Marijampolės apskrities drimonimų darybos ir kilmės polinkiai

Acta Linguistica Lithuanica LIV (2006), 49 – 62 A Marijampolėi járás erdőneveinek keletkezési módjai és eredetük Dalia Sviderskienė Litván Nyelvi Intézet A tanulmány a litvániai Marijampolė járás erdőneveinek származási tulajdonságait és eredetét elemzi, az első világháború előtti állapotokra vonatkozóan. A Dél-Litvániából nyert eredményeket ezután összeveti az Észak-Közép-Litvániában fekvő Telšiai járásból származó hasonló adatokkal, és tárgyalja a keletkezési minták területi különbségeit. 0. BEVEZETÉS A litván helynévkutatás elsősorban e tudományterület egyes osztályainak és alosztályainak vizsgálatán alapul. Említést érdemel A. Vanagas folyónevekről és tónevekről készített átfogó keletkezéstani, eredet- és szemantikai elemzése (Vanagas 1970: 428; 1981: 408; 1981a: 4–153), a litván hegynevek (oronímák) keletkezéstani vizsgálata (Vanagas 1973: 209–219), a lakott helyek nevei (oikonímák) keletkezésének több módját – a képzővel való származtatást, az összetételeket és az összetett helyneveket – részletesen elemző kutatás (Razmukaitė 1998; 2002: 121–130; 2003: 63–80), valamint egyetlen keletkezési mód, a képzővel való származtatás vizsgálata a mocsarak és lápok neveinek (helonímák) körében (Bilkis 1998; 1999: 51–95). Ezenkívül különböző szempontokból vizsgálták Telšiai járás több helynévosztályának (víznevek, lakott helyek nevei, hegynevek, erdőnevek, szántóföldnevek és útnevek) keletkezését, és meghatározták a térség helyneveinek legtermékenyebb keletkezési típusait (Mickienė 2001). Külön publikáció tekintette át a Telšiai-vidék utak és ösvények neveinek (útnévi helyneveknek) keletkezését (Mickienė 2002: 94–97). A helynevek speciálisabb osztályainak kutatásai közül megemlíthetők azok, amelyek csupán egy-egy térség helyneveit vizsgálták: Észak-Közép-Litvánia szántóinak, földjeinek, rétjeinek, legelőinek és különféle földterületeinek neveit (agronímákat). Az itt ismert és ma is használatos helyneveket keletkezésük, szerkezetük és szemantikájuk szempontjából tárgyalták 49 Dalia Sviderskienė siekiant išryškinti agronimų klasės sandaros ypatumus (Endzelytė 2004a: 80–89). Dar aptarta to paties Lietuvos arealo vandenvardžių daryba (Endzelytė 2004b: 63–77). Taip pat analizuojamos Lietuvos miškų vardyne (toliau LMV) užfiksuotų priesaginių asmenvardinių miškų vardų (drimonimų) darybos ypatybės (Mickienė 2004: 121–131). Amint már említettük, I. Mickienė doktori értekezésében Telšiai járás erdőneveit több keletkezéstani szempontból is áttekintette (Mickienė 2001: 91–109). A munkához szükséges anyagot közvetlen gyűjtéssel, az 1985–1989 között tartott nyelvészeti expedíciók során, valamint a LKI Névtani Osztályán őrzött helynévkartotékból gyűjtötték; ebbe kétségkívül bekerültek a két világháború közötti Litvánia kérdőíveinek adatai is, amelyekre a cikk szerzője szintén támaszkodott1. A tanulmány célja, hogy területi szempontból kibővítse és kiegészítse a helynevek egy további osztályába tartozó nevek elemzését. Ez az első olyan publikáció, amely a Marijampolėi járás két világháború közötti litvániai erdőneveinek keletkezését és eredetét vizsgálja, meghatározza az általános tendenciákat, majd az így kapott keletkezéstani vizsgálati eredményeket egy másik litvániai térség, Telšiai járás erdőneveinek kutatási eredményeivel veti össze2. Mivel a litván helynévkutatásnak szentelt munkák nem tárgyalják az erdőnevek eredetére vonatkozó tendenciákat3, a tanulmány csupán a vizsgált térség erdőnevei lehetséges