjárásaiban tanúsított háromtagú passzív, pl. : Talán azt mondjátok, hogy ezek is (a virágok) az önök ültetései? Kri; Hogy őt mindenki úgy szeresse, ahogy mondod Jablonskis (1957: 319); Úgy tűnik, inkább ti magatok bántalmaztok engem ZEMR | 350; A plébánost a cigány legyőzte PL’. Mindazonáltal ezekben a nyelvjárásokban a háromtagú passzív, egyeztetett szenvedői melléknévi igenevekkel, sokkal ritkább a kéttagúnál. Példái megtalálhatók a nyugati aukštaitis és žemaitis nyelvjárások sajátosságait tükröző XVI–XVII. századi írásokban is: koszna diena ing griekus ir biauribes ibraidinami esme /kartais Welino /kartais pikto szmogaus | kartais musu pacziu kuno BP, 53,, „; szmogus- ... kirmiu su walgams ira BP, 511,,; kosznas ant ko kaip Diewo pawadintas ira | dirbkem BP, 97 _; Ir nusidawe | iog Vbagas numire | ir tapa neschtas Angelu ing prieglobsti Abrahamo BP, 191, (vnd ward getragen von den Engeln LB LK 16,22); bei busit muschti iusu Neprieteliu BRB 111 Moz 26,17 (vad solt geschlagen werden fur ewren feinden 1.B). 2.10. A passzív szerkezetekben egyes (különösen az észlelést kifejező igék) szenvedői melléknévi igenevekkel a cselekvés alanya DATIVUS esettel fejezhető ki, pl. : Hallottad már ezt a nevet? SMN; Ott mindenki számára látható leszel ZG; A férfi számára alig hozzáférhetők a kifejezetten női vállalkozások JABL (LKZ, 391); Senki számára sem érthető dolog IGN. A dativus a szenvedő melléknévi igenevekkel így használatos már a régi írások óta, pl. : Dala swieto akims regima *SD 226-227; szinom iumus ira Mz 106,, (So ist euch als Christen unuerborgen McH 168-169); kas iem niig Adama priegimta ira Mz 104, (was jm von Adam angeborn ist MCH 166); tas pats Pasiuntinis buwa paszystams Wiriausemkunigui VEE 194, (linger /der dem Hohenpriester bekand war LB IN 18,15) (zr. dar Fraenkel 1928: 126). Az ilyen alanyi dativus abban különbözik a genitivustól, hogy azt a személyt vagy dolgot jelöli, amelynek a vonatkozásában egy állapotot értékelnek vagy meghatároznak (vö. „a valakivel történő dolog dativusát“ Jablonskis 1957: 599). Ebben közel áll a részes esethez, amelyet egyeztetett és semlegesnemű melléknevekkel használnak, vö. man aiškus /aišku, visiems svarbūs /svarbū és így tovább. A megfelelőséget, lehetőséget vagy szükségességet jelentő igei melléknevekkel, például: tinkamas, galimas, reikiamas, valamint a -tinas, -a képzővel rendelkező szükségességi alakokkal is csak a részes eset használatos. A percepciós igék szenvedő melléknévi igeneveivel alkotott szerkezetekben szintén jelen van a lehetőség vagy szükségesség modális árnyalata. Jellemző a lett nyelv legtöbb, részes esettel kapcsolódó *-mo igenévére is, vö. Sila zeme man arama BW 5220 “az erdő földje számomra felszántható (= közeledik)'; kas man bija ? További példákat lásd Jablonskis (1957: 312-318; 586-588); Ulvydas, szerk. (1971: 162–167); a köznyelvből — Slizienė (1974). 26 | VYTAUTAS AMBRAZAS nominativusszal és semlegesnemű intranzitív *-to igenevekkel (például *tėvas gulėta) nincs adatolva.” Ezzel szemben az alany genitivusával és a semlegesnemű *-mo és *-to igenevekkel alkotott szerkezetek felépítésükben az akuzatívuszi típusú nyelvekre jellemző passzívumnak felelnek meg (vö. Ambrazas 1990: 210—211). Az alany genitivusának levezetése a semlegesnemű intranzitív szenvedő igenevekkel alkotott szerkezetekben a nominativusból azon a feltevésen alapul, hogy a tranzitív és intranzitív igék alakjaival alkotott mondatoknak egykor eltérő volt a szerkezetük (a rekonstruált ergatívuszi típusú modell szerint). Az indoeurópai nyelvekben azonban a tranzitivitás–intranzitivitás szembenállása aligha elsődleges. Az egyes nyelvcsoportok fejlődése során bontakozott ki, és mind a litván, mind más rokon nyelvek adatai lehetővé teszik fokozatos megerősödésének felismerését. Ezzel Schmalstieg is egyetért, amikor azt állítja, hogy az indoeurópai igék és igenevek egykor lényegében intranzitívak voltak (1982: 121; 1994: 13; 1999: 29). Ha pedig így van, akkor elvileg nem lehetett különbség a tranzitív és intranzitív igék semlegesnemű igeneveit tartalmazó szerkezetek között sem, mint például a tėvo ariama /arta és a tėvo gyvėnama | gyvėnta, vagyis a genitivus mindkét esetben hasonlóképpen kapcsolódhatott a semlegesnemű igenévhez, mint a mai aukštaitisi nyelvjárásokban. 