Dėl lietuvių kalbos priesaginių denominatyvinių veiksmažodžių semantikos

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA L (2004), 55 – 77 A litván nyelv denominatív képzővel képzett igéinek szemantikájáról* Jurgis Pakerys Vilniaus universitetas A litván névszói és melléknévi alapú igék jelentéseit és kategóriáit már többször leírták. Amellett érvelek, hogy ezek a leírások szisztematikusabbá tehetők a háromféle predikációs modell (esszív, inchoatív és kauzatív) alkalmazásával, valamint a tőszavak szintaktikai és szemantikai jegyeinek derivációs parafrázisokban történő elemzésével. 1. BEVEZETÉS A főnevekből és melléknevekből képzett igék derivációs jelentéseit és kategóriáit a litván nyelvészetben már nemegyszer leírták (Paulauskienė 1971: 192–204, 1994: 265–270; Ulyvdas, szerk., 1971: 247–268; Jakaitienė 1972, 1973, 1976: 266–270; Ambrazas, szerk., 1997a: 386–394). Mindazonáltal kevés figyelmet fordítottak a javasolt osztályozások rendszerszerű megalapozására és az azonosított egységek közötti hierarchikus viszonyok megvitatására (kivételnek tekinthetők Geniu šienė (1983: 61t., 1987: 155–159) denominatív visszaható igékről szóló megjegyzései). Az elmúlt ötven évben több jelentős tanulmány jelent meg, amelyekben a névszói igék jelentéseit szintaktikai-szemantikai szerepek alapján rendszerezik, a logikai elemzés elveit alkalmazzák, és tipológiai vizsgálatokat végeznek (Marchand 1964, 1969a, 1969b: 367–371; Clark, Clark 1979; Karolak 1972, Karolak, szerk., 1980; Kaliauščenko 1994, 2000). Ez a tanulmány az említett munkák tapasztalatait kívánja szintetikusan hasznosítani, és néhány újabb megoldást is javasol. A tanulmány célja a litván névszói igék előzetes szintaktikai-szemantikai osztályozásának felvázolása. Nem törekszik nagy mennyiségű új anyag bemutatására, hanem többnyire a tudományos szakirodalomban már meglévő példákra támaszkodik. Ezzel azt kívánja bemutatni, miben különböznek, illetve miben hasonlítanak a korábbi és az itt javasolt megoldások. A tanulmány elején a denominatív igéket (DV)1 tömörített predikatív szerkezetekként értelmezi (2.1), elemzi a jegyek lehetséges predikációs típusait (2.2), majd a szintaktikai-szemantikai funkciók vizsgálatára tér át (3.1–3.4). · A jelentős észrevételekért szeretnék köszönetet mondani Evalda Jakaitienė habilitált professzor asszonynak. A tanulmányban felhasznált irodalom egy része nehezen volt hozzáférhető, ezért hálás vagyok Wojciech Smoczyński habilitált professzor úrnak, amiért lehetővé tette, hogy a krakkói Jagelló Egyetemen vendégeskedhessek; őszinte köszönetet mondok Vincas Urbutis habilitált professzor úrnak, Aleksej Andronov doktornak, Jolanta Gelumbeckaitė doktornak és Mikas Vengrisnek a segítségért. 1 A denominatív igék közé olykor csak a főnévi igéket sorolják. Ebben a tanulmányban a denominatív igék osztályába a főnévi és melléknévi igék, valamint – bár ritkán – a melléknévi igenevekből, számnevekből és névmásokból képzett igék is beletartoznak. 56 | JURGis Pakerys 2. A LEÍRÁS ALAPJAI 2.1. A DV mint predikatív konstrukció Marchand találóan jegyzi meg, hogy „a denominatív igék verbalizált mondatok” (1969b: 368, vö. 31)2. A szerző itt természetesen nem teljes mondatokra – propozíciókra –, hanem névszói argumentumokat tartalmazó predikatív struktúrákra gondol, amelyek a munkaparafrázisokban ismerhetők fel, például: 1 (a) uralkodni ~ KIRÁLYNAK lenni3 (b) litvánosítani ~ elérni, hogy valaki LITVÁNNÁ váljon, litván legyen (c) táborozni ~ TÁBORBAN lenni (d) filmezni ~ elérni, hogy FILM legyen (keletkezzen) (e) villámlani ~ VILLÁMnak lennie, létrejönnie, keletkeznie E parafrázisok, illetve a szóban forgó DV-k lehetséges transzformációs előzményei alapot teremtenek a szintaktikai-szemantikai osztályozáshoz. Marchand rámutat, hogy a parafrázis alapszava alanyi vagy tárgyi predikatívum lehet (1 a, 1 b), körülményhatározói (1 c) vagy tárgyi (1 d) funkciót tölthet be (1964: 105, 1969a: 155köv., 1969b: 368, 371, vö. 33–38)4. Maga az alany (cselekvő) Marchand szerint logikai okokból nem verbalizálható: az alany állítólag leíró összetevő, ezért lehetetlen azt magát leíró összetevővé (predikátummá) alakítani5. A litván nyelvben mégis kivételt képezhetnek azok a DV-k, amelyek alanya az egzisztenciális denominatív predikátumba beépültnek tekinthető (1 e)6, vö. még: viharzik ~ VIHArnAk lennie, fagyos idő van ~ FAGYnak lennie; nappalodik ~ NAPPALnak kezdődnie (keletkeznie); hidegedik ~ kezd HIDEG lenni (hideggé válni). Természetesen ez a megoldás vitatható; az alapszavak itt határozatlan alannyal társuló predikatívumokként is értelmezhetők (bővebben lásd 3.2.1–2). Az alanyi és tárgyi predikatívumokat (Marchand első és második típusát) javasolt egy csoportba vonni, mivel itt lényegében ugyanarról a szintaktikai funkcióról van szó: a tárgyi predikatívumok az alanyi predikatívumok kauzatív változatainak tekinthetők, vö. fehéredni ~ FEHÉRnek lenni (alanyi predikatívum) és fehéríteni ~ elérni, hogy valaki FEHÉR legyen (kauzatív tárgyi predikatívum, lásd bővebben 3.1.). Így összesen négy ilyen modell lehetséges a DV-k parafrázisaiban: (1) a DV parafrázisában az alapszó predikatívum (alanyi vagy tárgyi); 2 „A denominatív igék verbalizált mondatok”, vö. Karolak (1972: 210). 3 A ~ jel után itt és a továbbiakban lehetséges munkaparafrázisok következnek; az alapszavakat kis- és nagybetűkkel emeljük ki. Ritka esetekben ez a kiemelés más elemekre is felhívja a figyelmet. 4 A DV-k szintaktikai értelmezésére nagyobb figyelmet fordító egyéb kutatások közül lásd a lengyel nyelvészek munkáit: Grzegorczykowa (1969); Karolak (1972); Karolak, red. (1980); Bojar (1975); Solecka, Termińska (1979, 1980). 5 „A mondat alanya szükségképpen az igéje által meghatározott elem, ezért nem válhat egy verbalizált mondat meghatározó elemévé” (Marchand 1969b: 368). 6 Az alany szemantikai inkorporációjáról a meteorológiai igék típusú igékben lásd Katkuvienė (1982). DENOMINATYVINIŲ VEIKSMAŽODŽIŲ SEMANTIKA | 57 (2) a DV parafrázisában az alapszó az alany; (3) a DV parafrázisában az alapszó tárgy (közvetlen vagy közvetett); (4) a DV parafrázisában az alapszó határozó. A szintaktikai felosztás legelvontabb szintjének7 túllépése után a kisebb alcsoportok konkrétabb szemantikai szerepek készletének alkalmazásával különíthetők el. Ebben a tanulmányban a folyamatban részt vevő, az eredmény, a tartalom, a birtoklás (birtokolt)8, az eszköz, a hely, az idő és néhány más szereppel fogunk dolgozni; részletesebben lásd a 3.2–3.4. szakaszt. 2.2. A predikáció típusai A predikáció valamely tulajdonságnak egy vagy több argumentumhoz való hozzárendelése (Morkūnas, par., 1999: 495). A denominatív igék a tulajdonságokat változatlanként, változóként és kauzáltként predikálhatják, például: 1) a tulajdonság változatlan (esszív): kvailioti ~ KVAILIU lenni, KVAILIUI-ként viselkedni; baluoti ~ lenni, BALTAM-nak látszani; audroti ~ AUDRAI-nak lenni (zajlani); badauti ~ BADA-t átélve lenni; buriuoti ~ VITORLÁKKAL vitorlázni; žiemoti ~ TÉLEN (valahol) lenni; 2) a tulajdonság változó, önállóan megszerezhető vagy kialakuló (inkoatív)9: kvailėti ~ KVAILIU-vá / KVAILIAM (-esniam) válni; baltėti ~ BALTAM (-esniam) lenni, válni; rasoti ~ RASAI-vá válni, megjelenni; 3) a tulajdonság változó, valamely meghatározott erő által létrehozott (kauzatív): kvailinti ~ úgy hatni, hogy valaki KVAILIU-vá / KVAIlAS-szá váljon, valakit KVAILIU-nak / KVAIlU-nak tenni, tartani; baltinti ~ úgy hatni, hogy valaki BALTAS-szá (-esniam) váljon; juokauti ~ úgy hatni, hogy JUOKAI legyen, JUOKŲ keletkezzen. Az esszív predikációt (1) tekintjük alapvetőnek; ebből vezethető le az inkoatív (2), abból pedig a kauzatív (3), lásd az 1. táblázatot. Ha valamely főnévből vagy melléknévből inkoatív ige képződik (baltas → baltėti), a kauzatív származék kétféleképpen értelmezhető: deverbatívumként (baltėti → baltinti ~ előidézni, hogy BALTĖTŲ), illetve közvetlen denominatívumként (baltas → baltinti ~ előidézni, hogy BALTAS legyen). 1. TÁBLÁZAT. A DENOMINATÍV IGÉK TULAJDONSÁGAINAK PREDIKÁCIÓS MÓDJAI Tulajdonság (x) Változatlan Változó megszerezhető létrehozott Funkció Fesse(x) Fincho(Fesse(x)) Fcaus(Fincho(Fesse(x))) 7A DV-kutatók egy része nem támaszkodik absztrakt szintaktikai funkciókra, hanem aszerint osztályozza a DV-ket, hogy az alapszavak milyen szemantikai szerepeket töltenek be a parafrázisokban (Clark, Clark 1979: 769–781; Kaliauščenko 1994, 2000). Ebben a tanulmányban nem mondunk le a szintaktikai funkciókról, mivel ezek a DV-osztályozás legabsztraktabb szintjét tükrözik, amelyen jól láthatók a szintaxis és a szóalkotás kapcsolatai. 8A teljes egészében (a tulajdonoshoz) tartozó részre, tárgyra gondolunk, vö. a tulajdonost jellemző birtokos szerepével. 