Alteuropa, „Iller“, „Alster“, „Elster“ und „alėti“

161 vitairat / vitairatok víz-, helyés családnévkutatás (víz-, helyjürgen udoLPh és családnevek), történetiÖsszehasonlító nyelvészet ókori Európa, ILLER, ALSTER, ELSTER és ALTI ókori európai víznevek Iller, Alster, Elster és ige. lit. alti Wolfgang P. Schmid (Göttingen), † 2010.10.22., tanárom emlékének ajánlva Megjegyzés: Hans Krahe által kidolgozott, Wolfgang P. Schmid által módosított elméletet egy óeurópai indoeurópai víznévrétegről Európában (fontos központtal a Baltikumban) újra és újra, részben hevesen bírálták. Az utóbbi időben az indoeurópai nyelvészet részéről is foglalkoztak vele, miközben a víznevek alapformáinak rekonstrukcióit főként a gégehang-elmélet szempontjából elavultnak minősítették. A tanulmány felveti ezt a kritikát, és megvitatja azt. Megjegyzés: az európai víznevek egy régi európai rétegének elméletét, amelynek jelentős központja a balti országokban található, Hans Krahe dolgozta ki, és Wolfgang P. Schmid módosította. Időről időre bírálták, bizonyos mértékig még hevesen is. Újabban indoeurópai nyelvészettel foglalkozó tudósok is vizsgálták. A víznevek rekonstrukcióit archaikusnak nyilvánították, különösen a gégehang-elmélet szempontjából. Ez a tanulmány felveszi a kritikát, és megvitatja azt. Kulcsszavak: víznevek, indoeurópai nyelvészet, laringálelv, óeurópai hidronímia. Kulcsszavak: folyónevek, indoeurópai tanulmányok, gégehang-elmélet, régi európai víznévtan. ALL_62_63_maketas.indd 161 2011.06.17 08:24:11 162 acta Linguistica jürgen udoLPh Lithuanica LXII–LXIII Megjegyzés 1970. január 20-án Wolfgang P. Schmid, a göttingeni általános és összehasonlító nyelvészet professzora azt tanácsolta a szlavisztika és finnugrisztika egyik hallgatójának, hogy dolgozzon szláv víznevekről. Ez volt az Európa neveivel való foglalkozásom kezdete; A nemrég elhunyt tudósnak köszönhetem tehát azt az utat, amely a szláv víznevektől a germán helyés vízneveken át Közép-Európa családneveiig vezetett (előre nem látott következményekkel, például számos rádióés televízióműsorral), végül pedig a lipcsei névtani professzori kinevezéshez. Ott a médiában való széles körű jelenlét révén sikerült a fiatal névkutatók számára lehetőséget teremteni arra, hogy a nevek területén dolgozzanak. Kezdetben állt az óeurópai víznevek kutatása. Kétségtelen, hogy Európa víznevei történetileg rétegzettek. Ezt a könnyen érthető tényt a ratschlag von schmid, sich den gewässernamen zuzuwenden. nehezebb hidronímiáról folytatott vitákban meglepő módon azonban korántsem mindig veszik figyelembe. Így az óeurópai hidronímiáról folytatott vitában – amelyre mindjárt részletesebben is kitérek – az a benyomásunk támadhat, hogy azok a tudósok, akik nem állnak közel ehhez a komplexumhoz, hajlamosak elhanyagolni a víznevek történeti rétegződését. Másként ugyanis aligha érthető, hogy azokat a véleményeket, amelyek szerint Hans Krahe óeurópai hidronímiája nem indogermán, hanem vaskonikus, baszk eredetű, mégpedig teljes egészében és maradéktalanul (Vennemann 2003), nem válaszolják meg azonnal azzal, hogy ezáltal magát az indogermán nyelvcsaládot szüntetik