Olegas Trubačiovas

In Memoriam | 251 No, kő kövön marad, a szavakat a fák ágaiból, a gyep alól összegyűjtjük, dalba rendezzük, és örülni fog az atyák nyelve, a megalázott árva – a mélyből régi, rég elfeledett fájdalom tör elő. (Irodalom és művészet, 1987 03 13)2. Antons Breidaks többé nem örülhet az atyák nyelvének, és nem szedheti dalba a szavakat. Algirdas Sabaliauskas Olegas Trubačiovas 1930 10 23 – 2002 03 09 Súlyos csapás érte az orosz szlavisztikát: hosszas betegség után meghalt egyik legnevesebb képviselője, Olegas Trubačiovas, a tehetséges tudós, aki a balti nyelvek kutatásában is jelentős nyomot hagyott. O. Trubačiovas 1930. október 23-án született Volgográdban. 1952-ben, a Dnyepropetrovszki Egyetem elvégzése után, 1952–1955 között a Moszkvai M. Lomonoszov Állami Egyetem aspirantúráján tanult (témavezetője S. B. Bernštein volt). 1955–1961 között a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Szlavisztikai Intézetében dolgozott. 1961-től haláláig O. Trubačiovas tudományos tevékenységének fő színtere az Orosz Nyelvi Intézet volt. 2 A latgal írás: orgonabokor a kerítés helyén, ott, ahol kő kövön... Nem, kő kövön marad, a szavakat a fák ágaiból, a gyep alól összegyűjtik, dalba rendezik, és örülni fog az atyák nyelve, a megalázott árva – a mélyből régi, rég elfeledett fájdalom tör elő. 252 | IN MEMORIAM 1957-ben O. Trubačiov megvédte kandidátusi disszertációját, amely később önálló könyvként jelent meg: A szláv rokonsági terminológia és a társadalmi berendezkedés néhány legrégebbi terminusának története (История славянских терминов родства и некоторых древнейших терминов общественного строя, Москва, 1959). Disszertációja írása közben O. Trubačiov hosszabb időt dolgozott Litvániában. Gondosan átnézte Kazimieras Būga etimológiai szótárának cédulagyűjteményét, valamint akkor még kiadatlan munkáját: Jegyzetek és kiegészítések A. Preobraženskij orosz etimológiai szótárához. Hamarosan megjelent O. Trubačiov újabb, nemcsak a szláv, hanem a balti nyelvészet szempontjából is jelentős könyve: A háziállatok elnevezéseinek eredete a szláv nyelvekben (Происхождение названий домашних животных в славянских языках, Москва, 1960). Két évvel később jelent meg a Vlagyimir Toporovval közösen írt, nagy visszhangot kiváltó mű: A Felső-Dnyeper-vidék vízneveinek nyelvészeti elemzése (Лингвистический анализ гидронимов Верхнего Поднепровья, Москва, 1962), amelyben folytatták K. Būga korábbi kutatásait, és kimutatták, hogy a régi baltiak területéhez a Dnyeper teljes felső vízgyűjtő medencéje is hozzátartozott. O. Trubačiov e mű folytatását is megírta: A jobb parti Ukrajna folyóinak nevei (Названия рек Правобережной Украины, Москва, 1968). A balti nyelvészek számára érdekesebb gondolatait a vilniusi Baltisticában tette közzé (1968, 4(1), 31–53). 1965-ben O. Trubačiov megvédte doktori disszertációját, amely szintén hamarosan önálló könyvként jelent meg: A szláv nyelvek mesterségterminológiája (Ремесленная терминология в славянских языках, Москва, 1966). Talán sokak számára váratlan volt a mű következtetése, miszerint ezen a területen jóval kevesebb balti–szláv lexikai izoglossza van, mint szláv–germán és szláv–latin. O. Trubačiov más munkáiban is vizsgálta a balti nyelvek szókincsének különféle kérdéseit. A balti és a szláv nyelvek legrégebbi kapcsolataival a sok vitát kiváltó monográfiájában is foglalkozott: A legősibb szlávok etnogenezise és kultúrája (Этногенез и культура древнейших славян, Москва, 1991). O. Trubačiov munkatársak csoportjának segítségével készítette a szláv etimológia monumentális művét, a Szláv nyelvek etimológiai szótárát (Этимологический словарь славянских языков, Москва, 1974–). Munkatársai hetvenedik születésnapja alkalmából köszöntve O. Trubačiovot alighanem helyesen nevezték ezt a művet „útja csúcsának, keserű és lenyűgöző robotnak”. Kár, hogy ennek az útnak a csúcsa talán még csak félúton van (a 26. füzetben az O betű kezdete), miközben a fő utas már nincs közöttünk... O. Trubačiov nemcsak a szlavistáknak, hanem a balti nyelvészeknek is szolgálatot tett Max Vasmer Orosz etimológiai szótárának (Russisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg, 1953–1957, I–III) oroszra fordításával. A fordítást saját jegyzeteivel is kiegészítette. 1972-ben O. Trubačiovot a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagjává választották. Akkoriban ő volt ennek a tudományos intézménynek a legfiatalabb filológus tagja, és az egyetlen, akinek kutatási érdeklődése ilyen szorosan kapcsolódott a balti nyelvészethez. 1992-ben O. Trubačiovot az Orosz Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. 1997-től ő szerkesztette az orosz nyelvészet vezető folyóiratát, a Вопросы языкознания címűt. 1963-ban megalapította és szerkesztette az Этимология. című időszaki kiadványt. O. Trubačiov igen szoros együttműködést ápolt a litván nyelvészekkel. 1967-ben a Vilniusi Egyetemen opponense volt Simo Karaliūnas kandidátusi és Zigmas Zinkevičius doktori disszertációjának. Előadást tartott a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetben. IN MEMORIAM | 253 O. Trubačov halála alkalmából Vlagyimir Toporov ezt írta e sorok szerzőjének: „Trubačov halálával véleményem szerint korunk legkiválóbb etimológusa távozott az élők sorából, egy Isten kegyelméből való etimológus.” Oleg Trubačovot a Moszkvától délnyugatra fekvő Trojekurovszkoje temetőben temették el. Ez a temető már nem egy, számunkra jól ismert orosz tudósnak adott végső nyughelyet. Algirdas Sabaliauskas