The Indo-European genitive of agent with finite verbs and participles

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLVII (2002), 41–54 Az indoeurópai genitivus mint ágensjelölő eset ragozott igékkel és participiumokkal* William R. Schmalstieg The Pennsylvania State University A ragozott ige és az ágensfunkciójú genitivus használatára óind, óperzsa, tochár, görög és szláv példákat hozunk. Továbbá felvetjük, hogy bizonyos igecsoportok genitivusi tárgya — például az *-é- képzős indoeurópai igéké — eredetileg ágensként működhetett, míg az etimológiai alany a páciens volt. Ebben a tanulmányban néhány példát szeretnék bemutatni az ágens genitivusára (vagy talán pontosabban: a forrás genitivusára) néhány balti nyelven kívüli indoeurópai nyelvben, ragozott igék mellett¹. A birtokos értelmezés etimológiailag mindig lehetséges a passzív participiumi szerkezetek esetében, de véleményem szerint szükségtelen egy magyarázatot adni a ragozott igés szerkezetekre, egy másikat pedig a passzív participiumi szerkezetekre, bár elvileg feltételezem, hogy a ragozott igét tartalmazó szerkezetek magyarázhatók úgy, mint a participiumos szerkezetek analógiás mintájára létrejöttek. Mindenekelőtt az óperzsából idéznék példát az ágens genitivusának ragozott ige melletti használatára (Cardona 1970: 2; Kent 1953: 133): (1) avāy ūvijyā arikā āha NOM. PL. MASC. NOM. PL. NOM. PL. MASC. 3 PL. IMPERF. az elámiak hűtlenek voltak u-tāšam Auramazdā naiy ayadiya KÖTŐSZÓ-GEN. PL. MASC. NOM. SG. MASC. TAG. 3 SG. PSV. IMPERF. és általuk Ahuramazdát nem tisztelték „Az elámiak hűtlenek voltak, Ahuramazdát pedig nem tisztelték általuk.” Note the Old Indic example with a finite verb (Jamison 1979: 134): Ezúton szeretnék köszönetet mondani Prof. Vytautas Ambrazasnak és Prof. Algirdas Sabaliauskasnak, amiért elolvasták tanulmányom korábbi változatait, és megjegyzéseket fűztek hozzájuk. Szeretném megköszönni Prof. Giedrius Subačiusnak is, hogy átírta a Rhesa-féle Biblia szövegrészletét, amely a chicagói Newberry Könyvtárban található. Bár tanulmányomban közvetlenül nem említettem, szeretném kifejezni köszönetemet Prof. Axel Holvoetnak is, akinek következtetéseivel gyakran nem értek egyet, de akinek cikkei segítségemre voltak saját gondolataim átdolgozásában és megfogalmazásában. Az irodalomjegyzékben idézett 2001-es cikke adta közvetlenül az ösztönzést ehhez a tanulmányhoz. 1 Haudry (1977: 409) writes that the subjective genitive and the genitive of belonging go back to the same origin as the genitive of agent, viz. the genitive of source, which when used with the passive participles denotes the author of the action and is opposed to the instrumental which denotes the element in contact, the object possessed or the instrument of the process. 42 | WILLIAM R. SCHMALSTIEG (2) idáṃ tyát NEUT. NOM. SG. ez az pātram NOM. SG. kupa indrapāṇam, NOM. SG. Indra itala índrasya GEN. SG. Indra által priyám NEUT. NOM. SG. kedves amṛ́tam NEUT. NOM. SG. halhatatlan apāvi 3. SG. PSV. AOR. megitták „Ezt a bizonyos kupát, Indra italát, a kedves, halhatatlant Indra itta meg.” A Tocharian B example of the genitive of agent is given below (Krause, Thomas 1960: 83): (3) srukor NOM. SG. halál aíśaumyepi GEN. SG. bölcs által olypo ADV. nagyon [ri]toy(tā)r 3. SG. MIDDLE OPTATIVE inkább keresendő „inkább egy bölcs által kellene keresni a halált” „a halált inkább egy bölcsnek kellene keresnie.” Ma már köztudott, hogy a nyelvek történetében az idő múlásával az elöljárószó kezdi támogatni az egyszerű esetvégződést. A nyelvtanárok jellemzően azt mondják diákjaiknak, hogy ez vagy az az elöljárószó ezt vagy azt az esetet, eseteket vonzza, történetileg azonban többnyire éppen fordított a helyzet. Az elöljárószó (mint valamiféle etimológiai határozószó) egy eredeti esetet támogat. A latin īre Romam szerkezet īre ad Romam „Rómába menni” szerkezettel való felváltása közismert, de sok más példa is van. Krys’ko (1997: 121–122) például azt írja, hogy az oroszban a tárgy kategóriájának kialakulása során a tárgyi és a körülményhatározói alakok közötti különbség megerősödik; ennek következtében a térbeli tárgy accusativusa, amely a lexikai helyhatározói és a funkcionális tárgyi kategóriát ötvözi, azaz mind a körülményhatározói, mind a tárgyi jelleget kifejezi, fokozatosan a čerez „keresztül” elöljárószó és az esetalak szerkezetével váltódik fel. Krys’ko érdekes módon azt jósolja, hogy a mozgást jelentő igék egyszerű