eredetének tisztázására és leírására szorítkozik. A Marijampolėi járásban a vizsgált helynévosztály 101 tagját jegyezték fel (az egész Litvániában rögzített adatok mintegy 1,3%-át)4. Ezek erdők, erdőségek, azok részei és fenyvesei nevei. Megnevezésükre az drimonimai, drimonimas (gör. δρυμός ‚erdőség, erdő‘ + ὄνομα ‚név‘) szakkifejezés mellett a cikk ugyanezzel a céllal, szűkebb értelemben a litván miško vardas (’erdőnév’) megfelelőjét használja. Ez hagyományos módon történik, ahogyan minden kisebb vagy nagyobb mértékben kutatott helynévi osztály esetében 1 Apie Lietuvos žemės vardyno anketas plačiau žr. Sviderskienė (2005: 91). 2Az összehasonlításhoz nem véletlenül választották Észak-Közép-Litvánia térségét: az említett helynévosztályt eddig sem egyes térségekben, sem Litvániában általában nem vizsgálta más. 3A. Brukas az LMV előszavában (LMV₁ 4) csupán áttekintő, tudományos kutatásokkal alá nem támasztott adatokat közöl az összes litvániai erdőnév eredetéről; I. Mickienė doktori értekezése (Mickienė 2001) nem tekinti át Telšiai járás erdőneveinek eredetére vonatkozó tendenciákat. 4Az 1994-es adatok szerint Litvániában 7902 erdőnevet jegyeztek fel (LMV₁ 267). 50 Marijampolės apskrities drimonimai az osztály megnevezésére (lásd a bevezetés elején): litván és nemzetközi terminusokat alkotnak. Így megőrzik a terminusrendszert. Emellett elkerülik azon földrajzi helyek felsorolását, amelyekre a terminust alkalmazzák (vö. Bilkis 1997: 36–37). A szláv nyelvek toponímiai terminusrendszerében meghonosodott a nemzetközi drimonimai (Superanskaja 1973: 186), drimonimas (Podol’skaja 1978: 56–57) terminus. A különféle nyelvészeti terminusokat tartalmazó újabb szótárakban nem sikerült rátalálni a drimonimas terminusra, noha más, a toponímiai osztályok egységeit megnevező terminusokat használnak, például: hidronimas, hodonimas (Glossary of Terms 2002: 133), oronimas (ugyanott, 143; Dubois 2001: 337). Az első alkalommal közölt anyagot, vagyis a drimonimákat képzési szempontból A. Vanagas hidronimák képzésének vizsgálatához választott strukturális-grammatikai osztályozását követve vizsgáljuk (Vanagas 1970: 21–27), és elsődlegesekre, másodlagosakra — ez utóbbiakon belül képzett nevekre (ebben az esetben csak képzősekkel, mivel előtaggal és végződéssel képzett alakokat nem jegyeztünk fel), összetett szavakra és összetett szerkezetekre — osztjuk. A drimonimák eredetének vizsgálatakor szem előtt tartottuk a litván helynevek eredetének értelmezésére vonatkozó alapelvet: a helynév eredetét magának a toponimikus lexémának a keletkezési forrásaként értelmezzük, nem pedig gyökere genetikai etimológiájaként (vö. Vanagas 1980; Bilkis 1998). Azoknak az alapszavaknak az alapján, amelyekből a drimonimák képződnek, közszói eredetűekre (közszavakból), helynévi eredetűekre (településnevekből, víznevekből vagy más helynevekből) és személynévi eredetűekre (utónevekből, családnevekből, személyeket megnevező közszavakból stb.) osztjuk őket5. A drimonimák alapszavainak (közszavak, személynevek, más helynevek) meghatározásához a következő fő forrásokat használtuk: Lietuvių kalbos žodyno kötetei (1–20. köt., Vilnius, 1956–2002), a Lietuvių pavardžių žodynas (1–2. köt., Vilnius, 1985–1989), a Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas (Vilnius, 1974, 1. rész; Vilnius, 1976, 2. rész; a továbbiakban: ATSŽ), A. Vanagas Lietuvių hidronimų etimologinių žodynas (Vilnius, 1981; a továbbiakban: LHEŽ), valamint K. Kuzavinis és B. Savukynas Lietuvių vardų kilmės žodynas (Vilnius, 1997; a továbbiakban: LVKŽ). Az első két forrást (LKŽ, LPŽ), annak érdekében, hogy elkerüljük a gyakori- 5 Ezen és más alapelvekről, az anyag bemutatásáról, az értékelési kritériumokról stb. részletesebben lásd Sviderskienė (2005: 92–93). A drimonimák vizsgálatakor ebben a tanulmányban is ugyanezeket az alapelveket követjük. 