XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre

Straipsniai / Articles 221 IRENA DUKAVIČIENĖ Lietuvių kalbos institutas Mokslinių tyrimų kryptys: prūsų resp. baltų kalbos, antroponimika. XIII AMŽIAUS PRŪSŲ A POROSZ SZEMÉLYNEVEK A REGISZTERBEN 13th Century Prussian Personal Names in the Prussian Register ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a XIII. századi porosz személyneveket tekinti át a Preussische Regesten bis zum Ausgange des dreizehnten Jahrhunderts („Porosz regiszter a XIII. század végéig”) című történelmi forrás alapján, törekedve a porosz személynevek használatának történelmi kontextusát feltárni. Továbbá egyes személynevek képzését is tárgyalja, és megmagyarázza eredetüket, valamint a német nyelv hatását a személynevek változására. A porosz személynevek jelentősége a balti névanyag kutatásában kétségtelen. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a porosz, illetve balti tulajdonnevek a balti nyelvek legkorábban rögzített nyelvi adatai. KULCSSZAVAK: poroszok, személynév, névanyag, rokonsági kapcsolatok, Max Perlbach, Preussische Regesten. ANNOTÁCIÓ The article reviews the 13th century Prussian personal names from the historical source Preussische Regesten bis zum Ausgange des dreizehnten Jahrhunderts (Porosz regeszták a 13. század végéig), a porosz személynevek létezésének történelmi kontextusát feltárandó. Tárgyalja továbbá bizonyos személynevek kialakulását, magyarázza eredetüket, valamint a német nyelv hatását a személynevek változására. sonal names. IRENA DUKAVIČIENĖ 222 Acta Linguistica Lithuanica LXXII A porosz személynevek jelentősége a balti tulajdonnevek kutatásában megkérdőjelezhetetlen. Megjegyzendő, hogy a porosz (azaz balti) tulajdonnevek a balti nyelvek legkorábban feljegyzett adatai. KULCSSZAVAK: poroszok, személynév, tulajdonnevek, családi kapcsolatok, Max Perlbach, Preussische Regesten. BEVEZETÉS A tulajdonnevek – a lexika egyik legállandóbb rétegének – kutatása fontos ismereteket nyújt egy már kihalt nyelv fonetikai, lexikai és morfológiai sajátosságairól, amelyek a tulajdonnevekben rögzültek, de a kihalt porosz népről eltűnhetnek. A számos forrás közül az 1876-ban sios apeliatyvinėje leksikoje. Būtent tokie tyrimai ir leidžia vis daugiau sužinoti Königsbergben kiadott, Max Perlbach által összeállított Preussische Regesten bis zum Ausgange des dreizehnten Jahrhunderts című jegyzéket választottuk (a továbbiakban – PrR). a történelem ismerője, a középkori Kelet-Poroszország és Lengyelország kutatója M. Perlbachas buvo vokiečių istorikas ir bibliotekininkas, Vokiečių ordino (Mentzel-Reuters 2007: 39–53)1. Mivel M. Perlbachról (1848. november 4-én született Gdańskban, 1921. február 18-án halt meg Berlinben) a litván sajtóban szinte semmilyen információ nincs, röviden be kívánjuk mutatni életrajzát is. A leendő tudós 1860–1868 között a Királyi Friedrich Gimnáziumban tanult, ahol megismerkedett Colmar Grünhagennel2, aki később Wilhelm Wattenbach mellett dolgozott3. A gimnázium elvégzése után M. Perlbach történelem szakot kezdett tanulni a Vratiszlavi Egyetemen, ahol W. Wattenbach tartományi levéltárosként dolgozott. Amikor W. Wattenbach 1862-ben heidelbergi professzor lett, M. Perlbach is elutazott 1 Ez a fő forrás M. Perlbachról, amelyet sikerült megtalálni. 2 C. Grünhagen (1828. április 2-án született Trebnitzben, 1911. július 27-én halt meg Breslauban) német levéltáros és történész volt. A Királyi Friedrich Gimnáziumban dolgozott, a Vratiszlavi Egyetemen a történelem professzoraként tanított. 1864–1905 között a Sziléziai Történelmi Folyóirat toriją Vroclavo universitete, buvo Silezijos provincijos archyvų direktorius. Nuo 1866 m. tapo redaktorius (DB, žiūrėta 2014-11-10). 3 W. Wattenbach (1819. szeptember 22-én született Rantzau-ban, 1897. szeptember 20-án halt meg Frankfurtban) német történész és paleográfus volt. Vratiszlavban W. Wattenbach tartományi levéltárosként szolgált, 1862-ben heidelbergi professzor lett, később pedig Berlinben (DB, megtekintve: 2014-11-10). Cikkek / Articles 223 XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre Heidelbergbe. Heidelbergben M. Perlbach megismerkedett Georg Waitzcal4. Éppen C. Grünhagen, W. Wattenbach és G. Waitz gyakorolt M. Perlbachra igen nagy hatást. M. Perlbach Göttingenben fejezte be tanulmányait. Ott, W. Waitz vezetésével, 1871-ben megvédte Die ältere Chronik von Oliva („Oliva régebbi krónikája”) című doktori disszertációját. Később M. Perlbach figyelme azok felé a témák felé fordult, amelyek jobban érdekelték. 1872–1876 között Königsbergben dolgozott könyvtárosként, 1876-ban Greifswaldban, 1883-ban Halléban; itt 1894-ben vezető könyvtáros, 1899-ben pedig professzor lett. 1903-ban megérkezett az akkor még királyi, később államivá vált berlini könyvtárba, ahol osztályigazgatóvá nevezték ki. Ugyanezen év december 31-én M. Perlbach visszavonult az aktív szolgálattól. M. Perlbach sokat tett Poroszország történetének kutatásáért. Írt Szilézia történetéről, amelyet ő maga második otthonának nevezett, szülőhazájának azonban Poroszországot tekintette, amelyet főként kutatott (Keletés Nyugat-Poroszország). 1873-ban „Die ältesten preußischen Urkunden kritisch prūsų dokumentai kritiškai ištirti“) paneigė Kruschwitzo sutarties5, kuri buvo untersucht” („A legrégebbi porosz oklevelek kritikai vizsgálata”) című tanulmányában („A régi, a Német Lovagrend számára fontos, hitelességét. A porosz történelem szempontjából fontos, híres folyóiratnak, az Altpreußische Monatsschriftnek („Régi Poroszország havilapja”) is szerkesztője volt. Amint Mentzer-Reuters (2007: 44) írja, amikor M. Perlbach Königsbergben dolgozott, a porosz történelem kutatása válságon ment keresztül. A Scriptores rerum Prussicarum („Poroszország ritka írásai”) című, ötkötetes történelmi forrásgyűjteményt 4 G. Waitz állította össze (1813. október 9-én született Flensburgban, 1886. május 24-én halt meg Berlinben) – német jogés középkortörténész. Ő volt Németország legismertebb történelmi kiadója. Történelmet, filozófiát, jogot, valamint protestáns teológiát tanult. 1842-ben W. Waitz a Kieli Egyetem történelemprofesszora lett. 1848-ban a Göttingeni Egyetemen történelmi tanszéket alapított. 1860-tól a Berlini Egyetem jogi doktora lett (DB, megtekintve: 2014-11-10). 5 A krušvicai szerződés – 1230 júniusának dokumentuma, amelyben Konrád mazóviai herceg feltétel nélkül átengedi a Német Lovagrendnek Kulm földjét és minden más meghódított területet. A PUB I 58–60-ban rögzített dokumentum így hangzik: ,,1230 Juni. Bei Kruswica. Konrád, Mazóvia hercege, meghatározott határok között és minden tartományúri joggal együtt átadja a Kulmerföldet a Német Lovagrendnek, valamint lichen Rechten zu freien Besiß gegen das Versprechen des Beistandes im Kampfe wider die heidnischen Poroszország pogány földjét és minden további meghódított területet („1230. június. Kruszwica. kunigaikštis, perleidžia Ordinui Kulmo žemę su visomis teisėmis į ją už pagalbą kovojant su Konrád, Mazóvia hercege átadja a Német Lovagrendnek a Kulmerföldet meghatározott határok között és minden tartományúri joggal együtt, valamint Poroszország pogány földjét és minden további meghódított területet”). Minden további szöveg latinul íródott. A magyarázatokban (PUB I 60) arról van szó, hogy a szöveg valószínűleg nem eredeti. M. Perlbach 1873-ban a „Die ältesten preußischen Urkunden kritisch untersucht” című tanulmányában megcáfolta a kruszwicai szerződés hitelességét. August Seraphim megkísérelte bizonyítani az oklevél hitelességét. 1980-ban Gerard Labuda M. Perlbach kárára oldotta meg a vitát (Mentzel-Reuters 2007: 45, 47; PUB I 58–60). IRENA DUKAVIČIENĖ 224 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Theodoro Hirscho6, Maxo Polluxo Toeppeno7 és Ernsto Strehlke8 részvételével egyfelől befejeződött, másfelől azonban a szerkesztők döntései miatt nagyon problematikus volt. A legtehetségesebb munkatárs – E. Strehlke – 1869-ben meghalt. M. Perlbach finoman bírálta az idősebbeket, kritikáját gyakran a sorok között rejtve el. Igaz, azt mondták, hogy a porosz levéltárakkal kapcsolatos történeti kutatásaik miatt a lengyelek leginkább Gdańskban szoktak konzultálni, német kollégáik tekintete viszont nem Lengyelországra, hanem inkább délre és nyugatra irányult. A Pomeránia első oklevélkönyvével kapcsolatos előkészítő munkálatok során már 1877-től világos volt, hogy Lengyelország levéltárainak átvizsgálása nélkül a legrégebbi oklevelek gyűjteménye akár befejezetlen is maradhat. A Keletés Nyugat-Poroszország Történeti Társasága mellett létezett még a Hanza történeti jos draugija, o svarbiausia – 1879 m. įkurta Vakarų Prūsijos istorijos draugija. társasága is. Perlbach a megosztott társaságok egyesítésére törekedett. Az ő és Karl Heinrich Lohmeyer9 kezdeményezésére összegyűltek a porosz tartomány történeti társaságainak jos tyrėjų ir draugų būrys ir buvo nuspręsta išleisti Simono Grunau kroniką10, o történészei6 T. Hirsch (1806. december 17-én született Altschottlandban, 1881. február 17-én halt meg Greifswaldban) német történész, aki Berlinben teológiát, történelmet és földrajzot tanult, a Friedrich-Wilhelm Gimnáziumban tanárként dolgozott, 1833-tól pedig egy gdański gimnáziumban tanított történelmet. 1850-ben a gdański városi levéltár igazgatója lett, 1865-től pedig a Greifswaldi Egyetem történelemprofesszora és könyvtárigazgatója volt (DB, megtekintve: 2014-11-10). 7 M. P. Toeppen (1822. április 4-én született Königsbergben, 1893. december 3-án hunyt el Elbingben) német történész, geográfus és tanár volt. Toeppen sokat tett Poroszország történetéért. Königsbergben ókori nyelveket és történelmet tanult. Később Kelet-Poroszország és Posen különböző iskoláiban dolgozott. 1854-ben a hohensteini gimnázium igazgatójává nevezték ki (DB, megtekintve 2014-11-10). 8 E. Strehlke (1834. szeptember 27-én született Berlinben, 1869. március 23-án hunyt el Berlinben) német történész és levéltáros volt, aki rövid életét a Német Lovagrend történetének szentelte. Berlinben, a Friedrich Wilhelm Egyetemen tanult. 1860-tól levéltáros lett (DB, megtekintve 2014-11-10). 9 K. H. Lohmeyer (1832. szeptember 24-én született Gumbinnenben, 1909. május 15-én hunyt el Königsbergben) német történész volt, aki jelentős érdemeket szerzett Poroszország történetének kutatásában. K. H. Lohmeyer közreműködött Németország történetének megírásában. 1857-ben végzett a königsbergi egyetemen, 1873-tól professzor volt (MLE 2003: 680; DB, megtekintve 2014-11-10). 10 S. Grunau (1470 körül született Tolkemitben (Kelet-Poroszország), 1530–1537 körül hunyt el Gdańskban (?)) porosz krónikaíró, etnográfus és domonkos szerzetes volt. Elbing és Gdańsk kolostoraiban élt. 1510–1526 körül megírta Poroszország krónikáját, a Cronica und beschreibung allerlüstichen, nützlichsten und waren historien des namkundingen landes zu Prewssen („A porosz föld legvidámabb, leghasznosabb és igaz történeteinek krónikája és leírása”) című művet. Latin nyelven írt krónikákra támaszkodott, köztük Poroszország elveszett Krisztián püspök által írt krónikájára. Poroszország vidékét a IV–VI. századtól 1529-ig írta le. A poroszokról és a litvánokról számos értékes etnográfiai, történelmi és mitológiai ismeretet közölt. Leírták a poroszok eredetét, külsejét, életmódját, ételeit, ruházatát és hitét. Cikkek / Articles 225 XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre M. P. Toeppen megkezdte az Acten der Ständetage Preussens unter der Herrschaft des Deutschen Ordens („A porosz rendi gyűlések okmánykönyvei a Német Lovagrend uralma čių ordinui“). Senieji Prūsijos dokumentai, Mecklenburgo archyvarų nuomone, alatt” című mű kiadását. A forrásokat egyházmegyék és a Lovagrend által kormányzott területek szerint kellett volna leírni (az úgynevezett 1880-as elbingi terv). Létre kellett volna hozni a porosz dokumentumok új, négy fejezetből álló könyvét: politikai dokumentumok, egyházmegyék és kolostorok, komtúriák, valamint városok dokumentumai. M. Perlbach felismerte, hogy ily módon a Lovagrend és az ország uralkodóinak tevékenysége háttérbe szorult. M. Perlbach szerint az Ó-Poroszország történetét csak a Német Lovagrenddel folytatott küzdelem időszakán keresztül sijos rankraštiniais dokumentais nebuvo leista, nes tokia buvo archyvo tarybos lehetett összekapcsolni. Ezt a kontextust a mintaszerűnek tekintett lovagrendi statútumok tükrözik. M. Perlbach számára a Pr… megismerését az a javaslat nehezítette, hogy ne engedélyezzék a königsbergi levéltár kiadatlan dokumentumainak használatát. M. Perlbach számos cikket és könyvet írt. Tevékenységének egészét kiválóan tükrözi az Arno Mentzel-Reuters által közölt bibliográfia (2007: 49–53). A tárgyalt mű mellett érdemes megemlíteni M. Perlbach olyan műveit is, mint például: Die ältere Chronik von Oliva („Az olivai régi krónika“), Zur Geschichte der ältesten preußischen Bischöfe („A legrégebbi porosz püspökök történetéhez“), Grunau, Simon: Simon Grunau’s preußische Chronik („Simon Grunau: Simon Grunau Porosz krónika”) stb. A szóban forgó mű előszavában M. Perlbach Johannes Voigtra11 hivatkozik, akit a porosz történelem kutatásai úttörőjének tekintenek. Hatalmas, soha kellőképpen nem méltányolt érdeme, hogy elsőként olvasta a königsbergi levéltár dokumentumait, és közzétette a Codex diplomaticus Prussicust („Porosz diplomáciai kódex”). J. Voigt a kiadatlan dokumentumok közzétételére szorítkozott, és így művébe nem foglalta bele mindazokat a dokumentumokat, amelyeket csak későbbi kiadások szövegei neveztek meg, például az Ermländische Urkundenbuch („Varmiai oklevéltár”) című művet, amelynek értékes töredékeit már közzétették. Annak bizonyítására, hogy a poroszok és a litvánok különböznek a németektől, a krónikába beillesztette a porosz nyelv 100 szavas szótárát és a Miatyánk porosz nyelvű változatát (MLE 2000: 527; DB, megtekintve 2014-11-10). 11 J. Voigt (született 1786. augusztus 27-én Bettenhausenben, meghalt 1863. szeptember 23-án Königsbergben) német történész volt, aki jelentős érdemeket szerzett Poroszország történetének kutatásában. A jénai egyetemen teológiát, később történelmet és filológiát tanult. Tanárként dolgozott a hallei Francke-féle királyi pedagógiumban, később ott oktatóként tevékenykedett. 1817-től a Königsbergi Egyetem történelemprofesszora, 1830–1847 között rektora, valamint a Filozófiai Kar dékánja volt. J. Voigt nagyon sok tanulmányt írt. Érdemes megemlíteni az 1860-ban közzétett Einige Beiträge über altpreußische Personenund geographische Localnamen („A porosz személyés földrajzi helynevekről”) című tanulmányát. Több mint 300 porosz személynevet gyűjtött össze. J. Voigt megállapította, hogy valamennyi porosz személynév több szótagú, a dokumentumokban rokonsági kapcsolatok is rögzítve vannak, továbbá előfordulnak két névvel történő megnevezések is (DB, megtekintve: 2014-11-10; Blažienė 2011: 467). IRENA DUKAVIČIENĖ 226 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Jau ne kartą istorikai buvo išreiškę pageidavimą surinkti į vieną vietą visus pasklidusius dokumentus. M. Perlbachas pradėjo rinkti medžiagą XIII a. Prūsiaz ő jegyzékéhez. A nevezett mű előszavában kifejtik, hogy a jegyzékek dokumento turinys buvo siejamas tik su provincija, ypatingas dėmesys skirtas összeállításakor – a teljesség érdekében – ha előre nem látott körülmények, exponentek vagy tanúk döntöttek a jegyzékbe való felvételről, a kivonatot a registrus buvo įtraukti visi dokumentai, susiję su Vyslos dešinėje pusėje esančių Prūsijos teritorijų istorija, nepaliesta, pasak M. Perlbacho, liko Rytų Pomeranija, lehető legtömörebben adták meg. Ide került mindaz is, ami kizárólag a Német Lovagrendhez kapcsolható. A Poroszország püspökeivel vagy más tiszteletre méltó személyekkel kapcsolatos valamennyi tanúvallomást azonban gondosabban gyűjtötték össze. A nyomtatott dokumentumokon kívül M. Perlbach szabadon használhatta Gdańsk, Elbląg, Toruń és Wrocław levéltárait. Értékes információkhoz jutott Drezda és Pelplin városától, az idsteini Karl Herquet-től12 és a hallei Paul Ewald Hasse-től13. A königsbergi levéltárban csak az 1260–1285 közötti évekre vonatkozó anyagot gyűjthetett. Érdemes megemlékezni arról a támogatásról, amelyet a levéltár titkára, Rudolf Philippi14 nyújtott azzal, hogy kivonatokat készített különféle dokumentumokból, amelyekhez a levéltár szabályzata szerint nem lehetett hozzáférni (PrR III). A fő hiányosság az, hogy a dokumentumrészletek feldolgozása során nem sikerült elkerülni azokat a hibákat, amelyek a felhasznált források jellegével magyarázhatók. Mindeddig nem mindig volt lehetséges a kivonatokban közzétett dokumentumokat kéziratokkal vagy levéltári anyagokkal dėl to, kad M. Perlbachui nebuvo leidžiama sistemingai naudotis Karaliaučiaus alátámasztani. A dokumentumokhoz fűzött kommentárok, különösen a helynevek magyarázatai, csak a legszükségesebb információra szorítkoztak; másrészt áttekintést nyújtottak a felhasznált forrásokról, valamint személynévmutatót is tartalmaztak. A Preussische Regesten bis zum Ausgange des dreizehnten Jahrhunderts című művet 1876-ban a königsbergi Ferds. Beyer Registrą iš Altpreussische Monatsschrift perspausdino Rudolfas Reicke ir Ernstas 12 K. Herquetas (gimė 1832 m. spalio 5 d. Fuldoje, mirė 1888 m. kovo 6 d. Osnabrücke) buvo vonyomdája. porosz történész, levéltáros. 1852–1856-ban Marburgban és Münchenben történelmet és filológiát tanult. 1869–1873 között a mühlhauseni városi levéltárban dolgozott (DB, megtekintve: 2014-11-10). 13 P. E. Hasse (gimė 1845 m. birželio 7 d. Lübecke, mirė 1907 m. balandžio 30 d. Lübecke) – vokiečių istorikas ir archyvaras. Getingeno universitete buvo teisės ir viduramžių istoriko Georgo Waitzo mokinys, nuo 1875 m. dirbo Kylio universitete docentu, o nuo 1880 m. ten pat profesoriavo. 1876–1889 m. dirbo sekretoriumi Šlėzvigo-Holšteino istorijos draugijoje, 1889 m. persikėlė į Liubeką, kur sekretoriavo senate, o nuo 1892 m. tapo miesto archyvaru (DB, žiūrėta 2014-11-04). 14 R. Philippi (1821–1897 arba 1902) buvo Karaliaučiaus archyvo sekretorius. Nuo 1864 m. dirbo archyvinį darbą. Išleido Georgo Christopho Pisanskio Entwurf einer Preussischen Literärgeschichte kronika“) („Prūsų literatūros istorijos bandymas“) ir S. Grunau Preussische Chronik II, 1889 m. („Prūsijos kartu su M. Perlbachu ir P. Wagneriu. Rinko dokumentus leidiniui Preussisches Urkundenbuch („Prūsijos ist. šaltinių knyga“) (MLE 2006: 560). Straipsniai / Articles 227 XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre Wichertas. M. Perlbach nem forgatott kéziratos forrásokat15, vagyis a nevek olvasata és lejegyzése azoktól a történészektől függött, akik műveikben összegyűjtötték és lejegyezték ezeket a neveket. A Rend azon dokumentumait kiadó és értelmező történészek, amelyekben porosz és porosz eredetű tulajdonneveket rögzítettek, nem mindig adták és adják vissza őket pontosan. Emiatt a tulajdonneveket nyelvészeknek kellene ellenőrizniük, hogy be lehessen őket vonni a tudományos használatba. Amint a mű címében is szerepel, a jegyzék a XIII. századi dokumentumokat rögzíti. Ezek a dokumentumok a földtulajdon szabályozásáról, városok lerombolásáról és alapításáról, a parasztok egyes kötelezettségek alóli felmentéséről, adó kivetéséről, valamint a telepesek és a helyi lakosság egy részének nyújtott kedvezményekről szólnak. A POROSZOK MEGNEVEZÉSE A forrásban 283 porosz személynév szerepel. Hogy ezek valóban porosz személy- (porosz), illetve Poroszország egyes vidékeinek vardžiai, patikslina šalia esantys prierašai. Neretai tai tiesiog etnonimas Preusse lakosnevei: Samen (szembek), Barther lauer (skalvok). Ugyancsak 1299-ben számos, (bartai), Sudauer (sūduviai), Pogesanier (pagudėnai), Natanger (notangai), Schavitingeknek (Wittinge) nevezett nemest jegyeztek fel, akik utódaikkal együtt földeket kaptak. Ahogyan az MLE (2009: 766) szerzői magyarázzák, a vitingek, rikiek – porosz katonai szolgálattevők, többnyire a törzsi nemesség leszármazottai a Német Lovagrend államában. A XIII–XV. században a tingek egy részét alkották, és smulkiųjų žemvaldžių. Už karo tarnybą, pilių statybos bei remonto darbus viporosz, valamint kulmi jog szerint örökletes hűbérbirtokokat igazgattak. A jegyzékben az egyelemű személymegnevezés dominál (1277 Pigant, Waysel, Sthonem, Naschom), de két névből álló megnevezések is előfordulnak. Pl.: 1271 Diwan genannt Klekine; 1284 Conrad Kirsin; 1287 Robe, Sangro, Cumdris, Ardange Poroszországnak, Cirsininek nevezve; 1289 Bottohonus Stango; 1290 Dubius, genannt Kirsini; 1296 Schude Grande. E példák azt mutatják, hogy a XIII. században létezett az egyelemű személymegnevezés, és kezdett kialakulni a két névvel történő megnevezés. Legkorábban, 1216-ban, több olyan személynév került feljegyzésre, amelyeket a forrás kontextusával együtt adnak meg: 15 M. Perlbach (1876: V–XIII) felsorolta valamennyi nyomtatott történeti forrást, amelyekből az anyagot gyűjtötte, pl. : Acten der Ständetage Ostund Westpreussens 1874 m. („Keletés Nyugat-Poroszország rendi gyűléseinek okmánykönyvei”); Chronicon terrae Prussiae („Poroszország földjének krónikája”); Monumenta historiae Warmiensis („Varmia történetének emlékei”); Johannes Voigt. Poroszország története a legrégibb időktől a Német Lovagrend uralmának bukásáig, 1827–39, 8° („Johannes Voigt. Poroszország krónikája a legrégibb időktől a Német Lovagrend uralmának végéig”) és mások. IRENA DUKAVIČIENĖ 228 Acta Linguistica Lithuanica LXXII 1216 után XVIII. XII. kalendae márc. 18. febr. Lateráni III. Ince pápa megerősíti a porosz püspöknek a nemrégiben az apostoli széknél megkeresztelkedett, korábban Warpoda nevű porosz Fülöpnek és társainak ajándékozását Lansania földje felett. 1216 n. e. XVIII. XII Cal. március 18. febr. Lateráni. Ugyanő megerősíti ugyanennek a porosz Pálnak, korábban Suavabuno nevűnek, és társainak, akik nemrégiben a pápai széknél keresztelkedtek meg, Lubovia földje feletti ajándékozását, azonos szövegezéssel. A példákból látható, hogy 1216-ban már voltak megkeresztelt poroszok: Warpoda16 a keresztelés után Philipp lett, Suavabuno17 pedig Paulus. A PUB I, I 7-ben (Preussisches Urkundenbuch, a továbbiakban – PUB) valamivel több információ található: [1216] február 18. a Lateránban. III. Ince pápa megerősíti Poroszország püspökének Löbau földjének birtoklását, mint az újonnan megkeresztelkedett Survabuno porosz ajándékát. Ea propter, venerabilis in Christo frater dilecti filiis Pauli Pruteni, qui dim dicebatus Suṙvabuno… (csak a mondat vége lett litvánra fordítva: „kedves fiú nus prūsas Paulius, kurį vadino Survabuno...“). Survabuno Preusse (7) Figyelmet érdemel e két porosz név képzése és eredete. Talán porosz *Surva-bunā. Az első tőhöz vö. litván avd. Survas, amelyet Zigmas Zinkevičius olyan rövidítésnek tart, amely az I. tő elemeiből és a II. tő kezdetéből jött létre (Zinkevičius 2008: 320). Vö. még litvánul: avd. Surwalowa 1759–1787-ből (IAK). A második tő miatt vö. *bun litván személynév Bùnas, Bunáitis (LPŽe), litván személynév Bùnis, Buns (: bun-ióti ʻvirágozni, buján növekedniʼ) (Zinkevičius 2012: 192), Bunelis 1598-ból (IAK), Buniena 1729–1771-ből (IAK), Buniewicz 1785-ből (IAK), Bunonis 1633 m. (IAK). Warpoda Preusse (7) Pr. *Varp-ād-. Reinhold Trautmann mini prs. vardo formas su šaknimi *varp-: Warpote, Warputte, Warpele (TAP 116) ir yra linkęs įžvelgti priesagą *-ād-. Plg. lie. avd. Vapiotas, kurį LPŽ autoriai sieja su pr. avd. Warpote, lie. avd. Varpùlis (: várpa ʻpailgos formos žiedynas ar iš jo išaugęs grūdų vaisynasʼ). Z. Zinkevičius (2008: 127, 156, 257) hazugságot említ. személynév Vár-putas, amelyet két tövűnek tartanak (: litván személynév Vãras + pùsti pùto ʻdagadni, felfúvódniʼ). Vö. még a litván személynév Warpiot 1665 m. (IAK), Warpis 1759–1787 m. (IAK). 16 A Warpoda porosz személynevet Wilhelmas Piersonas (1873: 733) és Reinholdas Trautmannas (1925: 116) jegyezte fel. 17 W. Pierson kódexében (1873: 721) és M. Perlbach jegyzékében (1876: 19) az adott személynév pontatlan lejegyzésből származó Suavabuno változata arra enged következtetni, hogy mindkét tų pačių šaltinių. R. Trautmannas (1925: 101), stropiai rinkęs medžiagą iš Ordino foliantų, perszerző a Survabuno szövegből gyűjtötte anyagát. Tanulmányok / Articles 229 XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre A DOKUMENTUMBAN FELFEDEZETT SZEMÉLYNEVEK A PREUSSE MEGJEGYZÉSSEL A forrás megjelöli, hogy a személynév egyik vagy másik viselője porosz volt18. A Preusse megjegyzéssel 89 személynevet találtak. Például: 1216 ...des Preussen Philipp ehemals Warpoda... (7); ...des Preussen Paul ehemals Suavabuno... (7); 1239–1240 ...des Preussen Pomande... (53); 1242 ...des Preussen Nerdingis... (58); 1248 …egy Preroch nevű porosz… (92); 1261 ...den Gedun… porosz (177), …a Szinte, Pisz, Pogononie és A z o v i r t h nevű poroszokat… (178); …dem Preussen Wergule… (179); …a Waydote és Keytin nevű poroszokat… (179); 1262 …a Tyrune nevű poroszt (182), a Grunau nevű poroszt… (188); 1267 …den Preussen Santyrmes, Woczeslon und Buchelo … (205); 1267–70 …a Paul nevű poroszt (211), a Tulizede nevű poroszt… (212); …dem Preussen Blivot… (212); 1273 …dem Preussen Peter… (217); 1274 …den Preussen Gastimo und Luthymero… (218); 1275 …dem Preussen Pomuzel… (220); 1276 …a porosz Padangennek (224), a porosz Redethinnek… (228); 1277 …a porosz Pigantnak, Wayselnek, Sthonemnek, Naschomnak… (229); 1278 …a porosz Ponathónak (231. o.), a porosz Regunénak… (231); 1279 …dem Preussen Pakoke… (234); 1280 …dem Preussen Sambango… (236); 1282 …a porosz Warginnak és Napergannnak… (240); …dem Preussen Poytun… (242); …a porosz Curthinak, Tarpinak és Symonnak… (242); 1284 …dem Preussen Blivot… (250); …a porosz Doybénak, Smygének, Sangének és Conrad Kirsinnek, a porosz Pedének… (251); …a porosz Kersónak, a porosz Canthyr… (251); …dem Preussen Schroite… (252); …dem Preussem Trumpe… (252); …a porosz Gandinisnek, Pobursnak, Cantunénak, Cawaldnak, Argaldinusnak… (253); 1285 …a porosz Geditének és Cantymnak… (261); …des Preussen Thessym… (261–262); …dem Preussen Tulikoithe… (264); 1286 …A 18 W. Piersono prūsiškų onimų kodekse (1873: 483–744) randami tokie prūsų vardų variantai kaip Bliwot (Blivot), Klecz (Clecz), Pygant (Pigant), Poythune (Poytun), Ponate (Ponatho), Scroyte (Schroite), Swinko (Swinco), Tessym (Thessym), Tirune (Tyrune), Tulicede (Tulizede), Tulicoyte (Tulikoithe), ttohonus Stange, Butelo, Grunau, Canthyr, Cantym, Luthymero, Methuo, Naschom, Pomuzel, Sangite, Symon, Sthonem, Stylige, Woczeslon prūsiškų onimų kodekse (1873: 483–744) randami tokie prūsų vardų variantai kaip Bliwot (Blivot), Klecz (Clecz), Pygant (Pigant), Poythune (Poytun), Ponate (Ponatho), Scroyte (Schroite), Swinko (Swinco), Tessym (Thessym), Tirune (Tyrune), Tulicede (Tulizede), Tulicoyte (Tulikoithe), ttohonus Stange, Butelo, Grunau, Canthyr, Cantym, Waidote (Waydote), Waisel (Waysel), Wargule (Wergule). Jo kodekse nepavyko rasti šių vardų: BoLuthymero, Methuo, Naschom, Pomuzel, Sangite, Symon, Sthonem, Stylige, Woczeslon. Ernst Lewy az első, aki a porosz nyelvből doktorált. Megemlíti Luthymert, Simont. A nevek következő változatai asmenvardžių Altpreussischen Personennamen, kurioje išvardija slaviškus ir vokiškus prūsų vartalálhatók: Asovirt (Azovirth), Nadop (Nodobe), Ponato (Ponadho), Skroite (Schroite), Stenam (Stenym?), Sinte (Szinte), Wargule (Wergule). E. Lewy nem rögzítette a következő neveket: Botohonus Stange, Butelo, Grunau, Ittunthe, Juncter, Cantym, Keytin, Clecz, Curnoron, Mehtuo, Naschom, Navier, Pede, Philipp, Pigant, Pogononie, Pomuzel, Redethin, Sange, Symun, Smyge, Sthonen, Stylige, Swinco, Tyrune, Tulizede, Waydote, Woczeslon. Nem minden, M. Perlbach által összegyűjtött porosz név szerepel R. Trautmannál, mivel ő nem rögzítette a kételemű porosz névadást keresztelési névvel és porosz névvel. IRENA DUKAVIČIENĖ 236 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Nem világos, hogyan kell olvasni a cz-t, mint *-tar *-d-. A *band gyökkel kapcsolatban lásd pl. röv. Bandot, Perband, Bandune (Lewy 1904: 44), vö. porosz en-banden ʻhaszonʼ, lit. bandà, bandti (TAP 132). A *bandsielem a band-ti, bandà ʻvagyonʼ szavakkal hozható összefüggésbe (Zinkevičius 2008: 76). Vö. lit. röv. Bąnda 1650-ben (IAK), Bandawa 1691-ben (IAK), Bande 1787-ben (IAK), Bandy 1786-ban (IAK), Bandinis 1787-ben (IAK), Bandorius 1756-ban (IAK). A *bantgyökkel kapcsolatban vö. pr. rövidítése Bantiko, Bantun (TAP 17), lásd. rövidítése Nór-bantas (Zinkevičius 2008: 76). Talán porosz *Sur-/*Zur-band-/-bant- (?). A DOKUMENTUMBAN EMLÍTETT VITINGEK 1299-ben olyan vitingeket jegyeztek fel, akiket a táblázat sorol fel. Pontosítják, hogy a felkelés alatt hűségesek maradtak a Rendhez, ezért birtokokat kaptak.21 Helynevek21 Vitingai Labota Grande, fia Stantike, Sandir, fia Judute, Parupe, (Labtau) fia fia Wissebute, Runkim, fia Waystote, Nakuntie, Nasynne, Tyrune, Gedete, Ibute, fia Kerse, Jodute, fia Logote, Schude Grande, Muntemil, Swaymuzel, fia Rixte, Panote, az ő Sohn Preytor. Kvedenava Sclode, fia Nalube, Goyres, fia Buse, Tlokote, Dargute. Medenava Noytite, fia Surteyke, Gedune, fia Antime, (Quedenau) fia Prewilte, Heninke, fia Stintele, Schude, fia Wissegawde, (Medenau) Napelle, Albert Dyabulus, Conrad Sagittarius, Tulekinste, Junde, fia Preydesse, Eytiow, fia Queydange, Polexe, az ő fia Nermok, Nemote, Dirke, Nodrans. Rinava (Rynau) Darexte, Glande, Nawalde, Gubike. Kaimė (Kaymen) Philipp és Dietrich, Palstok, Gedute. Tepliava (Tapiau) Sapelle, Azayme. Valdava (Waldau) Missote fivéreivel, Johann Brulant, Conrad Dyabulus. Žiokai (Schaken) Muskte. Rudava (Rudau) Rege és Romeke, Gedune, fia Stantele, Bayse, fia Santirme, Dywote és fivére Pagawle, Sambil, fia Glande. Vargiai (Wargen) Sclode, Scardune, Guntar, fia Nakoken, Bygune, fia Kortie, Garbote, fia Bayone, Nadar, Wargatte, Eytiow, a fia Dargote, Surteik, Paytone. Girmava(Germau) Gymme, Kunkite, Biriske (329) 21 Helynevek az interaktív Kelet-Poroszország-térkép alapján helyreállítva II. Helynevek (P, megtekintve 2014-09-10). Straipsniai / Articles 237 XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre Aiškinama kai kurių vitingų vardų daryba bei kilmė. Goyres Same (329) A PUB I 448 e személynév Gvyros alakban való lejegyzésének változata. R. Trautmann (TAP 37) užfiksavęs pr. avd. Gvyres. V. Toporovas (1979: 351) šaknį *gviratóvatosan a litván gvra ʻbamba, ügyetlenʼ, gvérti ʻkificamodniʼ, gvrinti ʻbámészkodniʼ szavakkal kapcsolja össze. A személynév a nyilvántartásban pontatlanul van lejegyezve. Talán porosz *Gvir-as (?). Pagawle Same (329) R. Trautmannas (TAP 147) laiko šį avd. priešd. *pavediniu, bet nurodo (TAP 160) ir Augusto Leskyno siūlytą šio avd. siejimą su lie. pagaulùs ʻgreitai suvokiantis, supratingas, sumanusʼ, plg. lie. avd. Gáulia (TAP 73). Pr. *Pagaul-(?). ROKONSÁGI KAPCSOLATOK A tárgyalt lajstromból sok információ tudható meg a rokonsági kapcsolatokról is. Jelzik, hogy egyik vagy másik névviselő valakinek a Vater (apja), Oheim (nagybátyja), Sohn (fia), Bruder (fivére), Brudersohn (a fivérének a fia, unokaöccse), Schwestersohn (a nővérének/húgának a fia, unokaöccse). Itt szintén felsorolták valamennyi vitingast és fiaikat. Pl. : Apa, nagybácsi: 1284 …verschreibt den Preussen Gaudinis, Poburs, Cantune, Cawald, Argaldinus und ihrem Oheim Scanthit das Feldloos, Spal genannt, das einst ihr Vater Stirnis besessen… (253); 1292 …a porosz Tulne javára írja át a Lymite földet, amiért megkapja azt a 30 ekealja földet, amelyet atyja, Alsutte, valamint nagybátyjai, Dirsune és Suyrnis besassen… (294). Fiú: 1261 …dem Preussen Wergule, Sohn des adlen Sclodo… (179); … Ybuthe fiainak, Kersének és Nekarkisnak… (180); 1278 …Petrus Ponathi fiának… (231); 1285 …a szudáv Scumantnak és három fiának, Rukalsnak, Gedetesnek és Galmsnak… (260–261); 1287 …a porosz Swincónak és fiainak, Nate-nak, Ludewicusnak és wekis, Nacolnis, Baynne, Samides… (273–274); 1288 …dem Otto von Russen, Sohn des Preussen Juncter… (276); 1289 …dem Preussen Navier, seinen Söhnen TulkoyMerunénak, valamint testvérük fiának, Truncznak… (279); 1290 …Sangénak és fiának, Ardangénak… (287); 1295 …vezetőjüktől, Naudiotától, Jodute fiától… (311); 1297 …a porosz Curnoronnak és fiainak, Knaypannak és Spayrote… (318). Brolis: 1261…a testvéreknek, Romikének és Gilbirsnek… (181); 1267 …Marusnak és testvéreinek, Stortcznak, Runotnak, Menantnak, Postreydének és Steniansnak… (205); 1280 …Mandioval és testvérével, Saluchhal… (237); 1281 …Napellin nevű szamennel és testvéreivel, Nargotinnal és Nermedinnel… (238–239); …Tuscheróval és testvérével, Queriammal… (238); 1282 …a porosz Poytunnal, testvérével, Sassinnal… (242); 1283 … den leiblichen Brüdern Wargele, Astiothe, Spandothe und Ybuthe… (249); 1284 … IRENA DUKAVIČIENĖ 238 Acta Linguistica Lithuanica LXXII dem Preussen Schroite, wie sein Bruder Johann, Bruland… (252); 1289 …a Quesyge és Samsange testvérekkel… (279); 1292 …Curnotori és Santhaps testvérekkel… Schude, Grande, Logot, testvérével, Janéval, Kerse és (293); 1296 …den Samen Philipp und seinem Bruder Dietrich, den Söhnen Rige’s testvérével, Nakokéval, Jodute, testvérével, Theysotéval, Nasyne, Nalube, testvéreivel, Parupe és testvérével Dygune… (314–315). A fivére fia: 1289 ...dem Preussen Navier, seinen Söhnen Tulkoyte, Ludewicus und Merune, sowie ihrem Bruderssohn Truncz... (279). A nővér fia: 1284 ...dem Preussem Trumpe und seinem Schwestersohn Nassencepis... (252). A rokonsági megnevezések magukban foglalják a vér szerinti és a házasság révén fennálló rokonságot jelölő szavakat. A porosz családok nagyok voltak. Ebben a forrásban a következőket találták: 38 fivér, 18 fiú, 3 nagybácsi, 2 apa, 1 fivér fia, 1 nővér fia. Az említett nyilvántartásban a poroszokat csak földtulajdonra vagy egyéb kedvezményekre vonatkozó dokumentumokban Ordino magistras prūsiškąja ar Kulmo teise išduodavo prūsams dokumenemlítik. Az anyagból világos, hogy a férfiak voltak a legfontosabbak, a nőket nem ar kitomis laisvėmis (atleidimas nuo valstiečių darbų, nuo dešimtinės ir kt.). nevezik meg. A nagy tus, a földbirtoklással kapcsolatos (adományozás, kiosztás, átruházás stb.) Megállapítható, hogy a porosz társadalomban, mielőtt az a Rend uralma alá került, a vagyon csak a férfiágon öröklődött (Gelumbauskienė 2006: 81). Például egy 1284-ben rögzített dokumentum szerint Heinrich warmiai püspök a dėdei Scanthit Spal lauką, kurį anksčiau valdė jų tėvas Stirnis. Dar nurodyta, poroszoknak adományozza Gaudinis, Poburs, Cantune, Cawald, Argaldinus földjeit, valamint azt, hogy katonai szolgálatot kellett teljesíteniük, az egyháznak fizetniük és a termés egy részét beszolgáltatniuk. Eszerint Stirnis (porosz *Stirn-īs) testvére Scanthit (porosz *Skant-t-) és 5 fia volt: Gaudinis (porosz *Gaud-n-is), Poburs (porosz *Pa-burs-), Cantune (porosz *Kant-ūn-), Cawald (porosz *Ka-vald-), Argaldinus (porosz *Ar-galdn-us), akik apjuk halála után felosztották annak földjét. KÖVETKEZTETÉSEK 1. M. Perlbach Preussische Regesten bis zum Ausgange des dreizehnten Jahrhunderts című regisztere meglehetősen jól feltárta a XIII. századi porosz személynevek használatának történelmi kontextusát. A személynévjegyzéket továbbra is felül kell vizsgálni és bővíteni, valamint meg kell határozni a porosz névadás kérdéseit. 2. Az említett forrásban 283, XIII. században feljegyzett porosz személynév szerepel. A mellettük található megjegyzések – a Preusse etnonima, illetve Poroszország területeinek lakosnevei: Samen, Barther, Sudauer, Pogesanier, Natanger, Schalauer – pontosítják, hogy ezek porosz személynevek. Ugyancsak 1299-ben 91 Wittinge-t jegyeztek fel. Cikkek / Articles 239 XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre A Preusse megjegyzéssel 89 személynév, továbbá 103 szemba, 5 barta, 10 szudovi, 3 pagudén, 6 notang, 4 skalv és 1 varm szerepel. Minden viting szemba volt. 3. Már 1216-ban is voltak önként megkeresztelkedett poroszok (Philipp, korábban Warpoda; Paul, korábban Suavabuno). A poroszok fiaiknak porosz (Warpoda) és keresztény (Paul, Peter, Johann) neveket adtak. Feltehető, hogy a keresztségben kapott keresztneveket egy ideig a régi pogány nevekkel együtt használták, és az utóbbiakból vezetéknevek alakulhattak ki. 4. A jegyzékben az egyelemű személynévhasználat dominál (1277 Pigant, Waysel, Sthonem, Naschom), de két névből álló nevek is előfordulnak. Pl.: 1284 Conrad Kirsin; 1287 Robe, Sangro, Cumdris, Ardange Poroszországnak, Cirsininek nevezve. 5. A jegyzék rokonsági kapcsolatokról is tartalmaz információkat. Ebben a forrásban a következők találhatók: 38 testvér, 18 fiú, 3 nagybácsi, 2 apa, 1 fiútestvér fia, 1 nővér fia. A poroszokat csak földtulajdonra vagy egyéb kedvezményekre vonatkozó dokumentumokban említik. A vagyon csak Ordino magistras prūsiškąja ar Kulmo teise išduodavo prūsams dokumenférfiágon öröklődött, a nőket nem nevezik meg. A földbirtoklással kapcsolatos ar kitomis laisvėmis (atleidimas nuo valstiečių darbų, nuo dešimtinės ir kt.). (adományozás, kijelölés, átruházás stb.) 6 nagy tus. A leírt személynevek több mint fele kétségtelenül balti eredetű, de lehet más eredetű (német, szláv stb.) vagy bizonytalan is. Az idegen eredetű személynevek többsége a német nyelvből származik. Keresztelési név eredetű személyneveket is találtak, például: Matto. 7. Képzés szempontjából a megvizsgált lajstromban szereplő személynevek képzett nevek. Többnyire képzős személynevek, de vannak priešdėlių vediniai. Nemažos dalies asmenvardžių daryba neaiški arba gali összetett, két tövű személynevek is; néhányuk többféleképpen értelmezhető. 8. Az anyag megbízható összegyűjtése és egy-egy személynév valamennyi változatának bemutatása hozzájárulna keletkezésük és eredetük pontosabb magyarázatához, ami nagy segítséget jelentene a balti antroponímia kutatásában. FORRÁSOK ÉS SZAKIRODALOM Blažienė Grasilda 2000: Die baltischen Ortsnamen im Samland. (Hydronymia Europaea; Sonderband 2.) Stuttgart: Franz Steiner Verlag. Blažienė Grasilda 2005: Baltische Ortsnamen in Ostpreußen. (Hydronymia Europaea; Sonderband 3.) Stuttgart: Franz Steiner Verlag. Blažienė Grasilda 2011: A porosz személynevekről. – Inveniens quaero: Keresni, megtalálni, meg nem nyugodni. Vilnius: a Vilniusi Pedagógiai Egyetem kiadója, 463–474. IRENA DUKAVIČIENĖ 240 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Būga Kazimieras 1958–1961: Válogatott írások 1–3. Vilnius: Állami politikai és mokslinės literatūros leidykla. DB – Deutsche Biographie. Online elérhető: http://www.deutsche-biographie.de FN – Duden Lexikon der Familiennamen. 20000 családnév eredete és jelentése, Rosa és Volker Kohlheim szerkesztésében. Mannheim, Leipzig, Bécs, Zürich, 2008. Gelumbauskienė Regina 2006: Az öröklési intézmény a balták szokásjogi forrásaiban (XII–XIV. század) – Jurisprudencija 89(11); 78–82. Górnovicz Hubert 1980: A Gdański-Powiśle helynévtana. Gdańsk. Gdański Tudományos Társaság. IAK – Történelmi személynév-kartoték. Kiparsky Valentin 1939: Die Kurenfrage. Helsinki: a finn nyomda Irodalmi társaság. Lewy Ernst 1904: Az óporosz személynevek. Breslau: Fleischmann. – Baltistica 45(2), 355–358. LKŽe – Litván nyelv szótára 1–20, 1941–2002, elektronikus változat, szerkesztőbizottság: Gertrūda Naktinienė (főszerkesztő), Jonas Paulauskas, Ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Online hozzáférés: www.lkz.lt. LPŽe – Lietuvių pavardžių žodynas 1–2, elektroninis variantas. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Online elérhető: http://pavardes.lki.lt. LVKŽ – Kuzavinis Kazimieras, Savukynas Bronys 2009: Lietuvių vardų kilmės žodynas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Mentzel-Reuter Arno 2007: Max Perlbach mint történetkutató. Preußenland. A Történelmi Bizottság közleményei Ostés Westpreussen tartományok kutatásáról, valamint a porosz kulturális örökség alapítványának archívumaiból. Nr 2, Jahrgang 45, 39–53. MLE – Mažosios Lietuvos enciklopedija 1–4. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2000–2009. P – http://www.prusija.lki.lt Palmaitis Letas 2010: Zintai-Cintai (vagy Žintai?) és Prūzai-Prūsai (vagy Prūžai?). – Baltistica 45(2), 355–358. Pierson Wilhelm 1873: Altpreussischer Namencodex. – Zeitschrift für preussische Történelem és országtörténet. Kötet. 10. Berlin, 483–744. Tanulmányok / Articles 241 XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre PKEŽ – Mažiulis Vytautas 2013: A porosz nyelv etimológiai szótára. Vilnius: Tudományos és Enciklopédia-kiadó Központ. PKP I – Mažiulis Vytautas 1966: A porosz nyelv emlékei. Vilnius: Mintis. PrR – Porosz regeszták a tizenharmadik század végéig. Gyűjtötte és szerkesztette M. Perlbach. Königsberg: Ferds. Beyer korábban Th. Theile könyvkereskedése, 1876. PUB I – Porosz oklevéltár 1. Königsberg: Gräfe und Unzer, Marburg: Elwert, Rospond 1982. Stanisław 1973: Sziléziai vezetéknevek szótára. 2. köt., G–K. Wrocław – Warszawa – Kraków – Gdańsk: A ról elnevezett Nemzeti Intézet. Ossoliński, Skardžius Pranas 1943: A litván nyelv szóképzése. Vilnius. TAP – Trautmann Reinhold 1925: Az óporosz személynevek. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Zinkevičius Zigmas 2008: Litván személynevek. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Zinkevičius Zigmas 2010: A keresztény névállomány útja Litvániába. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Zinkevičius Zigmas 2012: Vilniusz lengyelül beszélő lakosainak vezetéknevei. Vilnius: Tudományos és Enciklopédia-kiadó Központ. Jurkenas, Juozas 2003: A balti és szláv antroponímia alapjai. Vilnius: „Ciklonas“ Kft. Toporov – Toporov, Vlagyimir Nyikolajevics. Orosz nyelv. Szótár 1–5. Москва: Наука. 1975–1990. IRENA DUKAVIČIENĖ 242 Acta Linguistica Lithuanica LXXII 13th Century Prussian Personal Names in the Prussian Register ÖSSZEFOGLALÁS The article reviews the 13th century Prussian personal names from the historical source Porosz regeszták a tizenharmadik század végéig, Max Perlbach összeállításában. Míg Perlbachra vonatkozó információk a litván sajtóban meglehetősen szűkösek, élettörténészei also falls into the subject-matter of this research. Prussian names were entered into the register from different printed sources. The way they were read and recorded depended on lejegyezték őket. A pontatlanságok meglehetősen gyakoriak; ezért szükséges ellenőrizni a neveket, és bevezetni őket a tudományos körforgásba. Mivel számos személynév grafikai kifejezése nem egyértelmű, nehéz helyreállítani hiteles alakjukat; ennek ellenére kísérleteket tesznek erre. Esetleg beszélhetünk a germanizáció eredményéről: a kiegészítő -e mint mnd. ragozási elem (Knut Olof Falk hipotézise). A porosz személyneveket először keletkezésük szempontjából közelítik meg, mivel a szóalkotás elemzése tükrözi legjobban szerkezetüket, az alapszó és a származék közötti kapcsolatot, valamint segít kideríteni azon személynevek eredetét, amelyek lehetnek egyértelműek, nem teljesen egyértelműek vagy homályosak. A személynevek eredetének felkutatása során a balti, szláv és távolabbi indoeurópai nyelvek közszavaihoz kapcsolják őket, és összehasonlítják az említett nyelvek tulajdonneveivel. Kvantitatív módszer Az elemzett személynevek több mint enables the generalization and evaluation of the word-formation research data. fele kétségtelenül balti eredetű, de más, nem balti eredetűek is lehetnek, illetve eredetük tisztázatlan lehet. A külföldi eredetű személynevek többsége a német nyelvből származik. Beérkezett 2015. június 3-án. IRENA DUKAVIČIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio utca 5., LT-10308 Vilnius, Litvánia [email protected]