3.8. Másképpen magyarázza az alany genitivusát a semlegesnemű szenvedői igenevekkel Axel Holvoetas (1994; 1995). A genitivus birtokos jellegéből kiindulva annak alanyi (agensi) jelentését újnak tartja, amely az egyes balti nyelvekben a passzívum kialakulásával jött létre“. Az elsődleges, örökölt, eredetileg adnominalis birtokos genitivusi szerkezet egyeztetett igenévvel, például: la. „motinos (megztos pirštinės- )“ (aditi cimdi), lett. tėvo (pastatyta troba). Kalbant apie atskirai lietuvių ir latvių kalbose įvykusią reanalizę, genityvas galėjo būti įprasmintas kaip veikėjo linksnis, pvz., lie. troba (buvo) tėvo pastatyta, jis galėjo būti perkeltas į lietuvių kalbos beasmenes pasyvines konstrukcijas su bevardės giminės dalyvių formomis'®. Manoma, kad panašiu būdu genityvas galėjo būti susietas ir su intranzityvinių veiksmažodžių dalyviais, t. y. pagal Vagies eitas kelias galėjo būti sudaryta *Šis kelias vagies eitas ir *Šis kelias vagies eita, o vėliau pastarojo tipo konstrukcija pakeista beasmene: Šiuo keliu vagies eita (Holvoet 1995: 80). Ši interpretacija irgi susiduria su rimtais sunkumais. Subjekto genityvo perkėlimu iš trinarių pasyvo konstrukcijų su derinamais neveikiamaisiais dalyviais į konstrukcijas su bevardės giminės formomis verčia abejoti pirmiausia tai, kad pastarosios vartojamos tame lietuvių kalbos tarmių areale, kuriam derinamos pasyvo konstrukcijos apskritai nebūdingos. Be to, trinarės derinamos pasyvo konstrukcijos yra palyginti naujos ir daug retesnės negu su nederinamais bevardės giminės dalyviais ir subjekto genityvu. 14 Mondatok intranzitív igékből képzett, egyeztetett *-fo képzős melléknevekkel, pl. A következő mondatok: Az idő meleg/hideg (ezeket Schmalstiegas 1999: 28–29 említi), a melléknévi mondatok szokásos modellje szerint képződnek (vö.: Az idő jó; Én egészséges vagyok), míg a semlegesnemű formák, a šilta, šalta, csak az alany genitivusával kapcsolhatók össze, pl.: jų ten visą naktį šalta (a *jie šalta kifejezés lehetetlen). 1s Vö.: „Feltételezem, hogy az ágensi bővítménnyel álló passzív szerkezet csak a litván nyelv önálló fejlődése során alakult ki a birtokos adnominalis genitivusokat tartalmazó szerkezetekből” (Holvoet 1995: 181); vö. továbbá Holvoet (2001) su további érvekkel. 16 Vö. „Ezen a ponton a genetivus auctoris átkerülhetett az imperszonális, ágens nélküli passzív szerkezetekbe is, amelyek (a letthez hasonlóan) önállóan fejlődtek ki” (Holvoet 1995: 178). A LITVÁN NYELV PASSZÍVUMÁNAK FEJLŐDÉSI JELLEMZŐI | 27 3.9. A derendő és nem derendő (semleges nemű) melléknévi igeneveket tartalmazó passzív szerkezet feltehetően a balti nyelvek önálló fejlődésének idején alakult ki"". Ezt számos körülmény mutatja, köztük a segédige különbségei (lit. būti, let. tikt, tapt, klūt), az ágens kifejezésének kezdetleges jellege a lett nyelvben, valamint a szenvedő melléknévi igenevek eltérő nemű alakjai a litván nyelvjárásokban. Ebből azonban még nem következik az a megállapítás, hogy a semleges nemű melléknévi igeneveket tartalmazó szerkezetekben csupán a genitivus birtokos jelentése öröklött. Itt érdemes figyelmet fordítani a semleges nemű melléknévi igenevek sajátos funkciójára. A főnevek semleges nemének eltűnése után a semleges nemű melléknévi igenevek soha nem állnak a főnevek jelzőjeként. Ezért a hozzájuk kapcsolódó alanyeseti genitivust nehéz volna a birtokos szerkezet újraelemzésével magyarázni. A mondatban a semleges nemű szenvedő melléknévi igenevek — akárcsak a melléknevek — többnyire az állítmány névszói részeként állnak, de lehetnek alany vagy tárgy is, vagyis a főnevekre jellemző funkciókkal rendelkeznek, pl. : Sūkta nedriita SB; nagyszerűen megtalálták, sok mindent elloptak SCHG 319, vö. Már láttam hideget és meleget is stb. (Jablonskis 1957: 205-206; Fraenkel 1921: 35-36; Valeckienė 1984: 98-99). Az igékből képzett főnevekhez közel áll a szenvedő melléknévi igenevek semleges nemének általánosított állapotjelentése is (vö. Ulvydas, szerk. 1965: 526; 1976: 374; Ambrazas, szerk. 