Hiat laryngalny w językach bałto-słowiańskich

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLVII (2002), 55–87 A laringális hiatus a balto-szláv nyelvekben1 WOJCIECH SMOCZYŃSKI Jagelló Egyetem, Krakkó A cikk a balti és a szláv nyelvekben előforduló úgynevezett laringális hiatus kezelésével foglalkozik. Ezek olyan esetek, amikor egy laringális mássalhangzó kiesik az i vagy u magas magánhangzó és egy szuffixummagánhangzó közül. Ez a hangtani konfiguráció a *Cei̯H-/*Ci̯eH- vagy *Ceu̯H-/*Cu̯eH- típusú tövek zérófokú képzéseire jellemző. Amikor egy teljes fokú, *CeH- típusú tőhöz vokális szuffixum járul, a laringális nem hagy nyomot (kiesése kontrakcióhoz vagy másodlagos diftongus kialakulásához vezet), míg az i, u utáni laringális kiesésével járó hasonló helyzet hiatushoz vezet, amelyet a balti és a szláv nyelvekben ezt követően homorgán siklóhang, i̯, u̯ betoldásával szüntettek meg. BEVEZETÉS A laringális hiatus (németül Laryngalhiat) terminust arra az esetre használják, amikor a laringális mássalhangzó (lrg.) a magas i, u magánhangzók után és egy szuffixummagánhangzó előtt áll, sematikusan: *iH-V, *uH-V. Ez a fonémakonstelláció a zéró ablaut-fokú (SZ) szóalakok sajátja. Itt a *Cei̯H-/*Ci̯eH vagy *Ceu̯H-/*Cu̯eH- típusú gyökökből képzett származékokról van szó, vagyis olyanokról, amelyek összetételükben diftongust és laringális mássalhangzót tartalmaznak. A *iH-V, *uH-V szekvenciák kezelése alapvetően eltér a *eH-V esetétől, amikor a vokális szuffixum teljes fokú (SP) *CeH- tőhöz járul. Míg a *eH-V esetében a laringális nyomtalanul eltűnik, ami magánhangzó-kontrakcióhoz vezet (ennek kétféle eredménye lehet: kontrakciós hosszúság vagy másodlagos diftongus, a szuffixummagánhangzó V² minőségétől függően), addig a *iH-V, *uH-V esetében a H kiesése hiátust eredményez. Ennek az a sajátossága, hogy nem kontrakcióval szűnik meg, hanem homorgán siklóhang, vagyis i, u után illesztett i̯, u̯ útján. Ennek a kezelésnek az eredménye az 1. *[ijV] szekvencia, történeti [ijV] az ősi indoeurópai *[iHV] helyén, valamint a 2. *[u̯V] szekvencia,> történeti [uvV] az ősi indoeurópai *[uHV] helyén. Például: [ijV]: óegyházi szláv bijenъ ’ütött’ a *bi̯e.no- ⟵ *bʰiH-eno- alakból, SZ-V képzés a *bʰe̯iH-C tőből. Vö. SZ-C biti, bitù. [ijV]: litván bijóti(s) ’félni’ a *bi̯u̯ā- < *bi.HaH- < *bʰiH-eh₂- alakból, SZ-V képzés a *bʰe̯iH- tőből, védikus bháyate. Vö. SZ-C lett bitîes ’félni’. [uvV]: óegyházi szláv zabъvenъ ’elfeledett’ (-en- analógiásan az *-on- helyett), a *bu̯.ana- < *bhu.h₂.a.no- < *bhuh₂-eno- alakból, SZ-V képzés a *bʰu̯eh₂- tőből. Vö. SZ-C byti, bylù. 1 Ez a cikk annak az előadásnak a továbbfejlesztése, amelyet 2001. február 28-án tartottam a Lengyel Tudományos Akadémia Krakkói Fiókjának Nyelvészeti Bizottságában. 2 Vö. egyrészt a hosszú magánhangzókat: latin lēnis ’szelíd’ < *leh₁-en-; mās ’férfi, hím’ < *maHōs < *meh₂-ōs; flōs ’virág’ < *bʰloHōs < *bʰleh₁-ōs. Másrészt a diftongusokat: görög πλεῖστος ’legtöbb’ < *pleh₁-istho-; litván dienà ’meleg’ < *dein-i̯ < *dʰeh₁-in- (védikus dhénuk ’tehén’ < *dʰeh₁-inu-); latin laevus ’bal’, görög λαῖ(ϝ)ός, óegyházi szláv lēvъ < *lāiu̯o- < *leh₂-iu̯o-; litván sausas ’száraz’ és óegyházi szláv suxъ < *saHusos < *seh₂-usos (görög (h)αῦος); litván káulas ’csont’ < *kau̯H.lo- < *kaHulo- < *keh₂-ulo- (latin caulis). 56 | WOJCIECH SMOCZYŃSKI [uvV]: lit. buvo ‘volt’ a *bu. ųą < *bhuh₂-eh₂-, SZ-V képzés a *bʰu̯eH- tövön. Vö. SZ-C búti, būdamas. Amint látható, a történeti alakok szótagstruktúrája megfelel az alapnyelvi struktúrának: bi.je.nъ, mint *bʰi.He.no-, *bu̯e.nъ, mint *bʰu.He.no- stb. A történeti j, v spiránsok valóban az alapnyelvi *i, *u siklóhangok folytatói, figyelembe kell azonban venni, hogy itt nem az indoeurópai alapnyelvből közvetlenül örökölt fonémákról van szó, mint például a lit. lejù < *lei̯H-e-, vejù < *u̯ei̯H-e-, az óegyházi szláv zovǫ < *gʰeu̯H-e-, a lit. sravà < *sreu̯- esetében, hanem másodlagos jellegű szegmensekről, amelyek csak abban a korszakban keletkeztek, amelynek időhatárait a laringális fonémák gyengülése és eltűnése jelöli ki. Az ijV és uvV szekvenciában álló j és v fonémákat tehát az intervokális laringális jelenlétének közvetett bizonyítékaként tekintjük, és genetikai szempontból megkülönböztetjük őket az i, u-tól eltérő magánhangzók után megjelenő j, v fonémáktól. Jelen tanulmány fő célja azon balti és szláv morfémák lehetőleg kimerítő számbavétele, amelyekben laringális fonémák helyén i, u siklóhangok állnak. Az anyag elrendezése a következő. Minden morfémához apofonikus szócsaládot állítunk össze, amelyben elsőként a SZ-V-re jellemző, ij, uv-t tartalmazó allomorfot soroljuk fel. Ezután szembeállítjuk a SZ-C pozíciójú, hosszú magánhangzós (ī, ū) allomorffal, hogy szemléltessük: a szuffixum kezdetének jellege, V vagy C, meghatározza az eiH/ieH, illetve euH/ueH típusú gyökerek eltűnési fokának e két alakja közötti komplementaritást. Ezt követően felsoroljuk az indoeurópai gyök e-fokát (SE), rendszerint olyan alakban, ahogyan azt a LIV (1998) közli, és részletezzük annak balto-szláv reflexeit. Az SE-t – egyes szócikkekben – az ijV, uvV-ből o-fokkal (SO) képzett származékok követik. Ezek vokális előtti (ai-V, au-V) és mássalhangzó előtti (ai-C, au-C) csoportokra oszlanak. A morféma apofonikus szócsaládja azt is megmutatja, hogy az ijV, uvV-t tartalmazó primer alakok miként hozzák létre származékaikat. Három alakcsoportról van szó: 1. SZ-re képzett infixumos praesens alakok, 2. megnyújtott fokú ījV, ūuV származékok (WSZ-V-ként jelölve), 3. o-fokú (SO) származékok. A litván *Cinį, *Cunų típusú infixumos szekvenciák fonetikailag Cij, Cuv-vá alakulnak (gīja, būva), majd denazalizálódnak Cīj, Cūv-vá (gīja, bija, būva, klūva). Ahol erre lehetőség nyílik, felhívjuk a figyelmet az alternatív „-na-s praesens alakok” (gīna, lýna, būna, klūna) jelenlétére is, mivel ez utóbbiakat a cirkumflexus és a -na formáns miatt az innovatív -(ȳ)ja, -(ū)va típus és a régebbi -(ī)na, -(ū)na típus kereszteződéséből létrejött terméknek kell tekintenünk; az utóbbit az örökölt infixumos képzések képviselték, amelyek a vokális előtti laringálisok eltűnése előtti korszakig nyúlnak vissza, például *līna a *li-n-H-e- alakból, *būna a *bʰu-n-H-e- alakból. – WSZ-V típusú származék a litvánban például a palyjėti ⇐ lij-, papjūvėti ⇐ pjuv-, a szlávban pedig például az óegyházi szláv upijati sę ⇐ pij-, pokryvati ⇐ krīv-. – Az SO-fokú származékok többnyire olyan deverbális főnevek, amelyek gyökalakja aiV (⇐ ijV ige) vagy auV (⇐ uvV ige), például a lit. bajùs a bij- alapján, gajùs a gij- alapján, sajùs a sij- alapján, továbbá a lett krava, az óegyházi szláv krovъ a *kru̯- alapján, és az óegyházi szláv rovъ az rъv- alapján (a teljes anyagot tekintve feltűnően ritkábban képviselt az auV típus). Előfordul, hogy az általunk vizsgált SZ-V alak nem szerepel az anyagban. Ilyenkor a WSZ-V szolgál a belső rekonstrukció alapjául; vö. például a *miį-, *žį-, *liuu- szócikkeket. A korábbi elemzésekben előfordult például, hogy HIAT LARYNGALNY W JĘZYKACH BAŁTO-SŁOWIAŃSKICH | 57 az yj alakot palyjēti-t az y-vel (lyti), vagy az yj prs.-t lyja hozták kapcsolatba. Hasonlóképpen a papjūvéti esetében az ūv-t az āu igével pjāti hozták összefüggésbe (lásd például Otrębski 1965: 366). A szláv nyelvet illetően pedig például a byvati alakot a byti alapján by-vati alakban elemezték (a helyes *bū-ā- helyett). Az ilyen eseteket a WSZ-V rovatban helyesbítettük. A cikk végén csatolt négy excursus olyan morfológiai újításokra hívja fel a figyelmet, amelyeket úgy tűnik, közvetve a laringális hiátus idézett elő. Ezek: (1) anit-tövű gyökök infixumos praesense, például šlyja, srūva, (2) a - yś főnévi szuffixum mint az -ijas allomorfja, (3) a -yti infinitivusi szuffixum, (4) a szláv -aviti szuffixum. 1. SIKLÓHANG i AZ *I.HV POZÍCIÓBAN 1.1. *b̑ij- I < *bʰiH- SZ-V *b̑ij-: lit. bijóti(s) ‘félni’, lett bijât(iēs), óporosz biātwei³ *bi.ǰā- < *bi.HaH- < *bʰiH-eh₂- alakból. SZ-C *b̑i-: lett bitìēs ‘félni’, prs. bìstuōs (⇒ intens. bìstītiēs), prt. nyj. bìduōs (a bijuōs alakváltozata). SE *bʰȇiH- ‘félelembe esik’ (LIV 58), vö. véd. bháyate ‘fél, retteg’. Származék. bai̯-V: 1. személy, *boja-, óegyházi szláv bojati se ‘félni’ (prs. bojiti̯u se) reflexivumnak tűnik, amelyet a korábban tranzitív értékű *bojati (‘megijeszteni’) igéből képeztek tovább a szláv *bĭj- igéhez viszonyítva; vö. fent lit. bijóti(s)⁴. – 2. óporosz pobaint caus. ‘megbüntetni’. – 3. lit. baĵùs ‘félénk, ijedős’; bàju: Mirt nebus bajù ‘Meghalni nem lesz félelmetes’. Származék. bai̯-C: ibajdýti caus. ‘megijeszteni, megfélemlíteni’ (lett baidīt ‘ijeszteni’), báime fn. ‘félelem, rettegés’, baisà ‘félelem’ (⇒ baisus ‘félelmetes’), bailỹs hn. ‘félénk, gyáva ember’. 1.2. *b̑ij- II < *bʰiH- SZ-V *b̑ij-: 1. óegyházi szláv bĭjenú ‘ütött’ a *bi.ǰe.no- ⇐ *bʰiH-eno- alakból, 2. óegyházi szláv bijetú ‘üt’ (ESJS 63, Stang 1942, 46), < *bi.ǰe- ⇐ *bʰiH-e-, másodlagosan óegyházi szláv bijetú alakra változott az inf. bi-C alakhoz való igazodással (lásd alább brijetú). SZ-C *b̑i-: 1. óegyházi szláv biti ‘ütni’, bitù ‘ütött’, nižùbiti ‘leütni’, ubiti ‘megölni’, zabiti ‘agyonütni’, 2. lett būt ‘tolni’, iter. bidīt ‘tolni, elmozdítani, lökve taszítani; tömni’, lit. nyj. býdyti ‘felkelésre kényszeríteni, felriasztani, hajtani’ (lásd Urbutis 1981: 109). SE *bʰȇiH- ‘ütni’ (LIV 57). Származék. *bai̯-V: óegyházi szláv, razboi hn. ‘támadás, rablás’, uboi hn. ‘gyilkosság’; szlovák *boji, lengyel bój (etimológiai jelentése: ‘verekedés’). 3 Olvasata: [bijá:tvei]. 4 Kevésbé valószínű, hogy a szláv boj- tő öröklött, mégpedig a protoindoeurópai *-bʰoiH- perfectum folytatójaként (vö. véd. bibhāya-), amint azt a szakirodalomban rendszerint feltételezik (lásd Vaillant 1966: 393), legutóbb pedig az ESJS 72. 58 | W O J C I E C H S M O C Z Y Ń S K I 1.3. *bii- III < *bʰih₂- SZ-V *bii-: lett biju múlt idő ‘voltam’. Az optativusban tanúsított bimū (1. pl.), bi (2.3. sg.) alakokra hivatkozva az antikonzonantikus SZ *bī- az itt elfogadott analitikus elv szerint visszavezethető *bʰiH-eh₂- alakra, míg *bi-C *bʰiH-C alakra. Ha most az azonos jelentésű *bʰuh₂-V allomorf fényében (vö. lit. buvai, ólett buvu, óegyházi szláv ⁰būvenŭ) pontosítjuk, hogy a gyökérbeli H h₂, akkor *bʰih₂-V alakot kapunk, vagyis SZ-t *bʰieh₂-⁵ alakhoz. Ez, együtt azzal a ténnyel, hogy a *bʰih₂- / *bʰuh₂- variáció germán, kelta és itáliai nyelvekben is előfordul (lásd LIV 83), ahhoz a hipotézishez vezet, hogy a nyugat-indoeurópai nyelvjárásokban a pwk. *bʰueh₂- ‘nő, keletkezik, válik’ a labiálisok disszimilációja révén, bʰu > bʰi, két alakra hasadt, és mindkettőt komplementer módon használják a balto-szláv nyelvek a ‘lenni’ ige paradigmájában, mégpedig annak gyenge alakjaiban. Továbbá, ha helyes az a hipotézis, hogy az ólitván -biau ‘-nék’, -bei ‘-nél’, *-bi ‘-ne’ (pl. -bime, -bite)⁷ végű conditionalis-formákban a segédige szerepel: *biiu > -biau (1 sg.), *bijai > -bei (2 sg.), valamint apokopéval *bijā > *-bi (3. személy), akkor ebben a *bijā- tő ólitván–lett eredetének bizonyítékát találjuk.⁸ 1.4. *brii- < *bʰriH- SZ-V *brii-: ősszláv *brĭjetŭ se ‘borotválkozik’ < *bri.ie- ⇐ *bʰriH-e-; az óegyházi szláv brijetŭ se későbbi forma; hosszú i-je az inf. bri-C alakhoz való kiegyenlítésből ered (vö. fentebb bijetŭ).⁹ SZ-C *brī-: óegyházi szláv briti se ‘borotválkozni’ (britva f. ‘borotva, borotválkozó eszköz’), óhorvát, régies brīti, brĭjem, később brĭjati. SE *bʰreiH- ‘vág’ (LIV 77). Az ősszlávban a jelentés ‘szakállat levág’ értelemre szűkült. 1.5. *gii- I < *gʷih₃- SZ-V *gii-: 1. lit. atgijo ‘feléledt’, iżgijo ‘meggyógyult’, lett dziju *gi.ia- < *gʷih₃-eh₂- alakból, 2. származék pagijelis hímnemű ‘lábbadozó’, 3. lit. infixált jelen idejű gija/gija ‘gyógyul’ a *gi-n-i- alakból (a gyna változat a régebbi *gina < *gʷi-n-H-e és az újabb gija kereszteződéséből). ⁵ Vö. *gʷih₃- a *gʷieh₂- ‘él’ alakhoz, s.v. *gii-. ⁶ Mások azt feltételezik, hogy a disszimiláció a *bʰū-ī-e- tőben ment végbe, és azt a -i- képző indukálta, > *bʰī-ī-e-, lásd Klingenschmitt (1982: 222, 72. jegyzet) és LIV 84. Ezzel kapcsolatban azt kell mondani, hogy a balto-szláv nyelvekre nézve éppen a *bʰū-ī-e- modell nem állja meg a helyét, mivel itt (legalábbis az elsődleges igében) kerülik a -ie- képző és az -ū- és -i- végű gyökerek (< *-uH-, *-iH-) összekapcsolását; vö. például a trīja hiányát a rīti ‘nyelni, falni’, illetve a tļyja hiányát a tļīti ‘esik (az esőről)’ mellett. ⁷ Por. nusidētum biau, būtumbei, tarnāutum bime, sakōtum bime, Zinkevičius (1981: 122n). ⁸ Dokładniej o tym Smoczyński (2001:51, 224n). Tam też o wcześniejszych próbach objaśnienia łot. bij-V ⁹ Ezért valószínűtlen a brijetǫ levezetése az indoeurópai *bʰriH-ie- alakból, ahogyan a LIV 77-ben szerepel. Az -iH-ie- szekvenciáról lásd a 6. jegyzetben tett megjegyzést. HIAT LARYNGALNY W JĘZYKACH BAŁTO-SŁOWIAŃSKICH | 59 SZ-C *gi̯-: 1. lit. atgȳti ‘feléledni’, lett dzīt ‘gyógyulni’, óegyházi szláv ožiti ‘feléledni’ < *gʷih₃-C¹⁰. 2. gýdyti ‘gyógyítani’ (etimológiai jelentése: ‘előidézni, hogy feléledjen, meggyógyuljon’), gȳvas ‘élő’. SE *gʷei̯h₃- ⇐ *gʷjeh₃- ‘élni’ (LIV 192), vö. gör. βέομαι ‘élni fogok’, eredetét tekintve conjunct. *gʷeih₃-o-. Drw. gai̯-V: 1. lit. gajùs ‘könnyen, gyorsan gyógyuló, egészségét visszanyerő’, atgajùs ‘életerős’. – 2. A szlávban az antevokalikus *gii- allomorfból, az ősszláv *ži̯j-V-ből (vö. lit. °gijo) alkották az SO goj- tövet: caus. *gojiti ‘életre kelteni’, refl. *gojiti się ‘gyógyulni – sebről’ (vö. fentebb bojati się). Csak szinkrón szempontból jelenik meg a gojiti a žiti intr. ‘élni’ kauzatív derivátumaként < *gʷih₃-C¹¹. Drw. gai̯-C: lit. gaivà f. ‘életerő’¹². (Az a tény, hogy nincsenek balti *gei̯-V/ *gei̯-C reflexumok, kizárja annak lehetőségét, hogy a gai- a SE tövéből képződött.) 