Die Landkarte des Schlossgebietes Bērzaune vom 17. Jahrhundert und die baltische Hydronymie

OJĀRS BUŠS A Lett Nyelvi Intézet, Lettország Egyeteme Kutatási területek: lett névtan, általános elméleti névtan, lexikológia. RENĀTE SILIŅA-PĪŅĶE A Lett Nyelvi Intézet, Lettország Egyeteme Kutatási területek: lett történeti névtan, történeti lexikográfia, lett történeti szótár, német–lett nyelvi kapcsolatok. BĒRZAUNE VÁRURADALMÁNAK 17. SZÁZADI TÉRKÉPE ÉS A BALTI HIDRONÍMIA1 A Bērzaune vár környékének 17. századi térképe és a balti hidronímia ANNOTÁCIÓ Lettország első kiterjedt helynévgyűjteménye Svédország 17. századi gazdasági tevékenységeihez kapcsolódik (Lettország északi része Svédországhoz tartozott). E tevékenységek eredményei (1) a földterületek felülvizsgálatáról készült jegyzőkönyvek, amelyek számos lett településnevet tartalmaznak, valamint (2) a földmérési térképek, amelyek meglehetősen sok lett víznevet és mikrotoponimát foglalnak magukban. Die Karte des Schlossgebiets Bērzaune (entstanden um 1680–1685) zeigt mehr als 70 Hydronyme. Die etymologische Analyse zeigt: die meisten von ihnen sind Namen baltischer (lettischer) Herkunft, z. B. die Flussnamen Ackman ups (= *Akmen̦upe), Roabesche 1A cikk a „Studies of the Latvian language in the context of 21st century science” című projekt keretében, a „Lettonics: history of Latvia, languages, culture and values” című állami kutatási program részeként készült. Straipsniai / Articles 101 OJĀRS BUŠS, RENĀTE SILIŅA-PIN̦K̦E ups (= *Robežupe). A Plaxen Siö tó neve (ma Plaksis vagy Plaksnis) hangutánzó eredetű névként értelmezhető. A Plising Rīvus folyónév a lett plīs-/plēš- „törni; szaggatni” gyökből származhat. A Sau- tőből származtatott víznevek (Savins ups, Sawitz Lacus, ma Savīte, Savītes ezers) látszólag az indoeurópai víznevekre és az indoeurópai *sh2eu- „önteni, esni (az esőről)” gyökre emlékeztetnek, ám a nevek valószínűbb eredete a balti finn nyelvekben keresendő; vö. észt sau, savi „agyag”. A hasonló hangzású, Sāv- kezdetű neveknek (ma Savīte, Sāvienas ezers) valószínűleg a lett nyelvjárási sāva „heg” szó az etimonja. KULCSSZAVAK: névtan, víznévtan, 17. század, várkerületi térképek, Livónia. ANNOTÁCIÓ Lettország ősi helyneveinek első bőséges gyűjteménye a 17. századi svédországi gazdasági tevékenységekhez kapcsolódik, amikor Lettország északi része ehhez az országhoz tartozott. E tevékenységek eredményei a földterületek felülvizsgálatának anyagai, amelyek számos lett településnevet dokumentálnak, valamint a birtokok felmérését szolgáló térképek, amelyek meglehetősen sok lett víznevet és mikrotoponimát tartalmaznak. The map of the Bērzaūne castle district (apr. 1680–1685) contains more than 70 hydronyms. Their etymological research shows that most of them are names of Baltic (Latvian) origin, e.g., the river names Ackman ups (=*Akm eņūpe), Roabesche ups (=*Robežupe). The lake name Plaxen Siö (now Plaksis or Plaksnis) is most likely to be treated as a name of onomatopoetic origin. The river name Plising Rīvus could be derived from the Latvian stem plīs-/plēš- ‘to break, to tear’. The hydronyms derived from the stem Sau- (Savins ups, Sawitz Lacus, now Savīte, Savītes ezers), although seemingly compare with the Indo-European hydronyms originating from the root ide. *sh2eų- ‘to pour, to rain’, are most likely the names of Finno-Ugric origin, cf. Estonian sau, savi ‘clay’. Similar names with -ā- (now Savīte, Sāvienas ezers) are probably an etymon of the Latvian dialect word sāva ‘scar’. KULCSSZAVAK: névtan, víznévtan, 17. század, várkerületi térképek, Livónia. A balti víznevek kutatása még korántsem teljes. Sok balti víznév eredetére még nincs elfogadható magyarázat, és etnolingvisztikai kontextusuk sem egyértelmű. Különösen sok megoldatlan rejtély maradt a lett víznevek etimológiájának területén. Ezek a megoldatlan etimológiai problémák az egyik okai annak is, 102 Acta Linguistica Lithuanica LXX XIII Die Landkarte des Schlossgebietes Bērzaune vom 17. Jahrhundert und die baltische Hydronymie miért nem jelent meg még Lettország vízneveinek etimológiai szótára, és a belátható