1997a: 169). E funkcionális és szemantikai közelség miatt a szenvedő melléknévi igenevek semleges nemű alakjai és az igékből képzett főnevek ugyanazokban a kontextusokban is használhatók, vö. : Itt még tavaly is legeltetés volt | legelő, legelők; nem lesz nektek megbocsátva | bocsánat. Hogy ezeknek az alakoknak a szemantikai közelségét már a régi litván nyelvben is érezték, azokból a példákból látható, amelyekben az eredeti igéből képzett főneveket semleges nemű melléknévi igenevekkel fordították, vö.: nei arta nei dagiita (pjauta) nebus BRB I Moz 45,6 —kein pflūgen noch kein erndten sein wird LB; wis kas... uszkeikta ira IV Moz 18,14 —Alles verbannete. Hasonlóképpen a porosz nyelv semlegesnemű billiton melléknévi igeneve az eredetitől függetlenül főnévi jelentésben használatos: „az, amit mondtak; iStarm¢’, vö. ka ast sta billiton? —was ist das? 111 27. A semlegesnemű melléknévi igenevek (és melléknevek) igei főnevekhez, különösen az igék absztrakt főneveihez való közelsége mély történelmi gyökerekkel rendelkezik, és számos rokon nyelvben megfigyelték. A védikus semlegesnemű, *-to képzős melléknévi igeneveket igen széles körben használták igei absztrakt főnevekként, pl.: jūtaūm ‘születés- ’, jivitam “élet”, mrtam ‘halál’, yaūtam “menés, utazás“, gitūm “éneklés, ének’ (Wackernagel, Debrunner 1954: 585-586), valamint a latin nyelv -fum képzős semlegesnemű melléknévi igeneveit is, pl.: factum ‘az, amit tettek, tett’, dictum ‘az, amit mondtak, mondás’, inventum “az, amit feltaláltak, találmány- ’, propositum ‘szándék’ stb. (Kūhner 1912: 230— 231). Bohuslavas Havranekas (1937: 111, 118) a *-fo, *-no képzős, személytelen passzív jelentésű összes szláv nyelvi semlegesnemű melléknévi igenevet predikatívan használt semlegesnemű főnevekből származtatta (hasonlóképpen Janke 1960: 57). A litván nyelv főnévként használt semlegesnemű biita melléknévi igenév (vö. biita ir pramanyta) teljesen megfelel az orosz nyelvjárási byto alaknak, és mindmáig ugyanazzal a jelentéssel bír, mint az óind. 7 Vö. Ambrazas (1990: 191-197). E tekintetben a szerző és Holvoet nézetei egybeesnek, és az állítólagos kísérletekről szóló vita, amelyek a passzívat a balti alapnyelv korára próbálják visszavetíteni (Holvoet 1995: 176), értelmetlen. '*-Vö. „Der allgemeine Begriff einer Sache knūpft sich seit uridg. „Idő a semlegesnemre“ (Brugmann 1911: 658); lásd még Pedersen (1907: 159); Lagercrantz (1933: 20—22). 28 | VYTAUTAS AMBRAZAS bhiitam *praeitis’. A lietuvių kalboje sakyta, įsakyta, o prūsų billiton visiškai atitinka gotų gipano „kas pasakyta“ (usfullnoda pata gipano MT 27,9 —éxhnpwdn to gndév „išsipildė, kas pasakyta“), plg. dar lot. iussum „įsakymas, kas įsakyta“, cénsum „vertinimas“ ir pan. Tipologiniu požiūriu svarbus Kari Liukkoneno (1993) pastebėjimas, kad ir vakarų finų kalbų veiksmažodiniai daiktavardžiai su priesaga -ma /-md, pvz.: suom. eldmd „gyvenimas“, kuolema „mirtis“, sanoma „žinia“, plačiai vartojami kaip neveikiamieji dalyviai ir savo funkcija atitinka rytinių baltų *-mo dalyvius. 3.10. Subjekto genityvas lietuvių kalboje siejamas su daiktavardinę reikšmę turinčiais bevardės giminės neveikiamaisiais dalyviais lygiai taip pat kaip su kitais veiksmažodiniais daiktavardžiais. Šiuo atžvilgiu žodžių junginiai mano gyvėnama | gyvénta arba tėvo dirbama | dirbta gretintini su mano gyvėnimas ar tėvo darbas; pasakymas Ten mano gimta Sts reiškia maždaug tą patį kaip „ten mano gimtinė“; plg. dar šiuolaikinės prozos ištrauką: Ką tai reiškia užgyventa? —És azt: ott születtél, ott haltál meg, ott nevelted fel gyermekeidet, ott van a te megszerzett GRANGD-- od. A főnévi genitivusi szerkezet szinonim, melléknévi igenévi szerkezettel való felcserélését látjuk Bretkūnas Bibliájának javításában: Perszegnotas bus tawa Pintinys ir tawa atliekama (a kihúzott atstankas helyett) V Móz 28,6 —gesegnet wird sein dein korb vnd | dein vbriges LB. A lett nyelvben a melléknévi igenevek semleges neme már kihalt, de az alanyi genitivus összekapcsolható főnévi jelentéssel bíró hímnemű alakkal, pl. : Tėva dotu, mates dotu (= devumu, davanu) to sasėju nastina (Mūlenbachs 1928: 209) „az apa ajándékát, az anya ajándékát, azt összekötöttem egy kis teherbe” (vö. duots ‘das Gegebene, die Sache’ ME, Az 536). ilyen, igei absztraktum jelentésében használt semleges nemű *-to melléknévi igenevekkel alkotott alanyi genitivusi kapcsolatoknak közvetlen megfelelőik vannak a Védákban (lásd Wackernagel, Debrunner 1954: 586), vö. Ved. mama yatam ‘az én menetem’ és lit. mano eita. A lietván nyelvvel összevethető a hasonló felépítésű iráni szerkezet is: *mana krtam ‘az általam készített; ’munkám’", vö. lit. mano kūrta. Jamison (1981: 322— 323) szerint a Védákban az alanyi genitivuszt egyáltalán leggyakrabban főnévi jellegű szenvedői igenévi alakokkal használták. 