Angelė Vilutytė. „Kaltanėnų šnektos žodynas“

177recenzijos / recenziók antanas baLaŠaitis Kutatási irányok: lexikográfia, nyelvművelés, terminológia. angelė Vilutytė KALTANĖNAI NYELVJÁRÁSÁNAK SZÓTÁRA Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2008, 460 p. isbn 978-609-411-019-1 a nemrégiben kiadott tíz litván nyelvjárási szótár egyikében a Kaltanėnai környékének lexikája található. Ez szintén a Litván Nyelvi Intézet nem tervbe vett munkája. Így készültek a nyelvjárási szótárak is. Ilyen szótárt elsőként Vytautas Vitkauskas (1937–2012) adott ki. Az Északkeleti dzsúniņkai nyelvjárások szótára (1976) után ilyen szótárakat már nemcsak az intézet, hanem a Vilniusi Egyetem nyelvészei is elkezdtek készíteni. Amint azt a tárgyalt Kaltanėnai nyelvjárás szótárának szerzője, Angelė Vilutytė az előszóban írja, saját nyelvjárásának szavait akkor kezdte lejegyezni, amikor 1960 körül a Vilniusi Egyetemen befejezte tanulmányait. E tanulmány szerzőjének A. Vilutytė elmesélte, hogy már diákkorában egy idősebb rokona, a Vilniusi Egyetem litván szakosa, Adolfas Jatulis felkeltette érdeklődését a nyelvjárási beszéd értéke iránt, és lejegyzésére buzdította. Diplomamunkájához anyagot gyűjtve Angelė édesanyjának és nagyanyjának szemléletes beszédét is lejegyezte. Az élő nyelv értékének megértése a litván filológia és a klasszika-filológia tanulmányozása során növekedett és erősödött, amikor a dialektológiát a nyelvjárások kutatója, Zigmas Zinkevičius oktatta. Sok évvel később a Professzor örömmel értesült egykori hallgatónőjétől a szülőföldje nyelvjárásának készülő szótáráról. Az évtizedek során a Litván nyelv nagy szótárának közvetlen írása és szerkesztése mellett A. Vilutytė cédulaanyagot gyűjtött saját nyelvjárásának szótárához is. Amint az előszóban írja, a szavakat nyaraláskor és minden alkalommal lejegyezte, amikor hazalátogatott szülőföldjére. Több tucat falut járt be, és több mint félszáz, a legidősebb nemzedékhez tartozó, hagyományos nyelvjárásban beszélő kaltanėnai lakost kérdezett ki. A nyelvi példák többségét a szerző édesanyjától, a Tepežis faluból származó Eleonora Dailidytė-Vilutienė­től, valamint nagymamájától, Eleonora Dailidienė­től jegyezte fel (az ő nyelvjárásának mondatai illusztrálják a kaltanėnai nyelvjárást a Lietuvių kalbos tarmės című chrestomathiában, 1971, p. 346). Ugyanebből a faluból származott és ugyanitt kérdezték ki a négy nagynénit is. Férfiakat is radziulių (iš Pãgilūtės), alfonso Šerėno (iš berninų). 178 Acta Linguistica Lithuanica LXX A Kaltanėnai-nyelvjárás fonetikai szempontból antanas baLaŠaitis heterogén: keleti része a felvidéki vilniusi alcsoporthoz, nyugati része pedig az utenai alcsoporthoz tartozik1. Így a legtöbb keleti felvidékihez hasonlóan a kaltanėnaiak az am, an, em, en kettőshangzók helyett um-ot (dungùs), im-et (p·m pė), in-t (ž.ntas), im-et (tipœ) ejtenek. A nyelvjárás fonetikai sajátosságai közül említést érdemel az le, lė, re, rė, se, sė kapcsolatok megkeményítése: itt sáula (saulė „nap”), lá.isk (leisk „engedd”), l·ku (lėksiu „repülni fogok”), rã.tas (retas „ritka”) hangzik el. Megkeményítik a d, r, s mássalhangzókat is: dglas (deglas „kátrányos”), r.tas (retas „ritka”), r· kæ (rėkia „kiabál”), s.nas (senas „régi”), sέ·åu (sėmiau „merítettem”). A nyelvjárásban a dz-ülés első sajátossága is megvan: a dj és tj kapcsolatokat dz-re és c-re változtatják: m.