Lietuvių kalbotyra 2001-aisiais metais: Lietuvoje išleisti darbai

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLVII (2002), 149–164 ÚJ MUNKÁK ÁTTEKINTÉSE Survey of Recent Publications A LITVÁN NYELVTUDOMÁNY 2001-BEN: LITVÁNIÁBAN KIADOTT MUNKÁK A 2001-es év nem kedvezett a litván nyelvtudománynak. A továbbra is tartó gazdasági válsághoz a tudományigazgatás zűrzavara is társult. A Litván Nyelvi Intézetet hol a Vilniusi Egyetemhez tervezték csatolni, hol a Litván Irodalmi és Folklór Intézettel összevonni. Két év alatt az Intézet munkatársainak fizetésére szánt összeget harmadával csökkentették. Átalakították az Állami Litván Nyelvi Bizottságot, megváltoztatták a státuszát. Ilyen körülmények között nehéz komoly tudományos munkát várni. Ennek ellenére 2001-es évszámmal mintegy tíz új kiadvány jelent meg Litvániában, közülük hetet ismertet ez az írás. Az áttekintés három részből áll: az első az új monográfiákat, a második az egyes szerzők tanulmánygyűjteményeit, a harmadik pedig az írásbeliség örökségének újrakiadásait tárgyalja. Monográfiák 2001-ben két új monográfia jelent meg Litvániában: Alberto Rosinas Mikalojus Daukša szövegeinek névmási szemantikai és morfológiai szerkezete (Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2001, 164 p.) és Vytautas Vitkauskas A litván nyelvjárások morfonematikai jelenségei (Vilnius: Žara, 2001, 262 p.). A tapasztalt morfológus, Alberto Rosinas könyve a litván nyelvtudományban azon kevés kísérletek egyike, amelyek egyetlen szerző írott nyelvének részletét próbálják rendszerszerűen leírni. Mikalojaus Daukša írásai ráadásul – a Litván Nagyfejedelemségben írt és kiadott, ránk maradt legrégebbi művek – sok értékes anyagot kínálnak a litván nyelv különböző szintjei történetének kutatásához. A könyvről már több recenzió is megjelent (Maskuliūnas 2002; Pajėdienė 2002), ezért ez az áttekintés csupán néhány fontosabb jellemzőjét emeli ki. A könyv előszavában a szerző megjegyzi, hogy „Daukša névmásainak szemantikáját ugyanazzal a módszertannal vizsgáltam, mint amelyet a „A köznyelvi litván nyelv névmásai” (1996) című monográfiában alkalmaztam. Ezért az ismétlések elkerülése érdekében ebben a monográfiában nem tárgyalom a bonyolultabb elméleti kérdéseket, csupán az említett monográfiámra utalok” (8. o.). A szerzőnek mégsem sikerült elkerülnie az ismétléseket, mivel az említett és más monográfiákból, valamint tanulmányokból (Rosinas 1986, 1988, 1995) nemcsak az előzetesen kialakított leírási sémát és sorrendet, illetve egyes megfogalmazásokat emelte át a tárgyalt könyvbe, hanem egész mondatokat vagy bekezdéseket, sőt több bekezdésnyi szövegrészeket is. Például a „A névmások viszonyai” című fejezet (10. o.) szó szerint (néhány kisebb kihagyással) megfelel az 1996-os monográfia némileg rövidített szövegének (vö. Rosinas 1996: 17). A szomszédos, „A névmások állománya Daukša szövegeiben” című fejezetben szereplő megjegyzések két oldala (11–12. o.) szó szerint megegyezik egy korábban megjelent tanulmány (Rosinas 1986: 30) szövegével. Úgy tűnik, csak e fejezetből három készült újonnan- 150 | ARTŪRAS JUDŽENTIS … bekezdései (13. o.), a fejezet végén pedig ismét vagy szó szerint átírja, vagy némileg lerövidíti az említett tanulmányt. A „Mutató névmások” (37–39. o.) a könyv Lietuvių bendrinės kalbos įvardžiai című fejezetének rövidített változata (vö. Rosinas 1988: 57–59): megváltoztatta a példákat, és beillesztett egy kitérőt a névmások „semleges nemű” alakjairól a Dabartinės lietuvių kalbos gramatika című műben (37. o.). A szerző korábbi publikációinak átdolgozott változatai valószínűleg a monográfia szövegének mintegy felét teszik ki (a példákat és az utolsó fejezetet nem számítva). Ezért kérdéses, hogy teljesen új, eredeti monográfiának tekinthető-e. A könyvben újdonságot jelentenek Daukša névmási paradigmái és áttekintésük. Új állítások is találhatók benne. Például az, hogy a visszaható birtokos névmás „a birtokos névmások manas, tavas közvetett eseteinek helyettesítőjeként […] nem rendelkezik alanyeseti alakokkal” (32. o.); a wis(a) kąkąg korreláció eredetének magyarázata (105. o.) és mások. A könyv utolsó fejezete, „A posztpozicionális helyhatározói esetek: eredetük, a funkcióváltozások belső indítékai” (136–152. o.) szintén új és érdekes. Igaz, e fejezet szövegének felét (§48) szinte ugyanakkor külön tanulmányként is közzétették (vö. Rosinas 2000 a), egyes gondolatok pedig konferencia-előadások téziseiben jelentek meg (vö. Rosinas 2000 b). Amint a címből is kiderül, az ebben a fejezetben tárgyalt kérdések csak részben kapcsolódnak a monográfia témájához, és inkább függelékként kerültek bele. Érdekes, hogy az ugyanabban az évben megjelent Ginos Kavaliūnaitė-tanulmányban (vö. Kavaliūnaitė 2001) az adessivus használatát a régi litván írásokban másképpen magyarázzák. A monográfia nagy hiányossága, hogy a benne tárgyalt példákat nem vetik össze az eredetiekkel. Még azokban az esetekben sem találja meg az olvasó rendszerint a lengyel megfelelőket, amikor a szerző megállapítja, hogy az eredeti döntő hatást gyakorolt a litván névmások használatára (pl. 26., 27., 37. o. és a továbbiakban). Kivételt jelentenek a 65., 66. és 81. oldalon, valamint néhány más helyen közölt lengyel példák. Ez különösen csökkenti a Daukša névmásai szemantikájának leírásába vetett bizalmat (vö. Jūratė Pajėdienė ezzel kapcsolatos megjegyzéseit – Pajėdienė 2002: 206). Egyet kell érteni mindkét recenzens véleményével is, akik hiányolják a névmáshasználat statisztikai elemzését a monográfiából (vö. Maskuliūnas 2002: 225; Pajėdienė 2002: 207). Mivel a szerző használta (vagy használhatta) Jonas Palionis összeállítását, a Katekizmo szóalakmutatóját (Palionis 1995), valamint Czesław Kudzinowski összeállítását, a Postilės szóindexét (Kudzinowski 1977; ez a kiadvány sem a szakirodalom, sem a források jegyzékében nem szerepel), úgy tűnik, nem volna indokolt kételkedni abban, hogy a könyv Daukša valamennyi névmását és alakját leírja. Pajėdienė azonban olyan, a monográfiában nem említett inessivusi alakokat is talált, amelyek a niekas névmáshoz tartoznak (lásd Pajėdienė 2002: 210). A monográfia korántsem közli Daukša névmásalakjainak valamennyi grafikai változatát. Például a személyes névmások paradigmáiban nem szerepelnek az én birtokos esetű változatai: manęs DK 134₁₁, manės DK 136₉–₁₀; a gyakori részes eset maní DK 9₁₀, 12₂, 26₂₀ stb.; a tárgyeset mané DK 69₂; a paradigmában feltüntetett tárgyeseti változat, a ma (15. o.) kétségeket ébreszt. A te névmás birtokos esete tawęs DK 155₈ kimaradt; tárgyeseti változatai: tawe DK 11₁, Tawė DK 135₂₂, tawę DK 135₅; eszközhatározói eset: tawim’ DK 177₂₁; adessivusi alakok: tawip DK 169₂, tawimp DK 182₇, tawimp DK 144₁, 155₆, 174₁₃; allativusi alakok: tawęlp DK 62₁₉, tawęlp DK 136₁₆, 148₂₁, 149₁₁, tawęlp DK 136₂₁–₂₂, 148₉, 149₂₂ stb., tawęlp DK 141₁; a paradigma tévesen jelöli a táwo alakot részes esetként (16. o.). A könyv Daukša-szövegekből vett példái az eredeti helyesírást követik. Hogy ellenőrizzem az idézetek és az egyes alakok eredetivel való átírásának pontosságát, összevetettem a „Személyes névmások” című fejezetben a Katekizmo alapján közölt aš és tu személyes névmási példákat (14–17. o.). Mindenekelőtt a példák hivatkozásaira kell felhívni a figyelmet: nem az eredeti, hanem a Katekizmo 1995-ös kiadásának oldalszámát adják meg (Jakštienė, Palionis 1995); továbbá nem minden esetben jelölik az oldalsorokat. Az átírásban… NAUJŲ DARBŲ APŽVALGA 151 … a következő pontatlanságokat találtam: mano DK 410₃ – helyesen: māno DK 170₃; paties DK 378₈ – helyesen: paties DK 154₈; wifsūse DK 404₁₈ – helyesen: wifsūlė DK 167₁₈; pritikimūlė DK 404₁₉ – helyesen: pritikimūlė DK 167₁₉; tawēfp DK 404₂₀ – helyesen: tawēfp DK 167₂₀; idant galecēję pažint tawę DK 358₂₀–₂₁ – helyesen: idant galecēję pažint tawe DK 144₂₀–₂₁; Bažnīčia DK 200₁₇ – helyesen: Bažnīčia DK 65₁₇; kasg DK 356₁₄ – helyesen: kašg DK 143₁₄; wēiksis DK 143₁₅ – helyesen: wēikšis DK 143₁₅; efsi su DK 88₁₀ – helyesen: efsigū DK 9₁₀; krikbčionis DK 88₁₁ – helyesen: krikbčonis DK 9₁₁; vžgines DK 340₁₆ – helyesen: vžgīnės DK 135₁₆; Ką DK 126₁₀ – helyesen: Ką DK 28₁₀. A könyv előszavában az áll, hogy „Daukša a közép-aukštaitiai nyelvjárásban írt [...]