Kalbos variantiškumas paauglių akimis: lyties kintamasis

DAIVA ALIŪKAITĖ A Vilniusi Egyetem Kaunasi Bölcsészettudományi Kara, Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: geolingvisztika, szociolingvisztika, perceptuális dialektológia, kognitív nyelvészet. A NYELV VÁLTOZATOSSÁGA A TIZENÉVESEK SZEMÉVEL: A NEMI VÁLTOZÓ1 A nyelv változatossága a tizenévesek szemével: a nemi változó Ö S S Z E F O G L A L Ó A tanulmány a Litván nyelv: ideálok, ideológiák és az identitások törésvonalai című tudományos projekt kísérleteinek anyagát elemzi. A tanulmány központi kérdése, hogy a nemi változó jelentős tényező-e, amely megkülönbözteti a fiatalabb generáció litván nyelvi ideáljait. A tudatos és tudattalan attitűdöket vizsgáló kísérletek adatai a nyelvi változatosság értékeivel kapcsolatos további kérdések megvitatását is lehetővé teszik. A Litvánia 7 legnagyobb regionális városa és Vilnius környékén végzett kísérletek anyagának elemzésekor (a résztvevők teljes mintája: 1451 kilencedik és tizedik osztályos tanuló Litvánia 23 iskolájából) kirajzolódnak a nyelvi szülőföld, a nagyvárosi nyelv és a köznyelv képviselőinek szociolingvisztikai portréi. A N N O T Á C I Ó A cikk a „Litván nyelv: eszmények, ideológiák és identitásváltások” kutatási projekt keretében végzett kísérletek anyagát elemzi. A kutatási kérdés az, hogy a nemi változó jelentős tényező-e, amely megkülönbözteti a fiatal generáció litván nyelvi eszményeit. 1 A kutatás a Litván nyelv: eszmények, ideológiák és identitásváltások, 2010–2013 projekt keretében valósult meg (a Litván Nyelvi Intézet kivitelezésében, vezetője Loreta Vaicekauskienė, a Litván Kutatási Tanács támogatásával, szerződésszám: VAT-14/2010). K U L C S S Z A V A K: szociolingvisztika, nemi változó, tudatos attitűdök, nem tudatos attitűdök, szociolingvisztikai portré. K U L C S S Z A V A K: szociolingvisztika, a nemi változó, tudatos attitűdök, tudattalan attitűdök, szociolingvisztikai portré. Straipsniai / Articles 219 DAIVA ALIŪKAITĖ A tudatos és nem tudatos attitűdöket vizsgáló kísérletek kombinálása lehetővé teszi, hogy a nyelvi változatossággal kapcsolatban más értékelési kérdéseket is megvizsgáljunk. A Litvánia hét legnagyobb vidéki városa és Vilnius környékén végzett kísérletek adatainak elemzése (a kísérlet résztvevőinek teljes mintája: 23 litvániai iskola 9. és 10. osztályos tanulói, összesen 1451 fő) lehetővé teszi, hogy felvázoljuk nyelvi szülőföld, a nagyvárosi nyelv és a standard nyelv képviselőinek szociolingvisztikai portréját. 1. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK: A NEMI VÁLTOZÓ A SZOCIOLINGVISZTIKAI PERSPEKTÍVÁBAN Az a szociolingvisztikai perspektíva, amely a társadalmi nemi változót tekinti viszonyítási alapnak, két síkon működik. Az első sík alapvetően a variacionista szociolingvisztika (angolul variationist sociolinguistics), vagy más néven a kvantitatív szociolingvisztika (angolul quantitative sociolinguistics) kutatási hagyományához kapcsolódik (lásd Labov 2004: 6–21). Ezt a paradigmát leggyakrabban William Labov nevéhez kötik. Labov volt az első, aki kifejtette azt az elképzelést, hogy a változatosság a nyelv eredendő jellemzője (lásd Labov 1969: 728). Állítható, hogy éppen ez a kutatói felismerés vált a variacionista szociolingvisztika alapelvévé (vö. Tagliamonte 2012: 2). A variacionista szociolingvisztika legkorábbi munkáiban a nemet már a nyelvi közösségen belüli változatosságot2 meghatározó jelentős tényezőként vették figyelembe. 1958-ban John L. Fisher egy új-angliai (USA) faluban vizsgálta az -in és -ing használatát (vö. fishin’ és fishing)3, és a vizsgált változatokat társadalmilag meghatározott változatoknak (angolul socially conditioned variant), illetve társadalmi-szimbolikus változatoknak (angolul socio-symbolic variants) nevezve megállapította, hogy a lányoknál gyakoribb az -ing változat (a kutatásról és más változók eloszlásáról bővebben lásd Fisher 1964 (11958): 483–489). Fisher kutatása lényegében legitimálta a nemi változó bináris felosztását: a kutató a vizsgálat megtervezésekor tudatosan mindkét nemhez tartozó adatközlőkkel számolt. Ez a stratégia újdonságot jelentett a dialektológiai kutatások hagyományában. Fontos hozzátenni, hogy Fishe 2 Megjegyzendő, hogy e cikkben a nyelvi közösség kategória a speech community, nem pedig a language community fogalmának felel meg. Kizárólag a használati hagyományok miatt nem térünk át a beszéd vagy a beszédközösség kifejezésre (e különbségtételről bővebben lásd Aliūkaitė 2007: 16–18; Vaicekauskienė, Sausverde 2012: 7). 3 A vizsgálati csoportot 24 gyermek alkotta, egyenlő számban fiúk és lányok. Az adatközlők két korcsoportba tartoztak: 3–6 évesek és 7–10 évesek. A vizsgált anyag háromféle nyelvi adatból állt: úgynevezett apercepciós tesztekből (azaz a gyermekek által a kutatók által megadott rövid kezdőmondatok alapján alkotott szövegekből); a formális kérdőívre adott válaszokból (csak az idősebb adatközlőktől); valamint a saját tevékenységükről készített kötetlen interjúkból (néhány idősebb adatközlővel) (Fisher 1964 (11958): 483). 220 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantiškumas paauglių akimis: lyties kintamasis A kutatás dialektológiai alapokból nőtt ki4, és maga a kutató, bemutatva elvégzett munkáját, azt mérlegelte, vajon az ilyen kutatásokat nem lehetne-e összehasonlító ideolektológiának (angolul: comparative ideolectology) tekinteni (Fisher 1964 (¹1958): 487). A kvantitatív szociolingvisztikai kutatási hagyomány szempontjából különösen jelentős, Labov által a New York-iak kiejtéséről készített tanulmányában5 a változók r (magánhangzók után, például: bar) és th (például: thing) eloszlásának elemzése alapján a kutatónak sikerült megmagyaráznia – pontosabban: bizonyítania –, hogy a nyelvi változás szisztematikusan vizsgálható, és a nemet mint jelentős változót is figyelembe veszik. A szabad variánsok (angolul: free variation) valójában fikciók, mivel alapvetően minden változó a társadalmi struktúra egységeihez – társadalmi osztályhoz, foglalkozáshoz, nemhez, életkorhoz stb. – kapcsolható. Labov megmutatta, hogy a nyelvi variáció mintázatai (angolul: patterns of variation) még egy összetett nagyvárosi nyelvi közösségben is meghatározhatók (bővebben lásd Labov 2006 (¹1966): viii, 30–33; Mesthrie 2001: 377–381). Anélkül, hogy részletesebben kitérnénk a variációs szociolingvisztikai hagyomány jelentőségére a szociolingvisztikai kutatások általános fejlődésében, elmondható, hogy e hagyomány legelső képviselői által megfogalmazott bizonyos felismerések a jelen cikkben bemutatandó kutatás szempontjából is fontosak. Fisher és Labov kutatási adatai egyaránt azt mutatják, hogy a lányok (csak Fisher kutatásában) és/vagy a nők kevesebb jelölt változót realizálnak, vagyis nyelvi megnyilvánulásaik közelebb állnak a standardhoz, és rájuk jellemzőbbek a presztízsformák (bővebben lásd Fisher 1964 (¹1958): 484; Labov 1972: 243; Swann 2003: 221–222). A nemet változóként valamilyen módon számításba vevő nagyobb és kisebb szociolingvisztikai tanulmányokból mind az amerikai, mind a kontinentális szociolingvisztikai hagyományban bőségesen találunk (vö. Eckert 1989: 245–267; Cheshire 2002: 423–443; Romaine 2003: 98–118; Tagliamonte 2012: 32–34 és mások). 1990-ben Labov több mint 30 éves kutatói tapasztalatára támaszkodva megfogalmazta azokat az elveket6, amelyek összefoglalják a férfiak és a nők beszédmódja közötti különbségeket- 4 1954–1955-ben John L. Fisher feleségével együtt nyelvi anyagot gyűjtött; ennek átírásakor figyeltek fel a -in és -ing megvalósulására, ami arra ösztönözte a kutatót, hogy kísérleti vizsgálatba kezdjen (lásd Fisher 1964 (¹1958): 483). 5 Érdemes hozzátenni, hogy a variációs vagy kvantitatív szociolingvisztikai kutatások kezdetét leggyakrabban William Labov 1963-ban, Massachusetts állam Martha’s Vineyard szigetén végzett hangváltozási (angolul hangváltozás) kutatásaihoz kötik. A kutató a közvetlen megfigyelés elveit alkalmazva a /ay/ és /aw/ nyelvi változók (angolul nyelvi változó) realizációját vizsgálta. A kvantitatív szociolingvisztika úttörője megjegyezte, hogy a /ay/ és /aw/ fonetikai változatainak gyakoriságát és eloszlását a különböző korú, foglalkozású, etnikai csoportokhoz tartozó személyek körében vizsgálva meg lehet magyarázni a hangváltozást (bővebben lásd Labov 1972: 7–41). A New York-iak kiejtésének vizsgálata azonban természetesen nagyobb hatást gyakorolt e kutatási irány fejlődésére. Hozzá kell tenni, hogy az idézett kiadványban, a Szociolingvisztikai mintázatok (Labov 1972) című műben újranyomtatták az 1963-ban publikált kutatást. 6 I. elv. Stabil szociolingvisztikai rétegződés esetén a férfiak gyakrabban használnak nem standard formákat, mint a nők. Ia elv. Felülről induló változás (angolul: change from above) esetén a nők kezdeményezőbbek a presztízsformák átvételében, mint a férfiak. II. elv. Alulról induló változás (angolul: change from below) esetén a nők többnyire újítók. Straipsniai / Articles 221 DAIVA ALIŪKAITĖ …délek. A nemi változót nem értékelik abszolutizáltan. Hatása a társadalmi hierarchia belső struktúrájában mutatkozik meg, vagyis minden osztályban megfigyelhető, hogy a női nyelvi közösség tagjai törekednek a presztízsnormák követésére, másfelől pedig fogékonyabbak az innovációkra (lásd Labov 1990: 210, 213, 215, idézi Cheshire 2002: 425–426; lásd még Mesthrie 2003: 106–107). Fontos hozzátenni, hogy a variációs szociolingvisztika kutatóinak következtetései az aktív nyelvi tevékenységet foglalják össze. A szociolingvisztikai paradigma második irányzata, amely a nemi változót jelentős tényezőnek tekinti, a nyelvi attitűdök vizsgálatához kapcsolódik. A nyelvi koncepciókat vagy bármely konkrét megnyilvánulási formát mindkét nem képviselői, a vizsgálat résztvevői értékelhetik, így az észlelésben és az értékelésben mutatkozó különbségek a nyelvi közösség tagjainak nemével is összefüggésbe hozhatók. A nyelvi attitűdök vizsgálata kapcsán fontos különbséget tenni a közvetlen (angolul: direct) és a közvetett (angolul: indirect) kutatások között. Az első paradigma kutatásai kérdőíveken alapulnak: a vizsgálat résztvevői a nyelvhasználat, a nyelvek és a nyelvváltozatok értékelésére vonatkozó kérdésekre válaszolnak stb.; a közvetett módszerek elfedik a vizsgálat tárgyát. A módszertani megoldások elrejtik az eredeti célt, ezért a kutatók szerint a közvetett módszerek spontánabb és nyíltabb válaszokat biztosítanak (vö. Obiols 2002: 2). Amint Kathryna Campbell-Kibler megjegyezte, az attitűdkísérletek alapját az ingerek képezik (lásd Campbell-Kibler 2013: 142). Elsőként tehát az 1960-ban Wallace Lambert és csapata által kidolgozott kaukės (angolul: the matched guise technique7) módszert kell megemlíteni (lásd Murray 1998: 75–78)8, amelynek lényege, hogy a nyelvi attitűdök vizsgálatakor nem tárják fel a válaszadók előtt a kutatás valódi célját, így remélve, hogy nem színlelt adatokat kapnak. A kaukės vizsgálat során a résztvevők verbális ingereket hallgatnak, és értékelik a beszélők személyes, társadalmi és egyéb tulajdonságait. Katie Drager (2013), apibendrinusi eksperimentinius metodus sociolingvistikoje, išskyrė kaukės metodą su spontaniškos kalbos stimulais ir tikslingai parengtais stimulais. Ši – spontaniškos kalbos ir parengto stimulo – skirtis yra svarbi ir pristatysimam tyrimui. Taigi kaukės tyrimo esmė yra ta, kad paprastai stimulų garsyne vienas iš kalbėtojų kalba du kartus, vienu atveju neutraliai, kitu atveju atlieka tyrimo organizatorių paskirtąjį kaukės vaidmenį, t. y. realizuoja tiriamąją raišką (tai gali būti tarmiškai ar kaip kitaip žymėtas kalbėjimas). Taip išsiaiškinama, ar kalbėjimo variantas klausytojui-vertintojui tikslina, keičia socialinę kalbėtojo charakteristiką, ar ne. Vadinasi, gauti kalbėtojų įverčiai tampa pagrindu nustatyti atmainos socialinę, kultūrinę vertę. Kaukės metodas yra priskirtinas prie netiesioginių metodologijų. 7 Vö. a kaukės módszeren alapuló kutatást Aurelia Čekuolytė cikke mutatja be, amely azt elemzi, hogyan értékeli a fiatalok az angol szavakat a felnőttek beszédében (Čekuolytė 2010: 323–326). 8 A kutatók hangsúlyozzák, hogy a szóban forgó módszer a nyelvi attitűdök vizsgálatának egyik legelterjedtebb módszere (Clopper 2013: 156). 222 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantiškumas paauglių akimis: lyties kintamasis A nyelvi attitűdök vizsgálata kapcsán nem kevésbé fontos a perceptív dialektológia paradigmája. Dennis R. Preston 1981-ben kidolgozott, illetve összefoglalt módszertani elvei a különböző beszédváltozatok, elsősorban a nyelvjárások észlelésének és értékelésének vizsgálatára (Preston 1989; Preston 1999a: xxiii–xl; Preston 1999b: 359–373; Preston 2002: 57–104) sikeresen alkalmazhatónak bizonyultak az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Japánban, Magyarországon, Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Törökországban és néhány más országban. Preston négy fő összetevőt írt le az ilyen vizsgálatokban: a résztvevőknek térképes feladatot kell végezniük (be kell jelölniük a térképen az általuk ismert vagy elképzelt változatok határait), a változatokat helyességük és vonzerejük szerint rangsorolniuk kell, értékelniük kell a változatok különbözőségét az általuk használt nyelvváltozattól (vagy valamely más összehasonlítási alapként szolgáló változattól), valamint el kell helyezniük a változatokat a térképen (bővebben lásd Preston 1999a: xxxiv–xxxv). Bár a kutatás módszere kapcsolódik Lambert módszeréhez, elsősorban azért, mert a vizsgálatok során leggyakrabban ingereket használnak (ritkábban kell a résztvevőknek saját emlékeikre, képzeteikre stb. hagyatkozniuk), továbbá azért, mert az ilyen vizsgálatok eredményeként – akárcsak a maszk módszer esetében – feltárulnak az egyik vagy másik nyelvváltozattal kapcsolatos attitűdök9, a két módszertan között mégis lényeges különbségek vannak. Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy a perceptív dialektológiai kutatások résztvevői rendszerint tudják, hogy a nyelvet értékelik. Másodsorban, a perceptív dialektológiai kutatások egyes elemei a geolingvisztikai paradigma munkáiban gyökereznek; vö. a térképes feladatot és a változatok különbözőségének megállapítására szolgáló feladatot (lásd Preston 1999: xxv–xxx; Rensink 1999: 3–7; Daan 1999: 9–30; Kremer 1999: 31–36 stb.). Tehát elmondható, hogy a nyelvi attitűdök kutatásának hagyományai alapvetően két elméleti perspektívából bontakoztak ki: a szociálpszichológiából, amelynek vizsgálatai elsősorban a különböző nyelvek értékelésével foglalkoznak10, valamint a perceptív dialektológiából, amelynek képviselői egyetlen nyelv változatosságának értékelését és észlelését vizsgálják. Meg kell jegyezni, hogy mindkét hagyomány munkáiban a nemi változó fontos egysége az elemzési eszköztárnak. Ebben a cikkben éppen ez a második, szociolingvisztikai kutatási megközelítés áll a középpontban: a nyelvi attitűdök változatossággal kapcsolatos elemzése során azt vizsgáljuk, hogy a nemi változó olyan jelentős tényező-e, amely döntően megkülönbözteti a fiatalabb generáció litván nyelvi ideáljait. Az első perspektíva, vagyis a variációs szociolingvisztika nemi változóval kapcsolatos megállapításai csak összehasonlító információként kerülnek be a fő elemzésbe, mivel a bemutatandó kutatás alapját nem az aktív nyelvhasználati tevékenység, hanem az értékelési és észlelési adatok képezik. 9 Ezek az eszmei kapcsolódások teljesen érthetők, hiszen Preston Lambert tanítványa volt (lásd Giles, Billings 2004: 190). 10 Lambert és munkatársai azért alkalmazták a maszk módszerét, hogy felmérjék a kanadai angol és francia anyanyelvűekkel kapcsolatos attitűdöket (bővebben lásd Murray 1998: 74–75). Straipsniai / Articles 223 DAIVA ALIŪKAITĖ 1. ÁBRA. A vizsgálati helyszínek E megfontolás alapját tehát a Litvánia 7 legnagyobb regionális városa környékén, valamint Vilniusban végzett nyelvi attitűdkísérletek adatai képezik. A kísérletek nyelvi anyagát a standard nyelv, Vilnius városi nyelve, Kaunas városi nyelve, valamint a régiók, vagyis nyelvjárásilag jelölt nyelvváltozatok ingerei alkotják. A kísérlet résztvevőinek teljes mintája 23 litvániai iskola 9. és 10. osztályába járó 1451 tanulóból állt (a vizsgálati helyszíneket lásd az 1. ábrán). A kutatást valamennyi helyszínen 2012-ben végezték. 2. MÓDSZERTANI KERET: KÉTIRÁNYÚ KÍSÉRLET A nyelvi attitűdök vizsgálata kétirányú: a tudattalan és a tudatos attitűdöket vizsgálja. Előre le kell szögezni, hogy az attitűdkutatásnak ez a modellje minden esetben sikeresebb annál, mint amikor csupán az attitűdök egyik oldalát próbálják vizsgálni. Kétféle adattal dolgozva nagyobb objektivitás várható 224 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantiškumas paauglių akimis: lyties kintamasis és megbízhatóság. Természetesen el kell ismerni, hogy a metanyelvi diskurzus (és éppen ezt biztosítja a verbalizált attitűdanyag) mindig több kérdést vet fel, mint az elsődleges nyelvi anyag vizsgálata; ebben az esetben azonban célszerű volna kissé parafrazeálni Labovot, aki a nagy nyelvi közösségek variációs modelljeivel szemben egyes elődei részéről megfogalmazott kritikus álláspontot kommentálva azt mondta, hogy ha egyáltalán beszélhetünk modellekről, akkor az „a modell hiányának modellje” (angolul: the complete absence of any pattern), majd hangsúlyozta, hogy a variáció nagyon homályos, nehezen kivehető modelljei is szisztematikusan vizsgálhatók, és társadalmi modellekhez kapcsolhatók (lásd Labov 2006: 24, 30). Tehát a metanyelvi diskurzus, más szóval a szubjektív adatok pontosságáról, illetve tévességéről szólva kétségkívül számíthatunk bizonyos modellek általánosítására. Ebben az esetben ezek bizonyos attitűdvariációs modellek lennének, amelyek feltehetően nem kis mértékben összefüggenek a nyelvi közösség társadalmi, regionális és egyéb szerkezetével, és még valószínűbb, hogy a közösség nyelvi tudatosságát tükrözik. Ezt az álláspontot alapvetően a már elvégzett kutatások megállapításai támasztják alá (vö. Kalėdienė 2010: 86; Kliukienė 2010: 104). 2.1. A tudattalan attitűdök vizsgálati modellje A tudattalan attitűdök vizsgálatának alapja az ingerkísérlet. A kísérlet prototípusa a LANCHART nemzetközi projekt módszertani kerete (bővebben lásd Kristiansen 2009: 173–178, különösen az 1. táblázatot a 174. oldalon). A tudattalan attitűdök feltárására az úgynevezett beszélőértékelési tesztet alkalmazták (angolul: speaker evaluation experiment) (lásd Kristiansen 2010: 544). A vizsgálat módszertani alapja tehát lényegében Lambert maszkos módszeréhez és Preston perceptuális dialektológiai kutatási technikájához egyaránt kapcsolódik. A kísérletben a szemantikai differenciál tipikus 7 fokú skáláját alkalmazták (a szemantikai differenciál skálájának nyelvészek kutatásaiban való használatáról bővebben lásd Wray, Trott, Bloomer, Reay, Butler 2005: 174–176; Kristiansen 2010: 545) (lásd a 2. ábrát). A szemantikai differenciál ellentétes jelentésű melléknevei (vagy más szófajok szerkezetei), amelyek rendszerint valamely jellemzőt neveznek meg, két dimenzióhoz kapcsolódnak, vagyis a státuszhoz és szolidaritáshoz (vö. Ryan, Giles, Sebastian 1982, idézi Kristiansen 2010: 545), illetve a dominanciához, vonzerőhöz és dinamizmushoz (vö. Zahn, Hopper 1985, idézi Kristiansen 2010: 545). E dimenziók értékei modellezik a beszélő szociolingvisztikai portréját (lásd az 1. táblázatot). A kutatási adatok tehát legalább felvázolni engedik a standard nyelv, Vilnius városi nyelve és a nyelvjárásilag jelölt nyelvváltozatok képviselőinek szociolingvisztikai portréját. Valamennyi inger beszélője ugyanazt a témát fejtette ki: véleményt mondott a jó tanárról. Érdemes hozzátenni, hogy szinte valamennyi ingerben visszatérnek a jelentéshordozó Straipsniai / Articles 225 DAIVA ALIŪKAITĖ 2. ÁBRA. Értékelési skála a témához kapcsolódó szavak (pl.: jó tanár, diák, óra, módszerek, az óra témája stb.), így a vizsgálati személyekben joggal alakulhatott ki az a benyomás, hogy a kutatás valamilyen pedagógiai problémával kapcsolatos. E tekintetben a kísérlet megfelel a maszk technikáján alapuló kutatásoknak. A 12 stimulusból álló hanganyagot 8 állandó és 4 változó stimulus alkotta. A vizsgálati személyek minden esetben a köznyelv 4 beszélőjét (2 lányt és 2 fiút), valamint a vilniusi beszéd 4 beszélőjét (2 lányt és 2 fiút) értékelték. A fennmaradó 4 stimulus beszélői (2 lány és 2 fiú) regionális nyelvváltozatokat, illetve egy másik nagyváros (azaz Kaunas) fiataljainak beszédét képviselték. A Telšiai csoport vizsgálati pontjain (Žemaičių Kalvarijában, Sedában és Alsėdžiaiban) használt stimulusok11 a žemaitiai dialektus regionális nyelvváltozatának egységeiként értékelendők; a Marijampolė csoport vizsgálati pontjain használt stimulusok a nyugati aukštaitiai kaunasi regionális nyelvváltozatának egységeiként értékelendők; a Šiauliai csoport vizsgálati pontjain használt stimulusok a nyugati aukštaitiai šiauliai regionális nyelvváltozatának egységeiként értékelendők; a Panevėžys csoport vizsgálati pontjain használt stimulusok pedig értékelendők 11 A többi csoport vizsgálati pontjait lásd az 1. ábrán. 226 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantiškumas paauglių akimis: lyties kintamasis a keleti aukštaitiai panevėžysi regionális nyelvváltozatának egységeiként; az Utena csoport vizsgálati pontjain használt stimulusok a keleti aukštaitiai utenai regionális nyelvváltozatának egységeiként értékelendők; az Alytus csoport vizsgálati pontjain használt stimulusok pedig a déli aukštaitiai regionális nyelvváltozatának egységeiként értékelendők. A regionális nyelvváltozat egysége a hagyományos dialektus12 és a köznyelv közötti köztes változatként értendő, amely a dialektus és a köznyelv összetett viszonyait tükrözi. A regionális nyelvváltozat – a regiolektus – kategóriáját alighanem elsőként Cornelis A. J. Hoppenbrouwers használta: ezzel a kifejezéssel azt a változatot nevezte meg, amely a köznyelv és a dialektus keveredése, közeledése és kölcsönös kiegyenlítődése révén jön létre (irány: dialektus → köznyelv) (lásd Hoppenbrouwers 1983: 1). Más szerzők szóhasználatában a regiolektus több dialektus közeledésének, keveredésének és átfedésének eredőjét is jelöli (bővebben lásd Aliūkaitė, Merkytė-Švarcienė 2012: 161–162; Aliūkaitė 2013: 5–6). Valamennyi stimulus néhány perces, „A jó tanár” témájú, kötetlen interjúk hangfelvételeiből készült, amelyeket az adott városok (lásd az 1. ábrát) diákjaival készítettek. Minden vizsgálati ponton legalább 30 interjút gyűjtöttek össze; az adatközlőket előre meghatározott kritériumok szerint választották ki: 1) nemi kritérium – mindkét nemtől kellett anyagot gyűjteni a stimulusok összeállításához; 2) életkori kritérium – az adatközlőknek a 11–12. évfolyam tanulóinak kellett lenniük; 3) helyben élési kritérium – az adatközlőknek a vizsgálati ponton (azaz Šiauliaiban, Marijampolėben stb.; lásd az 1. ábrát) kellett születniük és felnőniük. Az Audacity programmal 13–16 másodperces, a vizsgálati pont fiataljainak beszédét tükröző stimulusokat készítettek. Az interjúanyagból tehát reprezentatív részleteket vágtak ki a stimulusok összeállításához, megtisztították a zajtól, kivágták a szüneteket, felerősítették a hangot stb. A regionális változatokat képviselő stimulusok elkészítésekor a stimulusok geolingvisztikai reprezentativitásának kritériumát követték, vagyis arra törekedtek, hogy a regionális stimulusok dialektusjegyeket mutassanak (például a žemaitiai dialektus regionális stimulusaira jellemző a žemaitiai hangsúly-visszahúzás és az o következetlen diftongizálása; a keleti aukštaitiai utenai regionális stimulusok az o kiejtésében térnek el – határozott a színezetű kiejtéssel – stb.). Hangsúlyozandó, hogy a stimulusok ilyen előállítási stratégiáját annak ellenőrzésére alkalmazták, vajon a dialektusjegyekkel megjelölt nyelvi forma a fiatal nyelvközösségi tagok megítélése szerint érték tekintetében verseng-e a köznyelvvel. Kétségtelen, hogy a nyelvi formák változatossága a dialektus és a köznyelv kontinuumában sokkal gazdagabb annál, mint amit egy négy stimulusból álló hanganyag feltárhat. A kísérlet azonban a dialektális változatosság több modelljét is bemutatja, ezért a beszélők értékelései a regionális formák képviselőinek értékeléseiként tekinthetők, és ami a legfontosabb, összehasonlíthatók Vilnius városi beszédének és a köznyelvnek a képviselőitől származó adatokkal. Természetesen a kirajzolódó értékelések nem tekinthetők egyetemes érvényűnek, de tendenciákról beszélhetünk. 12 Amelynek talán a legvilágosabb kritériuma a megkülönböztető jegyek elterjedése a változatban. Straipsniai / Articles 227 DAIVA ALIŪKAITĖ Még egy fontos dolgot érdemes megjegyezni: a kísérleti csoportok régiók szerinti kialakításakor (lásd az 1. ábrát) nem vették figyelembe a nyelvjárások (vagy nyelvjárási alcsoportok) határait, vagyis a vizsgálati csoportba – amelyet minden esetben annak a városnak a neve alapján neveztek meg, ahol az ingeranyagot rögzítették, például a Šiauliai-csoport, a Kaunas-csoport, az Utena-csoport stb. – nemcsak azonos nyelvjárás (vagy nyelvjárási alcsoport), hanem különböző nyelvjárási (vagy nyelvjárási alcsoport-) területeken található kísérleti helyszíneket is bevontak. A legfontosabb szempont a helyszínek távolsága attól a várostól, amelynek nyelvjárási változatait az ingerek bemutatják (bővebben lásd a cikk 3.1. részét). Kétségtelen, hogy a földrajzi közelség fontos feltétele a nyelvi tapasztalat megszerzésének lehetősége szempontjából. A Kaunasban és Vilniusban rögzített ingerek13 a nagyvárosi fiatalok nyelvváltozatait képviselik a vizsgálatban. A regionális kísérletekhez hasonlóan az ingercsomagokat (2 lány és 2 fiú) összességükben a nagyvárosi fiatalok nyelvi prototípusaként értékelik. A köznyelvi ingerek előkészítésekor az ortoépiai stílus követelményeit vették alapul. Tehát elmondható, hogy ezek kifejezésmódjuk tekintetében célzottan előkészített ingerek, amelyek a köznyelvi kiejtési és hangsúlyozási normáknak megfelelő kiejtést hivatottak bemutatni. A kísérletekben használt hanganyagok koncepciója a nyelvváltozatok változatosságának bemutatása, és ez teremti meg az alapot a litván nyelvváltozatokkal kapcsolatos attitűdökről való beszédhez; ezek bizonyos mértékben jelzik a nyelvváltozatok használatbeli viszonyait. Természetesen az értékelt hanganyagok a litván nyelvnek csak bizonyos változatait reprezentálják, ám a hanganyagok háromtagú szerkezete – a köznyelvi ingerek, a vilniusi nyelvi ingerek és a regiolektális ingerek14 – általánosabb következtetéseket tesz lehetővé. Érdemes hozzátenni, hogy a nyelvi attitűdökre vonatkozó, kísérletekkel nyert adatok egyik módszertani gyengesége, hogy a vizsgálati alanyok értékeléseit nemcsak a hallott nyelvváltozat, hanem más tényezők is befolyásolhatják. Erre a felismerésre mindenekelőtt a percepciós dialektológia kutatóinak munkái ösztönöznek. A percepciós dialektológia képviselői rendszerint a nyelvjárási ingerekkel vagy mentális térképekkel végzett feladatokat vizsgálva közös nevezőket keresnek a vizsgálati alanyok által említett jegyek összegzésére. Daniel Long például az alanyok által megjelölt sajátosságokat összefoglalva bizonyos jegyegyütteseket paralingvisztikai jegyeknek (angolul: paralinguistic) (például: mormogás, gyors beszéd, zöngés, éneklő beszéd) nevez (bővebben lásd Long 1999: 192–193; lásd még Aliūkaitė 2007: 58). Emlékeztetni kell arra, hogy a percepciós dialektológia módszertani elve szerint a vizsgálati alanyok tudják, hogy a változatot, nem pedig a beszélőt kell értékelniük; ez eltér a bemutatott kutatás esetétől. A paralingvisztikai jegyek tényezőjét azonban a bemutatott kutatás esetében sem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. Ezért nem helyes egyértelműen a változatnak tulajdonítani a beszélőre adott értékeléseket. Éppen az ilyen vitatható szempontok képezik azonban a tudományos eszmecsere alapját. 13 Az ingeranyag gyűjtése ugyanazon kritériumok szerint történt, mint a régiókban. 14 A Kaunas-csoport esetében a kaunasi fiatalok nyelvváltozatának ingerei. 228 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantiškumas paauglių akimis: lyties kintamasis 2.2. A tudatos attitűdök vizsgálatának modellje A kutatás második szakasza a tudatos attitűdök vizsgálata. A tudatos attitűdök vizsgálatának alapját a nyelvjárások rangsorolása képezi (lásd Aliūkaitė 2011: 211–214; Aliūkaitė 2013). A vizsgálati alanyok számára összeállított feladatban egy szubjektív kritérium alapján – legjobban tetszik... legkevésbé tetszik – kellett rangsorolniuk 12 nyelvváltozatot; a Telšiai-csoport alanyainak 16 nyelvváltozat listáját kellett rangsorolniuk, a vilniusi alanyoknak pedig 10-et. Az egyes vizsgálati csoportoknak átadott nyelvváltozat-listák két részből álltak: egy állandó részből, amely a következő nyelvváltozatokat tartalmazta: köznyelv, vilniusi nyelvjárás, kaunasi nyelvjárás, klaipėdai nyelvjárás, alytusi nyelvjárás, marijampolėi nyelvjárás, utenai nyelvjárás, panevėžysi nyelvjárás, šiauliai nyelvjárás és telšiai nyelvjárás; valamint egy változó részből, amely minden esetben további 2 nyelvjárást tartalmazott. Az állandó nyelvjáráslistában valamennyi vizsgált regionális központ, valamint a három nagyváros (Vilnius, Kaunas, Klaipėda) nyelvjárásai szerepeltek. A változó részbe a vizsgált helyszínek közvetlen környezetének nyelvjárásai kerültek (az összes listát lásd a 2. táblázatban). A Telšiai-csoportnak átadott listába kiegészítésként bevonták az aukštaitiai, žemaitiai, dzūkiai és suvalkiai nyelvjárást. Amint látható, a nyelvjárások geolingvisztikai kettős felosztását (aukštaitiai és žemaitiai) a tudatos attitűdök kísérletében (a vizsgálati alanyoknak szóló feladatokban) négyes felosztássá bővítették. Ez a projekt előkészítő vizsgálatainak adatai alapján történt (lásd Aliūkaitė 2013: 12–13). A nyelvi közösség laikus tagjai a litván nyelvjárások kettős felosztását a dzūkiai és suvalkiai nyelvjárással egészítették ki. Valószínű, hogy a nyelvjárási rendszert kiegészítő változatok – a dzūkiai és a suvalkiai nyelvjárás – a vizsgálati alanyok Litvánia etnográfiai felosztására vonatkozó ismereteit tükrözik. Ezért a nyelvi közösség laikus tagjainak attitűdjeit vizsgálva érdemes figyelembe venni a népi taxonómiát, mivel ez nagyobb pontosságot tehet lehetővé. Érdemes megjegyezni a nyelvjárás terminus bizonyos fokú esetlegességét. A kutatás nem követi azt a szigorú dialektológiai meghatározást, amely szerint a nyelvjárási alcsoport a nyelvjárásnál kisebb területet elfoglaló nyelvi egység (vö. Kvašytė 2005: 113). Ezt a terminust azért választották, mert egyszerűbb, és a nyelvi közösség laikus tagjai számára könnyebben érthető: az X területre (vö. Kaunasra, Utenára stb.) jellemző beszédmódot megnevező egységként használják a tudományos szempontból pontosabb nyelvváltozat vagy variáns terminusok helyett. Hozzá kell tenni, hogy maguk az olyan fogalmak is, mint például a šiauliai nyelvjárás, az utenai nyelvjárás, a kaunasi nyelvjárás stb., jelentős absztrakciót képviselnek. Az ilyen elnevezések lényegében eltüntetik a változatosságot, ha szigorúan a variacionista szociolingvisztika nézőpontjából értékeljük őket. Pontosabb lenne a šiauliai városi nyelvjárásokat (vagy változatokat) stb. megnevezést használni, mivel a városi változatok rendszere lényegében megfelel a város demográfiai, társadalmi, sőt regionális szerkezetének. Kétségtelen, hogy a pidzsinizációs és kreolizációs folyamatok a városokban zajlanak a legintenzívebben. Természetesen a pidzsinizáció és kreolizáció enyhébb forgatókönyveire gondolunk, amikor a nyelvjárások konvergenciájával és kiegyenlítődésével járó folyamatokkal találkozunk, amelyek a városok regionális és társadalmi szerkezetéből adódóan elkerülhetetlenek. Itt érdemes felidézni a már említett Labovot is Straipsniai / Articles 229 DAIVA ALIŪKAITĖ variacijos modelių koncepciją (žr. Labov 2006: viii, 30–33). Kita vertus, atliktas tyrimas orientuotas į nuostatas, taigi pirmiausia dėmesys skiriamas sociokultūriniam lygmeniui. Vadinasi, kaip atskiri kalbos idealai, tam tikri vaizdiniai yra galimi ir tokie apibendrinti konceptai – Šiaulių šnekta, Vilniaus šnekta ir kt. Žinoma, neabejotina, kad ir apibendrinti vaizdiniai integruoja skiriamąsias charakteristikas, pavyzdžiui, indikatorius (angl. indicators) (žr. Labov 1972: 273), kuriais iš esmės ir pagrįstas pirmojo eksperimento (nesąmoningųjų nuostatų tyrimo) stimulų formavimas. Antras dalykas, kurį dera paminėti, yra tai, kad šio pagrindinio atmainų sąrašo dalies vienetai nėra vienos vertės geolingvistinės informacijos požiūriu. Žinoma, negalima teigti, kad paprasti kalbos bendruomenės nariai Utenos šnektą neabejotinai suplakė su rytų aukštaičių uteniškių patarme ar Panevėžio šnektą – su rytų aukštaičiais panevėžiškiais, tačiau manytina, kad kai kurie šnektų sąrašo vienetai tiriamiesiems galėjo kelti stereotipinių asociacijų, be to, kai kurie miestai, kaip rodo tyrimai, laikytini tarmių prototipiniais miestais (plg. Aliūkaitė 2007: 182). Tvirtai teigti, kad toks žinojimas galėjo veikti įvertį, negalima, kita vertus, grįžtant prie pagrindinio tyrimo tikslo, reikia pasakyti, kad tokia duomenų slinktis netgi būtų reikšminga – ji parodytų diferencijuotą dialektų (apskritai atmainų) vertinimą. 3. A TUDATTALAN ATTITŰDÖK ADATAI ÉS A NEMI VÁLTOZÓ A tudattalan attitűdöket vizsgáló kísérlet adatainak elemzését megkezdve időszerű felidézni Labovnak az aktív nyelvi közösség tagjainak tevékenységére vonatkozó, korábban már ismertetett megállapításait (lásd Labov 1990: 210, 213, 215, idézi Cheshire 2002: 425–426). A kutató által megfogalmazott alapelvek megalapozott feltevést adnak arra, hogy a különböző nemű vizsgálati személyek között az attitűdök variációs mintázatait is várjuk. Azt állíthatjuk, hogy a vizsgált esetben a nemi változó másodrendű dimenzió, amely meghatározza az adatok elkülönülését. Első helyen kétségtelenül a vizsgálati személyek lakóhelye áll, talán tágabb értelemben a régió. Így a perceptuális dialektológia paradigmájából itt alkalmazható a nyelvi szülőföld (angolul: linguistic homeland) fogalma (lásd Diercks 2002: 51–52). A tudattalan attitűdök mintázatait is ennek megfelelően tárgyaljuk. Először a nyelvi szülőföld képviselőjének szociolingvisztikai portréját értékeljük, majd áttérünk a köznyelv képviselőjének szociolingvisztikai portréjára. A vilniusi nyelv képviselőjének szociolingvisztikai portréját a köznyelv képviselőjének portréjával párhuzamosan elemezzük. Hozzá kell tenni, hogy a szociolingvisztikai portré kategóriáját a kutatás a szociolingvisztikai vizsgálatokban megszokottnál valamivel szabadabban használja. A beszélők tulajdonságai közül csak a státusz, a szolidaritás, a felsőbbrendűség és a vonzóság dimenzióit kommentáljuk (lásd az 1. táblázatot). A kutatás módszertani modellje szerint az említett dimenziók jellemzőinek szociolingvisztikai portréjára adott értékelések feltárják a hallott változattal kapcsolatos attitűdöket. 230 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantiškumas paauglių akimis: lyties kintamasis 3.1. A nyelvi szülőföld képviselőjének szociolingvisztikai portréja A kutatás résztvevőinek nyelvi szülőföldjei az alapján oszthatók csoportokba, hogy mennyire terjedhet el bennük a nyelvjárásiasság (lásd 3. ábra; továbbá lásd 1. ábra). Egyes vizsgálati személyek nyelvi szülőföldjén nagyobb valószínűséggel lehetnek tapasztalatai nyelvjárási kódokkal, mint másokén. Az első típushoz tartoznának a marijampolėi csoport (Kalvarija, Vilkaviškis, Pilviškiai), a telšiai csoport (Žemaičių Kalvarija, Seda és Alsėdžiai), az utenai csoport (Svedasai, Užpaliai és Alanta), a šiauliaii csoport (Gruzdžiai, Kuršėnai, Radviliškis), az alytusi csoport (Daugai, Butrimonys és Simnas), a panevėžysi csoport (Ramygala, Krekenava, Pumpėnai) és a kaunasi csoport (Kruonis, Babtai, Vilkija) vizsgálati személyei. E csoportok szinte valamennyi települése, ahol az iskolákban kísérleteket végeztek, szerepel a litván nyelvatlaszban (például: Kalvarija – 639. Lietuvių kalbos atlaso pont; Vilkaviškis – 584, Pilviškiai – 566, Žemaičių Kalvarija – 66, Seda – 43, Alsėdžiai – 96 stb. (lásd Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija 2004: 299–318). A második típushoz csak a vilniusi csoport (a Mikalojaus Daukšos középiskola és az Abraomo Kulviečio középiskola) vizsgálati személyei tartoznak. 3. ÁBRA. A kísérlet résztvevőinek (az ingerek értékelőinek) osztályozása Straipsniai / Articles 231 DAIVA ALIŪKAITĖ El kell ismerni, hogy a vizsgálati személyek ilyen csoportosítása meglehetősen önkényesnek, sőt kissé sztereotipikusnak tűnhet. Az a benyomás támadhat, hogy a csoportosítás abból a feltevésből indul ki, miszerint a régiók a priori nyelvjárási, legalábbis regiolektális kódokkal, a nagyváros pedig a köznyelvhasználat övezetével kapcsolhatók össze. Ez azonban egyáltalán nincs így, mert a horizontális elkülönítés nemcsak a szociolingvisztika axiómájával, vagyis a nyelvi változatosság fogalmával állna ellentétben, hanem a geolingvisztika azon elveivel is, amelyek a dialektológiában érvényre juttatták a dinamikus tér fogalmát (angolul: dynamic space) (lásd Hernández-Campoy 1999: 78, 80). Emellett a litván nagyvárosokban végzett nyelviattitűd-vizsgálatok is azt mutatják, hogy a lakosok jól ismerik a nyelvjárásokat (lásd Kliukienė 2010: 95, 99); következésképpen a nagyváros nem tekinthető szigorúan nyelvjárási alapréteg nélküli nyelvi szülőföldnek. Mindazonáltal alapvető különbség van az összes többi vizsgálati csoport és a vilniusi városi vizsgálati személyek között, amely indokolja a kísérlet résztvevőinek ilyen csoportosítását. A regionális helyszíneken legalábbis feltételezhető a regiolektális homogenitás: például Daugai esetében olyan nyelvi szülőföldre lehet számítani, amelynek alaprétege a déli aukštaitiai nyelvjárás, Sedában pedig olyanra, amelynek alaprétege a žemaitiai nyelvjárás, és így tovább. Ez megalapozott feltevést ad arra, hogy a nyelvi közösség hétköznapi tagjának legyen valamilyen változatról – amely nem feltétlenül kedves vagy vonzó, de világosan felismerhető sajátosságokkal bír (legalábbis az ő szubjektív megítélése szerint) – kialakult képe (vö. Inoue 1999b: 174), amely tudatában (vagy tudatalattijában) prototípusként működik, és segít megkülönböztetni a mieinket az idegenektől. A továbbiak attól függenek, hogy a nyelvileg felismert mieinket a mieink közé sorolják-e; vagyis hogy az a regiolektális egység, amelyet objektíven a nyelvi szülőföld, egy többé-kevésbé közeli környezet kódjaként ismer fel, az értékelő számára saját-e, és alkalmas-e az önkifejezésére, illetve életvitelére. Így minden attól függ, hogy a nyelvi közösség tagjának nézőpontjából milyen (ön)értéke van a nyelvi szülőföld kódjának. Hozzá kell tenni, hogy a használat kérdéseivel, vagyis a nyelvi közösség tagja által használt kóddal az értékelés egyik vagy másik formája nem feltétlenül áll közvetlen kapcsolatban. A nyelvi szülőföld kódjának reflexiója és az aktív nyelvi tevékenység gyakran gyökeresen eltérhet egymástól. Nem véletlen, hogy az úgynevezett nyelvi mítoszok vagy nyelvről szóló mítoszok egyikeként éppen ezt a különbséget – az önmegfigyelés és az észlelés közötti különbséget15 – nevezik meg. Mindenkinek van akcentusa, kivéve nekem (angolul: Everyone Has an Accent Except Me) – így hangzik a huszadik mítosz16, amely világosan összefoglalja a nyelvi közösség hétköznapi tagjának csaknem tipikus álláspontját; máskülönben a kutatók nem vették volna fel ezt az ellentmondást a húsz nyelvi mítosz közé. 15 Egyébként egyes esetekben valószínűleg a színlelés jelenségét sem szabad kizárni, mivel a vizsgálati személyek által kifejezett attitűdök, illetve a vizsgálat során történő „megnyílásuk” nem feltétlenül felel meg valódi attitűdjeiknek. 16 Laurie Bauer és Peter Trudgill a Language Myths (1998) című tanulmánykötetben állították össze a mítoszok sorrendjét. John H. Esling megpróbálja megcáfolni ezt a mítoszt (lásd Esling 1998: 169–175). Ez azonban természetesen csak tudományos nézőpont: az érvek a kutatás számára fontosak, nem pedig a nyelvhasználók számára, akiknek a nyelvre az élet megéléséhez van szükségük. 232 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantiškumas paauglių akimis: lyties kintamasis A vilniusi adatközlők esetében több okból sem lehet megítélni a nyelvjárási kód iránti lojalitásukat. Kétségtelen, hogy e nagyváros regionális összetételének változatossága — amely a nyelvjárási változatosság előfeltétele is — kulturális, urbanisztikai, társadalmi stb. vonzerejű központként értelmezhető. Emellett a többnyelvű város jellemzői (lásd Gudavičienė 2010: 207–229) szintén hozzájárulnak az adatok ilyen felosztásához (lásd 3. ábra). Vagyis a vitatható kérdésektől függetlenül el kell ismernünk, hogy a nagyváros lakóinak nyelvi szülőföld-képe nem azonosítható a nyelvjárásias kifejezésmóddal mint a nyelvi szülőföld prototípusával. Ez a vizsgálati csoport tehát sajátos lakmuszpróbaként szolgál annak ellenőrzésére, hogy a két változat (azaz a köznyelv és a vilniusi nyelvváltozat) értékelésére irányuló hajlamok — amikor tertium non datur — megfelelnek-e a régiókban megfigyelhető tendenciáknak, vagyis hogy a három (a régiókban), illetve csupán két (a nagyvárosban) lehetőség közül választva ugyanazok a beszélők bizonyulnak-e a legvonzóbbnak (azaz a nyelvi ideáloknak). Természetesen három változatot többféleképpen lehet rangsorolni, mint kettőt, ám éppen ez rejti a kísérletek célját: annak ellenőrzése, mennyire hasonló, illetve mennyire különböző a régióbeli fiatalok és a nagyvárosi fiatalok nyelvi ideálokról alkotott képének rendszere, illetve vannak-e közös ideálok. Tehát melyik nyelvi szülőföld vonzóbb: az, amely bizonyos fokú, kisebb vagy nagyobb nyelvjárásiasságtól elválaszthatatlan, vagy az, amely nem lokalizálható (vagy éppen lokalizálható, sőt nagyon is konkrét; vö. Čičirkaitė, Vaicekauskienė 2011: 57–76; Aliūkaitė, Merkytė-Švarcienė 2012: 167–173) kifejezésmódhoz kötődik? Melyik nyelvi szülőföld képviselőjének szociolingvisztikai portréja vonzóbb, és így tovább? És ami a legfontosabb: a lányok és a fiúk azonos szociolingvisztikai portrét vázolnak-e fel saját nyelvi szülőföld-jük képviselőjéről? A tudattalan attitűdöket vizsgáló kísérletek adataiból kitűnik, hogy minden regionális vizsgálati helyszínen a fiatalabb generáció nyelvi közösségének tagjai a nyelvi szülőföld (regiolektális kifejezésmód) képviselőjének inkább kedvezőtlen, mint kedvező szociolingvisztikai portréját rajzolták meg, ha a köznyelv vagy a vilniusi nyelvváltozat képviselőjének portréjával vetjük össze. Ebből az következik, hogy a regiolektális nyelvváltozatokat minden vizsgálati csoport rosszabbra értékeli, mint a köznyelvet vagy a vilniusi nyelvváltozatot. Hozzáteendő, hogy ez az állítás akkor helytálló, ha mind a négy, az egyes változatokat képviselő beszélőt holisztikusan, egy adott változatosság reprezentánsaként értékeljük, mivel az egyes ingerekre adott pontszámok — bár csak igen csekély mértékben — megbontják a nyelvi változatosság értékeinek csaknem következetes hierarchiáját. A nemi változót a háromtagú — köznyelvi, vilniusi és regiolektális — változatosság értékelésével összekapcsolva némi eltérés rajzolódik ki az egyes csoportokban. A nyelvi szülőföld képviselőinek kódjait értékelve a marijampolėi csoport vizsgálati alanyai — a lányok és a fiúk egyaránt — következetesek voltak. Kalvarija, Vilkaviškis és Pilviškiai fiatal vizsgálati alanyai nagyon hasonló szociolingvisztikai portrét alkottak a nyelvi szülőföld képviselőjéről (lásd 3. táblázat). Alapvetően nincsenek statisztikailag szignifikáns különbségek (lásd 4. táblá- Straipsniai / Articles 233 DAIVA ALIŪKAITĖ zatot). Statisztikailag szignifikáns különbség a lányok és a fiúk attitűdjei között csupán egyetlen, a MarB (6)17 beszélő egyik jellemzője tekintetében van: e stimulus képviselője a lányok számára kedvesebbnek tűnik. A szolidaritás dimenziójához tartozó jellemző összesített értéke alacsony (mindössze 7,56; összehasonlításképpen: a marijampolėi csoport vizsgálati alanyai a köznyelvi beszélők esetében e jellemzőre 4,82-es, 5,52-es és 5,80-as pontszámokat adtak), ezért feltehető, hogy ezt a különbséget nem érdemes túlhangsúlyozni, hiszen más paraméterek alapján a lányok és a fiúk nem ítélik meg eltérően a MarB (6) beszélőt. Vagyis összességében elmondható, hogy a lányok és a fiúk körében azonos mértékű a szolidaritás a nyelvi szülőföld kódjával. Hogy ez a mérték nem magas, azt a köznyelvi és a vilniusi nyelvváltozat képviselőinek jóval kedvezőbben megrajzolt szociolingvisztikai portréi mutatják. Ezek az adatok felvetik az úgynevezett nyelvjárási kisebbrendűségi komplexus (angolul: dialect inferiority complex) lehetőségét (lásd Sibata 1958, idézi Inoue 1999a: 148). A perceptuális dialektológiai kutatások szerint (vö. Evans 2002: 71–93) a nyelvi szülőföld kifejezésmódjától való eltávolodás és más kifejezésmódok előnyben részesítése jellemző azokra a közösségekre, amelyek a közvetlen környezetük nyelvjárási kódját különböző okokból nem tekintik egyenértékűnek, elsősorban a nyilvános szférában használt kódokkal. A nyelvjárási kisebbrendűségi komplexus okát találóan magyarázza Fumio Inoue, amikor bemutatja a nyelvjárás képének (angolul: dialect image) koncepcióját. A kutató szerint a nyelvjárás képét maga a nyelvjárás, valamint a helyről és a lakosokról alkotott sztereotip képek határozzák meg (hozzátehetnénk: a sztereotípiák). Meglátása szerint ez a kép hatással lehet a nyelvjárások változására és általában a nyelvjárási kódok terjedésére is, ha a nyelvészeket érdeklő szempontokról beszélünk. Ugyanakkor a nyelvjárás képe a nyelvjárási kisebbrendűségi komplexus oka is — Inoue szemlélete szerint ez már a szociálpszichológiai kutatók érdeklődési körébe tartozik (bővebben lásd Inoue 1999a: 147–15918; Inoue 1999b: 174). Az elmondottak alapján tehát megállapítható, hogy Kalvarija, Vilkaviškis és Pilviškiai fiatal vizsgálati alanyainak (lányoknak és fiúknak egyaránt) nyelvjárásképe — konkrétan a nyugati aukštaitiai kaunasi kapsai terület (lásd Bacevičiūtė, Mikulėnienė, Salienė 2005: 93–95) regiolektális kódjának képe — legalábbis enyhe nyelvjárási kisebbrendűségi komplexust eredményez. Felmerül a kérdés, hogy vajon csak így magyarázható-e a nyelvi szülőföld képviselőjének szociolingvisztikai portréja. Valószínűleg nem, de más megközelítést mutatunk be a tudattalan és a tudatos attitűdök érintkezési pontjainak, valamint az eltérések logikájának keresésekor. Most pedig röviden a többi csoport tudattalan attitűdöket vizsgáló kísérletének adatairól. A šiauliai csoport (Gruzdžiai, Kuršėnai, Radviliškis) női és férfi vizsgálati alanyai a šiauliaii ingerek változatosságát értékelve lényegében nagyon hasonló tudattalan attitűdöket mutatnak. A regiolektális kifejezésmód alacsony pontszámokat kap (lásd 5. táblázat). 17 Az ingerek betűinek és egyéb jeleinek jelentése: Mar – marijampolėi ingerek; M – lány, B – fiú; (x) – a szám az inger sorszámát jelöli. 18 Különösen a 158. oldalon található 11.7. sémát. 234 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantiškumas paauglių akimis: lyties kintamasis Csak kissé kedvezőbbek a fiúk, amikor a regiolektális megnyilvánulás képviselőjének szociolingvisztikai portréját vázolják fel. A ŠiaulM (3)19 és a ŠiaulB (12) beszélők komolyságának és könnyelműségének megítélése a fiúk és a lányok között szignifikánsan különbözik. Számukra mind a ŠiaulAuM (3) beszélőnő, mind a ŠiaulAuB (12) beszélő komolyabbnak tűnt, mint könnyelműnek (lásd a 6. táblázatot). Természetesen a diskurzustényezőt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Elképzelhető, hogy éppen e beszélőknek a jó tanárról alkotott véleménye bizonyult a vizsgálati alanyok számára a legelfogadhatóbbnak, komolyan megindokoltnak. Általánosságban a fiúk regiolektális megnyilvánulás iránti nagyobb rokonszenve inkább várható, mint váratlan. Ez megfelel a használatnak a szociolingvisztikai kutatásokban összegzett mintázatának is (lásd az e cikk 1. részében hivatkozott Labov-féle I. elvet. Bevezető megjegyzések: a nemi változó szociolingvisztikai perspektívában). El kell azonban ismerni, hogy ez a feltétel nem teljesül. A tudattalan attitűdökből kirajzolódó, a regiolektális megnyilvánulás képviselőjéről alkotott szociolingvisztikai portré nem mutatja, hogy ez a megnyilvánulás a fiúk által támogatott használati mintázat lenne. A másik csoport, a Dzūkija etnográfiai régió vizsgálati alanyainak, azaz Daugai, Butrimonys és Simnas tanulóinak a nyelvi szülőfölddel kapcsolatos attitűdjei eltérnek. Ebben a csoportban a nemi változó differenciáló hatással van az attitűdökre. Mind a négy beszélő esetében a fiúk és a lányok attitűdjei jelentősen különböznek. A szignifikancia mértéke minden esetben eltérő (lásd a 8. táblázatot). Az AlM (3)20 beszélőt értékelve e csoport női vizsgálati alanyai kedvezőbb attitűdöket fejeznek ki annak komolyságával, önbizalmával, értelmességével és kedvességével kapcsolatban. Az AlM (9) beszélőt értékelve e csoport női vizsgálati alanyai a fiúknál kedvezőbben ítélik meg a beszélőnő komolyságát, kedvességét, megbízhatóságát, érdekességét és értelmességét. A tudattalan attitűdök szintjén minden esetben statisztikailag szignifikáns vagy erősen szignifikáns különbségek mutatkoznak a lányok és a fiúk között. Mindkét beszélőnőt leginkább komolynak értékelték. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon az ilyen attitűdök az azonos nemű beszélőnőkkel való szolidaritást jelzik-e. Valószínűleg nem. Ezt akkor lehetne állítani, ha a lányok a fiú beszélőket kevésbé kedvezően értékelték volna, mint a lány beszélőket. Bár valamennyi dimenzió összesített értékelése (vö. 1. táblázat) nem túl magas, és statisztikailag szignifikánsan eltér a standard nyelv és a vilniusi nyelv képviselőinek értékelésétől, a lányok által felvázolt, a nyelvi szülőföld képviselőjéről (illetve képviselőnőjéről) alkotott szociolingvisztikai portré mégis arra enged következtetni, hogy a regiolektális (a felső-aukstaitiai nyelvjárás déli aukstaitiai alnyelvjárásának rétegét is magában foglaló) kóddal megszólaló fiatal férfi vagy nő nem válik teljesen idegenné és gyanússá, akinek a személyisége kétségbe vonható (lásd a 7. táblázatot). Mer- 19 Az ingerek betűinek és egyéb jeleinek jelentése: Šiaul – Šiauliai ingerek; M – lány, B – fiú; (x) – a szám az inger sorszámát jelöli. 20 Az ingerek betűinek és egyéb jeleinek jelentése: Al – Alytus ingerek; M – lány, B – fiú; (x) – a szám az inger sorszámát jelöli. Straipsniai / Articles 235 DAIVA ALIŪKAITĖ A lányok hajlamosak úgy vélni, hogy az A1B (6) értelmes, magabiztos, kedves, céltudatos és megbízható, sőt még menő is. Statisztikailag szignifikánsan vagy erősen szignifikánsan eltérnek továbbá a lányoknak az A1B (12) beszélő kedvességével, önbizalmával, megbízhatóságával, komolyságával és értelmességével, valamint menőségével. kapcsolatos attitűdjei. A fiúk és lányok egymás közötti értékelési különbségeit összefoglalva (amelyek statisztikailag szignifikánsak, sőt erősen szignifikánsak is (lásd a 8. táblázat *** jelű jellemzőit)), megállapítható, hogy e csoport lányainak a nyelvi szülőföld képviselőjéről alkotott szociolingvisztikai portréja pozitív. Vagyis a vizsgálati alanyok alapvetően elismerik a nyelvi szülőföld kódjának értékét. A tudattalan attitűdöket vizsgáló kísérlet adatai alapján kijelenthető, hogy a lányok lojálisabbak a nyelvi szülőföldjükhöz, és szolidaritást vállalnak a régióval. E csoport esetében csak a fiúknál megfigyelhető, bizonyos fokú nyelvjárási kisebbrendűségi komplexusról beszélhetünk. Ismét hozzá kell tenni, hogy ez a tendencia ellentmond a szociolingvisztikai diskurzusban a fiúk és lányok használati mintázatairól összegzett megállapításoknak (lásd az e cikk 1. részében hivatkozott Labov-féle I. elvet. Bevezető megjegyzések: a nemi változó szociolingvisztikai perspektívában). A kelet-aukstaitiai nyelvi környezet két csoportja (Panevėžys és Utena, lásd az 1. ábrát) vizsgálati alanyai által megalkotott, a regiolektális megnyilvánulás képviselőiről szóló szociolingvisztikai portrék szintén nem különböznek (lásd a 9. és 11. táblázatot). Megjegyzendő ugyan, hogy a panevėžysi és utenai kelet-aukstaitiai alnyelvjárások életképességére tekintettel (vö. Mikulėnienė 2012: 6–7) arra lehetett számítani, hogy e csoportok vizsgálati alanyai erőteljesebb szociolingvisztikai portrékat alkotnak, vagyis kedvezően értékelik a hallott regiolektális változatokat. A Panevėžys-csoport (Ramygalos, Krekenavos, Pumpėnai) vizsgálati alanyai adatainak áttekintésekor megállapítható, hogy a PanM (9)²¹ beszélő megnyilvánulásának értékelésekor nem figyelhető meg statisztikailag szignifikáns különbség a válaszadó fiúk és lányok között a tudattalan attitűdök szintjén. A PanM (3) beszélőnőt a női vizsgálati alanyok megbízhatóbbnak tartják, míg a PanB (12) beszélőt a férfi vizsgálati alanyok. Valószínűsíthető, hogy az azonos nemű beszélővel való ilyen szolidaritás nem túl jelentős, mivel e beszélők más személyes tulajdonságainak értékelésében nem mutatkoznak különbségek. Egy további beszélő, a PanB (6) inger beszélője a női vizsgálati alanyok számára magabiztosabb benyomást kelt. Az Utena-ingerek beszélőit minden paraméter szerint hasonlóan értékelik a lányok és a fiúk; a különbségek statisztikailag nem szignifikánsak. Csak az UtM (3)²² beszélőnő értékelése említésre méltó. Švedasai, Užpaliai és Alanta iskolás lányai a fiúknál kedvezőbben értékelik az UtM (3) keménységét, komolyságát és kedvességét (lásd a 12. táblázatot). 21 Az ingerek betűinek és egyéb jeleinek jelentése: Pan – Panevėžys-ingerek; M – lány, B – fiú; (x) – a szám az inger sorszámát jelöli. 22 Az ingerek betűinek és egyéb jeleinek jelentése: Ut – Utena-ingerek; M – lány, B – fiú; (x) – a szám az inger sorszámát jelöli. 236 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variant(i)škumas paauglių akimis: lyties kintamasis Általánosságban elmondható, hogy e csoportok által felvázolt, a regiolektális megnyilvánulások képviselőiről alkotott szociolingvisztikai portrék értékelésekor nem indokolt a nemet jelentős, a különböző személyiségjegyek portréit meghatározó változónak tekinteni. A fiatal žemaitiaiak (Žemaičių Kalvarijos, Sedos és Alsėdžiai tanulói) által alkotott, a nyelvi szülőföld képviselőjéről kialakított szociolingvisztikai portré esetében (lásd a 13. táblázatot) a vizsgálati személyek neme szintén nem meghatározó tényező. A tudattalan attitűdök szintjén statisztikailag szignifikáns különbségek négy beszélő közül kettő értékelésekor mutatkoznak meg: a TelšM (3)23 beszélőt a lányok valamivel komolyabbnak tartják, mint a fiúk, a TelšB (6) beszélő pedig a lányok számára magabiztosabbnak tűnt (lásd a 14. táblázatot). A regionális csoportok eredményeit röviden összegezve elmondható, hogy a lányoknak a nyelvi szülőföld regiolektális megnyilvánulásai iránt mutatkozó nagyobb fokú kedvező viszonyulása – bár nem felel meg az általánosított nyelvhasználati mintáknak (lásd a Labov I. elvére való hivatkozást e cikk 1. részében: Bevezető megjegyzések: a nemi változó szociolingvisztikai perspektívában) – nem teljesen váratlan. Más országok kutatói is időnként hasonló eredményekre jutnak24. A kaunasi csoport (Kruonis, Babtai, Vilkija) vizsgálati személyeinek adatainak bemutatása előtt emlékeztetni kell arra, hogy e csoport résztvevői 12 stimulusból álló hanganyagot hallgattak meg, amelyek közül 8 nagyvárosi kódokat képvisel. A 4 stimulus Kaunas város tanulóival készült interjúanyagból készült, ezért nem volna teljesen helytálló azt állítani, hogy ezek a kódok a résztvevőket a saját nyelvi szülőföldjük kódprototípusára emlékeztethetik. Kruonis (a Lietuvių kalbos atlasas 554. pontja) geolingvisztikai szempontból a nyugat-aukštaitiaiak peremvidéki területére esik (lásd Bacevičiūtė, Mikulėnienė, Salienė 2005: 114–116), Vilkija (a Lietuvių kalbos atlasas 495. pontja) a nyugat-aukštaitiaiak északi területére esik25. Babtai a Lietuvių kalbos atlasas Vareikoniai pontjához tartozik (ez a pont (470) a nyugat-aukštaitiai šiauliškiaiak területén fekszik); Babtain halad át a nyugat-aukštaitiai kauniškiai nyelvjárás határa (lásd Kazlauskaitė, Lapinskienė, Bacevičiūtė 2007: 24–25). Ezért valószínűsíthető, hogy a kísérlet résztvevőinek van tapasztalatuk a nyugat-aukštaitiai kauniškiai (esetleg a šiauliškiai) nyelvjárásról vagy legalább annak regiolektális jegyeiről. A kaunasi stimulusok tehát nem tekinthetők a saját nyelvi szülőföldjük példáinak. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy a kaunasi fiatalok nyelvváltozatai ismeretlenek lennének a vizsgálati személyek számára. E települések lakóit Kaunas város ipari és kulturális 23 A stimulusok betűinek és egyéb jelöléseinek jelentése: Telš – telšiai stimulusok; M – lány, B – fiú; (x) – a stimulus sorszáma. 24 Vö.: Caroline L’Eplattenier-Saugy, aki a perceptuális dialektológia módszertanára épülő kutatásokat végzett a francia nyelvű Svájcban; adatai azt mutatták, hogy a nők kevésbé szigorúan értékelik a nem standard változatokat mind a helyesség, mind a vonzerő szempontjából, noha a kutató a vizsgálat előtt ennek ellenkezőjét feltételezte (lásd L’Eplattenier-Saugy 2002: 354, 360–361). 25 A Nemunastól északra – így nevezi meg ezt a területet Rima Bacevičiūtė, Danguolė Mikulėnienė és Vilija Salienė, amikor a nyugat-aukštaitiai kauniškiai nyelvjárás belső differenciálódását magyarázzák (lásd Bacevičiūtė, Mikulėnienė, Salienė 2005: 82–84). Straipsniai / Articles 237 DAIVA ALIŪKAITĖ szolgáltatások. Tehát kétségtelen, hogy a szóban forgó települések fiataljai számára Kaunas nem idegen. A kaunasi nyelvjárás sem. Mindazonáltal azt sem állíthatjuk, hogy e csoport vizsgálati alanyai felismerték a kaunasi stimulusok beszélőit kaunasi fiatalokként, és ez befolyásolta értékelésüket. El kell mondani, hogy a kísérlet során a vizsgálati alanyok a beszélők személyes tulajdonságainak értékelése után egy újabb feladatot kaptak – meg kellett jelölniük, melyik városból származik a beszélő. E feladat adatai tehát némileg pontosítják az értelmezést. A KaunB (12)26 beszélőt a vizsgálati alanyok 35%-a Kaunas városához, 45%-a pedig Vilniushoz sorolta; a KaunM (3) beszélőt 38% Kaunas városához, 44% Vilniushoz; a KaunM (9) beszélőt 42% Kaunas városához, 44% Vilniushoz; a KaunB (6) beszélőt 41% Kaunas városához, 37% Vilniushoz sorolta. Vagyis a különféle tulajdonságokkal modellezett beszélő szociolingvisztikai portréja nem kizárólag Kaunas városához kapcsolódott. Valószínűsíthető, hogy az elsődleges asszociáció általánosabb volt – a nagyváros. És bár a kaunasi stimulusok (ahogy más esetekben a regiólektális stimulusok) beszélőinek személyes tulajdonságait kevésbé kedvezően értékelték, mint a vilniusi nyelvi stimulusok és a köznyelvi stimulusok beszélőinek személyes tulajdonságait (lásd a 15. táblázatot), ez nem akadályozta meg a vizsgálati alanyokat abban, hogy e kódok képviselőit Vilniusban helyezzék el27. Itt érdemes felidézni Willy Diercks távolság (angolul: distance) és aktuális távolság (angolul: actual distance) (lásd Diercks 2002: 51) fogalmait, amelyek a valós, vagyis földrajzi paraméterek által meghatározott távolságot, valamint a társadalmi, kulturális és sztereotipikus paraméterek által meghatározott távolságot jelölik. A vonzó kód képviselőinek közelebb hozása vagy a nem vonzó kód képviselőinek eltávolítása érdekében az aktuális távolságot manipulálják. Az ilyen „létrehozott” távolságok a saját vagy valamely másik, értékelt kódhoz fűződő viszonyokat mutatják. A percepciós dialektológiai munkákban rendszerint az úgynevezett térképfeladatok igen szemléletesen tárják fel a távolságot és az aktuális távolságot (vö. Aliūkaitė 2009: 165–166). E csoport kísérleti adatainak áttekintéséből kitűnik, hogy az aktuális távolságot a nagyváros eszméje befolyásolja, feltehetően a szociolingvisztikában tipikus város vs. falu oppozíció konkrét kifejeződésekéntmiestas vs. kaimas. A kaunasi csoport (Kruonis, Babtai, Vilkija) vizsgálati alanyainak értékeléseit a vizsgálati alany nemének változója szempontjából áttekintve elmondható, hogy a KaunB (6) szöveginger beszélőjének értékelésekor nem mutatkoztak statisztikailag szignifikáns attitűdbeli különbségek a lányok és a fiúk között. A KaunM (9) és a KaunB (12) beszélők esetében a lányok és fiúk között statisztikailag nagyon jelentős attitűdbeli különbségek kizárólag a beszélők ritmikusságára vonatkozóan jelentkeztek. El kell 26 A stimulusok betűinek és egyéb jelöléseinek jelentése: Kaun – kaunasi stimulusok; M – lány, B – fiú; (x) – a szám a stimulus sorszámát jelöli. 27 Csak annyit tehetünk még hozzá, hogy a vilniusi nyelv képviselőit is hasonló arányban sorolták a két nagyvároshoz; vö.: a VilnB (2) beszélőt a vizsgálati alanyok 46%-a Kaunashoz, 48%-a Vilniushoz sorolta; a VilnM (5) beszélőt 58% Kaunashoz és 32% Vilniushoz; a VilnB (8) beszélőt 37% Kaunashoz és 46% Vilniushoz; a VilnM (11) beszélőt 44% Kaunashoz és 44% Vilniushoz. 238 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantiškumas paauglių akimis: lyties kintamasis elmondható, hogy mindkét esetben a lányok kedvezőbbek a beszélők számára (lásd a 16. táblázatot). A nemi változó némileg megosztja a véleményeket a KaunM (3) beszélőnőről is. A lányok kedvezőbben ítélik meg e beszélőnő érdekességét, eszességét és keménységét. A vilniusi iskolák vizsgálati alanyai a nemi változó szempontjából nézve nem különösebben eredetiek. A VilnB (8)28 stimulus beszélőjét a lányok és a fiúk egyaránt statisztikailag szignifikáns különbségek nélkül értékelték. A másik három beszélő szociolingvisztikai portréját a lányok és a fiúk hajlamosak kissé eltérően felvázolni. Leginkább a VilnM (4) beszélőnő személyes tulajdonságainak értékelése tér ki. A lányok kedvezőbben ítélik meg e beszélőnő eszességét, kedvességét, érdekességét, megbízhatóságát. A lányok e beszélőnőt a dominancia dimenziójának egyik tulajdonsága, a céltudatosság alapján is jobbnak értékelik. A vilniusi nyelv másik képviselője, a VilnM (6) kísérleti résztvevői számára inkább érdekesnek, magabiztosnak és keménynek tűnik. A fiúk kritikusabbak e beszélőnővel szemben, az értékeléseik statisztikailag szignifikánsan alacsonyabbak. A kísérlet eredményeiből nem állapítható meg, hogy a lányok kedvezőbben viszonyulnának a lány beszélőkhöz, mivel a VilnB (2) stimulus megalkotóját is kedvezőbben értékelték a vizsgálati alanyok. E stimulus képviselőjét a lányok a fiúknál inkább okosnak és érdekesnek tartják (lásd a 17. és 18. táblázatot). 3.2. A köznyelv és a vilniusi nyelv képviselőinek szociolingvisztikai portréi Mindegyik csoport 12 stimulusának hanganyagában (a vilniusi csoportban 8 stimuluséban) 4 köznyelvi és 4 vilniusi nyelvi stimulust értékelésre bocsátottak. A kapott adatok összegzéseként elmondható, hogy minden csoport vizsgálati alanyai vonzó szociolingvisztikai portrét alkottak mind a köznyelv, mind a vilniusi nyelv képviselőjéről. A lányok és fiúk értékelései statisztikailag szignifikánsan (vagy akár nagyon szignifikánsan) különböznek (lásd a 19. táblázatot). Érdemes megjegyezni, hogy a kapott adatok, azaz a lányok magasabb értékelései a köznyelvi stimulusok képviselőinek személyes tulajdonságairól, megfelelnek a szociolingvisták által összefoglalt nyelvhasználati tendenciáknak (vö. Labov I. elvével). Leginkább a marijampolėi csoport (Kalvarija, Vilkaviškis, Pilviškiai) és az alytusi csoport (Daugai, Butrimonys, Simnas) vizsgálati alanyainak értékelései térnek ki. E csoportok tudattalan attitűdöket vizsgáló kísérleteinek női résztvevői különösen pozitív portrét alkotnak a köznyelv képviselőiről, mind a társadalmi vonzerő, mind a státusz dimenziójának tulajdonságai tekintetében. Amint az a 19. táblázatból látható, a beszélő neme a női vizsgálati alanyok számára nem fontos. 28 A stimulusok betűinek és egyéb jeleinek jelentése: Viln – vilniusi stimulusok; M – lány, B – fiú; (x) – a szám a stimulus sorszámát jelöli. Straipsniai / Articles 239 DAIVA ALIŪKAITĖ A többi csoport kísérleti résztvevő lányai (talán a telši csoport kivételével) lényegében nem mutatnak nagyobb preferenciát a köznyelvi fiúbeszélők ingerei iránt, mint a fiúk. Az ilyen különbségek a lányok azonos nemű beszélővel való azonosulását jelezhetik. A magas értékelések arra utalnak, hogy a köznyelvi kódhoz való kötődés (vö. Diercks már említett aktuális távolság-koncepciójával) áll fenn. Az adatokból tehát egy teljesen logikus értékelési modell rajzolható ki: a lányok elsősorban a lány beszélőkkel, nem pedig a fiú beszélőkkel való azonosulásukat mutatják. A fiúk és a lányok értékelései közötti különbségeket a beszélők tulajdonságaival összefüggésben vizsgálva általánosságban elmondható, hogy statisztikailag szignifikáns vagy erősen szignifikáns különbségek mutatkoznak mind a szolidaritás, mind a státusz dimenzióhoz tartozó tulajdonságok értékelésekor. A lányok leggyakrabban a beszélő megbízhatóságát és kedvelhetőségét (a szolidaritás dimenzió tulajdonságai), valamint önbizalmát és intelligenciáját (a státusz dimenzió tulajdonságai) értékelve adnak magasabb pontszámot a beszélőknek. A vilniusi nyelvváltozat beszélőjének szociolingvisztikai portréja egyes jellemzők tekintetében verseng a köznyelvi beszélő szociolingvisztikai portréjával. Bennünket az érdekel, hogy ezt a portrét pontosítja-e a nemi változó. Hozzátehetjük, hogy a vilniusi csoport résztvevői által megalkotott portré a vilniusi nyelvváltozat beszélőjéről lényegében saját nyelvi szülőföldjük beszélőjének portréja (lásd a 17. és 18. táblázatot), ezért az értékeléseik közötti különbségeket itt nem tárgyaljuk. El kell mondanunk, hogy a nemi változó jelentős hatással van a vilniusi nyelvváltozat beszélőjének szociolingvisztikai portréjára. Megállapítható, hogy minden vizsgált csoportban a lányok értékelései még számottevő mértékben is meghatározzák a vilniusi nyelvváltozat ingereinek helyét az összes változat ingereinek sorában. A lányok által felvázolt szociolingvisztikai portré a vilniusi nyelvváltozat beszélőjéről – akárcsak a köznyelvi beszélőé – pozitívabb, mint a fiúké. Másfelől a lányok a nyelvi szülőföldjük beszélőinek egyes tulajdonságait is kedvezőbben értékelték, mint a fiúk (lásd a cikk előző részét). Óvatosan, mivel a nyelvi szülőföldjük beszélőinek szociolingvisztikai portréi meglehetősen általánosak, azt is állíthatjuk, hogy a lányok általában távolságtartóan értékelnek: kevésbé kategorikusak, álláspontjuk toleránsabb, mint a fiúké. Visszatérve a vilniusi nyelvváltozat ingereinek értékelésére, megjegyzendő, hogy a lányok e változat ingerei iránti nagyobb fokú kedvező viszonyulása az nyílt presztízs tényezőjével hozható összefüggésbe. Nem valószínű, hogy a nyelvi közösség átlagos tagja világosan megkülönbözteti a vilniusi nyelvváltozat ingereit a köznyelvi ingerektől²⁹. Vagyis az értékelésben ugyanaz a képzet- és helyes nyelvhasználati prototípusokat magában foglaló rendszer érvényesül. 29 A vilniusi nyelvváltozat ingereinek jelöltsége nem feltűnő; a köznyelvi ingerektől például csak a rövid magánhangzók megnyújtása, a hosszúak rövidítése hangsúlytalan helyzetben, az ie és uo kettőshangzók egyszerű magánhangzóvá válása, a hangsúly visszahúzása és hasonlók különböztetik meg. Vö.: a VilnM (4) ingerben az [iː] 4-ből 3 helyzetben rövidül; az [uː] 1-ből 1 helyzetben rövidül; a VilnM (8) ingerben az [ie] (1-ből 1) és az [uo] (szintén 1-ből 1) egyszerű magánhangzóvá válik, és így tovább. 240 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantiskumas paauglių akimis: lyties kintamasis A legkevesebb statisztikailag szignifikáns vagy erősen szignifikáns értékelési különbség az utenai és a šiauliai csoportban mutatkozik. A vilniusi nyelvváltozat ingereinek beszélőit az alytusi és a telši csoport lányai értékelik a legkedvezőbben (lásd a 19. táblázatot). Emlékeztetünk arra is, hogy az alytusi csoport lányai által felvázolt portré a nyelvi szülőföld beszélőjéről pozitívabb, mint a fiúké; valószínű tehát, hogy ezek az értékelési különbségek a lányok általános nyelvi tudatosságát és a nyelvi változatosság iránti toleráns hozzáállását tükrözik. A fiúk és a lányok értékelései közötti különbségeket a beszélők tulajdonságaival összefüggésben vizsgálva ugyanazok a tendenciák rajzolódnak ki, mint a köznyelvi beszélők értékelésekor. Statisztikailag szignifikáns vagy erősen szignifikáns különbségek mutatkoznak mind a szolidaritás, mind a státusz dimenzióhoz tartozó beszélői tulajdonságok értékelésekor. A lányok leggyakrabban a beszélő kedvelhetőségét és érdekességét (a szolidaritás dimenzió tulajdonságai), valamint önbizalmát és intelligenciáját (a státusz dimenzió tulajdonságai) értékelve adnak magasabb pontszámot a beszélőknek. A kutatás adataiból kitűnik, hogy a vilniusi nyelvváltozat beszélőjének lányok és fiúk által kialakított szociolingvisztikai portréja leginkább a keménység tulajdonság értékelésében egyezik. Összefoglalva elmondható, hogy a lányok és a fiúk köznyelvre, illetve vilniusi nyelvváltozatra vonatkozó tudattalan attitűdjei nagyon hasonlóak. Feltehető, hogy az értékelések hasonlósága összefügg azzal, hogy a nyelvi közösség fiatal tagjainak köznyelvi képzete nem eléggé világos. A vizsgálat résztvevőinek képzetrendszerében a köznyelv megkülönböztető jegyeinek rendszere nem szilárd és nem egyértelmű, így a világos regiolektális jegyek nélküli, hasonló kódokat ugyanazzal a rendelkezésre álló köznyelvi prototípussal mérik fel, ami az ilyen változat beszélőjére vonatkozó tulajdonságok magas értékelését eredményezi. Az eredmény: a beszélők igen pozitív szociolingvisztikai portréi. 4. A TUDATOS ATTITŰDÖK ADATAI ÉS A NEMI VÁLTOZÓ A vizsgálati személyek tudatos attitűdjeit a nyelvjárások rangsorai mutatják. Ahogyan várható volt, a tudatos attitűdöket vizsgáló kísérlet adatai nem támasztják alá a tudattalan attitűdöket. A kísérlet e részének adatai lényegében azt teszik lehetővé, hogy megállapítsuk: a fiatalabb generációra jellemző a szülőföldi régióhoz való lojalitás. A vilniusi, kaunasi, alytusi, panevėžysi, utenai és telšiai csoport vizsgálati személyei nyíltan kinyilvánítják hűségüket saját nyelvi szülőföldjük változatai iránt. Csak a šiauliaii és marijampolėi csoport vizsgálati személyei hajlanak arra, hogy kedvezőbben értékeljék a vilniusi nyelvjárást (lásd a 20. táblázatot). Mindazonáltal a tudattalan attitűdöket vizsgáló kísérlet adatainak, amelyek a régiókban megfigyelhető nyelvjárási kisebbrendűségi komplexus jeleire vonatkozó megállapításokhoz vezettek, a tudatos attitűdöket vizsgáló kísérlet adatai nem szolgálnak kiegészítésül. Straipsniai / Articles 241 DAIVA ALIŪKAITĖ Összességében a tudatos attitűdöket vizsgáló kísérlet eredményeiből az rajzolódik ki, hogy a vonzó nyelvi megformálás prototípusainak rendszere a régiókban többrétegű. Két fő modell foglalható össze, amelyek rendszerezik a nyelvi változatosság képzeteit: a legvonzóbb változat vs. kevésbé vonzó vs. még kevésbé vonzó stb. Az első modell a következő: a leginkább kedvelt nyelvi megformálás prototípusa a nyelvi rokonság szerinti változat; kevésbé vonzó a köznyelv és/vagy a nagyvárosi nyelvhasználat; a többi változatot a nyelvi rokonság szerinti változattól való tényleges távolság alapján rangsorolják. Ez a modell némi pontosítással a kaunasi, telšiai és alytusi csoport vizsgálati személyeire jellemző. E modell különösen jól reprezentáló és pontos megjelenítése az alytusi csoport vizsgálati személyeinek attitűdje. Első helyen a nyelvi rokonság szerinti változatot értékelik, a második helyre a köznyelv és a nagyvárosi változatok kerülnek – ez a képzetrendszer a magánszféra és a nyilvánosság közötti különbségtételt implikálja. A druskininkai és varėnai nyelvjárások helye a nyelvjárások rangsorában tovább erősíti a szülőföldi régióhoz való lojalitást. Csak a kaunasi csoport vizsgálati személyeinek képzeti modelljén lehet némileg pontosítani. Feltehető, hogy a marijampolėi és šakiaii nyelvjárás rangsorban elfoglalt helyét a már említett aktuális távolság fogalma magyarázhatja. A többi csoport vizsgálati személyeinél a leginkább kedvelt nyelvi megformálás prototípusa heterogén, vagyis a nyelvi rokonság szerinti változat, a köznyelv és a nagyvárosi (kaunasi, vilniusi) nyelvhasználat vonzerejének értéke közötti különbségek statisztikailag nem szignifikánsak, a többi változatot pedig a nyelvi rokonság szerinti változattól való tényleges távolság alapján (nagyjából) rangsorolják. Következésképpen a nyelvi rokonság szerinti nyelvi megformálást nem értékelik kedvezőbben, mint a köznyelvi vagy a nagyvárosi (különösen a vilniusi) változatot. Ez a modell a panevėžysi, šiauliaii, utenai és marijampolėi csoport vizsgálati személyeire jellemző. Azt lehetne állítani, hogy az összes vizsgálati személy közül a marijampolėi csoport mutatja a legnagyobb lojalitáshiányt a nyelvi rokonság szerinti nyelvi megformálás iránt, de feltehetően a nyelvi rokonság képzetrendszerében Marijampolė helyét a vilkijai nyelvjárás foglalja el (a csoport egyik kísérletét Vilkaviškisben végezték). A vilniusi vizsgálati személyek nyelvjárási rangsorait összefoglalva, az értékelések statisztikailag szignifikáns különbségeit figyelembe véve meg kell jegyezni, hogy e csoport vizsgálati személyei különösen kiemelik a vilniusi nyelvjárást; a második helyen álló köznyelv értékelése statisztikailag szignifikánsan eltér. Ha a nemi változót is bevonjuk a nyelvjárási rangsorok áttekintésébe, a tudattalan attitűdöket vizsgáló kísérlet adataitól eltérően számos különbség rajzolódik ki. Állítható, hogy ha csak az egyik nemhez tartozó nyelvi közösség tagjait vizsgálnánk, más nyelvjárási rangsorok születnének. Ez csak a vilniusi, és lényegében az alytusi csoport vizsgálati személyeiről nem mondható el. Az alytusi csoport lányainak és fiúinak nyelvi ízlése csak a vilniusi nyelvjárás megítélésében tér el: a lányoknak jobban tetszik a vilniusi nyelvjárás, mint a fiúknak. E csoport vizsgálati személyei a többi változatot azonos módon rangsorolják. 242 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantiškumas paauglių akimis: lyties kintamasis A fiatalabb žemaitiai hozzáállása is meglehetősen következetes. Amint a 20. táblázatból látható, 16 nyelvváltozatot kellett rangsorolniuk, a nyelvjárások felvétele azonban a rangsorolandó változatok listájába lényegében nem változtatta meg a végeredményt. Statisztikailag nagyon szignifikánsan (**=p<.01)30 csak a klaipėdai beszédmód értékelése tér el. Ez a beszédmód jobban tetszik a lányoknak, mint a fiúknak. Felmerülhet, hogy ebben az értékelésben a nyelvi vagy a nyelven kívüli tényezőknek van-e meghatározó szerepük. Klaipėda az egyik nagyváros, vagyis a változat kedvezőbb megítélése ezzel a tényezővel is összefügghet. Statisztikailag szignifikánsan (*=p<.05) eltérnek a standard nyelv értékelései is. A lányok kedvezőbben értékelik a standard nyelvet, mint a fiúk, és előkelőbb helyre sorolják. Meg kell jegyezni, hogy ha a kísérletben csak fiúk vettek volna részt, a változatok rangsorának első négy helye talán a legvilágosabban a žemaitiai identitás támogatását mutatná: a žemaitiai nyelvjárás, a telšiai beszédmód, a plungėi beszédmód, a klaipėdai beszédmód. A lányok tudatos attitűdjei kiegyenlítik ezt a különbséget: a lányok a standard nyelvet a változatok rangsorában a második helyre teszik. A kaunasi csoport vizsgálati alanyai egyöntetűen a kaunasi változatnak ítélik oda a leginkább tetsző beszédmód státuszát, a többi változatot azonban eltérően rangsorolják. A tudatos attitűdök szintjén a kaunasi csoportba tartozó fiúk nagyobb rokonszenvet fejeznek ki a vilniusi beszédmód iránt, mint a standard nyelv iránt. A fiúk és lányok értékelései közötti különbségek nagyon szignifikánsan (**=p<.01) térnek el. Szignifikánsan (*=p<.05) eltér a többi változat értékelése is. A šiauliaii, panevėžysi, šakiai, marijampolėi és telšiai változatok értékelési átlagai azt mutatják, hogy a fiúk a lányoknál gyakrabban sorolják ezeket a változatokat előkelőbb helyre a beszédmódok rangsorában. A marijampolėi csoportba tartozó fiúk és lányok nyelvi eszményei a tudatos attitűdök szintjén talán az összes csoport közül a leginkább különböznek. A fiúk első három helyezettje: a vilkaviškisi beszédmód, a standard nyelv, a marijampolėi beszédmód, a lányok első három helyezettje pedig: a vilniusi beszédmód, a kaunasi beszédmód, a standard nyelv. Statisztikailag nagyon szignifikáns (***=p<.001) különbségek mutatkoznak a vilniusi és kaunasi, valamint a marijampolėi és vilkaviškisi beszédmódok rangsorolásában. A nagyvárosi változatokat a lányok sokkal gyakrabban sorolják előkelőbb helyre, mint a fiúk, míg a nyelvi szülőföldjük beszédmódjait a fiúk értékelik gyakrabban leginkább tetszőként. Ez a rangsorolás lényegében azt mutatja, hogy a nemi változó két különböző, a leginkább tetsző kifejezéshez kapcsolódó prototípusrendszert határoz meg. Hasonlóképpen a nemi változó más vizsgálati csoportokban is differenciálja a beszédmódok rangsorolására vonatkozó adatokat. 30 A különbségek szignifikanciáját a Wilcoxon-féle páros próbával számítottuk ki (angolul: Wilcoxon Signed Pair test). Ezzel a próbával ellenőrizhető, hogy a fiúk és lányok értékelései közötti különbségek szignifikánsak-e vagy sem; ez alapot nyújt az attitűdbeli különbségek megvitatásához. Az adatok differenciálásához több szignifikanciaszintet választottunk: az értékelések szignifikánsan különböznek... az értékelések nagyon szignifikánsan különböznek, azaz *=p<.05; **=p<.01; ***=p<.001. Straipsniai / Articles 243 DAIVA ALIŪKAITĖ A šiauliaii és panevėžysi csoportba tartozó fiúk fejezik ki határozottabban a nyelvi szülőföldjük változatai iránti lojalitásukat. Kizárólag a fiúk értékelése szerint kerülnének a šiauliaii és panevėžysi beszédmódok a változatok rangsorának élére; a lányok értékelése szerint mindkét beszédmód a harmadik helyen állna. A vilniusi beszédmód rangsorolására vonatkozó adatok ezekben a csoportokban szintén nagyon szignifikánsan eltérnek (**=p<.01). A csoportok változatainak rangsorában a fiúk értékelése szerint a második, a lányoké szerint az első helyre kerülne. A standard nyelvvel kapcsolatos tudatos attitűdök szintén korrelálnak a nemi változóval. Szociolingvisztikai szempontból természetes, hogy a lányok viszonyulnak kedvezőbben ehhez a változathoz. A šiauliaii csoportba tartozó fiúk a változatok rangsorában a lányoknál előkelőbb helyre teszik a šiauliaii beszédmódot is. Az értékelésbeli különbségek statisztikailag nagyon szignifikánsak (**=p<.01). Feltételezhető, hogy ez az értékelés összefügghet a regionális változatok iránti rokonszenvvel vagy a régió szomszédaival való nagyobb szolidaritással. Panevėžys városát a nem standard kód városaként sztereotipizálják, ezért teljesen természetes, hogy a fiúk értékelése ebbe az irányba mozdul el, kifejezve lojalitásukat saját nyelvi szülőföldjük kódja iránt. Az utenai csoport résztvevőinek beszédmódokra adott összesített rangsorát leginkább a standard nyelv értékelése differenciálja. A lányok számára a standard nyelv a leginkább tetsző változat (ezt a változatot teszik leggyakrabban a rangsor élére), a fiúk értékelése szerint viszont a standard nyelv csupán a harmadik helyre kerül a tetsző változatok listáján. Az értékelésbeli különbségek statisztikailag nagyon szignifikánsak (***=p<.001). A fiúk és lányok hozzáállása a klaipėdai és šiauliaii beszédmódokhoz eltér, ezek az értékelésbeli különbségek azonban nem tekinthetők különösebben fontosnak, mivel mindkét változat csak a rangsor második öt helyezettje között szerepel. 5. MEGFONTOLÁSOK ÉS ÖSSZEGZÉSEK A tudatos és tudattalan attitűdök vizsgálatának adatait elemezve néhány összegzés és megfontolás fogalmazható meg. A nyelvjárások rangsorolásának adatai azt mutatják, hogy a vizsgálati személyek neme fontos változó, amely meghatározza a lányok és a fiúk egyes nyelvváltozatok vonzerejére adott eltérő értékeléseit, egyes esetekben pedig a legvonzóbb megnyilatkozási formák prototípusainak rendszerét is. Megfigyelhető az a tendencia, hogy a fiúk nyelvjárási rangsorai nagyobb lojalitást mutatnak a nyelvi szülőföld (vagy általában a regiolektális) nyelvváltozatok iránt (a marijampolėi, šiauliai, utenai, panevėžysi és telšiai csoport adatai), míg a lányok nyelvjárási rangsorai a standard nyelv kedvezőbb megítélését tükrözik (az utenai, telšiai, panevėžysi és marijampolėi csoport adatai). A tudattalan attitűdök vizsgálatának eredményei alapján összességében kijelenthető, hogy valamennyi vizsgálati csoportban a regiolektális nyelvváltozatok megítélése kedvezőtlenebb, mint a standard nyelvé vagy a vilniusi nyelvé. Ez akkor állítható helyesen, ha az egyes nyelvváltozatok mind a négy beszélőjét holisztikusan, egyfajta variabilitás képviselőjeként értékeljük, 244 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantiškumas paauglių akimis: lyties kintamasis mivel az egyes stimulusok értékelései megbontják, bár csak nagyon csekély mértékben, a nyelvi variabilitás értékeinek csaknem következetes hierarchiáját. Megállapítható, hogy a nemi változót nem célszerű szorosan összekapcsolni a hármas (azaz standard nyelv, vilniusi nyelv, regiolektális nyelvváltozat) variabilitással. Az adatok azt mutatják, hogy a nemi változó nem a nyelvváltozatok megítélése szempontjából jelentős. A tudattalan attitűdök szintjén kirajzolódó, statisztikailag szignifikáns vagy nagyon szignifikáns értékelésbeli különbségek a fiúk és a lányok között azt mutatják, hogy a vizsgált lányokra bármilyen variabilitás esetén kedvezőbb hozzáállás jellemző. A lányok valamennyi nyelvváltozat beszélőit értékelve hajlamosak pozitívabb szociolingvisztikai portrékat alkotni, mint a fiúk; a nemi változó azonban a nyelvi szülőföld képviselőinek szociolingvisztikai portréit jóval ritkábban pontosítja, mint a standard nyelv vagy a vilniusi nyelv képviselőjének portréját. Megállapítható, hogy a lányok inkább a lány beszélőkkel, mint a fiú beszélőkkel való azonosulásának tendenciája figyelhető meg. Ezek a saját nemük képviselőivel való szolidaritás jelei. Ez a tendencia azonban nagyon halvány. Kaip pažymėjo Tore Kristiansenas (cit. iš Maegaard 2009: 133), nesąmoningosios nuostatos yra tikros (angl. real), būtent jos turi poveikį kalbos kaitai. Vadinasi, toliau plėtojant Kristianseno įžvalgą, galima teigti, kad nesąmoningosios nuostatos atskleidžia tikrąjį vertintojo veidą. Taigi, sąmoningosios nuostatos atskleidžia parodomąjį vertintojo veidą. Tikrojo ir parodomojo veido skirtis yra labai svarbi, nes tampa nuoroda į vaidmenų sistemą – socialinių, taigi ir kalbinių. Kalbant apie nesąmoningąsias nuostatas buvo pabrėžta, kad kalbinės gimtinės atmainų nepalankūs įverčiai (lyginant su bendrinės kalbos ir Vilniaus kalbos įverčiais) skatina įžvalgas dėl dialekto menkavertiškumo komplekso, ir keltas klausimas, ar tik tokia gali būti atmainų hierarchizavimo priežastis. Taigi ieškant logikos ir sąlyčio taškų tarp nesąmoningųjų ir sąmoningųjų nuostatų, išdėstytinas toks pasvarstymas: ar palankios sąmoningosios nuostatos ir nepalankios nesąmoningosios nuostatos kalbinės gimtinės raiškoms bei palankus bendrinės kalbos ir Vilniaus kalbos vertinimas nesąmoningųjų nuostatų lygmeniu negali būti susiję su viešumo ir privatumo perskyra. Čia svarbu prisiminti pri(si)taikymo teoriją (angl. accommodation theory) (žr. Giles, Coupland, Coupland 1991: 1–68), aiškinančią kalbėtojo elgesį, jo kalbinį (ne)prisitaikymą prie aplinkybių, prie pašnekovo ir pan. Taigi formuluojama įžvalga, kad vartotojai pritaiko ne tik kalbą, bet ir nuostatas. A megnyilatkozási formákkal való manipuláció, a nyelvi repertoár alkalmazása, valamint a megváltozott helyzethez (a beszédpartnerek, a téma, a körülmények változásához) való megfelelő nyelvi alkalmazkodás képessége a beszélő jó szociolingvisztikai kompetenciáját31 mutatja, vagyis a tudatos és tudattalan attitűdök közötti különbségek nemcsak a kódok tényleges csekély- 31 Vö. Giedrius Tamaševičius megállapításait az újságírók nyilvános beszédéről és szociolingvisztikai kompetenciájukról (Tamaševičius 2010: 189–198). Straipsniai / Articles 245 DAIVA ALIŪKAITĖ … variabilitást (vö. a regiolektális megnyilvánulásokat – ha a nem tudatos attitűdök kísérletének adataiból indulunk ki), vagy fordítva, a demonstratív túlértékelést (vö. ha a tudatos attitűdök adataiból indulunk ki), amely ideológiai, kulturális vagy hasonló nyomás következtében alakul ki. Nem lehetséges, hogy a nem tudatos és tudatos attitűdök eltérése a világosan tudatosított társadalmi szerepek, valamint a magánszféra és a nyilvánosság határainak reflexiója? Talán a nyelvi közösség fiatal tagjai képesek felmérni a megnyilatkozás helyzethez való illeszkedését, és ez határozza meg az értékeléseket. A következőképpen érvelhetünk: annak ellenére, hogy a nem tudatos attitűdök kísérlete során a vizsgálati személyektől csak a beszélők értékelését várták, az ingerek tartalma (az arról való gondolkodás, ki a jó tanár) „áthelyezte” a vizsgálati személyeket a nyilvános doménbe, ezt pedig tehetetlenségi alapon, különösebb mérlegelés nélkül a köznyelvvel (vagy egy attól alig különböző változattal) társítják, mivel a nyilvános életről szerzett tapasztalatuk, mindenekelőtt a tanulói szerepük, a köznyelvhez kapcsolódik. Így az értékelés viszonyítási alapja egyértelmű. Ráadásul az első inger is a köznyelvet reprezentálta. A nyilvános domén megnyilatkozásainak prototípusa, a nyelvi eszmény a köznyelv (vagy egy ahhoz közeli megnyilatkozás), ezért a nem tudatos attitűdök szintjén teljesen szabályszerűnek tűnik a nyelvi szülőföld változatainak leértékelése. A nyelvi szülőföld megnyilatkozásait használókat úgy értékelik, mint akik nem tudtak alkalmazkodni a nyilvános doménhez. Másfelől a tudatos attitűdök szintjén megmutatkozó, a nyelvi szülőföld (és általában a regiolektális) megnyilatkozások iránti lojalitás semmiképpen sem jelenti azt, hogy ezt a beállítódást mindenütt és mindenkor szükségképpen következetes regiolektális nyelvhasználat kíséri. Feltehetően minden esetben a kommunikációs helyzetet mérlegelik. Pontosan ez történt a nem tudatos attitűdök kísérlete során. A tudatos attitűdök szintjén annak feltárásakor, hogy melyik változat tetszik leginkább, nem kérdezték meg, mikor, hol, kivel stb. megfelelőek, ezért csak egy modellt kaptak, amely kétségtelenül magában foglalja mind a nyilvános, mind a magán domén helyzeteit – nem véletlen, hogy a nyelvjárások rangsorában a nyelvi szülőföld változata, a köznyelv és a vilniusi nyelv egymás mellett szerepel. A nem tudatos attitűdök kísérletében konkrét eseteket értékeltek. Az általános téma (milyen a jó tanár) sugallhatta a kérdést: megfelel-e a kód a diskurzusnak. Vagyis nem lehetett arra számítani, hogy a konkrét helyzetek értékelése megfelel a modellnek. Tehát bár nagyon világosan kirajzolódott a tudatos és a nem tudatos vizsgálati attitűdök közötti különbség, nem valószínű, hogy a tudatos és a nem tudatos nyelvi eszmény közötti viszony erősen konfliktusos. Úgy tűnik, hogy a fiatalabb generáció képviselői (lányok és fiúk egyaránt) különösebb erőfeszítés és tudatos szándék nélkül egyértelműen elfogadják a nyelvi variabilitást, és intuitívan érzik (és/vagy tudják), hogy melyik változat hol elfogadható; jó szociolingvisztikai kompetencia jellemzi őket. Éppen a jó szociolingvisztikai kompetencia okozza a tudatos és nem tudatos attitűdök közötti különbségeket. Természetesen ez a felvetés vitatható, de vannak érvek mellette. 246 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantíškumas paauglių akimis: lyties kintamasis LITERATŪRA Aliūkaitė Daiva 2007: Tarminis kalbėjimas ir bendrinė kalba: objektyviųjų ir subjektyviųjų skirtumų kultūrinė vertė. Daktaro disertacija [rankraštis]. Vilniaus universitetas. Aliūkaitė Daiva 2009: Perceptyviniai dialektų tyrimai: mentalinis žemėlapis. – Respectus Philologicus 15(20), 164–179. Aliūkaitė Daiva 2011: Jaunųjų žemaičių raiškos idealai: sąmoningosios nuostatos. – Respectus Philologicus 20(25), 209–220. Aliūkaitė Daiva 2013: Horizontalusis ir vertikalusis kalbos kontinuumo skaidumas: XXI amžiaus kalbėjimo variantai paprastojo kalbos vertintojo požiūriu. – Taikomoji kalbotyra 2, 1–22. Aliūkaitė Daiva, Merkytė-Švarcienė Erika 2012: Bendrinės kalbos regionai jaunųjų lietuvių kalbos bendruomenės narių požiūriu: kompetencija ir vaizdiniai. – Kalbos kultūra 85, 155–177. Bacevičiūtė Rima, Ivanauskienė Audra, Leskauskaitė Asta, Trumpa Edmundas, sud., 2004: Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. Campbell-Kibler Kathryn 2013: Language Attitude Surveys: Speaker Evaluation Studies. – Data Collection in Sociolinguistics: Methods and Applications, ed. by Christine Mallinson, Becky Childs, Gerard Van Herk. London, New York: Routledge, 142–146. Cheshire Jenny 2002: Sex and Gender in Variationist Research. – The Handbook of Language Variation and Change, ed. by Jack K. Chambers, Peter Trudgill, Natalie Schilling-Estes. Oxford: Blackwell, 423–443. Clopper Cynthia 2013: Experiments. – Data Collection in Sociolinguistics: Methods and Applications, ed. by Christine Mallinson, Becky Childs, Gerard Van Herk. London, New York: Routledge, 151–161. Čekuolytė Aurelia 2010: Jaunimo požiūris į angliškus žodžius suaugusiųjų kalboje. – Kalbos kultūra 83, 322–341. Čičirkaitė Ramunė, Vaicekauskienė Loreta 2011: Vilniaus klausimas bendrinės lietuvių kalbos sampratose: metalingvistinių vilniečių komentarų tyrimas. – Darbai ir dienos 56, 57–76. Daan Jo C. 1999: Dialects. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. by Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 9–30. Diercks Willy 2002: Mental Maps. Linguistic-Geographic Concepts. – Handbook of Perceptual Dialectology 2, ed. by Daniel Long, Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 51–70. Straipsniai / Articles 247 DAIVA ALIŪKAITĖ Drager Katie 2013: Experimental Methods in Sociolinguistics: Matched Guise and Identification tasks. – Research Methods in Sociolinguistics: A Practical Guide, ed. by Janet Holmes, Kirk Hazen. Hoboken, NJ: Wiley-Blackwell. Eckert Penelope 1989: The Whole Woman: Sex and Gender Differences in Variation. – Language Variation and Change 1(3), 245–267. Esling John H. 1998: Everyone Has an Accent Except Me. – Language Myths, ed. by Laurie Bauer, Peter Trudgill. London: Penguin Books, 169–175. Evans Betsy E. 2002: Attitudes of Montreal Students towards Varieties of French. – Handbook of Perceptual Dialectology 2, ed. by Daniel Long, Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 71–93. Fischer John L. 1964 (11958): Social Influences on the Choice of a Linguistic Variant. Reprinted – Language in Culture and Society, ed. by Dell Hymes. New York: Harper and Row, 483–489. Giles Howard, Billings Andrew C. 2004: Assessing Language Attitudes: Speaker Evaluation Studies. – The Handbook of Applied Linguistics, ed. by Alan Davies and Catherine Elder. Malden, MA: Blackwell, 187–209. Giles Howard, Coupland Nikolas, Coupland Justine 1991: Accommodation theory: Communication, Context and Consequence. – Contexts of Accommodation: Developments in Applied sociolinguistics, ed. by Howard Giles, Nikolas Coupland, Justine Coupland. Cambridge: Cambridge University Press, 1–68. Gudavičienė Eglė 2010: Sociolingvistinis Vilniaus miesto paveikslas. – Miestai ir kalbos, red. Meilutė Ramonienė. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 207–229. Hernández-Campoy Juan Manuel 1999: Paradigmatic Complementariness in Variation Studies. – Revista Alicantina de Estudios Ingleses 12, 75–89. Hoppenbrouwers Cor 1983: Het genus in een Brabants regiolect. – TABU, Bulletin voor Nederlandse Taalkunde 13, 1–25. Inoue Fumio 1999a: Classification of Dialects by Image: English and Japanese. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. by Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 147–160. Inoue Fumio 1999b: Subjective Dialect Division in Great Britain. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. by Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 161–176. Kalėdienė Laima 2010: Lietuvybės perspektyva Lietuvos miestuose. – Miestai ir kalbos, red. Meilutė Ramonienė. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 71–89. Kazlauskaitė Rūta, Lapinskienė Lionė, Bacevičiūtė Rima, sud., 2007: Vakarų aukštaičiai šiauliškiai. Tarmės mokyklai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. 248 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantiškumas paauglių akimis: lyties kintamasis Kliukienė Regina 2010: Tarmės mieste: mokėjimas, vartojimas ir kalbinės nuostatos. – Miestai ir kalbos, red. Meilutė Ramonienė. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 91–105. Kremer Ludger 1999: The Netherlands-German National Border as a Subjective Dialect Boundary. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. by Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 31–36. Kristiansen Tore 2009: The Macro-level Social Meanings of Late-modern Danish Accents. – Acta Linguistica Hafniensia 41: 1, 167–192. Kristiansen Tore 2010: Investigating Language in Space: Experimental Techniques. – Language and Space. An International Handbook of Linguistic Variation. Volume 1: Theories and Methods. HSK Handbücher zur Sprach- und Kommunikationswissenschaft, ed. by Peter Auer, Jürgen Erich Schmidt. Berlin, New York: Walter de Gruyter, 528–549. Kristiansen Tore 2011: Attitudes, Ideology and awareness. – The SAGE handbook of sociolinguistics, ed. by Ruth Wodak, Barbara Johnstone, Paul Kerswill. London: SAGE Publications, 265–279. Kvašytė Regina 2005: Lietuvių ir latvių tarmės: terminija ir žodynai. – Baltų kalbų tarmės: rašytinis palikimas, ats. red. Regina Kvašytė, Anna Stafecka. Šiauliai: Discens, 112–123. L’Eplattenier-Saugy Caroline 2002: A Perceptual Dialect Study of French in Switzerland. – Handbook of Perceptual Dialectology 2, ed. by Daniel Long, Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 351–365. Labov William 1969: Contraction, Deletion, and Inherent Variability of the English Copula. – Language 45(4), 715–762. Labov William 1972: Sociolinguistic Patterns. Philadelphia: University of Pennsylvania Press. Labov William 2004: Quantitative Analysis of Linguistic Variation / Quantitative Analyse sprachlicher Variation. – Sociolinguistics/ Soziolinguistik. An international handbook of the science of language and society 1, ed. by Klaus Matthheier, Ulrich Ammon, Peter Trudgill. Berlin: De Gruyter, 6–21. Labov William 2006 (11966): The Social Stratification of English in New York City. Cambridge: Cambridge University Press. Long Daniel 1999: Geographical Perception of Japanese Dialect Regions. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. by Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 177–198. Maegaard Marie 2005: Language Attitudes, Norm and Gender. A Presentation of the Method and Results from a Language Attitude Study. – Acta Linguistica Hafniensia 37, 55–80. Straipsniai / Articles 249 DAIVA ALIŪKAITĖ Maegaard Marie 2009: How many Standards? Investigating ‘The Double Standard Model’ in the Light of Evaluative Patterns from a Young Urban Community. – Language Attitudes, Standardization and Language Change, ed. by Marie Maegaard, Frans Gregersen, Pia Quist, J. Normann Jørgensen. Oslo: Novus, 131–147. Mesthrie Rajend 2001: Sociolinguistic Variation. – Concise Encyclopedia of Sociolinguistics, ed. by Rajend Mesthrie. Oxford: Elsevier Science, 377–389. Mesthrie Rajend 2003: Social Dialectology. – Rajend Mesthrie, Joan Swann, Ana Deumert, William L. Leap Introducing Sociolinguistics. Edinburgh: Edinburgh University Press, 76–113. Mikulėnienė Danguolė, Bacevičiūtė Rima, Salienė Vilija, sud., 2005: Vakarų aukštaičiai kauniškiai ir Klaipėdos krašto aukštaičiai. Tarmės mokyklai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Mikulėnienė Danguolė 2012: XXI a. pradžios Lietuvos situacija: tarmės transformacija. Geolingvistikos ir sociolingvistikos polilogas XXI amžiuje. Konferencijos tezės. 2012 m. gruodžio 6–7 d., Kaunas 2012, Vilniaus universiteto Kauno humanitarinis fakultetas, 6–7. Murray Stephen O. 1998: American Sociolinguistics: Theorists and Theory Groups. Amsterdam / Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. Obiols Solís M. 2002: The Matched Guise Technique: a Critical Approximation to a Classic Test for Formal Measurement of Language Attitudes. – Noves SL. Revista de sociolingüística, 1–6. Preston Dennis R. 1989: Perceptual Dialectology: Nonlinguists’ Views of Areal Linguistics. Dordrecht: Foris, 51–70. Preston Dennis R. 1999a: Introduction. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. by Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, xxiii–xl. Preston Dennis R. 1999b: A Language Attitude Approach to the Perception of Regional Variety. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. by Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 359–373. Preston Dennis R. 2002: Perceptual Dialectology: Aims, Methods, Findings. – Present-day Dialectology. Problems and Findings, ed. by Johannes Bernardus Berns, Jaap van Marle. Berlin, New York: Mouton de Gruyter, 57–104. Rensink W. G. 1999: Informant Clasification of Dialects. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. by Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 3–7. Romaine Suzanne 2003: Variation in Language and Gender. – The Handbook of Language and Gender, ed. by Janet Holmes, Miriam Meyerhoff. Oxford: Blackwell Publishing Ltd. 250 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantiškumas paauglių akimis: lyties kintamasis Swann Joan 2003: Gender and language use. – Rajend Mesthrie, Joan Swann, Ana Deumert, William L. Leap Introducing Sociolinguistics. Edinburgh: Edinburgh University Press, 216–247. Tagliamonte Sali A. 2012: Variationist Sociolinguistics: Change, Observation, Interpretation. Malden: Blackwell. Tamaševičius Gierius 2010: „Bloga“ kalba ir sociolingvistinė kompetencija. – Darbai ir dienos 54, 189–198. Vaicekauskienė Loreta, Sausverde Erika 2012: Lietuvos tarmių rezervatas: socialiniai ir geografiniai tarmės mobilumo ribojimai tiesioginių tyrimų duomenimis. – Taikomoji kalbotyra 1, 1–27. Wray Alison, Trott Kate, Bloomer Aileen, Reay Shirley, Butler Chris 2005: Projects in Linguistics. A Practical Guide to Researching Language. London: Replika Press Pvt. PRIEDAS 1 LENTELĖ. Sociolingvistinio portreto dimensijos: savybių matrica32 Statusas Solidarumas Viršenybė Patrauklumas ir dinamizmas siekiantis tikslo … neapsisprendęs – + + – patikimas … nepatikimas – + + – rimtas … lengvabūdis + – + – įdomus … nuobodus – + – + pasitikintis savimi … nepasitikintis savimi + – – + protingas … kvailas + – + – malonus … nemalonus – + – + kietas … nevykėlis + – – + 32 Savybių matrica parengta remiantis Kristiansen 2009: 187–189, Kristiansen 2010: 545, Kristiansen 2011: 267, Maegaard 2005: 67–69. Straipsniai / Articles 251 DAIVA ALIŪKAITĖ 2 LENTELĖ. Šnektų reitingo eksperimento šnektų sąrašai Vilniaus miesto | Kauno grupės | Marijampolės grupės | Šiaulių grupės | Alytaus grupės | Panevėžio grupės | Utenos grupės | Telšių grupės; Bendrinė kalba | Bendrinė kalba | Bendrinė kalba | Bendrinė kalba | Bendrinė kalba | Bendrinė kalba | Bendrinė kalba | Bendrinė kalba; Didesnių šnečių: Vilniaus šnekta | Vilniaus šnekta | Vilniaus šnekta | Vilniaus šnekta | Vilniaus šnekta | Vilniaus šnekta | Vilniaus šnekta | Vilniaus šnekta; Kauno šnekta | Kauno šnekta | Kauno šnekta | Kauno šnekta | Kauno šnekta | Kauno šnekta | Kauno šnekta | Kauno šnekta; Klaipėdos šnekta | Klaipėdos šnekta | Klaipėdos šnekta | Klaipėdos šnekta | Klaipėdos šnekta | Klaipėdos šnekta | Klaipėdos šnekta | Klaipėdos šnekta; Regionų centrų: Telšių šnekta | Telšių šnekta | Telšių šnekta | Telšių šnekta | Telšių šnekta | Telšių šnekta | Telšių šnekta | Telšių šnekta; Šiaulių šnekta | Šiaulių šnekta | Šiaulių šnekta | Šiaulių šnekta | Šiaulių šnekta | Šiaulių šnekta | Šiaulių šnekta | Šiaulių šnekta; Alytaus šnekta | Alytaus šnekta | Alytaus šnekta | Alytaus šnekta | Alytaus šnekta | Alytaus šnekta | Alytaus šnekta | Alytaus šnekta; Panevėžio šnekta | Panevėžio šnekta | Panevėžio šnekta | Panevėžio šnekta | Panevėžio šnekta | Panevėžio šnekta | Panevėžio šnekta | Panevėžio šnekta; Marijampolės šnekta | Marijampolės šnekta | Marijampolės šnekta | Marijampolės šnekta | Marijampolės šnekta | Marijampolės šnekta | Marijampolės šnekta | Marijampolės šnekta; Utenos šnekta | Utenos šnekta | Utenos šnekta | Utenos šnekta | Utenos šnekta | Utenos šnekta | Utenos šnekta | Utenos šnekta; Artimos kalbinės aplinkos: Jonavos šnekta | Vilkaviškio šnekta | Joniškio šnekta | Varėnos šnekta | Pasvalio šnekta | Ignalinos šnekta | Plungės šnekta; Šakių šnekta | Šakių šnekta | Pakruojo šnekta | Druskininkų šnekta | Kupiškio šnekta | Anykščių šnekta | Kretingos šnekta; Tarmės: Aukštaičių | Žemaičių | Suvalkiečių | Dzūkų 252 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantiškumas paauglių akimis: lyties kintamasis 3 LENTELĖ. Marijampolės grupės tiriamųjų regiolektinės raiškos atstovo sociolingvistinis portretas33 Siekiantis tikslo (1) – neapsisprendęs (7) (N34=203) MarM (3) MarB (6) MarB (12) MarM (9) 7,04 7,48 8,43 8,79 Patikimas (1) – nepatikimas (7) (N=202) MarM (3) MarB (6) MarB (12) MarM (9) 6,69 7,56 8,11 8,75 Rimtas (1) – lengvabūdis (7) (N=203) MarM (3) MarB (12) MarB (6) MarM (9) 7,29 7,84 7,90 8,19 Įdomus (1) – nuobodus (7) (N=202) MarM (3) MarB (6) MarB (12) MarM (9) 6,51 7,03 8,23 9,54 Pasitikintis savimi (1) – nepasitikintis (7) (N=189) MarB (6) MarM (3) MarM (9) MarB (12) 6,85 7,29 9,20 9,29 Protingas (1) – kvailas (7) (N=199) MarM (3) MarB (12) MarB (6) MarM (9) 6,68 8,34 8,38 8,77 Malonus (1) – nemalonus (7) (N=198) MarM (3) MarB (6) MarB (12) MarM (9) 6,88 7,56 8,36 9,21 Kietas (1) – nevykėlis (7) (N=203) MarB (6) MarM (3) MarB (12) MarM (9) 6,44 7,42 7,98 9,18 33 Lentelėje pateikiami vidutiniai rangai. Kalbėtojai išrūšiuoti pagal vidutinį rangą, jų reikšmių mažėjimo tvarka. Mažesnis vidutinis rangas reiškia, kad kalbėtojui dažniau linkta priskirti semantinio diferencialo poros kairėje pusėje esančią pozityviąją savybę (pavyzdžiui, siekiantis tikslo, patikimas, rimtas ir t. t.). Pažymėtina, kad ir kitų grupių duomenys lentelėse aiškintini taip pat. 34 N – grupės tiriamųjų skaičius. Pažymėtina, kad ir kitų grupių duomenis pateikiančiose lentelėse N žymi tiriamųjų skaičių. Straipsniai / Articles 253 DAIVA ALIŪKAITĖ 4 L E N T E L Ė. Marijampolės grupės mergaičių ir berniukų vertinimo skirtumai35 Siek. tikslo Pati-kimas Rimtas Įdomus Pasit. savimi Pro-tingas Ma-lonus Kietas MarM (3) chi² 0,080 0,151 0,000 0,147 0,434 0,393 0,011 0,189 p= 0,777 0,697 0,998 0,701 0,510 0,531 0,918 0,664 Berniukų ir mergaičių vertinimo skirtumų nėra MarM (9) chi² 1,328 0,028 0,277 1,413 0,247 0,054 0,012 0,100 p= 0,249 0,867 0,598 0,235 0,619 0,816 0,914 0,752 Berniukų ir mergaičių vertinimo skirtumų nėra MarB (6) chi² 0,000 2,326 1,768 0,247 0,916 1,579 5,994 0,138 p= 0,984 0,127 0,184 0,619 0,339 0,209 0,014 0,710 *(m>b) MarB (12) chi² 0,337 0,000 0,081 0,044 0,198 1,844 3,420 0,089 p= 0,561 0,993 0,776 0,834 0,656 0,174 0,064 0,765 Berniukų ir mergaičių vertinimo skirtumų nėra Kruskal-Wallis testas: * =p<.05, ** =p<.01, *** =p<.001 5 L E N T E L Ė. Šiaulių grupės tiriamųjų regiolektinės raiškos atstovo sociolingvistinis portretas Siekiantis tikslo (1) – neapsisprendęs (7) (N=190) ŠiaulB (6) ŠiaulB (12) ŠiaulM (9) ŠiaulM (3) 6,35 7,03 7,56 8,08 Patikimas (1) – nepatikimas (7) (N=188) ŠiaulB (6) ŠiaulB (12) ŠiaulM (9) ŠiaulM (3) 6,41 7,17 7,38 7,65 Rimtas (1) – lengvabūdis (7) (N=188) ŠiaulB (6) ŠiaulM (3) ŠiaulB (12) ŠiaulM (9) 6,12 7,27 7,66 7,95 35 Skirtumo tarp tiriamųjų grupių (berniukų ir mergaičių) vertinimo reikšmingumas patikrintas Kruskalo ir Voliso (angl. Kruskal-Wallis) testu. Chi kvadrato skaičiaus didėjimas rodo skirtumo tarp tiriamųjų grupių vertinimo didėjimą. Duomenims diferencijuoti pasirinkti keli reikšmingumo lygmenys: vertinimai reikšmingai skiriasi... vertinimai labai reikšmingai skiriasi, t. y. *=p<.05; **=p<.01; ***=p<.001. Pažymėtina, kad ir kitų grupių duomenys lentelėse aiškintini taip pat. 254 A c t a L i n g u i s t i c a L i t h u a n i c a L X I X Kalbos variantiškumas paauglių akimis: lyties kintamasis Įdomus (1) – nuobodus (7) (N=189) ŠiaulB (12) ŠiaulM (3) ŠiaulB (6) ŠiaulM (9) 6,52 6,71 6,82 8,00 Pasitikintis savimi (1) – nepasitikintis (7) (N=186) ŠiaulB (6) ŠiaulB (12) ŠiaulM (9) ŠiaulM (3) 6,42 7,26 7,63 8,10 Protingas (1) – kvailas (7) (N=191) ŠiaulB (6) ŠiaulM (9) ŠiaulM (3) ŠiaulB (12) 6,37 7,85 7,86 8,05 Malonus (1) – nemalonus (7) (N=190) ŠiaulB (6) ŠiaulB (12) ŠiaulM (9) ŠiaulM (3) 6,89 7,28 7,52 8,23 Kietas (1) – nevykėlis (7) (N=190) ŠiaulB (6) ŠiaulM (3) ŠiaulB (12) ŠiaulM (9) 6,04 6,80 6,96 7,37 6 LENTELĖ. Šiaulių grupės mergaičių ir berniukų vertinimo skirtumai Siek. tikslo Pati-kimas Rimtas Įdomus Pasit. savimi Pro-tingas Ma-lonus Kietas ŠiaulM (3) chi² 0,660 1,36 4,551 2,012 1,18 0,338 0,178 0,224 p= 0,416 0,243 0,033 0,156 0,277 0,561 0,673 0,636 *(b>m) ŠiaulM (9) chi² 1,101 0,921 0,299 1,481 0,648 0,211 0,644 0,87 p= 0,294 0,337 0,585 0,224 0,421 0,646 0,422 0,351 Berniukų ir mergaičių vertinimo skirtumų nėra ŠiaulB (6) chi² 2,099 2,233 0,226 3,381 0,943 2,672 1,936 0,653 p= 0,147 0,135 0,634 0,066 0,331 0,102 0,164 0,419 Berniukų ir mergaičių vertinimo skirtumų nėra ŠiaulB (12) chi² 1,085 0,434 4,094 0,016 1,729 0,267 0,399 0,000 p= 0,298 0,510 0,043 0,899 0,188 0,605 0,527 0,988 *(b>m) Kruskal–Wallis testas: *=p<.05, **=p<.01, ***=p<.001 Straipsniai / Articles 255 DAIVA ALIŪKAITĖ 7 LENTELĖ. Alytaus grupės tiriamųjų regiolektinės raiškos atstovo sociolingvistinis portretas Siekiantis tikslo (1) – neapsisprendęs (7) (N=163) AlB (12) | AlB (6) | AlM (9) | AlM (3) 7,06 | 7,50 | 7,70 | 8,16 Patikimas (1) – nepatikimas (7) (N=161) AlM (9) | AlB (12) | AlM (3) | AlB (6) 7,53 | 7,53 | 7,63 | 7,73 Rimtas (1) – lengvabūdis (7) (N=159) AlB (12) | AlB (6) | AlM (3) | AlM (9) 6,44 | 7,45 | 8,01 | 8,07 Įdomus (1) – nuobodus (7) (N=163) AlB (6) | AlB (12) | AlM (3) | AlM (9) 6,85 | 7,13 | 7,73 | 8,10 Pasitikintis savimi (1) – nepasitikintis (7) (N=155) AlB (6) | AlB (12) | AlM (3) | AlM (9) 6,82 | 7,25 | 8,54 | 8,57 Protingas (1) – kvailas (7) (N=162) AlB (12) | AlB (6) | AlM (3) | AlM (9) 7,14 | 7,44 | 7,71 | 8,09 Malonus (1) – nemalonus (7) (N=164) AlM (3) | AlB (6) | AlB (12) | AlM (9) 7,02 | 7,17 | 7,65 | 7,84 Kietas (1) – nevykėlis (7) (N=162) AlB (6) | AlB (12) | AlM (3) | AlM (9) 6,16 | 6,57 | 7,71 | 8,11 8 LENTELĖ. Alytaus grupės mergaičių ir berniukų vertinimo skirtumai Siek. tikslo | Pati-kimas | Rimtas | Įdomus | Pasit. savimi | Protingas | Malonus | Kietas AlM (3) | chi² | 1,304 | 0,728 | 9,623 | 0,611 | 8,349 | 4,656 | 3,929 | 3,2 AlM (3) | p= | 0,254 | 0,394 | 0,002 | 0,434 | 0,004 | 0,031 | 0,047 | 0,074 AlM (3) | **(m>b) | **(m>b) | *(m>b) | *(m>b) AlM (9) | chi² | 1,616 | 3,87 | 7,596 | 4,036 | 3,164 | 5,383 | 10,663 | 1,723 AlM (9) | p= | 0,204 | 0,049 | 0,006 | 0,045 | 0,075 | 0,020 | 0,001 | 0,189 AlM (9) | *(m>b) | **(m>b) | *(m>b) | *(m>b) | **(m>b) 256 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantiškumas paauglių akimis: lyties kintamasis Siek. tikslo | Pati-kimas | Rimtas | Įdomus | Pasit. savimi | Protingas | Malonus | Kietas AlB (6) | chi² | 4,725 | 5,234 | 1,026 | 2,653 | 9,926 | 18,65 | 8,734 | 6,502 p= | 0,030 | 0,022 | 0,311 | 0,103 | 0,002 | 0,000 | 0,003 | 0,011 *(m>b) | *(m>b) | **(m>b) | ***(m>b) | **(m>b) | *(m>b) AlB (12) | chi² | 0,437 | 4,762 | 4,246 | 2,553 | 10,495 | 5,875 | 15,044 | 5,784 p= | 0,509 | 0,029 | 0,039 | 0,110 | 0,001 | 0,015 | 0,000 | 0,016 *(m>b) | *(m>b) | **(m>b) | *(m>b) | ***(m>b) | *(m>b) Kruskal-Wallis testas: * =p<.05, ** =p<.01, ***=p<.001 9 LENTELĖ. Panevėžio grupės tiriamųjų regiolektinės raiškos atstovo sociolingvistinis portretas Siekiantis tikslo (1) – neapsisprendęs (7) (N=162) PanM (3) | PanB (6) | PanM (9) | PanB (12) 6,40 | 6,74 | 7,84 | 8,14 Patikimas (1) – nepatikimas (7) (N=161) PanB (6) | PanM (3) | PanB (12) | PanM (9) 6,63 | 6,66 | 7,83 | 8,05 Rimtas (1) – lengvabūdis (7) (N=163) PanM (3) | PanB (6) | PanB (12) | PanM (9) 6,28 | 6,55 | 7,87 | 8,74 Įdomus (1) – nuobodus (7) (N=162) PanB (6) | PanM (3) | PanB (12) | PanM (9) 6,47 | 6,64 | 7,13 | 7,52 Pasitikintis savimi (1) – nepasitikintis (7) (N=154) PanM (3) | PanB (6) | PanM (9) | PanB (12) 5,90 | 6,48 | 6,98 | 7,40 Protingas (1) – kvailas (7) (N=158) PanM (3) | PanB (6) | PanM (9) | PanB (12) 6,01 | 6,81 | 7,93 | 8,34 Malonus (1) – nemalonus (7) (N=162) PanM (3) | PanB (6) | PanB (12) | PanM (9) 5,88 | 7,01 | 8,05 | 8,19 Kietas (1) – nevykėlis (7) (N=161) PanB (6) | PanB (12) | PanM (3) | PanM (9) 6,18 | 6,40 | 6,51 | 7,14 Straipsniai / Articles 257 DAIVA ALIŪKAITĖ 10 LENTELĖ. Panevėžio grupės mergaičių ir berniukų vertinimo skirtumai Siek. tikslo Patikimas Rimtas Įdomus Pasit. savimi Protin-gas Malo-nus Kietas PanM (3) chi² 0,107 3,995 0,404 2,098 1,042 6,725 2,012 0,789 p= 0,743 0,046 0,525 0,147 0,307 0,010 0,156 0,374 *(m>b) *(m>b) PanM (9) chi² 1,098 0,81 0,964 0,505 2,296 0,025 0,413 1,122 p= 0,295 0,368 0,326 0,477 0,130 0,875 0,521 0,289 Mergaičių ir berniukų vertinimo skirtumų nėra PanB (6) chi² 0,034 0,862 0,058 3,458 4,439 2,166 0,531 0,057 p= 0,853 0,353 0,810 0,063 0,035 0,141 0,466 0,811 *(m>b) PanB (12) chi² 1,061 5,538 1,825 1,429 1,656 0,723 0,064 2,858 p= 0,303 0,019 0,177 0,232 0,198 0,395 0,801 0,091 *(b>m) Kruskal-Wallis testas: *=p<.05, **=p<.01, ***=p<.001 11 LENTELĖ. Utenos grupės tiriamųjų regiolektinės raiškos atstovo sociolingvistinis portretas Siekiantis tikslo (1) – neapsisprendęs (7) (N=120) UtM (3) UtB (6) UtB (12) UtM (9) 6,52 7,83 8,18 8,21 Patikimas (1) – nepatikimas (7) (N=118) UtM (3) UtB (6) UtB (12) UtM (9) 6,86 7,19 8,08 8,34 Rimtas (1) – lengvabūdis (7) (N=119) UtM (3) UtB (6) UtB (12) UtM (9) 6,63 7,59 8,01 8,48 Įdomus (1) – nuobodus (7) (N=116) UtB (6) UtM (3) UtB (12) UtM (9) 6,94 7,54 7,81 8,99 258 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variant iškumas paauglių akimis: lyties kintamasis Pasitikintis savimi (1) – nepasitikintis (7) (N=114) UtM (3) | UtB (6) | UtB (12) | UtM (9) 6,54 | 7,29 | 8,11 | 9,42 Protingas (1) – kvailas (7) (N=116) UtM (3) | UtB (6) | UtB (12) | UtM (9) 6,91 | 7,57 | 8,65 | 9,32 Malonus (1) – nemalonus (7) (N=119) UtM (3) | UtB (6) | UtB (12) | UtM (9) 7,37 | 7,4 | 7,75 | 8,79 Kietas (1) – nevykėlis (7) (N=119) UtM (3) | UtB (6) | UtB (12) | UtM (9) 7,36 | 7,47 | 7,79 | 9,06 12 LENTELĖ. Utenos grupės mergaičių ir berniukų vertinimo skirtumai Siek. tikslo | Patiki-mas | Rimtas | Įdomus | Pasit. savimi | Pro-tingas | Ma-lonus | Kietas UtM (3) | chi² | 0,030 | 2,186 | 4,416 | 2,172 | 1,339 | 2,24 | 5,194 | 11,412 p= | 0,863 | 0,139 | 0,036 | 0,141 | 0,247 | 0,135 | 0,023 | 0,001 | | | | *(m>b) | | | *(m>b) | **(m>b) UtM (9) | chi² | 0,142 | 0,004 | 1,677 | 0,046 | 0,260 | 0,182 | 1,008 | 0,734 p= | 0,706 | 0,947 | 0,195 | 0,831 | 0,610 | 0,669 | 0,315 | 0,392 Berniukų ir mergaičių vertinimo skirtumų nėra UtB (6) | chi² | 0,828 | 0,679 | 0,037 | 0,016 | 0,472 | 1,767 | 1,829 | 1,104 p= | 0,363 | 0,410 | 0,847 | 0,898 | 0,492 | 0,184 | 0,176 | 0,293 Berniukų ir mergaičių vertinimo skirtumų nėra UtB (12) | chi² | 0,232 | 1,140 | 0,746 | 2,090 | 0,362 | 1,162 | 1,055 | 0,791 p= | 0,630 | 0,286 | 0,388 | 0,148 | 0,547 | 0,281 | 0,304 | 0,374 Berniukų ir mergaičių vertinimo skirtumų nėra Kruskal-Wallis testas: *=p<.05, **=p<.01, ***=p<.001 Straipsniai / Articles 259 DAIVA ALIŪKAITĖ 13 LENTELĖ. Telšių grupės tiriamųjų regiolektinės raiškos atstovo sociolingvistinis portretas Siekiantis tikslo (1) – neapsisprendęs (7) (N=170) TelšB (12) TelšB (6) TelšM (3) TelšM (9) 6,31 7,58 7,92 8,11 Patikimas (1) – nepatikimas (7) (N=168) TelšB (12) TelšB (6) TelšM (3) TelšM (9) 6,59 7,42 7,81 8,13 Rimtas (1) – lengvabūdis (7) (N=173) TelšB (12) TelšB (6) TelšM (3) TelšM (9) 6,56 7,48 8,10 8,51 Įdomus (1) – nuobodus (7) (N=170) TelšB (12) TelšB (6) TelšM (9) TelšM (3) 5,14 7,32 7,92 8,22 Pasitikintis savimi (1) – nepasitikintis (7) (N=163) TelšB (12) TelšB (6) TelšM (3) TelšM (9) 5,36 7,31 7,95 8,65 Protingas (1) – kvailas (7) (N=174) TelšB (12) TelšB (6) TelšM (3) TelšM (9) 6,97 7,42 8,18 8,49 Malonus (1) – nemalonus (7) (N=172) TelšB (12) TelšB (6) TelšM (3) TelšM (9) 6,91 7,73 7,79 8,31 Kietas (1) – nevykėlis (7) (N=168) TelšB (12) TelšB (6) TelšM (9) TelšM (3) 4,51 6,43 8,08 8,57 14 LENTELĖ. Telšių grupės mergaičių ir berniukų vertinimo skirtumai Siek. tikslo Pati-kimas Rimtas Įdomus Pasit. savimi Pro-tingas Malonus Kietas TelšM (3) chi² 0,001 3,185 5,517 1,834 2,438 0,32 1,52 0,291 p = 0,982 0,074 0,019 0,176 0,118 0,572 0,218 0,589 *(m>b) TelšM (9) chi² 0,547 2,340 1,016 2,396 0,532 1,022 2,218 1,701 p = 0,460 0,126 0,313 0,122 0,466 0,312 0,136 0,192 Berniukų ir mergaičių vertinimo skirtumų nėra 260 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variant iškumas paauglių akimis: lyties kintamasis Siek. tikslo | Pati-kimas | Rimtas | Įdomus | Pasit. savimi | Pro-tingas | Malonus | Kietas TelšB (6) | chi² | 0,127 | 1,600 | 0,352 | 1,227 | 5,646 | 0,170 | 3,600 | 0,87 p= | 0,722 | 0,206 | 0,553 | 0,268 | 0,017 | 0,680 | 0,058 | 0,351 *(m>b) TelšB (12) | chi² | 2,548 | 3,081 | 1,843 | 0,004 | 0,533 | 0,329 | 0,455 | 0,377 p= | 0,110 | 0,079 | 0,175 | 0,947 | 0,465 | 0,566 | 0,500 | 0,539 Berniukų ir mergaičių vertinimo skirtumų nėra Kruskal-Wallis testas: *=p<.05, **=p<.01, ***=p<.001 15 LENTELĖ. Kauno grupės tiriamųjų Kauno jaunimo atmainos atstovo sociolingvistinis portretas Siekiantis tikslo (1) – neapsisprendęs (7) (N=189) KaunM (3) | KaunB (12) | KaunM (9) | KaunB (6) 6,02 | 6,81 | 7,67 | 7,76 Patikimas (1) – nepatikimas (7) (N=187) KaunM (3) | KaunB (12) | KaunB (6) | KaunM (9) 6,37 | 6,96 | 7,53 | 7,55 Rimtas (1) – lengvabūdis (7) (N=186) KaunB (12) | KaunM (3) | KaunM (9) | KaunB (6) 5,80 | 6,73 | 7,10 | 7,26 Įdomus (1) – nuobodus (7) (N=182) KaunM (3) | KaunB (12) | KaunM (9) | KaunB (6) 6,03 | 7,16 | 7,36 | 7,57 Pasitikintis savimi (1) – nepasitikintis (7) (N=182) KaunM (3) | KaunB (12) | KaunM (9) | KaunB (6) 6,46 | 6,93 | 7,46 | 7,52 Protingas (1) – kvailas (7) (N=184) KaunM (3) | KaunB (12) | KaunM (9) | KaunB (6) 6,24 | 6,76 | 7,32 | 7,84 Malonus (1) – nemalonus (7) (N=189) KaunM (3) | KaunM (9) | KaunB (6) | KaunB (12) 6,22 | 7,01 | 7,45 | 8,19 Kietas (1) – nevykėlis (7) (N=187) KaunB (12) | KaunM (3) | KaunB (6) | KaunM (9) 6,66 | 6,74 | 7,06 | 7,74 Straipsniai / Articles 261 DAIVA ALIŪKAITĖ 16 LENTELĖ. Kauno grupės mergaičių ir berniukų vertinimo skirtumai Siek. tikslo Patikimas Rimtas Įdomus Pasit. savimi Pro-tingas Malonus Kietas KaunM (3) chi² 0,083 2,129 1,254 9,341 0,065 4,841 1,949 4,115 p= 0,774 0,145 0,263 0,002 0,799 0,028 0,163 0,043 **(m>b) *(m>b) *(m>b) KaunM (9) chi² 0,024 2,752 11,334 0,600 0,751 0,609 3,491 0,052 p= 0,877 0,097 0,001 0,439 0,386 0,435 0,062 0,820 **(m>b³⁶) KaunB (6) chi² 0,050 0,428 0,422 0,109 0,867 0,000 0,013 0,534 p= 0,823 0,513 0,516 0,741 0,352 0,994 0,908 0,465 Mergaičių ir berniukų vertinimo skirtumų nėra KaunB (12) chi² 0,013 0,067 7,360 0,016 0,759 1,605 1,160 0,095 p= 0,910 0,795 0,007 0,899 0,384 0,205 0,281 0,758 **(m>b) Kruskal-Wallis testas: *=p<.05, **=p<.01, ***=p<.001 17 LENTELĖ. Vilniaus grupės tiriamųjų kalbinės gimtinės atstovo sociolingvistinis portretas Siekiantis tikslo (1) – neapsisprendęs (7) (N=177) VilnM (6) VilnB (2) VilnB (8) VilnM (4) 4,05 5,09 5,18 5,26 Patikimas (1) – nepatikimas (7) (N=177) VilnM (6) VilnM (4) VilnB (2) VilnB (8) 4,35 4,71 5,08 5,25 Rimtas (1) – lengvabūdis (7) (N=175) VilnM (6) VilnM (4) VilnB (8) VilnB (2) 4,01 4,95 5,23 5,51 Įdomus (1) – nuobodus (7) (N=173) VilnB (2) VilnM (6) VilnM (4) VilnB (8) 4,05 4,15 4,88 4,89 36 Šioje ir kitose priedo lentelėse: m – vertintojos mergaitės, b – vertintojai berniukai. 262 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantškumas paauglių akimis: lyties kintamasis Pasitikintis savimi (1) – nepasitikintis (7) (N=169) VilnM (6) | VilnB (2) | VilnB (8) | VilnM (4) 4,20 | 4,35 | 5,28 | 5,82 Protingas (1) – kvailas (7) (N=176) VilnB (2) | VilnM (4) | VilnM (6) | VilnB (8) 5,38 | 5,00 | 4,37 | 5,27 Malonus (1) – nemalonus (7) (N=178) VilnM (4) | VilnM (6) | VilnB (2) | VilnB (8) 4,13 | 4,69 | 4,70 | 5,31 Kietas (1) – nevykėlis (7) (N=178) VilnB (2) | VilnM (6) | VilnB (8) | VilnM (4) 3,82 | 4,24 | 4,76 | 5,24 18 LENTELĖ. Vilniaus grupės mergaičių ir berniukų vertinimo skirtumai Siek. tikslo | Patiki-mas | Rim-tas | Įdomus | Pasit. savimi | Protingas | Malonus | Kietas VilnM (4) | chi² | 4,596 | 5,509 | 1,378 | 5,477 | 0,764 | 9,926 | 7,421 | 2,986 p= | 0,032 | 0,019 | 0,240 | 0,019 | 0,382 | 0,002 | 0,006 | 0,084 *(m>b) | *(m>b) | | *(m>b) | | **(m>b) | **(m>b) VilnM (6) | chi² | 2,570 | 2,528 | 2,437 | 4,768 | 5,451 | 1,378 | 1,536 | 6,213 p= | 0,109 | 0,112 | 0,119 | 0,029 | 0,020 | 0,240 | 0,215 | 0,013 *(m>b) | *(m>b) | *(m>b) VilnB (2) | chi² | 0,645 | 1,911 | 1,207 | 5,538 | 0,655 | 4,725 | 1,846 | 0,033 p= | 0,422 | 0,167 | 0,272 | 0,019 | 0,418 | 0,030 | 0,174 | 0,857 *(m>b) | *(m>b) VilnB (8) | chi² | 0,343 | 0,6 | 0,036 | 0,078 | 1,015 | 1,237 | 2,703 | 0,188 p= | 0,558 | 0,439 | 0,850 | 0,779 | 0,314 | 0,266 | 0,100 | 0,664 Mergaičių ir berniukų vertinimo skirtumų nėra Kruskal-Wallis testas: * =p<.05, **=p<.01, ***=p<.001 Straipsniai / Articles 263 DAIVA ALIŪKAITĖ 19 LENTELĖ. Bendrinės kalbos ir Vilniaus kalbos atstovo sociolingvistiniai portretai: mergaičių ir berniukų vertinimo skirtumai37 Vilniaus miesto tiriamieji | Kauno grupė | Marijampolės grupė | Šiaulių grupė | Alytaus grupė | Panevėžio grupė | Utenos grupė | Telšių grupė BkM (1): siek. tikslo | *(m>b) | *(m>b) | *(m>b); patikimas | **(m>b) | *(m>b) | ***(m>b) | *(m>b) | ***(m>b) | **(m>b); rimtas | *(m>b) | *(m>b) | ***(m>b) | **(m>b); įdomus | **(m>b) | **(m>b) | **(m>b) | *(m>b) | **(m>b); pasitik. savimi | *(m>b) | ***(m>b) | **(m>b) | **(m>b) | *(m>b) | **(m>b) | *(m>b); protingas | *(m>b) | **(m>b) | ***(m>b) | **(m>b) | *(m>b); malonus | *(m>b) | ***(m>b) | ***(m>b) | ***(m>b) | *(m>b); kietas | *(m>b) | **(m>b) | **(m>b) | **(m>b) BkM (7): siek. tikslo | *(m>b) | ***(m>b); patikimas | *(m>b) | *(m>b) | ***(m>b); rimtas | *(m>b); įdomus | ***(m>b) | *(m>b) | ***(m>b); pasitik. savimi | *(m>b) | *(m>b); protingas | **(m>b) | ***(m>b); malonus | *(m>b) | ***(m>b) | ***(m>b) | *(m>b); kietas | *(m>b) | **(m>b) | *(m>b) BkB (4) / BkB33: siek. tikslo | **(m>b) | **(m>b); patikimas | **(m>b) | *(m>b) | ***(m>b); rimtas | *(m>b) | *(m>b); įdomus; pasitik. savimi | **(m>b); protingas | *(m>b) | **(m>b); malonus | *(m>b) | **(m>b); kietas | *(m>b) 37 Suskaičiuoti eksperimento duomenys patikrinti, taikant Kruskalo ir Voliso testą (taip pat žr. 35 išnašą). Santrumpa Bk – bendrinė kalba. Pažymėtina, kad Vilniaus grupėje teikti vertinti tik 8 stimulai, taigi už pasvirojo brūkšnio (/) nurodyta Vilniaus grupėje vertintų stimulų numeriai. 264 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantiskumas paauglių akimis: lyties kintamasis Vilniaus miesto tiriamieji Kauno grupė Marijampolės grupė Šiaulių grupė Alytaus grupė Panevėžio grupė Utenos grupė Telšių grupė BkB (10) / BkB (5) siek. tikslo **(m>b) patikimas **(m>b) *(m>b) rimtas **(m>b) įdomus **(m>b) **(m>b) *(m>b) pasitik. savimi ***(m>b) **(m>b) **(m>b) protingas ***(m>b) **(m>b) malonus ***(m>b) ***(m>b) ***(m>b) kietas *(m>b) VilnM (5) / VilnM (4) siek. tikslo *(m>b) ***(m>b) patikimas *(m>b) ***(m>b) **(m>b) rimtas *(m>b) **(m>b) įdomus *(m>b) *(m>b) pasitik. savimi *(m>b) protingas **(m>b) ***(m>b) *(m>b) malonus **(m>b) *(m>b) *(m>b) ***(m>b) *(m>b) kietas VilnM (11) / VilnM (6) siek. tikslo *(m>b) *(m>b) *(m>b) *(m>b) **(m>b) patikimas **(m>b) *(m>b) *(m>b) *(m>b) rimtas **(m>b) ***(m>b) **(m>b) įdomus *(m>b) *(m>b) *(m>b) **(m>b) **(m>b) ***(m>b) pasitik. savimi *(m>b) **(m>b) *(m>b) **(m>b) **(m>b) protingas ***(m>b) *(m>b) **(m>b) **(m>b) *(m>b) ***(m>b) malonus **(m>b) *(m>b) *(m>b) **(m>b) ***(m>b) ***(m>b) kietas *(m>b) **(m>b) VilnB (2) siek. tikslo patikimas *(m>b) ***(m>b) *(m>b) rimtas *(m>b) įdomus *(m>b) **(m>b) **(m>b) ***(m>b) *(m>b) pasitik. savimi *(m>b) ***(m>b) *(m>b) *(m>b) *(m>b) protingas ***(m>b) malonus **(m>b) ***(m>b) *(m>b) **(m>b) kietas *(m>b) *(m>b) **(m>b) **(m>b) Straipsniai / Articles 265 DAIVA ALIŪKAITĖ Vilniaus miesto tiriamieji | Kauno grupė | Marijampolės grupė | Šiaulių grupė | Alytaus grupė | Panevėžio grupė | Utenos grupė | Telšių grupė; VilnB (8) | siek. tikslo | | | *(m>b) | | **(m>b) | |; patikimas | | | **(m>b) | *(m>b) | **(m>b) | *(m>b) | |; rimtas | | | | | **(m>b) | | | *(m>b); įdomus | | | | *(m>b) | **(m>b) | | | *(m>b); pasitik. savimi | | | | | **(m>b) | | | **(m>b); protingas | | | **(m>b) | *(m>b) | ***(m>b) | *(m>b) | | **(m>b); malonus | | | **(m>b) | **(m>b) | ***(m>b) | | | ***(m>b); kietas | | | *(m>b) | | | | | 20 LENTELĖ. Šnektų reitingai Vilniaus miesto | Kauno grupės | Marijampolės grupės | Šiaulių grupės | Alytaus grupės | Panevėžio grupės | Utenos grupės | Telšių grupės; Vilniaus šnekta | Kauno šnekta | Vilniaus šnekta | Vilniaus šnekta | Alytaus šnekta | Panevėžio šnekta | Utenos šnekta | Žemaičių; Bendrinė kalba | Bendrinė kalba | Vilkaviškio šnekta | Šiaulių šnekta | Bendrinė kalba | Vilniaus šnekta | Vilniaus šnekta | Telšių šnekta; Klaipėdos šnekta | Vilniaus šnekta | Bendrinė kalba | Bendrinė kalba | Vilniaus šnekta | Bendrinė kalba | Bendrinė kalba | Bendrinė kalba; Utenos šnekta | Klaipėdos šnekta | Kauno šnekta | Kauno šnekta | Kauno šnekta | Kauno šnekta | Anykščių šnekta | Klaipėdos šnekta; Kauno šnekta | Alytaus šnekta | Marijampolės šnekta | Klaipėdos šnekta | Druskininkų šnekta | Klaipėdos šnekta | Kauno šnekta | Plungės šnekta; Alytaus šnekta | Jonavos šnekta | Klaipėdos šnekta | Panevėžio šnekta | Varėnos šnekta | Šiaulių šnekta | Klaipėdos šnekta | Vilniaus šnekta; Šiaulių šnekta | Utenos šnekta | Alytaus šnekta | Joniškio šnekta | Klaipėdos šnekta | Pasvalio šnekta | Panevėžio šnekta | Aukštaičių; Panevėžio šnekta | Šiaulių šnekta | Šakių šnekta | Utenos šnekta | Utenos šnekta | Marijampolės šnekta | Šiaulių šnekta | Kauno šnekta; Marijampolės šnekta | Panevėžio šnekta | Panevėžio šnekta | Marijampolės šnekta | Marijampolės šnekta | Utenos šnekta | Alytaus šnekta | Šiaulių šnekta; Telšių šnekta | Šakių šnekta | Šiaulių šnekta | Telšių šnekta | Panevėžio šnekta | Alytaus šnekta | Marijampolės šnekta | Kretingos šnekta 266 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Kalbos variantiškumas paauglių akimis: lyties kintamasis Vilniaus miesto Kauno grupės Marijampo-lės grupės Šiaulių grupės Alytaus grupės Panevėžio grupės Utenos grupės Telšių grupės Marijampolės šnekta Utenos šnekta Alytaus šnekta Šiaulių šnekta Kupiškio šnekta Ignalinos šnekta Panevėžio šnekta Telšių šnekta Telšių šnekta Pakruojo šnekta Telšių šnekta Telšių šnekta Telšių šnekta Utenos šnekta Alytaus šnekta Marijampolės šnekta Dzūkų Suvalkiečių Variability of Language in the Eyes of Teenagers: The Variable of Gender S U M M A R Y The article analyses the data from the research project “Lithuanian language: ideals, ideologies and identity shifts”. The research question is whether the variable of gender is a significant variable differentiating the Lithuanian language ideals of the young generation. Such consideration is based on the data of experiments of linguistic attitudes carried out around 7 largest regional cities of Lithuania and Vilnius. An experiment of linguistic attitudes performed in 23 Lithuanian schools is binary: unconscious and conscious attitudes were analysed. The experiment of stimuli was the basis for the study of unconscious attitudes. The speech database of 12 stimuli consisted of 8 stable and 4 variable stimuli. In each case the participants evaluated 4 representatives of the standard language (2 girls and to boys) and 4 representatives of the Vilnius language (2 girls and 2 boys). The speakers of the remaining 4 stimuli (2 girls and 2 boys) are attributed to regiolectal expressions. The so called speaker evaluation experiment was applied to identify unconscious attitudes. A standard 7-point semantic differential scale was used in the experiment. The ratings of sub-dialects formed the basis for the study of conscious attitudes. The participants rated the varieties of the Lithuanian language by the subjective – best...worst – criterion. In summary of the study of conscious and unconscious linguistic attitudes, several conclusions can be drawn. The data of the ratings of sub-dialects suggest that the gender of participants is an important variable determining different evaluations of attractiveness of individual language varieties among girls and boys or even the prototype systems of the most attractive expression in certain cases. A tendency can be recorded that the ratings of sub-dialects of boys Straipsniai / Articles 267 DAIVA ALIŪKAITĖ reveal a greater loyalty to the varieties of linguistic homeland (or regiolectal varieties in general), whereas the ratings of sub-dialects of girls reveal a more favourable evaluation of the standard language. It can be stated that the variable of gender should not be strongly associated with the trinomial (i.e. standard language, Vilnius language, regiolectal variety) variability. The data from the part of experiment dealing with unconscious attitudes show that the variable of gender is significant in respect of evaluation of non-varieties. The statistically significant or highly significant differences in evaluations between boys and girls manifest on the level of unconscious attitudes show that female participants can be characterised by a more favourable disposition in respect of any variability. In evaluating the speakers of all language varieties, girls were prone to creating more positive sociolinguistic portraits than boys; only the sociolinguistic portraits of the representatives of linguistic homeland are corrected by the variable of gender to a far lesser extent compared to a representative of the standard language or the Vilnius language. Įteikta 2013 m. spalio 7 d. DAIVA ALIŪKAITĖ Vilniaus universiteto Kauno humanitarinis fakultetas Muitinės g. 8, LT-44280 Kaunas, Lietuva [email protected] 268 Acta Linguistica Lithuanica LXIX