51 DALIA SVIDERSKIENĖ kozó hivatkozások ismétlődését az alapszavak magyarázatakor, a források rövidítésjegyzékében tüntetjük fel. Más nyelvek közszavai és tulajdonnevei (ezen a területen gyakrabban szláv és germán nyelvűek) szintén felhasználhatók a Marijampolėi körzet drimonimáinak eredetmagyarázatához. Leggyakoribb forrásaik a szótárak, jegyzékek és a történeti személynevek betűrendes kartotéka (a továbbiakban: IAK). Valamennyi említett forrás szerepel a forrásrövidítések jegyzékében és az irodalomjegyzékben is. 1. KÖZNEVEKBŐL (APPELLATÍV LEXÉMÁKBÓL) EREDETŰ DRIMONIMÁK 1.1. Elsődleges alakok Képzőeszközök hozzáadása nélkül létrejött, és szerkezetileg teljesen megegyező az alapszóként szolgáló köznévvel6 alkotják a tárgyalt névtípusok legnépesebb csoportját: Alksnynas erdő, Mrj, Prn: lit. alksnynas ’égererdő, égeres’; Apātkai erdő, Prn: *apatkai, vö. lengy. opatki ’a kutyatejfélék családjába tartozó növény (Euforbia mirsinites)’ (SJPIII 34); Atžalynas erdő, Ss: lit. atžalynas ’sarjakban gazdag hely; fiatal erdő’; Beržynas erdő Gdl, 2 erdő Klvr, Krsn, erdő Lbv: lit. beržynas ’nyírerdő’; Garnializdis erdő, Prn: lit. garnializdis ’gólyafészek’; Giraitė 2 erdő, Mrj: lit. giraitė ’kis erdő’; Gõjus erdő Igl, 2 erdő Klvr, erdő Ldvn: lit. gõjus ’kis, szép erdő’; Juodóji 2 erdő, Klvr: lit. juodóji, vö. lit. júodas, -à ’szénszínű, sötét’; Kapaĩ erdő, KzR: lit. kapaĩ ’temetkezési hely’; Mólkasis erdő, KzR: lit. mólkasis ’agyaggödör’; Pagirýs erdő, Lbv: lit. pagirýs ’az erdő széle’; Pastaunīñkas (másik alakban Pastaunỹkas) erdő, Prn: lit. pastaunīñkas ’bekerített terület legeltetés céljára’; Pasóda erdő, KzR: lit. pasóda ’újraerdősödő erdő’; Plýně erdő, Gdl: lit. plýně ’nyílt hely, síkság’; Pušýnas erdő, Krsn: lit. pušýnas ’fenyves’; Pusinė erdő, Lbv: 6 Megjegyzendő, hogy ebben a csoportban olyan drimonimákat tárgyalunk, amelyek képzési alapját feltehetően képző nélküli, prefixumos appellatívumok vagy szerkezetileg összetett szavak alkotják, például: samanýnas, užplynis, garnializdis stb. E felfogás kialakulását a vizsgált nevek szemantikai értékelése határozta meg. Emellett arra is figyelmet fordítottunk, hogy a kicsinyítő funkciójú képzők (lásd 1.2.) hajlamosak képző nélküli appellatívumokhoz kapcsolódni, például: Alksnyn-ėlis: alksnynas; Eglyn-ėlis: eglynas; Kvajn-ūkas: kvajynas stb. 52 Marijampolės apskrities drimonimai lit. pušinis, -ė ’két félhez tartozó, két fél birtokában lévő, általuk használt’; Raštas erdő, Gᴅʟ: lit. raštas ’bokrokkal vagy fákkal benőtt, ingoványos hely, mocsár, liget’; Samanynas erdő, Kʀsɴ: lit. samanynas ’mohával benőtt hely’; Saman̄ius erdő, Kʟᴠʀ: lit. saman̄ius ’aki mohát szed’; Skynymas erdő, Kʟᴠʀ: lit. skynymas ’kiirtott, kivágott erdőrész’; Skirpstȳnas erdő, Lᴅᴠɴ: lit. skirpstȳnas ’szilfaerdő’; Šilȳnas erdő, Kʟᴠʀ: lit. šilȳnas ’tűlevelű erdő, fenyves’; Telėtnikas erdő, Pʀɴ: lit. *telėtnikas, vö. lit. telėtninkas, telėtinin̄kas ’borjúkarám’; Trākas erdő, Ss: lit. trākas ’lejtő’; Trikampis erdő, KᴢR: lit. trikampis ’háromszögű, háromszög alakú’; Uosynas erdő, Kʀsɴ: lit. uosynas ’kőriserdő’; Užplynis erdő, KᴢR: lit. užplynis ’a nyílt hely, mocsár mögötti terület’; Užtvaras erdő, KᴢR: lit. užtvaras ’erődítmény, megerősített hely’; Vidōtkas erdő, Pʀɴ: *vi-dotkas, vö. lengy. wydatki ’kiadások’ (WSPR 1179), belarusz выдамки ’kifizetés, juttatás’ (SBM 146); Zagāinikas erdő, Iɢʟ, MʀJ, Vv: *zagāinikas, vö. lengy. zagajnik ’kis erdő, liget’ (WSPR 1239); Žāl̄giris erdő, Vv: lit. žāl̄giris ’zöldellő erdő (rendszerint tűlevelű); lombos fákkal vegyes lucfenyves’. A csoportot a pluralia tantum alakok egészítik ki: Apatkos erdő, KᴢR: *apatka, vö. lengy. opątka ’a kutyatejfélék családjába tartozó növény (Euforbia mirsinities)’ (SJP₃ 34); Degimai erdő, Gᴅʟ: lit. degimas ’leégett terület (rét, mocsár, erdő), égésnyom’; Druiskos erdő, Pʀɴ: lit. druska ’sós ásványi vegyület’; Dzelkos erdő, Gᴅʟ: *dzelka, vö. lengy. dziatka ’parcella, terület, darab; mező’ (WSPR 174–175), belarusz дзялка ’keskeny földsáv; vetésre, rétnek vagy erdőnek szánt parcella’ (Jaškin 1971: 59; SBM 213)7; Grīovos erdő, KᴢR: lit. griovà ’kidőlt, a mocsárban gyökerestül kifordult fa’; Kalnai erdő, Pʀɴ: lit. kalnas ’magas földkiemelkedés’; Kamšos erdő, KᴢR: lit. kamša ’tömőanyag’; Karklynai erdő, Lʙᴠ: lit. karklynas ’hely, ahol fűzfa nő; sok fűzfa’; Kryžkelės erdő, Lʙᴠ: lit. kryžkelė ’az utak kereszteződésének helye’; Podzelai erdő, BʀB: *podzelas, vö. lengy. podział ’osztás, felosztás; csoportosítás; osztozkodás; elosztás, szétosztás’ (WSPR 715), továbbá vö. lengy. podzielić ’felosztani, szétosztani, elosztani’ (ugyanott); Šilainės erdő, Kʟᴠʀ: lit. šilainė ’homokos, könnyű talaj, erdei talaj’. 7 Nem szabad figyelmen kívül hagyni annak lehetőségét, hogy az alapszó a lengy. dziatki ’kerti, veteményeskerti parcellák’ (WSPR 174–175) szóval függ össze. 53 DALIA SVIDERSKIENE 1.2. Származékok. Képzővel alkotott származékok Képzésükhöz több, kicsinyítő funkciójú (-ait-, -el-, -ėl-, -uk-), birtokos (-in-), valamint gyűjtő- és helynévképzői funkciót (-yn-) betöltő litván (balti) képző használatos: -ait-: Plyn-aitė erdő, Ss: lit. plynė, plýnia ’nyílt hely, síkság’; -el-: Goj-ėlis erdő, Krsn: lit. gõjus ’kis, szép erdő’; Kaln-ėliai erdő, KzR: lit. kálnas ’magas földkiemelkedés’; Šil-ėlis erdő, GDL: lit. šìlas ’homokos talajon növő magas, egyenes tűlevelűekből (rendszerint fenyőkből) álló erdő’; -ėl-: Alksnyn-ėlis erdő, Ss: lit. alksnýnas ’égererdő, égeres’; Eglyn-ėlis erdő, Vv: lit. eglýnas ’lucfenyőerdő’; -in-: Kakariek-inė, erdő. Krsn: litván kakarìekas „kakas”; Kaỹmp-inė, erdő. MrJ: litván kaĩmpas „szél, vidék; oldal”; -yn-: Mešk-ynė erdő, Vv: lit. meškà ’medve’; -uk-: Alksnyn-ūkas erdő, MrJ: lit. alksnýnas ’égererdő, égeres’; Kv ajyn-ūkas erdő, LBV: lit. kvajýnas ’fenyves’; Lygum-ūkės erdő, erdőrész, KIVR: lit. lygùmà ’hegy nélküli sík terület’. Amint a példák mutatják, ebben a csoportban a leggyakoribbak a kicsinyítő funkciójú litván (balti) képzők (~77%). 1.3. Összetett szavak (szóösszetételek) Az összes feljegyzett, két alapszóból képzett összetett szó második tagja többnyire földrajzi köznévi megnevezés balà, kálnas, raĩstas, valamint más köznevek, például a lit. girià ‚nagy erdő‘, a lit. kiẽmas ‚az egy tanya épületei közötti földterület, lejtő; lakóház melletti tér‘ és a lit. kója ‚az a szerv, amellyel az ember vagy más élőlény jár‘. Az első tag szerint a következő csoportok különíthetők el: (1) főnévi tagúak: Aĩksn-ɑ-girė erdő KzR: lit. alksnà ‚égerfával benőtt hely, égeres‘; Mešk-ā-raistis erdő IGL: lit. meškà ‚medve‘; Šil-a-kōjis erdő Ss: lit. šìlas ‚homokos területen növő, magas, egyenes tűlevelűekből (általában fenyőkből) álló erdő‘; Vilk-ā-balė erdő MrJ: lit. vìlkas ‚a kutyához hasonló ragadozó erdei állat (Canis lupus)‘; Zòmč-ia-kalnis erdő LBV – feltehetően a lengyel żomczyk ‚zár, lakat‘ szóval hozható kapcsolatba (SJPVIII 168–169); (2) melléknévi tagúak: Saũs-giria erdő MrJ: lit. saũsas, -à ‚nedvesség és víz nélküli, száraz‘; Smaĩl-a-kalnis erdő KzR: lit. smaĩlas, -à ‚a végén erősen elvékonyodó‘; (3) 54 Marijampolės apskrities apskrityje igei tagú – Grįst-a-balė mocsár, Ss környéke: lit. grįsti, grindžia, grindė ‚padlót, hidat, utat burkolni; deszkázni, padlózni‘. 