Mažvydo „Katekizmo“ giesmių redakcijos XVI–XVII a. Rytų Prūsijos giesmynuose

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LI (2004), 69-80 Mažvydo katekizmusa XVI–XVII. századi kelet-poroszországi énekeskönyvekben található énekeinek kiadásai INGA STRUNGYTĖ Vilniusi Egyetem A Mažvydas katekizmusában található énekek és a Mažvydas, Vilentas, Bretkiinas, Sengstock és Klein énekeskönyveiben szereplő megfelelőik összehasonlítása azt mutatja, hogy az egymást követő szerkesztők kisebb javításokat vezettek be, de (Klein gyűjteményének egyetlen énekét kivéve) a szövegeket nem dolgozták át alaposan. Sengstock javításai egyes esetekben nemcsak Mažvydasra és Bretkiinasra, hanem az 1547-es katekizmusra is támaszkodnak. Klein sokkal következetesebb volt elődeinél a nyelvi és verselési tökéletlenségek kijavításában. 1. Több tudós is vizsgálta már Mažvydas katekizmusa énekeinek nyelvét, verselését és dallamszövegét, a katekizmus énekeinek a későbbi énekeskönyvekben újranyomtatott változataival való részletesebb összehasonlítására azonban mindeddig nem került sor. Ez az összehasonlítás azért érdekes, mert megmutatja a szerkesztők régi énekekhez való viszonyulását, segít feltárni a változtatások egy részének indítékait, valamint kideríteni, hogy a szerkesztők mely elődök könyveit használták. A régi énekek egyes kiadásai nem voltak következetesek; például Mažvydas vagy Bretkūnas énekeskönyvében mindössze néhány verselési változtatást nem nevezhetünk az énekek szótagszámának szabályozására irányuló törekvésnek, az ilyen javítások azonban a szerkesztők erőfeszítéseiről tanúskodnak. Ezért a tanulmány olyan egyedi javításokat is bemutat, amelyek nem általánosíthatók, mindazonáltal információval szolgálnak a szerkesztők nyelvi szerkesztőként végzett munkájáról. Ezúttal a szövegek összehasonlító elemzésének módszerével kísérelték meg összevetni Mažvydas Katekizmusának énekeit azok Martynas Mažvydas és Baltramiejus Vilentas, Jonas Bretkūnas, Lozorius Zengštokas és Danielius Kleinas énekeskönyveiben található változataival. 1.1. A reformáció első képviselői arra törekedtek, hogy folytassák a késő középkorban kialakult, viszonylag szerény népi közös éneklési hagyományt. Repertoárjukba fokozatosan beemelték a XIII–XV. századi népénekeket, valamint a legnépszerűbb ünnepi himnuszok kevés, latinból készült fordítását, amelyek a késő középkorban jelentek meg (Pociūtė 1995: 51). 1547-ben a Porosz Hercegségben a helyi, itteni nyelveken két énekeket tartalmazó kiadványt adtak ki. Ez — a Seklucjan-féle Piešni duchowne énekeskönyv, majd néhány hónappal később Mažvydas Katekizmusa, amelyben 11, kottával ellátott éneket nyomtattak ki. Ez utóbbi kiadvány nem volt tipikus, mivel a katekizmusokba általában vagy egyáltalán nem helyeztek énekeket, vagy csak a „Isten parancsolatai” című főéneket nyomtatták ki (Pociūtė 1995: 14). Valószínűleg nem maga Mažvydas, hanem Albrecht herceg vagy tanácsadói vélték úgy, hogy a litván katekizmust olyan énekekkel kell kinyomtatni, amelyeknek akkoriban különösen nagy jelentőségük volt a lutheránus liturgiában (Michelini 2000: 11). A herceg azt akarta 70 | INGA STRUNGYTĖ a poroszországi evangélikus vallás alapjainak lefektetésében, ezért Mažvydunak ajánlhatták, hogy Seklucjan énekeskönyvére támaszkodjon (Michelini 2000: 11). A 20. század elején Christian Stang megállapította, hogy ez az énekeskönyv volt a fő forrás a Katekizmus hét énekének fordításakor (Stang 1929: 29-47). A Katekizmusba bekerült a Porosz Hercegség legnépszerűbb zsoltára, a „Liauplink dufcha mana”, amelyet a königsbergi lelkész, Johann Grauman (Poliander) verselt meg (Pociūtė 1995: 15). A másik, ugyancsak nagyon népszerű korabeli zsoltár, a „Sufimilk ant mulu Diewe”, temetési szertartásokra szolgált. A többi szöveget Luthernek tulajdonítják, aki középkori énekeket' és Jan Hus cseh reformátor énekét? dolgozta át. Az utolsó három ének nem