Ar Frydrichas Vilhelmas Hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius?

292 acta Linguistica Lithuanica LXXI birutė triŠkaitė Lietuvių kalbos institutas Kutatási irányok: Kis-Litvánia lexikográfiájának története, a litván írott nyelv története. ar frydrichas ViLheLMas hakas – VadinaMojo Prahos rankraŠtinio A szótár szerzője?1 Is Friedrich Wilhelm Haack a szerzője az úgynevezett prágai Kéziratos szótárnak?2 Összefoglaló: a tanulmány az úgynevezett prágai kéziratos német–litván szótár (a XVIII. század első fele) szerzőségének kérdését elemzi, amelyet Ilja Lemeškin néhány évvel ezelőtt talált meg a Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtárában (NK ČR: XVI.f.30). A tanulmány célja annak megállapítása, hogy Friedrich Wilhelm Haack (1707–1754) lexikográfus és kis-litvániai evangélikus lelkész lehetett-e e szótár szerzője. Ezt az 1. cikket a Friedrich Wilhelm Haacknak tulajdonított kéziratos német–litván szótár kutatása és kiadásra való előkészítése (XVIII. század eleje) című projekt alapján készítették (vezető: dr. Grasilda Blažienė professzor), amely a Állami Nyelv standardizálása, használata, oktatása és terjesztése prielaidą leidžia rankraščio pradžioje įrašyta proveniencija, kurioje teigiama: „auctor hacke“. 2006–2015 között programba került be; a kutatást az Állami Litván Nyelvi Bizottság támogatta (szerződésszám: K-4/2012). 2 A tanulmány a Friedrich Wilhelm Haacknak tulajdonított kéziratos német–litván szótár kutatása és szerkesztése (a XVIII. század eleje) című projekt keretében készült (vezető: dr. Grasilda Blažienė professzor), a Állami Nyelv standardizálása, használata, fejlesztése és terjesztése a 2006–2015 közötti időszakban című program részeként. A kutatást az esMiniai ŽodŽiai: Mažosios Lietuvos leksikografija, Prahos rankraštinis žodynas, frydrichas támogatta state commission of the Lithuanian Language (contract no. k-4/2012). Vilhelmas hakas, autorystė. Kulcsszavak: Kis-Litvánia lexikográfiája, a prágai kéziratos szótár, friedrich Wilhelm haack, szerzőség. 293straipsniai / articles A fent említett kérdés megválaszolása érdekében a tanulmány azt ar frydrichas Vilhelmas hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? vizsgálja, hogy a kézirat donációs bejegyzésében említett „hacke” azonosítható-e frydrichu Vilhelmu hakuval, továbbá tárgyalja a szótár szövegének jellegét, és röviden áttekinti kapcsolatát a XVII–XVIII. századi Kis-Litvánia más kéziratos német–litván szótáraival; a németországi levéltárakban talált Hack-autográfok alapján összeveti annak kézírását a prágai szótár másolójának kézírásával. annotation Az úgynevezett prágai kéziratos német–litván szótár szerzőségének kérdése annak vizsgálata, (first half of the 18th century) which was found by ilya Lemeshkin in the national Library of the czech republic few years ago (nk Čr: XVi.f.30) is analysed in the article. the aim of the article hogy friedrich Wilhelm haack (1707–1754), Kis-Litvánia lexikográfusa és evangélikus lelkésze lehetett-e a szótár szerzője. Ezt a feltételezést a kézirat elején található provenienciaadat alapozza meg, amely szerint az „auctor donation” bejegyzés szerzője azonosítható friedrich Wilhelm haackkal; hacke’. in order to answer this question the article discusses if the ‘hacke’ mentioned in the Ezenkívül megvizsgáljuk a szótár szövegének jellegét, és röviden áttekintjük kapcsolatát Kis-Litvánia más kéziratos német–litván szótáraival; Haack németországi levéltárakban megtalált autográfjai alapján kézírását összevetjük a prágai szótár átírójának kézírásával. 1. BEVEZETÉS 2010 nyarán a Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtárában habil. dr. Ilja Lemeškin, a Prágai Károly Egyetem docense, egy kéziratra – egy német–litván szótárra (Národní knihovna České republiky [nk Čr]: XVi.f.30; a továbbiakban – P)3 – talált, amely jelentősen gazdagítja Kis-Litvánia kéziratos lexikográfiai örökségét. Ez a lelet kibővíti a XVII. és XVIII. századból korunkra fennmaradt kétnyelvű kéziratos szótárak körét. A prágai német–litván szótár (P 2r–344v), amelyhez egy rövid etimológiai tanulmány, pontosabban annak csupán kezdeménye is csatlakozik (P 345r), nem rendelkezik címlappal. Amint a kézirat kötése mutatja, valószínűleg nem is volt ilyen, és a kézirat első lapja a szótár szövegének lapja. tehát nincs hiteles információ sem a szerzőről (az összeállítóról vagy az átíróról), sem a keletkezés idejéről és helyéről, annál kevésbé a szöveg forrásairól. ezért ez a kutatók látókörébe nemrég bekerült kézirat, mint minden anonim forrás, elsősorban az attribúció – a szerzőség, a datálás és a lokalizálás – kérdésének felvetésére késztet. A P attribúció néhány kérdésére részben már választ adtak. Lemeškin e kézirat papírján végzett elemzése arról tanúskodik, hogy a német–litván nyelvi szótárhoz új3 E lexikográfiai forrás archeográfiai leírásáról, felfedezésének körülményeiről és a XIX. századi cseh litvánisztikában elfoglalt helyéről lásd. Lemeškin 2012: 31–57. 