1.6. *gii- II < *gʷiH- SZ-V * gii̯-: lit. gijà f. ‘a szövet alapjában futó fonal’, lett dzija ‘fonal, cérna’ a *g̑i.Hā-ból < *gʷiH-éh₂. Vö. véd. jyá- f. ‘íjhúr’, homéroszi gör. βίος m. ‘íj’ (etimológiai jelentése: ‘íjhúrral ellátott’) < *bi̯i̯ó- < *gʷiH-ó-. SZ-C *gi̯-: lit. gýsla f. ‘véna’, szerb žica f. ‘fonal, varrócérna’ < *gīkā. SE *gʷi̯eH-, vö. véd. jyá f. ‘íjhúr’ (Mayrhofer EWAI₁, 603). 1.7. *gli̯- < *gliH- SZ-V *glii̯-: ősszláv *glìjь, orosz nyj. glej ‘agyag, agyagos talaj’, ukrán hlej ‘iszap, agyag’, fehérorosz hlej ‘víz alatti iszap’ (a lengyel glej ‘hamuszínű talajréteg’ szóba kölcsönözve (lásd Sławski SEJP₁ 282, Bańkowski I 430). SZ-C *gli̯-: 1. litván glyti̯s ‘sima, egyenletes’, lett glīts ‘sima, csinos, karcsú, szép’, 2. szlovén glina ‘agyag’. SE *glei̯H- ‘bekenni, odaragadni’ (LIV 168): litván glėjù (vö. glėju̯, múlt idő gliejau, főnévi igenév glėti, vö. tájnyelvi glėti) ‘kenni, kenéssel elsimítani; tapasztani, a lyukakat agyaggal betömni, ragasztani’, visszaható ‘(valamihez) odatapadni, tapadni’. Származék. *glai̯-V: litván glājus hímnemű ‘ragacsos állagú folyadék’ (LKŽ). N.B. A régi, infixumos jelen idejű *gli-n-H-é- ⇒ litván glinù nyoma, amelyet glin-ù-ként újraelemeztek, a litvánban megmaradt glin-; vö. múlt idő gliniaũ, főnévi igenév glīnti, rendszerint ap-, už- igekötőkkel ‘(agyaggal) bekenni, betapasztani’, lásd LKŽ. 10 Az SZ-típusú gy-C talán a litván dveigys ‘kétéves (lóról)’ összetett főnévben rejlik. Az összetétel ugyanis értelmezhető úgy, hogy ‘két (évet) élő’, mégpedig ha feltételezzük, hogy a -gy-s tag a magánhangzó előtt álló *gii-V allomorf alternatívája, a balti *gii̯as ‘élő’, amely az indoeurópai *gʷih₃-ó- főnév folytatója; vö. görög βίος ‘élet, életmód; létfenntartási eszközök, élelem; gabona’. Lásd még a III. Exkurzust. 11 Figyelemre méltó, hogy nincs litván *gajyti. A szláv gojiti jelentésének a litván gýdyti felel meg (lásd fent). 12 A gaiv- + -a újraelemzéséből létrejött gaiv- alapján később megalkották a gaivinti ‘élesztgetni’ igét, valamint a gaivàlas ‘elem’ és a gaivùmas hímnemű ‘éledés’ főneveket. 60 | WOJCIECH SMOCZYŃSKI 1.8. *gni̯- II < *gniH- SZ-V *gni̯-: ősszl. *gnijetū jelen idejű alak: ‘rothad’ a *gnih₁-e- tőből. SZ-C *gnī-: óegyházi szláv (sū)gniti ‘(el)rothad’ < *gnih₁-C. A *gnīj- inf. gni-C-hez való kiegyenlítődése révén jött létre a jelen idejű gnijetū (vö. fentebb a bijetū alakot a biti, illetve a brijetū alakot a briti mellett). SE *gne̯iH-. Nincs adat a LIV-ben. A teljes fokú tő típusához lásd fentebb a *bʰeiH- és alább a *leiH-, *pe̯iH- töveket. Származék: *gnai̯-V: óegyházi szláv (sū)gnojiti kauzatív ‘(el)rothaszt’¹³ (igéből képzett főnév: óegyházi szláv gnoi, -ja hímnemű ‘trágya’). Származék: *gnai̯-C: óegyházi szláv gnĕvù ‘harag’, Zorn¹⁴. A képzőhöz vö. litván gaivà, lásd gii- I. 1.9. *ki̯i- < *kʷih₁- SZ-V *ki̯i-: ősszl. *či̯jo < *kʷih₁-e- ‘pihenek’, a čiti jelen idejű alakja. Vö. *bījǫ:: biti, *lījǫ:: liti, *vījǫ:: viti. SZ-C *kī-: óegyházi szláv počiti ‘megpihenni’ (ehhez az új jelen idejű počijǫ) < *kʷih₁-C. Vö. még óegyházi szláv čilŭ, szerbhorvát čō, cseh čilý ‘élénk, tetterős’ (etimológiai jelentése: ‘kipihent’). SE *kʷieh₁- ‘pihen’ (LIV 352), vö. avesztai ši̯iāmā ‘örvendezzünk’. A szláv nyelvekből hiányzik az SE *ča- a *kē- < *kʷieh₁- vagy a *kʷi̯a- < *kʷioh₁-¹⁵ alakból. Vö. latin quiētus ‘nyugodt, lecsillapodott; békés; magán-’ < *kʷi̯éh₁-to- (az óavesztai ši̯āta- ‘boldog’, az óperzsa ši̯āta- stb. mellett), perfectum quiēuī < *kʷi̯ē-uai (LIV 353). A teljes fokú tő típusához vö. *gʷieh₃-, lásd gii- I. Származék: *kai̯-V: óegyházi szláv pokojiti ‘megnyugtatni, megerősíteni, táplálni’, pokojiti zakona ‘a törvényt betartani’¹⁶, ólengyel koji się ‘lehűl, lehűti magát’, koji się choroba ‘enyhül’ (ősszláv kauzatív, etimológiai jelentése: ‘előidézni, hogy nyugalomra leljen’, vö. Sławski SEJP II 329). Ebből származik a pokoj m. ‘nyugalom, béke’ mint igéből képzett főnév. 1.10. *kri̯i- < *kriH- SZ-V *kri̯-: 1. lett krijāt (< *kriH-eh₂-) ‘nyúzni; a szántalpat hársfával kibélelni; fonalat motollára feltekerni’ (ME II 278), 2. lett krīja f. ‘hársfakéreg, háncs, hársfaháncs; szita pereme, szitafonat; hársfaháncsból készült kosár; hársdeszka’ (ME II 277; ehhez krijuôt ‘nyúzni’ mint későbbi denominális képzés). SZ-C *krī-: 1. litván krýtis, -ties f. ‘halászóháló; halmerítő’, metatóniával: krytis, -tiēs f. ‘jégtábla’ (etimológiai jelentése: ‘levált darab’). – 2. óorosz krinǫ m. vagy krina f. ‘faedény, víztartó kád’, óegyházi szláv okrinǫ m. uo. (erről másként ESJS 365: az anitós * (s)krej- tövéből). SE *krejH-, ez pedig a PIE *kreh₁- ‘rostálni, elválasztani’ tövének átalakulásából, vö. LIV 327. A SZ *kriH- tövéből a balti nyelvekben vr̥ddhi-képzéssel új SP *kre̯iH- alak jött létre, innen a litván dial. 13. Történeti szempontból tehát -ī- képzős, nem pedig -i- képzős praesens-tőből származó derivátum, mint Vaillantnál (1966: 417). 14. A jelentésfejlődésről lásd Sławski SEJP I 304, ESJS 182. 15. Talán, ha ehhez a tőhöz kapcsoljuk a čăs ‘idő’ szót, feltéve a ča-s̑ szerkezetet és az ‘időköz, pihenő pillanat’ etimológiai jelentést (?). Az ESJS 98, s. v. časǫ nem veszi számításba ezt a szófejtést. 16 Derywat od prs. na -ū-, nie zaś -ii- (inf. -i-), jak u Vaillanta (1966: 417). Zob. wyżej gojiti, gnojiti oraz niżej *krojiti, *lojiti, pojiti. HIAT LARYNGALNY W JĘZYKACH BAŁTO-SŁOWIAŃSKICH | 61 krejù (krejaũ, kriẽti) ‘a felszínről összegyűjteni; folyadékban halászni’, lett kreju (krēju, krìet/krìēt) ‘a tej felszínéről tejszínt leszedni’. Drw. kraj-V: 1. litván nomen krājus m. ‘a szita oldala, rostája; karikája’. – 2. ősszláv *krojiți, lengyel kroić ‘éles eszközzel elválasztani’, orosz krojú, kroiť ‘gabonát rostálni’, szlovén krojím, krojíti ‘hasítani, tépni’17, óegyházi szláv okrojenije n. ‘körülmetélés’. A kroj- tő SZ-je az óegyházi szláv krai, -ja m. ‘part, széle’ alakban látható. Drw. kraj-C: lett kraistīt ‘keretezni, tejszínt fölözni, a tejről a tejfölt leszedni’, általában ‘a felszínről leszedni; felületesen megmunkálni’ (MEII 256), litván kraitis m. ‘kosár, hombár’. 1.11. *li̯- I < *liH- SZ-V *li̯-: 1. lett. lija múlt idő ‘esett az eső’, lit. įsilijo múlt idő ‘elkezdett alaposan esni’ < *li̯.i̯ā- < *liH-eh₂-, 2. lit. infixumos jelen idejű lȳja/lī́ja ‘esik az eső’ < *li-n-i̯- (váltakozó forma lȳna a *lina < *li-n-H-e és lȳja kereszteződéséből), 3. főnevek: li̯imas hímnemű ‘zuhogó eső’, li̯ùngas nyelvjárási ‘esős, csapadékos’, li̯ùndra nőnemű ‘jégverés (az az idő, amikor esik az eső és megfagy)’). WSZ-V *li̯-: lit. palvėti ‘záporozni (rövid ideig tartó esőről)’ ⇐ *li̯-ē-18. SZ-C *lī-: lit. lýti ‘(esőről) esni, ömleni’ = lett. līt (ehhez jelen idejű līst); lit. lýdyti kauzatív ‘esőn tartani, hogy elázzon’. SE *le̯iH- ‘önteni’ (LIV 363): lit. lejù, lieti ‘önteni, kiönteni’, lett. leju, liet (új kauzatív lit. líedinti kauzatív ‘előidézni, hogy ömöljön, kiömöljön, átöntődjön’). Származékok. lai-V: lit. ãtlaja nőnemű vagy ãtlajis hímnemű ‘öntvény, zátony, tó sekély része’, ãtlajus hímnemű uo., užúolaja nőnemű ‘folyó menti elárasztott terület’. Származékok. lai-C: lit. láistyti iteratív ‘locsolni, öntözni; könnyeket hullatni’19. Megjegyzés: vö. az I. rész végén tett megjegyzést a ilajai többes számú hímnemű ‘lyukak betömésére szolgáló agyag’, laitas hímnemű ‘agyagból készült döngölt padló’ szavakról. 1.12. *li̯- II < *liH- SZ-V *li̯-: 1. személy *lijọ jelen idő ‘öntök’, orosz l’ju a lett nyelvjárási lij ‘esik az eső’ szóval együtt (Endzelin 1922: §609), *li̯.i̯e- < *liH-ē- alakból, 2. személy *lijati a *liH-éh₂- alakból, amit az óegyházi szláv lijati megléte implikál (vö. fentebb a lett lija alakot). 17 Kétértelmű, SO-beli képzés: vagy causativum a *kr̥nēti se ‘leszakadni, elválni, kiállni’ igéhez (ez egy régi infixumos jelen idejű *kr̥nō < *kri-n-H-é- alakra épül), vagy iterativum a szláv *krejo alakhoz (vö. lett kreju). 18 A laringális által feltételezett zérus fokú -i̯- -ī- hangzónyúlása a pavijėti alakban is végbemegy (s.v. *u̯ii- I). A megfelelő -uu- ⇒ -ū- változás a papijūvėti (s.v. *pi̯eu-) és a pasiūvėti (s.v. *si̯eu-) alakban. Az i magánhangzót a mi másodlagos i-nk előtt ugyanúgy kezelik, mint más mássalhangzók előtt, függetlenül attól, hogy rezonánsokról van-e szó, vö. pagvėnti, pamny̌ti, patry̌nėti, pakylėti, vagy obstruensekről, vö. pabvėdti (brid- ⇐ bred-), paskrydėti, paslydėti (*slid- ⇐ *sle̯id-), pakrypėti (*krip- ⇐ kreip-), palypėti, panysėti (*niš- ⇐ neš-), palytėti (*lit- ⇐ leit-), pamygėti, pavyzdėti (*vizd- ⇐ veizd-), pavyzėti (*viz- ⇐ vež-). Részletesen lásd Otrębski (1965: §61nn.), bár meg kell jegyezni, hogy a szerző által e duratívumokhoz megadott elsődleges tövek néha kifogásolhatók; vö. krypsta a kypėti helyett, liečia a *lȳtėti helyett, šlysta a *shȳdėti helyett. 19 Az akut hangsúly a lieti tőmintája alapján, a laistyti ‘kenni, mázolni, nedves agyaggal beborítani’ igével szembeni polarizációként (leisti). 62 | WOJCIECH SMOCZYŃSKI WSZ-V *līj-: óegyházi szláv lijati ‘önteni, öntögetni’²⁰, másodlagos intenzív képzés -vati képzővel: izlivati ‘kiönteni’. SZ-C *li-: óegyházi szláv liti, horvát-szerb lĭti (se), nyelvjárási ljȉti, ólengyel *lić ‘önteni’. SE *lejH- ‘gießen’ (LIV 363): óegyházi szláv lęjo ‘öntök’ < *lejH-je- (lásd még fentebb *lii- I). Származék: *laj-V: szláv *lojiti iter. ‘önteni, kiönteni’, ebből óegyházi szláv loji, -a hímnemű főnév ‘faggyú’, sziléziai łój, cseh lůj mint posztverbális képzés (etimológiai jelentése: ‘folyékony, önthető zsír’). A szláv nyelvekből hiányzik a SO *lě-C. 1.13. *mii- < *miH- SZ-V *mii-: lett miju a mīt ‘cserélni, kicserélni’ ige múlt ideje, < *mi.iā- < *miH-eh₂-. WSZ-V *mii-: szláv mijati ‘elmúlni (időről)’ – elsődleges jelen idejű *mījǫ (sę) ‘megváltozom’ alakot feltételez? SZ-C *mi-: 1. lett mīt ‘cserélni’, visszaható mītēs ‘egymással cserélni, felváltva mozogni, váltakozni, megváltozni’; iteratív mistīt ‘gyakran cserélni’ < *mi-stī-. – 2. óegyházi szláv minǫti ‘elmúlni (időről)’. SE *mejH-. A LIV 383 csak az anitás *mej- ‘váltani; cserélni, megváltoztatni’ alakot sorolja fel (védikus ví mayante, 3. személy többes szám: ‘megváltoznak’). A lett nyelvben az eredeti *meju²¹ jelen időt a múlt idejű miju alakhoz való kiegyenlítődés következtében a miju váltotta fel. Származék: *maj-C: 1. litván atmainà nőnemű főnév ‘változás’, mainãi hímnemű többes szám ‘a hold változása’²², 2. óegyházi szláv měna nőnemű főnév ‘csere’. 1.14. *nĭi- < *niH- SZ-V *nii-: lett niju múlt idő a nīt, nīt igéből < *ni.iā- < *niH-eh₂-. SZ-C *ni-: lett nīt, nīt ‘körkörös mozgást végezni’, sviestu nīt ‘tejszínt vajjá köpülni’. SE *neiH- ‘führen, leiten’, vö. véd. náyati ‘vezet’, hett. nēanzi 3pl. ‘irányítanak (hajtanak), küldenek’ (LIV 406). A lett prs. *neju alakot a niju váltotta fel, a múlt idejű niju alakhoz való kiegyenlítődés következtében. A LIV nem említi a lett igét. 1.15. *pii- I < *pih₃- SZ-V *pii-: óegyházi szláv pijetǫ jelen idő ‘iszom’ < *pih₃-e- (az *pih₃- allomorfja a *ph₃i- metatéziséből), vö. orosz pju, pješь (főnévi igenév: pitь), p’jányj, ukrán pju (főnévi igenév: pytý)²³. WSZ-V *pii-: óegyházi szláv upijati sę ‘lerészegedik’ (másodlagos intenzív képzővel -vati: opivati sę ugyancsak ‘lerészegedik’²⁴; ehhez a pivo semlegesnemű ‘ital’ főnév mint posztverbális képzés). ²⁰ Érdemes megvizsgálni, hogy a lijati nem lehet-e a szláv *lъj-ē- reflexe, azaz a litván patyjęti-vel párhuzamos képzés, lásd fentebb. ²¹ Vö. lett meju a miet ‘karót beverni, cölöpöt leverni’ igéből. ²² Az akutus hiánya bizonyítja, hogy ezeket a főneveket a SZ-V *mii- igéből származtatták, nem pedig a SE-C *mej- alakból. A LIV 383 csupán az anitás *mej- ‘wechseln; tauschen, ändern’ alakot adja meg. ²³ Inaczej Stang (1942: 46), który (niesłusznie) operuje pierwiastkiem anitowym *pej-. ²⁴ Vö. szerb posmijati se az ennél régebbi posmijati se mellett: ‘gúnyolódni’. A másodlagos -vati képző az oplivati óegyházi szláv ‘leköpni’ ⇒ opli-vati típusban végbement újraszegmentálásból ered (a pli-noti ‘köpni’ alapján), illetve poči-vati ‘pihenni’ ⇒ poči-vati (a *poči-noti ‘megnyugodni’ alapján). HIAT LARYNGALNY W JĘZYKACH BAŁTO-SŁOWIAŃSKICH | 63 SZ-C *pī-: egyházi szláv piti ‘inni’. SE *peh₃- > *peh₃-i- (vö. a LIV 417-ben szereplő *peh₃(i)- ‘trinken’ jelölést). Drw. *pai-V: szlov. napojiti caus. ‘inni ad, megitat²⁵ (későbbi alak: napoji, -a m. ‘ital’, vö. fentebb a lojĭ ‘faggyú’). 