. Ezért olykor a »középső írott nyelvváltozat« képviselőjének nevezik” (7. o.). Girdenis és Zinkevičius nyelvjárási felosztása szerint azonban Daukša nyelvjárása a nyugati aukštaitiai nyelvjárásokhoz tartozik, az írott nyelv középső változatát pedig azért nevezik így, mert használati területének földrajzi fekvése középső (vö. Zinkevičius 1972: 79, 3. jegyzet). A könyv végén szerepel az irodalomjegyzék (157–158. o.), továbbá a források, a terminusok rövidítéseinek, valamint a főbb szimbólumoknak és jelöléseknek a magyarázata (159. o.). A könyv fő gondolatait az angol nyelvű összefoglaló ismétli meg (160–163. o.). A könyv a Litván Nyelvi Állami Bizottság támogatásával, igényes kivitelben jelent meg. Az itt felsorolt hiányosságok és vitatható gondolatok ellenére Rosinas monográfiája kétségkívül fontos és hasznos kiadvány a nyelvtörténészek, a baltisták és az indoeuropeisták számára. Az egyik legjelesebb nyelvjáráskutatónk és lexikográfusunk, Vytautas Vitkauskas monográfiájának értékét a rendszerezetten bemutatott gazdag, hiteles nyelvjárási anyag, valamint az érdekes meglátások és értelmezések adják. Ezek értékelése külön tanulmányok és recenziók feladata. A könyv a szerző néhány évvel ezelőtt megvédett habilitációs értekezése (Vitkauskas 1999), ezért ebben az áttekintésben tartalmát nem tárgyaljuk. A könyv a habilitációs értekezéstől a hozzáadott német nyelvű összefoglalóban (az értekezés korábbi összefoglalójának kissé szerkesztett változata; 195–220. o.), a tárgymutatóban (lényegében a könyvben említett vagy tárgyalt szavak mutatója; 221–238. o.), a rövidítések jegyzékében (239–254. o.), valamint abban különbözik, hogy természetesen már nem tartalmazza a szerzőnek a habilitációs értekezésben összegzett tudományos munkáit felsoroló jegyzéket. A könyv kifejtő részének csaknem egyharmada (a bevezető fejezeteket, a következtetéseket és a függelékeket nem számítva) teljes egészében megegyezik a szerző első disszertációjának (Vitkauskas 1974; a Vilniusi Egyetem könyvtárának kézirattárában őrzött példányát használtuk, jelzete F. 76 Ds 2024) szövegével, vagy ahhoz áll közel (lásd például az e: i (ę, į, ī); e / i: e; uᵘ / uo váltakozásairól szóló fejezeteket a könyvben (53–65.; 65–70.; 96–107. o.) és a disszertációban (90–103.; 84–86.; 124–136. o.)). A monográfia további mintegy egyharmadát korábban különféle időszaki kiadványokban publikálták (lásd a szerző publikációinak jegyzékét a 261–262. oldalon). A vizsgált könyv tehát közel áll egyetlen szerző tanulmányainak gyűjteményéhez vagy válogatott írásaihoz (akárcsak az áttekintés második részében tárgyalt kötetek). A korábbi munkák szövegét könyvformába öntésük során szerkesztették. Például a „A regresszív magánhangzó-hasonulás maradványai?” című fejezet (128–141. o.; vö. a habilitációs értekezés megfelelő fejezetét (1999: 98–109)) két tanulmányból áll: „A regresszív magánhangzó-hasonulásról egyes északkelet-zsmai dunininkai nyelvjárásokban” (Vitkauskas 1963) és „A regresszív magánhangzó-hasonulás új tényei a kuršėnai nyelvjárásban” (Vitkauskas 1975) (egyébként e tanulmányok sem a habilitációs értekezésben összegzett tudományos munkák jegyzékében (1999: 158–159), sem a monográfia irodalomjegyzékében (255–262. o.) nem szerepelnek). Az utóbbi tanulmány nagy része egyben a szerző első disszertációjának szövegével is megegyezik (vö. Vitkauskas 1974: §§55–56). A fejezet végére három új bekezdést illesztettek (139–141. o.). A tanulmányok szövegének átdolgozásakor néhány módosítás történt. A lábjegyzeteket… 152 | ARTŪRAS JUDŽENTIS a szövegbe illesztették, vagy elhagyták őket, helyenként kiegészítették; a nyelvjárási példákból mindenütt kihúzták a köznyelvbe átültetett példákat; hozzáadták a skrãb'is, skrã.b'i szó ragozási paradigmáját (138. o.). A gražesnis melléknév egyes számú paradigmáját (1963: 272) felváltotta a g'er'ė:s'n'is melléknév paradigmája; e melléknév többes számú paradigmájában párhuzamos formák szerepelnek (132. o.). A helyneveket hangsúlyjelekkel látták el, egyes terminusokat módosítottak: a literatūrinė kalba (1963: 271) helyett bendrinė kalba (132. o.); a dūnininkų tarmės helyett sok helyen dūnininkų šnektos áll. A fonetikus átírást egységesítették, például következetesen jelölték a mássalhangzók palatalizáltságát. Néhány sajtóhibát is kijavítottak, például duonininkų (1963: 271, 6. jegyzet) helyett dounininkų (131. o., 20. jegyzet); priešdėlio pa dariniai (1975: 82) helyett priešdėlio pa-dariniai (135. o.) stb. A szöveget jelentősen stilizálták, például: e eina betarpiškai prieš galūninį skiemenį (1963: 269) helyett e eina tiesiog prieš galūninį skiemenį (128. o.); tam tikrais atvejais yra nesvetima ir kai kurioms dūnininkų tarmėms (1963: 269) helyett tam tikrais atvejais yra pastebėtas ir kai kuriose dūnininkų šnektose (128. o.); tarmę, pasakyčiau, energingai veikia bendrinė kalba (1963: 271) helyett tarmę, pasakyčiau, stipriai veikia bendrinė kalba (132. o.) stb. A fejezetben azonban a szerkesztés után is maradtak kisebb hibák. Mindenekelőtt sajtóhibák: a könyv 128. és 129. oldalán két a) bekezdés található, a 130. oldalon pedig a b) bekezdés után a d) bekezdés következik; sėri (129. o.) – helyesen sėnis; su žodžiu (129. o.) – helyesen su žodžių; *~n (129. o.) – helyesen *en stb. Az átírásban is előfordul néhány egyenetlenség, például c'ė (133. o.) – helyesen c'ė. A szöveg újraszedésekor néhány példa kimaradt: kėli (vö. 1963: 270), šimtameči (vö. 1963: 270), ėžė (vö. 1975: 81); ugyanaz a példa kétszer jelent meg: šalt'ėn'is (135. o.); központozási hibák is maradtak. Az irodalomjegyzékből hiányzik a 128. oldalon hivatkozott V. Grinaveckis-publikáció (Grinaveckis 1960). Az egész könyv gondos szerkesztése hiányzik (a kiadványban sehol sem találtam meg a szerkesztő nevét), különösen azoknak a szövegeknek az esetében, amelyeket korábban nem publikáltak tudományos folyóiratokban. Például a könyv első három bevezető fejezete (7–20. o.), amelyeket a habilitációs munkából emeltek át (vö. 1999: 3–11), hemzseg a központozási, helyesírási, sajtó-, logikai és stiláris kisebb hibáktól. A következő helyesírási hibákat figyeltem meg: žemaičiuose (10. o.), vö. Žemaičiuose (8. o.); Smoczynski (16. o., 1. jegyzet) – helyesen Smoczyński; Chilińskio (19. o.) – helyesen Chylinskio. A következő központozási problémák tűntek fel: például LKŽ III (8. o.) – helyesen pl. LKŽ III; tiriama ar yra išlaikoma sistema (9. o.) – helyesen tiriama, ar yra išlaikoma sistema; V. Pėteraitis, 1997 462 (9. o.) – helyesen V. Pėteraitis 1997, 462 stb. Helytelenül használt határozói igenév a következő mondatban: Atidžiau nagrinėjant (t. b. nagrinėdamas) kiekvieną žodį […] pamatai ar suvoki (10. o.). Sok a sajtóhiba: nuolatinio garsų junginių gludinimu (7. o.) – helyesen nuolatiniu garsų junginių gludinimu; taisi (10. o.) – helyesen tarsi; reiškimosi (11. o.) – helyesen reiškimosi; tai (t. b. taip) susiformavo vad. lingvistinės geografijos principas (12. o.); morfemastam (helyesen morfemas tam) bizonyos pozíciókban (12. o.); amelyek […] gyakran használt, az egész nemzet által használt (helyesen: használtak) (12. o.); Toliau pamatysime […] ir kiti atvejai (12–13. o.) – helyesen Toliau pamatysime […] ir kitus atvejus; jaunagramatikų (13. o.) – helyesen jaunagramatikų stb. Sok mondatban nem világosak a logikai összefüggések, például: Tai yra gal ir menka kai kam atrodanti problema, bet kiek matome iš literatūros gana įvairuojanti ir laikoma ne vieno tyrinėtojo artimais dėsningiems reiškiniams ir niveliuojami (központozás!; 8. o.); Reikia pasakyti, kad dialektizmu (tarmybe) literatūrų ir net kalbininkų vartojama reikšme „bendrinėje kalboje pavartojamas tarmės žodis ar forma“ (8. o.); Kalbos dėsnis ir yra iš lyginimų šitaip nustatytas pastovus, kokioje pozicijoje istoriškai tariamas garsas susidaręs, jų junginys, morfema (12. o.) stb. Vö. még: nutuliojimosi eiga, plėtra (7. o.); stabiliai pakito (13. o.). Néhány mondat stílusa gyenge, vö.: ir tai yra visiškai priimtinas toks apibendrinimas (8. o.); Kas susiduria su tarmių leksika, dialektizmų nagrinėjimas būna labai aktualus ir keblus (8. o.); mes nebežinosime, bk veikiami ir niveliuojami, ir tikrosios šnektų padėties (10. o.) stb. Az irodalomjegyzékben NAUJŲ DARBŲ APŽVALGA 153 nem szerepelnek