Mikalojaus Daukšos „Katekizmo“ (1595) sudėtiniai aiškinamieji sakiniai

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLVII (2002), 19–29 Mikalojaus Daukšos Katekizmo (1595) összetett magyarázó mondatok* ARTŪRAS JUDŽENTIS Lett Nyelvi Intézet, Vilnius Ez a cikk azokat a mellékmondati kiegészítést tartalmazó összetett mondatokat vizsgálja, amelyek M. Daukša Katekizmas című művében, valamint a Trumpas būdas pasisakymo nuodėmių című művében (1595) szerepelnek. A figyelem e mondatok szintaktikai szerkezetére és a tagmondatok közötti szemantikai viszonyokra irányul. Ezeket a mai standard litván nyelv megfelelő mondatmodelljeivel vetjük össze. A cikk amellett érvel, hogy Daukša nyelvében nem voltak tulajdonképpeni komplementálók, vagyis a beágyazást jelölő, szemantikailag üres elemek. Ehelyett olyan alárendelő kötőszókat találunk, amelyek a kiegészítő és a fő predikátum közötti szemantikai viszony különböző típusait tükrözik; hasonló szemantikai viszonytípusok jelennek meg az ugyanezekkel az alárendelő kötőszókkal bevezetett határozói mellékmondatokban is. 0. BEVEZETÉS A mai standard litván nyelv magyarázó mondatait1 többjelentésű kötőszókkad, jog kapcsolják össze, vagy olyan kötőszók, amelyek a függő kérdést vezetik be (Ambrazas 1994: 669–670). A kad, jog kötőszókat az akadémiai nyelvtanok jelentés nélküli, illetve funkcionális (asemantic, polyfunctional conjunctions) kötőszóknak is nevezik, mivel a mellékmondatot a főmondathoz kapcsolják, de nem jelölik a közöttük fennálló viszony jellegét (Ambrazas 1994: 661; 1997: 720). A régi litván írások és a mai standard nyelv összehasonlítása az összetett alárendelő mondatok szerkezetében bekövetkezett lényeges változásokat mutatja. Ez a cikk két, 1595-ben közös kötetben megjelent Mikalojaus Daukša-művet vizsgál: a Katekizmas2 és * A cikk a Litván Állami Tudományos és Tanulmányi Alap támogatásával megvalósított „M. Daukša 1595-ös Katekizmasának mondatai” című projekt anyagára épül. A projektet Jūratė Pajėdienével közösen végezték; nyilvántartási száma: 96-163/3G. A cikk előkészítése során tett értékes megjegyzéseiért őszinte köszönetemet fejezem ki Akselis Holvoet professzornak. 1 E cikkben – a litván nyelvészet újabb munkáihoz hasonlóan – magyarázó mondatoknak nevezzük azokat az összetett alárendelő mondatokat, amelyek mellékmondati tagmondatai a főmondat állítmányaként szereplő igéktől, igéből képzett főnevektől, melléknevektől, melléknévi igenevektől és határozószóktól függnek, és a főmondat alanyának vagy tárgyának szintaktikai funkcióját töltik be (vö. Ambrazas 1994: 665, 668–669; 1997: 725–726; Labutis 2002: 157–158). A magyarázó mondatok mellékmondata a főmondat állítmánya által megnyitott argumentumhelyet foglalja el (vö. Labutis 2002: 157). 2 KATHECHISMAS ARBA MOKSLAS KIEKIWENAM KRIKSZCZIONII PRIWALVS. A továbbiakban: Katekizmas. 20 | ARTŪRAS JUDŽENTIS A bűnök rövid megvallásának3 egyik típusa – a magyarázó mondatok4. A mai köznyelvtől eltérően ezekben a Daukša az idant, jog és jei(g(u)) kötőszavakat használja, amelyekkel a körülményhatározói mellékmondatokat is kapcsolja5. A mai köznyelvben a magyarázó mondatokban uralkodó kad6 kötőszót Daukša csak idő- és azokhoz közel álló ok- és feltételes mondatokban használja. 