Dėl uteniškių kaimo „Kimėnai“ tikrosios formos ir galimos kilmės

Acta Linguistica Lithuanica LIV (2006), 101 – 121 Megjegyzések Remarks Az utenaiak falujának, a Kimėnai-nak a helyes alakjáról és lehetséges eredetéről A különféle írásokban előforduló, Kimenai alakban írt falu az Utenai járásban található, Utenától 6 km-re, a Kuktiškėkbe vezető út jobb oldalán. Ezt az alakot a Lietuvių kalbos žodynas (Litván nyelv szótára) bevezetőjében (1924) Kazimieras Būga is használta (lásd Rinktiniai raštai című művének 3. kötetét, 136. o.), ő azonban tudomásom szerint soha nem járt Utenától délre, és feltehetőleg valamely megbízhatatlan írott forrásból vette ezt a nevet. A valamivel későbbi, Lietuvos apgyventos vietos (Litvánia lakott helyei) című könyvben, amely az 1923-as litvániai népszámlálás adatait közli (Kaunas, 1925), szintén megtaláljuk a Kimėnai falut (451. o.), de úgy tűnik, hogy a népszámlálásban szereplő neveket nem ellenőrizték nyelvészek. A Kimėnai alak a Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas című kiadványban is szerepel (Vilnius: Mintis, 1974, 1. köt., 320. o.), amely állítólag nagy figyelmet fordított a lakott helyek neveinek pontosságára. Így a Kimėnai mára hivatalos névvé vált. A hivatalos írásmód azonban egy dolog, a jól ellenőrzött forma pedig egy másik – a nyelvtörténészeket elsősorban ez utóbbi érdekli. Feltehető, hogy vagy valódi dialektológusok nem jártak ezen a vidéken, vagy az írásmódról való döntéskor Kazimieras Būga tekintélye billentette a mérleget. A helyiek a falu nevét kizárólag így ejtik: ki.mė'nai1, az utenai nyelvjárás hangsúlytalan szótagjának félhosszú i hangját pedig a köznyelvben semmiképpen sem lehet rövid i-vel visszaadni (az utenaiak például kiválóan megkülönböztetik a magánhangzók hosszúságát a kiminai és a ki.mė'nai szavakban). Ilyen írásbeli hibákat csak azok követnek el, akik nem rendelkeznek a szükséges nyelvészeti felkészültséggel, mert nem értik, hogy az utenai nyelvjárás félhosszú magánhangzóját a köznyelvi írásban át kell vinni. Valójában tehát a Kymėnai névvel van dolgunk, amelyet a nem helybeliek népi etimologizálással olykor Kiemėnai-nak is neveznek. A kym- tő eredete nem teljesen világos. Két lehetőséget vethetünk fel megfontolásra. Az első a következő: a Kymantas kéttagú személynévnek volt egy rövidülése is, a *Kymas, amelyből a Kymėnai név keletkezett. Būga azonban ezt a falu nevet a szudávok vidékének nevével hozta kapcsolatba 1A helyiek közé kell sorolnom nagyapámat, Antanas Žulyst és apámat, Antanas Žulyst, akik ebben a faluban születtek. Úgy gondolom, magam is ide tartozom, hiszen Dirvoniškisből származom, amelynek földje összeért ennek a falunak a földjével (Dirvoniškist az 1948-as deportálás során pusztították el). 101 Pastabos Kymenow (Rinktiniai raštai 3, 136), ezért a Kymėnai név akár a háborús fenyegetés miatt áttelepült jótvingok falujának litvánosított neve is lehet. Vladas Žulys Tako g. 1–7 LT-53356 Akademija, Kauno raj., Lietuva Lezárva: 2006. 10. 09. Mažmožis 9 Az 1926-os földreform idején annak külön bizottsága hivatalosan nem akarta engedélyezni, hogy tovább használják a földbirtokosok által elszlávosított neveket. Egy ilyen, litvánosított falunév volt a Vilkaviškis járásbeli Žalioji körzetben, Augalai falu közelében: Sūdava (még a helynevek kartotékjában [iratokban] sem volt ékezettel ellátva). Ez a forma meghonosodott, csak később ismerték el a Sūduvà alakot, és analógia alapján 3a hangsúlyozási osztályú helynévként hangsúlyozták (vö. Igluvà, Lietuvà, Šaukuvà stb.). Simas Karaliūnas valószínűleg nem ismeri ezt a történetet; nem forgatta a helynevekkel és a Földreform-bizottság megjegyzéseivel kapcsolatos iratokat. Ezért a Sūdava, amelyet a Baltų praeitis istoriniuose šaltiniuose című könyvében (II. köt., Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005, 267. o.) nagy értékű, régi adatként közöl, valójában az 1926-os földrendezők alkotta forma; bizonyos analógia következtében az iratokban Sūdava lett belőle, az irodalmi nyelvben pedig a sok -uvà képzős helynév mintájára Sūdūvà formában használják (3a); úgy tűnik, az élő nyelvben ez az alak nem létezett, senki sem jegyezte fel, noha szabályosan képzett, de történeti források nem támasztják alá. Mažmožis 10 Žemaitijában, a Venta folyó vízgyűjtőjében nagy mocsár volt Debėšnos (többes szám; ejtése: d'eb'ė.s-nas, d'eb'ė.snu, può d'eb'esnàs Pavadėnė, Užventis); így írta még Žemaitė is műveiben. Sikerült ezt elhitetni Aldonas Pupkis Vietovardžių žodynas című, 2003-as könyvében is (79. o.). Simas Karaliūnas váratlanul előveszi és terjeszti a hihetetlen, történetileg nem hiteles Debesna alakot; lásd: Baltų praeitis istoriniuose šaltiniuose I 67, III 27, 59 (óoroszból, Spruogi és O. Trubačiov nyomán; Дебесна ugyanott, II 302). 102