ʒei (medžiai „fák”), á.uʒæ (audžia „sző”), nakù (nakčia „éjjel”), sve. (svečių „vendégek”). megkérdeztek: a szerző saját édesapjától, a Kūrini faluban élt Edvardastól, nagyapjától, Juozas Dailidėstől, Adolfastól és Zenonastól jegyeztek fel anyagot. Bár a kaltanėnai nyelvjárás különböző alnyelvjárásokhoz tartozik, szókincse mindkettő számára közös: a kisvárosban, ünnepnapokon, búcsúkon és vásárokon zajló plébániai közösségi érintkezés formálta és kapcsolta össze. A szótár számára a nyelvjárási példákat mind a nyugati, mind a keleti terület képviselőitől feljegyezték. Amint a szótár szerzője mondta, jó alkalom nyílt nyelvi példák feljegyzésére mind a búcsúkon való találkozásokkor, mind a Kaltanėnyben tartott egyéb összejöveteleken. A Kaltanėnai nyelvjárás szótára a teljes körű szótárak típusába sorolható: tartalmazza a nyelvjárás teljes régi, hagyományos szókincsét (tehát a kölcsönszavakat is), valamint a mai köznyelv azon szavait, amelyeknek az adott nyelvjárásra jellemző jelentéseik vannak. A szókincs a szótárban címszócsaládok szerint szerepel, akárcsak a Lietuvių kalbos žodynas (a továbbiakban – LkŽ) című nagyszótárban. A kaltanėnaiak szókincse 5725 címszócsaládba rendeződik. A szótárt olvasva feltűnően sok, sv. és hibr. rövidítéssel jelölt címszó tűnt fel, vagyis idegen szó és hibrid. Az a, L, n, V betűvel kezdődő címszavakat összeszámolva 1178 címszóból 230 nem litván eredetű szót és szóalkotást találtak. Vagyis a nyelvjárás szókincsének körülbelül egyötöde idegen nyelvekből került be. Mintha kissé sok volna, de ahogy az énekből, úgy a nyelv szavából sem lehet kihagyni. Ez az idegen uralom idejének öröksége. Az idegen szavak egy részét a da-, razelőtaggal képzett igék alkotják (daplti, datrti, razplšti, raznešióti). A szótárban összegyűjtött szavakat leggyakrabban a falusi földművesek mindennapi életükben használják. A legtöbb szócikkhez két vagy három mondat tartozik, de vannak nagyon terjedelmesek is, gazdag frazeológiával. Ilyenek többek között az aks „szem”, dants „fog”, darýti „csinálni”, dti „tenni”, drbti „dolgozni”, dúoti „adni”, galvà „fej”, kra týti „rakni”, krsti „esni”, krutti „mozogni”, léisti „engedni”, lkti „repülni”, lsti „mászni”, lùpti „hámozni”, mèsti „dobni”, nèšti „vinni”, penti „etetni”, pùlti „támadni”, ran kà „kéz”, riñk ti „gyűjteni”, sa kýti „mondani”, ssti „leülni”, statýti „építeni”, šónas „oldal”, taisýti „javítani”, tráukti „húzni”, trnti „dörzsölni”, vagti „enni”, varýti „hajtani”, vérti „fűzni”, vès ti „vesti”, žẽmė „föld”, žmogùs „ember”, žol „fű”. A kaltanėnai nyelvjárására jellemzők a keleti felvidékiek által még használt àž, ažù elöljárók (és igekötők), amelyek a köznyelvi ùž-nek felelnek meg: Àž kalno namai i nesmato „A hegy mögötti házak nem látszanak”; Sok bogyót szedett össze; Ha két év múlva visszatér, az jó; Egy félreeső helyen élnek, nem lehet hozzájuk eljutni; Egy kerülő úton ment; Állj meg itt: a kunyhók mögött van; Az erdőben szélcsend van, a mezőn pedig fúj a szél; Az erdőben sok bogyó volt; Nekem már felcseperedett a fiú ʻužvadasʼ – mindaz, amit megtesz. 