jövőben valószínűleg miért nem is fog megjelenni. A kutatás feladatai közé továbbra is hozzátartozik a víznévkorpusz bővítése. Ez a feladat sem egyszerű, sem áttekinthető, mivel elsősorban a Lett Köztársaság Történeti Állami Levéltárában (Latvijas Valsts vēstures arhīvs) található, kiadatlan oklevelekben mindmáig ismeretlen folyó- és tónevek rejtőznek. A cikk két célt követ: (1) egyes régi, mára elfeledett víznevek bevonását a nyelvészeti és névtani vitába, (2) néhány ismert és kevésbé ismert víznév eredetének elemzését. A helynevek intenzív lejegyzésének első időszaka Lettországban a Svéd Királyság gazdasági érdekeihez kapcsolódik (l. 1. ábra). A 17. század vége felé Észak-Lettországban (lettül Vidzeme2), amely 1629 óta hivatalosan Svédországhoz tartozott, végrehajtották az úgynevezett birtokredukciót. Már a régebbi történeti forrásokban, különösen a 13. századtól kezdődően, számos település-, határ- és víznév adatolható, a 17. században azonban ezek feljegyzései mennyiségi és minőségi szempontból is új szintet értek el. Az újonnan megszerzett területeken az adófizetés szabályozásához információkra volt szükség a földekről és a lakosságról. E célból országos felmérést, az úgynevezett svéd telekadó-összeírást végezték el, amelynek jegyzőkönyveiben számos településnév szerepel. Az összeírásokat többször is megszervezték: először már a lengyel–svéd háború idején, 1601-ben (Švābe 1933 közölte), majd 1617-ben, 1624-ben, 1630-ban, a legnagyobbat pedig 1638-ban (Dunsdorfs 1938, 1940, 1941 közölte), továbbá 1688-ban is. A tervezett birtokredukcióhoz azonban Livónia különböző régióiról pontos térképekre volt szükség. A svéd térképészek a 17. században Európa élvonalába tartoztak. 49 svéd földmérő 1681 és 1684, valamint 1687 és 1696 között felmérte egész Svéd-Livóniát (Vidžemes kartes 1996: 7). Ennek eredményeként számos egyedi birtoktérkép készült, amelyeket az úgynevezett „ötödik rész” térképein 1:48.000 vagy 1:57.600 méretarányú váruradalmi térképekként egyesítettek. A mai Lettország területéről több mint húsz ilyen váruradalmi térkép maradt fenn, például Cēsis (ném. Wenden), Koknese (ném. Kokenhusen), Mālpils (ném. Lemburg), Rauna (ném. 2Németül lett Livóniának vagy Dél-Livóniának is nevezik, megkülönböztetve az északabbra fekvő észt Livóniától. Straipsniai / Articles 103 OJĀRS BUŠS, RENĀTE SILIŅA-PIŅĶE 1. ÁBRA. A Baltikum keleti része a 17. században. http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Sw_BalticPr_17cen.jpg Ronneburg), Suntaži (ném. Sunzel) és Madliena (ném. Sissegall) stb. A helynévkutatók számára ezek a térképek – elsősorban a rajtuk feltüntetett víznevek, valamint néhány mikrotoponima miatt – nagy jelentőséggel bírnak. Ezek a váruradalmi térképek a Lett Köztársaság Történeti Állami Levéltárában találhatók (lettül Latvijas Valsts vēstures arhīvs, LVVA, 7404. fondum, 3. leírás, 1–30. irat). Néhányat Edgars Dunsdorfs emigráns lett történész publikált és elemzett Ausztráliában (Dunsdorfs 1974). Már ő is, noha 104 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Die Landkarte des Schlossgebietes Bērzaune vom 17. Jahrhundert und die baltische Hydronymie nem volt nyelvész, felismerte e térképek jelentőségét éppen a víznévkutatás szempontjából: „A névkutatókat érdekelhetik a térképek víznevei, amelyek gyakran eltérnek a mai nevektől” (Dunsdorfs 1974: 8). E megállapítás óta több mint negyven év telt el, és csak az utóbbi években kezdődött meg e térképek – egyelőre meglehetősen szerény mértékű – nyelvészeti elemzése. E térképek közé tartozik a mintegy 1500 km2 kiterjedésű Bērzaune váruradalmának térképe is. A váruradalom Kelet-Livóniában fekszik, és Vidzeme3 szelón nyelvjárási területét foglalja magában (l. 2. ábra). A térképről jól látható, hogy folyókban és tavakban igen gazdag. Összesen 70 víznevet tüntet fel4 – a tónevek száma valamivel meghaladja a folyónevekét. A feltüntetett víznevek közül mintegy 15 sem a mai, sem más történeti forrásokból nem ismert. A megfelelő mai vízrajzi objektumok azonosítása lehetetlennek, vagy legfeljebb hipotetikusan lehetségesnek tűnik. A ma ismeretlen folyónevek: Ackman