Fonosemantinės sakmės Lietuvių kalbos žodyne

ALGIRDAS SAUDARGAS Európai Parlament Ipari, Kutatási és Energetikai Bizottság Kutatási területek: kognitív nyelvészet, kognitív neuropszichológia, biofizika. FONOszemantikai mondák A LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁBAN Fonószemantikai mondák a litván nyelv szótárában ABSZTRAKT A cikk a litván nyelv fonószemantikai jelenségeit magyarázó megközelítést mutat be. Ez a megközelítés a szó jelentéstartalmát a fogalmi részre, valamint azokra a tartalmakra bontja, amelyek a tér, az idő és az erő dinamikájának viszonyait fejezik ki. E megközelítés szerint a fonószemantikai jelenségek a szójelentések hálózatának kognitív topológiáját terjesztik ki a fonológiailag hasonló, de nem közös eredetű szavakra. Néhány példát vizsgáltunk. Elemeztük a K/L; N/R; M/L <> mássalhangzókat tartalmazó litván szavak gyökében található jelentéshálózatokat L/M. KULCSSZAVAK: fonószemantikai monda, vonatkoztatási keret, képi séma, erődinamika, kognitív topológia. ANNOTÁCIÓ Bemutatunk egy beszámolót, amely a litván nyelv fonoszemantikai jelenségeit magyarázza. E beszámoló a szó jelentésének tartalmát egy fogalmi részre, valamint a térbeli, időbeli és erődinamikai (STD) aspektusokat kifejező tartalomra bontja. E felfogás szerint a fonoszemantikai jelenségek úgy magyarázhatók, mint a szójelentések hálózatának kognitív topológiája kiterjedése fonológiailag hasonló, de genetikailag nem rokon szavakra. Több példát is megvizsgálunk. Elemezzük a K/L; N/R; M/L <> L/M mássalhangzókat tartalmazó litván szavak jelentéshálózatát. KULCSSZAVAK: fonoszemantikai saga, vonatkoztatási keret, képséma, erődinamika, kognitív topológia. Įžvalgos / Insights 229 ALGIRDAS SAUDARGAS 0. BEVEZETÉS „...a saját gondolkodás csak a saját nyelvén fejezhető ki.” Antanas Maceina Több mint három évtizede jelent meg szamizdatban Algirdas Patackas elmélkedése a balti kultúráról Saulė ir kryžius (Patackas 1983; Patackas 2014: 30–85). Itt említették először a „szimmetria törvényét”: megfigyelték, hogy egyes szavak tövének mássalhangzóit felcserélve jelentésük is bizonyos értelemben szimmetrikussá válik, sajátos jelentésinverzió következik be (például: meilė – laimė) (Patackas 2014: 78). Egy másik megfigyelés szerint az azonos tövi mássalhangzókat, de eltérő magánhangzókat tartalmazó szavak jelentését közös eszme tartja össze, noha maguk a szavak egyáltalán nem rokonok (például: nokti – nykti) (Patackas és mtsai. 1984; Patackas és mtsai. 2014: 93). A formális nyelvészet szemszögéből ezek a példák az ismert nyelvészeti jelenségek – a metatézis és az apofónia – minden alapot nélkülöző továbbfejlesztésének tűntek, ezért nem lehettek elfogadhatók. Patackas tanulmánya felkeltette érdeklődésemet az ott felvetett nyelvi problémák iránt, és arra ösztönzött, hogy gondolataimat írásban fejtsem ki. Az az írás (Saudargas 1986) tele van filozofálással, amely ma legfeljebb a szamizdat műfajának kutatóit érdekelhetné. Mégis olyan eszmén alapul, amely e tanulmány lényegét is adja. Figyelmem azokra a szavakra irányult, amelyek töve fonológiailag hasonló, de rokonságuk nem igazolt. Szemantikai kapcsolataikat próbáltam feltárni. Vezérfonalam Antanas Maceina anyanyelvről vallott felfogása volt (és maradt): „A litván nyelv szókincsének gazdagsága és nyelvtani szerkezetének változatossága azt mutatja, hogy a litván gondolkodás rendkívül széles