1.16. *pii- II < *piH- SZ-V *pii-: 1. lit. pijo a pyti igéből képzett múlt idejű melléknévi igenév (lásd alább), 2. jelen idejű infixált pīja ‘tejjel megduzzad’ < *pi-n-i-²⁶, a *pi.ie- < *piH-é- alakból. SZ-C *pī-: 1. lit. pyti ‘tejjel megduzzad (a tehén tőgyéről)’, išpyti ‘elázik (a talajról, élesztőről)’; pýdyti caus. ‘fejés előtt masszírozza a tőgyet, hogy tej áramoljon bele’, 2. ps. *pitǫ ‘jóllakott, telített’ < *piH-tó-, amely alapul szolgált a scs. pitěti sę ‘jóllakik, táplálkozik’ denominális igének (ebből a caus. pitati ‘jóllakat, táplál, etet; nevel’), valamint a scs. pišta f. ‘eledel’, sch. pića, ólengyel pica²⁷ főnévnek. SE *peiH- ‘megduzzad’ (LIV 419), vö. véd. pāyate ‘(a tej) spriccel’. Az SO-beli allomorf a lit. pěnas m. ‘tej’ < *păina- < *pojH-no- alakban rejtőzhet (lásd šiena, s.v. šii- II). A litvánban nincs SO *pai- a pij- mellett. 1.17. *prii- < *priH- SZ-V *prii-: szláv *prĭjǫ ‘barátságot, jóindulatot tanúsítok’ – ezt a SW prijati ‘valakihez jóindulatúnak lenni, valakit pártolni’ iteratív jelenléte implikálja²⁸. Rekonstrukció: *pri.ie- < *priH-é-. Vö. védikus priyá- ‘kedves, kívánatos; saját, a mieink közé tartozó’ (mellette a prs. prináti ‘örömét leli valamiben, elégedett; gyönyörködik valamiben’ < *pri-né-H-ti (Mayrhofer EWAI AII 189). Vö. a megfelelő SZ-t a *bʰeiH-, *leiH-, *ueiH- tövekhez. SZ-C *pri-: a balti-szláv nyelvekben nem adatolt. Vö. védikus prītá- ‘baráti érzelmű’ < *priH-tó-, prīti- f. ‘öröm, elégedettség’ < *priH-tí- (Mayrhofer EWAI AII 181). SE *preiH- ‘örömet szerezni, szeretetet tanúsítani’ (LIV 441): ócseh prs. přējǫ, ócseh přěju (Trautmann 1923: 231). A balti nyelvekben lett priēks ‘öröm’ (ME III 393) < *prei-ka-. A képzés tekintetében vö. lett spēks ‘erő, hatalom; sokaság’, litván spēkas ‘erő, hatalom’ (a spēju, spėti ‘van szabad időm’, suspėti ‘idejében elvégez’ < *speh₁-) és az egyházi szláv znakъ ‘ismertetőjegy’ < *žnō-ka- (a znajǫ, znati ⇐ *gneh₃- ‘megismer’ szavakhoz). 25 Derywat od prs. na -ī-, nie zaś -ī- (inf. -i-), jak u Vaillanta (1966: 417). Zob. wyżej gojiti, gnojiti, *krojiti, *lojiti. 26 Kétséges a pȳja *piH-ié- alakú rekonstrukciója a LIV 419-ben. A megadott előalak szabályos folytatódása esetén akutált †pýja alakot kellene kapnunk. Ez az alak teljesen rendhagyó lenne, mivel a balti nyelvekben a -i̯e/o- képző nem kapcsolódik *-iH- tővégű tövekhez; vö. a 6. jegyzetet. 27 Vitatott a ps. *pirъ, egyházi szláv piro ‘vendégül látás, lakoma’ hovatartozása; ugyanilyen jól tartozhat az egyházi szláv piti ‘inni’ igéhez. 28 Mivel a prijati semmiben sem különbözik az olyan iteratív igéktől, mint az egyházi szláv lijati ⇐ *līj- (s.v. *lii- II), valamint a litván palyjėti ⇐ *līj- (s.v. *lii- I), a szláv mijati a lett miju mellett (s.v. *mii-), illetve az egyházi szláv upijati sę a pijętǫ mellett (s.v. *pii- I), nincs ok arra, hogy Vaillant nyomán (1966: 293) a gót fijōn ‘barátságosnak lenni’ szóból való kölcsönzést feltételezzük. 64 | WOJCIECH SMOCZYŃSKI 1.18. *ri̯- I < *riH- SZ-V *ri̯-: 1. lett ri̯u jelen idő, ri̯u múlt idő a rīt-hez (lásd), lit. nur̄jo múlt idő: ‘lenyelni, felfalni’, *rih₂-e-, -eh₂- alakból; 2. litván infixumos jelen idő: rī̀ja/rīja < *ri-n-i- (változata a *rina rīna és a *ri-n-H- < *ri-n-H- kereszteződéséből, valamint a rīja), 3. főnevek: lit. rījikas hímnemű ‘falánk’, rījimas hímnemű ‘falás, zabálás’. SZ-C *rī-: lit. rýti ‘nyelni, felfalni’, lett rīt ua. (intenzív ristīt ‘gyorsan felfalni’)²⁹. SE *reh₂- ⇒ *reh₂i-: A pwk. *rih₂- alak a *rh₂i- metatézises változását mutatja SZ-ként *reh₂i- irányába; ez utóbbi pedig az *reh₂-ie- jelen időből elvonatkoztatott alak, vö. lett rāju ‘szidok, feddem’. Litván SP *ro-C²⁹ nincs. Drw. rai̯-V: lit. rajōti ‘rágni, kérődzni’, rajùs ‘falánk’, prarajà nőnemű ‘mélység, szakadék’. 1.19. *ri̯- II < *h₃riH- SZ-V *ri̯-: ősszláv *řijęnu < *HriH-en-, amely a szcs. otъ-rivenŭ ‘visszalökött, elutasított’ alakban módosult (Vaillant 1966: 232), a v átvéve a szinonim otъ-rinovenŭ alakból, vagy a otъ-rūvati ‘leszakítani’ igéből. SZ-C *rī-: szcs. rǫti se ‘összeomlani, ledőlni’, otъrinǫti ‘elűzni, elutasítani’, iteratív otъ-rivati ‘kiszorítani, eltaszítani’, urivati ‘körülvenni’. SE *h₃rejH- ‘áradni, örvényleni; folyni’ (LIV 271). SZ a védában riṇāti ‘folyat, futtat’, rīyate ‘árad, folyik’. Vö. WSE szcs. rějǫ, rějati ‘hullámzik, gördül (vízről)’ (származék: rě-ka ‘áramlat, folyó’). Drw. rai̯-V: ősszláv *rojī hímnemű, orosz roj, lengyel rój (méhraj); ősszláv *vǫz-rojī hímnemű, lengyel (w)zarój ‘hely, ahol a víz feltör, forrás’. 1.20. *si̯- I < *siH- SZ-V *si̯-: lit. sijóti ’átszitálni, szitán átengedni’, apsijóti ’maggal bevetni’ < *si̯ā- < *sih₁-eh₂-. A pwk. *sih₁- alak a metatézises *sh₁i- formát képviseli, mint SZ a *seh₁i- mellett (ez utóbbi pedig a prs. *seh₁-ie- ’vet’ alakból elvonatkoztatott). Vö. óegyházi szláv sějǫ < *seh₁-ie-, inf. sěti, mellette sějati31 ’vetni, átszitálni’. SZ-C *sī-: lit. sýtas m. nyj. ’nagy gabonaátszitáló szita, rostálószita’. SE *seh₁i- ’benyom, behelyez’ ⇒ ’vet’ (LIV 469). Drw. sai̯-V: lit. sajùs ’amivel sokat lehet vetni’, amelynek szinonimája a sėjùs, szinkrón szempontból a sėti ’vetni’ igével (prs. sėju) kapcsolódik össze, és a ’vetni’ (*sē-) és a ’szitán átszitálni’ (*si̯-) jelentésű gyökök keveredéséről tanúskodik. A saj- gyökforma úgy viszonyul a sij- alakhoz, mint például a spar- a spir- alakhoz (sparùs ’fürge, élénk’ ⇐ spìrti többek között ’sürgetni, unszolni’). 29 ME₃ 540 Osthoff nyomán a védikus riṇāti ’áramoltat, folyat’, rīyate ’áramlik, folyik’ alakokkal kapcsolta össze. Ma a LIV 271 a védikus formákat a pwk. pie. *h₃eiH- ’forrong, kavarog’ ⇒ ’folyik’ tőhöz sorolja, a lit. rýti alakot azonban nem említi. 30 Ami pedig a lit. rėju, jau, rieti alakokat illeti, a mellettük álló rėjau, rieti ’ordít, bőg’ jelentésű formákkal együtt, ezeket a legkönnyebben vrddhi-típusú származékként magyarázhatjuk: *rēi-C < *reih₂- az SZ *rih₂- tőből. Vö. a pwk. *reh₂(i)- ’kiált, ordít’ alakot a LIV 543-ban. 31 A *-ā- képzőhöz vö. a lit. sėjo ’vetett’ alakot, amely a prs. sėj-a igéhez képzett prt., etimológiailag sė-ja ’vet’ < *seh₁-ie-. HIAT LARYNGALNY W JĘZYKACH BAŁTO-SŁOWIAŃSKICH | 65 – A lit. sietas ‘szita’, sch. sìto szó intonációja a pbsl. *séi̯ta- < *séih₁-to- előalak mellett szól. Ez utóbbi a SZ *sih₁- vr̥ddhi-képzéseként értelmezhető (vö. a lit. siena magyarázatát a sij- II címszónál)³². 1.21. *sij- II < *siH- SZ-V *sij-: 1. lit. sijo prt. ‘kötött’, 2. infixumos prs. sȳja < *si-n-i-³³, 3. főnevek: sijā f. ‘szerkezetet összekötő gerenda, kötés’ < *si.iā- < *sih₂-eh₂-; atāsija f. nyj. ‘az első kerekek tengelyeit a rúddal összekötő rúd vagy kötél’, irod. ātsija ua. – A *sih₂- alak a *sh₂i- metatéziséből származik, azaz egy *sh₂ei- újgyökér SZ alakja, amelyet a *sh₂-ei̯é- prs.-ből (lit. *sajù, vö. a szlk. stojǫ típussal, a *sth₂-ei̯é- alakból, SE *steh₂-) vontak el.³⁴ – A lit. nyj. sinù ‘kötök’ prs. ősi infixumos képzés lehet, *si-n-h₂-e-³⁵ a *sih₂- alakból (inf. °sȳti), vö. véd. sināti ‘megkötözi, megköti a patákat’ < *si-né-h₂-ti. SZ-C *sī-: lit. sī-: užsī́ti ‘hozzákötni’, susyti ‘valamihez kötni’ < *sih₂-C. – Vr̥ddhi-képzésnek látszik a lit. siena f. ‘fal (fonott); határ’ < *sei-nā < *sei̯h₂-neh₂-³⁶. SE *seh₂-, vö. véd. ā́va sāt ‘kioldja a kötést’ (LIV 471). A balti nyelvekben a SZ *sih₂- (vr̥ddhi) alakból másodlagosan *sei̯h₂-: lit. nyj. sejù ‘kötök’ < *sei̯h₂-e-. A prez. sej- alapon nyugszik az inf. sieti (a *sieti alak hiányzik!) és a prt. sėjau. Ennek megfelelően a SE gyökér kapcsán meg kell jegyezni, hogy elvesztette set jellegét³⁷. N.B. Az újgyökér sej- jelenléte nem teszi lehetővé, hogy a litván SO-beli származékait egyértelműen a SZ-V sij- alakra vezessük vissza. Ez vonatkozik a sáistyti ‘körbekötöz’ igére (analógiás akutusszal) és a pasaitas m. ‘kötözék, kötelék’, atāsaja albo atsajā f. főnevekre (ez az atāsija szó változata, lásd fentebb). 1.22. *ui̯i- I < *uiH- SZ-V *ui̯i-: lit. vijo prt. ‘feltekert; hajtott, űzött’ < *ui.iā- < *uih₁-eh₂-, nuvijóti iter. ‘lefejteni, kitekerni’, ī̯vijas ‘kanyargós, tekert, spirális’, vijōklis m. ‘folyondár’. WSZ *ūi-: lit. pavȳjė́ti ‘kissé elhajtani, elűzni (pl. a tyúkokat a veteményeskertből)’, vö. palȳjė́ti és további párhuzamok a *lii- I címszónál. SZ-C *ūi-: lit. nuvýti ‘fonással készíteni; elűzni, elhajtani’, įvýti ‘befonni; behajtani, belökni’. SE *uei̯h₁- ‘figyelmét valamire irányítja, valamire törekszik’ (LIV 609), vö. lit. vejù nyj. ‘hajtok, űzök; tekerek’ < *uéih₁-e-. ³² Mniej prawdopodobna jest hipoteza metatezy *séh₁i-to- > *séi̯h₁-to- (Smoczyński 2001: 150f.). ³³ Ehhez tartozik a kétértelmű syjęti ‘megkötözöttnek lenni’: vagy a syj(a) prs.-ből származó derivátum, vagy a sij- tő SW-je (vö. a palȳjė́ti típussal a *lii- I címszónál). ³⁴ Kevésbé valószínű itt a *sh₂i- alak, mint a *sh₂-i̯é- prs. újraszegmentálásának eredménye; vö. véd. ā́va syāti ‘kioldja a kötést’, hett. ishiyanzi 3pl. ‘kötnek, pányváznak’. ³⁵ Az újraszegmentált sin-ù alakból alkották a prt. sin-iau̯ alakot (újgyökér: sin-). ³⁶ A szerkezet olyan, mint a pienas ‘tej’ esetében a pūti, pija, pijo ‘tejet gyűjt (a tőgyről)’ szóval szemben. ³⁷ Ha az örökölt SE megmaradt volna a litvánban, †sóju prs.-t adott volna < *sá-ie- < *séh₂-ie- (vö. klóju ‘terítek, betakarok’ < *klā-ie- < *kléh₂-ie-, stóju ‘állok, felállok’ < *stā-ie- < *steh₂-ie-). 66 | WOJCIECH SMOCZYŃSKI Drw. uąj-V: 1. lit. vajóti ’űz, hajt, ráteker’, lett vajât ’üldöz’. Főnevek: vajīs hímnemű ’futár’, vajà nőnemű ’legelő, pásztorhely’ (óporosz wayos EV 282 ’rétek’), įvajųs hímnemű ’kanyargós’, 2. óegyházi szláv voi, -ja hímnemű ’harcos; hadsereg’. Drw. uąj-C: lit. vãiras hímnemű ’kormány, kormányrúd’, vainikas hímnemű ’koszorú’ (= szláv věnьcь), a közvetett *uąj-ni- ’fonás, összefonás’ származékból (vö. védikus veṇíḥ ’hajfonat, copf’). 1.23. *uii- II < *uiH- SZ-V *uii-: ószl. *-vĭjetù jelen idő ’feltekeri, összefonja, egyesíti’ < *uḭ.ie- < *uih₁-éh₂-, vö. WSZ ószl. °vijetù. SZ-C *uī-: 1. ószl. viti ’fon, teker’ (-vinǫti38), szorb vìti, 2. lit. výti (lásd fent) < *uih₁-C. SE *ueih₁- ’körbeteker, beburkol’ (LIV 610). Vö. lit. vejà, s.v. *uii- I. Drw. *uąi-V: ószl. povoi, -ja hímnemű ’ruha, beburkoló kendő’, szlovén ’kúszónövény, apró szulák’. 1.24. *ži- II < *ǵhiH- SZ-V *ži-: lit. žiōju, žiōti ‘tátongani’. Ez a forma egy régebbi *žijāti⁳⁹ szinkópálásának eredménye = ősszl. *žijati (óegyházi szl. žjāti, žjām) < balto-szláv *ži.jā- < *ži.HaH- < *ǵʰih₁-eh₂⁴⁰. WSZ-V *ži-: ószl. zijati ’tátong’. SZ-C *ži-: ószl. zinǫti ’kinyitja a száját, tátong’, latin hīscō < *ǵʰih₁-C. Ez az SZ egy régebbi *ǵʰh₁i-C metatézises formája, amely a *ǵʰeh₁- nem gyökérhez kapcsolódik; ez az ie- jelen idejű *ǵʰeh₁-ie- újraelemzésének eredményeként jelent meg, vö. ószl. žějǫ41. Az žij- tövű, SO képzésű származékok hiányoznak (ellentétben a gij-, rij- alakokkal; lásd fent). SE *ǵʰeh₁- ⇒ *ǵʰeh₁i- ’kitátja a száját, ásít’ (LIV 153). Figyelemre méltó, hogy hiányzik a lit. *žėju, *žėti. 1.25. Közvetve o-fokú származékban tanúsított laringális hiátus: *-iHV SZ-V *dij- SZ-C *di-: lett dīdīt ‘táncoltatni’. SE *deih₁- ‘vadászni hajszolva, sietni’ (LIV 91, gör. διένται): lett deju, diet ‘ugrani, táncolni’. Drw. *dai-C: lit. dainà 4. pdg. akcentusú ‘dal’ < *dai-nā- (etimológiai jelentése: ‘táncra éneklés’?). Ha ez a szó SE-ből származó derivátum volna, akútot mutatna (*dāina). SZ-V *li- (lásd fent, s.v. *lii- I) 38 Vö. óegyházi szláv povinǫti sę ‘alávetni magát, behódolni’, povinǫti być ‘alávetettnek lenni, valakinek alávetve lenni’. 39 Az előhangsúlyos szótagban bekövetkező szinkópára párhuzamként lásd: 1. niókoju ‘pusztítok, feldúlok’ a *nijokōju alakból, a nījoks ‘semmilyen, egyetlen sem’ denominatív igéjeként; 2. nãuȳgi ‘ugye?’ (< *ne-jau-gi). Lásd Smoczyński (2001: 139, 252). 40 Nem valószínű a *ǵʰ.(i)eh₁-,ie- denominatív tő rekonstrukciója, amelyet a LIV 153 vetett fel az állítólag örökölt ősbalt *ž-ia- tő magyarázatára (> lit. žiō-). 