ups, anting aus, Baben ups, mellonetz, Monke uppe, Mudsa Rīvus, Plising Rīvus, Roabesche ups; az ismeretlen tónevek pedig: Ines Siö, In Siö, Karps Siö, Kati Siö, Lodatz, Paslois, Siogos. A térképen szereplő tíz tó neve eltér a mai (vagy legalábbis a jelenlegi hivatalos) elnevezésétől, például Asening (ma Pudulu ezers), Berſen Siö (ma Salu ezers, szinonimaként pedig Bērzaunes ezers), Damis Siö (ma Šumānu ezers), Nygast Siö (Lauteres ezers), Malz Siö (Grīvu ezers), Plaxen Siö (Rāceņu ezers, szinonimaként pedig Plaksis), Sawitz Lacus (Kaņepēnu ezers, szinonimaként pedig Savītes ezers), Syles Siö (Stirnezers), Wesonitz Siö (Kalsnavas ezers). A felsorolt víznevek némelyike (akárcsak a térképen feltüntetett több másik) balti finn, esetleg lív vagy észt eredetűnek tűnik, például Kuja (vö. Laansalu 2014), Mudsa Rīvus. A víznevek többsége azonban balti, elsősorban lett eredetű. Néha nyilvánvaló vagy csaknem nyilvánvaló a kapcsolat a lett köznevekkel, például: Ackman ups = *Akmeņupe (vö. lett akmens ‘kő’), Roabesche ups = *Robežupe (vö. lett robeža ‘határ’), Karps Siö = *Karpas ezers (vagy Karpis?; vö. lett karpa ‘ponty’). Az utolsó név természetesen nem tartozik a balti eredetű régi víznevek közé, mivel etimonja, a karpa halnév német kölcsönzés (ME II 197 s.v. kārpa I; Sehwers 3A terület hozzávetőleg Bērzaune, Grostona, Kalsnava, Lazdona, Lubāna, Lubeja, Ļaudona, Mārciena, Meirāni, Mētriena, Prauliena, Saikava, Sāviena, Vējova és Viesiena községet, valamint Vestiena község keleti részét foglalja magában (ez utóbbi nincs feltüntetve a térképen). A 2. ábrán az 1939-es községhatárok láthatók. 4A térképen név nélkül feltüntetett folyók és tavak is vannak. Straipsniai / Articles 105 OJĀRS BUŠS, RENĀTE SILIŅA-PINK̦E 2. ÁBRA. A Bērzaune-i várbirtok hozzávetőleges határai (rajzolta Liene Markus-Narvila) 1936: 47; Laumane 1973: 105–106), esetleg részben az oroszból kölcsönözve (Karulis 1992: I 384). A 17. századból adatolt víznév alapján a közszó kölcsönzésének ideje legkésőbb a 16. századra, de nagyon valószínű, hogy még korábbra tehető. A Laumane (1973: 105) által nyilvántartott legrégebbi írásos adatok a 18. századból származnak; a hímnemű változat, Karpis azonban már Georg Elger szótárában (1683) is szerepel (Karulis 1992: I 384). Az etimológiailag átlátszó víznevek között említhető még a különös anting aus folyónév (lásd a 3. ábrát). Eddig csak erről a várbirtoktérképről ismert. A bejegyzés egy meglehetősen rövid patakot (vagy csupán egy folyószakaszt) jelöl, és leginkább Antina auss („Antinš füle”) alakban olvasható. Ha ez az olvasat helyes, a név azon ismert esetek sorát gyarapítja, amelyekben az emberi test részei szolgálnak a helynévi értelmezések alapjául. Az általános tendenciát a víznevek képzésében egy kevésbé tipikus példával illusztrálja: az auss ’fül’ közszót ritkán használták lett helynevek képzésére, és nem tartozik a helynévanyag jellegzetes anatómiai terminusai közé (Rapa 2014: 63). Jānis Endzelīns Lettország helynévszótárának első kötetében nincs (!) olyan helynév, amelynek eredete egyértelműen 106 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Die Landkarte des Schlossgebietes Bērzaune vom 17. Jahrhundert und die baltische Hydronymie 3. ÁBRA. anting aus a Bērzaune-i várbirtoktérképen (Dunsdorfs 1974 nyomán) auf das Appellativ auss zurückzuführen wäre (s. Endzelīns 1956: 55–56, Lemmata auf auss-). Nur die zweite Komponente des Toponyms ist baltischer Herkunft. Die erste Komponente – das lettische Anthroponym Antinš (< Anton) – ist griechischer oder lateinischer Herkunft (HdV I, 177; Silinš 1990: 62) und hat nur einen indirekten Bezug zur Hydronymie. Die Einmaligkeit dieses Hydronyms im ganzen lettischen toponomastischen Kontext führt zu einer gewissen Unsicherheit, ob der Name nicht doch anders gelesen und/oder interpretiert werden muss. Természetesen nagyon kevés etimológiailag egyértelmű víznév akad akár Lettországban általában, akár ezen a térképen. A legtöbb esetben etimológiai elemzésre van szükség. Példaként következzen két Pl- kezdetű víznév: a Plising Rivus folyó és a Plaxen Siö tó. A tónak a mai