3.11. Az alany genitivuszához kapcsolódó igei főnevek, akárcsak a semleges nemű szenvedői igenevek, a litván nyelvben többnyire intranzitív igékből képződnek, pl.: baisus jos verkimas VIKV; az öregek beszéde VN; pereis žuvų nerštas Jz (lásd még Ulvydas, szerk. 1976: 204—205); hasonlóképpen a régi írásokban is: ischeijmas ia WP 52,,; a föld lehajlása, az égé *SD 390,,,,; és a haragja, mint a tűz, ég BP 213 stb. A tranzitív igék képzett alakjaival a szubjektumi genitívusz ritkábban fordul elő, vö.: az anya szeretete, a barát meghívása, a tanár dicsérete. Hasonlóképpen van ez a lett nyelvben is, vö.: bērnu raudasana | raudas „gyermekek sírása /sírásai- ”, acu „Ezt a szerkezetet számos munkában részletesen vizsgálták, vö. Benveniste (1962: 52 kk.), Cardona (1970); Edel'man (1974); Haudry (1977: 409); Schmalstieg (1995: 19-20); Euler (1998: 75). A LITVÁN NYELVI PASSZÍVUM FEJLŐDÉSÉNEK JELLEMZŐI | 29 redzéjums „szemlátás” és hasonlók. (vö. Endzelins 1951: § 400401; Lepika 1954: 66— 67; Ozols 1961: 183). Megjegyzendő, hogy a litván nyelvben a cselekvő igékből képzett főnevekkel ugyanazokat a birtokos névmási formákat használják, mint a szenvedő melléknévi igenevekkel, pl.: mano verkimas nieko nepadėjo KLM; tas tavo trynimas niekam tikes SINT; koks čia tavo gailestis —verki be ašarų LDK. Eközben a tárgy genitivusa nem birtokos formájú, vö.: tavęs trynimas, tavęs atradimas (LKŽ. jį 1057); manęs ieškojimas /laukimas stb. Ez azt mutatja, hogy a deverbális főnevek cselekvésének alanyát jelölő genitivus éppúgy kapcsolatban áll a possessivusszal, mint a szenvedő igenevekkel használt genitivus. 3.12. Az adnominalis genitivus alanyi és possessivusi jelentésének történeti kapcsolatát számos indoeurópai nyelvben régóta megfigyelték (vö. Delbrūck 1893: 342— 352; Brugmann 1911: 599-604; Krahe 1972: 74)%, Brugmann (1911: 604) azonban már hangsúlyozta, hogy ez még nem bizonyítja, hogy a deverbális főnevek melletti alanyi genitivus a possessivusból fejlődött ki. A későbbi kutatások arra engednek következtetni, hogy az alanyi jelentés ősi, és megalapozta az adnominalis genitivus tárgyi, valamint egyéb jelentéseit*'. Úgy tűnik, hogy a deverbális főnevek és igenevek melletti alanyi és possessivusi genitivus az adnominalis szerkezetek tágabb csoportjába tartozik, amelyek a cselekvéses tulajdonság valamely dologhoz vagy személyhez való hozzárendelését fejezték ki. Az ősidőkből örökölt, a litván nyelvben pedig igen produktív, deverbális főnevek melletti alanyi genitivushasználat minden bizonnyal egyike volt azoknak a tényezőknek, amelyek elősegítették az alanyi genitivus szélesebb körű használatát a deverbális főnevekhez jelentésükben és funkciójvo ukban közel álló, semlegesnemű szenvedő igenevek mellett is. Így érthető, hogy mindkét esetben a névmások ugyanazokat a birtokos genitivusi alakjait látjuk. 3.13. A tárgyesetű genitív használatának kedvező feltételeit a genitívuszi alanyi és partitivusi jelentés egybeesése teremtette meg azokban a mondatokban, amelyek állítmánya létezést, fennállást (biiti, gyvėnti), illetve állapotváltozást (dygti, augti stb.) jelentő ige. Ilyen esetekben a meghatározatlan mennyiséget jelentő genitívusz egyben az állapot alanyát (páciensét) is megnevezi; függ mind a ragozott igealakoktól, mind pedig a semleges nemű szenvedő melléknévi igenevektől, vö. : Mūsų miške dar yra | esama ąžuolų; Čia neseniai grybų buvo /būta. A genitívusz partitivuszi jelentése nyilvánvaló a cselekvő és a szenvedő, semleges nemű melléknévi igenevek párhuzamos használatából, vö. : Kiek ten varnų esama! PLS —Čia vabalų esą MZ; Ma éjjel farkasok voltak PLS —Nagyon sok áfonya volt Kp. * Az ágens (illetve a szubjektum) genitivusára birtokosi jelentésben lásd még Keenan (1986: 264). * Vö. Benveniste (1962: 17-18) a lat. ludus pueri „a gyermek játéka”, risus pueri „a fiú nevetése” szerkezetekről, amelyek a későbbi mos pueri „a fiú szokása- ”, liber pueri „a fiú könyve” alapjául szolgáltak. Az objektív genitivusnak a szubjektív genitivusból való esetleges eredetéről lásd még Haudry (1977: 66). 