41 Rasmussen (1989: 52) widzi nierozszerzony SE *ǵʰeh₁- w nomen gr. χήμη ‘małż’; miarka (znacz. etym. ‘Gähnen’?). HIAT LARYNGALNY W JĘZYKACH BAŁTO-SŁOWIAŃSKICH | 67 SE *h₁eiH- ‘kenni, beschmieren’ (LIV 247, lat. linō, -ere, hett. halina- ‘agyag’). Származék *lai-V: lit. ilajai m.pl. ‘lyukak betapasztására szolgáló agyag (kemencében, döngölt agyagpadlóban)’. Származék *lai-C: lit. laitas m. ‘agyagból készült cséplőszérű’. N.B. Szemantikailag mindkét szó esetében a lit. alakoknak ez jobb besorolása, mint s.v. *lii- I ‘önteni, kiönteni’. SZ-V *sujj- SZ-C *suj- SE *suejH- ‘elhalványul’ (LIV 553, óang. swīnan): a lit. *śvieti hiányzik. Származék *suaj-V: lit. svaj-d ‘álom’ ⇒ svajōti, -ōju ‘álmodozni; képzelődni; ostobaságokat beszélni; céltalanul járkálni; fújni (a szélről)’; lett svajāt ‘fecsegni, ostobaságokat beszélni, füllenteni’. Származék *suaj-C: *svái-ta f. ⇒ denominatív svāitėti ‘zagyvaságokat beszélni, képzelődni; ostobaságokat beszélni; bolyongani’. Ide tartozhat a lit. svai-gùs ‘bódító, mámorító’ is (denominatív svaigštù, svaigti ‘megrészegedni, mámorosodni, elveszíteni az eszméletet’). 2. GLIDÁLIS HANG *u.HV POZÍCIÓBAN 2.1. *blių- I *bluų- helyett < *bʰluH- SZ-V *blių- (*liu az SE-ből általánosult): lit. bliuvóti iter. ‘bőgni, ordítani, bőgicsélni’. *bluvóti helyett, amely a *blu.uā- alakból származik < *bʰluH-eh₂-. Párhuzamok s.v. *diųu-, *skių-. SZ-C *bliu- ⇒ *blju- (*li az SE-ből általánosult): lit. prabliūti ‘bőgni kezd’, subliūti ‘felordítani; kiáltani’. *blúti helyett, vö. gör. γλύει ‘buzog, forr’. SE *bʰleuH-: lit. bliáuti ‘ordítani, bőgni’ < *bliąu-C, vö. gör. φλέει ‘túlcsordul’ (LIV 74). 2.2. *blių- II helyett *bluų- < *bʰluH- SZ-V *blių- (*liu az SE-ből általánosítva): óegyházi szláv bljīvati iter. ‘hányni’ (praeverbiumokkal is: iz-, o-). *blūvati helyett, ez *blu.uā- < *bʰluH-eh₂-. Vö. a hangtanilag szabályos *lių alakot az óegyházi szláv pljīvati szóban, s.v. *(s)pių-. SZ-C *bliu-: nincsenek szavak. *bly- < *bʰluH- (vö. kryti, kryją s.v. *kruų-, tryti, tryją s.v. *truų-). SE *bʰleuH- ‘überströmen’ (LIV 74). A várt ősszláv *blovǫ (*bljuti/*bluti)⁴² helyett az óegyházi szláv bljujo (bljīvati) honosodott meg, a mássalhangzó előtti helyzetre jellemző blju- alakkal; lásd fent lit. bliáuti ‘bőgni’⁴³. 2.3. *bruų- I < *h₃bʰruH- SZ-V *bruų-: 1. lit. rég., nyj. bruvìs f. ‘szemöldök’, acc. brùvį⁴⁴, továbbá brùvē. – 2. óegyházi szláv brŭvĭ, -i f. ‘szemöldök; szemhéj; szempilla’, lengyel brew, brwi < ősbaltoszláv *bru.uin (acc. sg.) < *h₃bʰruH-m̥. 42 Vö. rovǫ:: rjuti/ruti (ősbalti *h₃reuH-), trovǫ:: truti (*treuH-) és a nazális infixumos plovǫ:: pluti (*pleu-), slovǫ:: sluti (*kleu-) alakokat. 43 ‘Hányni’ jelentésben a litván megőrizte a régi igét: vēmti (vemiu) < indoeurópai *u̯emh₁-. 44 Az -i- tövű nominatívuszt a *-im végű acc. sg. alakból rekonstruálták < *-m̥. 68 WOJCIECH SMOCZYŃSKI SZ-C *bru-, vö. védikus bhrū́h, acc. bhrū́vam, gör. ὀφρύς, ὀφρύα ‘szemöldök’. SE *h₃bʰreuH-. Az ősszláv *br̥āu-C-nek nincs reflexe. 2.4. *bru̯- II < *bʰruH- SZ-V *bru̯-, lásd WSZ-V. WSZ-V *brū-: lit. brū́vėti, prs. -iù/-ė́ju ‘robotolni, ciężko pracować, męczyć się’ (LKŽ). SZ-C *brū-: lit. brū́dyti ‘sietve küldeni’⁴⁵: Brūdýk, kol išbrūdysi šeimyną į pievą suimti śieną prieš lietų, vagyis ‘hajtsd, amilyen gyorsan csak lehet’ (LKŽ). Ugyanebben az értelemben szerepel a quasi-primer vb. brū́du, brū́dau, brū́sti (LKŽ), amely az előző visszaképzett származékának tűnik. SE *bhreuH- ‘aufbrechen’ (LIV 81): lit. briáutis, -jasi/-nasi ‘betörni, erőszakkal behatolni’, mellette bráutis ua., nem palatalizált r-rel, amely a prs. bráujasi alakból származik, ahol disszimilációs kiesés történt az -i̯a- képző előtt (vö. máuju s.v. *mu̯- II). Lásd *bru̯- III. 2.5. *bru̯- III < *bʰruH- SZ-V *bru̯-: ps. *brūvь, -i f. ‘kis híd, patak fölött átvetett fatörzsből készült palló’, a magánhangzók hasonulása következtében (ESJS 85) *brǔvь alakra változott: ószláv brū̆v a brūvь mellett, sch. sh. brv, ócseh břev, gen. břvi. Elterjedtebb a -no- képzős főnév: egyházi szláv brīvno, brūvino n. ‘rönk, gerenda’, ócseh břevno, ólengyel birzwno. Az etimológia bizonytalan, lásd ESJS 85. Talán az indoeurópai *bʰreuH- ‘feltörni (a föld mélyéből felbugyogó vízről)’ jelentésű alakhoz tartozik; vö. lit. briáutis ‘betörni, erőszakkal behatolni’, orosz brujá ‘erős vízáram’, bruítb ‘sebesen folyni’, továbbá görög φρέαρ, -ατος n. ‘kút’, gót brunna m. ua. Ekkor a kút vagy forrás falának burkolására szolgáló faanyagról lehetne szó. 2.6. *bu̯- < *bʰuh₂- SZ-V *bu̯-: lit. 1. bū́vo prt. ‘volt’ < *bu.u̯á < *bʰuh₂-eh₂-, 2. infixumos prs. bū́va/bū́va ‘előfordul, van’ < *bu-n-u- (a bū́va alternatív alak a *būna < *bʰu-n-H- és bū́va kereszteződéséből), 3. lit. buvóti iter. ‘valahol tartózkodni, időzni, vendégeskedni’, 4. egyházi szláv zabūvenŭ ‘elfeledett’⁴⁶, 5. óporosz buwinayti 2 sg. imper. ‘lakj, éljetek’. WSZ-V *bu̯-: 1. bū́vis m. ‘lét, létezés’, 2. egyházi szláv byvati ‘lenni, válni’, byvati sę ‘történni’, zabývati ‘elfelejteni’, pribyvati ‘valaminél lenni, megérkezni’. Fel kell-e tételezni itt a ps. *būvati alakot tövül, párhuzamosan a lit. buvóti alakkal? Vö. žyvati ⇐ žūvati, prs. zovo, *ryvati ⇐ rūvati, prs. *rovo. SZ-C *bū-: 1. lit. būti ‘lenni’, 2. egyházi szláv byti ‘lenni’, sch. biti. SE *bʰuh₂-, másodlagosan *bʰeuh₂- ‘növekedni, keletkezni, válni’ (LIV 83). ⁴⁵ -dyti képzős causativum, például pū́dyti a pū́ti és *pūvéti mellett, lásd s.v. *pu̯- I. ⁴⁶ *zabūvonŭ helyett áll, a *bu.ana- < *bʰuh₂-eno- alakból. Lásd alább: *krīvenŭ, *mūvenŭ, *trīvenŭ. HIAT LARYNGALNY W JĘZYKACH BAŁTO-SŁOWIAŃSKICH | 69 Drw. *baų-V: ősszláv *bovǫ jelen idejű alak: ‘valahol tartózkodom’ (vö. véd. bhávati ‘van, válik valamivé, történik’) implikálja a szláv baviti ‘időt tölteni, weileni’, óegyházi szláv izbaviti ‘megszabadítani, megmenteni’ alakot, amely eredetét tekintve iter.-caus. megnyúlt SO-val, *bōų-i-. Vö. plaviti ⇐ plovǫ, traviti ⇐ trovǫ47. Figyelemre méltó, hogy a litvánból hiányzik az SO *bav-V/*bau-C. 2.7. *dinžų- < *dŋ́h-uh₂- SZ-V *dinžų-: óporosz insuwis ‘nyelv’48, lit. liežùvis49. Itt az *-ueh₂- képző SZ-jéről van szó: *dŋ́h-uh₂- a pie. *dŋ́h-ueh₂- alakból (Rasmussen 1989: 88). Vö. véd. juhú- nőnemű ‘nyelv; Agni nyelve = láng’ (Mayrhofer EWAIa, 591). – A szlávban az ősszláv *dęzuv-V alapján *dęzy nom.sg. alakot képeztek, ebből *dęzy-kū, amely azután a lizati ‘nyalni’ (pie. *leiǵʰ-) alakhoz való népetimológiai igazodás révén *lęzykū-ra változott, végül pedig – tisztázatlan úton – języki alakra (vö. lat. lingua az ólatin dingua helyett). 2.8. *džių- a *duų- helyett < *dʰuH- SZ-V *džiu-: lit. džiuv-, a l. (nu)džiūvo múlt idejű alak a džiūti igéhez (LKŽ)⁵⁰; a 2. személyű infixumos džiūva a *dūva helyett; örökölt alakja *dūna < *dʰu-n-H-); 3. džiuvinti caus. ‘szárítani’ (LKŽ); 4. főnevek: džiuvėsis hímnemű ‘megszikkadt kenyérdarab; sovány, lesoványodott ember’, džiuvinys hímnemű ‘szárításra szánt dolog; aszalvány’. WSZ-V *džiu-: múlt idejű alak: (nu)džiūvo ‘megszáradt’. SZ-C *džiu-: lit. džiūti ‘szikkadni, kiszáradni, hervadni’ (jelen idejű alak: džiūsta), lett žūt. Vö. pūti a *puų- szócikkben. SE *dʰeuH-: 1. lit. džiáuti (džiáuju, džioviau) ‘száradni akasztani, szárítani’, lett žāut < pbalt. *diāu-. – 2. Az eų > oų változással ide tartozik az ősszláv *dovǫ, *duti ‘felfúvódni; fújni, fújdogálni’: óegyházi szláv naduti se, dujeti se ‘felfúvódni’, szerb-horvát dūti, dūjem51. Az SW *dōų-V-ből *dōų-V-vé történt változás az óegyházi szláv podaviti ‘megfojtani; elnyomni, megsemmisíteni’ alakban látható (eredetileg caus. ‘megfosztani a lélegzettől’; másként ESJS 124, LIV 130). N.B 1. A balti nyelvek a dź- < *d₁- hangkezdet általánosulását mutatják az egész paradigmában az SE-ből; ennek következtében itt hiányoznak a d- kezdetű váltakozó alakok: *dū-C/*duų-V (SZ) < *dʰuH- és *dāų-C (SO) < *dʰoųH-. Ezzel összefüggésben a džiuv- < *džiu- alaknak is újításnak kell lennie az eredeti *duv- helyén. N.B 2. Ha a lit. džiáu-/džiū- ‘szárítani, száradni’ kapcsolatba hozható a pie. *dʰeuh₂- ‘füstölni, megfüstölni’ alakkal (lásd Smoczyński 2001: 155), akkor a pbalt. *d- kezdet várt alakja esetleg két esetben adatolható: először is a szlovén diti igében. 47 Másként ESJS 258, ahol az izbaviti alak a *jьzbyti-ből származik, ahogyan a zabaviti is a zabyti-ből. 48 A d- kiesésére párhuzamként szolgál a lit. ilgas ‘hosszú’ < *d’ilgas, a pie. *dʰl̥ghó- alapján (vö. óegyházi szláv dlъgъ, szerb-horvát dūg), valamint āšara ‘könny’, amely a *dašru < pie. *d(r)ak’ru tőhöz tartozik; vö. gör. δάκρυ semlegesnemű, ólatin dacru-ma. 49 A tő módosult a liežùti ‘nyalok’ alakhoz való igazodás következtében (pie. *leiǵʰ-). 50 Vö. supūvo ‘elrohadt’ a pūti igéhez (a *puų- szócikkben). 51 Ehhez perfectivumként járul az óegyházi szláv vъdnǫti ‘levegőt venni, felsóhajtani’; a szlovén dúniti a szél fúvására, az ólengyel dunąć ‘fújni, fellobbanni’. 70 | WOJCIECH SMOCZYŃSKI (jelen idő díjem) ‘illatozni, fújni’ < ősszl. *dyti < *dʰuh₂-C, vö. a szláv egyházi szláv típus kyti, kyjǫ (*kruų- alatt), ryti, tryjǫ (*truų- alatt); másodszor az elszigetelt litván főnévben dūlis, -io hímnemű ‘méhfüstöléshez használt korhadt fa’, az *dūlas melléknévből < *dʰuh₂-ló-⁵² (a dūmai hímnemű többes számú ‘füst’ szóval párhuzamos képzés < *dʰuh₂-mó-, lásd LIV 131). 2.9. *griuų- a *gruų- helyett < *gʰruH- SZ-V *griuų-: 1. lit. grìuvo ‘összeomlani’, múlt idejű alakja a grìūti igének, a *gruv-ā- helyett < *gʰruH-eh₂-, r’-rel a SE szerint (lásd ott), 2. infigált 2. személyű grìųva ‘összedől’ < *gʰriu-n-u-, a *gru-n-u- helyett; még régebbi *grūna < *gʰru-n-H-, vö. a változatot: grìūna), 3. főnév gr(i)uvėsiai hímnemű többes szám ‘romok’. SZ-C *grių-: lit. grìūti ‘összeomlik, lezuhan, ledől’ (a *grūti helyett). SE *gʰreHų- ‘lezuhan, nekirugaszkodva lezuhan’ (LIV 182) ⇒ *gʰreuH-, pbalt. *gʰriāų-: lit. gríauti, griáunu, grióviau ‘felborítva ledönt, leterít, lerombol’. 2.10. *guų- < *guH- SZ-V *guų-: 1. lett guvu ‘megfogtam’, a gūt ige múlt idejű alakja, *gu.ųā- < *guH-eh₂; 2. litvánul nincs múlt idejű *guvaĩ alak, van viszont a guvìs főnév ‘ügyes, fürge; életerős, gyors, mint a szikra’. SZ-C *gū-: lett. gūt ‘megfog, elkap, megszerez’ (prs. gūnu és gūstu⁵³), iter. gūstīt. SE *geųH- ‘elérni, megszerezni’ (LIV 167): a litván gáuti ‘kapni, megkapni’ a *gʰiāų- helyébe lépett. A szókezdő hang a SZ alakjához igazodott; a jelen idejű gáunu alapján itt a régi, infixumos *gunū < *gu-n-H-é- képzés hatásával is számolni kell (hasonlóképpen az esetében šáunu az inf. *šiáuti mellett, lásd s.v. *šuu-). 2.11. *klių- a *kluų- helyett < *kluH- SZ-V *klių-: 1. lit. pakliùvo a kliùti igekötős alakja. A *kluv-ā- helyett < *kluH-eh₂-, az l’ a SE szerint; 2. sz. jelen idejű, infixummal képzett kliųva ‘valamibe kerül; útban van’ < *klių-n-u-, *klu-n-u- helyett (még régebben *klūna < *klu-n-H-, vö. a kliūna változatot). SZ-C *klių-: lit. kliùti ‘odakerülni; útban lenni’. SE *kleųH-, pbalt. *kliaų-: lit. kliáutis (kliáujuosi, klióviausi) ‘kapcsolatba lépni, érintkezni, viszonyba kerülni valakivel; megbízni valakiben’. 2.12. *knių- a *knuų- helyett < *knuH- SZ-V *knių-, lásd WSZ-V. WSZ-V *kniū-: lit. kniūvynės f.pl. ‘verekedés’ (etimológiai jelentése: ‘dulakodás’). Másodlagos változata: knyvynės ‘veszekedés, viszály’. A szókezdő kn- a SE mintájára alakult (lásd ott). SZ-C *viszket-: lett knūdu a. knūstu, knūdu, knūst ‘viszket’, āda knūd ‘viszket a bőr’. A -d- tövű alak a prs. *knū-da < *knuH-dʰ-e- alakból általánosult, etimológiai jelentése: ‘vakarózik’. Emellett rövid magánhangzós viszket „viszket”, viszketni, eddig megmagyarázatlan. 52 Vö. a púliai-ra vonatkozó megjegyzést a *puų- címszó alatt. 53 Nem zárható ki a *gun-stu elemzés sem; ez a *gunu < *gu-n-H-e megújításából származik. HIAT LARYNGALNY W JĘZYKACH BAŁTO-SŁOWIAŃSKICH | 71 SE *kneuH- ‘karcolni’ (LIV 326, gör. χνύω ‘karcol’), pbalt. *kni̯au-: lit. kniautis, kniąjuosi, knióviausi ‘verekedni, valakivel dulakodni’, atsikniauti ‘(sebvarr esetén) leválni, elválni’. Elterjedtebb a kniausiu ‘valamiben turkálni, ásni, felforgatni; keresni valamit’, refl. ‘elmélyedni (a földben, szalmában vájkálva)’, amely korábban a *kniau-séti inf. igéhez tartozott. 2.13. *kruu- I < *kruH- SZ-V *kruų-: 1. 1. személy *krùvenǫ ‘befedett’, óegyházi szláv nepokrývenǫ ‘fedetlen’⁵⁴ < *kru.