körben és mélyen képes behatolni a gondolkodás tárgyába, és kifejezni még kapcsolatai és viszonyai alig felfogható, ám valós árnyalatait is. E tekintetben a litván nyelv egyetlen olyan nyelv mögött sem marad el, amelyen a történelem során magas színvonalú filozófiát alkottak vagy alkotnak. A mi nyelvünk nyitott út a mi filozófiánkhoz. Hogy ezen az úton járunk-e, vagy a megmerevedett idegenszavak útjára térünk, attól függ, felismerjük-e, hogy a saját gondolkodás csak a saját nyelvén fejezhető ki” (Maceina 1994: 309). Az említett írásban a látás érzékét jelölő igéket tárgyaltam: žiūrėti, domėtis, regėti, matyti, valamint vysti (vydo), és szemantikájukat fonológiailag közeli tövű szavakéval hasonlítottam össze. Amikor ezeket a fonoszemantikai kapcsolatokat vizsgáltam, a kibontakozó kognitív nyelvészet tanulmányai nem voltak ismertek előttem, mivel az akkori körülmények között nehezen, sőt talán egyáltalán nem voltak hozzáférhetők. Egy évtizede tértem vissza ezekhez a gondolatokhoz, és nem kellett sokáig keresgélnem, hogy rájöjjek: a kognitív nyelvészet rendelkezik a szükséges kutatási módszerekkel. Akkoriban sok más dologról sem tudtam, amelyekről ma említést teszek. 230 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės šaknės lietuvių kalbos žodyne A cikkben összegyűjtött szövegek az elmúlt évtizedben születtek. Újra és újra átgondoltam és többször átírtam őket. Amikor egyetlen műbe gyűjtöttem össze őket, még egyszer mindent mérlegeltem, kijavítottam és kibővítettem. Sok mindent teljesen újra kellett írnom. Ezek a szövegek kétfélék. Az első típusba empirikus kutatások tartoznak, amelyekben igyekeztem a lehető legobjektívebb lenni. Ezért pontosan meghatároztam a vizsgált objektumokat: a Lietuvių kalbos žodynas (a továbbiakban LKŽ) lexémáit, és csak azokat. A kutatás a fonológiailag közeli (gyökükben ugyanazt a mássalhangzó-párt tartalmazó) szavak közötti szemantikai kapcsolatok leírására törekszik. A kutatás célja annak bemutatása, hogy egyes fonológiailag közeli litván gyökök (az úgynevezett gyöknyalábok) szemantikai egészeket is alkotnak, amelyeket a kényelem kedvéért fonoszemantikai mondáknak neveztem el. A kutatás lényege a litván szavak jelentéstartalmának konceptuális és tér-időbeli részekre bontásában rejlik. A tér-időbeli tartalmak magukban foglalják az erők kölcsönhatását (dinamikáját) is, ezért az ELD (tér, idő, dinamika) rövidítést használom. A szemantikai vizsgálathoz a kognitív szemantika módszereit alkalmazom. Igyekeztem a lehető legmegbízhatóbb, kipróbált módszerekre támaszkodni; például az erők kölcsönhatásának leírásához Leonardo Talmy immár klasszikussá vált erődinamikai sémáit használom. Az empirikus eredmények mind kellően nyilvánvalóak, bár – ahogy magam is tapasztaltam – némelyikük felismeréséhez némi gyakorlat szükséges az alkalmazott módszerekben. A második típusba szubjektív szövegek tartoznak. Ezekre azért volt szükség, mert az említett empirikus kutatásoknak nincs helyük a lingvisztikai tanulmányok hagyományos spektrumában. Természetesen mindenki annyit kutathatja szabadidejében a szavak jelentését, amennyit csak a szíve kíván. Hogy ezek a vizsgálódások megjelennek-e a költészetben, arról az olvasó dönt. Ha a tudományos közösség figyelmébe kívánjuk ajánlani őket, helyet kell találni számukra. A hely keresése során kiderült, hogy ezek a kutatások a lingvisztikában rendszeren kívüliek, sőt