Deminutyvų seka ir funkcionavimas tekste

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLVI (2002), 59–71 A kicsinyítő képzők sorrendje és működése a szövegben JURGITA MACIENĖ Šiauliai Egyetem A litván nyelvészeti hagyományban a kicsinyítő képzős szavakat a stilisztika területéhez tartozó kifejező eszközként írják le. A kicsinyítő képzős alakokat gyakran használják az alapszavaikkal együtt. A kettő használható közvetlenül egymás mellett, vagy el is választható egymástól. A kicsinyítő képzős alak megelőzheti vagy követheti az alapszót, és olykor a két minta kombinálódik. A példák (a Kaunasi Egyetem Számítógépes Nyelvészeti Központja által összeállított konkordanciából, valamint irodalmi és publicisztikai szövegekből) a kicsinyítő képzős alakok négy funkcióját tárják fel: ezek közül kettő alapvető (pontosító és értékelő), kettő pedig másodlagos (esztétikai és kohéziót erősítő). Egy kicsinyítő képzős alak egyszerre több funkciót is betölthet. A fent említett funkciók különböző mértékben is hangsúlyossá válhatnak a kicsinyítő képzős alak helyzetétől, típusától és referenciális státuszától függően. Ezeket a tulajdonságokat olykor más nyelvészeti eszközök is kiegészítőleg jelölik. 0. BEVEZETÉS A kicsinyítő képzős szó — „speciális képzővel létrehozott, kicsinyítő, becéző és általában érzelmi jelentésű szó” (Gaivenis, Keinys 1990: 46) — a személyek, állatok és tárgyak jellemzésének, valamint az érzelmek kifejezésének a litván nyelvre jellemző eszköze. A kicsinyítő képzős származékok jelentésárnyalatai különösen világosan mutatkoznak meg a folklór alkotásaiban: ezt már L. Rėza (1825) is megfigyelte, később pedig e származékokat B. Sruoga (1927), A. Piročkinas (1974: 208–210) és mások tárgyalták. A kicsinyítő képzős szavak litván népdalokban való használatát a legrészletesebben K. Aleksynas elemezte (1971: 7-300). A litván nyelvészek főként a kicsinyítő (becéző) szavak képzésére fordítanak figyelmet (lásd Ulvydas, szerk. 1965: 253–288; Jakaitienė és mtsai 1976: 262; Urbutis 1978: 270, 288; Paulauskienė 1994: 65–66; Ambrazas, szerk. 1996: 87–94; Keinys 1999: 51–53; LKE 1999: 130). A. Gudavičius (2000: 124–139) hangsúlyozza a deminutívumok axiológiai aspektusát. A deminutívumok különösen fontosak a stilisztikai problémákat vizsgáló kutatók számára. Érthető módon nagyobb figyelmet fordítanak a deminutív képzett szavakra azoknak a nyelveknek a kutatói, amelyekben ezeket gyakrabban és változatosabban használják, és amelyekben szerepük a szövegekben hangsúlyosabb. A lengyel nyelvészet például a deminutívumokat a nyelv stilisztikai rendszeréhez sorolja (Milewski 1976: 124—125), a több mint hatszáz terminust tartalmazó, nagyszabású angol nyelvű enciklopédikus stilisztikai szótárban (Wales 1990) azonban a DEMINUTÍVUM terminus egyáltalán nem szerepel. A litván nyelv ebből a szempontból sokkal közelebb áll a lengyel nyelvhez. A nyelv stilisztikai rendszerének jelenségeként a kicsinyítő (becé- 60 | JURGITA MACIENĖ ző) szavakat J. Pikčilingis „A litván nyelv stilisztikája” című művében tárgyalja (Pikčilingis 1975: 30tt.). A DEMINUTÍVUS terminus még egy kis terjedelmű (negyvenkét szóból álló) iskolai tankönyv stilisztikai terminusainak értelmező kis szójegyzékébe is bekerült (lásd Župerka 2001: 115). Mind az irodalomtudósok, mind a nyelvészek