Dėl lietuvių kalbos priesaginių denominatyvinių veiksmažodžių semantikos

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA L (2004), 55 -77 A litván nyelv képzős denominatív igéinek szemantikájáról“ JURGIS PAKERYS Vilniaus universitetas A litván denominális és deadjektivális igék jelentését és kategóriáit nemegyszer leírták már. Amellett fogok érvelni, hogy ezek a leírások szisztematikusabbá tehetők a háromféle predikáció (esszív, inchoatív és kauzatív) modelljének alkalmazásával, valamint a bázisszavak derivációs parafrázisokban megjelenő szintaktikai és szemantikai jellemzőinek elemzésével. 1. BEVEZETÉS A főnévi és melléknévi igék képzési jelentéseit és kategóriáit a litván nyelvészetben már többször leírták (Paulauskienė 1971: 192-204, 1994: 265270; Ulvydas, szerk., 1971: 247-268; Jakaitienė 1972, 1973, 1976: 266-270; Ambrazas, szerk., 1997a: 386-394). Mindazonáltal viszonylag kevés figyelmet fordítottak a bemutatott osztályozások rendszerszerű megalapozására és a meghatározott egységek közötti hierarchikus viszonyok megvitatására (kivételnek Geniušienė (1983: 61. skk., 1987: 155-159) denominatív visszaható igékre vonatkozó megjegyzései tekinthetők). Az elmúlt ötven évben több jelentős tanulmány jelent meg, amelyekben a névszói igék jelentéseit szintaktikai-szemantikai szerepek alapján rendszerezik, a logikai elemzés elveit alkalmazzák, és tipológiai kutatásokat végeznek (Marchand 1964, 1969a, 1969b: 367-371; Clark, Clark 1979; Karolak 1972, Karolak, szerk., 1980; Kaliuščenko 1994, 2000). E tanulmány célja, hogy szintetikusan hasznosítsa az említett munkák tapasztalatait, és egy-két újabb megoldást is bemutasson. A tanulmány célja a litván nyelv névszói igéinek előzetes szintaktikai-szemantikai osztályozására vonatkozó javaslat. Nem törekszik nagy mennyiségű új anyag bemutatására, és többnyire a tudományos forgalomban már meglévő példákra támaszkodik. Ezzel azt kívánja bemutatni, miben különböznek, illetve miben hasonlítanak a korábbi és az itt javasolt megoldások. A tanulmány elején a denominatív igéket (DV)! tömörített predikatív szerkezetekként (2.1) értelmezik, elemzik a jegyek predikációjának lehetséges típusait (2.2), majd áttérnek a szintaktikai-szemantikai funkciók elemzésére (3.1— 3.4). A jelentős észrevételekért szeretnék köszönetet mondani prof. habil. dr. Evalda Jakaitienėnek. A cikkben felhasznált szakirodalom egy része nehezebben volt hozzáférhető, ezért hálás vagyok prof. habil. dr. Wojciech Smoczynskinak, aki lehetővé tette, hogy a krakkói Jagelló Egyetemen tartózkodjam; segítségéért őszinte köszönetemet fejezem ki prof. habil. dr. Vincas Urbučiustnak, dr. Aleksej Andronovnak, dr. Jolanta Gelumbeckaitėnek és Mikas Vengrisnek. A denominatívumok közé néha csak a főnévi igéket sorolják. Ebben a cikkben a denominatívumok osztálya magában foglalja a főnévi, melléknévi és —bár ilyen eset ritka— melléknévi igenévi, számnévi, valamint névmási igéket. 56 | JURGIS PAKERYS 2. A LEÍRÁS ALAPJAI 2.1. A DV mint predikatív szerkezet Marchand találóan jegyzi meg, hogy „a denominatív igék — igésített mondatok” (1969b: 368, vö. 31)*. Ezen a szerző természetesen nem befejezett mondatokat — propozíciókat — ért, hanem névszói argumentumokat tartalmazó predikatív struktúrákat, amelyek a képzett parafrázisokban ismerhetők fel, például: 1 (a) karaliauti — KIRÁLYNAK lenni (b) lietuvinti — elérni, hogy valaki LITVÁNNÁ, mint LITVÁN, váljon (c) stovyklauti — TÁBORBAN lenni (d) filmuoti — elérni, hogy FILM legyen (keletkezzen) (e) žaibuoti — a VILLÁMNAK (-oknak) lennie, létrejönnie E parafrázisok, illetve a szóban forgó DV-k (lehetséges) transzformációs előzményei alapot teremtenek a szintaktikai-szemantikai osztályozáshoz. Marchand rámutat, hogy a parafrázisban az alapszó lehet az alany vagy a tárgy predikatívuma (1 a, 1 b), betöltheti a körülmény (1 c) vagy a tárgy (1 d) funkcióját (1964: 105, 1969a: 155 és köv., 1969b: 368, 371, vö. 33—-38)*. Maguk az alanyok (cselekvők), Marchand véleménye szerint, logikai okokból nem igésíthetők: az alany állítólag jellemző összetevő, ezért magát nem lehet saját jellemző összetevőjévé (predikátumává) tenni. Mindazonáltal a litván nyelvben bizonyos kivételt képezhetnének azok a DV-k, amelyek alanyát helyénvaló az egzisztenciális denominatív predikátumba beleértettnek tekinteni (1 e)“, vö. még: audroti ~ VIHARNAK lenni, speiguoti — FAGYNAK lenni; dienoti — elérni, hogy NAPPAL legyen (keletkezzen); šaltėti — hideggé válni (hideggé lenni). Érthető, hogy ez a megoldás vitatható; az alapszavak itt predikatívumokként is értelmezhetők, amelyek egy meghatározatlan alanyhoz kapcsolódnak (bővebben lásd 3.2.1–2). Az alanyi és tárgyi predikatívumokat (Marchand első és második típusa) egy csoportba javasoljuk összevonni, mivel lényegében ugyanaz a szintaktikai funkciójuk: a tárgyi predikatívumok az alanyi predikatívumok kauzatív változatainak tekintendők, vö. baltuoti — BALTAM lenni (alanyi predikatívum) és baltinti — előidézni, hogy valaki BALTAS legyen (kauzatív predikatívum). Ilyen modellből négy van: tyvinis objektinis predikatyvas, žr. plačiau 3.1). Taigi iš viso DV parafrazėse galimi (1) a DV alapszava a parafrázisban predikatívum (alanyi vagy tárgyi); 2 »A denominális igék verbalizált mondatok”, vö. Karolak (1972: 210). A ~ jel után itt és a továbbiakban a lehetséges szóképzési parafrázisokat adjuk meg; kisés nagybetűkkel különítjük el az alapszavakat. Ritka esetekben ezzel a kiemeléssel más elemekre is felhívjuk a figyelmet. A DV szintaktikai értelmezésének nagyobb figyelmet szentelő más kutatások közül vö. lengyel nyelvészek munkáit: Grzegorczykowa (1969); Karolak (1972); Karolak, szerk. 1980). (1980); Bojar (1975); Solecka, Terminska (1979, „Egy mondat alanya szükségszerűen az igéje által meghatározott elem, ezért nem válhat a verbalizált mondat meghatározójává” (Marchand 1969b: 368). A verba meteorologica típusú igék szemantikai alanyinkorporációjáról lásd Katkuvienė (1982). A DENOMINATÍV IGÉK SZEMANTIKÁJA | 57 (2) A DV parafrázisában az alapszó alany; (3) A DV parafrázisában az alapszó tárgy (közvetlen vagy közvetett); (4) A DV parafrázisában az alapszó határozó. Az absztrakt szintaktikai felosztás legmagasabb szintjét követően a kisebb alcsoportok konkrétabb szemantikai szerepek együttesének alkalmazásával különíthetők el. Ebben a tanulmányban az ágensor, az eredmény, a kontens, a posszesszum (függő elem)*, az eszköz, a lokatívusz, a temporatívusz és néhány más szerep kerül alkalmazásra, részletesebben lásd. 3.2-3.4. 