Liaudiški ir tarmiški augalų genčių vardai šiuolaikinėje lietuvių prozoje

Straipsniai / Articles 85 AURELIJA GRITĖNIENĖ Lietuvių kalbos institutas A kutatási irányok: lexikológia, dialektológia. NÉPI ÉS NYELVJÁRÁSI NÖVÉNYNEMZETSÉGNEVEK A KORTÁRS LITVÁN PRÓZÁBAN Folk and Dialectal Names of the Genera of Plants in Contemporary Lithuanian Prose ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány kutatásának tárgyát a kortárs litván próza 49 szerzőjének 80 művében megtalált 203 egy szóból álló növénynemzetségnév képezi, amelyek valamiben (a gyökérben, a jelentésben, a képzésben vagy a fonetikai összetételben) különböznek a tudományos megnevezésektől. A növényneveket, amelyek nem tartoznak a köznyelv szókincséhez, egyértelmű regionalitásjegyeket mutatnak, és egy vagy több nyelvjárásban szélesebb vardai, kurių šaknis kitokia nei įprasta mokslo terminijoje, tačiau priklausantys visuotinei körben használatosak, a tanulmány nyelvjárási elemeknek, illetve nyelvjárási növényneveknek nevezi. A növényi szókincshez tartozó, vagyis szinte minden litván nyelvhasználó számára ismert, valamely nyelvjárással nem mutató kifejezett kapcsolatot növényneveket a tanulmány népi növényneveknek, illetve kollokvializmusoknak nevezi. A kutatás fő célja annak meghatározása, hogy a kortárs litván prózában mely népi és nyelvjárási, egyszavas növénynemzetségneveket használják, továbbá szerkezetük, eredetük és elterjedtségük elemzése, valamint szépirodalmi szövegekben való használatuk funkcióinak és kontextusának megvitatása. KULCSSZAVAK: művészi stílus, próza, növénynév, nyelvjárási szó, kollokvializmus. ANNOTÁCIÓ A tanulmányban bemutatott kutatás tárgyát a kortárs litván próza 49 szerzőjének 80 művében szereplő, a növénynemzetségek 203 egyszavas elnevezése képezi, amelyek valamilyen szempontból (tövük, jelentésük, képzésük vagy fonetikai összetételük alapján) különböznek tudományos elnevezéseiktől. A tanulmányban a növények azon elnevezéseit, amelyek nem tartoznak a standard lexikához, a regionalizmus egyértelmű jegyeit mutatják, és amelyeket inkább egy vagy több nyelvjárásban használnak, a növények nyelvjárási szavainak vagy AURELIJA GRITĖNIENĖ A bármelyik nyelvjárással kapcsolatba hozható növényneveket a növények népi neveinek vagy a different root than that usually used in scientific terminology but belonging to general lexis, i.e. known to nearly all users of the Lithuanian language and having no clear links köznyelvi elnevezéseinek nevezzük. 86 Acta Linguistica Lithuanica LXXII A kutatás fő célja annak feltárása, hogy a növénynemzetségek milyen népi és nyelvjárási egyszavas elnevezései jelennek meg a kortárs litván prózában, továbbá szerkezetük, eredetük és elterjedtségük elemzése, valamint használatuk funkcióinak és kontextusának megvitatása a szépirodalmi szövegekben. KEYWORDS: artistic style, prose, name of the plant, dialecticism, colloquialism. BEVEZETÉS Iki pat XX a. vidurio lietuvių literatūros kalba buvo maitinama gyvųjų tarmės versmių. Rašomosios kalbos kanoną tuo metu didžia dalimi formavo gyvonyelvjárási elnevezéseinek nevezzük. A növények nevei, amelyek e nyelvjárás sajátosságait hordozzák, ezért napjainkban is a nyelv gazdagsága marad a mű értékének fontos kritériuma. A XXI. században, miközben a népszerű szórakoztató kultúra egyre inkább virágzik, az irodalomban is mind több „készített” szöveg jelenik meg; megfeledkeznek arról, hogy az irodalom lényege a szó művészete, és hogy a megfelelő szóhasználat elsajátítása nélkül soha nem születik jó mű. A szépirodalmi szövegekbe kritikátlanul abszolút minden beengedésre kerül, ezért a litván próza az utóbbi években valódi esztétikaellenes sokkot él át (Sprindytė 2006: 23, 29, 34). A tömegtájékoztatási eszközök által bevezetett hadarás ellensúlyaként a szépirodalmi alkotásokban egyes szerzők által megőrzött népi nyelvi archetípus emelkedik ki (Kubilius 2003: 43–44). Több nemzedék kortárs litván prózaíróinak szövegeit alaposabban vizsgálva kirajzolódik e két meglehetősen eltérő tendencia is – egyes alkotók, megérezve a globalizáció hatását, megnyílnak a világ kultúrái előtt, elfordulnak a nemzeti kultúrától, átveszik a szlenget, míg mások szövegei állandó értékekre irányulnak, továbbra sem szakadtak el a szülőföldtől és a gyermekkori tapasztalatoktól, megőrizték a szóbeli falusi elbeszélést és a dalos intonációkat (Bukelienė 2004: 106; Kubilius 2003: 95). Ezek az utóbbi művek ösztönöztek arra is, hogy alaposabban megvizsgáljuk, mennyi regionalizmus maradt fenn a hivatásos szerzők szépirodalmi szövegeiben – a szó kifejezésének változatossága, gazdagsága és képszerűsége. Elsősorban a tájnyelvi szavakra és kifejezésekre gondolunk. Ezek nemcsak a köznyelvet gazdagítják. A szépirodalmi művekben a tájnyelvi szavak segítenek egyénivé tenni a szereplők beszédét, hiteles környezetet teremtenek, az alkotók pedig gyakran nemcsak a párbeszédekben, hanem a szerzői nyelvben is használják őket, ezért a tájnyelvi elemek használata nemcsak az irodalomkutatók, hanem a nyelvészek – különösen a dialektológusok, lexikográfusok, etnolingvisták és etnostilisták – számára is érdekes. A tájnyelvi elemek típusait és funkcióit a litván szépirodalomban részletesen Juozas Pikčilingis írta le (Pikčilingis 1975: 99–125). Az élő nyelv szavairól Ievos 52–72). Simonaitytės ir Mykolo Sluckio prozoje rašė Pranas Kniūkšta (Kniūkšta 1981: Kazys Morkūnas Igno Šeinius műveinek keleti nyelvjárási elemeit tárgyalta (Morkūnas Tanulmányok / Articles 87 Liaudiški ir tarmiški augalų genčių vardai šiuolaikinėje lietuvių prozoje 2009: 1–8). Romualdas Granauskas műveinek lexikai nyelvjárási elemeit nem egyszer elemezték (Akelaitienė, Žiliūtė-Batavičienė 2011: 5–15; Paulauskytė 2001: 19–20). A tanulmány szerzője korábban már tárgyalta a kortárs litván gyermekprózában használt népi növényneveket (Gritėnienė 2014: 50–62). Az orosz mybes meniniuose tekstuose tiria rusų lingvistai. Paminėsime tik keletą darbų, irodalom különböző korszakokban keletkezett műveit meglehetősen széles Leonido Leonovo, Michailo Šolochovo ir kitų rusų rašytojų tekstuose analizavo Borisas Larinas (Ларин 1974: 238–261); XX a. pradžios rusų prozos kūrikörben átfogóan: az újabb időkben használt nyelvjárási elemek funkcionális és stilisztikai sajátosságait Irina Kurnosova és Alina Popovič tárgyalta (Курносова 1995; Попович 2013); az Anton Csehov műveiben előforduló nyelvjárási elemek 