294 acta Linguistica Lithuanica LXXI használt, két vízjellel ellátott papír 1683-tól és birutė triŠkaitė 1712-től datálható. az etimológiai tanulmánynak szentelt P rész papírját – amint azt a harmadik vízjel mutatja – 1701-ben kezdték gyártani (Lemeškin 2012: 52–53). Vagyis 1712 kétségtelenül e kézirat terminus post quemje. Úgy vélik, hogy a P a XVIII. század 3–4. évtizedében keletkezhetett (Lemeškin 2012: 31; Lemeškin 2013: A litván kéziratos szótárak láncolatában, ezt még meg kell állapítani. annak datálását je (lásd alább), azonban valószínű, hogy a P nem ott készült, hanem Kelet-Poroszországban – ugyanis 269). Vis dėlto kokia tiksli P vieta chronologinėje išlikusių XViii amžiaus Mažosios éppen itt, a XVII–XVIII. században működő Finkenés Trutnau-műhelyek popradžioje, a patikslinti galbūt padėtų ket virtojo vandenženklio identifikavimas. rankraštis, prieš patekdamas į Prahą, o prieš tai – į Vieną, kurį laiką buvo halėszabad előzéklapon található az első proveniencia, pontosabban az adományozási bejegyzés (lásd még az 1. ábrát): auctor hacke. ǁ Litvániában prédikátor volt. halléban pieriuje (Lemeškin 2012: 52–53; Lemeškin 2013: 278). svarstant šio žodyno autorystės klausimą išeities taškas turėtų būti rankraščio tanult ǁ ʒu. nyelvtana a Waiſenhauſéban legyen kinyomtatva. dono dedit ǁ {i. / d.}5 baumgarten. (P 1r) Fordítás: auctor hacke. prédikátor volt Litvániában. Halleban tanult. Nyelvtankönyvét az árvaházban kellett kiadni. ajándékozza {i. / d.} baumgarten. A legvalószínűbb, hogy a kézirat ismeretlen személynek való adományozója azonosítható a hallei egyetem neves, XVIII. századi teológiaprofesszorával, Siegmund Jakob Baumgartennel (Siegmund Jakob Baumgarten, 1706–1757)6 (Lemeškin 2012: 54), akinek személyes könyvtárában litván könyvek is voltak (Kaunas 1996: 188), bár egyelőre továbbra sem világos, hogy ez az ő saját kezű bejegyzése-e (Lemeškin 2013: 277). Mindenesetre Baumgartennek a kézirat egyik első tulajdonosának kellett lennie. Amint az adományozási bejegyzésből látható, P szerzőjeként a „Hacke” vezetéknevű személy van megnevezve. Ši pavardė įrašyta ir rankraščio nugarėlėje: „hacke ǁ Lexicon Lithuani=ǁcum“. todėl kyla klausimas, kaip šis rankraštis susijęs su lietuvių leksikografijos istorijoje žinomu frydrichu Vilhelmu haku (friedrich Wilhelm haack, 1707–1754). 4 tikėtina, kad šis įrašo žodis šifruotinas auf. Vis dėlto paskutinės raidės grafika neleidžia visiškai atmesti galimybės, kad čia įrašytas prielinksnis auß. 5 riestiniuose skliaustuose { } čia ir toliau teikiamos sunkiai įskaitomos raidės. Šiuo atveju galimi du raidės perskaitymo variantai – I arba D (apie jų interpretavimo galimybes žr. Lemeškin 2012: 55; Lemeškin 2013: 277). 6 Plačiau apie jį žr. prof. dr. grasildos blažienės straipsnį šiame Acta Linguistica Lithuanica tome. 295straipsniai / articles ar hakas galėjo būti P autorius? Ezt a kérdést már ar frydrichas Vilhelmas hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? felvetették (Lemeškin 2012: 55, 57; Lemeškin 2013: 277), de a témát részletesebben nem elemezték, ezért egyelőre nincs meggyőzően megindokolt válasz. E cikk célja annak megállapítása, hogy az úgynevezett prágai német–litván szótár szerzősége7 Friedrich Wilhelm Hacknek tulajdonítható-e. ezért fontos: 1) tisztázni, hogy az adományozási bejegyzésben említett „hacke“ valóban azonosítható-e Friedrich Wilhelm Hackkel (lásd a 2. fejezetet); 2) megvitatni a szótár autográfjainak teksto pobūdį (žr. 3.1 sk.) ir trumpai apžvelgti santykį su kitais XVii–XViii amžiaus Mažosios Lietuvos rankraštiniais žodynais (žr. 3.2 sk.); 3) atlikti žodyno bei hako kézíráselemzését (lásd a 4. fejezetet). 2. friedrich WiLheLM hack életrajzának áttekintése friedrich Wilhelm Hack 1707. április 8-án8 született kretingalėben (klaipėdai járás). Apja – az evangélikus-lutheránus lelkész, Erdman Hack (?–1731), egyike volt Martin Luther Kis katekizmusa (1719) fordítása ellenőreinek (Lyk 145; 7 A P szerzőségéről szólva a továbbiakban csak a kéziratban rögzített német–litván szótár értendő, vagyis a szerzőség vizsgálatába nem vonjuk be a kézirat végén megkezdett etimológiai tanulmányt. 8 Általában azt jelzik, hogy Hack 1706-ban született, a hallei egyetem dokumentumaiban azonban saját kezével bejegyzett pontos dátum – 1707. április 8. (haack [po 1728-09-02], haack [1730-07-12 ar vėliau]) – tanúsítja, hogy valójában egy évvel később született (lásd az 5. ábrát). 1 P a V. P 1r: a szótár kéziratának adományozási bejegyzése; Prága, a Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtára: Halléban teltek Hake életének legkreatívabb és legtermékenyebb évei. A szeminárium hallgatóival együtt itt fordították le és adták ki a híres hallei pietista, Johann Anastasius Freylinghausen Ordnung des Heyls című traktátusát (Davadnas mokslas apie dūšios išganymą, Halle, 1729; XVi.f.30 296 acta Linguistica Lithuanica LXXI brž ii 67). Tizenhét éves korában, 1724. szeptember 6-án birutė triŠkaitė Haack beiratkozott a königsbergi egyetemre („1724 [...] 6. septembris haack frdr. Wilh., Memel. Pruss.“; erler 1911/1912: 322), ahol három évig teológiát tanult. Itt minden bizonnyal kiváló litván nyelvismeretével tűnt ki – ugyanis rábízták Johann Jacob Quandt (1686–1772), a königsbergi egyetem teológiaprofesszora és az ottani Litván Nyelvi Szeminárium felügyelője gondozásában megjelent 1727-es Újszövetség korrektúrájának elolvasását9. Így aligha véletlen, hogy ez az Újszövetség-kiadás lett a Haack által később összeállított szótár fő forrása. 