a szövegben említett következő művek: Grinaveckis 1978 (15. o.), Serebrennikov 1975 (15. o.), Mažiulis 1993 (16. o.), Smoczyński 1986 (16. o.). Ismétlődések is előfordulnak: például a 17–18. oldalon részben megismétlődnek azok a dolgok (és példák), amelyeket már a 7. oldalon kifejtettek. Az itt említett hiányosságok többsége javítatlanul, a szerző habilitációs munkájából került át a könyvbe. Sajnálatos, hogy e nagy értékű könyv kiadása nem kapott állami intézményi támogatást, amely feltehetően segített volna kiküszöbölni az itt felsorolt és egyéb szerkesztési, valamint korrektúrahibákat. Válogatott írások 2001-ben fejeződött be Aleksas Girdenis Aleksas Girdenis Kalbotyros darbai című munkáinak kiadása (I: 1962–1974, 420 o.; II: 1975–1987, 416 o.; III: 1988–2000, 476 o., Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas; I–II: 2000, III: 2001; mindhárom kötetet ismertetjük). Ugyanebben az évben jelent meg Pranas Kniūkšta Prano Kniūkštos munkáinak válogatása is: Kalbos vartosena ir tvarkyba (Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2001, 596 o.). Aleksas Girdenis a litván nyelvészet egyik legaktívabb, legújítóbb és legérdekesebb képviselője. Széles látókörű és sokoldalú érdeklődésű tudós, dialektológus, fonológus, az általános nyelvészet és a nyelvészettörténet szakértője. A 20. századi litván nyelvészetben jelentős nyomot hagyott – azon kevés litván nyelvészek egyike, akik saját nyelvészeti iskolát alapítottak. Pranas Kniūkšta a litván nyelvészetben elsősorban a mai litván nyelvhasználat normáinak gondozójaként, a hivatali (vagy adminisztratív) stílus művelőjeként ismert; a Litván Nyelvi Intézetben ő hozta létre a Nyelvművelési Osztályt, és a Kalbos kultūros című kiadvány felelős szerkesztője volt. Az áttekintő jellegű válogatást maguk a szerzők állították össze. Ezekben a tudományos munka három vagy négy évtizede alatt közzétett tanulmányok, recenziók és más írások kaptak helyet. Kevés az új, első alkalommal közölt munka ezekben a könyvekben: Girdenisé két fejezet doktori (kandidátusi) disszertációjából, A mažeikiai nyelvjárás fonológiai rendszere, valamint Jonas Kabelka tankönyvének recenziója, Bevezetés a balti filológiába; Kniūkštáé pedig a „A jogi nyelv helyessége és pontossága” és „A helyhatározó használata a tevékenységi terület kifejezésére” című tanulmányok, különféle jogi dokumentumok recenziói és az írásban feltett kérdésekre adott válaszok. Girdenisnek a Rosinnal közösen írt, Grinaveckis A žemaitiai nyelvjárások története című művéről szóló recenziójában (1974) kifejtett véleménye szerint „a könyv megjelenése akkor is üdvözlendő volna, ha egyetlen teljesen új állítást sem találnánk benne, mert csak a könyvben rajzolódik ki az elméleti koncepciók egésze, azok erősségei és gyengeségei, és csak a könyv vezetheti be szilárdan a kutató tényanyagát és elméleti következtetéseit a tudományos eszmék körforgásába” (I, p. 386). Ez az áttekintés nem törekszik a két válogatásban kifejtett elméleti koncepciók vizsgálatára; megelégszik összeállításuk, tárgyi és nyelvi szerkesztésük elemzésével. Girdenis publikációi műfajuk szerint több fejezetbe rendeződnek: először a tanulmányok következnek, majd a nyelvészeti jegyzetek, recenziók és a szerzővel készült beszélgetések. Az egyes fejezetek publikációi időrendi sorrendben szerepelnek. Kniūkšta tanulmányait és írásait a tárgyalt témák szerint csoportosították. A kötet öt fejezetből áll: „A nyelvművelés alapelvei és módszerei”, „Adminisztratív és hivatali nyelv”, „Intézmények és vállalatok nevei”, „-inis képzős melléknevek”, „A nyelvhasználati gyakorlat sokféleségéből”. Az egyes fejezetek publikációinak közlését is tematikus, nem pedig időrendi elv szerint rendezték. A két szerző előszavában kifejtett szövegközlési elvek (Girdenis – I, 11–12. o.; Kniūkšta – 9. o.) hasonlóak. 1. A szövegeket nem dolgozzák át és nem javítják; csak egy-egy helyet korrigálnak, és kizárólag szükség esetén fűznek hozzájuk rövid megjegyzéseket vagy hivatkozásokat későbbi munkákra (Girdenis); néhány hosszabb tanulmányt megrövidítettek (Kniūkšta). 2. A helyesírást korszerűsítették (Girdenis; Kniūkšta esetében 154 | ARTŪRAS JUDŽENTIS a helyesírás rendezéséről nem esik szó). 3. Az írásjelek közül csak a nyilvánvaló hibákat javították, egyébként úgy hagyták őket, ahogyan eredetileg voltak (Girdenis; Kniūkšta nem említi az írásjelek javítását). 4. Javították a sajtóhibákat, szükség esetén a fonetikai átírás jeleit is (Girdenis), a nem megfelelő megfogalmazásokat és stiláris zökkenőket, továbbá törölték a nem megfelelő példákat (Kniūkšta). 5. Mivel „minden írásműre úgy tekintenek, mint az adott kor gyermekére” (Girdenis), a terminusokat és „azokat a szavakat is, amelyeket ma kivétel nélkül mindannyian kifogásolnánk” (Girdenis), egyik szerző sem változtatta meg. 6. A forrásokra való hivatkozásokat nem egységesítették (Kniūkšta). Az újraközölt publikációk közül néhányat mindkét gyűjteményben áttekintve1 megállapítható, hogy az ismertetett elveket alapvetően betartották. 1. Girdenis javításai mindenekelőtt a cikkek lábjegyzeteiben közölt megjegyzésekben érhetők tetten. Ezekre recenziójában Algirdas Sabaliauskas (2002) is felhívta a figyelmet. Rövidek, pontosak, kritikusak, és valóban szükségesnek tűnnek. A többi változtatás között megfigyelhető néhány korábbi állítás enyhítése (például az I. kötet 193. oldalán, a 11. lábjegyzetben szereplő „rodos” közbevetés) és pontosítása (például a „Lietuvių kalbos daiktavardžio linksniavimo tipų hierarchija ir pagrindinės jos kitimo tendencijos” [A litván főnevek ragozási típusainak hierarchiája és változásának fő tendenciái] című cikkben pontosították a dendrogramok statisztikai adatait: II. kötet, 55. és 58. o.; a Šaukėnai nyelvjárás ragozási típusainak hierarchiájában másként értelmezték a hímnemű és a mássalhangzó-tövű alakok helyét: II. kötet, 59–60. o.; ennek megfelelően módosították a nyelvjárás ragozási típusainak hierarchikus csoportosítását ábrázoló „fát”: II. kötet, 60. o.). Ezek és a szerző további javításai növelik az újraközölt publikációk értékét, és érdekesebbé teszik a gyűjteményt: tükröződik bennük a szerző tudományos nézeteinek változása, részben pedig a litván nyelvtudomány fejlődése is. Kívánatos azonban, hogy az ilyen jellegű változtatásokat minden esetben jelöljék. Az áttekintett gyűjteményben megjelent későbbi vagy más munkákra mutató hivatkozások kétségkívül kényelmesek az olvasó számára: segítenek gyorsan megtalálni a keresett szöveget. Kniūkšta könyvében a korai cikkeket szerkesztették át látványosabban. Például a „Bejungtukinis, bealkoholinis ir būdvardžių priesaga -inis” és a „Būdvardžiai su formantais -alinis, -arinis, -yvinis, -atinis” című cikkből teljes bekezdéseket hagytak ki, mondatokat és egyes példákat töröltek, bekezdéseket vontak össze, megváltoztatták a megfogalmazásokat, sőt egy lábjegyzetet és egy táblázatot sem közöltek. 2. Girdenis gyűjteményének nyelvi szerkesztését Agota Sriubienė, filológiai kiadványok tapasztalt szerkesztője végezte. Munkájának eredményei minden áttekintett szövegben láthatók. A helyesírás korszerűsítésének példái közül említhetők a következők: a Prūsų lietuvių alakot prūsų lietuvių alakra javították (I. kötet, 48. o.); kijavították az elírásokat: a vilk- tő írásmódját (I. kötet, 48. o.); a galbūt (I. kötet, 52. o., 30. lábjegyzet) és a turbūt (I. kötet, 377. o., 12. lábjegyzet; I. kötet, 379. o.) szavakat egybeírják, és többé nem választják el; a kur ne kur alakot kötőjel nélkül írják (I. kötet, 190. o.) stb. Nem meglepő, hogy egy ilyen terjedelmű, különleges írásjegyekben gazdag műben javítatlan dolgok is maradtak, például: Grammatische – helyesen Grammatische (I. kötet, 44. o., 4. lábjegyzet); V. Vaitkevičiutė – helyesen V. Vaitkevičiūtė (I. kötet, 370. o., 1. lábjegyzet); Tromsö – helyesen Tromsø (II. kötet, 51. o., 3. lábjegyzet). A vezetéknevek alakja egyes cikkekben 1 Alaposabban áttekintettük Girdenis következő cikkeit és recenzióit: „Dėl lietuvių kalbos tarmių klasifikacijos” (Z. Zinkevičiusszal közösen; I. kötet, 44–55. o.), „Ką turi dūnininkai vietoj literatūrinės kalbos ie, uo” (I. kötet, 190–193. o.), a Lietuvių kalbos gramatikos első két kötetéről írt recenzió (V. Žuliusszal közösen; I. kötet, 