tárgyi accusativusát fokozatosan felváltja az elöljárószó és a tárgy szerkezete, amint ez bizonyos szerkezetek esetében már meg is történt, például: perelet’ čerez zabor „átmászni a kerítésen”, pereletet’ čerez more „átrepülni a tengeren”. A görögben a ὑπό „által” elöljárószó az ágens jelentésű genitivust kezdi támogatni. Így: (4) ἠνάγκασμαι ὑπὸ τῶν γεγενημένων... τούτου κατηγορεῖν 1 SG. PSV. AOR. PREP. GEN. PL. GEN. PL. GEN. SG. INF. Kényszerítve vagyok a történtek által... ezt az embert megvádolni „Ami történt, arra kényszerít, hogy megvádoljam ezt az embert.” (Goodwin, Gulick 1958: 261.) Paul Andersen (1991: 123) showing how in Greek the introduction of an agent can change the interpretation of an active intransitive construction to a passive construc- THE INDO-EUROPEAN GENITIVE OF AGENT 43 A következő példákat adja (Herodotus 3, 15, 4): (5) αἷμα ταύρου πιών ἀπέθανε παραχρῆμα ACC. SG. GEN. SG. NOM. SG. MASC. PAST ACT. PART. 3 SG. AOR. ADV. bika vérét megiván a helyszínen meghalt „Miután megitta a bika vérét, a helyszínen meghalt.” (Herodotus 7, 213, 2) (6) ἀπέθανε ὑπό ’Αθηναδέω ἀνδρός Τρηχινίου 3 SG. AOR. PREP. GEN. SG. GEN. SG. GEN. SG. MASC. meghalt által Athenades férfi traKhiszi „Egy trakhiszi férfi (akit Athenadésnek hívtak) ölte meg.” With regard to Old Church Slavic Vaillant wrote (1964: 189) that the agent of a passive verb may be rendered by the instrumental or otъ plus the genitive. Vaillant (1964: 195) gives the example from Matthew 3.6: (7) krъštaaxo sę otъ nego 3 PL. IMPERF. REFL. PTCL. PREP. GEN. SG. megkeresztelkedtek általa „Általa keresztelkedtek meg.” Az otъ hozzáadása csupán megerősíti az eredeti, cselekvői jelentésű genitivust. Fent bizonyítékokat hoztam fel a cselekvői genitivus véges igével való használatára az óperzsában, az óindben, a tokhárban, a görögben és a szláv nyelvekben. Ezért úgy vélem, igen valószínű, hogy ez a szerkezet indoeurópai eredetű. Abból a feltevésből kiindulva, hogy a motiválatlan szintaxis motivált szemantikából ered, azt javaslom, hogy az a motiválatlan genitivusi eset, amelyet bizonyos igék megkövetelnek, egy korábbi cselekvői jelentés tükröződése. Szinkrón szempontból azt mondanánk, hogy egy adott ige egy adott esetet követel meg, ennek azonban nincs motivációja. Sok szerkezetben tehát az alany eredetileg a cselekvés vagy az állapot tárgyaként (illetve elszenvedőjeként), a genitivusi tárgy pedig a cselekvés vagy az állapot cselekvőjeként vagy forrásaként értelmezhető. Amikor az indoeurópai nyelv az ergatív tipológiáról a nominatívusz–akkuzatívusz tipológiára váltott, az eredeti elszenvedő alanyként kezdett értelmeződni, és megváltozott a régi ergatív típusú mondatok elemzése. Így például bizonyos óangol szerkezeteket hagyományosan „személytelennek” neveznek, bár Visser (1963: 20) téves elnevezésnek tartja ezt a terminust. Visser (1963: 23) szerint: „Ezt a szerkezetet nem ritkán genitivusban álló főnévi vagy névmási alakú bővítmény kíséri... vagy egy elöljárószó (for, of, æt, to stb.) + főnév... Mivel célszerű nevet adni a genitivusban álló (név)más alakú bővítménynek, ezt OKOZATI TÁRGYNAK nevezzük, mivel az esetek többségében annak a cselekvésnek vagy állapotnak az okát vagy alkalmát fejezi ki, amelyet a hozzá tartozó ige jelöl.” Visser „okozati tárgy” terminusa igen találó, mivel összhangban áll azzal az elképzeléssel, hogy a genitivus a cselekvést vagy állapotot előidéző cselekvő vagy forrás. Példa: 44 | WILLIAM R. SCHMALSTIEG (8) him sceamode ðæs mannes DAT. SG. 3 SG. PRET. GEN. SG. MASC. GEN. SG. neki szégyenére volt attól a férfitól „szégyellte azt a férfit.” Ezt a „személytelen szerkezetet” „okozati tárggyal” valószínűleg egy olyan személyes szerkezet előzte meg, amely szintén „okozati tárgyat” tartalmazott. Az óangolban a dativusi tárgy az eredeti alanyesetű alany helyébe lépett. Vö. a rokon igét tartalmazó gót példával (Luke 9.26): (9) saei... skamaib sik meina NOM. SG. 3 PRES. REFL. GEN. SG. aki… önmagát szégyeníti miattam „aki szégyell engem” (Streitberg 1919: 131) According to Erhart (1980: 182) Indo-Iranian fourth class verbs (those in -ya) were originally stative, but some had developed into passives already in the Indo-Iranian period. Let us compare the following sentence from Old Indic (Macdonell 1916: 319): (10) ānnasya tṛṇyati GEN. SG. 3RD SG. PRES. étellel felfrissíti magát „Egy kis étellel felfrissíti magát.” A tankönyvi értelmezés szerint a tṛp- ige genitivust