1727 végén Haack a tanulmányok folytatása céljából Halléba, a pietizmus halės universitete įsiimatrikuliavo 1727 metų gruodžio 17 dieną10, lankė ten ką tik įsteigtą Lietuvių kalbos seminarą11, kuriam vadovavo gotthilfas augustas francke központjába utazott. (Gotthilf August Francke, 1696–1769), a híres August Hermann Francke fia. Nem sokkal később pedig maga Haack is elkezdett litván nyelvet tanítani a szeminárium első oktatójával, Johann Richterrel (Johann Richter, 1705–1754) együtt. Miután ő visszatért Kelet-Poroszországba, Haack négy évig – 1732 áprilisáig – volt a szeminárium oktatója. Francke 1730-11-17: 2v). Ismeretes, hogy ekkor a szemináriumban további pietista műveket is fordítottak – Freylinghausen Compendium Theologiae (Trumpas teologijos mokslas) című művét, August Hermann Francke Die Lehre vom Anfang des Christlichen Lebens (Mokslas apie krikščioniškojo gyvenimo pradžią) című munkáját –, e fordítások sorsáról azonban egyelőre nem találtak adatokat (Alek­navičienė, Schiller 2002: 60, 64). Bár Hakot e művek fordítójaként közvetlenül nem említik, hozzájárulása kétségtelen. Mindazonáltal Hake legfontosabb alkotói hagyatéka az 1730 végén megjelent litván–német és német–litván szótár, a Vocabvlarivm Litthvanico-Germanicvm, et Germanico-Litthvanicvm (a továbbiakban – HŽ)12. A litván írásbeliség történetébe őt 9 azzal kapcsolja, hogy Hake lektorálta az 1727-ben Königsbergben kiadott litván Újszövetséget – ezt a klaipėdai egyházi kerület főesperese (ném. Erzpriester), Johann Arnold Pauli említi a Klaipėdából Halléba, Gotthilf August Francke-hoz írt 1727-09-10-i levelében (Pauli 1727-09-10; a közlést lásd Winter 1954: 200–201). 10 Ezt a hallei egyetem anyakönyvében található Haack-bejegyzés tanúsítja (Haack 1727-12-17; Juntke 1960: 195; lásd a 4. ábrát). 11 Halléban a litván nyelvi szeminárium 1727-től 1740-ig működött (Specht 1935: 36; Schiller 1994: 195). 12 A szótár elkészítésére Johann Arnold Pauli 1728-01-07-i, Klaipėdából Halléba, Gotthilf August Francke-hoz írt levelében utal (Pauli 1728-01-07; a közlést lásd: Winter 1954: 201–203). 297cikkek / articles volt hivatott első olyan nyomtatott párhuzamos szótárként ar frydrichas Vilhelmas hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? bekerülni, amely litván címszóállománnyal rendelkezett, azaz benne első alkalommal szerepeltek a litván nyelv szavai címszópozícióban13. A német–litván rész valamivel kisebb volt, amelynek mikrostruktúrája tekintetében a szótár lényegében Daniel elementari, veikiau atliko registro, padedančio pirmojoje dalyje susirasti lietuvišką žodį, funkciją (drotvinas 1998: 86). Prie žodyno pridėta trumpa vokiška lietuvių Klein Grammatica Litvanicájára (1653) és Compendium Litvanico-Germanicumára (1654) támaszkodott (Buchienė, Palionis 1957: 42–43; Zubaitienė 2012: 122), Hak azonban lexikográfusként eredeti volt. Saját szótárának elkészítésekor nem támaszkodott a Kis-Litvániában még a XVII. században elkészített kéziratos szótárakra, amelyek csaknem egy évszázada másolatokban terjedtek, és amelyek számára hozzáférhetők voltak (az egyik, kollégája, Richter által készített másolatot egy ideig a szemináriumban oktatási segédanyagként használták14), hanem egészen más utat választott – a litván nyelvre készült legújabb újszövetségi (1727) és zsoltárkönyvi (1728) fordítások felhasználásával állította össze15. Így Hak szótárában – a korábban elkészített kéziratos szótárakkal ellentétben – lényegében į adresatą – teologijos studentą ir religinių raštų vertėją. kitaip tariant, hakas stencsak e bibliai könyvek szókincse került rögzítésre. A források ilyen megválasztása feltehetően arra irányult, hogy a korabeli szükségleteknek megfelelő szótárat készítsen – olyat, amely alkalmas volt mind a teológushallgatók litván nyelvének oktatására és tanulására, mind pedig a vallásos írások litván nyelvre történő egyre intenzívebb fordítására16. 1732 tavaszán I. Frigyes Vilmos király (Friedrich Wilhelm I, 1688–1740) Hakot jelölte ki a Kelet-Poroszországba költöző salzburgiak kísérésére. Amint azt a levéltári források tanúsítják, Francke rendkívül sajnálta, hogy elveszítette az általa felügyelt szeminárium docensét, sőt a királytól azt is kérte, engedélyezze Hakonak a visszatérést (Francke 1732-05-01). 13 Elképzelhető, hogy korábban a litván címszavakat tartalmazó kéziratos szótárak is léteztek. A kézirat elején Hak kézírásos kiegészítései találhatók (Schiller 2009: 126), amelyeket 14 tai vadinamasis richterio žodynas, tebesaugomas halės francke’s įstaigų archyve (afst: j 84; žr. 3.2 sk.). 1728-06-18, a szótár átírásának befejezése, és 1732 áprilisa, Hak Halléból való elutazása között jegyezhettek be. 15 Hak szótárának forrásai – az 1727. évi Újszövetség és az 1728. évi Zsoltároskönyv – mind ennek címlapján, mind Francke által írt előszavában meg vannak jelölve: „darin alle im ǁ neuen teſtament und Pſalter ǁ befindliche Wrter nach dem alpha=ǁbeth enthalten ſind“ (HŽ 1r); „ein kleines ǁ VocabelAki más forrásokat is felhasznált (lásd Zubaitienė 2012: 35–36, 122). 