talán egyáltalán nem is tartoznak a lingvisztikához. Pontosabban szólva a fonoszemantikai mondák a tudományterületek érintkezési zónájának tárgyai, noha a nyelvtudománynak – a lehető legtágabb értelemben véve – foglalkoznia kellene velük. Analógiák után kutatva a matematikai topológia és a középkori alkímia között bolyongtam. Érveket keresve különféle területek monográfiáit, disszertációit és tanulmányait lapoztam: a marginálisnak tekintett fonoszemantikától a kortárs agykutatásig. Az ilyen bolyongások állandóan azzal fenyegetnek, hogy értelmetlen szétszórtságba torkollnak, hiszen egymástól távoli területek elmélyült megismerése csak nagyon korlátozottan lehetséges. Másfelől a paradigmák csak a tudományterületek találkozásánál változnak meg, és ott formálódnak új irányzatok. Ezért ezekben a szövegekben a legkülönfélébb szerzőkre és forrásokra támaszkodom, amelyek mindegyikének alapos tanulmányozására több emberöltő sem volna elegendő, de a hivatkozások időt takarítanak meg a kíváncsi olvasónak. Magától értetődik, hogy az ilyen jellegű szövegek az én szubjektív választásomat és személyes értékeléseimet tükrözik, és nem tarthatnak igényt valamely terület tudományosan átfogó bemutatására. Most ideje áttérni a konkrétabb meglátásokra. Mindenekelőtt azonban fel kell idéznünk az elődöket, akiktől minden elkezdődött. Įžvalgos / Insights 231 ALGIRDAS SAUDARGAS 1. MÓDSZERTANI MEGLÁTÁSOK 1.1. Elődök és kritikusaik „Neki még a méz is keserűnek tűnik” (LKŽ) Algirdas Patackas Aleksandras Žarskusszal együtt a kezdeti meglátásokat egy sajátos, gazdag etnográfiai forrásokra támaszkodó, a régi balti kultúra szellemi átalakulásainak irányítását vizsgáló tanulmánnyá fejlesztette (Patackas, Žarskus 2013). Dainius Razauskas így értékelte e kutatásokat: „Algirdas Patackas és Aleksandras Žarskus munkássága a kortárs litván szó kultúrájának egyik legérdekesebb, egyik legmélyebb jelensége, szellemiségében talán az száz évvel ezelőtti Vydūnas-jelenséghez hasonlítható” (Razauskas 2006: 47). Razauskas szerint azonban „e hatalmas munkával összehordott szellemi „mézet” egy „kanál kátrány” mérgezi” (uo.: 45). Ez Patackas és Žarskus „viszonya a nyelvhez, vagy inkább a nyelvtudományhoz, a nyelvi tudományokhoz” (uo.). Valójában Patackas és Žarskus fejtegetéseit már egy évtizeddel korábban Simas Karaliūnas nyelvész éles (és feltehetőleg jogos) bírálata érte (1995). A hivatalos nyelvtudomány világa az említett kutatásokban nem látott semmiféle vizsgálható jelenséget. Razauskas, enyhítve Karaliūnas bírálatát, az 1996-ban elhangzott, „Lingvisztikai őrület és szent nyelv” című szenvedélyes előadásában kijelentette: „Itt nem az a cél, hogy egyik vagy másik szó eredetét, a szavak etimológiai rokonságát bizonyítsuk, hanem hogy felhívjuk a figyelmet az olykor valóban meghökkentő megfelelésekre – például a szógyökök fonetikai és szemantikai szimmetriája közötti összefüggésre –, miközben a szavak eredetére vonatkozó kérdést teljesen félretesszük” (Razauskas 1997: 10). Razauskas mégis, valamiért, rezignáltan hozzáteszi: „Akárhogy is, úgy tűnik, éppen az ilyen cél valójában nem tartozik a lingvisztikához. Röviden: a nyelvhez való vizsgált viszony nem lingvisztika, nem tudomány” (uo.). Ezt követően Razauskas a fejtegetést Ferdinand de Saussure által felfedezett, majd Vladimir Toporov által újra felfedezett anagrammajelenség felé tereli. Helyesen fogalmazza