Mažmožiai 14, 15

Pastabos Van Langendonck, W. 2007: Theory and Typology of Proper Names. Berlin–New York: Mouton de Gruyter. Žukauskaitė, J. 1961: Kaip vartojimas jungiamuoju žodžiu ir jungtuku. In: Kazlauskas, Laigonaitė & Urbutis, red., 1961, 217–278. Rolandas Mikulskas Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva 14. apróság A nyelvjárási szövegek szótárai manapság különösek. Ezt A. Leskauskaitė Kučiūnų krašto tekstų (2006) című könyvének szójegyzékét (401–425. o.) megismerve mondom. Mindannyian tudjuk, hogy a nyelvjárások, a beszédváltozatok ma a köznyelv (iskola, rádió, televízió, kormányhivatalok), a kétnyelvűség (sőt a többnyelvűség), valamint a zsargon (szleng) – a fiatalok, a diákok és az irodai dolgozók beszéde – mellett léteznek. A tudomány, a szavak etimológiája és a nyelvjárások története szempontjából az örökölt szókincs a legfontosabb, az újítások pedig csak szociológiai szempontból érdekesek. A nemzetközi szavak eltorzult alakjai átmenetiek; ha alaposabban megvizsgáljuk őket, már nem találkozunk olyan jelenségekkel, mint anàlìzas, garnizònas, fabrìkė, kantòra (1!), karasėlė (2), liminãdas, litinántas ‚hadnagy‘, nãrvas ‚ideg‘, pìlstùkas, rãdija, šakmãtai, šoferis, šoferiauti, šoferiukas (micsoda hallatlan dzūk szavak!), trìperis (?), vìtirinõrius ‚állatorvos‘ (a hangsúlytalan e redukciója miatt). Kučiūnų vidéke a Bérznyko (a szerző által Béržininkais névvé alakított) teljesen elpolonizálódott, Litvánia ellen harcoló plébánia része volt, ezért sok az ilyen kölcsönszó; ma már ki is gúnyolják őket, a stribek és más szereplők (különösen a kereskedők) terjesztették el őket: bajãvas, -à, blestvà (a szövegben blę.stva – 158. o., vagyis idegen szót ismétel meg), basanõškė (a szövegben basanõšku – 366. o.), burtãkas (Lp, Drsk: hallottam, a fiataloknál bòrdą.kas!), cielkà (2) ‚szüzességét megőrzött lány‘ (a szövegben cielkos, 388. o.; ismét idegen nyelvű szó szerepel, amelyet a szerző litvánosít), bufãikė ‚vatta‘, dačià (?) (Švendubrė kétnyelvű lakosainál dã. ča), davãi ‚köröm‘, dũryti ‚bolonddá tenni‘ (Brazauskas elnök választási kampányából), centrafũga (!), fãinas ‚kiváló‘, lapkà (a szövegben lã.pka, 262. o. – tehát tisztán idegen szó), načiãlnykas (teljesen orosz szó), pašlòvica (!) ‚közmondás‘, põdlas ‚aljas‘, pratìbnas ‚undorító, ellenszenves‘, tùžolas ‚nehéz‘, zakõnas ‚törvény‘, zastãvas (a lengyel „őrség” szóból) stb. J. Endzelīns, a nagy lett tudós már régen arra tanított K. Būga LKŽ-jának első füzeteiről írt recenziójában, hogy a többnyelvű emberek szava- 155 Pastabos — nem tartoznak a nyelvjárástörténet tárgyához, csupán a beszédet tükrözik (ezért közölte J. Otrebskis külön a tverecsi szláv, a nyelvjáráshoz nem igazított, puszta beszédszavakat, például a hatósági ügyintézésre, oktatásra stb. vonatkozókat). A szerző néha a saját szavait nem veszi fel a szójegyzékbe – šūniažolė,ilyen gyomnövény‘, tùs, tó,az, az‘ stb. –, az idegen szavakat viszont, még valamennyi kicsinyítő képzős alakot és a kiejtés mindenféle mellékes elhajlását is (kolkozas stb.) mind-mind feljegyzi! Sem az Intézet tanácsa, sem az Intézet dialektológusai nem veszik észre még a torzításokat sem: a dasėkti alakból nem lehet dàsiekia, dàsiėkė; az a dzsuk szó csak žiūro – nem žiūri; a szövegben diėgu· (380. o.), míg diėgas (3), iškėsti, de iškėte – ez új jelenség a litván nyelv hangsúlyozásában; a szövegben a véntėris alakot találtam, köznyelvi alakja veñteris (a dzsukoknál mindenütt, ahol jártam, a halászoktól csak a véntėris⟧ alakot hallottam); rántauti és = réntauti (kemény r-rel) stb. A Chylinskio óta végbement ai, a-redukciót a dzúk nyelvjárásokban nem hallani; erre már J. Balčikonis professzor idejében figyelmeztettek, később A. Griška filozófus is, Armóniškiai vidékéről és másutt; ezért nem értették meg a maišãčis = maišàtis alakot stb. A faluközösségek, amelyek segítettek megőrizni a nyelvjárások szókészletének, fonetikájának és morfológiájának rendszereit, már nincsenek; a litván beszélt nyelv egyre tarkábbá válik, mi pedig nem követjük a nyelvjárási lexikográfia kérdéseit (például F. Filin elméletét, a német lexikográfiát és a lettet), és még a beszédváltozatok tisztázatlan adatait is közzétesszük (hiszen még a hangsúlyt is úgy jelölik, mint a báldai, a žemaitiai nyelvjárásból származó báldai esetében (2); ezek a beszédváltozatokba a boltokból kerülnek be. Ezt jelezni kell, hogy hol fordul elő, nem pedig úgy állítani be, mintha ősidők óta meglévő adat volna. Meglátjuk, milyen keverék lesz ugyanennek a szerzőnek az összes dzúk nyelvjárásra készülő nyelvjárási szótára (az idegen nyelvi és zsargonszavak megismételt adataival) – hiszen itt még a nebaščikas yra nebaščikas, vagyis „a halottas ember halottas ember”, sem világos. Ezt a könyvet óvatosan kell használni: kritikátlanul készült, célja és megbízhatósága érthetetlen. 15. apróság Úgy tűnt, és úgy tűnik, hogy köznyelvünknek szinte tökéletesen rendezett, az élő nyelvhasználatból (nyelvjárásokból) lejegyzett helynevei vannak (K. Būga, J. Balčikonis, K. Alminas, A. Salys, A. Vanagas, V. Maciejauskienė és más nyelvészek gondoskodásának és kutatásainak köszönhetően). Kézbe veszem és olvasni kezdem K. Garšva, az LKI helynévtani részlege (korábbi osztálya) vezetőjének Lietuvių kalbos paribio šnektos (habilitációs értekezés) című könyvét, és eltorzított, nem az élő nyelvhasználatból vett helyneveket olvasok. Rodūnia litvánjai csak azt mondták, hogy Plikiai, -ių (4), nem pedig Plikiai (2) – 26. o.; vajon szükséges-e az ősi Bérznyką-ot Beržininkais-nak nevezni (31. o.); Šlynakiemis alighanem Šlynakiemis lesz (33. o.); Radžiūčiai (33. o.) = Radžiūčiai, Telšiusba 156 Pastabos (46. o., a nyelvészetben teljesen új) =-ba Télšius (3), Skúoda (46. o.) = Skúoda, Dūkšto (59., 291. o.) (egyes számú birtokos eset) = Dūkšto, Brūnaviškis (102. o.) = Brūnava (1). A hangsúlyok egyébként is nagyon ingadoznak, például: tėvas (2x, 35. o.) = tėvas (3), tuoj (41. o.) = tuõj, kyla (50. o.) = kýla, valgíui (54. o.) = valgìui, šėlti (54. o.) = šėlti, plienas (56. o.) = pliēnas, pūota (56. o.) = puõta, kiemas (56. o.) = kiēmas, bū́ra (66. o.) = býra, negiėst (101. o.) = negiėsta, vagyis nem énekel, aviėts (101. o.) = avietės (visszahúzott hangsúly), tū-kart (106. o.) = tãkart, salýkla (106. o.) = salýkla, valnìste. = valnìste. (122. o.), bėkt (274. o.) = bėgt, bėg’ō – 281. o. (= b’ė˙g’ō), žiēmō – 281. o. (= ž’iemō). Érthető, hiszen még J. Balčikonis professzor is arra tanított bennünket, hogy a kelet-litvánok nehezen különböztetik meg a hangsúlyfajtákat; ha a kettőshangzók ie, uo, illetve a hosszú e, o, i, u magánhangzók főhangsúlyosak, ezen egyáltalán nem kell csodálkozni. L. Grumadienė (ma Kalėdienė), a tudományos szerkesztőnő viszont ezt nem hallja, teljesen nyelvjárásmentes, sőt még némi zsargonillat is érződik rajta. Ilyen ma a nyelvtudományunk helyzete. Régebben, J. Balčikonis idejében, a nyelvjárásmentes embereket igyekeztek egyáltalán nem felvenni az LKŽ-ba és az Intézetbe. Talán ezért jelöli K. Vosylītė Kupiškio tarmės žodyne című szótára ebben az esetben csak a hangsúly helyét (bár vannak kétes dolgok is). A nyelvjáráskutatásban újdonságként közölték a jövő idő egyes szám első személyű -siu végződésének keményedését: dūosu, nešižanysu – 274. o. (vajon nem egy másik, munkát jelölő képző-e ez, Z. Zinkevičius akadémikus szerint?) – ez még kérdéses; hallották Zt-ben, Brt-ben, Pjv-ben, PrL-ben, Tóvėje, Labguvós mellett, a žemaitiai nyelvjárás nagy területein és másutt. A könyvből hiányzik a gondosság, akárhogy is nézzük, pedig nagyon is szükség van rá: Litvánia határain kívül az egyedül magukra hagyott litvánokat Litvánia elfelejti, ők pedig nagy lendülettel olvadnak be más etnikai csoportokba (jó, hogy M. Sivickienė doktornő sok szót lejegyzett Málkavából, Litvinkából és más helyekről). Nyelvtörténetünkben mindenesetre maradnak ilyen feljegyzések. Vytautas Antanas Vitkauskas Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio utca 5., LT-10308 Vilnius, Litvánia Mi ez a rejtélyes tónév, Vazbys? A nem túl nagy, 5,6 hektár területű Vazbys1 nevű tó Utena járásban található, Utenától 7 km-re, a Kuktiškėsbe vezető út jobb oldalán, Kymėnai falutól délre és Galinavától nyugatra. Azt mondtam Aleksandras Vanagas nyelvésznek, hogy egy ilyen írásmódú- 1 A Litván SZSZK folyó- és tóneveinek jegyzéke. Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1963, 188. 157