1. M O N D A T O K idant KÖTŐSZÓVAL Az idant kötőszó Daukša leggyakrabban használt összetett mondatbeli kapcsolóeleme: a Katekizme és a Trumpas būdas című műben 144 ilyen kötőszót tartalmazó összetett mondatot találtunk. Mellékmondatuk közvetlen szintaktikai kapcsolatban áll a főmondat állítmányával, vagy a főmondat más részeit módosítja. Az állítmány által megkövetelt, azaz magyarázó mondatok az ezzel a kötőszóval talált összetett mondatok csaknem felét teszik ki (68 példa). A vizsgált művekben mindössze néhány példával több van a mondat szemantikai struktúrájának szabad elemeiként szereplő, körülményhatározói mellékmondatokból, mint a magyarázókból. Az állítmány által nem megkövetelt, bár vele közvetlen szintaktikai kapcsolatban álló, idant kötőszós mellékmondatok az összetett mondatban célhatározói⁷ (a) vagy következményes⁸ (körülményeként szerepelnek. Ez utóbbiakra jellemzők a szintaktikai funkciót kiemelő utalószók⁹, például: a) wiƒƒos tos náktis atait /// idáṅt’ ant’ mûƒƒu vžgrútu // ir mus vžƒlęgtu. (wßytkie ty // nocy przychodzą / aby na nas v- // padły y nas zakryły.) 16918–20 3Trumpas Budas Paƒiƒákimo arba įpažinimo Nūdemių. A továbbiakban a cikkben – Trumpas būdas. 4 A régi litván nyelv magyarázó mondatait külön nem vizsgálták. Az egyes típusaikra, különösen a bennük használt kötőszavakra vonatkozó adatok A. Leskien (1903), E. Hermann (1912, 1926) és J. Palionis (1967) tanulmányaiban találhatók. A mai köznyelv megfelelő mondatait nyelvtanokban elemezték (Jablonskis 1911/1957, 1922/1957; Balčikonis, 1982; Balkevičius 1963; Sirt tautas, Grenda 1988; Ambrazas 1972, 1976, 1994, Ambrazas, szerk. 1997; Labutis 2002); a mai nyelv tárgyi mellékmondatainak külön tanulmányt szentelt V. Būda (1979; lásd még 1987-es munkáját). 5 A mai köznyelv és a régi írások cél-, ok-, feltétel- és következményes összetett alárendelt mondatait ezekkel a kötőszavakkal L. Drotvinas vizsgálta a legrészletesebben (1958, 1961, 1962, 1963a, 1963b, 1964, 1967). Ezeket az említett litván nyelvtanok is tárgyalják. Az egyes körülményhatározói mondattípusok újabb vizsgálatai közül S. Girdėnienė (2000, 2001), E. Kibildaitė (2001), J. Liutkutė (Erichsmeier) (Liutkutė 1998, 2000, Erichsmeier 2002), valamint V. Našlėnaitė (Eberhardt) (2001, 2002) munkái említhetők. 6 A kad kötőszó használatát a mai litván nyelvben J. Žukauskaitė tanulmánya írja le (1957). 7 A cikk abból indul ki, hogy a mozgást jelentő igék szemantikai struktúrájában nincs olyan finit funkció, amelyet magyarázó mondatok fejezhetnének ki, ezért a megfelelő mellékmondatokat a körülményhatározóiak közé sorolja. Más véleményen van N. Slizienė, a „Litván igék vonzatainak szótára” szerzője; vö. ateiti (Šlienė 1994: 105). 8 Az akadémiai nyelvtanok az ilyen mondatokat közvetlen alárendelésű vonatkozó mondatoknak tekintik (vö. Ambrazas 1976: 836–842; 1994: 678–680, Ambrazas, szerk. 1997: 735–737 (correlative clauses)), a hagyományos nyelvtanok pedig az állítmány, a jelző vagy a módhatározó mellékmondatainak (vö. Jablonskis 1911/1957: 492, 495, 506 stb.). L. Drotvinas a következményes mondatokban „az ok és a feltétel kevert, magyarázó jelentését” látja (1964: 22). 9 Itt és a továbbiakban V. Jakštienė és J. Palionis által szerkesztett Katekizmo ir Trumpo būdo kiadása (1995) alapján idézünk. DAUKŠOS KATEKIZMO AIŠKINAMIEJI SAKINIAI | 21 b) úgy ölelj magadhoz // és fogadj be / hogy sem életemben // sem halálomban ne lehessen tőled // elszakítani. (raçį ʃą ták // obłąpić / y ku fobie przyiąc / aby // áni w żywocie / ani w śmierci // od ciebie oderwana byc niemo- // głą.) 16818–22 Az idant-tal bevezetett, a főmondat állítmányával közvetlenül össze nem függő mellékmondatok a főmondat tárgyát (a) vagy jelzőjét (b) módosítják.idant10 Következményjelentésük a cél, az elérni kívánt dolog jelentésével keveredik, vö.: a) Tudsz-e valamilyen orvosságot, hogy valaki soha // ne esküdjék hamisan, és ne szegje meg az esküt? (Wießże ty iákie lekárʃtwo // ʃeby kto nigdy krzywo nie przy- // ʃięgał?) 