hangsúlyozzák a kicsinyítő (kedveskedő) szavak fontosságát a gondolat kifejezésében, a deminutívumok szövegbeli funkcióiról azonban csupán egy-egy megjegyzés, egy-egy fejtegetés hangzott el', ezért e tanulmány a deminutívumok szövegbeli működését igyekszik részletesebben tárgyalni. A szövegben a deminutív képzett szó alapszavával nemritkán ugyanabban vagy a szomszédos mondatban fordul elő. Pl. : Valószínűleg ostobán és furcsán festettem az elzúgó autók és autócskák számára KUNCKK 302; A Könnycsepp azt álmodta, hogy léptek ébresztették fel. Nagyon-nagyon apró léptek IVANMV 5; —Ááááá! Ááááá! Vágjátok le a lábacskáját! Vágják le a lábát! Ááááá! JUKNŠ 48. A másutt említett származékokat a következő mondatokban, sőt más bekezdésekben is használják. Pl. : Nos, tegyük fel, hogy a mi Vincukunk szerelmes levelet ír... <... > —Köszönöm, Vincuk, a levélkédet RACS 69. Azokban az esetekben, amikor a kicsinyítő képzős alakok nyilvánvalóan összekapcsolják a szöveget, a szöveg nyelvészetének KONTAKTUSHELYZET és TÁVOLSÁGI HELYZET terminusai alkalmazhatók a tőszó és a kicsinyítő képzős származék közötti távolság megjelölésére; vö.: „A konnexió (összekapcsolás) KONTAKTUS (közeli), amikor szomszédos mondatok kapcsolódnak egymáshoz <...>, és DISTANT (távoli), amikor a kapcsolóelemek csak a következő mondatokban, egy másik bekezdésben vagy még távolabb hangzanak el“ (Sirtautas, Grenda 1988: 188; lásd még Sirtautas 2001: 47). Nem minden nyelvész határozza meg ilyen konkrétan, illetve kommentálja ilyen pontosan és részletesen a KONTAKTUS és DISTANTIS HELYZET terminusokat. M. Nekula (2000: 685) a fogalmak következő értelmezését adja: „Anaforikusan utalhatunk egy korábban álló, közvetlenül vagy csaknem közvetlenül mellette használt elemre (KONTAKTUS ÖSSZEKAPCSOLÁS- ), vagy olyan elemre, amely nem közvetlenül az utalás előtt áll (DISTANT ÖSSZEKAPCSOLÁS- )“. Vö. még J. Hrbaček (Hrbaček 1994: 47) meghatározását: „A közvetlenül megelőző megnyilatkozással való összekapcsolást KONTAKTUSNAK nevezzük, a valamely korábban használt megnyilatkozással való összekapcsolás DISTANT ÖSSZEKAPCSOLÁS- “; J. Hofmannová (Hoffmannova 1997: 128) megjegyzését: „kontaktus (a szöveg szomszédos egységei közötti) és distant (a szöveg egymástól távolabb eső egységei közötti) kapcsolatok“. Ebben a tanulmányban figyelembe vesszük a kicsinyítő képzős származékszó és alapszava egymástól való távolságát: egymás mellett vagy csaknem egymás mellett, közel (kontaktus helyzetben), illetve egymástól távolabb (distant helyzetben) használatosak. Minél nagyobb a távolság az alapszó és a kicsinyítő (a kedveskedő) szavak, ezáltal a deminutívum szövegösszekapcsoló funkciója gyengébbé, kevésbé észrevehetővé válik. 1 E cikk egyes állításait először egy tudományos konferencia előadásában tették közzé (lásd Macienė, Zuperka 2001: 32-35). A DEMINUTÍVUMOK SOROZATA ÉS MŰKÖDÉSE A SZÖVEGBEN |61 1. A DEMINUTÍVUMOK FUNKCIÓI A SZÖVEGBEN A deminutívum és a vele azonos tövű szó, illetve a kontextuális helyettesítő egymáshoz közeli használata nem véletlen — az ilyen nyelvi „eszközválasztás pragmatikai tényezőkkel (értékekkel) függ össze: a nyelvi tevékenység helyzetével és típusával, a beszélő szándékaival és a hatással” (Hoffmannova 1997: 102), azaz a deminutív képzett szó valamilyen szándékkal használatos, és a szövegben bizonyos funkciókat tölt be. A közvetlenül egymás mellett használt azonos tövű szavakról szólva J. Buitkienė (1993: 18-22) e szavak strukturális, strukturális-szemantikai és strukturális-stilisztikai funkcióit különíti el. A deminutívumok a szöveg stílusának hangsúlyos elemei, ezért célszerű figyelembe venni a stilisztika szakemberei által megjelölt, a stílusnak a szöveg szerkezetében betöltött funkcióit is. K. Hausenblas (lásd Hausenblas 1985: 25-27) négy alapvető funkciót tárgyal: a tematikai- -szemantikai, az esztétikai, az integrációs és a jellemző funkciót. A korpusz és a folklór, a szépirodalom, valamint a publicisztika elemzett szövegpéldái azt mutatják, hogy a deminutívumok szövegbeli használatának négy funkciója különíthető el: két fő — a pontosító és az értékelő (illetve expresszív), valamint két kiegészítő — a szövegösszekötő (illetve integratív, tematikai- -szemantikai, strukturális-szemantikai) és az esztétikai; ezek gyakran kölcsönösen összefüggnek egymással. a. PONTOSÍTÓ FUNKCIÓ. A deminutív képzett szó pontosítja, világosabban megnevezi azt a személyt, állatot, jelenséget vagy tulajdonságot, amelyet egy másik szóval neveztek meg. a.a. Más nyelvi eszközökkel (epitetonokkal) együtt hangsúlyozza a személy apró termetét, a tárgy kis méretét, vékonyságát. Pl. : A háziasszony — egy aprócska, fürge asszonyka — egy hatalmas orosz kemence körül sürgölődött <... > PožBSD 11; <... > Raima gondosan megrajzolta mintegy a gyűrűk profiljait, a kis nyilacskákkal világosan megmutatva, hogyan hajlik be belülről szögben a nagy gyűrű, és hogyan domborodik ki ugyanilyen szögben a kis gyűrűcske <... > IVANMV 85; A gyerekhangok közül kivált apuka vastag hangja KARVNBL 49. A tárgy kis méretét az egyik szintaktikai figura — a felsorolás — emeli ki. Pl.: : Meztelenül állt, vacogva a fogát és rettenetesen összeszedetten, lassan kapcsolgatta le magáról a nyakláncokat, gyöngysorokat, láncokat, számtalan karkötőt és gyűrűt IVANMV 13. a.b. Az illető fiatalságát, éretlenségét mutatja. Pl.: : Hamarosan hazatértek a kis testvérek is — Stasiukas és Jonukas KARVNBL 12. A megnevezett jegyeket olykor a deminutívum közelében használt, az állat kölykének pontosabb megnevezése is kiemeli; az éretlenséget kifejező jelzők. Pl.: : Nemrég ellett egy bárányt, és hogy a báránykák meg ne fázzanak a hűvös istállóban, az apa mindannyiukat bevitte a szobába. A báránykák kicsik, göndör gyapjúval, hosszú, vékony, gyenge lábacskákkal JUKNŠ 57. 2 Amikor a diminutívumokat szűkebb értelemben fogjuk fel, nem tekintjük annak a kifejezéseket a kicsinyítő képzős toldalékokkal (vö. Kniūkšta 2001: 551). 62 | JURGITA MACIENĖ A diminutívumok pontosító funkciója különösen szembetűnő akkor, amikor ugyanazt a denotátumot (referenst) két, diminutív képzős toldalékkal képzett szóval nevezik meg, és e szavak között a hiperonima (nemfogalom megnevezése) és a hiponima (fajfogalom megnevezése) viszonya alakul ki. Pl. : A sikeren rendkívül megörülve hazavitte az állatkákat, és bezárta őket egy fémtartályba. <...