Neapibrėžtą ypatybės kiekį žymintys būdvardžiai: priešdėlio „po-“ vedinių daryba

126 acta Linguistica Lithuanica LXVIII esMiniai ŽodŽiai: pamatinis žodis, darybos reikšmė, neapibrėžtas ypatybės kiekis, priešA névszói származékok, a melléknevek képzése. kulcsszavak: alapszó, szóképzési jelentés, a sajátosság meghatározatlan mértéke, prefixumos származékok, melléknévképzés. aureLija taMuLionienė Mykolo romerio universitetas A kutatás irányai: lexikológia, morfológia. A MEGHATÁROZATLAN TULAJDONSÁGMENNYISÉGET JELÖLŐ MELLÉKNEVEK: Az előtagos származékok képzése. A tanulmány annotációja a meghatározatlan tulajdonságmennyiséget jelölő melléknevek, azaz az előtagos származékok képzését elemzi. A adjectives denoting an indefinite amount of peculiarity: formation of derivatives with the suffix pomunka tárgyát a meghatározatlan tulajdonságmennyiséget jelölő melléknevek képezik, amelyek a Litván nyelv akadémiai elektronikus szótárában (LkŽe) szerepelnek. A tanulmányban az egész anyag képzéstípusok és altípusok szerint kerül csoportosításra. A tanulmány egyes részei azt mutatják be, milyen alapszavakból képezték a vizsgált mellékneveket, és elemzik mindegyikük képzési jelentését. annotáció the article analyses the formation of adjectives denoting an indefinite amount of peculiarity, i.e. the derivatives with the suffix po-. the research object is the adjectives denoting an indefinite amount of peculiarity, which are listed in the academic electronic „dictionary of the Lithuanian Language“ (LkŽ). the article groups the overall material by formation types and sub-types. individual parts of the article specify the base words from which the adjectives under analysis are formed and analyse the derivational meaning of each of them. neapibrėžtą ypatybės kiekį žymintys būdvardžiai: priešdėlio povedinių daryba 127tanulmányok / articles Bevezetés A meghatározatlan, általában nem teljes mértékű tulajdonságmennyiséget a litván nyelvben különféle előés utótagok hozzáadásával fejezik ki (pl.: apýdailis, baltókas, pógražis, pagražùs, pãgražokas, žasvas stb.). A tanulmány a tulajdonság meghatározatlan mértékét jelölő melléknevek, pontosabban az előtagos származékok képzését elemzi, amelyek a Litván nyelv akadémiai szótárának elektronikus változatában (a továbbiakban – LkŽe) találhatók. A tanulmányban meghatározott tulajdonságmennyiségnek az alapszó jelentését tekintjük. Itt a szubjektum vagy az objektum egészének és részének (meghatározatlan mennyiségének) kifejezéséről van szó. amikor az objektum mennyisége ismeretlen vagy lényegtelen, bartinės lietuvių kalbos žodyne veiksmažodžio apibrėžti antra reikšmė pateikiama tokia: „parodyti dalyko ar reiškinio ribas“. neapibrėžtas kiekis įprastas gramatikoje, vagyis meghatározatlan, a meghatározatlan mennyiség genitivusát használják. A tanulmányban a meghatározatlan terminust kizárólag a tulajdonság mértékének meghatározatlanságára használjuk; a meghatározottsággal / meghatározatlansággal kapcsolatos, a melléknevekre jellemző egyéb kategóriákról (szemantikai vagy grammatikai kategóriákról, például a meghatározottsághoz kapcsolódó melléknévi névmási alakokról (lásd: DLKG) a tulajdonság meghatározatlan mértékét jelölő melléknevekről a nyelvészeti szakirodalomban nagyon keveset írtak; eddig külön egyáltalán nem 1996: 174–177)) čia nekalbama1 . vizsgálták őket (lásd Tamulionienė 2010, 2011)2. A cikkben elemzett melléknevek csak egy részét képezik az ugyanahhoz a képzési kategóriához tartozó összes származékszónak. Az ilyen melléknevek a litván nyelvben más képző affixumokkal is létrejönnek. Előtagokkal: ap- (apdailỹs : dailùs), apy- (apýdailis : dailùs), apie- (apetirščias : tištas), ato- (atóretis : rẽtas), pa- (pagra žùs : gražùs), pra- (pražãlias : žãlias), pri- (pršlubas : šlùbas), prie- (prežalias : žãlias), pro- (próskersas : 2 skesas), są- (spilkas : plkas), képzőkkel: -okas (gražókas: gražùs), -svas (žasvas : žãlias), -vas (pašvas : 2 pálšas), -avotas (×paikavótas : pakas), több képző affixummal: prieelőtaggal és -(i)okas képzővel (prekurčiokas : kučias), praelőtaggal és -ilis képzővel (prašivilis : šrvas), paelőtaggal és -otas képzővel (pagirtótas : grtas) stb. 1 A nem meghatározott mértékű tulajdonságot jelölő melléknevek meghatározásai változatosak. Ezeket a szavakat erősítő fokú mellékneveknek (skardžius 1934: 134), közelségi jelentést jelölő mellékneveknek (skardžius 1934: 456), hasonlósági jelentéssel rendelkező mellékneveknek (otrębski 1956: 332–336), a tulajdonság erősítését, valamint mennyiséget jelölő mellékneveknek (dLkg 1996: 191–238), valamint deminutívumoknak (a deminutívumokéhoz közeli képzési jelentés) (ambrazas 2011: 56) stb. nevezik. 2 A köznyelvi melléknevek képzését részletesen adelė Valeckienė írta le (dLkg 1996: 191–238). Itt a mellékneveket már nem a képző affixumok, ahogyan azt eddig tették (Pranas skardžius, janis otrębski és mások), hanem a képzési jelentések alapján osztályozzák. A nyelvésznő a származékos melléknevek 6 kategóriáját különítette el: 1) a tulajdonság erősítését, valamint mennyiséget jelölő melléknevek; 2) belső tulajdonságot jelölő melléknevek; 3) külső tulajdonságot jelölő melléknevek; 4) hasonló, valamint jellegzetes tulajdonságot jelölő melléknevek; 5) megkülönböztető fajtajelölő melléknevek; 6) eredményes tulajdonságot jelölő melléknevek (lásd dLkg 1996: 191–238; Lkg i: 550−601). A melléknevek képzésének történetét a legősibb időktől napjainkig Saulius Ambrazas dolgozta fel (Ambrazas 2008: 2011). 128 acta aureLija taMuLionienė Linguistica Lithuanica LXVIII ELŐKÉPZŐS SZÁRMAZÉKOK A LkŽe-ben összesen 214, a tulajdonság meghatározatlan mennyiségét jelölő, előtaggal képzett származékszó található. A jelen tanulmányban vizsgált, előtaggal képzett származékszavak mind ugyanahhoz a képzéstípushoz tartoznak3. A vizsgált szavak mind olyan származékok, amelyek mind formailag, mind szemantikailag az alapszóra támaszkodnak. minden származék „kettős szerkezetű – van képzési alapja és formánsa” (urbutis 2009: 212). a származék egy bizonyos dolgot vagy jelenséget nem tarpininkas yra pamatinis žodis (ambrazas 1993: 8). közvetlenül, hanem közvetítőn, az adott nyelv egy másik szaván vagy több szaván keresztül jelöl. miután megállapítják az alapszót és a képzőeszközt, a tanulmány további részében a képzés jelentését elemzik. ez „a szó képzési formájából, másképpen mondva – a származék szerkezeti elemeiből és azok viszonyából következő jelentés” (urbutis 2009: 173). más nyelvészek ezt a származék strukturális dalimi, tam tikra jos modifikacija, papildymu“ (gudavičius 1994: 11). skiriama individuali, atskiram dariniui būdinga darybos reikšmė, ir grupinė, būdinga visai dajelentésének nevezik (Paulauskienė 2006: 22). A darybos reikšmės fogalmának leírásakor Aloyzas Gudavičius azt „a lexikai jelentés alkotóelemeként” tartja számon. A cikk a szó szemantikai struktúrája, pontosabban az alapszó lexikai jelentése és a képzési formáns közötti viszony alapján meghatározza minden egyes származékszó egyedi képzési jelentését, valamint az altípus és a típus közös képzési jelentését, mivel a képzési jelentéssel „nemcsak az egyes származékszavak, hanem csoportjaik és osztályaik – a képzési típusok és kategóriák – is rendelkeznek”. A képzési kategória olyan származékszavak osztálya, amely közös képzési jelentéssel és sajátos képzési affixumokkal rendelkezik” (Ambrazas 1993: 10; vö. Urbutis 2009: 329). Aszerint, hogy az alapszóhoz kapcsolódó prefixum megváltoztatja-e az alapszó végződését, két képzési altípust különböztetünk meg: póbrangis (: brangùs) és póbrangus (: brangùs). Az LkŽe anyaga alapján e cikk első részében 166, a póbrangis altípusba tartozó melléknévi származékszó, az ugyanebbe az altípusba sorolt 7 főnév és egy igenévi származék képzését és képzési jelentését elemezzük. A cikk második részében ugyanezen szempontok szerint írjuk le a póbrangus altípusba tartozó 40 melléknévi származékszót. 1 . A póbrangis altípus (: brangùs) 1 .1 . Alapszavak Az LkŽe-ben 174, határozatlan tulajdonságmennyiséget jelölő, ehhez az altípushoz tartozó melléknév található, amelynek megkülönböztető sajátsága, hogy az előtagnak a szóhoz való hozzáillesztése együtt jár a végződés megváltozásával. Az alapszó végződése -is-re változik, pl.: póbaltis (: báltas), póvėlis (: vėlùs), egy szóé pedig -ys-re, pl.: pobrauzgỹs (: bráuzga). 3 A szóalkotási típus „három fő szóalkotási jegyet foglal magában: 1) a szóalkotási jelentést [...] 2) az alapszó (szóalkotási alap) lexikai-grammatikai jellegét és 3) a szóalkotási formánst” (urbutis 2009: 293–294). neapibrėžtą ypatybės kiekį žymintys būdvardžiai: priešdėlio povedinių daryba 129cikkek / articles Az e részben vizsgált valamennyi melléknév az alapszó szófaja szerint melléknévi, főnévi és igenévi származékokra osztható. Az alapszó végződése szerint a melléknévi származékok (166 szó) két csoportra oszthatók: a -(i)as végződésű alapszavakkal rendelkezőkre ((a); 95 szó) és olyan melléknevekre, amelyek alapszavai az -us végződéssel végződnek ((b); 71 szó). (a) -(i)as végződésű képzett szavak: póankštis (: añkštas), 2 póaukštis (: 2 áukštas), póbaltis (: báltas), póbasis (: bãsas), póbėris (: bras), póblogis (: blõgas), póbukis (: 3 bùkas), pódidokis (: didókas)4, pódievo tis (: giẽdras), póglioris (: glióras), pógreitis (: gretas), (: dievótas), pódykis (: 1 dỹkas), pódrėgnis (: drgnas), pódrungnis (: druñgnas), pódrūtis (: drtas), pógeltis (: 3 getas), pógeltonis (: geltónas), pógeris (: 1 gẽras), pó gied ris pógrynis (: grýnas), póilgis (: 1 l- (: las vas), pólengvis (: leñgvas), ×pólentis (: ×leñtas), gas), 2 pójaunis (: 1 jáunas), pójuodis (: júodas), pókarštis (: kárštas), pókeistis (: kestas), pókietis (: ketas), póklienis (: klenas), pókreivis (: krevas), ×pókūdis (: ×k das), pókurčis (: kučias), pókurtis (: kučias), pókvailis (: kvalas), pólaibis (: láibas), 2 pólaisvis pólėdnus (: ldnas), pó lėtis (: ltas), pó liesis (: lesas), póliūdnis (: lidnas), pómažis (: 1 mãžas), pómėlynis (: m lynas), pómenkis (: meñkas), póminkštis (: mnkštas), pómitris (: mtras), pónaujis (: naũjas), pónedoris (: nedõras), pónėkis (: 3 nkas), pópaikšis (: pakšas), pópalaidis (: paláidas), pópiktis (: 1 pk tas), pópilkis (: plkas), pópilnis (: 1 plnas), póplikis (: plkas), pópliuškis (: pliùškas), póplonis (: 2 plónas), póprastis (: prãstas), 2 pórainis (: 2 ráinas), póraišis (: ráišas), póraudis (: raũdas), póraudonis (: 1 raudónas), póresvis (: rẽsvas), póretis (: rẽtas), pórudis (: rùdas), 2 pó sau sis (: 2 saũsas), pósenis (: sẽnas), pósiauris (: 1 siaũras), pósilpnis (: nas), pó skys tis (: skýstas), póskriauznis (: skriaũznas), ×póskrumnis (: ×skrunas), póstipris (: stpras), póstoris (: stóras), póstriukis (: 2 striùkas), pósveikis (: 1 svekas), pósipšaltis (: šáltas), póšiltis (: 2 šitas), póširmis (: šrmas), póšiurkštis (: šiukštas), póšlapis (: šlãpias), póšveplis (: švẽplas), pótekinis (: 1 tẽkinas), 2 pótyris (: týras), pótirštis (: tištas), pótrumpis (: 2 trupas), pótuštis (: tùščias), pótvirtis (: tvrtas), póvienodis (: vienódas), póvilgšnis (: vlgšnas), póžalis (: žãlias), 2 póžemis (: žẽmas), póžydris (: žýd ras), póžilis (: 1 žlas), póžioplis (: žiõplas), póžvairis (: žvaras). (b) -us végződésű képzett szavak: póankstis (: ankstùs), póaštris (: aštrùs), póbaisis (: baisùs), póbaugis (: baugùs), póbjauris (: bjaurùs), póbrangis (: brangùs), póbudris (: budrùs), pódukslis (: dukslùs), 2 pógarsis (: garsùs), pógausis (: gausùs), pógilis (: gilùs), pógražis (: gražùs), póįvairis (: įvairùs), pókartis (: kartùs), pókimis (: kimùs), póklaikis (: klaikùs), 2 pólaiškis (: laiškùs), pólaukstis (: laukstùs), 2 pólygis (: 1 lýgus), pólomis (: lomùs), pómaršis (: maršùs), pómulkis (: 5 mùl kus), pónašis (: našùs), pópigis (: pigùs), póplatis (: platùs), póplepis (: plepùs), pó plokštis (: plokštùs), pópuikis (: puikùs), pórambis (: rambùs), póramis (: ramùs), 2 pórūgš tis (: rūgštùs), pórupis (: rupùs), pórūstis (: rūstùs), pósaldis (: saldùs), póskaudis 4 a pódidokis képzett szó alapszavának meghatározásáról bővebben lásd a 2.1. alfejezetet. 130 acta aureLija taMuLionienė Linguistica Lithuanica LXVIII (: skau dùs), ×póskūpis (: ×skūpùs), 2 póslėnis (: slėnùs), póslidis (: slidùs), 2 póslydis (: sly dùs / slidùs), pósmagis (: smagùs), pósmailis (: smailùs), pósmulkis (: smùlkus), 2 pó snūdis (: snūdùs), pósraunis (: sraunùs), póstambis (: stambùs), póstatis (: statùs), pósunkis (: sunkùs), pósūris (: sūrùs), póšykštis (: šykštùs), póšiurpis (: šiurpùs), póšvie sis (: šviesùs), pótaikis (: taikùs), pótampris (: tamprùs), pótamsis (: tamsùs), pótankis (: 2 tánkus), póteisis (: teisùs), 2 pótykis (: tykùs), 2 pótylis (: tylùs), 2 pótingis (: tingùs), pótižis (: tižùs), 2 pótolis (: tolùs), pótrankis (: trankùs), 2 pótroškis (: troškùs), póūmis (: ūmùs), 2 póveikis (: véikus), póvėlis (: vėlùs), póvėsis (: vėsùs), póverksnis (: verksnùs), póverksmis (: verksnùs), 2 póžiaudris (: žiaudrùs), póžvalis (: žvalùs). Atsižvelgiant į pamatinio žodžio galūnę, daiktavardžių vedinius (7 žodžius) galima suskirstyti į tris grupes: iš daiktavardžių, turinčių galūnę -a, sudarytus vedinius ((c); 3 žodžiai), iš daiktavardžių, turinčių galūnę -as, sudarytus vedinius ((d); 3 žodžiai) ir galūnę -ys turinčių daiktavardžių vediniai ((e); 1 žodis). (c) pobrauzgỹs (: bráuzga), póraganis (: rãgana), pótumpis (: 2 tùmpa). (d) pómukšis (: mùkšas), póvargšis (: vagšas), póvilkis (: vikas). (e) pótinginis (: 2 tinginỹs). atskirai reikėtų aptarti kelių daiktavardžių vedinių pamatinių žodžių nustatymą. atrodytų, kad galimi du šių vedinių pamatiniai žodžiai, pavyzdžiui: vedinys póravedinių ir galimų ganis gali būti padarytas iš daiktavardžių rãgana arba ragãnius, póvargšis iš vagšas arba vagšis, póvilkis iš vikas arba vlkė, pótumpis iš tùmpa arba tùmpis. išanalizavus pamatinių žodžių reikšmes, paaiškėjo, iš kurio žodžio vedinys išvestas, pvz.: póraganis ʽkiek raganiškasʼ, rãganiškas ʽbūdingas, priklausantis raganaiʼ (ne ʽ...ar raganiuiʼ). taigi akivaizdu, kad daryba remiasi įprastesniu žodžiu (ragãnius pats yra padarytas iš žodžio rãgana ir turi papildomą semą – ʽvyrasʼ, kuri visai nesvarbi, darant būdvardį póraganis). Ugyanígy lehetne magyarázni más származékszavak alapszavainak kiválasztását is. Állítható, hogy alapszavaknak a morfológiailag egyszerűbb szavak tekinthetők: ragana, tumpa, vargšas, vilkas . Egy másik kétséges lehetséges alapszó kiválasztásában segített a LkŽe-ben rögzített használati terület meghatározása. A pótinginis származékszó, amelyet a LkŽe Radviliškis és Kelmė járásaiban rögzítettek, a tinginus5 melléknévből vagy a tinginỹs főnévből származhatott. Az elsőt Molėtai és Utena járásaiból jegyezték fel, a másodikat pedig egész Litvániában rögzítik. A szó használatának gyakorisága alapján feltételezhető, hogy a pótinginis származékszó a tinginỹs főnévből származik . Egyetlen, a cselekvő igeragozás múlt idejű egyszeri alakú melléknévi igenevéből képzett származékszót találtak (f), amely a hímnemű egyes szám alanyesetének rövidebb tőváltozatából képződött (a többi esetben további -usképzővel bővül). (f) pópasiutis (: pasiùtęs). 5 LkŽe hangsúlyozatlan. neapibrėžtą ypatybės kiekį žymintys būdvardžiai: priešdėlio povedinių daryba 131 A vizsgált altípus képződményei a nyelvjárásokban változatokat mutatnak6. Ezekre fonetikai (1 eset) és morfológiai változatosság (8 eset) jellemző. A fonetikai változatosság egyik példája, a keletkezési mássalhangzók, az n és az m változása (h), šaknyje turintis balsių i ir y skirtybių (g), perimtų iš atitinkamų pamatinio žodžio variantų, pvz.: slydùs ʽžr. slid󰅧sʼ = slidùs. kitam pavyzdžiui būdingas morfologinės abból ered, hogy a póverksnis (: verksnùs) melléknévi képződményt a veksmas főnév másodlagos (analógiás) hatás érte, amelynek következtében létrejött a póverksmis forma ʽlásd. poverksnisʼ. Mindkét melléknév jelentése az LkŽe-ben nem különbözik: a póverksmis képződmény magyarázatakor a póverksnis képződményre utalnak. Leginkább olyan, azonos lexikai jelentésű, de eltérően hangsúlyozott alakokat találtak, lūnių -is ir -ys galūnių variantų ((i); 7 atvejai). (g) póslidis (: slidùs) ėr. − 2 póslydis (: slydùs . žr. slidùs) užv. (h) póverksnis (: verksnùs) jnšk, Ps − póverksmis (: verksnùs) srv. mint a ga- (i) pójuodis gd, slm − pojuodỹs jn; 2 pósausis erž, ėr, grš, ktk, slm, srv, Vn, Žr − posausỹs Žr; ×póskūpis ds − poskūpỹs Šll; póstoris ėr, rs, sb, sld, trs − postorỹs grg; pósūris dr, j, rm, sb − posūrỹs kv, jn; póšviesis bŽ506, rm − pošviesỹs tl; pótumpis M.unt − potumpỹs Tv7 . 6 A nyelvészeti terminusok szótárában a változatot „ugyanazon nyelvi egység eltéréseként nevezik. [...] a változatoknak általában azonos a funkciójuk, és csak kifejezésükben különböznek, ezért gyakran azt mondják, hogy ezek ugyanazon különálló nyelvi egység különböző megvalósulásai“ (gaivenis, keinys 1990: 225). Kazimieras Župerka is egyetért a változatok ilyen értelmezésével. Három változattípust különböztet meg: (ypač fonetiniai ir darybiniai) yra artimi bendrašakniams leksiniams bei darybiniams sinonimams, tačiau dauguma skiriasi stilistiniais atspalviais bei vartojimo sferomis. taigi variantai yra būdingi visiems kalbos lygmenims (Župerka 1997: 28). kalbininkas juozas Pikčilingis (1988: 46) variantu vadina „to paties žodžio, formos ar sintaksinės konstrukcijos kitą pavidalą.“ rita Miliūnaitė monografijoje „dabartinės lietuvių kalbos vartosenos variantai“ skiria keturis atraminius varijavimo klasifikacijos taškus: leksinį, gramatinį, garsinį ir grafinį varijavimą (Miliūnaitė 2009: 164–177). rašydama apie darybinius sinonimus jolanta Vaskelienė nurodo, kad „žodžio variantai – tai jo atmainos, besiskiriančios neesminiais fonetiniais, morfologiniais požymiais, kurie nekeičia reikšmės“ (2000: 13). fonetikai, szóképzési és hangsúlybeli változatokat. A szóváltozatok 7. csoportjába tartozó (i) változatok használati területe az LkŽe illusztrációs anyaga alapján azt mutatja, hogy az -is végződésű származékokat a szótár főként a felső-ausztaiból (keleti és nyugati) és az alsó-ausztaiból (déli és északi) származó nyelvjárásokból jegyezte fel. Ezeket a mellékneveket Panevėžys járásban, Ėriškisben rögzítik: − 2 pósausis, póstoris, Ramygala nyelvjárásában − pósūris, póšviesis; Kėdainys járásban, Surviliškisben: 2 pósausis, Truskava nyelvjárásában − póstoris; Kupiškis járásban, Salamestisben − pójuodis, Subačiusban − pósūris, póstoris; Utena járásban, Kuktiškėsben − 2 pósausis, Saldutiškisben − póstoris; Telšiai járásban, Žarėnai településen − 2 pósausis, Gadūnava településen − pójuodis; Jurbarkas járásban, Eržvilkasban − 2 pósausis; galūnės -ys vediniai LkŽe fiksuojami tik žemaičių tarmės pietų ir šiaurės patarmėse. tokių vedinių LkŽe užrašyta telšių r.: telšiuose pošviesỹs, Varniuose pobrauzgỹs, Žarėnuose posausỹs; Šilalės r.: Šilalėje Kretingos r. Darbėnuose − pósūris; Raseiniuose − póstoris; Šakių r. Griškabūdyje − 2 pósausis; Šilutės r. Vainute − 2 pósausis; Zarasų r. Dusetose − ×póskūpis. Galūnės -is vediniai fiksuojami ir A. Juškos (pósūris), J. Barono (póšviesis), M. Untulio (pótumpis). poskūpỹs, Kvėdarnoje posūrỹs; Klaipėdos r. Gargžduose postorỹs; Plungės körzet: tveruose potumpỹs. E végződés két származéka, a pojuodỹs és a posūrỹs, az LkŽe-ben Kazimieras Jaunius írásaiból van feljegyezve. Az LkŽe-ben közölt anyag nem mutatja a származékok tényleges elterjedési területét. Egy szó hiányozhat a szótárból, de ez nem jelenti azt, hogy az adott területen nem is használják, ezért a tanulmányban elemzett, a származékok földrajzi elterjedésére vonatkozó adatokat hozzávetőlegesként kell értékelni. A tanulmányban a származékok mellett azok a helységek szerepelnek, ahol- 132 acta Linguistica Lithuanica LXVIII nemcsak a származékok, hanem alapszavaik is aureLija taMuLionienė változatosságot mutatnak. Leginkább morfológiai változatokat találtak (34 eset), az alapszavakra a fonetikai változatosság csaknem egyáltalán nem jellemző (1 eset). A morfológiai változatok elemzése során kiderült, hogy egyes esetekben a vizsgált altípus melléknevei olyan alapszóból képződnek, amelynek végződése -us (jóllehet létezik -as végződésű változat is), pl.: póbjauris: bjaurùs (2 bjaũras), más esetekben viszont fordítva – a melléknevek olyan alapszóból képződnek, amelynek végződése -as (jóllehet létezik -us végződésű változat is), pl.: pólaibis: láibas (laibus). Az alapszavak változatainak leírásakor e szavak használati területét kizárólag az LkŽe adatai alapján elemezték. Gyakran nem egyszerű megállapítani, hogy az alapszó melyik szóváltozatból származik. Alapszónak azt a szót tekintjük, amelynek földrajzi elterjedése közel áll a származékszó földrajzi elterjedéséhez. Vannak olyan szavak, amelyeknek mindkét változatát ugyanazokban a nyelvjárásokban rögzítik, mint a származékaikat; ilyenkor azt vizsgálják, hogy melyik alapszó van földrajzilag közelebb ahhoz a helyhez, ahol a származékszót feljegyezték. ha a származékszót csak nyelvjárásokban rögzítik, egyik változata pedig csak írott forrásokban fordul elő, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy a származékszó a nyelvjárásokban használt változatból származik. Előfordulnak olyan esetek, amikor a származékszót csak írott forrásokból jegyezték fel, változatait pedig nyelvjárásokból rögzítik. ekkor azt vizsgálják, hogy mely írott forrásokból jegyezték fel a szót, vagyis ki a szerző, és honnan származik. az alábbi kritériumok alapján az -as végződés változatából képzett származékok ((j); 18 eset), az -us végződés változatából képzett származékok ((k); 16 eset) különülnek el. Azok a helyek, ahol mind a származékokat, mind az alapul szolgáló szavaikat feljegyezték, a szövegben alá vannak húzva. (g) az -as végződés változatából képzett származékok: póankštis skr (añkštas arm, dkš, yl − 1 ankštùs rm); pódrėgnis rm (drgnas dkš, kv, Plt, rdm, slnt – drėgnùs Vvr); pódrungnis Všk (druñgnas alvt, ds, Lkv, up, Vb – drungnùs Ldk, skdt); pókurtis krs (kučias arm, brt, dkš, drsk, ds, dv, jrb, grz, kt, Lbv, Ml, Mrj, Plv, Pmp, Pnd, rod, sln, Šr, Žln − 2 kutas yl, kv, rsn − kurtùs (tik smn, Šd – laibus (tik raštuose)); pólaisvis Vdžg (lasvas als, btr, klvr, Plk – laisvus (tik raštuose)); pólengvis erž (leñgvas raštuose)); pólaibis sb (láibas ad, aps, asv, brs, ds, kbr, ktk, Pc, Pn, Prng, sb, skr, alk, brb, dkš, ds, gs, jnš, jnšk, kal, Ml, Mrj, Mžk, Pc, Plt, Plv, Prng, Ps, Pš, rm, sdk, Šts, Vb, Vlk, Zt – lengvùs ad, brs brž, ėr, jnš, krg, krš, nmk, Pkl, Plm, rd, rdn, sg, Vdžg); pólentis kb, sb (×leñtas ad, an, dl, ktk, Ldk, Pnmr, svn, Švnč, tr, Vb − ×lentùs bsg, Pc, rm, Šmn); pómitris Šts (mtras krok, snt, Vlkv − mitrùs ds, grž, krg, Vlk, Lp, Mrs, Mrj, Mžk, Prn, sd, skd, Škn); póskriauznis trgn (skriaũznas klt, ktk, Lkm, Mlt, Plš, sld, Švnč, trgn – skriauznùs Mžk, skd, slnt, Šv, Vkš); póstipris ktk, sld, Všv (stpras adm, alks, aln, antr, antz, bt, dgč, dgl, dgp, dkk, ds, ėr, imb, grd, jd, jrb, km, kp, krns, krs, krš, ktk, kzr, jie fiksuojami LkŽe. Vietovių sutrumpinimai atitinka LkŽe teikiamus sutrumpinimus. aprašant tarmes (tik raštuose)); póskrumnis nmk (×skrunas jrb, Vl, Vv − ×skrumnùs brs, jdr, krs, remiamasi alekso girdenio ir Zigmo Zinkevičiaus tarmių klasifikacija Lietuvių kalbos atlase (Lka i; žml. nr.1). neapibrėžtą ypatybės kiekį žymintys būdvardžiai: priešdėlio povedinių daryba 133straipsniai / cikkek Lel, Lkv, Ln, Lpl, Mlt, Mžš, Pb, Pnd, Pnm, Ps, rdn, sb, sdk, slk, skdt, slm, sml, snt, sug, strn, trgn, tršk, Vl, Vn, Vžns, Žl, Žln − erős antr, aps, bsg, btrm, dbč, dgp, dkk, dkš, ds, dv, yl, ėr, jdr, jrb, jz, gd, gršl, grz, kal, kb, klt, krč, krkl, krš, krž, kzr, kž, Lnkv, Lz, Lž, Ml, Mlk, Mšg, Mšk, nč, nt, ob, Pkr, Plng, Plšk, Plt, Pn, Pst, rm, rod, rsn, sk, skrb, slnt, str, Švnč, upn, upt, ut, tl, trk, trs, Vdk, Vrn, Vvr, Žeml, Žl, Žsl, Pgg); enyhén érdes ds, rm (3 šiukštas ds, dv, kvr, Ml − érdes aln, eiš, ėr, kai, kb, klt, klvr, krs, Pls, Pmp, PnmŽ, Prng, Pt, sk, skrb, slm, Vdn, Vdžg – érdesebb Psn); enyhén selypítő rm (švẽplas alz, bgt, dkš, drsk, ds, dsn, gdr, jnk, krn, Lkm – selypítő (csak írásban)); enyhén tiszta (csak írásban) (týras akm, brž, bs, dgp, gršl, Plng, Prn, sln – tiszta grd, gdr, Pč, Pl, smn, svn, sz); enyhén üres (csak írásban) (tùščias al, bsg, čk, drsk, eiš, yl, gršl, grv, jnšM, jrb, Lš, klm, klt, klvk, km, kpč, krš, kv, Mšk, Mrj, nv, Pč, Pln, Plv, Pv, rdn, rod, skdv, skr, smn, srj, Škt, Šll, Šmk, tl, trg, trk, Vdk, Vlkv, Všr, Žgč, Žl – üres krg); enyhén hosszúkás krkl (vlgšnas Lkv, Plt, slnt, Vkš – hosszúkás gd, grg, kl, kv, Žr); póžvairis ėr (žvaras brž, btrm, dglš, dkš, drsk, ds, grv, jrb, jsv, kli, klp, klt, Lkš, Lp, ob, Pl, Pls, Plšk, Prng, rmš, skp, slk, smln, svn, Šd, Šlvn, trak, trg, Vlk, Vv, Žl – žvairùs jnš, kair, kpč, Lnkv, Lp, Lš, Pšl, rk, sur). (h) -us végződésváltozatából képzett származékok: póankstis slm (añkstas dglš, dkš, ds, grž, Prng, skr – ankstùs ig, klp, Lnkv, Pls); póbjauris rm (bjaurùs alk, dkš, ėr, grg, gs, Lkš, Lž, Mrj, Pn, rm, sdk, Vv − 2 Pg, Ps, Psn, rk, slm, užp, Vb, Zr, Žg – dùkslas (tik bjaũras bjaũras Lkm, Ppr, slk, Vln); póbudris jd (budrùs btg, dkš, dov, kp, nmn, skr, Švnč, Zp – budras (tik raštuose)); pódukslis Pnd (dukslùs apt, bsg, čk, Lnkv, raštuose)); pólomis jd (lomùs Pš, Šl, Vb − 4 lõmas Paį); póplokštis (tik raštuose) (plokštùs (tik raštuose) − 3 plókštas kv – plókščias Šlč, Šts); 2 pórūgštis upt (rūgštùs dgč, ėr, jnš, krš, Lš, Mrj, Mžš, ob, Pb, rdm, skp, smn, Šauk, Vdžg – rgštas bt, end, imb, jnšk, krš, Lk, Lkv, Lz, Ms, Mžš, nmč, Pgg, Pvn, rdn, Šts, Šv, užv, Vn); ×póskūpis ds, Šll (×skūpùs akm, an, brt, grk, jrb, jž, kp, klk, krsn, krš, kt, kv, Mrs, ob, Pnd, Ppl, Pšl, Šl, ut, trgn, Vj, Vs, Žg, Žml − ×skūpas als, arm, erž, gr, grg, Pls, sd, slnt, tl, Žr); 2 póslėnis rm (slėnùs brž, ds, krs, krš, Ln, Mžš, rd, sdb, Vlž − 2 slnas rd); pósmailis (csak írásos forrásokban; J. Elison írásaiban jegyezték fel, aki Kupiškis környékéről származik) (smailùs akm, als, (sūrùs db, dr, grv, grž, klt, ktk, Lt, Pšl, rmč, Šl, ut, Žg – sras dglš, eig, yl, jnš, jrb, kal, klp, krš, nv, Ms, Plš, Plt, rd, rdn, sd, skdv, slnt, Šv, tl, trk, Vdžg, Vrn, Všv, Žln – smalas dbk, ds, Lp, Lt, Mrk, Ppr, rmš); pósūris dr, kv, sb end, erž, Vdžg (tamprùs jrb, jnš, grd, kl, krp, Ms, Pln, Plv, Ppr, skdv, skr, sl, Šmk, Varn, grd, gršl, Lkv, Pj, rdn, Šv, Vn); póšykštis ds, slm (šykštùs alz ,jnšk, jž, klk, km, kri, Lnkv, Mžk, ob, on, Pnd, Ps, rmš, slč, slm, smn, Šd, Škn, Vad, Vb, Vgr, Žml – šýkštas dov, jn, krs, kv, Ms, Pmp, Prk, sb, skrb, slnt, tlž, Vb, Žml); pótampris Všv, Vd, Vdk, Vdžg – tapras (tik raštuose)); 2 pótykis slm, trgn (tykùs ad, an, dglš, drsk, dv, igl, yl, Lb, klt, kp, kpr, Lnk, Lš, Mlk, Mrj, Mžš, nm, Pč, Prng, Pv, rk, slm, sln, smal, srj, sug, stak, svn, Švnč, užp, trg, trgn, tv, Vrn, Vs, Žln – 134 aureLija taMuLionienė acta Linguistica Lithuanica LXVIII tỹkas dg, dv, grdm, klp, krg, Mrj, Plng, Prk, Pst, rg, rod, rsn, sd, Šv, tlž, Vlk, Vrnv); póvėlis užv (vėlùs dkš, erž, jz, ob, Zp − 2 vlas klt, Pb, rtn, slm, smal, sas (csak írásos Vgr); 2 póvėsis (tik raštuose) (vėsùs dg, dkk, drsk, eig, end, grk, klt, krš, Lp, Lš, Ml, Mlk, Mš, nm, Plv, Prn, Pšš, rdn, Mš, svn, Šlu, Šts, trkn, tvr, Vd, Žml2 − vėforrásokban)); póžiaudris (csak írásos forrásokban; Laurynas Ivinskis írásaiban jegyezték fel, aki Užventis környékéről származik) (žiaudrùs rt, sd, Šts, užv, Varn, Vkš, Všv – žiaũdras Lkv). Az LkŽe nyelvjárási anyagából (egyes esetekben írott forrásokból is) látható, hogy a (j) csoport -as végződésű változatainak képzett alakjait minden aukštaitis és žemaitis nyelvjárásban feljegyezték, míg az -us végződésű változatok inkább az északi és déli žemaitis nyelvjárásokra jellemzők. A végződésváltozatok másik csoportjának (k) -us végződésű képzett alakjai az aukštaitis és žemaitis alnyelvjárásokban fordulnak elő, míg az -as végződésű változatok a keleti és nyugati aukštaitis alnyelvjárásokban. A póbrangis altípus mellékneveinek többsége kétszótagú melléknevekből képzett, néhány pedig többszótagú (származékos) melléknevekből, pl.: pógeltonis (: geltónas : getas), pómėlynis (: mlynas : mlas), pónedoris (: nedõras : dõras), póraudonis (: 1 raudónas : raũdas). 1.2. A képzés jelentése A cikkben vizsgált valamennyi származék egy bizonyos mennyiségét jelenti annak a tulajdonságnak, amelyet az alapszó fejez ki, csak e tulajdonság árnyalata különbözik8. A póbrangis altípus általános képzési jelentése a következőképpen határozható meg: ʽolyan, amely rendelkezik az alapszóval megnevezett tulajdonság valamennyi mennyiségévelʼ. annak megállapítása érdekében, hogy e sakyti nagrinėjamo potipio būdvardžiai, analizuotos visų vedinių individualios jelentésnek hány és milyen árnyalata lehet a képzési jelentéseknek. Azt vizsgáltuk, hogyan határozza meg az LkŽe a származék lexikai jelentését. nag8 A poelőtagú „mellékneveket főként a közeli jelentés jelölésére használják” (Skardžius 1934: 456). az ilyen melléknevek „ugyanazon tulajdonság eltérő fokát, általában gyengébb fokát” jelentik (Ambraška és mtsai. 1946: 173–174). Jano Otrębski „A litván nyelv grammatikájában (Gramatyka języka litewskiego)” a poelőtagú polaisvis, porūgštis származékokat hasonlósági jelentésűként tartja számon (Otrębski 1956: 332–336). Adelė Valeckienė „A mai litván irodalmi nyelv mellékneveinek fokozatai és jelentéseik” című tanulmányában azt állítja, hogy e prefixum származékai „általában nem teljesen teljes mennyiségét jelentik a tulajdonságnak” (Valeckienė 1961: 49). „Die Präfixadjektive bezeichnen ebenfalls eine nicht ganz vollständige Ausprägung der durch das Grundwort ausgedrückten Eigenschaft [...]. In den ostoberlitauischen Dialekten [...] bezeichnen sie hier eine sehr geringe Ausprägung der durch das Grundwort ausgedrückten Eigenschaft, die sich mit den Wörtern truputį, dar truputį ‚ein wenig, noch ein wenig‘ ausdrücken lässt“ (Lkg i 588). In der Lietuvių kalbos morfologija von Evalda Jakaitienė, Adelė Laigonaitė und Aldona Paulauskienė wird unter den Präfixen, die eine geringere Intensität bezeichnen, auch pogenannt (jakaitienė 1976: 263–265). In Aldona Paulauskienės Lietuvių kalbos morfologijos apybraiža gelten die Ableitungen mit dem Präfix poals Adjektive, die eine geringere Intensität bezeichnen (Paulauskienė 1983: 69–79; 100–103). „Adjektive mit dem Präfix po- [...] bezeichnen eine nicht ganz vollständige Ausprägung der durch das Grundwort ausgedrückten Eigenschaft. [...] bestimmte Präfixadjektive bezeichnen eine etwas zu große, die Norm überschreitende Ausprägung der durch das Grundwort ausgedrückten Eigenschaft [...]. Präfixadjektive bezeichnen ebenfalls eine etwas noch fehlende Ausprägung der Eigenschaft“ (dLkg 1996: 225). Nach Ambrazas sind diese Präfixadjektive ihrer Bedeutung nach den Diminutiven nahe (ambrazas 2011: 56). neapibrėžtą ypatybės kiekį žymintys būdvardžiai: priešdėlio povedinių daryba 141cikk / articles a végződésváltozatok csoportjai (d) A -us végződésű származékok a felsőés alsó-litván nyelvjárásokban fordulnak elő, míg az -as végződés változatai csak a felső-litván nyelvjárás keleti és déli felső-litván alnyelvjárásaiban. két származékot − pórūgštas és pósūdrus − ugyanazokon a helyeken jegyeztek fel, ahol az alapjául szolgáló szavaikat is rögzítették. A póbrangus altípus mellékneveinek többsége kétszótagú, néhány pedig többszótagú (származék) melléknevekből keletkezett, pl.: pókalnotas (: kálnotas: kálnas), póvelniškas (: vélniškas: vélnias), póvyriškas (: výriškas: výras). 2.2. A képzés jelentése Az ebben az alfejezetben elemzett valamennyi származék a tulajdonság meghatározatlan mértékét jelöli, csak e tulajdonság árnyalata különbözik. A póbrangus altípus általános képzési jelentése a következőképpen adható meg: ʽolyan, amely az alapszó által kifejezett tulajdonsággal bizonyos mértékben rendelkezikʼ. Az egyedi képzési jelentések elemzésekor azt vizsgálták, hogyan határozza meg az LkŽe a származék lexikai jelentését. Egyes származékok jelentését a truputį határozószóval adják meg ( trupùtį ʽ valamennyi, egy kevés ʼ (LkŽe)), mások – a gana határozószóval (ganà ʽ 2. meglehetősen ʼ (LkŽe)). az egyedi képzési jelentések alapján minden melléknevet több csoportra osztottak: a tövéül szolgáló szóval kifejezett tulajdonság közepes mértékét jelölő melléknevekre; e csoport képzési jelentése így határozható meg: ʽolyan, amely meglehetősen...ʼ ((a); 26 szó); valamint a tövéül szolgáló szóval kifejezett tulajdonság közepesnél kisebb mértékét jelölő melléknevekre; e csoport képzési jelentése így határozható meg: ʽolyan, amely kissé...ʼ ((b) 9 szó). vannak a tulajdonság valamivel nagyobb mértékét jelölő képzett szavak is ((c); 3 szó). A kontextustól függően két képzett szó két képzési jelentéssel bírhat: a tulajdonság közepes mértékével, illetve a tövéül szolgáló szóban kifejezettnél valamivel nagyobb mértékével. mindkét képzési jelentés meghatározható így: ʽolyan, amely meglehetősen...ʼ és ʽolyan, amely kissé túl...ʼ (d). (a) ʽtoks, kuris gana...ʼ: póbrangus gd ʽžr. pobrangisʼ = póbrangis ʽgana brangus, apybrangisʼ, pódailus dr ʽgana dailusʼ, póilgas Lz ʽžr. poilgis 1ʼ = póilgis ʽ1. apyilgisʼ, pódidelis gršl, Vdk, Žlb ʽ1. žr. podidis 1ʼ ʽ2. žr. podidis 3ʼ ʽ3. gana gaususʼ = pódidis ʽ1. gana didelis, apydidis, didokasʼ, pógeras als ʽžr. pogerisʼ = pógeris ʽ1. apygeris, meglehetősen kellemes, nem dühösʼ ʽ2. meglehetősen megfelelő, kielégítő, nem egészen rosszʼ, pójaunas Lz ʽlásd 2 pojaunis 1ʼ = 2 pójaunis ʽ1. meglehetősen fiatal, félig fiatalʼ, pókalnotas Lk ʽmeglehetősen hegyvidékesʼ, pókarštas Šts ʽlásd pokarštisʼ = pókarštis ʽfélig melegʼ, pókarštokas Šts ʽmeglehetősen forró, temperamentumos, szenvedélyesʼ, pópalaikis hat ʽnem nagyon megfelelő, gyenge, félig megfelelőʼ, póretokas (csak írásban) ʽporetisʼ, pókeistas klvrŽ, Šts lásd. pokeistisʼ = pókeistis ʽfélig változóʼ, póresvas als = poresvis ʽlásd poretis 1ʼ = póretis ʽ1. félig ritka, nem sűrűʼ, pórūgštas als, LzP, Šts ʽlásd. 2 porūgštisʼ = 2 pórūgštis ʽsavanykásʼ, pórūgštokas Lp ʽlásd 2 porūgštisʼ = 2 pórūgštis ʽsavanykásʼ, pósaldus als ʽlásd posaldisʼ = pósaldis ʽfélig édesʼ, pósiaurokas Lp ʽfélig keskeny, keskenyesʼ, póskystokas Lp ʽelég hígʼ, pósūdrus ds ʽfélig vastag, vastagocskaʼ, póstangus als ʽelég vastag, erősʼ, póšilsvas (tik raš- 142 aureLija taMuLionienė acta Linguistica Lithuanica LXVIII tuose) ʽfélig melegʼ, póšiltas Plt ʽlásd pošiltisʼ = póšiltis ʽfélig meleg, melegesʼ, pótamsokas (tik raštuose) ʽfélig sötétʼ, póvėsus dr ʽlásd 2 povėsisʼ = 2 póvėsis ʽelég hűvös, hűvöskeʼ, póvidutinis (tik raštuose) ʽlásd pavidutinisʼ = pavidutnis ʽközepeskeʼ, póvyriškas (tik se) ʽgana vyriškasʼ. (b) ʽtoks, kuris truputį ...ʼ: raštuopóbugštus (tik raštuose) ʽgyávácska, félőskeʼ, pódrungnas Plt ʽlásd podrungnisʼ = pódrungnis ʽfélig langyosʼ, pókreivas Lp ʽlásd pokreivisʼ = pókreivis ʽferdécskeʼ, popilkas nč ʽlásd. popilkisʼ = pópilkis ʽkissé szürke, szürkés, szürkécskeʼ, póplikas Šts ʽlásd. poplikis 2ʼ = póplikis ʽ2. enyhén meztelen, félig meztelenʼ, pósukrus up ʽenyhén savanyúʼ, póšiltokas Lp ʽkissé meleg, langyocskaʼ, póšykštas (csak írásban) ʽlásd. pošykštis 1ʼ = póšykštis ʽ1. enyhén fukarʼ, póvelniškas (csak írástuose) ʽžr. povelnisʼ = póvelnis ʽtruputį velniškasʼ. (c) ʽtoks, kuris kiek per...ʼ: póankštokas arm ʽžr. poankštisʼ = póankštis ʽkiek per ankštas, apyankštisʼ, pómažokas arm ʽlásd. pomažis 1ʼ = pómažis ʽ1. šiek tiek per mažas, gana mažasʼ, pótrumpokas Lp, Lš, srj ʽkiek per trumpasʼ. (d) ʽtoks, kuris gana...ʼ ir ʽtoks, kuris kiek per...ʼ: pódidis als, gd, krž, rs, sdk, Vdk ʽ1. gana didelis, vidutiniškai didelis, ganėtinai didelisʼ ʽ2. šiek tiek per didelisʼ ʽ3. paūgėjęs, jau nebe mažasʼ ʽ4. gana stiprusʼ, pódidokas Pgg, rud = pódidis ʽ1. gana didelis, vidutiniškai didelis, ganėtinai didelisʼ ʽ2. kissé túl nagyʼ ʽ3. megnőtt, már nem kicsiʼ ʽ4. elég erősʼ. amint látható, a vizsgált altípus valamennyi származéka a tulajdonság kisebb vagy nagyobb mértékét jelöli (ritka esetekben két (a tulajdonság kisebb és nagyobb mértékét jelölő) képzési jelentéssel rendelkeznek a felső-aukštaitis dialektusokban reikšmes). Mažesnį ypatybės kiekį, nei pasakyta pamatiniu žodžiu, apibūdina dauguma būdvardžių (88 %), mažiau − žyminčių didesnį ypatybės kiekį (9 %) ir kelias darybos reikšmes turinčių žodžių (3 %). tas mažesnis ypatybės kiekis gali būti skirtingas. daugiausia rasta vidutinį pamatiniu žodžiu pasakytos ypatybės kiekį žyminčių vedinių (62 %). Žyminčių mažiau nei vidutinį pamatiniu žodžiu pasakytos ypatybės kiekio reikšmę būdvardžių aptikta mažiau (26 %)14 . 14 dauguma mažesnį ypatybės kiekį žyminčių būdvardžių (88 %) užrašyti šiaurės žemaičių patarmėje. Vidutinį ypatybės kiekį žymintys būdvardžiai užrašyti šiaurės žemaičių patarmėje (49 %), pietų ir rytų (egyenként 9 %). A közepesnél kisebb tulajdonságmértéket jelölő melléknevek az északi žemaitis, a déli aukštaitis és a keleti aukštaitis altájszólásokban fordulnak elő (egyenként 7 %). A tulajdonság nagyobb mértékét jelölő melléknevek (9 %) az LkŽe-ben csak az aukštaitis nyelvjárásból, a déli aukštaitis altájszólásból (6 %) és a keleti aukštaitis altájszólásból (3 %) vannak adatolva. A két képzési jelentéssel rendelkező származékok (3 %) a nyugati és a déli aukštaitis altájszólásokban fordulnak elő (egyenként 1,5 %). Összefoglalva az LkŽe-ben adatolt vizsgált származékok képzési jelentéseinek megoszlását, meg kell állapítani, hogy a tulajdonság kisebb mértékének jelentése inkább a žemaitis nyelvjárásra jellemző; A tulajdonság nagyobb mértékének jelentése csak a felső-aukštaitis nyelvjárás alköznyelveiben rögzíthető. neapibrėžtą ypatybės kiekį žymintys būdvardžiai: priešdėlio povedinių daryba 143straipsniai / cikkek 3. KÖVETKEZTETÉSEK Valamennyi vizsgált melléknév előképzős származék, igei melléknevekből (98%), ritkábban más szófajokból (2%) képzett. A két azonos jelentésű affixummal alkotott származékok előképzős származékok. A tőszóhoz kapcsolódó előképző kissé gyengíti a tőszó -ok toldalékkal kifejezett tulajdonságát. A képzés nagrinėjami žodžiai priklauso tai pačiai darybos kategorijai, bendra kategorijos jelentése a következőképpen határozható meg: ʽolyan, amely a tőszóval kifejezett tulajdonság meghatározatlan mértékét jelöliʼ. Mindkét képzési altípus származékai a tulajdonság mértékének foka szerint különülnek el: az egyik csoport a tőszóban kifejezettnél valamivel kisebb, a másik pedig valamivel nagyobb mértékű tulajdonságot jelöl. Valamennyi származékra jellemző, hogy az alapszó által megnevezettnél kisebb mértékű tulajdonságot jelöl (91%). A tulajdonság kisebb mértékének különböző árnyalatai vannak. A prefixummal képzett származékok képzési jelentéseinek arányát az 1. táblázat mutatja be. 1. TÁBLÁZAT. A tulajdonság meghatározatlan mértékét jelölő prefixummal képzett származékok képzési jelentéseinek aránya: típus, altípus A tulajdonság kisebb képzési jelentés mértéke; nagyobb: két mértéke Közepes – ál az kevesebb átlagosntömeg PO- (214 szó) póbrangis (174 szó) 70 % 20 % 2 % 3 % 5 % póbrangus (40 szó) 62 % 26 % –9 % 3 % Irodalom és források ambraška jurgis, Žiugžda juozas 1946: Lietuvių kalbos gramatika 1. stuttgarte. ambrazas saulius 1993: Daiktavardžių darybos raida 1. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. ambrazas sau li us 2008: Lietuvių kalbos būdvardžių darybos tyrimai. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 2. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 99–127. Ambrazas Saulius 2011: A melléknevek képzésének fejlődése. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. A mai litván nyelv szótára: elektronikus változat, főszerkesztő: Stasys Keinys. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2011. Online hozzáférés: http://dz.lki.lt. DLKG − A mai litván nyelv grammatikája. Második, javított kiadás. Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1996. 144 Acta Linguistica Lithuanica LXVIII Gaivenis Kazimieras, Keinys Stasys 1990: aureLija taMuLionienė Nyelvészeti szakkifejezések szótára. kaunas: Šviesa. gudavičius aloyzas 1994: Lexikai szemantika (Egységek . Kapcsolatok . Struktúrák). Šiauliai: Šiauliai Pedagógiai Intézet. jakaitienė evalda, Laigonaitė adelė, Paulauskienė aldona 1976: Litván kalbos morfologija. Vilnius: Mokslas. Lka i − Lietuvių kalbos atlasas 1: Leksika. ats. red. kazys Morkūnas. Vilnius: Mokslas, 1977. Lkg i − Litván nyelvtan 1. Vilnius: Mintis, 1965. LkŽe – Litván nyelvi szótár (i–xx, 1941–2002): elektronikus változat. szerkesztőbizottság: gertrūda naktinienė (főszerkesztő), jonas Paulauskas, ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2005. Online elérhető: www.lkz.lt. Miliūnaitė rita 2009: A mai litván nyelvhasználat változatai. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. otrębski jan 1956: A litván nyelv grammatikája 3. warzszawa: Pastwowe wydawnictwo naukowe. Paulauskienė aldona 1983: A litván nyelv morfológiájának vázlata. kaunas: Šviesa. Paulauskienė aldona 2006: A litván nyelv morfológiájának alapjai. Kaunas: Technologija. Pikčilingis Juozas 1988: Szinonímia. A nyelvi alakzatok: választható kurzus a XI. osztály számára. Kaunas: Šviesa. Skardžius Pranas 1934: A litván nyelv szóképzése. Vilnius: Litván Tudományos Akadémia, Litván Nyelvi Intézet. Stundžia Bonifacas 1995: A litván köznyelv hangsúlyozási rendszere. Vilnius: Petro ofsetas. Tamulionienė Aurelija 2010: Nem teljesen teljes tulajdonságmennyiséget jelölő melléknevek (a paaukštys típus). – Acta Linguistica Lithuanica 62–63, tamulionienė aurelija 2011: retas nepilną ypatybės kiekį žyminčių būdvardžių darybos tipas: PÃjuodis ir Pasasis. – Lietuvių kalba. Prieiga internete: 82–96. http://www. lietuviukalba.lt/index.php?id=181 Urbutis Vincas 2009: A szóképzés elmélete. . Második kiadás. Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet. Valeckienė Adelė 1961: A mai litván irodalmi nyelv mellékneveinek fokozatai és jelentéseik. – Lietuvių kalbotyros klausimai 4, 49. Vaskelienė Jolanta 2000: Szóképzési szinonimák. Šiauliai: Šiauliai Egyetem. Župerka Kazimieras 1997: Stilisztika: tankönyv. Šiauliai: Šiauliai Egyetem. neapibrėžtą ypatybės kiekį žymintys būdvardžiai: priešdėlio povedinių daryba 145cikkek / articles adjectives denoting an indefinite amount of peculiarity: formation of derivatives with the suffix posuMMary the article analyses the formation of adjectives denoting an indefinite amount of peculiarity, i.e. the derivatives with the suffix po-. the research object is the adjectives denoting an indefinite amount of peculiarity, which are listed in the academic electronic „dictionary of the Lithuanian Language“ (LkŽ). the article groups the overall material by formation types and sub-types. individual parts of the article specify the base words from which the adjectives under analysis are formed and analyse the derivational meaning of each of them. Beérkezett 2013. március 15-én. aureLija taMuLionienė Mykolo Romerio universitetas Ateities g. 20, LT-08303 Vilnius, Litvánia [email protected]