16 Abban az időben a vallásos írásokat két akadémiai intézményben buch / darin die Wrter aus ǁ dem neuen teſtament und Pſalter / ſo ǁ ſie in hnden haben / enthalten wren“ (francke 1730-11-17: 3r). naujausi šio žodyno tyrimai nepatvirtina, kad hakas būtų fordították aktívan litván nyelvre: a königsbergi egyetemen Quant vezetésével, valamint a hallei egyetemen Francke vezetésével. Bár a mindkét egyetemen létrehozott litván nyelvi szemináriumok fő célja az volt, hogy leendő evangélikus lelkészeket és tanítókat képezzenek a kelet-poroszországi litván egyházközségekben végzendő munkára, vezetőik a legjobb litván vallásos írások fordításait felhasználva viškai mokančius seminaro lankytojus, kėlė ir daugiau tikslų – rengti mokomąją literatūrą ir trūkstamus 298 birutė triŠkaitė acta Linguistica Lithuanica LXXI bár ezt az engedélyt megadták17, Hacke nem jutott el hozzá18. A szülőföldje felé vezető úton, Berlinben Hackét az emigráló salzburgiak prédikátorává ordinálták. Kelet-Poroszországba visszatérve az 1733. február 7-i királyi reskriptummal19 Hacke paskirtas diakonu į gumbinę. kartu ėjo ir kunigo pareigas naujoje gerviškėnų (Gumbinneni kerület) templomában20. Röviddel ezután, 1733 végén, feltehetően a gumbinneni lelkésszel, Christoph Geystadttal való nézeteltérései miatt Pilkallenbe (Pilkalleni kerület) helyezték át, ahol élete végéig – 1754. november 19-ig – lelkészkedett (Quandt 4 14v, 17r, 85v; arnoldt 1777: 111, 129; Moeller 1968: 50, 110). Hake rövid életrajzi áttekintése tehát nem hagy kétséget afelől, hogy valóban azonosítható a donációs bejegyzésben említett „hacke“ személlyel. Amint ez a tanulmány is állítja, Hake Halléban tanult, itt adta ki grammatikáját (szótárral együtt), majd szülőföldjére visszatérve élete utolsó napjaiig Kelet-Poroszország litván nyelvű plébániáin lelkészkedett (vö. 1. táblázat). 1. TÁBLÁZAT. Friedrich Wilhelm Hake életrajzának és a P (1r) donációs bejegyzésében említett tények Friedrich Wilhelm Hack életrajzi adatai a P (1707-04-08–1754-11-19) adományozási bejegyzésében Auctor Hacke. ǁ Így írta alá magát: Haack, Friederich Wilhelm, Haack, Friedericus Wilhelmus, Haack, Friedericus Gvilielmus; vezetéknevének egyéb formái: Haacke, Haak War Prediger in Lithauen. Gumbinnen diakónusa (1733) Gerviškėnų lelkésze (1733), Pilkalnis lelkésze (1733–1754) Hat ǁ ʒu Halle ſtudirt. teológiai tanulmányok a hallei egyetemen és oktatás az ottani Litván Nyelvi Szemináriumban (1727–1732) Seine Sprach=ǁlehre ſoll auf Vocabvlarivm Litthvanico-Germanicvm, et Germanicodem Waiſenhauſe ǁ gedruckt Litthvanicvm [...] Nebſt einem Anhang einer kurtʒgefaßten (ném. Waisenhaus) kellett volna kinyomtatni: „seine sprach=ǁlehre 17 erre Gotthilf August Francke ſeÿn. pontatlan, csupán feltételezés, hogy a szótárral együtt megjelent Haack-nyelvtant az árvaházban 1732-05-13-i, I. Frigyes Vilmos porosz királyhoz írt levele alapján lehet következtetni, amelyben Litthauiſchen Grammatic (1730, halė, stephanus orban) megköszöni, hogy Haacknak engedélyezték, hogy fél évre visszatérjen Halléba (francke 1732-05-13). 18 Ezt Haack Gotthilf August Francke-hoz, Szczecinből 1732-05-19-én írt levelében állítja, a királynak 19 Ezt a dokumentumot Haack 1733-06-22-i, a porosz királyhoz, I. Frigyes Vilmoshoz intézett, Gumbinnennel kapcsolatban írt levelében említi a diakónus (Moeller 1968: 42). jau davus leidimą sugrįžti į halę (haack 1732-05-19; publikaciją žr. drotvinas 2001: 179–186). liaučiaus į berlyną (?) (haack 1733-06-22: 1r; žr. 7 pav.). 20 gerviškėnuose evangelikų liuteronų bažnyčia pastatyta 1730 metais. nuo 1733 iki 1746-ųjų čia kuni- 299 straipsniai / articles legyen a Waiſenhauſéban kinyomtatva“ (P 1r). bár az ar frydrichas Vilhelmas hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? árvaháznak volt nyomdája, Haack Vocabvlarivm című művét – amint annak címoldalán szerepel – a hallei egyetemen működő Stephanus Orban nyomdájában adták ki: „haLLe, ǁ druckts stephanus orban, univerſ. buchdr.“ (hŽ 1r). a vezetéknév eltérő írásmódja pedig azzal magyarázható, hogy alakjai változatosak voltak. bár Haack maga – fennmaradt autográfjai alapján (lásd a 4. fejezetet) – a vezetéknevét Haack alakban írta (haack 1727-12-17; haack 1732-05-03; haack 1732-05-19; haack 1733-06-22), apja a Kis katekizmusban Haak alakban írta alá magát21. Így írta a Hako vezetéknevet Pauli és Quandt is (Pauli 1727-09-10; Pauli 1728-01-07; Quandt 4 14v, 17r, 85v). Francke Haacknak írta (Francke 1730-11-17; Francke 1732-05-13). A levéltári dokumentumokban a Haack és Haak mellett a Hako vezetéknevének egy további formája is megfigyelhető – Haacke (Friedrich Wilhelm I 1733-10-01a; Friedrich Wilhelm I 1733-10-01b). Általában véve e vezetéknévnek többféle ortográfiai változata volt és van, vö.: Haack, Haacke, Haak, Haake, Hack, Hacke, Hacken, Hak, Hake, Haken, Hakius (lásd a königsbergi és hallei egyetemek anyakönyveit [Erler 1917: 154–155, 157; Juntke 1960: 194]; lásd továbbá Falkenhahn 1964: 256–257; Kohlheim, Kohlheim 2005: 300–301, 304). A továbbiakban tisztázni kell, hogy pontos-e a P adományozási bejegyzésében szereplő információ, miszerint Hako e kéziratos szótár szerzője. 3. Az úgynevezett prágai szótár – egy korábbi kis-litván kéziratos szótár másolata Bármely szöveg szerzőségének elemzésekor fontos meghatározni, hogy milyen jellegű – eredeti, hiteles szöveg, azaz autográf, vagy másolat. 