meg a problémát: „Összekapcsolható-e – és ha igen, milyen alapon, mire támaszkodva – egy szógyök mássalhangzóinak legegyszerűbb fonetikai szimmetriája a megfelelő szavak szemantikájával, nem is beszélve azok mintegy feltételezett egész világképéről?” (uo.). Sajnos, miután elmerül az anagrammák, valamint a hozzájuk kapcsolódó indoeurópai poétikai kutatások érdekes, de még mindig meglehetősen homályos áramlatában, meglehetősen etnoszofikus (saját terminusaival1) válasszal bukkan fel: „Tehát nemcsak két nyelvünk van – a megszokott, mindennapi és a szent, költői –, hanem ennek megfelelően két lingvisztikánk is,” 1 Vö. Razauskas 2006. 232 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne 1. ÁBRA. Paulius Slavėnas akadémikus fonoszemantikai hálózata Įžvalgos / Insights 233 ALGIRDAS SAUDARGAS vagyis két különböző, elméletileg és módszertanilag eltérően megalapozott viszonyt a nyelvhez, amelyek a valósághoz való általában vett különböző viszonyok tükröződései – nevezetesen a közönséges, profán, illetve a titkos, szent nyelvészetet” (uo.: 16). Egy másik előfutár, a litván csillagászat pátriárkája, Paulius Slavenas akadémikus, aki 1974 és 1985 között cikksorozatot publikált, igen érdekfeszítően tanulmányozta a hang és a jelentés kapcsolatát a litván nyelvben (Slavenas 2001; 1984). Megfigyelte, hogy a szó tövében bekövetkező magánhangzó-váltakozás igen gyakran nem változtatja meg lényegesen a szó jelentését, csupán módosítja azt. Különféle kombinációkat áttekintve, a nem megfelelőket pedig elvetve, síkbeli ábrát rajzolt. Saját tanúsága szerint „nem túl aprólékosan felírva a rajz körülbelül egyharmad négyzetmétert tett ki” (Slavenas 1984: 34). Mivel Slavenas tanulmánya nem keltette fel a nyelvészek figyelmét, az 1. ábrán közlöm fonoszemantikai hálózatának rajzát (Slavenas 2001: 278). Maga a rajz csupán a nyelvészeti információk elrendezésének egyik módja. A mássalhangzók szerkezete a legegyszerűbb kombinatorikus eljárással kapcsolódik össze. Slavenas kutatása mintha ezt javasolná: felejtsünk el egy időre mindent, amit a szógyökökről tudunk, és nézzük meg, milyen jelentésasszociációkat keltenek a fonológiailag közeli szavak. Ezután a gondosan összeállított fonoszemantikai hálózatban bizonyos szabályszerűségek vehetők észre. Ez a módszer nemcsak a kísérleti természettudományokban, hanem az elméleti kutatásban is megszokott. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy maguk a nyelvészek is gyakran alkalmaznak ilyen módszert. Az efféle, szógyökökkel végzett kísérletezés tehát nem sérti a nyelvtudomány egyetlen ismert törvényét sem. Szabadidejében bárki kedvét lelheti az ilyen kísérletekben. Ha azonban valamit a tudomány elé kívánunk tárni, következtetéseket kell levonnunk ezekből a kísérletekből, és meg kell védenünk őket. Slavenas akadémikus kutatásaiból valóban merész következtetéseket von le, amelyek a nyelvészközösség számára nem tűnnek kellően megalapozottnak. Néhány részletet idézek a „Az ősnyelv jelentésessége” című cikkből. „Az elszigetelt törzs ősi ősnyelve kizárólag az idősebb nemzedék utánzásával és genetikailag programozott beszédszokások révén fejlődött. Nem szavakból állt (a litván nyelv értelmében), hanem rövidebb, többértelmű formánsokból, amelyek később egyaránt szógyökökké és gyöktoldalékokká válhattak. Pontosabban szólva a formánsnak nem jelentései vannak, hanem tágabb értelme, valamelyest homályos