ę.no- < *kruH-eno-; óegyházi szláv pokrývati ‘befedni, eltakarni’ < *kruH-eh₂-, 2. lett kruva ‘rakás (malkas kruva ‘farakás’); domb, magaslat’ (változat: kruva, az r a SE-ből került át, lásd alább), 3. bizonytalan a lett kruvesis m. hovatartozása; a ‘der Höcker’ jelentés mellett (lásd fent kruva) azt is jelenti: ‘az úton, mezőn keményre fagyott ürülék’, lásd ME II 291 (itt a gör. κρύος ‘fagy’, κρύσταλλος ‘jég’ szóval való összevetés). WSZ-V *krū-V: 1. óegyházi szláv pokryvati iter. ‘befedni, eltakarni’, 2. lit. krūvà f. ‘rakás (kőből, fából, szalmából, trágyából); emberek csoportja’ (denom. krūvyti vagy krūvóti, krūvuoti ‘rakásba hordani’). SZ-C *krū-: 1. óegyházi szláv kryti, kryją ‘befedni’ (párhuzam s.v. *trų-), 2. lit. krūšnis, -ies f. ‘rakás, kőhalom’. SE *kreųH-: lett krąūt, krąūju ‘rakásba tenni, összegyűjteni, megrakni’ < *kri̯ąu-C. A lit. kráuti ‘rakni, rátenni’ szóban a másodlagos kr- kezdet a prs. alakban végbement disszimiláció eredménye: *kriáuju > kráuju (vö. máuju a *mjaúju helyett, valamint az 56. jegyzetet). Drw. *krąu-V: lit. pérkravinėti ‘átrakni, túlterhelni (a szekeret)’, kravuš ‘nagy befogadóképességű, sokat befogadó’ (szekérről, pajtáról), kravažai m. pl. ‘költözéskor szállított tárgyak, rakományok’, lett krava f. ‘rakás’. — A szlávból vö. óegyházi szláv krovъ m. ‘tető, fedél; védőborítás; sátor, kunyhó; fedett hely’, óegyházi szláv pokrovъ m. ‘fedél, tető; védelem, oltalom’. 2.14. *kruų- II < *kruH- SZ-V *kruų-: pbsl. *kruųina- < *kruh₂-V, vö. 1. lit. krūvinas ‘véres, vérrel borított’, 2. szláv krūvinъ ‘véres; rokon’ (lengyel krewny), 3. óegyházi szláv krŭvi, -ve f. ‘vér’, orosz krovь, eredetileg a kry szó régi acc. sg. alakja, < *kru.ųin < *kruh₂-m̥. SZ-C *krū-: spol. ky, śfi. krĩ, sch. dial. krĩ f. ‘vér’ < pbsl. *krūs. Vö. avesztai xrū- ‘nyers, véres hús’, xrūra- ‘véres; kegyetlen’ (latin crūdus ‘nyers’). SP *kréu̯h₂-s-, vö. védikus kravíṣ- n. ‘vértől csöpögő hús’, homéroszi gör. χρέας ugyanez < *kréua-s-. A balto-szláv nyelvekben nincs nyoma a *kri̯ąu-C alaknak. Az etimológiai allomorf, a *kri̯ąu- viszont látható a lett kreve f. ‘megalvadt vér, sebvar’, a *krave alakból. Származékai: krevains ‘varas’, krevelains ugyanez. Drw. *kraų-C: a lit. kraujas m. ‘vér’ (a kraujai alakban is, csak többes számban használatos szóként) kétértelmű. Először is a kraų- a *kruų- SO-ja lehet. Mivel az ilyen származékok rendszerint a balto-szláv -a-/-ā-⁵⁵ képzőt mutatják, nem pedig -i̯a--t, a krau-ja- másodfokú származék lehetne 54 Vö. még prikrývenije n. ‘fedél, védőborítás’, sŭkrýveno adv. ‘titokban, rejtve’. 55 Vö. a lett kruva, óegyházi szláv krovъ alakokat s.v. *kruų-I. 72 | WOJCIECH SMOCZYŃSKI valamilyen *kravas vagy *krava alakból. Másrészt a kraų- állhat *krųų- helyén is, amely az -ia- képző előtt elvesztette tőbeli szegmentumát, és disszimiláció útján, hasonlóan a kraųju igéhez < *kriaųju (vö. lett krāju, lásd *kruu- I)⁵⁶. Ekkor tehát itt SE-tövünk lenne. Az akut hiánya arra utal, hogy antevokális allomorfból kell kiindulnunk: *kreuh₂-V- > *kriavas, *kriava. Ebben az esetben is csak másodlagos fejlemény lenne az -ia- képzős alakulat⁵⁷. 2.15. *kuų- I < *kuH- SZ-V *kuų-: óegyházi szláv kŭvati ‘a fejét bólogatja’ < *kuH-eh₂-. WSZ-V *kuų-: óegyházi szláv kyvati ‘a fejét bólogatja’, orosz kivát⁵⁸. SZ-C *kū-: 1. óegyházi szláv (po)kynǫti ‘bólint, int a fejével’, kyznĭ, -i f. ‘cselszövés, manipuláció’, 2. litván kūjis m. ‘kovácskalapács’, óegyházi szláv kyji m. ‘bot, kalapács’. SE *keh₁u- ‘wackeln’ (LIV 306) ž *keuH-: óegyházi szláv kovo, kovati ‘kovácsol, kalapáccsal üt’⁵⁹. A balti nyelvekben *kāu- általánosult *kiāu- rovására, a disszimilációs kiesés következtében, valamint a prs. *kiā-io képzésben⁶⁰: litván káuti, prs. káuju/káunu, prt. kóviau (régiesen kavaũ), ‘üt, ver, kovácsol’, lett kaût, prs. kaûju/kaûnu, prt. kâvu/kavu⁶¹. 2.16. *kuų- II < *kuh₁- SZ-V *kuų-: ősszláv *kųenŭ ‘érzett’ < *kuh₁-V⁶². Az SE szerint a čuti ‘érez; hall’ alakot *čivenŭ váltotta fel, vö. óegyházi szláv učŭvenije, ó-szerb čvenije (Vaillant 1966: 288); később *čuvenŭ alakban újult meg, vö. horvát čuven ‘ismert, elismert’. – A balti megfelelőként kézenfekvő a litván óporosz kuv-ē- (vagy SW kūv-ē-) refl. ‘óvakodik (a bűnöktől), megmenekül (a pusztulástól), elkerül (embereket)’ igető, írásváltozata <nusisukuvitie>, 3. személyű prs. <kuwisi>⁶³; a szláv és a litván jelentés viszonya azonban továbbra is nehezen magyarázható. SZ-C *kū- (nincs reflexuma). SE *(s)keuh₁- ‘észlel, néz’ (LIV 507): óegyházi szláv čujo, čuti ‘érez, észlel’ < *kiāu-C. 56 Párhuzamok: litván naũjas ‘új’ a *n̥iaų-ias < indoeurópai *neu̯-io-s alakból (vö. ión görög νεῖος, gót niujis, védikus návya-, lásd Smoczyński 2001: 122, 162); brájuos, lásd *bruu- II, máuju, lásd *muu-. 57 Ha az eredeti *-io- képzőt feltételezzük, a laringális mássalhangzó mássalhangzó előtti helyzetben állt volna, ami akutált reflexumot kellett volna eredményezzen: *kráujas < *krouh₂-io- vagy *kráujas < *kreuh₂-io-. Vö. fent a védikus kraviś és a görög κρέ(ϝ)ας alakot. 58 Por. Vaillant (1966: 284), gdzie też porównanie formalne ze stlit. kŭvētis. To ostatnie jest moim zdaniem bliższe *kuu- II, zob. niżej. 59 Refleks ov jest skutkiem prasłowiańskiej zmiany *eų w *ou. W następstwie tego w zakresie apofonicznym SE zlewa się ze SO. Por. niżej etymologiczne formy na SE: plovǫ s.v. *pluu-, rovǫ s.v. *ruu-II, snovǫ s.v. *snuu-, trovǫ s.v. *truu-, zovǫ s.v. žųu- I. 60 Vö. litván kráuti és lett kraût, lásd *kruu-I. 61 A LIV 308 a pra-kentumit *keh₂u- ‘üt, hasít’ alakban rekonstruálja, és az óegyházi szláv kovo alaknak *koh₂u- szerkezetet tulajdonít (eredetileg SO-fokú reduplikált prs.: *ḱé-koh₂u-). Ugyanezen szótár szerint a litván káuju másodlagos, -ie- képzős prs., a pra-kentumit o-vokalizmusával: *koh₂u-ie-. Kétséges. 62 Vö. védikus ākuvátē ‘szándékozik, eltervez valamit’. 63 Zob. dokumentację z Punktay sakimu Szyrwida (1644) w Smoczyński (1989: 50). HIAT LARYNGALNY W JĘZYKACH BAŁTO-SŁOWIAŃSKICH | 73 Lásd: *skuu-. 2.17. *liųu- *luų- helyett < *luH- SZ-V *liųu-, lásd WSZ-V. WSZ-V *liųu-: lit. liūvis hímnemű ‘valaminek a megszűnése, valamitől való elszakadás’. Vö. homéroszi görög λύω ‘felszabadítok’ < *lu.uō < *luH-ē-. SZ-C *lū- < *luH-. Valószínűleg ide tartozik a deverbális *lū-ka- főnév, az óegyházi szláv *łyko semlegesnemű ‘hárskéreg’, a horvát-szerb līko, az orosz lýko, a cseh lýko és a lengyel łyko⁶⁴; etimológiai jelentése ‘ami különválasztatott, leszakadt’⁶⁵. (N.B. A lit. lùṅkas ‘háncs’, lett lûks eredete viszont más. Ez a *lūṅku (*lū́kau, *lū́kti) ‘háncsot lehánt’ igéből képzett posztverbális alak, amely a *lū́ka- ‘háncs’ főnévből származik⁶⁶.) SE *leuH- ‘levágni, megoldani’ (LIV 374; védikus lunāti ‘levágja’⁶⁷), balti alapnyelvi *li̯āu-: lit. liáutis (liáujasi, lióvesi) ‘tartózkodni, abbahagyni; megszűnni’, lett ļauties ‘abbahagyni’, ļaut ‘megengedni, lehetővé tenni’⁶⁸. 2.18. *mluų- < *mluh₂- SZ-V *mluų-: óegyházi szláv mlȳva nőnemű ‘lárma, zűrzavar, zaj; felfordulás, nyugtalanság, zavargások’ < *mlu.uā- < *mluh₂-eh₂- (vö. védikus bruvánti 3. személy többes szám jelen idő ‘beszélnek’, jelen idejű participium bruvánt- < *mluh₂-ént- ‘beszélő’); óegyházi szláv mlȳvy határozószó ‘nyugodtan, csendesen’, mlȳvьnъ ‘zajos, hangos, nyugtalan’. – A mlȳva szóból képezték az óegyházi szláv mlȳvljo, -iti denominális igét ‘zajongani, felfordulást kelteni, zavargásokat szítani, lázítani’⁶⁹; más nyelvekben ‘beszélni’: ócseh mluviti, lengyel mówić (régiesen és nyelvjárásban mołwić), orosz mółvitь. SZ-C *mlū-. Talán megtalálható a szláv *młynū hímnemű ‘molylepke’ szóban < *mlū-no- (feltételezett etimológiai jelentése: ‘zaj, az egymáshoz dörzsölődő kövek hangos zöreje’). A szlávban nincs meg az SE-C *ml(j)u- < balto-szláv alapnyelvi *mli̯āu-C < *mleuh₂-⁷⁰ (vö. avesztai mraomī ‘mondom, beszélek’, védikus brávīti ‘beszél’)⁷¹. A magánhangzó előtti allomorf a szláv alapnyelvi *mlov-⁷² lehetett, vö. rovǫ, r(j)uti, trovǫ, truti. ⁶⁴ A szóalkotáshoz vö. a szerb rykú ‘bőgés’ alakot a *ruu- II. címszó alatt. ⁶⁵ Vö. a háncs litván elnevezéseit: máukna ⇐ maũkti többek között ‘bőrt, kérget lehánt’, karnà ⇐ kérti ‘elválik, leválik’, plaušà vagy plaušas ⇐ plýšti ‘szakad, megreped’. ⁶⁶ Cytowanemu w kółko zrównaniu lit. lùks ze słow. łyko (zob. np. Trautmann 1923: 163) sprzeciwiają się prawa głosowe: ani słowiański nie zna †lǫkъ, ani litewski †lūkas w znaczeniu ‘łyko’. ⁶⁷ Balti adatok nélkül. Ezek a LIV *leh₁- címszavánál, a 358. oldalon találhatók. ⁶⁸ A mindeddig problematikus lit. liūtas ‘oroszlán’ alapja lehet lū-, amelyet az intranzitív jelen idejű *liūva vagy *liūna ‘szakad; szétszakítja magát’ alakból vontak el < *liu-n-u-. Ettől független a liūtas ‘vad’ melléknév, amelyet az orosz ljuty szóból kölcsönöztek (lásd Fraenkel LEW 382). ⁶⁹ A képzéshez vö. például a lit. krūvija, -yti ‘kupacba rak’ ⇐ krūva ‘kupac, halom’ főnév. ⁷⁰ Vö. az óegyházi szláv bljǫjo alakot a *bhleuH- tövű szóhoz, valamint a pljǫjo alakot az *(s)pie̯uH tövű szóhoz. ⁷¹ Az ESJS 485 első helyen a pie. *melu(H)- rekonstrukcióját adja meg, ami nem tűnik helytállónak, mivel (1) a szlávban hiányzik az SZ *mūlu- < *mlu(H)-, (2) az mlȳva i̯u szekvenciája csak olyan SZ-ből való levezetést enged meg, amely *uH-re végződik (az ESJS nem tesz említést az (u)v és a laringális hiátus kapcsolatáról). ⁷² A SW *mlav(iti), amely a plaviti ⇐ plovǫ, traviti ⇐ trovǫ párhuzama, létrehozhatta a posztverbális *mlava alakot, amely a lengyel Mława helynévben látható (vö. trava a traviti igéből). 74 | WOJCIECH SMOCZYŃSKI 2.19. *muų- I < *muH- SZ-V *muų-: 1. ószl. neomūvenu ‘mosdatlan’ < *mu.ue.no- < *muH-eno-; otūvenije fn. ‘lemosás’; óorosz movī fn. ‘fürdőház’ < *mūvī (Vaillant 1966: 282), 2. lett *muvu ‘úsztam’, a dialektális myunu (*mū-nu) jelen idejű alak múlt idejű megfelelője⁷³. WSZ-V *mū-: ószl. omyvati ‘lemosni’, umyvati ‘megmosni’. SZ-C *mū-: 1. ószl. izmyti sę ‘megmosakodni’, umyti ‘megmosni’, szerbhorvát mūti, cseh mýti, 2. óporosz aumūšnan ‘lemosás’ (az *aumūt ‘lemos, megmos’ igéből), 3. dialektális lett myustīs a myunu ‘úszom’ mellett, 4. mūdāt ‘úsztatni’, mūdāties ‘úszni, fürdeni’, mūdināt ‘úsztatni (lovakat a folyóban)’. SE *meųH-: a litvánban és a lettben a *mių- helyett (vö. alább a litván pjauti típussal) a *māų- honosodott meg: lett maūt, mauju/maunu⁷⁴, māvu ‘alámerülni, úszni’, kauzatív maudāt ‘úsztatni’, litván māudyti ‘megfürdetni valakit’ (itt hiányzik az elsődleges ige⁷⁵). 2.20. *muų- II az *mių- helyett < *miųh₁- SZ-V *muų-, lásd WSZ-V. WSZ-V *mū-: litván mūvėti ‘valamit magára húzva, felöltve viselni (ruhát, gyűrűt), felöltözve lenni’ (3. személyű jelen idejű alakja: mūvi)⁷⁶. SZ-C *mū-: 1. litván mūstyti ‘hadonászni, lóbálni, mozogni, nyugtalanul viselkedni; bólogatni; ellenkezni, engedetlennek lenni’ (intenzív képzés -sty- képzővel; változata a mūistyti(s), LKŽ), 2. főnevek: mū-kla ‘hurok, madárfogó csapda’, mū-klas ‘botra erősített lószőrhurok csukafogásra’ (LKŽ); esetleg mūksnis hímnemű főnév ‘korty, hajtás’ (Trimis mūksniais išgėrė kvartą pieno, LKŽ), amennyiben *mū-snis-ből származik⁷⁷. A mūti kapcsán eddig nem említették a mū-C zérófokú alakot; lásd Trautmann (1923: 172), Pokorny IEW 743, Fraenkel LEW 421, Rasmussen 1989: 115nn., LIV 402. SE *mieųh₁- ‘(sich) bewegen’ (LIV 402⁷⁸). A balti SE *miąų- a *miąų-jō jelen idejű képzésben disszimilációs i-kiesés következtében megváltozott, ezért litván máuju, nem pedig *májuju⁷⁹. Innen az m- nem palatalizált szókezdete az egész paradigmára kiterjedt (beleértve az SZ-C litván mū- alakját is). Vö. litván máuti, máuju/máunu, móviau ‘(gyűrűt, sapkát) felhúzni, (nadrágot) felvenni; fel- és levenni’, lett maūt, mauju/maunu⁸⁰, māvu ‘felöltöztetni; hámot feltenni’. 73 Tak Endzelin (1922: §612). Zob. wyżej łot. guvu ‘chwyciłem’ do gūnu, gūt. 74 A jelen idejű -nu képző jelenléte arra utal, hogy számolnunk kell egy eltűnt infixumos jelen idejű alak hatásával: *munū ‘felöltözöm’ < *mu-n-Hé-. Vö. az ‘unu ‘felhúzom a cipőmet’ jelen idejű alakra vonatkozó hipotézist az *uų- címszó alatt. 75 Ez lehetett a jelen idejű intenzív *mū-du ‘alámerülök’ < *muH-dʰe-, amelyből a māud-yti kauzatív és a lett maud-āt, mint SO-képzésű iteratív alak származik. Lásd alább a litván pūdyti ‘rothadásra juttatni’, pūdamas jelen idejű igenév ‘rothadó’ ⇐ *pūda ‘rothad’ (főnévi igenév: pūti) alakot. Ha ez így van, akkor az ősszláv *mydło ‘Seife’ elemezhető *mūd-la- alakból, és következésképpen elválasztható a védikus mūtra-, óavesztai mūθra semlegesnemű ‘vizelet, húgy’ alaktól < *muH-tro-. 76 Vö. a siuvėti típussal az *sjuų- címszó alatt. 77 Betoldott k, mint az alksnis, āuksnas, óporosz lauxnos alakokban. 78 Vö. wede múvati ‘tolja, nyomul’ < *miH₁u-e-, ez az lrg. metatéziséből a SZ-ben *miųH₁-, lásd Eichner (1988: 135). 79 Párhuzamok az 56. jegyzetben. 80 A prezentális -nu formáns jelenléte miatt számolni kell a régi infixumos prs. *munū < *mu-n-H- alak hatásával. HIAT LARYNGALNY W JĘZYKACH BAŁTO-SŁOWIAŃSKICH | 75 2.21. *pi̯u̯- < *pi̯uh₂- SZ-V *pi̯u̯-: lit. pjūvenos f. pl. ‘fűrészpor’ < *pi̯u.ue.nā-⁸¹ < *pi̯uh₂-en-. WSZ-V *pi̯u̯-: lit. papjūvėti ‘egy ideig rothad’ (vö. pasiūvėti s.v. *si̯u̯-); főnevek: lit. pjūvenos f. pl. ‘szálkák; kaszapenge’, pjūvis m. ‘vágás, fűrészelés; aratásra érett gabona’. SZ-C *pi̯u̯-: lit. pjūdyti ‘uszít; ingerel, bujtogat’⁸², sb. pjūklas m. ‘fűrész’. SE *pie̯uh₂-: lit. pjáuti, pjā́unu ‘vág, fűrészel’ (intenz. pjáustyti), lett plaũt ‘kaszál; termést betakarít’ (intenz. plaũstīt). 