791–3 b) szeretvén téged [...] annyira forrón szeretni, hogy minden // belső részem lángoljon a te irántad való szeretetben // (mi- // ʃųąc cię [...] miłośćią tak gorą- / cą / aby wʃytkie wnętrzności // moje gorzały w miłości twey) 1676–10 Az hogy kötőszóval bevezetett magyarázó mellékmondatok az összetett mondatban alanyi vagy tárgyi szintaktikai funkciót töltenek be. Tárgyi szerepűek azok a magyarázó mondatok, amelyeket az alábbiak vonzanak: a) verba desiderativa, vagyis az akarat megnyilvánulásait vagy valamely cél elérésére tett erőfeszítést kifejező igék, például norėti, rūpintis, valamint a padaryti pasįgėjimą kifejezés: „igyekezni, gondoskodni”: végül // imádkozz Istenhez, hogy bűneid és cselekedeteid által // szentélyeidet a mi // 4–8 Azt sze- // retnéd, hogy a Testamentum ládája legyek? (Tyś chciał abẏch był iáko // ʃkrzynią Teʃtámentu) 1666–8 b) verba postulandi, vagyis olyan igék és kifejezések, amelyek a címzett viselkedésének befolyásolására irányuló beszédaktusokat fejeznek ki (melsti, prašyti, liepti, graudinti „figyelmeztetni”, įgraudinti „figyelmeztetni”, padaryti paragįnimą): Kaip teljesítettük a harmadik parancsolatot [...]? úgy, hogy megparancsoltuk, idánt azok is, akik a mi hatalmunk alatt állnak, ugyanígy cselekedjenek. (Jáko záchowamy trzéće // przykazánie [...]? czyniąc tę aby y inni // nam porucżeni / Mßey ʃuchałi.) 7915–809 c) verba timendi (a „félni” jelentésű ige): féljetek, nehogy Isten ne bocsásson rátok valami rosszat (boyćie ʃię // ʃkaráńia Bożego) 815–7 d) verba sentiendi – az atminti ige felszólító módú alakja (az idant kötőszó általában nem jellemző az ilyen igéket tartalmazó mondatokra): 10A hagyományos nyelvtanokban ezeket jelzői mellékmondatoknak tekintik (vö. Jablonskis 1911/1957: 494–495; Balčikonis 1982: 125; Balkevičius 1963: 342, 345; Sirtautas, Grenda 1988: 163–164), az akadémiai nyelvtanokban pedig közvetlen alárendelésű jelzői vagy értelmező mellékmondatoknak (vö. Ambrazas 1976: 830, 840–843). 22 | ARTŪRAS JUDŽENTIS Emlékezz arra, hogy a napot meg kell szentelned. (Emlékezz arra, hogy a vasárnapot megszenteld.) 74₆–₇ e) modális (deontikus11 szükségességet kifejező) igék és predikatív használatú melléknevek: derėti, reikėti; reikalingas, privalus: reikia // idant pagerbtùmbimę a- // ną / per kury prísjękę. (tisztességesnek kell lenni ahhoz, // akinél esküt tesznek.) 78₁₉–₂₁ f) kauzatív igék tágabb értelemben (a valódi kauzatívumok, valamint azok az igék, amelyek azt fejezik ki, hogy az alany engedélyével, segítségével stb. feltételeket teremt valamely cselekvéshez vagy állapothoz) – duoti ‘engedni, adni’, padėti ‘segíteni’, padaryti ‘megtenni, előidézni’: Jeig dabar manę // fwęiką pramitjį / dùk idąnt // galęćę giwatą maną fti- // prei pataįjį (Ha egészségben meg akarsz tartani, adj erőt, hogy életemet állhatatosan megjavíthassam.) 189₁₄–₁₇ g) a vertas melléknév: Szent János, a Keresztelő [...] nem tartotta magát méltónak arra, hogy sarud szíját kioldja. (Szent János, a Keresztelő [...] nem ismerte magát méltónak arra, hogy a saru szíját kioldja.) 149₂–₇ Az alany szintaktikai funkcióját azok a magyarázó mondatok töltik be, amelyek a főnévi alanyeset pozíciójában állnak, ha ezt a passzív jelentésű verbi postulandi visszaható főnévi igenév, a priminėtis (a)12, vagy a propozicionális argumentumok közötti azonossági viszonyt és annak megállapítását kifejező igék: az išmanytis ‘jelent’, a priskaityti ‘valaminek tekint’, a būti ‘jelent’ (b) megkövetelik, például: a) Cзę gali priminėtis / idąnt // nūdemes wyßjokios faugo- // tus kiekvienas (Mindenki köteles elkerülni mindenféle bűnt) 93₈–₁₀ b) M. Mit jelent az Amen? Mo. Jdánt úgy legyen, vagy // úgy történjék, úgy adja // Isten. (M. Mit ért ezen: Amen? V. Úgy legyen: úgy adja Isten.) 