Dėl upėvardžio „Dãnė“

MEGJEGYZÉSEK | 187 Ez segít megoldani a tó b'il.sas hangsúlyozásának problémáját is: egyes szám eszk. ugyanazon személy neve kétféleképpen ejthető —b'ilsū és b'i.Isu. 2002-ben ellenőrizve (vö. Savukynas 1966: 175-176; Balčikonis 1967: 130). Ez a változatosság attól függ, hogy a beszélő hangsúlyozni kívánja- -e az egyes számú eszközhatározót (még ezt a mondatot is hallottam: prig’ére. b'i.lsr, noha az egyes számú alanyesetben b'il.sas-t mondta). IRODALOM BALČIKONIS, J. 1978a: [Rec.] Lietuvos TSR upių ir ežerų vardynas, Kalbotyra 10, 1964. Id. alapján idézve, Rinktiniai raštai I, összeáll. A. Pupkis, Vilnius: Mokslas, 371–373. BALCIKONIS, J. 1978b: Levél a szerkesztőséghez. Baltistica 3 (1), Id. alapján idézve, Rinktiniai raštai I, szerk. A. Pupkis, Vilnius: Mokslas, 383–384. GRINAVECKIENĖ, E. 1993: A Šaltiniai nyelvjárás szövegei. Lietuvių kalbotyros klausimai 30, 137–159. LAZAUSKAITĖ, V. 1998: A déli aukštaiti nyelvjárásokban előforduló kétszótagú o-tövű főnevek hangsúlyozási változatairól (tézisek). Lietuvių kalbos institutas, Vilniaus pedagoginis universitetas. LAZAUSKAITE-RAGAISIENE, V. 2001: A kétszótagú u-tövű főnevek hangsúlyozási változatai a délkelet-aukštaitis és a kelet-aukštaitis vilniusi nyelvjárások határ menti beszédváltozataiban. A határ menti nyelvjárások és nyelvek problémái. Šiauliai, 2001, 97-109. SAVUKYNAS, B. 1966: A délnyugat-litvániai szubsztrátum problémájához. Baltistica 1 (2), 165-176. Vytautas Vitkauskas Beérkezett 2002 03 20 Litván Nyelvi Intézet Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius, Litvánia AZ UPEVARDZIO Dané"* NÉV EREDETÉRŐL Az Akmena folyó (Kretinga r.) alsó folyása a klaipėdai nyelvjárásban dane //danej~- Danė | Danija (és az is volt). Németül Dange alakban írták. A német alsónémet nyelvjárást megtanuló rusnėnaiak (M. Deivelaitis), saugaiak (J. Užpurvios fivére és sógornője), priekulėnaiak (M. Reizgys, a volt Klaipėdai kormányzó rokona), klaipėdaiak (Kazlauskas) W. Fenzlaw (1934: 141) Dange szót tartalmazó mondatát 1958-1960-- ban mindannyian da.ne || dane alakban olvasták, és azt mondták, hogy soha nem találkoztak olyan klaipėdaiakkal, akik itt g mássalhangzót ejtettek volna (tek dėdlę-tov'ė pamatė: vo-k'eška parasima Dange | pradé-je t é-p ta-rte —da.ng'e —J. Uzpurvio nővérének, Kohnienėnek a szavai). V. Mažiulis professzor F. Kuršaitis szótárára (K78) támaszkodik. Az önmagukat lietuvininkainak nevező emberek még ilyen későn is (körülbelül 1959–1963-- ban) soha nem használták ezt a kiejtést. Ha most a véletlenül megmaradt klaipėdaiak közül valaki esetleg „újszerűen” kezd így mondani a vidéket elárasztó betelepülők mintájára, régebben ilyet nem lehetett hallani. Aligha hallhatta F. Kuršaitis az élő nyelvből a Darige alakot — ez minden bizonnyal írásos forma. F. Kuršaitis Tilžė környékéről származó feljegyzései hibátlanok, más helyekről, távolabbi vidékekről származó feljegyzései azonban még igencsak valószínűtlenek is (véletlenszerű adatközlőktől?), pl.: žem. unduo, viekšniškiai VYTAUTAS MažiuLis. Nem Dané, hanem Darigė. Baltistica 34 (1), 1999, 93–98. 