1.4. Összetett elnevezések Marijampolės körzetében kétféle van belőlük: birtokos szerkezetűek és minősítő jellegűek. 1.4.1. Mindössze egy birtokos szerkezetűt jegyeztek fel: Degėsių plynia mocsár Prn. Két tagból áll, amelyek közül az első a lit. *degėsiai közszó birtokos esete; vö. lit. degėsis ‚égés maradványa, megégett fa, parázs‘, amely a hely jellegét írja le; a második tag a lit. plynia köznévi helymegnevezés: ‚kopár hely, síkság; mocsár, láp‘. 1.4.2. Minősítő szerkezetűek (mindkét szavuk alanyesetben áll): Ilgasis lau‘želis erdő KzR: lit. ilgasis, vö. lit. ilgas, -a ‚hosszában elnyúló, térben messzire húzódó‘, valamint lit. lau‘želis, vö. lit. laužas ‚vesszőkből, gallyakból, ágakból, fahasábokból álló halom‘; Trumpasis lau‘želis erdő KzR: lit. trumpasis, vö. lit. trùmpas, -a ‚rövid távolságú, nem messzire fekvő‘, valamint lit. lau‘želis, vö. lit. laužas ‚vesszőkből, gallyakból, ágakból, fahasábokból álló halom‘. Amint a feljegyzett példákból látható, az adott szóalkotási típus drimonimái ellentétpárokat alkothatnak, mivel első tagjaik ellentétes jelentésűek (a határozott melléknevekből: ilgasis, trumpasis). Egy további feljegyzett minősítő drimonima első tagja melléknévi alanyesetű alak, a második pedig egy földrajzi objektum köznévi megnevezése: Rudà balà mocsár Lbv: lit. rùdas, -à ‚sötétsárga‘ és lit. balà. 2. MÁS HELYSÉGNEVEKBŐL EREDEZTETHETŐ DRIMONIMÁK Csak néhányat jegyeztek fel, mindegyik összetett birtokos szerkezetű; helynevek birtokos eseteiből alakultak, amelyek az objektum lokális kötődését, egy másikhoz való közelségét jelölik, valamint a miškas topográfiai terminus vagy a litván giraitė közszó ‘kis erdő’ jelentésű változatából. Ezek: Aĭksniakiemio miškas erdő. Prn: Aĭksn-ia-kiemis falu. Ašmn (ATSŽII 8); Prūsokų giraitė erdő. KzR: Prūsokai falu. KzR (ATSŽII 249); Rūdupįo miškas erdő. Prn: Rūdupis folyó. Prn (LHĖŽ 282). 55 Dalia Sviderskienė 3. SZEMÉLYNEVEKBŐL ÉS SZEMÉLYEK APELLATÍV MEGNEVEZÉSEIBŐL EREDEZTETHETŐ DRIMONIMÁK 3.1. Elsődlegesek Alapszavuk tulajdonnév, vagyis változatlan személynév vagy személyt jelölő köznév: Bendorius, erdő. Ss: családnév: Bendorius vagy litván bendorius „kádár”; Igliškis, erdő. Šil: családnév: Igliškis. Pluralia tantum, nem jelölték meg, hogy melyik nemhez tartoznak. 3.2. Származékok Néhány képzős származékot jegyeztek fel. Képzésükhöz a kizárólag birtokos funkciójú litván (balti) -išk- képzőt használják: Karal-iškė erdő. Igl: családnév Karalius vagy a litván karalius ‘uralkodói, uralkodói cím bizonyos országokban’; Kukor-iškė erdősáv. Brb: családnév Kūkoris vagy a litván kùkorius, -ė ‘szakács’; Simanáuč-iškės erdő. Lbv: személynév *Simanaúčius vagy hasonló, vö. a családnevekkel: Simanáuskas, Simanávičius; Ščeščiūn-iškė (?) erdő. Klvr: személynév *Ščeščiūnis vagy hasonló, vö. a lengyel családnévvel: Szczesć (SNPIX 246). 