2.22. *plu̯- < *pluH- SZ-V *plu̯-: 1. lit. plūvo, a plūti igekötős alakja (lásd) < *plu.ǭ- < *pluH-eh₂-, 2. infixumos prs. plūva < *plu-n-ų- (a plūna változat régebbi *plūna < *plu-n-H- alakot feltételez), 3. pluvėti, plūva ‘elmerülve lenni, valamiben fuldokolni; bolyongani’, pluvénti ‘lassan folyni’⁸³. – A szlávban vö. az ősszláv *plŭvěti, ócseh plvěti, plvu ‘folyni, szétterjedni, feloldódni; megolvadni (viaszról)’, plúci ‘olvadó, olvad’, ólengyel plwieć ‘imbolyogni, ingadozni’ (átvitt használat), płwiących gen. pl. ‘fluctuantium’; ősszláv *ob-plŭv-itŭ ‘bővelkedő valamiben’ (a lat. abundans tükörfordítása), ólengyel opwity ‘bőséges’. WSZ-V *plū-: óegyházi szláv plŭvati ‘úszni’. A kyvati ⇐ kūvati viszony (s.v. *kuu- I) felveti a kérdést, nem kell-e feltenni egy *plŭvati tövet, amely a *plŭvěti mellett létezett (lásd fent). SZ-C *plū-: 1. lit. plūti (prs. plūnu/plūvù, prt. pluvau̯) ‘túlcsordulni, szétterülni’, paplūti ‘víz alá, vízbe kerülni; könnyekben kitörni; bővelkedni’; sb. plūtis m. ‘hálóúszó’ (LKŽ). – 2. ősszláv *plyti ‘folyni’, szerb-horvát plīti, ólengyel pyć, prt. pyło ‘(folyadékról) ömleni, folyni; mintegy esőként hullani’ (SStp₁₇₈), ehhez tartozik az ősszláv *plynoti mint imperfektívum. SP *pleuH-⁸⁴: óegyházi szláv plovǫ, pluti, ócseh plovu, plūti ‘folyni’, vö. szótő rovo, ruti, trovǫ, truti. N.B. Az ebben a szócsaládban előforduló anit tövű alakok, mint például (1) lett pluts, gen. pluta ‘fű’, (2) óegyházi szláv plŭtŭ ‘fű’, orosz plot, plotá (*plu-to-), ólengyel płet, płtu m., ócseh plet, plti f. (*plu-ti-) ‘fű’, (3) óegyházi szláv plŭnije n. ‘áramlat, vízfolyás, forrás’ (*plu-n-) kapcsolatban állhat a régi prs. *plune- < *plu-n-H-é- rövid *plu- tövével (lásd fent). 2.23. *pu̯u- I < *puH- SZ-V *pu̯u-: 1. lit. (su)pūvo, múlt idő pūti igéből: ‘rothadni’ < *pu.ǭ- < *puH-eh₂-, 2. prs. infixumos pūva/pūva < *pu-n-ų- (a *pūna < *pu-n-H- alakot váltotta fel, vö. pūna), 3. 81 Ez nyilvánvalóan a *pi̯u.ǭnā- helyett < *pi̯uh₂-en-eh₂. Vö. óegyházi szláv zabŭvenŭ *bu̯- címszó alatt. 82 Emellett pjūdyti is van. Az itt feltűnő ū vokalizmus megmagyarázható egy olyan új gyökér feltételezésével, mint a pju-, amelyet a régi infixumos prs. *pju-nu̯ < *pi̯u-n-h₂-é alakból absztraháltak. Vö. a spjudóti alakhoz fűzött megjegyzést *(s)pi̯u̯- címszó alatt. 83 Vö. snuvěti, sŕiva mellett sruvénti ‘csorogni, kis patakban folyni’. 84 A LIV 438 csak a *pleu- ‘úszni, lebegni’ alakot rekonstruálja, és nem veszi figyelembe a fent idézett balti-szláv anyagot, amely határozottan a gyökér akrosztatikus jellegére utal. 76 | WOJCIECH SMOCZYŃSKI Nomenek: pùvenos f. pl. ‘rothadás, korhadt tárgyak’, išpuvìmas m. ‘teljes elrothadás, rothadtság’, supuvìmas m. ‘elrothadás, rothadás’, sámpuva ‘rothadt tárgy’, lett puveši m. pl. ‘genny, Eiter’. WSZ *pūu-: lit. išpùvėti ‘teljesen elrothadni’ (LKŽ), pūvažìnai m. pl. ‘földre dőlt, rothadó borsó’ (LKŽ). SZ-C *pū-: 1. lit. pūti (pūsta), lett pùt (pùstu) ‘rothadni’, 2. pūdyti caus. ‘rothadásra juttatni, trágyázni’, pūdamas ptc. prs. ‘rothadó’ ⇐ *pūda ‘rothad’ < *puH-dʰ-e-, 3. pūliai m. pl. ‘genny, Eiter’ (a *pū-la- ‘rothadt’ melléknévből képzett), 4. pūtra ‘valami félig rothadt; fizikailag gyenge lény’. SE *peuH- ‘rothadni’ (LIV 432), balti alapnyelvi *p̄iau-C. Csak nomenek: 1. lit. pjáulas m. ‘korhadt vagy korhadó fa’, pjáulai m. pl. ‘méhfüstölésre használt korhadék’, 2. lett praùls m. ‘egy modern vagy korhadt fadarab; idős ember megvető megnevezése’, disszimilációval *p̄ļāuls, ez pedig a *p̄i̯āulas alakból (lásd MEIII 379)⁸⁵. 2.24. *puu- II < *puH- SZ-V *puu-: óegyházi szláv upūvati ‘bízni, hinni’, orosz upovátь, ukrán upováty, sziléziai ūpati, szerbhorvát ùfati se, cseh doufati, ólengyel pwać, nadpwać és ufać. Ez az ige talán a kihalt *pūvъ < *puH-e/o- melléknévből képzett denominális származék, jelentése ‘bizalomra méltó, hitelt érdemlő’⁸⁶. Ha ez a melléknévi jelentés a régebbi ‘tiszta’ jelentésből fejlődött ki⁸⁷, akkor itt a *peuH-/*puH- tő származékával van dolgunk; vö. védikus punāti ‘tisztít’, páyate ‘tisztává válik’. A LIV 432 ezzel kapcsolatban nem említi az upūvati alakot. 2.25. *ruu- I < *ruH- SZ-V *ruu-: óegyházi szláv rùvati ‘tépni, letépni’ < *ru.ū- < *ruH-eh₂-, óegyházi szláv rùvatva nőnemű főnév ‘tépés, szakítás’, vūzdrùvanije semlegesnemű főnév ‘kitépés, kiirtás’, rūvenikъ hímnemű főnév ‘gödör, vízzel telt mélyedés’ (a *rūvenъ ‘tépett’ befejezett melléknévi igenév feltételezésével)⁸⁸. WSZ-V *rū-: szlovén rývati iteratív ige (lengyel odrywać, wyrywać ‘letépni, kitépni’). Vö. °kryvati ⇐ krūvati, lásd *kruu- I. alatt. Ólengyel főnév rwocina nőnemű ‘szakadék, abruptum’ (SSTP VIII 65). SZ-C *rū-: 1. óegyházi szláv ryti, rýjo ‘ásni, kaparni’, izdyriti ‘kiásni’ (párhuzamok: lásd *kruu-, *truu- alatt); szerbhorvát rìlo ‘disznóorr; száj’; 2. litván rūtis, -ties nőnemű ‘gödör, pince’ (másodlagos alak, *rūtis helyett?). SE *reuH-: a balti alapnyelvi *r̄i̯āu- alakot disszimiláció következtében felváltotta a *rāu- alak, amely a jelen idejű *r̄i̯āu-ī̯ō alakban ment végbe; innen: litván ráuti, rãuju/rãunu (múlt idő: róviau) ‘tépni, kitépni (gyökerestül)’, lett raũt, raũju/raũnu (múlt idő: rāvu). Intenzív képzésű litván ráustyti. Származékok rau-V: 1. óegyházi szláv rovъ hímnemű ‘árok’, p(r)ěrovъ hímnemű ‘gödör, barlang’; 2. ólitván ravalas ‘gyom’ (Dauksza), litván ravà nőnemű ‘tépés; a len kitépésének ideje’, išravos nőnemű, többes számú ‘kitépett gyom’, ravùs ‘könnyen téphető’. 85 A litván pãvalas ‘kidőlt, korhadó fa’ (LKŽ), amely első pillantásra a puv- tő -alas képzős, apofonikus származékának látszik, valójában a lengyel pował ‘kidőlt fa’ átvétele (vö. walić się ‘összedőlni’). 86 Az ólengyel pwa ‘bizalom, fiducia’ típusú főnév < *pūva aligha elsődleges képzésű, hanem a pwać igéből képzett posztverbális főnév. Ehhez az absztrakt főnévhez utólag alkották a *pūvъ melléknevet; lengyel pewny ‘biztos’, cseh és szlovák pevný ‘erős’. 87 Vö. a köznyelvi lengyel on jest czysty kifejezéssel: ‘tiszta’, azaz ‘fegyvertelen, nem veszélyes’ ⇒ ‘nem kelt gyanút’ (innen rövid az út a ‘bizalmat keltő’ jelentésig). 88 Nem tudni, hogy ide tartozik-e a litván riuv- (a *ruv- helyett?) az įsiriuvėti ‘elhízik’ igében (LKŽ). Szemantikai nehézség. HIAT LARYNGALNY W JĘZYKACH BAŁTO-SŁOWIAŃSKICH | 77 2.26. *ru̯u- II < *h₃ruH- SZ-V¹ *ruu-: ősszláv *rŭvati iter. ‘ordítani’ < *ru.ā- < *h₃ruH-eh₂- (vö. védikus ruváti ‘ordít’). SZ-V² *rįu- (*ri- a SE-C-hez való analógiás kiegyenlítődésből, lásd alább): 1. ősszláv *rjŭvati > *rjívati iter. ‘ordítani’ az ólengyel rzwać, cseh řváti ‘ordítani, kiabálni’ alakokban. – 2. ősszláv *rjŭv-īnŭ ‘ordító, haragjában ordító; dühös, veszekedős; megindult⁸⁹’, vö. cseh rĭvini f. ‘harag, düh’, egyházi szláv rĭvinivŭ ‘haragos, féltékeny’, lengyel rzewny, rzewliwy, cseh řevný čas ‘ivarzási idő’, orosz revnívyj ‘féltékeny’. SZ-C *rū-: ősszláv *rū-ka- > cseh rykŭ hímnemű ‘ordítás’⁹⁰ (⇒ denominatív egyházi szláv rykati ‘ordítani, morogni’). SE *h₃reuH- ‘ordítani’ (LIV 272), balto-szláv *r̥i̯au-: egyházi szláv rovǫ, ruti ‘ordítani, kiabálni’ (vŭzdruti ‘felordítani’); rovy jelen idejű aktív particípium. A rev-/rju- változó paradigmájú alakokat a cseh revǫ, rjuti, óorosz revu, rjuti és ócseh řevu, řúti formákban látjuk (vö. továbbá szlovén rjóvem, rjuti, orosz revú, revéťb). A paradigma úgy keletkezett, hogy az rj- szókezdő csoportot az rjuti infinitívuszból átvitték a jelen idejű alakba. Ennek eredményeként a fonetikailag szabályos rov-V-t a *rjov- váltotta fel, amelyből *rjev- lett (> rev-, řev-)⁹¹, lásd Trautmann (1923: 241)⁹². 2.27. *śių- < *śiuH- SZ-V *śių-: litván siuvì jelen idő, siuvaũ múlt idő a siūti ‘varrni’ igéből, tatár šuvu⁹³, múlt idő šuvu. Rekonstrukció: *śių-u-V < *śiuH-V. Vö. még siuvėjas hímnemű ‘szabó’; siuvėlė nőnemű ‘varrat’; siùvena nőnemű ‘marhatetű’, lásd piùvenos s.v. *pjųu-. – A szlávban vö. 1. egyházi szláv šivěnǫ ‘varrott’ < *siu.ue.na- < *siuH-eno- (lásd fentebb šivěna), 2. egyházi szláv šiv-či ‘szabó’, amely alapul szolgáló képzőtőként ősszláv *šīvǫ jelen idejű alakot feltételez (= litván siuvù), vö. ólitván siuvikis hímnemű ‘szabó’ ⇐ siùva⁹⁴. WSZ-V *śių-: 1. litván pasiūvėti ‘kissé varrni, időnként varrással foglalkozni’, siūvis hímnemű ‘varrás; szem a tűben’, 2. szláv °šivati, lengyel zszywać, wyszywać, amelyek intenzívumként a *šŭvati ‘varrni’ alakot feltételezik (vö. lengyel szwacz, szwaczka ‘varrónő’). 89 Trautmannnál (1923: 241) hiányzik, s.v. *rau̯ǫ. 90 Vö. *lúka-, ősszláv *lyko, s.v. *liu-. 91 Vö. lett plevināt ‘lobogtatni, mozgatni (hajat, szárnyat)’ a *plav- töve alapján, a plau-, egyházi szláv plovǫ ‘úszom’, litván pláuju ‘öblítek, lemosok’ alakokkal szemben. 92 Az rjuti mellett intenzívumként létezhetett a *rjujati. Erre olyan posztverbális származékok utalnak, mint az óorosz rujene, orosz rujěne hímnemű ‘a szarvasok nászának (bőgésének) ideje; szeptember hónap neve’, szerbhorvát rujan ‘szeptember’, ócseh ruję nőnemű ‘a szarvasok nászának ideje’, cseh rǐje uo., ‘rujen’ az október hónap neve (a lengyel rują ‘a szarvasok nászának ideje és helye’ másodlagosnak látszik a *rzuja helyett, vö. rzwać, rzwiec). A posztverbális *rju-va alakra az óorosz rjuvitĭsja ‘coire’ utal. 93 Emellett új šu-ju jelen idejű alak is létezik, amely a šu-vu szinkrón újraszegmentálását feltételezi. Lásd alább a škuju alakot a skuvu ‘varrni’ mellett. 94 Zaskakująca jest wypowiedź Stanga (1966: 334): „Skt. śívati: syūtáh gibt einen Fingerzeig, dass das Prās. siùva keine alte Bildung ist“. Ze stanowiska teorii laryngalnych stlit. praesens śívvati ‘szyje’ tłumaczy się jako forma innowacyjna, wynika z metatezy spółgłoski laryngalnej w sąsiedztwie u: *śiuH-jé- > *siHų-jé-, zob. Eichner (1988: 135), LIV 493. Wynika z tego, że nie można jej brać za punkt wyjścia dla analizy lit. siùva. Podobną metatezę pokazuje refleks stlit. mìvati ‘sunię, pcha, trącą’, z *mih₁-u-é-ti < *miuh₁- (p.wk. *mieuh₁-), zob. wyżej *mu-. 78 | WOJCIECH SMOCZYŃSKI SZ-C *śiu-: litván siūti ‘varrni’, lett šūt, óegyházi szláv sīti⁹⁵. SE *śięuH-: nincs balti-szláv *śiąu-C, litván *śiau-, protoszláv *šu-. 2.28. *skįu- a *skuu- helyett < *skuh₁- SZ-V *skįu-: protoszláv *ščivati < *ščīvati, vö. lengyel szczwać ‘(kutyákat) szaglásra küldeni’, ócseh ščtývati. A szókezdő šč- a SE-hez való igazodásból ered (lásd alább). Az įv-hez lásd žīvati, s.v. *žiu-. A várt alak *skūvati < *sku̯a- < *skuh₁-eh₂-⁹⁶. Etimológiai jelentése: ‘elérni, hogy a kutyák szaglásukkal megérezzék (a vadat)’. Caus. képzés -ā-val az óegyházi szláv čujo-hoz képest, lásd s.v. *ku̯-. SZ-C *skū- (nincs reflexuma). SE *(s)keuh₁- ‘érez, észlel’. A protoszláv *ščuję ‘szítom, hajszolom’ a prs. *skiąu-ie- folytatója (a baltiban ismeretlen). Ezen a praesensen új inf. *ščūti épült: szlovén ščúti, lengyel szczuć⁹⁷. 2.29. *skuu- < *skuh₂- SZ-V *skuu-: lett skuvu prs.⁹⁸, skuvu prt. a skūt ‘borotválni’ igéhez, < *skuh₂-e-, *skuh₂-eh₂-. SZ-C *skū-: lett skūt inf. (ehhez új prs. skīnu), iter. skūstīties ‘borotválkozni; mosakodni’. SE *(s)keuh₂- ‘éllel dolgozni, vágni, lyukasztani’ stb., balti * (s)kiąu-: litván kiáuras ‘lyukas’⁹⁹, valószínűleg továbbá: skiáutas hímnemű ‘rongy’, skiáutė nőnemű ‘szövetdarab, levágott rész’, lett škāute ‘éles perem, él’ (lehetséges keveredés a litván skuti, skūsti ‘borotválni, tépni, hámozni, kaparni, lehántani a kérget’ szócsoporttal, balti *skeut-). 2.30. *snuu- < *snuH- SZ-V *snuu-: protoszláv *snūvati ‘fonni’ < *snu̯ā- < *snuH-eh₂-. A WSZ-V -snyv- implikálja az óegyházi szláv osnyvati ‘feltenni, létrehozni’ alakban. Lásd fentebb °byvati a būv- mellett, °kryvati a krūv- mellett, °myvati a mūv- mellett, °ryvati a rūv- mellett. WSZ-V *snū-, lásd fentebb. SE *sneuH- ‘forgat, csavar’ (LIV 523), balti-szláv *sniąu-. Vö. egyházi szláv snovǫ (⇒ snovati) ‘fon, fonalat sodor’. A *snau-V származék talán az óegyházi szláv osnova nőnemű ‘vetülék, alap’ alakban maradt fenn. Vö. roví a rūv- mellett, s.v. *ruu- I. ⁹⁵ Az óegyházi szláv šijǫ a ši-ti inf. alapján alkotott újítás, hasonlóan a myjo:: myti, vyjo:: vyti és bijǫ:: biti, brijǫ:: briti, gnijǫ:: gniti alakokhoz. ⁹⁶ Az SZ-alakok másodlagos palatalitását illetően vö. bl̥jvati, s.v. *blu̯- II. ⁹⁷ A LIV 507 nem veszi figyelembe a *ščivati alakot, csak az óegyházi szláv čujo-t idézi. Vaillant (1966: 295) tévesen minősíti a *šču-/*ščīv- alakot „onomatopoetikus gyöknek”. ⁹⁸ A prt.