370–386. o.), „Lietuvių kalbos daiktavardžio linksniavimo tipų hierarchija ir pagrindinės jos kitimo tendencijos” (II. kötet, 50–62. o.), „Pridėtin is h- senuosiuose lietuvių raštuose – priegai̇dės ženklas?” (II. kötet, 315–320. o.), „Naujesni tarminių fonetinės transkripcijos rašmenys” (P. Skirmantasszal közösen; III. kötet, 335–351. o.). Kniūkšta könyvéből a következő cikkeket vizsgáltuk meg: „Būgos diegti kalbos norminimo principai” (13–29. o.), a „Kanceliarinės kalbos pradmenys Jablonskio raštuose” című cikk egy része (213–219. o.), „Dabartinė kanceliarinė kalba” (249–254. o.), „Bejungtukinis, bealkoholinis ir būdvardžių priesaga -inis” (407–413. o.), „Būdvardžiai su formantais -alinis, -arinis, -yvinis, -atinis” (413–417. o.), a „Kaip reiškiame paskirtį” című cikk egy része (465–471. o.). Nauju darbų apžvalga 155 eredeti alakban írják, például: Schmalstiego (II. kötet, 61. o.), Saussure’o (III. kötet, 241. o.), másutt viszont (tudományos munkákban is!) adaptált alakokat használnak, például: Briukneris, Meje, Ekblūmas (I. kötet, 385. o.), Sosiūras (II. kötet, 351. o.). Helyenként az illusztráló példáknál hiányzik a nyelvjárás nevének vagy a köznyelv rövidítésének feltüntetése (vö. III. kötet, 342., 344., 347–348. o.). Kniūkšta könyvében kevés helyesírási javítást találtunk: irracionalinis > iracionalinis (414. o.); ne kaip > nekaip (470. o.); a Funkcinis tikslin­gumas szavakat nem ritkították meg; kijavították a Sirvydo vezetéknév írásmódját (18. o.). Javították a hangsúlyjeleket: žmóniškas > žmóniškas (407. o.), áukso > áukso (408. o.); a dekorãcinis szó hangsúlyjelét pótolták (416. o.), a vienos szóban viszont éppen ellenkezőleg, eltávolították a hangsúlyjelet (28. o.). Néhány apró hiba Jablonskis írásainak idézésekor is becsúszott: spausdintus (218. o.) – helyesen spaudintus; reikia susirašyti (218. o.) – helyesen reikią susirašyti. Būga írásainak idézeteiben is előfordulnak pontatlanságok: kūla-raišas a helyes forma, nem pedig kūla-raišas (19. o.); óbul-mušas, nem pedig obuol-mušas (ugyanott); a stiklas szó valamilyen okból stãlas alakra változott az idegen szavak jegyzékében (22. o.); a visszaható austis alakot az egyszerű austi váltotta fel (23. o.), helyenként pedig eltávolították az eredeti hangsúlyjeleket. Skardžius „Ankstyvesnė ir dabartinė lietuvių bendrinės kalbos vartosena” című művéből vett idézetben is „javítottak” néhány alakot: nebegalime (141. o.) – helyesen nebegalima; noromis nenoromis (141. o.) – helyesen noroms nenoroms. A könyvben a személynevek írásmódját sem egységesítették teljesen, vö.: Leskynas (17. o.) és E. Sepiro (E. Sapir) (74. o.). 3. Girdenis gyűjteményének szövegeiben – amint az előszó is közli – néhány írásjelhasználati hibát kijavítottak, például elkülönítették a közbevetéseket: iš vienos pusės (I. kötet, 45. o.), Iš kitos pusės (I. kötet, 46. o.); tokie pavadinimai, kaip džūkai, kãpsai [...], neabejotinai yra odizioniai (I. kötet, 52. o.); már nem választják el az önálló határozói igeneves időhatározót: jomis negalima remtis klasifikuojant tarmes (I. kötet, 47. o.). Mindazonáltal néhány javítatlan apró hiba megmaradt: fölösleges vessző maradt a „rodo” szó után ebben a mondatban: Tokie redukuoti balsiai kaip fonemos egzistuoja ir vad. „Mūšos upyne“ – tai rodo, ne tik kvazihomonimų […] skyrimas, bet ir daugybė kitų ypatybių (I. kötet, 49. o., 20. lábjegyzet); továbbá az O, jų neatsisakant mondat elején (I. kötet, 380. o.). Bár úgy döntöttek, hogy nem korszerűsítik az írásjeleket, ezt néhány esetben mégsem tartották be, így következetlenségek keletkeztek. Például az összehasonlító kifejezéseket egyes esetekben nem választják el, máskor viszont igen, vö.: žodžio gale visada yra daugiau balsių negu atitinkamuose negalūniniuose skiemenyse (I. kötet, 49. o.) és galūniniuose skiemenyse yra mažiau balsių, negu atitinkamuose negalūniniuose (ugyanott); lk. ie, uo atitikmenys skamba trumpiau, negu y, ū atitikmenys (I. kötet, 191. o.); ne toks puikus dialektologas, kaip K. Jaunius (I. kötet, 192. o.). A nyelvtani jelenségek közül meg kell említeni a kijavítatlan tagadó genitivust ebben a mondatban: tokie skaičiavimai įprastines latvių linksniuočių klasifikacijas iš esmės nepakeistų (II. kötet, 61. o., 19. lábjegyzet). Kniūkšta szövegeinek írásjelezését is rendezték. Kijavították a korábbi hibákat, például vesszőt tettek az ismétlődő kötőszó elé ebben a mondatban: kilmininkas gali reikšti ir priemonės paskirtį, ir siekiamąjį dalyką (467. o.); törölték a példák előtti kettőspontot ebben a mondatban: vartoti neutralius barbarizmus, tokius kaip dušia, ulyčia, adyna, lenčiūgas, Būga niekam nėra siūlęs (28. o.); elhagyták a mat utáni vesszőt ebben a mondatban: Mat būdvardžiai […] rodo daiktavardžiu žymimo daikto trūkumą (411–412. o.); eltávolították a visų pirma utáni vesszőt (13. o.); vesszőt tettek a kibővített időhatározó elé ebben a mondatban: principai, kuriais jis rėmėsi dirbdamas norminimo darbą (14. o.). Az áttekintett szövegekben továbbra is maradtak következetlenségek az írásjelek használatában. Például az romėniškas skaitmuo reiškia raštų tomą, arabiškas – puslapį mondatban gondolatjelet illesztettek be (15. o., 7. lábjegyzet), egy hasonló mondatban azonban nincs gondolatjel: pirmąją slavišką laikė A. Leskynas […], dvi paskutiniąsias kurį laiką pats Būga (17. o.). A neturėjo tokios įtakos kaip Jablonskis mondatban az összehasonlító kifejezés előtt már nem tesznek vesszőt (14. o.), de sok esetben meghagyták, vö.: būdvardis begalinis nėra visai toks pat, kaip, sakysim, besotinis ar 156 | ARTŪRAS JUDŽĖNTIS beakuótinus (410. o.), A litván nyelvben a korábban fennálló rendeltetést ugyanazok a formák fejezik ki, mint bármely más rendeltetést (471. o.). Ugyanez a különbség az összehasonlító példamondatokban is: a Vajon lehet-e vitatkozni azon, hogy a forgóeke [...] kényelmesebb, mint a váltvaforgató eke [...]? (410. o.), A legtöbb esetben az irodalmi nyelv számára előnyösebbek a melléknevek: dogminis, probleminis [...] a dogmátinis, problemátinis [...] alakoknál (417. o.). A kötőszó előtti vesszőt már nem teszik ki, számos hasonló esetben azonban meghagyták, vö.: Ezekben a mondatokban a részes eset inkább az igéktől vagy a melléknévi igenevektől függ [...], mint a főnevektől [...] (470. o.). Úgy tűnik, a vessző fölösleges a Egy másik, később írt cikkben (19. o.) mondatban, mivel nem több, később írt cikkről van szó, hanem ugyanarról a cikkről, amelyet később írtak. Fölösleges vesszők szerepelnek a következő mondatokban: A szomszédos változatokat megtűrve Būga arra törekedett, hogy ne zárja be az irodalmi nyelv kapuját a nyelvjárások kincsei előtt (28. o.); Cikkeiben és más írásaiban, amikor ezekről a dolgokról beszél, az ezek megnevezéséhez szükséges szavakat és kifejezéseket használja Jablonskis (214. o.). A központozást megengedhetetlenül „modernizálták” Skardžius „Ankstyvesnė ir dabartinė lietuvių bendrinės kalbos vartosena” című művéből vett idézetben (141. o.). 4. Girdenis szövegeiben meglehetősen sok javított sajtóhiba és egyszerű elütés található. Például pótolták a „Pagrindiniai transkripcijos rašmenų rinkinio FONTRA ženklai” című táblázatból kimaradt sort (III, 339. o.); kijavították a szerző cikkének címét (II, 56. o., 11. jegyzet). Egy-két apróság azonban még így is észrevétlen maradt: tévesen adták meg az első transzkripciós tanulmány, a „Pridėtinis h- senuosiuose lietuvių raštuose – priegáidės ženklas?” megjelenési kötetét (II, 315. o.) – nem 22(2), hanem 23(2) a helyes; a „Šaukėnų šnektos linksniavimo tipų panašumo indeksai” című táblázatban (II, 59. o.) hibák csúsztak be: az i és Cₘ indexe nincs kerekítve, az i és Cᶠ indexe pedig 0,7 volt (és alighanem annak is kellene lennie), nem 10,7. Pontatlan az „Dėl lietuvių kalbos tarmių klasifikacijos” című cikkhez mellékelt új nyelvjárás-felosztási térkép (I, 55. o.): nemcsak kevesebb lakott helyet tüntet fel, hanem a nyugati aukštaitok šiauliškiai és a žemaitiai, valamint a keleti aukštaitok nyelvjárásai közötti átmeneti nyelvjárásokat is elhagyja; Vabalninkas nyelvjárását a širvintiškiai nyelvjárás részévé teszi. A „Naujesnių tarmių fonetinės transkripcijos rašmenys” című cikkben (III, 335–351. o.) a szerző P. Skirmantasszal együtt ismerteti a