2.2. A predikáció típusai Predikációnak tekintjük valamely jegy egy vagy több argumentumhoz való hozzárendelését (Morkūnas, par., 1999: 495). A denominatív igékkel a jegyek változatlanként, változóként és kauzáltként predikálhatók, például: 1) a jegy változatlan (esszív): kvailioti ~ KVAILIU lenni, úgy viselkedni, mint egy KvAILIUS; baltuoti — BALTAM lenni, BALTAMNAK látszani; audroti — AUDRA lenni (zajlani); badauti — olyannak lenni, aki ÉHSÉGET tapasztal; buriuoti —vitorlák segítségével hajózni; žiemoti —TÉLEN (hol) lenni; 2) változó, önmagától megszerzett vagy kialakuló tulajdonság (inchoatív): kvailėti ~ elkezd BUTA lenni | BUTÁBBÁ válni; baltėti —elkezd FEHÉR lenni, FEHÉRRÉ (-bbé) válni; rasoti ~ harmatossá válni, HARMAT keletkezni; 3) meghatározott erő által létrehozott változó tulajdonság (kauzatív): kvailinti ~ úgy hatni, hogy valaki BUTA | BUTA ember legyen, valakit BUTÁVÁ | BUTÁNAK tenni, tartani; baltinti —úgy hatni, hogy valaki FEHÉR (-ebb) legyen; viccelődni — úgy cselekedni, hogy TRÉFÁK keletkezzenek, TRÉFÁK jelenjenek meg. Az esszenciális predikáció (1) tekintendő alaptípusnak, ebből vezethető le az inchoatív (2), az utóbbiból pedig a kauzatív (3), lásd az 1. táblázatot. Ha valamely főnévből inchoatív ige származik (baltas ’fehér’ — baltėti ’fehéredni’- ), a kauzatív származék kétféleképpen értelmezhető: deverbális képzésként (baltėti ’fehéredni’ — baltinti ’fehéríteni’ — úgy cselekedni, hogy FEHÉREDJEN) és közvetlen denominális képzésként (baltas ’fehér’ — baltinti ’fehérré tenni’ — úgy cselekedni, hogy FEHÉR legyen). 1. TÁBLÁZAT. A DENOMINÁLIS IGÉK JELLEMZŐINEK PREDIKÁCIÓI MÓDOK Jellemző (x) Változatlan Megszerzett változó Adott Funkció Fo (x) Fa ss (x)) Fu Frail Fo (x))) A DV-k kutatóinak egy része nem támaszkodik absztrakt szintaktikai funkciókra, hanem azt alapján osztályozza a DV-ket, hogy az alapszavak milyen szemantikai szerepeket töltenek be a parafrázisokban (Clark, Clark 1979: 769–781; Kaliuščenko 1994, 2000). Ebben a tanulmányban nem mondunk le a szintaktikai funkciókról, mivel ezek a DV-osztályozás legabsztraktabb szintjét tükrözik, amelyen jól láthatók a szintaxis és a szóképzés kapcsolatai. A teljeshez (a tulajdonoshoz) tartozó részt, objektumot kell érteni alatta, vö. a tulajdonost jellemző birtokos szerepével. Önmagában azt jelenti, hogy a propozícióban nem jelölik meg a tulajdonság megszerzésének okát. 58 | JURGIS PAKERYS Azt, hogy a denominatív igékre a tulajdonságok predikációjának hármas típusa jellemző, már Marchand (1969a: 155k.) megfigyelte. Igaz, a szerző itt csak az angol, német és francia nyelv melléknévi eredetű képzett alakjait tárgyalja. A DV hármas predikációját Karolak (1972: 214–217; vö. Solecka, Terminska 1979, 1980) és Uluchanov (1977: 117) is felismeri, noha utóbbi a képzési jelentések leírásában (131–193) nem alkalmazza rendszeresen ezt a modellt. Kaliuščenko logikailag további három negatív változatot feltételez: „nem rendelkezni a tulajdonsággal”, „elkezdeni nem rendelkezni a tulajdonsággal”, „előidézni, hogy elkezdjen ne rendelkezni a tulajdonsággal”. A szerző a predikáció hármas (hatos) modelljét alkalmazza a birtokos, attribútív, lokatív, állapot-predikatív és részben az esemény-DV-k tárgyalásakor (Kaliuščenko 1987, 1994: 40-77, 98-102, 108-114; 2000: 22-44, 56-59, 63-67). 3. A DENOMINATÍV IGÉK FŐBB IGETÍPUSOK 3.1. Predikatív DV-k Parafrázisaik alapvető szavai a kötelező alanyvagy tárgyi predikátumok, amelyek a tulajdonságokat esszenciálisan (2 a, b), inchoatívan (3 a, b) és kauzatívan (4 a, b) tulajdonítják: 2 (a) Petras kvailioja —Petras BUTA, ÚGY VISELKEDIK, MINT EGY BUTA (b) Laukai baltuoja —A mezők, úgy tűnik, FEHÉREK 3 (a) Petras kvailėja —Petras BUTÁVÁ VÁLIK, BUTÁVÁ LESZ (b) Drobė baltėja —A vászon FEHÉREDIK (b) Ona baltina drobes ~ Ona FEHÉRRÉ TESZI a vásznakat | hogy a vásznak FEHÉREDJENEK Ezekkel az igékkel predikált tulajdonságokat rendszerint főnevek (a) vagy melléknevek (b) fejezik ki, néha 4 (a) Birutė kvailina Petrą ~ Birutė laiko (daro) Petrą KVAILIU előfordulnak melléknevek is (išdykauti — ÚGY LENNI, ÚGY VISELKEDNI, MINT EGY ROSSZCSONT, ištvirkauti — ÚGY LENNI, ÚGY VISELKEDNI, MINT EGY ROMLOTT EMBER), számnevek (pirmauti —ELSŐNEK LENNI) vagy névmások (savinti — úgy cselekedni, hogy SAJÁTTÁ, SAJÁTTÁ váljon). Ha az alapszó főnév, az ige nem feltétlenül annak minden szemantikai jegyére támaszkodik (2 a), hanem csak néhányra, például a beszédre vagy a mozgásra: žemaičiuoti — ÚGY BESZÉLNI, MINT EGY ŽEMAITIS, vėžlinti — ÚGY MOZOGNI, MINT EGY RÁK. A tulajdonság hasonlóságon alapuló predikálásának eseteit vizsgálva a kutatók gyakran külön alcsoportokat alakítanak ki, vagy speciális szemantikai funkciókat határoznak meg (vö. f, Solecka, Terminska 1979: 58, 1980: 20-22). Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy néha előfordulnak olyan, levezetett szemantikájú főnevek, amelyek már maguk is a hasonlóság viszonyán alapulnak, így a belőlük képzett igékben ezt a viszonyt már nem szükséges felismerni; például a beždžioniauti közvetlenül összekapcsolható a beždžionė ‘mások utánzója, kelleti magát’ jelentésével, nem pedig a beždžionė ‘testfelépítésében az emberhez hasonló emlősállat (Simia)’ jelentésével (LKŽ,,, 793). Más szóval, az összehasonlítás 0 A szabad és kötelező predikatívumokról lásd: Holvoet (2003). DENOMINATYVINIŲ VEIKSMAŽODŽIŲ SEMANTIKA | 59 A funkció nem mindig magában a DV struktúrájában ismerhető fel, eredményének tekinthetők az alapszavak is. Az (2 a) típusú esszív DV-ket agentívaknak is javasolták tekinteni, mivel parafrázisaikban alapszavaik agentív szerepeket töltenek be (Clark, Clark 1979: 773t.): 5 (a) John butchered the cow (b) John did to the cow the act that one would normally expect [a butcher to do to a cow| Az ilyen igéket agentívaknak nevezni azért tűnik célszerűnek, mert szemantikájuk középpontjában aktív alany áll. Mindazonáltal ez pontatlan — hiszen az alapszó nem magára az alanyra utal, hanem egy, az alanyt jellemző frázisba épül be (5 b). Következésképpen a szemantikai szerepek vizsgálata előtt elvégzett szintaktikai elemzés megakadályozza a képzett alak nem megfelelő értelmezését. A (4 a) típusú kauzatív eseteket egyes kutatók cél- (goal) igéknek tekintik (Clark, Clark 1979: 774t.). Ez érthető, mivel a kauzatívumok (akárcsak a (3 a) típusú inchoatívumok) egy bizonyos cselekvés (folyamat) határát feltételezik, amelyet alkalmas célként (eredményként) felfogni. A predikatív inchoatívumok és kauzatívumok fő funkciója bizonyos változások, átalakulások jelölése, amikor az objektum új tulajdonságokra tesz szert (illetve új tulajdonságokat adnak neki) (3 a, b; 4 a, b), ezért transzformatív eredményképzőknek is nevezhetők. Ezek a DV-k közel állnak az objektív és szubjektív rezultatívumokhoz, például: verselni — VERSEKET készíteni, alkotni (verseket), filmezni — FILMET készíteni, alkotni, tréfálkozni — TRÉFÁKAT űzni (elkövetni), rozsdásodni — ROZSDA keletkezni, korpásodni — KORPA keletkezni stb. (lásd bővebben 3.2.2, 3.3.1). A predikatív és a szubjektív /objektív rezultatívumok közötti fő különbségek a következők: 1) a szubjektív és objektív rezultatívumok egy bizonyos új dolog spontán létrejöttét (rozsda, korpa) vagy létrehozását (versek, film, tréfák) predikálják, míg a predikatívak — az objektum átalakulását (2 a, b; 3 a, b); 2) a predikatív kauzatívumok nem lehetnek intranzitívak. Mindazonáltal nehéz szigorú határt húzni a tulajdonságokkal való felruházás és egy új objektum létrejötte vagy létrehozása között. Egyes főnévi predikatív igék objektív rezultatívumokként is értelmezhetők, amelyeknek közvetlen objektumai forrás- („anyag-“) szerepet töltenek be, vö. : 6 (a) žmones grupuoti — az embereket CSOPORTOKKÁ alakítani, az embereket CSOPORTOK tulajdonságaival felruházni: emberekből CSOPORTOKAT létrehozni, alkotni; (b) pinigus aukoti — a pénzt ÁLDOZATTÁ alakítani, a pénzt az ÁLDOZAT tulajdonságaival felruházni: pénzből ÁLDOZATOT létrehozni, alkotni; (c) bulvėms anglėti — a burgonyának SZÉN tulajdonságait felvennie: burgonyából SZÉN képződik, jön létre. Külön megjegyzést érdemelnek a DV-k, amelyek jelentése: „az alapszó által kifejezettnek tartani, nevezni”, például: dėdžiuoti „DĖDÉ-nek nevezni”, tujinti „TU-val megszólítani, az egyes szám második személyére utaló alakokat használni", tamstinti „TAMS- 60 | JURGIS PAKERYS TA-nek nevezni’. E DV-k szóképzési jelentése kissé eltérőnek tűnhet a többi predikatív kauzatívumétól („előidézni, hogy valami valamivé (valamilyenné) váljon”). A különbség itt csupán az, hogy az átalakulást gondolkodási („valaminek tartani”) vagy performatív („nevezni- ”) cselekvések okozzák. Ezért Marchand teljesen dinio predikatyvų (1964: 110, 1969b: 369). Kiti tyrinėtojai elgiasi ne taip sistemišmegalapozottan sorolja a szóban forgó igéket a szürkék közé: instrumentális jelleget lát bennük (Clark, Clark 1979: 777 az angol sir „sírnek nevezni, sir megszólítással fordulni valakihez” igét a sir the general mondatban a miscellaneous [instruments] közé sorolja), vagy a „nevezés” igéit külön beszédcsoportba kapcsolja, jóllehet a „valaminek tartás, 104; 2000: 38, 60)". valamiként való kezelés” igéit a predikatív kauzatívumoknál írja le (Kaliuščenko 1994: 68t., A predikatív litván DV-k csoportjának elkülönítése nem új, erről már Geniušienė tanulmányaiban is szó esett (1983: 61, 1987: 156). Igaz, itt predikatívnak csak a főnévi származékokat nevezik, például: svečiuotis „vendégnek lenni”: svečias; giminiuotis „rokonnak lenni, rokonná válni”: giminė; cukruotis „cukorrá válni”: cukrus. Jakaitienė munkáiban a szóban forgó DV-k szintaktikai aspektusa nem hangsúlyos: a predikatív esyvai az egyezés és az állapot kategóriáihoz vannak sorolva (szembeállításuk az alany aktivitásán: inaktivitásán alapul, vö. advokatauti : juoduoti), az inchoatívumok az állapotváltozás, a kauzatívumok pedig az okozási kategóriához tartoznak (Jakaitienė 1973: 64–66, 1976: 269; Ambrazas, szerk., 1997: 387–393; vö.: Ulvydas, szerk., 1971: 248. skk., 252–255, 258. sk., 262, 264. sk., 267; Paulauskienė 1994: 266–270). 3.2.1. AZ ALANYI DV-K ELKÜLÖNÍTÉSÉNEK PROBLÉMÁJA. Már említettük (2.1), hogy az alanyi DV-k elkülönítése szokatlan, Marchand véleménye szerint pedig logikailag lehetetlen is. Figyelmet érdemel, hogy Marchand az angol nyelv igeképzését írja le (1969b), tanulmányaiban (1964, 1969a) pedig az angol mellett a német és a francia DV-ket is vizsgálja. E nyelvek mindegyikében vannak üres alanyok (dummy subjects), ezért a szerző megjegyzi, hogy a verba meteorologica predikatívumokként értelmezhetők (1964: 116), vö. Clarkék parafrázisát: It is raining — It (the weather) is doing the activity that one would normally expect [rain to do] (Clark, Clark 1979: 780). E megjegyzés ellenére Marchand a szóban forgó igéket mégis az objektumiak közé sorolja®. A litván nyelvben nincsenek az üres alany funkcióját betöltő szavak, ezért egyes DV-k szintaktikailag alanyi értelmezése nem blokkolt. Arról, hogy a parafrázisokban alapszavaik nem predikatív funkciót töltenek be, negatív transzformációkból győződhetünk meg, vö. (7 b) és (8 b): 7 (a) Tegnap vihar volt —Tegnap VIHAR volt (b) Tegnap NEM VOLT VIHAR "1 A cikk predikatív DV-it Kaliuscsenko osztályozásában attributívnak nevezik, míg predikatívnak a cselekvések, állapotok és hasonlók megnevezései által motivált igéket tekintik (lásd 1994: 94kk., 2000: 54kk. ). A szubjektív angol DV-csoportot Kuricyna (1985: 70t.) különíti el, de ezt a terminust egyszerűen az intranzitív igék leírására alkalmazza (angl. to vagabond, to seal, to panic stb.). 12 * Egyébként Clarkék is az objektum szemantikai szerepét látják itt: „there are a few element verbs, which are still another kind of object verb“ (Clark, Clark 1979: 780). A DENOMINATÍV IGÉK SZEMANTIKÁJA | 61 8 (a) A farkas ÁLLAT (b) A farkas nem (növényevő) ÁLLAT (*A farkas nem (növényevő) ÁLLATNAK) Amint látható, a névszói állítmányi rész a tagadó propozíciókban nincs genitivusszal jelölve, ezért teljesen megalapozott az egzisztenciális szemantikájú nominativuszi mondatokban szintaktikai alanyt (és nem predikátumot) felismerni. Ezt javasolta például Balkevičius (1963: 147tt.) is, de kivételekkel (149tt.). Az egyik kivétel szabálya a következő: „A nominativuszi mondat nominativusa mint predikatív központ állapotot jelölő nominativusnak (állítmánynak) tekintendő [...], amikor annak a nominativusnak a funkciója analóg a kontextus más mondatainak állítmányi funkciójával“. A szerző a Nuo stogų TEŠKA, ant žemės KLANAI példát kommentálva kijelenti, hogy „az egymás mellett álló mondatok fő részei [...] a teška, klanai [...] azért egyneműek, mert több, párhuzamosan lejátszódó jelenséget jelölnek“ (Balkevičius 1963: 151, vö. 142). indokolhatVis dėlto žodį klanai laikant veiksniu, reiškinių lygiagretumas nebūtų