szinonim nevei is adatoltak: Plaksis // Plaksnis // Plakšezers // Plakšņu ezers, továbbá több, más tőből képzett név is (vö. LVV 177). Már 1638-ban rögzítették a svéd telekkönyvi összeírásban a Plaxen alakot (Dunsdorfs 1941: 1159), amely tehát megegyezik a térképen szereplő névvel, csupán a Siö földrajzi köznév nélkül (vö. svéd sjö ’tó’). Mivel a balti-finn nyelvekben nem fordulnak elő szókezdő mássalhangzó-torlódások5, egyértelműen a balti eredet részesítendő előnyben. Bár Lettország területén német és szláv eredetű helynevek is vannak, ebben az esetben a szláv eredet területi okokból kevéssé valószínű, 5 Ilyen torlódások ritkán tapasztalhatók a 20. és 21. század legújabb kölcsönzéseiben, és többnyire csak a köznyelvben fordulnak elő. Straipsniai / Articles 107 OJĀRS BUŠS, RENĀTE SILIŅA-PINK̦E míg a német eredetű nevek időnként előfordulnak a lett településnevek között, a régebbi víznevek között azonban – nagyon kevés kivételtől eltekintve – nem. A Plaksis // Plaxen Siö tónév etimonjának keresésekor először az utánzó eredetet kell számításba venni. Fonetikai szempontból ez a változat igen hihetőnek tűnik, mivel a lett nyelvben (mind a köznyelvben, mind a nyelvjárásokban) előfordulnak utánzó plakšēt, plakšķēt igék, különösen a víz halk hangjainak leírására, például: „Airi klakšķēja duļļos, ūdens plakšķēja [laivai] abās malās...” (Andrejs Upīts; LLVV 239). A Plakš- kezdetű helynevek esetleges utánzó eredetét a Latvijas vietvārdu vārdnīca is megemlíti (LVV 177, s. v. Plakši), bár részletes elemzés nélkül. Másfelől éppen a vizsgált térségben található néhány Plak- (Plok-, Plôk-) tövű határnév (rét- és földnevek), amelyek eredete inkább a plôka ’alacsonyan fekvő, sík föld’; plaka ’síkság, mélyebben fekvő terület’ (LVV 175, s. v. Plaka) tájnyelvi szóval és a köznyelvi plakans ’sík, lapos’ melléknévvel magyarázható. A ’sík, lapos; síkság, mélyebben fekvő terület’ jelentés tó névadási motivációjaként is igen hihetőnek tűnik. Összehasonlításképpen elegendő megemlíteni a Oroszországban, Ukrajnában és Kazahsztánban előforduló Ploskoye ozero tónevet (szó szerint: ’lapos/sík tó’). Több ilyen tó található Lettország közelében, a Pszkovi területen, amelynek víznévrendszerében balti szubsztrátum mutatható ki. A Ploskoye ozero víznév természetesen nem tartozik ehhez a szubsztrátumhoz; csupán alkalmat ad arra, hogy a víznévrendszerben esetlegesen érvényesülő kölcsönös – balti és szláv – szemantikai hatásokról gondolkodjunk. Pusztán szemantikai szempontból még hihetőbb lehet az összevetés egy másik lett tájnyelvi szóval, a plasa ’rétet elöntő árvíz’ jelentésű szóval (ME III 320). E magyarázat ellen azonban fonetikai és területi szempontok szólnak. A nehezen magyarázható feltételezett -s- > -ks- fejlődést még megpróbálhatnánk a plasa + plaka kontaminációjával indokolni. E származtatás legnagyobb akadálya azonban a plasa tájnyelvi szó és a belőle képzett helynevek elterjedési területe: Zemgale és Latgale kultúrtörténeti régióira terjed ki6, Vidzemére azonban nem, és távol esik Lazdona községtől, valamint a Plaksis // Plaxen Siö tótól (vö. LVV 182–183). E tó nevének etimológiájára tehát legalább három hipotézis fogalmazható meg. Ezek közül a legmeggyőzőbbnek az utánzó eredet hipotézise tűnik. 6 Vagyis Lettország középső, délkeleti és keleti része. 108 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Die Landkarte des Schlossgebietes Bērzaune vom 17. Jahrhundert und die baltische Hydronymie A Plising Rivus folyónév, amely *Plīsiṇ- vagy *Plisiṇ- alakban olvasható, maga is egyértelmű asszociációkat kelt a lett plīst ’szakít, hasít, tör’ igével. Lettország helyneveinek szótára, a Latvijas vietvārdu vārdnīca körülbelül 15 Plīs- tövű helynevet tart nyilván (LVV 244–245), amelyek minden valószínűség szerint az említett igéből származnak. Ezek azonban dűlőnevek (például Plisa – egy mező Drabēši községben, egy erdő Karļiban, egy legelő Kūduṃsban, egy rét Rāmuļiban); e nevek között nincs víznév. Mivel a mi Plising Rivus nevű patakunk, amint a térképen látható, meglehetősen kicsi, neve esetleg egy rég elfeledett dűlőnévből származhat7. Megjegyzendő, hogy