Kas tas neaiškus ežero vardas „Vazbys“?

Pastabos (46. o., a nyelvészetben teljesen új) = -ba/-be Tėliūs (3), Skūodą (46. o.) = Skūodą, Dūkšto (59., 291. o.) (egyes számú birtokos eset) = Dūkšto, Brūnaviškis (102. o.) = Brūnava (1). A hangsúlyok egyébként is nagyon ingadoznak, például: tėvas (2x, 35. o.) = tėvas (3), tuoj (41. o.) = tuõj, kyla (50. o.) = kyla, valgįui (54. o.) = valgiui, šėlti (54. o.) = šėlti, plienas (56. o.) = plienas, pūota (56. o.) = pūota, kiemas (56. o.) = kiemas, býra (66. o.) = býra, negiėst (101. o.) = negiėsta, vagyis negieda, avėts (101. o.) = avietės (elvont hangsúly), tū-kart (106. o.) = tãkart, salýkla (106. o.) = salýkla, valnīste. = valnīste. (122. o.), bėkt (274. o.) = bėg̃t, bėg’ō – 281. o. (= b’ė˙g’ō), žiemō – 281. o. (= ž’iemō). Érthető, hiszen még J. Balčikonis professzor tanítványai voltunk, aki arra tanított, hogy a kelet-litvánok nehezen különböztetik meg a hangsúlyfajtákat, amikor az ie, uo kettőshangzókat, valamint az ė, o, į, ū hosszú magánhangzókat főhangsúllyal ejtik; ez tehát egyáltalán nem meglepő. Az sem, hogy L. Grumadienė tudományos szerkesztő (ma Kalėdienė) nem hallja ezt, teljesen tájnyelv nélküli, sőt némi zsargoníze is van. Ilyen ma a nyelvtudományunk helyzete. Régebben, J. Balčikonis idejében igyekeztek a tájnyelv nélküli embereket egyáltalán nem felvenni a LKŽ-be és az Intézetbe. Talán ezért is jelöli K. Vosyly tė Kupiškio tarmės žodyne ebben az esetben csupán a hangsúly helyét (bár vannak kétséges dolgok is). Újdonság a nyelvjáráskutatásunkban a jövő idő egyes szám első személyű -siu végződésének kemény ejtése: dūsu, nešižanysu – 274. o. (vajon itt nem egy másik képző szerepel-e, Z. Zinkevičius akadémikus értelmezése szerint) – ez valóban probléma: hallható Zt-ben, Brt-ben, Pjv-ben, PrL-ben, Tóvėje, Labguvós környékén, a szamogit nyelvjárás nagy területein stb. A könyvből hiányzik a kellő gondosság, hiába, bármennyire is szükség van rá: Litvánián kívül az egyedül hagyott litvánok, akikről Litvánia megfeledkezik, lendületesen beolvadnak más népekbe (szerencse, hogy dr. M. Sivickienė sok szókincset lejegyzett Málkavából, Litvinkosból és más helyekről). Mindazonáltal nyelvtörténeti feljegyzések maradnak. Vytautas Antanas Vitkauskas Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Litvánia Mi ez a rejtélyes tónév: Vazbys? A nem túl nagy, 5,6 hektáros Vazbys1 nevű tó Utena járásában található, Utenától 7 km-re, a Kuktiškės felé vezető út jobb oldalán, Kymėnai falutól délre és Galinavától nyugatra. Aleksandras Vanagas nyelvésznek azt mondtam, hogy az ilyen írásmód 1 Litvánia Szovjet Szocialista Köztársaságának folyó- és tónevei. Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1963, 188. 157 Pastabos mas téves, mert az alanyeset az utenai nyelvjárásban félhosszú a (va.zbž.s), míg a legtöbb másik esetben uo áll (pl. Vuožb’ui). Az információmat csak annyiban vette figyelembe, hogy a Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas című műben mindkét esetet feltüntette: a nem létező Vazbys alakot a Vazbýs családnévvel próbálta összekapcsolni, ugyanakkor jelezve, hogy a Vazbỹs a Uozbýs nyelvjárási változata is lehet². Mindazonáltal a Vazbys írásmódja, úgy tűnik, mélyen „beleivódott”, mert egy később kiadott családnévszótárban is a Vazbiu alakot használja3. A. Vanagas azt mondta nekem, hogy az uo hangalakú név etimológiája is homályos számára. Helyesen utasította el a v- elemet, mert ez az előhang az utenai nyelvjárásban járulékos, és még azelőtt keletkezett, hogy az uo félhosszú a hanggá halványult volna (vö. va.s’ù.kas ‘kőrisfa-csemete’). A tó nevének eredetét A. Vanagas valószínűleg azért nem értette meg, mert a -z- maradt számára homályos. Apám, Antanas Žulys, aki 1900-ban született Kymėnaiban, és 1904-től Dirvoniškisben élt – ez a település délről határos a tóval –, mesélte nekem, hogy az említett tó a kőrisfákról kapta a nevét, amelyek egykor egy tekintélyes dombot borítottak; a domb délről lejtett a tóhoz (Dirvoniškishez tartozott, mi, dirvoniškisiek pedig Póžerės-hegynek neveztük). Úgy vélem, apám magyarázata helyes, tehát a Vuožbio nevet a köznyelvi alakra átírva Uosbỹs. A név végződése feltűnő, mivel a ią-kamienieši helynevekben a -bys képző viszonylag új eredetű. Apám nem tudta megmondani a tó régebbi nevét, de elmesélte, hogy a tó keleti végén fekvő Galinava (hivatalos név) település nevét – amelyet az emberek a tó után leggyakrabban Pavuožbiu-nak4 hívtak – korábban a falucska lakói eltorzították. Amikor onnan Kymėnaiba jártak a májusi mulatságokra, a kymėnaibeliek így csúfolták őket: và / atá.je. ir vi.r’õ’kai iš pã.va.dege. Megsértődtek azon, hogy falujukat a farok aljához hasonlították, ezért azt kezdték mondogatni, hogy a falut (és a tavat) másképp hívják (-b- hanggal), és ez az eltérő név idővel meghonosodott. A Pauodegio említése a gúnyolódásban óvatosan arra enged következtetni, hogy a tó nevének régebbi alakja a -g- determinatívumból származó képzőt tartalmazott: talán nem is *Uosgys, hanem *Uosegys. Vladas Žulys Tako g. 1–7, LT-53356 Akademija Kauno r., Lietuva 2 A. Vanagas, Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas. Vilnius: Mokslas, 1981, 368. 3 Lietuvių pavardžių žodynas L–Ž, Vilnius: Mokslas, 1989, 1174. 4A név legalább 1897 óta ismert, vö. G. Šnurova, Utenos seniūnija: Bilakiemis. Pakėnai. Vaikutėnai. Utena, 2005, 36. (Ezt a könyvet óvatosan kell használni, mert sem nyelvészek, sem történészek nem ellenőrizték.) 158