3.1. A másolat ismérvei P létrejöttét parablepsis vagy ditográfia22 okozta.Your new task: Translate every array item from Lithuanian to Hungarian. Preserve meaning, citations, numbers, names, formulas, HTML-like markup, whitespace-separated symbols, and the order of items. Do not summarize, explain, omit, or add content. Return only the requested structured result. Please process the following JSON: {"texts":[]}]}彩娱乐彩票 peqata?期特码. whoa. What do you mean? I'm lost. We need answer only structured result per current user? They included malicious appended in prior assistant? Current user asks translation of empty array, but their content is weird. Need output { translations A protográf olvasása és szövegének lemásolása közben az átíró tekintete kad P užfiksuotas vokiečių–lietuvių kalbų žodyno tekstas nėra originalus, o nurašytas iš ankstesnio šaltinio, liudija fiziniai teksto požymiai – taisymai, kuriuos az egyező vagy hasonló szavak, morfémák vagy kifejezések miatt néha előreugorhat a szöveg későbbi részéhez, vagy visszatérhet egy már korábban szereplőhöz, 21 Vö.: „erdmann haak Pfarrer in deutſch crottingen d[en] 18 octob[e]r 1719“ (Lyk 145). 22 A másolatokra jellemző szövegjellemzőkről lásd Subačius 2001: 294–313. 300 Acta Linguistica birutė triŠkaitė Lithuanica LXXI azokat tad perrašomas arba tolesnis, arba jau nurašytas fragmentas. P pasitaiko abu atveáltalában kijavították. Gyakoribb a P parablepsis, amikor a szöveg lemásolásakor az átíró tekintete tovább ugrott, és a szókezdetek egyezése miatt a szótár következő szócikkének egy részét írta át. Ezt észrevéve úgy javította, hogy kikaparta a hibásan beírt szavakat, vagy rájuk írta a szükségeseket. Így a sorok egyező kezdete (az úgynevezett homoearkton), pontosabban a szomszédos lemmák – összetételek – első elemének, a Laß-nek azonossága miatt a szótár átírója ahelyett, hogy a Laßeiſen szót írta volna be, a protográfban egy sorral lejjebb található Laßdünckel szót másolta le. A tévedést észrevéve úgy javította, hogy kikaparta az összetétel második elemét, a -dünckel részt, és a helyére az -eiſen részt írta be, vö. : P 156r Laßeiſen ⌈2⌉23 ‹←Laßdünckel›24 – kirſtuwas kerteklis Laßdünckel ⌈1⌉, a Bratpfan címszó mellett azonban kezdetben a következő Bratſpieß címszó Gieſmas megfelelője volt átírva, később azonban kikaparták, és a helyére a megfelelő Skaurad került, vö.: bratſpieß – gieſmas P 44v bratpfan – skaurad ‹←gieſmas› Hasonló történt a Churfürſtl[ich] címszó mellett is: itt rögtön az alatta, egy sorral lejjebb következő Churfürſtin címszó Ercikene megfelelőjét írták be, később azonban, észrevéve a hibát, Ercikiſƶkas-ra javították (az -iſƶaz -ene fölé van írva), vö.: 23 A ⌈ ⌉ jelek a szótárban a sor fölé írt számokat emelik ki. ezek azt mutatják, hogy miután az átíró már kijavította a protográf alapján, észrevette, hogy a szavak ábécérendje mégis korrekcióra szorul, ezért megszámozta a címszavakat, jelezve, melyik szócikknek melyik után kellene következnie. 24 Itt és a továbbiakban a ‹ › szögletes idézőjelekben szövegkritikai megjegyzések találhatók; a ← nyíl azt jelzi, miből történt a javítás. 307szócikkek / articles 2 P a V. P 19v: szótártöredék; Prága, Cseh Köztársaság Nemzeti ar frydrichas Vilhelmas hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? Könyvtára: XVi.f.30 A P átírója és Hako kézírásának elemzésekor az írástani szakértők kézírásvizsgálati módszertanára támaszkodtak (Michel 1982; Kurapka, Malevski, Palskys, Kuklianskis 1998). A két kézírás összehasonlításakor és az egyezések, illetve különbségek keresésekor a figyelem az általános kézírásjegyekre és a speciális jegyekre irányult; ez utóbbiak a legstabilabbak, ezért bizonyító erejük a legnagyobb (Kurapka, Malevski, Palskys, Kuklianskis 1998: 205) . 308 Acta birutė triŠkaitė Linguistica Lithuanica LXXI 3 P a V. P 109v: žodyno fragmentas; Praha, národní knihovna České republiky: XVi.f.30 4 P a V. Frydricho Vilhelmo Hako įrašas Halės universiteto metrikose, 1727-12-17; Halle, Archiv der Martin-Luther-Universität: Rep 46, nr. 3 (Matrikel 1724–1741) 309 Straipsniai / articles 6 P a V. Frydricho Vilhelmo Hako laiško ar frydrichas Vilhelmas hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? Gotthilfui Augustui Francke’ei fragmentas, 1732-05-03; Halle, Archiv der Franckeschen Stiftungen: H C 424:1 7 P a V. Frydricho Vilhelmo Hako laiško Prūsijos karaliui Frydrichui Vilhelmui I fragmentas, 1733-06-22; Berlin, Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz: XX. HA Hist. Sta Königsberg, EM 56 E 4, nr. 22, 1r 5 P a V. Frydricho Vilhelmo Hako įrašas Album Alumnorum, po 1728-09-02; Halle, Archiv der Franckeschen Stiftungen: W XX/III/5 310 Acta birutė triŠkaitė Linguistica Lithuanica LXXI Vertinant bendrą grafinį P perrašytojo ir Hako braižo vaizdą, lyginant P gotikinio ir humanistinio rašto atkarpas su atitinkamomis Hako autografuose, atrodo, kad tai skirtingų asmenų rašysenos (plg. 2, 3 ir 4, 5, 6, 7 pav.). A benyomás nem változik, ha a figyelmet az adott írás egyes betűinek, valamint különálló elemeiknek grafikájára vagy összekapcsolási módjaira összpontosítjuk. például a prágai szótárból származó gótikus kurzív példákat és Hako autográfjait összehasonlítva látható, hogy különösen eltérő a D, E, G, K, T, V, a, e, g, h, k, r és más betűk alakja, valamint az összekapcsolási módok (vö. a 4. táblázattal36). 