188 | JEGYZETEK mėnung „hónap“, sung (??) „kutya“ (Vitkauskas 2001: 168), Katyčių kylė (Vitkauskas 1997: 109— 111), ąsilinis „szamáré“, dūžis és így tovább. Az élő nyelv, azaz a nyelvjárások ezzel szemben, V. Mažiulisszal ellentétben, talán megőrizték a korábbi állapotot, mivel a g hasonlóan látható F. Kuršaitis írásaiban és más esetekben is. F. Kuršaitisnál és Mingénél (K156) így írják, noha a nyelvjárásokban csak mė.n'eje (folyó) žem. doun. Pln, Krt, Knt, Grg, Vz, m’éneje //m'ėne žem. don. (folyó és falu) Sg, Kin, Rmč, Šlu (mindenféle ingadozás nélkül), gerubė (K121) —jerubė, geyne „die Sparren“ (K118) —gegnė, žlėga (Nesselmanno?) (K526) —žlėja. Itt világosan látható a német helyesírás hatása (amely később a kiejtésbe is átment), mivel csak a leginkább elnémetesedett Pagėgiai környékén fordulnak elő nagyobb számban a g-t tartalmazó formák: žlėga, žlėga, žlėgė LKŽ K (vö. LKAI183). Ott előfordul a pajėg'ei „Pagėgiai”, sőt a g'erub’é–- „jerubė” is. A g és a j kiejtése általában is keveredik, ahogyan sok helyen más hasonló esetekben is a nyelvjárások agóniájában. Emlékezzünk arra is, hogy F. Kuršaitis Tilžétől távolabbi helyneveinek és származékainak alakjai hibásan szerepelnek ebben a szótárban: Isrutifkis (147. o.) „Įsruties lakosa”, Dubisa „Dubysa” (96. o.), vö. a német Dobisin, Dobyse, Podubisa (96. o.), Polanga „Palanga” (323. o.), Varusne „Vorusnė” (490. o.) stb. A köznyelvi szavakat még több esetben „eltorzítják”. Ez a g és j közötti ingadozás az akkori litván–német szótárak nagy részére jellemző — Ruigio, Milkaus, Nesselmanno és mások szótáraira. Ez teljesen vizsgálatlan kérdés, amelyet a germanistáknak és a lituanistáknak együtt kell megoldaniuk. Az élő nyelv gyakran egészen mást mutat, mint amit F. Kuršaitis bizonyos esetekben állít. Miért csak F. Kuršaitis Darigé alakját választották vizsgálatra a g:j-keveredés valamennyi esete közül, miközben az összes többi példát elhallgatják? A tudósok műveiben az élő nyelvre, a németesedésen át nem ment helyi emberek beszédére kellene támaszkodni. A Danė-t a köznyelv használói is elfogadták, és az állam vezetői, valamint A. Vanagas is megerősítették. V. Mažiulis javaslata a Darigé című cikkben erősen kétséges, talán még elkésett is, és bizonyos zavart okoz. A neves kabinetben dolgozó nyelvésztudósok különösen figyelnek az írásos feljegyzésekre, azoknak a „terepen” dolgozó munkatársaknak azonban, akik a nyelvjárások képviselőivel beszélgetnek, és szeretnének elmélyedni az egész nyelvi rendszerben, nagyon fontosak az élő nyelv tényei: a Dangė használatának esetében nem figyelhető meg azoknak a különféle szótárakban szereplő tényeknek a régebbi időkben való használata a nyelvjárásokban, vagyis a j: g általános keverése. F. Kuršaitis — nagyon kiváló nyelvészünk (meghatározta a litván nyelv intonációit, a hangsúlyozási rendszert, megvizsgálta Porosz-Litvánia egyes nyelvjárásait, fékezte a németesedés folyamatát), de az akkori tudományos színvonalhoz és a nyelvjáráskutatás kezdeti szakaszához mérten a tények néhol nem egészen pontosak. Ezt elhallgatni nem lehet, kutatni kell, és mindent meg kell jelölni. Szerencse, hogy A. Vanagas vezetésével a helynévkutatók, valamint E. Grinaveckienė ösztönzésére a nyelvjáráskutatók megszólaltatták a klaipėdai nyelvjárás teljesen eltűnőben lévő képviselőit — így erről a dologról is lehet mondani valamit, és lehet vitatkozni azon, hogy egy kellőképpen meg nem alapozott ok miatt