e tő egy másik ablautfokából, a plēs- alakból jött létre a plēsums ’irtás’ közszó, amely meglehetősen gyakran fordul elő a lett helynevek elemeként (l. LVV 223–226). E közszó és a Plising Rivus víznév között azonban közvetlen kapcsolat nem állapítható meg. Lehetséges viszont, hogy ezt a víznevet tágabb indoeurópai összefüggésbe helyezzük, és számos európai helynévvel vessük össze. Például Fehéroroszországban két Plisa nevű folyó található, továbbá az 1284-ből adatolt óporosz Plissinges helynév (Gerullis 1922: 125), amelynek írásmódja csaknem azonos a mi víznevünkével. Számos lett és litván Ples-, Ples-, Plēs- és Plēs- (Pleš-) kezdetű helynév etimológiailag szintén rokon a Plising Rivus és a Plissinges névvel. E nevek közös eredete az indoeurópai *pleh₁k̂- ’letép’ gyökre vezethető vissza (l. LIV 483), a helynevek névadási motivációja azonban eltérő lehet: 1) az irtás, 2) a vidéknek a folyómeder általi látszólagos kettéosztása, 3) a sziklák, illetve a táj „hasadása” a folyómeder kialakulásakor, valamint más, még hipotetikusabb vagy csak rekonstruálható tényezők. A régió etimológiai szempontból problematikus csoportjához tartoznak a Sav- és Sāv- kezdetű víznevek (valamint egy településnév) is. A térképen ezek a Savins ups és Sawe ups folyók, valamint a Sawitz Lacus és Sawen Lacus tavak (ma: Savīte, Sāvīte és Savītes ezers, Sāvienas ezers, számos névváltozattal), továbbá a Safwenhoff uradalom (ma Sāviena falu), amelyet más forrásokból és a szakirodalomból inkább Sawensee néven ismerünk (BHO II 550); ez arra utal, hogy a településnév a víznévből keletkezett (l. 4. ábra). 7 Régóta vitatott kérdés, hogy a kis patakok és tavak neveit magukat is a dűlőnevek (mikrotoponimák) közé kell-e sorolni; erre nem adható egyértelmű válasz. Straipsniai / Articles 109 OJĀRS BUŠS, RENĀTE SILIŅA-PIN̦ĶE A Sav- kezdetű víznevekkel a tudományos szakirodalom több ízben foglalkozott, európai összefüggésben éppúgy, mint az óeurópai víznévanyag részeként. A számos jelentős kutatás közül többek között Hans Krahe (Krahe 1964: 50), Vladimir Toporov és Oleg Trubačev (Топоров, Трубачев 1962: 206), valamint Jürgen Udolph (Udolph 2007) publikációit kell megemlíteni. Aleksandras Vanagas litván víznevek etimológiai szótárában áttekinti mindezeket a kutatásokat, és arra a következtetésre jut, hogy az európai Sav- kezdetű víznevek az indoeurópai *seu- [=*seu-?] ’nedves; csepeg, folyik’ gyökből eredhetnek, és rekonstruálja a *souos ’nedvesség; folyadék’ köznevet (Vanagas 1981: 292–293 s.v. Savìstas). A szlovén (valamint horvát és szerb) Sava folyónév, továbbá France Bezlaj e név eredetével kapcsolatos kutatásainak összefoglalása (Bezlaj 1961: 173) nyomán Vanagas az indoeurópai alapnyelvben lehetséges etimonnak a *seu-, *sou- gyököt tekinti (Vanagas 1981: 293). Az indoeurópai nyelvészet legújabb irányzataira, különösen a laringális elméletre tekintettel a Sav- kezdetű víznevek egyik lehetséges etimonjaként az indoeurópai *sh₂eu- ’önt, esik az eső’ gyököt kell megemlíteni (LIV 545). Ez az etimológia mind a motiváció, mind az etimológiai rokonság szempontjából hihetőnek tűnik a régi európai víznevek és leszármazottaik esetében. Harald Bichlmeier is foglalkozott e folyónév etimológiájával a modern indoeurópai nyelvészet szempontjából, és az általa felsorolt öt indoeurópai gyök (*seu-, *seuh₁-, *seuh₃-, *sh₂eu- és *seuH-) közül a *sh₂eu- ’önt, esik az eső’ gyököt nevezi a leghihetőbbnek (Bichlmeier 2012: 20–21). A régi, Sav- kezdetű víznevek elemzésekor Krahe (1964: 50) a lett Savīte nevet is megemlíti, Vanagas (1981: 293) pedig a Savìstas címszó alatt ezt a litván helynevet a lett Sava és Savīte folyónévvel veti össze. Arra a kérdésre azonban még nincs válasz, hogy a Bērzaune várkerület Sav- és Sāv- kezdetű víznevei valóban ehhez az etimológiai névcsaládhoz tartoznak-e. E nevek és a régi európai víznevek közötti lehetséges kapcsolat nem magától értetődő. A Savīte és a Sāvīte meglehetősen rövid folyók (Savīte 25 km, Sāvīte körülbelül 8 km hosszú), ezért lehetséges – bár korántsem bizonyos –, hogy nevük nem olyan régi, és a víznevek egy későbbi rétegéhez tartoznak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ebben a régióban, a Bērzaune várkerületben balti finn szubsztrátum jelenléte is elképzelhető. Marta Rudzīte már több mint 50 éve megállapította, hogy egyes lett folyónevek, amelyek Sav- kezdetűek, balti finn eredetűek lehetnek, és összevetette őket a finn Savijä̈rvi tó nevével (Rudzīte 1968: 191). 