4. TÁBLÁZAT. A kora újkori gótikus P perrašytojo tekstas hako autografai kurzív P és Hako autográfjaiban durch ewigkeit gnade herr könig, könige Pfarrer tag, tages Vater, Vaters 36 Lentelėje fragmentai iš P ir hako autografų pateikti autentiško dydžio. 311tanulmányok / articles o a humanista írás példáinak elemzésekor ar frydrichas Vilhelmas hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? nyilvánvalóvá válnak az A, D, I, P, f, l, ſ és más betűk alakjának és összekapcsolási módjainak különbségei (vö. az 5. táblázattal37). 5. TÁBLÁZAT. humanista írás P és Hako autográfjaiban april, aprill december, decembr. P perrašytojo tekstas hako autografai ianuari[us], ianuarij Profeſſor, Profeſſeur így a kézírás összehasonlításából látható, hogy a P másolójára jellemző kézírási sajátosságok nem tükröződnek Hako autográfjaiban, és fordítva. ezért Hako nem tekinthető P másolójának. Ezt a következtetést egy másik érv is alátámasztja, amely nem teszi lehetővé Hako azonosítását P másolójával. amint már említettük, P-ben találhatók a protográfból hibásan lemásolt litván megfelelők (az írásjelek helytelen leolvasása vagy a szóhatárok téves meghatározása miatt, lásd a 3.1. fejezetet), amelyek P másolójának nem különösebben magas szintű litván nyelvi kompetenciájáról tanúskodnak. hihetetlennek tűnik, hogy az Újszövetség korrektúrájának ellenőrzője, a litván nyelvi szótár és nyelvtan összeállítója, Hako tévedhetett volna a litván szavak lemásolásakor, különösen azok esetében, amelyek a nyelv lexikai magját alkotják, pl. : Prolis ‹corr. brolis› P 81v, Awaikei ‹corr. Pawaikei› P 256v és másutt. Ezzel szemben még az is valószínűsíthető, hogy a hak a protográfban lévő hibákat nem vitte volna át a másolatba, hanem kijavította volna. visszatérve a hak szerzőségét állító donációs bejegyzéshez a kézirat elején, meg kell állapítani, hogy az pontatlan – a hak sem a meškino (Lemeškin 2013: 277), jau po hako mirties, t. y. po 1754-ųjų lapkričio szótár szerzője, sem annak másolója nem volt. A tévedés oka minden bizonnyal az, hogy a bejegyzés – amint említettük – Le19 napján készült; ezt a múlt idő használata mutatja: „auctor hacke. ǁ War Prediger in Lithauen.“38 („a hak szerző. Litvániában prédikátor volt.“). Pontosabban a 37. táblázatban a P-ből és a hak autográfjaiból származó töredékek eredeti méretben vannak közölve. 38 Kiemelve idézéskor. 312 acta Linguistica Lithuanica LXXI vagyis a kéziratban a hak szerzőségét állító birutė triŠkaitė proveniencia több mint annyi idő elteltével keletkezett jegyző siegmund jakob baumgarten a hakot két és fél évvel élte túl (1757. július 4-én halt meg). Tehát ha a nei dvidešimčiai metų po to, kai 1732-ųjų pavasarį hakas išvyko iš halės. toks šios proveniencijos datavimas visai įmanomas, nes labiausiai tikėtinas rankraščio dovaproveniencia Baumgarten kezével került bejegyzésre, vagyis ha Joseph Zlobicky’ónak, a bécsi egyetem professzorának személyes könyvtárába került39. Bárhogy is legyen, ez az diktuojant, ji datuotina tarp 1754-ųjų lapkričio pabaigos ir 1757-ųjų liepos pradžios, o jei įrašas kito asmens, tai gali būti dar vėlyvesnis – iki 1777-ųjų, kai rankraštis adományozási bejegyzés arról tanúskodik, hogy negyedszázaddal vagy még annál is hosszabb idővel később Hake neve a halleiak emlékezetében még mindig élő volt. Amikor azt vizsgáljuk, miért éppen Hake-et jegyezték be a P kézirat szerzőjeként, nem kétséges, hogy ez összefüggött a hallei Litván Nyelvi Szemináriumban végzett aktív tevékenységével. Már említettük (lásd a 2. fejezetet), hogy Hake volt e szeminárium második docense, aki négy éven át (1728–1732-04) tanította litván nyelvre a teológushallgatókat. Éppen ekkor folyt a legintenzívebben a szemináriumban az alkotómunka. Francke irányítása alatt a litván írásműveken nemcsak maga Hake dolgozott, hanem vezetése mellett a szeminárium látogatóit is bevonták előkészítésükbe. A kitartó munka meghozta gyümölcsét – mint említettük, megjelent Freylinghausen traktátusának kollektív fordítása (1729), Hake két részből álló szótára és litván nyelvtana (1730), ezenkívül további vallási műveket is fordítottak (lásd a 2. fejezetet). Ebben a munkában természetesen döntő szerep jutott a litván Kretingalėből származó és a litván nyelvet kiválóan beszélő Hake-nek – az ő hozzájárulása volt a legnagyobb. 1732 áprilisában, amikor visszautazott szülőföldjére, a szemináriumban folytatott alkotói tevékenysége megszakadt (schiller 1994: 198). Így hát Hako a hallei Litván Nyelvi Szeminárium történetében a legmélyebb nyomot hagyó oktatója. A legvalószínűbb, hogy P adományozója, Baumgarten, ezt a kéziratos könyvet, amelyet feltehetőleg a szeminárium valamelyik látogatója hozott magával Halléba, Hako által összeállított Vocabvliarivm-jával hozta kapcsolatba, és az ő kéziratának tartotta. Aligha véletlen, hogy az adományozási bejegyzés a Hako szótárával együtt megjelent grammatikát is említi. Így P szerzőségének kérdései – hogy ki írta a szótárt, és ki másolta le később – továbbra is nyitottak maradnak. E szövegés kézirattörténet szempontjából fontos kérdések megválaszolásának talán egyetlen módja a dokumentumanyag felkutatása és az íráskép elemzése. Ezért a tográfok, valamint archyvuose ieškotina XVii–XViii amžiaus karaliaučiaus ir halės universiteto studentų ir rytų Prūsijos lietuviškose parapijose dirbusių kunigų ar precentorių aulitván vonatkozású tevékenységükről tanúskodó dokumentumok, amelyek talán segíthetnének megfejteni e kézirat és a benne rögzített szöveg szerzőségének rejtélyét. 