kapcsolódik Seklucjan énekeskönyvéhez: a „Bernelis gime mumus”, a népszerű középkori „Dies est leticiae” himnusz egyik változata, valamint az esti himnusz, a „Chriltau Dena el[i ir [chwelibe“ feltehetően közvetlenül latin forrásból lett lefordítva“. A Katekizmusban nyomtatták ki a „O Diewe kurls dąngui eBi” című programadó protestáns éneket (Johann Freder átdolgozta katolikus Litániát), amelyet J. Zablockis fordított a „O Gott Vatter im hymelreich” című német szövegből (Michelini 2000: 114). A rímbe szedett középkori dekalógus, a „Tas elt Dieva prilakimas®”, amellyel az énekeskönyvecske kezdődik, valószínűleg az 1545-ös Seklucjan-féle Katekizmus „Tocz iest bože przikazanie” című énekéből származott. 2. MAŽVYDO GIESMYNE buvo perspausdintos beveik visos 1547 m. lietuviškojo Katekizmo giesmės, išskyrus „Thiewe mulu Danguielis“, kuri Katekizme išversta remiantis giesme „Oicze nasz, ktoryš jest w niebie“ (iš Seklucjano 1547 m. giesmyno), o į Mažvydo giesmyną pateko naujas Liuterio giesmės „Vater unser im himelreich“ vertimas (Michelini 2000: 443). Iš kai kurių taisymų matyti, kad giesmėse labiau stengtasi atsižvelgti į originalo ypatumus, priartinti vertimą prie šaltinio. Šitaip derinta leksika. Štai vietoj Katekizmo (gen. pl.) funu rašoma waiku“*: ant fawa miloiu funu | MŽK 6, —Ant fawa miluyu waiku/MŽG,, plg. lenk. nad swemi mitemi dziečmi“; gen. sg. fweikatas taisoma į acc. sg. ifchganima, plg. Tavęs gauti sveikatos MŽK 7, —Tavęs gauti išganymą MŽG,, plg. lenk. być zbawiona bez łaski twej. (lenk. zbawiona ‘išganyta’). Giesmyne, lyginant su Katekizmu, vertimas toliau tobulinamas, taisomos prasprūdusio pažodinio vertimo formos: At mufchk iu ftrelas beganczias | MZK 5,, —Atmufchk io ftrelas begancjias /MŽG,, plg. vok. Wend von uns ab sein feurig pfeil. Prie lietuviško atitikmens sg. f. dvasia priderintas daiktavardis linksmintoja, nes Katekizme laikytasi subst. masc. a nyelvtani alakok jelentése: Lig/inintaiu mes wadinam | MzK 3, —Linksmintoie mes wadinam | MZG,, vö. Cieszycielem cię zowiemy. A „Liaupfink dulcha mana pa- „Mes tikim ijg wenagi Diewa“,,,- Papralchaim [chwentales dwales",,- ,Schwenta Dwale mufump ateik“, ,» Thiewe mufu Danguielis“ című művekben. 2 wJelus Chriftus ifch gielbetas mufu®. 3 A „Bernelis gime mumus“ című litván éneknek egyelőre nincs pontos megfelelője. 4 A rövidítésekben a nagy szám Mažvydas Katekizmusának énekét jelöli, ugyanabban a sorrendben, amelyben a Katekizmusban kinyomtatták, a kis szám pedig az ének sorát, pl.: a „Schwenta Dwafe mufump ateik“ ének a Katekizmusban a harmadik, és a t. t. 5 A fordítási megfelelőkre való hivatkozáskor itt és másutt Michelini (2000) művére támaszkodtunk. MAŽVYDAS KATEKIZMUSÁNAK ÉNEKSZÖVEG-REDAKCIÓI | 71 „na“ és „Paprafchaim [chwentales dwales“ című művekben a többször javított lafka (az eredetiben fafka) kölcsönszót a lietuvių kalbos meilė megfelelővel helyettesítették. A himnuszok szerkezetét is rendezték (egy strófát vagy sort kihagytak, illetve beillesztettek). A „Bernelis gime mumus” című himnuszba beillesztették a 60. sort és az ötödik strófát. A strófa végén található kiegészítő szegmentum (Ing ghi tikedami) kiegyenlítette a versszak sorainak számát — ez volt az egyetlen, amely tíz helyett kilenc sort tartalmazott. A régebbi szótagszámláló verseléstípusra a sorok hozzávetőlegesen azonos szótagszáma, azonos grammatikai végződésformák, hangzásbeli összecsengések és rímek voltak jellemzők (Girdzijauskas 2001: 448-449). Hasonló elv alapján, bár döcögősen, verselték meg Mažvydas katekizmusának himnuszait is. A szótagszámláló verseléshez Mažvydas énekeskönyvében is tartották magukat, a pontatlanságokat nem igyekeztek kijavítani, néhány eset kivételével. A „Schwenta Dwale mu- [ump ateik” című himnusz strófájának metrikai szerkezete 8/8/8/7. Mažvydas meglehetősen egyszerűen korrigálta az utolsó döcögős sort — a vienybé[- je] szót egy szótaggal