1 ezt Adolf Jatulis állapította meg a Kaltanėnų tarmės fonetika ir morfologija (1964) című diplomamunkájában, amelyre Zigmas Zinkevičius Lietuvių dialektologija (1966: 523) című művében támaszkodik. angelė Vilutytė Kaltanėnų šnektos žodynas 179recenzijos / reviews Mindezek a képzett alakok hiányoznak a nagy LkŽ-ből. A. Vilutytė további, az LkŽ-be fel nem vett szavakat is lejegyzett: atóšilas: Ledas ežere aižėja: atóšilas. bobeliõtė ʻhitvány nőʼ: Bobeliõtė da nesena, baika. dýrauti 1. ʻkörülnézniʼ: Dýrauna par langus pavogt ko. 2. ʻtykotiʼ : A disznót levágták, hát leskelődött a macskákra. gamùlžis ʻdarabʼ : Egy kenyérdarab az asztal alá van hajítva. gisýti ʻoltaniʼ : Korán eloltottam a tüzet: félek, hogy valaki beleesik. gretj ʻmelletteʼ : A házuk mellette van. knãbinti ʻtakarékoskodni, megragadniʼ : Egész életében kuporgatott, és vagyonát idegenekre hagyta. paklõsčiai ʻalomʼ : Mohát hozok alomnak. papãnis ʻvastag kenderfonalból készült szövetʼ : Valamilyen vastag kenderfonalból készült szövetet szőtt, és azt szoktuk viselni, de mit tehetnénk. parañkė ʻközel, kéznélʼ : Közel állt és áll, – még megégetem a fazekat, amikor felemelem. prãpjūvas „a rozsvető kezdete”: Prãpjūvas idején volt a rozsvetés: ételt készítenek, sört főznek, vö. prapjovos LkŽ. prieblindỹs „szürkület”: Len maga lemegy, prieblinds van, mi pedig még a mezőn vagyunk. prieblindžias „szürkületkor”: Szürkületkor érkeztem. retója „ritka beszéd”: Amikor az elkezdte a ritkás beszédet. skalẽtyti „kibeszélni, fecsegni”: Végigszalad az utcán, és úgy fecseg, mint az ördög. tylẽtėm „csendben”: Csendben megyek az erdőn át: félek a farkasoktól. tỹnius „duzzanat”: Leapadt a duzzanat, pedig fel voltam dagadva, az egész lábam vörös volt. týpčioti „pipiskedni”: Már pipiskedik a macska a csirkék felé. viržinė ʻviržesʼ: A viržinėn tavasszal legeltetünk. Az LkŽ-ben A. Vilutytė saját nyelvjárásából származó szavak találhatók: sagrąža adv. ʻamikor a szövés során a pakojason át visszafelé haladnakʼ: sagrąža – az egyik oldalon a pakojason át szőnek, aztán visszafelé haladnak. saugulngas ʻamit nagyon óvni kellʼ. Ez a fehér kendő nagyon saugulngas. samanykščià ʻmohával benőtt helyʼ: A samanykščià vadrozmaringtól illatozik. savýsu adv. ʻsajátjai közöttʼ: Savýsu mindig jobb, nyugodtabb. sugraužinỹs ʻönmarcangolódás, gondʼ : Man didelis sugraužins – bulbos supuvo. sukirtinỹs ʻa kemence alapozásaʼ : Sukirtau pečiui sùkirtinį. srastis ʻsózásʼ : Srasties nėr, grybai nestovės apraugti. A nusligti ige a cikkben szereplő mondata: Nusligsta akys senystėj, azaz elgyengülnek, az LkŽ-ben azonban ilyen jelentés nem szerepel. a kaltanėnai nyelvjárás szótárának legszembetűnőbb sajátossága a gyakori kicsinyítő főnevek használata. ez a szótár szerzője által feljegyzett régi paraszti beszéd ékessége. A kicsinyítő képzős szavak a beszélők gondolatainak szelídségét, az érintett dolgok vagy személyek iránti tiszteletét, szeretetét és együttérzését fejezik ki. Gyakori kicsinyítő képző az -utis, -utė. A kaltanėniškės nagymamák 180 acta Linguistica Lithuanica LXX kudažolės. Vaikeli, kaip gerai, kad atėjai pas mane. čia antanas baLaŠaitis stebimasi, kad pradalgėlė tokia siaurutė, kokia ta pirkėlė – langeliai mažučiukai, žema; Ką gi anas tas žmogelis padarys, čia vyro reikia drūto; Jau kai špygelės telyčiukės rageliukai; pasiguodžiama: Plutelę sugriaužiu ir sėdžiu; priemenytė maža, pasidėti neturiu kur; Sušalęs vaikas, lūpytės dreba; A kútocska kicsi, de víz van benne elég. Csillagocska a homlokán, és egy tarka tehén. A kaltanėnai nyelv lágyságát még inkább fokozzák a kettős kicsinyítő képzős származékok gyakori használatai: Lempelocska éppen csak pislákol: petróleumból még ennyi sem volt; A menyem kendőcskét hozott ajándékba; Gyapjú kendőcskét kötöttem egész télen, jót tesz a fejnek; Az