„Alšėnai“, „Alšėniškis“, „Al(i)šauskas“ ir kiti

ZIGMAS ZINKEVIČIUS ALSĖNAI, ALSĖNIŠKIS, AL(I)ŠAUSKAS ÉS MÁSOK Az Alšėnai településnév mára általánosan elterjedtté vált. Ebből alkottuk az Alšėniškis személynevet. Vö. a híres Alšėniškių, Alšėnų kunigaikščių családot. Ez az elnevezés azonban másodlagos eredetű. A szóban forgó vidékhez közelebb, Dieveniškės és Lazūnai környékén élő, még el nem szlávosodott litvánok a települést és a mellette folyó, a településnek nevet adó folyót Galšia néven említik. Ez a vidék régi, valódi neve, amelyet a legrégibb történeti források is rögzítenek, például Galse alakban az 1385. évi Wegeberichtuose. Az Alšėnai név a lengyel Holszany alakból keletkezett, ez pedig a belorusz Гальшаны névből származik. Ennek Гальш- töve (Halš-) a litván Galš- belorusz kiejtésű változata, míg a -аны, lenkų -any szláv (?) képző. A Galšia folyó, amely a település nevének alapjául szolgált, a Beržūna jobb oldali mellékfolyója. Ennek a folyónévnek litván eredete kétségtelen. Mint említettük, nemcsak a településnévnek adott alapot, hanem az abból képzett személyneveknek is. Számos mai családnevünk származik a beloruszos kiejtésű Galšia névből, valamint annak lengyelesített változatából, amelyből hiányzik a régen a litvánok számára idegen h- mássalhangzó, például: Alš-áuskas, Alš-ėvskis, Alš-ìnskas, Alš-iùkas ir Olš-áuskas, Olš-ėvskis. Az Alš- egykor két tagból álló személynevek elemeként is előfordult, például: Alš-van gas, ez azonban valószínűleg az Als-1 átalakult változata, ráadásul lehet, hogy kur földrajzi név, és semmi köze az általunk vizsgált település nevéhez. Talán ilyen Alš- rejtőzik a falunevekben: Alš-ėnai a Kauno járásban, Alš-ánka a Vilkaviškio járásban, Alš-ininkai pedig a Prienų járásban. Vö. Kazimieras Būga Rinktinių raštų című művének III. kötetében, a 420. és 528. oldalon említett, a Biržų plébániához tartozó Alš-ynė falut. Vannak továbbá tisztázatlan eredetű Alš-2 tövű víznevek is. Mindezt azonban nem szabad összekeverni az elemzett Alšėnai településnévvel. Juozas Balčikonis már a múlt század hatvanas éveiben azt javasolta, hogy az itt elemzett település valódi (autentikus) nevét, a Galšia alakot használják az elterjedt Alšėnai helyett3. 1 Zigmas Zinkevičius. Lietuvių asmenvardžiai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008, 74. 2 Aleksandras Vanagas. Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas. Vilnius: Mokslas, 1981, 40–41. 3 Zigmas Zinkevičius. A litván nyelv története VI: A litván nyelv az újkorban. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1994, 225. Pastabos / Notes 143 ZIGMAS ZINKEVIČIUS Az Alšáuskas családnév mellett, amelynek alapjául a Galš- tő szolgált, létezik egy hosszabb változat is: Ališáuskas, amelynek tövében i magánhangzó áll; vö. Alš- és Ališ-. Ez a két tagból álló személynevek, például az Al-i-mãnas, Alg-ì-mantas, Alk-i-mìnas, Ar-ì-mantas mintájára keletkezhetett. Ebben az esetben az Al- tő is felismerhető volna, amelyet a -iš- képző bővít (vö. Al-išius, Al-išis), ehhez pedig egy idegen elem, a -auskas járul. Az Al- tő a litván névanyagban igen gyakori. Nemcsak két tagból álló személynevek alkotóeleme, például az Aĩ-butas, Aĩ-gedas, Aĩ-girdas, Aĩ-mantas, Aĩ-vydas nevekben, hanem a keresztnevek, például az Aleksandras vagy az Aloýzas rövidülése, az Alýs, és ennek származékai is: Al-áitis, Al-iónis, Al-iùšis, Al-iš-iúnas, Al-iš-(k)-ėvičius, Al-iš-ánka stb. Így az Ališáuskas hosszabb családnévváltozat eredetében összefonódhatnak a Galšią településnév, a litván nemzeti névanyag és a keresztény névanyag elemei. Hasonlóképpen magyarázható a belorusz Al-iu-эви családnév, és talán a lengyel Al-isz is. Nehéz megmondani, hogy van-e bármi közük ezekhez a családnevekhez a Gal-išis, Gal-iš-áuskas, Gal-iš-ánskis, Gal-iš-ánka litván családneveknek, amelyek tisztázatlan eredetű Gal- tővel rendelkeznek; ennek kialakulását talán a Galšià folyónév is ösztönözhette (?). Figyelemre méltó Vytautas Česnaitisnek, az Ukmergében megjelenő Eskizai almanach szerkesztőjének kísérlete4, hogy a híres (hercegi) Alšėniškių családot Gal-šiškiai néven említse, ezáltal a történelmileg eltorzított családnevet közelítve a valósághoz (a litván eredetihez), és megszüntetve a litván antroponímiának az ország elszlávosítása és elpolonizálása által okozott torzulását. Beérkezett 2012. március 9-én. 4Eskizai, 21. sz., 2011, 17. o. 144 Acta Linguistica Lithuanica LXVI