kaip nors pažeió: hiszen a teškėti mellett ott van a būti ige is, vö. A tetőkről CSÖPÖGÖTT, a földön tócsák VOLTAK. Így itt a lényegi kérdés a būti ige értelmezése: a tagadó transzformációk mindazonáltal inkább a létezés jelentését támasztják alá, mint a predikatív kopula funkcióját. A nominális mondatok egzisztenciális szemantikáját a „Dabartinė lietuvių kalbos gramatika” című műben is megfigyelték, ahol így írnak róluk: „Az ilyen mondatokban egy tárgyról vagy jelenségről közölnek valamit, megnevezik annak LÉTÉT” (Ambrazas, szerk., 1997: 617; a kiemelés tőlem —J. P.). Igaz, e mondatok modelljét mindazonáltal predikatív kopulával adják meg (Vis N.). A „Lietuvių kalbos gramatika” című mű még az egzisztenciális nominális mondatok külön alcsoportját is leírja (Ulvydas, szerk., 1976: 628. sk.). Ezt az egzisztenciális būti-értelmezést meg lehet kísérelni alkalmazni azokra az esetekre is, amikor nem-rokon alakú melléknévi formákat használnak: (9) Namie šaltėjo —Otthon kezdett LENNI (vált) HIDEG Az, hogy a nem-rokon formák alanyként is állhatnak, már régen megfigyelték, vö. Jablonskis példáit (1911: 19 = 1957: 453): Innen már minden JÓ kiárad; KETTŐS nincs híján; MEGTÖRTÉNHET; A RÉGIBŐL SZÜLETIK AZ ÚJ. Mindazonáltal a (9) típusú példákat általában predikatív kapcsolatot feltételezve írják le, lásd például Ambrazas, szerk., 1997: 617 (Vf., „Adįj,,,,/Adv). Milyen érveket lehet felhozni, amelyek lehetővé teszik e mondatok összevetését a (7) típus egzisztenciálisan értelmezett mondataival? A tagadó transzformációknak itt nincs bizonyító erejük, mivel a személytelen formák nem ragozhatók. Igaz, egyes esetekben a várt személytelen formák helyett a hímnemű melléknév egyes számú genitívuszi alakját használják (lásd Paulauskienė 1994: 216t.), de ezek nem kapcsolódnak a tagadáshoz, vö.: otthon HIDEG volt; otthon nem volt HIDEG; *otthon HIDEGNEK nem volt. Másfelől megfigyelték, hogy ezeket a nemnemi formákat melléknévi absztraktumokkal lehet helyettesíteni; azt írják, hogy „a nemnemi forma az állapotot dologként jelenti” (Paulauskienė 1994: 215), vö. Miške visiškai TyLu; Miške visiška TyYLA. Ebből következik, hogy szerkezetileg a (9) típusú mondatok megfelelnek a tárgyalt (7) típusú mondatoknak. Továbbá mindkét mondattípusban a būti ige „létezni” jelentését az mutatja, hogy közvetlenül hely- (és idő-) körülményekkel kapcsolódik össze, vö. Salomėja Nėris versének gyakran idézett részletét: Ruduo PaAkyžiui. Šlapia. BULVARUOSE šviesu. A mondatrészek jelöletlen sorrendi modelljé- 62 | JURGIS PAKERYS megemlíthető egy olyan változat, amelyben a körülmény az elején áll: Tegnap vihar volt; Az erdőben csend volt. Megjegyzendő, hogy ez a sorrend megfelel a meghatározatlan mennyiségű tényezővel alkotott egzisztenciális szerkezeteknek, például: Az udvaron gyerekek voltak. Vagyis bizonyos szempontokból a (9) és a (7) típusú mondatok (illetve a denominatív igék) közel állnak egymáshoz. Érthető módon a tárgyalt, főneveket, különösen pedig a nemnembeli melléknévi alakokat tartalmazó mondatokban a szintaktikai alanyok (mondatrészi alanyok) felismerése vitatható, és részletesebb vizsgálatot igényel". A korábbi DV-kutatások közül figyelmet érdemel Geniušienė javaslata, amely szerint meg kell különböztetni az alanyi visszaható DV-ket, például a šmėklotis ‘kísértetnek lenni, megjelenni’ igét (1983: 61, 1987: 157). Igaz, a szerző itt szemantikai alanyi szerepről beszél, nem pedig szintaktikai alanyról (mondatrészi alanyról). Kaliuščenko (1994: 109-114, 2000: 63-67) a természeti jelenségek igéit az „eseményigék” (cobvimuiinvie 2naeonui, Ereignisverben) külön csoportjaként írja le, és parafrázisaikban nem ismer fel alanyt (mondatrészi alanyt) (1994: 109, 28. jegyz.; 2000: 63, 24. jegyz.)“. 3.2.2. AZ ALANYI DV-K SZEMANTIKÁJA. Már említettük, hogy e DV-k parafrázisaiban az alapszavak az alany (szintaktikai szubjektum) pozícióját foglalják el, például: 10 (a) šiandien darganoja — ma DARGANA van (létezik) (b) Jau dienoja — már kezd lenni (keletkezik) a NAP (c) dabar anksti šviesėja — most korán kezd világos lenni / megjelenik a VILÁGOSSÁG (d) vartai rūdija — a kapun kezd lenni (keletkezik) ROZSDA. E DV-k alanyainak létezését vagy esszív módon (10 a), vagy inchoatív módon (10 b, c, d) jellemezzük. Az esszív módon predikált alanyok természeti erőket, spontán jelenségeket jelölnek, amelyeket a szemantikai funkciók kutatói a folyamatens vagy az állapot, illetve a folyamat páciensének szerepével írnak le (Jakaitienė 1988: 62; Sližienė 1994: 20). Az inchoatív predikáció valamely eredmény létrejöttét, kialakulását jelöli (vö. az eredmény-páciens fogalmát: mieste kilo MAISTAS, Sližienė 1994: 20). Az alanyi esszív és inchoatív DV-k között bizonyos esetekben nehéz éles határt húzni. Tegyük fel, hogy a tolumoje žaibuoja, jūra banguoja propozíciók kétféleképpen parafrazálhatók: a távolban VILLÁMOK vannak: a távolban kezd VILLÁM lenni; a tengerben HULLÁMOK vannak: a tengerben kezd HULLÁM lenni. Az esszív alanyi DV-k gyakran személytelenek, de olykor ezek is megnyitják az alanyi pozíciót, amelyet vagy tautologikus alany foglal el (az audra audroja, žaibai žaibuoja típus, további példákat lásd Katkuvienė 1979: 43. skk.), vagy egy helyet jelölő másik főnév (padangė Zaibuoja). Ha ebben a pozícióban az alany a kauzáló ágens szerepét tölti be, az ilyen igét nem helyénvaló alanyi DV-nek tekinteni, például: Bet kas per aukštai į juodus debesis kopa, tam daugsyk PERKŪNS Zaibiiodams liepia sugrįžti (LKZ_. 