Dėl „SEJL“ papildymų

Acta Linguistica Lithuanica LX (2009), 129 – 134 Megjegyzések Remarks A SEJL kiegészítéseiről A krakkói professzor tiszteletre méltó művével K. Būga, E. Fraenkelis és J. Kazlauskas után ismét lendületet adott nyelvünk szókincse etimológiáinak vizsgálatához; mindent úgy mutat be, hogy a balti nyelvek mindegyikét jól ismeri. Támaszkodik a legfontosabb forrásainkra: az LKŽ-re, K. Sirvydasra, részben A. Juškára, különösen pedig Z. Zinkevičiusra. Ezért meg kell értenünk a mű kivételes jellegét és jelentőségét nyelvtudományunk számára, és tiszteletünket kell kifejeznünk a tudós iránt, hiszen e tekintetben meglehetősen elmaradottak vagyunk. A szerző tudományos munkáiban, úgy tűnik, valósággal forrong. Íme, kezünkben tartjuk és figyelmesen tanulmányozzuk a 2007-es, csaknem ezeroldalas könyveket, valamint a nyelvészeti folyóiratban közölt javítások és kiegészítések egész halmazát: ALL. W. Smoczyński könyvei sok nyelvész számára valóságos felüdülést jelentenek. Mindazonáltal a Stownike című műben közölt egyes szavak etimologizálásáról más véleményünk van (pl. ačiū, aršūs, lęšis stb.). Néhány hangsúlyozási kérdés is kétséges. Ezek nem különösebben meghatározó hibák, de félrevezethetik a professzor műveinek olvasóit és követőit. Mindenkinek emlékeztetnie kellene arra, hogy a köznyelv számos szavának hangsúlya vagy hanglejtése nem örökölt, hanem megváltozott; az írástudók a nyelvjárásból vették át: ilyen a progą (4) ← prógą, reikšmę (4) ← reikšmę, veikslas ← veikslas stb. Például a audrà szót költők és színészek csak 1935-től kezdték a köznyelvi norma szerint használni, az Audrà, -õs (Aldrà, -õs) tó neve alapján; mára köznyelvi normává vált (még a fiatalabb žemaitok is szilárdan tartják magukat hozzá). Hasonlóan járnak el ezekkel a szavakkal is: lėkštė → lėkštė, óda → odà, kibìras → kìbiras, vérgas → vèrgas, pavėrgti → pavèrgti, vaĩstas → vaistàs, žãisti → žaĩsti, spėĩgas → spėgas stb. W. Smoczyński valamennyi hangsúlyozási változatot egyenrangúként tünteti fel az örökölt változatokkal. Nem, ezek újabb hangsúlyozási változatok, nem pedig a szófejlődés eredményei. Ilyen az audrà / audrà (az LKŽ¹ I-ben még nem is szerepelt, ahogyan a kibìro / kìbiro¹ sem). Az aikštės (4) alak a fiatalabb nyelvjárásokban a ãikštę alakot a tanítók közvetítésével aikštė alakra cserélte; ugyanez történt az aistrà (2) szóval is, amely a žemait nyelvjárásban használatos, ma pedig köznyelvi alakja (4). 1Az intézetben 1956-ban meghallgattuk B. Vosylutė és K. Ulvydas véleményét azokról a nyelvjárási szavakról, amelyeket feljegyezve vittünk be: Azt mondják, csak Vilniusban, Žaliakalnisban, talán Panevėžysben használják. Ez újonnan megtanult szó, amelyre az LKŽ-ben nincs szükség 129 Pastabos Természetesen a nyelvi normák változnak, nem merevedhetnek meg. Ha nem rombolják le a nyelvi rendszert, és a művelt társadalom szinte általánosan elsajátítja őket, el kell fogadnunk, és el kell kezdenünk szinonimikusan módosítani őket. Egyetlen tudós „Lietuvių bendrinės kalbos kirčiavimas” (2007) című tankönyvében a VPU hallgatói által megadott változatok közül mind a kelet-litvániai, mind