Angelė Vilutytė. „Kaltanėnų šnektos žodynas“

ANTANAS BALAŠAITIS Kutatási területei: lexikográfia, nyelvművelés, terminológia. Angelė Vilutytė A KALTANĖNAI NYELVJÁRÁS SZÓTÁRA Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008, 460 p. ISBN 978-609-411-019-1 A nemrég megjelent tíz litván nyelvjárási szótár egyikében Kaltanėnai környékének szókincse található. Ez is a Litván Nyelvi Intézet nem tervezett munkája. A nyelvjárási szótárak így készültek. Az első ilyen szótárt Vytautas Vitkauskas (1937–2012) adta ki. Utána Az északkeleti dūnininkai nyelvjárások szótára (1976) után nemcsak az Intézet, hanem a Vilniusi Egyetem nyelvészei is ilyen szótárak készítésébe kezdtek. Amint a tárgyalt Kaltanėnai nyelvjárásának szótára előszavában írja szerzője, Angelė Vilutytė, saját nyelvjárásának szavait akkor kezdte lejegyezni, amikor 1960 körül a Vilniusi Egyetemen folytatott tanulmányait befejezte. E sorok írójának A. Vilutytė mesélte, hogy még iskolás korában egy idősebb rokona, Adolfas Jatulis, a Vilniusi Egyetem litván szakos nyelvésze hívta fel a figyelmét a nyelvjárási beszéd értékére, és biztatta a lejegyzésre. Diplomamunkájához gyűjtve az anyagot, ő is feljegyezte Angelė édesanyjának és nagyanyjának szemléletes beszédét. Az élő beszéd értékének felismerése a litván és a klasszika-filológiai tanulmányok során nőtt és erősödött meg, amikor a dialektológiát Zigmas Zinkevičius, a nyelvjárások kutatója tanította. Sok évvel később a professzor örömmel értesült egykori hallgatójától arról, hogy szülőföldje nyelvjárásának szótárán dolgozik. Az évtizedek során, a nagy Litván nyelv szótára közvetlen szerkesztése és írása mellett A. Vilutytė saját nyelvjárási szótárához is kartotékot gyűjtött. Mint az előszóban írja, szabadságai alatt és minden alkalommal, amikor hazalátogatott, lejegyezte a szavakat. Tízszámra járta a falvakat, és több mint ötven, a hagyományos nyelvjárást beszélő, legidősebb nemzedékhez tartozó kaltanėnai lakost kérdezett meg. A szerző a legtöbb nyelvi példát édesanyjától, a Terpežis faluból származó Eleonora Dailidytė-Vilutienėtől, nagyanyjától, Eleonora Dailidienėtől jegyezte fel (nyelvjárásának mondatai illusztrálják a kaltanėnai nyelvjárást a Litván nyelvjárások című nyelvjárási olvasókönyvben, 1971, 346. o.). Ugyanebből a faluból származott négy nagynénje is, akiket szintén megkérdezett. Férfiakat is megszólított: saját apjától, a Kūrinai faluban élő Edvardastól, nagyapjától, Juozas Dailidėtől, Adolfastól és Zenonas Radziulistól (Pāgilūtėből), valamint Alfonso Šerėnastól (Berniūnaiból) is jegyzett fel anyagot. Recenzijos / Reviews 177 ANTANAS BALAŠAITIS A kaltanėnai nyelvjárás fonetikai szempontból nem egységes: keleti része a vilniusi aukštaitiai nyelvjáráscsoporthoz, nyugati része pedig az utenaihoz tartozik¹. Így a keleti aukštaitiai nyelvjárások többségéhez hasonlóan a kaltanėnaiak a kettőshangzók helyett am, an, em, en helyett um (dungus), im (pìmpė), in (ži.ntas), im (tìmpė) hangokat ejtenek. A nyelvjárás említésre méltó fonetikai sajátosságai közé tartozik a le, lė, re, rė, se, sė hangkapcsolatok keményítése: itt így ejtik: sáula (saulė), lá.isk (leisk), lę̌ksu (lėksiu), rã.tas (retas). A d, r, s: dãglas mássalhangzók is keményednek: rã.tas (retas), rę̌kæ (rėkia), sá.nas (senas), sė̌mãu (sėmiau). A nyelvjárásban a dzukálás első sajátossága is megfigyelhető: a dj és tj hangkapcsolatok dz és c hangokká