30 | VYTAUTAS AMBRAZAS Az állapot szubjektumát (páciensét) kifejező genitivus hasonlóképpen kapcsolódik a nemleges nebūti ige ragozott alakjaihoz, valamint a cselekvő és szenvedő, semleges nemű melléknévi igenevekhez, vö. : Čia nėra nebuvo | vandens; Čia nesą nebuvo | vandens; Itt nem volt víz. Már / említettük, hogy a biiti ige semleges nemű szenvedő melléknévi igenevei (különösen a biita igenév) a genitivus subiectivusszal rendkívül gyakran használatosak (lásd 3.2). A két jelentés kereszteződésének hozzá kellett járulnia a genitivus subiectivus megszilárdulásához az állapotot kifejező intranzitív, semleges nemű szenvedő melléknévi igenevekkel alkotott szerkezetekben. A partitivusi genitivusi jelentés a litván nyelvben nagyon jól fennmaradt, míg a negációs genitivus használata általánosult és grammatizálódott. 3.14. A genitivus subiectivus a litván nyelvben a semleges nemű szenvedő melléknévi igenevekkel szélesebb körben használatos, ir mint más rokon nyelvekben, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy maga a szerkezet új volna. A lett nyelvben a semleges nem eltűnésével megszűntek a feltételek a genitivus subiectivus semleges nemű szenvedő melléknévi igenevekkel való használatához is. Helyüket elfoglalva a hímnemű egyes számú nominativus csak a nőnemű egyes számú nominativushoz hasonló személytelen használatot őrizte meg a litván nyelv egyes žemaitė dialektusaiban (vö. 3.5). A lett nyelv egyeztetett szenvedő melléknévi igeneveket tartalmazó szerkezeteiben azonban a genitivus subiectivus mindmáig fennmaradt; vö. többek között Indāne (1986: 101, 107) Dignāja nyelvjárásából közölt alábbi példáit: burkani pelu sagrauzti ‘a répákat az egerek megrágták’; deki vėl mates austi „apklotai dar motinos austi“ (plg. Mūlenbachs 1928: 209; Endzelins 1951: § 398; Gaters 1993: 295-296), žr. dar 2.7-8. Toks subjekto genityvas veikiausiai buvo siejamas ir su latvių kalbos neveikiamaisiais bevardės giminės dalyviais prieš jiems išnykstant. Ryškių paralelių matome rusų kalbos šiaurinėse tarmėse, kur subjektą žymintis genityvas su prielinksniu «ar of plačiai vartojamas su tranzityviniais ir intranzityviniais *-to ir *-no neveikiamaisiais dalyviais, tarp jų ir dalyviu byto (plg. lie. būta), pvz.: u tebja vezde byto „tavo visur būta“; u dožža (=doždja) byto „lietaus būta“; u nego vypito „jo išgerta“; u menja otdochnuto „mano pailsėta“; ot Pet'ki pisano „Petkos rašyta“ ir pan. (žr. Matveenko 1961: 121-128; 1970; Kuz'mina, Nemčenko 1971: 18-19; Kuz’mina 1984: 27; Sabenina 1983: 56; Sobolev 1998). A konstrukciót a régi orosz nyelv írásos emlékei is tanúsítják, pl.: of tė zapovédano obnoviti vetschii mirs LAVR. 11 ‘megígérted, hogy helyreállítod a régi világot’ (Borkovskij 1968: 172-173). Feltételezik, hogy az elöljárós szerkezet itt a régebbi elöljáró nélküli genitivust * váltotta fel, hasonlóan a görög bé + GEN. szerkezethez (a görög nyelv elöljáró nélküli alanyi genitivusáról lásd Schwyzer 1975: 119). A megfelelő + GEN. elöljárós szerkezetet a litván és lett nyelvben erőteljesen ösztönözte a lengyel és a német nyelv (vö. Palionis 1967: 1792 Schmalstieg (1980: 177-178; 1985: 31; 1995: 7-8, 14; 1999: 25). E tekintetben figyelemre méltó az ux + GEN. alanyi jelentésű konstrukciók (« menja otdochnuto) és a véges igét tartalmazó, elöljáró nélküli genitivus (volkov zdes’ est”) areális elterjedésének egybeesése az észak-orosz nyelvjárásokban, vö. Kuz'mina (1984: 27-29). A LITVÁN NYELVŰ PASSZÍVUM FEJLŐDÉSÉNEK JELLEMZŐI | 31 180; Endzelins 1951: $ 542), de a nyelvjárási és folklóradatok arra késztetnek, hogy feltételezzük: belső fejlődési okai is vannak (vö. 2.11). Az alanyi jelentésű elöljárós szerkezeteket a semleges nemű szenvedő melléknévi igenevek alakjaival a latin nyelvben is kapcsolatba hozták, pl.: a nobis dictum est “általunk mondatott' (Hartmann 1954: 138). A rokon nyelvekben található, fentiekben és korábban (3.5, 3.9, 3.10) említett megfelelések alapján elismerhető, hogy a litván nyelv tranzitív és intranzitív igeneveinek alanyi genitivusszal álló, semlegesnemű szenvedőigenév-- szerkezetei a távoli ókor örökségei. 4. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A passzívum, akárcsak maga a diatézis kategóriája, a litván nyelvben viszonylag új nyelvi jelenség. A litván nyelv önálló fejlődésének időszakában alakult ki, és a különböző nyelvjárásokban sajátos vonásokat mutat. A diatézis kategóriájának morfológiai és szemantikai előfeltételei azonban — a cselekvésnek az alannyal való viszonya szerinti szembeállítás az igés melléknevek, valamint az azokból kifejlődött, *-mo és *-to képzőjű igenevek képzési jelentéseiben — a baltikumi ókorból öröklődtek. 