110 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Die Landkarte des Schlossgebietes Bērzaune vom 17. Jahrhundert und die baltische Hydronymie 4. ÁBRA. Savve ups, Saven Lacus und Safwenhoff a Bērzaune uradalom térképén (Dunsdorfs 1974 nyomán) A Sav- és Sāv- elemet tartalmazó hidronimák toponimikai kontextusa Lettországban nem túl beszédes. Lettországban kevesebb mint tíz Sav- elemet tartalmazó hidronima és körülbelül húsz másik, Sav- és Sāv- elemet tartalmazó toponima (település- és határnév) található (LaVI). Nem alkotnak egységes területet, néhány szabályszerűség azonban megállapítható. Sāvaiņi – több tanya neve – meglehetősen koncentráltan, Zemgale déli részén, a litván határ közelében fordul elő, és kapcsolatba hozható a szemgall szubsztrátum nyomaival, pontosabb értelmezését azonban még keresni kell. Kelet-Lettország egyes toponimái (például a Savinu ezers, Saves ezers tónevek) esetleg szláv antroponimákból, nevezetesen a Sava keresztnévből és az ennek megfelelő Savin apai családnévből alakultak ki, talán településnevek – falvak vagy egykori uradalmak – közvetítésével, vö. például Savina, egy falu Rundēni községben. A Bērzaune uradalom hidronimái közül különösen érdekes az egykori Saviena patak Zeltiņiben, egy észak-lettországi községben, ahol még kevesebb mint száz éve is beszéltek leivi nyelven – egy délészt nyelvjárásban (Vaba 1997: 39–40). A vidék toponímiájában balti finn (észt) adsztrátumra lehet számítani. A balti finn hatások esetleges szempontjából említést érdemlő hidronima a Savinu upe folyó is, amely az észt határ mentén fekvő Jaunroze községben található (ha nevének eredete nem a fent említett szláv családnévre vezethető vissza). Négy Sav- elemet tartalmazó hidronima, bár nem alkot egységes területet, Lettországban tehát olyan régiókban fordul elő, ahol korábban már balti finn szubsztrátumot vagy adsztrátumot állapítottak meg, illetve feltételeztek nagy valószínűséggel. Straipsniai / Articles 111 OJĀRS BUŠS, RENĀTE SILIŅA-PINK̦E A megnevezett lett hidronimák lehetséges etimonját nem nehéz megtalálni a balti finn nyelvekben. Ez a ‘agyag, agyagos talaj’ jelentésű köznév lehet, például az észt sau, savi, illetve a finn savi. Az ilyen jelentésű szavakat sokszor és számos nyelvben használták hidronimák képzésére. Ezt mutatja a már említett finn tó neve, a Savijärvi, valamint más, Sav- gyököt tartalmazó észt és finn toponimák, köztük Finnország kulturális-történeti régiójának, Savonak a neve (Paikkala 2007: 406–407), továbbá a lett Mālupe és a litván Mólupis, valamint más, ilyen gyököt tartalmazó toponimák (lásd Endzelīns 1961: 390–393, Vanagas 1981: 219, s. v. Mólė stb.). A Savīte hidronima balti finn eredete meglehetősen hihetőnek tekinthető, bár az összes mellette és ellene szóló érv mérlegelésekor pro és contra meg kell jegyezni, hogy a toponima szerkezete némi bizonytalanságot kelthet. A balti finn nyelvek hidronimáiban a savi rendszerint az összetétel első tagjaként jelenik meg, a Savīte azonban valószínűleg viszonylag új, a lett kicsinyítő képzővel, a –īt–-vel képzett származék (ezért aligha vezethető vissza a *Savintia alakra [Krahe 1964: 50]). Esetleg az idő múlásával elmaradt a régebbi balti finn *Savijoki vagy (az észt?) *Savijoe második eleme, ahogyan ez a fent említett finn helynév, a Savo vagy a finn falunév, a Savio példáján is látható (Paikkala 2007: 406–407), és a helyébe lépett a lett képző? Ez nem magától értetődő értelmezés, de a balti finn eredetre vonatkozó hipotézis ebben az esetben hihetőbbnek tűnik, mint az óeurópai hidronímiához kapcsolódó magyarázat. A horvát és szlovén Sava folyónévvel való etimológiai kapcsolat nem tűnik valószínűnek, de kategorikusan nem is utasítható el. Nyilvánvalóan másik etimológiai családba tartoznak a