XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre

IRENA DUKAVIČIENĖ Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: porosz, illetve balti nyelvek, antroponímia. XIII. SZÁZADI POROSZ SZEMÉLYNEVEK A POROSZ REGISZTERBEN 13th. századi porosz személynevek a Porosz Regiszterben ABSZTRAKT A tanulmány a XIII. századi porosz személyneveket tekinti át a Preussische Regesten bis zum Ausgange des dreizehnten Jahrhunderts („Porosz regiszter a XIII. század végéig”) című történeti forrásból, és igyekszik feltárni a porosz személynevek történeti használatának kontextusát. Tárgyalja továbbá egyes személynevek képzését, valamint magyarázatot ad eredetükre és a német nyelvnek a személynevek változására gyakorolt hatására. A porosz személynevek jelentősége a balti névanyag kutatása szempontjából nem kétséges. Nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy a porosz, illetve balti tulajdonnevek a balti nyelvek legkorábban rögzített nyelvi adatai. KULCSSZAVAK: poroszok, személynév, névanyag, rokonsági kapcsolatok, Max Perlbach, Preussische Regesten. ANNOTÁCIÓ A cikk a 13th. századi porosz személyneveket tekinti át a Preussische Regesten bis zum Ausgange des dreizehnten Jahrhunderts című történeti forrásból (porosz regeszták a 13th. század végéig), hogy feltárja a porosz személynevek létezésének történeti hátterét. Egyes személynevek kialakulását is tárgyalja, valamint megmagyarázza eredetüket és a német nyelvnek a személynevek változására gyakorolt hatását. Straipsniai / Articles 221 IRENA DUKAVIČIENĖ A porosz személynevek jelentősége a balti tulajdonnevek kutatása szempontjából vitathatatlan. Megjegyzendő, hogy a porosz (azaz balti) tulajdonnevek a balti nyelvek legkorábban feljegyzett adatai. KULCSSZAVAK: poroszok, személynév, tulajdonnevek, családi kapcsolatok, Max Perlbach, Preussische Regesten. BEVEZETÉS A tulajdonnevek – a lexika egyik legállandóbb rétegének – kutatása fontos ismeretekkel szolgál egy már kihalt nyelv fonetikai, lexikai és morfológiai sajátosságairól, amelyek a tulajdonnevekben rögzültek, de az appellatív szókincsből eltűnhettek. Éppen az ilyen kutatások teszik lehetővé, hogy egyre többet tudjunk meg a kihalt porosz népről. A számos forrás közül az 1876-ban Königsbergben kiadott, Max Perlbach által összeállított regisztert választották: Preussische Regesten bis zum Ausgange des dreizehnten Jahrhunderts (a továbbiakban: PrR). M. Perlbach német történész és könyvtáros, a Német Lovagrend történetének szakértője, a középkori Kelet-Poroszország és Lengyelország kutatója volt (Mentzel-Reuters 2007: 39–53)1. Mivel a litván sajtóban alig található információ M. Perlbachról (1848. november 4-én született Gdańskban, 1921. február 18-án halt meg Berlinben), rövid életrajzi ismertetése is szándékunk. A későbbi tudós 1860 és 1868 között a Királyi Friedrich Gimnáziumban tanult, ahol megismerkedett Colmar Grünhagennel2, aki később Wilhelm Wattenbach3 mellett dolgozott. A gimnázium elvégzése után M. Perlbach a Wrocławi Egyetemen kezdett történelmet tanulni, ahol W. Wattenbach tartományi levéltárosként tevékenykedett. Amikor W. Wattenbach 1862-ben a heidelbergi egyetem professzora lett, M. Perlbach is odautazott 1 Ez az M. Perlbachról szóló fő forrás, amelyet sikerült megtalálni. 2 C. Grünhagen (1828. április 2-án született Trebnitzben, 1911. július 27-én halt meg Breslauban) német levéltáros és történész volt. A Királyi Friedrich Gimnáziumban dolgozott, történelmet tanított a Wrocławi Egyetemen, és a sziléziai tartományi levéltárak igazgatója volt. 1866-tól a Wrocławi Egyetem történelemprofesszora lett. 1864 és 1905 között a sziléziai történeti folyóirat szerkesztője volt (DB, megtekintve: 2014-11-10). 3 W. Wattenbach (1819. szeptember 22-én született Rantzauban, 1897. szeptember 20-án halt meg Frankfurtban) német történész és paleográfus volt. W. Wattenbach Wrocławban tartományi levéltárosként szolgált, 1862-ben Heidelbergben, később Berlinben lett professzor (DB, megtekintve: 2014-11-10). 222 Acta Linguistica Lithuanica LXXII XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre Heidelbergbe. Heidelbergben M. Perlbach megismerkedett Georg Waitzcal⁴. Éppen C. Grünhagen, W. Wattenbach és G. Waitz gyakorolt igen nagy hatást M. Perlbachra. Tanulmányait M. Perlbach Göttingenben fejezte be. Ott W. Waitz irányításával 1871-ben megvédte doktori értekezését Die ältere Chronik von Oliva („Oliva régi krónikája”) címmel. Később M. Perlbach figyelme azokra a témákra irányult, amelyek jobban érdekelték. 1872–1876 között Königsbergben dolgozott könyvtárosként, 1876-ban Greifswaldban, 1883-ban Halléban; itt 1894-ben főkönyvtáros lett, 1899-ben pedig professzor. 1903-ban a berlini könyvtárba került, amely akkor még királyi, később állami könyvtár lett; itt osztályigazgatónak nevezték ki. Ugyanezen év december 31-én M. Perlbach visszavonult az aktív szolgálattól. M. Perlbach sokat tett Poroszország történetének kutatásáért. Írt Szilézia történetéről, amelyet második otthonának nevezett, szülőföldjének azonban Poroszországot tekintette, amelyet főként Kelet- és Nyugat-Poroszország vonatkozásában kutatott. 1873-ban a „Die ältesten preußischen Urkunden kritisch untersucht” („A legrégebbi porosz oklevelek kritikai vizsgálata”) című tanulmányában kétségbe vonta a Kruschwitzi szerződés⁵ hitelességét, amely fontos volt a Német Lovagrend számára. A porosz történelem szempontjából jelentős, híres folyóiratnak, az Altpreußische Monatsschrift („Óporosz havi folyóirat”) című lapnak is szerkesztője volt. Kaip rašo Mentzer-Reuters (2007: 44), M. Perlbachui darbuojantis Karaliaučiuje, Prūsijos istorijos tyrimai išgyveno krizę. Penkiatomis istorijos šaltinių rinkinys Scriptores rerum Prussicarum („Prūsijos retieji raštai“), sudarytas ⁴ G. Waitz (született 1813. október 9-én Flensburgban, meghalt 1886. május 24-én Berlinben) német jogász és középkortörténész volt; ő volt a német történelem legjelentősebb kiadója. Történelmet, filozófiát, jogot és protestáns teológiát tanult. 1842-ben W. Waitz a kieli egyetem történelemprofesszora lett. 1848-ban a göttingeni egyetemen megalapította a történeti tanszéket. 1860-tól a berlini egyetem jogi doktora lett (DB, megtekintve: 2014-11-10). ⁵ A kruschwitzi szerződés 1230 júniusában kelt okirat, amelyben Konrád mazóviai fejedelem feltétel nélkül átengedi a Német Lovagrendnek Kulm földjét és az összes többi meghódított területet. A PUB I 58–60-ban rögzített okirat szövege a következő: „1230 Juni. Bei Kruswica. Conrad, Herzog von Masovien, übergiebt dem DOrden das Culmer Land in bestimmten Grenzen und mit allen landesherrlichen Rechten zu freien Besitz gegen das Versprechen des Beistandes im Kampfe wider die heidnischen Preußen, desgleichen alle weiteren Eroberungen” („1230 júniusa. Kruswica. Konrád, Mazóvia hercege, a pogány Poroszország elleni harcban nyújtandó segítség ígéretéért cserébe a Lovagrendnek meghatározott határok között, minden tartományúri joggal együtt szabad birtokul átengedi Kulm földjét, valamint minden további hódítást”). A szöveg többi része latinul íródott. A magyarázatokban (PUB I 60) szó esik arról, hogy a szöveg valószínűleg nem eredeti. M. Perlbach 1873-ban a „Die ältesten preußischen Urkunden kritisch untersucht” című tanulmányában kétségbe vonta a Kruschwitzi szerződés hitelességét. August Seraphim megpróbálta bizonyítani az okirat hitelességét. 1980-ban Gerard Labuda M. Perlbach kárára döntötte el a vitát (Mentzel-Reuters 2007: 45, 47; PUB I 58–60). Straipsniai / Articles 223 IRENA DUKAVIČIENĖ Theodor Hirsch6, Max Pollux Toeppen7 és Ernst Strehlke8 munkája egyrészt elkészült, másrészt azonban a szerkesztők döntései miatt rendkívül problematikus volt. A legtehetségesebb munkatárs, E. Strehlke 1869-ben meghalt. M. Perlbach finoman bírálta az idősebbeket, kritikáját gyakran a sorok közé rejtve. Azt mondták, hogy a lengyelek leginkább ahhoz szoktak hozzá, hogy poroszországi levéltáraik kapcsán Gdańskban kérjenek tanácsot a történeti kutatásokhoz, német kollégáik tekintete viszont nem Lengyelország, hanem inkább dél és nyugat felé irányult. A pomerániai oklevéltár első kötetének előkészítő munkálatai során már 1877-től világos volt, hogy Lengyelország levéltárainak kutatása nélkül a legrégebbi oklevelek gyűjteménye befejezetlen maradhat. A Kelet- és Nyugat-Poroszország történetével foglalkozó társaság mellett működött a Hanza történetének társasága is, a legfontosabb pedig az 1879-ben alapított Nyugat-Poroszországi Történeti Társaság volt. M. Perlbach arra törekedett, hogy egyesítse a megosztott társaságokat. Az ő és Karl Heinrich Lohmeyer9 kezdeményezésére összegyűltek a Porosz Tartományi Történeti Társaság történetkutatói és barátai, és elhatározták, hogy kiadják Simon Grunau krónikáját10, és 6 T. Hirsch (született 1806. december 17-én Altschottlandban, meghalt 1881. február 17-én Greifswaldban) német történész volt. Berlinben teológiát, történelmet és földrajzot tanult, a Friedrich-Wilhelm Gimnáziumban tanárként dolgozott, 1833-tól pedig Gdańsk gimnáziumában tanított történelmet. 1850-ben a gdański városi levéltár igazgatója lett, 1865-től pedig a greifswaldi egyetem történelemprofesszora és a könyvtár igazgatója volt (DB, megtekintve: 2014-11-10). 7 M. P. Toeppen (született 1822. április 4-én Königsbergben, meghalt 1893. december 3-án Elbingben) német történész, földrajztudós és tanár volt. Toeppen sokat tett Poroszország történetéért. Königsbergben ókori nyelveket és történelmet tanult. Később Kelet-Poroszország és Poznań különböző iskoláiban dolgozott. 1854-ben a hohensteini gimnázium igazgatójává nevezték ki (DB, megtekintve: 2014-11-10). 8 E. Strehlke (született 1834. szeptember 27-én Berlinben, meghalt 1869. március 23-án Berlinben) német történész és levéltáros volt, aki rövid életét a Német Lovagrend történetének szentelte. Berlinben, a Friedrich-Wilhelm Egyetemen tanult. 1860-tól levéltárosként dolgozott (DB, megtekintve: 2014-11-10). 9 K. H. Lohmeyer (született 1832. szeptember 24-én Gumbinnen, meghalt 1909. május 15-én Königsbergben) német történész volt, aki sokat tett Poroszország történetének kutatásáért. K. H. Lohmeyer közreműködött Németország történetének megírásában. 1857-ben végzett a königsbergi egyetemen, 1873-tól professzor volt (MLE 2003: 680; DB, megtekintve: 2014-11-10). 10 S. Grunau (1470 körül született Tolkemitben (Kelet-Poroszország), 1530–1537 körül halt meg Gdańskban (?)) porosz krónikás, etnográfus és domonkos szerzetes volt. Elbing és Gdańsk kolostoraiban élt. 1510–1526 körül megírta Poroszország krónikáját Cronica und beschreibung allerlüstichen, nützlichen und waren historien des namkundingen landes zu Preussen („Krónika és leírás Poroszország földjének legmulatságosabb, leghasznosabb és igaz történeteiről”). Latinul írt krónikákra támaszkodott, köztük a poroszországi Christian püspök elveszett krónikájára. Poroszország vidékét a 4–6. századtól 1529-ig írta le. Számos értékes néprajzi, történeti és mitológiai adatot közölt a poroszokról és a litvánokról. Leírta a poroszok eredetét, külsejét, életmódját, ételeit, ruházatát és hitét. 224 Acta Linguistica Lithuanica LXXII XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre M. P. Toeppen megkezdte a Acten der Ständetage Preussens unter der Herrschaft des Deutschen Ordens („A porosz rendi gyűlések jegyzőkönyvei a Német Lovagrend uralma alatt”) kiadását. Mecklenburgi levéltárosok véleménye szerint a régi porosz dokumentumokat egyházmegyék és a Lovagrend által igazgatott területek szerint kellett volna leírni (az úgynevezett 1880-as elbingi terv). Új, négy részből álló porosz dokumentumkönyvet kellett volna létrehozni: politikai dokumentumok, az egyházmegyék és kolostorok, a komtúrságok és a városok dokumentumai. M. Perlbach felismerte, hogy ily módon a Lovagrend és az ország uralkodóinak tevékenysége háttérbe szorult. M. Perlbach szerint a régi Poroszország történetét csak a Német Lovagrend elleni küzdelem szakaszán keresztül lehetett összekapcsolni. Ezt a kontextust tükrözik a mintaszerűnek tekintett lovagrendi statútumok. M. Perlbach nem kapott engedélyt arra, hogy megismerkedjen a porosz kéziratos dokumentumokkal, mivel a levéltári tanács álláspontja az volt, hogy nem engedélyezi a königsbergi levéltár kiadatlan dokumentumainak használatát. M. Perlbach számos tanulmányt és könyvet írt. Munkásságát kiválóan tükrözi az Arno Mentzel-Reuters által közölt bibliográfia (2007: 49–53). A szóban forgó mű mellett érdemes megemlíteni M. Perlbach további műveit is, például: Die ältere Chronik von Oliva („Oliva régebbi krónikája”), Zur Geschichte der ältesten preußischen Bischöfe („A legrégebbi porosz püspökök történetéhez”), Grunau, Simon: Simon Grunau’s preußische Chronik („Grunau Simon: Simon Grunau porosz krónikája”) és mások. A szóban forgó mű előszavában M. Perlbach megemlíti Johannes Voigtot11, akit a porosz történeti kutatások úttörőjének tartanak. Hatalmas, soha kellőképpen el nem ismert érdeme, hogy elsőként tanulmányozta a königsbergi levéltár dokumentumait, és közzétette a Codex diplomaticus Prussicus („Porosz diplomatikai kódex”) című művet. J. Voigt a kiadatlan dokumentumok publikálására szorítkozott, így munkájába nem vette fel azokat a dokumentumokat, amelyek csak későbbi kiadások szövegeiben szerepeltek, például az Ermländische Urkundenbuch („Varmiai oklevéltár”) című művet, amelynek értékes töredékeit már korábban közzétették. Annak bizonyítására, hogy a poroszok és a litvánok különböznek a németektől, a krónikába a porosz nyelv 100 szavát tartalmazó szójegyzéket és egy porosz imát, a Miatyánkot illesztette be (MLE 2000: 527; DB, megtekintve: 2014-11-10). 11 J. Voigt (született 1786. augusztus 27-én Bettenhausenben, elhunyt 1863. szeptember 23-án Königsbergben) német történész volt, aki jelentős érdemeket szerzett Poroszország történetének kutatásában. A jénai egyetemen teológiát, később történelmet és filológiát tanult. Tanárként dolgozott a hallei Francke-féle királyi intézetben, majd ugyanott oktatott. 1817-től a königsbergi egyetem történelemprofesszora, 1830–1847 között rektora, valamint a filozófiai kar dékánja volt. J. Voigt igen sok tanulmányt írt. Érdemes megemlíteni 1860-ban megjelent tanulmányát: Einige Beiträge über altpreußische Personen- und geographische Localnamen („Adalékok a régi porosz személy- és földrajzi helynevekhez”). Több mint 300 porosz személynevet gyűjtött össze. J. Voigt megállapította, hogy minden porosz személynév egyszótagú, a dokumentumok rokonsági kapcsolatokat rögzítenek, és két néven történő megnevezés is előfordul (DB, megtekintve: 2014-11-10; Blažienė 2011: 467). Straipsniai / Articles 225 IRENA DUKAVIČIENĖ A történészek már többször kifejezték azt a kívánságukat, hogy az összes szétszórtan fennmaradt dokumentumot egy helyen gyűjtsék össze. M. Perlbach megkezdte az anyaggyűjtést a 13. századi Poroszország regesztakötetéhez. A szóban forgó mű előszava elmagyarázza, hogy a regeszták összeállításakor, ha a dokumentum tartalma csupán a tartományhoz kapcsolódott, különös figyelmet fordítottak a teljességre: ha előre nem látható körülmények, kiállítók vagy tanúk indokolták a regesztába való felvételt, a kivonatot a lehető legtömörebben közölték. A regesztákba felvették a Visztula jobb partján fekvő porosz területek történetéhez kapcsolódó összes dokumentumot; M. Perlbach szerint Kelet-Pomeránia kimaradt, akárcsak minden egyéb, ami kizárólag a Német Lovagrendhez kötődött. A porosz püspökökhöz vagy más tekintélyes személyekhez kapcsolódó összes tanúságtételt viszont gondosabban összegyűjtötték. A nyomtatott dokumentumok mellett M. Perlbach szabadon használhatta Gdańsk, Elbląg, Toruń és Wrocław levéltárait. Értékes információkat kapott Drezda és Pelplin városából, Karl Herquet12tól Idsteinből, valamint Paul Ewald Hasse13tól Halléból. A königsbergi levéltárban csak az 1260–1285 közötti időszak anyagát gyűjthette. Érdemes megemlékezni a levéltár titkárától, Rudolf Philippi14től kapott segítségről, aki kivonatokat készített különféle olyan dokumentumokból, amelyek használatát a levéltári szabályzat nem engedélyezte (PrR III). A legfőbb hiányosság az, hogy a dokumentumkivonatok feldolgozásakor nem sikerült elkerülni azokat a hibákat, amelyek a felhasznált források jellegével magyarázhatók. A kivonatokban közzétett dokumentumokat mindmáig nem mindig lehetett kéziratokkal alátámasztani, mivel M. Perlbach nem használhatta rendszeresen a königsbergi levéltárat. A dokumentumokhoz fűzött megjegyzések, különösen a helynevek magyarázatai, csupán a legszükségesebb információkra szorítkoztak; ugyanakkor közölték a felhasznált források áttekintését és a személynevek mutatóját. Az 1876-os művet, a Preussische Regesten bis zum Ausgange des dreizehnten Jahrhunderts címűt, a königsbergi Ferds. Beyer nyomda adta ki. A regesztakötetet az Altpreussische Monatsschrift című folyóiratból Rudolf Reicke és Ernst 12 K. Herquet (született 1832. október 5-én Fuldában, elhunyt 1888. március 6-án Osnabrückben) német történész és levéltáros volt. 1852–1856 között Marburgban és Münchenben történelmet és filológiát tanult. 1869–1873 között a mühlhauseni városi levéltárban dolgozott (DB, megtekintve: 2014-11-10). 13 P. E. Hasse (született 1845. június 7-én Lübeckben, elhunyt 1907. április 30-án Lübeckben) német történész és levéltáros volt. A göttingeni egyetemen Georg Waitz jogász és középkortörténész tanítványa volt; 1875-től a kieli egyetemen dolgozott docensként, 1880-tól pedig ugyanott professzorként. 1876–1889 között a Schleswig-Holstein Történelmi Társaság titkára volt, 1889-ben Lübeckbe költözött, ahol a szenátus titkáraként dolgozott, 1892-től pedig a város levéltárosa lett (DB, megtekintve: 2014-11-04). 14 R. Philippi (1821–1897 vagy 1902) a königsbergi levéltár titkára volt. 1864-től levéltári munkát végzett. Kiadta Georg Christoph Pisanski Entwurf einer Preussischen Literärgeschichte („A porosz irodalomtörténet vázlata”) című művét és S. Grunau Preussische Chronik című művének II. kötetét 1889-ben, M. Perlbachhal és P. Wagnerrel együtt. Dokumentumokat gyűjtött a Preussisches Urkundenbuch („Porosz oklevéltár”) című kiadványhoz (MLE 2006: 560). 226 Acta Linguistica Lithuanica LXXII XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre Wichert. M. Perlbach nem használta a kéziratos forrásokat15, vagyis a nevek olvasata és lejegyzése azoktól a történészektől függött, akik műveikben összegyűjtötték és rögzítették ezeket a neveket. A rendi dokumentumokat kiadó és értelmező történészek, amelyekben porosz és porosz eredetű tulajdonneveket jegyeztek fel, nem mindig adták vissza és adják vissza ma sem pontosan ezeket. Emiatt a tulajdonneveket nyelvészeknek kell ellenőrizniük, hogy bevonhatók legyenek a tudományos használatba. Amint a mű címe is jelzi, a regiszter a XIII. századból származó dokumentumokat rögzíti. Ezek a földbirtoklás szabályozásáról, városok lerombolásáról és alapításáról, a parasztok bizonyos kötelezettségek alóli felmentéséről, adók kivetéséről, valamint a telepeseknek és a helyi lakosság egy részének biztosított kedvezményekről szólnak. A POROSZOK MEGNEVEZÉSE A forrás 283 porosz személynevet rögzít. Hogy valóban porosz személynevekről van szó, azt a mellettük szereplő megjegyzések pontosítják. Gyakran egyszerűen etnonimáról van szó: Preusse (porosz), vagy a porosz területek lakóinak elnevezéséről: Samen (szembek), Barther (bartok), Sudauer (szudávok), Pogesanier (pagudénok), Natanger (notangok), Schalauer (skalvok). 1299-ben számos előkelőt is feljegyeztek, akiket vitingeknek neveztek (Wittinge); ők örököseikkel együtt földeket kaptak. Amint az MLE (2009: 766) szerzői magyarázzák, a vitingek, illetve rikik a Német Lovagrend államában szolgáló porosz harcosok voltak, akik nagyrészt a törzsi nemesség leszármazottai közül kerültek ki. A XIII–XV. században a kisbirtokosok egy részét alkották. A katonai szolgálatért, valamint a várépítési és -javítási munkákért cserébe a vitingek porosz, illetve kulmi jog szerint örökletes hűbérbirtokokat birtokoltak. A regiszterben az egyelemű személymegnevezés dominál (1277 Pigant, Waysel, Sthonem, Naschom), de kételemű megnevezések is előfordulnak. Például: 1271 Diwan genannt Klekine; 1284 Conrad Kirsin; 1287 Robe, Sangro, Cumdris, Ardange Preussen genannt Cirsini; 1289 Bottohonus Stango; 1290 Dubius, genannt Kirsini; 1296 Schude Grande. Ezek a példák azt mutatják, hogy a XIII. században az egyelemű személymegnevezés mellett megjelent a kételemű megnevezés is. A legkorábbi, 1216-ban feljegyzett néhány személynév a forráskörnyezettel együtt szerepel: 15 M. Perlbachas (1876: V–XIII) išvardijo visus spausdintus istorijos šaltinius, iš kurių rinko medžiagą, pvz.: Acten der Ständetage Ost- und Westpreussens 1874 m. („Rytų ir Vakarų Prūsijos luomų susirinkimų aktų knygos“); Chronicon terrae Prussiae („Prūsijos žemės kronika“); Monumenta historiae Warmiensis („Varmės istorijos paminklai“); Johannes Voigt. Geschichte Preussens von den ältesten Zeiten bis zum Untergange der Herrschaft des deutschen Orden 1827–39 m. („Johannes Voigt. Prūsijos kronika nuo seniausių laikų iki Vokiečių ordino valdymo pabaigos“) ir kt. Straipsniai / Articles 227 IRENA DUKAVIČIENĖ 1216 a.p. XVIII. XII Cal. Mar. 18. Febr. Lateran. III. Innocent pápa megerősíti Poroszország püspökének az egykor Warpoda nevű Philipp porosz) és társai földadományát Lansania földjére, akit nemrég kereszteltek meg az apostoli szék előtt. 1216 a.p. XVIII. XII Cal. Mar. 18. Febr. Lateran. Ugyanő megerősíti ugyanannak az egykor Suavabuno nevű Paul porosz és társai Lubovia földjére szóló adományát, akit nemrég kereszteltek meg a pápai szék előtt; azonos szövegezéssel. A példákból látható, hogy 1216-ban már voltak megkeresztelkedett poroszok: Warpoda16 a keresztség után Philipp lett, míg Suavabuno17 – Paulus. A PUB I, I 7-ben (Preussisches Urkundenbuch, a továbbiakban: PUB) valamivel több információ található: [1216] február 18. Laterán. III. Ince pápa megerősíti Poroszország püspökének Löbau földje birtoklását, az újonnan megkeresztelkedett porosz Survabuno adományaként. Ea propter, venerabilis in Christo frater dilecti filiis Pauli Pruteni, qui dim dicebatus Survabuno... (magyarra csak a mondat vége van lefordítva: „kedves fiad, a porosz Paulius, akit Survabuno néven neveztek...”). Figyelmet érdemel e két porosz név képzése és eredete. Survabuno Preusse (7) Talán óporosz *Surva-bunā. Az első tőhöz vö. a litván Survas személynévvel, amelyet Zigmas Zinkevičius az I. tőelemeiből és a II. tő kezdetéből alkotott rövidítésnek tart (Zinkevičius 2008: 320). Vö. továbbá az 1759–1787-ből adatolt litván Surwalowa személynévvel (IAK). A második óporosz *bun- tőhöz vö. a litván Būnas, Bunáitis (LPŽe), valamint a litván Būnis, Bunỹs személynevekkel (: bun-iōti ’virágzik, burjánzik’) (Zinkevičius 2012: 192), továbbá az 1598-ból adatolt Bunelis (IAK), az 1729–1771-ből adatolt Buniena (IAK), az 1785-ből adatolt Buniewicz (IAK) és az 1633-ból adatolt Bunonis (IAK). Warpoda Preusse (7) Óporosz *Varp-ād-ā. Reinhold Trautmann óporosz személyneveket említ *varp- gyökkel: Warpote, Warputte, Warpele (TAP 116), és hajlik arra, hogy *-ād- képzőt lásson bennük. Vö. a litván Vārpiotas személynévvel, amelyet az LPŽe szerzői a óporosz Warpote személynévvel hoznak összefüggésbe, továbbá a litván Varpùlis személynévvel (: várpa ’hosszúkás alakú virágzat vagy az abból fejlődő gabonatermés’). Z. Zinkevičius (2008: 127, 156, 257) megemlíti a litván Vár-putas személynevet, amelyet kéttövűnek tart (: litván Vāras + pūsti pūto ’dagad, felfúvódik’). Vö. továbbá az 1665-ből adatolt litván Warpiot (IAK) és az 1759–1787-ből adatolt Warpis személynevekkel (IAK). 16 Prūsišką asmenvardį Warpoda užfiksavo Wilhelmas Piersonas (1873: 733), Reinholdas Trautmannas (1925: 116). 17 W. Piersono kodekse (1873: 721) ir M. Perlbacho registre (1876: 19) užfiksuotas to avd. variantas dėl netikslaus užrašymo Suavabuno leidžia daryti prielaidą, kad abu autoriai rinko medžiagą iš tų pačių šaltinių. R. Trautmannas (1925: 101), stropiai rinkęs medžiagą iš Ordino foliantų, perskaitė Survabuno. 228 Acta Linguistica Lithuanica LXXII XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre A DOKUMENTUMBAN ELŐFORDULÓ, PREUSSE MEGJELÖLÉSSEL ELLÁTOTT SZEMÉLYNEVEK A forrás megadja, hogy az egyes személynév-viselők poroszok voltak18. A Preusse megjelöléssel 89 személynevet találtak. Például: 1216...des Preussen Philipp ehemals Warpoda... (7);...des Preussen Paul ehemals Suavabuno... (7); 1239–1240...des Preussen Pomande... (53); 1242...des Preussen Nerdingis... (58); 1248...eines Preussen Preroch... (92); 1261...den Preussen Gedun... (177),...den Preussen Szinte, Pisz, Pogonomie und Azovir th... (178);...dem Preussen Wergule... (179);...den Preussen Waydote und Keytin... (179); 1262...dem Preussen Tyrune (182), dem Preussen Grunau... (188); 1267...den Preussen Santyrmes, Woczeslon und Buchelo... (205); 1267–70...den Preussen Paul (211), dem Preussen Tulizede... (212);...dem Preussen Blivot... (212); 1273...dem Preussen Peter... (217); 1274...den Preussen Gastimo und Luthymero... (218); 1275...dem Preussen Pomuzel... (220); 1276...dem Preussen Padangen (224), dem Preussen Redethin... (228); 1277...den Preussen Pigant, Waysel, Sthonem, Naschom... (229); 1278...dem Preussen Ponatho (p. 231), dem Preussen Regune... (231); 1279...dem Preussen Pakoke... (234); 1280...dem Preussen Sambango... (236); 1282...den Preussen Wargin und Napergann... (240);...den Preussen Poytun... (242);...den Preussen Curthi, Tarpi und Symon... (242); 1284...dem Preussen Blivot... (250);...den Preussen Doybe, Smyge, Sange und Conrad Kirsin, des Preussen Pede... (251);...dem Preussen Kerso, der Preusse Canthyr... (251);...dem Preussen Schroite... (252);...dem Preussen Trumpe... (252);...den Preussen Gandinis, Poburs, Cantune, Cawald, Argaldinus... (253); 1285...den Preussen Gedite und Cantym... (261);...des Preussen Thessym... (261–262);...dem Preussen Tulikoithe... (264); 1286...dem Preussen 18 W. Piersono prūsiškų onimų kodekse (1873: 483–744) randami tokie prūsų vardų variantai kaip Blivot (Blivot), Klecz (Clecz), Pygant (Pigant), Poythune (Poytun), Ponate (Ponatho), Scroyte (Schroite), Swinko (Swinco), Tessym (Thessym), Tirune (Tyrune), Tulicede (Tulizede), Tulicoyte (Tulikoithe), Waidote (Waydote), Waisel (Waysel), Wargule (Wergule). Jo kodekse nepavyko rasti šių vardų: Bottohonus Stange, Butelo, Grunau, Canthyr, Cantym, Luthymero, Methuo, Naschom, Pomuzel, Sangite, Symon, Sthonem, Stylige, Woczeslon. Ernstas Lewy yra pirmasis, kuris apgynė disertaciją iš prūsų asmenvardžių Altpreussischen Personennamen, kurioje išvardija slaviškus ir vokiškus prūsų vardus. Jis mini Luthymer, Simon. Rasti tokie vardų variantai: Aso vi rt (Azovirth), Nadop (Nodobe), Ponato (Ponadho), Skroite (Schroite), Stenam (Stenym?), Sinte (Szinte), Wargule (Wergule). E. Lewy nėra užfiksavęs Botohonus Stange, Butelo, Grunau, Itunthhe, Iuncter, Cantym, Keytin, Clecz, Curnoron, Mehtuo, Naschom, Navier, Pede, Philipp, Pigant, Pogonomie, Pomuzel, Redethin, Sange, Symun, Smyge, Sthonen, Stylige, Swinco, Tyrune, Tulizede, Waydote, Woczeslon. Ne visi M. Perlbacho surinkti prūsų vardai yra paminėti R. Trautmanno, nes jis nefiksavo dvinar io prūsų įvardijimo krikštavardžiu ir prūsišku vardu. Straipsniai / Articles 229 IRENA DUKAVIČIENĖ Sulittolene... (269); 1287 ...dem Preussen Swinco, Ardange Preussen gennant Cirsini... (273–274); ...dem Preussen Kurthye... (274); 1288 ...des Preussen Juncter... (276); 1289 ...dem Preussen Clecz... (279); ...dem Preussen Naoier, des Preussen Ittunthe, Bottohonus Stange, Tessym, Gunthe, Clecz, Munthemil, Preussen... (279); 1290 ...dem Preussen Predrus... (284); ...dem Preussen Queyren... (286); 1291 ...Preussen Mehtuo und Sangite... (290); 1292 ...dem Preussen Tulne... (294); ...den Preussen Symunt und Stylige... (294);...Preussen Study... (295); 1297 ...dem Preussen Curnoron... (318); ...des Preussen Trumpe... (319); 1298 ...der Preusse Sadeluke... (323); ...den Preussen Triene und Stenym... (236); 1289–1299 ...des Preussen Nodobe... (326). A listában szereplő néhány porosz személynév képzését és eredetét fogjuk megvizsgálni. Ardange Cirsini Preusse (273–274, 287) R. Trautmann (TAP 131) ezt az óporosz személynevet összetettnek tartja, az *ar- elöljárószóból és a *dang- tőből. Az *ar- elemhez vö. az óporosz személyneveket: Arbute, Arwayde, valamint a litván személynevet: Ar̄minas (LPŽe). Amint az LPŽe szerzői magyarázzák, az *ar- talán az ar ‘is, szintén’ elöljárószóból származik. Az óporosz *dang- tő előfordul az óporosz személynévállományban; vö. az óporosz személyneveket: Queydange, Abdangs (TAP 135), valamint a litván személynevet: Daṅgis, amelynek eredete az LPŽe szerzői szerint nem teljesen világos. Z. Zinkevičius (2008: 82) hangsúlyozza, hogy a litván személynevek: Ar̄-dangas, Sán-dangas, Daṅgis, Daṅutis összefüggésbe hozhatók a litván dangà ‘menedék’ szóval. Az óporosz személynév: *Ar-dang-. Cirsini Preusse (273–274), Kirsini (273–274) Az óporosz személynév *Kirsīn-; vö. az óporosz Kirsini személynévvel (TAP 45). Ez híres nemesi család volt. Grasilda Blažienė (2005: 276) az óporosz helynevet Kirsyn vizsgálva összekapcsolja azt az óporosz Kirsini személynévvel, és párhuzamokat hoz fel a lett helynevekkel: Ciršeni, Cirsinieki, amelyek a lett cirsens ‘darázs’, cirsis ‘egy sáskafajta, egy kisebb madárfajta’ szavakkal hozhatók kapcsolatba. Vö. az 1660-ból származó litván személynévvel: Kirsinicia (IAK). Azovirth Preusse (178) Ez valószínűleg kételemű személynév. A TAP 131-ben személynévként Asso-wirt alakban van feljegyezve. Amint Vytautas Mažiulis (PKP II 50) írta, az s és z mássalhangzókat ugyanazzal a betűvel írják. Az első elemhez, az *as--hoz vö. az óporosz személyneveket: As-pan, Assayde (TAP 131), valamint a litván személyneveket: Ās-minas, Ās-vytas, Ās-mintas (Zinkevičius 2008: 75), amelyekről Z. Zinkevičius megjegyzi, hogy a poroszok is viselték őket. A második elemhez, az *virt--hez vö. az óporosz személyneveket: Po-wirte, Wirtil (TAP 157), valamint a litván Virtelis személynevet, amelynek eredete nem világos (LPŽe); vö. még az 1652–72-ből származó litván személynévvel: Wirtanis (IAK), valamint az Wirtukaytis személynévvel a XVI–XVII. századból (IAK). Talán az óporosz személynév: *As-a-virt-(?). Stange Preusse (279) Dėl pr. avd. Stange R. Trautmannas (1925: 160) plg. lie. avd. Stangỹs ir lie. stangùs ‘stangrus’. G. Blažienė (2011: 470) atstato pr. avd. *Stangā (?), plg. lie. avd. Stang-vilas, Stangỹs, Stangaitis iš Stan- su priedėtiniu -g-, galbūt dėl stangùs, pa-stangà (Zinkevičius 2008: 139). Clecz Preusse (279) 230 Acta Linguistica Lithuanica LXXII XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre Plg. le. avd. Kleczka (Rospond 1973: 303). Aptardamas pr. vv. Klec lenkų onomastas Hubert as Górnowiczius (1980: 75) jį kildina iš avd. Klec, Clecz, kuris yra lenkiškas. Curnoron Preusse (318) Valószínűleg a személynév eltorzult lejegyzése. A TAP 49-ben szerepel a pr. Curnothin személynév, amelyet *Kurn-āt- vagy *Kurn-ōt- alakban rekonstruálnak, és óvatosan a lit. kurn ‘süket’ szóval hoznak összefüggésbe. R. Trautmann a pr. Curnothin személynevet, valamint a pr. Curnotori (lat. dativus) és Curnoron alakokat ugyanannak a személynévnek tekinti. Vladimir Toporov (1984: 322) szintén a lit. kurns ‘süket’ szóval kapcsolja össze. Vö. lit. Kurnėika, Kùrnikas, Kurnãvičius személynevek, amelyek a lit. kurn-ėti ‘fürgén, gyorsan futni’, kurn-iuóti ‘lassan menni, vánszorogni’ igékhez kapcsolódnak (Zinkevičius 2008: 597). Pranas Skardžius nem írta le az -or- képzőt; ilyen képző nem létezik. A szóalkotás és az eredet nem világos. M. Perlbach dokumentuma alapján az eredeti alak nem rekonstruálható. Doybe Preusse (251) Ernstas Lewy (1904: 46) pateikia pr. avd. Dabore, Dabote, Doibe (Dubius), Doberin ir įžvelgia šaknį *dab-, kurią sieja su lie. dabinù ‘puošiu’, dabnùs ‘smulkus’. R. Trautmannas (TAP 26) užfiksavęs pr. avd. Doybe sieja jį su Dubius, Dube. V. Toporovas (1975: 356–359) pr. avd. Doybe, Dubius mini prie *dob- šaknies kartu minėdamas *dub- ir *daub- šaknis, plg. lie. duobė ‘įdubimas’, duóbti ‘daryti įdubimą; skobti’, dubùs ‘įdubęs, gilus’ (LKŽe). Gal pr. avd. *Daub- (?). Gastimo Preusse (218) R. Trautmann (TAP 28) feljegyezte a pr. Gastuno (vagy Gastimo?) személynevet. A gast- tő eredete nem világos; vö. pr. Gastame, Gastart? személynevek, valamint az óegyházi szláv gostì ‘vendégek’ szó (Lewy 1904: 48). A szláv Gost’ (vö. or. gostj ‘vendég’) és a germán Gast- (ném. Gast ‘vendég’) megfelelői a litvánban a Gastilà, Gaščìūnas lehetnek (Юркенас 2003: 106–107). A Gast név az FN 2008: 239-ben is szerepel. A középkorban így nevezték azokat, akiknek nem volt engedélyük a városban lakni. Vö. továbbá lit. Gast személynév 1760–1790-ből (IAK), Gasticia 1681-ből (IAK), Gałtiowski 1729–1776-ból (IAK), Gastis 1685–1731-ből (IAK), Gastowicz 1766-ból (IAK), Gastowski 1670-ből (IAK), valamint a lit. gastùs ‘félénk’, gãstauta ‘egy bizonyos kerti növény’ szavak (LKŽe). V. Mažiulis (2013: 214–216) a pr. gasto ‘darab, megművelt földdarab, parcella’ szót vizsgálta; a pr. gasto=*gastā alakot a nyugati balti *gastā ‘ami kialudt←adj. fem. *gastā ‘kialudt’ alakból vezeti le, ez pedig a nyugati balti *ges- ‘eloltani’ vagy *gas- ‘kioltani’ igéből származik. Esetleg pr. *Gast-īmā (?). Ittunthe Preusse (279) Wilhelmas Piersonas (1873: 512) pateikia šį pr. avd. jo neaiškindamas. R. Trautmannas nėra jo užfiksavęs. V. Mažiulis (PKP I 48) yra aiškinęs, kad balsis *ī neretai yra diftongizuotas, t. y. žymimas raidėmis ei, todėl visai įmanomas pr. avd. *Ei-tunt- (?). Dėl pirmojo komponento *ei- plg. kur. avd. Ei-tautt, Eytor (Kiparsky 278), lie. avd. Eibutas, Eīgailas, Eīgėlas, Eīgilas, Eīgintas, Straipsniai / Articles 231 IRENA DUKAVIČIENĖ Eĭgirdas, Eĭkantas, Eĭkintas, Eĭminas, Eĭnoras, Eĭtautas, amelyek a lit. eiti szóval kapcsolatosak (LVKŽ 109, 112–118). A második *-tunt- komponenshez vö. a lit. Tuntỹs személynevet, amely talán összefüggésbe hozható a lit. tùntas, tuñtas ‘nagy csapat, tömeg, sereg’, tuntúoti ‘céltalanul járkálni, ide-oda toporogni, egy helyben tipegni’, tuntėti ‘beszélgetni’ és hasonló szavakkal, az LKŽe szerzői szerint. Esetleg pr. *Ei-tunt- (?). Pisz19 Preusse (178) R. Trautmann (TAP 77) említi a személynevet, magyarázatot nem fűz hozzá. Az sz betűkapcsolat az s hangot jelölhette. A szóalkotás és az eredet nem világos. Pomuzel Preusse (220) Talán felismerhető benne a *musel- tő; vö. a pr. Swaimusel, Muselit, Musligente személynevekkel (Lewy 1904: 54), valamint a lit. Mufelicia személynévvel 1678–1691-ből (IAK). R. Trautmann (TAP 147) a nevet Po-musel alakban értelmezi, és e névnek a lengyel Przemysł személynévvel való kapcsolatáról beszél (TAP 191). A *pa- ‘mellett, hozzá’ előtaghoz vö. a pr. Po-burse, Po-lexe, Po-wilte személynevekkel (TAP 147). Esetleg pr. *Pa-musel- (?). Predrus Preusse (284) R. Trautmann feljegyezte a pr. Preydrus személynevet, és elkülöníti a *prei ‘-hoz/-hez’ előtagot, valamint a *dru- tövet (TAP 136, 149). A pr. *prei- ‘-hoz/-hez’ előtaghoz vö. a pr. Prei-boto, Pre-weis, Pre-roch, Prei-tor személynevekkel (Lewy 1904: 56–57). V. Mažiulis (2013: 762) rekonstruálja a pr. *prei- praepozíciót, jelentése ‘-hoz/-hez’; ez egyben a pr. *prēi- praefixum is volt, ‘-hoz/-hez’ jelentésben. A pr. *prēi- praepozíció/praefixum *prēi- a balti-szláv *prēi/*prei < [>lit. priẽ/prie-], lett. prie- megfelelője. A *dru- tőhöz vö. a pr. Nis-drus, Na-drus személynevekkel (TAP 136), a lit. Drusis, Drusay-czia személynevekkel 1764–1786-ból (IAK), Druseykis névvel 1729–1771-ből (IAK), Drusewicz névvel 1765-ből (IAK). Esetleg pr. *Prei-dru-s (?). Smyge Kirsini Preusse (251) W. Piersonas (1873: 716) ir R. Trautmannas (1925: 96) mini šį avd. neaiškindami. Plg. lie. avd. Smigùlskis, Smigiẽlškis (LPŽe), lie. avd. Smigielska 1760–1790 m. (IAK). Gal sietinas su lie. smigùs ‘sm iglus’ (LKŽe). G. Blažienė (2005: 330), aiškindama pr. vv. Smigelithin, sieja jį su pr. avd. Smyge, bet daugiau baltiškų paralelių nepateikia. Swinco Preusse (273–274), Swinke (287) R. Trautmannas (1925: 103) mini avd. Swynke. Plg. lie. avd. Svinkūnas, le. Świnka, ru. Свинкин (LPŽe). Gal prūsų avd. *Svink-(?), kuris veikiausiai lenkiškos kilmės. Szinte Preusse (178) W. Piersonas (1873: 714) yra užfiksavęs pr. avd. Szinte bei vv. Syntin, Zin-ten, bet jų nekomentuoja. TAP 103 paminėtas šis pr. avd., plg. vv. Szynth en. Plg. lie. avd. Žintelis, Žentỹs, kurie siejami su lie. žéntas (LPŽe). Kazimieras Būga (III 277) mini lie. žin-ti ‘negaluoja, sirginėja’, vv. Зинмель – Šelpilio vls. 19 E. Lewy šį pr. avd. sieja su lie. pizà, pizdà, dar plg. lie. dievą Pizius (1904: 42). 232 Acta Linguistica Lithuanica LXXII XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre magányos < sėl. *Zintelis=lit. Žintelis – családnév‖1566-ban Žyntys, Žintikas‖porosz *Zintis<1419-ben Sint̄hen. G. Blažienė a porosz helyneveket vizsgálva (2005: 232–233) a porosz Zinten alakot elemzi, és a porosz *Zint- formát rekonstruálja, amelyet a porosz személynévvel, a Szinte névvel hoz kapcsolatba. Leto Palmaitis egyik tanulmányában (2010: 355–358) azt fejtegeti, hogy „a magánhangzó előtti szókezdő pozícióban a zöngés szibilánst [z] szinte sohasem írják z betűvel; a szókezdő [z]-t tartalmazó balti nevek abszolút többségét a szokásos s betűvel adják vissza”. L. Palmaitis szerint nincs szükség semmiféle žintyti alakra, hiszen magában Litvániában is vannak Sintautus, valamint a sintėti ige. Valószínűleg porosz *Sint-. Woczeslon (Woisław, Wotisław) Preusse (205) Szláv eredetű név, a cseh kéttagú személynévből: Věceslavъ: óegyházi szláv vešte ’több’ és slava ’dicsőség’ (Zinkevičius 2010: 101). A FORRÁSBAN EMLÍTETT POROSZ ÉS KERESZTÉNY NEVEK A fent említett forrásból az is kiderül, hogy a poroszok fiaiknak porosz és keresztény neveket adtak. Például: 1260 ...bestätigt dem Matto... (173); 1262 ...dem Preussen Grunaw... (188); 1267 ...verleiht dem Marus... (205) ...den Preussen...Woczeslon... (205); 1267–70 ...den Preussen Paul... (211); 1273 ...dem Preussen Peter... (217); 1274 ...den Preussen Luthymero... (218); 1278 ...für Petrus des Ponathi Sohn... (231); ...dem Woymar... (232); 1282 ...den Preussen Symon... (242); 1288 ...dem Otto von Russen... (276); 1289 ...dem Preussen Navier, seinen Söhnen Tulkoyte, Ludewicus und Merune...welche die Grenzen des Zedechen... Tessym, Gunthe, Clecz, Munthemil, Preussen......die vorher Golte, Sokor und Kirsne besessen... (279); 1290 ... dem Stephan eine Verschreibung mit Freiheit... (289); 1293 ...nach Kulmer Recht zwischen dem See Alden und den Gütern des Nauschutte und Bogusch... (300); 1296 ...den Samen Philipp und seinem Bruder Dietrich, den Söhnen Rige’s Schude, Grande, Logot, seinem Bruder Jane, Kerse... (314–315); 1299 ...die Namen der alten Witinge von Samland Heninke, Philipp und Dietrich, Johann Brulant, Conrad Dyabullus, Guntar... Polexe, sein Sohn...Dirke... (329). Közép- és Kelet-Európa népei közül sokan az első évezred végén vették fel a kereszténységet. A balti népek, elsősorban a nyugati poroszok keresztény hitre térítését szorgalmazó római pápaság létrehozta a lengyel egyházi tartományt. Miután az egyes misszionáriusoknak a számos porosz törzs megkeresztelésére tett erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak, drasztikusabb eszközökhöz folyamodtak. A Német Lovagrend lovagjai 50 év alatt, a pápa támogatásával és áldásával, karddal és tűzzel uralmuk alá hajtották a porosz törzsek teljes területét. A keresztelést halogatták, mert a pogány státusz lehetővé tette, hogy rabszolgaként tartsák őket, és kifosszák vagyonukat. Elmondható, hogy valamennyi kis-lengyelországi csak a XVI. században vette fel a kereszténységet, a Straipsniai / Articles 233 IRENA DUKAVIČIENĖ az evangélikus egyház papjaitól20. A poroszok kelletlenül tértek át. A porosz keresztény nevek héber, görög és latin nevekből eredtek, például: Jane, Johann, Symon, Matto, Peter, Philipp, Paul. Vannak továbbá szláv és germán eredetű nevekből származtatott, keresztény eredetű nevek is, például: Woczeslon, Woymar, Dietrich, Gunthe. Néhány ilyen porosz személynév képzését és eredetét elemezzük. Guntar Same (329) Vö. a porosz személyneveket: Guntawt, Nirgende, Gunde, Gunte, amelyeket R. Trautmann (TAP 159) a porosz Guntar névhez hasonlóan a porosz guntwei ’hajtani’ igével hozza kapcsolatba. R. Trautmann szerint itt a *-ar- képző különíthető el. V. Toporov (1979: 341) ezt a személynevet kéttagúnak tartja. Vö. azonban a litván Guntárskis családnévvel, amelyben a *guntar gyököt vélik felismerni, és a német Günther, Günthardt, Günthor személynevekkel hozzák kapcsolatba (LPŽe). Z. Zinkevičius véleménye eltér az LPŽ szerzőinek álláspontjától. Megemlíti a litván Gùn-taras személynevet, amelyet kéttagúnak tart, második tagját, a tar- elemet pedig a litván tãr-ti igével hozza kapcsolatba (2008: 147–148, 207). Lásd még FN 2008: 267. Schude Grande Same (314–315, 329), Schude Same (329) Grande vokiškas vardas iš vž. grande ‘didelis’ (lo. grandis ‘didelis’) (FN 2008: 257). Plg. lie. avd. Granda 1665 m. (IAK), Grando 1604 m. (IAK), Grandin 1670 m. (IAK), Grandel 1784 m. (IAK), lie. grandãĩ ‘kartelių lubos, grįstai; šakų klojinys po javais’, grándyti ‘gręsti’, grandis ‘žiedas, lankelis; stora lenta, grandas’ (LKŽe). Dar žr. Blažienė 2000: 44. R. Trautmann (TAP 94) a Schude mellett a Scude változatot is említi. A *skud- gyökhöz vö. a porosz személyneveket: Scudeyke, Scudenne, Scudete, Schudie, Schudike (TAP 150), valamint a litván Skudỹs, Skùdas, Skùdis családneveket, amelyek eredete nem teljesen világos. A skud- gyök kapcsolatba hozható a litván skùdinti ’fájdalmat okozni; fájdalmassá tenni; bántani’ igével (LPŽe). Vö. a litván Skudaytis családnevet 1696-ból (IAK), Skudeykis családnevet 1657-ből (IAK), Skudutis családnevet 1740–1760-ból (IAK). Porosz személynév: *Skud-. A POROSZ TÖRZSI HOVATARTOZÁSA A regiszterben a törzsi hovatartozás is tükröződik. Számos szemb, barta, szudovi, pogezán, notang, skalv és varm szerepel benne. Például: 20 MLE 2003: 323–324. 234 Acta Linguistica Lithuanica LXXII XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre Szembek 1255...dem Samen Yboto... (140); 1260...im Samland Glande... (175); 1261...dem Samen Berischo... (178); 1261–62...dem Samen Preiboto... (182); 1281...dem Samen Napellin und seinen Brüdern Nargotin und Nerrnedin... (238); 1286...dem Samen Binge... (269); 1295...die Samen werden von ihrem Führer Naudiota, dem Sohne Jodute’s, verrathen... (311); 1296...den Samen Philipp und seinem Bruder Dietrich... (314–315) Bartai 1260...in Barthen Diwan (175); 1271...Diwan genannt Klekine der Führer der Barther... (215); 1284...Zwei Barther, Numo und Dersko... (253); 1289...den Barthern Butilabes und den Söhnen des Muntir... (284) Szudovik 1283...Sudauer, darunter auch Kantigerde... (247); 1285...dem Sudauer Scumant und seinen drei Söhnen, Rukals, Gedetes und Galms... (260–261); 1285...den Sudauern Muntigin, Tholeyke, Schare und Prodwele... (263); 1285...dem Kantigirde, sowie Zwinienne und seinen Brüdern den Sudauern... (263) Pogezenek 1260...in Pogesanien Auttumo... (175); 1271...Linko der Pogesanier... (215); 1296...dem getreuen Pogesanier Gederikes... (317) Notangok 1260...in Natangen Heinrich Monte... (175); 1295 Die Natanger erwählen Sabina, Gauwinia, Stanto, Trinta und Missino zu Anführern... (311) Skalvok 1276...des Schalauers Sarecka, die Schalauer Surbancz, Swisdeta und Surdeta... (227–228) Varmok 1260...in Ermland Glappo...(175) A szóban forgó dokumentumban 103 szembet, 5 bartát, 10 szudovit, 3 pogezánt, 6 notangot, 4 skalvot és 1 varmot jegyeztek fel. Leggyakrabban földtulajdonnal kapcsolatos dokumentumokban említik őket, valamint felkelésekről szóló beszámolókban. Valamennyi viting szemb volt. Alább két skalv név képzését és eredetét mutatjuk be. Sarecka Schalauer (227–228) Dėl šaknies plg. pr. avd. Sarecte (Pierson 1873: 709), Sarotte, Sarude (TAP 90), lie. Sár-gaudas, Saũ-saras, Sarỹs, siejamus su sar-iōti ‘siaubti’ (Zinkevičius 2008: 132). LPŽe autoriai mini lie. avd. Sareckis, Sarùlis, Sarõlis, Sarỹs, kurių šaknies sar- kilmė ne visai aiški. Plg. la. Sars, vo. Sar, Saro, Sahr ir galbūt lie. sariōti ‘siaubti, niokoti, plėšti; bastytis’. MLE (2009: 188) minimas Sarkis, Sarecka, Sarecke, Sareika kaip vienas skalvių vardų, netoli Rambyno kalno turėjęs Sareckos pilį. Dar plg. lie. avd. Saraka 1830 m. (IAK), Sarayczie 1781 m. (IAK), Sareykis 1816 m. (IAK), Sarenas 1740–60 m. (IAK), Sarulis 1765 m. (IAK). Gal pr. avd. *Sar-eik-a (?). Surbancz Schalauer (227–228) R. Trautmann (TAP 100) megemlíti ezt a porosz személynevet, de nem magyarázza meg. Az első tag, a *sur- ‘körül, mellett’ kapcsán vö. Sur-gede, Sur-mine, Sur-teike (Lewy 1904: 61). V. Mažiulis (2013: 892) a porosz *zur- ‘körül’ vagy *sur- alakot rekonstruálja. Z. Zinkevičius (2008: 141) litván személyneveket sorol fel: Sùr-gaudas, Nã-suras, Suráitis, ahol a sur- elemet a porosz surgi ‘körül’ szóval hozza kapcsolatba. Straipsniai / Articles 235 IRENA DUKAVIČIENĖ Nem világos, hogyan olvasandó a cz: *-t--ként vagy *-d--ként. A *band- tőhöz vö. a porosz személyneveket: Bandot, Perband, Bandune (Lewy 1904: 44), továbbá a porosz en-banden ’javak’, valamint a litván bandà, bandýti alakokat (TAP 132). A *band- névelemet a band-ýti, bandà ’vagyon’ szóval hozzák összefüggésbe (Zinkevičius 2008: 76). Vö. az 1650-ből adatolt litván személyneveket: Bąnda (IAK), Bandawa 1691-ből (IAK), Bande 1787-ből (IAK), Bandy 1786-ból (IAK), Bandinis 1787-ből (IAK), Bandorius 1756-ból (IAK). A *bant- tőhöz vö. a porosz személyneveket: Bantiko, Bantun (TAP 17), valamint a litván személynevet: Nōr-bantas (Zinkevičius 2008: 76). Talán a porosz *Sur-/*Zur-band-/-bant- (?). A DOKUMENTUMBAN EMLÍTETT VITINGEK 1299-ben vitingeket jegyeztek fel, akiket a táblázat sorol fel. A szöveg pontosítja, hogy a felkelés idején hűek maradtak a Rendhez, ezért birtokokat kaptak. Helynevek21 Vitingek Labota (Labtau) Grande, fia Stantike, Sandir, fia Judute, Parupe, fia Gedete, Ibute, fia Kerse, Jodute, fia Logote, Schude Grande, Muntemil, fia Wissebute, Runkim, fia Waystote, Nakuntie, Nasynne, Tyrune, Swaymuzel, fia Rixte, Panote, fia Preytor. Kvedenava (Quedenau) Sclode, fia Nalube, Goyres, fia Buse, Tlokote, fia Prewilte, Heninke, fia Stintele, Schude, fia Dargute. Medenava (Medenau) Noytite, fia Surteyke, Gedune, fia Antime, Wissegawde, Napelle, Albert Dyabulus, Conrad Sagittarius, Tulekinste, Junde, fia Preydesse, Eyt iow, fia Queydange, Polexe, fia Nermok, Nemote, Dirke, Nodrans. Rinava (Rynau) Darexte, Glande, Nawalde, Gubike. Kaimė (Kaymen) Philipp és Dietrich, Palstok, Gedute. Tepliava (Tapiau) Sapelle, Azayme. Valdava (Waldau) Missote a testvéreivel, Johann Brulant, Conrad Dyabulus. Žiokai (Schaken) Musk te. Rudava (Rudau) Rege és Romeke, Gedune, fia, Stantele, Bayse, fia, Santirme, Dywote és testvére, Pagawle, Sambil, fia, Glande. Vargiai (Wargen) Sclode, Scardune, Guntar, fia, Nakoken, Bygune, fia, Kortie, Garbote, fia, Bayone, Nadar, Wargatte, Eyt iow, fia, Dargote, Surteik, Paytone. Girmava (Germau) Gymme, Kunkite, Biriske (329) 21 A helyneveket a Kelet-Poroszország II. interaktív térképe. Helynevek (P) alapján állították helyre (megtekintve: 2014-09-10). 236 Acta Linguistica Lithuanica LXXII XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre Néhány viting név képzése és eredete kerül magyarázatra. Goyres Same (329) A PUB I 448 ennek a személynévnek egy változatos lejegyzése: Guyros. R. Trautmann (TAP 37) feljegyezte a porosz Guyres személynevet. V. Toporov (1979: 351) óvatosan összekapcsolja a *goir- tövet a litván gvėra ‘bamba, aki elpuhult’, gvérti ‘elernyed’, gvérinti ‘bámészkodik’ szavakkal. A személynevet a jegyzékben pontatlanul jegyezték fel. Talán porosz *Gvīr-as (?). Pagawle Same (329) R. Trautmann (TAP 147) ezt a személynevet a *pa- előtagból képzettnek tartja, de megemlíti (TAP 160) August Leskien javaslatát is, amely a személynevet a litván pagaulùs ’gyors felfogású, értelmes, okos’ szóval hozza összefüggésbe; vö. a litván Gáulïa személynévvel (TAP 73). Porosz *Pagaul-(?). ROKONI KAPCSOLATOK A tárgyalt regiszterből a rokoni kapcsolatokról is sok információ tudható meg. Feltüntetik, hogy egy-egy név viselője valakinek Vater (apja), Oheim (nagybátyja), Sohn (fia), Bruder (fivére), Brudersohn (fivérének fia, unokaöccse), Schwestersohn (nővérének vagy húgának fia, unokaöccse). Itt felsorolják az összes vitinget és fiaikat is. Például: Apa, nagybácsi: 1284 ...kiutalja a poroszoknak, Gaudinisnak, Pobursnak, Cantunénak, Cawaldnak, Argaldinusnak és nagybátyjuknak, Scanthitnek a Spalnak nevezett mezőrészt, amelyet egykor apjuk, Stirnis birtokolt... (253); 1292 ...kiutalja a porosz Tulnénak a Lymite nevű földet, cserébe azért a 30 holdért, amelyet apja, Alsutte és nagybátyjai, Dirsune és Suyrnis birtokoltak... (294). Sūnus: 1261 ...dem Preussen Wergule, Sohn des adlen Sclodo... (179);... den Söhnen des Ybuthe, Kerse und Nekarkis... (180); 1278 ...für Petrus des Ponathi Sohn... (231); 1285 ...dem Sudauer Scumant und seinen drei Söhnen, Rukals, Gedetes und Galms... (260–261); 1287 ...dem Preussen Swinco und seinen Söhnen Nawekis, Nacolnis, Baynne, Samides... (273–274); 1288 ...dem Otto von Russen, Sohn des Preussen Juncter... (276); 1289 ...dem Preussen Navier, seinen Söhnen Tulkoyte, Ludewicus und Merune, sowie ihrem Bruderssohn Truncz... (279); 1290 ...Sange und sein Sohn Ardange... (287); 1295 ...von ihrem Führer Naudiota, dem Sohne des Jodute’s... (311); 1297 ...dem Preussen Curnoron und seinen Söhnen Knaypan und Spayrote... (318). Fivér: 1261 Rornike és Gilbirs fivéreknek... (181); 1267 ...Marusnak és fivéreinek, Stortcznak, Runotnak, Menantnak, Postreydének és Steniansnak... (205); 1280 ...Mandiónak és fivérének, Saluchnak... (237); 1281 ...a szambiai Napellinnek és fivéreinek, Nargotinnak és Nermedinnek... (238–239); ...Tusherónak és fivérének, Queriamnak... (238); 1282 ...a porosz Poytunnak, fivérének, Sassinnak... (242); 1283...a vér szerinti fivéreknek, Wargelének, Astiothénak, Spandothénak és Ybuthénak... (249); 1284... Straipsniai / Articles 237 IRENA DUKAVIČIENĖ a poros Schroite, akárcsak testvére, Johann, Bruland... (252); 1289 ...a testvérek, Quesyge és Samsange... (279); 1292 ...a testvéreknek, Curnotori és Santhaps... (293); 1296...a semb Philippnek és testvérének, Dietrichnek, Rige fiai, Schude, Grande, Logot, testvére, Jane, Kerse és testvére, Nakoke, Jodute és testvére, Theysote, Nasyne, Nalube és testvéreik, Parupe és testvére, Dygune... (314–315). A fiútestvér fia: 1289 ...a poros Naviernek, fiainak, Tulkoytének, Ludewicusnak és Merunének, valamint unokaöccsének, Truncznek... (279). A nővér fia: 1284 ...a poros Trumpénak és nővérének fiának, Nassen-cepisnek... (252). A rokonságnevek a vér szerinti és a házasság révén létrejött rokonságot jelölő szavakat foglalják magukba. A porosz családok nagyok voltak. Ebben a forrásban a következőket találták: 38 testvért, 18 fiút, 3 nagybátyát, 2 apát, 1 fiútestvér fiát, 1 nővér fiát. Az említett regiszterben a poroszokat csak földtulajdonnal vagy más kedvezményekkel kapcsolatos okiratok említik. Az anyagból világosan kitűnik, hogy a férfiak voltak a legfontosabbak, a nőket nem nevezték meg. A Rend nagymestere porosz vagy kulmi jog alapján adott ki okiratokat a poroszoknak, amelyek a földbirtoklásra (adományozás, kiutalás, átruházás stb.) vagy más szabadságjogokra (a paraszti robot, a tized stb. alóli mentesség) vonatkoztak. Megállapítható, hogy a porosz társadalomban, mielőtt az a Rend uralma alá került volna, a vagyont csak a férfiági leszármazási vonalon örökítették (Gelumbauskienė 2006: 81). Például egy 1284-ben rögzített okirat szerint Heinrich, Varmia püspöke a poroszoknak Gaudinis, Poburs, Cantune, Cawald, Argaldinus és nagybátyjuk, Scanthit Spal részére adományozott egy földet, amelyet korábban apjuk, Stirnis birtokolt. Azt is előírták, hogy katonai szolgálatot kell teljesíteniük, fizetniük kell az egyháznak, és termésük egy részét be kell szolgáltatniuk. Eszerint Stirnis (óporosz *Stirn-īs) testvére volt Scanthit (óporosz *Skant-īt-), és öt fia volt: Gaudinis (óporosz *Gaud-īn-is), Poburs (óporosz *Pa-burs-), Cantune (óporosz *Kant-ūn-), Cawald (óporosz *Ka-vald-), Argaldinus (óporosz *Ar-galdīn-us), akik apjuk halála után felosztották földjét. KÖVETKEZTETÉSEK 1. M. Perlbach regisztere, a Preussische Regesten bis zum Ausgange des dreizehnten Jahrhunderts meglehetősen jól feltárta a XIII. századi porosz személynevek történeti előfordulásának kontextusát. A személynévjegyzéket továbbra is felül kell vizsgálni és bővíteni, továbbá meg kell határozni a porosz névadás sajátosságait. 2. Az említett forrásban 283, a XIII. században írásban rögzített porosz személynév szerepel. Porosz személynevekről van szó, amit a mellettük álló megjegyzések pontosítanak: a Preusse etnonima, illetve Poroszország egyes területeinek lakóira utaló megnevezések: Samen, Barther, Sudauer, Pogesanier, Natanger, Schalauer. Emellett 1299-ben 91 Wittinge. bejegyzést is rögzítettek. 238 Acta Linguistica Lithuanica LXXII XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre A Preusse megjegyzéssel 89 személynevet találtak; emellett 103 sembát, 5 bartát, 10 sūduvit, 3 pogezánt, 6 notangot, 4 skalvit és 1 varnist. Valamennyi viting semba volt. 3. Már 1216-ban is voltak önként megkeresztelkedett poroszok (Philipp korábban Warpoda, Paul korábban Suavabuno volt). A poroszok porosz (Warpoda) és keresztény (Paul, Peter, Johann) neveket adtak fiaiknak. Feltételezhető, hogy a kereszteléskor kapott keresztneveket egy ideig a régi pogány nevekkel együtt használták, és ez utóbbiakból családnevek alakulhattak ki. 4. A regiszterben az egytagú személymegjelölés dominál (1277 Pigant, Waysel, Sthonem, Naschom), de előfordulnak kételeműek is. Például: 1284 Conrad Kirsin; 1287 Robe, Sangro, Cumdris, Ardange Preussen genannt Cirsini. 5. A regiszter a rokoni kapcsolatokról is tartalmaz adatokat. A forrásban a következőket találták: 38 testvért, 18 fiút, 3 nagybátyát, 2 apát, 1 fiútestvér fiát és 1 nővér fiát. A poroszokat csak földtulajdonnal vagy más kedvezményekkel kapcsolatos okiratok említik. A vagyont kizárólag férfiági ágon örökítették, a nőket nem nevezték meg. A Rend nagymestere porosz vagy kulmi jog alapján adott ki a poroszoknak a földbirtoklással (adományozás, kiutalás, átruházás stb.) vagy más szabadságjogokkal (a paraszti robot, a tized stb. alóli mentesség) kapcsolatos okiratokat. 6. A leírt személynevek több mint fele kétségtelenül balti eredetű, de lehet más (német, szláv stb.) vagy bizonytalan eredetű is. Az idegen eredetű személynevek többsége német nyelvből származik. Keresztelési névből származó személynevek is előfordulnak, például Matto. 7. A képzés szempontjából a regiszterben vizsgált személynevek képzett alakok. Leggyakrabban képzőket tartalmazó személynevek fordulnak elő; vannak összetett, két tövű személynevek, valamint néhány prefixummal képzett alak is. A személynevek jelentős részének képzése nem egyértelmű, vagy többféleképpen értelmezhető. 8. Az anyag megbízható összegyűjtése és az egyes személynevek összes változatának megadása segítene pontosabban megmagyarázni azok képzését és eredetét, ami nagyban hozzájárulna a balti antroponímiai kutatásokhoz. FORRÁSOK ÉS IRODALOM Blažienė Grasil da 2000: Die baltischen Ortsnamen im Samland. (Hydronymia Europaea; Sonderband 2.) Stuttgart: Franz Steiner Verlag. Blažienė Grasil da 2005: Baltische Ortsnamen in Ostpreußen. (Hydronymia Europaea; Sonderband 3.) Stuttgart: Franz Steiner Verlag. Blažienė Grasil da 2011: Dėl prūsų asmenvardžių. – Inveniens quaero: Ieškoti, rasti, nenurimti. Vilnius: Vilniaus pedagoginio universiteto leidykla, 463–474. Straipsniai / Articles 239 IRENA DUKAVIČIENĖ Būga Kazimieras 1958–1961: Rinktiniai raštai 1–3. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. DB – Deutsche Biographie. Elérhető az interneten: http://www.deutsche-biographie.de FN – Duden Lexikon der Familiennamen. Herkunft und Bedeutung von 20000 Nachnamen, Rosa und Volker Kohlheim szerkesztésében. Mannheim, Leipzig, Wien, Zürich, 2008. Gelumbauskienė Regina 2006: Paveldėjimo institutas baltų paprotinės teisės šaltiniuose (XII–XIVa.) – Jurisprudencija 89(11); 78–82. Górnovicz Hubert 1980: Toponimia Powiśla Gdańskiego. Gdańsk. Gdańskie Towarzystwo Naukowe. IAK – Történeti személynév-kartoték. Kiparsky Valentin 1939: Die Kurenfrage. Helsinki: Druckerei der finnischen Literaturgesellschaft. Lewy Ernst 1904: Die altpreussischen Personennamen. Breslau: Fleischmann. – Baltistica 45(2), 355–358. LKŽe – Litván nyelv szótára 1–20, 1941–2002, elektronikus változat, szerkesztőbizottság: Gertrūda Naktinienė (főszerk.), Jonas Paulauskas, Ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Elérhető az interneten: www.lkz.lt. LPŽe – Litván családnevek szótára 1–2, elektronikus változat. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Elérhető az interneten: http://pavardes.lki.lt. LVKŽ – Kuzavinis Kazimieras, Savukynas Bronys 2009: Lietuvių vardų kilmės žodynas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Mentzel-Reuter Arno 2007: Max Perl­bach als Geschichtsforscher. Preußenland. Mitteilungen der historischen Kommission for Ost- und Westpreussische Landesforschung und aus den Archiven der Stiftung preussischer Kulturbesitz. Nr 2, Jahrgang 45, 39–53. MLE – Kis-Litvánia enciklopédiája 1–4. Vilnius: Tudományos és Enciklopédia Kiadó Intézet, 2000–2009. P – http://www.prusija.lki.lt Palmaitis Letas 2010: Zintai-Cintai (o gal Žintai?) bei Prūzai-Prūsai (o gal Prūžai?). – Baltistica 45(2), 355–358. Pierson Wilhelm 1873: Altpreussischer Namencode x. – Zeitschrift für preussische Geschichte und Landeskunde. Bd. 10. Berlin, 483–744. 240 Acta Linguistica Lithuanica LXXII XIII amžiaus prūsų asmenvardžiai prūsų registre PKEŽ – Mažiulis Vytautas 2013: Prūsų kalbos etimologijos žodynas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. PKP I – Mažiulis Vytautas 1966: Prūsų kalbos paminklai. Vilnius: Mintis. PrR – Porosz oklevelek a tizenharmadik század végéig. M. Perlbach gyűjtötte és szerkesztette. Königsberg: Ferds. Beyer, korábban Th. Theile könyvkereskedése, 1876. PUB I – Porosz oklevéltár 1. Königsberg: Gräfe und Unzer, Marburg: Elwert, 1982. Rospond Stanisław 1973: Słownik nazwisk śląskich. T. 2, G–K. Wrocław – Warszawa – Kraków – Gdańsk: Zakład Narodowy im. Ossolińskich Skardžius Pranas 1943: Lietuvių kalbos žodžių daryba. Vilnius. TAP – Trautmann Reinhold 1925: Die altpreußischen Personennamen. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Zinkevičius Zigmas 2008: Lietuvių asmenvardžiai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Zinkevičius Zigmas 2010: Krikščioniško vardyno kelionė į Lietuvą. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Zinkevičius Zigmas 2012: Vilnijos lenkakalbių pavardės. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. Юркенас Юозас 2003: Основы балтийской и славянской антропонимики. Vilnius: UAB „Ciklonas“. Toporov – Топоров Владимир Николаевич. Прусский язык. Словарь 1–5. Москва: Наука. 1975–1990. Straipsniai / Articles 241 IRENA DUKAVIČIENĖ 13th. századi porosz személynevek a porosz regiszterben ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmány a Max Perlbach által összeállított, Preussische Regesten bis zum Ausgange des dreizehnten Jahrhunderts című történeti forrásban szereplő 13th. századi porosz személyneveket vizsgálja. Perlbachra a litván sajtóban meglehetősen kevés információ található, életútja azonban szintén e kutatás tárgykörébe tartozik. A porosz neveket különböző nyomtatott forrásokból vették fel a regiszterbe. Olvasásuk és lejegyzésük módja az őket rögzítő történészektől függött. A pontatlanságok meglehetősen gyakoriak; ezért ellenőrizni kell a neveket, és be kell emelni őket a tudományos köztudatba. Mivel számos személynév grafikai alakja nem egyértelmű, nehéz visszaállítani hiteles formájukat; ennek ellenére kísérletet tesznek erre. Feltehetően a németesítés eredményéről beszélhetünk: a kiegészítő -e mnd. ragozási elemként (Knut Olof Falk hipotézise). A porosz személyneveket először képzésük szempontjából közelíti meg a tanulmány, mivel a szóalkotás elemzése tükrözi legjobban szerkezetüket, az alapszó és a származék közötti kapcsolatot, valamint segít feltárni a személynevek eredetét, amely lehet világos, kevésbé világos vagy tisztázatlan. A személynevek eredetének kutatásakor összekapcsolják őket a balti, szláv és távolabbi indoeurópai nyelvek közszavaival, továbbá összevetik az említett nyelvek tulajdonneveivel. A kvantitatív módszer lehetővé teszi a szóalkotási kutatás adatainak összegzését és értékelését. Az elemzett személynevek több mint fele kétségtelenül balti eredetű, de más, nem balti eredetűek is lehetnek, vagy eredetük tisztázatlan maradhat. Az idegen eredetű személynevek többsége a német nyelvből származik. Beérkezett: 2015. június 3. IRENA DUKAVIČIENĖ Litván Nyelvi Intézet Petro Vile i io u. 5., LT-10308 Vilnius, Litvánia [email protected] 242 Acta Linguistica Lithuanica LXXII