meg akarják változtatni a köznyelvi norma egyik elemét, annál is inkább, mert az etimológusok kritikátlanul szeretnek átmásolni és idézni régebbi kiadványokban közölt, gyakran hiányos tényeket. A. Salį (a Salisszal folytatott beszélgetésből, 1969), aki a Dangė-t kuršizmusnak tartotta, a lett Kuršo Danga patak vonzotta. További adatok birtokában A. Salys később, miután beutazta az egész földrész. A donininkák területére a Dané (NDZ) vagy Danija forma volt használatos (vö. Salys 1992, a második iklija). 18–19. század A litván lexikográfiában a j és a g bizonyos alakokban nagyon változatosan fordult elő, ezért mindent az élő nyelv tényeinek és a használatnak kellene eldöntenie. Prof. K. Būga csupán egy általános megjegyzést tett közzé (Būga 1961: 234): „Danga vagy Minie (folyó) = Minija“. Az adott vidék kevéssé kutatott nyelvjárásai nem tették lehetővé K. Būga számára, hogy szilárdabb következtetéseket vonjon le. Nem látható, hogy K. Būga szilárdan ragaszkodott volna prof. V. Mažiulis által kifejtett gondolatokhoz: ez csupán bizonyos utalás. Végül fentebb a „Válogatott írások” III. kötetének oldalán van egy másik bejegyzés: „Ag- MEGJEGYZÉSEK | 189 gemine = Akmena (v. ö. Akmina [= akmena — beszúrta: V ¥/]) — a Kretingán átfolyó folyó, amelynek alsó szakaszát a németek Dangének nevezik“. Vajon ez nem arra utal-e, hogy K. Būga a Danė nevének és az objektum létezésének kérdését sem világította meg meggyőzően és pontosan? IRODALOM BUGA, K. 1961: Rinktiniai ir raštai 3. Összeállította Z. Zinkevičius, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. FENzLAW, W. 1936: A Memel-vidék litván helyés személyneveinek német formái, Halle. K = F. Kurszar, A litván nyelv szótára, Halle, 1883. VITKAUSKAS, V. 1997: Kylé — újdonság. Kalbotyra 44, 109–111. VITKAUSKAS, V. 2001: Lietuvių kalbos tarmių morfoneminiai reiškiniai, Vilnius: Žara. Vytautas Vitkauskas Beérkezett: 2002. 06. 24. Lietuvių kalbos institutas Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius, Litvánia NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A LEGRÉGIBB LITVÁN NYELVI EMLÉKEK KIADÁSÁRÓL A LITVÁN NYELV LEGRÉGIBB EMLÉKEINEK KIADÁSA „Acta Linguistica Lituanica“ A 45. kötetben közzétett A. Judženčio Naujų darby apzvalgoje egy megjelent 2000 m. könyvet tárgyalnak Martynas Mažvydas írásai ir jy források (vö. p. 211-213). Sajnos ez az áttekintés tele van hibákkal és félreértésekkir el. Hogy a hiszékeny olvasót ne tévesszék meg Judžentis furcsa okfejtései, legalább néhány dolgot szükséges megmagyarázni. Iš Judžentis írásából világosan látszik, hogy híján van annak a minimális to műveltségnek, amellyel már a közös nyelvészet kérdéseiről szakdolgozatot író hallgatóknak is rendelkezniük kell: nem világos számára, hogy az alfabetikus írás kérdéseit – ahogyan azt Saussure kiválóan — kifejtette – kezdetben el kell különíteni a XX a. nyelvi — elemzéstől, mivel ezek csupán a nyelvi jelek kifejezésének megjelenítési módját alkotó konvencionális eljárások: jel írás kifejezés — — — — jelentés Judžentis számára az sem világos, hogy a fordítások vizsgálatakor a legfontosabb dolog a jelentés alapján megállapított kapcsolat a forrás és a fordítás nyelvi jelei ir között: a forrás és a fordítás írása — — jelek — — jelentés — — jelek — — helyesírás