3.3. Összetettek (kompozitumok) Ezeknek a képzett alakoknak az első tagjai személynevekből vagy személyek appellatív megnevezéseiből erednek, a második tagok pedig közszavakból: a litván dárbas ‘amit megmunkáltak, elkészítettek, elvégeztek’, a litván daržas ‘a tanya melletti földterület zöldségtermesztésre’, a litván girià ‘nagy erdő’, a litván šlaitas ‘fákkal, bokrokkal benőtt lejtős terület’, valamint a pieva topográfiai terminusból: Jónis-darbis rét. Ss: személynév *Jonišas vagy hasonló, vö. a lengyel családnévvel: Jonisz (SNPIV 381) és a litván dárbas; Mìl-ia-daržis erdő. Ss: családnév Mìlius vagy hasonló, és a litván daržas; Mozūr-girė erdő. Ldvn: családnév Mozūras vagy a litván mozūras, -ė ‘a mazúr népcsoporthoz tartozó személy’, és a litván girià; Niè-girė erdő. Ss: családnév Ničas és a litván girià; Riè-laitis (< *Riè-slaitis) erdő. Prn: családnév Rièius és a litván šlaitas; Rùnk-a-giris erdő. KzR: családnevek Runkỹs, Runkus és a litván girià; Žỹd-pievė erdő. Prn: a litván žỹdas, -ė ‘zsidó nemzetiségű ember’ és a litván pieva. 56 Marijampolės apskrities drimonimai 3.4. Összetett Valamennyi feljegyzett név genitivusi, birtokos jelentésű; első tagjuk „az általuk jelölt hely egykori tulajdonosának személynevéből <...> képzett birtokos eset” (Savukynas 1963: 238), a második tag pedig közszó, lit. liget ‚erdőcske‘, lit. kis kert, vö. lit. sòdas ‚gyümölcsfákkal és gyümölcstermő bokrokkal beültetett földterület; az e területen növő gyümölcsfák és gyümölcstermő bokrok‘: Brūndzų liget gr. Mrj: avd. Brūndza; Rūškių liget mš. Ss: pvd. Rūškys; Spinderio kis kertje mš. Ss: avd. *Spinderis, vö. pvd. Spinderaitis. 4. LEHETSÉGESEN KETTŐS EREDETŰ DRIMONIMÁK 4.0. Néhány esetben nem lehetett megállapítani, hogy a vizsgált drimonimák eredetforrása személynév vagy közszó-e. 4.1. Az -išk- képzővel képzett alakok: Beržin-iškė mš. KzR: pvd. Beržinis vagy hasonló, illetve lit. nyírfavessző jelentésben, vö. lit. nyírfából készült; Medel-iškės mš. PrN: pvd. Medėlis vagy lit. kis fa ‚kicsi, fiatal fa; erdőcske‘. 4.2. Összetett szó (szóösszetétel): Bič-ia-sodis mš. Vv: pvd. Bitė, Bitis vagy lit. méhész értelemben, vagy lit. méh ‚mézet gyűjtő rovar (Apis mellifica)‘; második tagja a lit. sòdas közszóból ered: ‚gyümölcsfákkal és gyümölcstermő bokrokkal beültetett földterület; az e területen növő gyümölcsfák és gyümölcstermő bokrok‘. 5. ISMERETLEN EREDETŰ DRIMONIMÁK Mindössze egy erdőnév került feljegyzésre: Kaldob-inė LBV, amelynek kaldob- lexémáját nem sikerült összekapcsolni a litván, szláv vagy német nyelvek közszavaival vagy tulajdonneveivel. Csupán feltételezhető, hogy ez a *Kalk-duob-inė megváltozott alakja lehet, amely a litván *kalkduobė szóval hozható összefüggésbe; vö. a litván kalkiadùobė ’mészgödör’ szóval. Az alábbiakban a kutatás eredményeit összefoglaló táblázat következik, amelyből látható, milyen eredetű erdőnevek dominálnak a Marijampolės megyében, és melyik a leggyakoribb névképzési mód. Az adatokat számokkal és százalékokban adjuk meg. 57 DALIA SVIDERSKIENĖ 1. táblázat. A Marijampolėi körzet drimonimái képzésük és eredetük szerint Drimonimák eredet szerint | Drimonimák képzés szerint | Elsődlegesek | Származékok | Végződéses | Képzős | Előtagos | Összetett (összetételek) | Többszavas | Összesen Köznevekből | 53 | – | 13 | – | 8 | 4 | 78 (~76%) Más helynevekből | – | – | – | – | – | 3 | 3 (~3%) Személynevekből és személyeket megnevező appellatívumokból | 2 | – | 4 | – | 7 | 3 | 16 (~16%) Lehetséges kettős eredetűek | – | – | 2 | – | 1 | – | 3 (~4%) Nem teljesen tisztázott eredetűek | – | – | 1 | – | – | – | 1 (~1%) Összesen | 55 (~54%) | – | 20 (~20%) | – | 16 (~16%) | 10 (~10%) | 101 A táblázatból látható, hogy az említett körzetben az appellatív eredetű elsődleges erdőnevek dominálnak, vagyis azok, amelyek a képzés (vagy helynévvé válás) során nem vettek fel képzőelemeket, és nem jöttek létre más képzési módokkal (összetétellel vagy szókapcsolattá tétellel). 6. KÖVETKEZTETÉSEK 6.0. A két világháború közötti Litvánia kérdőíveiben szereplő, egy körzet drimonimáira vonatkozó nyelvészeti elemzés elvégzése, képzési sajátosságaik és eredetbeli tendenciáik feltárása után néhány következtetés vonható le. 6.1. Képzési tendenciák 6.1.1. A Marijampolėi körzetben az elsődleges drimonimák az e névosztályba tartozó vizsgált nevek mintegy 54%-át, a másodlagosak pedig mintegy 46%-át tették ki; ezek közül a legnagyobb számban a 58 Marijampolės apskrities drimonimai képzős származékok fordulnak elő – mintegy 20%. Az összetett drimonimák aránya mintegy 15%, a többszavasoké pedig mintegy 11%. A végződéses és előtagos származékok nem jellemzők a Marijampolėi körzet drimonimáira. 6.1.2. Az eredményeket a Telšiai járás drimonimáin végzett munkaváltozatú elemzés adataival összevetve (amelyek jelenleg egyedüliként szerepelnek a litván helynévtani szakirodalomban), kirajzolódnak a drimonimák képzési tendenciáinak területi különbségei. 6.1.2.1. A Telšiai járásban az elsődleges és másodlagos drimonimák aránya között jelentős különbséget rögzítettek (20%: 80%). A Marijampolėi körzetben e képzési csoportok aránya közel azonos, az elsődlegesek javára (54%: 46%). Így a Telšiai járástól eltérően az említett körzet drimonimái a képzés során gyakrabban nem vesznek fel képzőelemeket, és nem jönnek létre más képzési módokkal. 6.1.2.2. A két összehasonlított térségben jelentősen eltérnek a másodlagos drimonimák képzési tendenciái. 6.1.2.2.1. A Marijampolėi körzetben a képzős származékok a legtermékenyebbek (~20%), a Telšiai járásban pedig a többszavas drimonimák (~79%), amelyek túlnyomó többsége birtokos szerkezetű (~98%). 6.1.2.2.2. A Marijampolėi körzetben a másodlagosak mintegy harmadát alkotó összetett drimonimák (~16%) a Telšiai járásban a legkevésbé produktívak közé tartoznak (~4%), a végződéses és előtagos származékok mellett (~1%). 6.1.2.2.3. A képzős származékok aránya valamivel kevésbé tér el: a Marijampolėi körzetben mintegy 20%, a Telšiai járásban pedig mintegy 15%. 6.2. Eredetbeli tendenciák Eredetük szerint Marijampolė járásban a drimonimák többsége appellatív lexémákból származik – a vizsgált osztályba tartozó összes név mintegy 76%-a. Mivel a tanulmány a helyneveknek csupán egyetlen osztályát, a drimonimákat vizsgálta, mégpedig azok képzési és eredetbeli tendenciáit, a szűkös adatokból és összehasonlításuk eredményeiből nem vontunk le szélesebb körű következtetéseket az e tendenciákat meghatározó okokról. Úgy véljük, hogy csak valamennyi más helynévosztály és azok képzési, illetve eredetbeli tendenciáinak vizsgálata után, a közös tendenciák feltárásával lehetne megmagyarázni az okokat, vagyis összefüggéseket keresni a vizsgált litvániai térség társadalmi és gazdasági sajátosságaival, valamint lakosainak pszicholingvisztikai jellemzőivel. 59 Dalia Sviderskienė A LOKALIZÁCIÓS HIVATKOZÁSOK RÖVIDÍTÉSEI Asmn – Ašmintà (Prienų járás) Brb – Balbieriškis (Prienų járás) Gdl – Gudėliai (Marijampolė önkormányzati terület) Igl – Igliškėliai (Marijampolė önkormányzati terület) Klvr – Kalvarija (Marijampolė önkormányzati terület) Krsn – Krosna (Lazdijų járás) KzR – Kazlų Rūda Lbv – Liubãvas (Kalvarijos önkormányzati terület) Ldvn – Liudvinãvas (Marijampolė önkormányzati terület) Mrj – Marijampolė Prn – Prienai Ss – Sasnavà (Marijampolė önkormányzati terület) Šil – Šilavótas (Prienų járás) Vv – Veiveriãi (Prienų járás) EGYÉB RÖVIDÍTÉSEK avd. – személynév brus. – belarusz gr. – erdő lenk. – lengyel liet. – litván mš. – erdő pan. – hasonlóképpen plg. – vesd össze ppr. – általában š. – fenyves t. – ejtsd vnt. – egységek žr. – lásd FORRÁS-RÖVIDÍTÉSEK ATSŽ – A Litván SZSZK közigazgatási-területi felosztásának kézikönyve 1–2, szerk. Ž. Noreika, V. Stravinskas. Vilnius: Mintis, 1974, 1976. 60 Marijampolės apskrities apskrityės drimonimai IAK – Az LKI Névtani Osztályának történeti személynév-kartotéka. LHEŽ – Litván víznevek etimológiai szótára, szerk. A. Vanagas. Vilnius: Mokslas, 1981. LKŽ – Litván nyelvi szótár 1–20. Vilnius, 1956–2002. LMV – Litván erdőnévtár 1. Kaunas: Litván Erdészeti Szövetség, 1994. LPŽ – Litván családnévszótár 1–2, szerk. A. Vanagas. Vilnius: Mokslas. SBM – A belarusz nyelv szótára. Minszk: „Belarusz Szovjet Enciklopédia” Kiadó, Petrusz Brovka nevét viselő, 1987. SJP – Jan Karłowicz, Adam Kryński, Władysław Niedźwiedzki, A lengyel nyelv szótára 1–8. Varsó: az előfizetők költségén, 1900–1927. SNP – A jelenleg Lengyelországban használt családnevek szótára 1–10, kiadta K. Rymut. Krakkó: Lengyel Tudományos Akadémia, Lengyel Nyelvi Intézet, 1992–1994. WSPR – Nagy lengyel–orosz szótár. Varsó–Moszkva: Wiedza Powszechna, Sovetskaja enciklopedija, 1967. LITERATŪRA BILKIS, L. 1998: Lietuvių priesaginės darybos helonimai. Daktaro disertacija, Vilnius. BILKIS, L. 1997: Lietuvių helonimai: termino teikimas, sąvoka, vieta toponiminėje sistemoje. Lituanistica 1 (29), 35–57. BILKIS, L. 1999: Lietuvių priesaginiai deminutyviniai helonimai. Acta Linguistica Lithuanica 41, 51–95. DUBOIS, J. 2001: Dictionnaire de linguistique. Paris: Larousse. ENDZELYTĖ, R. 2004a: Šiaurės vidurio Lietuvos agronimai. Vārds un tā pētīšanas aspekti. Rakstu krājums, 8, 80–89. ENDZELYTĖ, R. 2004b: Šiaurės vidurio Lietuvos vandenvardžių daryba. Lituanistica 4 (60), 63–77. Glossary of terms, 2002: Glossary of Terms for the Standardization of Geographical Names. New York: United Nations Publication. 61 DALIA SVIDERSKIENE JAŠKIN, I. J. 1971: Беларускія геаграфічныя назвы. Мінск: Навука і тэхніка. MICKIENĖ, I. 2001: Telšių rajono toponimų daryba. Daktaro disertacija, Kaunas. MICKIENĖ, I. 2002: Hodonimų, užrašytų Telšių krašte, darybos apžvalga. Žmogus kalbos erdvėje, 2002, 94–97. MICKIENĖ, I. 2004: Dėl Lietuvos asmenvardinės kilmės drimonimų darybos. Baltu filoloģija 13 (1), 121–131. PODOL’SKAJA, N. V. 1978: Словарь русской ономастической терминологии. Москва: Наука. RAZMUKAITĖ, M. 1998: Lietuvos priesaginiai oikonimai: Daktaro disertacija, Vilnius. RAZMUKAITĖ, M. 2002: Lietuvos sudurtinių oikonimų darybos bruožai. Acta Linguistica Lithuanica, 44, 121–130. RAZMUKAITĖ, M. 2003: Sudėtiniai Lietuvos oikonimai. Baltu filoloģija 12 (2), 63–80. SAVUKYNAS, B. 1963: Kilmininkiniai lietuvių vietovardžiai. Lietuvių kalbotyros klausimai 6, 235–246. SUPERANSKAJA, A. V. 1973: Общая теория имени собственного. Москва: Наука. VANAGAS, A. 1970: Lietuvos TSR hidronimų daryba. Vilnius: Mintis. VANAGAS, A. 1973: Структурно-словообразовательный анализ названий гор Литвы. Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai. A ser. 3 (44), 209–219. VANAGAS, A. 1980: K. Būga – lietuvių onomastikos pradininkas. Lietuvių kalbotyros klausimai 20, 7–35. VANAGAS, A. 1981: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas. Vilnius: Mokslas. Dalia Sviderskienė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected] 62