73; az én kiemelésem —J. P.). Ezért megkülönböztetendők a Zaibuoti ‘villámlani, villámoknak lenni, megjelenni’ és a Zaibuoti „úgy hatni, hogy villámok keletkezzenek (jelenjenek meg)” igék. * Nem szabad megfeledkezni arról, hogy maguknak a nem ragozott alakoknak a szófaji státusza is problematikus, lásd már Kazlauskas 1965: 175k. megjegyzéseit. Ha ezek az alakok nem tekinthetők mellékneveknek, akkor denominatív igék osztályozásában egyáltalán nem kell tárgyalni őket. 5 Az alapszavak alanyi funkciójának lehetőségéről lásd még Kaliuščenko (1994: 39k., 2000: 21). A DENOMINATÍV IGÉK SZEMANTIKÁJA | 63 Az inchoatív alanyi DV-kre az eredmény szemantikája jellemző; összevetobjektiniais rezultatiniais DV (žr. 3.3.1). Objektiniai rezultatiniai DV skiriasi tuo, hetők azzal, hogy propozícióikban meg van jelölve a verbalizált (igésített) eredményt kauzáló erő (vö. az említett žaibuoti és žaibuoti igéket). A szubjektív inchoatív DV-k esetében ez az erő nincs megjelölve, ezért gyakran személytelenek. Ha az ilyen DV argumentumszerkezetében megnyílik az alanyi pozíció, a parafrázisban ez lokatív vagy benefaktív (címzetti, a cselekvés befogadóját jelölő) szemantikai pozíciónak felel meg (az alany helyét a parafrázisban az alapszó foglalja el), például: A MEZŐK ősziesednek — A MEZŐKÖN kezd ősz lenni; A KAPUK rozsdásodnak — A KAPUKON kezd (keletkezni) rozsda; Az ABLAKOK harmatosodnak — AZ ABLAKOKON kezd harmat lenni (képződni); PÉTER izzad ~ PÉTERNEK kezd lenni (keletkezik, kiválik) verejték. Igaz, egyes esetek vitathatók — mondjuk, az utolsó példában Pétert a verejték megjelenése okaként, kauzátorként értelmezve (vö. Petras išskiria PRAKAITĄ), a prakaituoti ‘izzad’ igét javasolni lehetne az objektív eredményigék közé sorolni (3.3.1). Mindazonáltal Péter itt nem a verejték közvetlen kauzátora, tevékenysége a verejték szempontjából nem tudatos, céltudatos és irányított, ezért a kauzatív értelmezés kétséges (vö. más kontrollálhatatlan eredmények: az arc szeplősödik — az arcon SZEPLŐK jelennek meg; a seb vérzik — a sebben VÉR jelenik meg, a nap SUGARAKAT BOCSÁT KI ~ a napból SUGARAK keletkeznek)’ . Hasonló okok miatt a mo’ csoportot: ériuotis, paršiuotis, veršiuotis stb. Az önmagától subjektiniams inchoatyviniams DV galima priskirti ir nedidelę “palikuonių atsiradivaló létrejött jelének nyilván itt a visszaható jelölő is tekintendő"". Figyelemre méltó, hogy a szemantikailag közeli nem visszaható vaikuoti tautologikus tárgyi pozíciót nyithat meg: Vaikų nevaikiiok, kol neišgysi xz. 904). Az itt tárgyalt igéket a kutatók gyakran a tárgy logikai-szemantikai fogalma alapján írják le. A verba meteorologica-val kapcsolatos döntéseket korábban már említettük, ezért a veidas srazdanoja(si), Petras prakaituoja, karvė veršiuojasi típusú példákra vonatkozó javaslatokat kell megvizsgálni. Marchand a rezultatív tárgyak alfejezetében tárgyalja őket, ahol a leválasztás (ko), a valamivel való befedés (kuo), a kicsinyek világra hozása és más csoportok részletesebb elkülönítése található (1964: 116; 1969b: 370). Clarkék tanulmányában az önmaguktól létrejövő és a kauzált eredmények a közös cél (goal) csoportban szerepelnek (ide tartoznak a predikatív DV-k is, lásd Clark, Clark 1979: 774t.). Geniušienė tárgyi visszaható igéinek csoportjában szerepel a veršiuotis ige, valamint a kontrollálhatatlan eredményeket implikáló la. saknoties (: šaknis), pumpuroties (: pumpuras- ); lie. geležiuotis ‘rūdijati’ az instrumentális (1983: 61t., 1987: 157) igékhez sorolva szerepel. Kaliuščenko az objektumot kifejező DV-k fejezetében leírja az anyagok vagy más dolgok környezetbe történő kiválasztásának alcsoportját, amelybe a kraujuoti, veršiuotis és hasonló igék tartoznak (1994: 80t., 2000: 45t.). A létrejövő dolgok és létrejöttük helyei, illetve címzettjeik között birtokos típusú kapcsolat alakulhat ki. Ezért Kaliuščenko megoldása, miszerint elkülöníti a kvázi birtokos DV-k alcsoportját, teljesen logikus; ide tartoznak a plunksnuotis, lapoti, kirmyti és hasonló igék (1994: 45t., 2000: 25t.). Igaz, ez az alcsoport a szerző osztályozásában nem az objektumot kifejező, hanem az önálló birtokos DV-k fejezetéhez tartozik (vö. 3.3.3). '® A cselekvések (nem)kontrollálásáról lásd Holvoet (1991: 60. sk., 163. sk.). „7 Lehetséges a DV alanyát itt aktív cselekvőként, kauzátorként, nem pedig beneficiensént értelmezni (Solecka, Terminska 1980: 23). 70 | JURGIS PAKERYS a (hatszoros) predikációs modellt (1994: 41–58, 2000: 22–32). A kvázi-birtoklási inchoatív DV-k szemléltetésére a szerző litván (ebben a tanulmányban alanyi rezultativusoknak tekintett) példákat is hoz: lapoti „leveleket kezdeni birtokolni, levelet szerezni- ’, žolėti „fűvel benőni’, továbbá ebbe a csoportba sorolja néhány természeti jelenség igéjét is, például a ném. sich bewolken „felhősödni’. A DV-k megszerzésére irányuló törekvést a szerző a tárgyi igék között írja le, amelyek között megkülönbözteti a vadászás, a gyűjtés, valamint a megszerzendő dologért való elmenés alcsoportjait (1994: 83–86, 88; 2000: 47–50). Csak az utolsó alcsoportot („elmenni valamiért (megszerezni)”) tekinti a szerző a lokatívuszi birtoklási szerkezetekhez közelinek. A birtoklás szemantikájával kapcsolatban áll Solecka és Terminska két elkülönített funkciója is (1980: 24. sk.). A rész funkciója fs Az alapszó által megjelölt objektumnak az egésszel való érintkezését, egyesülését hivatott leírni, például: lit. plombowač „plombázni” (A PLOMBA a fog részévé válik), szezotkowač „tisztítani, fésülni (kefével- )” (a kefe, a fésű — lit. SZCZOTKA — a haj vagy más tárgyak érintésekor azok részévé válik); lit. policzkowač „arcul ütni, pofont adni” (egy adott pillanatban a cselekvő testrésze megérinti a cselekvés elszenvedőjének arcát, orcáját — lit. POLICZEK, egy pillanatra annak részévé válik, vö. lit. snukiuoti, lásd 3.4.1) (Karolak, szerk., 1980: 53. skk., 65. skk., 89. skk.). A valódi birtoklási funkciót 7,,,„Az olyan DV-kre javasolják alkalmazni, mint a svečiuotis, žiemoti, dienoti („valahol NAPPAL lenni”), amikor a valahol való tartózkodást valamiféle valakihez való tartozásként értelmezik (Solecka, Terminska 1980: 25). A litván nyelvészetben nem szokás elkülöníteni a birtoklási DV-kategóriát. A birtoklási szemantika megragadására egyes kategóriák leírásából lehet következtetni, például a galioti jelentése: „ÉREZNI, BIRTOKOLNI, átélni azt, amit az alapszó kifejez” (Jakaitienė 1976: 270; kiemelés tőlem —J. P.). Az e tanulmányban birtoklási jellegűnek tekintett többi DV-t a létrehozó kategóriába sorolják, és a kenés, a bevonás, valamint a keresés, gyűjtés stb. alcsoportjaiban mutatják be (Ambrazas, szerk., 1997: 388. skk.; vö.: Jakaitienė 1973: 64— 66, 1976: 269. skk.; Ulvydas, szerk., 1971: 248, 252. skk., 261; Paulauskienė 1994: 267-269). 3.3.4. INSTRUMENTÁLIS IGÉK Parafrázisaikban az alapszavak azokat az eszközöket jelölik, amelyekkel bizonyos cselekvéseket hajtanak végre, például: 20 (a) Az asztalos gyalulja a deszkát —Az asztalos GYALUVAL hat a deszkára, GYALUT használ a deszka megmunkálására (b) Jánoska szépen hegedül —Jánoska szépen cselekszik (játszik) HEGEDŰVEL (c) A sportolók kardoznak —A sportolók (egymásra) KARDOKKAL hatnak (d) Ona fésülködik —Ona (önmagára) FÉSŰVEL hat (e) Bronė sokat nyelvel ~ Bronė sokat cselekszik a NYELVÉVEL (f) Petras jól vezet ~ Petras jól cselekszik | használja a KORMÁNYT (g) A gyermekek síelnek —A gyermekek SÍLÉCEKET használnak. Az instrumentális IGÉK az eszközhasználatot esszív módon predikálják, de előfordulnak alkalmi kauzatívumok is, például: smuikuodinti, (su-)šukuodinti (LKZ, 204, „„,335)**. Kétségbe- * XV **—Igaz, a sušukuodinti címszó alatt közölt példa kissé zavaros: Pati vilnų nesukuo[- ja], marti susukiiodina. Mivel a kauzált személy meg van nevezve és az alanyi pozíciót foglalja el (a meny), a sušukuodinti itt nem tekinthető kauzatívnak; a várt szerkezet ez lenne: Pati vilnų nešukuoja, tik šukuodina —viską jai marti daro. A DENOMINATÍV IGÉK SZEMANTIKÁJA | 71 tehát, hogy közvetlenül összekapcsolhatók- -e az alapszavakkal, a kapcsolat itt közvetett: smuikuodinti: smuikuoti: smuikas. Az instrumentális IGÉKRŐL szólva az eszköz fogalmát nem kellene konkrét főnevekre korlátozni; ide az elvontabb cselekvési eszközök is bevonandók, például: protauti, galvoti —az ÉSSZEL, FEJJEL való élés. A köztes láncszemtarp posesinių kauzatyvų ir instrumentinių DV sudaro atvejai, nusakantys veiklą tam et képezik a valódi anyagok (például: dervuoti, chloruoti, druskinti), amelyeket eszközökként lehet értelmezni, például: Megmérgezzük a csótányokat —MÉRGEKKEL hatunk a csótányokra. Az ilyen esetek között megkíséreltek világosabb határt húzni; például megfigyelték, hogy az angol nyelvben az instrumentális igék nem egyeztethetők össze a privativus deés diselőtagokkal (Clark, Clark 1979: 779, Marchand 1969b: 134. alapján), vö.: unbutton ‘kigombolni’ (reverzív instrumentális ige): debutton „gombtalanná tenni, kitépni a gombokat” (privativus ige). A szóban forgó esetek nagyon szigorú elkülönítésére aligha van szükség. Hiszen rendszerint valamely eszköz használata egy bizonyos tárgy vonatkozásában az eszköz és a vele befolyásolt tárgy térbeli érintkezését implikálja, vö. Solecka és Terminska (1980: 24.) már említett fejtegetéseit. Ezért egyes esetek kétféleképpen is értelmezhetők, különösen ha az alapszó olyan anyag, amely a cselekvés során elválaszthatatlanul egyesül a tárggyal: cementuoti pamatus —CEMENTO-t tenni az alapokba (elérni, hogy az alapok CEMENTO- -t tartalmazzanak) vagy CEMENTU- -val hatni az alapokra (vö. nuodyti tarakonus —elérni, hogy a csótányokban MÉREG jelenjen meg | hogy a csótányok magukban MÉRGET tartalmazzanak | MÉRGEKKEL hatni a csótányokra). Az instrumentális DV-kategóriát valamennyi kutató megkülönbözteti, igaz, nem mindenki sorolja ide az anyagokkal való hatást kifejező DV-ket (a klijuoti, cementuoti típus). Marchand az instrumentális képzéseket a körülményes DV-k fejezetében tárgyalja (1964: 112-114; 1969b: 369.), és megjegyzi az ornamentális DV-k e csoporthoz való közelségét. A Clarkok tanulmányában, amint már említettük, az instrumentális és lokatív DV-k hasonlóságait és különbségeit külön elemezték. A szerzők nem hajlanak arra, hogy eszköznek ismerjék el azokat a tárgyakat, amelyek a cselekvés eredményének elválaszthatatlan részévé válnak (1979: 778), instrumentális DV-listájukon mégis szerepel az angol glue ‘ragasztani’, cement ‘cementezni’ stb. Kaliuščenko ezt a problémát külön nem tárgyalja, azonban az instrumentális DV-k között a klijuoti (1994: 91, 2000: 52) igét is közli, az auksuoti, druskinti típusú származékokat pedig a kauzatív posszesszívumoknál tárgyalja (1994: 52k., 2000: 29k.). Geniušienė tanulmányaiban instrumentális igékként szerepelnek a geležiuotis „rozsdásodni (vassal bevonódni- )”, pečiuotis „vállakkal lökdösődni” igék (1983: 61k., 1987: 157). A litván szakirodalomban a kenés, anyagokkal való bevonás vagy azok valahová helyezésének csoportját a műveltető DV kategóriájánál tárgyalják, míg a konkrét eszközök megnevezéseiből képzett DV-k számára az instrumentális kategóriát különítik el (Jakaitienė 1973: 64k., 1976: 269; Ambrazas, szerk., 1997: 388, 390; vö. : Ulvydas, szerk., 1971: 248, 253. skk., 262, 265; Paulauskienė 1994: 267k. ). 3.4. Körülményes DV-k Parafrázisaikban az alapszavak a körülmények funkcióit töltik be, és esetekkel vagy elöljárós szerkezetekkel fejeződnek ki. Ezek a DV-k a cselekvések terét (21 a) vagy idejét (21 b) jelölik, például: 21 (a) Turistai stovyklauja prie ežero — A turisták a tónál lévő TÁBORBAN vannak (élnek) 72 | JURGIS PAKERYS (b) A gólyák Afrikában telelnek —A gólyák TÉLEN Afrikában vannak A tér és az idő szemantikai szerepei akár egybe is kapcsolhatók —a téridő szerepévé, mivel az időre mint az idődimenzió egy bizonyos helyére utalunk. A korábban tárgyalt néhány DV között találhatók olyanok, amelyek a cselekvés módját jelölik, és parafrazeálhatók határozószók vagy hozzájuk szemantikailag közel álló esetek használatával. Vö. az imént említett predikatív és eredményjelölő DV-k ilyen parafrázisaival: 22 (a) Petras kvailioja —Petras OSTOBÁN VISELKEDIK: úgy viselkedik, mint egy OSTOBA (b) Zirgas šuoliuoja —Zirgas UGRÁSOKKAL fut: UGRÁSOKAT végez Mindazonáltal a módhatározói DV-k önálló alcsoportját itt nem különítjük el, a módhatározói jelentésárnyalatot másodlagosnak tekintjük. 3.4.1. TÉR DV-i. Parafrázisaikban az alapszavak rendszerint olyan helyeket jelölnek, ahol valami található (23 a), vagy ahol valami létrejön, illetve ahová valamit juttatnak (23 b, c), például: 23 (a) Ona kieminėja pas dėdę —Ona a nagybátyja UDVARÁBAN van (vendégeskedik) (b) Statybininkai sandėliuoja medžiagas —Az építőmunkások elérik, hogy az anyagok a RAKTÁRBAN (-okban) legyenek (c) Gelbėtojai šalina kliūtis —A mentők elérik, hogy az akadályok FÉLRE legyenek téve, FÉLRETESZIK őket A birtoklást kifejező predikáció esetei ritkák, vö. még aikštėti —a TÉREN lenni, namuoti —OTTHON, a HÁZBAN lenni (LKŽ,, 36, mf 537; Ulvydas, red., 1971: 248, 258)*, megemlítendő továbbá a szinkrón szempontból már nem elemezhető medžioti ~ a FÁN lenni ‘az erdőben’. Egyértelmű inchoatív származékokat nehéz megnevezni, vö. az igésített határozószót: artėti —KÖZEL lenni, KÖZELEBB kerülni (a kauzatív származék artinti —elérni, hogy KÖZEL legyen). Az irányjelentésű, vagyis a végpontot jelölő direktív esetekhez (23 b, c) a test bizonyos részére irányuló ütést kifejező ritka igék is hozzárendelhetők, például: snukiuoti ~ a (ököllel) a pofa felé irányuló cselekvést végezni, ausiuoti — veikti (kumštį, delną) AUSIES link, mušti į/per AusįĮ. Sie DV (žr. daugiau pavyzPOFÁBA ütni; džių Jakaitienė 1973: 44) szemantikailag kauzatívumoknak tekintendők, mivel nem maga az alany mozog valamely irányba, hanem az általa irányított (kauzált) objektum, például az ököl. Előfordulnak olyan térbeli DV-k, amelyek alapszavai a parafrázisokban az út szemantikai szerepét töltik be, például gruodenti — GRUODU mozogni, GRUODĄ-n át közlekedni. Hozzájuk közel állnak a prepozíciókon alapuló igék, például a skersuoti, amelyek az utat egzisztenciálisan vagy kauzatívan predikálhatják, vö. skersuoti per lauką — SKERSAI lauko keresztül menni: skersuoti kamuolį — a labdát SKERSAI (a futballpályán) mozogni kényszeríteni. Mivel a skersai prepozíció helyet is jelöl, lehetséges egy kauzatív származék: skersinti — azt előidézni, hogy valami SKERSAI (valaminek) legyen, „valamit keresztben csinálni (tenni, rakodni)” DŽ* 701. A térbeli DV fogalma a szakirodalomban viszonylag kevéssé változatos. Figyelmet érdemelnek az úgynevezett privativív igék („azt előidézni, hogy valakinek valamije ne legyen”), amelyeket » Aikštėti ige inchoatív jelentését is rögzítették: „kijutni a térre, világossá válni” (LKŽ, 36). 1(2) A DENOMINATÍV IGÉK SZEMANTIKÁJA | 73 Marchand valószínűleg nem véletlenül közvetlenül a lokatív igék után tárgyalja őket (1964: 115). Már említettük, hogy a possesszivitás és a lokativitás szorosan összefügg, ezért az angol shell = litván A héjasztó típusú DV-ket kétféleképpen lehet értelmezni: negatív birtokosként (azt tenni, hogy ne legyen HÉJA’) és negatív lokatívusként („azt tenni, hogy ne legyen a HÉJÁBAN- ”). Úgy tűnik, ezért Clarkék tanulmányában az egyébként hasonló példák különböző helyekre kerültek: shell the peanuts ‘földimogyorót hántani’ a locatumhoz (a „not-on” alcsoport- ), shell the peas ‘borsót hántani’ a locationhöz (a „not-in” alcsoport) (1979: 770, 773), vö. még lie. iSprotéti „azt kezdeni, hogy ne legyen (elveszíteni) esze”: (metaforikusan) „megőrülni” (negatív birtokos: negatív lokatívus- ). További köztes esetek is megadhatók, például a térrel kapcsolatos részvételi vagy átélt állapotokra vonatkozó szituációk, vö. az alábbi lehetséges parafrázisokat: posėdžiauti ~ POSĖDYJE lenni | POSĖDŽIU foglalkozni, baimintis — BAIMĖJE lenni, BAIMĖS által elárasztva lenni (térbeli ige). Kivételnek tekintendő a predikatív svečiuotis ~ SVECIU lenni lehetősége, hogy lokatívan legyen parafrazeálható: SVEČIUOSE lenni. A keliauti ige értelmezése szintén kétféle lehet: KELYJE lenni (hely) és KELIU élni (eszköz, instrumentum). A litvánisztikában nem szokás megkülönböztetni a térbeli DV-k kategóriáját, de lokatív jelentéseket időnként megadnak (Ulvydas, szerk., 1971: 248). A lokatív alcsoportot Geniušienė írja le (1983: 62; 1987: 157), igaz, e szemantika denominatív litván nyelvi reflexívumait nem közli. 3.4.2. IDŐHATÁROZÓK. E származékok parafrázisaiban az alapszavak időfogalmakat jelölnek, és a temporatívus szemantikai szerepét töltik be, például: 24 (a) Vasaroti kaime — NYÁRON falun lenni (b) Vakaroti prie ežero — ESTE a tó mellett lenni Az említett DV-k nemcsak a cselekvés idejét jelölik, hanem az adott időre jellemző tevékenységet is implikálják, például: nyár — pihenés, szabadság, este — pihenés, szórakozás vagy otthoni munka. Az időszemantikájú képzős igék alapjául bizonyos relatív időpontot jelölő névszói határozószók is szolgálhatnak (ezek a származékok már nem tekinthetők denominatívoknak): 25 (a) A vonat késik — A vonat a (TÚL) KÉSŐ időpontban van (azaz elmarad a tervezett, referencia-időponttól) (b) Miért vetsz borsót ilyen KORÁN? (LKZ,,, 145) — Miért vetsz borsót a TÚL KORAI időpontban? (azaz megelőzöd a tervezett, referencia-időpontot) Egyes ilyen igéknek nemcsak egzisztenciális, hanem kauzatív predikációs változatai is lehetségesek, például: ankstinti, vėlinti — olyanná tenni, hogy KORAI (korábban), KÉSŐ (később) legyen. Az utóbbiak az ANKSTUS, VĖLUS melléknevekkel is összekapcsolhatók (ANKST-yvas, VĖL-yvas), és predikatívnak tekinthetők. Az időhatározói DV-k csoportja nem nagy, ezért nem minden szerző különíti el. Tegyük fel, az idő szemantikájával kapcsolatos angol weekend „a hétvégét tölteni”, vacation ‘szabadságon lenni’, honeymoon ‘a mézesheteket tölteni’! Marchand ezeket objektív eredményes igéknek tekinti, mivel egy cselekvésre mint bizonyos eredményre utalnak**. 74 | JURGIS PAKERYS. Clarkék tanulmányában ugyanezek a DV-k a tartam (duration) külön csoportjában szerepelnek (Clark, Clark 1979: 773). Kaliuščenko munkáiban (1994: 105— 108, 2000: 61-63) a temporatív DV-kre nem alkalmazható a predikáció hármas (hatos) modellje, mivel úgy tűnik, nem fordultak elő főnevekből képzett inchoatív és kauzatív származékok. Igaz, az egyik alcsoportban szereplő lit. dienoti „meleggé válni” jelentése (1994: 107, 2000: 62) inchoatívként is értelmezhető lenne. A lituanisztikai hagyományban a képzési időbeli kategóriát nem különítik el, de a -uoti és -oti képzős származékoknál megemlítik ezt a jelentést (Ulvydas, szerk., 1971: 248, 254; Paulauskienė 1994: 267). Jakaitienė DV-ként (vasaroti, žiemoti) a tágabb állapotkategóriába sorolja (1973: 36). Az atostogauti ige az angol vacation igéhez hasonlóan kétféleképpen értelmezhető: időigeként (Paulauskienė 1971: 195), valamint mint részvételt és valahol való tartózkodást kifejező DV-ként (Jakaitienė 1973: 49, 1976: 269; Ambrazas, szerk., 1997: 394). 4. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A litván nyelv denominatív igéinek osztályozásakor célszerű a predikáció háromféle típusán, valamint szintaktikai-- szemantikai kritériumokon alapuló megközelítést alkalmazni (lásd a 2. táblázatot). 2. TÁBLÁZAT. A LITVÁN NYELV DENOMINATÍV IGÉINEK SZINTAKTIKAI- -SZEMANTIKAI OSZTÁLYOZÁSA A PREDIKÁCIÓ TÍPUSAINAK FIGYELEMBEVÉTELÉVEL (PZ – ALAPSZÓ) Predikacijos tipas Esyvas Inchoatyvas Kauzatyvas Szintaktikaisemantikai PZ-jellemzők Predikátum kvailioti: kvailys kvailėti: kvailys kvailinti: kvailys baltuoti: baltas baltėti: baltas baltinti: baltas Alany Folyamatágens audroti: audra Eredmény dienoti: diena Tárgy Eredmény juokauti: juokai Tartalom badauti: badas gėdinti: gėda Birtokos galioti: galia turtėti: turtas ginkluoti: ginklas Eszköz meškerioti: meškerė *% Vö. a weekend kapcsán: „das Wochenende wird durch die Handlung als etwas Lebendiges sozusagen erst erzeugt, wird in der Handlung erst existent” (Marchand 1964: 117). A DENOMINATÍV IGÉK SZEMANTIKÁJA | 75 2. TÁBLÁZAT FOLYTATÁSA Predikacijos tipas Esyvas Inchoatyvas Kauzatyvas A szintaktikai- -szemantikai PZ sajátosságai Körülmény Tér táborozni: tábor raktározni: raktár Idő telelni: tél 2. A predikáció hármas rendszerét az alapvető egzisztenciális predikáció (a tulajdonság adott) alkotja, ebből vezethető le az inchoatív (a tulajdonság létrejön), az utóbbiból pedig a kauzatív (a tulajdonságot megadják). A denominatív igék által predikált tulajdonságokat vagy azok komplexumait alapul szolgáló főneveik jelölik. 