Olegas Trubačiovas

IN MEMORIAM |251 Nos, kő kőre rakódik, szavak a kéregre vésődnek, az években összegyűlnek, dalba rendeződnek, és örülnek nyelvednek, szomorú, — a mélyből a felszínre emelkedik az öreg, rég elfeledett fájdalom. (Literatūra un maksla, 1987 03 13). Antons Breidaks többé nem örül szülői nyelvének, és nem fogja dalba szedni a szavakat. Algirdas Sabaliauskas OLEGAS TRUBACIOVAS 1930 10 23 — 2002 03 09 Súlyos csapás érte az orosz szlavisztikát: súlyos betegség után elhunyt egyik legkiválóbb képviselője, Oleg Trubacsov, tehetséges tudós, aki maradandó nyomot hagyott a balti nyelvek kutatásában is. O. Trubacsov 1930. október 23-án született Volgográdban. 1952-ben elvégezte a Dnyepropetrovszki Egyetemet, 1952–1955 között pedig a Moszkvai Állami M. V. Lomonoszov Egyetem aspirantúráján tanult (vezetője S. B. Bernštein). 1955–1961 között a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Szlavisztikai Intézetében dolgozott. 1961-től haláláig O. Trubacsov fő tudományos tevékenysége az Orosz Nyelv Intézetéhez kapcsolódott. 5 Latgal írás: orgonabokor a kerítés helyén, ott, ahol kő kövön... Nem, kő kövön marad, a szavakat a fák ágaiból, a gyep alól gyűjtik össze, dalba rendezik, és örülni fog a szülők nyelve, a megalázott árva — a mélyből felszínre tör egy régi, rég elfeledett fájdalom. 252 | IN MEMORIAM 1957-ben O. Trubacsov megvédte kandidátusi disszertációját, amelyet később külön könyvként adtak ki A szláv nyelvek rokonsági terminusainak és a társadalmi berendezkedés egyes legősibb terminusainak története címmel (Mcmopus ciaeanckux mepsunos podemea u Kekomopbix Opeeneiiumx mepmunos obujecmeenro2o cmpos, Mocxea, 1959). Disszertációja megírásakor O. Trubacsov hosszabb ideig Litvániában dolgozott. Gondosan átnézte Kazimieras Būga etimológiai szótárának cédulaanyagát, valamint annak akkor még kiadatlan munkáját, a Megjegyzések és kiegészítések A. Preobrazsenszkij orosz nyelvi etimológiai szótárához című művet. Hamarosan megjelent O. Trubacsov másik, nemcsak a szláv, hanem a balti nyelvészet szempontjából is jelentős könyve, A háziállatok neveinek eredete a szláv nyelvekben (Ilpoucxo- >icdenue nazeanuii 0oMQUIHUX JICUBOMHBIX 6 CrasaHcKux asvikax, Mocksa, 1960). Két évvel később jelent meg a Vlagyimir Toporovval közösen írt, nagy visszhangot kiváltó mű, A Felső-Dnyeper vízneveinek nyelvészeti elemzése (JIuneeucmuueckKuū ananu3 2uoporumoe Bepxnezo Iloonenpoews, Mocxea, 1962), amelyben folytatták K. Būga korábbi kutatásait, és kimutatták, hogy az ókori baltiak területéhez a Dnyeper felső medencéjének egész területe hozzáta31-53). rtozott. O. Trubacsov megírta e mű folytatását is, A jobb parti Ukrajna folyónevei címmel (Haseanua pex Ilpaeo6epencnoti Yxkpaunni, Mocxea, 1968). A baltistákat jobban érdeklő gondolatokat e műből a vilniusi Baltisticában tette közzé (1968, 4(1), 1965-ben O. Trubacsov doktori disszertációt védett meg, amelyet szintén hamarosan külön könyvként adtak ki A szláv nyelvek mesterségterminológiája címmel (Pemecaennas mepmunono2us 6 Chaeanckux aswikax, Mocxea, 1966). Talán sokak számára meglepő volt e mű következtetése, miszerint ezen a területen a balti–szláv lexikai izoglosszák száma jóval kisebb, mint a szláv–germán és a szláv–latin izoglosszáké. O. Trubacsov a balti nyelvek lexikájának különféle problémáit néhány más munkájában is vizsgálta. A balti és a szláv nyelvek legkorábbi kapcsolatait érintette a sok vitát kiváltó, A legősibb szlávok etnogenezise és kultúrája című monográfiájában is (Omuozenes u kyibmypa opesneiiuux chaean, Mocksa, 1991). Munkatársak egy csoportjának segítségével O. Trubacsov egy nagyszabású szláv etimológiai művön, A szláv nyelvek etimológiai szótárán dolgozott (3mumonozuueckuii croeaps cChaeanckux s361KO6, Mocksa, 1974-). Munkatársai, amikor hetvenedik születésnapja alkalmából köszöntötték O. Trubacsovot, bizonyára helyesen állapították meg, hogy ez a mű „útjának csúcsa, keserű és elbűvölő katorga”. Kár, hogy ennek az útnak a csúcsa alighanem még csak félúton van (a 26. füzetben a 0 betű kezdete), fő utasa pedig már nincs közöttünk... O. Trubacsov nemcsak a szlavistáknak, hanem a baltistáknak is szolgálatot tett azzal, hogy oroszra fordította Max Vasmer Orosz nyelv etimológiai szótárát (Russisches etymologisches Worterbuch, Heidelberg, 1953-1957, I-III). A fordítást saját megjegyzéseivel is kiegészítette. 1972-ben O. Trubacsovot a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagjává választották. Akkoriban ő volt ennek a tudományos intézménynek a legfiatalabb filológus tagja, és az egyetlen, akinek tudományos érdeklődése ilyen szorosan kapcsolódott a baltisztikához. 1992-ben O. Trubacsovot az Orosz Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. 1997-től ő szerkesztette az orosz nyelvészet fő folyóiratát, a Bonpocer aseikosnanust. 1963-ban megalapította és szerkesztette az Omunono2ua című folytatásos kiadványt. O. Trubacsov meglehetősen szoros együttműködést folytatott litván nyelvészekkel. 1967-ben a Vilniusi Egyetemen opponense volt Simo Karaliūnas kandidátusi és Zigmas Zinkevičius doktori disszertációjának. Előadást tartott a Litván Nyelv és Irodalom Intézetében. IN IN MEMORIAM [253 O. Trubačiovas mirties proga Vladimiras Toporovas šių eilučių autoriui rašė: „Trubačiovo mirtimi, mano nuomone, iš iš gyvenimo pasitraukė žymiausias mūsų laikų etimologas, etimologas iš Dievo malonės“. Olegas Trubačiovas palaidotas į į pietvakarius nuo Maskvos esančiose Trojekurovsko kapinėse. Šios kapinės jau priglaudė vieną mums ne gerai pažįstamą rusų mokslininką. Algirdas Sabaliauskas