Dėl kai kurių lietuvių vandenvardžių kilmės (II)

LAIMUTIS BILKIS Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: helynévtan, személynévtan. EGYES LITVÁN VÍZNEVEK EREDETÉRŐL (II) Egyes litván víznevek eredetéről (II) ÖSSZEFOGLALÁS A litván helynevek eredetének a Litván helynevek szótára összeállítása során végzett alapos kutatására támaszkodva a cikk más helynévkutatók munkáiban már elemzett tavak és folyók neveinek Bìldiškės ežeras, Drabužis, Drančiūkas, Draudėnių ežeras, Dvōliškis, Dzindzakė (Dindžiakė), Karčiāmetis, Kemešà, Kėmešė, Kemešys, Kūnà, Kurtinỹs, Kurtinėlis, Pagužė, Pãspitris, Samavà, Sãmė, Samāvas, Sãmis, Sãgavas, Stìrta, Stìrtos új eredetmagyarázatait veti fel. Ezek az új változatok e névtípus névalkotási, eredet- és szemantikai (motivációs) tendenciáin, valamint analógiáin alapulnak, vagy egyes esetekben a víznevek alakjainak hitelességével és használati sajátosságaival kapcsolatos új, illetve korábban észre nem vett adatokra támaszkodnak. ÖSSZEFOGLALÁS A cikk tavak és folyók neveinek új eredetmagyarázataival foglalkozik; ezek neveit korábban más helynévkutatók elemezték: Bìldiškės ežeras, Drabužis, Drančiūkas, Draudėnių ežeras, Dvōliškis, Dzindzakė (Dindžiakė), Karčiāmetis, Kemešà, Kėmešė, Kemešys, Kūnà, Kurtinỹs, Kurtinėlis, Pagužė, Pãspitris, Samavà, Sãmė, Samāvas, Sãmis, Sãgavas, Stìrta, Stìrtos. A kutatás a litván helynevek eredetének alapos vizsgálatán alapul, amelyet a Litván helynevek szótára összeállítása során végeztek. Az új változatok egyrészt e névtípus szemantikai (motivációs), névalkotási és eredetbeli tendenciáira, valamint párhuzamaira épülnek, másrészt egyes esetekben a víznevek alakjainak hitelességével és használati sajátosságaival kapcsolatos új, korábban észre nem vett adatokra támaszkodnak. KULCSSZAVAK: víznevek eredete, víznevek képzése, víznevek szemantikája. KULCSSZAVAK: víznevek eredete, víznevek képzése, víznevek szemantikája. Straipsniai / Articles 147 LAIMUTIS BILKIS Egyes litván víznevek eredetének kérdéseit már két korábbi tanulmány elemezte (Bilkis 2006: 47–62; 2011: 9–25). A litván helynevek eredetének további vizsgálata a Lietuvos vietovardžių žodynas1 (LVŽ) írása során lehetővé teszi, hogy további, a toponimikai munkákban már elemzett tó- és folyónevekhez új eredetlehetőségeket vessünk fel. Ezeket a helynévosztály névadási, eredet- és szemantikai (motivációs) tendenciái és analógiái, illetve bizonyos esetekben új (pontosabban korábban észre nem vett) adatok támasztják alá, amelyek a víznevek alakjainak hitelességével és használati sajátosságaival kapcsolatosak. A tanulmány célja nem a korábban közölt eredethipotézisek cáfolata, hanem alternatívák bemutatása mellettük, előnyeik alátámasztásával. Bildiškės ežeras tó, Onš. Aleksandras Vanagas munkáiban az összetett névalakot egy feltételezett másik hely (rét, mező vagy hasonló) *Bildiškė nevéből eredezteti, amely a Bilda családnévből származik (Vanagas 1981: 64). Vanagas nyomán a víznévnek ezt az eredetét a Lietuvos vietovardžių žodynas (LVŽ I 478) is megadja. Azonban az 1935-ös, két világháború közötti időszakból származó, Onuškis járás Ūta falujának földrajzinév-összeírási kérdőívében a tó nevének egyszerű, nem összetett alakját jegyezték fel: Bildiškis2. Ez feltehetőleg hiteles, eredete a litván bildėti ’kemény tárgyak ütögetésekor bizonyos hangot ad ki; kopog, dübörög’3 igére vezethető vissza. Az -iškis képzővel igéből alkotott helynév nem sok van, de ez a névalkotási típus lehetséges; vö. a Bild-iškis víznevet, rst. Vrn, Spand-iškis lk. RdN: spándyti ’csapdát, hurkot, tőrt állít’, Žib-iškis b. Mlt: žibėti (Bilkis 2008: 86). Szemantikai szempontból vö. a Bildėlis Jrb, Barškėtis, Barškėta Švnč tóneveket, valamint a Bárškelis, Barškelys, Baršk-upýs, Báršk-upis Dt folyóneveket (Vanagas 1981a: 114). Drabūžis tó, Sem. Két eredetmagyarázat ismert: kapcsolatba hozzák a lett Drabas, Drab-enas helynevekkel, a porosz Drab-inow4 helynévvel, a litván drab-na ’mocsár’, drabà ’nedves hó hullása, latyak’ szavakkal (Savukynas 1962: 195); a drab- gyököt a drob- apofonikus, sőt nyelvjárási változatának tekintik, és a litván drabūžis, dróbė szavakkal hozzák összefüggésbe; feltételezik, hogy a drab-, drob- régebbi lexémákból fejlődött ki, amelyeknek általánosabb jelentése ’törés, tépés’ volt (Vanagas 1981: 90). A megadott eredetlehetőségek mellett igen valószínű a kapcsolat a litván drabùs ’remegő’ és a drebėti ’gyakori, rázkódó mozgás keríti hatalmába (hideg, félelem stb. miatt), reszket, didereg; külső erők hatására rázkódik, remeg’ szavakkal. Ezt a magyarázatot a hidronimák névalkotási analógiái támasztják alá: vö. a tulajdonsághordozókat jelölő tónevek közé sorolható, ezzel a képzővel alkotott neveket: Dubūžis Dgč, Ds, Ob, Gilūžis Aln, Ktk, Mlt, R, Stk, Gėlūžis Ut (Vanagas 1970: 215). A szemantika ebben az esetben a hullámzó, „reme- 1 A tanulmány szerzője a Lietuvos vietovardžių žodynas egyik szerzője és felelős szerkesztője. 2 A feljegyzést Justinas Rūkas tanító készítette Ūta falu lakosától, Juozas Trakimavičiustól. 3 A szójelentések forrása az LKŽe. 4 Plačiau dėl prūsiškų vietovardžių *Drab-īn-av- / *Drabn-av- žr. Blažienė 2000: 31. 148 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dėl kai kurių lietuvių vandenvardžių kilmės (II) „…a tó felszínén”, vö. a Trišiūkštė Skdv folyónévvel: lit. trišėti, lett trišėt ‘remeg, reszket, vibrál’ (Vanagas 1981a: 88), továbbá vö. a Drebūlė Vrn tónévvel, a Drēb-a-balis Lp mocsárnévvel, a Drēb-daubis Štk vízmosásnévvel, a Dreb-ū-balė Lzd tónévvel, valamint a Drebantys raistas Klr mocsárnévvel (VK). A Drančiūkas Klm folyónév. A német eredetű dránka ‘takarmány, moslék, mosóvíz’ szóval hozzák összefüggésbe (Vanagas 1981: 90), ám ebben az esetben nem világos, hogyan változott a tő k hangja č hanggá. Ezért talán meggyőzőbb a litván (jövevény) drañčyti, drañčintis ‘garázdálkodik, tombol’, dráńča ‘aki tombol’ szavakkal összekapcsolni. A szemantika ebben az esetben a víz gyors folyásával, habzásával vagy hasonlóval függne össze. A Draudėnių ežeras Žgč tó. Hivatalos alakja a közeli Draudėniai falu nevéből vezethető le (lásd Savukynas 1962: 195; Vanagas 1981: 90). A két világháború között azonban a Család- és Helynévbizottság által gyűjtött helynevek kartotékában egyes számú alak szerepel: Draudėnio ežeras, amely valószínűleg a Draudėnis állítólagos birtokos esetű alakja; emellett a háború után kitöltött helynévkartoték-lapokon is előfordulnak ilyen feljegyzések. Ezért az élő nyelvi adatok alapján a Draudėnių ežeras összetett víznév másodlagosnak tekintendő, eredeti alakja pedig feltehetően Draudėnis, amely a lit. draũsti (draudė) ‘megtiltani, hogy valamit tegyenek; nem engedni, figyelmeztetni, védeni; megvonni valamitől a használat jogát, eltiltani’ szóból ered. Ezt a lehetőséget alátámasztja a víznevek képzési analógiája: az –enis képzős víznevek ugyanazon a dél-szamogitiai raseiniai nyelvjárási területen elterjedtek (még Žygaičiai faluban is!), mint a Draudėnis (lásd Vanagas 1970: 132–133, 398). Szemantikai párhuzam is található: vö. a lit. draũsti szóval kétségtelenül összefüggő Draũstinė Ar folyónévvel. Ebben az esetben a tó és a falu nevének keletkezési sorrendje a következő lenne: Draudėnis víznév → Draudėniai településnév → másodlagos Draudėnių ežeras víznév. E változat alapján kétségessé válik a Draudėniai falunév *Draudėnis személynévből való származtatása, és ennek megfelelően az ilyen személynév településnévből történő rekonstruálása is (vö. Savukynas 1962: 195; Zinkevičius 2008: 85, 280). A Dvōliškis (Dvólškis?) Šl folyónév. A folyónév eredetének magyarázatakor kétségbe vonják az alak hitelességét, és úgy vélik, hogy későbbi átalakítás eredménye lehet a *Dvolikis alakból, amely a lit. dvōlikis ‘gabona mérésére szolgáló mérték’ szóból ered (Vanagas 1981: 99). Az alak ilyen változása azonban hangtani szempontból lehetetlen, és az élő nyelvi adatok azt mutatják, hogy nemcsak a folyót, hanem a szomszédos rétet is így nevezik. Ezért a Dvōliškis (Dvólškis?) valószínűleg hiteles alak, amely összekapcsolható a šiauliai nyelvjárási területen használt dvaliúoti ‘menni’ közszóval; az a → o változást tőbeli magánhangzó-váltakozásként értelmezve, vö. a lit. vōliuotis, vōliuotis ‘önkényeskedik, huncutkodik, randalírozik, tombol’, vōlis ‘önkény, engedetlenség’: valia. Figyelemre méltó, hogy a két világháború közötti időből származó, Šiauliai járásbeli Žvigai falu földrajzi neveit rögzítő adatlap kitöltője⁵ a rét neve mellett azt is megjegyzi, hogy az a folyóvíz futásáról, vagyis dvaliúozásáról kapta nevét. Ezért feltehető, hogy a lit. dvaliúoti jelentése *‘gyorsan menni, futni’ is lehetett. 5Liudas Osipauskas tanító jegyezte fel Žvigai falu lakójától, Antanas Remeikától. Straipsniai / Articles 149 LAIMUTIS BILKIS A Dzindzakė || Dindžiakė hivatalos folyónév Jz. Nem teljesen világos, hogy a Dzindzakė nyelvjárási vagy hiteles, azaz etimológiai alak-e: feltételezik, hogy a hivatalos Dindžiakė folyónév a Dzindzakė vagy a Džindžiakė alak hiperkorrekciója lehet; utóbbi talán összetett szó, első tagja a lit. džindždė, džindždė ‘házi pálinka’, második tagja pedig a lit. akìs ‘borona; mocsárban lévő lyukas hely, lápban vagy feltöltődésnek indult tavakban található kisebb vízfelület’ szóból ered (Vanagas 1981: 86, 37). Másfelől azt állítják, hogy a Dzindzakė nem a nyugati dzūk területen jellemző, ezért egykor nagyobb nyugati dzūk nyelvterületre utalhat; vagyis ezt az alakot nyelvjárásinak tekintik, de tagadják, hogy bármilyen kapcsolatban állna azokkal a helynevekkel, amelyek az Amerikából a 20. század elején visszatért kivándorlók által behozott džindždė szóval függnek össze (Vitkauskas 1984: 83). Mivel elismerik, hogy a Dzindzakė nem a mai nyugati dzūk nyelvterületen fordul elő, hiteles összetett helynévnek tekinthető; első tagja a lit. dzin, džin ‘cin, din (hangutánzó szavak)’, dzindzėti, džiūdžinti ‘cseng, peng, zeng’, második tagja pedig a lit. džak ‘cak (a futó vagy vágtató paták dobogásának ismétlődő hangutánzása); cakt (hirtelen mozdulatot kifejező hangutánzó szó)’, džakoti ‘gyorsan megy’ szóval hozható összefüggésbe. Szemantikai szempontból vö. a Džindžiliai (Džindžiliai?) Gdl falunévvel: džindziliuoti ‘cseng, peng’, a Dzindz-iù-balis Gdž rétnévvel: dzindzėti, džiūdžinti ‘cseng, peng, zeng’; továbbá a Skam̃balas Šll falunévvel, a Skambìnės Kš mocsárnévvel, valamint a Eináutas Grz folyónévvel, a Einìkė Žlv rét- és mocsárnévvel, továbbá a Eĩnupis Žm folyónévvel (VK). A Karčiàmetis Šd folyónév. Feltételezik, hogy a folyónév az *Karčėmā-vietis > *Karčiāmvietis > Karčiāmetis alakok rövidüléséből keletkezett (nyj. *Karčiāmvetis) > Karčiāmetis pedig a lit. karčèma ‘kocsma’ és vietà (‘kocsma helye’) szavakból ered (Vanagas 1981: 147). Ez a magyarázat hangtani és szemantikai szempontból is némi kétséget ébreszt: a feltételezett hangváltozások okai nem világosak, az ilyen motiváció (‘kocsma helye’) pedig inkább földrajzi nevekhez vagy lakott helyek neveihez illene, nem víznevekhez. Ezért e pataknév másféle eredete is lehetséges: a lit. kártis ‘hosszú, vékony fa, rúd, forgács’, karčius ‘tuskó, bokor’ és mèsti (mėta, mėtė) ‘messzire, felfelé, lefelé hajít; eltávolít, elvet (feleslegeset, alkalmatlant); vízbe enged, süllyeszt (hálót, horgot, horgonyt)’. Ezt a lehetséges eredetet alaki és szemantikai szempontból is erősen alátámasztják az analóg összetételek, például a Kanāp-ia-merkis JnšM tó- és a Plauš-mirkis Skd folyónév (Vanagas 1981a: 117–118). Szemantikai szempontból olyan névről van szó, amely a víztest rendeltetésére utal: patak, amelybe rudakat vagy tuskókat dobnak, süllyesztenek; vö. továbbá a Kárč-ia-pievis Sdk rét- és bozótosnévvel. A Kemešà, Kẽmešė Lkm folyónév és a Kemešỹs Lkm tó. Az alakok hitelességét kétségbe vonva („vajon Kemešà, Kẽmešė, Kemešỹs?”) a lit. kemėša, kemėšis, kemėšius ‘termetes ember’ szavakkal hozzák összefüggésbe őket, és konfigurációs jelentésű vízneveknek tekintik (Vanagas 1981: 152). Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a hiteles alakok Kemešà, Kẽmešė, Kemešỹs, mivel a helyiek a víznevek -e képzőjét rövid magánhangzóval ejtik. Ezért a kapcsolat a megadott közszavakkal némileg kétséges, hiszen a képző magánhangzója eltér. Talán a –eša, –ešė, –ešys képzős származékoknak tekinthetők, és a lit. kãmas ‘gombolyag, csomó, gömbölyű rög; valami, amin meg lehet kapaszkodni’, kėm-sas ‘földhányás’ szavakkal hozhatók összefüggésbe, továbbá a balti *kem- ‘összeszorul’ tőből származtathatók (Mažiulis 1993: 100–103). Ebben az esetben szemantikai párhuzamként vö. a Gniužà Pbs folyónévvel: gniùžti ‘hajlik; süllyed; összeroskad; elernyed; gyengül; csökken, apad’ (Vanagas 1981a: 55). 150 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dėl kai kurių lietuvių vandenvardžių kilmės (II) Kūna ež., up. Švnč. Siejamas su liet. kunė ‘klampi bala, liūnas’ (Vanagas 1981: 172), tačiau tokio apeliatyvo nėra Lietuvių kalbos žodyne, jo tikrumas abejotinas. Galbūt vandenvardis sietinas su liet. kūnas ‘žmogaus ar gyvulio organizmas’ ir kildintinas iš balt. *kū- / *kēu- ‘dengti(s), lenkti(s)’ < ide. *(s)kēu- (: *-ou-: *-ū-) (žr. Mažiulis 1993: 169, 183–184; plg. LIV 561). Vardo semantika šiuo atveju sietina su vandens objektų konfigūracija – lenktumu ar pan. Kurtinỹs folyó Rgv, Kurtinėlìs tó Klt, Lkm. A litván kurtinỹs ’a siketfélék családjába tartozó madár (Tetrao urogallus)’ szóval hozzák kapcsolatba (Vanagas 1981: 175). E változat szerint a víznevek az állat nevéből alakultak volna: az első képzőelem nélkül, a második pedig nem birtokos jelentésű -ėlis képzővel. Az ilyen víznévalkotás azonban ritka. Vajon nem helyesebb-e a hidronimákat valamely tulajdonság hordozóját megnevező elnevezések közé sorolni, és a litván kūrtìnas ’süket’, kurtinãi ’vak módjára, teljesen’ szavakkal összekapcsolni? Ebben az esetben vak, vagyis elvakuló tóra, illetve gyenge sodrású, kiszáradó folyóra utalnának. Ilyen jelentésű tónevek igen nagy számban fordulnak elő, vö. Āklas Lbv, Vp, Rdnk, Aklėlis Gdž, Lp, Rud, Aklūtis Švnč¹ stb. (Vanagas 1981a: 54); folyónevek között is akad ilyen, vö. Āklė Dbg, Imbr, Krš (LUEV 2). Pagužė folyó Šd. A nevet egy másik, feltételezett korábbi helynévből, a *Pagužė névből származtatják (Vanagas 1981: 238), ilyen helynév tényleges hiányában azonban valószínűbb, hogy a pa- előtaggal képzett, és a Gùžas, Gužỹs személynévből ered. Eszerint egy Gužas, Gužys vezetéknevű ember földjén átfolyó patakról vagy hasonlóról lenne szó. A Gùžas vezetéknév többek között Šeduva környékén is elterjedt (lásd LPDB), ezért ez az eredetlehetőség teljes mértékben elképzelhető. Pāspitris folyó Šd. A nevet a pa- előtaggal képzettnek tartják, a Spìtris, Spitrỹs személynévből (Vanagas 1981: 247), ez a vezetéknév azonban csak Dél-Litvániában ismert (LPDB), és a történeti dokumentumokban egyelőre arra sincs adat, hogy korábban használatos lett volna Šeduva környékén. Ezért talán meggyőzőbb a litván paspitrōti ’alig látni’, paspitrỹs ’meglehetősen rosszul látó, alig látó’ szavakkal való összekapcsolása; a jelentéshez vö. az Āklė folyónevet Dbg, Imbr, Krš (LUEV 2). Samavā folyó Dgč, Samavā, Sāmė folyó Onš, Samāvās tó Dgč, Mlt, Sāmis tó Onš. Feltételezés szerint a víznevek a sāmana szó sam- alakját őrizték meg, vö. samėti: ap-samėti ’bepiszkolódik mohával’ (Vanagas 1981: 289–290). Másfelől gyöki magánhangzó-váltakozással is összefügghetnek, és a litván sémti (sémia) ’folyadékot merít, önt, ömlesztett anyagot kanalaz; eláraszt, elönt’ < és a balti *sem- ’(be)merít’ szóval (Mažiulis 1997: 56–58). A gyöki magánhangzó-váltakozás lehetőségére a litván samùs ’amivel sokat lehet meríteni; amivel kényelmesen lehet meríteni’, samáuti ’merítget; szákóval halat fog’, samúoti ’merítget’, sámtis ’levesmerő kanál; az abba férő mennyiség; csónakból vizet merítő kanál; ívre feszített háló, amellyel gázolva halat vagy rákot fognak, merítőháló’ szavak utalnak. A jelentés (motiváció) mindenekelőtt az elárasztással, elöntéssel, víz alá kerüléssel függhet össze; vö. a víznevekével azonos sam- elemet tartalmazó, a déli aukštaitis nyelvjárási területről való Tvaniùs tónevet Btr: tvìnti ’a víz szintje emelkedik, a víz mennyisége nő; bőségesen, erősen folyik, ömlik, árad, zúdul; elárasztódik, víz alá kerül’. Straipsniai / Articles 151 LAIMUTIS BILKIS (Vanagas 1981a: 72), továbbá vö. az Pyvesà folyót Ps: pýti ’dagad, kissé megárad’ (Vanagas 1981: 260). Másrészt a víz merítésére, felvételére utaló motívumok is elképzelhetők; vö. a Sėrn-prūdis helonimát Vv faluban (Bilkis 2008: 138), valamint a Sernyklà agronimát Mrkben (VK). Sãgavas tó Srj. Feltételezés szerint későbbi, asszimilációs (distraktív asszimilációval létrejött?) alakulat a *Zagavas formából, amelyet a *Žagavas ’szennyezni az ételt, a vizet’ jotving eredetű változatának tartanak; vö. lett zagt ’rosszul csinál valamit; lop’. Ugyanakkor megjegyzik, hogy a sag- gyök is lehetséges; vö. az óporosz Sage személynevet (Vanagas 1981: 286, 396). Másfelől a víznév talán a litván sagà ’ruhadarabok összekapcsolására szolgáló, a gomblyukba fűzött kis korong; hurok, valaminek a rögzítésére szolgáló fül’, sãgas ’hurok, valaminek a rögzítésére szolgáló fül’ szavakkal, valamint a < sègti ’felakaszt, rögzít (tűvel, gombostűvel stb.), vagy levesz valamit, amit felakasztottak; egymáshoz akaszt, kapcsol, köt (gombbal, csattal stb.), vagy lekapcsol’, az óporosz sagis < *sagas ’csat’ < ’összekapcsoló eszköz’ < *(össze)kapcsolás’ < *’kapcsolás’ szavakkal is rokon lehet (Mažiulis 1997: 35–36). A víznév motivációja a tó alakjához kapcsolódhat: olyan tóra utalhat, amely összekapcsolt formájú, vagyis két, egy beszűkülésnél összekapcsolódó részből áll, illetve hasonlóra. Stìrta folyó Kpč, Stìrtos tó Lp. A legvalószínűbbnek K. Būga által említett halnévből való eredetet tartják: stirta ’apró, csillogó halacska, amely szeret az árral szemben úszni’ (Vanagas 1981: 315). Ezek a víznevek azonban az elvontabb jelentésű litván stìrti ’megkeményedik, rugalmatlanná válik (általában száradás közben); megmerevedik, megkeményedik (általában fagyás, lehűlés következtében)’ < és a balti *stur- / *stir- / *ster- ’megmerevedik stb.’ szavakkal is kapcsolatban lehetnek (Mažiulis 1997: 163–164). Ebben az esetben a jelentés alapja a mozdulatlan, „megdermedt” vízfelszín lehet; vö. a déli aukštaitis nyelvjárási terület hasonló jelentésű megfelelőit: Stángė, Stángis: stangùs ’merev, rugalmatlan, feszes’ folyók Mrkben, Vrnben (Vanagas, 1981: 313). KÖVETKEZTETÉSEK A Bìldiškės ežeras összetett hidronima valószínűleg másodlagos, az autentikus Bìldiškis alakból keletkezett, amely a litván bildėti ’kemény tárgyak ütögetésekor bizonyos hangot ad ki; koppan, dübörög’ igéből ered. A Drabužis tónevet több más lehetséges eredet mellett a litván drabùs ’aki remeg’, drebėti ’gyakori, rázó mozgás vesz erőt rajta (hideg, félelem stb. miatt), reszket, remeg; külső erők hatására rázkódik, remeg’ szavakkal is össze lehet kapcsolni. A Drančiùkas folyónév kapcsolata a német eredetű drá nka ’takarmány, moslék, mosogatóvíz’ szóval kétséges a gyök č: k mássalhangzóinak eltérése miatt; ezért meggyőzőbb a litván (jövevény) drañčyti, drañčintis ’tombol, randalírozik’, drá nča ’aki tombol’ szavakkal összefüggésbe hozni. A Draudėnių ežeras összetett hidronima formailag a közeli falu, Draudėniai nevéből is származtatható, az élő nyelvi adatok azonban arra utalnak, hogy az autentikus 152 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dėl kai kurių lietuvių vandenvardžių kilmės (II) alakja Draudėnis, a litván draušti (drauðė) ‘mondani valakinek, hogy ne tegyen meg valamit, megtiltani, figyelmeztetni, védeni; megakadályozni valaminek a használatát, eltiltani tőle’ szóból ered. A Dvōliškis (Dvōliškis?) folyónév valószínűleg eredeti, és a litván dvaliuóti ‘menni’ szóval hozható kapcsolatba. Nincs alapja annak a feltevésnek, hogy a *Dvolikis névből ered, amely a litván dvōlikis ‘gabona mérésére szolgáló mérték’ szóból származik; ezt mind a hangtani eltérés, mind az élő nyelv adatai kizárják. A Dzindzakė folyónév eredeti összetett víznév lehet, amelynek első tagja a litván džin, džin ‘csin, din (hangutánzó szó)’ szóval, dzindzėti, džiñdzinti ‘csengeni, zengeni, csilingelni’ igékkel, második tagja pedig a litván džak ‘cak (a futás vagy lovaglás közben hallható patadobogás ismétlődő hangutánzó szava); cakt (hirtelen mozdulat hangutánzó szava)’, džakoti ‘gyorsan menni’ szavakkal hozható kapcsolatba. A Karčiámetis folyónév talán nem a *Karčėmā-vietis > *Karčiāmvietis (nyelvjárási *Karčiāmvetis) > Karčiámetis: karčėmà ‘kocsma’ és vietà (‘a kocsma helye’) alak rövidülése, hanem a litván kártis ‘hosszú, vékony fa, vessző, gally’, karčius ‘fatönk, bokor’ és mėsti (mėta, mėtė) ‘messzire, felfelé, lefelé hajítani; eltávolítani, elhagyni (a szükségtelent, nem megfelelőt); vízbe engedni, süllyeszteni (hálót, horgászbotot, horgonyt)’ szavakból ered. A Kemešà, Kẽmešė, Kemešys víznevek a litván kãmas ‘gombolyag, csomó, göcsört; akasztó’ és kém-sas ‘rög’ szavakkal hozhatók kapcsolatba, és a balti *kem- ‘összehúzódni’ tőből származtathatók. A Kūnà tó- és folyónév talán rokona a litván kūnas ‘ember vagy állat teste’ szónak, és a balti *kū- / *kēu- ‘fedni, hajolni’ tőből származtatható. A Kurtinỹs, Kurtinėlis víznevek inkább nem ‘állati’ eredetűek, hanem valamely tulajdonság hordozóját megnevező alakok közé sorolhatók, és a litván kuŕtinas ‘süket’, kurtinai ‘vakon, teljesen’ szavakkal hozhatók kapcsolatba. A Pagužė folyónév megbízhatóbban származtatható nem egy másik, feltételezett korábbi helynévből, a *Pagužė alakból, hanem a Gùžas, Gužỹs személynévből. A Pãspitris valószínűleg nem személynévi, hanem köznévi eredetű víznév, amely a litván paspitrióti ‘kissé rövidlátónak lenni’ és paspitrỹs ‘eléggé rövidlátó, rosszul látó’ szavakkal hozható kapcsolatba. A víznevek Samavà, Sãmė, Samãvas, Sãmis talán összefüggésbe hozhatók a litván sémti (sémia) ‘venni, folyadékot meríteni, ömlesztett anyagot meríteni; elárasztani, vízzel elborítani’ < balti *sem- ‘(ki)meríteni’ szóval. A Sãgavas tó neve inkább nem a *Zagavas alakból származó másodlagos név, hanem rokona a litván sagà ‘ruhadarabok összekapcsolására szolgáló, gomblyukba fűzött kis korong; hurok, valami rögzítésére szolgáló fül’, sãgas ‘hurok, valami rögzítésére szolgáló fül’ szavaknak, valamint a < sègti ‘felakasztani, rögzíteni (tűvel, varrótűvel stb.), vagy levenni, ami fel van akasztva; egymáshoz akasztani, kapcsolni, kötni (gombbal, kapoccsal stb.), vagy szétkapcsolni’ igének, továbbá a porosz sagis < *sagas ‘csat’ < ‘összekapcsoló eszköz’ < *‘összekapcsolás’ < *‘kapcsolás’ szavaknak. A víznevek Stirta, Stìrtos összefügghetnek a litván stìrti ‘megkeményedni, rugalmatlanná válni (általában száradás közben); dermedni, megkeményedni (általában fagyás, lehűlés közben)’ < balti *stur-/*stir-/*ster- ‘megmerevedni és hasonlók’ szóval. Straipsniai / Articles 153 LAIMUTIS BILKIS FORRÁSOK ÉS IRODALOM Bilkis Laimutis 2006: Dėl kai kurių lietuvių vandenvardžių kilmės. – Baltų onomastikos tyrimai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 47–62. Bilkis Laimutis 2008: Lietuvių helonimų dar yba. Priesaginiai ir priesagėtieji helonimai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Bilkis Laimutis 2011: Dar kartą dėl kai kurių lietuvių vandenvardžių kilmės. – Baltų onomastikos tyrimai 2. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 9–25. Blažienė Grasil da 2000: Die baltischen Ortsnamen im Samland. – Hydronymia Europaea. Sonderband 2. Stuttgart: Franz Steiner Verlag. LIV – Lexikon der indogermanischen Verben. Helmut Rix vezetésével, számos közreműködő részvételével Martin Kümmel, Thomas Zehnder, Reiner Lipp és Brigitte Schirmer szerkesztette. A második, bővített és javított kiadást Martin Kümmel és Helmut Rix szerkesztette. Wiesbaden: Dr. Ludwig Reichert Verlag, 2001. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas (t. I–XX, 1941–2002): elektroninis variantas. Redaktorių kolegija: Gertrūda Naktinienė (vyr. redaktorė), Jonas Paulauskas, Rიტutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005. Prieiga internete: www.lkz.lt LPDB – Litván családnevek adatbázisa. Elérhető az interneten: pavardes.lki.lt LUEV – A Litván SZSZK folyó- és tóneveinek jegyzéke. Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1963. LVŽ I – Litván helynevek szótára 1. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2008. Mažiulis Vytautas 1993: Prūsų kalbos etimologijos žodynas 2. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Mažiulis Vytautas 1997: Prūsų kalbos etimologijos žodynas 4. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Savukynas Bronys 1962: Ežerų vardai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 5, 191–198. Vanagas Aleksandras 1970: Lietuvos TSR hidronimų daryba. Vilnius: Mokslas. Vanagas Aleksandras 1981: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas. Vilnius: Mokslas. Vanagas Aleksandras 1981a: Lietuvių hidronimų semantika. – Lietuvių kalbotyros klausimai 21, 4–153. Vitkauskas Vytautas 1984: Vanagas A. Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas. – Vilnius: Mokslas, 1981. – 408 p. (Recenzija). – Baltistica 20(1), 82–88. VK – Az élő nyelvből gyűjtött helynevek kartotékja (a Litván Nyelvi Intézet Névgyűjteményi Osztályán őrzik). Zinkevičius Zigmas 2008: Lietuvių asmenvardžiai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. 154 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dėl kai kurių lietuvių vandenvardžių kilmės (II) RÖVIDÍTÉSEK Aln – Alanta (Molėtai járás) Ar – Ariogala (Raseiniai járás) b. – mocsár Btr – Butrimonys (Alytus járás) db. – völgy Dbg – Dubingiai (Molėtai járás) Dgč – Degučiai (Zarasai járás) Ds – Dusetos (Zarasai járás) Dt – Dotnuva (Kėdainiai járás) ež. – tó Gdl – Gudėliai (Marijampolės község) Gdž – Gudžiūnai (Kėdainių járás) Grz – Gruzdžiai (Šiaulių járás) Imbr – Imbradas (Zarasų járás) JnšM – Joniškis (Molėtų járás) Jrb – Jurbarkas Jz – Jiežnas (Prienų járás) Klm – Kelmė kln. – hegy Klr – Klėriškės (Kaišiadorių járás) Klt – Kaltanėnai (Švenčionių járás) krm. – bokrok Krš – Kuršėnai (Šiaulių járás) Kš – Kaišiadorys Ktk – Kūltiškės (Utenos járás) Lbv – Liubāvas (Kalvarija község) lk. – keskeny, mocsaras erdősáv (főnév) Lkm – Liñkmenys (Ignalina járás) Lp – Leipalingis (Druskininkai község) Lzd – Lazdijai Mlt – Molėtai Mrk – Merkinė (Varėna járás) Ob – Obėliai (Rokiškis járás) Onš – Ūnuškis (Trakai járás) Pbs – Pabāiskas (Ukmergė járás) Ps – Pasvalys pv. – rét R – Riešė (Vilnius járás) Rd – Radviliškis RdN – Nemūnėlio Radviliškis (Biržai járás) Rdnk – Rūdninkai (Šalčininkai járás) rst. – mocsár Rud – Rudnia (Varėna járás) Sdk – Sudeikiai (Utena járás) Sem – Semeliškės (Elektrėnai önkormányzata) Skd – Skuodas Skdv – Skaudvilė (Tauragė járás) Srj – Seirijai (Lazdijai járás) Stk – Stakliškės (Prienai járás) Šd – Šeduva (Radviliškis járás) Šl – Šiauliai Šll – Šilalė Štk – Šateikiai (Plungė járás) Švnč – Švenčionys Švnčl – Švenčionėliai (Švenčionys járás) up. – folyó Ut – Utenà Vp – Vėpriai (Ukmergės járás) Vrn – Varėna Vv – Veiveriai (Prienai járás) Žgč – Žygaičiai (Tauragė járás) Žlv – Žalvariai (Molėtai járás) Žm – Žeimiai (Jonava járás) Straipsniai / Articles 155 LAIMUTIS BILKIS Egyes litván víznevek eredetéről (II) ÖSSZEFOGLALÁS A cikk korábban elemzett tavak és folyók neveinek eredetére vonatkozó új magyarázatokat vet fel. Az összetett víznév Bildiškės ežeras nagy valószínűséggel másodlagos, és az eredeti Bildiškis alakból ered, amely eredetileg a litván bildėti ’szilárd tárgyak megütésével bizonyos hangot kelteni; döngeni, mennydörögni’ jelentésű igéből származik. A Drabūžis tó neve egyéb lehetőségek mellett a litván drabūs szóval is összefüggésbe hozható, amelynek jelentése ’remegő’; a litván drebėti jelentése ’gyakori remegő mozgást végezni (hidegtől, rémülettől stb.), reszketni, vacogni; külső erők hatására rázkódni, remegni’. A Drančiūkas folyónévnek a német eredetű dránka szóval való kapcsolata (jelentése: moslék, mosogatólé, moslékos étel) kétséges a tőbeli magánhangzók č: k eltérése miatt. Ezért hihetőbb a kapcsolat a litván jövevényszóval: drančyti, drančintis (’rakoncátlankodni, tombolni’); a dránča jelentése pedig ’tomboló személy’. Az összetett víznév, a Draudėnių ežeras formailag a közeli Draudėniai falu nevéből eredhet, a beszélt nyelvi adatok azonban arra utalnak, hogy az eredeti alak Draudėnis, és a litván drausti (draũdė) szóból ered, amelynek jelentése ’mondani, hogy valamit ne tegyenek; megtiltani, figyelmeztetni, megvédeni; valaminek a használatát nem engedélyezni, megtiltani’. A Dvōliškis (Dvól iškis?) folyónév nagy valószínűséggel eredeti, és a litván dualiúoti szóval függ össze, amelynek jelentése ’menni’. Nincs ok arra, hogy a *Dvolikis alakból származtassuk, amely a litván dvõlikis szóból ered, és ’gabona mérésére szolgáló eszköz’ jelentésű; ezt sem a hangalaki eltérés, sem a beszélt nyelvi adatok nem támasztják alá. A Dzindzakė folyónév lehet eredeti összetett víznév. Első eleme összefügghet a litván dziñ, dźin hangutánzó szókkal (’cin, din’, amelyek csilingelő hangot jelölnek); továbbá a dziñdzėti, dźiñdzinti igékkel (csilingelni, csengeni, pengeni). Második eleme a litván dzāk szóval hozható kapcsolatba (’cak’, amely ismételve a lovak lovaglás vagy futás közbeni patáinak hangját jelöli); a cakt hirtelen mozdulatot jelöl, a dzākoti pedig azt jelenti: ’gyorsan menni’. A Karčiàrnetis folyónév eredhet nemcsak a *Karčernā-vietis > *Karčiārmvietis rövidült alakjából (nyj. *Karčiārmvetis), > Karčiàrnetis: karčèrnā ’fogadó’ és vietà (’a fogadó helye’) összetételéből, hanem eredhet a litván kãrtis szóból (jelentése: hosszú, vékony fapálca), a karčius szóból (jelentése: tuskó, zsámoly), valamint a mėsti (mėta, mėtė) igéből, amelynek jelentése: ’felfelé vagy lefelé dobni; eltávolítani, megszabadulni valamitől; hálót, horgászbotot vagy horgonyt vízbe vetni’. A Kemešà, Kėmešė, Kemešỹs víznevek kapcsolatba hozhatók a litván kãmas szóval, amelynek jelentése ’gombóc, bojt, csomó; valami felakasztott dolog’. A kém-sas ’púp’ jelentésű szó a balti *kem- ’összeszorítani’ jelentésű tőből eredhet. 156 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dėl kai kurių lietuvių vandenvardžių kilmės (II) A tó és a folyó Kūnā neve talán összefüggésbe hozható egy litván szóval, a kūnas szóval, amelynek jelentése „emberi vagy állati szervezet”, és amely egy balti *kū-/*kēu- tőből ered; ennek jelentése „befedni, meghajlítani”. A Kurtinỹs, Kurtinėlis víznevek inkább tulajdonságot jelölő nevek közé sorolandók, és a litván kurtìnas szóval hozhatók kapcsolatba, amelynek jelentése „süket”, vagy a kurtināi szóval, amelynek jelentése „teljesen vak, egészen”. A Pagũžė folyónév valószínűbben nem egy korábbi helynévből, a *Pagũžė névből, hanem a Gùžas, Gužỹs személynevekből származik. A Pāspitris valószínűleg nem személynév, hanem köznévi eredetű víznév, és összefügghet a litván paspitrióti szóval, amelynek jelentése „látási problémái vannak”, vagy a paspitrỹs szóval, amelynek jelentése „súlyos látási problémákkal küzdő személy”. The hydronyms Samaõ, Sãmė, Samãõsas, Sãmis can be associated with a Lithuanian word sémti (sémia) which means ‘to scoop, to pour liquids or powdery substance; to flood’ < the Baltic *sem- means ‘to flood, to submerge’. A tó neve, a Sãgaõsas valószínűleg nem a *Zagaõsas másodlagos származéka, hanem rokon a litván sagà szóval, amelynek jelentése „hurokba fűzött, ruhadarab összetűzésére használt kerek tárgy; hurok, valaminek a rögzítésére szolgáló fül”; a sãgas jelentése „hurok, valaminek a rögzítésére szolgáló fül”, a < sègti jelentése „felakasztani, rögzíteni (tűvel, varrótűvel stb.; vagy levenni valamit, ami rögzítve van; összekapcsolni, egymáshoz kötni (gombbal, csattal stb.); vagy szétkapcsolni”; a porosz sagis < *sagas jelentése „csat”, < „csatolásra szolgáló eszköz”, < *„a csatolás művelete”, < *„csatolás”. A víznevek Stirta, Stìrtos egy litván szóval hozhatók összefüggésbe: stìrti, jelentése: „megkeményedni, rugalmatlanná válni (száradás közben); megfulladni (lehűlés vagy megfagyás közben)” < balti *stur-/*stir-/*ster- ’megmerevedni stb.’ 2014. szeptember 25-én benyújtva. LAIMUTIS BILKIS Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected] Straipsniai / Articles 157