kifejezetten nyelvjárási szövegekhez készült FONTRA betűkészletet, és példákat is közöl annak alkalmazására. A vizsgált írások nyomdai előkészítése kiváló alkalmat kínált volna arra, hogy kihasználják e betűkészlet lehetőségeit, és egységesítsék a kötetben a nyelvjárási adatok közlését. Például a „Dėl lietuvių kalbos tarmių klasifikacijos” című cikkben a mássalhangzók palatalizációját a betű fölé írt „perc” jellel jelölik; a mássalhangzók lágyságát mind az elöl képzett, mind a hátul képzett magánhangzók előtt jelölik, míg a közvetlenül mellette álló cikkben („Mažeikių (šiaurės vidurio dounininkų) tarmės pokirtinių skiemenų priegaidės”, lásd I, 56–75. o.) a mássalhangzók palatalizációját a betű fölötti ívvel jelölik; ráadásul csak a hátul képzett magánhangzók előtt álló mássalhangzók lágyságát jelzik. Különösen indokolt lett volna az egységesítés, hiszen a szerző maga írja: „A palatalizációt és a palatalitást egyesek másképpen is jelölték: tʹ, dʹ, bʹ, pʹ, č. Ezeket a jeleket azonban csak a megfelelő régebbi munkák idézésekor, illetve akkor ajánlatos használni, amikor bizonyos összefüggésekben célszerű megkülönböztetni a kisebb és az erősebb palatalizációt” (III, 345. o.). Még egyetlen cikk szövegében és táblázatában is eltérően írják át a köznyelvi gyvà szó ugyanazon nyelvjárási megfelelőit (vö. I, 50. és I, 54. o.). A „Pridėtinis h- senuosiuose lietuvių raštuose – priegáidės ženklas?” című cikkben Daukša Postilės című művének példáit viszonylag pontosan írták át. Az átíráshoz azonban néhány írásjel hiányzott, például ȧ (musìmp 33₁₄, nem musìmpʹ II, 316. o.), į (efì 173₁₈, nem efì II, 315. o. és másutt), į (gìwì 521₁₁, nem gìwì II, 316. o. és másutt); a ž írásjelet általánosították még ott is, ahol egyértelműen ž látható (žmógui 92₃₄, nem žmógui II, 316. o. és másutt). A példákban hibák is előfordulnak: például nem pažáulìs horé lìksminas a helyes (II, 319. o.), hanem pažáulìs horé lìkɟminas 214₃ stb. NAUJŲ DARBŲ APŽVALGA | 157 Kniūkšta válogatott kötetében számos stiláris javítás található, például: kihúzta a mondatban ismétlődő jo névmást Ez a „bűn” akadályozza leginkább, hogy tárgyilagosan értékeljük a nyelvhasználathoz való hozzájárulását és [annak] irodalmi nyelvi jelentőségét (13. o.); az ismétlődő szócska elkerülése érdekében a De névmást erre cserélte: Összesen: A normatív munka alapja a konkrét nyelvi anyag, Būga azonban különösen nagyra értékelte a nyelvi tényeket, és különösen ezekre támaszkodott (18. o.). Az utóbbi mondatban szokatlanul szerepel a de kötőszó: úgy tűnik, itt inkább az vagy kötőszó illene. A mondatot olyan hivatali nyelvi terminusok közül javították, amelyek egy része napjainkig fennmaradtolyan hivatali nyelvi terminusok közül, amelyek napjainkig fennmaradtak (215. o.). Egyes szavakat is kicseréltek, például: a kutató szót a vizsgáló szóra cserélte (29. o.), a vásznakat szót pedig a ingeket szóra (465. o.). A szórendet is megváltoztatták, például a mondatban: az olvasó nemcsak megtalálná a szükséges tényeket, hanem meg is értené azokat>azokat is megértené (253. o.). A példákban az igék sorrendje is megváltozott: elment fát hozni, elutazott tanulni (eredetileg: elutazott fát hozni, elment tanulni) (465. o., 2. lábjegyzet). 5. Girdenis válogatáskötetének előszavában azt ígérték, hogy a terminológián nem változtatnak. Ez a legtöbb esetben így is történt, például meghagyták az aksiomatiškai alakot (I, 383. o.) és másokat. Ezt az elvet azonban nem következetesen alkalmazták: a maximumok módszere terminust erre cserélték: átlagok módszere (II, 55. o.); a prosodine alakot prozodine alakra javították (I, 48. o.) és másutt is; a grafémák helyett írásjeleket írtak (III, 335. o.). Az akadémiai nyelvtan jellemzését, az leíró-normatív típus megjelölést szükségtelenül leíró-normáló típus alakra javították (I, 384. o.): az említett oldalon a szerkesztő éppen így határozta meg a nyelvtan jellegét (Ulvy das, red. 1965: 3). Girdenis azt is ígérte, hogy az újranyomott szövegek egyes szavainak használatát nem javítja. Valóban, meghagyták az ellentétet kifejező tuo tarpu kai kötőszót (I, 53. o.); Tuo tarpu (II, 51. o.); továbbá nem változtatták meg a szórendet a žodžiuose tipo dienėlė, dienos közbevetésben (I, 52. o.). Előfordul, hogy a szerző eredeti szándékával ellentétben nyelvhelyességi és stilisztikai javításokat is végeztek, például a bonyolult szerkezetű Kalbama­sias konstrukcijas… mondatot (I, 378. o.) két rövidebbre bontották; a mennyiségi összehasonlítást kifejező kaip… taip és kötőszót a tiek… tiek és kötőszóra cserélték (III, 337. o.); néhol a hosszabb alakokat a szerzőre jellemző rövid formákra cserélték, például a nutrūkusi alakot a nutrūkus alak helyett (III, 350. o.). A Kniūkšta-könyv terminusainak megváltoztatása nem észlelhető. 6. A Kalbos vartosena ir tvarkyba című könyv lábjegyzeteit – az előszó szerint – nem egységesítették. Apró hibák is előfordulnak bennük, például P. Skardžius „Ankstyvesnė ir dabartinė lietuvių bendrinės kalbos vartosena” című művének pontatlan címe (Ankstesnė…), valamint a kiadás éve (1971, nem 1968) (141. o., 2. jegyzet). Girdenis írásaiban a szakirodalmi hivatkozások sincsenek egységesítve: vö. például A. Rosinas, Šaukėnų šnektos įa, ė ir i kamieno daiktavardžiai, – Kalbotyra XXIII (1) (1971) 53 (I, 251. o., 54. jegyzet), valamint A. Rosinas. Šaukėnų šnektos įa, ė ir i kamieno daiktavardžiai. – „Kalbotyra“, 1971, t. XXIII (1), p. 49–54 (II, 56. o., 11. jegyzet). Maga a szerző is elismeri, hogy a hivatkozások meglehetősen változatosak (vö. I, 11. o.), de egységesítésük azért nem lett volna leküzdhetetlen feladat. Mindkét válogatáskötet végén mutatók találhatók, amelyek az ilyen jellegű kiadványokban igen hasznosak. Kniūkšta könyvébe öt részből álló mutatót is beillesztettek. Lényegében két mutatóról van szó: tárgymutatóról (579–586. o.), valamint a szavak és szókapcsolatok mutatójáról (586–589. o.). Girdenis Kalbotyros darbų című művének harmadik kötetébe egyoldalas tárgymutatót (III, 473. o.), valamint a társszerzők, segítők és tanácsadók meglehetősen hosszú jegyzékét illesztették (III, 474–475. o.). A tárgymutató egy ilyen kiadványhoz nyilvánvalóan túl szűkszavú: alig nagyobb és informatívabb, mint a három kötet teljes tartalomjegyzéke, amely egyébként hiányzik a válogatáskötetből. A mutató a cikkek címeiből áll – csak a cikkek kezdőoldalát tünteti fel (erre 158 | ARTŪRAS JUDŽENTIS (amire a kötet előszavában felhívták a figyelmet), ezért valójában csupán a tanulmányok tematikus mutatójáról van szó. A mutató néhány címszava félrevezető; például aki a Dialogai témát találja benne, azt hiheti, hogy a megjelölt oldalakon Girdenis erről a diskurzus- vagy szövegtípusról írt – a mai nyelvészetben ez meglehetősen népszerű téma. Sajnos a megadott helyeken az olvasó nem tudományos cikkeket, hanem magával a szerzővel készült beszélgetéseket talál. Egyébként sehol sincs feltüntetve, ki állította össze a mutatót. A második jegyzék azért érdekes a maga sajátos módján, mert a szerző kollegialitását, a közös munka iránti kedvét mutatja. A névsorban szerepelnek tanárai (Jonas Kabelka, Leonas Valkūnas, Zigmas Zinkevičius), kollégái (leginkább Aldonas Pupkis, Albertas Rosinas, Bonifacas Stundžia és Vladas Žulys munkatársaként dolgozott együtt), valamint tanítványainak népes serege. Egyik gyűjteményben sem találtam meg szerzőik bibliográfiáját (noha Girdenis bibliográfiáját külön füzetben összeállították és kiadták, amelynek két kiadása is megjelent (vö. Skirmantas, szerk., 1997); csak át kellett volna emelni a művek közé). A bibliográfiák tükröznék a szerzők tudományos gondolkodásának fejlődését és termékenységét, és láthatóvá tennék, mely publikációk maradtak ki a gyűjteményekből. Girdenis gyűjteményében minden tanulmányhoz angol, néhányhoz pedig más nyelveken írt összefoglaló is tartozik. Kniūkštos könyvében a mutatók után szerepel egy rövid angol összefoglaló (591–594. o.). A vizsgált kiadványokat az is összeköti, hogy mindkettő a Litván Nyelvi Állami Bizottság támogatásával készült. Girdenis tudományos munkáinak gyűjteménye Danguolė Mikulėnienė kezdeményezésére jelent meg, és ő szerkesztette. Kniūkšta az előszóban külön is köszönetet mond Danguolė Mikulėnienėnek a könyv elkészítésére való ösztönzésért és