> A dédelgetett, simogatott, tiszta kis rókák rendkívül gyorsan növekedtek MALM b. 34. ÉRTÉKELŐ FUNKCIÓ. A diminutívum megmutatja, hangsúlyozza a beszélőnek a szóban forgó dologhoz vagy a címzetthez való viszonyulását. b.a. Feltárja a személy vagy a tárgy értékét, a beszélő pozitív hozzáállását. Pl. : Nem hiányoztak nekem, nem hiányozhattak, a nagyszülők — apuka és anyácska — mindent elvégeztek, amit szüleiknek el kellett végezniük az én kis életemben T. Raišką aktualizuoja dviejų to paties daikto įvardijimų vartojimas greta, kontrastas, neretai netgi pabrėžtinas jų priešinimas. Pl. : Ez nem liszt, hanem lisztecskék (örül annak, hogy a liszt finom szemcséjű) LKZ 195 VIII 2 A kellemes értékelés különösen akkor hangsúlyos, amikor fokozási alakzatot alkalmaznak, és a beszélő érzései erősödnek. Pl.: —Húgocska, —halk hangon szólítja meg. —Húgocskám... jólelkű... irgalmas húgocskám... A legszebb valamennyi közül... KAUKMG 5. b.b. A dolog csekélységét, a beszélő negatív hozzáállását hangsúlyozza. Pl. : Közel van egy patakocska. Miféle patakocska az — egy zsinór a Smetona idején a télire éhezők számára kiásott árokig KARCR 8; <... > ezt a házat a korábbi faházikó helyett építtette, fényűzően, korszerűen rendezte be BUIVLN 8; Juozas Strodomskis Vilniusból hazautazott Padurupis faluba (van ott egy ilyen falucska a Kelmėi járás Tytuvėnai környékén, ahol már csak két tanya maradt) <...> T. A csekélységet néha még iróniával is hangsúlyozzák. Pl. : Így például kiderült, hogy az önkormányzat polgári beadványainak könyve —nem hivatalos dokumentum, hanem csak úgy valamilyen könyvecske LR 2000 02 07. A kisszerűség és az irónia különösen nyilvánvaló akkor, amikor fokozást alkalmaznak. Pl. : K. Ignotas körjegyző rányomta a pecsétjét, Rumšas elöljáró odacsapta a pecsétkéjét, aláírtak a „becsületes tanúk“ <... > RAMRK 14. KICSÍTŐ KÉPZŐS SZAVAK SOROZATA IR MŰKÖDÉSE A SZÖVEGBEN |63 A megvetés, elítélés, ironizálás – — napjainkban különösen gyakori a deminutívumok ilyen rendeltetése, amikor érezhető a stílus hanyatlásának, a kellemes, gyengéd szavak leértékelődésének tendenciája. Šį A tényt az elemzett ir példák is megerősítik, amelyeket leggyakrabban kortárs írók műveiben találtak*. c. ESZTÉTIKAI FUNKCIÓ. A deminutívum akkor használatos, amikor a stilisztikai disszimiláció, a szövegben magának a t. y. szónak az ismétlésétől való tą tartózkodás tűnik a legfontosabbnak. Pl. : <... > Vika még a nyelvével is csettintett, szóval, — mielőtt ide bedugott volna, anyácska egy egész monológot elmondott az anyai szeretetről. Shakespeare szétrobbant volna az irigységtől — iš IVANMV 229. Az említett funkciót egyetlen ir hosszú, több egymást ar követő mondatból álló szövegrészben figyelték meg, amikor a deminutív származék és az alapszó ar kontextuális helyettesítője távolsági pozíciót foglal el, és összeköti a szöveget. Pl.: amikor a O hó már dörzsölni jo kezdte a csikó hasaalját, akkor a szánkó a ir síkos, su csontból készült, állati bordákból iš és combcsontir okból összeállított talpakon — megállt, mintha ir odaszögezték volna; verte, verte a kancát, semmi haszna, talán csak az, hogy ő maga nem fázott meg SALTKV 10; <... > banánt, rágógumit, ir édességet ir hozott neki, ha ir ne — a kölyök ją szidalmazta. Rettentően rosszcsont fiú volt T. A kicsinyítő képzők használatának esztétikai funkciója gyakran su összefügg az értékelő funkcióval. d. A SZÖVEG ÖSSZEKAPCSOLÓ FUNKCIÓJA. Néha a kicsinyítő su képzős szó, amelyet alapszavának vagy kontextuális helyettesítőjének ir szerepében használnak, és disztanciális pozíciót foglal el, a