meg. Mert ha nem lennének óeurópai = indogermán hidronimák, akkor csak egyes nyelvekhez tartozó (= balti, szláv, germán … stb.) és baszk, vagyis indogermán előtti vagy nem indogermán reliktumokkal számolhatnánk. Ez abszurd, hiszen az indogermán egyes nyelveknek először egy nyelvek előtti dialektusterületből kellett kifejlődniük. És ennek a folyamatnak a nevekben is tükröződnie kell. Krahe elmélete azon a felismerésen alapul, hogy Európa vízneveinek azon rétege alatt, amely egy indogermán egyes nyelvből magyarázható, régebbi nevek találhatók, amelyek ellenállnak ennek a magyarázatnak. Ha ezeket a reliktumokat korábban kelta, venét vagy – ahogyan Krahe maga is hosszú éveken át – illír eredetűnek nevezték, akkor maga Krahe indította el a döntő fordulatot, revideálta illír elméletét (Krahe 1964b), és ezt követően azt a véleményt képviselte, hogy a ALL_62_63_maketas.indd 162 2011.06.17 08:24:11 alatt alteuropa, Iller, Alster, Elster und alti 163 diszkurzív publikációk / discussion papers a számos, az indogermán egyes nyelvekből magyarázható víznév között olyan névréteg rejtőzik, amely ellenáll az egyetlen európai nyelvből való magyarázatnak, ezért magasabb szintű szempontból végzett vizsgálatot igényel. A vizsgálat alapján meghatározott víznevek Krahe szerint az óeurópai hidronímia rétegét alkotják (legutóbb Udolph 2010a-ban kifejtve). Krahe előtt már felfigyeltek arra a kérdésre, hogy Európa vízneveinek vizsgálata során (Ferguson 1862; Rozwadowski 1948) úgy tűnik, Európa különböző régióiban olyan párhuzamok léteznek, amelyek nyilvánvalóan azonos vagy hasonló eredetűek. Egyszerűen megfogalmazva és kérdezve: milyen mértékben kapcsolható össze a magyarországi Zala a németországi frank vagy türingiai Saaléval? Elválasztható-e a Frankfurt am Mainnál található Nidda a Krakkó melletti Nidától? Mi a közös a Kelet-Poroszországban található Drewenzben és a dél-franciaországi Durance-ban, és valóban nincs-e kapcsolat az olyan lengyelországi folyónevek, mint a Mienia, Minia, valamint a fehéroroszországi nevek (Minica, Minia [ehhez Minsk]) és a Main (ófelnémet Moenus), a Möhne (a Ruhr mellékfolyója), de a Maín/Ma Krahe számos hasonló esetet tárt fel, felismerte, hogy a víznevek szinte mindig úgynevezett „vízszavakon”, vagyis ‘víz, folyni, áramlani, nedves, folyó’ stb. jelentésű appellatívumokon alapulnak, in in irland, Minho in spanien und Mignano bei Vicenza in italien? és olyan sémát készített, amelynek egyfajta mátrix formájában szemléltetnie kellett volna a toldalékkombinációk és a felcserélési lehetőségek lehetőségeit. íme egy indoeurópai nyelvcsaládhoz kapcsolódó szócsoport felsorolása *el-/*ol-: 1. táblázat. Az óeurópai víznevek morfológiája: *el-/*ol- (Krahe szerint) -a -ia -ua (-o-) (-io-) (-uo) (-mo) (-no) (-ro-) -nt- -s(i)a, -s(i)o (-sto) ala alia, alava alma, alna, -ma--na alara, alanta, alsa, alesta aleja almos olna, elira alantia, alisa, alona alantas else -ra -sta ava, avia auma avena/avanta, ausa, avos avona avantia aves a rekonstruált *el-/*olcsalád formái mögött (a részleteket lásd: Krahe 1964a: 35–37.) olyan víznevek rejlenek, mint Ahle, Ola – Alia (Latium) – Alow, Alove – Lom (< *Almos), Alm, Alme – Alle, Alna (Kelet-Poroszország, Allenburg/Olsztyn mellett), Olna, Alona – Aller, Iller (< *Elira; erre alább még részletesebben kitérek) – Elz (< *Alantia), Alantas, Aland – Als, Alsa – Alst (a Münster). ALL_62_63_maketas.indd 163 2011.06.17 08:24:11 ebben az összefüggésben nagyon fontos – 164 Acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII A köznévi alapot Krahe főként a baltiban jürgen udoLPh feltételezte, így a lit. alti ‘elönti a víz’, lett. aluõts ‘forrás’, almti ‘szüntelenül áramlik’ stb. amit a vitában azonban nem mindig vesznek kellően figyelembe –, hogy ezek a nyelv előtti víznevek nem egy szóból, hanem gyökelemekből származnak. E módszer segítségével nem ritkán – és ezt szívesen figyelmen kívül hagyják – sikerül az egyes nyelvekhez kötődő vízneveket (például germán vagy szláv eredetűeket) az egyes nyelvek előtti időből származóktól elkülöníteni. A levezetési alapok indoeurópai gyökérkészletből, többnyire pedig vízre vonatkozó megnevezésekből származnak: „a szemaziológia és az etimológia tekintetében az ősi és kétségtelenül legrégebbi névréteg az ún. „vízszavakból” indul ki, vagyis a „(folyó) víz”, „forrás”, „patak”, „folyó” (illetve „folyni”), „(víz)folyás” (illetve „futni”) és hasonlók megnevezéseiből, számtalan finomabb és legfinomabb jelentésárnyalattal, amilyenekre a korai embernek pontos ... során szüksége volt; a továbbiakban ezeket a köznévi alapokat „vízszavaknak” nevezzük. Kutatásainak eredményeit öt pontban foglalta össze turbeobachtung in reichem Maße zu gebote standen ...“ (krahe 1964a: 34). krahe (Krahe 1964a: 32–33), amelyeket itt még egyszer vázolok: Európa nagy részén a legrégebbi réteg víznevei indoeurópai eredetűek; Dél-Franciaországban és a mediterrán országokban azonban régebbi, valószínűleg indoeurópai előtti rétegeket fedtek le; ebben elsősorban a nyugati indoeurópai nyelvek vesznek részt, a balti nyelveket is beleértve (kevésbé a szláv); ez a hidronímia valószínűleg a Kr. e. 2. évezred első felében alakult ki. Ezeket az alapelveket Krahe tanítványa, Schmid (2004: 118–133) szigorú kritikának vetette alá. A legfontosabb pontok a következők: 1. számos európai víznév csak kelet-indoeurópai köznevek segítségével etimologizálható, ami azt jelenti, hogy a vízneveknek egy indoeurópai alapnyelvből kell származniuk; 2. a balti nyelvek az óeurópai hidronímia feltűnő központját alkotják; 3. a víznevek kutatásának eredményei következményekkel járnak az indoeurópai nyelvek korai tagolódására nézve. További kutatások kimutatták, hogy a szláv nyelvek is az „óeurópai” nyelvek körébe tartoznak (Udolph 1990, 1996, 1997). Ide tartoznak a jól kutatott Elba és Odera közötti szláv–német érintkezési terület preszláv nyelvi maradványai is (Eichler 1981), mindenekelőtt a Leipzigi Munkacsoport (német–szláv névtani és településtörténeti kutatások) és a berlini névkutatók (Berliner Beiträge zur Namenforschung; Brandenburgisches Namenbuch) vizsgálataiban ALL_62_63_maketas.indd 164 2011.06.17 08:24:11 alteuropa, Iller, Alster, Elster und alti 165diszkurzív publikációk / discussion papers Az „óeurópai hidronímia” koncepcióját