a kaunasi szerzők hajlanak sok minden megváltoztatására, és figyelmen kívül hagyják azok szabályszerűségét, akik megtanulták. Tegyük fel, hogy a hangsúly a régiséget is jelzi. Például sok žemaitiai és északnyugat-aukštaitiai nyelvjárásban advėrėje van, amely nem tudott alkalmazkodni a hosszú, hangsúlyos ē-hez; ilyen adatot nem közöltek. Ugyanígy ābrė Skn, Žg, Grz, ābrī Krš – kétségkívül lett kölcsönszó; még hosszabb fejtegetésre sincs szükség, hiszen egy régi nyelvjárási szó ābrė volna (a rövid hangsúlyos magánhangzókat megnyújtó nyelvjárásokban amúgy is megnyújtják; Pp, Šemetačiai faluban 1985-ben nekem is így sikerült hallanom: á. brė ~ ābrė.. Forma pálksninė dėsningai iš paalksninės (p. 11) – dėsningas balsių sutraukimas. Mažai girdima álksnuotos pievos (p. 11). Priešdėlio ant- dariniai žemaičių tik ánt- (net ámburgos, iškritus priebalsiui t, o n atsidūrė prieš b ir tariama m. Žodis ánkiaušis ‚anties kiaušinis‘ yra šnekamojo stiliaus, tarties dialektizmas. Tik aukštaičių yra añštolis (p. 18). Apsidžiaugti taisytinas apsidžiaugti (p. 19). Ką apie žem. apẽi, aplẽi, āple mano autorius, kodėl vietoj ie čia ei, e? Žodis atañčių (dgs. gal.) turi atitrauktinį kirtį (p. 28). Tarminis pasakymas yra tik áudras kėlti ‚dūkti‘ (p. 31). Žem. yra avėčia (p. 38). Prieveiksmis beveik (p. 58) nepaveldėtas, priegaidės keitimas miestuose. Negi duburkālis ‚menkas duburkis‘ (p. 69) ir kurpālis — vienos priesagos dariniai? Visame žem. plote yra tik bruotėrė.lis, ne broterėlis (p. 75). čigonėna = čigonėnai (1). Žodis giesmė (3) ne tiktai yra religinė, bet ir iškilminga, pvz., himnas (p. 91). Ar daugėlis yra ne daūgelis ‚l. gromada‘. Forma drėžū (drežėti ‚šykštauti‘ (p. 124)) yra nesusipratimas = drėžū. Žem. drįsti tam tikrame an, en, in, un išlaikymo krašte esam. 1. yra drēnčo / drēn.ču ~ draṣū, o formos dresū (p. 125) tiesiog nesu niekur girdėjęs ir užrašęs; šalia drū.kc ‚drūtas‘, daug kur tariamas drū·gdgalis Krš, Pvn ir kt. Ar ne korektūros klaida yra acc. sg. dūobę = duobę (p. 133). Žodis eikštė yra kažkokių transponavimų (J), balsių redukavimo rezultatas (p. 143). Žodžiai aldija ir eldija vien susieti a- ir e- transponavimu — turbūt tai vienas žodis (p. 146). Abejotini duomenys gāila (p. 151), po gāisą (iš latvių kalbos? – p. 151). Žodis urkštynė šnektų tik urkštynė, o urkštynė teikiama bk pagal kitus tokius priesaginius žodžius. Juškos bāgalis iš šnektų, kur na-, ba-, ta- dėl e platėjimo buvo pakeistas balsiu e vakarų šnektose (klaipėdiškių ir kretingiškių) — p. 165, o gegužė bene korektūros klaida (ten pat). Iš vok. žem. rašybos atsirado jēlas = gēlas (p. 166, taip pat ten žr. ir išnašą). Gelžis žodžio etimologija neįtikinama dėl didesnio baltų kalbų ploto gelž-, o gelež- (gelaž- tik dėl le > la) tik aukštaičių šnektų. Veiksmažodžių gimdžia, kludžia (p. 175) yra i ir o kam. esam. 130 Pastabos 1. pakeičiamas es. l. kamienų ia. glėmža = glėmža (p. 188; gliuosis (iš Jž) tikriausiai yra korektūros klaida — tikrinta, žmonės nežino (p. 191); glūdinas = gluodinas (p. 191) iš pietų žem. (dūnininkų); atėjo = atėjo (p. 214). Aukštaičių šnektose ir bk prieš ie- visada pridedamas i = j: jekà = jekà, jėšmas = iešmas, ievà = ievà, Jiešmuo = Iešmuo (p. 216–217). ilgainiui = ilgainiui (naujo prisiminto žodžio kirčio vietos ir priegaidės keitimas — p. 218; nuõdai = nuodaĩ (4 kirč.) — p. 221; įsnauja ir yšnauja tik rašyba, tariama i (p. 225); lėlė = lėlė (4) — p. 227; jeknos ir jāk nos,‘kepenys’ tik rašyba, tarimas vienodas, pirmasis — p. 233; tas pats reiškinys júo = juõ, júoba = juõba — p. 238; giāure — g atsirado iš rašybos vokiečių žemaičių tarmė — Prūsų lietuviai tarė j (p. 235), jūsasis = jūšasis žem — p. 240; kainà 4 — žodžio ne iš šnektų priėmimo apie 1910 m. kirčio ir priegaidės perstatymo pagal K. Būgą dalykas (p. 242). karčemà — retesnis žodžio kirtis = karčėma (p. 255). Vad. rotininkų kevárza,‘keverza’ (p. 280) = kevérza, net transponuotas nedėsningas. Žodis kivirčias yra atsipalaidavusių sportininkų ir žurnalistų žodis, visai naujas = kivirčas (2) — p. 293. klānas (vandens) 4 — klānai yra skolinys ekonomikos reikalams, o klanai,‘balos’ — p. 293. Ten pat rašoma klonė, klonis, dažniau tarmėse klonė, klonis — tvirtagalę nori įtvirtinti dr. S. Ambrazas. Žodžiai klėvas ir kliūvai (p. 297) yra tik rašybos reikalas. Kirčiavimas kõneveikti, -veikiù, -veikiaũ yra neįmanomas, sudurstytas iš kelių šnektų: kõneveikti, -ių, -iau bk ir vakarų aukštaičiai ir koneveikti, -veikiù, -iaũ — pietų aukštaičiai (Drsk, Rtn, Maceliai, Vrn) — p. 305. kópa,‘wydma pomorska’ — naujas kirčio vietos ir priegaidės pertvarkymas miestų inteligentų (ten pat). Iš košėti sakome kósėju, o kosėju beveik negirdimas (p. 306). Formos krātis keitimas kreĩčiu yra *ri > rei (p. 307). Net iš krāšės padaroma krēšė net žem. (ten pat) — žr. knygoje Lietuvių kalbos tarmių morfoneminiai reiškiniai (p. 155–158). Taip pat vyksta su žodžiais krātilas ir krētilas, krašėti ir krešėti ir kt. (ten pat), kráuti ir kriáuti, kraulioti ir kriaulioti ir daugybė kitų — p. 309. Na, tas kriau akis yra tik kreivākis (ei > e. transponuota dvibalsio pirmuoju sandu, buvo rašyta, o kraivas — priebalsio r kietinimo, matyt, prasidėjusio K. Sirvydo laikais, padarinys (p. 311). Žodis krāušė ypač būdingas žemaičiams Sg, Kin, Šv, Grdm, Pj ir kt. (p. 313). Jau autoriaus rašyta, kad krumsnóti netransponuota kramsnoti forma (p. 315). Pr. cugis yra aiškus rašymas pagal vok. žem. (p. 321). Kūlis / kūlys,‘akmuo’ nemaišytinas su kul- šaknies žodžiais (ten pat), ypač Kulių su Kūliais. Sovietų okupacijos laikais sukurti laisvanõris, kad nesutaptų su lietuvių kovotojais savanoriais (p. 394). Kauniškių šnektų laĩškas yra naujo žodžio priegaidės perstatymas, atsisakant skolinio grõmata nuo 1920 m. — p. 335. Taurālaūkis naujas pavadinimas, nes senieji klaipėdiškiai (ir pagal Fenzlaw) vartojo tāurlā.ūkis. Veiksmažodis lailėti, lailà, -ėjo yra netransponuota rytų lietuvių forma (p. 342), sena mūsų 131 Pastabos a szótárírók hibája. F. de Saussure törvényének megsértése a lėžti, lėžtu, lėžiau ‚megkeményedni, csökkenni‘ =... lėžtų, lėžiai (349. o.). A lėsgyvis, lėžgyvis, lėl-t-gyvis az újonnan a köznyelvbe került szó hangsúlyának áthelyezése (342. o.). Az atlyžau javítandó, mivel csak az atlyžau létezik, az atlyžti igéből (348. o.). A lėšis szó nyelvjárási története: lė̃šis, lĩšis, S. Stan. laisis = leisīs vagy lėsis, leniš mintha nem mutatná, hogy germán eredetű (348. o.); a mėštas (368. o.) a déli aukštaitis (dzūk) nyelvjárásból származó adat, redukált -ai kettőshangzóval: = maištas. A màno = màno forma olyan nyelvjárásokból való, amelyekben megnyújtják a rövid, hangsúlyos magánhangzókat (372. o.). A Matomai (= matyt, matosi) toks mano likimas („úgy látszik, úgy tűnik, ez a sorsom”; nyelvhelyességi hiba) — 377. o. A helyesírás csak javítandó: kaip mat helyett = kaipmàt — 377. o. A madùs, bárnas szavak (385. o.) alighanem a dadininkai nyelvjárásokból vagy Šv, Grdm vidékéről származnak. A malata szóban (386. o.) is megvan az -at- szótag az l-et keményítő nyelvjárásokból, a mala liežuvìu pedig javítatlan korrektúrahiba. A žmonà parsilėido kifejezés valószínűleg žmonà pérsileido helyett áll (391. o., 307. lábjegyzet). A paminklinis melléknév (2) valamiféle nyelvjárási forma lehet; így szerepel: paminklinis, -ė (1) — 403. o. Amennyire tudni lehet, a myžti ige nyelvjárási jelen ideje menžù, menžà (Krš, Šauk, Vg, Varn), nem pedig minžù — 407. o.; a mókymasis nem új szóalkotás (409. o.), vö. még a ragozhatatlan žemaitiszi formát: múoki. mùos / múoki.muos, amely széles körben elterjedt (408. o.). A žemaitiszi mótyna nem tartalmazhatja a dzūk -yna képzőt, amely a pejoratív jelentést hordozza (amikor a švenčionysi merginoms lányokat egy szláv tanár az iskolában mergynos-nak nevezte, azok még 50 év múltán is emlékeztek az esetre (411. o.). A nőnemű papúota melléknév sok papų-val rendelkező nőstényt jelent; ezt onnan tudjuk, hogy 1910-ben a Litván Nyelvi Társaság egyik ülésén a papingą mergą ir papúotą kiaulę („nagy mellű lányról és sok csecsű kocáról”) beszéltek (439. o.). A pumplys, pumpùkas szavakban megőrződött a nem metatézises um ~ am (438. o.). A pàskui ’hátulról’ és a paskui ’később’ elöljárók és határozószók jelentősen különböznek, nem keverendők össze (441. o.); hasonlóképpen pàskum ir paskuṁ. A pavydėti ige jelen idejének első személyű alakja pavẏdžiu, ne pavyzdžiu̇ (444. o.). A Pavẏtra szó hangsúlyozása és írásmódja valahogy váratlan (444. o.). A Pielčiai ’ilyen mosogatószer’ (447. o.) aligha alakítható át pėlčiais formává. Az az állítás, hogy az -ūn- képző orosz eredetű (451. o.), már régen elvetett nézet. Az északnyugati žemaitiszi nyelvjárásokban (Klp, Krg, Plik) a pérnot határozószó utolsó szótagjában az ai > o hanggá válik (W. Fenzlau 1936, 13, D. Gargasaitė LKK III 87–89, LD 90 és másutt); = pérnait. per--t nemcsak a lett par-, hanem az összes žemaitiszi, valamint a Žg, Ps, Pn, Kp környéki és más északi aukštaitiszi nyelvjárás is pėšti ir pàšyti szóval ’tépni’ (453. o.) kapcsolatban bizonytalanság van. A pelakas ir pelakai szavak a -le- és -la- > nyelvjárások területéről valók (459. o.). Sok žemaitiszi ma is így mondja: pìninks / pìni.njks, pìni̇gìnis; tehát nem sztenderd litván forma (461. o.). Nem minden litván használja a šuodžiai alakot (474. o.); a szegény žemaitiszik mindenütt sú.des / sù.dis, prìsu.dėjusį / prìsu.dėjosė alakot mondanak, ’bebüdösödött’ jelentésben. A plúgas hangsúlyozását sehol sem hallottam; olyan jegyezte le, aki nem hallja a hangsúlyok közötti különbséget (476. o.). A prastúolis főnevet javítani kell: prastuòlis (480. o.). A púota 1 szintén a köznyelvi hangsúly újrarendezése (489. o.). Vajon a Pùnia ir pùnė azonos tőből származó szavak? A ràisas, -à (4) a keleti 132 Santraukos tiečių tarmių iš bk raisas, -à (3) pertvarkytas žodis (p. 497). Ravkasys tariamas raukasiš ~ Ravkasys turėjo būti, dažnesnis ravakasys žodynininkus labiau patraukė (p. 505). Bk šiuo metu vietoj rožančiaus plinta rožinis (1) — p. 505. Priev. žemynražui, žemynvarpiui (p. 505) sukurti vietoj žem. žėmi-nražų, žėmi-nvãrpų (p. 505) neaiškus yra veiksmažodis rumžtis (p. 510), am > um ramžtis? Būdvardis riebus, -ì 3 dėl kirčiuotės retumo ima tik dabar derintis bk prie 4 (p. 514). Daugiskaita atariečiai = atóriečiai iš šnekų, kur išliko *a, nepakitęs o (p. 515). Šnektose žem. yra ir rùdmėiši / ròdmė.nčę / ròdmė.se kaip ir mėsos variantus turi (p. 522). Žodis samànė ‚naminė‘ išplito per televizijų humoro laidas, net žem., kur žodžio sàmāna visai nebuvo vartojama, tai 5–7 metų senumo žodis (p. 531). Sámpylinis pienas ne atsargiai piltas (p. 532), bet per advento ar gavėnios sausus pasninkus. Forma sãvo iš šnektų, kur ilginami trumpai kirčiuoti balsiai (p. 537). šėkantis ‚nastepny, który przyjdzie‘ bk dar nepriimtas (p. 540). skiedrà (4) naujadaras iš mokyklos, nuo (3) — p. 562. smėlėtas, -a = smėlėtas (1) korektūros klaida? (p. 576). Bk yra sóstas (1), ne šòstas (p. 584). Kaip čia išeina: spėlgti daugiausia žem., o spàlgena (1) rytiečių aukštaičių (p. 585). A. Salio yra 1932 metų naujadaras staigmenė (3ᵇ) — p. 600, o įstinga = ístinga (p. 601). Veiksmažodis stérti, -u negali būti stėrãu = stė́rau (p. 602). Esam. l. šála = šãla (p. 623). Vėl pasirodo nebuvėlė gyvojoje kalboje kainà (p. 623). Žem. Šatrija (3ᵇ), ne Šatrija! (p. 625). šiauža yra tik vieno J, žem. atšiaūža, atšãža, atšmìža (p. 627). Daiktavardis šeimà ei turinti kaip kreitis, kreivas, seitas (p. 617). kreivas paveldėtas, gali būti r sukietintas, seitas šnektų žodis, gali būti a redukcija, ar s kietojo ir minkštojo korekcija (p. 637). Vns. kilm. šėpos negali būti 4 kirč. (p. 628). Vietovardis yra Šeštokai (4), ne Šeštokai (p. 633). Ta šiaūža vieno J, patikima pašāža (1) — p. 635. Kur skiriamos priegaidės, ten liėknas, o lieknas iš rytiečių, suniveliavusių ˈˈ priegaides (p. 635). Gyvojoje kalboje yra žálesas, ne žalėsas (p. 639). Esamasis laikas šniokščiu = šniokščiu (p. 648). Būdvardis šunkùs, -ì tikriau transponuota lytis būtų šankus, -ì ‚šoklus‘ — p. 652. Tarminis rumbus = rambùs (p. 658). Iš Prūsų Lietuvos atėjo téigti, tai pirminis variantas (p. 664), o teigti vėlesnės pertvarkos žodis. Forma prãžvimbė yra tarminė (p. 675). Būtojo k. laiko forma yra trémti, trémiau, o trémiau priklauso veiksmažodžiui trémti (p. 685). ūstai yra vartojamas Žagarės-Grudžių apylinkėse (iš Krš ùsta), t.y. ùostai (šiaurės žem. ùustā) – p. 707. Iš ùtis Krš, Rdn, Tl, Eig turbūt pasidarė utėlė, iš skruzdìs (skruzdės) skruzdėlė, skruzelė ir kt. (plg. p. 707). Žodis vàlanda (iš paveldėtos valandà, -õs 3ᵇ) iš vartojusių adyną ir pakeitusių skolinį savu (p. 715). Dažnesnis kirčiavimas yra nėvala, ne nevalà (p. 717). Priebalsis v- prieš am-, an- netariamas šnektose, kurių paisomas dėsnis am-, an- > ǫm-, ǫn- / um-, un-: ūm.ždis, ūn.čas, ūndù; bet ū.nìni (p. 718, 720). Apie tai daug rašyta. Šiuo atveju 133 Pastabos A nyelvjárásterület pontos körülhatárolása nem engedi, hogy ezt régebbi jelenségnek tartsuk, ráadásul változatos is. Vajon van-e itt valami különlegesség, vagy valamiféle ántų, ą̃šų, andenių stb.? A veisėlė főnév (728. o.) nyelvjárási, az általánosan használatos forma szinte mindenütt veislė (2), a városokban pedig veislė a tájékozatlanság következtében. A Vėltana szabályos e > a az úgynevezett dadininkas nyelvjárásokban (733. o.). A földművesek šienveržė, ne šienveržė formában ejtik (742. o.). A vėdo alak vėso alakra javítandó (743. o.). sėjėjas = sėjėjas (uo.). Minden litván egyes számú helyhatározói alakban így ejti: vidui, viršui, kraujui; a tankönyvek azonban csak ezt tanítják: vidui, viršui, ez csupán írásbeli szokás (747. o.), még a VPU oktatói is így hangsúlyozzák: viduj, viršuj (!), és így tovább. Váratlanul hangsúlyozott a viengungis alak (748. o.), = viengungis (2). A Pono viešių alakra cserélése (750. o.) apró tréfává vált. A viežtis igét nem magyarázták meg; a žemaitiai viež̌:s, neūšioviežu formában ejtik, ami valamiféle miėstas, svietas és más szláv jövevényszavakra emlékeztet. A tó neve Vāšuoka, a nyelvjárási vā.so.kas / vā.šakas alakból, a nyelvjárásokban a hangsúlytalan uo ejtése miatt (744. o.). A nakvašà alak -va- szótagja a dadininkas nyelvjárásokból származik (744. o.). Egy másik szó, a pavėnia, egyáltalán nehezen magyarázható a hangsúlyozással (744. o.). Viengungis, -ė (748. o.) = viengungis, -ė (2). Az apvilktas igenév (753. o.) Švenčionys és Utena vidékéről való; a litvánok többsége kizárólag apvilktas alakot használja (753. o.). A Bevyrė, didvyrė alakokat metatonikusan ejtik: bevyrė, didvyrė (757. o.). A Paviržis alakot pavìržis alakra kell cserélni (761. o.). A žāisti örökölt alak (a suvalkai vidék lakói így szidják a gyerekeket: vė̃ pražā.i-dei pirštinītės; Lz-ről, Zt-ről már nem is beszélek (771. o.). A žìpsnis alak valószínűleg a žìpsnis, -ỹs alakból jött létre az ú > i miatt (775. o.). Az irodalmi nyelvbe átvett žemaitiai szavak, a žemynrašui, žemynvārpiui végig ott keringenek az egész szövegben: csupán a ‘-u / ’ou / o‘ végződésről van szó (778. o.). A német nyelvjárási helyesírásból került át a žlėga (789. o.), amelyet a németesedett tilžėnaiek és pagėgiai nyugat-aukštaitiaiak kezdtek ejteni. Prof. W. Smoczyński sok munkát fektetett bele, és nagyszabású, alkotó művet adott a világnak. Hírnevet szerzett nyelvünknek, és arra tanít mindannyiunkat, hogy kutassuk saját nyelvünk nyelvjárásait, a legkülönfélébb tudományos forrásokat is, kitartóan és önfeláldozóan. Talán nem bízunk eléggé a saját erőnkben, vagy úgy gondoljuk, hogy nem tudnánk jobban felkészülni, esetleg egy ideig lustálkodni akarunk? Vytautas Antanas Vitkauskas Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva 134