a kiadáshoz nyújtott segítségért. A régi írásbeliség örökségének kiadásai 2001-ben jelent meg Guido Michelini szerkesztésében egy új könyv: Jonas Bretkūnas. Giesmes Duchau­nas és más, 1589-es liturgikus könyvek: szövegek és forrásaik (Vilnius: Baltos lankos, 2001, 301 o.). Ugyanebben az évben az Archivum Lithuanicum folyóirat új könyvsorozatot indított. A sorozat a Bibliotheca Archivi Lithuanici címet kapta, és terjedelmesebb, régi szövegek történetével, a nyelv társadalmi kontextusával, valamint a hagyományos filológiával foglalkozó tanulmányoknak és forrásoknak ad helyet. A sorozat első kötetei: Giedrius Subačius szerkesztésében a Kalikstas Kasakauskis: A litván köznyelv konjunktúrája (Vilnius: Litván Nyelvi Intézet Kiadója, 2001, 128 o.), valamint Jano Maleckio és Jano Sekluciano vitája a katekizmus kanonikus fordításáról, szerkesztette Vaidotas Rimša (Vilnius: Litván Nyelvi Intézet Kiadója, 2001, 180 o.). Mindhárom kiadvány szerkezete sajátos. Michelini könyvének alapját Jonas Bretkūnas 1589-ben kiadott művei, azok szövegei és forrásai képezik, jegyzetekkel ellátva. A kötet elején rövid bevezető olvasható litván, angol és német nyelven (7–15. o.). Függelékként a kötet közli a „Részletek 16. századi német és latin nyelvű könyvekből” (279–289. o.) című részt (egyes eredeti források részleteinek fénymásolatait), valamint a „Szövegek jegyzéke kezdősorok szerint” (290–299. o.) című jegyzéket, amely segít az olvasónak megtalálni a kívánt szöveget; emellett összefoglalóan jelzi a litván fordítások és az eredetiek közötti viszonyt. Subačius könyvében a legfontosabb Kasakauskisnak a köznyelvről vallott nézeteit bemutató tanulmány, amely a kötet legnagyobb részét foglalja el (11–66. o.); Kasakauskis Valančius Žemaičių vyskupystės kalbą című művéhez fűzött kéziratos megjegyzései (69–124. o.) (most jelennek meg először!) csupán függelékként szerepelnek. A Rimša által szerkesztett kiadvány legnagyobb és legfontosabb részét Janas Maleckis traktátusának, a Defensio verae translationis corporis Catechismi in linguam polonicam-nak, valamint litván fordításának közlése alkotja; jelentős terjedelmű fejezet a „Janas Maleckis és Jan Seklucian vitája: Martynas NAUJŲ DARBŲ APŽVALGA 159 Mažvydas közege” (9–33. o.) csupán e közlés bevezetője. Ezt követi a források és a szakirodalom jegyzéke (34–37. o.), valamint a bevezető német (Frank Zuber fordítása, 38–40. o.) és litván nyelvű összefoglalása (41–42. o.). A Michelinis által előkészített könyv bevezetője tárgyalja Bretkūnas Kollectu című művét – a legrégebbi fennmaradt litván imakönyvet –, a himnuszkönyv, a Giesmes Duchaunas és a Kancionalas szövegeinek és dallamainak forrásait, valamint kiemeli Bretkūnas újonnan közreadott fordításait. A bevezető további része ismerteti a szövegek és dallamok közzétételének, valamint a szövegek átírásának elveit. A kiadvány recenzenseivel együtt (vö. Kabašinskaitė 2002: 216–217; Karaciejus 2002: 320) el kell ismernünk, hogy egy ilyen bevezető tudományos Bretkūnas-kiadáshoz kevés: a közölt szövegek eredetének, a korábbi kutatásoknak és a kéziratos énekek szerzőségének néhány alapvető kérdése tisztázatlan maradt. Subačius Kalikstas Kasakauskis: a litván köznyelv konjunktúrája című tanulmánya folytatja a 19. századi žemaitiai írásbeliségre vonatkozó korábbi kutatásait, mindenekelőtt az 1998-as A žemaitiai köznyelv eszméi című monográfiáját: a tanulmány ugyanazt a kutatási módszertant, hasonló leírási szempontokat és elrendezést alkalmaz. A kitűzött célt – Kasakauskis köznyelvről vallott nézeteinek alakulását és azt a konjunktúrát feltárni, amelyhez igazodott (12. o.) – a szerzőnek sikerült elérnie: az olvasó kellően világos képet alkothat e 19. századi kultúrmunkásnak a köznyelvvel kapcsolatos álláspontjáról és az azt alakító körülményekről. Jól bemutatja Kasakauskis nyelvi dialektusának alapját érintő változásokat, nyelvi stratégiájának területi irányultságát, valamint azt a törekvését, hogy a köznyelvi szabályokat ne csupán a használatra, hanem elméleti megfontolásokra is alapozza. Az írott és beszélt nyelv viszonyáról Kasakauskis írásaiban kifejtett megfontolások kellően megalapozatlannak tűnnek: végül maga a szerző vonja le azt a következtetést, hogy „Kasakauskis továbbra is az első – a nyelvjárás kiválasztásának – köznyelvi szakaszban érezte magát, amikor a beszélt köznyelv [šbk – A. J.] problémája még fel sem merült” (61. o.). A tanulmány egyes állításai és maga a kutatási módszer is kétségeket ébreszt. Kasakauskis anyanyelvjárásának meghatározása téves – a déli žemaitiai raseiniai nyelvjáráshoz tartozik, nem pedig a varniaihoz (lásd Vitkauskas 2002 és az ott hivatkozott szakirodalom) –, ami később megakadályozza a szerzőt abban, hogy helyesen vesse össze Kasakauskis nyelvének kiválasztott „žemaitiai” és „aukštaitiai” sajátosságait: a nyugat-aukštaitiai [an] megfelelőit (33–34. o.), a žemaitiai affrikáták törvényszerűségét (34. o.) stb. Kétségeket vet fel a žemaitiai nyelvi sajátosságok žemaitiaiak számára való „észrevehetőségi” kritériumának összefoglalása, annak megállapítási módja és a három fokozat elkülönítése. Maga a vizsgált tanulmány mutatja, hogy alkotói munkásságának későbbi időszakában Kasakauskis írásainak nyelvét „žemaitizálva” nem változtatott következetesebben néhány „legkönnyebben észrevehető” aukštaitiai sajátosságon (a szóvégi kettőshangzók žemaitiai [ā] vagy [ē] hangokra való cseréje, az egyes számú részes eset végződése), ugyanakkor módosított néhány „közepesen észrevehető” sajátosságon (igyekezett következetesen jelölni az elterjedt žemaitiai [e]-t, žemaitiai egyes számú felszólító módú, sőt a jelen idejű igék „harmadik személyű” végződéseit használta) (vö. 33., 40. és 21. o.). Ugyanez érvényes a žemaitiaiak számára „közepesen észrevehető” žemaitiai sajátosságokra is. Kasakauskis számára tehát a žemaitiai nyelvi sajátosságok „észrevehetőségi” hierarchiája más lehetett, mint annál a három 19. század eleji szerzőnél, akiknek nyelvhasználata alapján ezt a hierarchiát az A žemaitiai köznyelv eszméi című monográfia megállapította (Subačius 1998: 32–39). Subačius valamennyi žemaitiai szerzőt ugyanazzal a mércével méri. A žemaitiai terület egészén változatlan fonológiai vagy grammatikai sajátosság azonban kevés van. Különösen gyakran térnek el az általános szabályszerűségektől a déli žemaitiai raseiniaiak, akik a nyugat-aukštaitiai és a žemaitiai közötti tipikus átmeneti nyelvjárást beszélik (Zinkevičius 1994: 107, 109). Például Subačius a feltételes mód egyes szám első személyű, -čio végű alakját a žemaitiai nyelvjárások egyik legnehezebben észrevehető sajátosságának tekinti. A žemaitiai terület délkeleti részén azonban a megfelelő -čia és -čiau végű alakok is használatosak (sok helyen párhuzamosan), helyenként pedig -č végűek is (Morkūnas, red., 1991: 103. térkép; Zinkevičius 1966: 263). A -čiau végű alakok nemcsak az aukštaitiai nyelvjárásokban használatosak széles körben, 160 | ARTŪRAS JUDŽENTIS hanem a litvánok egy részében is (uo.). A szerző maga állítja, hogy „Kasakauskio szülőhelyein <…> e formák -čiau végződése <…> nem különbözik a nyugat-aukštaitiai nyelvjárások egy részétől” (14. o.). Kasakauskis szülőnyelvjárásában tehát használatosak lehettek mind a -čio, mind a -čia végű alakok; váltakozásukat nem kell sem az aukštaitizálás (ahogyan helyesen történik a 14. oldalon), sem a žemaitizálás (ahogyan a 23. oldalon történik) jelének tekinteni. Nem volna-e tehát jobb az egyes žemaitiai szerzők nyelvének és az aukštaitiai nyelvjárásoknak a viszonyát mindenekelőtt az adott szerző nyelvjárását figyelembe vevő, egyéni kritériumok alapján meghatározni? Ahogyan korábbi monográfiájában is, Subačius nagy figyelmet fordít Kasakauskis műveinek helyesírására: a tanulmány jól feltárja a nyelvtan és a későbbi szövegek helyesírása közötti különbségeket (45. o.), éles szemmel vizsgálja az Išguldymų Šventų Evangelijų cirill írásmódját (meggyőzően bizonyítja, hogy ezt a könyvet „előbb latin betűkkel írták meg, és maga Kasakauskis írta” (45. o.)), külön tárgyalja a Giedraitis Naujas Testamentas című művéből vett idézetek helyesírását és nyelvi sajátosságait. Kasakauskis helyesírásának fejlődéséből kiindulva meggyőzően megállapítja, hogy a Valančius Žemaičių vyskupystė című művéhez fűzött megjegyzéseit nem 1866-ban írta, ahogyan Vaclovas Biržiška vélte, hanem korábban, 1848 és 1863 között. A tanulmány végén a szerző fontos következtetést von le: Kasakauskis nyelvtanának javasolt normái, amely „az első és egyetlen nyomtatásban megjelent eredeti litván nyelvtan” volt (61. o.), nem találtak követőkre; e szerző más műveinek nyelve sem láthatóan hatott kortársaira. Rimša által előkészített könyv bevezetője röviden áttekinti Maleckis és Seklucianas életét és tevékenységét, katekizmusaik fordításának és kinyomtatásának körülményeit, szerkezetét, továbbá közli a bibliográfiai adatokat. Ezt követően részletesen ismerteti Maleckis és Seklucianas vitáját. Nagy figyelmet szentel annak tartalmára (hat Maleckis-féle megfogalmazást választ ki és ismertet, amelyeket ő maga jobbnak tartott a többi fordítóénál, valamint Maleckis katekizmusának tizenhárom olyan helyét, amelyeket Seklucianas bírált), az érvekre kevésbé. A szokásnak megfelelően külön tárgyalja a vita kapcsolódásait Mažvydas katekizmusához. Rimša gondosan számba vette a vitairatok és a litván katekizmus egyezéseit és különbségeit. Meglehetősen óvatos következtetésre jut: bár Mažvydas „nem vette figyelembe az összes megvitatott és Maleckis által javasolt fordítási változatot”, „nyilvánvaló, hogy éppen azokon a helyeken tért el a SeK-től, amelyek miatt már néhány éve heves vita dúlt a Porosz Hercegségben” (31. o.). Rimša összehasonlító elemzése azt mutatja, hogy Maleckis és Seklucianas vitája nemcsak ismert volt Mažvydas előtt, hanem bizonyos hatással is volt az első litván könyv szerkezetére, nyelvére és stílusára, ezért Mažvydas katekizmusának e szempontú vizsgálatakor ezt a hatást figyelembe kell venni. A bevezető végén új, meglehetősen meggyőző érvek szerepelnek az első litván könyv datálásának kérdésében. Rimša véleménye szerint Mažvydas katekizmusának „1547 elején kellett megjelennie, a Defensio pedig 1547 júniusa előtt íródhatott, vagyis a MžK és Seklucianas Nagy katekizmusa között” (33. o.). Mindhárom kiadványban hasonlóak a szövegközlés alapelvei. J. Bretkūnas szövegeinek fakszimiléje a forrásaikkal párhuzamosan jelenik meg, és a dallamok forrásait is közlik. A sorozat Bibliotheca Archivi Lithuanici köteteitől eltérően az elsődleges szövegeket egyszerűsített helyesírással közlik – „a ma használatos betűkkel átírva”, a dallamokat pedig „a források kulcsának hegedűkulcsra változtatása nélkül” (8. o.). Az átírás alapelveit a kiadás előkészítője nem fejti ki részletesen, ezért bizonyos kétségek merülnek fel (vö. Kabašinskaitė 2002: 220–222). Mivel a kiadás előkészítője nem írja le a közölt Bretkūnas-szövegeket, nem tudni, hogy a fénymásolatok mérete mennyiben felel meg az eredetinek. A kéziratos énekek fénymásolatai szinte olvashatatlanok, ezért átírásuk igen kívánatos lett volna (vö. Karaciejus 2002: 323). Bretkūnas szövegeinek átírásakor hibák maradtak a kiadványban. A korábbi recenzensek által említetteken kívül a bevezetőből még a következőket lehet megemlíteni: pras chom (7. o.) – helyesen pras cham (vö. a fakszimilével, 227. o.); Sussimistlantis (7. o.) – helyesen Sussimilstanis (vö. 228. o.); po versikulu (7. o.) – helyesen po versikulų; Tewe (7. o.) – helyesen Tlewe (vö. 251. o.); dagusu (7. o.) – helyesen dangui (vö. 251. o.); nu (7. o.) – helyesen ne (vö. 53. o.); NAUJŲ DARBŲ APŽVALGA | 161 Adoma (7. o.) – helyesen Adama (vö. 88. o.); vieno (7. o.) – helyesen wieno (vö. 94. o.); malonus (8. o.) – helyesen Malonus (vö. 113. o.); Bagotas (8. o.) – helyesen Bagots (vö. 127. o.); „a 16. számú bibliai verssor kivételével a végén” (8. o.) – helyesen „a 16. számú ének végén található bibliai verssor kivételével”; Dievui (8. o.) – helyesen Dievui (vö. 198. o.); fenomenologija (9. o.) – helyesen fenomenologiją. Mažvydas Gesmių chriksčoniškų című műve átírásának összevetésekor, amelyet a Duchau­nų-gyűjtemény első húsz énekéhez adtak meg a fakszimilével együtt (a szerző saját kiadását használtam, lásd Michelini 2000), a következő hibákat találtam (a második nagybetű, a ligatúrák és az [u] írásmódjának kivételével): Chriksčoniskose (21. o., 1. jegyzet és sok más jegyzetben) – helyesen Chriksčoniskase (vö. Mž, 149. o.); Kyrieeleison (24. o.) – helyesen Kirieeleison (vö. Mž, 182. o.); fęnklus (25. o.) – helyesen fęklus (vö. Mž, 185. o.); tikraghi (34. o.) – helyesen tikragi (vö. Mž, 313. o.); naboyne (34. o., 2. jegyzet) – helyesen nabozine (vö. 300. o.); traice (37. o.) – helyesen Traice (vö. Mž, 365. o.); Kyrieleison (38. o.) – helyesen Kirieleison (vö. Mž, 389. o.); prisch (38. o.) – helyesen prischs (vö. 389. o.); werksme paklusnuma (42. o.) – helyesen werksme / paklusnuma (vö. Mž, 383. o.); zaisdu (45. o.) – helyesen Zaisdu (vö. Mž, 236. o.). A „Szövegek jegyzéke kezdősorok szerint” című részben is sok pontatlanság maradt, például: Allmechtiger (290. o.) – vö. Almechtiger (234. o.); sunus (290. o.) – helyesen Sunus (vö. a fakszimilét, 166. o.); Christe / diena (290. o.) – helyesen Christe diena (vö. 105. o.); auffgefahren (291. o.) – vö. auffgefahren (249. o.); Dekawokem (291. o.) – helyesen Diekawokem (vö. 171. o.) stb. A bevezető utáni irodalmi hivatkozások (9. o.) a szerzők keresztneve, a kiadás éve és a kiadó feltüntetése nélkül szerepelnek. Ez talán érthető volna, ha ezek az adatok megtalálhatók lennének a könyv végén lévő bibliográfiában (301. o.). Abban azonban sem Gerullis Senųjų lietuvių skaitymai, sem Biržiška Rinktinių mūsų senovės raštų, sem Koženiauskienė XVI–XVII amžiaus prakalbos ir dedikacijos című könyve bibliográfiai adatai nem szerepelnek. Kasakauskis Valančius Žemaičių vyskupystė című művéről írt megjegyzéseinek szövege fényképfelvételen, átiratban és magyarul jelenik meg. A közölt kéziratot a kiadás előkészítője nem írta le, ezért nem lehet eldönteni, hogy a fényképek eredeti méretűek-e. Az eredeti néhány helyének és átírásának, illetve fordításának összevetéséből kitűnik, hogy a kiadás előkészítője gondosan és figyelmesen végezte az átírást és a fordítást. A közlés legnagyobb hiányossága, hogy nem készült hozzá litván szavak mutatója (a könyvben csak „Személymutató” van), amely megkönnyítené egy keresett szó, nyelvtani alak vagy szöveghely gyors megtalálását. Ilyen mutató nélkül a szótárírók és nyelvtanírók nehezen tudják hasznosítani a kiadványt. Maleckis Defensio című művének fakszimiléjét az átírással (transzkribált szöveggel) párhuzamosan közlik. A mű litván fordítása külön jelenik meg. A fakszimilét tárgyi, szövegkritikai és nyelvi jegyzetek kísérik. A nyomdai előkészítés alatt álló átírást az eredetivel a kiadvány tudományos szerkesztője, Jolanta Gelumbec­kaitė vetette egybe, a szövegkritikai jegyzeteket is ő írta. A kézirat leírása alapján (12. o.) az eredeti fakszimiléjét valamilyen okból csaknem ötödével kisebbítették. A szöveg átírása gondosan készült. A fakszimile és az átirat néhány oldalának alaposabb összevetése után mindössze egy-két apróság keltett kétséget; például a 47. és 57. oldalon rendre feltüntették, de nem nyomtatták ki a 3. és 16. jegyzetet; a 139. oldalon, a 210. jegyzetben quod helyett Quod kellene szerepeljen. A Defensio fordítása meglehetősen leleményes, noha egy-két dolog kifogásolható benne (a teológiai fogalmak fordításáról lásd Ališauskas 2002). Például a bevezetőben a Defensio 20v₂₁–21r₁₂ helyét tévesen értelmezi: abból, hogy a retenta sunt kifejezést Maleckis lengyelül zadzie­ranie alakban fordította, Seklucianasnak nem az a véleménye, hogy a fordítás helyes (ahogyan a 27. oldalon áll), hanem éppen ezért rótta fel Maleckisnek: Poltea reprehendis me …; Lo. per te adactus 2v₉: lie. tavęs verčiamas = „általad kényszerítve” fordítása; lo. Ablatio 3v₂₂, 4r₁: lie. Inagininkas – jobb lett volna meghagyni a latin esetnév magyar megfelelőjét: ablativus; (vö. 168. o., ahol az ablativus vietininkas ’helyhatározórag’ alakban van lefordítva!); lo. paradigma declinationis 4r₁₈, 19v₁₃–₁₄: lie. linksniavimo pavyzdys, pavyzdį = a linksniavimo paradigma, paradigmą (a ragozási paradigma, paradigmát), ahogyan más helyeken is (pl. 150. o.); lo. praefens vel 162 | ARTŪRAS JUDŽENTIS praeteritum tempus 6r₁₈: lit. jövő időt és múlt időt = jelen időt és múlt időt stb. Maleckis és Mažvydas katekizmusait a bevezető pontosan idézi, ugyanakkor meglepő, hogy helyenként pontatlanul másolták át az itt közzétett Defensio idézeteit; például az ut sis longeus super terram helyett (25. és 31. o.) vt sis longeus super terram-nak kell állnia (Def 8v18–19); a stągže helyett (26. o.) stągže-nak kell szerepelnie (Def 13v14) stb. A fordításban a nagy- és kisbetűk használata sem mindenütt következetes (vö. „crediderit jövő idejű, a Babtifatus pedig múlt idejű” (167. o.)), és a személy- és helynevek írásmódja sincs egységesítve (vö. Frydrichas Stafilas (7. o.) és Jano Janów (ugyanott), Stanislaw Rospond (ugyanott); Marienwerderbe (15. o.), de Nowy Sączban (15. o.), az ełki templom (15. o. és tovább)). Összefoglalva elmondható, hogy Guido Michelini Jonas Bretkūnas. Giesmes Duchau-nas ir kitos 1589 metų liturginės knygos: tekstai ir jų šaltiniai című kiadványa, bár nem túlságosan gondos szerkesztésű, igen fontos publikáció a nyelv- és művelődéstörténészek, filológusok és zenetudósok számára. Giedrius Subačius Kalikstas Kasakauskis: Lietuvių bendrinės kalbos konjunktūra című könyve elsősorban a litván kultúra, az írásbeliség és a nyelvtudomány kutatói számára jelentős, egyes kérdései pedig a nyelvtörténészek számára is fontosak. Önálló értéke van Kasakauskis Valančius Žemaičių vyskupystė című művéhez fűzött megjegyzései első kiadásának. Vaidotas Rimša Jano Maleckio ir Jano Sekluciano polemika dėl katekizmo kanoninio vertimo című munkája értékes, meglehetősen gondosan elkészített publikáció. Fontos a litván és lengyel nyelv, valamint a kultúra történészei számára. Az áttekintésben nem tárgyaltuk részletesebben azokat a könyveket, amelyek szintén 2001-ben jelentek meg. A Knyga nob ažnystės krikščioniškos (1653) – XVII a. Lietuvos kultūros paminklas (Kėdainiai: Kėdainių krašto muziejus, 2001, 95 p.) című kötet a Kėdainių Krašto Múzeum és a Litván Reformáció Történeti és Kulturális Társaság 1998-ban rendezett tudományos konferenciáján elhangzott előadások alapján írt tanulmányok gyűjteménye. A K. Župerka által szerkesztett Vytautas Sirt autas, Regina Petkevičienė, Česys Grenda. Rinkin-tiniai kalbotyros straipsniai (Šiauliai: Šiaulių universiteto leidykla, 2001, 288 p.) három, a Šiauliai Egyetemen oktató tudós tanulmányainak alkalmi gyűjteménye, kollégáik bevezető tanulmányaival és bibliográfiákkal. Bővebben Stasys Keinys recenziójában olvashatunk róla (Keinys 2001). Ugyanebben az évben jelent meg a Frazeologijos žodynas is, amelyet Jonas Paulauskas szerkesztett, Irena Erman ytė, Ona Kažukauskaitė, Gertrūda Naktinienė, Jonas Paulauskas, Zita Šimėnaitė és Angelė Vilutytė készített (Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2001, XVIII, 886 p.). Tapasztalt lexikográfusok (mindannyian a Lietuvių kalbos žodynas szerzői) által összeállított, terjedelmes frazeológiai gyűjtemény. A szótár Litvánia számos településéről és a határain kívüli litván lakta vidékekről, szépirodalomból, régi írásokból és kétnyelvű szótárakból összegyűjtött frazeológiai kapcsolatokat tartalmaz. Megemlítendő továbbá a litvánisztika egyik első elektronikus könyve, Daiva Atkočait y tė és Asta Leskauskaitė összeállításában, Kazio Morkūnas szerkesztésében megjelent számítógépes szótár, a Lietuvių tarmės első része (Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2001, 116 p. és CD-ROM). A szótár a Lietuvių kalbos atlasas I. Leksika című kiadvány alapján készült, szerk. K. Morkūnas (Vilnius: Mokslas, 1977, 295 p., 120 térk.). Litván és angol nyelven több mint 120, az ember lakókörnyezetének tárgyait megnevező szó elterjedését, ragozását, hangsúlyozását, rövid etimológiáját és használattörténetét mutatja be. A 2001-ben Litvániában megjelent litván nyelvészeti kiadványok termését áttekintve valóban új, eredeti, koncepcionális kutatások hiánya figyelhető meg. A nyelvészeti örökség (válogatott írások) és a régi írásos emlékek egyre bővülő kiadása csak részben tárja fel azokat. NAUJŲ DARBŲ APŽVALGA 163 LITERATŪRA ALIŠAUSKAS, V. 2002: [Rec.] Vaidotas Rimša. Jano Maleckio ir Jano Sekluciano polemika dėl katekizmo kanoninio vertimo, Vilnius, 2001. Knygų aidai 1, 37. BATAITYTĖ, A. 2002: Knyga apie kalbos vartoseną ir tvarkybą. Kalbos kultūra 75, 158–165. KABAŠINSKAITĖ, B. 2002: [Rec.] Jonas Bretkūnas. Giesmes Duchaunas ir kitos 1589 metų liturginės knygos: tekstai ir jų šaltiniai, parengė [...] Guido Michelini, Vilnius, 2001. Archivum Lithuanicum 4, 215–222. KARACIEJUS, J. 2001 [2002]: [Rec.] Jonas Bretkūnas. Giesmes Duchaunas ir kitos 1589 metų liturginės knygos: tekstai ir jų šaltiniai, parengė [...] Guido Michelini, Vilnius, 2001. Baltistica 36 (2), 320–324. KAVALIŪNAITĖ, G. 2001: Adesyv̇as Chylinskio Naujojo Testamento vertime. Acta Linguistica Lithuanica 45, 93–111. KEINYS, S. 2001: [Rec.] Vytautas Sirtautas, Regina Petkevičienė, Česys Grenda. Rinktiniai kalbotyros straipsniai, Šiauliai, 2001. Acta Linguistica Lithuanica 45, 201–205. KUDZINOWSKI, Cz. 1977: Indeks-słownik do „Daukšos Postilė“ I (A–N), II (O–Ž), Poznań: Wydawnictwo Naukowe Uniwersytetu im. Adama Mickiewicza. MASKULIŪNAS, B. 2002: [Rec.] Albertas Rosinas. Mikalojaus Daukšos tekstų įvardžių semantinė ir morfologinė struktūra, Vilnius, 2001. Archivum Lithuanicum 4, 223–226. MICHELINI, G. 2000: Martyno Mažvydo raštai ir jų šaltiniai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. MORKŪNAS, K., red. 1991: Lietuvių kalbos atlasas 3, Morfologija, Vilnius: Mokslas. PAJĖDIENĖ, J. 2002: [Rec.] Albertas Rosinas. Mikalojaus Daukšos tekstų įvardžių semantinė ir morfologinė struktūra, Vilnius, 2001. Acta Linguistica Lithuanica 46, 202–212. PAKERYS, J. 2002: [Rec.] Giedrius Subačius. Kalikstas Kasakauskis: Lietuvių bendrinės kalbos konjunktūra, Vilnius, 2001. www.literatura.lt/TXT/E-302/subac.htm PALIONIS, J. 1995: Žodžių formų rodyklė. Mikalojaus Daukšos 1595 metų katekizmas. Parengė Vida Jakštienė ir Jonas Palionis, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 627–748. ROSINAS, A. 1986: Dėl tūlas, -a statuso ir kilmės. Mūsų kalba 2, 30–33. ROSINAS, A. 1988: Baltų kalbų įvardžiai, Vilnius: Mokslas. ROSINAS, A. 1995: Baltų kalbų įvardžiai: morfologijos raida, Vilnius: Vilniaus universitetas. ROSINAS, A. 1996: Lietuvių bendrinės kalbos įvardžiai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. ROSINAS, A. 2000 a: Inesyvo ir adesyvo formų kilmės ir raidos klausimu. Baltistica 34 (2), 173–183. ROSINAS, A. 2000 b: Baltų kalbų postpozicinių vietininkų kilmės ir jų raidos klausimu. Starptautiskais baltistu kongress „Baltu valodas laikmetu griezos“. Referatų tezės, Riga: LU Latviesu valodas institūts, 272–273. SABALIAUSKAS, A. 2001 [2002]: [Rec.] Aleksas Girdenis. Kalbotyros darbai (I: 1962–1974, Vilnius, 2000; II: 1975–1987, Vilnius, 2000; III: 1988–2000, Vilnius, 2001). Baltistica 36 (1), 138–140. SKIRMANTAS, P., red. 1997: Aleksas Girdenis. Bibliografinė rodyklė. Antras pataisytas ir papildytas leidimas, Vilnius: Vilniaus universitetas. SUBAČIUS, G. 1998: Žemaičių bendrinės kalbos idėjos. XIX amžiaus pradžia, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. ULVYDAS, K., red. 1965: Lietuvių kalbos gramatika 1. Fonetika ir morfologija, Vilnius: Mintis. VITKAUSKAS, V. 1963: Dėl regresyvinės balsių asimiliacijos kai kuriose šiaurės rytų žemaičių dūnininkų tarmėse. Lietuvių kalbotyros klausimai 6, 269–273. VITKAUSKAS, V. 1974: Žemaičių dūnininkų šnektų morfofoneminiai dialektizmai. Filologijos mokslų kandidato disertacija, Vilnius. VITKAUSKAS, V. 1975: Nauji regresyvinės balsių asimiliacijos faktai Kuršėnų šnektoje. Kalbotyra 26 (1), 81–85. 164 | ARTŪRAS JUDŽENTIS Vitkauskas, V. 1999: Lietuvių kalbos tarmių morfonemiai reiškiniai ir jų svyravimas. Habilitacinis darbas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Vitkauskas, V. 2002: [Rec.] Giedrius Subačius. Kalikstas Kasakauskis: Lietuvių bendrinės kalbos konjunktūra, Vilnius, 2001. Archivum Lithuanicum 4, 245–248. Zinkevičius, Z. 1966: Lietuvių dialektologija. Lyginamoji tarmių fonetika ir morfologija, Vilnius: Mintis. Zinkevičius, Z. 1972: Rytietiškoji XVII a. lietuvių raštų kalba, jos kilmė ir išnykimas. Baltistica 8 (1), 79–100. Zinkevičius, Z. 1994: Lietuvių kalbos dialektologija. 2-asis stereotipinis leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Artūras Judžentis