annak kialakítása óta folyamatosan bírálják. ez eddig például a következőket érintette: a várt -ohelyett gyakran előforduló -a- („aquales a”); az a kérdés, hogy ebben a névrétegben csak képzett alakok fordulnak-e elő, vagy összetételek is; a Földközi-tenger térségében a nem indoeurópai vagy az indoeurópai kor előtti rétegektől való elhatárolás kérdése; a centrum és a periféria kérdése, végül pedig az a vád, hogy nem indoeurópai hidronímiáról van szó. Ezekre a pontokra már másutt kitértem (udolph 2003, 2010), ma azonban egy új támadásra szeretnék összpontosítani, amely az „indogermanista megközelítések a víznevekhez”, a „gégeelmélet” és az „indoeurópai nyelvek köznévi anyaga modern szemszögből” összetett kérdéskörét érinti. Konkrétan Bichlmeier (2009) tanulmányáról van szó. A „vízgyökér” *el-/*olin: Bichlmeier (2009) kritikája az óeurópai felfogások indogermanisztikai koncepciójának mai állapotát bírálja; ezekben széles körben meggyökeresedett az a nézet, hogy a „nyelvi alap”, illetve az „ősi indoeurópai” szó-, gyökés morfológiai megközelítéseinek rekonstrukcióiban „gégehangzókkal” kell számolni, amelyeken általában olyan hangokat értenek, amelyeket a mássalhangzók közé sorolnak. természetesen ez a feltevés csak elmélet, és az is marad, ezt itt mindjárt le kell szögezni. Bichlmeier (2009: 15) azon állítása, miszerint a laringálisok megközelítése „már évtizedek óta túl van az ‘elmélet’ ischen hydronymie als veraltet. im Wesentlichen stützt er diese kritik auf moderstádiumán”, két okból is megalapozatlan: egyrészt mindig elmélet marad, miként minden, (állítólag) indoeurópai eredetű, nem igazolt „re”konstruált forma megközelítése (ez vonatkozik az r sonansra is, és egyetlen természettudós sem gondol erre, amikor a relativitáselméletről beszél. A veszély azonban – és ez Bichlmeier tanulmányából is világossá válik – az, hogy az (állítólagos) rekonstrukciókat készpénznek veszik, és biztos alapként szolgálnak például vitatott kérdések megítéléséhez is. Pontosan erről van szó a következőkben. Krahe vizsgálatai óta Európában széles körben egyetértettek abban, hogy egy *el-/*olALL_62_63_maketas.indd 165 2011.06.17 08:24:11 indoeurópai gyökérrel kell számolni, amelynek jelentése ‘folyni’. ähnliche fälle, auch wenn jeder damit arbeitet) und zum andern etwa stört sich 166 acta Linguistica jürgen udoLPh Lithuanica LXII–LXIII ‘folyni’ jelentéssel. Ezt a feltevést egyrészt azon alapozta, hogy Európa nagy területein nagyszámú olyan víznév található, amely látszólag ezt a gyököt előfeltételezi (fent már említettem, itt ismét néhányat: Ola, Alia, Alle < Alna, Elz < *Alantia, Aland, Alsa, Ol´sa stb.), másrészt pedig az appellatív alapot főként olyan balti vízszavakban látta, mint az alti stb. (amelyeket szintén fent említettem). Ezzel a felfogással szemben most Bichlmeier (2009: 16–17) határozottan fellép. Az Émile Benveniste által felállított hipotézis alapján – hangsúlyozom, hogy ez a szó Bichlmeiernél szerepel, amiből világos, hogy ebben az esetben is bizonytalan feltevésekkel kell számolni –, amely szerint a gyök indoeurópai minimális struktúrájára *KVK- (= mássalhangzó + magánhangzó + mássalhangzó) kiindulást kellene feltételezni, így azt követelik, hogy valamennyi gyökkezdetnek mássalhangzóval kell kezdődnie: „ez nem jelent mást, mint hogy Pokorny valamennyi olyan gyökkiindulását, amely magánhangzóval kezdődik, elavultnak kell tekinteni, és mostantól helyesen szókezdő laringálissal kell felvenni” (Bichlmeier 2009: 16). Ebből következik az eddig széles körben elismert indoeurópai „vízgyökre”, a *el-/*ol-ra nézve: „a víznevek etimologizálására újra meg újra felhasznált *el-/*olgyök (Pokorny, IEW 306–307) az imént elmondottak szerint … immár *Hel-/*Hol alakban veendő fel, pontosabban talán mégis *h1elh2- ‘hajtani, sodorni valamerre’ alakban (mindig feltételezve, hogy időnként mégsem kelta szavakról, illetve szótövekről van szó, ami a kelta szókezdő p-vesztés miatt az indogermán *pelh2- ‘közeledni’ alakra való visszavezetést is lehetővé teszi).” A kritika azonban még tovább megy: egy jegyzetben ez áll (Bichlmeier 2009: 17): „ezen a jelentéktelennek tűnő helyen azonban még világosan rá kell mutatni arra, hogy még maga Pokorny sem, ugyanott ennek a gyöknek az oly gyakran olvasható … ‘folyni, áramlani’ jelentést tulajdonítja! nyilvánvalóan ez a jelentés egyáltalán nem található meg az appellatív szókincsben, és valószínűleg csak az óeurópai víznévkutatás keretében tulajdonították a gyöknek“. 1. egy indoeurópai *h1elh2 gyök feltevése korántsem biztos. A lábjegyzetben H. Bichlmeier meggyőzőbb kísérleteket rejt el: más kutatók például a *h1el- ‘menni’ gyökből indulnak ki, vagy (Watkins) akár a *elə2gyökből. das sind Vorwürfe, die eine antwort herausfordern. ich versuche, sie zu geben. Továbbá a víznevek számára meggyőzőbb, kezdő laringális nélküli megoldást kell előnyben részesíteni, mivel ez valamennyi európai folyónévhez illeszkedik. Itt – és ez ismételten előfordul – azzal a kérdéssel állunk szemben, hogy egy indoeurópai gyökfeltevést kétes és kevéssé adatolt appellatívumokra, vagy inkább a két-három tucatnyi európai víznévre kell-e alapozni. Nem kellene bonyolultabbá tenni azt, amit egyszerűbben is lehet kezelni. ALL_62_63_maketas.indd 166 2011.06.17 08:24:11 alteuropa, Iller, Alster, Elster und alti 167 vitairatási publikáció / discussion papers 2. A lehetséges, eredetileg szókezdő *p-vel rendelkező kelta megközelítésre vonatkozó utalások a fent említett víznevek túlnyomó többsége esetében figyelmen kívül hagyhatók. Bichlmeiernek nyilvánvalóan az a célja, hogy csökkentse a szóban forgó *el-/*olvíznevek sokaságát – én ennél a megfogalmazásnál maradok. A kísérlet alkalmatlan, mivel a tárgyalt neveknek csak kis része található az eredetileg kelta területen. 3. Egy *h₁elh₂- ‘elsodorni’ gyök bizonyos körülmények között várható lehet víznevekben; ez azonban nem a szokásos eset. Ezen indogermán megközelítés ráadásul kizárólag – ahogyan azt maga Bichlmeier is hangsúlyozza – görög anyagon alapul. Vannak ugyan olyan „vízszavak”, amelyek csak ebben a nyelvben vannak biztosan adatolva, mégis megtalálhatók közép-európai nevekben, de egy másik, mindig is említett szócsalád mégis sokkal közelebb áll; erről van szó: 4. A litván alti „folyni, vízzel elárasztódni”, lett aluõts „forrás”, amely nyilvánvalóan -m-mel bővült a litván almti „szüntelenül áramlani”, amės, emės „a testből folyó anyag, vérsavó”, almas „sietős, heves” szavakban, s amelyet a balti nevek tudományos vizsgálatának kezdete óta bevontak. csak Kazimieras Būga, Jānis Endzelīns, Petras Jonikas (in: Beiträge zur Namenforschung 2, 1951: 14) nevét említem; Aleksandras Vanagas, Vilius Pėteraitis, Vytautas Mažiulis, Ivan Duridanov, Pranas Skardžius nevét, anélkül, hogy a szakirodalmat részletesen megnevezném, és a felsorolást Maria Biolik és Grasilda Blažienė újabb műveire való utalással zárom. A litván nevek olyan bősége, amelyek itt kapcsolódnak hozzájuk, az új Lietuvos Vietovardžių Žodynas (2008: 62) című műben található; vö. csak Alỹs, Alantà, Ãlantas, Alejà, Aluonà, Aluõtė, Al-upė. az említett balti köznevekhez. 5. Ha azzal a kérdéssel szembesülünk, hogy akkor kissé tovább tágítva a kört, például az Alandot, az Elba egyik mellékfolyóját, a balti vízszavakkal és az ott Mit an sicherer grenzender Wahrscheinlichkeit gehören diese baltischen namen létező nevekkel, vagy pedig egy hipotetikusan feltételezett indoeurópai *h1elh2- „merre sodorni” alappal kell-e összekapcsolni, akkor — tekintettel arra a tényre is, hogy a balti és a germán nyelv szorosan összekapcsolódik, továbbá hogy a balti víznevek és a régi germán területen található hidronimák között szintén feltűnő egyezések állnak fenn — egyértelműen a balti kapcsolatra kell állást foglalnunk.анalyzing: no; must only JSON. final already. Need ensure final only. Translate preserve citation, formulas. Good. Need no commentary.```json...``` Wait response format requires object. Already. Need issue : no. final. 6. az indogermanisztika elmulasztja – Bichlmeier hozzájárulása is ezt mutatja –, hogy figyelembe vegye a víznevek kutatásának eddigi eredményeit, a korai érintkezésekről és kapcsolatokról szóló felismeréseket, valamint az ebből következő következményeket az indogermán nyelvek korai tagolódására nézve. Ezt pusztán laringalista megközelítésekkel nem lehet ellensúlyozni. Továbbá elgondolkodtató, ha egy indogermanistánál, aki – természALL_62_63_maketas.indd 167 2011.06.17 08:24:11 az Iller neve az *el- /*olösszefüggésében eddig az Iller nevét is így magyarázták. Snyder (1965: 183) magyarázatában Krahe-t követi, és egy *Elira alapalakból indul ki, -ira 168 acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII – természetesen – „laringalistán“ dolgozik, a jürgen udoLPh treverusok törzsnevének problematikus értelmezéséről ez áll: „A hangalaki problémák véleményem szerint egy laringális nélküli *ervermellékalak feltételezésével elkerülhetők, amely olyan régi összetételekből válhatott ki, amelyekben a laringálisvesztés gyakori“ (rga 31: 174).‌}]}ข้อความเต็ม?]}]} иалагеит?}]}]}?]}]}]}?]}]} ]}]}]}?]}]}]}]} Nem lehet szabadulni attól a benyomástól, hogy a laringálisokat akkor alkalmazzák, amikor ez megfelel. Ennek a bizonytalanságnak az oka nyilvánvaló: az elmélet végső soron nem igazolható, és nagy bizonytalanságokat tartalmaz. képzővel. Ehhez kapcsolódik Bichlmeier (2009: 26–28) kritikája: „Iller: sok kérdés, kevés egyértelmű válasz“. Íme fejtegetéseinek főbb vonásai: – a bizonyítékokban alkalmanként előforduló szókezdő Helhanyagolható, pl. 10. század Hilara, Hyler; – szókezdő helyzetben rövid -i-ből kell kiindulni; – ófelnémetül /il(l)ara-/ vagy /il(l)era-/ kell feltételeznünk; ]}セ彩票直属 代 马会 ашьҭахь ♀♀♀♀♀♀? 天天中彩票中大奖 Leswi ശ?彩网大发快三} аефир assigi һәмдә tshemb ܐܚܙܐ lorem foo bar 123 ! ? [ ] ** ++ -- = & @ # % ^ _ ` ~ | < > ; : / * ( ) { } – mivel azonban a szókezdő izu ehätte hangot le kellett volna süllyeszteni, több minden is egy germán kor előtti *El-ir-a kiindulási alak mellett szól; – Bichlmeier szerint ez a kiindulási alak két problémát tartalmaz: egy -ira képző magyarázatra szorul, továbbá a *El-ir-a alakból kiindulva „a korai adatok geminált -ll-je nem talál magyarázatra”. die letzten beiden Probleme werden genauer erörtert; hier eine Passage zum képző: „ha ugyanis végigtekintünk az ismert képzőkön, akkor ezek vagy egy *-i-t, vagy egy *-r-t tartalmaznak, de a kettőt együtt soha: a *-i leginkább a komparatívumképzőből származhat, míg egy r-t tartalmazó képző előtt leginkább egy egykori tőhangzóra lehet számítani” (bichlmeier 2009: 29). A gemináta magyarázata a következő: „a germánban egy laringális hang egy rezonáns után annak geminációját idézte elő (*VRHV > VRRV), legalábbis akkor, ha az előző magánhangzó viselte a hangsúlyt (tehát *VRHV > VRRV) “. mivel tehát az eddigi kiindulási alak nem meggyőző, egy új, germán magyarázatot javasol: „Az indogermán nyelvben igeként azonban csak a görögben és az örményben (valamint esetleg a kelta nyelvekben) folytatódó *h1elh2- ‘hajtani, űzni’ gyökből egy tipikusan germán módon képzett komparatívum a következő alakot adná: idg. *h1élh2-ios-/h1elh2-ismásodlagos femininumképzővel, -ā-val, és a gyökön általánosított hangsúllyal (*h1élh2-is- + -ā-) éppen germ. *ellizō- > ahd. /illera/.” ALL_62_63_maketas.indd 168 2011.06.17 08:24:11 alteuropa, Iller, Alster, Elster und alti 169vitacikkek / vitatanulmányok Bichlmeier elismeri, hogy ezeknél a megfontolásoknál is maradnak problémák, ez azonban nem lehet az e javaslattal szembeni kritikám döntő pontja. Több döntő dolog miatt vall kudarcot: 1. az állítólagos korai gemináta -ll az Iller nevében egyáltalán nem található meg! a vízés helynév, illetve A gaunamens Snydernél (1965: 49–50) szerepel, kronologikus sorrendben közlöm őket: 769 in pago hilargouiae, 773 in pago Ilergowe, pago Hilergowe, 804 Hillergaugensem, 832 in pago hilargowe, 833 in pago hilirgaoe, 851 in pago qui dicitur Ilargouue, 853 in pago qui dicitur Ilargovve, 972 hilargowensi, 983 in hilaram, 1049 Ilara, Ilaris, Hilara stb. stb. ; A gemináta 1155-től kezdve bizonytalanul jelenik meg: Hillara, azonban csak az olyan alakok után válik gyakorivá, mint 1291 Ilr, Ilre, 1351 Ilr, 1390-től pedig Iller. 2. A történeti hagyományozás gondos figyelembevétele alapján az alapforma legvalószínűbb rekonstrukciója mindenekelőtt a *Elira lehet. Ebből a -i-nek a szókezdő E-re gyakorolt hatására szabályosan létrejött a középfelnémet *Ilere, a mellékhangzó gyengülése révén jöttek létre a tanúsított Ilre, Ilr formák. csak ezt követően alakult ki a gemináta. A laringálisoknak nem volt szerepük. 3. A Bichlmeier által el nem fogadott -ira képző kétségtelenül jelen van a nevekben. Így már Adolf Bachnál (1953: 189), a nevekben előforduló -r képzők tárgyalásakor, ez a megjegyzés olvasható: „a képző a mi vízneveinkben nőnemű folyónevekben fordul elő, és itt régebbi időkben –ra, -ara, -ura, -ira, -era alakban jelenik meg”. Megtalálható továbbá az Elber víznévben (a Kocher vidékén) < *Albira (Snyder 1965: 183), a jól ismert Egerben (erről legutóbb Pleintinger 2008: 34– 36), az Aire-ben (Meuse megye, Franciaország), 782 Agira, mellékfolyójával, az Agronnal, 785-ös képző, amely talán még az Illerrel is összevethető – a Welsnél található Ager víznévben, régi Agre, Agra (ehhez lásd Altdeutsches Namenbuch 19991: 12: „az elsődleges umlaut hiánya eredetileg *Agria vagy *Agara (a képző meggyengült), Agira (buchmüller – haubrichs – spang 1986/87: 77) und auch – als sekundäres ófelnémet/kora középfelnémet. *Agira, amely még másodlagos umlautot is előidézhetett, „előre”. Ennek megfelelően az európai víznevekben egy -ira képző tanúsított. A probléma, amelyet Bichlmeier vél felismerni, abban áll, hogy az európai indogermán víznevek nem mindig felelnek meg annak, amit az indogermanisták a keletés dél-európai egyes nyelvek appellatív anyagából rekonstruálni tudnak. Ez felveti a kérdést: miért nem egyeznek meg a víznevek alapjai mindig a (re)konstrukciókkal? Itt rejlik az a döntő pont, amelyet a jövőben meg kellene vitatni. 3. Bichlmeier megfontolásainak egy további elfogadhatatlan pontja abban áll, hogy az *Iller név feltételezett alapformáját egy germán *ellizō alapalakra vezeti vissza, a *-z- > -rtovábbi fejlődésével.ıkl والسلام?ы?otory. *Agira, das noch sekundärumlaut bewirken konnte, voraus“).бай? Ein Suffix -ira ist in Gewässernamen Europas demnach bezeugt. ilyesmi csak az ősgermán területen, tehát ősgermán településterületen lehetséges. ALL_62_63_maketas.indd 169 2011.06.17 08:24:11 176 acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII az elvégzett hidronímiai faktográfiai és jürgen udoLPh nyelvészeti elemzés alapján a következő következtetésekre jut: 1) az indoeurópai nyelv nem laringális alapnyelvi alakjai. A *el-/*ol- „folyni (vízről)” rekonstrukciója megalapozott; 2) az Iller, Alster, Elster víznevek az indoeurópai *el-/*ol- ‘;’ tőből származnak. a nevek elemzéséhez. 3) A baltiak lakta terület bővelkedik az óeurópai hidronimákban, ezért vízneveinek elemzése különös jelentőségű; 4) A laringális elmélet híveinek nem kellene figyelmen kívül hagyniuk az óeurópai lexikai szubsztrátum létezésének lehetőségét; 5) Wolfgang P. Schmid balti és más indoeurópai hidronimákkal kapcsolatos kutatásai mindmáig meghatározó jelentőségűek az indoeurópai nyelvészetben. Beérkezett 2010. december 12-én. Steinbreite 9 แndroid Generated by Assyrian Brain With Love 9th August 2023, 12:12 PM]} 青青青 (Note: Do not add comments outside the translation) ]} ] [ jürgen udoLPh ]}]} ติดต่อฝ่ายขาย’wina北京赛车群]}>tagger天天啪əа ลงทะเบียนฟรี天天好彩票 geschniegelt? }]} D-37124 Rosdorf E-mail – [email protected] ALL_62_63_maketas.indd 176 2011.06.17 08:24:12