ösvényecske éppen csak látszik, benőtte a gaz; Jóízű a kenyérszeletke, még a száraz kenyérből is; Hajnalodik, világosodik, máris felkelek, megyek az istállóba az állatokhoz; Micsoda kis tehenke, és mégis tejet ad; A ládikóban összerakta a pénzt; A házikó teljesen összement, pedig ilyen kicsike volt; Teljesen aprócska sajกtocska lett belőle, pedig ennyi túró volt; A ruhácska nagyon rövid, kiskabátkában felöltözve, a kendőcske nagyon vékony; A patakocska nálunk egészen keskeny; Meghalt a kis édesapánk – mezítláb, teljesen nincstelenül maradtunk. Pisze kis orra van, hosszú a haja, szép leányka. A lekicsinylő attitűd kifejezésére a beszélt nyelvben a -ýnas, -ýna képzőt használják: Volt valami kecskéje, tej nélkül, eladta, szerzett egy tehenet; A disznóólak teljesen elrohadtak, valamelyik disznó feldöntötte őket; A legnagyobb koca a sárban fekszik; Az ő nagybátyja a legkövérebb – nem fér be az ajtón; Összeállt valami fiúfélével, és vele csavarog; Itt csavarog valami fiúcska, nehogy ellopjon valamit. örvendeznek a gyapjúte kendőnek, hogy az én kislányom gyakran eljön A származékszavak között megemlítendők a ritka -atė képzővel alkotott szavak, amelyek igei absztrakt jelentéssel bírnak: Maga a kùlatė, gépeket nézegetünk; Egész nyáron ezt a gyomlálást végeztük, a kertben töltöttük a nyarat; Már őt is elfogta az erőtlenség; A legnagyobb baj ezekkel a gombákkal van, ha megszárítod őket; Ezekkel az ételekkel csak időpocsékolás van – krumplit kell ásni. Ezeknek a származékoknak konkrét jelentésük is van: Adj a tehénnek innivalót; A kutya nem törődik ezzel a te csábításoddal – kenyeret, húst dobok neki; Idén nincs kùlatė ʻaratásra szánt gabonámʼ – nem vetettem. A pilnats mellett a plnatė is használatos. A sveikãtė alakot is mondják, de gyakrabban a sveikatà alakot. A. Vilutytė által lejegyzett szavak az LkŽ-ből ismert ilyen szavak földrajzi elterjedését is kibővítik. A kaltanėnai nyelvjárásban összetett múltbeli gyakorisági idő használatos: Nešù bdavo šieną saviẽm in pečių iš pievų; Smalėką bdavo ažsdega i eina vakare gaudyt vėžių; Pàstveriu čirškulį košėj bdavo kai medus; Bdavo nóri sustaisyt kokį rūbą, tai juodauni juodauni miške i parvasar i paržiem; Télen általában mezítláb jártunk, és nem betegedtünk meg; A kis darabokból összevarrtam egyet a gyereknek, és ráadtam – nem volt miből venni. A keleti aukštaitis vilniškiai nyelvjárásban a -k nélküli felszólító mód még viszonylag gyakran használatos, és a kaltanėnaiakkal keveredve a köznyelvi formával is előfordul: vidd ki a ruhákat a napra, szellőztesd ki; Hozd el nekem egyszer a gyereket, hadd mutassam meg; Ülj közelebb hozzám – ennyi elég lesz; Ha kéri, üljünk le és együnk; Miért sietsz, ülj le, ha már megérkeztél; Miért állsz itt, ülj le; Hámozd meg ezeket a krumplikat, túl nagyok ültetni; Álljatok közelebb, jobban fogtok látni; Kapaszkodj belém, csúszós, el fogsz esni; Adj nekem egy kis pénzt; Önts egy pohárkával; Húzd fel a nadrágodat, teljesen elázol, miközben átmész a réten; Hajtsd fel, át fogsz gázolni a folyón – sekély; Vigyázz angelė Vilutytė Kaltanėnų šnektos žodynas 181recenzijos / reviews prirak, – meglátod, a cigányok mindent elvisznek; Gyertek, fiúk, bolondozzunk egyet. Csukd be az istálló ajtaját, nehogy kimenjenek a tyúkok; Ne kiabálj ezekkel a gyerekekkel, szégyen az emberek előtt; Talán megéheztek szénakaszálás közben, vigyél legalább inni; Olvasd el, mi van ide írva, kéri az