-hez viszonyított differenciálódásból ered az új prs. skuju. Vö. fentebb a šiju-t a šavu ‘varrok’ mellett. ⁹⁹ A LIV 508 a skeuh₂- s.v. alatt hettita alakokat, valamint az óind skunāti, āskunoti alakokat idézi, a balti adatokat azonban nem veszi észre. A skuvu/skūt összekapcsolása a görög ἕω-val és az anitás balti *skeu- tövével hibás > MEu 908, Trautmann (1923: 268) és Fraenkel LEW 824 (önkényes metatézishipotézis *ks > sk, az uv-V:: ū-C váltakozás magyarázata nélkül). HIAT LARYNGALNY W JĘZYKACH BAŁTO-SŁOWIAŃSKICH | 79 2.31. *(s)pịų- < *(s)piųH- SZ-V *(s)pịų-: 1. óegyházi szláv pljivati ‘köpni, kiköpni’ az ősszláv *pjuvati-ból < *pių̯ā- < *(s)piųH-eh₂-, lengyel płwać. Hasonlóképpen živati az ősszláv *žjuvati-ból (s.v. *žiu̯-). Lásd még bljivati s.v. *bluų- II, *ščivati s.v. *skių-. – A szláv -ā- tövű alak a SZ mellett arra utal, hogy a litvánban egykor *spjivau múlt idejű alakja lehetett, amelyet később a spjōviau alakra újítottak fel. – 2. A litván iteratív *spjuvóti nyoma lehet a spjudóti ‘köpni, köpködni’ (LKŽ), mivel -d- eleme az iteratív spjáudyti ts.100 mintájára történő másodlagos analógiával magyarázható. WSZ-V *(s)pịų-: 1. litván spjúvis hímnemű ‘köpés’, 2. ősszláv *-pljivati ← *pljīv-, például óegyházi szláv oplъvati ‘leköpni’, ócseh plivati, cseh plivat ‘-köpni’. SZ-C *(s)pịų-: ősszláv *plji- az óegyházi szláv plinǫti ‘köpni’ alakban, a plīvati ‘köpni’ perfektív párja, lásd Vaillant (1966: 232)101. SE *(s)pięuH-: ‘köpni, okádni’ (LIV 529), ősbaltoszláv *(s)piāu-: 1. litván spjáuti, spjáuju/ spjáunu (múlt idő spjóviau) ‘köpni, köpögetni’, lett splaut, splauju (múlt idő splāvu), 2. jelen idő óegyházi szláv pljǫ, egyházi szláv pljǫm, orosz pljují. 2.32. *suų- < *suH- SZ-V *suų-: lett nyelvjárási suvēns ‘malac’ < *su.uen- < *suH-en- (egyébként a sivēns alakban elhasonulás történt). SZ-C *sū-: vö. avesztai hūš ‘koca’, görög ὗς, latin sūs. SE *seuH-: az ősbaltoszláv *śiau- (ősszláv *šu-C) reflexei hiányoznak. 2.33. *šluų- < *šluH- SZ-V *šluų-: šlūvenos f. pl. ‘szemét, amit felsepertek, söpredék’ < *šlu.uen- < *k’luH-en-. Párhuzamok: pūvenos s.v. *puų-, pjūvenos s.v. *pių-, šiūvena s.v. *šių-. SZ-C *šlū- nincs adatolva. SE *k’leuH-: ‘tisztítani’ (LIV 298, lat. cluere). Nincs adatolt litván *šláiuti, múlt idejű *šluvau. Vö. azonban a litván šláuti (šliáuna, šlióve) szót átvitt értelemben: ‘csapást mérni, odacsapni, megütni’. Valószínű, hogy a žemait nyelvjárási jelen idejű šlavù ‘seprek’ alakban, valamint a sąšlavos, iššlavos, núošlavos f. pl. ‘szemét’ főnevekben szereplő šlav- allomorf a *šlu- szóalkotási változata. 2.34. *šuų- < *k’uH- SZ-V *šuų-: ősszláv *šuų-e- < *k’uH-e- (a litván *šuv-C ‘varrni’ nem adatolt). WSZ-V *šū-: litván šūvis hímnemű ‘lövés, puskalövés’. SZ-C *šū-: litván šūtis, -ies nőnemű ‘rakás, halom’, šūsnis, -ies nőnemű ‘fa- és rőzserakás’ (szerkezetét tekintve vö. a krūšnis ‘kőrakás, kőhalom’ szóval, amely a krū-/kráu- tövekből ered). 100 Egy másik lehetőség a spju- új gyök hipotézise, amely a *spju-nu újraelemzéséből ered (vö. spjáu-nu); kiindulópontja a régi, nazális infixumos jelen idejű *spjunu < *(s)pių-n-H-é- volt. 101 Az ESJS 666 állításával ellentétben Vaillant az idézett helyen nem „a redukált fok megnyújtásáról”, hanem a redukció fokáról beszél: „Le thème pli- est issu de *pljū-, degré réduit de la racine *(s)pięu-, lit. spiáuju...“. 80 | WOJCIECH SMOCZYŃSKI SE *k’əuH- ‘dobni, tolni’ (LIV 294), pbsl. šiąu-: 1. lett šāuju/šāunu, šāvu, šāut ‘heves mozgást végezni egy irányba; gyorsan tolni vagy lökni; ütést vagy vágást mérni; lőni; gyorsan odahajtani, sietve futni, menni; esni (az esőről)’, 2. lit. šiaut(u)vas m. ‘szövőcsónak’, šiaulỹs m. ‘lövész’ (n. m. šiauliai, -iūs m.pl.) a *šiauti igéből. – A *sovo, *suti paradigmának az ősszlávban való jelenléte látszólag olyan származékokból ered, mint az egyházi szláv sov-ati ‘csúsztatni, bökni’ (a sov- iterativuma) és az ősbalti sujo (az *suti infinitivusból), vö. or. sovátь, sujú. – Feltűnő a lit. šaunu:: šauti (‘siklani, elsütni, kilőni’) viszony, amely egy régebbi *šunù:: *šiáuti viszony szabályosításának eredménye lehet; itt az ősbalti praesens infixációval képződött, nevezetesen örökölt módon: *k’u-n-H-é- > *šu-n-é-, míg a *šiáu-C a pbalt. SE-t tükrözi (vö. lett šaūt). Vö. fentebb a gáu(nu) és nem *giáu- alakhoz fűzött megjegyzést102. 2.35. *truų- < *truH- SZ-V *truu-: 1. ősszláv *trúvenų ‘elkopott, elhasználódott’ < *tru.ue.no- < *truH-eno103, vö. a lengyel trwonić ‘dörzsöléssel, rágással, harapással elhasználni’ denom. igét, *trwionić helyett (a *trwion participiumból képzett denom.); szerb-horvát trvènik m. ‘dörzsölt, kitaposott út’; egyházi szláv rastrъva f. ‘veszteség, kár’ (Trautmann 1923: 330). – 2. A litván-lett ágban egy laringális mássalhangzó kondicionálja a trun- neopr̥̥esensét: lit. trūna, trunėti104 ‘korhad, elkorhad’, lett trunu, -ēju, trunēt ‘mállik, korhad, elkorhad; szundikál’. Alapjául az infixumos ősbalti *truna < *tru-n-H- praesens szolgált, amelyet -a- tövűként értelmeztek: trun-a. Ezt követően a litvánban az SZ *trū- alakhoz való analógia révén megjelent a trūnėti és a megfelelő trūni praesens105. – Feltűnő a WSZ-V *trųn-107 hiánya. SZ-C *trū-: 1. egyházi szláv trъti, trъjo ‘dörzsölni’ (vö. gör. τρίβω ‘ledörzsölni, kimeríteni, lesújtani’). – 2. lett trū-dêt intr. ‘mállik; elkorhad, rothad, korhad’, eredetét tekintve valószínűleg -ē- képzős durativum a *trūda < *truH-dʰe- praesenshez (vö. lit. pū́da-mas:: pūti, lásd *puu- I). További származéka a trūd-inât faktitív ige ‘korhadást, rothadást előidézni’ (zeme kaulus trūdina), lásd MEiv 250. SE *treuH- ‘szétmorzsolni, elhasználni’ (LIV 593): egyházi szláv trovǫ, truti ‘elhasználni’ (az infinitivus *trjuti helyett < *trjāu-C, vö. rjuti, lásd *ruų- II)107. A litvánban SE *triáuti volna várható108. A triaũnija, -yti vagy tráunija, -yti ‘hangosan rágni (almát),’ ige rokonsága nem világos. 102 Vö. *k’ųH- fokozata; az elsődleges praesensben nem valószínű. 103 Vö. fentebb az egyházi szláv *bъvenų, *krъvenų, *mъvenų és a lit. pūvenos alakokat. 104 A zöngésített változattal: drūna/drūni, drunėti vagy drunija/drūni, druńyti, lásd LKŽII 763, 766. 105 Vö. a szinonim dūlėti ‘korhad, elkorhad’ ige hosszú magánhangzóját is. 106 Ide nem tartozik a lett trūvēt ‘gyászolni, gyászban lenni’, amely a trūrēt disszimilációjából ered; ez az ige a középalnémet truren ‘gyászolni’ szóból származó jövevényszó, lásd MEiv 252. 107 Vö. az egyházi szláv traviti ‘az elfogyasztott ételt feldolgozni’ iterativumában szereplő SW *trǫ- alakot; ólengyel trawić többek között ‘(tűzről és más erőkről) valamit elpusztítani, elégetni, (anyagi javakat) felhasználni, könnyelműen elpazarolni’; trawny ‘ravasz, agyafúrt, hamis’ (SStpIX 181n.). 108 Felmerül a kérdés, hogy a triaũšėti, -ėja ‘(hajról, juhgyapjúról) töredezik, gyérül, megfogyatkozik’ a traušėti, -ėja ‘kihullik (a ló farkából származó szőrről)’ mellett eredetileg nem -sēti képzős állapoti durativum-e, vagyis *triáu-sēti. HIAT LARYNGALNY W JĘZYKACH BAŁTO-SŁOWIAŃSKICH | 81 „(diót) rágni”, amely denominativumnak látszik. Másként Fraenkel LEW 1114: az trūnēti ablautja alapján. 2.36. *u̯u- < *h₂uH- SZ-V *u̯u-: pralit. prt. *ùvo ‘felöltözött’ < pbszl. *u.u̯ā- < *h₂uH-eh₂-. Vö. fentebb bùvo, guvu (fot.), plùvo, pùvo, siùvo. A balti SZ-n álló prt./inf. és SP-n álló prs. oppozíciója alapján (lásd Stang 1966: 331) feltehető, hogy a prt. *ùvo mellett egykor egyrészt a tr. prs. *avù ‘felöltöztetek’ < *h₂euH-e-, másrészt az intr. prs. *unù ‘felöltözöm’ < *h₂u-n-H-ē- állt (vö. a *munù ‘felöltözöm’ prs. hipotézisével a *mu̯u- címszó alatt). A történeti lit. aunù = au-nù kompromisszumos képződmény: a *av-ù és *u-nù109 kereszteződéséből jött létre. WSZ-V *ū-: a *ūvẽti, amelyet a muvéti(s) analógiája alapján várnánk (lásd a *mu̯u- II címszó alatt), nem létezik. SZ-C *ū- < *h₂uH-C, lásd alább. SE *h₂eųH- ‘(lábbelit) felvenni’ (LIV 245, orm. agaw ‘felöltözik’): avēti ‘cipőben lenni, lábbelit viselni’ (aviù, āvi). Vö. lit. auti ‘lábbelit felvenni vagy levenni’, amely újítás a várt *ūti helyett (SZ-C). Az SE és a cirkumflexus a vokális előtti, laringálisvesztéssel járó alakokból általánosult, például a prs. *avù, a durat. avē-, a lit. āvalas, a lett apavi m. pl. ‘lábbelik’ alakokban110. 2.37. *ži̯u- < *ǵiuH- SZ-V *ži̯u-: ószl. živati ‘rág’, ócseh žváti, ólengy. żwać < pszl. *žǔvati < pbszl. *ži̯u.u̯ā- < *ǵiuH-eh₂-. Párhuzamként szolgál a pljīvati a pszl. *pljǔvati alakból, lásd *(s)pi̯u-. SZ-C *žiū- < *ǵiuH- (nincs balti-szláv reflexe). SE *ǵieuH- ‘rágni’ (LIV 148). A baltiban csak névszói alakok: lit. žiáunos f. pl. ‘állkapcsok’ < *ǵi̯āu-nā-. 2.38. *žu- I < *ǵuH- SZ-V *žu-: 1. lit. žùvo, prt. a žūti-hez (lásd alább) < *žu.u̯ā- < *ǵuH-eh₂-, 2. infixált prs. žùvù < *žu-n-u- (a régi daw. változat žinù összefügghet a régebbi *žunù típussal < *ǵu-n-H), 3. fn. pražùvelis ‘elveszett, eltűnt’. SZ-C *žū-: lit. pražūti ‘hirtelen eltűnik szem elől, elvész, elpusztul; életét veszti, meghal; tönkremegy; szegénységbe, szerencsétlenségbe jut; szenvedélyesen dolgozik, valamely tevékenységnek szenteli magát’. Caus. ólit. žūdyti, žūdžiu ‘elítél, büntet, elveszít, megsemmisít, megöl’, lett. zudīties ‘gondosan törődik, aggódik’, zūdīt ‘aggódik, bánkódik’, zudināt caus. ‘elveszíttet, megsemmisít, elrejt’. 109 Ez az infixált prs. metaanalíziséből ered. Párhuzamok: *gunu s.v. gu̯-, *munu s.v. *mu̯u-, *šunu s.v. *šu-, truna s.v. *tru-, valamint sinù s.v. *ši̯-. 110 Téves az inf. *áuti rekonstrukciója, csakúgy, mint az aúna levezetése az *(h₂)au-n-ə- alakból a LIV 245-ben, 7. megj. 82 | WOJCIECH SMOCZYŃSKI SE *ǵeuH- ‘gyors mozgásba lendül’ (LIV 147). Nincs pbsl. *žiau̯-C reflexuma. Származékok *žau̯: lit. žavúosi (žàvisi), žavėtis ‘el van ragadtatva’, caus. žavinti vagy žavinti ‘elbűvöl, elragadtat, rabul ejt’, ólit. ‘varázslattal megsemmisít’. 2.39. *žų- II < *ǵʰuH- SZ-V *žų-: egyházi szláv žъvati ‘hív, szólít’, lengyel zwać < *žų̯ā- < *ǵʰuH-eh₂-. WSZ-V *žų-: szlovén *zyvati, lengyel wzywać, nazywać. SZ-C *žū-: vö. védikus hútá- ‘hívott’ < *ǵʰuH-tó- (nincs lit. *žūtas, szláv *zytъ). SE *ǵʰueH- ‘hív, szólít’ (LIV 160), másodlagosan *ǵʰeuH-¹¹¹: egyházi szláv zovǫ (inf. zъvati) ‘hívok’, ólengyel zowę, zowiesz, zowają, prs. part. tako zowący ‘úgynevezett’ (vö. védikus hávate ‘magához hív’). Nincs *žiau̯-C reflexum. 2.40. *žų- III < *ǵʰuH- SZ-V *žų-: az ősbaltáv *žūvin AS főnév, nőnemű, ‘hal’ < *ǵʰuH-m̥, litván AS žùvi (ebből származik a žuvis mint innovatív nom. sg.). – A szlávból vö. az ősszláv *žųveno, ólengyel zwono semlegesnemű alakot a *zwiono helyett: ‘a hal testén keresztben kivágott halszelet’, orosz zvenó uo., lengyel (d)zwonka ‘haldarab’, a *žuv-enǫ ‘hal-’ melléknév származéka. A *žūvenǫ melléknév úgy viszonyul az ősszláv *zy < *žūs ‘hal’ főnévhez, mint a *krъvenǫ (lengyel przekrwiony) az ősszláv *kry < *krūs ‘vér’ főnévhez. Hiányzik az SZ-C *žūs ‘hal’ < *ǵʰuH-s. Lásd a *brų- és *krų- címszavakat. 3. Ö S S Z E F O G L A L Á S A fenti fejtegetések értelmében az (i)j, (u)v szegmentumokat az eltűnt laringálisok ugyanolyan rangú nyomainak kell tekinteni, mint az ī, ū-val álló megfelelő allomorfok magánhangzó-hosszúságát¹¹². Abból a tényből, hogy a balti bī-C/bjū-V, az óegyházi szláv bi-C/bjū-V, illetve a litván bū-C/buv-V, óegyházi szláv by-C/b’bū-V reflexek kettőssége az eredeti *bʰiH-, illetve *bʰuH- egységességére vezethető vissza, az következik, hogy az i-C/ji-V és ū-C/uų-V váltakozás létrejötte a laringálisok eltűnésének egyszerű következménye a protobaltoszláv korszakban. Ezzel szemben ugyanezen váltakozás jelenléte az eredetileg nem laringális, anit tövekben (lásd alább az I. Excursust) egy későbbi korszak morfológiai újításaként magyarázható. Ebből következik az az igény, hogy a történeti hangtannak a balti, illetve szláv j, v mássalhangzókkal foglalkozó részei világosan különítsék el e fonémák kétféle eredetét; vö. az 1. táblázatot. ¹¹¹ Lásd a *bų- címszó alatti párhuzamot. ¹¹² Másfelől: ugyanúgy, ahogyan a teljes fokú alakokban a hosszúság, például a litván dėĩ, óegyházi szláv děti ‘tenni’ < indoeurópai *dʰeh₁-C, a litván stóti, óegyházi szláv stati ‘felállni’ < indoeurópai *steh₂-C, valamint a litván dúoti, óegyházi szláv dati < indoeurópai *deh₃-C típusában. HIAT LARYNGALNY W JĘZYKACH BAŁTO-SŁOWIAŃSKICH | 83 1. TÁBLÁZAT. A BALTO-SZLÁV J, V KETTŐS EREDETE.J, V. indoeurópai *i, *u indoeurópai *(i)H, *(u)H lett kreju < *krei̯H-e- lett krija, litván krùja < *kriH-eh₂- litván lēju < *lēi̯H-e- óegyházi szláv lijǫ < *liH-ḗ- óegyházi szláv lějǫ < *lěi̯H-je- litván lijo < *liH-eh₂- litván vēju < *u̯ēi̯h₁-e- óegyházi szláv vъjǫ < *u̯iH-ḗ- óegyházi szláv zějǫ < *ǵhēh₁-je- ősszláv *zъjati, szerbhorvát žěti, žjám < *ǵhih₁-eh₂- óegyházi szláv zovǫ < *ǵhēuh₂-e- scs. zъvati < *ǵhuH-éh₂- ősszláv *bovǫ < *bheu̯h₂-e- (⇒ SW óegyházi szláv *baviti) scs. zabъvenǫ < *bhuh₂-eno- 4. KITEKINTÉSEK 4.1. I. excursus A litván infixált praesens alakok, mint a šlyja ‘nekitámaszt, valamire támaszt’, srūva ‘folyik, ömlik’, denazalizáció útján a *šli-n-ja, *sru-n-ua alakokból erednek. Ez azt bizonyítja, hogy itt a *šlī-, *sruu- tövek estek infixáció alá. Morfológiai szempontból ezek a *šlēj- (vö. šlējǫ, šlējūosi), *sriau- (itt csak srav-, ólitván srawanczio DP ‘folyó’) tövekhez viszonyítva „gyenge“ tövek, míg az utóbbiak „erősek“. Különlegességük abban áll, hogy 1° *šlī- a šli- helyén áll (vö. pašlitas ‘ferde, ferdén megtámasztott’), míg *sruu- a sru- helyén áll (vö. išsruvù/išsrūnù, -sruvaũ, -srūti ‘kifolyik’), és hogy 2° a šli- alapján inkább *šli-nù prs.