szöveg összekapcsoló funkcióját tölti be. Pl. : Igaz lenne, hogy minden császárnő (megszállóir k, nőnemű megszállók) úgy viselkedik, mint az ír anekdotában szereplő anyóka? A fiú panaszkodik az orvosnak, jo hogy anyácskája semmit sem eszik T. Amint látható, a deminutívum szövegbeli összekötő funkciója gyakran összefügg más su funkciókkal, jo például az értékelő funkcióval. A deminutív képzett alakok a szövegkörnyezetben időnként mind a négy funkciót betölthetik. Így a „Kislibák” című litván népi játékban a farkas deminutívumokban beszél, a ludak nem: A ludak 0 odamennek a — farkashoz, és megkérdezik: ir | — Farkas, ką mit csinálsz itt? /— Gödröt ások – — feleli a farkas. | — Minek a ta gödör? | — Tüzet gyújtok. A kicsinyítőképzők túlzott használata a farkast színlelőként jellemzi (értékelő funkció), aki magához akarja csalogatni a ludakat, ezért becéző szavakkal beszél (nyilvánvaló, hogy KICSINYÍTŐKÉPZŐVEL — NEM KICSINYÍTŐKÉPZŐVEL különül el és válik hangsúlyossá a szereplők beszédmódja). A duobelę kicsinyítő alak pontosító ir funkciót tölthet be: a — tényleges méret megjelölését. A kicsinyítő képzős származék váltakozó használatával ir jo alapszót, kiemelkedik a stilisztikai diszimi3 Į šį a cikk szerzőnőjének figyelmét erre a tendenciára kedvesen felhívta prof. habil. dr. R. Koženiauskienė. A kicsinyítő képzős szavak használati tendenciáinak változása más kutatások érdekes tárgya lehetne. 64 | JURGITA MACIENĖ láció (esztétikai funkció), az egyik gondolat pedig a másikkal téma és réma módjára kapcsolódik össze (a szöveg kohéziós funkciója). 2. A KICSINYÍTŐ KÉPZŐS SZAVAK SOROZATA A SZÖVEGBEN Az összegyűjtött anyag elemzése során megfigyelhető volt, hogy a kicsinyítő képzős származékok eltérő funkciókat töltenek be, amikor a szövegben az alapszavakhoz, illetve a kontextuális szinonimákhoz, helyettesítő elemekhez képest különböző pozíciót foglalnak el. Ebből a szempontból a kicsinyítő képzős származékok használatának három módjáról beszélhetünk: posztpozíciós, prepozíciós használatról, valamint két kicsinyítő képzős származék kombinációjáról. 2.1. A kicsinyítő képzős származék posztpozíciós használata A szépirodalmi és publicisztikai szövegekből, valamint a VDU Számítógépes Nyelvészeti Központja által összeállított korpuszból kiválasztott példák azt mutatják, hogy a kicsinyítő képzős származékok az alapszóhoz viszonyítva leggyakrabban posztpozícióban fordulnak elő a szövegben (6996 összegyűjtött példa). Vagyis először a személyt, tárgyat, tulajdonságot a stilisztikai oppozíció jelöletlen tagjával nevezik meg, később pedig már kicsinyítő képzős származékkal jellemzik, pontosítják, értékelik. Természetesen a posztpozícióban használt kicsinyítő képzős származék más —esztétikai, valamint szövegkohéziós —funkciókat is betölthet. A NEM KICSINYÍTŐ KÉPZŐS SZÁRMAZÉK —KICSINYÍTŐ KÉPZŐS SZÁRMAZÉK sorrendje a tautologikus szókapcsolatok analógiájával támasztható alá (a tautológia fogalmát lásd Koženiauskienė 2001: 165-166), amelyek második tagja ugyanazon szó kicsinyítő képzős származéka, amely a kellemes, gyengéd árnyalatot kölcsönöz (értékelő funkció). Pl. De íme, az emberek szokásai és az idők: | Te nekik szót szó után, 0 ők visszakiáltanak | Hosszú mennydörgések és kiáltások füzérével, | Dobogással...ČiGRLJVM 15; [keresztre feszítem a magányt] Hogy a felhőcskéhez hasonló fehér álmot | Éjjeleken, éjszakácskákon többé ne zavarja MACUZU 7; Adoniukas szaladgált, bár tisztára volt mosva, de foltról foltra ékesítve MALM 10. A deminutív képzett szó olykor világosabban, konkrétabban nevezi meg a beszéd tárgyát (pontosító funkció). Pl. : Már Gediminas fejedelem néhai idejében távoli vidékekről meghívott mesterek falazták őket, a tengeren túlról hozott tarka üvegekkel díszítették, tornyocskákkal rakták körül, kanyarulatok kanyarulataival, sarkocskák sarkaival támasztották alá, feldíszítették, játékszerré tették MATALV 41. Ilyen példák bőségesen találhatók a folklórban, J. Balkevičius (1963: 433-434), valamint V. Sirtautas és Č. Grenda (1988: 59; 112) szintaxis-- tankönyveiben is közöltek ilyeneket. A megnyilatkozás grammatikai szerkezetének, valamint a bázisszóval és a deminutív képzett szóval kapcsolatos szintaktikai sajátosságainak, ugyanazon vagy eltérő denotátum (referens- )* megjelölésének és az általuk betöltött funkcióknak a figyelembevételével a szövegben előforduló szokásos sorrend több esete különíthető el. „A denotátum — az, amit a szó megnevez, vagy amit a jel jelöl” (Gaivenis, Keinys 1990: 46); referens — „a gondolat tárgya, amellyel egy bizonyos nyelvi kifejezés kapcsolatba hozható” (uo.: 169). A DENOTÁTUM és a REFERENS fogalmáról lásd még: Drotvinas (1986: 49-54), Gudavičius (1994: 20). A hozzájuk való stilisztikai megközelítésről lásd: Wales (1990: 113-114; 396-397). A KICSINYÍTŐK SOROZATA ÉS FUNKCIONÁLÁSUK A SZÖVEGBEN | 65 a. Az alapszó és a kicsinyítő képzős származék különböző denotátumokat (referenseket) jelöl, a mondat azonos mondatrészei. Pl. : Kitos ir kiti, aš Tau pasakysiu, be pakitimų —neša savo kryžius ir kryželius <... > KAUKMG 180. b. Az alapszó és a kicsinyítő képzős szó különböző denotátumokat jelöl, a kicsinyítő képzős szó egy kisebb dolgot is megnevez —pontosító funkciót tölt be. Az alapszó és a kicsinyítő képzős származék azonban a mondat különböző mondatrészei. Pl.: <... > magas, vastag rönkökből készült keresztek — a felnőtteknek, és aprócskák, háromszor kisebbek, alig a gyermekek köldökéig érők — gyermekkeresztek JUKNŠ 103. c. A fent említett tautológiák (szókapcsolatok) és az azonos mondatrészek között köztes helyet foglal el az intonációval (a szövegben vesszővel) elválasztott alapszó és kicsinyítő képzős alak, amelyek ugyanarra a referensre utalnak. Pl.: — Ó, te akaratom, akaratkám, — Grigalius nyelvével megérintette a felhasított ajkát <... > BUBNTTA 240; — Istenek, istenkék... — sóhajtott az öregasszony MATALV 50; — Sajnos, kisasszony, alig ismerem az ön választottját, de ha én lennék a nagyságos asszony édesanyjának helyében, akkor a fejemet fogva így jajgatnék: ó, jajom, jajocskám, mivel terhelted meg ilyen súlyos kereszttel egyetlen leányomat... IVANMV 230. (Az utóbbi példa folklórutánzatként, stilizált régi siratóéneként hangzik.) Képzési fokozás figyelhető meg, amely erősíti az érzelmi színezetet — a kicsinyítő képzős alak értékelő funkciót tölt be. d. Az alapszó és a kicsinyítő képzős alak ugyanarra a referensre utal, de eltérő szintaktikai helyet foglalnak el. Az alapszó egy helynév egyik elemeként szerepel, a kicsinyítő képzős származék pedig személyt nevez meg. Pl. : Egyik éjjel egy kis pólyás csecsemővel egy nőt hoznak a gyermekosztályra JUKNS 62; Ugyanez azonban, mondjuk, az Arimų utcával, amelyben egyetlen felszántott földdarab sincs, <... > vagy a Dzūkų utcával, amelyben egyetlen igazi dzsukát sem találhatsz... RACKSI 54-55. Az utóbbi mondatban mintha szójáték jelenne meg: különböző dolgokat (denotátumokat) egy etimológiai alakzattal — a szó tövének megismétlésével — neveznek meg a szó szemantikai erejének fokozása érdekében (vö. Koženiauskienė 2001: 277), a kicsinyítő képzős származék pedig esztétikai funkciót tölt be. e. Az alapszó és a kicsinyítő képzős alak ugyanazt a denotátumot (vagy legalábbis referenst) jelöli, egymáshoz közeli mondatokban használatosak, egymástól távolabb helyezkednek el, disztanciális pozíciót foglalnak el. Megfigyelhető a kicsinyítő képzős alaknak — más azonos tövű szavakhoz, szinonimákhoz és hasonlókhoz hasonlóan — a szövegkohéziós funkciója: „Így a tő, a rokon szavakban ismétlődve, a mondatokban is megismétlődik, nagyobb nyelvi egységgé — szöveggé — kapcsolva össze azokat” (Buitkienė 1993: 17). Pl. : Elžbieta félrehúzta a függöny zsinórjait, és az ablakokhoz közeledett a borús rétek síksága <... >. A régi szokás szerint rendesen hajtogatva a függönyöcskéket, még egyszer végigtekintett az egész szobán <... > 66 | JURGITA MACIENĖ JUKNŠ 160; NÉPSZERŰ SZÓ —KORUPCIÓ. Teljesen megváltoztatta a kisebb értékű és szintű kis szócskát — a kenőpénzt, megvesztegetést LM 1993 03 06; De talán a magukéba [autójához — J. M.] is illenének új gumiabroncsok? <... > nyerjen vadonatúj gumiabroncs-készletet SN 2001 02 17. f. A NEM KICSINYÍTŐ KÉPZŐS ALAK — KICSINYÍTŐ KÉPZŐS ALAK sorrendje olyan esetekben is megfigyelhető, amikor egy tárgy korábbi megnevezése mellett a későbbi szövegben nem annak kicsinyítő képzős származéka, hanem egy közeli jelentésű másik szó kicsinyítő képzős alakja, kontextuális helyettesítője szerepel. Vö. a szókapcsolatokat: Nyírfán, testvérkém, hogyan nőttél fel —/Rezgő, tiszta, egészen fénylő? DEGA 25; Három szegény sírócska SRUOGRI 48. A nem kicsinyítő és a kicsinyítő képzős szó között a hiperonymon és hiponymon viszonya alakul ki. Pl. : Az első szembejövő ember —egy aprócska, kistermetű nő POzBSD 153; Az apa karjába emelte a gyermeket: | —Ott van a mi házunk, Benutis APUTDA 7. Először a tágabb jelentésű szót használják, általános kép rajzolódik ki, amelyben a részletek nem különülnek el. A kicsinyítő képzős származékszó pontosabban nevezi meg a konkrét tárgyat, a kép részleteződik, —pontosító funkciót tölt be. g. Hiperonymon—hiponymon viszony esetén a NEM KICSINYÍTŐ —KICSINYÍTŐ KÉPZŐS szó használata érzelmi árnyalatot is kap, vagyis a kicsinyítő képzős származékszavak értékelő funkciót töltenek be. Pl.: : Rasta „tokių reikalų“ meistras, kažkoks arielkėlę mėgstantis felčeriukas <... > JONUŠKDS 7; A beveik múmiává lett telelőt a tömbház kilencedik emeletén az ajtócsengő ébreszti fel — a gondozószolgálat munkatársa által beengedett lány orgonaillatú folyadékot permetez az öreg szemébe <... > KuUNCKK 6. h. Néha a deminutív képzett szó jelentésében jelentősen eltávolodik az első szótól, különösen akkor, amikor a deminutívumot átvitt értelemben használják; szinonimaként csak konkrét kontextusban értelmezhetők. Pl. : A Nap — egy vidám, vörös nőcské­cske VILRO 122; <... > kidobta Aro egész fecskendőgyűjteményét a szeméttárolóba, amellyel annyira büszkélkedett, és mindig ezt ismételgette: „ha egy Rikas Veikmanas gyűjthet Rolls-Royce-okat, akkor én miért ne gyűjthetnék legalább ilyen kis autócskákat” IVANMV 207. Az utóbbi példában a mašinytės deminutívumot egyszerre használják közvetlen értelemben, amikor a Rolls-Royce-okat jellemzi, és átvitt értelemben, amikor másképpen nevezi meg a fecskendőket. A deminutívum ilyen használata elkerüli a nyelv monotóniáját, a kicsinyítő (kedveskedő) szó esztétikai funkciót tölt be. 2.2. A deminutívum prepozíciós használata Vannak olyan esetek (3196 összegyűjtött példa), amikor a szövegben az alapszó és annak deminutív képzett alakja fordított sorrendben követik egymást, vagyis előbb áll a deminutívum. Ekkor a diminutívum leggyakrabban esztétikai funkciót tölt be, mivel elkerülhető ugyanannak a szónak az ismétlése. A DIMINUTÍVUMOK SORRENDJE IR MŰKÖDÉSE A SZÖVEGBEN | 67 A költészetben a komponensek fordított sorrendjét a rím és a ritmus miatt választják. Pl. : Hol van az otthonocska, az otthon? NĖRRI 167. A kicsinyítő képzős és az alapszó helyének felcserélésekor a mondat jelentése változatlan ta marad, nem jelennek meg új stilisztikai árnyalatok. Tą magát a referenst jelölő KICSINYÍTŐ KÉPZŐS — NEM KICSINYÍTŐ KÉPZŐS sorrendje akkor választandó, amikor elkerüljük a teljesen azonos szó ismétlését, t. y. a stilisztikai disszimiláció elve érvényesül. Pl. : Az ajtóra tölgyfalevelekből font, iš fehér margarétákkal díszített kis szívet szegez, a szív į hajlatába vörös bazsarózsát tűzött <... > JUKNŠ 98; A kályha mellett guggolva rőzsével tüzet rak. A kályhaajtó nyitva van, a tűz sárga visszfényei táncolnak a falon <... > JUKNŠ 107. Su Az esztétikai funkció néha összefügg ir az értékelő funkcióval. Pl. : A Földön emberek és ir állatkák élnek. Iš Minden állat közül a kis bárányokat szeretem a legjobban ViLRO 122. Žemaitė „Petras Kurmelis” című művének tájképében a — követke- — ző sorozat — található: — napocska napocskával szemben napocska a nappal szemben napocska a nap előtt ZEMPK 45-46. Amikor a kicsinyítő képzős alak ir alapjául szolgáló szó különböző referenseket (denotátumokat) jelöl, a kicsinyítő képző esztétikai, valamint pontosító funkciói kerülnek előtérbe. Pl. : , [nem tudom megmondani] Hogy ir önnek verssorokat szenteltem / Legalább egy kis köteget, mint egy lenköteget STRIELKEN 26; Ji lement a létrán, kinyitotta a kamrát, és ir elkezdte kihordani a į fából készült kis teknőket, a merőkanalat, a hatalmas teknőt JUKNŠ 162. KICSINYÍTŐ — NEM KICSINYÍTŐ sorrend figyelhető meg ir akkor, amikor mindkét szó különböző tövű, és csak egy adott kontextusban válnak szinonimákká. A kontextuális szinonimák különböző referenseket jelölnek. Pl. : Ösvényeket taposva maguknak / (Utakból még szűkösen volt...) | Kicsi į dinoszaurus- | Du zok ugrándoztak ki a vendégekhez SKUČLS 20. A neminutív kifejezéssel kifejezett fogalom valamivel tágabb, mint a už pontosító funkciót betöltő deminutív képződménnyel kifejezett fogalom. A deminutív értékelő funkciót tölt be, amikor a nem deminutív jo helyettesítővel kifejezett fogalom valamivel pontosabb. Tą az ugyanazon referenst jelölő kontextuális szinonimákat (szinte) egymás mellett, ugyanabban vagy egymást követő mondatokban t. y. használják, kontaktushelyzetet foglalnak el. Pl. :