2000). Išsamiai aprašyti XX a. Ispanijos grožinėje literatūroje vartoti dialekeredetét és funkcióit Taiszija Kudinova tárgyalta (Кудинова tizmai (Дворецкая 2005). Külön tanulmány foglalkozik a William Shakespeare műveiben használt növénynevek vizsgálatával (Ryden 1978). E tanulmány kutatásának tárgyát a XXI. század eleji litván prózaírók szövegeiből összegyűjtött népi és nyelvjárási növénynemzetség-nevek képezik1. Az irodalomkritikusok megjegyzik, hogy az újabb kori litván prózában feltűnően erősödik a nem poétikus kifejezésmód, sőt már a szó nyilvánvaló hanyatlásáról is beszélnek (Sprindytė 2006: 275), ezzel párhuzamosan azonban a félnyelvűséggel, a zsargonnal és a normától eltérő nyelvhasználattal szemben ellensúlyként megjelenik a nyelvjárási jelleg. Több mint 100 kortárs litván prózai mű elolvasása után népi növényneveket 49 szerző 80 művében2 találtak. A vizsgált anyag 203 különböző fitonimából áll. A kiválasztott szerzők különféle rövid és hosszú narrációs formájú szövegek alkotói. A kutatási anyag gyűjtésekor főként a klasszikus prózai műfajokra – novellákra, elbeszélésekre, kisregényekre, regényekre3 – fordítottak figyelmet, azonban tekintettel arra, hogy ezek a műfajok átadják helyüket az úgynevezett peremvagy marginális műfajoknak – esszéknek, memoároknak, naplóknak, stilizációknak stb. (Arnatkevičiūtė 2006: 63) –, a kutatás körébe néhány e műfajhoz tartozó alkotás is bekerült. Szerkezetük szempontjából a litván prózában a népi és nyelvjárási növénynevek több típusa rögzíthető: 1) egyszavas nemzetségnevek, például notrėlė ʻcsalánʼ (Urtica) 1 Ez tisztán kronológiai választás. Az irodalomtudósok rámutatnak, hogy a litván irodalom új és az etapas prasideda dar anksčiau – nuo XX a. 9 dešimtmečio. Atkūrus nepriklausomybę, kūrėjai sulaukia laiko, kai gali rašyti laisvai, kitaip nei iki tol, atsiranda palanki terpė eksperimentams improvizáció számára. Erről bővebben lásd. Brazauskas 2014: 14; Martinaitis 2003: 23–26; Sprindytė 2006: 9–10. 2 A részletes metrikát a cikk végén, a „Források rövidítései” című részben közöljük. 3 A hagyományos műfaji osztályozásokról és határaik meghatározásának problémáiról lásd: Kalėda 1996: 11–14. AURELIJA GRITĖNIENĖ 88 Acta Linguistica Lithuanica LXXII (K. Saj. 2010 96)4, paleistuvė ʻkalankėʼ (Kalanchoe) (L. Čern. 2009 (a) 90) ir kt.; 2) dvižodžiai ar trižodžiai frazeologiniai genčių ir rūšių vardai5, pavyzdžiui, nakties királynő ʻechinopsisʼ (Echinopsis) (B. Jon. 2009 220), Szent Péter kulcsai ʻtavaszi kankalinʼ (Primula veris) (H. Gud. 150, E. Ign. 274) stb. ; 3) kétszavas fajnevek6, például vadmák ʻpipacsʼ (Papaver rhoeas) (L. Gut. 2007 9), vad cikória ʻközönséges katángʼ (R. Šer. 2014 60) stb. ; 4) egyszavas, Mičurin téli Béra fajta (A. Žag. 558), Antaninė Perpus dvižodžiai, trižodžiai ar net keturžodžiai veislių vardai7, pavyzdžiui, bulvių veislė Uzvara (A. Žag. 559), pomidorų veislė Puškino-Bizono (A. Žag. 544), kriaušių Finkuota almafajta (Mičurininė) (A. Žag. 547). Ebben a cikkben részletesebben csak az első csoport növényneveit elemezzük, azaz az egyszavas növénynemzetségneveket, amelyek valamilyen tekintetben eltérnek a tudományos növénynevektől. Az olyan nyilvánvaló szerzői újításokat (Cinchona) (L. Gut. 2013 94), mint a vėjažolė (pavyzdžiui, žirgarūgštynė (J. Kral. 73))8, tik raštų kalboje pasitaikantys vardai (pavyzdžiui, bizonžolė ʻlegėstasʼ (Silphium) (H. Gud. 359), kinmedis ʻchininmedisʼ ʻszellőrózsaʼ (Anemone) (J. Skab. 2004 220)), a zsargonizmusokat (például siemkė ʻnapraforgóʼ (Helianthus) (R. Šer. 2008 22)) és az azonosítatlan növényneveket (például burtažolė (J. Skab. 2004 170), devynžolės (J. Kral. 44), rumbė (J. Skab. 2004 183)) a tanulmányban részletesebben nem tárgyalják9. Azok a növénynevek, amelyek nem tartoznak a köznyelvi lexikához, egyértelmű regionális jegyeket mutatnak, egy vagy több nyelvjárásban szélesebb körben használatosak; a tanulmányban szinonimaként tájnyelvi szavaknak vagy tájnyelvi 4 Prie autoriaus pavardės sutrumpinimo nurodomas kūrinio puslapis, kuriame pirmą kartą fiknövényneveknek nevezik őket. Az olyan növénynevek, amelyek másfajta šasuotas augalo vardas. 5 A vizsgálatra kiválasztott művekben mintegy 20 frazeológiai növénynevet rögzítettek. A kiválasztott prózai szövegekben mintegy 80 különböző népi növényfajnevet találtak. A szövegekben mintegy 70 különböző népi növényfajtanevet találtak. Legnagyobb részük (mintegy 60) Agnė Žagrakalytė Eigulio duktė: byla F 117 (2013) című regényében került elő. Más prózaíróink (Henrikas Čigriejus, R. Granauskas, Kazys Saja, Renata Šerelytė és mások) leggyakrabban néhány ismertebb almaés búzafajtát említenek, például antaninė obelis „antóni alma” (R. Šer. 2010 123), antanupkos (H. Čig. 2011 105), grapšteinas „gravensteini alma” (R. Šav. 2009 100), papinkos (H. Čig. 2011 105), papíralma (R. Gran. 2013 (a) 29), szálkás, szálkátlan, kétsoros, négysoros, puha búza (K. Saj. 2010 147). 8 A kortárs litván gyermekprózában sokkal több szerzői neologizmust használnak. Bővebben lásd: Gritėnienė 2014: 8–13. 9 Kai kurie pavadinimai laikytini ne tarmybėmis, o korektūros arba nežinojimo klaidomis – nuo mokslo kalboje vartojamų pavadinimų jie skiriasi labai menkai – balsių ilgumu, vienu priebalsiu és hasonlók, amelyek valamely szerző valamely művében csak egyszer fordulnak elő, például antūris ʻanthuriumʼ (Anthurium) (A. Meil. 136), galinzoga ʻgalinsogaʼ (Galinsoga) (H. Gud. 60), kupolis ʻkakukkfűféleʼ (Melampyrum) (H. Gud. 293), machonija ʻmahóniaʼ (Mahonia) (J. Skab. 2000 45) és mások. Az ilyen fitonimákat a tanulmányban szintén nem elemezzük részletesebben. Cikkek / Articles 89 Liaudiški ir tarmiški augalų genčių vardai šiuolaikinėje lietuvių prozoje A tanulmányban népies növényneveknek vagy kollokvializmusoknak nevezik azokat, amelyek nem annyira a tudományos terminológiához, hanem az általános szókincshez tartoznak, vagyis a litván nyelv használóinak csaknem mindegyike ismeri őket, és amelyek nem mutatnak szoros kapcsolatot egyetlen nyelvjárással sem. A kutatás fő célja annak megállapítása, hogy a kortárs litván prózában milyen népies és nyelvjárási, egy szóból álló növénynemzetségneveket használnak, továbbá eredetük, elterjedtségük és használati tendenciáik megvitatása. NÉPIES ÉS NYELVJÁRÁSI FITONIMÁK IDENTIFIKAVIMO PROBLEMOS A növények tudományos elnevezéseinek meghatározásakor elsősorban a Litván nyelv szótárának (LKŽ), annak cédulaanyagának és különféle nyelvjárási lotyniškų mokslinių augalų vardų nomenklatūra ne sykį keitėsi, todėl straipsszótáraknak az anyagára támaszkodtak. A litván és nyje című részben nemcsak Ramunėlė Jankevičienė által összeállított Botanikos vardų žodynas (1998) című botanikai névszótárra, hanem az LR Terminų banke (http://terminai.vlkk.lt) közölt adatokra is támaszkodnak. A növényneveket akkor a legkönnyebb azonosítani, amikor maguk a szerzők magyarázzák meg a nyelvjárási elnevezés jelentését vagy motivációját, illetve megjelölik, Litvánia mely részén nevezik így a növényt. „A szerzőnek, ha nyelvjárási szót kíván használni, «meg kell mutatnia, hogy képes» azt megfelelően közvetíteni: úgy kell beleszőnie a mondatba vagy tágabb kontextusba, hogy az feltárja a szó tartalmát” (Pikčilingis 1975: 121). Nem egy példát lehet felhozni arra, hogyan segít a kontextus a fitonimák jelentésének meghatározásában: „Itt, Demeniškės környékén ezt az erős és tüskés növényt az emberek durnaropėnek nevezik. A Botanikai szótár viszont dagišiusnak nevezi, és a fészkesvirágzatúak családjába tartozó növényként írja le, majd hozzáteszi a Carduus latin nevet” (R. Sad. 92). „A karvelukai már magvakat érlelnek, de ezek itt valóban karvelukai, senki sem nevezte őket soha sinavadaisnak” (H. Gud. 113). „[…] a gyógynövényként használt baltašaknė, amelyet a nép kurvažolėnek is nevez. Mit kell ezen csodálkozni, hogy mérgező – a neve mindent elárul” (R. Šer. 2013 55). „[…] Cikorija. Ez a szó csak könyvekből ismert, mert a dzsukok azt a parlagoknak ezt a pompás növényét – virágát – arkline rugiagėlėnek nevezik. Az elnevezést, akárcsak más növények esetében, az emberek találták ki; rendkívül találó és titokzatos. A búzavirághoz a cikória kék virágával hasonlít, színéről nem lehetne megkülönböztetni” (R. Sad. 230). A növény tudományos nevének meghatározásában (különösen, ha a szó több jelentéssel bír) segít a szerző által közölt morfológiai növényleírás vagy gyógyhatásainak megjelölése: „Az udvar füve még zöld, nyárias, az ösvény közelében útifűfélék, eszeveszetten jók, amikor régen megvágtad magad, hogyan húzza ki a forróságot” (H. Čig. 2007 153). „[…] meg akartam rángatni a nővéremet a ruhaujjánál fogva, és megmutatni neki az elszáradt „Hamupipőke cipellőjét”, így neveztük az ismeretlen, hosszú alabárdszárú virágot, amely kék virágfürtjeit lengette, az aranyszállal felfűzött cipellőkhöz hasonlóan” (R. Šer. 2008 172). AURELIJA GRITĖNIENĖ 90 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Skaitant prozos tekstus rasta keletas augalų pavadinimų, kurių mokslinio a nevet nem sikerült meghatározni. Néha a növénynév azonosítását a növény nagyon általános jellemzése sem segíti, például: „A kilencfű megvéd a betegségtől és a szenvedéstől. [...] Boldogságot érzek, amikor a kilencfűvel megmentem az ember életét” (J. Kral. 44). „A sünik még nem virágoztak, tehát őszi virágok, nagyon apró virágaik szoktak lenni” (H. Gud. 113). Kita problema nustatant tikslų mokslinį augalo pavadinimą – vardų daugiareikšmiškumas. Gyvojoje kalboje dažnai vienu vardu pavadinami net kenövények, ezért ha a szerző nem adja meg a növény pontos tudományos nevét, nehéz eldönteni, hogy művében pontosan melyik növényre utal, például: gumbažolė (R. Šer. 2013 88) – a gumbažolė népi elnevezéssel számos, korábban kelések kezelésére használt füvet illettek; jievaras (J. Kunč. 2006 37, R. Marč. 316), jovaras (R. Sad. 100) – ezeken a neveken a népnyelvben több fát is neveznek: ʻfekete nyárʼ (Populus nigra), ʻkorai juharʼ (Acer pseudoplatanus), ʻközönséges gyertyánʼ (Carpinus betulus), e névvel ʻgudobelėʼ (Crataegus), ʻplatanasʼ (Platanus); kupstukai (H. Gud. 113) – tokiu bendru több, csomókban növő kerti növényt is illethetnek: csenkeszt, kankalint, különféle varjúhájfajokat stb. ; A kregždažolė (V. Mart. 187) az élő nyelvben több növényt jelöl: ʻközönséges méregölő füvetʼ (Vincetoxicum hirundinaria), ʻvérehulló fecskefüvetʼ (Chelidonium majus) és ʻkerti oroszlánszájatʼ (Antirrhinum majus). Amint korábban már említettük, az ilyen, egyelőre nem azonosított növényneveket a tanulmány nem elemzi. KOLLOKVIÁLISIZMUSOK A tanulmányban tárgyalt növénynemzetségnevek csaknem egynegyede mindenki számára jól ismert és érthető, egész Litvániában széles körben használatos, és a mai litván nyelv valamely szótárkiadásában is rögzített. Az ilyen, a nem hivatalos, mindennapi szférához kapcsolódó fitonimákat – amint korábban már említettük – nem tájnyelvi szavaknak, hanem népi növényneveknek vagy kollokvializmusoknak, azaz a népi beszélt nyelvben általánosan használt szavaknak nevezzük (Jakaitienė ja – vienas iš ryškesnių šiuolaikinės lietuvių kalbėsenos bruožų. Pastaruoju 2010: 174). A kollokvializáció során szinte minden stílusú szövegben megtalálhatók a nienė 2013: 150). Šnekamajam stiliui būdingos leksikos ypač daug pastebima viešojoje erdvėje – televizijoje, politikų kalbose (Tamaševičius 2009: 143–146; beszélt nyelvi stílus elemei (SmetoŽuperka 2013: 185). Ez a tendencia a művészi szövegekben is nyilvánvaló. A kiválasztott prózaírói művekben több mint 30 fitonimát találtak, amelyek kollokvializmusoknak tekinthetők, például: abrikosmedis ʻközönséges kajszibarackʼ (Armeniaca vulgaris) (V. Mart. 33), apelsinas (K. Sab. 2012 59, M. Sluc. 144), apelsinmedis (V. Rykš. 234, K. Sab. 2012 59, R. Šav. 2013 61) ʻapelsininis citrinmedisʼ (Citrus sinensis), batvinis Tanulmányok / Articles 91 Liaudiški ir tarmiški augalų genčių vardai šiuolaikinėje lietuvių prozoje ʻétkezési céklaʼ (Beta vulgaris subsp. vulgaris var. conditiva) (L. Gut. 2013 236), dagilis ʻbogáncsʼ (Carduus) (A. Žag. 234), dilgynė (L. Gut. 2013 168, K. Sab. 2008 29, J. Skab. 2000 228, J. Skab. 2004 147, A. Žag. 255) ʻcsalánʼ (Urtica), dobilėlis (D. Jaz. 15), dobiliukas (L. Gut. 2013 168, V. Mart. 165, J. Skab. 2000 151, A. Žag. 15) ʻfehér hereʼ (Trifolium repens), ėglis ʻborókaʼ (Juniperus) (L. Gut. 2011 58, L. Gut. 2013 14, J. Kral. 19, A. Zur. 2010 112, A. Žag. 181), epušė ʻrezgő nyárʼ (Populus tremula) (L. Gut. 2007 234), L. Gut. 2008 48, S. Par. 29), erškėtrožė ʻvadrózsaʼ (Rosa) (L. Čern. 2009 (b) 132, L. Gut. 2008 156, L. Gut. 2013 10, E. Ign. 17, B. Jon. 2011 27, K. Sab. 2008 154, M. Sluc. 179, J. Skab. 2000 162, R. Šer. 2013 78, G. Vil. 104, A. Žag. 323), fügefa ʻfügeʼ (Ficus) (L. Gut. 2007 274, M. Ivaš. 238, K. Sab. 2014 15), kardvirág ʻkardvirágʼ (Gladiolus) (A. Žag. 393), gránátalma ʻközönséges gránátalmafaʼ (Punica granatum) (K. Sab. 2008 26), macskatalp ʻkétnemű macskatalpʼ (Antennaria dioica) (B. Jon. 2009 198), lángvirág ʻbugás lángvirágʼ (Phlox paniculata) (H. Gud. 113), babér ʻbabérfaʼ (Laurus) (L. Gut. 2013 96), üröm ʻfehér ürömʼ (Artemisia absinthium) (L. Gut. 2007 66, R. Šer. 2010 113), sarkantyúka ʻsarkantyúvirágʼ (Tropaeolum) (B. Jon. 2007 20, J. Kunč. 2000 59, J. Kunč. 2006 30, I. Mer. 61, K. Sab. 2008 26, J. Skab. 2000 18, A. Žag. 124), üröm ʻfehér ürömʼ (Artemisia absinthium) (H. Čig. 2003 24, H. Čig. 2011 40, L. Gut. 2007 66, L. Gut. 2008 82, L. Gut. 2011 58, L. Gut. 2013 112, E. Ign. 317, K. Sab. 2011 166, K. Saj. 2010 55, J. Skab. 2000 178, J. Skab. 2004 179, R. Šer. 2010 8, R. Šer. 2013 89, A. Urb. 2014 226, A. Zur. 2000 57), bóbitás bogáncs ʻhajlott fejű bogáncsʼ (Carduus nutans) (J. Kral. 88), szibériai lóhere ʻháromlevelű lóhereʼ (Menyanthes trifoliata) (H. Čig. 2007 51, R. Gran. 2014 15, J. Kunč. 2006 58), kamilla (J. Ap. 288, L. Gut. 2013 211, B. Jon. 2007 75, J. Skab. 2004 117), kamillavirág (H. Čig. 2007 119, A. Žag. 124) ʻorvosi székfűʼ (Chamomilla recutita), borsos menta ʻborsmentaʼ (Mentha × piperita) (R. Šav. 2009 141), gyékény ʻnádʼ (Phragmites) (L. Čern. 2009 (b) 133, L. Gut. 2008 260, J. Skab. 2000 172, J. Skab. 2004 79, R. Šav. 2009 197, R. Šer. 2006 8), nyárfa (J. Ap. 396, H. Čig. 2003 63, H. Čig. 2007 115, H. Čig. 2011 76, R. Gran. 2005 (a) 29, R. Gran. 2007 248, E. Ign. 260, B. Jon. 2011 68, A. Žag. 154) ʻtuopaʼ medisʼ (Vitis) (Populus), trauklapis ʻgyslotisʼ (Plantago) (L. Gut. 2007 241, L. Gut. 2013 101, S. Par. 93), trūkžolė ʻpaprastoji trūkažolėʼ (Cichorium intybus) (H. Čig. 2003 182), vynuogė ʻvyn- (R. Šer. 2014 21, L. Gut. 2011 322, B. Jon. 2011 82, A. Žag. 453), zuikiakrūmis ʻsausakrūmisʼ (Sarothamnus) (B. Jon. 2011 87), žibutė ʻtriskiautė žibuoklėʼ (Hepatica nobilis) (V. Čep. 124, R. Gran. 2014 135, H. Gud. 273, L. Gut. 2011 59, E. Jan. 43, J. Kunč. 2000 91, V. Mart. 164, R. Mat. 13, I. Mer. 195, N. Peč. 11, S. Sak. 35, J. Skab. 2004 viminalis fűzʼ (Salix viminalis) (H. 146, M. Sluc. 10, R. Šer. 2001 130, R. Šer. 2013 42, Š. Šim. 6, A. Žag. 130), žilvitis ʻžilČig. 2003 44, H. Čig. 2011 131, L. Gut. 2008 254, L. Gut. 2011 58, L. Gut. 2013 96, B. Jon. 2011 76, A. Rus. 34, A. Zur. 2000 6, A. Zur. 2010 150, A. Žag. 154). „A köznyelvi beszédhez való közelség a szó elevenségének jele” (Pikčilingis 1971: 151), ezért mondhatnánk, hogy a művészi stílusú szövegekben a kollokvializmusok mintegy köztes láncszemet alkotnak, amely lehetővé teszi az alkotó számára, hogy még mélyebbre ereszkedjen – a nyelvjárási beszéd felé. AURELIJA GRITĖNIENĖ 92 Acta Linguistica Lithuanica LXXII FONETIKAI ÉS MORFONÉMAI NYELVJÁRÁSI JELENSÉGEK A kiválasztott prózai szövegekben viszonylag kevés fonetikai és morfonémiai nyelvjárási jelenséget rögzítettek. Mindegyiket motiváltan használják a művészi nyelvben. A legtöbb fonetikai nyelvjárási jelenséget a párbeszédek nyelvében használják. A szereplők realisztikus, eleven ábrázolásakor arra törekednek, hogy beszédüket is a lehető leghitelesebben adják vissza. Ryškiausi rytų aukštaičių patarmės fonetikos bruožai – trumpųjų galūnės balsių redukcija, kirčiuoto ą virtimas ū, nekirčiuoto uo virtimas pusilgiu a., pavyzdžiui: ūžals10 (A. Žag. 565) (šiaurės panevėžiškių), ūžalėliu (L. Gut. 2001 128) (uteniškių) ʻąžuolas, ąžuolėliuʼ (Quercus). Pietų aukštaičių – dzūkavimas, kietų priebalsių l ir š tarimas prieš e, pavyzdžiui: blindzės ʻblindėsʼ (Salix) (L. Gut. 2011 384), dzirgėlės ʻdilgėlėsʼ (Urtica) (B. Jon. 2007 102), eglali ʻegleleʼ (Abies) (L. Gut. 2011 397), gvazdikuciai ʻserenčiaiʼ (Tagetes) (H. Gud. 113), lenkuciai (H. Gud. 113), marguciai (H. Gud. 113) ʻtokie darželio augalaiʼ, pucinėlis ʻputinėlisʼ (Viburnum) (L. Gut. 2011 58), pušalė ʻpušelėʼ (Pinus) (L. Gut. 2011 101). Šiaurės žemaičiai vietoje bendrinės kalbos uo taria ọu, kirčiuotą ą verčia ọn, žodžio kamiene ė taria kaip ie, pavyzdžiui, onžouls ʻąžuolasʼ (Quercus) (R. Gran. 2007 235), vuobilieliu ʻobelėliųʼ (Malus) (R. Gran. 2007 17). Pietų žemaičiai vietoje dvibalsio ie taria diftongoidą (Triticum) (E. Ign. 119). Prozos tekstuose rasta ir keletas morfoneminių tarmybių, t. y. tokių vardų, i˙, pavyzdžiui, kvyčius ʻkviečiusʼ kurie nuo mokslinių augalų pavadinimų skiriasi nedėsningais šaknies ar kamieno balsių ar priebalsių išvirtimais: aržuolas ʻąžuolasʼ (Quercus) (K. Saj. 2003 31), činčibiras ʻčinčiberasʼ (Strychnos) (V. Čep. 420), kačiažolė ʻkatžolėʼ (Nepeta) (R. Šer. 2008 159), kačpėdė ʻkatpėdėʼ (Antennaria) (B. Jon. 2007 104), tasis kadagysʼ (Juniperus communis) (J. Kral. 50, K. Saj. 2003 27, K. Saj. 2010 17, R. Šav. kadugys ʻpapras2009 31, R. Šer. 2013 147), lendrė ʻpaprastoji nendrėʼ (Phragmites australis) (J. Ap. 372), palergonija ʻpelargonijaʼ (Pelargonium) (H. Čig. 2007 160, H. Čig. 2011 150), tabokas ʻtabakasʼ (Nicotiana) (H. Čig. 2007 49). Fonetinės tarmybės vartojamos dažiausiai tada, kai autoriaus stengiasi perteikti šnekamosios kalbos intonacijas. Dažniausiai tarmiškai rokuojasi R. Granausko personažai – senoji kaimo karta, išlaikiusi autentišką kalbą: „Netronkykėt soulu, nebraižykėt sėinu, nelaužykėt vuobilieliu, aš anas dėl jūsų onžouls, žonsėns... Visi telšiškiai taip sako“ (R. Gran. 2007 235). R. Granausko 10 Visos tekstuose patiū padėigiau. Nešuokiniekėt par tas ėgleles, kad nenulaužytomėt vėršūnieliu“ (R. Gran. 2007 17). „Onžouls prašė pasakyti, kad tebėr gyvs ir sveiks. […] Ta sakė: fiksuotos fonetinės tarmybės straipsnyje pateikiamos tokiu linksniu, kokiu buvo pavartotos autorių. Cikkek / Articles 93 Liaudiški ir tarmiški augalų genčių vardai šiuolaikinėje lietuvių prozoje a žemaitiškumság nyitott, természetes, magától értetődő, amely a szerző racionális erőfeszítései nélkül bukkan fel (Bukelienė 2004: 65), térfogatot és dúr hangzást kölcsönözve a mű hitelességének (Sprindytė 2013: 135). Dzűkiai nyelvjárásban, ugyanilyen természetesen szólalnak meg Leonardo Gutauskas novelláinak szereplői is – az öreg dziedek. E prózaíró szövegeiben meglehetősen sok nyelvjárási betét található. Lehetővé teszik a nyelvjárás szépségének érzékelését, és a szerző azon szándékáról tanúskodnak, hogy ezt megőrizze ir kitap, iššokįs pabarškinu botagu pušalaitėn, parėkaunu […]“ (L. Gut. 2011 38). (Daubaraitė 2012: 13), például: „[…] az egyik férfi az erdőben družbantasként dolgozik, fenyőcsemetéket ültet, a kici pedig a mezőkön szánt [férfiak]“ (L. Gut. 2011 29). „[…] én is tep, „[…] paūliais nőnek a ųžalai, hogy ezek a mi fejedelmeink korára emlékeztessenek, ha megszólalnának […]“ (L. Gut. 2011 102). A nyelvjárási szubsztrátum a modern kori litván prózában tudatosan, megfontoltan és motiváltan tör felszínre. Így megszólaltatni szereplőiket csak az idősebb nemzedék írói merik, akik maguk is ismerik a nyelvjárást, és nem félnek ezt demonstrálni. A szerzők nyelvjárásban írt mondatai néha eltérnek a tiszta nyelvjárási normáktól, bennük nem mindig tükröződnek precízen a nyelvjárás fonetikai sajátosságai, ez azonban nem is volt az alkotók fő célja. Az olvasó elhiszi a szereplők ilyen nyelvét, az hitelesnek és természetesnek tűnik, és ez teljes mértékben elegendő ahhoz, hogy eleven szereplőportrék vagy színes litván tájak szülessenek. LEXIKAI NYELVJÁRÁSI SAJÁTOSSÁGOK A művészi nyelv fő sajátossága a képszerűség. Ennek megteremtését speciális képi kifejezőeszközök segítik. A lexikai nyelvjárási sajátosságokat – olyan szavakat használva, amelyeknek olyan gyökük van, amely sem a köznyelvben, sem más nė 2010: 178), – autoriai stengiasi sukurti kuo įtaigesnį, tikroviškesnį, gyvesnį vaizduojamo pasaulio vaizdą. „Kalbos gyvumą lemia visų pirma autentiška iš nyelvjárásokban nem található meg (Jakaitieamžių einanti lietuviška kalbos dvasia, išreiškiama gausiu žodynu, semantikos platumu ir gyvumu, tradiciniais žodžių santykiais“ (Pupkis 2005: 382). A Zsémaitiából származó, ott élő vagy alkotó szerzők szövegeiben nem egy zsémaitizmust rögzítettek. A zémait nyelvjárás területén a következő növényneveket használják: gyslapis (R. Gran. 2013 (a) 74) ʻútifűʼ ca urens) (J. Kral. 14), kalakutžolė ʻžąsinė sidabražolėʼ (Potentilla anserina) (J. Ap. 73, R. Gran. 2013 (a) 74, E. Ign. 54), kibišis ʻpaprastoji varnalėšaʼ (Arctium tomentosum) (Plantago), gudnoterė ʻcsalánʼ (Urti- (J. Ap. 10), kumelrūgštė ʻbársonyos sóskaʼ (Rumex confertus) (V. Jas. 2007 55), notrėlė ʻcsalán (Urtica) (K. Saj. 2010 96), raskilėlis (E. Ign. 28) ʻpalástfűʼ (Alchemilla), rūgštelė ʻmezei sóskaʼ (Rumex acetosa) (I. Mer. 85) és mások. Keleti eredetűnek tekinthetők a következő elnevezések: degutis ʻkakukkfűʼ (Lychnis flos-cuculi) (J. Kral. 83), gyslalapis ʻútifűʼ (Plantago) (H. Čig. 2007 153), raitūzai ʻtigrisliliomʼ (Lilium lancifolium) (A. Žag. 124), rasakėlėlis (J. Kral. 44) ʻpalástfűʼ (Alchemilla), šilkagvaizdikis ʻtollas szegfűʼ (Dianthus barbatus) (H. Čig. 2003 AURELIJA GRITĖNIENĖ 100 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Előfordul, hogy ugyanazon szerző műveiH-ban eltérő növényneveket nyje: H. Čigriejus savo novelėse tuopą (Populus) vadina topoliu (H. Čig. 2003 63, használnak. Čig. 2007 115, H. Čig. 2011 76) és topiliu (H. Čig. 2007 57), R. Granauskas ezt a fát tapaliu-nak (R. Gran. 2007 230) és topoliu-nak (R. Gran. 2005 (a) 29, R. Gran. 2007 248), H. Gudavičius az árvát testvérkéknek és kistestvéreknek nevezi (H. Gud. 113), L. Gutauskas párhuzamosan használja a verbénát (L. Gut. 2011 58) és a fűzfát (L. Gut. 2011 291), a diót (L. Gut. 2011 192) és a mogyoróbokrot (L. Gut. 2011 48), ugyanazon az oldalon megtaláljuk a borókát és a közönséges borókát (L. Gut. 2011 275), az útifüvet és a lándzsás útifüvet (L. Gut. 2013 101), a csalánt és a nagy csalánt (L. Gut. 2013 168). A változatok ilyen sokfélesége azt mutatja, hogy az idősebb nemzedék írói még mindig erősen érzik a nyelvjárások hatását, és szövegeikben gyakran még akaratlanul is verseng egymással a köznyelvi és a beszélt nyelvi lexika. Emellett a különböző lexémák használatát gyakran maga a szerző is motiválja (a narrátor és a mű szereplői különböző lexémákat használnak). Fontos a népies növénynév prózai művekben való használatának kontextusa. A nyelvjárási elnevezések, amint azt korábban már többször említettük, elsősorban az idősebb nemzedékhez – a szülőkhöz, nagyszülőkhöz, ősökhöz – azokhoz az emberekhez kapcsolódnak, akik még beszélik a nyelvjárást, közel állnak a természethez, benne és annak ritmusában élnek: „[…] azok az Skroblau mezeiről hozott apró füvek, amelyek valódi nevét nem tudta, de anya cukorkácskáknak nevezte őket, azt mondta: cukorkácskák mezejéről álmodom“20 (L. Gut. 2011 58). „Egy ilyennel – a kabátkámra csavart, macskatalp illatú kendővel a nagymamám kezébe kapaszkodva gázoltam át Vidugiriu egész faluján […]“ (B. Jon. 2009 198). „Kistestvérek. Így nevezték a nagyszüleim, így nevezte Magdukė is. Ő pedig a gyógynövények királynője volt…“ (B. Jon. 2009 202). „A nagy családi tölgyfa már rég nincs meg, de amíg lesz szó, hallani fogom, ahogy zúg a lombok között, – így zúg fel az apám ajkáról“ (A. Žag. 565). A tájszólási szó használatára hatással van a műben ábrázolt tér is: a népi növénynevek mellett meglehetősen gyakran konkrét helynevek (falvak, patakok, erdők nevei), néprajzi régiók vagy etnonimák szerepelnek, például: „A stanaunykas – ez a dzsukok ginszengje. Megfázás ellen. Az egész szervezetet erősíti [...]“ (N. Peč. 235). „Nálunk, Žemaitijában, gyöngyvirágot is sokfelé láthatsz, mentából és zsályából sincs hiány“ (A. Žag. 124). „Emlékszem, olyan kék kék [szemei] voltak, mint a búzavirágok a rozssal körülvett Skaistgiriai faluban“ (E. Jan. 54). A népi növénynevek használatát olykor a prózaírók által ábrázolt múltbeli időszak határozza meg. Kristina Sabaliauskaitė például regényeiben a 18. századi Vilnius tér-idő egységét teremti újjá. Így a szereplők ajkán teljesen természetesen csendülnek fel a régi, az adott kor bélyegét viselő növénynevek is: kartupelis (K. Sab. 2014 164), 20 2000–2001-ben a Šalcinis újságban (36–41. szám) a merkinei Vladzė Ališauskaitė-Ališauskienė visszaemlékezéseit közölték eltűnt szülőfalujáról, Rudniáról „Man sapnuojas cukierkaitių pieva”. Minden bizonnyal innen került ez a kifejezés L. Gutauskas „Bitės ir ugnis” című novellájába is. A cukierkaičiai név motivációjáról lásd: Lapelė 2007: 5. Straipsniai / Articles 101 Liaudiški ir tarmiški augalų genčių vardai šiuolaikinėje lietuvių prozoje bulba, evangélikus kartupelis (K. Sab. 2014 161), spárga (K. Sab. 2014 135), bazsarózsa (K. Sab. 2008 154) stb. A mű megírásának idejét azonban a szerző által használt újabb kölcsönszavak árulják el: „[…] jis [Norvaiša] pasidygėjęs traukė rukolos lapą iš po pašteto“ (K. Sab. 2014 161)21. L. Gutausko tekintete is nagyon gyakran a múlt felé fordul. Számos szövege trumposios prozos kūrinių galėtume pavadinti praeities istorijų katalogais, kuriuose dabartis iškyla tik kaip fonas, postūmis ką nors prisiminti. Kai kuriuos autentikus történetként vagy emlékként olvasható (Daubaraitė 2012: 13), a háborúra és a háború utáni időszakra pedig leggyakrabban az idősebb nemzedék emlékszik vissza, amely még a növények régies neveire is emlékszik. Az idegen szavak és hibridek (cukierkaitės, čarnobylas, radastas stb.) csak még közelebb hozzák az olvasót az adott korszak (a háború és a háború utáni időszak) valóságához. ÖSSZEGZÉS Literatūros kritikai teigia, kad epochų lūžyje tikrovė keičiasi greitai ir neatismerősen. Noha a kortárs litván prózából fokozatosan eltűnik a „szeretett domb, az öreg tölgy, a gyermekkori szamócarét” (Sprindytė 2006: 47), a prózánkban mégis viszonylag sok népi és nyelvjárási növénynév használatos. Közel 100, XXI. századi litván szerző prózai művének következetes átolvasása során 49 szerző 80 művében 203 olyan növénynevet találtak, amelyek valamiben (tövükben, jelentésükben, képzésükben vagy fonetikai összetételükben) különböznek a növények tudományos neveitől. E nevek nagy része megtalálható az LKŽ-ban, mintegy 50 elnevezést azonban sem a nagyszótárban, sem annak kiegészítő cédulaanyagában nem rögzítettek. A szótárba nem kerültek be nemcsak az idegen tövű növénynevek (beladona, čampaka, čarnobylas, čerbolylas, kaprifolija, karagačius, krakatūzas, muškatėlis stb.), hanem néhány saját, litván elnevezés sem (baltauogis, karvelukai, kibišis, lenkučiai, martukės, paleistuvė, raguotukai, raktukai, vilkarnė stb.). Ez utóbbi elnevezéseknek legalább a vizsgált szépirodalmi szövegek szerzőinek műveibe be kellett volna kerülniük, a tanulmány szerzője LKŽ papildymų tekstus, nes šių vardų gyvumą tarmėse patvirtina ne tik anaazonban expedíciói során különféle, idegen nyelvekből kölcsönzött növénynevekkel is találkozott. rašyta medžiaga. Kilmės požiūriu gana didelę grupę sudaro mūsų prozininkų gausiai varLegnagyobb részük (17 név) latin eredetű tővel rendelkezik, a litván nyelvbe azonban más nyelveken keresztül került be 21 A káposztafélék családjába tartozó olajnövény litván neve gražgarstė (Eruca); vö. ol. rucola, ang. arugula (lásd L. Vaicekauskienė 2013: 20). AURELIJA GRITĖNIENĖ 102 Acta Linguistica Lithuanica LXXII (dažniausiai slavų arba vokiečių) kalbas. 19 skolinių gauta iš slavų kalbų. 9 augalų pavadinimai laikytini hibridais. A prózai szövegekben való elterjedtségük alapján a rögzített növénynevek több csoportra oszthatók. A legszűkebb körben a žemaitiságok, a kelet-litván nyelvjárási alakok és a dzūkiságok használatosak. A lexikai tájszavak egy csoportját szélesebb körben – a felső-aukštaitis nyelvjárás egész területén – használják. A többi elnevezés Litvánia-szerte ismert. A tanulmányban tárgyalt növénynevek a prózai művekben több funkciót töltenek be. Elsősorban a nominativ funkciót kell megemlíteni (azaz így neveznek meg közvetlenül bizonyos növényeket). A tudatosan használt tájnyelvi növénynevek más művészi eszközökkel együtt segítik a prózaírókat a szereplők beszédének egyénítésében. Emellett a régi és idegen eredetű elnevezések a művekben ábrázolt múlt időt tükrözik, a gyógynövények tájnyelvi nevei, a néprajzi kertek virágainak régi elnevezései pedig segítik a szerzőket a környezet hiteles képeinek megrajzolásában, kiemelik a helyi koloritot. Az is érdekes, hogy a növények népi és tájnyelvi nevei a prózai szövegekben olykor szereplők neveivé válnak, például Astra lány (R. Ašk.), Jievaras nagybácsi (A. Zur. 2000), Žibutė doktornő (Žiba, Žibka) (P. Dirg.), Žibutė kecske (J. Kunč. 2006), Konvalija nagynéni, Jeronimas nagybácsi (R. Šer. 2001) stb. Nyilvánvaló, hogy a globalizáció és a szó agóniájának korában prózaíróink nem fordulnak el véglegesen a nemzeti és a tájnyelvi jellegtől – gyakran tudatosan hangsúlyozzák azt a nyelv különböző szintjein. Az új irodalom a hatásosság érdekében zsargont, normán kívüli kifejezésmódot, sőt az alsó réteg köznyelvi beszédét is alkalmazza (Smetonienė 2013: 156), és ezzel szemben egyes szerzők tudatosan hangsúlyozott nyelvjárásiassága, a szó kifejezésmódjának sajátossága, mássága emelkedik ki. A népies (nyelvjárási) növénynevek csupán a szavak egyik különálló szemantikai csoportját alkotják, használatuk tendenciái azonban azt mutatják, hogy a modern korok narratívájában az élő nyelv az egyik sarokkő, amely segít a szerzőknek megőrizni egyediségüket és sajátos nacionalinį stilių. A FORRÁSOK RÖVIDÍTÉSEI G. Adom. – Adomaitytė Gintarė. Gėlių gatvė. Vilnius: Gimtasis žodis, 2005. J. Ap. – Aputis Juozas. Bėgiai išnyksta rūke. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla, 2010. R. Ašk. – Aškinytė Rasa. Az ember, akinek semmire sem volt szüksége. Vilnius: Vaga, 2013. V. Bubn. – Bubnys Vytautas. Az április verdesésében. Vilnius: Alma littera, 2002. V. Čep. – Čepas Vytautas. A nap alatt csak az idő változik. Vilnius: Alma littera, 2008. L. Čern. 2008 – Černiauskaitė Laura Sintija. Benedikt küszöbei. Vilnius: Alma littera, 2008. Tanulmányok / Articles 103 Liaudiški ir tarmiški augalų genčių vardai šiuolaikinėje lietuvių prozoje L. Čern. 2009 (a) – Černiauskaitė Laura Sintija. Szoba a jázminbokorban. Vilnius: Alma littera, 2009. L. Čern. 2009 (b) – Černiauskaitė Laura Sintija. Lélegzés a márványba. Vilnius: Alma littera, 2009. R. Čern. – Černiauskas Rimantas. Egy kisváros történetei. Vilnius: Versus aureus, 2012. H. Čig. 2003 – Čigriejus Henrikas Algis. A napéjegyenlőségek emberei. Vilnius: 2003. Vaga, H. Čig. 2007 – Čigriejus Henrikas Algis. Varna letöröl egy könnycseppet. Vilnius: A Litván Írószövetség Kiadója, 2007. H. Čig. 2011 – Čigriejus Henrikas Algis. És hazahozta a komló illatát. Vilnius: A Litván Írószövetség Kiadója, 2011. P. Dirg. – Dirgėla Petras. Alibi knygos. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla, 2004. R. Gran. 2003 – Granauskas Romualdas. Duburys. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla, 2003. R. Gran. 2005 (a) – Granauskas Romualdas. Kutyák az égben. Vilnius: Litván Írószövetség Kiadója, 2005. R. Gran. 2005 (b) – Granauskas Romualdas. Kenotáfium. Vilnius: Litván Írószövetség Kiadója, 2005. R. Gran. 2007 – Granauskas Romualdas. Köd a völgyek felett. Vilnius: A Litván Írószövetség Kiadója, 2007. R. Gran. 2011 – Granauskas Romualdas. Három magány. Vilnius: A Litván Írószövetség Kiadója, 2011. R. Gran. 2013 (a) – Granauskas Romualdas. Išvarytieji. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla, 2013. R. Gran. 2013 (b) – Granauskas Romualdas. Szentek élete. Vilnius: Litván Írószövetség Kiadója, 2013. R. Gran. 2014 – Granauskas Romualdas. Harmadik élet. Vilnius: Litván Írószövetség Kiadója, 2014. D. Grig. – Grigaliūnienė Danutė. Saulelė vakaran. Kaišiadorys: Gija, 2008. H. Gud. – Gudavičius Henrikas. A sásliliom kertje. Vilnius: Litván Írók sąjungos leidykla, 2013. AURELIJA GRITĖNIENĖ 104 Acta Linguistica Lithuanica LXXII L. Gust. – Gustainis Liudas. A tengelic, a kutya és más árnyak. Vilnius: A Litván Írószövetség Kiadója, 2012. L. Gut. 2001 – Gutauskas Leonardas. Árnyékok. Vilnius: Litván Írószövetség leidykla, 2001. L. Gut. 2007 – Gutauskas Leonardas. Musės. Palėpė. Vilnius: Vaga, 2007. L. Gut. 2008 – Gutauskas Leonardas. Tárgyak. Vilnius: Litván Írószövetség Kiadó, 2008. L. Gut. 2011 – Gutauskas Leonardas. Kutyaénekek. Vilnius: Gimtasis žodis, 2011. L. Gut. 2013 – Gutauskas Leonardas. Töredékek. Vilnius: Lietuvos rašytojų sągos jungos leidykla, 2013. E. Ign. – Ignatavičius Eugenijus. Marso pilnatis. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjunleidykla, 2000. M. Ivaš. – Ivaškevičius Marius. Žali. Vilnius: Tyto alba, 2002. E. Jan. – Janušaitis Edmundas. Žaliakalnis – prisikėlimo istorija. 36 sapnų romanas. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla, 2013. V. Jas. 2007 – Jasukaitytė Vidmantė. Amikor farkasok voltunk. Vilnius: Alma littera, 2007. V. Jas. 2008 – Jasukaitytė Vidmantė. Megöltem a lányomat. Vilnius: Alma littera, 2008. D. Jaz. – Jazukevičiūtė Dalia. A neve Szibéria. Vilnius: Alma littera, 2013. B. Jon. 2007 – Jonuškaitė Birutė. Fecskelevél. Vilnius: Versus aureus, 2007. B. Jon. 2009 – Jonuškaitė Birutė. A balti cipzárak tangója. Vilnius: Litván Írószövetség Kiadója, 2009. B. Jon. 2011 – Jonuškaitė Birutė. Gombolj be engem. Vilnius: Litván Írószövetség Kiadója, 2011. D. Kaj. – Kajokas Donaldas. Kazasis. Vilnius: Litván Írószövetség Kiadója, 2007. J. Kral. – Kralikauskas Juozas. A dinasztia pusztulása. Vilnius: Tyto alba, 2002. J. Kunč. 2000 – Kunčinas Jurgis. Mindennap háborúba. Vilnius: Litván Írószövetség Kiadója, 2000. J. Kunč. 2006 – Kunčinas Jurgis. A fehér sajtok éjszakája. Vilnius: Gimtasis žodis, 2006. Cikkek / Articles 105 Liaudiški ir tarmiški augalų genčių vardai šiuolaikinėje lietuvių prozoje E. Kurk. – Kurklietytė Elena. Árnyékfonó. Todė, a vad története. Vilnius: Alma littera, 2009. R. Marč. – Marčėnas Rimantas. Lassú sietség Domashoz. Vilnius: Litván Írószövetség Kiadója, 2002. V. Mart. – Martinkus Vytautas. Tizenkét palló. Vilnius: Litván Írószövetség leidykla, 2011. R. Mat. – Mataitytė Rūta. Svajonė apie sniegą. Versus aureus, 2013. A. Mil. – Meilūnaitė Alina. Lakhatatlan városok. Vilnius: Tyto alba, 2014. I. Mer. – Icchokas Mer polgármester. Megálló félúton. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla, 2004. J. Mik. – Mikelinskas Jonas. A dinoszaurusz fülében. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla, 2009. S. Par. – Parulskis Sigitas. Sötétség és partnerek. Vilnius: Alma littera, 2012. N. Peč. – Pečiūra Nėrius. Vilniusi kiberpoéma. Vilnius: Tyto alba, 2004. V. Rykš. – Rykštaitė U. Rad. – Radzevičiūtė Undinė. Žuvys ir drakonai. Vilnius: Baltos lankos, 2013. Vaiva. Jelmezdráma. Vilnius: Alma littera, 2013. A. Rus. – Ruseckaitė Aldona. Víz tengere. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla, 2010. K. Sab. 2008 – Sabaliauskaitė Kristina. Silva rerum. Vilnius: Baltos lankos, 2008. K. Sab. 2011 – Sabaliauskaitė Kristina. Silva rerum II. Vilnius: Baltos lankos, K. Sab. 2011. 2012 – Sabaliauskaitė Kristina. Danielius Dalba & kitos istorijos. Vilnius: Baltos lankos, 2012. K. Sab. 2014 – Sabaliauskaitė Kristina. Silva rerum III. Vilnius: Baltos lankos, R. Sad. – 2014. Sadauskas Romas. Élet az országút mellett. Demeniškiai képecskéi. Vilnius: Žuvėdra, 2009. K. Saj. 2010 – Saja Kazys. Nem tudni, hol, nem tudni, ki. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla, 2010. S. Sak. – Sakalauskaitė Saulė. Összetört szívek napja. Vilnius: Alma littera, 2010. J. Skab. 2000 – Skablauskaitė Jolita. A harmadik évezred. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla, 2000. AURELIJA GRITĖNIENĖ 106 Acta Linguistica Lithuanica LXXII J. Skab. 2004 – Skablauskaitė Jolita. Septyniadangė erdvė. Vilnius: Lietuvos rašyÍrók Szövetségének Kiadója, 2004. M. Sluc. – Sluckis Mykolas. Beteljesülés nem Johanna szerint. Vilnius: Litván Írók Szövetségének Kiadója, 2003. R. Šav. 2009 – Šavelis Rimantas. Ablak a viharban. Vilnius: Versus aureus, 2009. R. Šav. 2013 – Šavelis Rimantas. Egy kis holdfény. Vilnius: Litván Írószövetség sąjungos leidykla, 2013. R. Šer. 2001 – Šerelytė Renata. O ji tepasakė miau. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąKiadója, 2001. R. Šer. 2006 – Šerelytė Renata. A balzsamozó. Vilnius: Litván Írószövetség Kiadója, 2006. R. Šer. 2008 – Šerelytė Renata. Kékszakállú gyermekei. Vilnius: Alma littera, R. Šer. 2008. 2010 – Šerelytė Renata. A szél lovasa. Vilnius: Litván Írószövetség leidykla, 2010. R. Šer. 2013 – Šerelytė Renata. Név a sötétben. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla, 2013. R. Šer. 2014 – Šerelytė Renata. A gubó balladái. Vilnius: Alma littera, 2014. Š. Šim. – Šimulynas Šarūnas. A rozsban az almafák mellett. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla, 2001. A. Tap. – Tapinas Andrius. A farkas órája. Vilnius: Alma littera, 2013. A. Urb. 2012 – Urbonaitė Audronė. Cukruota žuvis. Vilnius: Alma littera, 2012. A. Urb. 2014 – Urbonaitė Audronė. Žydiškų daiktų kambarys. Vilnius: Alma littera, 2014. G. Vil. – Viliūnė Gina. Vilniusi Madonna. Vilnius: Alma littera, 2014. A. Zur. 2000 – Zurba Algimantas. Eina... Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla, 2000. A. Zur. 2010 – Zurba Algimantas. Krisius. Vilnius: Gimtasis žodis, 2010. A. Žag. – Žagrakalytė Agnė. Eigulio duktė: byla F 117. Vilnius: Tyto alba, 2013. Tanulmányok / Articles 107 Liaudiški ir tarmiški augalų genčių vardai šiuolaikinėje lietuvių prozoje LITERATŪRA Akelaitienė Gražina, Žiliūtė-Batavičienė Dainora 2011: R. Granausko kūrinių leksinės tarmybės. – Žmogus ir žodis: Didaktinė lingvistika 13, 5–15. Arnatkevičiūtė Laima 2006: Lietuvių esė postmodernizmo situacijoje: Rolandas Rastauskas. – Lituanistica 65(1), 63–72. Brazauskas Nerijus 2010: XX a. lietuvių modernistinis romanas: raidos ir poetikos linkmės. Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas. Bukelienė Elena 2004: Proza ties tūkstantmečio riba. Kaunas: Šviesa. Daubaraitė Jolanta 2012: Leonardas Gutauskas. „Šunų dainos“: praeities katalogas. – Literatūra ir menas 22, 12–13. Gritėnienė Aurelija 2014: Liaudiški augalų vardai šiuolaikinėje lietuvių vaikų prozoje. – Žmogus ir žodis: Didaktinė lingvistika 16, 50–62. Gritėnienė Aurelija 2014: Šakutmedžiai, bulbumai ir žlembės šiuolaikinėje lietuvių vaikų prozoje. – Gimtoji kalba 2, 8–13. Jakaitienė Evalda 2010: Leksikologija. Studijų knyga. Antras pakartotinis leidimas. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Jankevičienė Ramunėlė 1998: Botanikos vardų žodynas. Vilnius: Botanikos instituto leidykla. Kalėda Algis 1996: Romano struktūros matmenys: literatūrinės komunikacijos lygmuo. Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas. Keinys Stasys 1984: Lietuvių kalbos hibridai (sąvoka, rūšys ir normiškumas). – Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai. A serija 3(88), 113–123. Klimavičius Jonas 2005: Kas yra krakatūzai? – Gimtoji kalba 10, 8–9. Kniūkšta Pranas 1981: Rašytojas ir žodis. Vilnius: Mokslas. Kubilius Vytautas 2003: Tautinė literatūra globalizacijos amžiuje. Kaunas: VDU leidykla. Lapelė Mindaugas 2007: Kempės upelio slėnyje. – Šalcinis 62, 4–5. LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas 1–20, 1941–2002, elektroninis variantas, redaktorių kolegija: Gertrūda Naktinienė (vyr. red.), Jonas Paulauskas, Ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete: www.lkz.lt [2015-02-28]. Marozas Vitas 2008: A szárazföldi ökoszisztémák sokfélesége és védelme. Kaunas: Akademija. AURELIJA GRITĖNIENĖ 108 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Martinaitis Marcelijus 2003: Évtizedek fordulóján. – A legújabb litván irodalom 1988–1991. tūra (1988–2002), sud. Giedrius Viliūnas. Vilnius: Alma littera, 9–30. Martinaitis Marcelijus 1992: Papirusai iš mirusiųjų kapų: Atgimimo ir Vilties knyga, Vilnius: A Litván Írószövetség Kiadója. Morkūnas Kazys 2009: A bagaslaviškisi nyelvjárás Ignas Šeinius számára: anyanyelv vagy szülőföldi nyelv. – Litvániai lokális kutatások. Nyelv. Litvániai járások. Gelvonai. Online elérhető: http:// www.llt.lt [2014-02-27]. Paulauskytė Teresė 2001: [recenzija] Romualdas Granauskas. Raudonas ant balto. Vilnius: A Litván Írószövetség Kiadója, 2000. – Anyanyelv 4, 19–20. Pupkis Aldonas 2005: A nyelvi Pikčilingis Jonas 1971: Lietuvių kalbos stilistika 1. Vilnius: Mintis, 1971. Pikčilingis Jonas 1975: Lietuvių kalbos stilistika 2. Vilnius: Mokslas, 1975. kultúra tanulmányai. Vilnius: Gimtasis žodis. Rydén Mats 1978: Shakespeare-i növénynevek. Azonosítások és értelmezések. Stockholm: Almqvist & Wiksell, 1978. Smetonienė Irena 2013: Buitinio stiliaus invazija į kitus funkcinius stilius. – ŠiuoA kortárs stilisztika irányzatai és problémái. Vilnius: A Litván Oktatástudományi Egyetem kiadója, 150–158. Sprindytė Jūratė 2006: A próza állapotai 1988–2005. Vilnius: A Litván Irodalmi és Folklórintézet. Sprindytė Jūratė 2013: Írások, feljegyzések – a tudatba vagy az árokba? (R. Granauskas „A szentek élete“). – Metai 5–6, 135. Tamaševičius Giedrius 2009: A nyelv egyszerűsödésének tendenciái a nyilvános térben. – Kalbos kultūra 82, 138–148. Vaicekauskienė Loreta 2013: „Aki fél az adósságtól – nem szerez vagyont“. A lexikai kölcsönzés szükségletei és tendenciái az 1991–2013 között írott szövegekben. – Taikomoji kalbotyra 2013(3). Hozzáférés az interneten: www.taikomojikalbotyra.lt [2015-02-24]. Župerka Kazimieras 2013: A nyelv etnostilisztikai tárgyáról. – A kortárs stilisztika irányzatai és problémái. Vilnius: a Litván Oktatástudományi Egyetem kiadója, 183–191. Župerka Kazimieras 2012: Stilistika. Šiauliai: a Šiauliai Egyetem kiadója. Дворецкая Екатерина 2005: Андалусские диалектизмы и регионализмы в a 20. századi spanyol szépirodalomban. Online elérhető: http://www.dissercat.com/content/andalusskie-dialektizmy-i-regionalizmy-v-khudozhestvennoi-literature-ispanii-xx-veka [2015-01-14]. Tanulmányok / Articles 109 Liaudiški ir tarmiški augalų genčių vardai šiuolaikinėje lietuvių prozoje Кудинова Таисия 2000: Просторечие и диалект в языке А. П. Чехова. К az író nyelvi személyiségének jellemzéséhez. Online elérhető: http://www.dissercat.com/content/prostorechie-i-dialekt-v-yazyke-p-chekhova-k-kharakteristike-yazykovoi-lichnosti-pisatelya [2015-02-12]. Курносова Ирина 1995: Диалектная лексика в художественной прозе начала XX. század. Hozzáférés az interneten: http://cheloveknauka.com/dialektnaya-leksika-v-hudozhestvennoy-proze-nachala-xx-v [2015.01.16]. Ларин Борис А. 1973: Диалектизмы в языке советских писателей. – Эстетика слова и язык писателя. Ленинград: Художественная литература, 228–261. Попович Алина 2013: Диалектизмы в повестях И. А. Бунина «Деревня» и „Szukodol” (funkcionális-stilisztikai aspektus). Internetes hozzáférés: http:// dspace.onu.edu.ua:8080/bitstream/123456789/5082/1/108-113.pdf [2014-02-21]. Folk and Dialectal Names of the Genera of Plants in Contemporary Lithuanian Prose ÖSSZEFOGLALÁS A 21. századi litván szerzők közel 100 prózai művének alapos átolvasását követően 80 műben 203 olyan növénynevet találtak, amelyek valamilyen szempontból (tövük, jelentésük, képzésük vagy fonetikai összetételük alapján) különböznek a növények tudományos neveitől; of 49 authors. The main aim of research was to identify what folk and dialectal one-word names of the genera of plants appear in contemporary Lithuanian prose, to analyse their szerkezetük, eredetük és elterjedtségük, valamint használatuk funkciói és kontextusa a szépirodalmi szövegekben Eredetüket tekintve a külföldi nyelvekből kölcsönzött, a litván prózaírók által széles körben használt különféle növénynevek meglehetősen népes csoportot alkotnak. Többségüknek (17 névnek) latin töve van, azonban más, rendszerint szláv vagy germán nyelveken keresztül kerültek a litván nyelvbe. 19 kölcsönszó szláv nyelvekből származik. 9 növénynév hibridnek tekinthető. több csoportra. A szamogit, a kelet-aukštaitisi és a dzsúk nyelvjárás jellemzőit In respect of prevalence, the names of plants recorded in prose texts can be divided mutató szavakat a legszűkebb területen használják. A lexikai dialektizmusok egy csoportját szélesebb körben használják – az aukštaitisi nyelvjárás egész területén. Más nevek Litvánia-szerte ismertek.