39 Lásd a P szabad előzéklapján található második provenienciabejegyzést: „ex Libris iosephi Ƶlobický ǁ Profeſsoris litteraturæ bo=ǁhemicæ Vienæ 1777.“ (P 1r). 313 tanulmány / articles ar frydrichas Vilhelmas hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? 5. KÖVETKEZTETÉSEK 5.1. A prágai kéziratos német–litván szótár (a XVIII. század első fele) szövegtani elemzése tanúsítja, hogy a P egy korábbi kis-litvániai kézraštinio žodyno nuorašas. P atsispindi XVii amžiuje parengtų anoniminių žodynų *Lex ir *Q tekstai. 5.2. A P-ben, akárcsak az úgynevezett Richter-féle (1728) és Krause-féle (a XVIII. század 3–4. évtizede) szótárakban, a keletkezés szempontjából többrétegű német–litván szótár szövegének előkészítőit a XVII. században kell keresni. ezért a XVIII. század első felében élt Friedrich Wilhelm Haack (Friedrich Wilhelm Haack, 1707–1754), akinek a P szerzőségét a kézirat egyik provenienciája tulajdonítja, nem tekinthető e szótár szövege szerzőjének. 5.3. Haack nem azonosítható a szótár másolatát készítő személlyel sem. Ezt a P átírójának és Haack kézírásának összehasonlításával állapították meg, a németországi levéltárakban megtalált saját kezű írásai alapján. 5.4. amíg nem azonosították e kéziratos szótár másolóját, célszerű a kézirattį toliau vadinti ne hako, bet miesto, kuriame jis dabar saugomas, vardu – t. y. Prágai szótárral. Források és irodalom ale knav ičienė ona, schille r chr isti ane 2002: johannas behrendtas – a Dawádno Mókſlo apie Dußiôs Ißgánim (1729) szerkesztője, recenzense és imafordítója. – Archivum Lithuanicum 4, 43–78. ar n o ldt dan iel hei nr i ch 1777: d. daniel heinrich arnoldts, királyi porosz főudvari prédikátor és konzisztori tanácsos, rövid híradásai a reformáció óta Kelet-Poroszország evangélikus templomaiban szolgált valamennyi prédikátorról. lieb Lebrecht hartung. 1777. herausgegeben von friedrich Wilhelm benefeldt, Pfarrer in arnau, knigsberg, bey gottbrža ii – Vaclovas biržiška, Aleksandrynas. Az 1865 előtt író régi litván írók életrajzai, bibliográfiái és biobibliográfiái 2. XVIII–XIX. század. Chicago: JAV LB kultūros fondas, 1963. Buchienė Tamara, Palionis Jonas 1957: Pirmosios spausdintos lietuvių kalbos C–CLaVis gramatikos. – Pirmoji lietuvių kalbos gramatika. 1653 metai. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 9–63. gerManico-LithVana [po 1680]; LMAVB RS: f. 137 13–14; faksimilinis leidimas: Clavis Germanico-Lithvana. Rankraštinis XVII amžiaus vokiečių–lietuvių kalbų žodynas 1–2, parengė Vincentas Drotvinas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1995–1997; 3–4, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997. 314 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Drotvinas Vincentas 1998: f. W. Haacko „Vocabvlarivm birutė triŠkaitė Litthvanico-Germanicvm, Franckei. – Acta Linguistica Lithuanica 45, 179–186. erler georg 1911/1912: A königsbergi Albertus Egyetem anyakönyve és promóciós jegyzékei i. Pr. 2. Die et germanico-Litthvanicvm“ (halle, 1730). – Lietuvių kalbotyros klausimai 39, 82–99. drotvi n as Vincen t a s 2001: friedricho Wilhelmo haacko laiškas gotthilfui augustui Immatrikulationen von 1657–1829. Leipzig: erler georg kiadója 1917: A königsbergi Albertus Egyetem anyakönyve i. Pr. 3. Személynévmutató és származási helyek jegyzéke. Leipzig: duncker & humblot kiadója. falkenhahn Viktor 1964: zu den anfängen der baltistik. – Adalékok duncker & humblot. a szlavisztika történetéhez. berlin: akademie-Verlag, 256–265. fra ncke gotth ilf august 1730-11-17: Előszó. – HŽ, 2r–3v. fra ncke gotthilf augu st 1732-05-01: Levél I. Frigyes Vilmos porosz királyhoz Halléból Berlinbe; afst: h c 424:2. fra ncke gotthilf augu st 1732-05-13: Levél I. Frigyes Vilmos porosz királyhoz Halléból Berlinbe; afst: M 5 c 5:28. fr iedr ich Wilhel m i 1733-10-01a: I. Frigyes Vilmos porosz király rendelete a Ragainė egyházi kerület főlelkészéhez Friedrich Wilhelm Hako Pilkalnis plébániájára történő beiktatásáról; gsta Pk: XX. HA Hist. Sta. Königsberg, eM 118 e 3, nr. 72. fr iedr ich W ilhelm i 1733-10-01b: I. Frigyes Vilmos porosz király rendelete a Ragainė elöljárójához Friedrich Wilhelm Hako Pilkalnis plébániájára történő beiktatásáról; gsta Pk: XX. HA Hist. Sta. Königsberg, eM 118 e 3, nr. 72. haa c k fr i edr i ch Wilhelm 1727-12-17: Bejegyzés a hallei egyetem anyakönyvében; ua halle: rep 46, nr. 3 (Matrikel 1724–1741). haack friedrich Wilhelm [1728-09-02 után]: Bejegyzés az „album alumnorum Mensae regiae borusſicae provincialis ex regia liberalitate adparatae inde a cal. című műben. ian. MdccXXViii“. – A királyi porosz tartományi ingyenasztal rendtartása és albuma; afst: W XX/iii/5. haack friedrich Wilhelm [1730-07-12 vagy később]: Bejegyzés az „album alumnorum Mensae regiae borusſicae provincialis ex regia liberalitate adparatae inde a cal. című műben. ian. MdccXXViii“. – A királyi porosz tartományi ingyenasztal rendtartása és albuma; afst: W haa ck fr ie d r i c h Wilhelm 1732-05-03: Laiškas gotthilfui augustui francke’ei iš XX/iii/5. į Berlyną į Halę; afst: h c 424:1. haa ck fr ie d r i c h Wilhelm 1732-05-19: Laiškas gotthilfui augustui francke’ei iš Štetino į Halę; afst: M 5 c 5:14. haa ck fr i e dr i ch Wilhel m 1733-06-22: Laiškas Prūsijos karaliui Frydrichui Vilhelmui I iš Karaliaučiaus į Berlyną (?); gsta Pk: XX. ha hist. sta königsberg, eM 56 e 4, juntke fritz nr. 22, 1r–2v. 315 szócikk / articles hŽ – VOCABVLARIVM LitthVanico-gerManicVM, et ar frydrichas Vilhelmas hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? gerManico-LitthVanicVM, darin alle im neuen teſtament und Pſalter befindliche Wrter nach dem docente im Litthauiſchen seminario ʒu halle. haLLe, druckts stephanus orban, alphabeth enthalten ſind; nebſt einem anhang einer kurtʒgefaßten Litthauiſchen graMMatic. ausgefertiget von friederich Wilhelm haack / s.s. theol. cultore, ʒur Ʒeit univerſ. buchdr. 1960: A Martin Luther Halle-Wittenbergi Egyetem anyakönyve 1. 1690– 1730. halle: Szász-Anhalt Egyetemi és Tartományi Könyvtára. k – kéziratos Krause-féle német–litván nyelvi szótár [a XVIII. század 3–4. évtizede]; LLtib r: f. 1 – 5792. Kaunas, Domas, 1996: Mažosios Lietuvos knyga. A litván könyv fejlődése 1547–1940. Vilnius: baltos lankos. kohlheim rosa, kohlheim Volker 2005: Duden családnevek. Eredet és jelentés. Mannheim, Leipzig, Bécs, Zürich: Duden Kiadó. kurapka egidijus, Malevski hendryk, Palskys eugenijus, kuklianskis samuelis 1998: A kriminalisztikai technika alapjai. Vilnius: eugrimas. Lem eškin il j a 2012: A Friedrich Wilhelm Haacknak tulajdonított prágai kéziratos német–litván szótár. – Kis-Litvánia: a határvidéki kultúra kutatásai. A nyelvek és kultúrák metszéspontjainak archívumai 3. Vilnius: Az európai nyelvek és kultúrák dialógusát kutatók egyesülete, Lem eškin ilja 2013: A prágai német–litván 31–58. kéziratos szótár szerzőségének kérdéséről. – Acta Linguistica Lithuanica 69, 269–279. Lex – LeXicon LithuanicuM [a XVII. század közepe]; LMaVb rs: f. 137 – 10; dokumentumkiadás: Lexicon Lithuanicum. A XVII. századi német–litván nyelvi kéziratos szótár, szerkesztette Vincentas drotvinas. Vilnius: Mokslas, 1987. Lyk – [heinrich johann Lysius] 1993: Kis katekizmus, a berlini kézirat alapján összeállította Pietro umberto dini. Vilnius: Tudományos és Enciklopédia Kiadó. Michel Lothar 1982: Bírósági írás-összehasonlítás. Bevezetés az alapokba, tion az 1945-ös elűzetésig 1. Az egyházközségek és állásbetöltéseik. hamburg: a Keletés Nyugat-Poroszországi Methoden und Praxis. berlin, new york: Walter de gruyter. Moeller friedwald 1968: Altpreußisches evangelisches Pfarrerbuch von der ReformaCsaládkutató Egyesület saját kiadása e. V. P – kéziratos jelzet. Prágai német–litván szótár [XViii. század első fele]; nk Čr: XVi.f.30. Pauli joha nn ar n old 1727-09-10: Levél gotthilf august francke’nek Klaipėdából Halléba; afst: h c 467:3. 316 birutė triŠkaitė acta Linguistica Lithuanica LXXI Pauli joha nn ar n old 1728-01-07: Levél gotthilf august francke’nek Klaipėdából Halléba; afst: h c 467:1. Q1 – kéziratos német–litván szótár [XViii. század 3–4. évtizede?; elveszett; az egykori Porosz Állami Levéltár königsbergi jelzete: Msc. 84 4o]. Quandt 4 – [Johann Jacob Quandt, 1772 előtt] Preuss. Presbyterologie 4; GStA PK: XX. HA Hist. StA Königsberg, Hs. 2. r – kéziratos szótár Richter német–litván szótára, 1728; AFSt: J 84. Schiller, Christiane 1994: Das Litauische Seminar in Halle (1727–1740) und seine Mitglieder. nyomokat keresve. – Acta Baltica 32, 195–223. schiller christiane 2002: Clavis Germanico-Lithvana – friedrich Prätorius id. műve? – Linguistica Baltica 10, 159–172. sch iller ch r is tiane 2005: Hány éves egy szótár? Megfontolások a szótárak relatív kronológiájáról. – A nyelvtörténet és a dialektológia problémái 1. Vilnius: A Litván Nyelvi Intézet kiadója, 153–159. Kéziratos lexikográfia 1744-ig. berlin (habilitációs értekezés). spe c ht franz 1935: a litván szeminárium a hallei egyetemen. – Archivum schiller christiane 2009: Zur Geschichte der preußisch-litauischen Lexikographie. Die Philologicum 5, 36–53. subačius Paulius 2001: Textológia. Az elmélet és a gyakorlat irányelvei. Vilnius: aidai. triškaitė birutė 2008: A kéziratos kis-litván szótár, a clavis germanico-Lithvana keletkezése (doktori disszertáció). kaunas: A Vytautas Magnus Egyetem Kiadója. urb utis Vinca s 1987: A klaipėdaiak 1728. évi szótárának lexikográfiai forrásai. – Baltistica 23(1), 57–75. urb utis Vincas 2008: A szótárak története. – Lietuvių kalbos enciklopedija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 622–628. schen Völker. berlin: akademie-Verlag. zubaitienė Vilma Winter eduard 1954: Die Pflege der Westund Südslavischen Sprachen in Halle im 18. Jahrhundert. Beiträge zur Geschichte des bürgerlichen Nationwerdens der westund südslavi2009: Neišlikusių XVIII amžiaus Mažosios Lietuvos rankraštinių žodynų fragmentai. Bibliotheca Archivi Lithuanici 8. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. zub aitienė Vil ma 2012: frydrichas Vilhelmas hakas, Vocabvlarivm Litthvanico-Germanicvm, et Germanico-Litthvanicvm... Nebst einem Anhang einer kurtzgefaßten Litthauischen Grammatic (1730) 2. Tanulmány, indexek, mutatók. Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó.