Poznanės laikotarpis Jano Otrębskio gyvenime

Įžvalgos / Insights 245 NORBERT OSTROWSKI A poznani Adam Mickiewicz Egyetem Kutatási irányok: a balti nyelvek történeti grammatikája, összehasonlító történeti nyelvészet, történeti tipológia. A POZNANI IDŐSZAK JAN OTRĘBSKI ÉLETÉBEN A tanulmány két részből áll. Az első életrajzi jellegű, Jan Otrębski második világháború utáni poznani életét mutatja be, a másodikban pedig röviden ismertetjük a poznani időszakban született, válogatott legfontosabb J. Otrębski-műveket. Az első részben Magdalena Gawrońska-Garstka Jan Szczepan Otrębski című művére támaszkodunk. Życie i dzieło (1889–1971) (2014). 1. Jan Otrębski élete Poznańban M. Gawrońska-Garstka (2014: 90–91) szerint J. Otrębski professzor 1945 őszén érkezett Poznańba. Ekkor a poznani egyetemre nyolc professzor érkezett a vilniusi egykori Stefan Batory Egyetemről, köztük J. Otrębski és a neves történész, Henryk Łowmiański1. A kezdet nehéz volt. Csak August Hlond bíboros, majd Lengyelország prímása közbenjárásának köszönhetően kapott J. Otrębski egy kis szobát a poznani egyetem Matejka utca 37. szám alatti szállodájában. A szállodában, valójában kollégiumban, egy konyhát 24 család használt közösen. J. Otrębski szobácskájában két ágy és egy asztalka fért el, külön fürdőszoba nem volt. Ahogy maga J. Otrębski írta: „od 2 miesięcy nie myłem się ani razu jak należy“ („két hónapja egyszer sem mostam meg magam rendesen“) (Gawrońska-Garstka 2014: 93). J. Otrębski csaknem 10 ezer könyvet hozott magával, amelyeket kicsomagolatlanul a folyosón tartott, és közülük sokat egyszerűen elloptak. J. Otrębski csak 1947-ben költözött első feleségével, Anielával a poznani Rogaliński utca 8/2. szám alatti kis, kétszobás lakásba, ahol csaknem haláláig élt. Egyébként a lakás miatt több éven át pereskedett. Kezdetben még elvesztette a pert, és kilakoltatás fenyegette. Amint M. Gawrońska-Garstka (2014: 94) állítja, J. Otrębski ellen még a rendőrséget is ráküldték, sőt a bútorait is elszállították, a lakást azonban végül sikerült megőriznie. 1 Olyan monumentális művek szerzője, mint a Studia nad początkami społeczeństwa i państwa litewskiego (1931–1932), a Początki Polski, t. I–VI (1963–1985), a Religia Słowian i jej upadek (w. VI–XII) (1979), a Prusy – Litwa – Krzyżacy (1989) és mások. NORBERT OSTROWSKI 246 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Érdemes beszélni J. Otrębski életkörülményeiről, mert ezek gyötörték őt, és úgy tűnik, később ezek voltak az egyik okai annak, hogy olyan kritikusan értékelte Poznańt. J. Otrębski a poznani egyetemen a Szlavisztikai Tanszéken kezdett dolgozni, amelynek korábbi vezetője, Henryk Ułaszyn professzor a háború után már nem tért vissza Poznańba. Fennmaradt a poznani egyetem (akkor még Poznani Egyetem, nem pedig Adam Mickiewicz Egyetem) Bölcsészettudományi Kara laiškas, rašytas Vilniaus universiteto rektoriui. Šiame laiške dekanas rašo, kad dékánjának, J. Otrębskinek egy nagyon érdekes nyilatkozata: a közeljövőben nem tud Vilniusban tanítani, mert „prace związane z tworzeniem nowej placówki naukowej zatrzymają go niewątpliwie na miejscu“ („az új tudományos intézmény létrehozásával kapcsolatos munkák kétségtelenül itt fogják tartani“) (Gawrońska-Garstka 2014: 95). Ez azt jelenti, hogy a Vilniusi Egyetem vezetése arra számított, hogy J. Otrębski vissza fog térni. Ez nem történt meg. 1947-ben a Poznani Egyetemen létrehozták a Katedra Filologii Bałtyckiej (Balti Filológiai Tanszék) nevű tanszéket, amelynek székhelye a Matejko utca 48/49. szám alatti Collegium Philosophicum épületében volt. A tanszéken dolgozott: • Czesław Kudzinowski, J. Otrębski hallgatója még a vilniusi Stefán Báthory Egyetem idejéből2, • Zenon Sobierajski (1947–1948), poznani szlavista és polonista, • Nina Borowska (01-01-1953–13-08-1953 – 1953-ban bekövetkezett haláláig)3, • Michał Hasiuk (1955-től). A Balti Filológiai Tanszék tudományos egység volt, nem voltak saját hallgatói, munkatársai pedig más filológiai szakok hallgatóinak tartottak előadásokat. Részletezve: a tanszéken dolgozott Czesław Kudzinowski, aki még a vilniusi Stefán Báthory Egyetem idején J. Otrębski hallgatója volt2, Zenon Sobierajski (1947–1948), poznani szlavista és polonista, Nina Borowska (01-01-1953–13-08-1953 – 1953-ban bekövetkezett haláláig)3, valamint Michał Hasiuk (1955-től). szlavista és polonista, Nina Borowska (01-01-1953–13-08-1953 – 1953-ban bekövetkezett haláláig)3, • Michał Hasiuk (1955-től). A Balti Filológiai Tanszék tudományos egység volt, nem rendelkezett saját hallgatókkal, munkatársai pedig más filológiai szakok hallgatóinak tartottak előadásokat. Az egyetlen hallgató, aki a tanszéken megszerezte a mesterfokozatot, N. Borowska volt. J. Otrębski a tanszéken egészen Po J. Otrębskio vedėju tapo Czesławas Kudzinowskis ir katedra egzistavo iki nyugdíjba vonulásáig dolgozott, amelyre 1960. október 30-án került sor. 1969-ben, amikor összevonták az Általános Nyelvészeti Tanszékkel, majd intézettel (a jelenlegi Instytut Językoznawstwa). Amint már említettük, a Balti Filológiai Tanszéknek nem voltak saját hallgatói, munkatársai más filológiai szakok hallgatóinak tartottak előadásokat. M. Gawrońska-Garstka (2014: 98–103) által összegyűjtött adatokból megtudjuk, hogy az 1945– 1946-os tanévben J. Otrębski a következő tárgyakat oktatta: „Język staropruski“ („Óporosz nyelv“), „Czytanie dawniejszych tekstów litewskich“ („Régebbi litván szövegek olvasása“), „Czytanie tekstów sanskryckich“ („Szanszkrit szövegek olvasása“) és „Wykład z języka cerkiewnosłowiańskiego“ („Előadás az egyházi szláv nyelvről“). Figyelmet kell fordítani arra, milyen gyakran ismétlődik a „czytanie“ („olvasás“) szó. J. Otrębski előnyben részesítette a szöveg elemzését, 2 Híres lituanista (többek között a Daukša Postilė indexének szerzője) és a finn nyelv szakértője (a kétkötetes finn–lengyel szótár szerzője). 3 A mindmáig aktuális „Wpływy słowiańskie na litewską terminologię kościelną na podstawie Dictionarium Szyrwida“ című munka szerzője (Studia z filologii polskiej i słowiańskiej 2, 1957). Poznanės laikotarpis Jano Otrębskio gyvenime Megállapítások / Insights 247 így a szöveg kiindulópont volt. A szanszkritnak és szövegei elemzésének szentelt előadásokat J. Otrębski a későbbi években is tartott. A klasszikus nyelvek szakértőjeként az 1950–1951-es tanévben az „Interpretacja języka archaicznych tekstów łacińskich” („Az archaikus latin nyelvű szövegek értelmezése”) című kurzust tartotta. Legnagyobb figyelmet azonban a balti nyelveknek szentelt: többek között a „Gramatyka języka litewskiego” („A litván nyelv grammatikája”), a „Czytanie tekstów łotewskich” („Lett nyelvű szövegek olvasása”) című kurzusokat, Daukša Posztillájának nyelvészeti elemzését, a balti nyelvek történeti flexióját és más témákat adott elő (lásd Gawrońska-Garstka 2014: 98–103). J. Otrębski az albán nyelvvel is foglalkozott. Az albanista Wacław Cimochowski disszertációs témavezetője volt. 1956-ban J. Otrębski azt javasolta, hogy az Adam Mickiewicz Egyetemen (Sztálin halála után a poznani egyetem megváltoztatta a nevét4) hozzák létre az Ugrofinistyki Tanszéket (Ugor–finnugor nyelvek tanszéke). J. Otrębski javaslatát a következőképpen indokolta: „Egy ilyen tanszék létrehozása nem okozna komolyabb nehézségeket, mivel intézetünk e területnek doc. szakértőjével rendelkezik. Kudzinowski professzort és a könyvtárat” („Egy ilyen tanszék létrehozása nem okozna nagyobb nehézségeket, mivel központunknak már van e terület specialistája, Kudzinowski docense, valamint könyvtára”) (Gawrońska-Garstka 2014: 110). Most néhány szót J. Otrębski Poznańhoz való viszonyáról. J. Otrębski nem kedvelte Poznańt – ez különösen élete végén vált szembetűnővé. Ezzel az ellenszenvvel megfertőzte második feleségét, Elena Samaniūtėt, akit 1955-ben vett feleségül. Urszula Bielanowska asszony, annak a Rogalińskiego utcai háznak a gondnoknője, ahol Otrębskiék éltek, így jellemezte őt: „Druga żona nienawidziła Poznaniaków, ktoś jej wmówił, że to są Niemcy“ („A második feleség gyűlölte a poznaniakat, valaki elhitette vele, hogy ők németek”) (Gawrońska-Garstka 2014: 128). Lehetséges, hogy U. Bielanowska asszony túlzott, de Otrębskiék vissza akartak térni Vilniusba. M. Gawrońska-Garstka könyvében (2014: 126) egy részletet idéz abból a levélből, amelyet J. Otrębski 1970. október 27-én küldött a lengyel oktatási miniszternek: „Pracuję po dawnemu, bez wytchnienia, głównie przygotowuję do druku rzeczy dawno już naszkicowane. [...] Nemrég fontos események történtek nálunk. A Vilniusi Egyetem felajánlotta nekem (írásban és szóban), hogy feleségemmel térjünk vissza Vilniusba, megfelelő lakást, életés munkakörülményeket ígérve. Még halálom előtt szeretném nyomdakész állapotba hozni a már előrehaladott, terjedelmes litvanisztikai munkákat. Ehhez nélkülözhetetlenek számomra a vilniusi Litván Nyelvi Intézet anyagai. A poznani lakás szűkössége miatt 25 éve már nincs 4 Ahogy M. Hasiukas professzor mondta nekem, így határozott a Poznani Egyetem szenátusa, amikor Poznanéba eljutott a hír, hogy a varsói Oktatási Minisztériumban felmerült az ötlet, hogy a Poznani Egyetemet Sztálinról nevezzék el. NORBERT OSTROWSKI 248 Acta Linguistica Lithuanica LXXII nincs helyem a könyvek megfelelő elrendezésére és a teljes saját könyvtáram használatára. Végül a feleség egészségi állapota: Poznańba érkezése óta reumatikus panaszoktól szenved. Ezért elfogadtam a vilniusi ajánlatot, és megtettem a megfelelő lépéseket. Május óta az utazáshoz szükséges útlevelek a milícián vannak. Mivel a könyvtár és a filatéliai gyűjtemények5 elszállításával kapcsolatban erőnket meghaladó, leküzdhetetlen nehézségek merültek fel, én pedig az utóbbi időben megbetegedtem, megváltoztattuk döntésünket, és az országban maradunk“ („Mint mindig, pihenés nélkül dolgozom, mindenekelőtt nyomdába készítem azokat az anyagokat, amelyeket már régen előkészítettem. [...] Az utóbbi időben fontos események történtek. A Vilniusi Egyetem felajánlotta nekem (írásban és szóban), hogy a feleségemmel térjünk vissza Vilniusba, megfelelő lakást, valamint életés munkakörülményeket ígérve. Még halálom előtt szeretném nyomtatásra előkészíteni a már nagyon előrehaladott litvánisztikai munkákat. Ehhez a célhoz a Litván Nyelv Intézetében található anyagra van szükségem. Poznańi lakásomban annak szűkössége miatt 25 éve nincs helyem könyveim megfelelő elrendezésére, és nem tudom kellőképpen használni a könyvtáramat. Végül pedig a feleségem egészségi állapota: Poznańba érkezése óta reumában szenved. Ezért elfogadtam ezt az ajánlatot, és megtettem a megfelelő intézkedéseket. Május óta az útleveleink a milícián vannak. Mivel a könyvtár és a filatéliai gyűjtemények átszállítása olyan problémákat vetett fel, amelyeket saját erőnkből nem tudunk leküzdeni, én pedig nemrég megbetegedtem, megváltoztattuk döntésünket, és ebben az országban maradunk“) (Gawrońska-Garstka 2014: 126). Ezt kétségtelenül egy keserűséggel teli ember írta. Úgy érezte, hogy nem értékelték kellőképpen? Ő volt az egyik legnagyobb lengyel nyelvész, Lengyelország határain kívül is ismert. Kongresszusokra hívták meg Oslóba, Nápolyba, Hamburgba, Berlinbe, Prágába, Brnóba. A Bécsi Egyetemen a szláv és balti nyelvek történetét tanította. Így hát felmerül a kérdés: honnan ez a keserűség? Vajon csak az életkörülmények, a lakás és annak szűkössége miatti gondok okozták, hogy Poznań ennyire csalódást okozott J. Otrębski számára? Valószínűleg nem csak. A háború előtti és utáni évek – ez a strukturalizmus diadala, ekkor ragyogott fel például Jerzy Kuryłowicz csillaga. J. Otrębski a régi nemzedék nyelvésze volt, inkább újgrammatikus, és talán az idő múlásának, valamint az új nyelvészeti irányzatoknak a felismerése – amelyekkel J. Otrębski újgrammatikusként vallott nézetei nem egyeztek – volt keserűségének egyik oka. J. Otrębski Poznańnal szembeni ellenszenve annyira megerősödött, hogy 1968. december 4-én kelt végrendeletében ezt írta: „Pragnieniem moim jest być pogrzebanym w Wilnie lub w okolicach Wilna. Poznań był dla mnie miejscem udręki, nie chcę więc spoczywać na wieki w Poznaniu“ („Akaratom az, hogy Vilniusban vagy Vilnius környékén temessenek el. Poznań a szenvedés helye volt számomra, ezért nem akarok örökre Poznańban nyugodni“) (Gawrońska-Garstka 2014: 127). 5 Otrębski szenvedélyes bélyeggyűjtő volt. Poznanės laikotarpis Jano Otrębskio gyvenime Betekintések / Insights 249 J. Otrębskit nem Poznańban, hanem Puszczykowóban temették el, egy Poznań közelében fekvő festői kisvárosban, ahová élete végén költözött. A Pavilnyben lévő háború előtti házát (Kolonia Wileńska, Kryniczna utca 5.) J. Otrębski – amint azt az említett végrendeletben írta – „na własność naczelnej instytucji naukowej w Wilnie, a więc Litewskiej Akademii Nauk, która by urządziła w nim jakiś posterunek naukowy [...]“ („a vilniusi legfőbb tudományos intézménynek, vagyis a Litván Tudományos Akadémiának, hogy abban megfelelő tudományos részleget hozzon létre [...]“) kívánta adományozni. 2. Jan Otrębski tudományos tevékenysége Poznańban J. Otrębski csaknem 350 indoeurópai nyelvészeti, óind filológiai, klasszika-filológiai, szláv, lengyel és természetesen balti filológiai, különösen litván filológiai munkát írt. Igazi munkatitán. Itt szeretném felhívni a figyelmet J. Otrębski véleményem szerint két legfontosabb, poznańi korszakában született művére. Az első a Lingua Posnaniensis, az a folyóirat, amelyet J. Otrębski alapított, és amelynek első kilenc számában szerkesztő volt. Az 1. kötet 1949-ben jelent meg. Elég csak megemlíteni azokat a szerzőket, akik cikkeket küldtek az első kötethez: Holger Pedersen, Christian Stang, Jānis Endzelīns, Eino Nieminen, Václav Machek, a lengyelek közül pedig: Zdzisław Stieber, Wacław Cimochowski és Tadeusz Milewski, aki már akkor érdeklődni kezdett a tipológia és az amerikai indián nyelvek iránt. J. Otrębski maga az első kötetben Specht Der Ursprung der idg. Deklination, Benveniste Origines de la formation des noms en indo-européen és Rozwadowski Studia nad nazwami wód słowiańskich című könyveit recenzeálta. A második kötetben a következők publikálták tanulmányaikat: H. Pedersen, J. Otrębski (ő írta a „La formation des noms de lieux en Lithuanien” című tanulmányt), Ernst Fraenkel, V. Georgiev, V. Machek, T. Milewski. A folyóiratban megjelent tanulmányok gyakorlatilag az összes ide. nyelvet érintették, és túlléptek az indoeurópaisztika határain. A második kötetben jelent meg T. Milewski „La structure de la phrase dans ls langues indigns de l’Amérique dù Nord” című tanulmánya. A harmadik kötetben J. Otrębski, V. Machek, J. Endzelīns, E. Fraenkel és E. Nieminen tanulmányai jelentek meg. A negyedik kötetben H. Pedersen a hettita nyelvről írt, az ötödik kötetben pedig Johannes Friedrich, a neves német orientalista, a luvita nyelvről. Ugyanebben az ötödik kötetben Jonas Balčikonis a veiksmažodis veizdti ige eredetéről publikált tanulmányt. Ez a számomra ismert legjobb etimológiája ennek az igének, amelyet sajnos úgy tűnik, a mai etimológusok teljesen elfeledtek. Ugyancsak az ötödik kötetben van Windekens a pelaszgokról írt; J. Otrębski pedig az óporosz onomasztikáról. T. Milewski a kaukázusi és az észak-amerikai indián nyelvek fonológiai rendszereit hasonlította össze. J. Balčikonis mellett más litvánok is elküldték tanulmányaikat. A hetedik kötetben megjelent NORBERT OSTROWSKI 250 Acta Linguistica Lithuanica LXXII litván emigránsok munkái: Leonardo Dambriūnasé a litván nyelv aspektusáról és Pranas Skardiusé a lie. dúoklė és bru. djaklo szavakról. Galima drąsiai sakyti, kad kito tokio lygio žurnalo, aukščiausiojo pasaulinio lygio žurnalo, Lenkijoje nebuvo ir turbūt nebėra, nors pati Lingua Posnaniensis išeina iki šiol. És végül az opus magnum, J. Otrębskio életműve: a háromkötetes Gramatyka języka litewskiego. A grammatika szövegéből megtudhatjuk, hogy J. Otrębski egy negyedik kötet megírását is tervezte, amelyet a litván nyelv szintaxisának szentelt volna. Így írt J. Otrębski az első kötet előszavában (XI. o.): „Tom IV zawierać będzie naukę o zdaniu. Ez a rész különös erőfeszítést igényel. Itt elsősorban a kortárs irodalmi nyelv mondattanának bemutatásáról van szó. Eközben ez a nyelv éppen a mondattan terén számos bizonytalan, véglegesen el nem döntött részletet mutat. A jelen Gramatyka języka litewskiego szerzője előtt tehát úgyszólván az a feladat áll, hogy a mondattan terén jelezze, sőt olykor meg is állapítsa a normát – ez pedig nem kívánatos és hálátlan feladat. Másodszor, a litván mondattan szerzőjére hárult az a feladat, hogy a IV. kötetben bemutassa a litván mondattan történeti fejlődését“ („A negyedik kötet a mondattant fogja tartalmazni. Ez a fejezet különleges erőfeszítéseket igényel. Elsősorban be kell mutatni a mai litván nyelv mondattanát. Eközben ez a nyelv, különösen a mondattan területén, számos tisztázatlan, mindeddig teljesen fel nem tárt részlettel rendelkezik. A Litván nyelv grammatikájának szerzőjének nemcsak be kell mutatnia, hanem a mondattan területén meg is kell állapítania a normákat – nem kívánatos és kedvezőtlen feladat. Másodszor, a litván nyelv mondattanának szerzője a negyedik kötetben köteles bemutatni a litván nyelv mondattanának fejlődését a kezdetektől fogva“). Otrębski grammatikájának tehát egyesítenie kellett a diakróniát és a szinkróniát, és valójában ilyen is. M. Hasiukas professzor, miután figyelmesen átnézte és áttanulmányozta a Vilniusi Egyetem könyvtárában őrzött J. Otrębski-könyveket és dokumentumokat, semmit sem talált. J. Otrębski professzor nem érte meg e tervek megvalósítását. Vagy talán valahol a Vilniusi Egyetem könyvtárában rejtőzik legalább az anyag vagy a terv a „Litván nyelvtan” negyedik kötetéhez? A nyelvtan megírását J. Otrębski számára a varsói Państwowe Wydawnictwo Naukowe javasolta, de a spiritus movens a neves szlavista, Tadeusz Lehr-Spławińskìs volt. ez a Wiadomości Pirmiausia buvo išleistas trečiasis tomas Nauka o formach (1956), paskui pirmawstępne. A Nauka o głoskach (1958), és csak a végén a második kötet, a Nauka o budowie wyrazów (1965). J. Otrębski a legtovább a második köteten dolgozott. Ez válasz volt Pranas Skardžius Žodžių daryba című művére. Ez a két könyv mindmáig példaként szolgál mindenki számára, aki a litván nyelv történeti szóalkotásával szeretne foglalkozni. J. Otrębski nyelvtana olyan munka, amelynek abban az időben nem akadt párja. Elég arra felhívni a figyelmet, hogy az akadémiai litván nyelvtan első kötete csak 1965-ben jelent meg nyomtatásban, amikor J. Otrębski utolsó kötete Poznanės laikotarpis Jano Otrębskio gyvenime már a kiadónál volt. Įžvalgos / Insights 251 Ma J. Otrębski nyelvtana még mindig nagy benyomást kelt. Magam a litván nyelv történetét kutatom, és J. Otrębski nyelvtana valóságos kincsesbánya a munkámhoz szükséges anyag szempontjából. Természetesen egyes részei elavultnak tűnhetnek, és valóban azok is, a munka azonban így is lenyűgöző. Lenyűgöző volt szerzőjének műveltsége és erudíciója. És olyan ember írta, aki hiszen maga nem használhatta a litván nyelv szótári cédulagyűjteményét. Remélem, eljön az idő, amikor J. Otrębski nyelvtanát újra kiadják, de ez kritikai kiadás lesz, jegyzetekkel, ahogyan más régi írások esetében is teszik. Például 2009-ben Oxfordban jelent meg Jakub Wackernagel Vorlesungen über Syntax című művének angol fordítása. Éppen azért, mert kritikai kiadásról van szó, a könyv új értékre tett szert. Remélni kell, hogy ez egyszer J. Otrębski nyelvtanával is megtörténik. IRODALOM Gawrońska-Garstka Magdalena 2015: Jan Szczepan Otrębski. Élete és munkássága (1889–1971). Poznań: Rys Kiadó. Beérkezett 2015. május 18-án NORBERT OSTROWSKI Nyelvészeti Intézet, Balti Tanulmányok Tanszéke, Adam Mickiewicz Egyetem Poznańban, al. Niepodległości 4, PL-61-874, Poznań [email protected]