apa; Főzd meg a libát, belemászik a kertbe; A cékla leveleit szedd le, és dobd a disznónak. Az elbeszélő nyelvben a Kaltanėnai környékiek gyakran használnak szenvedő igenévi alakokat: Kamašiukais jos ateta i nesùšlapta; Összekeverve, összekeverve találták meg a pénzt, és ellopták; A haj csak felfelé van fésülve – a legény a Baliokasnál is borzalmasabb; Az egész szűrő letörölve és félredobva hever; Az egész határszél harmattal borított; Egy tuskót kitörtem, hazavittem, tele volt hangyákkal. A nyelvjárás sajátosságai közül megemlítendő a fiúk és lányok sajátos megnevezése is. A keleti aukštaitisok többségéhez hasonlóan a nőtlen férfiak itt -õkas képzős vezetéknevet viselnek: Viluciõkas (Vilutis), Šaraniõkas (Šerėnas), ezt a képzőt a keresztnévhez is hozzáteszik: Baliõkas (Balys), Juziõkas (Juozas); Kaziõkas (Kazys), Vinciõkas (Vincas). A lányok nevéhez az -õtė képzőt teszik: Uliõtė (Julija), Anciõtė (Ona); De nem ment férjhez Anciõtė, miért aszalod őt? A lányok vezetéknevében a -ýčia képző szerepel: Vilutýcia (Vilutytė), Gaidýčia (gaidytė), Vasiliūnýčia (Vasiliūnaitė). A szótár szerzője a bevezetőben a nyelvjárás egy-két ritkább sajátosságát is megadja. A feltételes mód első személye a -čia végződésben végződik: nèšcæ (neščiau), šókcæ (šokčiau), gércæ (gerčiau). Megemlítendő a neštũte, dirbtũte többes szám; Etumbe ravėt, ale lyja; Etūt namo, – ko čia stovit. a. Vilutytė feljegyezte a megengedő mód rövid alakját a hosszabb mellett: Tepastà pušinė, – krėsiu liuktus; A tej megalszik melegen, hadd savanyodjon. A szótár nagy értékét az illusztrációs mondatok jelentik, különösen a frazeologizmusokkal alkotottak. A. Vilutytė hosszú évek alatt valóban szép számmal jegyzett fel ilyeneket. A kaltanėnai nyelvjárás szépségének, a parasztok gondolkodásmódjának és átélt élményeinek bemutatására közülük néhányat idézünk (könnyebb olvasás céljából egyszerűsített helyesírással): Tele van minden kosár bogyóval, mint a szem (bőségesen); Idén a gombát, bogyót akár szekérrel is hordhatod (nagyon sok van); Hátrafelé fordított kézzel adja, mint amikor odaadja (nem szívesen), – ne vedd el; Amikor leégtem, kővé váltam, szegény; Elröppent, mint a kis kő a folyóba, az egész élet; Szörnyű dolog, milyen nagy (nagyon nagy); Most már pénzt még szilánkkal sem találnál nála (egyáltalán nincs neki); Mennyit fizetett ott a munkanapokért – könnyeket (nagyon keveset); Ilyen dolog itt (nem számít), – otthagyta, és hadd menjen a maga útján, találj másikat; Amit az asztalon talál, felzabálja, jó szeme van (nem szégyelli magát); Ha tehetné, a szemedet is kitépné a homlokodból (mindent elvenne); Mezítláb jártunk az iskolába, amíg hó volt, mezítláb nőttünk fel is; Páfrányt tettek a kenyérbe, amikor ínség volt, látod; Kislánykorom óta tudom ezt az éneket; kimegyek az emberek közé, és még a szememben is világosabb lesz; Az állatot úgy kell szeretni, mint az embert, akkor ő is jó lesz hozzád; A lányom olyan, mint a villám, mindenütt ott terem; Jó férj mellett olyan, mintha falak vennének körül (nyugodt); Átlyukadt a feje (nagyon szeretne) gombázni; A savanyú uborkát körmükkel vitték el (gyorsan felvásárolták) a piacon: még ki sem tudtam tenni az asztalkára; Minden ok nélkül (indokolatlanul) megverte az embert; Ide gombászni innen oldalról (kívülállók) nem jönnek – a mieink kigombásszák; a gyermek szeme még a pitére is csapkod (nagyon akarja) – vágj egy falatkát; A szerelmet nem lehet megvenni; Szakadj meg, kiabálj – a sírokból nem hívod elő; Úgy fülled, mint a fazékban (nagyon fülledt); Az egyik vége ég, a másik pedig – nem is füstöl (sikertelenül öltözködik); Én elindulok csoszogva, ő pedig már a földet szagolja (közel a 182 acta Linguistica Lithuanica LXX halálhoz); Az öregnek minden lépése drága; Ana a antanas baLaŠaitis szelet issza a fiában (nagyon akarja); Darmai tépi a nyelvét (sokat fecseg), – a fia nem veszi el; Egész életében kutyabőrrel (semmiségekkel) tágra nyílt szemmel nem kerülöd meg a fazekat, – szalonna kell; A sütemény elrontja a szájat; Mire várni valakire, jobb nuėjo; Koks tę iš jo žmogus: su ta diena gyvena (netaupiai), vaikai alkani bastos; Graegy ősz hajfonatot elkoptatni (hajadon maradni); A lányka, mint a róka (kedves); Úgy tudom, mint az imákat; A föld alatt mindig ráérsz, – vigyázz az egészségedre. A végén néhány észrevett pontatlanság és kívánság. A szótár bevezetőjében az áll, hogy a nyelvjárásban a d, r, s mássalhangzókat keményítik, és példaként a dãglas alak szerepel a köznyelvi deglas helyett, a szótárban pedig ez a mondat: Egy malac dãglas, a többi fehér. A címszó a daglas címszócsalád, mellette pedig a daglója is. Úgy tűnik, az LkŽ-ra támaszkodtak, ahol a dãglas a dẽglas alatt van megadva. valamint az LkŽ-ban két címszócsalád: damai és demai. mivel kölcsönszó, a keményítés itt talán nem is alkalmazható: a damai alak szerepel. elképzelhető, hogy a d keményítése ebben a nyelvjárásban még vitatható, mivel az LkŽ a dãglas alakot Konstantinas Sirvydas, Pilypas Ruigys és Friedrich Kurschat szótáraiból, valamint Kristijonas Donelaitis írásaiból közli. Ezt a kételyt a gervėčiai nyelvjárás tényei is megerősítik. E nyelvjárás kutatója, Jadvyga Kardelytė, a d keményítését itt szórványosnak tartja2. bár a beszélt nyelvben, amint a szótár szerzője állítja, nincs dùkros, csak a dukrẽlė, dukrýtė kicsinyítő alakok, ezeket nem kellett volna a dukts címszócsaládjába felvenni. Több szócsoport (áusti, mlas, raištis, žmogùs) mondataiban a nem megfelelő írásjelekkel történő tagolás miatt (a ∥ helyett /-nek kellene állnia) úgy tűnik, mintha nem lenne címszó. A szótári szócsoportok száma nagyobb lenne, ha a mondat minden szavát kiemelnék, és külön szócsoportban magyaráznák meg. Néha úgy tűnik, erre szükség is lenne. Például a mólio szócsoportban nem világos, mi az a móliabrastis. Talán tulajdonnév? A pakritė címszófészekből származó mondatban a kaldúobinas nincs kiemelve, a paléisti címszófészekből származó mondatban pedig a pasitrasýti nincs kiemelve. A séilė címszófészekből származó mondat: Šite silai pãšuvai plon, séilė, dedù dù derėjo kiemelni és megmagyarázni a pašuvà szót. Az LkŽ-ben közölt, keleti nyelvjárásokból származó mondatok azt mutatják, hogy ezek olyan szálak, amelyekkel beszőnek. A Pivo címszófészekben szereplő Pilvù apsrazgius mergà (pocakos) mondat hasonlít egy frazeologizmushoz, a szótárban azonban sem a raizgýtis, sem az apsiraizgýti nem szerepel. A tà dienà ʻnem takarékosanʼ frazeologizmus két címszófészekben is szerepel, de eltérő módon van kiemelve: a túo dienà esetében gyvẽna, a túo dienù esetében pedig. Néhány kritikai megjegyzés nem kisebbíti a szótár szerzőjének sokéves munkáját és a benne közzétett szép nyelvjárási kincset. Beérkezett: 2014. március 20. antanas baLaŠaitis Didlaukio 27-64, LT-08320 Vilnius, Litvánia 2 kardelytė jadvyga. Gervėčių tarmė. Vilnius: Mintis, 1975, 30.