3. A szintaktikai-- szemantikai sajátosságokat az alapul szolgáló szó funkcióinak figyelembevételével határozzák meg a képzési parafrázisokban. 4. A denominatív igék osztályozásában a szintaktikai szerepek legelvontabb szintjét a predikatívumok, az alanyok, a tárgyak és a körülmények funkciói alkotják. 5. Az alanyi denominatív igéknek a processzánsok és az eredmények szemantikai altípusai vannak. 6. Az objektív denominatív igéknek négy, közvetlen és közvetett tárgyakkal kifejezett szemantikai altípusuk van: eredmények, tartalmak (kontentumok), tartozékok (possessumok) és eszközök (instrumentumok). 7. A körülményes denominatív igéknek két altípusuk van: térés időbeliek. RÖVIDÍTÉSEK DŽ* — A mai litván nyelv szótára (főszerk. S. Keinys), Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2000. LKŽ — A litván nyelv szótára 1–XX, I–11” (szerk.: J. Balčikonis, J. Kruopas, K. Ulvydas, V. Vitkauskas), Vilnius, 1941–2002. IRODALOM AMBRAZAS, V., szerk., 1997: A mai litván nyelv grammatikája, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. BALKEVIČIUS, J. 1963: A mai litván nyelv szintaxisa, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. BojAR, B. 1975: Beépített argumentummal rendelkező lengyel igék. Polonica 1, 167–186. CLARK, E. V. 1978: Helyhatározói szerkezetek: egzisztenciális, lokatív és birtokos szerkezetek. Greenberg, J. H., szerk., Universals of Human Language 4: Syntax, Stanford, California: Stanford University Press, 85–126. CLARK, E. V., CLARK, H. H. 1979: Amikor a főnevek igeként jelennek meg. Language 55 (4), 767–811. FREEZE, R. 1992: Egzisztenciális és egyéb lokatív szerkezetek. Language 68 (3), 553-595. GENIUSIENE, E.[GENJUSENE, Ė.] 1983: Pecdhūaekcuenbie 21a2zonbi 6 Garmuiickux A3bIKAX U munono2us pedhAeKcueo6, BuibHIOC: BHIbHIOCCKHH YHUBEPCHUTET. GENIUŠIENĖ, E. 1987: The Typology of Reflexives, Berlin, New York, Amsterdam: Mouton de Gruyter. 76 | JURGIS PAKERYS GRZEGORCZYKOWA, R. 1969: Czasowniki odimienne we wspotczesnym języku polskim, Wroclaw, Warszawa, Krakow: Ossolineum. (Prace jezykoznawcze, 53). HOLVOET, A. 1991: Tranzitivitás és mondatszerkezet a lengyel nyelvben. Esetjelölés-tanulmány, Varsó: Szlavisztikai Kiadóközpont. (Prace Slawistyczne, 95). ryšių HOLVOET, A. 2003: Laisvieji predikatyvai ir jų sintaksiniai ryšiai. Holvoet, A., JudZentis, A., red., Sintaksiniy tyrimai, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla (Lietuvių kalbos gramatikos darbai 1), 67-78. [JaBLONSKIS, J.] 1911: Rygiškių Jonas, Lietuvių kalbos sintaksė 1, Seinai. JABLONSKIS, J. 1957: Rinktiniai raštai 1 (sudarė J. Palionis), Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. JAKAITIENĖ, E. 1972: Dėl priesaginių veiksmažodžių darybinių reikšmių. Baltistica 8 (1), 49—54. JAKAITIENĖ, E. 1973: Veiksmažodžių daryba. Priesagų vediniai, Vilnius: Vilniaus universitetas. JAKAITIENĖ, E. 1976: Žodžių darybos tipai ir kategorijos. Jakaitienė, E., Laigonaitė, A., Paulauskienė A., Lietuvių kalbos morfologija, Vilnius: Mokslas, 251-278. JAKAITIENĖ, E. 1988: Lexikai szemantika, Vilnius: Mokslas. KALIUŠČENKO, V. D. 1987: A lokatív, possesszív és attribútív intranzitív igék tipológiája. Nyelvészeti kérdések (1), 93–105. KALIUŠČENKO, V. D. 1994: Az igei eredetű igék tipológiája, Doneck: Doneccsina. KALIUŠČENKO, V. D. 2000: A denominális igék tipológiája, Tübingen: Max Niemeyer Verlag. KAROLAK, S. 1972: A denominális igék jelentéseiről. Wierzbicka, A., szerk., Szemantika és szótár, Wrocław, Varsó, Krakkó, Gdańsk: Ossolineum. (A lengyel irodalom művészi formáinak történetéből, 27). KAROLAK, S., szerk., 1980: A szláv denominális igék szemantikai-szintaktikai szótára, Katowice: Sziléziai Egyetem. KATKUVIENĖ, L. 1979: A természeti jelenségeket jelölő személytelen igei mondatok a litván nyelvben. Kalbotyra 30 (1), 39–47. KATKUVIENE, L. 1982: A litván nyelv meteorológiai igéket tartalmazó személytelen mondatainak szemantikai szerkezete. A szintaxis és a szemantika kérdései. A Szovjetunió megalapításának 60. évfordulója alkalmából rendezett köztársasági tudományos konferencia előadásainak tézisei (szerk. K. Župerka), Šiauliai, 29—30. KAZLAUSKAS, J. 1965: A litván nyelv tudományos grammatikája [rec.: Lietuvių kalbos gramatika 1 (szerk. K. Ulvydas), Vilnius: Mintis, 1965]. Pergalė 10, 172-176. KURICYNA, L. A. 1985: A visszaható konverziós igeképzés sajátosságai. Az angol ige szemantikája és funkcionálása, Torzsok, 69-76. LyoNs, J. 1967: Megjegyzés a birtokló, egzisztenciális és lokatív mondatokról. Foundations of Language 3, 390— 396. MARCHAND, H. 1964: A zérómorfémás főnévi eredetű igék képzése az angolban, a franciában és a németben. Die Neueren Sprachen 10, 105–118. MARCHAND, H. 1969a: A melléknévi eredetű igék képzése a németben, az angolban és a franciában. Indogermanische Forschungen 74, 155–173. MARCHAND, H. 1969b: A mai angol nyelv szóképzésének kategóriái és típusai. Szinkrón- -diakrón megközelítés, München: C. H. Beck’sche Verlagsbuchhandlung. MORKŪNAS, K., red., 1999: Lietuvių kalbos enciklopedija (redagavo K. Morkūnas), Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. PAULAUSKIENĖ, A. 1971: Dabartinės lietuvių kalbos veiksmažodis, Vilnius: Vilniaus universitetas. PAULAUSKIENĖ, A. 1994: Lietuvių kalbos morfologija. Előadások a litván szakos hallgatók számára, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. SLIŽIENĖ, N. 1994: Lietuvių kalbos veiksmažodžių junglumo žodynas 1: A–M, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. SOLECKA, K. M., TERMINSKA, K. 1979: Kísérlet szemantikai definíciókra. Jyxcnocaosencku 55-64. dunon02 35, SOLECKA, K. M., TERMINSKA, K. 1980: Szemantikai definíciók. Karolak, szerk., 1980, 17–28. A DENOMINATÍV IGÉK SZEMANTIKÁJA | 77 ULUCHANOV, I. S. 1977: Словообразовательная семантика в русском языке, Москва: Наука. Urvypas, K., szerk., 1971: A litván nyelv grammatikája 2: Morfológia (Ige, határozószó, partikula, elöljárószó, kötőszó, indulatszó, hangutánzó szó), Vilnius: Mintis. ULvypas, K., szerk., 1976: A litván nyelv grammatikája 3: Szintaxis, Vilnius: Mintis. Jurgis Pakerys Beérkezett 2004 03 17 Balti és általános nyelvészeti tanszék Vilniaus universitetas Egyetem utca 5., 01513 Vilnius