2. Az egyeztetett szenvedő igenevekkel alkotott passzívum a litván nyelv nyugati nyelvjárásaiban az írásbeliség kezdete előtt kezdett kialakulni, és e nyelvjárások szerzőinek szövegeiben a XVI. századtól adatolt. Litvánia keleti és déli nyelvjárásaiban mindmáig csak az ilyen passzívum csírái figyelhetők meg. 3. Az egyeztetetlen, semlegesnemű szenvedő igenevekkel alkotott passzívum széles körben használatos a litván nyelv keleti és déli nyelvjárásaiban, az egyelemű (személytelen), semlegesnemű igenévi szerkezetek pedig régóta valamennyi nyelvjárásra és a köznyelvre is jellemzők. E passzívum alapját az indoeurópai régi névszói (nominális) típusú mondatok alkotják, amelyekben az igék és a melléknevek egyeztetetlen formában állnak. 4. A genitivus subiecti a semleges nemű, a verbális főnevekhez közeli jelentésű passzív participiumok mellett egykor valószínűleg a többi verbális főnévhez hasonlóan kapcsolódhatott. Szorosan kapcsolódik hozzá ősidők óta a possessivus genitivus; ezt a kapcsolatot a litván nyelv személyes és néhány más névmásának birtokos alakjai mutatják, amelyeket mind passzív participiumokkal, mind pedig verbális főnevekkel használnak. 5. A semleges nemű passzív participiumokkal alkotott, genitivus subiectit tartalmazó szerkezetek produktivitását a litván nyelvben a következő belső feltételek magyarázhatják: (a) a semleges nem egyeztethetetlen alakjainak, egy ősi nominális mondattípuson alapuló predikatív funkciója jól fennmaradt; (b) a genitivus subiecti széles körű használata verbális főnevekkel, amelyek jelentésükben sok esetben közel állnak a semleges nemű participiumokhoz; (c) a genitivus subiecti és a genitivus partitivus jelentéseinek kereszteződése az állapotigék passzív participiumaival alkotott szerkezetekben. RÖVIDÍTÉSEK AD —Adutiškis, Švenčionių r. A1N-Alanta, Molėtų r. 32 | VYTAUTAS AMBRAZAS Ars–Alsėdžiai, Plungės rajonas ALVT — Alvitas, Vilkaviškio rajonas A1z – Alizava, Kupiškio rajonas AN — Anykščiai AuK – Aukštadvaris, Trakų rajonas. BARANAS – Baranauskas Antanas. Anykščių šilelis, Vilnius: Valstybinė grožinės literatūros leidykla, 1949. BM – Litván nyelvjárások, A. BARANOWSKI gyűjtése, 1. Szövegek, szerk. E SPECHT, Lipcse, 1920. BP, — [Jonas Bretkūnas] POSTILLA Tatai elti Trumpas ir Praftas Ifchguldimas Euangeliu /fakamuiu Bafžniczoie Kriklchcsionilchkoie | nūg Aduento ik Weeliku. Jono Bretkūno, Lietuvos klebono Karaliaučiuje, perrašyta. Karaliaučiuje išspausdino Jurgis Osterbergeris. Viešpaties metai 1591. BP, —[Jonas Bretkūnas] POSTILLA, tai yra trumpas ir aiškus Evangelijų, skaitomų bažnyčioje, išdėstymas krikščioniškojoje, nuo Vėlinių iki Advento. Jono Bretkūno, Lietuvos klebono Karaliaučiuje, perrašyta. Iffpaufta Karaliaucziuie /Iurgio Ofterbergero. Viešpaties metai 1591. BRB — Biblija, tai yra visas Šventasis Raštas, išverstas į lietuvių kalbą JONO BRETKAUS... Karaliaučiuje 1579–1590. A kézirat fénymásolatából, valamint a fotomechanikus kiadás 1., 2. és 7., 8. kötetéből idézve (szerkesztette J. D. Range és E. Scholz, Paderborn–München–Wien- –Zürich: E. Schoningh, 1991–1998). BRZ — Biržai BsO — Ožkabalių dainos, gyűjtötte J. Basanavičius doktor. I–IV. rész, Chicago: 1903–1905. BsV — Iš gyvenimo vėlių bei velnių, gyűjtötte J. Basanavičius doktor, Chicago: 1903. Brc – Betygala, Raseinių r. BW — Kr. BARONS és H. WISSENDORFS. Latv dalok 1–6. Jelgava és Petrograda, 1894–1915. CHNT —Czestaw KUDZINOWSsKI, Jan OTREBSKI, Biblia litewska Chyliriskiego. Újszövetség 2, Szöveg, Poznań: az Ossoliński Nemzeti Intézet, 1958. DAUKD – [szerk. SIMONAS DAUKANTAS] Dajnes Šiamajtiū pagat Zodiū Dajninikū iszraszytas... Petropilie 1846, Spaudinie pas C. KRAY. DBG – Dubingiai, Molėtai járás. DGL – Daūgailiai, Utena járás. Daiš – Daugėliškis, Ignalina járás. Dkk – Duokiskis, Rokiškis járás. DoN — Kr. DONELAITIS, Metai ir pasakėčios [Az évszakok és mesék], szerk. V. VITKAUSKAS, Vilnius: Baltos lankos, 1994. A továbbiakban a PL, VD, RG, ZR, PP rövidítéseket használjuk. Az AG, LG különálló szövegeket jelölnek, a számok pedig a szövegek sorait jelölik. DP — Postilla CATHOLICKA Tdi elt: Išguldimas Ewangeliu kiekwienos Nedelos ir ffwgtes per willTūs metus, Per Kūniga MIKALOIV DAVKSZA Kanoniką Médniku | iš lėkifko pergūldita. Su wald ir dalaidimu wireufiuių. W Wilniui | Drukamioi Akadėmios SOCIETATIS IESU. A.D. 1599. Idézet Daukšas Postilė című művéből. Fakszimile kiadás, Kaunas: Lietuvos Universiteto leidinys, 1926. DRSK—Druskininkai. Ds—Dūsetos, Zarasai járás. ERŽ—Erzvilkas, Jurbarkas járás. Gwmz —Silvestras Gimžauskas, Žodžej isz givos kalbos letuviy Linkmeniszkiu ir kiti jo raštai: Metine Dovanele antra del Lietuvninku ir Zemaiczu parasze Mainionis del brolu ir seseru Vilniuje: spaustuvėje Juozapa Zavadskia. 1891. GRANGD -R. GRANAUSKAS. Gyvulėlių dainavimas, Vilnius: Presvika, 1998. GRzZ —Grūžiai, Pasvalys járás. IGN —Ignalina IMB—Imbradas, Zarasai járás. JABL -Jono Jablonskio lapeliai LKŽ kartotekoje, kuriuose nenurodytas šaltinis. JD —Lietūviškos dajnos, užrašytos par Antaną Juškėvičę. 3 tomai. Kazanės imperatorinio universiteto spaustuvė, 1880-1882. LIETUVIŲ KALBOS PASYVO RAIDOS BRUOŽAI | 33 JNš —Joniškis JNšŠK —Joniškėlis JRB —Jūrbarkas JZ —Jūžintai, Rokiškio járás. KB-Kabėliai, Varėnos járás. KL —Kuliai, Plungė járás. KriM — Kelmė KrP — Klaipėda Kurt — Kaltanėnai, Švenčionysi járás. KLvD — Poroszországi litván dalok. Összegyűjtötte.- .. Vilus Kalvaitis. Tilsit: E. Jagomasto „Lituanijos” nyomdája, 1905. Kp — Kupiškis Krč — Kapčiamiestis, Lazdijai járás. KRG — Kretingalė, Klaipėdai járás. KRTIN — Kairtena, Kretingai járás. Krtk — Kūktiškės, Utenai járás. LB — M. LUTHER, Az Új Testamentum németül, Wittemberg, 1546. Idézve a weimari kritikai kiadás alapján: D. Martin Luthers Werke. Kritische Gesamtausgabe 6. A német Biblia, Weimar: Hermann Bohlaus Nachfolger, 1929. LBr —Litván népdalok és mesék a poroszországi és az oroszországi Litvániából, A. LESKIEN és K. BRUGMAN gyűjtése. Strassburg, 1882. Lok — Lyduokiai, Ukmergėi járás. LEX — Lexicon Lithuanicum. (az egykori königsbergi levéltár 17. századi kézirata. Msc, 1784). LKT — A litván nyelvjárások. Chrestomathia, szerk. E. GRINAVECKIENĖ, K. MORKŪNAS, Vilnius: Mintis, 1970. Lkv — Laiikuva, Šilalė járás. LKŽ — A litván nyelv szótára 1–19, Vilnius: Mintis (1, 2, 7–9), Mokslas (10–15), Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó (3–5, 6), Tudományos és Enciklopédiai Kiadó (16, 17), Tudományos és Enciklopédiai Kiadói Intézet (18, 19), szerk. J. KRUORAS (1, 2, 6–10), K. ULVYDAS (3–5, 11–16), V. VITKAUSKAS (17–19), Vilnius, 1968– 1999. Lr — Lčipalingis, Lazdijai járás. LTR — Litván népköltészeti kézirattár (a Litván Irodalmi és Folklórintézet kéziratos népköltészeti gyűjteményei). MAR —A négy evangélium óegyházi szláv változata. Codex Marianus- ... szerk. V. JAGIC, Berolini, 1883. Mc — K. Macius (1875–1905), írásai és kiegészítései Juška szótárához. MCcH —G. MICHELINI, Martyno Mažvydo raštai ir jų šaltiniai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2000. A számok a könyv azon oldalait jelölik, ahol a forrásszövegek szerepelnek. ME —K. MULENBACHS, J. ENDZELINS. Latviešu valodas vardnica 1-4, Riga: Izglitibas ministrija, 1923-1932. MrT -Molétai MRC —Marcinkonys, Varėnos r. MT -MARGARITA THEOLOGICA |...) perguldita per Simona Wai lchnora |...) IL fchfpaurfta Karaliaucsiuie Pru fu/ perJurgi Olterbergem/meti fg) Chri ftaus 1600. A G. Michelini által készített, a latin eredetivel együtt kiadott fakszimile kiadást használtuk: Simono Vaisnoro 1600 metų Zemczuga Theologischka ir jos šaltiniai, Vilnius: Baltos lankos, 1997. MT BI – Lietuviška Zacharijaus Blotno pratarmė SKAITITOIOP S. Vaišnoro „Žemčiūgai teologiskai (MT). MZ — Mažvydas. A legrégebbi litván nyelvemlékek 1570-ig, szerkesztette Jurgis GERULLIS, Kaunas: Svietimo Ministerija, 1922. x MZ, —Egy litván nyelvtan alapjai, amelyben az ifjabb Ruhig által korábban kiadott grammatika szolgált alapul, de Christian Gottlieb Mielcke erősen kibővítette, új munkákkal javította és gyarapította... Königsberg, 1800. 34 | VYTAUTAS AMBRAZAS Mžš — Miežiškiai, Panevėžys járás. NiEM — Litauische Volkslieder aus dem handschriftlichen Nachlass Prof. J. J. Mikkolas. Eino Nieminen fordítása és kiadása. Helsinki, 1949. OB — Obéliai, Rokiškis járás. PG — Pagiriai, Kėdainiai járás. PL — Palėvenė, Kupiškis járás. PLM — Palémené, Kaišiadorys járás. PiN — Plūngė. Prš — Palūšė, Ignalina járás. PN — Panevėžys. PRN — Prienai. PRNG — Paringys, Ignalina járás. Pš — Pašvitinys, Pakruojis járás. PšL — Pūšalotas, Pasvalys járás. RDM — Rudamina, Lazdijai járás. RDN — Nemunėlio Radviliškis, Biržai járás. RG — Ragainė. RK — Rokiškis. RM — Ramygala, Panevėžys járás. SB — Subačius, Kupiškis járás. ScHG — August SCHLEICHER Litauische Grammatik című műve. Prága, 1856. Sk — Skaisgirys, Joniškis járás. SKD — Skuodas. Ske — Skapiškis, Kupiškis járás. SL — Salos, Rokiškis járás. SIX — Salakas, Zarasai