Sāv- elemet tartalmazó hidronimák, köztük a Bērzaune uradalom nevei is: a Sāvīte folyónév és a Sāvienas ezers tó neve. Ezek a nevek leginkább balti eredetűek, etimonjuk pedig a lett nyelvjárási sāva, illetve sâva ‘hosszúkás heg (a fa kérgén is)’ jelentésű főnév, vagy a sāvains, illetve sâvains ‘heges’ jelentésű melléknév lehet (ME III 809). Ezek a regionalizmusok, amint azt a hivatkozott szótár is említi, rokonságban állnak a litván šòva ‘barlang, üreg’ szóval; lettországi elterjedési területük meglehetősen kicsi, mindössze néhány nyelvjárásban adatoltak. Ezek közé tartozik azonban a Bērzaune-i nyelvjárás is, ezért az uradalom hidronimáinak a sāva regionalizmussal való etimológiai összekapcsolása teljesen ésszerűnek tűnik, különösen, 112 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Die Landkarte des Schlossgebietes Bērzaune vom 17. Jahrhundert und die baltische Hydronymie mivel etimológiai szemantikai vagy motivációs szempontból illeszkedik a hidronimák szemantikai univerzáléi közé. Elképzelhető, hogy a Sāuite és a Plising Rīous folyónevek hasonló szemantikai motivációjú hidronimapárt alkotnak, a Sāuite és a Savite nevek hasonlósága azonban csupán véletlen, és egyetlen közös vonásuk a képző, illetve a szóvégi elem. F O R R Á S A Bērzaune uradalom térképe. Lettország Állami Történeti Levéltára, 7404. fond, 3. leírás, 2. ügy. S Z A K I R O D A L O M B e z l a j F r a n c e 1961: Slovenska vodna imena 2. del (M–Ž). Ljubljana: Slovenska Akademija Znanosti i Umetnosti. BHO II – Balti történeti helységnévtár 2: Lettország (Dél-Livónia és Kurland). Szerkesztette Hans Feldmann, Heinz von zur Mühlen. Köln, Bécs: Böhlau Verlag, 1990. (=Források és tanulmányok a balti történelemről. 8/II. kötet) B i c h l m e i e r H a r a l d 2012: Einige ausgewählte Probleme der alteuropäischen Hydronymie aus Sicht der modernen Indogermanistik – Ein Plädoyer für eine neue Sicht auf die Dinge. – Acta Linguistica Lithuanica 66, 11–47. D u n s d o r f s E d g a r s 1938, 1940, 1941: Vidzemes 1638. gada arklu revīzija. 4 burtnīcas. Rīga: Latvijas vēstures institūta apgādiens. (=Latvijas vēstures avoti. 4. sēj.) D u n s d o r f s E d g a r s 1974: Der große schwedische Kataster in Livland 1681–1710. Kartenband. Melbourne [ohne Verlag]. E n d z e l ī n s J ā n i s 1956: Latvijas PSR vietvārdi 1. d. 1. sēj. A–J. Rīga: Latvijas PSR Zinātņu akadēmijas izdevniecība. E n d z e l ī n s J ā n i s 1961: Latvijas PSR vietvārdi 1. d. 2. sēj. K–Ō. Rīga: Latvijas PSR Zinātņu akadēmijas izdevniecība. G e r u l l i s G e o r g 1922: Az óporosz helynevek. Berlin, Lipcse: Walter de Gruyter & Co. HdV I – Seibicke Wilfried 1996: Historisches deutsches Vornamenbuch 1. Berlin, New York: Walter de Gruyter. K a r u l i s K o n s t a n t ī n s 1992: Lett etimológiai szótár 1–2. Riga: Avots. Straipsniai / Articles 113 OJĀRS BUŠS, RENĀTE SILIŅA-PIŅĶE Krahe Hans 1964: Unsere ältesten Flußnamen. Wiesbaden: Otto Harrassowitz. Laansalu Tiina 2014: Dry Rivers and Secret Rivers. – 25th International Congress of Onomastic Sciences. 25th–29th August 2014 Glasgow. Abstracts. Glasgow: University of Glasgow, 88. Zugänglich unter: http://www.icos2014.com/wp-content/uploads/ICOS-2014-List-of-Abstracts-v3.pdf Laumane Benita 1973: Zioju nosaukumi latviešu valodā. Rīga: Zinātne. LaVI – A Lettország Egyetemének Lett Nyelvi Intézetében őrzött helynévi kartoték. LIV – Az indoeurópai igék lexikona. A gyökök és elsődleges tőalakjaik. Helmut Rix vezetésével. 2., bővített kiadás. Wiesbaden: Dr. Ludwig Reichert Verlag, 2001. LLVV – A lett irodalmi nyelv szótára 62, felelős szerkesztő L. Ceplītis. Riga: Zinātne, 1987. LVV – Lettország helynévszótára. Pilaci – Pracapole, felelős szerkesztő O. Bušs. Riga: LU Latviešu valodas institūts, 2006. ME I–IV – Mīlenbahs Kārlis. A lett nyelv szótára 1–4. Szerkesztette, kiegészítette és folytatta J. Endzelīns. Riga: Kultūras fonds, 1923–1932. Paikkala Sirkka, ed., 2007: Suomalainen paikannimikirja. Helsinki: Karttakeskus, Kotimaisten kielten tutkimuskeskus. Rapa Sanda 2014: Some Semantic Universals in the Latvian Toponymy. – 25th International Congress of Onomastic Sciences. 