„Milošas“ ar / ir „Milãšius“?

Betekintés / Insights 257 JONAS PALIONIS Vilniusi Egyetem Kutatási területek: a litván írott nyelv története, az általános nyelvművelés, a régi litván írások kiadása és kutatása, onomasztika. MÌLOŠAS VAGY MILÊIUS? Nemrég emlékeztünk a neves, Litvániából származó költő, esszéista, műfordító és Nobel-díjas Česlovas Milašius (Milošas) születésének 100. évfordulójára. A litván rádióban, televízióban és a periodikus sajtóban a vezetéknevét manapság rendszerint Mlošas alakban használják. Ez a kissé litvánosított forma megtalálható a 2011-ben megjelent, Viktorija Daujotytė és Mindaugas Kvietkauskas által írt Lietuviškieji Česlovo Milošo kontekstai című könyvben is. A két világháború közötti független Litvániában azonban ezt a híres írót és kulturális személyiséget néha Milãšiusnak is nevezték. És ez nem véletlen, és nem is nyelvészek erőfeszítéseinek köszönhetően lett így litvánosítva a vezetékneve. Amint az a Litván vezetéknevek szótárából (a továbbiakban – LPŽ) (LPŽ II 237) látható, a Milãšius forma nagyon elterjedt a žemaitėk és a keleti aukštaitėk nyelvjárásaiban (a szótárban összesen nem kevesebb mint 44 esetet jegyeztek fel!). Ez alapot ad annak feltételezésére, hogy ez a vezetéknév litván eredetű lehet, és összefügghet a litván mlas ‘vastag, házi készítésű gyapjúszövet’ szóval, amelynek átvitt jelentése is van: ‘ügyetlen ember, lusta’ (LKŽ VIII 184–185). Ezt a feltevést különösen az utóbbi átvitt jelentés támasztaná alá, amelyet Garliava, Geistarai, Pajavonys és Virbalis környékén, vagyis a nyugati aukštaitėk nyelvjárásaiban jegyeztek fel (LKŽ VIII 184–185), különösen akkor, ha régi időkben alakult volna ki. A Milãšius vezetéknévvel kétségtelenül összefüggnek a Milãšas, Mlašis, Mila-Milašáuskas, Milašáuskas, Milašẽvičius és más vezetéknevek is. Ebből a vezetéknévből származó falunevek: Milãšiai (Ignalinai járás), Milašáičiai (Raseiniai járás), Milãšinė (Vilniusi járás), Milašškės (Molėtai járás), Milašškiai (Jonava járás), Milašinai (Kėdainiai és Ukmergė járás), Milãšius (Ignalinai járás) (A Litván SZSZK közigazgatási-területi felosztásának névjegyzéke II 185). A Miloš tővel alkotott származékok ilyen széles köre szintén arra enged következtetni, hogy a Milãšius vezetéknév litván eredetű lehet. Prof. Zigmas Zinkevičius a Lietuvių asmenvardžiai című művében (Zinkevičius 2008: 289–290) szintén hajlik arra, hogy e vezetéknév eredetét litvánnak lássa, bár eredetének problémáját részletesebben nem vizsgálja: megelégszik azzal, hogy beilleszti a korábbi összetett szavak rekonstruált JONAS PALIONIS 258 Acta Linguistica Lithuanica LXXII a feltételezett első tagot, a Milas-t és a pa-mil-ti kapcsolattal (Zinkevičius 2008: 116)1. Az LPŽ Milãšius családnevet a lengyel Milosz és a belarusz Miloш névvel kapcsolja össze (LPŽ II 237). Ez a kapcsolat történelmileg és nyelvészetileg egyaránt megbízható. Lengyel megfelelője azonban a régi lengyel írásos emlékekben nem gyakori. A Witold Tašicki szerkesztette régi személynevek szótárában, amely az 1500-ig terjedő írásos forrásokban rögzített szavakat foglalja magában, mindössze 10, Milosz, Milos, Mylos alakú eset szerepel (az utóbbi kettő latinizált) (Słownik [...] III 514–515). Érdekes továbbá, hogy közülük az egyik Litvániából származik: a Lentupio (Lynthup) templomának adófizetője (tributori), Milosh személyneve, amelyet a vilniusi székesegyház és egyházmegye 1461. évi diplomatikai kódexében jegyeztek fel: Codex diplomaticus ecclesiae cathedralis necno dioeceseos Vilnensis2. Kétségtelen, hogy e kódexben a Kelet-Litvániában fekvő Leñtupio mezőváros templomáról van szó; a mezőváros ma Belaruszhoz tartozik, 1385-től 1795-ig pedig a Litván Nagyfejedelemséghez tartozott (a mezőváros Švenčionystől 12 km-re délkeletre, a Lentupio-patak mellett található). Feltételezik, hogy az Andrius Daugirdaitis vilniusi vajda által 1495-ben építtetett fatemplom itt 1700-ig állt, majd később megújították, és kőtemplommá vált3. A kódexben megőrizték a településnév nyelvjárási alakját (yn < en). A kódexben említett alak természetesen semmit sem mond a Milãšius vezetéknév eredetéről. Csupán e személynév régi jelenlétét mutatja Litvánia területén. Széles, napjainkig fennmaradt elterjedési földrajza azonban, valamint lehetséges kapcsolata a litván milas szó átvitt értelmével (‘esetlen ember, lusta’) alátámasztja litván eredetének hipotézisét. A Milãšius vezetéknév lehetséges eredetére vonatkozó valamennyi hipotézis kommentálását mellőzve, és ezt az etimológia szakembereire hagyva, a továbbiakban e vezetéknév mai használatának problémájára térünk vissza. A háború előtti független Litvániában, akárcsak most, Oskaras Milašius (1877–1939) vezetéknevének alakját litvánosan használták, noha ez a franciául író litván költő és litván diplomata az egykori Mogiljovi kormányzóságból származott. Česlovas Milašius (1911– 2004) azonban, aki Šetẽniaiban (a mai Kėdainiai járásban) született és lengyelül írt, 1 A szerző ezt az összetevőt még hetven vezetékés személynévben is megtalálja, köztük nem egy kéteset (például Milinavičius, Milevičius, Miliauskas, Milevskis stb., amelyekben a Milis vagy Milius alapszemélynév rejtezhet). 2 Ez a példa V. Tašickis szótárában a J. Fijalek és V. Semkovičius által szerkesztett, 1938– 1948 között Krakkóban kiadott műből szerepel: Codex diplomaticus ecclesiae cathedralis dioceseas Vilnensis, Kodex dyplomatyczny katedry i diecezji wilenskiej. I. 1387–1507. Wyd. J. Fijałek i W. Semkowicz. A Pok. Történeti Bizottságának kiadója. Akademii Umiejętności. Kraków 1938–1948 (Vln 240). 3 Lásd bővebben : LE IV 445; VLE XI 799; Республика Беларусъ IV 574. Mlošas vagy / és Milãšius? Megállapítások / Insights 259 A vezetéknév formáját a háború előtti független Litvániában nem egységesen használták: az 1939-ben a Naujoji Romuvában megjelent, litván nyelvre készült fordításaiban egyaránt előfordul a Milosz-Milašius és a Milosz (Milašius) forma (Naujoji Romuva 33–34, p. 610; 45, p. 801). A háború utáni amerikai litván enciklopédiában a Miłosz forma szerepel (LE XVIII 478)4. Ez utóbbi forma leggyakrabban az újjáalakult független Litvánia írásaiban is előfordul (például Tomas Venclova Česlovasról szóló5 cikkeiben, valamint V. Daujotytė és M. Kvietkauskas Lietuviškieji Česlovo Milošo kontekstai című könyvében, amelyet 2011-ben adtak ki). Felmerül a kérdés, miért írják a litván nemzet kultúrájáért érdemeket szerzett egyik ember azonos eredetű vezetéknevét litván formában, a másikét, aki szintén sokat tett Litvániáért, nem litván formában? Talán hatással volt erre e két, rokoni kapcsolatban nem álló személy nemzetiséghez való viszonyulása? T. Venclova azonban, aki személyesen kapcsolatban állt a híres íróval, Česlovasszal, a litván kultúra történetében vallott nézeteiről és szerepéről szóló cikkeiből nem látható, hogy kifogásolta volna, ha litvánnak tekintik, még kevésbé vezetéknevének litván formában való használatát. Ezenkívül maga Česlovas is azt írta, hogy „A lengyelül beszélő litván – történelmileg a Litván Nagyfejedelemség területén kialakult, az etnikai litván földeken is elterjedt tudattípus (Milosz 2003: 58). Nem sorolta-e Csieslovas ebbe a típusba önmagát is? Úgy vélem, ez teljesen nyilvánvaló. Ezért vezetéknevének litván formában való használatának kerülése teljesen megalapozatlan, sőt kissé furcsa és logikátlan. Mind Oskart, mind Csieslovast litvánul Milasiusként kellene nevezni, nem pedig különböző vezetéknévformákon, ahogyan azt nemcsak irodalomtörténészeink írásaiban teszik, hanem még az említett enciklopédiákban is. Hozzá kell tenni még, hogy Csieslovas Milašius életéről szóló munkákban szülőhelyének neve eltérő formában szerepel. Az Amerikai Litván Enciklopédia szerint Šateiniai-ban született (478. o.), T. Venclova Vilniaus vardai című könyvében (Venclova 2006: 298) viszont Šeteiniai-ban, Kėdainiai közelében. A Litván SZSZK közigazgatási-területi felosztásának adattárában és a Helységnevek szótárában azonban nem szerepel a Šeteiniai forma. Az adattárban csak a Šetẽniai (II 302) található, ebben a szótárban pedig kettős forma: Šetẽniai és Šateniai, azaz variánsformák. Itt elsőként a címben szerepel (a második – szögletes zárójelben), ezért ez tekintendő normatívnak. Ugyanazon családnév kettős írásmódja és használata nyelvészeti szempontból indokolatlan. 4 Erre valószínűleg a Visuotinė lietuvių enciklopedija szerkesztői is felfigyeltek, lásd: VLE XV 144. 5 Veidas 35 és másutt. JONAS PALIONIS 260 Acta Linguistica Lithuanica LXXII LITERATŪRA Daujotytė Viktorija, Kvietkauskas Mindaugas 2011: Lietuviškieji Česlovo Milošo kontekstai. Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas. LE IV; XVIII – Lietuvių enciklopedija 4; 18. Boston, 1959; 1985. Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas 2. Vilnius, 1976. LKŽ VIII – Lietuvių kalbos žodynas 8. Vilnius, 1970. LPŽ I–II – Lietuvių pavardžių žodynas 1–2. Vilnius: Mokslas, 1985–1989. Milosz Czeslaw 2003: Išvyka į Dvidešimtmetį. Vilnius: Pasviręs pasaulis. Naujoji Romuva. 1939, Nr. 33–34; 45. Słownik staropolskich nazw osobowych 3, red. Witold Taszycki. Wrocaw, 1973. Veidas. 2004, Nr. 35. Venclova Tomas 2006: Vilniaus vardai. Vilnius: R. Paknio leidykla. Vietovardžių žodynas 2002. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. VLE I–XXV – Visuotinė lietuvių enciklopedija 1–25. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras, 2001–2015. Zinkevičius Zigmas 2008: Lietuvių asmenvardžiai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Республика Беларусъ 4. Минск, 2007. Benyújtva: 2015. június 5. JONAS PALIONIS Juozo Tumo-Vaižganto utca 9-27, LT-01108 Vilnius, Litvánia