alakulnak: így ejtik: mé.zei (medžiai), á.uzæ (audžia), nakčù (nakčia), svečù. (svečių). Noha a kaltanėnaiak nyelvjárása különböző alnyelvjárásokhoz tartozik, szókincse közös: a településen vasárnaponként, búcsúkon és piacokon találkozó plébániai közösség alakította és egyesítette. A szótárhoz a nyelvjárási példákat a nyugati és a keleti területről egyaránt gyűjtötték. A szótár szerzője elmondása szerint jó alkalom nyílt nyelvi példák lejegyzésére a búcsúkon és a Kaltanėnaiban tartott egyéb összejöveteleken is. A Kaltanėnai nyelvjárásának szótára a teljes szótárak típusába sorolható: tartalmazza a nyelvjárás teljes régi, hagyományos szókincsét (a jövevényszavakat is), valamint a mai köznyelv szavait, a nyelvjárásra jellemző jelentéseikkel. A szókincs szócikkcsoportokba rendezve szerepel benne, akárcsak a nagy Litván nyelv szótárában (a továbbiakban: LKŽ). A kaltanėnaiak szókincsét 5725 szócikkcsoportba rendezték. A szótárt olvasva feltűnően sok szócikkcsoport mellett szerepel a sv. és hibr. rövidítés, vagyis az idegen szó és a hibrid jelölése. Az A, L, N és V betűk szócikkcsoportjait megszámolva 1178-ból 230 nem litván eredetű szót és származékot találtunk. Vagyis a nyelvjárás szókincsének mintegy ötöde idegen nyelvekből került át. Talán soknak tűnik, de ahogy egy dalt sem lehet megfosztani szavától, úgy a nyelvből sem lehet eltávolítani a szót. Ez az idegen uralom idejéből származó örökség. Az idegen elemek egy részét a da-, raz- (dapìlti, datìrti, razplėšti, raznešioti) előtagú igeszármazékok alkotják. A szótárban összegyűjtött szavak leggyakrabban a falusi földművesek mindennapi életében használatosak. A szócikkcsoportok többségében két-három mondat található, de vannak nagyon terjedelmesek is, bőséges frazeológiával. Ezek közül említhetők: akìs, dantỹs, darýti, dėti, dìrbti, dúoti, galvà, krafýti, krìsti, krutėti, léisti, lėkti, lìsti, lìpti, męšti, nęšti, penėti, pùlti, rankà, riñkti, sakýti, sėsti, statýti, šónas, taisýti, tráukti, trìnti, vaŕgti, varýti, vėrti, vęsti, žẽmė, žmogùs, žolė. A kaltanėnaiak nyelvjárására jellemzők a kelet-felföldi nyelvjárásokban még használatos až, ažù elöljárószók (és igekötők), amelyek a köznyelvi už megfelelői: Àž kalno namai i nesmato; Àž uogas daug ažrinko; Ažù metų kad grįš, tai gerai; Gyvena ažùkampėj, nei privažiuot in juos; Važiavo ažùlankom; Stokis čia: ažúovėja ažù pirkelės; Miške ažúovėja, o in lauko duoda vėjas; Ažùperniai tai buvo uogų miške; Man jau berniokas ažùmainas ‘vőlegény’, – mindent megtesz. 1 Ezt Adolfas Jatulis állapította meg diplomamunkájában, A Kaltanėnai nyelvjárásának fonetikája és morfológiája (1964), amelyre Zigmas Zinkevičius Litván dialektológiája (1966: 523) is támaszkodik. 178 Acta Linguistica Lithuanica LXX Angelė Viltutytė Kaltanėnų šnektos žodynas Mindezek a származékok nem szerepelnek a nagy LKŽ-ban. A. Vilutytė további, az LKŽ-ba fel nem vett szavakat is feljegyzett: atōšilas: A tó jege recseg: atōšilas. bobeliōtė ‘jelentéktelen nő’: Bobeliōtė még fiatal, semmi baj. dýrauti 1. ‘leskelődik’: Az ablakon át leskelődik, hogy ellopjon valamit. 2. ‘lesben áll’: Levágták a disznót, ezért a macskák lesben állnak. gamùlžiš ‘darab’: A kenyérdarab az asztal alá vetve. gišýti ‘eloltani’: Korán eloltottam a tüzet: féltem, hogy valaki felgyújtja. gretėji ‘közelben’: Az ő házaik a közelben vannak. knābinti ‘kuporgatni, megragadni’: Egész életében kuporgatott, kuporgatott, aztán a vagyonát idegenekre hagyta. paklōščiai ‘alom’: Mohát viszek alomnak. papānis ‘vastag, kenderből szőtt vászon’: Vastag papānisból sző, olyat is hordtunk régen, hát mit lehet tenni. parañkė ‘közel, kéznél’: Megállt a közelben, ott áll – még megforrósítom a fazekat, miközben felveszem. prāpjuvas ‘a rozsvetés kezdőünnepe’: A rozsvetés kezdetén lakomát rendeztek: ételt készítettek, sört főztek, vö. a prapjuvos szócikkel az LKŽ-ban. prieblindýs ‘szürkület’: Le nyugszik a nap, szürkület van, mi pedig még a mezőn vagyunk. prieblindžiais ‘alkonyatkor’: Alkonyatkor érkeztem. retōja ‘ritka beszéd’: Amikor az a ritkán beszélő ember elkezdte. skalėtyti ‘kibeszélni, pletykálni’: Úgy rohangál az utcán és pletykál, mint az ördög. csendben ‘csendben’: Csendben megyek az erdőn át: félek a sötétektől. duzzanat ‘duzzanat’: Elmúlt a duzzanat, pedig fel voltam dagadva, az egész lábam vörös volt. tipegni ‘tipegni’: Már a macska is tipeg a csibék körül. hangabozót ‘hangabozót’: A hangabozóton tavasszal legeltetünk. Az LKŽ-ben vannak olyan szavak, amelyeket A. Vilutytė a saját nyelvjárásából közölt: visszafelé hat. ‘amikor szövéskor a lábítón visszafelé haladnak’: visszafelé – az egyik oldalra szősz a lábítókon át, aztán visszalépsz. óvandó ‘amit nagyon kell óvni’. Ez a fehér kendő nagyon óvandó. mohás hely ‘mohával benőtt hely’: A mohás helyen vadrozmaring illata van. mieink között hat. ‘a mieink között’: A mieink között mindig jobb, nyugodtabb. bánat ‘aggódás, gond’: Nagy bánatom van – megrohadt a hagyma. kemencealap ‘a kemence alapja’: A kemencéhez elkészítettem az alapot. savanyúság ‘savanyítás’: Nincs savanyúság, a gombák nem maradnak meg pácolva. A cikkben a lecsüng szóhoz ez a mondat tartozik: Időskorban lecsüng a szem, azaz meggyengül, az LKŽ-ben azonban ilyen jelentés nincs. A legszembetűnőbb sajátossága a Kaltanėnų szótárnak a gyakori becéző főnevek és melléknevek használata. Ez a szótár szerzője által lejegyzett régi falusi beszéd dísze. A becéző képzőkkel alkotott szavak a beszélők gondolatainak gyengédségét, tiszteletét, szeretetét és az említett dolgok vagy személyek iránti együttérzését fejezik ki. Gyakori becéző képző: utis, -utė. A kaltanėnai nagymamák örülnek a gyapjúcska kendőnek, hogy az én kislányom gyakran oda- Recenzijos / Reviews 179 ANTANAS BALAŠAITIS …ik. Gyermekem, milyen jó, hogy eljöttél hozzám. Itt azon csodálkoznak, hogy milyen keskeny a rend, milyen aprócska a házikó – kicsik az ablakai, alacsony; Mit is csinálhat az a kis ember, ide erős férfi kell; Már amikor a kis üszőcske szarvacskái olyan hegyesek; panaszkodva mondják: Megrágcsálok egy kis darab kenyeret, és üldögélek; kicsi az előszoba, nincs hová letennem; A gyermek fázik, remeg az ajka; A kútocska kicsi, de víz van elég. Csillagocska a homlokán, a tehén pedig egészen tarka. A kaltanėnai nyelvjárás beszédének kedvességét tovább fokozzák a kettős kicsinyítő képzőkkel létrehozott alakok, amelyeket meglehetősen gyakran használnak: A kis lámpácska éppen csak pislákol: kerozin sem volt; A menyecske kis kendőt hozott ajándékba; Gyapjú kis kendőt viseltem egész télen, jót tesz a fejnek; Az ösvényecske éppen csak látszik, benőtte a gaz; Jólesik megenni egy szeletke száraz kenyeret; Virrad, kis világosság, már útra kelek, megyek az istállóba az állatokhoz; Olyan csinos kis tehén, akár egy gyufaszál, mégis ad tejet; A kis ládikába rakta a pénzt; A kis házikó teljesen összeroskadt, pedig eleve is olyan kicsi volt; Egészen kis túrócska lett belőle, pedig ennyi túró volt; A kis ruha nagyon rövid, rövid kabátkát vett magára, a kis kendő nagyon vékony; A patakocska nálunk egészen keskeny; Meghalt az apácska – mezítláb, szegényen maradtunk. Pisze az orrocskája, hosszú a haja, csinos lányka. A lekicsinylő szemlélettel ellentétben a nyelvjárásban a -ynas, -yna képzőt is használják: Volt valami kis kecskéje, nem adott tejet, eladta, és szerzett magának tehenet; A kis kerítések már mind elkorhadtak, a disznó fel is döntötte őket; A legnagyobb disznó, a Degla, a sárban fekszik; Az ő nagyapja a legkövérebb – be sem fér az ajtón; Valami legénykével jött össze, és azzal jár-kel; Valami legényhad jár erre, nehogy elvigyék. A képzős származékok közül említést érdemelnek a ritka -atė képzővel alkotott szavak, amelyek cselekvéselvont főnévi jelentésűek: Magatok csépeltek, mi meg gépeket nézegetünk; Télen is csépeltünk és őröltünk – munka nélkül nem maradtunk; Egész nyáron ezt gyomláltam a kertben, egész nyáron; Már őt is elkapta az öregség; A legnagyobb vesződség ezekkel a gombákkal, mire megszárítod őket; mellett Ezekkel az étkezésekkel csak a baj van – krumplit kell ásni. Ezeknek a származékoknak konkrét jelentésük is van: Adj a tehénnek egy kis ennivalót; A kutya nem törődik a te kis dobálásoddal – kenyeret, húst dobok neki; Idén nincs cséplésem, vagyis csépelendő gabonám – nem vetettem. A pilnatis mellett pilnatė is használatos. Mondják azt is, hogy sveikėtė, de gyakrabban sveikatà. A. Vilutytė feljegyzett szavai nemcsak az LKŽ-ből ismert szavak földrajzi elterjedését bővítik. A Kaltanėnai nyelvjárásban összetett múlt idejű gyakorisági alakot használnak: Régebben vittem a szénát a rétekről a sajátjaimnak a kemencéhez; Esténként rendszerint meggyújtották a gyantát, és elmentek rákot fogni; A kásában a csiripiszli úgy szétfőtt, mint a méz; Régebben, ha meg akartak varrni valami ruhát, egész nyáron és télen feketében dolgoztak az erdőben; Télen mezítláb mentünk ki, és nem betegedtünk meg; A maradékokból összevarrtam a gyerekeknek, és rájuk adtam – nem volt miből újat venni. A kelet-aukštaitiszi vilniusi nyelvjárásban a -k nélküli felszólító mód még ma is viszonylag gyakori; a kaltanėnai beszélők a köznyelvi alakkal váltakozva használják: Vidd ki a ruhákat a napra, szellőztesd ki; Hozd el nekem egyszer a gyerekeket, hogy lássam őket; Ülj le mellém – elég lesz a hely; Ha kérik, üljünk le és együnk; Miért sietsz, ülj le, hiszen megérkeztél; Miért állsz itt, ülj le; Aprítsd fel a krumplit, még nagyokat kell ültetni; Gyertek közelebb, jobban fogtok látni; Kapaszkodj belém, csúszik, elesel; Adj nekem is egy kis pénzt; Tölts a pohárkába; Húzd fel a nadrágod szárát, különben csuromvizes leszel, amikor átmész a réten; Húzd fel, átkelhetsz a folyón – nem mély; Figyelj 180 Acta Linguistica Lithuanica LXX Angelė Vilutytė Kaltanėnų šnektos žodynas láncold oda – meglátod, a cigányok mindent elvisznek; Gyertek, fiúk, bolondozzunk egy kicsit. Rúgd meg az istálló ajtaját, nehogy kijussanak a tyúkok; Ne kiabálj már ezekkel a gyerekekkel, szégyen az egész világ előtt; Talán megéheztetek szénakaszálás közben, hozzatok legalább egy kis vizet inni; Olvasd el, mi van ideírva – apám szokta leírni; Főzd meg a libákat, bemennek a veteményesbe; Szedj egy kis céklalevelet, és vidd a disznónak. Az elbeszélő beszédben a kaltanėnaiak gyakran használnak szenvedő melléknévi igeneveket: Papucsban jöttek, és meg sem áztak; Csak keverték, keverték, míg végül előkerült a pénz, és ellopták; A haja csak úgy fölfelé volt fésülve – a Baliokas legénykedik, mégpedig nagyon; Az egész szűrőt letörölték, és a rozs mellé dobták; Az egész udvar be van vetve mustármaggal; Kitörtem egy tuskócskát, hazavittem, és kiderült, hogy hangyák költöztek bele. A nyelvjárás sajátosságai között megemlítendő a fiúk és lányok sajátos megnevezése is. Sok kelet-aukštaitisz nyelvjáráshoz hasonlóan itt a nőtlen férfiak vezetékneve -ōkas képzővel áll: Vilučiōkas (Vilutis), Šaraniōkas (Šėrenas); ezt a képzőt keresztnévhez is hozzáteszik: Baliōkas (Balys), Juziōkas (Juozas); Kaziōkas (Kazys), Vinciōkas (Vincas). A lányok keresztnevéhez az -ōtė képzőt teszik: Uliōtė (Julija), Anciōtė (Ona); Anciōtė még nem ment férjhez, miért sorvasztod hát? A lányok vezetéknevében az -yčia képző szerepel: Vilutyčia (Vilutytė), Gaidyčia (Gaidytė), Vasiliūnyčia (Vasiliūnaitė). A szótár szerzője a bevezetőben a nyelvjárás néhány ritkább sajátosságára is utal. A feltételes mód első személye -čia végződésű: nešča (vinnék), šōkča (táncolnék), gėrča (innék). Megemlítendő a többes számú neštūtė, dirbtūtė; mennétek kapálni, de esik az eső; Menjetek haza – miért álltok itt. A. Vilutytė feljegyzett egy rövid, megengedő módú alakot is a hosszabb mellett: Hadd nőjön a kis fenyő, majd húzok bele kiszúrókat; Hadd álljon a tej melegen, hadd savanyodjon meg. A szótár nagy értéke az illusztráló mondatok sora, különösen a frazeologizmusokkal. A. Vilutytė az évek során valóban sok szép példát jegyzett fel. A kaltanėnai nyelvjárás szépségét, a falusiak gondolkodásmódját és megélt tapasztalatait bemutatandó néhány tucatot idézünk közülük (könnyebb olvasásuk érdekében kissé egyszerűsített helyesírással): Tele van a kosárka bogyóval, mint a szem (csordultig); Idén a gombát, bogyót kocsiszámra lehetne hordani (nagyon sok); A háta mögött adja, mint a kéz (kelletlenül), – ne vedd el; Amikor leégtem, kővé váltam, szegény; Úgy elrepült, mint a kavics a folyóba, az egész élet; Borzasztó dolog egy ekkora zápor (nagyon nagy); Most pénzért és fáklyával sem találnál nála (egyáltalán nincs neki); Amit ott a munkanapokért fizettek – könnyeket (nagyon keveset); Ez itt nem számít (mindegy), – hagyd ott, hadd menjen a maga útján, majd találsz másikat; Bármit elvesz az asztalról, felfalja, jó vastag bőre van (nem szégyelli magát); Ha tehetné, kiszakítaná a szemét a fejéből (mindent elvenne); Mezítláb jártunk iskolába, míg hó volt, és mezítláb nőttünk fel; Páfrányt tettek a kenyérbe, amikor éhínség volt; Egészen kicsi koromtól ismertem ezt az éneket; Ha emberek közé megyek, még a szemem is felragyog; Az állatot úgy kell szeretni, mint az embert, akkor ő is jó lesz hozzád; A lányom olyan, mint a villám, mindenütt ott terem; Jó férj mellett olyan nyugalom van, mint a kőfal mögött (biztonság); Átfúrta a fejét (nagyon vágyik rá) uborkázni; Az uborkát körömmel vitték el (gyorsan felvásárolták) a piacon: nem értem oda, hogy letegyem az asztalkára; Alaptalanul nekirontott valakinek (ok nélkül); Itt a közelből nem jönnek gombászni (idegenek) – a mieink szedik össze a gombát; A gyerek szeme is majd kiugrik a pitéért (nagyon vágyik rá), – vágj neki egy falatot; A szerelemre nem telik; Ordíts, amennyire bírsz – úgysem hívod ki őket a sírból; Úgy fülled, mint a fazékban (nagyon fülledt az idő); Az egyik vége ég, a másik meg nem is füstöl (sikertelenül cicomázza magát); Én még csak odébb kúszom, ő meg már a földet szagolja (közel Recenzijos / Reviews 181 ANTANAS BALAŠAITIS (halál); Öreg embernek drága a járás; Ana a szelet issza a fiáért (nagyon akarja); Hiába tépi a nyelvét (sokat fecseg), – a fia nem veszi el; Egész élete kutyarágta csont (semmiség) lett; Milyen ember lesz belőle: a mának él (pazarlóan), a gyerekek éhesen kóborolnak; Szép szemekkel nem lehet fazekat venni – szalonna kell; A kalács elrontja a szájat; Inkább megvénülni, mint akárkihez hozzámenni (pártatlanul maradni); A lány olyan, mint a róka (kedves); Úgy tudom, mint az imádságot; A föld alatt mindig lesz időd, vigyázz az egészségedre. Végezetül néhány észrevett pontatlanság és kívánság. A szótár bevezetője szerint a nyelvjárásban a d, r, s mássalhangzókat keményítik, és példaként a dãglas alak szerepel a köznyelvi deglas helyett; a szótárban pedig ez a mondat olvasható: Vienas paršelis dãglas, kiti balti. A címszó a szócikk élén daglas, mellette pedig daglōja. Úgy tűnik, az LKŽ-re támaszkodtak, ahol a dãglas alakot a dẽglas címszóra utalva adják meg. Az LKŽ-ben két szócikk is van: darmai és dėrmai. Mivel jövevényszóról van szó, a keményítés talán nem is alkalmazható itt: a dãrmai alak került a címszó helyére. Elképzelhető, hogy a d keményítése ebben a nyelvjárásban még vitatható, mivel az LKŽ a dãglas alakot Konstantinas Sirvydas, Pilypas Ruigys és Friedrichas Kuršaitis szótáraiból, valamint Kristijonas Donelaitis írásaiból idézi. Ezt a kétséget a Gervėčiai nyelvjárás adatai is megerősítik. E nyelvjárás kutatója, Jadvyga Kardelytė, a d keményítését itt esetinek tekinti2. Bár a nyelvjárás szótárának szerzője szerint dùkros nincs a nyelvjárásban, csak a kicsinyítő alakok: dukrėlė, dukrytė, ezeket nem kellett volna a duktė szócikkéhez hozzáadni. Néhány szócikk (áusti, mìlas, raištis, žmogus) mondataiban a nem megfelelő írásjelek miatti tagolás következtében (|| helyett /-nek kellene állnia) úgy tűnik, mintha hiányozna a címszó. A szótár szócikkeinek száma nagyobb lenne, ha minden mondatbeli szót külön szócikkben címszóként emelnének ki és magyaráznának meg. Néha úgy tűnik, erre szükség is volna. Például a mólio szócikkében nem világos, mi az a móliabrastis. Talán tulajdonnév? A pakriūtė szócikkéből kimaradt a mondatban szereplő kaldúobinas, a paléisti szócikkéből pedig a mondatban szereplő pasitrasýti. A sėlė szócikk mondatából — „Šitie siūlai pašuvai ploni, sėlė, dedù dù” — szintén ki kellett volna emelni és megmagyarázni a pašuvà szót. Az LKŽ keleti nyelvjárásokból származó mondatai azt mutatják, hogy ezek a szálak, amelyekkel újraszövik a szövetet. A Pilvas szócikkében szereplő „Pilvų apsraižgius mergà (terhes)” mondat frazeologizmusnak tűnik, a szótárban azonban sem a raizgýtis, sem az apsiraižgýti nincs meg. A „su tà dienà” (‘pazarlóan’) frazeologizmus két szócikkben is szerepel, de eltérő módon emelték ki: su túo dienà gyvėna, su túo dienù. Néhány kritikai megjegyzés nem kisebbíti a szótár szerzőjének sokéves munkáját és a benne közzétett nyelvjárási kincs értékét. Beérkezett: 2014. március 20. ANTANAS BALAŠAITIS Didlaukio 27-64, LT-08320 Vilnius, Lietuva 2 Kardelytė Jadvyga. Gervėčių tarmė. Vilnius: Mintis, 1975, 30. 182 Acta Linguistica Lithuanica LXX