9Önmagában azt jelenti, hogy a propozíció nem jelöli meg a tulajdonság felvételének okát. 58 | JURGis PAKERYS Azt, hogy a denominatív igékre a tulajdonságok hármas predikációja jellemző, már Marchand (1969a: 155t.) is megfigyelte. Igaz, itt a szerző csak az angol, német és francia nyelv melléknévi képzett alakjait tárgyalja. A DV-k hármas predikációját Karolak (1972: 214–217; vö. Solecka, Termińska 1979, 1980) és Uluchanov (1977: 117) is felismeri, bár utóbbi a munkadefiníciók leírásában (131–193) nem alkalmazza rendszeresen ezt a modellt. Kaliuščenko logikailag további három negatív változatot vesz számításba: „nem rendelkezni a tulajdonsággal”, „elveszíteni a tulajdonságot”, „okozni, hogy elveszítse a tulajdonságot”. A szerző a hármas (hatszoros) predikáció modelljét alkalmazza a birtokos, attribútív, lokatív, állapotot kifejező predikatív, valamint részben az esemény-DV-k tárgyalásakor (Kaliuščenko 1987, 1994: 40–77, 98–102, 108–114; 2000: 22–44, 56–59, 63–67). 3. A DENOMINATÍV IGÉK FŐ TÍPUSAI 3.1. Predikatív DV-k Parafrázisaikban az alapszavak a mondatalany vagy a tárgy kötelező predikatívumai10, amelyek a tulajdonságokat esszív (2 a, b), inchoatív (3 a, b) és kauzatív (4 a, b) módon rendelik hozzá: 2 (a) Petras kvailioja ~ Petras yra KVAIlYS, elgtasi kaip KVAIlYS (b) Laukai baltuoja ~ Laukai yra, rodosi BALTI 3 (a) Petras bolondul ~ Petras BOLOND lesz, BOLONDként viselkedik (b) A vászon fehéredik ~ A vászon FEHÉR lesz 4 (a) Birutė bolondítja Petrast ~ Birutė BOLONDként tartja (teszi) Petrast (b) Ona fehéríti a vásznakat ~ Ona FEHÉRRÉ teszi a vásznakat / azért, hogy a vásznak FEHÉREDJENEK Az ezekkel az igékkel predikált tulajdonságokat rendszerint főnevek (a) vagy melléknevek (b) fejezik ki; olykor melléknévi igenevek (išdykauti ~ būti, elgtis kaip IŠDYKUSIAM, ištvirkauti ~ būti, elgtis kaip IŠTVIRKUSIAM), számnevek (pirmauti ~ būti PIRMAM) vagy névmások (savinti ~ veikti, kad imtų būti SAVO, SAVU) is előfordulnak. Ha az alapszó főnév, az ige nem feltétlenül annak valamennyi szemantikai jegyére épül (2 a), hanem csak néhányra, például a beszédre vagy a mozgásra: žemaičiuoti ~ kalbėti kaip ŽEMAIČIUI, vėžlinti ~ judėti kaip VĖŽLIUI. Amikor a tulajdonság hasonlóság alapján történő predikációját vizsgálják, a kutatók gyakran külön alcsoportokat hoznak létre, vagy speciális szemantikai funkciókat határoznak meg (vö. fsim, Solecka, Termińska 1979: 58, 1980: 20–22). Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy olykor előfordulnak olyan, levezetett jelentésű főnevek, amelyek már maguk is a hasonlóság viszonyára épülnek; így az ezekből képzett igékben ezt a viszonyt már nem szükséges felismerni. Például a beždžioniauti közvetlenül a beždžionė ’másokat utánzó, majmoló’ jelentésű szóhoz kapcsolható, nem pedig a beždžionė ’emberhez testfelépítésében hasonló emlősállat (Simia)’ jelentéshez (LKŽI(2) 793). Más szóval az összehasonlítás 10 Apie laisvuosius ir būtinuosius predikatyvus žr. Holvoet (2003). DENOMINATYVINIŲ VEIKSMAŽODŽIŲ SEMANTIKA | 59 a funkció nem mindig ismerhető fel magának a DV-nek a struktúrájában; eredményének az alapszavak is tekinthetők. Az eszívuszi (2 a) típusú DV-ket agentív igéknek is javasolták tekinteni, mivel parafrázisaikban alapszavaik agentív szerepet töltenek be (Clark, Clark 1979: 773t.): 5 (a) John levágta a tehenet (b) John azt tette a tehénnel, amit az ember rendesen elvárna [hogy egy mészáros tegyen egy tehénnel] Az ilyen igéket agentívnek nevezni kézenfekvő, mivel szemantikájuk középpontjában egy aktív alany áll. Ez azonban pontatlan – hiszen az alapszó nem magára az alanyra utal, hanem egy, az alanyt jellemző kifejezés része (5 b). Következésképpen a szemantikai szerepek vizsgálata előtt elvégzett szintaktikai elemzés kizárja a képzett szó helytelen értelmezését. A kauzatív (4 a) típusú eseteket egyes kutatók cél- (goal) igéknek tekintik (Clark, Clark 1979: 774t.). Ez érthető, mivel a kauzatívumok (akárcsak a (3 a) típusú inchoatívumok) egy cselekvés (folyamat) bizonyos határát feltételezik, amelyet elérendő eredménynek (célnak) tekinthetünk. A predikatív inchoatívumok és kauzatívumok fő funkciója bizonyos változások, átalakulások jelölése, amikor egy tárgy új tulajdonságokat szerez (vagy ilyenekkel ruházzák fel) (3 a, b; 4 a, b); ezért transzformatív eredményigéknek is nevezhetők. Ezek a DV-k állnak a legközelebb az objektív és szubjektív eredményigékhez, például: sorokat írni ~ SOROKAT (verseket) készíteni, alkotni, filmezni ~ FILMET készíteni, alkotni, tréfálkozni ~ TRÉFÁKAT űzni, rozsdásodni ~ ROZSDÁVAL bevonódni, hámlani ~ HÁMLÁSSAL jelentkezni stb. (bővebben lásd 3.2.2, 3.3.1). A predikatív és szubjektív / objektív eredményigék közötti fő különbségek a következők: 1) a szubjektív és objektív eredményigék egy új dolog önálló létrejöttét (rozsda, hámlás) vagy létrehozását (sorok, film, tréfák) predikálják, a predikatívak pedig a tárgy átalakulását (2 a, b; 3 a, b); 2) a predikatív kauzatívumok nem lehetnek intranzitívak. Mindazonáltal nehéz éles határt húzni a tulajdonságokkal való felruházás, illetve egy új tárgy létrejötte vagy megalkotása között. Egyes főnévi predikatív igék objektív eredményigékként is értelmezhetők, amelyek közvetlen tárgyai forrás („anyag”) szerepet töltenek be, vö.: 6 (a) embereket csoportosítani ~ az embereket CSOPORTOKKÁ alakítani, CSOPORTOK tulajdonságaival felruházni: emberekből CSOPORTOKAT létrehozni, megalkotni; (b) pénzt áldozni ~ a pénzt ÁLDOZATTÁ tenni, az ÁLDOZAT tulajdonságaival felruházni: pénzből ÁLDOZATOT létrehozni, megalkotni; (c) a burgonya elszenesedik ~ a burgonya a SZÉN tulajdonságait veszi fel: a burgonyából SZÉN képződik, keletkezik. Külön megjegyzést érdemelnek azok a DV-k, amelyek jelentése: „annak tartani, annak nevezni, amit az alapszó kifejez”, például: dėdžiuoti ’NAGYBÁCSINAK nevezni’, tujinti ’TE-vel megszólítani, az egyes szám második személyű, a TE névmást implikáló alakokat használni’, tamstinti ’TAMS- 60 | JURGיס PAKERYS TA’. Ezen DV-k működési jelentése kissé távolinak tűnhet a többi predikatív kauzatívumétól („előidézni, hogy valaki valamivé (valamilyenné) váljék”). A különbség csupán annyi, hogy a válást gondolkodási („valaminek tartani”) vagy performatív („valaminek nevezni”) cselekvések okozzák. Ezért Marchand megalapozottan sorolja a beszédigéket a tárgyi predikatívumok közé (1964: 110, 1969b: 369). Más kutatók kevésbé rendszeresen járnak el: instrumentális jelentést látnak bennük (Clark, Clark 1979: 777: az angol sir ’sirnek nevezni, sirnek szólítani’ igét a a tábornok uram kifejezésben a vegyes [eszközök] közé sorolják), vagy a ’nevezés’ igéit külön beszédigecsoportba vonják össze, miközben a ’valaminek tartani, kezelni’ igéket a predikatív kauzatívumok között tárgyalják (Kaliuščenko 1994: 68t., 104; 2000: 38, 60)11. A predikatív litván DV-k csoportjának elkülönítése nem új keletű; erről már Geniusienė tanulmányaiban is szó esett (1983: 61, 1987: 156). Igaz, predikatívnak itt csak a főnévi származékokat nevezik, például: vendégeskedni ’vendégnek lenni’: svečias; rokonoskodni ’rokonnak lenni, rokonná válni’: rokon; cukrosodni ’cukorrá válni’: cukor. Jakaitienė munkáiban az említett DV-k szintaktikai aspektusa nem kap hangsúlyt: a predikatív igéket állítólag az egyezés és az állapot kategóriájához sorolják (szembeállításuk az alany aktivitásán: inaktivitásán alapul, vö. ügyvédként tevékenykedni: feketélleni), az inchoatívumokat az állapotváltozás, a kauzatívumokat pedig az okozó kategóriához (Jakaitienė 1973: 64–66, 1976: 269; Ambrazas, red., 1997: 387–393; vö.: Ulvydas, red., 1971: 248t., 252–255, 258t., 262, 264t., 267; Paulauskienė 1994: 266–270). 3.2.1. AZ ALANYI DV-K ELKÜLÖNÍTÉSÉNEK PROBLÉMÁJA. Már említettük (2.1), hogy az alanyi DV-k elkülönítése szokatlan, Marchand véleménye szerint pedig logikailag lehetetlen12. Figyelemre méltó, hogy Marchand az angol nyelv igeképzését írja le (1969b), cikkeiben (1964, 1969a) pedig az angol mellett a német és a francia DV-ket is vizsgálja. Ezekben a nyelvekben egyaránt vannak üres alanyok (üres alanyok), ezért a szerző megjegyzi, hogy a időjárási igék predikatívként is értelmezhetők (1964: 116), vö. Clark parafrázisával: Esik az eső ~ Az időjárás azt a tevékenységet végzi, amelyet normális esetben az esőtől várnánk (Clark, Clark 1979: 780). E megjegyzés ellenére Marchand a tárgyalt igéket mégis az objektumiak közé sorolja13. A litván nyelvben nincsenek olyan szavak, amelyek az üres alany funkcióját töltenék be, ezért bizonyos DV-k szintaktikai szubjektumi értelmezése nincs kizárva. Arról, hogy a parafrázisokban alapszavaik nem töltenek be predikatív funkciót, a negatív transzformációk alapján győződhetünk meg, vö. (7 b) és (8 b): 7 (a) Tegnap viharos idő volt ~ Tegnap volt VIHAR (b) Tegnap VIHAR nem volt 11 E cikk predikatív DV-it Kaliuščenko osztályozásában attribútívoknak nevezik, predikatívoknak pedig a cselekvések, állapotok stb. megnevezései által motivált igéket tekinti (lásd 1994: 94tt., 2000: 54tt.). 12 Subjektinių anglų kalbos DV grupę skiria Kuricyna (1985: 70t.), bet ji šį terminą taiko tiesiog intranzityviniams veiksmažodžiams aprašyti (angl. to vagabond, to seal, to panic ir pan.). 13 Egyébként Clarkék itt is az objektum szemantikai szerepét látják: „there are a few element verbs, which are still another kind of object verb“ (Clark, Clark 1979: 780). DENOMINATYVINIŲ VEIKSMAŽODŽIŲ SEMANTIKA | 61 8 (a) A farkas ÁLLAT (b) A farkas nem (növényevő) ÁLLAT (*A farkas nem (növényevő) ÁLLATNAK) Amint látható, a névszói állítmányi rész a tagadó propozíciókban nincs birtokos esetben jelölve, ezért az egzisztenciális szemantikai nominativusi mondatokban teljesen indokolt szintaktikai alanyt (és nem predikatívumot) felismerni. Ezt javasolta például Balkevičius (1963: 147 skk.), de kivételekkel (149 skk.). Az egyik kivételszabály a következő: „A nominativusi mondat nominativusa predikatív központként állapotot jelölő nominativusnak (állítmánynak) tekintendő [...], ha ennek a nominativusnak a funkciója analóg a kontextus többi mondatának állítmányi funkciójával”. A A tetőkről CSÖPÖG, a földön TÓCSÁK példát kommentálva a szerző azt állítja, hogy „az egymás mellett álló mondatok fő részei [...] a csöpög, tócsák [...] homogének, mivel több, párhuzamosan zajló jelenséget jelölnek” (Balkevičius 1963: 151, vö. 142). Mindazonáltal, ha a tócsák szót alanynak tekintjük, a jelenségek párhuzamossága semmilyen módon nem sérülne: hiszen a csöpög mellett ott van a lenni ige is, vö. A tetőkről CSÖPÖGÖTT, a földön tócsák VOLTAK. Így tehát itt a lenni ige értelmezése a lényegi kérdés: a tagadó transzformációk mégis inkább az egzisztenciális jelentést támasztják alá, nem pedig a predikatív kopula funkcióját. A nominativusi mondatok egzisztenciális szemantikáját „A mai litván nyelv grammatikája” is megjegyzi, amely róluk a következőket írja: „Az ilyen mondatok egy tárgyról vagy jelenségről közölnek valamit, annak LÉTEZÉSÉT nevezik meg” (Ambrazas, szerk., 1997: 617; kiemelés tőlem – J. P.). Igaz, e mondatok modelljét mégis predikatív kopulával adják meg (Vf₍cop₎ Nₙ). A „Litván nyelv grammatikája” az egzisztenciális nominativusi mondatok külön alcsoportját is leírja (Ul vydas, szerk., 1976: 628 skk.). Ezt az egzisztenciális lenni értelmezést azokban az esetekben is meg lehet próbálni alkalmazni, amikor melléknévi semleges nemű alakokat használnak: (9) Namie šaltėjo ~ Namie ėmė būti (darėsi) ŠALTA Azt, hogy a semleges nemű alakok alanyként is szerepelhetnek, már régen megfigyelték; vö. Jablonski példáit (1911: 19 = 1957: 453): Innen már árad a JÓ; a KETTŐSÉG sem hiányzik; ROSSZ is történhet; a régiből ÚJ születik. Mindazonáltal a (9) típusú példákat rendszerint predikatív kopulával írják le, lásd például Ambrazas, szerk., 1997: 617 (Vf₍cop₎ Adj₍neutr₎/Adv). Milyen érvekkel lehetne alátámasztani, hogy ezeket a mondatokat összehasonlítsuk a (7) típusú, egzisztenciálisan értelmezett mondatokkal? A tagadó transzformációknak itt nincs bizonyító erejük, mivel a semleges nemű alakok nem ragozódnak. Igaz, néhány esetben a várt semleges nemű alakok helyett a melléknév hímnemű egyes számú birtokos esete használatos (lásd Paulauskienė 1994: 216 skk.), de ezek nem kapcsolódnak a tagadáshoz, vö.: otthon HIDEG volt; otthon nem volt HIDEG; *otthon nem volt HIDEG. Másfelől megfigyelték, hogy ezeket a semleges nemű alakokat melléknévi absztraktumokkal lehet helyettesíteni; azt írják, hogy „a semleges nemű alak az állapotot tárgyként jelenti” (Paulauskienė 1994: 215), vö.: Az erdőben teljes a CSEND; az erdőben teljes a CSEND. Következésképpen a (9) típusú mondatok szerkezetileg megfelelnek a tárgyalt (7) típusú mondatoknak. Emellett mindkét mondattípusban a lenni ige ‘létezni’ jelentése azt mutatja, hogy közvetlenül kapcsolódik a hely- (és idő-)határozókhoz, vö. Salomėja Nėris versének sokszor idézett részletével: Ősz van PÁRIZSBAN. Esős idő. A SUGÁRUTAKON világos van. A mondatrészek jelöletlen sorrendi modelljéhez tar- 62 | J U R G I S P A K E R Y S Lehetséges változat a körülmény kezdeti elhelyezésével: Tegnap vihar volt; Az erdőben csend volt. Figyelemre méltó, hogy ez a szórend megfelel a meghatározatlan mennyiséget kifejező tényezőt tartalmazó egzisztenciális szerkezeteknek, például: Az udvaron gyerekek voltak. Következésképpen bizonyos szempontból a (9) és a (7) típusú mondatok (illetve denominatív igék) közel állnak egymáshoz. Érthető módon vitatható, és részletesebb vizsgálatot igényel, hogy az említett főneves, különösen pedig a nemsemleges melléknévi alakokat tartalmazó mondatokban szintaktikai alanyokat (cselekvőket) feltételezzünk14. A DV korábbi kutatásaiból érdemes kiemelni Geniusienė javaslatát, hogy különítsük el a szubjektív reflexív DV-ket, például: šmeklotis ‘šmeklommá válni, šmeklomként mutatkozni’ (1983: 61, 1987: 157). Igaz, a szerző itt az alany szemantikai szerepéről beszél, nem pedig a szintaktikai alanyról (cselekvőről). Kaliauščenk(o) (1994: 109–114, 2000: 63–67) a természeti jelenségeket jelölő igéket az „eseményigék” külön csoportjaként írja le (событийные глаголы, Ereignisverben), és parafrázisaikban nem tételez fel alanyt (cselekvőt) (1994: 109, 28. jegyzet; 2000: 63, 24. jegyzet)15. 3.2.2. A SZUBJEKTÍV DV-K SZEMANTIKÁJA. Már említettük, hogy e DV-k parafrázisaiban az alapszavak az alany (szintaktikai alany) pozícióját foglalják el, például: 10 (a) ma borús, esős idő van ~ ma van (létezik) BORÚS IDŐ (b) már hajnalodik ~ már kezd nappal lenni (kivilágosodik) (c) most korán világosodik ~ most korán kezd VILÁGOS lenni / VILÁGOSSÁG támad (d) a kapu rozsdásodik ~ a kapun rozsda kezd lenni (keletkezik) E DV-k alanyainak létezését vagy egzisztenciális (10 a), vagy inchoatív (10 b, c, d) módon jellemezzük. Az egzisztenciálisan predikált alanyok természeti erőket és spontán jelenségeket jelölnek, amelyeket a szemantikai funkciókat vizsgáló kutatók a folyamat végrehajtójaként vagy az állapot, illetve folyamat elszenvedőjeként írnak le (Jakaitienė 1988: 62; Slížienė 1994: 20). Az inchoatív predikáció egy bizonyos eredmény létrejöttét, kialakulását jelöli (vö. az eredményelszenvedő fogalmával: a városban lázadás tört ki, Slížienė 1994: 20). A szubjektív egzisztenciális és inchoatív DV-k között esetenként nehéz éles határt húzni. Például az a távolban villámlik, a tenger hullámzik állítások kétféleképpen parafrazálhatók: a távolban villámok vannak: a távolban villámok kezdenek lenni; a tengerben hullámok vannak: a tengerben hullámok kezdenek lenni. Az egzisztenciális szubjektív DV-k gyakran személytelenek, de olykor megnyitják az alanyi pozíciót, amelyet vagy tautologikus alany foglal el (ilyen típusú példák: vihar viharzik, villámok villámlanak, további példákért lásd Katkuvienė 1979: 43. o. és köv.), vagy egy másik, helyet megjelölő főnév (az égbolt villámlik). Ha az ebben a pozícióban szereplő alany kauzatív ágens szerepét tölti be, az ilyen igét nem helyénvaló szubjektív DV-nek tekinteni, például: Aki túl magasra kapaszkodik a fekete felhőkbe, annak a MENNYDÖRGÉS sokszor villámlással parancsolja, hogy térjen vissza (LKŽXX 73; kiemelés tőlem – J. P.). Ezért meg kell különböztetni a žaibuoti1 ‘villámok vannak, megjelennek’ és a žaibuoti2 ‘úgy hatni, hogy villámok kezdjenek lenni (keletkezzenek)’ jelentésű igét. 14 Nem szabad megfeledkezni arról, hogy maguknak a nemsemleges alakoknak a szófaji besorolása is problémás; lásd már Kazlauskas 1965: 175. o. és köv. megjegyzéseit. Ha ezek az alakok nem tekinthetők mellékneveknek, akkor denominatív igéik osztályozásakor egyáltalán nem kell tárgyalni őket. 15 Dėl subjektinės pamatinių žodžių funkcijos galimybės dar žr. Kaliauščenk(o) (1994: 39t., 2000: 21). DENOMINATYVINIŲ VEIKSMAŽODŽIŲ SEMANTIKA | 63 Az inchoatív szubjektumi DV-kre eredményszemantika jellemző; összevethetők az objektumi eredmény-DV-kkel (lásd 3.3.1). Az objektumi eredmény-DV-k abban különböznek, hogy propozícióikban meg van jelölve a verbalizált (igésített) eredményt okozó erő (vö. a fent említett žaibuoti, illetve žaibuoti2 példákkal). A szubjektumi inchoatív DV-k esetében ez az erő nincs megjelölve, ezért gyakran személytelenek. Ha egy ilyen DV argumentumszerkezetében megnyílik az alany pozíciója, a parafrázisban ez lokatív vagy benefaktív (címzetti, az esemény befogadóját jelölő) szemantikai pozíciónak felel meg (a parafrázisban az alany helyét az alapszó foglalja el), például: LAUKAI rudenėja ~ LAUKUOSE ima būti ruduo; VARTAI rūdija ~ ANT VARTŲ ima būti (randasi) rūdžių; LANGAI rasoja ~ ANT LANGŲ ima būti (susidaro) rasa; PETRAS prakaituoja ~ PETRUI ima būti (randasi, išsiskiria) prakaitas. Igaz, egyes esetek vitathatók – mondjuk, az utolsó példában, ha Petrast a verejték keletkezésének okaként, okozójaként értelmezzük (vö. Petras išskiria PRAKAITĄ), a prakaituoti igét az objektumi eredményigék közé lehetne sorolni (3.3.1). Petras azonban itt nem a verejték közvetlen okozója, a verejtékezés tekintetében végzett tevékenysége nem tudatos, célszerű és irányított, ezért a kauzatív értelmezés kétséges (vö. más, nem kontrollált eredményeket: veidas strazdanoja(si) ~ ant veido atsiranda STRAZDANŲ; žaizda kraujuoja ~ žaizdoje atsiranda KRAUJO, saulė SPINDULIUOJA ~ iš saulės randasi SPINDULIAI)16. Hasonló okokból az alanyos inchoatív DV-k közé sorolható az „utódok világra jövetele” kis csoportja is: ėriuotis, paršiuotis, veršiuotis és hasonlók. A spontán keletkezés jelének feltehetően a visszaható elem is tekinthető17. Figyelemre méltó, hogy a jelentésében közeli, nem visszaható vaikuoti tautologikus tárgy pozícióját is megnyithatja: Vaikų nevaikuok, kol neišgysi (LKŽXVII 904). Az itt tárgyalt igéket a kutatók gyakran a tárgy logikai-szemantikai fogalma alapján írják le. A verba meteorologica-ról szóló döntések már korábban szóba kerültek, ezért a veidas strazdanoja(si), Petras prakaituoja, karvė veršiuojasi típusú példákra vonatkozó javaslatokat kell megvizsgálni. Marchand az eredménytárgyak alfejezetében tárgyalja ezeket, amelyen belül a kiválasztás, a beborítás, az utódok világra hozása és más csoportok különülnek el (1964: 116; 1969b: 370). Clark és Clark tanulmányában a spontán és az okozott eredmények a cél (goal) közös csoportjában szerepelnek (ide tartoznak a predikatív DV-k is, lásd Clark, Clark 1979: 774t.). Geni šienė az objektumi visszaható igék csoportjában említi a veršiuotis igét, valamint a nem kontrollált eredményeket feltételező lett sakņoties (: sakne), pumpuroties (: pumpurs); a litván geležiuotis ‘rozsdásodik’ az instrumentális igék között szerepel (1983: 61t., 1987: 157). Kaliuščenko az objektumi DV-kről szóló fejezetben írja le az anyagok vagy más dolgok környezetbe történő kibocsátásának alcsoportját, amelybe a kraujuoti, veršiuotis igék és hasonlók tartoznak (1994: 80t., 2000: 45t.). A keletkező dolgok és keletkezésük helyei, illetve címzettjei között birtoklásszerű kapcsolat alakulhat ki. Ezért teljesen logikus Kaliuščenko döntése, hogy elkülöníti a kvázibirtoklási DV-k alcsoportját, amelybe a plunksnuotis, lapoti, kirmyti igék és hasonlók tartoznak (1994: 45t., 2000: 25t.). Igaz, a szerző osztályozásában ez az alcsoport nem az objektumi igék, hanem a birtoklási DV-k önálló fejezetéhez tartozik (vö. 3.3.3). 16 Apie veiksmų (ne)kontroliavimą žr. Holvoet (1991: 60t., 163t.). 17 Vannak olyan javaslatok is, amelyek szerint a DV alanya itt aktív cselekvőként, okozóként, nem pedig benefaktívumként értelmezendő (Solecka, Termińska 1980: 23). 64 | JURGis PAKERYs A litván nyelvészetben nem szokás szubjektumi DV-ket elkülöníteni. Mindazonáltal a közölt parafrázisokból és munkadefiníciókból arra lehet következtetni, hogy az itt tárgyalt DV-k szubjektumi értelmezése nem lenne kifogásolható, vö.: „A -(i)uoti képzős denominatív igék jelenthetik [...] az alapszóval jelölt jelenség vagy dolog ÖNMAGÁTÓL TÖRTÉNŐ KELETKEZÉSÉT, LÉTEZÉSÉT, például: banguoti, debes(i)uoti, dūmuoti, gaisruoti, garuoti, kraujuoti, pūliuoti, speiguoti, spinduliuoti, žaibuoti” (Ul vydas, red., 1971: 248, vö. 254, 258, 262; kiemelés tőlem – J. P.); „[az állapotváltozást jelentő igék] spontán végbemenő cselekvést, azaz olyan folyamatot jelentenek, amelynek során valami fokozatosan megváltoztatja az állapotát, vagy lassanként keletkezik”, „[az állapotot jelentő igék] valaminek a létezését jelentik” (Ambrazas, red., 1997: 390, 393; vö.: Jakaitienė 1973: 35, 43; Paulauskienė 1994: 267t.). 3.3. Objektumi DV-k Parafrázisaikban az alapszavak közvetlen vagy közvetett tárgyak, például: 11 (a) Ieva filmez ~ Ieva FILMET készít (b) A diákok sportolnak ~ A diákok SPORTOT űznek (c) Onutė fél a farkastól ~ Onutė félelmet érez a farkastól (d) Petrasnak volt ~ Petras egyre több VAGYONNAL rendelkezik (e) Mikas horgászik ~ Mikas HORGÁSZBOTOT használ A tárgy szemantikáját figyelembe véve az igék következő csoportjai különíthetők el: eredményigék (11 a), tartalmi igék (11 b, c), birtoklási igék (11 d) és instrumentális igék (11 e). 3.3.1. EREDMÉNYIGÉK. Az eredmény szemantikai szerepét nem mindenki értelmezi egyformán; olykor inkább a transzformatív aspektusa kerül előtérbe, vö.: „Az eredmény [...] [olyan] funkció, amely arra a dologra jellemző, amivé egy másik dolog átalakul vagy átalakítják, létrehozzák” (Šlizienė 1994: 22). Már említettük (3.1), hogy itt a prototipikusan transzformatív eredményeket a predikatív DV-k közé soroljuk, objektumi eredményigéknek pedig azokat a DV-ket tekintjük, amelyek alapszavai a parafrázisokban létrehozott konkrét és absztrakt tárgyakat jelölnek (vö. az eredménypáciens fogalmával – Šlizienė 1994: 20), például: 12 (a) A fiúk tréfálkoznak ~ A fiúk TRÉFÁKAT találnak ki (csinálnak) (b) Jonas filmez ~ Jonas FILMET készít A predikáció szempontjából az objektumi eredményigék kauzatívnak tekinthetők („úgy cselekszik, hogy az alapszóval jelölt dolog létezni kezdjen”). A szubjektumi eredményigékkel komplementer eloszlási viszonyban állnak: az utóbbiaknál az okozó nincs megjelölve, az előbbieknél viszont igen. Megjegyzendő, hogy a kauzatív eredmény-DV-k közvetlen tárgyakat is vonzhatnak magukhoz; ezek a parafrázisokban átadják ezt a pozíciót az alapszóval jelölt eredménynek, maguk pedig a közvetett tárgyak helyét foglalják el, például: DENOMINATYVINIŲ VEIKSMAŽODŽIŲ SEMANTIKA | 65 13 (a) A dohányzás károsítja az egészséget ~ A dohányzás EGÉSZSÉGKÁROSODÁST okoz (b) Az apa krumplit barázdál ~ Az apa BARÁZDÁKAT húz a KRUMPLIBA (c) A nagymama füstöli a méheket ~ A nagymama FÜSTÖT bocsát a MÉHEKRE (d) Az öreg pipázik ~ Az öreg FÜSTÖT bocsát ki a PIPA segítségével A kauzatív objektumi igék eredménye tautologikusan közvetlen tárgyként is használható (vö. a szubjektumi DV-k tautologikus alanyait), például: (e) Ona vidám DALT énekel; Ieva új FILMET forgat A (13 a–d) példák világosan mutatják az objektumi és a predikatív eredmények közötti különbséget: az utóbbiak által vonzott közvetlen tárgyak a daryti, versti ‘csinálni, tenni; változtatni’ igékkel alkotott parafrázisokban megtartják (vagy meg tudják tartani) ezt a pozíciót, vö. a (6 a–b) példákkal, valamint a lehetetlen (13 a–d) parafrázisokkal: *egészséget kárt csinálni, *krumplit barázdává csinálni, *méheket, pipát füstté változtatni. Némileg problematikusak azok a DV-k, amelyek alapszavai a cselekvés eredményét (nomen resultati) és magát a cselekvést is (nomen actionis) jelenthetik, vö. darbuotis és DARBAS₁ ‘célirányos tevékenység eredménye’, DARBAS₂ ‘célirányos tevékenység, munka’. A darbuotis ige szemantikájából ítélve az eredmény nem aktualizálódik, csak maga a tevékenység, elfoglaltság fontos, tehát ez a DV nem tekinthető eredményigének. Egyes esetekben a cselekvés eredményének szemantikája jelentősen elhalványulhat, vö. a mozgást jelölő igékkel: šuoliuoti ~ UGRÁSOKAT tenni, žingsniuoti ~ LÉPÉSEKET tenni. Érthető módon vannak köztes esetek is, amelyekben nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy az alapszó eredményként vagy magaként a tevékenységként, annak tartalmaként aktualizálódik (vö. a tartalmi igékkel – 3.3.2), például: maištauti ~ LÁZADÁST szítani, előidézni / részt venni a LÁZADÁSBAN, LÁZADÁSSAL foglalkozni; kerštauti ~ BOSSZÚT állni / BOSSZÚVAL foglalkozni. A tárgyalt eredményjelölő objektumi DV-ket Marchand különbözteti meg a legvilágosabban a predikatív objektumiaktól (1964: 115–117, 1969b: 370t.). Az előbbiek közé sorolja a cselekvésnevekből képzett igéket is, például: angol curtsy ‘meghajolni, pukedlizni’: curtsy ‘pukedli’; német streiken ‘sztrájkolni’: Streik ‘sztrájk’ (lásd még 1964: 105t.). A rezultatyviniai objektiniai és predikatyviniai DV-ket olykor egyetlen – cél (goal) – csoportban mutatják be, bizonyos szemantikai alcsoportokkal, valamint a tranzitív és intranzitív igék külön alfejezeteivel (Clark, Clark 1979: 774t.). Az objektumi DV-k csoportját Geniusienė tanulmányai különítik el (1983: 61, 1987: 157). Az itt bemutatott esetek legalább egy része eredményigeként értelmezhető, például: garsiuotis (‘hangokat kiadni’). A szerző a nomina actionis és nomina resultati képzésű visszaható DV-ket nem tekinti objektuminak; szemantikai ekvivalenciát (de nyelvtani – szófaji – különbséget) lát közöttük, például: darbuotis: darbas, galynėtis: galynės ‘birkózás, küzdelem’, revanšuotis: revanšas, tyčiotis: tyčios ‘gúnyolódás’, aikštytis: aikštis ‘szeszély, hóbort’¹⁸ (1983: 62, 1987: 157t.). Kaliauščенko az ebben a cikkben eredményigének tekintett DV-ket a predikáció háromféle (hatféle) módjával kapcsolja össze- 18 Greta pateikiama pora ryžtis: ryžtas (1987: 158) interpretuotina atvirkščiai – čia daiktavardis išvestas iš veiksmažodžio. 66 | JURGIS PAKERYS delio netaiko ir juos aprašo bendroje objektinių veiksmažodžių grupėje (1994: 77–82, 2000: 44–47). A litván nyelvészetben az objektumi rezultatívumokat rendszerint a cselekedtető kategóriaként írják le (néha a predikatív kauzatív DV-k mellett) (Ambrazas, red., 1997: 387–389; vö.: Ulvydas, red., 1971: 248, 253t., 258, 262, 265; Jakaitienė 1973: 64, 1976: 269; Paulauskienė 1994: 266–268). 3.3.2. TARTALMI DV-K. Parafrázisaikban az alapszavak olyan cselekvések, történések vagy állapotok tartalmát jelölik, amelyekkel az alany foglalkozik (14 a), amelyekben részt vesz (14 b), vagy amelyeket átél (14 c, d): 14 (a) Rimas tanul ~ Rimas TANULMÁNYOKKAL foglalkozik (b) Az igazgató ülésezik ~ Az igazgató részt vesz az ÜLÉSEN, az ÜLÉSSEL foglalkozik (c) Az anya bánkódik ~ Az anya BÁNATOT él át (d) Ona gyönyörködik a szoborban ~ Ona átéli a szobor SZÉPSÉGÉT Ezek az igék általában esszív módon predikálják a tartalmakat, de kauzatívumok is előfordulnak, például: Az anya megszégyeníti a fiát ~ Az anya eléri, hogy a fia SZÉGYENT érezzen, éljen át (vö. gėdytis ~ SZÉGYENT átélni); Gyermekeimet sem éheztettem, sem sanyargattam (LKŽ1(2) 544) ~ Nem kényszerítettem gyermekeimet, hogy ÉHEZÉST szenvedjenek (vö. badauti ~ ÉHSÉGET átélni). A példákból kitűnik, hogy a kauzatívumok az élmény tartalmát kifejező igékre jellemzők. Egyes visszaható DV-k parafrázisaiban az átélt tartalmat legmegfelelőbben a melléknév személytelen alakjai fejezik ki, például: Vytautas szégyell nyilvánosan beszélni ~ Vytautas számára SZÉGYEN nyilvánosan beszélni; Birutė irtózik a kortárs művészettől ~ Birutė számára BORZASZTÓ a kortárs művészet. Emiatt szubjektumi értelmezés is alkalmazható (lásd 3.2.1 a személytelen melléknévi alakokból képzett DV-kről). Másfelől predikatív értelmezés is lehetséges: Vytautas SZÉGYENLŐS nyilvánosan beszélni (esszív predikáció)19, Birutė a kortárs művészetet BORZASZTÓNAK tartja (kauzatív predikáció) – vö.: Geniušienė 1983: 62, 1987: 159; Ambrazas, red., 1997: 409. A kauzatív predikatív értelmezéshez vö. még: biaurėtis, gardžiuotis, šlykštėtis ‘UNDORÍTÓNAK’, ‘ÍZLETESNEK’, ‘VISSZATASZÍTÓNAK tartani’ (Geniušienė: ugyanott). Ritkán az alapszó olyan helyet jelöl, ahol egy bizonyos (nem pontosított) tartalmat élnek át, például: sielotis ~ valamit a LÉLEKBEN átélni [nyugtalanságot, izgalmat], širdyti(s) ~ valamit a SZÍVBEN átélni [haragot, dühöt]20, viduriuoti ~ valamit a BELEKBEN átélni [rosszullétet]. Ezek az igék közel állnak a lokatív igékhez (lásd 3.4.1). Az eredményjelölő DV-k tárgyalásakor már szó esett arról, hogy olykor nem húzható éles határ a tartalmi és az eredményigék közé. Ha az alapszó képzéstanilag vagy szemantikailag egy cselekvés vagy állapot neve, és nincs eredményjelentése, célszerűbb a belőle képzett igét objektumi tartalmi igének tekinteni, például: atostogauti, kovoti, panikuoti, prekiauti (árukkal mint végtermékekkel kapcsolatos tevékenységet folytatni 19 A drovetis és a drovus közötti szóalkotási viszony fordított is lehet, ha a melléknevet deverbatívumként értelmezzük: „olyan, aki SZÉGYENKEZIK” (vö. lakus: lėkti). 20 Igei képzés is lehetséges: širdyti(s): širšti. DENOMINATYVINIŲ VEIKSMAŽODŽIŲ SEMANTIKA | 67 jektekkel, nem pedig árukat gyártani, létrehozni), pusryčiauti (reggelizéssel foglalkozni, részt venni az étkezésben, nem pedig elkészíteni az ételt), rungtyniauti, sportuoti stb. Az objektív tartalmat kifejező igék csoportját csak egyes kutatók különítik el. Marchand (1964: 117) az olyan igéket, mint az angol weekend „a hétvégét tölti”, vacation „nyaral”, duel „párbajozik”, a német frühstücken „reggelizik”, a francia banqueter „lakomázik, részt vesz egy lakomán” stb., resultativumként sorolja be, vagyis az egész folyamatot, tevékenységet eredménynek tekinti. Az angol lunch „tízóraizik”, feast „lakomázik” igéket Clark és Clark tanulmánya (Clark, Clark 1979: 780) szintén objektívként kezeli, de a kisebb, különféle (miscellaneous) csoportok között tárgyalja, ahol az étkezés alcsoportját alkotják (meals). Az angol weekend, vacation és hasonló igéket itt időtartamot jelölő (duration) igékként kezelik (vö. idő-DV-k, 3.4.2). Kalušenkó tanulmányaiban a tartalmi típusú DV-k a predikatív alcsoportban kerülnek tárgyalásra21 (1994: 94–102, 2000: 54–59); az állapotigékre háromféle predikációs sémát alkalmaz. A szerző az sielotis, viduriuoti típusú példákhoz hasonló DV-ket nem sorolja ide; azokat a nagyobb típusokba nem tartozó DV-k között tárgyalja (1994: 115, 2000: 67). A litván nyelvészeti szakirodalomban az objektív tartalmat kifejező igéket általában állapotigeként (az eszív predikátumok mellett), részvételt, elfoglaltságot vagy cselekvést kifejező DV-ként írják le (Jakaitienė 1973: 66t., 1976: 269t.; Ambrazas, red., 1997: 389, 393t.; vö.: Ulvydas, red., 1971: 248, 253t., 262; Paulauskienė 1994: 268). 3.3.3. POSESSZÍV DV-K. Parafrázisaikban az alapszavak olyan objektumokra utalnak, amelyek a szubjektummal birtoklási, azaz poseszív viszonyban állnak. Ezen igék predikációja lehet eszív (15 a, b), inchoatív (15 c, d) vagy kauzatív (15 e, f, g): 15 (a) lobiuoti ~ LOBIO (‘vagyon’) birtokában lenni22 (b) galioti ~ HATALOM birtokában lenni (-ios) (c) turtėti ~ vagyonra szert tenni, VAGYONT kezdeni birtokolni (d) lobėti ~ kincset szerezni, KINCSET kezdeni birtokolni (‘vagyont’) (e) turtinti ~ úgy cselekedni, hogy VAGYON birtokába kerüljön (f) protinti ~ úgy cselekedni, hogy ÉSZ birtokába kerüljön (g) ginkluoti ~ úgy cselekedni, hogy FEGYVEREK birtokába kerüljön A poseszív viszony tág értelemben az egész és a rész kapcsolatát fejezi ki. A vizsgált DV-k esetében az alapszavak jelölik a részt, az egészet (a birtokost) pedig a szubjektum vagy a kauzatív igék közvetlen tárgya. A függő objektum a birtokolt dolog, illetve a tartozék szemantikai szerepével írható le (vö. a poseszor – tulajdonos, birtokos – szerepével). A poseszív viszony szemantikája tág. Jegyei a szubjektív resultativumok körében is felfedezhetők, ha az strazdanoti(s), plunksnuotis, kirmyti igéket úgy parafrazeáljuk, hogy szeplői, tollai, férgei23 kezdenek lenni. Legalábbis feltétel- 21 A szerző elismeri, hogy ez az elnevezés nem egészen megfelelő, mivel a predikatív jelleg (predikativitás) minden igére jellemző. 22 „kincsekben, vagyonban gazdag, gazdagon élni” (LKŽVII 638). 23 Kötőjel választja el a tőnek a származékba átkerülő részét (itt a kiinduló tő megrövidülése feltételezhető). 68 | JURGis PAKERYS A birtoklási viszonyok grammatikai értelmezése a kauzatív eredményeket kifejező igék némelyikénél is felmerülhet; vö. a (13 b) példa ilyen parafrázisát: Az apa úgy cselekszik, hogy a burgonyának legyenek BARÁZDÁI. Az ebben az alfejezetben tárgyalt DV-k esetében a birtoklás fogalmát némileg leszűkítjük, és csak azokra az esetekre korlátozzuk, amikor az objektumok nem tekinthetők létrehozottnak vagy maguktól kialakulónak. Természetesen az átmeneti esetek elkerülhetetlenek, különösen akkor, ha egy inchoatív DV elvont főnéven alapul. A ginkluoti ‘felfegyverez’ ige esetében például nem merül fel kétség: a FEGYVEREK itt nem készülnek, nem jönnek létre, hanem csak átadják, odaadományozzák őket valakinek. Másfelől a turėti ‘birtokol’ és lobėti ‘kincsben gazdagodik’ igék elvont, megszámlálhatatlan birtokolt objektumai – a vagyon és a kincs – megszerezhető objektumokként és létrejövő eredményekként is felfoghatók. A birtoklási viszony értelmezését talán az igék prefixumos származékaival volna célszerű alátámasztani, amelyek az objektum fokozatos elvesztését (a birtoklási viszony megszűnését) jelölik, mivel úgy tűnik, az eredményt kifejező DV-k között ilyen származékok nem fordulnak elő; vö. iš-protėti ‘elveszíti az ESZÉT’, nu-turėti ‘elveszíti a VAGYONÁT’, de nu-pleiskanoti *‘elveszíti a KORPÁJÁT’ (‘KORPA keletkezik’). A birtoklási viszony megszűnése olykor prefixum nélkül is jelölhető, vö.: lukštenti ‘héj nélkülivé tenni’ ~ úgy cselekedni, hogy ne legyen HÉJA (a lehetséges lokatív értelmezésről lásd 3.4.1); šakoti ‘gallytalanít’ ~ úgy cselekedni, hogy ne legyenek ÁGAI (‘megnyesni’, LKŽXIV 423); plunksnoti ‘tollatlanít’ ~ elveszíteni a TOLLAIT (‘vedlik, tollat hullat’, továbbá ‘tollasodni’ LKŽX 355; az iš-plunksnoti prefixumos alak viszont az eredmény létrejöttét jelöli: ‘tollasodik’ LKŽ ugyanott). Azt, hogy ez a kritérium valóban alkalmas-e az inchoatív birtoklási és az eredményt kifejező igék megkülönböztetésére, külön kellene még vizsgálni. A turėti, lobėti, protinti típusú képzések másik fontos problémája az alapszó osztályának értelmezése. Ha ezek az igék melléknevekkel kapcsolatosak (LOBUS ‘gazdag’, TURT-ingas ‘gazdag’, PROT-ingas ‘eszes’ – a tő képzésbeli megrövidülését feltételezve), akkor predikatív inchoatívoknak tekintendők, és nem sorolhatók közvetlenül a birtoklást kifejező DV-k közé. Az eszív birtoklást kifejező DV-k nem túl gyakoriak (vö. még a már elhomályosult motivációjú valioti ‘akarattal bír’ ~ VALIA ‘erő’ birtokában lenni, šlovėti ‘dicsőséggel bír’ ~ DICSŐSÉG birtokában lenni). A tipológiai kutatások szerint a leggyakoribbak a kauzatív birtoklást kifejező igék (Kaliuščenko 1994: 52, 2000: 29). A DV-k vizsgálataiban rendszerint említett ginkluoti ‘felfegyverez’ mellett megemlítendő az (i)galoti ‘hatalommal felruház’ ~ HATALMAT adni, úgy cselekedni, hogy valakinek HATALMA legyen; vö. at-/iš-galoti ‘HATALMAT megvonni’ (LKŽIII 70); garbinti ‘megtisztel’ ~ TISZTELETET adni (de vö. a GARBUS ‘tiszteletre méltó’ melléknevet), šlovinti ‘dicsőít’ ~ DICSŐSÉGET adni (de vö. a ŠLOVUS ‘dicsőséges’ melléknevet). Konkrét főnevekből képzett DV-k a balnoti ‘felnyergel (lovat)’, vainikuoti ‘megkoronáz (győztest)’, žieduoti ‘meggyűrűz (madarakat)’, rėminti ‘keretbe foglal (képet)’, stiklinti ‘üvegez (verandát)’ ~ NYERGET tenni a lóra, KORONÁT a győztesre, GYŰRŰKET a madarakra, KERETET a képre, ÜVEGET a verandára. A kauzatív birtoklást kifejező igék nagy csoportját alkotják azok, amelyek tárgyak valamivel való bekenését, bevonását, illetve valaminek a tárgyakba helyezését írják le, például: 16 (a) dervuoti ‘kátrányozza a csónakot’ ~ úgy cselekszik, hogy a csónaknak legyen KÁTRÁNYA / KÁTRÁNNYAL keni be a csónakot (b) tapetuoti ‘kitapétázza a szobát’ ~ úgy cselekszik, hogy a szobának (a falainak) legyen TAPÉTÁJA (c) druskinti ‘besózza a húst’ ~ úgy cselekszik, hogy a húsnak legyen SÓJA / SÓT tesz a húsba (d) chloruoti ‘klórozza a vizet’ ~ úgy cselekszik, hogy a víznek legyen KLÓRJA / KLÓRT tesz a vízbe A birtoklást kauzáló igék közé sorolható a keresést, illetve a megszerzésre irányuló törekvést kifejező igék jelentős csoportja is: uogauti ‘bogyót gyűjt’, grybauti ‘gombát szed’, vėžiauti ‘rákot fog’ stb. A többi birtoklást kifejező igétől ezek az igék DENOMINATYVINIŲ VEIKSMAŽODŽIŲ SEMANTIKA 69 … igék az intranzitivitás lehetőségével tűnnek ki. Ez azzal magyarázható, hogy e verbumok szemantikájában a kauzátor és a kauzált birtokos egybeesik: 17 Jonas grybauja ~ Jonas (ágens) azt teszi, hogy [Jonas (birtokos)] birtokolja, megszerzi GRYBŲ (birtokolt tárgy) Ahogyan itt a kauzátor és a birtokos egybeesik, ugyanúgy egybeesik a dativusi tranzitív reflexívumok alanya és dativusa is (Geniušienė 1987: 126 sk.). Elképzelhető, hogy egyes, megszerzésre irányuló, igekötős igék visszaható jelölője a beneficienst fejezi ki, vö.: 18 (a) Ona ruhát varrt a lányának (b) Ona megvarrt magának egy ruhát (c) *Ona megvarrt magának egy ruhát a lányának 19 (a) Az anya egy tele korsónyit gyűjtött össze a gyerekeknek (b) Az anya összegyűjtött magának egy tele korsónyit (c) *Az anya összegyűjtött magának egy tele korsónyit a gyerekeknek Vö. még: Nemcsak MAGUNKNAK és A GYEREKEKNEK kell bogyót gyűjteni (LKŽXVII, 479; kiemelés és olvasat tőlem – J. P.). Geniušienė is felhívja a figyelmet a visszaható jelölő benefaktív szerepére a pa-si-grybauti igében, amelynek jelentését így magyarázza: „egy ideig SAJÁT MAGÁNAK gombát szedni” (1987: 137; kiemelés tőlem – J. P.). Ezt a kérdést részletesebben külön kellene megvizsgálni. A birtoklási DV-k osztályát sok munka nem különíti el. Először is meg kell jegyezni, hogy Marchand (1964: 111 sk., 1969b: 369 sk.) az itt tárgyalt DV-k egy részét (például ginkluoti, dervuoti) nem tárgyi, hanem határozói bővítményes igének tekinti (adverbial complements). A szerző megjegyzi, hogy ezek az ellátást jelentő, vagyis ornátusigék közel állnak az instrumentális igékhez, sőt azok egyik alcsoportját is alkothatnák (1964: 111; vö. a chloruoti, bintuoti, druskinti igék alapszavait, amelyek bizonyos célokra szolgáló eszközök). Másfelől nyilvánvaló, hogy Marchand jól felismerte az említett igék birtoklási jellegét is – ez kategóriális parafrázisaikból is kitűnik: ‘to provide with’, ‘to deprive of’ (a privációs lukšten- típusú igék). A megszerzésre irányuló DV-ket (például grybauti) Marchand eredményjelölő tárgyi igeként értelmezi (1964: 116, 1969b: 370), mivel a megszerzett tárgyakat egy tevékenység következményének, termékének tekinti. Clarkék tanulmányában az itt tárgyalt DV-k mindegyike, a grybauti típus kivételével, a locatum verbs című fejezetben szerepel, vagyis olyan igeként, amely valaminek valahová helyezését, illetve fordítva, valahonnan való eltávolítását jelöli (Clark, Clark 1979: 769–771). Ez az elemzés is megalapozott, hiszen a birtoklási és a lokatív viszonyok összefüggése jól ismert (Lyons 1967; Clark 1978; Freeze 1992). A Clarkék által a szűkebb csoportok közé sorolt, megszerzésre irányuló DV-ket aratásigéknek nevezték el (crops). A szerzők találóan jegyzik meg, hogy ezek részben a negatív locatum igékre (Marchand privációs igéire) emlékeztetnek, mivel valaminek valahonnan való elvételét jelölik, csak a helyet nem szükségszerű megadni (vö.: Roger hayed the top field ~ Roger caused it to come about that [hay was not in the top field], a hely megjelölése nélkül – Roger hays for a living; Clark, Clark 1979: 780). Kaliuščenko a birtoklási DV-ket külön csoportként tárgyalja, és azokra a hármas- 70 | JURGis PAKERYs pos (šešeriopos) predikacijos modelį (1994: 41–58, 2000: 22–32). Kvaziposesyvi- niams inchoatyviniams DV iliustruoti autorius pateikia ir lietuvišku (šiame straips- nyje subjektiniais rezultatyvais laikomu) pavyzdžiu: lapoti ‘imti turėti lapų, įgyti la- pų’, žolėti ‘žole apaugti’, be to, šiai grupei priskiria ir kai kuriuos gamtos reiškinių veiksmažodžius, pavyzdžiui, vok. sich bewölken ‘debesuotis’. Siekimo įgyti DV autorius aprašo prie objektinių, kur išskirti ir smulkesni medžiojimo, rinkimo, ėjimo ko gauti pogrupiai (1994: 83–86, 88; 2000: 47–50). Tik paskutinį pogrupį (‘eiti ko (gau- ti)’) autorius laiko artimą lokatyviniams posesyvams. Su posesyvumo semantika susiję ir dvi Soleckos bei Termińskos skiriamos funkcijos (1980: 24t.). Dalies funkcija fpars vartojama apibūdinti pamatinio žodžio žymimo objekto susilietimui, susijungi- mui su visuma, pavyzdžiui: le. plombować ‘plombuoti’ (PLOMBA tampa danties dali- mi), szczotkować ‘valyti, šukuoti (šepečiu)’ (šepetys, šukos – le. SZCZOTKA – liesdamas plaukus ar kitus objektus būna jų dalimi); le. policzkować ‘mušti į veidą, skelti antausį’ (tam tikru momentu veikėjo kūno dalis paliečia veikiamojo veidą, skruostą – le. POLICZEK, akimirka būna jo dalimi, plg. lie. snukiuoti, žr. 3.4.1) (Karolak, red., 1980: 53tt., 65tt., 89tt.). Tikrojo posesyvumo funkciją fposs siūloma taikyti tokiems DV kaip svečiuotis, žiemoti, dienoti (‘leisti kur DIENĄ’), interpretuojant buvimą kur nors kaip tam tikrą priklausymą kam nors (Solecka, Termińska 1980: 25). A litván nyelvészetben nem szokás külön kategóriaként számon tartani a birtoklást kifejező denominatív igéket. Arra, hogy a birtoklási szemantikát felismerték, egyes kategóriák leírásából következtethetünk; például a galioti ige a „[é]rezni, BIRTOKOLNI, átélni azt, amit az alapszó kifejez” csoportban szerepel (Jakaitienė 1976: 270; kiemelés tőlem – J. P.). Az ebben a tanulmányban birtoklást kifejezőnek tekintett többi denominatív igét az eredménykifejező kategóriába sorolják, és a kenés, bevonás, valamint a keresés, gyűjtés stb. alcsoportjaiban mutatják be (Ambrazas, szerk., 1997: 388t.; vö.: Jakaitienė 1973: 64–66, 1976: 269t.; Ulvydas, szerk., 1971: 248, 252t., 261; Paulauskienė 1994: 267–269). 3.3.4. INSTRUMENTÁLIS DENOMINATÍV IGÉK. Parafrázisaikban az alapszavak olyan eszközöket jelölnek, amelyekkel bizonyos cselekvéseket hajtanak végre, például: 20 (a) Az asztalos meggyalulja a deszkát ~ Az asztalos gyaluval hat a deszkára, GYALUT használ a deszka megmunkálásához (b) Jonukas szépen hegedül ~ Jonukas szépen hat a HEGEDŰVEL (játszik rajta) (c) A sportolók kardoznak egymással ~ A sportolók (egymásra) HÉTKÖZNAPI VÍVÓKARDOKKAL hatnak (d) Ona fésülködik ~ Ona (önmagára) FÉSŰVEL hat (e) Bronė sokat pletykál ~ Bronė sokat hat a NYELVÉVEL (f) Petras jól vezet ~ Petras jól használja / kezeli a KORMÁNYT (g) A gyerekek síelnek ~ A gyerekek SÍLÉCEKET használnak Az instrumentális denominatív igék eszközhasználatot predikálnak essivusi módon, de alkalmi kuratívumok is előfordulnak, például: smuikuodinti, (su-)šukuodinti (LKŽXIII 204, xv 335)²⁴. Kétséges… 24Igaz, sušukuodinti fészekbeli példája kissé zavaros: Ő maga nem fésüli a gyapjút, a meny fésülteti meg. Mivel a kauzált személy meg van nevezve, és alanyi pozíciót foglal el (marti), a sušukuodinti itt nem tekinthető kuratívumnak; a várt szerkezet ez lenne: Ő maga nem fésüli a gyapjút, csak fésülteti – mindent a menye végez el neki. DENOMINATYVINIŲ VEIKSMAŽODŽIŲ SEMANTIKA | 71 hogy vajon közvetlenül összekapcsolhatók-e az alapszóként szolgáló főnevekkel, a kapcsolat itt közvetett: smuikuodinti: smuikuoti: smuikas. Az instrumentális DV-kről szólva az eszköz fogalmát nem szabad konkrét főnevekre korlátozni; ide az elvontabb cselekvési eszközök is bevonandók, például: protauti, galvoti ~ naudotis PROTU, GALVA. A birtoklást kifejező kauzatívok és az instrumentális DV-k között átmenetet képeznek azok az esetek, amelyek bizonyos anyagokkal végzett tevékenységet jelölnek (például: dervuoti, chloruoti, druskinti), amelyeket eszközökként is lehet értelmezni, például: Mes nuodijame tarakonus ~ Mes veikiame tarakonus NUODAIS. Az ilyen esetek között megpróbáltak világosabb határt húzni; például megfigyelték, hogy az angol nyelvben az instrumentális igék nem társulnak a privativus előtagokkal de- ir dis- (Clark, Clark 1979: 779, Marchand 1969b: 134t. alapján), vö.: unbutton ’kigombol’ (reverzív instrumentális ige): debutton ’gombtalanná tesz, letépi a gombokat’ (privatív ige). Aligha szükséges nagyon szigorúan elhatárolni a szóban forgó eseteket. Hiszen egy eszköznek valamely tárgyra való használata rendszerint magában foglalja az eszköz és a megmunkált tárgy térbeli érintkezését, vö. Solecka és Termińska (1980: 24t.) már említett fejtegetéseit. Ezért egyes esetek kétféleképpen is értelmezhetők, különösen, ha az alapszó olyan anyag, amely a cselekvés során elválaszthatatlanul egyesül a tárggyal: cementuoti pamatus ~ dėti CEMENTO į pamatus (daryti, kad pamatai turėtų CEMENTO) ar veikti pamatus CEMENTU (vö. nuodyti tarakonus ~ daryti, kad tarakonuose atsirastų NUODŲ / kad tarakonai savyje turėtų NUODŲ / veikti tarakonus NUODAIS). Az instrumentális DV-k kategóriáját valamennyi kutató elkülöníti, bár nem mindenki sorolja ide az anyagokkal végzett műveletet jelölő DV-ket (ilyen típus: klijuoti, cementuoti). Marchand az instrumentális képzéseket a körülményhatározói DV-k fejezetében tárgyalja (1964: 112–114; 1969b: 369t.), és megjegyzi, hogy a díszítő jelentésű DV-k közel állnak ehhez a csoporthoz. A Clarkék tanulmányában, mint már említettük, külön elemzik az instrumentális és lokatív DV-k hasonlóságait és különbségeit. A szerzők nem hajlanak arra, hogy eszköznek ismerjék el azokat a tárgyakat, amelyek a cselekvés eredményének elválaszthatatlan részévé válnak (1979: 778), az instrumentális DV-k listáján mégis szerepel többek között az angol glue ‘klijuoti’, cement ‘cementuoti’. Kaliuščenko külön nem tárgyalja ezt a problémát, de az instrumentális DV-k között szintén megadja a klijuoti igét (1994: 91, 2000: 52), míg az auksuoti, druskinti típusú származékokat a kauzatív birtoklást kifejező igék között tárgyalja (1994: 52t., 2000: 29t.). Geniušienė tanulmányaiban instrumentális igeként szerepel a geležiuotis ’rozsdásodik (vassal vonódik be)’, valamint a pečiuotis ’vállal lökdösődik’ (1983: 61t., 1987: 157). A litván nyelvészeti szakirodalomban az anyagok kenését, bevonását vagy valahová helyezését jelölő igecsoportot a műveltető DV-k kategóriájában tárgyalják, míg a konkrét eszközök nevéből képzett DV-ket az instrumentális kategóriába sorolják (Jakaitienė 1973: 64t., 1976: 269; Ambrazas, red., 1997: 388, 390; vö.: Ulvydas, red., 1971: 248, 253t., 262, 265; Paulauskienė 1994: 267t.). 3.4. Körülményhatározói DV-k Parafrázisaikban az alapszavak körülményhatározói szerepet töltenek be, és esetragokkal vagy elöljárós szerkezetekkel fejeződnek ki. Ezek a DV-k a cselekvések helyét (21 a) vagy idejét (21 b) jelölik, például: 21 (a) A turisták a tó mellett táboroznak ~ A turisták a tó mellett a TÁBORBAN vannak (élnek) 72 | JURGis PAKERYS (b) A gólyák Afrikában telelnek ~ A gólyák TÉLEN Afrikában vannak A tér és az idő szemantikai szerepei akár egyetlen, téridői szereppé is összevonhatók, mivel az időre úgy utalunk, mint az időbeli dimenzió egy meghatározott helyére. A korábban tárgyalt DV-k között találhatók olyanok, amelyek a cselekvés módját jelölik, és határozószókkal vagy azokhoz szemantikailag közel álló esetekkel parafrazeálhatók. Vö. a már említett predikatív és rezultatív DV-k következő parafrázisaival: 22 (a) Petras bolondozik ~ Petras BUTÁN viselkedik: úgy viselkedik, mint egy BOLOND (b) A ló ugrál ~ A ló UGRÁSOKKAL fut: UGRÁSOKAT végez Mindazonáltal itt nem különítünk el önálló, módhatározói DV-alcsoportot; a módhatározói árnyalat másodlagosnak tekintendő. 3.4.1. TÉR-DV-k. Parafrázisaikban az alapszavak rendszerint azokat a helyeket jelölik, ahol valaki vagy valami tartózkodik (23 a), illetve ahol valami jelenlétét okozzák (23 b, c), például: 23 (a) Ona az nagybátyjánál udvarozik ~ Ona a nagybátyja UDVARÁBAN van (vendégeskedik) (b) Az építőmunkások raktározzák az anyagokat ~ Az építőmunkások elérik, hogy az anyagok a RAKTÁRBAN (-akban) legyenek (c) A mentők eltávolítják az akadályokat ~ A mentők elérik, hogy az akadályok FÉLRE kerüljenek, FÉLRE teszik őket Az esszív predikáció esetei ritkák, vö. még aikštėti ~ būti AIKŠTĖJE, namuoti ~ būti NAMIE, NAMUOSE (LKŽ I(2) 36, VIII 537; Ulvydas, red., 1971: 248, 258)²⁵, továbbá említést érdemel a szinkrón szempontból már nem elemezhető medžioti ~ būti MEDYJE ’erdőben’. Egyértelmű inchoatív képzéseket nehéz találni; vö. a határozószókból képzett igét: artėti ~ imti būti ARTI, ARČIAU (kauzatív származéka: artinti ~ daryti, kad būtų ARTI). Az irány jelentését kifejező, vagyis végponti direktív esetekhez (23 b, c) sorolhatók azok a ritka igék is, amelyek valamely testrészre irányuló ütést jelölnek, például: snukiuoti ~ veikti (kumštį) SNUKIO link, mušti į SNUKĮ; ausiuoti ~ veikti (kumštį, delną) AUSIES link, mušti į/per AUSĮ. Ezek a DV-k (további példákat lásd Jakaitienė 1973: 44) szemantikailag kauzatívnak tekintendők, mivel nem maga az alany mozog valamely irányba, hanem az általa irányított (mozgatott) tárgy, például az ököl. Előfordulnak olyan tér-DV-k, amelyek alapszavai a parafrázisokban az út szemantikai szerepét töltik be, például gruodenti ~ judėti GROUDU, važiuoti per GRUODĄ. Közel állnak hozzájuk az elöljárószók alapján képzett igék, például a skersuoti, amelyek az utat esszív vagy kauzatív módon predikálhatják, vö. skersuoti per lauką ~ eiti SKERSAI lauko: skersuoti kamuolį ~ versti kamuolį judėti SKERSAI (futbolo aikštės). Mivel a skersai elöljárószó helyet is jelöl, kauzatív származék is lehetséges: skersinti ~ daryti, kad kas būtų SKERSAI (ko), „valamit keresztbe tenni (rakni, felhalmozni)” DŽ⁷ 701. A szakirodalomban a tér-DV-k fogalma viszonylag egységes. Figyelmet érdemelnek az úgynevezett privatív igék („valakit vagy valamit valamivel nem rendelkezővé tenni”), amelyeket 25Az aikštėti igének inchoatív jelentését is feljegyezték: ’kijön a térre, világossá válik’ (LKŽ I(2) 36). DENOMINATYVINIŲ VEIKSMAŽODŽIŲ SEMANTIKA 73 Marchandas turbūt neatsitiktinai pateikia iškart po lokatyviniu (1964: 115). Jau minėta, kad posesyvumas ir lokatyvumas glaudžiai susiję, todėl angl. shell = lie. lukštenti tipo DV galima interpretuoti dvejopai: kaip neigiamuosius posesyvinius (‘daryti, kad neturėtų LUKŠTO’) ir kaip neigiamuosius lokatyvinius (‘daryti, kad nebūtų LUKŠTĖ’). Matyt, todėl Clarkų studijoje šiaip jau panašūs pavyzdžiai yra atsidūrę skirtingose vietose: shell the peanuts ‘lukštenti žemės riešutus’ prie locatum (pogrupis ‘not-on’), shell the peas ‘lukštenti žirnius’ prie location (pogrupis ‘not-in’) (1979: 770, 773), plg. dar lie. išprotėti ‘imti neturėti (netekti) proto’: (metaforiškai) ‘išeiti iš proto’ (neigiamas posesyvas: neigiamas lokatyvas). Tarpinių atvejų galima nurodyti ir daugiau, pavyzdžiui, su erdve susijusios dalyvavimo ar patiriamų būsenų situacijos, plg. tokias galimas parafrazes: posėdžiauti ~ būti POSEDYJE / užsiimti POSEDŽIU, baimintis ~ būti BAIMĖJE, būti apimtam (erdvinis veiksmažodis) BAIMĖS. Išimtimi laikytina predikatyvinio svečiuotis ~ būti SVEČIU galimybė būti parafrazuotam lokatyviškai: būti SVEČIUOSE. Veiksmažodžio keliauti interpretacija irgi gali būti dvejopa: būti KELYJE (vieta) ir naudotis KELIU (priemonė, instrumentas). A lituanisztikában szokatlan az igék térbeli kategóriájának elkülönítése, de lokatív jelentéseket olykor megadnak (Ulvy das, szerk., 1971: 248). A lokatív alcsoportot Geniušienė írja le (1983: 62; 1987: 157), ez a jelentés azonban nem szerepel az általa bemutatott litván denominatív reflexív igék között. 3.4.2. IDŐJELENTÉSŰ IGÉK. E származékok parafrázisaiban az alapszavak időfogalmakat jelölnek, és a temporatívum szemantikai szerepét töltik be, például: 24 (a) Nyáron falun tartózkodni ~ NYÁRON falun lenni (b) Estét tölteni a tóparton ~ ESTE a tóparton lenni A szóban forgó igék nemcsak a cselekvés idejét jelölik, hanem az adott időre jellemző tevékenységet is implikálják, például: nyár – pihenés, vakáció; este – pihenés, szórakozás vagy otthoni munka. Az időjelentésű képzős igék bizonyos relatív időpontot jelölő névmási határozókból is képezhetők (ezek a származékok már nem tekinthetők denominatívaknak): 25 (a) A vonat késik ~ A vonat időpontja KÉSŐ (vagyis lemarad az előirányzott, referenciaként szolgáló időponthoz képest) (b) Miért vetsz ilyen korán borsót? (LKŽI(2) 145) ~ Miért vetsz borsót az időpontban túl KORÁN? (vagyis megelőzöd az előirányzott, referenciaként szolgáló időpontot) Egyes ilyen igéknek nemcsak egzisztenciális, hanem kauzatív predikációs változataik is lehetnek, például: korábbra hoz, későbbre tesz ~ azt idézi elő, hogy KORÁN (korábban), KÉSŐN (később) legyen. Utóbbiak az KORAI, KÉSŐI (KORÁN-y, KÉSŐ-i) melléknevekhez is kapcsolhatók, és predikatív igékként kezelhetők. Az időjelentésű igék csoportja nem nagy, ezért nem minden szerző különíti el. Például Marchand az időjelentésű angol weekend ‘a hétvégét tölti’, vacation ‘nyaral’, honeymoon ‘a mézesheteit tölti’ igéket objektív rezultativumoknak tekinti, mivel ezek egy tevékenységre utalnak- 74 | JURGIS PAKERYS Ezt egy bizonyos eredményként 26. Clarkék tanulmányában ugyanezek a DV-k az időtartam (duration) külön csoportjában szerepelnek (Clark, Clark 1979: 773). Kaliuščenko munkáiban (1994: 105–108, 2000: 61–63) a temporatív DV-kre nem alkalmazzák a hármas (hatszoros) predikációs modellt, mivel láthatóan nem fordultak elő főnevekből képzett inchoatív és kauzatív származékok. Egyik alcsoportban azonban a lit. dienoti ’meleggé válik’ jelentésben szerepel (1994: 107, 2000: 62), ami inchoatívként is értelmezhető. A litván nyelvészeti hagyományban nem különítik el a munkavégzés időtartamának kategóriáját, de az -uoti és -oti képzős származékoknál említik ezt a jelentést (Ulvydas, szerk., 1971: 248, 254; Paulauskienė 1994: 267). Jakaitienė a DV-ket (vasaroti, žiemoti) az állapot tágabb kategóriájába sorolja (1973: 36). Az atostogauti ige az angol vacation igéhez hasonlóan kétféleképpen értelmezhető: időtartamot kifejezőként (Paulauskienė 1971: 195), illetve részvételt, valahol tartózkodást kifejező DV-ként (Jakaitienė 1973: 49, 1976: 269; Ambrazas, szerk., 1997: 394). 4. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A litván nyelv denominatív igéinek osztályozásakor célszerű a hármas predikációs és a szintaktikai-szemantikai kritériumokat alkalmazni (lásd a 2. táblázatot). 2. TÁBLÁZAT. A LITVÁN NYELV DENOMINATÍV IGÉINEK SZINTAKTIKAI-SZEMANTIKAI OSZTÁLYOZÁSA A PREDIKÁCIÓ TÍPUSAI SZERINT (PŽ – ALAPSZÓ) A predikáció típusa | Esszív | Inchoatív | Kauzatív Szintaktikai-szemantikai alapszó-jellemzők Predikatívum | kvailioti: kvailys | kvailėti: kvailys | kvailinti: kvailys | baltuoti: baltas | baltėti: baltas | baltinti: baltas Alany Folyamatban levő entitás | audroti: audra Eredmény | dienoti: diena Tárgy Eredmény | juokauti: juokai Tartalom | badauti: badas | gėdinti: gėda Birtoklás | galioti: galia | turėti: turtas | ginkluoti: ginklas Eszköz | meškerioti: meškerė 26 Vö. a weekend kapcsán: „a hétvégét a cselekvés mintegy élőlényként hozza létre, a cselekvés során válik létezővé” (Marchand 1964: 117). DENOMINATYVINIŲ VEIKSMAŽODŽIŲ SEMANTIKA 75 A 2. TÁBLÁZAT FOLYTATÁSA Az alapszó szintaktikai-szemantikai jellemzői A predikáció típusa Esszív Inchoatív Kauzatív Körülmény Tér stovyklau­ti: stovykla raktározni: raktár Idő telelni: tél 2. A predikáció hármas rendszerét az alapvető esszív predikáció alkotja (a tulajdonság fennáll), ebből vezethető le az inchoatív (a tulajdonság létrejön), ebből pedig a kauzatív (a tulajdonságot előidézik). A denominatív igékkel predikált tulajdonságokat vagy azok komplexumait alapszóként szolgáló főneveik jelölik. 3. A szintaktikai-szemantikai jegyeket az alapszó munkaparafrázisokban betöltött funkciói alapján határozzuk meg. 4. A denominatív igék osztályozásában a szintaktikai szerepek legelvontabb szintjét a predikátumok, alanyok, tárgyak és határozók funkciói alkotják. 5. Az alanyi denominatív igéknek van ágensi és eredményt jelölő szemantikai altípusuk. 6. A tárgyi denominatív igéknek négy szemantikai altípusuk van, amelyeket közvetlen és közvetett tárgyak fejeznek ki: eredmények, tartalmak (kontentumok), birtokolt dolgok (possessumok) és eszközök (instrumentumok). 7. A határozói denominatív igéknek két altípusuk van: a térbeli és az időbeli. RÖVIDÍTÉSEK DŽ⁴ – A mai litván nyelv szótára (főszerk. S. Keinys), Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet, 2000. LKŽ – A litván nyelv szótára I–XX, I–II2 (szerk.: J. Balčikonis, J. Kruopas, K. Ulvydas, V. Vitkauskas), Vilnius, 1941–2002. LITERATŪRA AMBRAZAS, V., red., 1997: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. BALKEVIČIUS, J. 1963: Dabartinės lietuvių kalbos sintaksė, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. BOJAR, B. 1975: Polskie czasowniki z wbudowanym argumentem. Polonica 1, 167–186. CLARK, E. V. 1978: Locationals: existential, locative and possessive constructions. Greenberg, J. H., ed., Universals of Human Language 4: Syntax, Stanford, California: Stanford University Press, 85–126. CLARK, E. V., CLARK, H. H. 1979: When nouns surface as verbs. Language 55 (4), 767–811. FREEZE, R. 1992: Existentials and other locatives. Language 68 (3), 553–595. GENIUŠIENĖ, E. [GENJUŠENE, Ė.] 1983: Рефлексивные глаголы в балтийских языках и типология рефлексивов, Вильнюс: Вильнюсский университет. GENIUŠIENĖ, E. 1987: The Typology of Reflexives, Berlin, New York, Amsterdam: Mouton de Gruyter. 76 | Jurgis Pakerys Grzegorczykowa, R. 1969: Czasowniki odmienne we współczesnym języku polskim, Wrocław, Warszawa, Kraków: Ossolineum. (Prace językoznawcze, 53). Holvoet, A. 1991: Transitivity and Clause Structure in Polish. A Study in Case Marking, Warszawa: Slawistyczny Ośrodek Wydawniczy. (Prace Slawistyczne, 95). Holvoet, A. 2003: Laisviejį predikatyvai ir jų sintaksiniai ryšiai. Holvoet, A., Judžentis, A., red., Sintaksinių ryšių tyrimai, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla (Lietuvių kalbos gramatikos darbai 1), 67–78. [Jablonskis, J.] 1911: Rygiškių Jonas, Lietuvių kalbos sintaksė 1, Seinai. Jablonskis, J. 1957: Rinktiniai raštai 1 (sudarė J. Palionis), Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Jakaitienė, E. 1972: Dėl priesaginių veiksmažodžių darybinių reikšmių. Baltistica 8 (1), 49–54. Jakaitienė, E. 1973: Veiksmažodžių daryba. Priesagų vediniai, Vilnius: Vilniaus universitetas. Jakaitienė, E. 1976: Žodžių darybos tipai ir kategorijos. Jakaitienė, E., Laigonaitė, A., Paulauskienė A., Lietuvių kalbos morfologija, Vilnius: Mokslas, 251–278. Jakaitienė, E. 1988: Leksinė semantika, Vilnius: Mokslas. Kaliuščenko, V. D. 1987: Типология локативных, посессивных и атрибутивных отсубстантивных глаголов. Вопросы языкознания (1), 93–105. Kaliuščenko, V. D. 1994: Типология отыменных глаголов. Донецк: Донеччина. Kaliuščenko, V. D. 2000: Typologie denominaler Verben, Tübingen: Max Niemeyer Verlag. Karolak, S. 1972: O znaczeniach czasowników odmiennych. Wierzbicka, A., red., Semantyka i słownik, Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk: Ossolineum. (Z dziejów form artystycznych w literaturze polskiej, 27). Karolak, S., red., 1980: Semantyczno-syntaktyczny słownik słowiańskich czasowników odmiennych, Katowice: Uniwersytet Śląski. Katkuvienė, L. 1979: Lietuvių kalbos beasmeniai veiksmažodiniai sakiniai, žymintys gamtos reiškinius. Kalbotyra 30 (1), 39–47. Katkuvienė, L. 1982: Apie lietuvių kalbos beasmenių sakinių su verba meteorologica semantinę struktūrą. Sintaksės ir semantikos klausimai. Respublikinės mokslinės konferencijos, skirtos TSRS įkūrimo 60-mečiui, pranešimų tezės (red. K. Župerka), Šiauliai, 29–30. Kazlauskas, J. 1965: Mokslinė lietuvių kalbos gramatika [rec.: Lietuvių kalbos gramatika 1 (red. K. Ulvydas), Vilnius: Mintis, 1965]. Pergalė 10, 172–176. Kuricyna, L. A. 1985: Особенности отыменного конверсионного образования глаголов. Семантика и функционирование английского глагола, Горький, 69–76. Lyons, J. 1967: A note on possessive, existential and locative sentences. Foundations of Language 3, 390–396. Marchand, H. 1964: Die Ableitung desubstantivischer Verben mit Nullmorphem im Englischen, Französischen und Deutschen. Die Neueren Sprachen 10, 105–118. Marchand, H. 1969a: Die Ableitung deadjektivischer Verben im Deutschen, Englischen und Französischen. Indogermanische Forschungen 74, 155–173. Marchand, H. 1969b: The Categories and Types of Present-Day English Word-Formation. A Synchronic-Diachronic Approach, München: C. H. Beck’sche Verlagsbuchhandlung. Morkūnas, K., par., 1999: Lietuvių kalbos enciklopedija (parengė K. Morkūnas), Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Paulauskienė, A. 1971: Dabartinės lietuvių kalbos veiksmažodis, Vilnius: Vilniaus universitetas. Paulauskienė, A. 1994: Lietuvių kalbos morfologija. Paskaitos lituanistams, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Slizienė, N. 1994: Lietuvių kalbos veiksmažodžių junglumo žodynas 1: A–M, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Solecka, K. M., Termińska, K. 1979: Próba definicji semantycznych. Јужнословенски филолог 35, 55–64. Solecka, K. M., Termińska, K. 1980: Definicje semantyczne. Karolak, red., 1980, 17–28. DENOMINATYVINIŲ VEIKSMAŽODŽIŲ SEMANTIKA | 77 ULUCHANOV, I. S. 1977: Словообразовательная семантика в русском языке, Москва: Наука. ULVYDAS, K., ред., 1971: Lietuvių kalbos gramatika 2: Morfologija (Veiksmažodis, prieveiksmis, dalelytė, prielinksnis, jungtukas, jaustukas, ištiktukas), Vilnius: Mintis. ULVYDAS, K., ред., 1976: Lietuvių kalbos gramatika 3: Sintaksė, Vilnius: Mintis. Jurgis Pakerys Baltistikos ir bendrosios kalbotyros katedra Vilniaus universitetas Universiteto g. 5, 01513 Vilnius Gauta 2004 03 17