-t, a sru- alapján pedig *sru-nù prs.-t várnánk. A j, v szegmentumokat tartalmazó tényleges šlyja, srūva alakokat ezért analógia útján létrehozottnak kell tekintenünk, mégpedig egyrészt a pyja ‘tejjel telik meg – tőgy’ típusú praesensalakokhoz < *pi-n-ia, másrészt a būva ‘vagyok, tartózkodom valahol’ típusúakhoz < *bu-n-ua igazodva. Az utóbbiak szerkezete az antevokális SZ-V jelenlétével indokolható, amelynek alakjai *pii-V, *bu̯-V, és amely ī, ū végű SZ-C-vel váltakozott; vö. *pi-C < *piH-C (pýti ‘tejjel telik meg; nedvesedik, átázik’, SP *pejH- ‘telik; előtör’), *bū-C < *bʰuH₂- (būti ‘lenni’, SP *bʰu̯eh₂- és *bʰeu̯h₂- ‘növekedni; válni valamivé’). A fentiek tehát arra a következtetésre vezetnek, hogy a litván nyelvben néhány, *ei̯ vagy *eu̯ diftongusra végződő, laringális nélküli (anit) gyök (*k’lei-, *sreu-) analóg módon a *eiH vagy *euH laringalizált gyökök hatása alá került; ezek az SZ-V-ben kizárólag rájuk jellemző *ii-V, *uu-V allomorfokat hoznak létre, az i és u pedig a laringális hiatus leszármazottai. 84 | WOJCIECH SMOCZYŃSKI 4.2. II. excursus Az ólitvánban ritkán előforduló -ij-as képző (vienatijas, medijas/medija, prakijas/prekijas, žūklijas, treinijas/treinijā), amely más balti nyelvekben is ismert (vö. lett salijs, mālijs, porosz medies), eredetileg melléknévképző volt, amely főnevesülés révén a főnévképzésekbe is behatolt. A -i̯a- képző az ie. *i.h₂a- < pie. *-ih₂o- folytatása (nem pedig *-iio-¹¹³). Figyelemre méltó, hogy a litvánban az ij-V/i̯-C allomorfizmus mintájára az -ija- mellé egy antekonzonantális alternáns is létrejött, -i-s alakban. A litván -ỹs végű főnevek sorában jelenik meg, például: arklỹs, gaidỹs, svetỹs. A litván -ỹs képző morfológiai magyarázata megfelelőbbnek tűnik, mint az a fonetikai hipotézis, hogy a *-ijas -ỹs-szé kontrahálódott. A *-ih₂o- képző kezelése azért sajátos a litván nyelvben, mert két származéksor létrejöttéhez vezet: a régebbi -ijas végű sorhoz (amely csak maradványaiban maradt fenn) és az újabb -ỹs végűhöz (amely produktív). Az első képző egyszerű fonetikai folytatása az eredetinek, a laringális hiátus figyelembevételével; a második viszont morfonológiai analógia eredménye. 4.3. III. excursus Fentebb a litván dveigys alaknál (10. jegyzet) már szó esett az antekonzonantikus -gy-s alak és az antevokalikus *-gii-as alak komplementaritásáról, valamint arról a lehetőségről, hogy az antevokalikus ij-t tartalmazó kiinduló tő alapján i-vel antekonzonantikus változat jöjjön létre. Úgy tűnik tehát, hogy az olyan morfológiai implikációs viszonnyal, mint a ij-V ⇒ i̯-C, a hosszú i magánhangzó megjelenése is megmagyarázható a litván -yti, szláv -iti infinitivusi képzőben. Itt az iteratív-kauzatív igék képzőjéről van szó, amelyek az indoeurópai alapnyelvben a *-éi̯e/o- képzővel alkották praesensüket. A *-éi̯e/o- képző és az infinitivus újító -ī- képzője közötti ésszerű kapcsolatot egy köztes -i̯i̯a- fázis hipotézise teszi lehetővé; vö. a -i̯a végű litván praesensalakokat -yti végű (denominális) igéknél, például: dalija, dalýti a dalìs szóból. Véleményem szerint a -ija- képzőalak az indoeurópai alapnyelvi *-éio- helyén az eredeti e i előtti szűkülését tükrözi – anticipációs hasonulás esete¹¹⁴. Amikor a másodlagos ige személyragozott alakjaiban megjelent a szűkült -ii- szekvencia, mégpedig magánhangzós végződések előtt, úgy tűnik, hogy ez bekerült a ii-V:: i̯-C váltakozási rendszerbe, amely korábban az elsődleges igén belül alakult ki; vö. például a litván lij(o) ‘öntött’, de inf. lý(ti), illetve gij(o) ‘begyógyult’, de inf. gý(ti). Így a jelen idejű -ij- alapján -ī- jött létre, mint az infinitivusi képzés antekonzonantikus helyzetének megfelelő váltakozó elem. 113 Niedawno S. Ambrazas (2000:134, 205) powtórzył młodogramatyczną rekonstrukcję sufiksu w postaci *-i̯-io-. Sugeruje to, że chodzi o pewien wariant sufiksu pie. *i̯o-. W myśl naszych wywodów w sekwencji i̯a nie jest jednak fonemem odziedziczonym, lecz stanowi – jako wypełniacz hiatus laryngalnego – swego rodzaju namiastkę zanikięj spółgłoski H, w danym razie *h₂. W odniesieniu do litewskiej formacji na -ija- należy mówić o sufiksie *ih₂o-, który nie ma bezpośredniego związku z sufiksem pie. *-io- (po sylabie lekkiej) względnie z wariantem Sieversowym *-iio- (po sylabie ciężkiej). 114 Ilyen hasonulásra példát találunk például elszigetelt alakokban, mint (1) az óegyházi szláv trьje ‘három’, litván trỹs ugyanaz, < *tri̯iis ⇐ *tri̯es, a pie. *trei̯es-ből (védikus tráyah, gör. τρεῖς = [trèːs], lat. trēs, gót þreis (megjegyzendő, hogy a bojárok *tríes alakja a *treies helyén valószínűleg azért honosodott meg, mert a semlegesnemű alakban megvolt a trī allomorf, vö. védikus trī, óegyházi szláv tri ‘három’, litván trýlika ‘tizenhárom’ < pie. *triH₂), vagy (2) az óegyházi szláv gostьje ‘vendégek’, amely a *gʰostēies nom. pl.-ból származik (lat. hostēs, gör. πόλεις). HIAT LARYNGALNY W JĘZYKACH BAŁTO-SŁOWIAŃSKICH | 85 4.4. IV. excursus A szlávban az i, ŭ megnyúlásával -ijati, -yvati végű iteratívumok jönnek létre, például: °bijati, °lijati, °vijati, °byvati, °kryvati, °myvati, °zyvati, °živati; érdekes módon ezek többnyire szemben állnak a konzervatív litván sijóti, bliuvóti típussal (vö. azonban az újabb bliūvóti). E típusok mellett sajátos formájú, -aviti végű kauzatív-iteratív igék is szerepelnek. Először is meg kell jegyezni, hogy v elemüknek – a -yv(ati) esettel ellentétben – semmi köze a laringális hiátushoz. Ha a -av- szegmentumot egységes egészként vesszük figyelembe, ez a szegmentum fonetikailag a *-ōu- alakból vezethető le, majd morfonológiai szempontból a derivációs tő *-ou- szegmentumának megnyúlásaként értelmezhető. Ez a szegmentum kizárólag az olyan, -e/-o- végű praesenselőzményekre volt jellemző, amelyeket *Ceu(H)- szerkezetű indoeurópai alapnyelvi gyökökből képeztek. Fontos, hogy az indoeurópai alapnyelvi *Ceu(V) szekvencia fonetikai változása szláv Cou(V)-vá (az e o-val való helyettesítése) az elsődleges igék megfelelő osztályában az apofonikus o fokozat megfelelőjét hozta létre. Ez pedig megnyitotta az utat a o vokalizmus újító megnyúlása előtt a -iti végű szláv kauzatív-iteratív igék képzésekor. A fentiek elsősorban az olyan származékokra vonatkoznak, mint115 plaviti ‘úsztat’ ⇐ plovǫ, pluti ‘folyik’, gyök *pleu-; slaviti ‘híressé tesz’ ⇐ slovǫ, sluti ‘híresnek lenni’, gyök *k’leu-; traviti ‘emészt’ ⇐ trovǫ, truti ‘fogyaszt’, gyök *treuH-. Másodsorban ez azokra az iteratív-kauzatív igékre vonatkozik, amelyek az óegyházi szlávban már nem mutatnak -ovǫ végű praesens-töveket, hanem új, -yjo végű képzésük van, az -yti infinitivus mintájára: naviti ‘gyötör’ ⇐ *novo (nvjo), unyti ‘megún’, gyök *neuH-; taviti ‘tompa élűvé tesz’ ⇐ *tovo (tvjo), tyti ‘hízik’, gyök *teuH-. Vö. még °baviti °‘szórakoztat’ ⇐ *bovǫ, byti ‘lenni, valamivé válni’, gyök *bʰeuh₂-116. RÖVIDÍTÉSEK adi. – melléknév aor. – aorisztosz awest. – avesztai C – tetszőleges mássalhangzó conjunct. – kötőmód czes. – cseh demin. – kicsinyítő képzős alak 115 U Vaillanta (1966: 423–424) pozostawiony bez wyjaśnienia. 116 Vaillant (1966: 424) dodaje jeszcze scs. staviti ‘stawić; zatrzymać’, któremu przez porównanie stati przypisuje „un élargissement en -v- de la racine”. Hipoteza rozszerzenia pierwiastkowego nie ma oparcia w innych paralelnych wypadkach, jest więc ad hoc. Verbum to raczej denominatywem od sb. sta-vŭ ‘stanie, stan; zatrzymanie, wstrzymanie’ (por. denom. lit. stat-ýti ‘stawić’ od *stãtas, dziś stãčias ‘postawiony, stojący pionowo’). 86 WOJCIECH SMOCZYŃSKI denom. – denominativum (denominatív képzés) drw. – származék durat. – durativum (tartós ige) gr. – görög H – tetszőleges laringális (szemben a h1, h2, h3-val) inf. – infinitivus (főnévi igenév) intens. – intensivum (intenzív képzés) lit. – litván lrg. – laringális łot. – lett neopwk. – új tő... pbałt. – ősbalti pdg. akc. – akcentusparadigma pbsł. – ősszláv-balti pers. – perzsa pf. – perfectum (befejezett múlt) pie. – indoeurópai alapnyelvi pol. – lengyel postvb. – (nomen) posztverbális prs. – praesens prt. – praeteritum przyp. – lábjegyzet ps. – ősszláv pwk. – gyök ros. – orosz rus. – rutén sb. – főnév sch. – szerbhorvát scs. – óegyházi szláv SE – e-fok e serb. – szerb słń. – szlovén SO – o-fok SP – teljes fok st° – ó- stpr. – óporosz SW – nyújtott fok SZ – zérófok (SZ-C – mássalhangzó előtti, SZ-V – magánhangzó előtti) V – tetszőleges magánhangzó vb. – verbum war. – változat wed. – védikus WSZ – nyújtott zérófok zam. – helyett znacz. etym. – etimológiai jelentés HIAT LARYNGALNY W JĘZYKACH BAŁTO-SŁOWIAŃSKICH | 87 BIBLIOGRAFIA Ambrazas, S. 2000: Daiktavardžių darybos raida II. Lietuvių kalbos vardažodiniai vediniai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Bankowski, A. 2000: Etymologiczny słownik języka polskiego I-II, Warszawa: Wydawnictwo Naukowe PWN. Eichner, H. 1988: Anatolisch und Trilaryngalismus, in: Bammesberger, A., ed., Die Laryngaltheorie und die Rekonstruktion des indogermanischen Laut- und Formensystems, Heidelberg: Carl Winter, 123–151. Endzelin, J. 1922: Lettische Grammatik, Riga: Kommissionsverlag A. Gulbis. ESJS – Etymologický slovník jazyka staroslověnského, red. E. Havlová, (od zeszytu 7) A. Erhart, Praha: Academia, 1989–. Fraenkel, LEW = Fraenkel, E. Litauisches etymologisches Wörterbuch I-II, Heidelberg: Carl Winter, 1955–1965. Klingenschmitt, G. 1982: Das altarmenische Verb, Wiesbaden: Dr. Ludwig Reichert Verlag. LIV = Lexikon der indogermanischen Verben. Die Wurzeln und ihre Primärstammbildungen. Unter Leitung von Helmut Rix, unter der Mitarbeit vieler anderer bearbeitet von Martin Kümmel, Thomas Zehnder, Reiner Lipp, Brigitte Schirmer, Wiesbaden: Dr. Ludwig Reichert Verlag, 1998. LKŽ = Lietuvių kalbos žodynas I–XX, Vilnius, 1941–2002. Mayrhofer, EWAIa = Mayrhofer, M., Etymologisches Wörterbuch des Altindoarischen, Heidelberg: Carl Winter, 1986–2001. ME = Mühlenbachs, K., Latviešu valodas vārdnīca / Lettisch-Deutsches Wörterbuch. Redigiert, ergänzt und fortgesetzt von J[ānis] Endzelīns. Bde. I–IV, Riga, 1923–1932. Otrębski, J. 1965: Gramatyka języka litewskiego II: Nauka o budowie wyrazów, Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe. Pokorny IEW = Pokorny, J. Indogermanisches etymologisches Wörterbuch, Bern: A. Francke AG, 1949–1969. Rasmussen, J. E. 1989: Studien zur Morphophonemik der indogermanischen Grundsprache, Innsbruck. (Innsbrucker Beiträge zur Sprachwissenschaft, 55.) Skardžius, P. 1943: Lietuvių kalbos žodžių daryba. Vilnius: Lietuvių mokslų akademija, Lietuvių kalbos institutas. (Wznowione w reprodukcji fotograficznej jako t. I wydawnictwa Skardžius, P., Rinktiniai raštai, red. Albertas Rosinas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1996.) Sławski SEJP = Sławski, F., Słownik etymologiczny języka polskiego I–V. Kraków: Towarzystwo Miłośników Języka Polskiego, 1952–1975. Smoczyński, W. 1989: Studia bałto-słowiańskie I, Wrocław–Kraków: Zakład Narodowy imienia Ossolińskich. (Polska Akademia Nauk, Oddział w Krakowie, Prace Komisji Językoznawstwa, 57.) Smoczyński, W. 2001: Język litewski w perspektywie porównawczej, Kraków: Wydawnictwo Uniwersytetu Jagiellońskiego. (Baltica Varsoviensia, 3.) SStP = Słownik staropolski, red. Stanisław Urbańczyk, Kraków: Polska Akademia Nauk, 1953–. Stang, Ch. S. 1942: Das slavische und baltische Verbum. Oslo: I Kommisjon Hos Jacob Dybwad. Stang, Ch. S. 1966: Vergleichende Grammatik der Baltischen Sprachen, Oslo, Bergen, Tromsø: Universitetsforlaget. Trautmann, R. 1923: Baltisch-Slavisches Wörterbuch, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Urbutis, V. 1981: Baltų etimologijos etiudai, Vilnius: Mokslas. Vaillant, A. 1966: Grammaire comparée des langues slaves III: Le verbe, Paris: Klincksieck. Zinkevicius, Z. 1980–1981: Lietuvių kalbos istorinė gramatika I–II, Vilnius: Mokslas. Wojciech Smoczyński Uniwersytet Jagielloński Katedra Językoznawstwa Ogólnego i Indoeuropejskiego al. Mickiewicza 9/11, 31–120 Kraków, Polska [email protected] Gauta 2002 11 29