43₁₆–₂₀ Az idant kötőszós magyarázó mellékmondatoknak a főmondatban lehetnek utalószavaik, amelyek szorosabban összekapcsolják az összetett mondat tagmondatait, és kiemelik a mellékmondat szintaktikai funkcióját, például: 11 Dėl termino plg. Matthews (1997: 91); daugiau apie deontinį modalumą žr. Palmer (1986: 18–20). 12 Panašus atvej us plg. Drotvinas (1964: 41). DAUKŠOS KATEKIZMO AIŠKINAMIEJI SAKINIAI | 23 kell Istent szeretni // akkor ezt feltétlenül meg kell tenni, hogy // szeretetből fakadjon. (máiali byc v Bogá // płátne / tedy trzeba tego / aby // pochodziły z miłości.) 72₁₄–₁₇ Daukša nyelvére jellemzőek az olyan összetett mondatok, amelyekben a visszautaló szó szerepét szemantikailag üres vagy nagyon általános jelentésű főnevek töltik be, mint a daiktas, dalykas, malonė, net širdis és hasonlók13; használatukat a fordított szöveg jellege tartotta fenn. Az ilyen főnevekkel gyakran társul artikulum. Pl.: nem // szükséges olyan dolgot cse- // lekedni, hogy gyakran // megtegye ezt. (nie jeft rzęć // potrzebna / aby ję to czę- // łto czynić miało) 117₈–₁₁ Adj nekem ezt a // kegyelmet, hogy képes lehessek // hálás lenni e jótéteményért. (Racżże mi dáć tę łá- // kę / abych ia mogł być wdzię- // cżen tego dobrodźiejstwa) 167₃–₅ Az idant kötőszóval bevezetett magyarázó mellékmondatokra a deontikus modalitás jellemző. Az ilyen típusú magyarázó mondatok szemantikailag nyilvánvalóan közel állnak a célhatározói mellékmondatokhoz, amelyek szintén az alany akarati aktusait fejezik ki. Ezzel magyarázható az idant kötőszó használata a verba timendi (félni stb.) igékkel alkotott mondatokban is: tipológiai szempontból az e igék által megkövetelt tárgyi mellékmondatok a tagadó célhatározói mellékmondatokból származtathatók (vö. Lichtenberk 1995). Következésképpen az idant kötőszó a Katekizmo és a Trumpas būdas célhatározói mondataira, valamint azokra a magyarázó mondatokra jellemző, amelyek a kifejezett szemantikai viszonyok tekintetében rokonok velük. 2. hogy-mondatok A vizsgált Daukša-műben a jog kötőszó 115 esetben kapcsolja össze az összetett mondat tagmondatait – ez az egyik leggyakrabban használt kapcsolóelem Daukšánál. A jog kötőszóval bevezetett mellékmondatoknak csaknem kétharmada (70 példa) magyarázó mondat – ez e mondatok elsődleges szintaktikai típusa. A jog kötőszós körülményes mellékmondatokból a Katekizme és a Trumpas būdas című műben feleannyit találtunk. Az összetett mondatban okhatározói (a)14, feltételes (b) vagy következményt jelölő (c) szintaktikai funkciót töltenek be. Pl.: a) Dávid király asztalához fogadta // sajátjához az alázatos embert: // mert annak a nagy és kedves // barátjának, Jónátánnak a fia // volt. (krol // Dawid przyimowal do ſtołu // ſwego chrome go człowieka / iź // był ſynem onego wielkiego a // miłego przyjaciela jego Jóná- // ty) 153₁₇–₂₂ b) mert // Uram, akartál-e te is be- // lépni az én szegény házamba, // és megállni benne, kezdd el // megáldani szolgád házát. (gdyżeś Pá- // nie / chciał teź przyść w ten vbo- // gi dom / y w nim ſtánąć / pocźni // błogóſławić dom ſługi twego) 165₆–₁₁ 13 Vö. a mai nyelv hasonló mondataival, amelyekben az állítmány névszói része a gėda, kaltė és hasonló főnevek (Ambrazas 1976: 813, 820–821; 1994: 671). 14 Az okhatározói mondatokban Daukša a nes(a) és kadang speciális kötőszókat is használja. 24 | ARTŪRAS JUDŽENTIS c) hogy // ember-e az, hogy így // méltóztatik rá emlékezni (co jeſt człowiek / iż nań tak // pamiętać raczyćbę) 162₂–₄ A jog kötőszó használata (néha kapcsolóelemek nélkül is!) az okhatározói mellékmondatokban a mai köznyelvben szokatlan¹⁵. Daukša szövegeiben az okviszonyokat a főmondatban használt kapcsolóelemek, a todri̇n, drin to és dėl to teszik egyértelművé. A jog kötőszós feltételes mondatokra jellemző a mellékmondat prepozíciója; ezekben nincsenek kapcsolóelemek. A jog kötőszós következményes mellékmondat olykor nem a főmondat állítmányához kapcsolódik, hanem egy módhatározót módosít¹⁶, vö.: így jól meg- // értették azt az okos // emberek, hogy a gyógyítás / az Egyház / és a keresztény élet // másképp nem lehetett // ilyen fiatal // nemzedék által megvalósítható. (ták do- // brźe to obaczyli mądrzy // ludźie / iż inacźey naprā- // wā kośćiołą Bożego grze- // cźy pospolitey Chrześci- // iańſkiey być nie możę / ie- // dno z tego młodego nasie- // nia) 6₄–₁₁ A jog kötőszós magyarázó mellékmondatok az összetett mondatban alanyi vagy tárgyi szintaktikai funkciót töltenek be. Tárgyi szerepűek azok a mondatok, amelyeket az alábbiak kapcsolnak magukhoz: a) beszédigék (verba dicendi), például byloti, pa(si)sakyti stb., pl.: Te magad mondod, hogy saját testedet nem kímélted (Niechay Ję ƒpowiada iż ƒ / własnym ciałem ƒwoim / nie // obchodził ƒię) 126₁₆–₁₈ b) szellemi tevékenységet vagy episztemikus értékelést¹⁷ kifejező igék (verba sentiendo): tikėti, tikėtis, žinoti, pažinti ‘elismerni’, išpažinti, atminti, neužmiršti, veizdėti ‘szem előtt tartani’, išmanyti ‘megérteni’, prirašinėti ‘tulajdonítani’, pl.: szükséges // tudni, hogy ilyen // bűnök lehetnek akár // Isten ellen, akár // önmagunk ellen (potrzeba // wiedzieć iż takie grze- // chy mogą być abo prze- // ciw Bogu / ábo przeciw // nam jámym) 116₅–₉ c) a kauzatív daryti ige: M. Miért nevezik halálosnak? // Mo. Az [...] okozza, hogy // az elveszíti saját életét, azaz // Isten kegyelmét. (M. Cźemuž go zową śmiertel- // nym? // V. Ją [...] czyni / że // ona traci żywot ƒwoy / to ieſt // łáſkę Bożą.) 92₁₀–₁₆ ¹⁵Vö. Ambrazas (1976: 867). ¹⁶A hagyományos nyelvtanok az ilyen mondatokat módhatározói mondatoknak tekintik (vö. Jablonskis 1911/1957: 506; Balčikonis 1982: 127; Balkevičius 1963: 357–358 (módhatározói mellékmondatok); Sirtautas, Girdėna 1988: 168), az akadémiai nyelvtanok pedig közvetlen alárendelésű értelmező mondatoknak (vö. Ambrazas 1976: 840–842; 1994: 680, Ambrazas, szerk. 1997: 735–737 (correlative clauses)). ¹⁷A terminushoz vö. Matthews (1997: 115–116); az episztemikus modalitásról bővebben lásd Palmer (1986: 18–20). DAUKŠOS KATEKIZMO AIŠKINAMIEJI SAKINIAI | 25 d) érzelmi igék, azaz érzelmi reakciót kifejező igék stebėtis, skųstis (vö. Drotvinas 1963a: 17; 1964: 21), a duotis kaltam ‘bűnösnek vallani magát (a vétkeiben)’ szerkezet: nė reikia įtėbėtis / // iog nėkurios perſónos // nobážnos nė rada nú- // demių / iš kurių turė- // tų duotis káltos (nie trzebá // ſię dżiwoẃać / iš niektóre // perſony nabożne / nie náy- // duja grzechow / 3 ktorych // by ſię miały winnemi dá- // wać) 115₆–₁₀ [gáli duotis káltas] iog nė tu- // réio teip ſtipro tikéiimo / // kaip dėra ([može ſię dáć winien] iš nie miał ták ſtá- // tećney wiáry / iáko ſhuſba) 121₂₀–122₁₀ Az alany szintaktikai funkcióját azok a jog kötőszóval bevezetett mellékmondatok töltik be, amelyeket a verborum dicendi szenvedő alakja kíván meg (a), a propozicionális argumentumok közötti azonossági viszonyt kifejező igék: išmanyti ‘jelenteni’, išeiti ‘valamilyen eredménnyé válni’, būti ‘jelenteni’ (b), valamint az episztemikus értékelést kifejező būti tiesa ‘igaznak lenni’ szerkezet (c), például: a) Ape tawė éifkei // tarita éſt: iog priemei nuſidė- // iuſius / ir ſu ieis wálgei. (O tobie jáwnie mo- // wiono / žeś przyimował grze- // bne / y z nimi jadł.) 150₁₇–₁₉ b) M. Kas yra ſedėt ant // dėginės Diewo Tė- // wo wiſſogáliczio? // Mo. Jog ſėdi ant’ aukſcžėu- // ſios wietos / kuri yra da- // guie 37₁₂–₁₇ iš to ifė- // it / iog nė túri / iš ko tu- // rėtus káltais dúotis (z tąd pochodzi / iż // nie máią 3 czegoby // ſię win- // ni dáć mieli) 115₁₆–₁₁₆ c) Tikra eſt tiesá iog / // ko noř žmogus iš jau- // niſtes issigėre / taię // ir paſkuiejais metais // vźlaiko (Rzecż pewna // ieſt / iż czego ſię cżłek z mło- // du napiie / to y ná poto- // mnie cżały zachowa) 5₅–₉ A válaszszavak ritkán fordulnak elő az jog kötőszóval bevezetett magyarázó mondatokban. Bár rendszerint az eredetitől függenek, olyan mondatokra is találtunk példát, amelyekben az alkalmazott válaszelemnek nincs megfelelője az eredetiben. Ilyenek a következő főigékkel alkotott mondatok: daryti (vö. az idézett példával), išmanyti: M. Hogyan értheted meg /// hogy Szűz Máriától szüle- // tett? // Mo. Teip’ jog nem emberi erő // által / hanem a Szent Lé- // lek ereje által foganta őt // a Szűz, megőrizve szüzességét (M. A jákož ſię to ſtało? // V. Nie ſprawą cżłowiecżą / ále // ſprawą Ducha świętego: po- // nieważ ona Pánna zoſtała) 33₃–₉ A válaszszó több magyarázó mondatban is szükséges, amelyekben a mellékmondat megelőzi a főmondatot (a), továbbá olyan mondatokban, amelyek főigéi két propozíció közötti oksági kapcsolat megállapítását fejezik ki, például a prirašinėti ‘tulajdonítani’ (b) ige; vö.: a) Jog túli išg tų /// kurie dažnai išpa- // žįſta nůdemės / nė koki- // mę jumįbimę / ir per- // traukime ſielós ſawós // kartais radàs [...] Tam // gali rast dwi priežāti (JZ niemáło 3 tych // co ſię cżęſto ſpowiá- // dáią w nieiákim žámieſá- // niu y roſtárgnieniu ſum- // nienia ſwego podcżás ſię / náyduią [...] temu može dwie przy- // cżynie náleść.) 111₂–112₅ 26 | ARTŪRAS JUDŽENTIS b) atyám, kegyelmedért […] könyörgök / hogy méltóztattál […] szent hitedre elhívni engem (twojey to łafce [...] przypluié /jeś // mię do wiary twey świętey po- // wołać [...] racžył) 185₂₀–₁₈₆₅ A vizsgált mondatokban, ugyanúgy, mint az idant kötőszós mondatokban, a visszautaló szavak szerepét absztrakciót jelentő főnevek is betöltik: malonė, slaptė ‘titok’, geradarymas, például: De ezt a te legkisebb jó- // cselekedeted is elismerem / hogy engem // a különféle viszontagságokból [...] erőszakkal kiragadtál / és megszabadítottál (Ale y to // nie mnıeyfe twoie dobrodziey- / ftwo wyžnawam /jeś mię od // przygod rozmaitych [...] wyrwał y vybawił) 186₈–₁₇ Amint a példákból látható, a jog kötőszós magyarázó mondatok elsősorban a beszédet vagy a szellemi tevékenységet kifejező igékre (verba dicendi et sentien- di), valamint az érzelmi igékre jellemzők. Ez utóbbi magyarázó mondattípus közel áll az okhatározói mondatokhoz: a propozicionális argumentum nemcsak a csodálkozás (panasz stb.) tárgyaként, hanem a csodálkozást (panaszt stb.) kifejező körülményként is értelmezhető. A jog kötőszós magyarázó mellékmondatokra jellemző a predikátum szerepű ige kijelentő módú alakja. Ez tényszerű státusukkal¹⁸ függ össze: azt feltételezzük, hogy a magyarázó mondat tartalma megfelel a valóságnak. 3. jei(g(u)) kötőszós mondatok Daukša vizsgált műveiben mind a 39, ezzel a kötőszóval bevezetett mellékmondat közvetlen szintaktikai kapcsolatban áll a főmondat állítmányával. Egyesek, a magyarázó mellékmondatok, az állítmány szerepű ige vagy melléknév valenciakiegészítőjének helyét foglalják el; mások, a határozói mellékmondatok, szabad mondatrészi pozíciót töltenek be. A Daukša-féle összetett mondatok többsége a jei(g(u)) kötőszóval határozói. Mellékmondatuk rendszerint feltételt¹⁹ fejez ki (a); olykor, különösen tagadó főmondati állítmány mellett, megengedést (b), például: a) Ha apád valami igaztalanság kimondására, vagy bármilyen bűn elkövetésére utasítana, vajon engedelmeskedned kell neki? (kiedyby tobie oćiec twoy // ro|kažał rzeć iaką nieprawdę // ábo grzech jaki vczynic: winien // żeś go {łuchac?) 81₁₈–82₃ b) Neked, Atyám, őszintén // megmutatom bűneimet, // amelyeket is el akarnék rejteni // szemed elől, nem tudom. (Neked, Atyám, feltárom bűneimet, // amelyeket ha el akarnék titkolni előled, // nem tudom.) 134₁₆–₁₉ 18 Dėl termino žr. Matthews (1997: 125). A Katekizm és a Trumpo būdo feltételes mondataiban a kačėib(a) sajátos kötőszó is előfordul. Daukšos Katekizmo aiškinamieji sakiniai 27 A feltételes összetett mondatokra nem jellemzők a korrelatív szavak. Bennük az alárendelt tagmondat prepozíciója dominál. Az engedő mondatban az alárendelt tagmondat szintén az állítmányi főmondat előtt áll. A jei(g(u)) kötőszós magyarázó mondatokból a Katekizme és a Trumpame būde című műben 11 példát találtunk. Ezekhez érzelmeket kifejező igék (skųstis), mentális tevékenységet kifejező igék (vartoti ‘rozbierać’), oksági kapcsolatot (elegendő vagy nem elegendő feltételt) kifejező ige, a pakakti, valamint az állítás érvényességét korlátozó ige, a išimti ‘kizárni’, kapcsolja őket, például: elég az, hogy van szándéka és akarata arra, hogy befogadja őt, ha azt teszi, ami kötelessége (elég az, hogy van kedve és akarata befogadni őt, ha azt teszi, amit köteles megtenni). 42₃–₆ [beteljesíteni fogjuk a bűnt] anélkül, hogy feltárnánk ismeretlen bűnöket (csak azok számára, akiknek ezek felfedése javukra válik, akikhez ez illik (anélkül, hogy megvádolnánk vagy feltárnánk a titkos bűnöket (hacsak nem azok megismerése végett, annak, akihez ez illik)) 86₁₃–87₂ A jei(g(u)) kötőszós magyarázó alárendelt mondatot az állítmányként szereplő duotis kaltam szerkezet is megköveteli, amelynek jelentése ‘(bűnt) megvallani’: [bűnösnek vallhatja magát], ha szívével megbánta a bűnt ([bűnösnek vallhatja magát], ha bűnbánatot tartott) 121₂₀–122₂₁ Minden idézett példában az alárendelt mondat a tárgy szintaktikai funkcióját tölti be. A korrelatív szót (az eredetihez hasonlóan) azok az alárendelt mondatok tartalmazzák, amelyek a pakakti igével állnak. Azt, hogy ezekben az esetekben az alárendelt mondat magyarázó, nem pedig körülményhatározói feltételes mondat, az mutatja, hogy ugyanazokban az összetett szerkezetű mondatokban a jei(g(u)) mellett felváltva a jog kötőszó is szerepel. A litván fordításban a kötőszó kiválasztása minden esetben az eredetitől függ, vö.: [A megtestesülés fájdalma] Hogy nem volt türelmes a megpróbáltatásokban, vagy talán nem volt türelme a szenvedésekben ([Ne is vádolja magát]) hogy nem volt türelmes a megpróbáltatásokban, vagy talán nem volt türelme a bajokban) 124₁₅–125₃ [bűnösnek vallhatja magát] hogy nem volt olyan hite, amilyennek lennie kell: vagy ha nem óvakodott a kísértésektől és gondolatoktól ([bűnösnek vallhatja magát] hogy nem volt olyan igaz hite, amilyennek lennie kell: vagy ha nem őrizkedett a kísértésektől és gondolatoktól) 121₂₀–122₁₁ Az alany szintaktikai funkcióját az a mellékmondat tölti be, amelyet a személy belső állapotát jelölő deja / bėda főnév kíván meg: Jaj nekem, ha annyi gyógyszer után sem leszek egészséges, ha azonban a testemen és a lelkemen is a bűn betegségét viselem. (Baj nekem, ha annyi orvosság után sem leszek egészséges, ha a testemen és lelkemen el kell viselnem a bűnök betegségét.) 143₉–₁₃ 28 | ARTŪRAS JUDŽENTIS Amint a példákból látható, a magyarázó mondatok jei(g(u)) kötőszava funkcióját tekintve nagyon közel áll a jog kötőszóhoz (amellyel időnként felváltva használják), státuszában azonban különbözik tőle, mivel nem faktív. Például a pakanka, jog turi norą ‘elég, ha van rá vágy’ mellékmondat faktív előfeltevést hordoz (azt feltételezi, hogy van vágy), míg a megfelelő pakanka, jeigu turi norą mondat nem faktív – a vágyat elegendő feltételként jelöli meg, függetlenül attól, hogy az adott esetben fennáll-e vagy sem. A jei(gu) kötőszóval alkotott összetett magyarázó mondatok a mai köznyelvben sem idegenek (vö. Ambrazas 1976: 808–809, 874–875), de ritkán használatosak. A legtöbb esetben ma kad kötőszós mondatokkal helyettesítik őket. 4. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A mai köznyelvtől eltérően, amelyben a magyarázó mondatok az as szemantikai kötőszóval (és annak stilisztikai változatával, a joggal) kapcsolódnak, Daukša az ezeknek megfelelő mondatokban az idant, jog és jei(g(u)) kötőszavakat használja. Az első két kötőszóval nagyjából azonos gyakorisággal kezdődik mellérendelt magyarázó mondat, a jei(g(u)) kötőszó pedig jóval ritkábban fordul elő ezekben a mondatokban. Ugyanezek a kötőszavak kapcsolják össze az összetett mondatok cél-, ok-, következmény- és feltételhatározói tagmondatait is. 2. Modalitástípusuk szerint az idant kötőszóval alkotott mondatok markánsan különböznek a jog és jei(g(u)) kötőszóval alkotott mondatoktól: az előbbiekre deontikus, az utóbbiakra episztemikus modalitás jellemző. 3. Daukša a magyarázó mondatok kötőszavait a predikátummal fennálló szemantikai viszony alapján választja meg: a cél- vagy következményviszonyt az idant, az okviszonyt a jog, ritkábban a jeigu kötőszó fejezi ki. Az utóbbi kötőszók elsősorban nem az általuk betöltött funkciókban, hanem faktivitásuk tekintetében különböznek. LITERATŪRA AMBRAZAS, V. 1972: Lietuvių kalbos prijungiamųjų sakinių struktūriniai tipai. Baltistica 8 (1), 23–48. AMBRAZAS, V. 1976: Prijungiamieji sakiniai. Ulvydas, K., red. Lietuvių kalbos gramatika 3: Sintaksė, Vilnius: Mokslas, 789–916. AMBRAZAS, V. 1994: Prijungiamieji sakiniai. Ambrazas, V., red. Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 659–696. AMBRAZAS, V., ed. 1997: Lithuanian Grammar, Vilnius: Baltos lankos. BALČIKONIS, J. 1982: Paskaitos. Lietuvių kalbos gramatika. Rinktiniai raštai II. Sudarė A. Pupkis, Vilnius: Mokslas, 4–140. BALKEVIČIUS, J. 1963: Dabartinės lietuvių kalbos sintaksė, Vilnius: Mintis. BŪDA, V. 1979: Papildinio prijungiamųjų sakinių sandaros elementai. Kalbotyra 30 (1), 13–96. BŪDA, V. 1987: Lietuvių kalbos prijungiamieji sakiniai, Vilnius: Mokslas. DROTVINAS, L. 1958: Условные конструкции (союзные) в Постиллях М. Даукши. Kalbotyra 1, 123–146. DROTVINAS, L. 1961: Apie kai kurių sąlygos konstrukcijų daugiareikšmiškumą lietuvių kalboje. Lietuvos TSR MA darbai A, 1 (10), 167–171. DROTVINAS, L. 1962: Apie dabartinės lietuvių kalbos sąlygos konstrukcijas. Kalbotyra 4, 93–118. DROTVINAS, L. 1963 a: Apie dabartinės lietuvių literatūrinės kalbos priežasties ir tikslo konstrukcijas su jungtuku kad. Kalbotyra 6, 15–27. Daukšos Katekizmo aiškinamieji sakiniai | 29 Drotvinas, L. 1963 b: Apie tarinių formas dabartinės lietuvių literatūrinės kalbos priežasties konstrukcijose. Kalbotyra 9, 35–49. Drotvinas, L. 1964: Priežasties ir tikslo sudėtinės konstrukcijos XVI–XVII a. lietuvių kalbos raštuose. Kalbotyra 10, 19–52. Drotvinas, L. 1967: P respondent?