járás. SLM — Salamiestis, Kupiškis járás. SINT — Salantai, Kretinga járás. SMN — Simnas, Alytus járás. SP — [Konstantinas Sirvydas,] PYNKTY KAZAN... PRZEZ Kšiędza KONSTANTEGO SZYRWIDA /Theologa Societatis IESV... W WILNIE W Drukarni Akademiey Societatis [ESV ROKU (I—1692, II—1644; a fényképmásolat kiadását használták: Franz SPECHT, Syrwids Punktay sakimu, Gottingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1929). Ss — Sasnava, Marijampolė járás. ŠLČ — Matas ŠALČčius, szójegyzék és egyéb írások. Sts — Satés, Skuodas járás. TRG – Tauragė. TRK — Tirkšliai, Mažeikių járás. VEE-[Baltramiejus Vilentas): Euangelias bei Epiftolas | Nedeliu irfchwentuju dienolu fkaitomofias... pilnai ir wiernai pergulditas ant Lietuwifchka... per Baltramieju WILLENTA- ... Ifchfpauftas Karalauc3ui per Jurgi Ofterbergera/MetuM. D. LXXIX. Vkš – Viekšniai, Akmenė járás. Vik — Valkininkai, Varėna járás. VLKV — Vilkaviškis. VN – Vainūtas, Šilutė járás. VRNV — Varenavas, Grodno terület. A LITVÁN NYELVI PASSZÍVUM FEJLŐDÉSÉNEK JELLEMZŐI | 35 Vs – Veisiejai, Lazdijai járás. VST — Vištytis, Vilkaviškis járás. VžNs—Vyžuonos, Utena járás. *W —Poftilla Catholicka Mnieylza. |...) Pr3e3 D. JakvBA Wvyka |...) KRAKOWIE-BAN, Andrseid Piotrkowciyka Nyomdájában/Ré 1590. A harmadik kiadás fénymásolata. WP -ISCHGVLDIMAS || EVANGELIV PER WISVS METIJVS |...) 1573. A wolfenbütteli névtelen posztilla. V. Gaigala által közzétett részletekből idézve (GAIGALAT W., Die Wolfenbiirteler litauische Postillenhandschrift aus dem Jahre 1573, Mitteilungen der Litauischen literarischen Gesellschaft. Inaugural-Dissertation der Philosophischen Fakultat, Tilsit: Druck von Otto V. Mauderode, 1900), valamint J. Karaciejus kiadásából (Wolfenbiittelio Postilė, parengė ir įvadą parašė... J. Karaciejus, Vilnius: Zara, 1995), figyelembe véve J. Gelumbeckaitė javításait (Archivum Lithuanicum 2, 2000, 173-194). ŽD-—Židikai, Mažeikių r. ŽEMR —ZEMAITE. Raštai, 1-6, Vilnius: Valstybinė grožinės literatūros leidykla, 1956-1957. ŽGŽagarė, Joniškio r. IRODALOM AMBRAZAS, V. 1977: A közvetett mód elterjedése és eredetének problémája. A litván nyelvészet kérdései 17, 7-54. AMBRAZAS, V. 1979: A litván nyelv részes mellékneveinek történeti szintaxisa, Vilnius: Mokslas. AMBRAZAS, V. 1986: A litván mondat szintaktikai és szemantikai struktúráinak egységei. A litván nyelvészet kérdései 25, 4—44. AMBRAZAS, V. 1990: A balti nyelvek mellékneveinek összehasonlító szintaxisa. A balti participiumok összehasonlító szintaxisa, Vilnius: Mokslas. AMBRAZAS, V., szerk. 1997a: A kortárs litván nyelv grammatikája, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 31997. AMBRAZAS, V., szerk. 1997b: Lithuanian Grammar. Vilnius: Baltos lankos. ANDERSEN, P. K. 1985: A passzívum grammatikai kategóriája az óindben: Funkciója. Schlerath, B., szerk., Grammatikai kategóriák. Funkció és történet, Wiesbaden: Ludwig Reichert, 47-57. BENVENISTE, E. 1948: Cselekvőnevek és cselekvésnevek az indoeurópai nyelvben, Párizs: Adrien-Maisonneuve. BENVENISTE, E. 1962: A latin genitivus: az esetfunkciók elemzéséhez. Lingua 11, 10–18. BERGMANE, A. 1955: A lett nyelv kettős participiumainak melléknevesedéséről. Valodas un literaturas institiita raksti 5, BORKOVSKIJ, V. I. 1968: A keleti szláv nyelvek összehasonlító-történeti szintaxisa. Az egyszerű mondat 23-36. típusai, Moszkva: Nauka. BRUGMANN, K. 1895: A -fo képzővel alkotott participiumok a latin és az umber-oszk nyelv igerendszerében. Indogermán kutatások 5, 89-152. BRUGMANN, K. 1906: Az indogermán nyelvek összehasonlító grammatikájának alapvonalai 2/1, Strassburg: Triibner. BRUGMANN, K. 1911: Az indogermán nyelvek összehasonlító grammatikájának alapvonalai 2/2, Strassburg: Triibner. BRUGMANN, K. 1925: Az egyszerű mondat szintaxisa az indoeurópai nyelvekben, Berlin–Leipzig: De Gruyter. CARDONA, G. 1970: Az indoiráni mana (mama) krtam szerkezet. Language 46(1), 1–12. CHODOVA, K. I. 1980: Az egyszerű mondat az óegyházi szláv nyelvben, Moszkva: Nauka. CHRISTEN, S. 1998: Személytelen szerkezetek és másodlagos megszemélyesítés. 53-61. Linguistica Baltica 7, CosTELLO, J.R. 1984: A protoindoeurópai körülíró passzív szerkezet. Word 35 (2), 127–161. DELBRUCK, B. 1893: Az indoeurópai nyelvek összehasonlító szintaxisa 1, Strassburg: Trübner. DzINTARS, N., OzoLA, I. 2000: A középdialektus Kurzemei nyelvjárásának igenevei. Nemzetközi baltisztikai kon-