vonz, de vegyük figyelembe, hogy ez az ige az ind nyelv negyedik osztályába tartozik, és a szintaktikai értelmezést meg is lehetne fordítani, ha genitivusi ágenst (vagy Visser terminusával okozati tárgyat) és nominativusi pácienst feltételezünk. Ekkor a mondat a következőképpen volna értelmezhető: „az étel felfrissíti őt”. Vegyük most a következő latin példát: (11) pudet mē tuī 3 SG. PRES. ACC. SG. GEN. SG. szégyenítesz engem téged „szégyellek téged.” (Bennett 1945: 140) Ez így is értelmezhető: „te szégyenítesz engem”. Vö. a fenti (8) óangol és (9) gót példával. Hermann (1926: 286–287) összekapcsolja az *-ē- végű latin igéket az -ė- végű litván statív igékkel, amelyek gyakran genitivusi tárgyat kívánnak, vö. Basanavičiustól a következő litván mondatot: (12) o jéí tù manęš taip bjaurési CONJ. CONJ. NOM. SG. GEN. SG. ADV. 2 SG. PRES. de ha tőled így irtózom „de ha ennyire irtózol tőlem.” THE INDO-EUROPEAN GENITIVE OF AGENT 45 A bjaurētis ‘visszariadni’ ige -ē- tővégű ige (<*-ē-). Ez így értelmezhető: ‘de ha így visszariasztalak’. További litván példák: (13) Vaikas svečių drōvisi (inf. drovėtis) NOM. SG. GEN. PL. 3 PRES. child by guests is made shy (DŽ 1993: 13) ‘A gyermeket zavarba hozzák a vendégek, azaz a gyermek szégyenlős a vendégek jelenlétében.’ Ez megfordítva is értelmezhető: ‘A vendégek hozzák zavarba a gyermeket’. (14) Manęs visi bōdis (inf. bodėtis) GEN. SG. NOM. PL. 3 PRES. miattam mindenki bosszús (LKŽ, 966) ‘Mindenki bosszús miattam’, ami úgy is érthető, hogy ‘Mindenkit bosszantok’. A fenti (9)–(14) példák igéi mind az állapotigék ugyanazon indoeurópai osztályába tartoznak, és itt mindegyik genitívuszi tárgyat, Visser kifejezésével „kauzatív tárgyat” vesz maga mellé. További példákért és némileg hasonló következtetésekért lásd Ambrazas (2001a: 29–34). Véleményem szerint a genitívuszi ágens elemzése nem választható el az instrumentálisz elemzésétől, amellyel bizonyos szintaktikai kollokációkban verseng2. Figyeljük meg a következő litván mondatot (Paulauskienė 1979: 99): (15) žēmė ēsti sniegū (sniego) nuklōta NOM. SG. 3 PRES. INSTR. SG. GEN. SG. NOM. SG. FEM.-T-PART. föld hóval (hó által) borítva ‘A földet hó borítja (hó fedi).’ Ebben az esetben az instrumentális sniegū használata azt jelentené, hogy a havat eszköznek tekintjük, míg a genitívusz sn一ego használata azt jelentené, hogy a hó az ágens. 2 Most hasonló kettősséget alkalmazhatunk az *-o tövű főnevekre. Ekkor az *-s végű alanyesetű egyes számú alakot (valószínűleg egy régi ergatívuszt) a cselekvés forrásának tekinthetjük, szemben az *N végű alanyesetű egyes számú alakkal (= *-m vagy *-n, valószínűleg egy régi instrumentálisszal), amelyet eszköznek tekinthetünk. Az élő főnevek *-s morfológiai kategóriába sorolásának oka az, hogy nagyobb valószínűséggel szolgálnak a cselekvés forrásául. Ez magyarázhatja, hogy az olyan latin főneveknek, mint a gladium ’kard’, a scutum ’pajzs’ és a caelum ’ég’ miért vannak régebbi, alternatív alanyesetű egyes számú alakjaik: gladius, scutus, caelus. Vö. még a görög ζυγόν ’eke’ alakot a ζυγός mellett. Eredetileg az alanyesetű egyes számú alak kiválasztása attól függött, hogyan érzékelte a beszélő az alany szerepét: vagy a cselekvés forrásaként (a *-os végződéssel), vagy eszközként (a *-oN végződéssel). Természetesen ismerjük a melléknemű melléknevek jelenségét, például a latin bon-us, bon-um, bon-a stb. alakokat, de a főnév esetében azt feltételezem, hogy a *-os, *-oN és *-ā alanyesetű egyes számú alakok eredeti funkciója különbözött, bár jelenleg nincs magyarázatom a *-oN és *-ā közötti különbségre; az utóbbinak Haudry (1977: 449) eredetileg instrumentális funkciót tulajdonít. Összehasonlítja az *-ā tövű instrumentális funkcióját és az alanyesetű egyes számú alakját a következő latin mondatokban: (1) miles sagitta hostem vulnerat ’a katona nyíllal megsebesíti az ellenséget’, valamint (2) militis sagitta hostem vulnerat ’a katona nyila megsebesíti az ellenséget’. Ez megmagyarázná, hogy ugyanaz a tő a rokon nyelvekben miért jelenhet meg hímnemű vagy semleges *-o tövű, illetve (többnyire nőnemű) *-ā tövű alakban. 46 | WILLIAM R. SCHMALSTIEG vagy a cselekvés forrása. Megjegyzendő, hogy a genitívusz ágensi használata nem korlátozódik az élőlényekre. A Paulauskienė (1979: 99) által idézett további példák: (16) Daiktinis ar veiksmìnis simbolis būvo užstelbtas NOM. SG. CONJ. NOM. SG. NOM. SG. 3 PRET. NOM. SG. -T- PART. az anyagi vagy aktív szimbólumot elfojtották īr užtemdytas žodiniu apvalkalu (žodinio apvalkalo) CONJ. NOM. SG. -T- PART. INST. SG. INST. SG. GEN. SG. GEN. SG. és elhomályosította az igei burok (igei burok) ’Az anyagi vagy aktív szimbólumot elfojtotta és elhomályosította az igei burok.’ (17) Bendruomenės istorijos kūrimas yra GEN. SG. GEN. SG. NOM. SG. 3 PRES. a közösség történetének létrehozása van neįžvelgiama paslaptim (neįžvelgiamos paslapties) pridengtas... INST. SG. INST. SG. GEN. SG. GEN. SG. NOM. SG. MASC. -T- PART. egy áthatolhatatlan titokkal (egy áthatolhatatlan titok által) elrejtve „A közösség történetének feltárását áthatolhatatlan titok fedi (rejti el).” Meg kell jegyezni, hogy itt a cselekvő és az eszköz (vagy talán a forrás és az út) nem különül el világosan, noha a litván nyelv a legtöbb esetben egyértelműen megkülönböztetné őket (Paulauskienė 1979: 99). Még az -ėti végű igéknél is megfigyelhető azonban a genitivus és az instrumentalis versengése; vö. az alábbi példát a fenti (14)-gyel: (18) Kai jisai sirgo, visi juō bodėjosi KÖT. JEL. EGY. 3 MÚLT. JEL. TÖBB. ESZ. EGY. 3 MÚLT. Amikor beteg volt, mindenki bosszankodott miatta. „Amikor beteg volt, mindenki bosszankodott miatta.” (LKŽ, 967) A fenti (3) példában egy tochár genitivus agentist adtam meg. A tochárban azonban a genitivus mellett az instrumentalis (élettelenek esetében) és a perlativus (élőlények esetében) is betöltheti az eszközhatározó és a cselekvői eset szerepét. Lásd az alábbi példát az A tochárból (Krause, Thomas 1960: 84; Lane 1947: 49): (19) mā poryo tskāmsamtār mā wāryo HAT. ESZ. EGY. 3 TÖBB. KÖZÉPIG. JELEN IDŐ HAT. ESZ. nem tűz által égnek el, nem víz által THE INDO-EUROPEAN GENITIVE OF AGENT | 47 sikamtār mā lāñcā pārtsi vātēnc 3 PL. MIDDLE PRES. ADV. PERLATIVE PL. INF. 3 PL. PRES. elmosott nem királyok által elvinni lehet ‘Nem égnek el tűz által, nem mosódnak el víz által, királyok nem vihetik el őket...’ Fentebb a (4) és (6) görög példákban megjegyeztem a ὑπό elöljárószó által kormányzott ágensi genitivust. A görög dativus instrumentálisként működik, mivel a görög nem örökölte a protoindoeurópai instrumentálist. Így a litván genitivus és instrumentalis versengéséhez hasonlóan a görögben is a genitivus és a dativus versengése figyelhető meg. Lásd Schwyzer példáit (1966: 526): (20) ἐδάμη ὑπὸ χερσί ποδώκεος Αἰακίδαο 3 SG. PSV. AOR. PREP. DAT. PL. GEN. SG. GEN.SG. megöletett gyorslábú Aiakidész kezei által ‘Gyorslábú Aiakidész kezei által öletett meg.’ (Iliász II, 860) (21) σῷ ὑπὸ δοὐρὶ πόλιν πέρθαι DAT. SG. PREP. DAT. SG. ACC. SG. MIDDLE INFINITIVE te dárdád által várost feldúlatni ‘város, amelyet dárdád dúl fel’ (Iliász XVI, 708) A genitivushoz hasonlóan a ὑπό elöljárószó csupán az eredeti instrumentálist erősíti meg. Az a tény, hogy a ὑπό mind a genitivusszal (ágensi jelentésben), mind a dativusszal (instrumentális jelentésben) használatos, azt mutatja, hogy az eredeti jelentéskülönbséget a grammatikai eset, nem pedig az elöljárószó határozta meg. A passzív szerkezetű instrumentalis használata (szemben a fenti [2] mondatban szereplő genitivusszal) az óindben is adatolt (Jamison 1979: 131): (22) adbhír góbhir mrjyate INSTR. PL. INSTR. PL. 3 PRES. vízzel tehenekkel van letörölve ‘Vízzel (és) tehenekkel (= tejjel) törlik le.’ (23) sá mrjyámānaḥ kavíbhiḥ... NOM. SG. MASC. NOM. SG. MASC. PSV. PART. INSTR. PL. ő (= Szóma), akit a kavik törölnek... According to Haudry (1977: 414) the use of the instrumental as an agent in Old Indic is a result of the extension of the subject of origin to the subject of instrument. Haudry writes that this results from the fact that ṛṣayo hinvanti ‘the seers incite’ and the innovation matāyo hinvanti ‘the thoughts incite’ are parallel, so that the parallel to matíbhiḥ hitá ‘incited by the thoughts’ would be ṛṣibhir hitá ‘incited by the seers’. 48 | WILLIAM R. SCHMALSTIEG Az oroszban a cselekvő genitivus és az instrumentalis közötti versengés jól látható ebben az Igor-énekből származó példában; vö. Jakobson rekonstrukciójával (1966: 170): (24) Poskěpani sabljami kalenymi šelomi NOM. PL. MASC. PAST PSV. PART. INSTR. PL. INSTR. PL. NOM. PL. szablyákkal szétzúzott, edzett sisakok Ovarbskïi otъ tebe, Jarъ ture Vъsevolode! NOM. PL. MASC. PREP. GEN. SG. VOC. SG. VOC. SG. VOC. SG. Avar általad, Vad Bika Vsevolod! „Szablyákkal szétzúzott, edzett sisakok az avaroké – általad, Vad Bika Vsevolod!” A modern oroszban ez a különbség természetesen eltűnt; ennek megfelelően a (25)-ben és (26)-ban szereplő modern orosz kifejezések: (25) napisano NOM. SG. NEUT. PAST PSV. PART. mnoju INSTR. SG. „általam írva” (26) napisano NOM. SG. NEUT. PAST PSV. PART. karandašom INSTR. SG. „ceruzával írva” litvánul a (27)-tel, illetve a (28)-cal adnánk vissza; lásd Paulauskienė (1979: 99). (27) parašyta NOM. SG. NEUT.-T-PART. màno GEN. SG. „általam írva” (28) parašyta NOM. SG. NEUT.-T-PART. pieštukù INSTR. SG. „ceruzával írva” A modern oroszban az óindhez hasonló fejleményt látunk, nevezetesen a genitivus (otъ-val együtt álló) instrumentalisszal való felváltását. A genitivus és az instrumentalis közötti versengés azokban az óind mondatokban is megfigyelhető, amelyeket Wackernagel és Debrunner Patañjalitól idéz (1954: 582): (29) idam aheḥ sṛptam ADV. GEN. SG. NOM.-ACC. SG. NEUT. -T- PART. itt kígyó mászott THE INDO-EUROPEAN GENITIVE OF AGENT 49 (30) ihāhinā (= iha + ahinā) srptam HAT. ESZK. EGY. ALANY-ESZ.-TÁRGY EGY. SEML. -T-PART. itt kígyó kúszott „A kígyó itt kúszott.” A modern örményben a -c képzős participiumot olyan agentivusi genitivusszal használják, amely nyilvánvalóan nem nyúlik vissza az indoeurópai korig, ezért újításnak tekintendő; ez eltér a -l képzős participium genitivusszal való használatától, amely nagy valószínűséggel ősi. Vö. a modern örmény példával (Fairbanks and Stevick 1975: 227): (31) im barekami grac girk’a hetak’akir ē BIRT. NÉVM. GEN. EGY. MÚLT IDEJŰ PARTICIPIUM ALANY EGY. ALANY EGY. 3. JELEN az én barátom által írt könyv érdekes „A barátom által írt könyv érdekes.” Egy ilyen mondat litvánra szinte pontosan ugyanezzel a szintaktikai szerkezettel fordítható le: (32) māno bičiūlio parašyta knygà yrà įdomi BIRT. NÉVM. GEN. EGY. MÚLT IDEJŰ PARTICIPIUM ALANY EGY. 3. JELEN ALANY EGY. az én barátom által írt könyv érdekes A -c képzős participiummal az örményben instrumentalis használat is előfordul (Tumanjan 1962: 58): (33) angin k’arov šarac MELLÉKNÉV. ESZK. EGY. MÚLT IDEJŰ PARTICIPIUM értékessel kövekkel kirakott „értékes ékszerekkel kirakott” Vö. lit. (34) pàpuoš tas brángakmeniais NOM. SG. INSTR. PL. „ékszerekkel díszített” A balti nyelvekben az ágensgenitívusz birtokos eredete mellett szóló egyik érv a birtokos névmások elfogadott használata ágensként: lit. màno, lett mana ’az enyém, általam’, valamint lit. tàvo, lett tava ’a tiéd (sg.), általad (sg.)’, nem pedig a szokásos genitívuszi alakok: lit. manęs, lett manis ’az enyém, általam’, valamint lit. tavęs, lett tevis. Természetesen vannak kivételek. Endzelins (1923: 384) megjegyzi a lett dziēsma mana padziedāta ’az általam elénekelt dal’ és ugyanott később a manis jāūna padziedāta ’a me juvenco cantata, az általam, egy fiatal (férfi) által elénekelt’ közötti ingadozást. 50 | WILLIAM R. SCHMALSTIEG Vilius Gaigალaitis writes (1998: 81): Mano tėvas ir motina buvo gryni lietuvininkai, juose nebuvo nei lašelio svetimo kraujo ir aš esmi savo lietuviškumą ir lietuvišką kalbą motinos pienu įžindęs. ‘My mother and father were pure Lithuanians, in them there wasn’t a drop of foreign blood and I have imbibed my Lithuanian nationality and Lithuanian language along with my mother’s milk’. Still we encounter here such sentences as the following (1998: 69): (35) lankiausi Kretingoje ir kai kada manęs 1 SG. PRET. LOC. CONJ. ADV. ADV. GEN. SG. Meglátogattam Kretingát, és egy alkalommal az általam aptarnaujamoje Gargždų parapijoje LOC. SG. FEM. PRES. PSV. PART. GEN. PL. LOC. SG. amelyet a Gargždai-i plébánián szolgáltam: „Meglátogattam Kretingát és azt a Gargždai-i plébániát, amelyet egykor én szolgáltam.” Another example (1998: 134): (36) mėnesinis organas, manęs redaguojamas NOM. SG. MASC. NOM. SG. GEN. SG. NOM. SG. MASC. PRES. PSV. PART. havonta megjelenő folyóirat, általam szerkesztve: „az általam szerkesztett havi folyóirat” Marcel Proust La prisonnière (Kalinė) című, Pranas Bieliauskas által litvánra fordított művében (1998: 180) a következő példával találkozunk: (37) baronas lydimas Brišo, manęs NOM. SG. NOM. SG. MASC. PRES. PSV. PART. GEN. SG. GEN. SG. the baron accompanied by Brichot by myself ir Sanjeto... CONJ. GEN. SG. and by Saniette... (= le Baron... suivi de Brichot, de moi, et de Saniette... [Proust 1984: 328]). Žulys (1969: 170) gives the examples from Vaižgantas: (38)... kokio taves esama lipšnaus GEN. SG. GEN. SG. PRES. PSV. PART. GEN. SG. milyen édes vagy: „...milyen édes (ember) vagy” THE INDO-EUROPEAN GENITIVE OF AGENT | 51 (39) Ir manęs tesama malonaus CONJ. GEN. SG. PRES. PSV. PART. GEN. SG. és továbbra is kellemes vagyok jos akims, ne širdžiai GEN. SG. DAT. PL. CONJ. DAT. SG. a szemének, nem a szívének „És továbbra is kellemes vagyok a szemének, de nem a szívének.” Žulys azt írja, hogy a manęs és a tavęs ilyen használata valószínűleg nem a grammatikusságtól való eltérés, hanem szabad váltakozás, jóllehet külön vizsgálat nélkül ezt nehéz eldönteni, mivel ezekkel a névmásokkal ritka a kettős genitivus. Feltehető, hogy legalább a Klaipėda vidékéről származó példákban a német hatás szerepet játszik a manęs és a tavęs használatában ott, ahol a standard nyelv szabályai szerint a mano és a tavo volna várható. A következő forgatókönyvet javasolhatjuk. A standard németben az olyan szókapcsolatokban, mint a mein Buch ’az én könyvem’ és a das von mir geschriebene Buch ’az általam írt könyv’, a birtokost, illetve az ágenst eltérő módon fejezik ki. Talán ez vezetett ahhoz a tendenciához, hogy a balti nyelvjárásokban is eltérő módon fejezzék ki őket. Ez a magyarázat azonban mégsem tűnik valószínűnek számomra. Arra is felhívnám a figyelmet, hogy a nyelvjárási németben létezik a das Buch von mir forma ’az én könyvem’ jelentésben. Nem tudom, hogy ez a kifejezéstípus elterjedt volt-e a klaipėdai németben, de aligha van jó ok arra, hogy a német hatás alapján különbséget tegyünk a két litván szerkezet között. Talán azonban a mano és tavo választása a manęs és tavęs helyett a standard litvánban azzal magyarázható, hogy a főnévi igenevek mellett az ágenst birtokos névmással, a pácienst pedig a szokásos genitivus esettel fejezik ki. Kollégám, Prof. Vytautas Ambrazas személyes közlésben arra hívta fel a figyelmemet, hogy a mano (tavo) išnaudojimas ’az én (a te) kizsákmányolásom’ azt jelenti, hogy én (te) zsákmányolok ki valakit. Ezzel szemben az išnaudojimas manęs, tavęs ’az én (a te) kizsákmányolásom’ azt jelenti, hogy valaki engem (téged) zsákmányol ki. Hasonlóképpen a mano (tavo) baimė ’az én (a te) félelmem’ < aš (tu) bijau resp. bijai ’én (te) félek (valakitől vagy valamitől)’, míg a manęs (tavęs) baimė ’a tőlem (tőled) való félelem’ < bijo manęs / tavęs ’(valaki) fél tőlem (tőled)’. További tárgyalásért lásd Ambrazas (2001b). Ez megfelelni látszik az angol my fear ’az én félelmem’ (én élem át a félelmet), illetve (56) fear of me ’a tőlem való félelem’ (valaki más fél tőlem) használatának. In Latin according to Menge (1955: 54) typically the possessive pronoun expresses the subjective genitive, e.g., epistulae tuae ‘your letters, i.e., letters from you’, nostra origo ‘our origin, i.e., where we come from’, etc. On the other hand the genitive of the personal pronoun mei ‘of me’, tui ‘of you (sg.)’, sui (3rd reflexive), nostri ‘of us’ vestri ‘of you’ is customarily used to express the objective genitive, e.g., memoria nostri ‘memory of us’, misericordia tui ‘compassion for you’, invidia tui ‘jealousy of you’, ratio vestri ‘concern for you’, although sometimes one encounters the possessive pronoun in an objective meaning, e.g., meam quoque rationem habere debetis ‘you must also have concern for me’. 52 | WILLIAM R. SCHMALSTIEG Ezután röviden szeretnék megemlíteni néhány litván nyelvi rejtélyt. Az első a Lukács 7.30 fordítása. A görög szövegben ezt találjuk: οἱ δὲ Φαρισαῖοι καὶ νομικοὶ τὴν βουλὴν τοῦ θεοῦ ἠθέτησαν εἰς ἑαυτούς μὴ βαπτισθέντες ὑπ’ αὐτοῦ (Nestle e.a., eds., 1981) = Lat. Pharisaei autem, et legis periti consilium Dei spreverunt in semetipsos, non baptizati ab eo (Nestle, ed., 1971); ez a King James-féle angol fordításban így hangzik: ’A farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten tanácsát önmagukra nézve, mivel nem keresztelkedtek meg általa.’ I note here Rhesa’s (1824: 84) edition: (40) Bet Parizeuszai ir raszte: mokiti CONJ. NOM. PL. CONJ. LOC. SG. NOM. PL. De a farizeusok, valamint az írásban jártasak paniekinno Diewo roda priesz sawe 3 PRET. GEN. SG. ACC. SG. PREP. ACC. elutasították Isten tanácsát önmagukra nézve ir nedawesi jo krikstziti CONJ. 3 PRET. GEN. SG.? és nem engedte meg, hogy ő megkeresztelje? [megkeresztelkedjen]? A fenti mondat szintaktikai elemzése nem könnyű. Prof. V. Ambrazas azt írja (2002/01/15-én kelt személyes levélben), hogy ez a kifejezés hapax, amelynek nincs párhuzama az élő nyelvben vagy más írott forrásokban, de talán két szerkezet keveredésének eredménye: nesidavė krikštyti ’nem vetette alá magát a keresztelésnek’ és nebuvo jo krikštyti ’nem keresztelkedtek meg általa’. Egy másik érdekes litván példa Márk 1.9-ből származik, az 1823-as tilžei Újszövetségből (LKŽvi 588): (41) Megkeresztelkedett János Jordánban által 3. személy, múlt idő, visszaható ige, elöljárószóval álló birtokos eset, helyhatározói eset. A King James-féle angol fordítás így szól: „János által keresztelkedett meg a Jordánban”3. A görög eredetiben (Nestle e.a., eds., 1981) a passzív ἐβαπτίσθη εἰς τὸν Ἰορδάνην ὑπὸ szerepel 3 A fenti (69)-ben szereplő szerkezet valószínűleg helytelennek tűnne a mai litván nyelv beszélője számára, de ha helytelen, vajon a tekintélyes Litván Akadémiai Szótárnak meg kellett volna-e hagynia ezt a kifejezést anélkül, hogy megjegyzést fűzött volna szintaktikai helytelenségéhez? Hozzáteszem, hogy ugyanez a kifejezés a King James-féle fordításban nekem, a mai amerikai angol beszélőjének, szintén helytelennek tűnik. Inkább azt mondanám: „ő általa keresztelkedett meg a Jordánban”. Megjegyzem azonban, hogy a Webster’s Third New International Dictionary (1565. o.) az of archaikus funkciószói használatát is megadja, amely a cselekvés végrehajtóját jelöli. Ami az egyik nemzedéknek helytelennek tűnik, egy másik nemzedék számára megfelelő lehetett. A beszélők nyelvtani helyességre vonatkozó intuícióit köztudottan nehéz megállapítani, a nyelvek pedig elveszíthetik egy korábbi korszakukra jellemző szintaktikai szerkezeteket. Vö. a Jonas Jablonskisnak tulajdonított következő mondattal (LKŽviii 108) Tik jo apsimetimas negyvo (tik jo negyvo apsimetimas) lokį iš čion nuvarė „csak az, hogy halottnak tettette magát (csak az ő halottként való tettetése), űzte el innen a medvét”. Prof. Algirdas Sabaliauskas (2001. 05. 17-én kelt levél) azt írta, hogy a fenti mondat furcsán hangzik számára, és itt instrumentálist használna (Jo apsimetimas negyvo… nekem furcsán hangzik. Én itt instrumentálist használnék). Sabaliauskas szerint az instrumentális használatát az orosz nyelv hatása magyarázhatja. Ebben az esetben úgy tűnik, egy idegen nyelv hatása az etimológiailag helyes, őshonos használatot helytelenné tette. THE INDO-EUROPEAN GENITIVE OF AGENT 53 ’Ιωάννου, a latinban pedig (Nestle, ed., 1971) baptizatus est a Ioanne in Iordane szerepel. A Krikštydinosi legjobb fordítása azonban valami olyasmi lenne, hogy „megkereszteltette magát”, de figyelemre méltó, hogy véges igével álló cselekvői genitivust találunk (a megerősítő nuo elöljárószóval). A litván nuo (lásd Ulvydas, ed. 1971: 601; Fraenkel 1929: 113–114), valamint a lett no és a genitivus használatát a cselekvő megjelölésére a múlt idejű passzív melléknévi igenévvel rendszerint a lengyel, illetve a német hatásnak tulajdonítják; figyelemre méltó azonban, hogy a két nyelv rokon elöljárószókat választott a cselekvői szerkezethez. Saját véleményem szerint a német és a lengyel katalizáló tényezőként talán megkönnyíthette a folyamatot, de valójában teljesen szokványos, hogy egy korábbi egyszerű esetvégződés kiegészítéseként elöljárószó jelenik meg, és ez a szerkezet nem alakult volna ki, ha ellentétes lett volna e nyelvek általános fejlődési tendenciáival. Általában véve azonban úgy tűnik számomra, hogy ha az ember olyan nyelvi sajátossággal találkozik, amely nem illik valamely előzetes elképzeléshez, rendszerint rá lehet fogni egy szomszédos nyelv hatására. Megfelelő instrumentálissal is találkozunk (LKŽVI 588; Lukács 7,29 a berlini Bibliában, 1931): (42) Ir krikštydinosi Jono krikštu kötőszó, 3. személy, múlt idő, visszaható ige, genitivus, instrumentális. És János keresztségével keresztelkedett meg. A King James-féle angol fordítás így szól: „János keresztségével keresztelkedve”. A görög eredetiben (Nestle e.a., eds., 1981) βαπτισθέντες τὸ βάπτισμα Ἰωάννου áll, a latinban pedig (Nestle, ed., 1971) baptizati baptismo Ioannis. Összegzésképpen azt mondanám, hogy az indoeurópai nyelvekben bőséges bizonyíték van olyan cselekvői genitivusra, amelynek eredete nem a birtoklásban keresendő. Talán a litvánban is találunk erre bizonyítékot, ha figyelembe vesszük a fenti példákat. Ez azonban ismét nem bizonyítja, hogy a melléknévi igenevek mellett álló cselekvői genitivus az indoeurópaiból öröklődött; az is lehetséges, hogy ilyen genitivus birtokos szerkezetből ered, és később, attól teljesen függetlenül alakult ki. Mindazonáltal nem látom, hogyan lehetne bármelyik nézetet teljes bizonyossággal bizonyítani. RÖVIDÍTÉSEK DŽ = A mai litván nyelv szótára, szerk. St. Keinys és mások, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993. LKŽ = A litván nyelv szótára 1–19, Vilnius: Mintis; Mokslas; Mokslo ir enciklopedijų leidykla. REFERENCES AMBRAZAS, V. 2001a: Lietuvių kalbos adverbalis genityvas. Acta Linguistica Lithuanica 44, 3–39. AMBRAZAS, V. 2001b: Lietuvių kalbos pasyvo raidos bruožai. Acta Linguistica Lithuanica 45, 11–38. ANDERSEN, P. K. 1991: A new look at the passive. Frankfurt am Main etc.: Peter Lang. (Duisburg Papers on Research in Language and Culture, 11.) BENNETT, C. E. 1945: New Latin grammar, Boston: Allyn and Bacon. CARDONA, G. 1970: The Indo-Iranian Construction mana (mama) kṛtam. Language 46, 1–12. ENDZELIN, J. 1923: Lettische Grammatik, Heidelberg: Carl Winter. ERHART, A. 1980: Struktura indoiránských jazyků. Brno: Univerzita J. E. Purkyně. 54 | WILLIAM R. SCHMALSTIEG Fairbanks, G., Stevick, E. W. 1975: Spoken East Armenian. Ithaca, New York: Spoken Language Services, Inc. Fraenkel, E. 1929: Syntax der litauischen Postpositionen und Präpositionen, Heidelberg: Carl Winter. Gaig alaitis, V. 1998: Atsiminimai, Klaipėda: Klaipėdos universiteto leidykla. Goodwin, W.W., Gulick, C.B. 1958: Greek grammar, Waltham, Mass., Toronto, London: Blaisdell and Co. Gove, Ph. B. et al., eds. 1966: Webster’s Third New International Dictionary, Springfield, Massachusetts: G. & C. Merriam Company. Haudry, J. 1977: L’emploi des cas en védique, Lyon: Editions L’Hermès. Hermann, E. 1926: Die subjektlosen Sätze bei Homer und der Ausdruck der Tätigkeit, des Vorgangs und des Zustands. Nachrichten von der Gesellschaft der Wissenschaften zu Göttingen, Berlin: Weidmannsche Buchhandlung. Holvoet, A. 2001: Once more the Baltic genitive of agent. Baltistica 35 (1), 45–58. Jakobson, R. 1966: La geste du Prince Igor. Id., Selected Writings, Vol. 4, The Hague, Paris: Mouton, 106–300. Jamison, S. W. 1979: The case of the agent in Indo-European. Die Sprache 25: 129–143. Kent, R. G. 1953: Old Persian: Grammar, texts, lexicon. 2nd ed., New Haven. (American Oriental Series, 33.) Krause, W., Thomas, W. 1960: Tocharisches Elementarbuch. Vol. 1, Heidelberg: Carl Winter. Krys’ko, V. B. 1997: Istoričeskij sintaks russkogo jazyka: Ob”ekt i perehodnost’, Moscow: Indrik. Lane, G. 1947: The Tocharian Punyavantajātaka: Text and translation. New Haven. (= Publications of the American Oriental Society. Offprint series, 21.) Macdonell, A. A. 1916: A Vedic grammar for students. Bombay–Calcutta–Madras: Oxford University Press. Menge, H. 1955: Repetitorium der lateinischen Syntax und Stilistik, Leverkusen: Gottschalksche Verlagsbuchhandlung. Nestle, E., ed. 1971: Novum Testamentum Latine, Stuttgart: Deutsche Bibelgesellschaft. Nestle, E. et al., eds. 1981: Novum Testamentum Graece, Stuttgart: Deutsche Bibelgesellschaft. Paulauskienė, A. 1979: Gramatinės lietuvių kalbos veiksmažodžio kategorijos, Vilnius: Mokslas. Proust, M. 1984: La prisonnière. Edition du texte, chronologie, introduction, bibliographie par Jean Milly, Paris: Flammarion. Proust, M. 1998: Kalinė. Lithuanian translation by P. Bieliauskas, Vilnius: Alma littera. Rhesa, M. L. 1824: Biblia, Tai eſti: Wiſſas Szwentas Ráſtas Seno ir Naujo Teſtamento, Lietuwiſzkay pérſtatytas, iż naujo Pérweizdetas Ir ketwirta Karta iſzpáuſtas, Tilžėje: Ráſztojas iſzſpaustas per Endriki Post. Schwyzer, E. 1966: Griechische Grammatik. Vol. 2. Syntax und syntaktische Stilistik. Vervollständigt und herausgegeben von Albert Debrunner, Munich: C. H. Beck. Streitberg, W. 1919: Die gotische Bibel, Heidelberg: Carl Winter. Tumanjan, È. G. 1962: Očerki istoričeskogo razvitija padežnyx form novoarmjanskogo literaturnogo jazyka, Moscow: Izdatel’stvo Akademii nauk SSSR. Ul vydas, K., ed. 1971: Lietuvių kalbos gramatika 2. Morfologija, Vilnius: Mintis. Vaillant, A. 1964: Manuel du vieux slave. Tome I. Grammaire. Seconde édition revue et augmentée, Paris: Institut d’Etudes Slaves. Visser, Th. F. 1963: An historical syntax of the English language, Leiden: E. J. Brill. Wackernagel, J., Debrunner, A. 1954: Altindische Grammatik. Vol. II, 2. Die Nominalsuffixe, Göttingen: Vandenhoeck and Ruprecht. Žulys, V. 1969: Vadinamųjų nekaitomųjų įvardžių vieta lietuvių kalbos gramatinėje sistemoje. Baltistica 5 (2), 167–177. William R. Schmalstieg The Pennsylvania State University, School of Languages 302 A Burrowes Bldg., University Park, PA 16802, USA [email protected] Gauta 2002 05 24