Liaudiški augalų pavadinimai, siejami su augalo gydomosiomis savybėmis

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA L (2004), 11 – 24 A növény gyógyító tulajdonságaival összefüggő népi növénynevek AURELIJA GENELYTĖ Litván Nyelvi Intézet, Vilnius A cikk azokkal a litván fitonimákkal (növénynevekkel) foglalkozik, amelyek az illető növényeknek tulajdonított gyógyító tulajdonságokon alapulnak. Az anyag írott forrásokból és az élő nyelvjárásokból egyaránt származik. A tárgyalt növénynevek (a) az emberi test szerveinek és nedveinek neveit, (b) azokat a betegségeket, amelyekről feltételezik, hogy az adott növények gyógyítják, valamint (c) az ilyen betegségek tüneteire utaló szavakat tartalmaznak. Az ilyen típusú növénynevek a mai litván nyelvjárásokban még mindig széles körben használatosak, földrajzi elterjedésük azonban rendszerint szűk. 1. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK Az emberek ősidők óta különféle gyógynövényekkel kezelik a betegségeket és a panaszokat. Litvániában a népi gyógyászat és a gyógynövényismeret hagyományai igen régiek. A botanikusok szerint hazánkban több mint 2000 gyógynövény terem (Puidokas 2002: 4), így teljesen érthető, hogy a 19–20. században Litvánia vidéki lakosságának nagy része valamennyire értett a füves gyógyításhoz – ez mindennapi életük része volt. Szinte minden füvecskét gyógyszernek tartottak: Minden fű gyógyszer, csak tudni kell, melyik mire való DJ (LKŽk). Csak a szalma nem gyógyszer, de minden más fű gyógyít PnMŽ (LKŽXVII 947). R. Trimakas szerint a 19. század végén a litván vidéken a népi gyógyítási módszerek voltak túlsúlyban. Hivatalos orvosi szolgáltatásokat ritkán vettek igénybe; betegség esetén szívesebben fordultak a füvesemberekhez (néha a javasasszonyokhoz is), akiknek jelentős tekintélyük volt a faluközösségben. A szerző véleménye szerint még egyfajta nemek közötti munkamegosztás is létezett: a népi sebészetet és az állatgyógyászatot férfimunkának, a gyógynövényismeretet pedig női tevékenységnek tekintették (Trimakas 2001: 19). A tudományos szakirodalom a népi gyógyászat és állatgyógyászat gazdag anyagát gyakran különböző szempontokból tárgyalja, mivel az több tudományág – az antropológia, biológia, etnológia, folklorisztika, orvostudomány, gyógyszerészet, sőt a nyelvészet – kutatási tárgya is lehet. Az idős falusi asszonyok még ma is sok gyógynövényt ismernek, és saját nyelvjárási neveiken nevezik meg őket; ezek a nevek sem a botanikai kézikönyvekben, sem a tudományos növényleírásokban nem találhatók meg. A népi fitonimák (vö. gör. φυτóν ’növény’) a helyiek számára teljesen érthetők, és nemzedékről nemzedékre továbbadva napjainkig fennmaradtak, mert a füvesemberek által felhalmozott tudást nem kezelték titokként (ellentétben a javasasszonyok és jövendőmondók tudásával); azt vették át, akit jobban érdekelt a téma, vagy akinek hajlama volt a gyógynövények gyűjtésére (Trimakas 2001: 19). Az élő nyelvben több ezer szemléletes népi növénynév használatos (például csupán az északi panevėžysi nyelvjárásokban több mint 800 különböző tövű népi fitonimát jegyeztek fel). Gyakran ugyanazt a növényt nemcsak különböző nyelvjárásokban, hanem még egyes falvakban is más-más néven nevezik, mert 12 | A U R E L I J A G E N E L Y T Ė a nyelvhasználók a növény különböző megkülönböztető jegyeire figyelnek, vagyis a megismerési folyamatban eltér az a profil-aspektus (nézőpont), amely az adott helyzetben fontossá válik egy tárgy vagy jelenség rögzítésekor. A névadás folyamatában különösen fontos a profilálás, vagyis a tárgy egyfajta sajátos felfogása, amelynek alapja a tárgy valamely tulajdonsága, jellemzője, funkciója stb., vagyis a tárgy valamilyen kategorizálása, valamely kategóriába sorolása (Gudavičius 2000: 50). Az élő nyelvben viszonylag kevés olyan elnevezés használatos, amely a növény gyógyító tulajdonságaira utal. A nyelvjárásokban használt fitonimák zömét a növény külső jegyei alapján alkotott nevek teszik ki (olyan nevek, amelyek a növény virágainak, leveleinek vagy terméseinek alakját, színét, illetve valamely valóságos attribútumhoz való hasonlóságukat írják le). Mivel az emberek hajlamosak képekben felfogni az egész világot, a növények elnevezésekor is a nominációs rendszerben a vizuális jegyeken alapuló nevek dominálnak. Emellett kihalóban van a 20. század eleji falusi nemzedék, amely számos gyógynövényt ismert, tudta, melyik fűvel milyen betegséget gyógyítanak, és e gyógyító tulajdonságok alapján sok növényt elnevezett. A népi gyógyászatról szóló etnológiai anyag gyűjtése, valamint a litván nyelvjárások népi növényneveinek lejegyzése során azonban több tucat fitonimát is rögzítettek (ezek leggyakrabban gyógynövénynevek), amelyek az adott növény konkrét gyógyító tulajdonságait írják le. A szerző nyelvjárásokból gyűjtött anyaga, valamint az LKŽ és LKŽₖ adatai azt mutatják, hogy a növények gyógyító tulajdonságaival összefüggő népi fitonimák több jelentéscsoportba sorolhatók. 2. AZ EMBERI TESTRÉSZEK NEVEIBŐL ALKOTOTT FITONIMÁK Az ilyen neveknek két csoportját különböztetjük meg. 2. 1. Fitonimák, amelyek alapszava jelzi, hogy melyik testrészt gyógyítják: 2.1.1. szem: akėlė (Šlu – ²LKŽ₁ 52)¹, akisopai (LBŽ 139 [PN]), akišvietė (LBŽ 139), akišvita (LBŽ 139 [P]), akšvita (P – ²LKŽ₁ 87), akutė (LBŽ 139) ’akišvietė’ (Euphrasia) – a népi gyógyászatban a füvéből készült főzettel régóta kezelik a szembetegségeket (LBŽ 139; VA 1973: 31); 2.1.2. fül: ausgyda (P, LBŽ 45 – ²LKŽ₁ 500), ausiagydė (LBŽ 45, RŠ – ²LKŽ₁ 500), ausigydė (LBŽ 45, BŽ 40 – ²LKŽ₁ 500) ’akenis’ (Ballota) – gyógynövény, amelynek főzetével a fülbetegségeket kezelik (LBŽ 45; LVAS 1941: 16); 2.1.3. lép: blužniažolė (J, K, LBŽ 88 – ²LKŽ₁ 957), blužniažolė (LL 228 – ²LKŽ₁ 957), blužnies žolė (D.Pošk – LKŽₓₓ 959) ’blužnutė’ (Chrysosplenium) – főzetét lépbetegségek ellen használják (LBŽ 88); blužnpapartis (P, LBŽ 35 – ²LKŽ₁ 957) ’kalnarūtė’ (Asplenium) – a füvet régebben lépbetegségek kezelésére használták (LBŽ 35); a növény neve a klasszikus nyelvekben is motivált, vö. gör. σπλήν ’lép’; 2.1.4. fog: dantgalba (LBŽ 237 [P]) ’skėstukas’ (Odontites) – forrázatát fogfájás elleni gyógyszerként használják (LBŽ 237); dantvyra (LBŽ 178 [P]) ’debesylas’ (Inula) – gyökérfőzete erősíti az ínyt (VA 1973: 79); 1A cikkben azok a fitonimák kapnak ékezetjelölést, amelyek az LKŽ-ben, az LKŽₖ-ban vagy más forrásokban ékezettel szerepelnek. LIAUDIŠKI AUGALŲ PAVADINIMAI 13 2.1.5. vese: inkstaglobė (P, LBŽ 247 – LKŽᵥ 171) ‘falirom’ (Parietaria) – gyógynövény, amelyet vesebetegségek kezelésére használtak (LBŽ 247; LVAS 1941: 62); 2.1.6. torok: kaklažolė (LBŽ 57 [Brž, Pn], RTN – LKŽᵥ 92), kaklinėlis (LBŽ 57 [Pn] – LKŽᵥ 93), kaklinyčia (LBŽ 57 [Brž] – LKŽᵥ 93), kaklinykas (Lš – LKŽᵥ 94) ‘közönséges barnagyökér’ (Prunella vulgaris) – a népi gyógyászatban a torok gyógynövényfőzettel való öblítésére használták (LBŽ 58; VA 1973: 128; Jankevičienė 1987: 154): Ha fáj a torkod, kaklinykų teát kell inni Lš (LKŽᵥ 94); 2.1.7. csont: gyvakaulė (Mt – LKŽₘₘₘ 361), gyvakaulis (LBŽ 338), kaulažolė (J, LBŽ 338, Kp, Pc – LKŽᵥ 431; Pnm – LKŽₖ), kaulažolė (Varn, Šd – LKŽᵥ 431; Gdr – LKŽₖ), kaulažolynis (J, LBŽ 338 [Rk], NdŽ, Švnč, Ds – LKŽᵥ 431), kaūžolis (LBŽ 338 [P], Ak, NJ, Ds – LKŽᵥ 431; Pnm – LKŽₖ), kaūliašaknis (Pnm – LKŽₖ), kaūliažolė (Pnm – LKŽₖ), kaūliažolynis (Gmž, Ktk, Trgn – LKŽᵥ 432), kaūliažolis (Ds – LKŽᵥ 432; Pnm – LKŽₖ), kaūliažolis (Gdr – LKŽₖ) ‘orvosi nadálytő’ (Symphytum officinale) – a növény összezúzott gyökereit csonttörés kezelésére használják (LBŽ 338; VA 1973: 359; VAK 1976: 688): Ha eltört a csont, az asszonyok kaulažoliuval kezelték Ds (LKŽᵥ 431). A kaulažolynį-t akkor teszik rá, ha valakinek csontbaja, csontbetegsége van Ds (LKŽᵥ 431). A kaūliašaknis fehéren virágzik. Kiássák, van neki gyökere, itt csak a virágai vannak. Ki kell ásni, lereszelni, és bekötni. Így, ha fáj, ha valakinek eltörik a csontja, bekötik vele, gyorsabban összeforr Pnm (LKŽₖ). Hasonló a növénynevek motivációja más nyelvekben is: a lat. Symphytum a görög συμφυῶ ‘összeforraszt’ szóból származik; vö. ném. Beinwell, ang. boneset, lengy. żywokost; 2.1.8. máj: kepingelbė (P, LBŽ 22 – LKŽᵥ 581), kepenių žolelė (LBŽ 22) ‘háromkaréjú májvirág’ (Hepatica nobilis). Ez a görög nyelvből származó jövevényszó, vö. gör. ἧπαρ, ἥπατος ‘máj’ – a növény háromkaréjú levelei alakjukban a májra emlékeztetnek². Ugyanez a névmotiváció sok más nyelvben is megtalálható: ném. Leberblümchen, ang. liverwort, or. печеночница; 2.1.9. vér: kraujo žolė (D.Pošk, P, Sd – LKŽₓₓ 960), kraujanosė (LBŽ 5 [Brž]), kraujanošis (LBŽ 5 [Pn], DŽ, Dkk, Šmn – LKŽᵥᵢ 461), kraujiēs (LBŽ 5 [Švnč] – LKŽᵥᵢ 463), kraujińinkas (kraujinykas) (BŽ 107, Mr, LBŽ 5 – LKŽᵥᵢ 463), kraujūtis (J, LBŽ 5, Al, Auk, Slv – LKŽᵥᵢ 466), kraužolė (NdŽ – LKŽᵥᵢ 485) ‘cickafark’ (Achillea) – a virágokból, levelekből és a növényből készített szereket különféle vérzések csillapítására használják; fokozzák a véralvadást (LBŽ 6; VA 1973: 163; VAK 1976: 16; VAA 1983: 58; Jankevičienė 1987: 140): Dugd be az orrodat kraujanosiais-szal, és eláll a vér Dkk (LKŽᵥᵢ 461). Adj kraujanosio-t – rettenetesen folyik a vér Ut (LKŽᵥᵢ 461). A vérzés elállítására kraujučių-t tesznek a sebre Auk (LKŽᵥᵢ 466). Tegyél rá kraujučio-t, és eláll a vér Slv (LKŽᵥᵢ 466); kraujo duobelė (LBŽ 310 – LKŽᵥᵢ 462), kraujašaknė (TRGN – LKŽᵥᵢ 462), krau jelis (TRGN – LKŽᵥᵢ 463), krauji nis (TRGN – LKŽᵥᵢ 463), kraujotenis (LBŽ 310 [I]), kraujótraukis (IM 1862, 31, LBŽ 310 [I] – LKŽᵥᵢ 465), kraujūtis (BŽ 218, LBŽ 310, NdŽ – LKŽᵥᵢ 466), kraustaba (P, LBŽ 310 – LKŽᵥᵢ 472), krau žolė (J, Kair – LKŽᵥᵢ 485) ‘vérfű’ (Sanguisorba) – a növény főzetét a nép sebekre használja 2Lévi-Strauss szerint azok a növényfajok, amelyek valamilyen emlékezetes jeggyel, bizonyos formával, színnel vagy illattal rendelkeznek, feljogosítják a megfigyelőt arra, hogy úgy vélje és állítsa: az említett jegyek bizonyos, szintén emlékezetes, ám rejtett növényi tulajdonságokra utalnak. Ezért az emberek – ha csak átmenetileg is – figyelmet fordítanak két dolog érzéki kapcsolatára, például arra, hogy a növények sárga nedve gyógyítja a lép betegségeit, a sárga vagy piros virágú növények alkalmasak az ilyen színű belső szervek kezelésére, a májra hasonlító levelek pedig a májbetegségeket gyógyítják, és így tovább (Lévi-Strauss 1997: 28). 14 | AURELIJA GENELYTĖ gyógyítására; a forrázatot véres hasmenés ellen isszák (LBŽ 311; Jankevičienė 1987: 172; MVAE 2002: 353): A kraużolės-t az állatoknak adják véres vizelés ellen KAIR (LKŽᵥᵢ 485). Vö. a növény elnevezéseivel más nyelvekben: a lat. Sanguisorba a sanguis ‘vér’ és a sorbere ‘szívni’ szavakból képzett név – a gyöktörzs sok cserzőanyagot tartalmaz, és csillapítja a vérzést. Vö. még or. кровохлёбка, lengy. krwiściąg, ang. blood-root; kraujatraukė (VRN – LKŽᵥᵢ 462), kraujazolė (VRN – LKŽᵥᵢ 462) ‘mocsári pimpó’ (Comarum palustre) – a növény főzetét a népi gyógyászatban magas vérnyomás és különféle vérzések ellen alkalmazzák (VA 1973: 361): Ha kraujatraukių-t tesznek rá, rögtön elállítja a vért VRN (LKŽᵥᵢ 462); 2.1.10. mirigyek: liauktrama (P, LBŽ 317 – LKŽᵥᵢᵢ 393), liaukų žolė (LBŽ 317, AK – LKŽᵥᵢᵢ 392), liaukžolė (J, LBŽ 317 – LKŽᵥᵢᵢ 393) ‘fecskefű’ (Scrophularia) – a növény főzetét a nép mirigyduzzanat ellen használja (LBŽ 317; LVAS 1941: 81); liaukų žolė (GRG – LKŽᵥᵢᵢ 392), liaukažolė (LBŽ 156, GRG – LKŽᵥᵢᵢ 392), liaukažolynis (J.JABL – LKŽᵥᵢᵢ 392) ‘kerek repkény’ (Glechoma hederacea): Ezt a liaukažolė-t (mirigyfüvet) megfőzik, és beteg mirigyek esetén a disznóknak adják GRG (LKŽᵥᵢᵢ 392); 2.1.11. macica (lengy. macica ‘méh’): māčicos žolė (LBŽ 278, GRG – LKŽᵥᵢᵢ 722) ‘ezüstös pimpó’ (Potentilla argentea) – a növény főzetét fájdalmas menstruáció esetén használják (VA 1973: 302; MVAE 2002: 346); 2.1.12. orr: sraujanōsė, sraujanōsė (LBŽ 6, NdŽ, LKA₁ 264 [DBK, AN] – LKŽₓᵢᵢᵢ 568), sraujanōsis, sraujanōsis (Š, LBŽ 6 [PN, RK, UT, ZR], NDŽ, K.BŪG [DS], LKA₁ 264 [RK], LEL, KP, ADM, SKP, ON, VB, AND, DKK, UT – LKŽₓᵢᵢᵢ 568), sravanōsė, sravanōsė (L 461, LBŽ 6 [BRŽ], NDŽ, LKA₁ 168 [SLČ, SKRB, KRČ], JNŠK – LKŽₓᵢᵢᵢ 570), sravanōsis, sravanōsis (L 813, LBŽ 6 [PN, RK], Š, NDŽ, LKA₁ 168 [VB], AR, SV, VŠK, RM – LKŽₓᵢᵢᵢ 570), srevanōsė (LKA₁ 168 [SK] – LKŽₓᵢᵢᵢ 577), srevanōsis, srevanōsis (LBŽ 6 [BRŽ, KLP], NDŽ, PS, GRŽ – LKŽₓᵢᵢᵢ 577), srevenōsė (LKA₁ 168 [PS] – LKŽₓᵢᵢᵢ 577), srevenōsis (LKA₁ 168 [KVT], JNŠK – LKŽₓᵢᵢᵢ 577), sriaunanōsis (LBŽ 6 [KDN, PN], NDŽ – LKŽₓᵢᵢᵢ 579), sriavanōsis (NDŽ – LKŽₓᵢᵢᵢ 580), sruvanōsis (LBŽ 6 [RK], SV – LKŽₓᵢᵢᵢ 601), straujanōsis (KRSN, ANTZ – LKŽₓᵢᵢᵢ 940), stravanōsė (LKA₁ 168 [SLČ, SKRB] – LKŽₓᵢᵢᵢ 941), stravanōsis (LKA₁ 168 [VB] – LKŽₓᵢᵢᵢ 941), strevanōsis (LKA₁ 168 [SLČ, KRČ], PS – LKŽₓᵢᵢᵢ 953) ‘közönséges cickafark’ (Achillea millefolium) – a népi gyógyászatban az összezúzott növényt széles körben használják az orrvérzés csillapítására (LBŽ 6; VA 1973: 163; VAA 1983: 55; Jankevičienė 1987: 140; MVAE 2002: 202): Amint betömöd az orrodat sraujanōsiais-szal, mindjárt eláll a vér UT (LKŽₓᵢᵢᵢ 568). Sravanōsių-t kell gyűjteni: nagyon jó a vér elállítására AR (LKŽₓᵢᵢᵢ 570). A straujanōsis vérzéscsillapító szer ANTZ (LKŽₓᵢᵢᵢ 940); 2.1.13. has: pilvýtė (P, LBŽ 220, NDŽ – LKŽᵢₓ 1029), pilvýtis (MT, BŽ 29, NDŽ – LKŽᵢₓ 1029) ‘háromlevelű vidrafű’ (Menyanthes trifoliata) – a levelekből készült tea étvágygerjesztő, és javítja az emésztést (LBŽ 220; VA 1973: 237; MVAE 2002: 294); 2.1.14. tüdő: plaučninkas (LBŽ 287, NDŽ – LKŽₓ 89) ‘tüdőfű’ (Pulmonaria) – a növény teájával hörghurutot és más tüdőbetegségeket kezelnek (LBŽ 287; VA 1973: 234); plaučiažolė 1) ‘mocsári kála’ (Calla palustris) (LBŽ 62 [BRŽ]), 2) ‘keskenylevelű tárnics’ (Gentiana pneumonanthe) (LBŽ 153) – a növények virágaiból és leveleiből készült teával tüdőbetegségeket kezelnek (LBŽ 62, 153); LIAUDIŠKI AUGALŲ PAVADINIMAI 15 2.1.15. hólyag: pūslėlė (LBŽ 322, LF₃₀₈ – LKŽᵥ 1044; DGP, GDR, Klt, KZT, AKM, YL – LKŽₖ), pūslėlytė (Klt – LKŽₖ), pūslės žolėlė (AKM – LKŽₓₓ 60), pūslikė (SMLN, ŠKT – LKŽₖ), pūslýtė (GDR, Ut – LKŽₖ), pūsliukas (JSV – LKŽₖ) ‘naktžiedė’ (Silene) – a növény főzetét a húgyhólyag gyulladására isszák: Pūslytės nuo pūslės gert GDR (LKŽₖ). Pūslėlytės tokios, anos nuo pūslės gert Klt (LKŽₖ). Pūslikės šlapimą sulaiko ŠKT (LKŽₖ); pūslėlė (DGP – LKŽₖ), pūsliukas (ALZ – LKŽₖ) ‘vaistinis putoklis’ (Saponaria officinalis) – a népi gyógyászatban a szappanfű gyökerének főzetével a húgyhólyag betegségeit kezelik (VA 1973: 248; MVAE 2002: 297): Arkliai suserga, šlapinas per daug, tada pūsliukų virdavo ALZ (LKŽₖ); 2.1.16. tarkó: sprandadarė (LBŽ 64), sprandadora (LBŽ 64 [P]), sprandininkė (LBŽ 65 [P]) ‘dilgalapis katilėlis’ (Campanula trachelium) – görög eredetű jövevényszó, vö. gör. τράχηλος ‘nyak’; a növény főzetét nyakbajok elleni gyógyszerként használják (LBŽ 65); 2.1.17. keresztcsonti tájék: strėnų žolės (Mtₙ 141, LBŽ 269, LFₙ 544 – LKŽₓₓ 960), strėnažolė (KŽ, Mt – LKŽₓₓₓ 951) ‘vaistinė baltašaknė’ (Polygonatum odoratum) – a népi gyógyászatban a salamonpecsétet reuma kezelésére használják, forrázatával bedörzsölik a fájó ízületeket és a derekat, bogyói pedig segítenek elkerülni a terhességet (LBŽ 269; VA 1973: 59; MVAE 2002: 63); 2.1.18. szív: širdžolė (Mt, BŽ 41 – LKŽₓᵢᵥ 846) ‘gencijonas’ (Gentiana) – a tárnics gyökerének főzete erősíti a szívet (MVAE 2002: 136); širdžolė (L, L 445, Rtr, Trgn – LKŽₓᵢᵥ 846), širdgloba (LBŽ 195 [P], NdŽ – LKŽₓᵢᵥ 848), širdininkas (F, LBŽ 195, NdŽ – LKŽₓᵢᵥ 849) ‘sukatžolė’ (Leonurus) – a népi gyógyászatban az orvosi szívfű leveleinek főzetével szív- és érrendszeri neurózist, kardioszklerózist kezelnek; a gyökér főzete lassítja a szívritmust és növeli a szív összehúzódásának erejét (LBŽ 195; VA 1973: 319; Šimkūnaitė 1994: 34; MVAE 2002: 356); širdies žolės (I, P, KlvK 82, LBŽ 78 – LKŽₓₓ 960), širdžiažolė, širdžiažolė (Brš, Alk, Nč – LKŽₓᵢᵥ 900), širdžiažolynis, širdžiažolynis (Kzt, Klt – LKŽₓᵢᵥ 900), širdžolė (F, LTR [KLTN] – LKŽₓᵢᵥ 900) ‘širdžolė’ (Centaurium) – a nép a növény főzetével szívbetegségeket gyógyít (LBŽ 78; VA 1973: 341; MVAE 2002: 373); širdžolė (MŽ, N, [K], F, BzBkₙᵢᵢ 18, NdŽ, KŽ, LTR [KLTN] – LKŽₓᵢᵥ 900) ‘vaistinis skaistenis’ (Tanacetum parthenium) – régebben a növény teáját szívbetegségek kezelésére használták; širdėlė, širdytė (GDR – LKŽₖ) ‘pelkinė mandrauninkė’ (Parnasia palustris) – leveleinek és gyökerének főzetével szívneurózist kezelnek; szabályozza a szív és az erek működését (VA 1973: 183; MVAE 2002: 232); širdūkai (Trgn – LKŽₓᵢᵥ 899), širdžiukai (LTR [Trgn] – LKŽₓᵢᵥ 900), širdžolė (NdŽ, KŽ, Trak – LKŽₓᵢᵥ 900) ‘paprastasis saulenis’ (Helianthemum nummularium) – a népi gyógyászatban a napvirág készítményeit szívbetegségek kezelésére használták; širdies žolės (P – LKŽₓₓ 960) ‘pievinė gencijonėlė’ (Gentianella amarella) – gyökerének főzete nyugtatja az idegeket, erősíti a szívet (VA 1973:109); 2.1.19. epe: tulžiažolė ‘paprastoji pikulė’ (Sisymbrium sophia) (LBŽ 324 [Brž], NdŽ, LFₙ 491 – LKŽₓᵥᵢᵢ 13) – a népi állatgyógyászatban a növény főzetét az állatok epebetegségeinek kezelésére használják (LBŽ 324); tulžiažolė ‘tikroji sidabražolė’ (Potentilla argentea) (LBŽ 278 [Brž], NdŽ – LKŽₓᵥᵢᵢ 13); tulžiažolynis (Aps, Kzt – LKŽₓᵥᵢᵢ 13), tulžies žolės ‘pušyninė gelteklė’ (Scorzonera humilis) (LBŽ 324) – az utóbbi három név motivációja mintha kettős alapú lenne: a növények nemcsak gyógynövények, amelyek az epe betegségeit gyógyítják, hanem virágaik is mind sárgák, vagyis az epe színűek; 16 | AURELIJA GENELYTĖ 2.1.20. žyvatas³: žyvatrama ‘pūkelis’ (Gnaphalium) (P, LBŽ 158, NdŽ – LKŽₓₓ 825) – a gyapjas gyopár füvének és gyökerének főzete fokozza a bélperisztaltikát (VA 1973: 235). 2. 2. Nem minden olyan fitonima utal a növény gyógyító erejére, amelynek alapszava egy emberi testszerv neve. Az ilyen nevek olykor csupán azt jelzik, hogy a növény valamely része külsőleg hasonlít az adott szervre. A növény virágzatának alakjára az alábbi fitonimák utalnak: širdėlė (BZF 182, LBŽ 120, KŽ, Plšk – LKŽₓᵢᵥ 846), širdelės (Š, LBŽ 120, LFₘ 470, NdŽ, Vaižg, Nč, Brž, Ds – LKŽₓᵢᵥ 846), širdikės (LTR [Lš], DSN – LKŽₓᵢᵥ 899) ‘ašarėliai’ (Dicentra); širdelės (Š, LBŽ 56, LFₘ 470, NdŽ, LMD [Brž], Vaižg, Brž, Ds – LKŽₓᵢᵥ 846) ‘kiškio ašarėlės’ (Briza media). A levelek vagy a termések alakjára az alábbi növénynevek utalnak: dvidantis (LBŽ 49) ‘lakišius’ (Bidens) – a növény termései ék alakúak, csúcsukon 2–4, fogacskákhoz hasonló sörtével (LFᵥᵢ 65); pūslaziedis (LBŽ 109) ‘krūmsargė’ (Cucubalus) – a növényt kerek termései miatt nevezik így (LFₘ 326); širdlapėliai (LBŽ 210 [Brž], NdŽ, LFᵢᵢ 543 – LKŽₓᵢᵥ 899) ‘dvilapė medutė’ (Majanthemum bifolium) – levelei szív alakúak és tojásdadok (LFᵢᵢ 543); širdlapis (Mt, KŽ – LKŽₓᵢᵥ 899) ‘debesylas’ (Inula) – a növény felső levelei szív alakú alappal ölelik körül a szárat (LFᵥᵢ 57). A következő nevek nem gyógyhatást, hanem csupán a növény külső tulajdonságait jelölik: dantžolė (Dentaria) (vö. lat. dens, dentis ‘fog’, ném. Zahnwurz, ang. toothwort, or. зубянка, lett zuobainītes) – a növény gyöktörzsét fog alakú pikkelyek borítják (LBŽ 117); dvily-pdantė (Ditrichum) – a perisztómium szőrszálainak csúcsa kettős (BVŽ 1998: 115); dvy-nadantė (Dicranum) – a perisztómium fogacskái kétágúan hasítottak (BVŽ 1998: 111); krei-vadantė (Anomodon) (vö. gör. ἄνομος ‘szabálytalan’, ὀδούς, ὀδόντος ‘fog’) – a perisztómium fogacskái szabálytalan alakúak (BVŽ 1998: 35); gyslalapė (Ps – LKŽₘᵢᵢ 354), gyslalapis (LBŽ 264 [Brž, Pn], Pn, Jnšk, Brž, Pl, Er – LKŽₘᵢᵢ 354; Krč, Rgv, Sur, Ps, Pl, Slm – LKŽₖ), gyslalapis (Ln, Vlk – LKŽₖ), gyslalapis (Pbr, Pmp, Pšš, Mžš – LKŽₖ), gyslapis (Kᵢᵢ 341, M, Ldvn – LKŽₘᵢᵢ 354; Skp, Ppl, Sur, Sdb – LKŽₖ), gyslažolė (LBŽ 264 [Pn]; Sd – LKŽₖ), gyslapis (Krč – LKŽₖ), gyslonis (Ob – LKŽₖ), gysliuotis (Kč, Kpč – LKŽₖ), gysločius (Pnm, Tvr, Bd – LKŽₘᵢᵢ 355; Pns, Dv, Sb – LKŽₖ), gyslūnas (Kvr, Dbk, Lkm, Slk, Vj, Dglš, Ssk, Ds, Trgn, Ml, Švnč – LKŽₘᵢᵢ 356; Ktk, Slk, Dgl, Pg, Sld, Ig, Dglš, Vdž, Kzt, Trgn, Psn, Aln, Mlt – LKŽₖ), gyslonė (Lkm – LKŽₖ), gyslūnis (Ds – LKŽₘᵢᵢ 356), gyslūnalapis (Mšg – LKŽₘᵢᵢ 356), gysliuonis (Ant – LKŽₘᵢᵢ 356; Dgp – LKŽₖ), gysluotis (Mrk, Jnš, Pkr, Grv, Nmn, Mš – LKŽₘᵢᵢ 356; Bsg, Kpč – LKŽₖ) ‘gyslotis’ (Plantago) – a növény széles, tojásdad leveleit sűrű, íves erek hálózzák be; levélnyele is erezett (LFᵥ 505); pirštūkas (F, LBŽ 121 – LKŽₓ 33), pirštūnas (P, LBŽ 121 – LKŽₓ 33), pirštūnė (Mt – LKŽₓ 33) ‘pirštuotė’ (Digitaria) (vö. lat. digitus ‘ujj’, ném. Fingergras, Fingerhirse, ang. fingergrass) – összetett virágzatát több kalász alkotja, amelyek az ujjakhoz hasonlóan helyezkednek el a szár csúcsán (LFᵢᵢ 128); plaukalapė (Blepharostoma) – a periantium szájadékát szőrök borítják (BVŽ 1998: 53); plaukunis ‘agurklė’ (Borrago) (LBŽ 52 [I]) – a növény szára és levelei durván szőrösek (LFᵥ 248); plaukželda ‘šerinė kalnarūtė’ (Asplenium trichomanes) (LBŽ 35 [P]) – a növény szárát apró, szempillaszerű pikkelyek borítják (LFᵢ 44); LKŽₓₓ 824 szerint žyvatasnak az élő nyelvhasználatban és a régebbi írásokban ‘has, belek’ jelentése is lehet; emellett két, a belekkel kapcsolatos betegséget is jelent: ‘hasmenést és vérhast’.3 Liaudiški augalų pavadinimai 17 hasadt fogú (Fissidens) (vö. lat. fissus ‘hasadt’, dens ‘fog’) – a perisztómium fogacskái kétágúan hasadtak (BVŽ 1998: 132). 3. OLYAN NÖVÉNYNEVEK, AMELYEK TÖVÉT VALAMILYEN BETEGSÉG NEVE ALKOTJA E motivációs csoport növénynevei arra utalnak, hogy az ilyen tövű szavakkal megnevezett növény rendszerint alkalmas egy bizonyos betegség gyógyítására. drugys: drugenis (LBŽ 318 [I]), drūgiažolė, drugiažolė (Mt, Ak, I, ALV, Kp – ²LKŽII 751), drūgiažolynis (KŽT – LKŽK), drugio žolė (Q 183, P, D.Pošk – LKŽXX 959), drugžolė (MŽ, K, J – ²LKŽII 752) ‘varjúháj’ (Sedum) (LBŽ 318 [I]); drugžolė 1) ‘kereklevelű körtike’ (Chimaphila umbelata) (LBŽ 85), 2) ‘ernyős ezerjófű’ (Centaurium erythraea) (LBŽ 78); drugio dobilas (LBŽ 220) ‘háromlevelű vidrafű’ (Menyanthes trifoliata); drugupis (LBŽ 280 [I]) ‘mandula’ (Amygdalus) – a népi hiedelem szerint ezek a növények alkalmasak a drugys (malária) gyógyítására (LBŽ 318; VA 1973: 339), vö. ²LKŽII 752 szemléltető mondatát: Drūgžolė balō auga, gydo nuo drugio J; ėduonis, ėsti: ėdažolė, ėduonžolė (LBŽ 151 [Brž]) ‘ragadós galaj’ (Galium aparine) – a nép a fogszuvasodás ellen használja a füvet (LBŽ 151); gąštas: gąšto žolė (Š, I – ²LKŽII 151)⁴ ‘ijedtség elleni fű’; gumbas: gumbo žolė (D.Pošk, LBŽ 341 – LKŽXX 959) ‘közönséges cickafark’ (Tanacetum vulgare); gumbažolė 1) ‘borsikafű’ (Satureja calamintha) (LBŽ 313); 2) ‘mezei tárnics’ (Gentiana amarella) (LBŽ 152 [PN]); 3) ‘bársonyvirág’ (Dianthus deltoides) (LBŽ 119 [PN]); 4) ‘egyhajtású körtike’ (Pyrola uniflora) (LBŽ 263); 5) ‘orvosi citromfű’ (Melissa officinalis) (RDM – LKŽK); 6) ‘mocsári gólyaorr’ (Geranium palustre) (LBŽ 154); 7) ‘ernyős ezerjófű’ (Centaurium erythraea) (LBŽ 78); gumbo mėtra (LBŽ 129 [KLP]) ‘citromillatú csukóka’ (Elsholtzia ciliata) – az itt felsorolt növényeket a népi gyógyászat mind gyógynövénynek tekinti, és különféle betegségek gyógyítására használja. Gyakran még azt is nehéz megállapítani, hogy pontosan milyen betegség kezelésére alkalmazzák őket, mert az élő nyelvben a gumbas többféle betegséget is jelenthet. Vö. az LKŽIII 723-ban felsorolt gumbo jelentésekkel: 1) ‘kinövés, duzzanat, csomó (ember vagy állat testén); fájdalmas seb, kelés’, 2) ‘hasmenés vagy másféle hasi fájdalom; erős bélgörcs’, 3) ‘méhbetegség’, 4) ‘sérv’, 5) ‘pestis’. Például a citromillatú csukóka nagyon hasonlít a borsmentára, amelynek készítményeivel a népi gyógyászatban gyomor- és bélbetegségeket, valamint a méhnyak erózióját kezelik (VA 1973: 230; MVAE 2002: 282); az ernyős ezerjófű főzeteit gyomor- és bélbetegségek, vastagbélgyulladás és vérhas kezelésére használják (VA 1973: 341; MVAE 2002: 374); a citromfű készítményeivel gyomorhurutot kezelnek (VA 1973: 192): Nuo gumbo an labai senų lašinių paspigydavo sutrintų gumbažolių RDM (LKŽK); a tárnics teáját emésztési zavarok, étvágytalanság és puffadás esetén fogyasztják (VA 1973: 109; MVAE 2002: 136) stb.; kraūligė: kraūligės žolės (AKM – LKŽXX 960) ‘patakövi gyömbérgyökér’ (Geum rivale): Kraūligės žolės nu karvių kraūligės AKM (LKŽXX 960)⁵; 4 Gąštas – ‘ijedtség, félelem’ (LKŽIII 151). 5 A Kraūligė, kraūligė élő nyelvben és írásban több betegséget is jelöl: 1) ‘a szarvasmarhák betegsége, amely véres vizeléssel jár (haemoglobinuria)’, 2) ‘vérbetegség’, 3) ‘véres betegség’ (LKŽVI 468). 18 | AURELIJA GENELYTĖ māras: maražolė (Petrorhagia) (LBŽ 357) – a füvet régebben pestis elleni gyógyszerként használták (LBŽ 357); niūomaras: nuomaražolė (LBŽ 318 [Brž], LTR [An] – LKŽVIII 941) ‘borsos varjúháj’ (Sedum acre) – a nép a varjúhájat a nyavalyatörés gyógyítására használja (LBŽ 318): A nyavalyatörést nuomaražolėvel gyógyítják LTR [An] (LKŽVIII 941); priemėtis: priemėčio, priemėtžolė – e neveken a neveken gyógynövényt nevezik így: ‘mocsári gyíkfű’ (Scutellaria galericulata) (LBŽ 318 [Pn]); 2) ‘keserű kakukktorma’ (Cardamine amara) (LBŽ 68); 3) ‘erdei lednek’ (Lathyrus silvester) (LBŽ 191); 4) ‘kerti zsázsa’ (Lepidium sativum) (LBŽ 196); 5) ‘csillagfürt’ (Polygala) (LBŽ 268 [Brž, Pn]); 6) ‘erdei vérontófű’ (Potentilla erecta) (LBŽ 278 [Brž]): Ha a priemėtis miatt megindul a hasad, csak a priemėčžolė állíthatja meg T R G N (LKŽX 659); 7) ‘tyúkhúr’ (Stellaria) (Mt, LBŽ 334, LFIII 274 – LKŽX 660). E növények közül néhányat (például az erdei vérontófüvet) ma is használják a priemėtis ellen⁶, mások gyógyhatása kissé feledésbe merült; priepuolis: priepuolžolė (LBŽ 143, NdŽ, LTR [Kltn], Vl – LKŽX 670), priepžolė (LTR [Lp] – LKŽX 670) ‘réti legyezőfű’ (Filipendula ulmaria) – a fűből készült főzettel különféle rohamokat gyógyítanak: vese-, szív- és fejfájást, hasmenést, ijedtséget (LBŽ 143; VA 1973: 393; MVAE 2002: 427): A priepuolžolė teája ijedtség ellen LTR [Kltn] (LKŽX 670). A priepuolėket ijedtség ellen használják LTR [Lp] (LKŽX 670); prietvaras: prietvaro žolė ([K], LBŽ 57 – LKŽX 725), prietvaraus žolė (CI 402, KI 264, P, AK – LKŽX 725) ‘közönséges feketeharmatfű’ (Prunella vulgaris) – a nép a növény főzetét bélbetegségek ellen használja (LBŽ 58; VA: 1973, 128); prietvaržolė (J – LKŽX 725) ‘a hegyekben növő, kék virágú, prietvaras ellen használt fű⁷’; [pa]siutimas, siūstas, siūtas: pasiutžolė (Mt – LKŽIX 477), siūstažolė (LBŽ 209, NdŽ – LKŽXIII 620), siūtažolė (NdŽ, Jž, siutāžolė RŽ, LBŽ 209 [Pn], MTt 5, 221, KkK 3, 47, Vlž, Dkšt, Kp – LKŽII 630), siusto žolė (Kos 134 – LKŽXX 960) ‘közönséges füzény’ (Lythrum salicaria) – a népi gyógyászatban a növény főzetét veszett állat harapása esetén használják (LBŽ 209; VA 1973: 261); siutažolė: 1) ‘mezei menta’ (Mentha arvensis) (LBŽ 219); 2) ‘közönséges galaj’ (Galium mollugo) (LBŽ 151 [Brž]) – régebben az üröm és a galaj teájával epilepsziát gyógyítottak (LBŽ 151); 3) ‘keskenylevelű csillaghúr’ (Stellaria graminea) (LBŽ 334 [Brž]) – teájával a veszettséget gyógyítják (LBŽ 334); 4) ‘fekete beléndek’ (Hyoscyamus niger) (LBŽ 174) – a növény mérgező, fogyasztása őrületet okoz (LBŽ 493); siūtgalba (P, LBŽ 18, NdŽ, LFIII 538 – LKŽXII 630), siūtgloba (NdŽ, siutglóba Mt, Rtr, Ser, BŽ 37, LBŽ 18, LFIII 538 – LKŽXII 630) ‘tarsóka’ (Alyssum) – görög jövevényszó, vö. gör. ἄλυσσον a λύσσα ‘veszettség’ szóból; a növényt veszettség ellen használták gyógyszerként (LBŽ 18); skōrbutas: skorbutrama ‘tavaszi salátaboglárka’ (Ficaria verna) (ezt az elnevezést J. Dagys említi J. Pabrėža neologizmus tárgyaló cikkében. Lásd Dagys: 1972: 19). A füvet feltehetően régebben skorbut ellen használták. Vö. más nyelvekben ugyanezen motiváció alapján létrejött elnevezéseivel: németül Scharbockskraut, oroszul чистяк; 6 A keleti aukštaitiai nyelvjárásokban priemėčiu jelentése ‘olyan idegbetegség, görcsök’ (LKŽX 660). 7 A keleti aukštaitiai nyelvjárásokban (Rm, Kvr, Km, Ds, Užp, Slm) prietvaras jelentése ‘székrekedés’ (LKŽX 725). LIAUDIŠKI AUGALŲ PAVADINIMAI 19 sūkatos: sukatinė (Pst – LKŽxiv 58) ‘orvosi tisztesfű’ (Betonica officinalis) – a levelek és a növény főzetével kezelik a légúti betegségek hurutját és a köhögést (VA 1973: 199; MVAE 2002: 251); sūkatžolė (Leonurus), sukatos žolė (LBŽ 159) ‘erdei gyapjúfű’ (Gnaphalium sylvaticum) – mindkét növény teájával a tüdőbajt kezelik (LBŽ 195)8; sūsas, sūskis, susnà: susażolė (LBŽ 291, NdŽ – LKŽxiv 221), suskážolė (Rt – LKŽxiv 227), sūskė (Užv – LKŽxiv 227), sūsnažolė (LBŽ 291 [Pn], NdŽ – LKŽxiv 230) ‘zergeboglár’ (Ranunculus); sūskio žolė (AkM – LKŽxx 960) ‘réti boglárka’ (Ranunculus acris) – a növény főzetét a népi gyógyászatban susna és suskis ellen (vagyis a sus nevű, gombás fertőzés okozta bőrbetegség, a rühösség (favus) kezelésére használják (LKŽxiv 230); šāsas: piktasāšis (Mt, LBŽ 342 [Brž, Pn], Kp, SmL, Jnšk, Sb, Er, SmLn, Vb – LKŽix 960); PnM – LKŽx), šasávalkis (LBŽ 342 [Brž, Pn], DŽ, NdŽ, Slč, Krs, Kp, Mžš, Brž – LKŽxiv 537), šasūkas (LBŽ 342 [Pn], J.Jabl, NdŽ, Jnšk, Ps, Dj, PmP – LKŽxiv 540), šasūnas (LBŽ 342, NdŽ – LKŽxiv 540) ‘pitypang’ (Taraxacum) – a népi gyógyászatban a gyökér főzetét ekcémára és kelésekre használják (VA 1973: 150; VAA 1983: 139; MVAE 2002: 179); skrūpas: skrūpažolė (LBŽ 270 [Brž], NdŽ, LFiii 208 – LKŽxiv 990) – ‘folyondárkeserűfű’ (Fallopia convolvulus) – a nép a növény főzetével kezeli a skrūpa nevű betegséget9; traidà: traiduolė (LBŽ 346, NdŽ, LFiii 578 – LKŽxvi 526) ‘mezei tarsóka’ (Thlaspi arvense) – a növény főzetét hasmenés ellen isszák; trydà, triznà: trydažolė (Mt, LBŽ 175, NdŽ – LKŽxvi 809), triznažolė (LBŽ 175, NdŽ – LKŽxvi 935) ‘orbáncfű’ (Hypericum) – a növény főzetét vérhas, vastagbélgyulladás és hasmenés ellen használják (LBŽ 175; VA 1973: 127; MVAE 2002: 159)10; trūkis: trūkāžolė (BŽ 106, NdŽ, DŽ, KŽ, trūkāžolė Mt, TvR – LKŽxvi 962), trūkāžolynis (DGLS, Kzt, Švnč, Vdš, Ign – LKŽxvi 962), trūkiāžolė, trūkiāžolė (LBŽ 262, NdŽ – LKŽxvi 968) ‘kereklevelű körtike’ (Pyrola); a nevek motivációját az LKŽ-ben közölt szemléltető mondatok tárják fel: Nuo patrūkio gert trūkāžolynio Vdš (LKŽxvi 963). Kap bambą, galą pilvo ka skauda, tada reikia gent trūkāžolynius Ign (LKŽxvi 963); trūkāžolė (BŽ 106, NdŽ, DŽ, KŽ, Kos 126 [Šv], Encvii 856, Sb, trūkāžolė LBŽ 88, TvR – LKŽxvi 962), trūkiāžolė (NdŽ, trūkiāžolė LMD [Brž], Ds – LKŽxvi 968), trūžkolė (J, DRSKŽ, Pc, Grd, Pv, Ktv, Šl, trūkžolė RŽ, NdŽ, LTR [Br], V.Krev, Skr, KzR, Kpč, Ūd, Pn – LKŽxvi 1008), trūkžolis (Šlvn, Dg – LKŽxvi 1009), ‘katáng’ (Cichorium). A nevek motivációjához vö. a következő mondatokat: Katrušyčių (trūkiāžolių) arbata – nuo trūkio LMD [Brž] (LKŽxvi 968). Trūki seniau trūkižolėm gydydavo, o dabar geria žuvų taukus Ds (LKŽxvi 968). Trūkžolės buvo nū trūkio Grd (LKŽxvi 1008). Trūkžoles kasdavom, džiovydavom, kap patrūksta [kas], kap pakeli ką [per sunkiai] Pv (LKŽxvi 1008). Trūkžolę reikia valgyt su kiaušiniene nuo patrūkimo ir dėl apetito Šl (LKŽxvi 1008). A beszélt nyelvben a trūk- tövet első tagként tartalmazó összetételekkel nevezik meg- 8 Sūkatomis a beszélt nyelvben több betegséget is neveznek. Az egyes számú alak leggyakrabban a következőket jelöli: 1) ‘a juhok kergekórját (Coenurus cerebralis)’, 2) ‘veszettséghez hasonló lóbetegséget’, 3) ‘hasmenést’ (LKŽxiv 58). A többes számú alak a kelet-aukštaitiai nyelvjárásokban rendszerint tüdőbajt jelent (LKŽxiv 59). 9 Škrupų, krupų a régebbi szótárakban és a beszélt nyelvben a ‘torok felső részének gyulladása; diftéria’ megnevezése (LKŽxiv 990, LKŽvi 714). 10 A vérhas a vastagbél fertőző gyulladása (DŽ, 126). 20 | AURELIJA GENELYTĖ és több más növény; a trūkžolė elnevezései még: 1) ‘útifű’ (Plantago) (LBŽ 265, VDK, KLN – LKŽxvi 1008); 2) ‘mocsári kömény’ (Peucedanum palustre) (Jsv – LKŽxvi 1008); 3) ‘ernyős kereklevelű-körtike’ (Chimaphila umbellata) (SMLN – LKŽxvi 1008); 4) ‘borostyán’ (Hedera) (Kos 238 – LKŽxvi 1008); 5) ‘macskagyökér’ (Valeriana) (BRU – LKŽxvi 1008); a trūkižolė, trūkižolė szintén jelentheti még: 1) ‘mocsári parnasszia’ (Parnassia palustris) (LBŽ 248, NĎŽ – LKŽxvi 968); 2) ‘királyi mocsári kömény’ (Peucedanum ostruthium) (LBŽ 253, NĎŽ – LKŽxvi 968); 3) ‘mocsári gólyaorr’ (Geranium palustre) (LBŽ 154 [Pn]); 4) ‘ernyős ezerjófű’ (Centaurium umbellatum) (LBŽ 78, NĎŽ – LKŽxvi 968); 5) ‘kutyatejű veronika’ (Hieracium pilosella) (LBŽ 169 [BrŽ] – LKŽxvi 968). Talán régebben a népi gyógyászatban valóban használták ezeket a növényeket a sérv kezelésére, ám a gyógynövények mai leírásai nem említik ezt a gyógyhatásukat; valasnẏkas11: valasnykāžolė, valasnykāžolė (LBŽ 84, LFIII 462, Db – LKŽxvii 1023) ‘vérehulló fecskefű’ (Chelidonium) – a vérehulló fecskefű tejnedvét bőrbetegségek (lupusz, szemölcsök) kezelésére használják (LFIII 464; VA 1973: 373; MVAE 2002: 396); vėžys: vežiūkas ‘erdei pimpó’ (Potentilla erecta) (GraŽ – LKŽxix 44; PnM – LKŽk), vežūninkas (-nykas P, RTŽ, KpČ) (KŽ, PLn, Šts, vežaūninkas L, Rtr, LBŽ 270 [P], NĎŽ, LFIII 206, ŽL – LKŽxix 16), vežiūkas (LBŽ 270 [ŠL], NĎŽ, LFIII 206, KLI – LKŽxix 44) ‘kígyógyökér’ (Polygonum bistorta); vėžtrama (P, Mt, LBŽ 239 [P], NĎŽ, KŽ – LKŽxix 69) ‘bogáncs’ (Onopordon acanthium) – mindezen növények gyökerének főzetével rákot kezelnek (Šimkūnaitė 2001: 30); votis: vočiažolė, vočiažolė 1) ‘mezei imola’ (Centaurea jacea) (LBŽ 77 [BrŽ], NĎŽ – LKŽxix 880); 2) ‘csörgőfű’ (Alectorolophus) (LBŽ 14 [Rk], NĎŽ, Rk – LKŽxix 880); 3) ‘mocsári parnasszia’ (Parnassia palustris) (LBŽ 248 [Sn], NĎŽ, VRN – LKŽxix 880); 4) ‘kereklevelű harmatfű’ (Drosera rotundifolia) (LBŽ 125 [BrŽ], NĎŽ, LFIII 594 – LKŽxix 880); 5) ‘kúszó földitömjén’ (Glechoma hederacea) (LBŽ 156, NĎŽ – LKŽxix 880) – a népi gyógyászatban a mezei imola és a csörgőfű főzetét és forrázatát bőrbetegségek, különféle sebek és kelések kezelésére használják (LBŽ 14, 77; VA 1973: 361; MVAE 2002: 232, 391). 4. OLYAN ELNEVEZÉSEK, AMELYEKNEK TÖVE BETEGSÉGGEL VAGY FOGYATÉKOSSÁGGAL KAPCSOLATOS IGE VAGY IGENÉVI ELVONÁS Ebben a csoportban jegyezték fel a legkevesebb fitonimát; az ilyen töveket tartalmazó szavakkal megnevezett növények kettős hatásúak: 1) bizonyos betegségek tüneteit vagy következményeit idézik elő (illetve fokozzák); 2) az ilyen következmények vagy tünetek megszüntetésére szolgálnak. čiaudėti: čiaudažolė (Š – ²LKŽII 89), čiaudžolė (LBŽ 6 [P]) ‘pézsmafű’ (Achillea ptarmica) – a növény erős illata tüsszentést vált ki; čiaudžolė (K, J – ²LKŽII 90) ‘fehér zászpa’ (Veratrum album) – a zászpa készítményei irritálják a légzőrendszert 11Valasni̇nikas, valasnẏkas – szláv nyelvekből átvett szó (vö. lengyelül włosiennica, oroszul волосница), jelentése: 1) ‘körömágygyulladás, ujjbegytályog (az ujj gennyes gyulladása (paronychia))’; 2) ‘streptococcus (gennyesedést, skarlátot, orbáncot stb. okozó gömb alakú baktérium)’ (LKŽXVII 1023). LIAUDIŠKI AUGALŲ PAVADINIMAI 21 a légutak és a száj nyálkahártyáját, ezért aki megissza őket, tüsszögni, köhögni, sőt akár hányni is kezd (MVAE 2002: 86); miegóti: miegãlė (MŽ 413, N – LKŽVIII 134), miegãliai (N, K – LKŽVIII 134), miegãlis (LBŽ 174), miegãžolė (LBŽ 174) „fekete beléndek” (Hyoscyamus niger) – a beléndekből készült szerek nyugtató hatásúak, nagyobb adagban azonban erősen ingerelhetik az idegrendszert (VA 1973: 91; LFV 388); mìrti: mirštamasis (LBŽ 89), mirštamukai (LBŽ 89) „mérgező csomorika” (Cicuta virosa) – ez Litvánia egyik legmérgezőbb növénye, amelytől nemcsak a szarvasmarhák, hanem az emberek is gyakran halálosan megmérgeződnek (VA 1973: 203; LFV 55); nužudýti: nuožudis (LBŽ 10 [II]) „kutyatej” (Aethusa cynapium) – rendkívül mérgező növény, amely veszélyes az emberekre és az állatokra (LFV 71); pūsti: putãžolė „közönséges mécsvirág” (Silene vulgaris) (LBŽ 322 [BrŽ]) – a népi gyógyászatban a mécsvirág füvét adják az állatoknak puffadás ellen (LBŽ 323); raĩkas: raũko žolė (Q 610, CII 921, P, NdŽ – LKŽXI 290), raukãžolė (LBŽ 264, GrŽ, JNšK, Ps, VšK, raukãžolė (R, MŽ, Sut, Ak, D.Pok, N, Mt, LBŽ 264, NdŽ, [K], LTR [Žd], Dj – LKŽXI 290), raĩklapis (SMLN – LKŽXI 294), raũkžolė (MŽ, K, J, LBŽ 264, NdŽ, Jrb – LKŽXI 305) „útifű” (Plantago) – az útifű leveleit zúzódásra, sebekre, kipirosodott bőrre és rovarcsípésre ajánlott tenni, mert összehúzzák, „összezárják” a sebeket (VA 1973: 113; MVAE 2002: 138)¹²: „Nem számít az a kis vágás: rátesznek raukãžolę-t, és begyógyul.” JNšK (LKŽXI 290). „Tegyél összezúzott raukãžolė-t a zúzódásra.” VšK (LKŽXI 290); sravėti, srėvėti, srūti, sruvėti, stravėti, strevėti: sraujãžolė (BŽ 198, DŽ, NdŽ, sraũjažolė Mt, RTR, LBŽ 6, LKA₁68 [Kp, Slm] – LKŽXIII 570), srauzdė (P, LBŽ 6 – LKŽXIII 570), sraũžolė (NdŽ, sráužolė Rt, LBŽ 6, KŽ, NdŽ – LKŽXIII 570), sravai (LBŽ 6, NdŽ – LKŽXIII 570), sravanóji (LKA₁68 [Pš] – LKŽXIII 570), srãvas (LBŽ 6, NdŽ – LKŽXIII 571), srãvo žolė (Q 434, CII 384, P, Kos 126, LBŽ 6, KII 145, K.BūG, NdŽ, KŽ, LKA₁68 [Vn] – LKŽXIII 571), sraváuninkas (LKA₁68 [Šts, Brs] – LKŽXIII 571), srávažolė (LTII 14 [K.BūG], J.JABL. [GrŠ], DŽ, Nm, Jrb, ErŽ, VdŽg, Skr, Gl, srávažolė J, RTR, LBŽ 6 [Pn, Š, Rs], KŽ – LKŽXIII 571), sravėniai (LBŽ 6), sravėnis (NdŽ – LKŽXIII 571), sravì-nė (NdŽ, LKA₁68 [Šlu] – LKŽXIII 571), sravìnė žolė (R 301, MŽ 403, P, N, K, LBŽ 6, NdŽ, LKA₁68 [ErŽ] – LKŽXIII 572), sravìnis (NdŽ, Vn – LKŽXIII 572), sravìnžolė (LKA₁68 [ErŽ] – LKŽXIII 572), srãvžolė (R 301, MŽ, P, KBII 97, N, KGr 190, K, L, Rtr, LBŽ 6, KŽ, LKA₁68 [Vn, Trg, ErŽ, Smln], Šlu, Vd – LKŽXIII 572), srevà (LKA₁68 [KRTN] – LKŽXIII 577), srevai (J.JABL, LBŽ 6 – LKŽXIII 577), srėvas (LBŽ 6, NdŽ, LKA₁68, Kl, GrŠl, Grg – LKŽXIII 577), srėvo žolė (P, Kel 1881, 168, LKA₁68 [Dr], KŽ – LKŽXIII 577), sreváuninkas (LKA₁68 [Pln] – LKŽXIII 577), srėvažolė (LKA₁68 – LKŽXII 577), srevažolės (Ak – LKŽXIII 577), sreveñė (LKA₁68 [KRTN] – LKŽXIII 577), sreveñokai (LKA₁68 [BrŽ] – LKŽXIII 577), sreveñokas (Vb – LKŽXIII 577), srevìnė (LKA₁264, SLNT – LKŽXIII 577), srevìnis (LKA₁264 – LKŽXIII 577), srėvžolė (LBŽ 6 [Šlu], LKA₁68 [KRTN] – LKŽXIII 577), sriaũžolė (NdŽ, sriaũžolė LKA₁68 [Trg, Šlu] – LKŽXIII 580), sriãžolė (LKA₁68 [Sb], Kp – LKŽXIII 598), sruvãžolė (NdŽ, sruvãžolė LBŽ 6 [Pn], LKA₁68 [Krs] – LKŽXIII 601), strãuninkas (-ykas) (LKA₁68 [Šlu] – LKŽXIII 12 Vesd. LKŽXI 299-ben közölt egyik raukti-jelentéssel: „azt okozni, hogy összehúzódjon, bezáruljon”. 22 AURELIJA GENELYTĖ 941), strāvas (LKA₁ 168 [KRKL, SLNT] – LKŽₓᵢᵢᵢ 941), strāvo žolė (BzF 177 [PRK], KŽ – LKŽₓᵢᵢᵢ 941), stravāvininkas (LKA₁ 168 [ŠV] – LKŽₓᵢᵢᵢ 941), stravāžolė (ERŽ, JRB, stra-vāžolė LKA₁ 168 [VDŽG] – LKŽₓᵢᵢᵢ 941), stravāklas (NDŽ – LKŽₓᵢᵢᵢ 941), straviklė (LBŽ 6, NDŽ, LKA₁ 168 [PLUT], IG – LKŽₓᵢᵢᵢ 941), straviklis (LBŽ 6, NDŽ, LKA₁ 168, AL, RDM – LKŽₓᵢᵢᵢ 941), stravyla (LKA₁ 168 [MRK], ZR – LKŽₓᵢᵢᵢ 941), stravylas (LBŽ 6, NDŽ, LKA₁ 168 [MRC], NMN, LP, LŠ, RTN – LKŽₓᵢᵢᵢ 941), stravinė (LKA₁ 168 [ŠLU] – LKŽₓᵢᵢᵢ 941), stravinis (K.BŪG, LKA₁ 168 [PNS], SN, RDM – LKŽₓᵢᵢᵢ 941), strāvžolė (L 430, LKA₁ 168 [PGG] – LKŽₓᵢᵢᵢ 942), strēvas (LKA₁ 168 [KIN, KRKL, KRT] – LKŽₓᵢᵢᵢ 953), strēvažolė (LD 193 [VLKV], ŠN, ALK, ŽAL, strevāžolė LBŽ 6, NDŽ – LKŽₓᵢᵢᵢ 954), streviklė (LKA₁ 168 – LKŽₓᵢᵢᵢ 954), strevylas (LKA₁ 168 – LKŽₓᵢᵢᵢ 954), strēvžolė (LKA₁ 168, PRK – LKŽₓᵢᵢᵢ 954), strujāžolė (LBŽ 6 [BRŽ]) ‘cickafark’ (Achillea) – a szétmorzsolt növény levelei elállítják a vérzést (VA 1973: 163; VAA 1983: 58; MVAE 2002: 202): Srāvažolių syvais patrink žaizdą, ir nustos kraujas bėgęs VDŽG (LKŽₓᵢᵢᵢ 571). Kad įsipjovei, ty sevenokų prisirinkai, sutrynei, tai kraujas nebėga ir nesetrija VB (LKŽₓᵢᵢᵢ 577). Oi, nusimušiau pirštą! Bėk, paskinsi straviklių RDM (LKŽₓᵢᵢᵢ 941). Atnešk greit stravylų – bėga kraujas RTN (LKŽₓᵢᵢᵢ 941). Įsipjovus reik tuoj uždėt strēvažolių ALK (LKŽₓᵢᵢᵢ 954); trāukti, traukālas¹³: trauko kiaulėlė (GRG, lapja PLT, SKD, JDR, PGR, DŪNŽ, žolė P, KOS 151, LBŽ 265 [P, ŠL, TRG], J.JABL, Š [KV], ŠL, AK, LKŽ – LKŽₓᵥᵢ 603), traukālapis (PLŠK – LKŽₓᵥᵢ 602), traukāžolė (RŽ, NDŽ, ŠL, AK, LKŽ – LKŽₓᵥᵢ 603), traukālapis (LBŽ 265 [PN, ŠL, TL], NDŽ, PLN, YL, MŽK, KRP, KRŠ, KLP, ENDB, BRS, SD, AKM, TL, KRŽ, LKV, DŪNŽ, NMŽ, TRG, SMLN, SLV, VKŠ, VN, SNT, SRV, PN – LKŽₓᵥᵢ 624), traukūtis (LBŽ 265 [PN, ŠK], DŽ, NDŽ, FRNW, JSV, DKŠ, SNT, PNMŽ, KT, ŽVR, ALVT, ŠN, KROK, KZR, ŠK, ALK, GS, GRL, ILG, LKŠ, PLV – LKŽₓᵥᵢ 723) ‘lándzsás útifű’ (Plantago) – a növény leveleit a nép zúzódásokra, sebekre, kipirosodott és rovarcsípte helyekre teszi (LBŽ 265; VA 1973: 113; VAA 1981: 39; MVAE 2002: 138); vö. még az LKŽₓᵥᵢ-ben közölt példamondatokat: Trauklapiai labai karšti traukia KLP (LKŽₓᵥᵢ 624). A parsipjovei, a koja suputo – dėk trauk-lapį, ir ištrauks BRS (LKŽₓᵥᵢ 624). Trauklapiai: kad yr skaudulys kame, deda lapelį – i ištraukia pūlius TL (LKŽₓᵥᵢ 624). Trauklapiaus ant auglių deda, i tada pratraukia KRŽ (LKŽₓᵥᵢ 624). Tie traukūčiai labai gerai, kai suka, tep ištraukia, visi pūliai išeina KZR (LKŽₓᵥᵢ 723). Užs dėk traukūtį, tegu karštį nutraukia GS (LKŽₓᵥᵢ 723). 5. ÖSSZEFOGLALÓ MEGJEGYZÉSEK 1. Az élő nyelvben a legtöbb képzett szó a következő szavakkal alakult: kraujas, nosis, širdis, káulas. Különösen termékenyek az igéből képzett alakok. Például a sravėti, srūti igék tövéből 22 képzett szó és 17, ezekből az igékből és egy főnévből alkotott összetétel jött létre. Az élő nyelvben hajlanak arra is, hogy olyan növényneveket alkossanak, amelyek tövéül a miegoti, siūsti, traukti, trūkti és más igék szolgálnak. Az összetételek között a két főnévből alkotottak dominálnak; népszerűek továbbá az ige és főnév, illetve a főnév és ige összekapcsolásával alkotott összetételek. A főnévi összetételek második tagjaként leggyakrabban a žo- szavak állnak 13 Vö. LKŽₓᵥᵢ 603 egyik jelentése: tapasszal – ‘gyógyszerrel bekent és a fájó testrészre ragasztott anyagdarabka, sebtapasz’. LIAUDIŠKI AUGALŲ PAVADINIMAI 23 lė, žolynas. Ritkábban a második tag pontosabban meghatározza, hogy a növény mely részét használják gyógyításra: lāpas (rauklapis, trauklapis), šaknis (kauliašaknis, kraujašaknė). Csak nagyon ritka esetben jelöl a második összetételi tag konkrét növényt: blužnpapartis, drug-pupis stb. Az igei összetételek második tagjaként leggyakrabban a következő igék szerepelnek: gydyti, globoti, traukti, gelbėti, sopėti, stabdyti, vilkti. Az állandó szókapcsolatokkal kifejezett nevek között azok dominálnak, amelyek fő tagja a következő főnevek egyike: žolė, žolės, žolelė, žolikės. Néha a fő tag konkrét növényre is utal, például: drugio dobilas, gumbo metra. Ritkább esetekben a fő tag a növény egy konkrét részét (például trauko lūpas), azt a helyet vagy élőlényt jelöli, amelynek kezelésére a növényt használják. Az ilyen, birtokos esetű főnévi szókapcsolatok leíró viszonyt fejeznek ki: a birtokos eset a főnévvel megnevezett növényt jellemzi, és jelzi, melyik szerv vagy betegség kezelésére alkalmas. 2. E motivációs csoport egyes nevei kizárólag írott forrásokban adatoltak. Az élő nyelvi használatukat sem az LKŽ, sem az LKŽ által közölt anyag nem tanúsítja. Egy részük J. A. Pabrėža új alkotásának tekinthető. Ő maga a lengyelül írt „Megjegyzések a tökéletes žemaitiai flóra összeállításához” című tanulmányában azt írta, hogy új nevek alkotásakor a legegyszerűbb lefordítani a növény latin nevét (Elisonas 1922: 47). J. Dagys Pabrėža új alkotásainak tartja a növények gyógyító tulajdonságaira utaló alábbi növényneveket: akšvita, ausgyda, čiaudžolė, dantgalba, dantvyra, inkstaglobė, kepingelbė, liauktrama, kraustaba, pilvytė, siutgalba, skorbūtrama, sprandadora, sprandininkė, srauzdė, širdgloba, vėžtrama, žyvatrama (Dagys 1972: 21). L. Ivinskis alkotta növényneveinek tekinthetők a következők: drugėnis, kruvinis gydantysis, kraujotenis, kraujotraukis, nuožudis. Kizárólag D. Poška írásaiban fordultak elő a következő nevek: blužnės žolė, gumbo žolė. Valószínűleg P. Matulionis új alkotásainak tekinthetők a gyvakaulė, pilvytis, trydažolė. nevek. A gyógyító tulajdonságokra utaló nevek jelentős része nem a litván nyelvben önállóan kialakult képzés, hanem más nyelvekből vett minta alapján alkotott név, például: blužnpapartis ‘havasi ruta’ – latin Asplenium a görög σπλήν ‘lép’ szóból; blužnažolė, blužniažolė, blužnės žolė ‘lépfű’ – latin Chrysoplenium, amely a görög χρυσός ‘arany’ és σπλήν ‘lép’ szavakból ered; dantgalba ‘szemvidító’ – latin Odontites, amely a görög ὀδούς, ὀδόντος ‘fog’ szavakból ered; vö. még orosz зубчатка, német Zahntrost; kepenų žolėlė, kepingelbė ‘háromkaréjú májvirág’ (Hepatica nobilis) – latin Hepatica a görög ἧπαρ, ἥπατος ‘máj’ szóból, vö. a növény más nyelvű neveivel: német Leberblümchen, orosz печеночница, angol liverwort; a vérfű (Sanguisorba) valamennyi, krauj-, kruv- tővel kezdődő szinonimája és hasonlók szintén más nyelvek mintájára keletkeztek – latin sanguis ‘vér’, sorbere ‘szívni’, vö. más nyelvek növényneveivel: orosz кровохлебка, lengyel krwiściąg, angol blood-root; a bervidia (Scrophularia) liauk-, paliauk- tövű nevei is más nyelvekből vett minták: latin scrophulae ‘a nyaki mirigyek duzzanata’; a laibenis (Alyssum) siust-, pasiust- tövű szinonimái a görög nyelv mintájára keletkeztek: görög ἀ- fosztóképző, λύσσα ‘veszettség’ – a növényt veszettség elleni gyógyszerként használták, vö. angol madwort; a plaučninkas, plaučiažolė ‘tüdőfű’ (Pulmonaria) neve más nyelvek mintájára keletkezett: latin pulmo, -onis ‘tüdő’, pulmonaris ‘tüdő-’, vö. még a növény más nyelvű neveivel: német Lungenkraut, orosz легочница, angol lungwort; J. Pabrėža írásaiban a csalánlevelű harangvirág (Campanula trachelium) nevei, a sprandadora, sprandininkė is a faj latin neve alapján keletkeztek: latin trachelium a görög τράχηλος ‘nyak’ szóból. 24 | AURELIJA GENELYTĖ 3. A litván nyelvben mintegy 20 emberi szerv és testnedv neve szolgálhat fitonimák töveként. A növénynevek minden létfontosságú szerv nevéből képződnek (vér, szív, csont, hólyag stb.). A kisebb testrészek (körmök, bőr, agy, idegek) és a végtagok (láb, kéz, ujj) nevéből nemigen képeznek fitonimákat. RÖVIDÍTÉSEK BVŽ – Botanikos vardų žodynas, szerk. R. JANKEVIČIENĖ, Vilnius: Botanikos instituto leidykla, 1998. BZF – Litauische Forschungen [...] von A. BEZZENBERGER, Goettingen, 1882. IM – L. IVINSKIS, Naptár, avagy évszámítás. LF – Litván SZSZK flórája 1–6, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, Mintis, Mokslas, 1959–1980. LBŽ – Lietuviškas botanikos žodynas 1, szerk. Botanikos žodyno komisija, L. VAILIONIS vezetésével, szerk. J. DAGYS, Kaunas: Varpas, 1938. 2LKŽI–II, LKŽIII–XX – Litván nyelv szótára 1–20, Vilnius: Mintis, Mokslas, Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet, a Litván Nyelvi Intézet kiadója, 1968–2002. LKŽK – A Litván nyelv szótárának cédulakatalógusa. L, L – A. LALIS, Litván és angol nyelvű szótár. 2. rész: angol–litván, Chicago, 1915. LVAS – Litvánia gyógynövényeinek jegyzéke, Kaunas: LTSR Kauno universiteto Medicinos fakultetas, 1941. MT – Mitteilungen der Litauischen Litterarischen Gesellschaft I–VI, Heidelberg, 1883–1912. MTt – Népünk folklórja, Kaunas, 1930–1935. MVAE – A gyógynövények kis enciklopédiája, szerk. M. PUODŽIŪNIENĖ, Kaunas: „P. G.“ leidybinė įmonė, 2002. VA – Vaistiniai augalai, vyr. red. J. PIPINYS, Vilnius: Mintis, 1973. VAA – Vaistinių augalų auginimas, red. Z. BANDZAITIENĖ ir kt., Vilnius: Mokslas, 1983. VAK – Gyógynövények (katalógus), szerk. H. DUDĖNAS, J. GRINEVIČIUS, ST. GUDANAVIČIUS, Vilnius: Mokslas, 1976. LITERATŪRA BECKER, U. 1995: Simbolių žodynas, Vilnius: Vaga. DAGYS, J. 1972: J. Pabrėžos gyvenimas ir darbai. Jurgis Pabrėža 1771–1849, Vilnius: Botanikos institutas, 8–26. ELISONAS, J. 1922/23: Iš Pabrėžos nespausdintų botanikos raštų. Uwagi tyczące się ułożenia doskonałey Flory Žmudz k iey. Kosmos, 1922/1923, sąs. 1, 46–51; sąs. 2, 183–186; sąs. 3, 283–292. GAIVENIS, K. 1980: Paronimai – kla stingi žodžiai. Kalbos kultūra, 39, 48–50. GRYBAUSKAS, K. 1946: Lietuvos TSR miškų sumedėję vaistingieji augalai, Kaunas: Valstybinė enciklopedijų, žodynų ir mokslo literatūros leidykla. GUDAVIČIUS, A. 2000: Etnolingvistika, Šiauliai: Šiaulių universitetas. JANKEVIČIENĖ, R. 1987: Vasarą žydintys augalai, Vilnius: Mokslas. LEVI-STRAUSS, C. 1997: Laukinis mąstymas, Vilnius: Baltos lankos. PUIDOKAS, A. 2002: Vaistingieji augalai sodyboje, Vilnius: Gamta. ŠIMKŪNAITĖ, E. 1994: Ką žino tik ragana, arba gyvenimas be tablečių, Kaunas: Ūkininko patarėjas. TRIMAKAS, R. 2001: Lietuvos kaimo vaistininkystės tradicijos XIX a. pabaigoje – XX a. pirmojoje pusėje. Liaudies kultūra, 3, 18–27. Aurelija Genelytė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, 10308 Vilnius, Lietuva [email protected] Gauta 2003 10 16