megrövidítette: Venibe Diewa garbinta. MZK 3,, — Dievą šlovinanti vienybė. MŽG,,. Taip pat eilėdaros nukrypimai šalinami ir giesmėje „O Diewe kurl[s dangui eBi“, kurios buvusi metrinė schema 8/8/9/9/8/8 pagerėja (8/8/9/8/8/8), plg. : Venibe Diewa amflinagij /MŽK 5, — Venib Diewa amflinagi /MŽG,,. Gerinami ir pabaigos sąskambiai: Platink mano sielą | Ieškoti ir garbinti Dievą. MŽK 6,,, —Platink tu mano sielą | Ieškoti ir garbinti Dievą. MŽG,,. A „Liaupfink dufcha mana“ című ének újranyomásakor, amely nélkül abban az időben elképzelhetetlen volt az egyházi liturgia, kijavították a dallamszöveget, és kiegészítésképpen kinyomtatták az ötödik strófát is — a Szentháromság hagyományos dicsőítését és magasztalását az ének végén. Figyelembe vették az akkori megváltozott valóságot is. Mažvydas Zablockio „O Diewe kurls dangui eBi“ litániáját a himnuszoskönyvben a tizenharmadik strófa nélkül nyomtatta újra; ez a porosz herceg, Albrecht feleségének, Dorotėja hercegnének volt szentelve (egészséget és egészséges gyermek születését kívánják neki), aki Mažvydas Katekizmusának kiadása után halt meg (Kaunas 1999: 17). Ezért a versszakot ki kellett hagyni. Az énekek nyelvét is szerkesztették. Igyekeztek kerülni az archaikus és žemaitiszk formákat (a hosszú /a/ magánhangzót egyre gyakrabban /0/-ra javították; a tőben és a szó végén a žemaitiszk /ie/ kettőshangzót a felvidéki hosszú /ė/-re változtatták, amelyet az írásban /e/-vel jelölnek, stb.)°. 3. BRETKŪNAS az 1589-ben kiadott Giefmes Duchaunas című gyűjteménybe nem vette fel a „Bernelis gime mumus“ című éneket. Dainora Pociūtė megemlíti, hogy Bretkūnas a himnuszoskönyv összeállításakor elutasította a katolikus, még a középkorban énekelt szövegeket, mivel minél több, a reformáció idején, különösen Luther Márton által alkotott éneket kívánt felvenni. Valószínűleg ezért is mondhatott le a katolikus „Bernelis gime mumus”-ról. Ezt a himnuszt a középkorban nemcsak latinul, hanem Európa nemzeti nyelvein is énekelték (Pociūtė 1995: 17). Amennyire ismeretes, az említett ének nem került be az akkori Litván Nagyfejedelemség, Lengyelország és Poroszország protestáns kiadványaiba. Ha Mažvydas a feltételezett fordítást az első litván könyvben és az 1566-os énekeskönyvben is kinyomtatta, feltételezhető, hogy a litván ének is népszerű volt. 6 A részletes fonetikai és morfológiai javításokat nem tárgyaljuk, mivel ezeket a szakirodalom következetesen leírja, vö. Palionis (1967, 1995), Zinkevičius (1988). 72 || INGA STRUNGYTĖ Ebben az énekeskönyvben nem nyomtatták ki sem a „Tas elt Dieva prilakimas”, sem a „Papralchaim [chwentales dwales” című éneket. Egyébként létezik egy hasonló kezdetű szöveg: „Pralchikime [chwentaie Dwa[llia“, amely azonban a továbbiakban jelentősen eltér; nyilvánvalóan ez egy másik (német) forrásból származó új fordítás, a „Nu bitten wir der heyligen Geist“ (lásd Michelini 2001: 36-37). Bretkūnas, kaip ir Mažvydo giesmyno taisytojai, tekstus stengėsi priartinti prie originalo: Jei tu pats fau gali fweikata dūti. MžG, 10,, —Jei tu pats [au pagalba gali dūti. BGD, plg. vok. so du selber dir helffen wilt. Kaip ir Mažvydo giesmyne, tobulinamas vertimas. Mažvydui sekant lenkišku šaltiniu buvo palikta nesuderinta giminės forma su sg. f. dvasia, nes lenkų kalboje duch yra sg. masc. : Malanes ghis fawa mums nefchikft | MŽG, 8, —Malones ghi Jawa mums nefchikfcht /BGD". Hasonlóképpen rendezték az énekek sorait, a rímet és a sorvégi összecsengéseket: a findancjias a megelőző sorban beírt utolsó szóhoz, a fiunkingas-hoz lett igazítva: Saugak ir Pindanczias waikus/MŽK 5, —Saugok ir waikus Bindanczias /BGD. Más esetben a létige atematikus alakját, az esti formát választották, így a sorban kiegyenlítették egy szótag hiányát: Kurs amflins efti fu Tiewu BGD 8,,. A szótagolási norma miatt az -pi toldalékos allativusi alakot írták a Mažvydas által használt -p helyett, pl. : Steikes mufumpi ir ne truk /BGD 11,,. Egy énekben Bretkūnas valószínűleg a verselés miatt névmást illesztett be: ditk malone fimanefu MŽG, 3,, —Dūk malone tu Pmonefu BGD. Bretkūnas a fordítások nyelvét is kissé szerkesztette, azonban némileg másképpen, mint Mažvydas énekeskönyvének szerkesztői. Dat. sg. Az 0 és io tövű főnevekben időnként -u végződéssel szerepel (Mažvydas -ui végződése helyett): Maieftatu BGD 5,., kunigaikfche3šiu BGD 5, milietoiu BGD 5,,. A többi nyelvi javítás lényegében ugyanolyan, mint Mažvydas énekeskönyvében — elhagyják az /a/(—/0/)*-- t, a žemaitis dat. pl. -ims (—-iems)’ — viszont már sokkal következetesebbek. Igaz, a hangsúlytalan végződésben a Bretkūnónál előforduló /o/redukció továbbra sem lett korrigálva. Gyakrabban szerkesztik így a sor közepén található szavakat, a sor utolsó szavának javítását pedig kerülik". Valószínűleg a verselés miatt megmarad a Mažvydas beszédére jellemző déli žemaitis nyelvjárási sajátosság —instr. sz. -ia végződésű szűkítés, grafikusan <i> betűvel jelölve, pl. : Tawefp fchaukem nafrais taip ir [chirdi/Jeib mus neapleiftumbi BGD 11, „; Idant potam gera [chirdi | Galetu tawe garbinti BGD 5 —26? 83-84. 4 Zengštokas Bretkūnas változatára támaszkodott, és énekében megtartotta a nőnemű névmási alakot. Kleinas mindazonáltal a maga módján szerkesztette át, felismerve, hogy nem a lélek, hanem Isten nem szűkölködik kegyelemben. 5 PBadžia MzG, 5, —S3odza BGD, Apfaugak MžG, 5,, —Apfaugok BGD, naglas MžG, 5,,—noglos BGD. ?—sweikims M2G, 10,, —fweikiems BGD, Turintims M2G,, 5,, —Turintiems BGD, ghims MžG, 5, — iems BGD, wifims MžG, 7,,—wiffiems BGD, Lauientims MiG, 6,, —Liauientiems BGD. Ez meglehetősen sajátos Bretkūno álláspontja — még rímcsere esetén sem szenvedett volna kárt (például az egymást követő, az ifchganima és fugriefchima szavakkal végződő sorokban, ha az /a/ vokalizmust /o/-ra változtatnák, megmaradtak volna a sorvégi összecsengések rendszerszerűségei). Másfelől Bretkūno mindkét használat jól ismert volt. Frydlandban, ahonnan származott, a hosszú magánhangzó redukciója hangsúlytalan szóvégeken nem létezett, Labguvában azonban (ahol 1587-től kezdett dolgozni) a szóvégi hangsúlytalan hosszú vokalizmus redukálódott (lásd Zinkevičius 1988: 71–72.), és egybeesett Mažvydas használatával, ezért valószínűleg nem javította ki mindig. MAŽVYDAS KATEKIZMUSÁNAK ÉNEKSZÖVEG-REDAKCIÓI | 73 Mivel Bretkūnas csak Mažvydas énekeskönyvéből vett át olyan énekeket, amelyek kiegészített vagy kihagyott strófákat, valamint nyelvi és verselési szerkesztéseket tartalmaztak, valószínű, hogy Mažvydas katekizmusát nem használta. 4. ZENGSTOKAS 1612-ben nyomtatta ki saját énekeskönyvét, a Giesmes Chrikfczionifchkos ir Duchaunifchkos címűt. Ebbe Mažvydas katekizmusának nyolc énekét foglalta bele. Ezek közül a „Bernelis gime mumus” című éneket kivéve valamennyi megjelent Bretkūnas énekeskönyvében. Zengštokas tehát visszahelyezte énekeskönyvébe a „Bernelis gime mumus” című középkori himnuszt, amely valószínűleg akkor még éppolyan népszerű lehetett, mint Mažvydas korában. Ez az első utalás arra, hogy Zengštokas két énekgyűjteményt használt — Bretkūnas 1589-es Giefmes Duchaunas című művét és Mažvydas énekeskönyvét. Az énekek következetes elemzése megmutatta, hogy Zengštok íróasztalán nemcsak ez a két könyv, hanem Mažvydas Katekizmusa is ott feküdt. Az egyik tanúbizonyságot arra, hogy Zengštok a Katekizmusra támaszkodott, a „Bernelis gime mumus” című énekben találjuk. Zengštok megismételte a Katekizmusban kinyomtatott sort, amely az énekeskönyvben már más szavakkal szerepelt: buki cjieftis ir garbe | MZK 9,, —Buki c3eftis wienamui | MŽG, —buki c3eftis ir garbe | ZG. Egy másik egyértelmű utalás a Katekizmusra Zablockis „O Diewe kurf[s dangui eBi“ című litániájában található. Itt a neapleisk ige szerepel az énekeskönyvben és Bretkūnas változatában írt neprastok helyett: Ach wefchpate mus neapleifk | MZK 5, —Ach wiefchpate mufs nepraftak | MzG, —Ach Wiefchpatie mus nepraftok | BGD —Ach wie[chpatie mus neapleifk | ZG. Mivel további lexikai, valamint szintaktikai változtatások nem figyelhetők meg, ezért az írásmódból és az ének egyéb sajátosságaiból meglehetősen nehéz megítélni, hogy más művek szerkesztésekor Zengštok felhasználta-e a Katekizmust, mivel ő csupán még következetesebben valósította meg a Bretkūnas által megkezdett, az énekek nyelvét érintő javításokat. Fontos megemlíteni, hogy Zengštok Zablockis litániájának szerkesztésekor Mažvydas énekeskönyvének egy példányára is támaszkodott. Íme, az egyik sorban a szórend nem Bretkūnas művével, hanem Mažvydas énekeskönyvével egyezik: Lijnkfmink tu pats fchitus didei | MŽG, 9, — Linkfmink fchitus tu pats didei | BGD —Linkfmink tu pats [chitus didei | ZG. A „Liaupfink dulfcha mana pana” zsoltár korrigálásakor Zengstokas szintén felhasználta Mažvydas énekeskönyvét. Bretkūnas a pron. „fava”, Zengstokas pedig a pron. „savo” alakot választotta, amely Mažvydas énekeskönyvében található énekváltozatban is szerepel, vö.: Ba daukfijn gieribe fawa | MŽG, 6, —Ba daukfin geribe tawa | BGD —Ba daukfin geribe fawa / ZG. Ugyanebben az énekben egy másik javítás is megfigyelhető, amelyet aligha találhatott ki Zengštokas. Mažvydas subst. „atpirktojui” alakja helyett Bretkūnas számára a „ponui Kristui” megfelelőbbnek tűnt. לרоли.лека пони. Kristui. നീ. Mažvydas „atpirktojui” főneve helyett Bretkūnas számára a „ponui Kristui” megfelelőbbnek tűnt. A „Liaupfink dulfcha mana pana” zsoltár korrigálásakor Zengstokas szintén felhasználta Mažvydas énekeskönyvét. Bretkūnas a pron. „fava”, Zengstokas pedig a pron. „savo” alakot választotta, amely Mažvydas énekeskönyvében található énekváltozatban is szerepel, vö.: Ba daukfijn gieribe fawa | MŽG, 6, —Ba daukfin geribe tawa | BGD —Ba daukfin geribe fawa / ZG. Ugyanebben az énekben egy másik javítás is megfigyelhető, amelyet aligha találhatott ki Zengštokas. Zengštokas visszatér Mažvydas énekeskönyvének változatához". Vö. : Jefui mufu atpirktoijui /MŽG, 6,, —Jefui Chriftui mufu Ponui | BGD —Jefui mufu atpirktoiui | ZG. További példák is vannak, amelyek arra engednek következtetni, hogy Zengstokas a régi énekek javításakor nemcsak Bretkūnas, hanem Mažvydas 1566-os és 1570-es énekeskönyveit is használta. Onnan írhatta ki az ige és az előképzők rövidebb atematikus for- '" A fent említett Zengštokas-féle javításokra és a Mažvydas énekeskönyvével való egyezésekre Guido Michelini is rámutatott nemrég megjelent könyvében (Michelini 2004). Az olasz nyelvész azonban nem vette észre a Mažvydas katekizmusával fennálló kapcsolatokat. 74 | INGA STRUNGYTĖ máit. Vö. : Kurs ampins eft Ju tewu | MŽG, 8,, —Kurs amflins efti fu Tiewu /BGD — Kurs amflins eft fu Tiewu | ZG; Ba io mokfla [weikegi tur vf iūka. MŽG, 10,—ba io mokfla [weikieghi tur upu iūka. BGD —Ba io mokfla [weikeghi tur up itika ZG; Kaip tu pats gawai nig Diewa Tewa MzG, 10, —Kaip tu pats gawai nugi Diewa Tiewa. BGD —kaip tu pats gawai nug Diewa Tiewa ZG. Kita vertus, ZengStokas galėjo ir pats, be papildomo teksto įtakos, redaguoti šias eilutes, kadangi tokio pobūdžio (gana primityvūs ir nekiirybingi) taisymai, siekiant išvengti nevienodo skiemenų skaičiaus eilutėje, buvo populiarūs. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy Zengštokas nem vállalkozott a régi énekeknek a szillabizmustól való eltérései korrigálására (egyetlen eset kivételével). Így a tárgyalt javítások valószínűleg nem voltak önállóak. Hasonlóképpen a hosszú /a/ magánhangzó beírása Bretkūnas /0/ jele helyett, valamint néhány ortográfiai eset is értelmezhető a Mažvydas-énekeskönyvből való lemásolásként. Vö.: filpnams bei Jerganczams | MŽG, 5. —filpnoms bei [erganczioms | BGD —filpnams bei ferganciams | ZG; Redik materis ir Sunus | MŽG, 5,. —Redik moteris ir funus /BGD — Redik materis ir Sunus | ZG; [chito naktie MŽG,, 11, —[chita Nakte BGD —[chito naktie ZG. Zengstokas meglehetősen következetlenül választotta a hosszú /a/ magánhangzó ortográfiai jelölését. Ez tükröződik az „O Diewe kuris dangui efi“ című szövegben. Az egyik szóban vagy szótagban <0>, a másikban pedig —<a> szerepel. Mivel több esetben az <a> választása egybeesett Mažvydas énekeskönyvével, feltételezhető, hogy Zengstokas e szöveg szerkesztésekor mind Bretkūnas, mind Mažvydas énekeskönyvét, valamint kissé a Katekizmust is használta. Más énekek ortográfiája azonban közelebb áll Bretkūnashoz. Bár Zengstokas meglehetősen következetes követője és javításainak folytatója volt elődeinek, bizonyos dolgokat teljesen önállóan is megváltoztatott. Például több helyen átalakította a „O Diewe kurls dangui eBi“ litánia szövegét: Saugok tu mus funus fawa. BGD 5,,— Saugok tu mus tawa ranka. ZG; Dieve, saugok savo ranką. BGD 5,,—Jėzau, saugok savo ranką. ZG; Adj békét minden Úr között | BGD 5,, —Adj békét minden ember között | ZG. Zengštoką kortársai (erre ő maga utal az énekeskönyv előszavában: „A tisztelt... litván egyházak lelkészeinek”, vö. Koženiauskienė, szerk., 1990: 236) és a későbbi énekeskönyv-szerkesztők bírálták, mondván, hogy Bretkūnas és Mažvydas örökségének szerkesztésekor hibákat vétett, eltorzította a szavak és kifejezések értelmét. Amint korábban említettük, Zengštoką kortársai azért is elmarasztalhatták, mert észrevették a helyesírás következetlenségeit, talán azért is, mert helyenként visszatért Mažvydas régebbi változatához. Mindazonáltal Zengštoko munkája nem csupán bírálatot érdemelt. Íme, szerkesztőként tett erőfeszítései is láthatók a nyomdászok becsúszott hibáinak kijavítására: pildanc3in /BGD 7,,—pildancziu ZG, teife BGD 7,, —teifei ZG, gen. pl. kowa BGD 5, —kowu ZG, nur BGD 8, —nor ZG, wed mes efini futwerims tawa. BGD 7,—nes mes efine futwerims tawa. ZG. Ugyanígy észrevette Mažvydas hiper­korrekt alakjait a „Gime mumus Bernelis“ című énekben, és kijavította őket: fiedi MŽG, 12 — Bidi BGD. Ugyanebben az énekben szerkesztette Mažvydas által használt <g> grafémát, amelyet az /an/ kettőshangzó helyett írt, pl.: dągaus MŽG, 29 —dangaus ZG, dggufu MŽG, 68 —dangufa ZG. Más énekekben Zengstokas javította Bretkūnas által használt <o> | <i> grafémát: doft BGD 8,, —diift ZG, dok BGD 7,, —ditk ZG. A fonetikai javítások közül említést érdemel az /dz/ affrikáta használata: verb. praes. 3 atleid BGD 6,—atleid5 ZG, adj. didem BGD MAŽVYDO KATEKIZMO GIESMIŲ REDAKCIJOS | 75 6,, —didzem ZG. Javítandó dátum sg. A -u végződés -ui-ra javítása: kunigaikfchcziu BGD 5, — kunigaikfchcsui ZG, milietoiu BGD 5, —miletoiui ZG. Néhány fonetikai és morfológiai javítás arra enged következtetni, hogy Zengstokas erőfeszítéseket tett az énekek nyelvének a porosz litván nyugati aukštaičiai nyelvjárásához való közelítésére, pl.: prifch BGD 7,,—priefch ZG, instr. sg. /merti BGD 5,,—-[mertim ZG (Sawa fmerti ifchwadawai —[awa [mertim ifchwadawai). Elődeihez hasonlóan Zengstokas tovább tökéletesítette a fordítást. Megváltoztatta a szórendet és a pro elöljárószót tárgyesettel. az ok kifejezésére: Pro fawa malone MŽG, 9,,—per fawa malone ZG. A Mažvydtól átvett szláv ved kötőszót Bretke többször nes-re javította (ZG 7,,, 7,,). Szerkesztette az elődök által hátrahagyott össze nem egyeztetett szószámot: Ir lapai krint ant Bemes | Ant kurio kaip weias ufchpus BGD 6,, „„-> Ir lapai krint ant Pemes | Ant kuriu kaip weias ufchpus ZG. Sikertelennek legfeljebb a következő változtatást lehetne tekinteni: Ach Diewe neapleifk mufu | Dufchas ir kunus wargūfu BGD 5,,,, —Ach Diewe neapleifk mufu | Dufchas ir kuna wargiifu ZG. 17-18 5. KLEINAS Zengštoktól szinte az összes régi éneket átvette, és az 1666-ban kiadott Naujos Giefmju knygos című énekeskönyvben kinyomtatta. Külön tárgyalást érdemel az „O Diewe kurfs dangui eBi“*? című ének, amelyet Kleinas jelentősen átdolgozott. Klein és az „O Gott Vatter im Himelreich” című német ének versszakait összevetve látható e két szöveg kapcsolata. Figyelmet érdemelnek Zengstoko, Klein és Luther énekének következő részletei: (i) 2. strófa (az utolsó három sor)": ZENGSTOKAS KLEINAS LIUTERIS 10. Bocsásd meg minden bűnünket 10. Nekünk, Uram, őrizd meg életünket | tiszteld és javainkat védd meg / óvj meg | a [károktól] / 11. A nagy irgalomért /11. A szeretetből légy irántunk irgalmas | és segíts nekünk Uram | 12. Óvd meg lelkünket és testünket. 12. És soha ne hagyj el minket. verlafy uns nun unnd nimmermehr. (ii) 4. versszak: ZENGSTOKAS KLEINAS LIUTERIS 19. Védj meg minket, Atyád 19. Őrizz meg minket most, és óvj minket az ő kezével / mindenkor / minden órában / 20. a gonosztól és minden 20. Most énekel a támadásról / Jeruzsálem / csapás / bűn / szégyen és vétek / 12 Klein „Ó, mennyei Istenem, Atyám”-nak nevezte. 3 Megjelent a Martin Luther Geiftliche Pfalmen Und Lieder című könyvben, Nürnberg, 1658 (MAB, jelzet: V-17/ 12099), 756-759. * A német szövegben félkövérrel kiemelt szavak megegyeznek Klein énekének szavaival. 76 | INGA STRUNGYTĖ 21. nūg karaughima ir 21. Nit karo ir neprietelu/fiir Krieg/Has Feind fhafft kowu//Gifft und Neyd | 22. Niig branguma didsia 22. Nū Bado ir piktū liggū/fiir Peflilenf} und iawu/Kranckheit gefchwind/ 23. Nig Ugnies wandens 23. Nū wandens ir ugnies fiir Wa [fer | Fewer/und ir mara/bedos/theuer 3eit/ 24. Saugok tu mus tawa 24. Ir nit perkunū bei wietros. fiir Ungewitter/fchédlich ranka. Wind. Az a gondolat merül fel, hogy Klein nem fordította újra az éneket, hanem az említett Luther-forrás alapján átdolgozta Zengštok szövegét- “. Azt, hogy Klein nem szolgai módon követte a német eredetit, a kreatív és szabad átdolgozás árulja el. Klein énekének terjedelme sem egyezik: egy versszakkal hosszabb Lutherénél (18 és 17), ugyanakkor jóval rövidebb Mažvydas énekének eredeti változatánál (21). Egyébként maga Klein is megemlíti ezt az éneket énekeskönyvének előszavában („Új énekeskönyv: Hasznos előszó az olvasóhoz intézett felhívással“, lásd Girdzijauskas, szerk., 1985: 52-69), és megmagyarázza, miért kellett szerkeszteni: „Hogy miként kellett kijavítani a „Dieve tėve iš dangaus“ („Gott Vater im Himmelreich“) bűnbánati éneket, amelyben sem szabályos versmérték, sem világos szerkezet nem volt, és amelynek fordítója nem értette azt, azt a jámbor olvasó maga is meglátja, ha összehasonlítja a korábbi fordítást a mi kijavított változatunkkal“ (Girdzijauskas 1985: 57). Klein az éneket saját iniciáléival adta át a híveknek. Ennek az éneknek a változatát későbbi kelet-poroszországi énekeskönyvekben is újranyomtatták'- ®. Klein, akárcsak elődei, igyekezett a fordítást közelebb hozni az eredetihez, pl. : Ifchgida kiek ligga tawa | ZG 6, —Ir gydo tawą filpnumą | KING, plg. lenk. leczy wszelką niemoc twoję ir vok. unn hailt dein Schwachhait gross; Jei tikiefi tu ifch fchirdies wifos / ZG 10,, —Jey tikki tattai iff Pirdies dugna /KLNG, plg. Gleubstu das von hertzen grunde. Vis dėlto Kleinas buvo pirmasis, kuris ėmėsi ryžtingo senojo vertimo redagavimo. Jis ne kartą Zengštoko vartotą žodį keitė, jo nuomone, tinkamesniu sinonimu. Pavyzdžiui, Zengštoko gailestis keičiamas į malonę ‘gailestingumas, pasigail¢jimas’ KZ A 803), slavizmas nedastainai, dastainas ‘vertingas, garbės vertas’ (LKZ, 308) | germanizma nevertingai, neapgaléti ‘[nelpajegti, [nelistengti’ (LKZ,, 63), neprimanyti ‘[ne]istengti, [ne]galeti’ (LKZ,,, 838) ir pan.: wiffur gaileffi rodidams ZG 6,,—Wyfur malonę rodidams KLNG; aki nem hízelgő [talop prifiengs ZG 10, —aki nem értékeli Jtalop prisengs KLNG; Dufches mufu to neapgal ZG 7, —Duflos mufu neprimana 5 Annak állítását, hogy Klein újra lefordította az éneket, bizonyos lexikai egyezések vagy hasonlóságok nem teszik lehetővé, vö. 1. versszak: 1. Ó, Isten, aki az égen vagy/1. Ó, Isten, Atya az égben/ 2. Ó, Jézus és Szentlélek- /2. Ó, JÉZUS és Szentlélek/ 3. Ó, Háromságos Isten, szent/3. Ó, dicsőített Isten/ 4. Isten örökkévaló egysége/4. Isten egysége örökkévaló/ 5. Kérünk téged, amint megsegítettél/5. Hallgass meg minket, akik hozzád imádkozunk/ 6. Meghallgattál minket kegyesen. 6. Amint megígérted nekünk. 16. Éppen a Kleinas-ének változatát vette át Rikovijus és Šusteris; a 19. század végi énekeskönyv-gyűjteményekben található. A MAŽVYDAS-KATEKIZMUS ÉNEKEINEK SZERKESZTÉSEI | 77 KLNG (egyébként e javítás indítéka kettős lehetett — a lexika és a női rím). Kleinas az archaikus szavakat néha újabbakra javította: nasrai — száj; jautėti ‘virrasztani, nem aludni’ (LKZ,, 318) —virrasztani, vö. : És így valóban fkelpfi Jawa nafiais | ZG 10,, —És így ispazyfti fawa burna | KLNG; S3irdie ditk tawes iauteti | ZG 11,, —de firdij dūk wis buddéti | KLNG. A modernebb szerkezetekhez is eljutottak, például a melléknévi igenévi szerkezetet határozói igenévivé javítják: Meldenczius mus ifch [tipros wieros | ZG 7,, — Meldsent mums ip [tipprés wierds | KLNG. Szembetűnő, hogy a szerkesztés sok esetben komplex volt. Például a „Chriltau Dena effi ir [chwelibe“ című énekben pontosabb szót választottak, és ezáltal a szótagszám szerinti verselést közelebb hozták az izoszillabizmushoz. A 10/7-es metrikai szerkezetet Kleinas 8/8-asra javítja, a sorokat a nyolc szótagú versmértékhez igazítva: Idant funkus fapnas neufigrutu / Jeib welns mus nefugautu 2G 11,,, —Jeib Junkus mieg’s ne ujpultu | Ir weln's mus neiskaditu KL NG. A többi példa azt mutatja, hogy Klein szerkesztését nemcsak a pontosabb szó, hanem a metrikai szerkezet javítása is meghatározhatta (a sorokban egységesítik a szótagok számát). Pvz.: kitaip mes negalim biloti | ZG 7,, —Bet kitaip negatim tarti KLNG; Kurio nuftoiau per fugriefchima. ZG,, —Pameftą per [ugriefimg. KLNG (nustoti “nebelikti, nebetekti', žr. Urbas 1996: 250); Schis efmi gadnas prafudima ZG 7,, —Efmi wertas prajudima KLNG (gadnas “tinkamas, vertas’ LKŽ, 12); Atreme mufu piktibes. ZG 6,, —Prawar mufu piktybes KLNG (atremti “nušalinti, nuvaryti tolyn', žr. Urbas 1996: 52). Vannak olyan esetek, amikor Klein a verselést is rendezte, és újabb szót választott Zengštok által használt archaikus helyett. Itt penukšlas „étel, pasaras’ KZ. 78) étellé javítva. Vö. : Ir tu penukfchlu dufche papeneiei. ZG 10, —Ir tii walgiu duf3¢ pennéjei KING; A régi énekekben a verselés számos javítását általában a szóalkotás megváltoztatásával (például az alapszóból képzővel vagy előtaggal képzett származékszó létrehozásával), illetve egyszótagú szó beillesztésével / elhagyásával, más grammatikai forma kiválasztásával végezték el. Az alábbi, a verseléssel kapcsolatos változtatásokat különböztethetjük meg: 1. Kleinas megrövidítette azokat a névmásokat, amelyekhez a posztpozicionális -ai partikula csatlakozott, vagy ellenkezőleg — az említett partikulát hozzáírta: kurfai numalde Diewa Tiewa narfu | ZG 10,— Kurs numalde Diewą Tewą ruftu KLNG; Tas uf3 malone fmerti amflina gaus. ZG 10,, —Taffai us malonę fmerti gaus. KLNG; 2. toldalékot, előtagot (vagy ezek használatát elhagyta- ): Ligei kaip padsiuf poles | ZG 6,, —Lygey kaip padjuft' joléles | KLNG; Ant grieku mufu nepawifdek | ZG 7,, —Ant griekū mufu neweizdék /KUNG; Serkti/iaut/gin ir reda/ZG 8,,—[ergti- /jaut’ apgin’ ir reda | KLNG; 3. névmási alakot választott, vagy ellenkezőleg — kerülte azt: Wienibe Traices Jehwentas | ZG 6,, —Wienybg Traices Bwentofes KLNG; efti tikras Diewas | ZG 9, — Efti tikkra fis Diewas | KLNG; Mes tikim ing Dwaffe fchwentaie | ZG 8,,—Mes tikkim ing Dwdf¢ pwentq | KING; Idant negautumbei piktofes algos. ZG 10,, —Hogy ne kapj gonos bért KING; 4. Megváltoztatta a felszólító mód számát, vagy a felszólító mód rövidebb- /hosszabb alakját választotta. Pl. : Tiszteld a hűséges kofinast | ZG 6,, —Tiszteljük hűségesen a kofinast- /KLNG; Te, ember, tiszteld Isten Atyádat | ZG 10, —Te, ember, tiszteld Isten Atyádat | KLNG;