25th–29th August 2014 Glasgow. Abstracts. Glasgow: University of Glasgow, 63. Zugänglich unter: http://www.icos2014.com/wp-content/uploads/ICOS-2014-List-of-Abstracts-v3.pdf Rudzīte Marta 1968: Somugriskie hidronīmi Latvijas PSR teritorijā. – Latviešu leksikas attīstība. Rīga: Zinātne, 175–197. Sehwers Johann 1936: Sprachlich-kulturhistorische Untersuchungen vornehmlich über den deutschen Einfluß im Lettischen. Leipzig: Otto Harrassowitz. (= Veröffentlichungen des Slavischen Instituts an der Universität Leipzig, Nr. 13). Siliņš Klāvs 1990: Latviešu personvārdu vārdnīca. Rīga: Zinātne. Švābe Arveds 1933: Die älteste schwedische Landrevision Livlands. – Latvijas Universitātes raksti. Tautsaimniecības un tiesību zinātņu fakultātes sērija. 2. sējums, Nr. 3. Rīga, 338–596. Udolf Jürgen 2007: Alteuropa in Kroatien: der Name der Sava/Save. – Folia Onomastica Croatica 12–13 (2003–2004) [2007], 523–548. Vaba Lembit 1997: Uurimusi läti-eesti keelesuhetest. Tallinn, Tampere [ohne Verlag]. 114 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Die Landkarte des Schlossgebietes Bērzaune vom 17. Jahrhundert und die baltische Hydronymie Vanagas Aleksandras 1981: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas. Vilnius: Mosklas. Vidzeme térképei 1996 – Vidzemes kartes. 17. gadsimts. Izstādes katalogs. Szerk.: Latvijas Valsts vēstures arhīvs. Riga: 1996. Elérhető: http://www.arhivi.lv/sitedata/LVVA/dokumenti/Publikacijas/Vidzemes%20Kartes.pdf Топоров Владимир, Трубачев Олег 1962: Лингвистический анализ гидронимов Верхнего Поднепровья. Москва: Издательство Академии наук СССР. A Bērzaune várának környékét ábrázoló 17. századi térkép és a balti hidronímia ÖSSZEFOGLALÁS A régi lett helynevek első intenzívebb feljegyzési időszaka a svédországi gazdasági tevékenységgel függ össze a 17. században, amikor Lettország északi része ehhez az országhoz tartozott. E tevékenység eredményei a földfelülvizsgálati anyagok, amelyekben számos lett oikonimát jegyeztek fel, valamint az úgynevezett birtokredukcióhoz szükséges topográfiai térképek, amelyeken számos hidronima és mikrotoponima szerepel. A Bērzaune várának környékét ábrázoló térképen (kb. 1680–1685) több mint 70 hidronima szerepel (több mint felük tónevek); ezek közül mintegy 15 más forrásból nem volt ismert, és ma már nem használatos. A térképen rögzített hidronimák etimológiai elemzése azt mutatja, hogy némelyikük finnugor eredetű, például a folyónevek: Kūja, Mudsa Rivus, a többség azonban balti (lett) nyelvekből származik, például a folyónevek: Ackman ups (=* Akmenupe), vö. lett akmens ’kő’, upe ’folyó’, Roabesche ups (=*Robežuпе), vö. lett robeža ’határ’. Az Anting aus folyónevet valószínűleg Antina auss alakban kell olvasni: ’Anton füle’. Néhány más név eredetét csak részletes etimológiai elemzés magyarázhatja meg. A Plaxen Siö tó neve (ma Plaksis vagy Plaksnis) valószínűleg hangutánzó eredetű, vö. lett plakšēt, plakšķēt ’kisebb zajt kelteni’, például ’csapni egyet a víz felszínére’. A Plising Rivus folyónevet a lett plīs-/plēs- ’törni, tépni’ tőből lehetne származtatni; a közös indoeurópai *pleh₁k- ’letépni’ etimonból származó rokon hidronimák Litvániában, az ókori Poroszországban és Belaruszban is előfordulnak. Bár a Sav- tőből származó hidronimákat (Savins ups, Sawitz Lacus, ma Savīte, Savītes ezers) össze lehetne vetni az indoeurópai eredetű, *s₂h₂eu- ’önteni, esni’ tőből származó hidronimákkal, valószínűleg finnugor nevek; vö. észt sau, savi ’agyag’, finn savi ’agyag’, a finn helynevek: Savo, Savio, valamint a Savijärvi finn tó neve. Straipsniai / Articles 115 OJĀRS BUŠŠ, RENĀTE SILIŅA-PIŅĶE Az első pillantásra hasonló, –ā- végződésű nevek (ma: Sāvīte, Sāvienas ezers) valószínűleg egy másik etimonra vezethetők vissza: a lett nyelvjárási sāva ‘heg’ szóra. Beérkezett 2015. március 31-én. OJĀRS BUŠŠ LU Latviešu valodas institūts Akadēmijas laukums 1, LV-1050 Rīga, Latvija oj [email protected] RENĀTE SILIŅA-PIŅĶE LU Latviešu valodas institūts Akadēmijas laukums 1, LV-1050 Rīga, Latvija [email protected] 116 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII