Mažmožis

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLVIII (2003), 177–184 MEGJEGYZÉSEK Remarks MAŽMOŽIS A žemaičių nyelvjárási žiaudrus, žiudrus melléknevek felkeltették a baltimore- -i egyetem baltista kutatója, Steven Young figyelmét a „Lithuanian žiaurūs: žiudrus” (Acta Linguistica Lithuanica 47, 109–115) című igen érdekes cikkben. A DONZ 453., 458. oldaláról átvett mondatok mintha néhány megjegyzést igényelnének: pakulines laba: 2odros a.udeklas; vi.kšręs Z0dros | pjd.usta ližūvę givuol'ūn. A második mondatban a Zodros nem žudrūs, hanem žiudrūs alakban transzponálandó: vikšris žiudrūs pjausto liežūvį gyvoliuon (dat. sing.; nom. givuolis | g'ivūolis; itt a régi, hagyományos déli žemaičiai varniškiai beszédben a dat. sing. -w > -uo végződéséhez egy nem etimologikus n járul). Nem žudrus szerepel, hanem bizonyára az én egyértelmű korrektori hibám vezette félre a szerzőt, jóllehet a szóféle —žiudrus, vagyis a Ziudrus szóval meghatározott valamennyi mondat (a szöveggyűjtés, amely 6 évig (1969–1975-- ben) tartott, a tiltásokkal, panaszokkal stb. együtt nagyon elhúzódott). Az élő nyelvben ez a melléknév mára feledésbe merülőben van, leggyakrabban az idős falusi emberek használják; Gyökerei a žiaud-, žiudtövekre vezethetők vissza, ezért csupán žiudrūs léteznek, a távoli vidékek azon kutatói pedig, akik nem ismerik ezt a tájszótárt, olykor elbizonytalanodhatnak, és egy nem létező *žudrus szót kezdhetnek idézni. Vytautas Vitkauskas Beérkezett: 2003. 05. 05. Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio g. 5, 2055 Vilnius, Litvánia AZ ÁLLÍTÓLAGOS NULLA KOPULÁRÓL Ez a szöveg elsősorban az olyan mondatok megvitatására szolgál, mint: A bátyám fogyatékos; Az állandó köhögés — súlyos megbetegedés tünete és hasonlók. A Mai litván nyelv grammatikájában (Vilnius: Mokslas, 1994) ezeket névszói mondatoknak tekintik, amelyek háromtagú modellnek felelnek meg, mivel az Oras gražus mondatról úgy tartják, hogy nulla kopulát tartalmaz (612. o.). Mielőtt e szűk kérdésben vitába bocsátkoznék, mindjárt kezdetben megemlítek két állítást, amelyek nélkül a vita értelmetlen, és amelyekhez szigorúan igyekszem tartani magam. Az első állítás: Semminek sincsenek ismertetőjegyei. Tréfásan másképpen is mondom: Senkinek sem nő a haja. Úgy tűnik, hogy az állítás megfogalmazása Immanuel Kantnak tulajdonítható, de erre nem emlékszem biztosan. Mivel azonban az állítások igazságát nem tekintélyre alapozom, számomra az is elegendő, hogy igaznak tartom. A logika szóval közvetlenül senki sem operál, de az osztályok elméletében elfogadott a zérus-, vagyis az üres osztály (felhívom a figyelmet arra, hogy zérusnak az ábrázolására használt jel alapján nevezik, üresnek pedig — aszerint, hogy annak