Lietuvių kalbotyra 2001-aisiais metais: Lietuvoje išleisti darbai

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLVII (2002), 149–164 ÚJ MUNKÁK ISMERTETÉSE Survey of Recent Publications LITVÁN NYELVTUDOMÁNY 2001-BEN: LITVÁNIÁBAN MEGJELENT MUNKÁK A 2001-es év nem kedvezett a litván nyelvtudománynak. A továbbra is tartó gazdasági válsághoz hozzájárult még a tudományigazgatás zűrzavara is. A Litván Nyelvi Intézetet hol a Vilniusi Egyetemhez tervezték csatolni, hol pedig a Litván Irodalmi és Folklorisztikai Intézettel akarták egyesíteni. Két év alatt az Intézetnek a munkatársak bérezésére juttatott összegeket egyharmadával csökkentették. Átszervezték az Állami Litván Nyelvi Bizottságot, megváltoztatták jogállását. Ilyen körülmények között komoly tudományos munkát nehéz elvárni. Mindazonáltal a 2001-es évszámmal Litvániában mintegy tíz új kiadvány jelent meg, közülük hetet ismertet ez az írás. Az áttekintés három részből áll: az elsőben az új monográfiákat tárgyaljuk, a másodikban —az egyes szerzők tanulmánygyűjteményeit, a harmadikban pedig —az írásos örökség újrakiadásait. Monográfiák 2001-ben Litvániában két új monográfia jelent meg: Alberto Rosino Mikalojaus Daukšos tekstų įvardžių semantinė ir morfologinė struktūra (Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2001, 164 p.) és Vytautas Vitkauskas Lietuvių kalbos tarmių morfoneminiai reiškiniai (Vilnius: Žara, 2001, 262 p.) című műve. A tapasztalt morfológus, Alberto Rosino könyve egyike a (litván nyelvészetben) azon kevés kísérleteknek, amelyek egyetlen szerző írásai nyelvének egy részletét rendszeresen leírják. Ezenkívül Mikalojaus Daukša írásai —a Litván Nagyfejedelemségben írt és kiadott, hozzánk eljutott legrégebbi művek —sok értékes anyagot szolgáltatnak a litván nyelv különböző szintjei történetének kutatásához. A könyv már több recenziót is kapott (Maskuliūnas 2002; Pajėdienė 2002), ezért ebben az áttekintésben csupán néhány fontosabb jellegzetességét emeljük ki. A könyv előszavában a szerző megjegyzi, hogy „Daukša névmásainak szemantikáját ugyanazzal a módszertannal vizsgáltuk, amelyet a „Lietuvių bendrinės kalbos įvardžiai“ (1996) című monográfiában alkalmaztunk. Ezért az ismétlés elkerülése érdekében ebben a monográfiában nem tárgyalom a bonyolultabb elméleti kérdéseket, csupán hivatkozom említett monográfiámra“ (p. 8). Ennek ellenére a szerzőnek nem sikerült elkerülnie az ismétlődéseket, mivel az említett és más monográfiákból, valamint tanulmányokból (Rosinas 1986, 1988, 1995) a vizsgált könyvbe nemcsak a leírás előzetes sémája és sorrendje, egyes megfogalmazások kerültek át, hanem egész mondatok vagy bekezdések, sőt több bekezdésnyi szövegrészletek is. Például a „A névmások kapcsolatai” című fejezet (10. o.) szó szerint (kisebb kihagyásokkal) megfelel az 1996-os monográfia kissé rövidített szövegének (vö. Rosinas 1996: 17). A szomszédos, „A Daukša-szövegek névmási leltára” című fejezetben szereplő megjegyzések két oldala (11–12. o.) szó szerint megfelel egy korábban közzétett tanulmány (Rosinas 1986: 30) szövegének. Újraírtnak látszik csupán e fejezet három bekezdése (13. o.), a fejezet végén pedig ismét vagy szó szerint lemásolja, vagy kissé lerövidíti az említett tanulmányt. A „Mutató névmások” (37—39. o.) a Lietuvių bendrinės kalbos įvardžiai című könyv megfelelő fejezetének rövidített változata (vö. Rosinas 1988: 57-59): megváltoztatták a példákat, és betoldottak egy kitérőt a névmások „semleges nemű” alakjairól a Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje című műben (37. o.). A szerző korábbi publikációinak átiratai valószínűleg a monográfia szövegének mintegy felét teszik ki (a példákat és az utolsó fejezetet nem számítva). Így aligha tekinthető teljesen új, eredeti monográfiának.檔? }]} ин? 񟿿] } lang? Az új könyvben Daukša névmási paradigmái és azok áttekintése található. Új állítások is vannak. Például az a megállapítás, hogy a visszaható birtokos névmás „a manas, tawas birtokos névmások függő eseti alakjainak helyettesítőjeként [...] nem rendelkezik alanyeseti alakokkal” (32. o.); a wis(a) kąkąg korreláció eredetének magyarázata (105. o.) és mások. Új és érdekes a könyv utolsó fejezete is: „A posztpozíciós helyhatározói esetek: az eredet és a funkcióváltozások belső motivációi” (136–152. o.). Igaz, e fejezet szövegének fele ($48) csaknem ugyanabban az időben külön tanulmányként is megjelent (vö. Rosinas 2000 a), egyes gondolatok pedig konferencia-előadások téziseiben (vö. Rosinas 2000 b). Amint a címéből is látható, az ebben a fejezetben tárgyalt kérdések csak részben kapcsolódnak a monográfia témájához, és benne inkább függelékként kerülnek közlésre. Érdekes, hogy az ugyanabban az évben megjelent Ginas Kavaliūnaitė-tanulmányban (vö. Kavaliūnaitė 2001) az adesivus használatát a régi litván írásokban még másképpen magyarázzák. A monográfia nagy hiányossága, hogy a benne vizsgált példákat nem vetik össze az eredetiekkel. Még azokban az esetekben is, amikor a szerző megállapítja az eredeti döntő hatását a litván névmások használatára, az olvasó rendszerint nem találja meg a lengyel megfelelőket (pl. 26., 27., 37. és azt követő oldalakon). Kivételt képeznek a 65., 66., 81. oldalon és néhány más helyen közölt lengyel példák. Ez különösen csökkenti a Daukša-féle névmások szemantikájának leírásába vetett bizalmat (vö. Jūratė Pajėdienė erre vonatkozó megjegyzéseit —Pajėdienė 2002: 206). Egyet kell érteni mindkét recenzensnek a névmáshasználat statisztikai elemzésének monográfiabeli hiányával kapcsolatos véleményével is (vö. Maskuliūnas 2002: 225; Pajėdienė 2002: 207). Mivel a szerző használta (vagy használhatta) a Jono Palionis által összeállított Katekizmo szóalakmutatót (Palionis 1995) és a Czestaw Kudzinowski által összeállított Postilės szóindexet (Kudzinowski 1977; ez a kiadvány sem az irodalomjegyzékben, sem a forrásjegyzékben nincs feltüntetve), ezért mintha nem volna helyénvaló kételkedni abban, hogy a könyvben Daukša valamennyi névmását és azok alakjait leírták, Pajėdienė azonban olyan, a monográfiában nem említett, a niekas névmás inessivusi alakjait találta, mint ezek (lásd Pajėdienė 2002: 210). A Daukša által használt névmásalakok grafikai változatai a monográfiában korántsem teljes körűen vannak megadva. Például a személyes participiumi névmások paradigmáiban nem szerepelnek az aš genitivusi változatai: manęs DK 134,,, manės DK 136,: a gyakori dativusi mari DK 9,,, 12,, 26, és mások. ; tárgyeset mdné DK 69,; Kétséget ébreszt a paradigmában szereplő tárgyeseti változat, a mania (15. o.). A tu névmás jelöletlen birtokos esete: taw¢s DK 155,,; A tárgyeset változatai: tawe DK 11, Tawé DK 135,, tūwę DK 135,; Eszközhatározói eset: tawim’ DK 177,; Adessivusi alakok: tawip DK 169,, tawimp DK 182,, tawimp DK 144, 155, 174,,; Allativusi alakok: tawelp DK 62,, tawg¢/p DK 136,,, 148,, 149,,, tawélp DK 136,,,,, 148, 149, és így tovább, taw¢lp DK 141; a tawo változat a paradigmában tévesen részesetként van feltüntetve (p. 16). Daukšas szövegpéldái a könyvben az eredeti helyesírással szerepelnek. Az idézetek és az egyes formák átírásának pontosságát az eredetivel ellenőrizendő összehasonlítottam a „Személyes névmások” című fejezetben a Katekizmusból közölt, az aš és tu participiális névmásokra vonatkozó példákat (14–17. o.). Mindenekelőtt fel kell hívni a figyelmet a példák bibliográfiai adataira: nem az eredeti oldal, hanem a Katekizmus 1995-ös kiadásának oldala van megadva (Jakštienė, Palionis 1995); továbbá nem minden esetben vannak feltüntetve az oldalsorok. Átírá- ÚJ MUNKÁK ÁTTEKINTÉSE | 151 si pontatlanságokként a következőket találtam: mano DK 410, —t. b. mano DK 170,; maga a DK 378, —t. b. maga DK 1544; wilsūsę DK 404,, —t. b. wilsūfe DK 167,,; pritikimiife DK 404, —t. b. pritikimūfė DK 167,,; tawglp DK 404,,—t. b. taw¢lp’ DK 167, idant gatec3é pažint tawę DK 358, „,—t. b. idgni galėc3ė pažini tawę DK 144, „; Bašnicšia DK 200,,—t. b. Bažnicja DK 65,,; kasg DK 356,, — t. b. kasg DK 143,,; wéiksis DK 143, —t. b. wéiksis DK 143; efsi gu DK 88,, —t. b. efsigu DK 9s krikfc3ionis DK 88, —t. b. krikBezonis DK 9,: vigines DK 340, —t. b. vigines DK 135; Mit jelent DK 126, —t. b. Mit jelent DK 28. A könyv előszavában ez áll: „Daukša a középső aukštaitis nyelvjárásban írt [...]. Ezért néha a »középső írott nyelvváltozat« képviselőjének nevezik” (7. o.). Girdenis és Zinkevičius nyelvjárási felosztása szerint azonban Daukša nyelvjárása a nyugati aukštaitis nyelvjárásokhoz tartozik, a középső írott nyelvváltozatot pedig azért nevezik így, mert használati területének földrajzi helyzete középső (vö. Zinkevičius 1972: 79, 3. jegyzet). A könyv végén irodalomjegyzék található (157–158. o.), továbbá ismertetik a források és a terminusok rövidítéseit, valamint a főbb szimbólumokat és egyezményes jeleket (159. o.). A könyv fő gondolatait az angol nyelvű összefoglaló ismétli meg (160–163. o.). A könyvet szépen, az Állami Litván Nyelvi Bizottság finanszírozásával adták ki. Az itt megjelölt hiányosságok és vitatható gondolatok ellenére Rosin monográfiája kétségtelenül fontos és hasznos kiadvány a nyelvtörténészek, a baltisták és az indoeuropeisták számára. Egyik legkiválóbb dialektológusunk és lexikográfusunk, Vytautas Vitkauskas monográfiájának értékét a gazdag autentikus nyelvjárási anyag rendszerezett bemutatása, valamint az érdekes felismerések és értelmezések adják. Ezek értékelése a külön tanulmányok és recenziók feladata. A könyv a szerző által néhány évvel ezelőtt megvédett habilitációs dolgozat (Vitkauskas 1999), ezért e recenzióban tartalmát nem vizsgáljuk. A könyv a habilitációs dolgozattól a hozzáadott német nyelvű összefoglalóban (ez a habilitációs dolgozat korábbi összefoglalójának kissé szerkesztett változata; 195–220. o.), a tárgymutatóban (lényegében a könyvben említett vagy vizsgált szavak mutatója; 221–238. o.), a rövidítések jegyzékében (239–254. o.), valamint abban különbözik, hogy természetesen már nem tartalmazza a habilitációs dolgozatban összefoglalt szerzői tudományos munkák jegyzékét. A könyv kifejtő részének csaknem egyharmada (a bevezető fejezeteket, a következtetéseket és a függelékeket nem számítva) teljes egészében megfelel a szerző első disszertációja (Vitkauskas 1974; a Vilniusi Egyetem könyvtárának Kézirattárában őrzött példányát használtuk, jelzete E. 76 Ds 2024) szövegének, vagy közel áll ahhoz (vö. akár a könyvben az e:i (e,i,i); e/i:e; u“/uo váltakozásáról szóló fejezetet (53–65.; 65–70.; 96–107. o.) és a disszertációban találhatót (90–103., 84–86., 124–136. o.)). A monográfia szövegének további mintegy egyharmada korábban különböző időszaki kiadványokban jelent meg (lásd a szerző publikációinak jegyzékét a 261–262. oldalon). Így a vizsgált könyv egy szerző tanulmánygyűjteményéhez vagy válogatott írásaihoz áll közel (még ha ezeket az áttekintés második részében tárgyaljuk is). A korábbi munkák szövegét könyv formájába öntve szerkesztették. Például a „A magánhangzó-regresszív asszimiláció reliktumai?” című fejezet (128–141. o.; vö. a habilitációs dolgozat megfelelő fejezetével (1999: 98–109)) két tanulmányból áll — „A magánhangzók regresszív asszimilációjáról az északkelet-zemaitisztiai dūnininkai nyelvjárások egy részében” (Vitkauskas 1963) és „A magánhangzók regresszív asszimilációjának új tényei a kuršėnai beszédben” (Vitkauskas 1975) (egyébként sem a habilitációs dolgozat által összefoglalt tudományos munkák jegyzékében (1999: 158–159), sem a monográfia irodalomjegyzékében (255— 262. o.) nem szerepelnek ezek a tanulmányok). Az utóbbi tanulmány nagy része egyben a szerző első disszertációjának szövegével is megegyezik (vö. Vitkauskas 1974: §§55–56). A fejezet végére három új bekezdést illesztettek (139–141. o.). A tanulmányok 152 | ARTŪRAS JUDŽENTIS a szövegbe illesztették, illetve elhagyták őket, néhol kiegészítették; a nyelvjárási példákból mindenütt törölték a köznyelvbe átültetett példákat; hozzáadták a škrab'is, škra.b'i szavak ragozási paradigmáját (138. o.). A gražėsnis melléknév egyes számú paradigmáját (1963: 272) a g'er'ės'n'- is melléknév paradigmája váltotta fel, e melléknév többes számú paradigmájában szomszédos alakok szerepelnek (132. o.). Hangsúlyjelekkel ellátott helynevek, néhány terminus megváltoztatva: a literatūrinė kalba (1963: 271) helyett bendrinė kalba (132. o.); a dūnininkų tarmės helyett sok helyen dūnininkų šnektos. A transzkripciót átdolgozták, például a mássalhangzók lágyságát következetesen jelölték. Néhány sajtóhibát kijavítottak, például: duonininkų (1963: 271, 6. jegyzet) —dounininkų (131. o., 20. jegyzet); a priešdėlio pa dariniai (1975: 82) —priešdėlio padariniai (135. o.) és egyebek. A stílust jelentős mértékben javították, például: e eina betarpiškai prieš galūninį skiemenį (1963: 269) —e eina tiesiog prieš galūninį skiemenį (128. o.); tam tikrais atvejais yra nesvetima ir kai kurioms dūnininkų tarmėms (1963: 269) —tam tikrais atvejais yra pastebėtas ir kai kuriose dūnininkų šnektose (128. o.); A nyelvjárást, mondhatnám, erőteljesen befolyásolja a köznyelv (1963: 271) — a nyelvjárást, mondhatnám, erősen befolyásolja a köznyelv (132. o.) stb. A szerkesztés után is maradtak azonban apró hibák a fejezetben. Mindenekelőtt, sajtóhibák: a könyv 128. és 129. oldalán kettő van a) bekezdés, a 130. oldalon pedig b) bekezdések következnek d) bekezdés; gombák (o. 129) —t. b. sėnis; su žodžiu (p. 129) —t. b. su žodžių; *~n (p. 129) —t. b. *en ir kt. Pasitaiko ir kai kurių transkripcijos nelygumų, pvz., Č'e' (p. 133) —t. b. ¢'e. Kai kurie pavyzdžiai tekstą perrenkant praleisti: kėli (plg. 1963: 270), šimtamėti (plg. 1963: 270), ėže: (plg. 1975: 81); ugyanaz a példa kétszer lett kinyomtatva: šal'rėn'is (135. o.); maradtak központozási hibák. Az irodalomjegyzékben nem szerepel a 128. oldalon hivatkozott V. Grinaveckis-publikáció (Grinaveckis 1960). Az egész könyvből hiányzik a gondos szerkesztés (a kiadványban sehol sem találtam meg a szerkesztő nevét), különösen azokból a szövegekből, amelyek korábban nem jelentek meg tudományos folyóiratban. Például a könyv első három bevezető fejezetében (7—20. o.), amelyeket a habilitációs dolgozatból vettek át (vö. 1999: 3-11), hemzsegnek a központozási, helyesírási, korrektúra-, logikai és stilisztikai apró hibák. A következő helyesírási hibákat figyelték meg: žemaičiuose (10. o.) vö. Žemaičiuose (8. o.); Smoczynski (16. o., 1. lábjegyzet) —t. b. Smoczyriski; Chilinskio (19. o.) —t. b. Chylinskio. A következő központozási kérdések akadtak fenn: pl. LKZ III (8. o.) —t. b. pl., LKŽ III; vizsgálják, hogy fennmarad-e a rendszer (9. o.) —t. b. vizsgálják, hogy fennmarad-e a rendszer; V. Pėteraitis, 1997 462 (9. o.) —t. b. V. Pėteraitis 1997, 462 és köv. Helytelenül használt határozói igenév a következő mondatban: Atidžiau nagrinėjant (t. b. nagrinėdamas) kiekvieną žodį |...) pamatai ar suvoki (10. o.). Bőven akadnak sajtóhibák: nuolatinio garsų junginių gludinimu (7. o.) —t. b. szövegének átdolgozása során bizonyos módosításokat hajtottak végre. A lábjegyzetek a hangkapcsolatok folyamatos csiszolásával; taisos (10. o.) — t. vö. tarsi; reiškimosi (11. o.) — t. vö. reiškimosi; így (azaz taip) alakult ki az ún. nyelvföldrajz alapelve (12. o.); a morfémát bizonyos pozíciókban (azaz a morfémát bizonyos pozíciókban) (12. o.); amelyek [...] gyakran az egész nemzet által használtakká válnak (azaz használtakká) (12. o.); A továbbiakban látni fogjuk |...) és más esetek (12—13. o.) — t. b. A továbbiakban a |...) és más eseteket fogjuk látni; az újgrammatikusok (13. o.) —t. b. az újgrammatikusok és mások. Sok mondatban nem világosak a logikai kapcsolatok, pl. Ez talán egyesek számára jelentéktelennek tűnő probléma, de amint az irodalomból látjuk, meglehetősen változatos, és nem egy kutató a szabályszerű jelenségekhez közelinek tartja, valamint nivellálják (központozás!; 8. o.); Meg kell mondani, hogy a dialektizmus (tájszó) jelentésében „a köznyelvben használt tájszó vagy -forma” az irodalmárok, sőt a nyelvészek által is használatos (8. o.); A nyelvtörvény éppen az összehasonlításokból ily módon megállapított állandó, hogy milyen pozícióban történelmileg kiejtett hang alakult ki, ezek kapcsolata, morféma (12. o.) stb. Vö. még: a kibontakozás menete, fejlődés (7. o.); stabilan megváltozott (13. o.). Egyes mondatok stílusa gyenge, vö.: és ez egy teljesen elfogadható ilyen összegzés (8. o.); Aki a nyelvjárások lexikájával foglalkozik, a dialektizmusok vizsgálatát nagyon aktuálisnak és nehéznek találja (8. o.); többé nem fogjuk tudni, hogy a köznyelv hatására kiegyenlítődtek és nivellálódtak-e, illetve milyen a nyelvjárások tényleges helyzete (10. o.) és mások. Irodalom ÚJ MŰVEK ÁTTEKINTÉSE | 153 a jegyzékben nem szerepelnek a szövegben említett alábbi művek: Grinaveckis 1978 (15. o.), Serebrennikov 1975 (15. o.), Mažiulis 1993 (16. o.), Smoczynski 1986 (16. o.). Nem sikerült elkerülni az ismétléseket, például a 17–18. oldalon részben megismétlődnek azok a dolgok (és példák), amelyeket már a 7. oldalon kifejtettek. Az itt említett nehézségek többsége javítatlanul került a könyvbe a szerző habilitációs munkájából. Kár, hogy e értékes könyv kiadása nem kapta meg az állami intézmények támogatását, amely bizonyára segített volna kiküszöbölni az itt felsorolt és egyéb szerkesztési, valamint korrektúrahibákat. 2001-ben fejeződött be Aleksas Girdenis nyelvészeti munkáinak válogatott írásait tartalmazó köteteinek kiadása (1: 1962—1974, 420 p.; II: 1975— 1987, 416 p.; III: 1988-2000, 476 p., Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas; I-II: 2000, III: 2001; mindhárom kötetet áttekintjük). Ugyanebben az évben jelent meg Pranas Kniūkšta munkáinak válogatása, a Kalbos vartosena ir tvarkyba (Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2001, 596 p.). Aleksas Girdenis a litván nyelvészek egyik legaktívabb, leginnovatívabb és legérdekesebb képviselője. Széles látókörű és érdeklődésű tudós, dialektológus, fonológus, az általános nyelvészet és a nyelvészet történetének szakértője. A 20. századi litván nyelvészetben jelentős nyomot hagyott — nyelvészeink közül az egyik kevés, aki saját nyelvészeti iskolát hozott létre. Pranas Kniūkšta a litván nyelvészetben mindenekelőtt a mai litván nyelvhasználat gondozójaként, a hivatali (vagy közigazgatási) stílus művelőjeként ismert; a Litván Nyelvi Intézetben létrehozta a Nyelvi Kultúra Osztályát, és a Kalbos kultūra című kiadvány felelős szerkesztője. A bemutatott válogatásokat maguk a szerzők állították össze. E kötetekbe a tudományos munka három vagy négy évtizede alatt megjelent cikkek, recenziók és egyéb írások kerültek. Az ezekben a könyvekben első alkalommal közölt új munkák száma csekély: Girdenis esetében a Mažeikiai nyelvjárás fonológiai rendszere című doktori (kandidátusi) disszertáció két fejezete és Jonas Kabelka A balti filológia bevezetése című tankönyvének recenziója; Kniūkšta esetében a „A jogi nyelv helyessége és pontossága”, „A helyhatározó használata a tevékenységi terület kifejezésére” című cikkek, különböző jogi dokumentumok recenziói, valamint az írásban feltett kérdésekre adott válaszok. Girdenis véleménye szerint, amelyet a Rosinnal együtt írt, Grinaveckis A žemaitis nyelvjárások története című művéről készült recenzióban (1974) fejtett ki, „a könyv megjelenése akkor is üdvözlendő volna, ha benne egyetlen teljesen új állítást sem találnánk, mert csak a könyvben bontakozik ki az elméleti koncepciók összessége, azok erős és gyenge oldalai, és csak a könyv képes a kutató tényanyagát és elméleti következtetéseit szilárdan bevezetni a tudományos eszmék körforgásába” (I, p. 386). Jelen áttekintés nem vállalkozik arra, hogy elemezze a két válogatásban kifejtett elméleti koncepciókat, hanem megelégszik azok összeállításának, szakmai és nyelvi szerkesztésének vizsgálatával. Girdenis publikációi műfaj szerint több fejezetbe rendezve szerepelnek: először a cikkek jelennek meg, ezt követik a nyelvészeti megjegyzések, a recenziók és a magával a szerzővel készült beszélgetések. Az egyes fejezetek publikációi időrendi sorrendben vannak elrendezve. Kniūkšta cikkeit és írásait a bennük tárgyalt témák szerint csoportosították. A könyv öt fejezetből áll: „A nyelvművelés elvei és módszerei”; „A közigazgatási és hivatali nyelv”, „Az intézmények és vállalatok elnevezései”, „Az -inis képzős melléknevek”, „A nyelvgyakorlat sokféleségéből”. A publikációk egyes fejezeteken belüli közlésekor szintén nem kronológiai, hanem tematikus elvet követnek. Mindkét szerző előszavában kifejtett szövegközlési elvek hasonlóak (Girdenisé —I, p. 11-12; Kniūkštasé —p. 9). 1. A szövegeket nem dolgozzák át és nem javítják, csak egy-egy helyet korrigálnak, és csak szükség esetén fűznek hozzá rövid megjegyzéseket vagy későbbi munkákra való hivatkozásokat (Girdenis); néhány hosszabb cikket lerövidítettek (Kniūkšta). 2. A helyesírást korszerűsítették (Girdenis; Kniūkšta a 154 | ARTŪRAS JUDŽENTIS helyesírás rendezéséről nem tesz említést). 3. A központozásból csak a nyilvánvaló hibákat javították, egyébként olyan maradt, amilyen volt (Girdenis; Kniūkšta a központozási javításokról nem tesz említést). 4. A sajtóhibákat, szükség szerint pedig — a fonetikai átírás jeleit is javították (Girdenis), kijavították a nem megfelelő megfogalmazásokat és a stílusbeli zökkenőket, törölték a nem megfelelő példákat (Kniūkšta). 5. Mivel „minden írásra úgy tekintenek, mint az adott kor gyermekére” (Girdenis), ezért a terminusokat és „azokat a közönséges szavakat, amelyeket ma kivétel nélkül mindannyian elítélnénk” (Girdenis) egyik szerzőnél sem változtatták meg. 6. A forrásmegjelöléseket nem egységesítették (Kniūkšta). Az újraközölt mindkét gyűjtemény egyes publikációinak' áttekintése azt mutatja, hogy a kifejtett elveket alapvetően betartják bennük. 1. Girdenis javításai mindenekelőtt a cikkek jegyzeteiben közölt megjegyzésekben láthatók. Ezekre recenziójában Algirdas Sabaliauskas (2002) is felhívta a figyelmet. Rövidek, pontosak, kritikusak, és valóban szükségesnek tűnnek. A többi javítás között megfigyelhető bizonyos korábbi állítások enyhítése (például az úgy tűnik közbevetés beillesztése az I. kötet 193. oldalán, a 11. jegyzetben- ), valamint pontosítások esetei (például „A litván nyelv főneve ragozási típusainak hierarchiája és változásának fő tendenciái” című tanulmányban a dendrogramok statisztikai adatai pontosítva lettek, II., 55. és 58. o.; a Šaukėnai nyelvjárás ragozási típusainak hierarchiájában másként értelmezték a hímnemű i-tövű és mássalhangzó-tövű főnevek helyét, II., 59–60. o., ennek megfelelően módosították e nyelvjárás ragozási típusainak hierarchikus csoportosítását bemutató „fát” is, II., 60. o.). Mindezek és a szerző egyéb javításai növelik az újraközölt publikációk értékét, és érdekesebbé teszik a válogatást: tükröződik bennük a szerző tudományos nézeteinek változása, részben pedig a litván nyelvtudomány fejlődése is. Csak az volna kívánatos, hogy az ilyen jellegű változtatásokat minden esetben jelöljék. A válogatásban később, illetve máshol közölt munkákra való hivatkozások az olvasó számára valóban kényelmesek: segítenek gyorsan megtalálni a szükséges szöveget. Kniūkšta könyvében a korai tanulmányokat szerkesztették feltűnőbben. Például a „A kötőszó nélküli, alkoholmentes és -inis képzős melléknevek” és „Az -alinis, -arinis, -yvinis, -atinis formánsú melléknevek” című tanulmányokban egész bekezdéseket hagytak el, mondatokat és egyes példákat töröltek, bekezdéseket vontak össze, megfogalmazásokat változtattak meg, sőt még egy jegyzetet és egy táblázatot sem közöltek. 2. Girdenis válogatásának szövegét Agota Sriubienė, a filológiai kiadványok tapasztalt szerkesztője szerkesztette. Munkájának eredményei valamennyi átnézett szövegben láthatók. A helyesírás korszerűsítésének nyomai közül akár a következőket is megemlíthetjük: Prūsų lietuvių javítva: prūsų lietuvių (1, p. 48); javítandó hibák: a vilk helyesírása a szótőben (I, p. 48); a galbūt (I, p. 52, 30. lábjegyzet), turbūt (I, p. 377, 12. lábjegyzet; I, p. 379) egybeírva és többé nem elválasztva szerepel; a kur ne kur kötőjelek nélkül írandó (I, p. 190) stb. Nem meglepő, hogy egy ekkora terjedelmű, különleges írásjegyekkel teli műben javítatlan dolgok is maradtak, pl. : Grammatiche —t. b. Grammatische (1, p. 44, 4. lábjegyzet); V. Vairkevičiutė —t. b. V. Vaitkevičiūtė (1, p. 370, 1. jegyzet); Tromso —t. b. Tromso (II, p. 51, 3. jegyzet). A vezetéknevek alakjai egyes cikkekben ! Gondosabban áttekintendők Sie Girdenis tanulmányai és recenziói: „A litván nyelvjárások osztályozásáról” (Z. Zinkevičiusszal együtt; I, p. 44-55), „Mi van a dūnininkai nyelvjárás beszélőinek az irodalmi nyelv ie, uo hangkapcsolatai helyett” (I, p. 190— 193), A litván nyelvtan első két kötetének recenziója (V. Zulisszal együtt; I, p. 370-386), „A litván nyelv főnevének ragozási típusai hierarchiája és változásának fő tendenciái” (II, p. 50—62), „A pridėtinis a régi litván írásokban — hangsúlyjel- ?” (II, p. 315-320), „A nyelvjárások fonetikus átírásának újabb jelei” (P. Skirmantasszal együtt; III, p. 335-351). Kniūkšta könyvéből a következő tanulmányokat kell megvizsgálni: „Būga által bevezetett nyelvi normatizálási elvek” (p. 13-29), a „A hivatali nyelv kezdetei Jablonskis írásaiban” című tanulmány része (p. 213-219), „A mai hivatali nyelv” (p. 249-254), „A bejungtukinis, bealkoholinis és a melléknevek -inis képzője” (p. 407-413), „-alinis, -arinis, -yvinis, -atinis formánsú melléknevek” (p. 413—417), a „Hogyan fejezzük ki a rendeltetést” című tanulmány része (p. 465—471). ÚJ MUNKÁK ÁTTEKINTÉSE | 155 eredeti alakban írják, pl. : Schmalstiego (II, p. 61), Saussure'o (III, p. 241), másutt viszont (tudományos művekben is!) —adaptált alakban, pl. Vöri, Meillet, Ekblom (I, p. 385), Saussure (II, p. 351). Néhol a példák mellől hiányzik a nyelvjárás megnevezése vagy a köznyelvi rövidítés (vö. III, p. 342, 344, 347–348). Kniūkšta könyvében kevés helyesírási javítás figyelhető meg: irracionalinis>iracionalinis (p. 414); ne kaip > nekaip (p. 470); a Funkcinis tikslingumas szavak nincsenek ritkítva (p. 27); Sirvydas vezetéknevének helyesírása javítva (p. 18). Javították a hangsúlyjeleket: Zmoniskas > Zmoniskas (p. 407), aukso > aukso (p. 408); A dekoracinis szóban elhelyezték a hangsúlyjelet (416. o.), a vienos szóban pedig, fordítva, levették a hangsúlyjelet (28. o.). Egy-két hiba csúszott Jablonskis írásainak idézésébe is: spausdintus (218. o.) — h. a. spauzdintus; reikia susirašyti (218. o.) — h. a. reikią susirašyti. Būga írásainak idézeteiben szintén előfordulnak pontatlanságok: kula-raisasnak kell lennie, nem pedig kūla-raišasnak (19. o.), 6bul-mušasnak, nem pedig obuol-mušasnak (ugyanott), az idegen szavak jegyzékében a stiklas szó valamiért stalas szóvá változott (22. o.), az austis visszaható alakot a közönséges austi alakra cserélték (23. o.), helyenként pedig eltávolították a korábban feltüntetett hangsúlyjeleket. Skardžius „Ankstyvesnė ir dabartinė lietuvių bendrinės kalbos vartosena” című művének idézetében szintén „kijavítottak” néhány alakot: nebegalime (141. o.) — h. a. nebegalima; akarva, akarata (141. o.) —t. vö. akarva, akarata. A könyvben a személynevek írásmódja nem teljesen egységes, vö.: Leskynas (17. o.) és E. Sepiro (E. Sapir) (74. o.). 3. Girdenis válogatott szövegeiben, amint az az előszóban is szerepel, kijavítottak néhány központozási hibát, például: a közbevetések kiemelése: iš vienos pusės (I, 45. o.), Iš kitos pusės (I, 46. o.); az olyan elnevezések, mint a dzūkai, kapsai [...], kétségtelenül ódiumot keltők (1, 52. o.); már nem választják el a határozói igenévi időhatározót: jomis negalima remtis klasifikuojant tarmes (I, 47. o.). Egy-két ki nem javított hiba mégis maradt: megmaradt egy fölösleges vessző a rodo szó után a következő mondatban: Tokie redukuoti balsiai kaip fonemos egzistuoja ir vad. „Mūšos upyne“ — tai rodo, ne tik kvazihomonimų |...) skyrimas, bet ir daugybė kitų ypatybių (I, 49. o., 20. lábjegyzet); valamint az O mondat kezdő pozícióban való el nem hagyását (I, p. 380). Bár elhatározták, hogy a központozást nem korszerűsítik, egy-két esetben mégsem tartották be ezt, ezért központozási egyenetlenségek keletkeztek. Például az összehasonlító kifejezéseket egyes esetekben nem választják el, más esetekben viszont —elválasztják, vö.: a szó végén mindig több magánhangzó van, mint a megfelelő nem végző szótagokban (I, p. 49), és a végző szótagokban kevesebb magánhangzó van, mint a megfelelő nem végző szótagokban (ugyanott); Uo. az ie, uo megfelelők rövidebben hangzanak, mint az y, ū megfelelők (I, p. 191); nem olyan kiváló dialektológus, mint K. Jaunius (I, p. 192). A nyelvtani kérdések közül meg kell említeni a kijavítatlan birtokos esetű tagadószót a következő mondatban: az ilyen számítások lényegében nem változtatnák meg a lett névszóragozási osztályozásokat (II, p. 61, 19. jegyzet). Kniūkšta szövegeinek központozását szintén rendezték. A korábbi hibákat kijavították, például: vesszőt tettek a megismételt kötőszó elé ebben a mondatban: a birtokos eset jelentheti az eszköz rendeltetését és a mértékegységet is (467. o.); törölték a példák előtti kettőspontot ebben a mondatban: a semleges barbarizmusok, például a dūšia, ūlyčia, adyna, lenciūgas használatát Būga soha senkinek nem javasolta (28. o.); elhagyták a mat utáni vesszőt ebben a mondatban: Mat būdvardžiai |...) a főnévvel jelölt dolog hiányát mutatják (411–412. o.); törölték a mindenekelőtt utáni vesszőt (13. o.); a kiterjesztett időhatározó elé ebben a mondatban: az elvek, amelyekre a szabványosítási munka végzése közben támaszkodott (14. o.). Az átnézett szövegekben továbbra is maradtak következetlenségek a központozásban. Például ebben a mondatban: a római szám a művek kötetét, az arab — az oldalt jelenti (15. o., 7. jegyzet) gondolatjelet illesztettek be, azonban egy hasonló mondatban: az elsőt szlávnak tartotta A. Leskynas [...] az utolsó kettőt egy ideig maga Būga (17. o.) nincs gondolatjel. A hasonlító kifejezés előtt ebben a mondatban: nem volt olyan hatással, mint 156 | ARTŪRAS JUDŽENTIS A beakuotinis (p. 410), A litván nyelvben a rendeltetés ugyanazokkal a formákkal fejeződik ki, mint minden egyes rendeltetés (p. 471). Ugyanez vonatkozik a különbséget kifejező összehasonlító szerkezetekre is: a Kažin ar galima prieštarauti, kad beverstūvis plūgas [...] patogiau negu beverstuvinis [...]? mondatokban? (p. 410), A legtöbb esetben az irodalmi nyelvben előnyösebbek a ddogminis, problėminis [...] melléknevek, mint a dogmatinis, problematinis [...] (p. 417) a kötőszó elé már nem kerül vessző, azonban sok hasonló esetben megmaradt, vö. A mondatokban a részes eset inkább az igékhez vagy igenévekhez [...), mint a főnevekhez kapcsolódik |...) (p. 470). Úgy tűnik, vesszőre lenne szükség a Kitame vėliau rašytame straipsnyje mondatban (p. 19), mivel nem több később írt cikkről van szó, hanem ugyanarról a cikkről, amelyet később írtak. Felesleges vesszők a Toleruodamas gretimybes, Būga rūpinosi neuždaryti durų į literatūrinę kalbą tarmių lobiams mondatban (p. 28); Savo straipsniuose ir kitokiuose raštuose, kalbėdamas apie tuos dalykus, Jablonskis vartoja jiems nusakyti reikalingus žodžius ir pasakymus (p. 214). A központozás megengedhetetlenül „modernizálva” szerepel Skardžius „Ankstyvesnė ir dabartinė lietuvių bendrinės kalbos vartosena” című művének idézetében (p. 141). 4. Girdenis szövegeiben meglehetősen sok javított sajtóhiba vagy egyszerű elírás található. Például javították a „A FONTRA transzkripciós karakterkészlet főbb jelei” című táblázatból kimaradt sort (III, p. 339); javították a szerző cikkének címét (II, p. 56, 11. lábjegyzet). Egy-két apróság azonban mégis elkerülte a figyelmet: tévesen adták meg a „Pridėtinis hsenuosiuose lietuvių raštuose —priegaidės ženklas?” című cikk első publikációjának kötetét (II, p. 315) — nem 22(2), hanem 23(2) a helyes; a „Šaukėnų šnektos linksniavimo tipų panašumo indeksai” című táblázatban (II, p. 59) hibák csúsztak be: az i,ir C, indexe nincs kerekítve, a 0 i „ir C,indexe pedig (és minden bizonnyal ennek kellene lennie) nem 0,7, 0 10,7. Pontatlan az „Dėl lietuvių kalbos tarmių klasifikacijos” című cikkhez mellékelt új nyelvjárási felosztási térkép (I, p. 55): nemcsak kevesebb lakott hely található rajta, hanem eltűntek a nyugati aukštaitis šiauliškiai és a žemaitis, valamint a keleti aukštaitis nyelvjárásai közötti átmeneti beszédváltozatok is, továbbá Vabalninko nyelvjárási alcsoportja (ezt a širvintiškiai nyelvjárás részévé tették). A „Naujesni tarmių fonetinės transkripcijos rašmenys” című cikkben (III, p. 335-351) a szerző P. Skirmantasszal együtt leírta a kifejezetten nyelvjárási szövegekhez készült FONTRA betűkészletet, és alkalmazására példákat is közölt. A sajtó alá rendezett írások vizsgálata során jó alkalom nyílt arra, hogy kihasználjuk e betűkészlet nyújtotta lehetőségeket, és a nyelvjárási adatok gyűjteménybeli közlését egységesítsük. Például „A litván nyelvjárások osztályozásáról” című tanulmányban a mássalhangzók palatalizációját a „percek” jelével jelölik, amelyet leggyakrabban a betű fölött írnak; a mássalhangzók lágyságát mind az elöl képzett, mind a hátul képzett sorozat magánhangzói előtt jelölik, míg a közvetlenül mellette található tanulmányban („A mažeikiai (északi középső dounininkai) nyelvjárás hangsúlytalan szótagjainak intonációi- ”, lásd: I, p. 56-75) a mássalhangzók palatalizációját a betű fölötti ívvel jelölik; ezenkívül csak a hátul képzett sorozat magánhangzói előtt álló mássalhangzók lágyságát jelölik. Annál is inkább, mivel maga a szerző ezt írja: „A palatalizációt és a palatációt egyesek másképpen is jelölték: t', d', b', p, €. Ezeket a jeleket azonban csak a megfelelő régebbi munkák idézésekor ajánlatos használni, valamint akkor, amikor bizonyos kontextusokban célszerű megkülönböztetni a gyengébb és az erősebb palatalizációt” (III, p. 345). Még egyetlen tanulmány szövegében és táblázatában is eltérően transzkribálják a köznyelvi szó, a gyva azonos nyelvjárási megfelelőit (vö. I, p. 50 és I, p. 54). A „Pridėtinis 4senuosiuose lietuvių raštuose priegaidės ženklas?“ című cikkben a Daukša Postillájából származó példákat meglehetősen pontosan átírták. Mindazonáltal az átírásuk- — hoz hiányzott néhány írásjel, például p (musimp 33,,, nem musimp' II, p. 316), f (efi 173,,, ne eft’ II, p. 315 ir Jablonski is (14. o.) már nem írnak vesszőt, azonban sok esetben ezen a helyen meghagyták, vö.: a begalinis melléknév nem teljesen olyan, mint, mondjuk, a besotinis vagy másutt), (giwj 521,,, ne giwj II, p. 316 ir máshol); általánosított j írásjel még ott is, ir ahol jól látható 3 (az embernek 92.,, ne az embernek 11, p. 316 ir másutt). A példákban hibák is előfordulnak, például nem pafdulis horė liksminas (11, p. 319), hanem pafaulis horė likfminas 214 kellene hogy legyen, és így tovább. ÚJ MUNKÁK ÁTTEKINTÉSE | 157 Kniūkšta válogatásában számos stiláris javítás található, pl.: törölték a jo névmás megismétlését a Ta „nuodėmė“ labiausiai trukdo objektyviai vertinti jo indėlį į kalbos praktiką ir [jo] reikšmę literatūrinei kalbai (p. 13); mondatban, a szócska megismétlésének elkerülése érdekében a Bet kurio névmást Visóra változtatták: Viso norminamojo darbo pagrindas yra konkrečioji kalbos medžiaga, bet Būga kalbos faktus ypač vertino ir ypač jais rėmėsi (p. 18). Az utóbbi mondatban a bet kötőszó szokatlanul szerepel: úgy tűnik, itt jobb lenne az o. A mondatot, amelyben a kancelláriai nyelv terminusai szerepelnek, amelyeknek egy része napjainkig eljutott, javították: yra tokių kanceliarinės kalbos terminų, kurie atėjo iki mūsų dienų (p. 215). Megváltoztatott egyes szavak, például: a tyrinėtojas szót a tyrėjas szóra cserélték (29. o.), a baltinius szót a marškinius szóra cserélték (465. o.). Vannak szórendi változtatások, például a mondatban: az olvasó nemcsak megtalálná a szükséges tényeket, hanem meg is értené azokat >azokat megértené (p. 253). Az igék fel vannak cserélve a példákban: elment tűzifáért, elutazott tanulni (eredetileg: elutazott tűzifáért, elment tanulni) (o. 465, 2. lábjegyzet). 5. A Girdenis terminológiai gyűjteményének előszavában megígértek szerint nem változtatni. A legtöbb esetben ez így is történt, például axiomatikusan hagyták (1, 383. o.) stb. Mindazonáltal ezt az elvet következetlenül alkalmazták: a maximumok módszere kifejezést a középértékek módszere kifejezésre cserélték (II, p. 55); A prosodine prozodine-- re javítva (1, 48. o.) és máshol, a grafemų rašmenų-re cserélve (III, 335. o.). Nem véletlenül javították az akadémiai grammatika leíró-normatív típusának meghatározását leíró-normalizáló típusra (I, p. 384): jellegét az említett oldalon (Ulvydas, red. 1965: 3) pontosan így határozta meg a szerkesztő. Girdenis azt is ígérte, hogy az újranyomtatott szövegekben az egyes szavak használatát nem javítják. Valóban, bennük változatlanul meghagyták a szembeállítás jelentésében használt tuo tarpu kai kötőszót (1, p. 53); Tuo tarpu (11, p. 51); a szavak sorrendjét sem változtatták meg a žodžiuose tipo dienélé, dienos közbevetésben (I, p. 52). Helyenként – bár a szerző ezt nem irányozta elő – a nyelvhelyességi és stilisztikai szempontokat is javították, például: a Kalbamąsias konstrukcijas... összetett szerkezetű mondatot (1, p. 378) két rövidebbre bontották; a mennyiségi összehasonlítás kaip... taip ir kötőszavát a tiek... tiek ir kötőszóval helyettesítették (III, p. 337); néhol a szerzőre jellemző rövid alakokat hosszú alakokkal cserélték fel, például a nutrūkusi alakot a nutrūkus helyett (III, p. 350). P. Kniūkštos könyvében terminológiai változtatást nem észleltek. 6. A Kalbos vartosena ir tvarkyba című könyv jegyzeteit – amint az az előszóban olvasható – nem egységesítették. Nála is előfordulnak kisebb hibák, például P. Skardžius „Ankstyvesnė ir dabartinė lietuvių bendrinės kalbos vartosena” című művének pontatlan címe (Ankstesnė...) és kiadási éve (1971, nem pedig 1968) (p. 141, 2. lábjegyzet). Az irodalmi hivatkozások Girdenis írásaiban sem egységesek: vö. például A. Rosinas, Šaukėnai nyelvjárásának ia, € és i tövű főnevei, —Kalbotyra XXIII (1) (1971) 53 (1., 251. o., 54. lábjegyzet) és A. Ro sin as. A Šaukėnai- -nyelvjárás ia-, €- és i-tövű főnevei. —„Nyelvtudomány- ”, 1971, XXIII. kötet (1), 49–54. o. (II, 56. o., 11. lábjegyzet). Azt, hogy meglehetősen tarkák, maga a szerző is elismeri (vö. I, p. 11), rendszerezésük azonban korántsem lett volna olyan megvalósíthatatlan feladat. Mindkét gyűjtemény végén mutatók találhatók, amelyek az ilyen jellegű kiadványokban igen szükségesek. Kniūkšta könyvében nem kevesebb mint ötrészes mutató kapott helyet. Lényegében két mutatóról van szó: a tárgymutatóról (579–586. o.), valamint a szavak és szókapcsolatok mutatójáról (586–589. o.). Girdenis Nyelvészeti munkái című művének harmadik kötete végén egyoldalas tárgymutató található (III, 473. o.), valamint a társszerzők, segítők és konzultánsok meglehetősen hosszú jegyzéke (III, 474–475. o.). A tárgymutató egy ilyen kiadványhoz nyilvánvalóan túlságosan hiányos: nem sokkal terjedelmesebb és informatívabb a mindhárom kötet teljes tartalomjegyzékénél, amely egyébként a válogatásban nem szerepel. A mutató a tanulmányok címeiből áll — benne csak a tanulmány kezdőlapja van feltüntetve (erre 164 | ARTŪRAS JUDŽENTIS VITKAUSKAS, V. 1999: A litván nyelvjárások morfonematikus jelenségei és ingadozásuk. Habilitációs dolgozat, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. VITKAUSKAS, V. 2002: [Rec.] Giedrius Subačius. Kalikstas Kasakauskis: A litván köznyelv konjunktúrája, Vilnius, 2001. Archivum Lithuanicum 4, 245—248. ZINKEVIČIUS, Z. 1966: Litván dialektológia. A nyelvjárások összehasonlíir tó fonetikája és morfológiája, Vilnius: Gondolat. ZINKEVIČIUS, Z. 1972: A XVII. századi litván írásbeliség keleti nyelve, annak eredete és eltűnése. Baltistica 8 (1), 79— 100. ZINKEVIČIUS, Z. 1994: A litván nyelv dialektológiája. 2. sztereotip kiadás, Vilnius: Mokslo enciklopedijų leidykla. ir Artūras Judžentis