Intranzityvinio subjekto žymėjimas vardininku ir / arba kilmininku

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LII (2005), 67–82 Az intranzitív alany jelölése nominativusszal és/vagy genitivusszal’ LORETA SEMENIENE Litván Nyelvi Intézet, Vilnius Jelen tanulmány a nominativus és a genitivus litván nyelvbeli, intranzitív alany jelölőjeként való használatát meghatározó tényezőket vizsgálja. A következő előzetes következtetések fogalmazhatók meg: a kategóriális tulajdonságok tekintetében prototipikus alanyokat nominativusszal jelölik, bár ezt a szabályt felülírhatják a számmal, referencialitással stb. kapcsolatos egyéb tényezők. A kevésbé prototipikus alanyokat nominativusszal vagy genitivusszal jelölhetik; az élőség nem a választást meghatározó legkiemelkedőbb tényező. A határozottság és a szórend fontos tényezők. A jelöletlen szórendű mondatok határozott alanyai erős preferenciát mutatnak a nominativus iránt. Az olyan kevésbé tipikus konfigurációkban, mint a VS,,, vagy az S,,,.,V, a nominativust és a genitivust gyakran a határozottság, illetve a határozatlanság jelölőjeként használják. 0. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK 0.1. A litván nyelv tagadó intranzitív mondataiban az alanyt! háromféleképpen jelölik: : i) a tagadó intranzitív mondatokban, akárcsak az állító intranzitív mondatokban, az intranzitív alany (a továbbiakban szintén: alany) nominativusa használatos, pl.:„(1) Jonas miega. (2) Jonas nem alszik. A cikket 2003-ban, a németországi tanulmányút idején kezdték előkészíteni kiadásra (Carl von Ossietzky Egyetem, Oldenburg). A szerző őszintén köszönetet mond a tanulmányút vezetőjének, prof. habil. dr. Gerd Hentschelnek a sokoldalú segítségért és tanácsokért, valamint a tanulmányutat finanszírozó DAAD alapítványnak (Németország). Prof. habil. dr. Axel Holvoetnak köszönöm a Grammatika szemináriumon elhangzott észrevételeit. A cikk figyelmes elolvasásáért, értékes megjegyzéseiért és javításaiért őszinte köszönetemet fejezem ki dr. Roland Mikulskasnak és a cikk lektorainak. A litván nyelvtan kutatásában használatos az alany mint szintaktikai kategória, valamint a szubjektum mint szemantikai kategória fogalma (Balkevicius 1963: 74tt; Paulauskiené 1994: 107tt, 115). Egyes nyelvtani munkákban az állító és tagadó intranzitív mondatok alanyának nominativusa és genitivusa alanynak minősül (Ambrazas, ed., 1997: 476; Balkevicius 1963: 77), másutt a tagadó intranzitív mondatok alanyának genitivusát szintaktikailag tárgyként értelmezik, míg az állító intranzitív mondatok alanyának nominativusát alanynak tekintik (vö. Ulvydas, red., 1976: 291; Ambrazas, red., 1994: 606, 625; Labutis 1998: 220; Sirtautas, Grenda 1988: 25, 107; Paulauskiené 1983: 190tt). Az alanyt hagyományosan formális — eseti — kritérium és a szintaktikai kapcsolat típusa alapján határozzák meg: általában annak a nominativussal kifejezett főnévnek tekintik, amely kölcsönös megfelelési kapcsolatban áll (tágabb értelemben egyezik) az állítmánnyal (Ambrazas, red., 1994: 487; vö. Jablonskis 1957: 453t; Ulvydas, red., 1976: 279tt; Sirtautas, Grenda 1988: 54, 57, 86; Ambrazas, ed., 1997: 475t; Labutis 1998: 211tt). A tanulmányban használt intranzitív alany (alany) fogalma tipológiai szempontból értendő; az ilyen intranzitív alany az egyargumentumú predikátumok egyetlen argumentumát jelöli, amely szintaktikai szempontból nemcsak nominativussal, hanem más esetekkel is kifejezhető (genitivussal, dativussal, accusativussal stb.) (bővebben lásd Holvoet 1991: 50t, 80). 68 | LORETA SEMENIENE ii) az állító intranzitív mondatok alanyának nominativusát az alany genitivusa váltja fel’, pl. : (3) Jonas yra namie. (4) Jono néra namie’. iii) a tagadó intranzitív mondatokban az állító mondatoktól eltérően elvileg egyaránt használható az alany nominativusa és genitivusa, vö.: (Sa) [8 pradziy, kai atsisveikinau su, Zalgiriu“, buvo sunku.] Még játékosként is dédelgettem a reményt: befejezem — edzői munkába kezdek. De akkor Kaunasban nem akadt olyan ember, aki felajánlhatta volna nekem ezt a tisztséget. Ha nem hívnak — vajon neked kellene magadat felajánlanod? KT (5b) Miután a Šiauliai kolléga felváltotta Reging Valatkienė doktornőt, nem egy orvos csodálkozott: miért nem lehet R. Valatkienė többé főorvos, vajon Kaunasban nem akadt olyan ember, aki helyettesíthetné? K. Stankaras, a megyei főorvos ma azt mondja, sajnálja, hogy leváltotta R. Valatkienėt. KT (6a) A festőt a Rasų temetőben temették el, de sírja nem maradt fenn, noha az a hely, ahol tudósokat, híres művészeket és közéleti személyiségeket temettek el, ismert. KT (6b) A költő és pedagógus 1897-ben halt meg Varsóban, ahol akkoriban gyógykezeltette magát. Sírja nem maradt fenn. A szovjet korszakban S. Gimzauskas nevét elhallgatták, egyetlen verse sem jelent meg nyomtatásban. KT (7a) A franciákat, lengyeleket, németeket nem fenyegette a kihalás veszélye, sőt — ők más népeket asszimiláltak, azok rovására gyarapodtak. És nem merült fel bennük a kérdés: kik vagyunk mi? Ez olyan volt, mint magától értetődő dolog. KT (7b) Jurgis Jankus leveleit olvasva egyszer sem merült fel a kérdés: mennyi van itt a mindennapi emberből, és mennyi az íróból, vagyis abból az emberből, akinek tehetsége segít mindent [...] felülről szemlélni. KT 0.2. Amint a szakirodalomban állítják, az utóbbi esetekben az egyik eset használata az intranzitív mondat szemantikai típusától függ. Leonardas Babby (1980a; 1980b: 225t), figyelembe véve, hogy a tagadó intranzitív mondatokban melyik esetben jelölik az alanyt, megkülönbözteti a tagadó kijelentő mondatokat (ang. negated declarative sentences), amelyekben az alany névszói esetben áll, valamint a tagadó egzisztenciális mondatokat (angl. negated existential sentences), amelyekben az alany birtokos esetben áll. A negatív egzisztenciális mondatokban a genitívusszal jelölt alany meghatározatlan, és az ilyen mondatok rendszerint rhematikusak, bár esetenként fakultatív téma is előfordulhat, amelyet helyhatározói kifejezés jelöl. A negatív kijelentő mondatokban a mondat témáját meghatározott alany jelöli nominativusszal, míg a predikátum a kötelező helyhatározói jelentésű kifejezéssel együtt jelöli a 2 Azokról az esetekről, amikor a pozitív mondat nominativusa a negatív mondat genitivusára (negációs genitivusra) változik, lásd. Ambrazas, szerk. (1994: 584), Sukys (1998: 107kk.); vö. Ambrazas, szerk. (1997: 668k.). 3 Vö. Jono Sukio (1998: 68) állítása: „A német nyelv hatására a volt Poroszország határának közelében és a žemaitiai peremvidékeken hibásan azt is mondják: Ji nér namie (= Jos nér(a) namie), [...| így figyelmen kívül hagyják, hogy a negáció itt az esetet meg kell változtassa.” Az Akademinė lietuvių kalbos gramatika (Ambrazas, szerk., 1997: 666kk., vö. Ambrazas, szerk., 1994: 625) szerint azok az intranzitív mondatok, amelyekben valaminek a létezését tagadják (elsősorban a būti igét tartalmazó mondatok), gyakrabban igényelnek genitivust, mint nominativust. AZ INTRANSZITÍV ALANY JELÖLÉSE | 69 A mondat rémája. Negatív állító mondatoknak tekinthetők azok az esetek is, amikor a referenciálisan meghatározott alanyt a tagadó birtokos esettel jelölik (vö. a (4) mondattal). Vladimiro Borschevo és Barbara Partee (2002a: 5tt, 2002b: 8tt; 2002c: 8tt) véleménye szerint az egzisztenciális mondatok mindig explicit vagy implicit, azaz tágabb kontextusból kikövetkeztethető helymegjelöléssel kapcsolatosak, amely a mondat témáját jelöli. Más szóval, szemantikai szempontból a létezés mindig egy bizonyos helyen való tartózkodással kapcsolatos (angl. being in a location). Babbyval ellentétben a szerzők azon a véleményen vannak, hogy a negatív lokatív mondatok (Babby szerint állító mondatok) között, amelyekben az alanyt általában alanyesettel jelölik, és a negatív egzisztenciális mondatok között, amelyek alanyát tipikusan birtokos esettel fejezik ki, fennálló különbség inkább nem a téma és a réma közötti különbségekkel, hanem a mondat perspektívájával kapcsolatos, vagyis az intranszitív mondatok különbségei az egzisztenciális/lokatív szituációban (angl. existence /location situation) választott perspektivikus központon (angl. Perspectival Center) alapulnak (Babby terminusaival élve: a témán). Az egzisztenciális mondatok perspektivikus középpontja a hely, a lokatív mondatoké pedig a dolog. Vannak olyan mondatok, amelyek a lokatív és az egzisztenciális mondatok közötti átmeneti esetekként értelmezhetők. Ilyeneknek tekinthetők a birtokos esetű alanyt tartalmazó lokatív mondatok (lásd még Holvoet 2005: 3t)’. 0.3. A kérdés történetének és a különböző kutatói véleményeknek a részletesebb kifejtése nélkül egyrészt állítható, hogy az (5a)–(7b) típusú, jelölt negatív intranzitív mondatokban az alany jelölésére választott két különböző eset valamiféle (szemantikai, szintaktikai vagy egyéb) mondatbeli szembenállásra utal. Más szóval, ezt állítva abból a feltevésből indulhatunk ki, hogy a mondat magjához® tartozó szintaktikai funkció (az alany) különböző esettel való jelölése nem véletlenszerű, hanem motivált. Másrészt feltételezhető, hogy a két különböző esettel jelölt mondatok közötti különbségek elvileg nem lényegesek, a két eset egymás melletti használata pedig lényegében szinonim és egyenértékű, vagyis az intranzitív alany nominativusa és genitivusa morfoszintaktikai változatokként használatosak’. Abból a feltevésből kiindulva, hogy bizonyos szemantikai Elena Paduéeva (1997: 103) a negatív intranzitív mondatokat, amelyekben a tagadó genitivus szerepel, két — egzisztenciális és percepciós — mondattípusra osztja. Az egzisztenciális mondatok azt állítják, hogy „X (a dolog) nem létezik egy bizonyos helyen vagy egyáltalán a világon”; a percepciós mondatok azt állítják, hogy „X nincs a megfigyelő percepciós terében (orosz: nepyenmueHoe npocmpaucmeo Cy6sexma co3zHanua)- ”. A percepciós mondatokban az X (alany) nemcsak genitivusszal, hanem nominativusszal is jelölhető; az egzisztenciális mondatokban az X-et (alanyt) általában (de nem mindig) genitivusszal jelölik (uo.: 106tt). Aldona Paulauskienė (2001: 159) szerint vannak olyan esetek, amikor a tagadás lehetővé teszi az alanyeset és a birtokos eset szinonim használatát. Így van, amikor a logikai alany nem egyezik meg a grammatikai alannyal, és részes esettel fejeződik ki: Nem maradt nekem is egy kis falat (egy kis falat)?“ Darby, amely a tárgyeset/birtokos eset és az alanyeset/birtokos eset eltérő értelmezését szolgálja a tagadó tranzitív és tagadó intranzitív mondatokban, lásd az áttekintést. Hentschel (1992a). Lásd még. Greville G. Corbetto (1986) által összeállított bibliográfia a tárgyeset / birtokos eset használatáról negatív tranzitívniuose rusy kalbos sakiniuose. a A Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje (Ambrazas, szerk., 1994: 587. o.) a mondat magja minden mondat grammatikailag szükséges szóalakjaként van meghatározva, azaz állítmányként (predikátumként) a mondat grammatikailag szükséges részeivel együtt. Gerhard Hentschel morfoszintaktikai változatokról alkotott felfogására támaszkodunk. A morfoszintaktikai változatok olyan, egyetlen rögzített strukturális pozícióban, ugyanahhoz a szituációs perspektívához kapcsolódó, ugyanazon szemantikai argumentum több (legalább két) különböző morfoszintaktikai formája, amelyek jelentéskülönbség nélkül helyettesíthetik egymást (bővebben lásd Hentschel 1992a; 2001; vö. Valiulytė 1992: 50; Svambarytė 1992: 7k.). Babby (1980a: 66kk.) szerint még azokban az esetekben is, amikor mindkettő lehetséges, 70 | LORETA SEMENIENĖ a szemantikai és/vagy a mondat formális feltételei szempontjából az intranzitív alany egyik vagy másik esete valószínűbb, de nem szükségszerű, meg kell vizsgálni, mi befolyásolhatja az egyik eset gyakoribb választását egy konkrét esetben. A tanulmány további részében eltekintünk az (1)—(4) típusú mondatoktól, és más nyelvek kutatásait, valamint egyes kutatók következtetéseit figyelembe véve konkrétabban tárgyaljuk a szemantikai (élő/élettelen, meghatározott/- meghatározatlan) és a szintaktikai (szórendi) kritériumok korrelációját az alany esetével az (5a)—(7b) típusú mondatokban. 1. AZ ÉLŐSÉG ÉS A MEGHATÁROZOTTSÁG KORRELÁCIÓJA AZ INTRanzitív ALANY ESETÉVEL 1.0. Számos kutatásban, a tagadásnak az (objektumvagy alanyi) eset használatára gyakorolt hatását tárgyalva, gyakran keresnek kapcsolatot az élőség (vagy individualitás), illetve a meghatározottság, valamint az élettelenség (absztraktság) és a meghatározatlanság között* . 1.1. A vitalitási hierarchiát gyakran az általánosított élő vs. élettelen vitalitási jegy alapján különítik el. A litván nyelv intranzitív alanyának kifejezési módjait vizsgálva célszerűnek bizonyult a vitalitási hierarchia hatását a tagadó mondat alanyának esetére három különböző (személy-, főnévi (vagy főnévként használt szó) típusés vitalitási jegy szerinti) hierarchia figyelembevételével tárgyalni (bővebben lásd Croft 1990: 111tt, 127tt; vö. Comrie 1989: 128, 185tt): 1. SZEMÉLYŰ NÉVMÁS > 3. SZEMÉLYŰ NÉVMÁS > TULAJDONNÉV > ÉLŐ (SZEMÉLYT > ÁLLATOT) JELÖLŐ KÖZFOGÁSI FŐNÉV > ÉLETTELEN (KONKRÉTAT > ABSZTRAKTAT) JELÖLŐ KÖZFOGÁSI FŐNÉV. A vitalitási vagy individualitási’ hierarchiát figyelembe véve azt állítják, hogy alanyesettel (illetve tagadó tranzitív mondatokban tárgyesettel) inkább a lehető legélőbb vagy legindividuálisabb főnévvel (illetve főnévként használt szóval) jelölt referenst fejezik ki (vö. Babby 1980a: 11t; Timberlake 1986: 339; Behnke 2005: 88tt). 1.1.1. Valóban látható, hogy amikor a tagadó intranzitív mondatok alanyai a vitalitási hierarchia legmagasabb fokán álló személyes névmások, függetlenül attól, hogy élő (személyt, állatot) vagy élettelen (konkrét, absztrakt) dolgot jelölnek-e, rendszerint alanyesettel vannak jelölve, pl.: (8) Ha meg szeretnél tanítani erre a játékra, hívj fel. Telefonszám Artingnél.,, Vaida A. a,,Exemplum“-ból, Ez a levél neked szól. A te életedben már nem létezem, te azonban olyan vagy, mint egy elixír a mindennapok sűrűjében vergődő lelkem számára- “. A tagadó esetek használatában bizonyos (néha finom) funkcionális mondatbeli különbségek vannak, ezért szintaktikai szempontból nem lehet az esetek,,- szabad váltakozásáról“ (angl. free variation) beszélni (vö. még Haiman 1985: 19, 71). Az elevenség és/vagy a meghatározottság hierarchiájának az alany esetére gyakorolt hatásáról a tagadó orosz intranzitív mondatokban lásd Babby (1980a); Hentschel (1992a); Behnke (2005); az említett hierarchia tárgy esetére gyakorolt hatásáról a tagadó tranzitív mondatokban bővebben lásd Hentschel (1992a); Ueda (1992); Mustajoki, Heino (1991); Schaller (1978); Svambaryté (1992); Timberlake (1986); vö. Holvoet (1991: 99 skk.). Vö. Mustajoki, Heino 1998). (1991) és Ueda (1992) tanulmányának kritikáját lásd: Hentschel (1996, Az élőség (szűkebb értelemben), a meghatározottság, a szám, a konkrétság és az individualitás (angl. individuation) egyéb jegyeinek hierarchiáját Alan Timberlake (1986) különíti el. A tranzitív alany jelölése | 71 (9) Petroniskiy faluban, a várdomb közelében pénzérmekincset találtak. Nem maradt fenn. KT (10) Deivis énekes három jelölésben is szerepel: a legjobb előadó, album és dal kategóriájában. Ez a figyelem valóban nagyon kellemes. Úgy gondolom, hogy nem alaptalanul jutottam oda, hiszen elég hosszú ideig dolgoztam azért, hogy ott legyek, ahol most vagyok“. KT Az alanyi pozícióban lévő 3. személyű személyes névmást nemcsak alanyesetben, hanem birtokos esetben is kifejezik azokban az esetekben, amikor jelölt többes számú alakja van. Ezért feltételezhető, hogy az utóbbi esetben a birtokos eset használatát inkább nem az élőség jegye, hanem éppen a jelölt többes számú alak határozza meg, vö. (11) —(13) mondatokat (vö. Paduéeva 1997: 112)". Ezt az a tény is lehetővé teszi, hogy az élőségi hierarchiában lejjebb elhelyezkedő tulajdonnév általában prototipikus alanyi formában — alanyesetben — jelenik meg (vö. Timberlake 1986: 339; Babby 1980a: 11t) (lásd még alább), vö. (14) —(15) mondatokat. (11) T Kosciuska profilból ábrázolták, lábánál pedig — a felkelők fegyvereit helyettesítő kaszák. A. Vivulskisnek további munkái is voltak, azonban ezek nem maradtak fenn. KT (12) Nehéz bármi konkrétabbat mondani a prostitúcióról Litvániában a XIX. század elején. Mindenekelőtt a tények hiányoznak. Ez nemcsak azért van így, mert nem maradtak fenn, hanem azért is, mert abban az időben a rendőrségi ellenőrzés gyenge volt; sem a prostituáltakról, sem a bordélyházakról nem készítettek jegyzékeket, ahogyan azt a század második felében tették. KT (13) Ez a két úgynevezett elöljárószó a szomszédos szláv nyelvekből származó tükörfordítás (vardan — régebbi, zenklan — újabb). A nyelvjárásokban nem fordulnak elő, különösen a zenklan. A vardan elöljáróvagy utószóként (a KKP csak elöljárószóként ismeri el) való használatát hajlamosak vagyunk tolerálni. KT (14) Raimondasnak felesége, gyermekei és anyja van. Tudnunk kell, hol van. |...| Raimondas reggel sem jelent meg. Az anyának az a gondolata támadt, hogy megnézi, vajon minden helikopter a helyén van-e. Ő azonban nem a telepítési helyükre, hanem egy javítóműhelybe ment. KT (15) [Csillagolvasó] közölte vele a Fekete Holdról szóló rettenetes hírt. Csillagolvasó, látva Dunia rémületét, elmagyarázta, hogy a Fekete Hold a mindennapi valóságban nem létezik, mégis engesztelhetetlenül hat az ember sorsára. Dunia a saját Fekete Lyukára gondolt, amely a valóságban szintén nem létezett. KT Azokban az esetekben, amikor az intranzitív alanyt köznevek fejezik ki, rendszerint egyaránt használatos az alanyeset és a birtokos eset (vö. az (Sa)–(7b) mondatokkal). Látható, hogy a negatív intranzitív mondatban az élő köznevek még gyakrabban vannak a szubjektum nem prototipikus esetével (birtokos esettel) jelölve, mint a kevésbé prototipikus szubjektumok — az élettelen köznevek (lásd az 1. táblázatot; lásd még alább). © Vö. Sukys (1998: 70; lásd még uo.: 100 és köv.) bizonyos értelemben ellenkezőleg állítja: „a meghatározatlan mennyiség birtokos esete akkor használatos, amikor ismeretlen vagy nem feltétlenül tudandó számú tárgyak, jelenségek és személyek csoportját mutatják be első alkalommal, esetenként pedig egy bizonyos összesség meghatározatlan részét. [...] Amikor a meghatározatlan csoportot az olvasó vagy a hallgató már megismerte, a továbbiakban meghatározottként beszélünk róla, és alanyesetet használunk.” A továbbiakban (Sukys 1998: 101) az áll, hogy „a rész (mennyiség) birtokos esete leggyakrabban többes számmal rendelkező konkrét főnévvel fejeződik ki. Általában az ilyen birtokos eset csak akkor használatos, amikor ismeretlen vagy nem feltétlenül tudandó mennyiségű, azonos fajtájú tárgyak csoportját említik első alkalommal. A továbbiakban erről a csoportról már ismertként beszélünk, és alanyesetet használunk. A rész birtokos esetének választásakor leginkább az ige jelentése, nem kis mértékben pedig a főnév száma és jelentése meghatározó; ezenkívül fontos a kontextus*. 72 || LORETA SEMENIENE 1. TÁBLÁZAT. AZ ÉLŐSÉG ÉS A KÖZNEVEKKEL KIFEJEZETT INTRANSZITÍV ALANY ESETÉNEK KORRELÁCIÓJA" Élő (személy, állat) Élettelen (konkrét, absztrakt) i dt, ile al aa) GEN ‘71 (56%) GEN 125 6%) Az elmondottakból látható, hogy az élőségi hierarchia legmagasabb szintjén álló nevek (személyes névmások, tulajdonnevek) rendszerint az intranszitív alany alanyesetével vannak jelölve, míg a hierarchia alacsonyabb és legalacsonyabb szintjén álló nevek mind alanyesettel, mind birtokos esettel jelölhetők. Ez utóbbi esetben az intranszitív alany alanyés birtokos esete morfoszintaktikai variánsként használatos. Elfogadva Gerda Hentschel (1996: 276. skk.) azon kritikáját, miszerint a tagadó eset magyarázata az élőségi hierarchiára támaszkodva csupán a tények leírása, és a tagadó eset kiválasztásának egyéb okait kell keresni, a továbbiakban a meghatározottság és az intranszitív alany esetének korrelációját tárgyaljuk. 1.2. A meghatározottság Babby (1980a: 12; vö. Hentschel 1992a; Gladrov 1992: 240. skk.; Plungian 2003: 286. skk.) szerint arról tájékoztat bennünket, hogyan értékeli a beszélő a hallgató ismereteit”. A határozott főnév (főnév vagy főnévként használt szó) a diskurzusban már említettként értelmezendő. Az ilyen főnévvel jelölt referens általában ismert a hallgató számára; azonosítani tudja a referenst, és ki tudja emelni ugyanazon osztály más referensei közül. Az ilyen főnév már meglévő, vagyis régi információt közvetít. A főnév határozottsága nemcsak a nyelvi kontextusból, hanem a szituációból vagy a beszélgetőpartnerek közös tudáskészletéből (angl. general knowledge) is kikövetkeztethető. Az utóbbi esetekben, annak ellenére, hogy a főnév nem szerepel a korábbi nyelvi kontextusban, implicit módon „aktív”, vagyis a szituáció kontextusából kikövetkeztethető. A határozatlan főnévvel jelölt referens a kontextus szempontjából általában nem azonosítható: az ilyen főnév új információt közvetít; a főnévvel jelölt referens még ismeretlen a hallgató számára. '' A táblázatok a Kaunasi Vytautasi Nagy Egyetem Számítógépes Nyelvészeti Központjának a mai litván nyelv korpuszából származó adatai alapján készültek (internet-hozzáférés: http://donelaitis.vdu.It- ). 2 Az értelmezhetőségről bővebben lásd: Lyons (1999a; 1999b); Givon (1978a). Christopher Lyons (1999a: 253tt) az értelmezhetőséget grammatikai kategóriaként határozza meg; az értelmezhetőség az azonosíthatóság grammatikalizációja (angl. grammaticalization of identifiability). Talmy Givon (1984: 399tt, 427) az értelmezhető vs. nem értelmezhető szembeállítást a hallgatónak a főnév referensének értelmezhetősége (angl. specifity) és referenciális azonossága (angl. referential identity) megállapítására való képességét figyelembe véve különíti el. Az értelmezhető vs. nem értelmezhető jelöléséről a litván nyelvben kevés írás született (lásd Ambrazas, ed., 1997: 142tt; Ambrazas, red., 1994: 174tt; Grenda 1979; Valeckiené 1986; 1998: 261tt; Rosinas 1980; Kalédaité 2002: 169tt; vö. Lyons 1999a: 83). Larsas Behnke (2005: 78t) Givón aktuálisság (angl. topicality) fogalmára támaszkodva annak három fokát különbözteti meg: új információ (a főnév első alkalommal szerepel a diskurzusban); implicit információ (a főnév nem szerepel a korábbi kontextusban, de a helyzetből implicit módon feltételezhető (asszociációk révén)), régi információ (a korábbi diskurzusban említett főnév). A következtetés szerint az aktuálisság egyetlen foka sincs döntő hatással az intranzitív alany esetének használatára. INTRANZITYVINIO SUBJEKTO ZYMEJIMAS | 73 A meghatározottsági hierarchia (MEGHATÁROZOTT > MEGHATÁROZATLAN)'* összefügg az élőségi hierarchiával: minél élőbb (individuálisabb) egy dolog, annál meghatározottabb az azt jelölő főnév (főnév vagy főnévi használatú szó). És fordítva: minél meghatározottabb az adott dolgot jelölő főnév, annál kisebb a tagadó genitívusz használatának valószínűsége (Timberlake 1986: 339, 342; vö. Babby 1980a: 60t, 67t; Paulauskiené 2001: 160, 162)". 1.2.1. Az intranzitív alanyi pozícióban lévő 1. és 2. személyű személyes névmások inherensen meghatározottak; ezeket, amint említettük (l. 1.1.1.), általában nominativusszal jelölik (vö. a (8) mondatot)'®. A 3. személyű személyes névmások, amelyek szintén meghatározottak, esetjelölését befolyásolhatja a szám: a 3. személyű egyes számú személyes névmásokat nominativusszal jelölik (vö. a (9)–(10) mondatokat), a 3. személyű többes számú személyes névmásokat pedig nominativusszal és genitívusszal is jelölik (vö. a (12)–(15) mondatokat) (vö. Timberlake 1986: 342). A személyes névmásokhoz hasonlóan a főnevesült mutató névmások, mint a tas, šis és hasonlók, illetve az alárendelt mondatban alanyi pozícióban álló vonatkozó névmások, mint a kuris, kuri, kurie, szintén meghatározottak: az intranzitív alanyt gyakran nominativusszal fejezik ki (vö. Hentschel 1992a), például: (16) Edvardas Ignas szobájában várt, de amikor ez nem jelent meg, maga ment a fia szobájába. Ignas már készülődött lefeküdni. —Miért nem jöttél? —kérdezte az apa. —És minek? —kérdezte közömbösen a fiú. —Fáradt vagyok. KT (17) Az apostol, aki már korábban említett, számunkra ismert I–II. levelét megírta annak a közösségnek, amely a mi korunkig nem maradt fenn. A korintusiakhoz írt levél (I. levél) Makedóniában íródott 57 őszén. KT A birtokos eset gyakrabban várható azokban az esetekben, amikor főnévi mutató névmásokkal vagy a mellékmondat alanyi pozíciójában álló vonatkozó névmásokkal nem referenciális dolgot jelölnek (vö. a (13) mondattal), vö.: (18) K. Regelis ezt már 1922 decemberében előre látta, amikor a külföldi sajtóban közzétette, hogy kertészi állásra szakemberre van szükség, mivel Litvániában ilyen nem akadt. Eközben ideiglenesen vezető kertésznek K. Grybauskast nevezték ki, 1924-től pedig —P. Martynaitist, aki addig csak intézőként dolgozott Freda birtokán. KT (19) Moszkva felajánlotta, hogy jubileumi jelvénnyel tünteti ki a művészeti dolgozókat is, ha alkotásaikban ábrázolták a szovjet milícia munkáját. Ilyenek Litvániában nem akadtak. KT 4 Az egyértelműség hierarchiájáról (meghatározott vs. meghatározatlan) bővebben lásd. Croft (1990: 11Stt). 8 Babby (1980a: 12tt; vö. Hentschel 1992a; Paduceva 1997; Behnke 2005) véleménye szerint a tranzitív mondatokban a genitivus a meghatározatlanság jelölője. x Külön figyelmet érdemelnek az olyan negatív intranzitív (lokatív) mondatok, mint: nejaugi tu vakar nebuvai namie; nejaugi taves vakar nebuvo namie, amelyekben a személyes névmás (vagy más referenciálisan meghatározott névszó) nominativusszal vagy genitivusszal jelölhető. Továbbra is kérdés, hogy a nominativus és a genitivus mindig szemantikai különbségeket jelöl-e. Ha igen, milyeneket, ha nem — mikor használható mindkét eset morfoszintaktikai változatként. A nominativusszal vagy genitivusszal jelölt, referenciálisan meghatározott alany szemantikai különbségeiről bővebben lásd. Paduejeva (1992: S6tt); Borschev, Partee (2002b: 25. o., 32. o.; 2002c: 10. o.); Holvoet (2005: 3t). 74 | LORETA SEMENIENĖ (20) Skinner véleménye szerint nem lehet különbséget tenni erkölcsös és erkölcstelen társadalmi rendszerek között, csak azok között, amelyek fennmaradtak, és azok között, amelyek nem maradtak fenn. A fennmaradás a legmagasabb társadalmi érték. KT (21) Vázaábrázolásokon számos olyan használati tárgyat rögzítettek, amelyek rövid élettartamuk miatt nem maradtak fenn. Ezek közé tartoznak a magas lekithek is, amelyekben, akár az ágyakban, a görögök félig fekvő helyzetben lakomáztak. KT A tulajdonnevekkel jelölt referensek általában meghatározottak; az intranzitív alany jelölésére leggyakrabban a nominativust használják (vö. a (14)–(15) mondatokat) (vö. Gladrov 1992: 255). Bizonyos esetekben a tagadó genitivus is lehetséges, vö.: (22) A történészek azt állítják, hogy a porosz anyagi kultúra még a litvánokénál is magasabb szintű volt. De nem volt saját államuk, csupán törzsek keveréke voltak. Nem akadt közöttük Mindaugas. Csak azt lehet találgatni, mi történt volna, ha például Herkus Mantas nem 1260-ban jelent volna meg a történelem színpadán. KT Itt, az előző mondatokkal (14)–(15) ellentétben, a tulajdonnév nem egyedi tárgyat jelöl; a mondat nem egy konkrét (azonosítható, egyedi) Mindaugas nevű személyről szól, hanem arról, hogy a poroszok között nem akadt olyan típusú ember, mint a litván király, Mindaugas. Hasonló okokból, vagyis a nem individualizálható, nem referenciális tárgy jelölése miatt, a tulajdonnév akkor is állhat tagadó genitivusban, ha mutató névmással együtt használják, vö. : (23) Ha megnézték volna, talán megváltoztatták volna a döntéseiket. „Úgy látszik, egyáltalán nincs szíved, ha önmagaddal úgy bánsz, mint egy hóhér” — V. S. szonettet írt. Sajnos nem jelent meg olyan Hamlet, a bátor, gőgös próféta-- filozófus. A katolikus számára a „lenni vagy nem lenni” kérdése megoldódott. Lenni! A meghatározottság szempontjából a személyes névmások és a tulajdonnevek legnagyobb ellentétét az absztrakt dolgokat jelölő köznevek alkotják, amelyek gyakran határozatlanok. Az utóbbi esetben gyakori tiltó genitivusra lehetne számítani (vö. Gladrov 1992: 255). Amint azonban a (24)—(25) mondatokból látható, mind a nominativus, mind a tiltó genitivus használatos (vö. még a (7a)—(7b) mondatokat is): a prototipikus alanyi eset — a nominativus — még gyakrabban használatos, mint a genitivus!’. Vö.: (24) Úgy tűnik, egyetlen üzleti esemény sem múlik el úgy, hogy naponta tárgyalások sokasága ne fulladjon kudarcba, és ügyletek százai ne szakadjanak félbe. Litvániában azonban ezúttal kis híján pánik tört ki. Elsősorban azért, mert minden, ami a „Mažeikių nafta” vállalattal kapcsolatos, csaknem ugyanakkora szenvedélyeket vált ki, mint a közelgő karácsony. KT (25) Már a jövő héten közzé kívánják tenni a Kaunasi Sörgyár fennmaradó részvényeinek megvásárlására vonatkozó kötelező hivatalos ajánlatot. Bár a piacon nem tört ki pánik, az értékpapír-kereskedők élénken mérlegelik, mennyit fog fizetni a részvényekért az észt holding. KT 17 Az absztrakt dolgokat jelölő köznevek Nom alakban 97 (61%) mondatban, 0 GEN alakban pedig 62 (39%) mondatban szerepelnek. INTRANZITYVINIO SUBJEKTO ZYMEJIMAS | 73 A tagadó intranzitív mondatokban az alanyesetet és a tagadó genitivust felváltva használják abban az esetben is, amikor az absztrakt dolgokat jelölő köznevek a kontextus szempontjából meghatározottak, vö.: (26) Henrikas Zalandauskas kapitánynak soha nem jutott eszébe, hogy mindent itt hagyjon, és ott maradjon, ahol megbecsülik az ember munkáját? Nem – mondja –, ilyen gondolat nem merült fel benne. A kapitány azt állítja, nem érti, miért hagyják el az emberek Litvániát. KT (27) De ő rettenetesen meg fog haragudni, veszekedni kezd, és egoistának fog nevezni engem. Várni kell egy alkalomra, hogy ne lássa, ne hallja. De ilyen alkalom egyre csak nem adódik. KT (28) A litvánok lakta földeken azonban még fennmaradtak a pogányság ereklyéi. Így magukban a litvánokban is felmerült a kérdés, hogy tulajdonképpen kik is ők. Ilyen kérdés például a lengyelekben nem merült fel, mert akkor saját államukban többséget alkottak, és a reformációig Lengyelország lakosságának csaknem mindegyike lengyel volt. KT Csak a tagadó birtokos esetre lehet számítani az absztrakt dolgokat jelölő, tagadó határozatlan névmással, a niekas-szal (vö. Hentschel 1992a). Amint azonban a (29)–(30) mondatokból látható, nemcsak az intranzitív alany birtokos esete, hanem az alanyeset is használatos, vö.: (29) Tudtam, hogy kockáztatok. A félelem, a felelősség — minden eltűnik, amikor lopási vágy tör rá az emberre. Semmi sem létezik. KT (30) A művészetnek önmagad, érzéseid és élményeid nagy részét oda kell adnod. „Alkotás közben mintha a saját világodban találnád magad, és körülötted semmi sem létezik” — állítja A. Deltuva. KT Az absztrakt dolgokat jelölő meghatározott és meghatározatlan köznevekhez (vagy a niekas határozatlan névmáshoz) hasonlóan meghatározott és meghatározatlan, élő (személyeket, állatokat) és élettelen (konkrét) dolgokat jelölő köznevek fejezik ki őket. Látható, hogy a meghatározottságtól és az élőségtől függetlenül mind az alanyeset, mind a birtokos eset használatos (lásd még (Sa) —(6b) mondatokat), vö. : (31) A bolygóknak és holdjaiknak a Nap körüli mozgását bemutató készülék, tehát M. Kopernikusz rendszere szerint. Napjainkig ez az érdekes készülék nem maradt fenn. Későbbi időkben egy másikat szereztek be oktatási célokra, amelyet most az egyetemi könyvtár Tudományos Múzeumában lehet megtekinteni. KT (32) Egyes, a „A szónokról” című műben kifejtett cicerói állításokkal próbál vitatkozni. Caesar egész műve nem maradt fenn, töredékeiből pedig arra lehet következtetni, hogy Caesar a nyelvi analógia szigorú híve volt, és megpróbálta egységesíteni a latin nyelv formáit. KT (33) Minden létezés az Időben kezdődik: amíg egy dolog nem létezik, annak ideje sem létezhet. KT (34) Annyira szeretnék holnap ott lenni a ti előadásotokon, hogy a végső eszközhöz folyamodnék — zavarnálak benneteket. Igazán sajnálom, hogy a színházban nem jutott nekem jegy... Mindenesetre írok, és kérem, bocsássa meg teljesen gyerekes tolakodásomat. Hűséges lélekkel J. Baltrusaitis. Ui. A választ holnap elküldöm az emberrel. KT Az elmondottakból látható, hogy a megjelölt negatív intranzitív mondatokban a prototipikus alanyjelölés nominativusszal azokban az esetekben jellemző, amikor az al- 82 | LORETA SEMENIENE VALECKIENE, A. 1986: A meghatározottság / meghatározatlanság kategóriája és a primér névmási melléknevek jelentése. A litván nyelvészet kérdései 25, 168–188. VALECKIENE, A. 1998: Funkcionális litván nyelvtan, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet. VALIULYTE, E. 1992: A szintaktikai szinonímiából. Lituanistica 4 (12), 50–55. Loreta Seméniené Beérkezett: 2005. 03. 29. Litván Nyelvi Intézet P. Vilei8io g. 5, 10308 Vilnius, Litvánia [email protected]