gondolkodási kategóriája; jelentések csak a formánsok kapcsolataiban keletkeznek. A formáns sem a nyelvtan szokásos értelmében vett szó, sem a szófaj egysége: különböző kapcsolatokban főnévi, igei vagy más jelentése lehet, vagyis rendelkezhet azzal, amit a mai angol nyelvben konverziónak neveznek; alkalmas lehet elnevezésre, ragadványnévre, megállapításra, cselekvésre vagy más célra. Az önálló formáns csupán utalást adott arra, miről van szó, a jelentés pedig a kapcsolatban bontakozott ki” (Slavenas 2001: 261). „Az itt tett különféle megjegyzések meglehetősen paradox gondolatot vetnek fel: az indoeurópai nyelvek szétválása nem egy hipotetikus, szanszkrit előtti ősnyelvtől való eltávolodást jelent, hanem az archaikus, ma is élő litván nyelvi szerkezettől való eltávolodást” (uo.: 273). 234 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne Ezek a felismerések valóban mélyek és érdekesek, ám bár hízelegnek a litvánul beszélő közösség önérzetének, nincsenek kellően megalapozva. Ezért a nyelvészek régi akadémikus kutatásai iránti feledékenysége teljesen érthető. 1.2. Az elme patikája „Az elme patikája e tető alatt van. Talán vidámítsuk fel véleményünkkel az embert.” Dionizas Poška „A tudattalan elme javasol, a tudatos elme kiválaszt.” Stanislas Dehaene Térjünk vissza Razauskas következtetéséhez, miszerint „[...] két különböző, elméletileg és módszertanilag eltérően megalapozott viszonyunk van a nyelvhez, amelyek a valósághoz való általában vett különböző viszonyok tükröződései – nevezetesen a közönséges, profán, illetve a titkos, szent nyelvészet.” Hol keressük az általunk vizsgált jelenség tanulmányozásához szükséges módszertant? Az első lépés lehet annak kijelentése, hogy a „mindennapi, közönséges, profán” nyelvészet a tudatosan észlelt nyelvi jelenségeket vizsgálja, míg a „titkos, szent, költői” nyelvészet azt igyekszik feltárni, ami a nyelvben tudattalan, vagyis a tudat számára közvetlenül hozzáférhetetlen. Hogy minden a nézőponttól függ, az egy egyszerű példából is világos. A nyelvtan kétségtelenül a nyelvészet hagyományos területe. Ugyanakkor ugyanarra a nyelvtanra két oldalról is tekinthetünk. Az óvodáskorú gyermekek nyelvtanilag helyesen beszélnek, noha soha nem tanultak nyelvtant. Amikor iskolában elkezdik tanulni a nyelvtant, sokak számára ez a tantárgy fárasztónak és unalmasnak bizonyul. Ez jól ismert és egyértelmű. Ahogyan kerékpározás vagy autóvezetés közben egyes műveleteket automatikusan végzünk, másokat pedig tudatosan, úgy beszéd közben is automatikusan ejtjük ki a szavakat és alkotunk nyelvtanilag helyes mondatokat, miközben a tudat figyeli és irányítja a jelentéssel bíró kontextust. A szó az az ablak, amelyen át a tudat a jelentésre tekint, a jelentés azonban az ember tudatalattijába merül; a tudatos és a tudattalan közötti határt pedig nem könnyű megragadni... Įžvalgos / Insights 235 ALGIRDAS SAUDARGAS fogalmát. A következő részben azt kérdezem, miben segíthetnek nekünk ma az agyi tevékenység neurofiziológiai mérései. A módszerrel foglalkozó utolsó áttekintő részek meghatározzák a fonoszemantikai legendát – e tanulmány kutatásának tárgyát. A nyelv különösen fontos dimenziója az egyértelműség és a abejos (ang. ambiguity2 közötti viszony. Úgy tűnhet, hogy az egyértelműségnek kellene lennie a nyelv eszményének. Ez valóban így van, amikor a kétértelműség veszélyes lehet. A tisztnek adott parancsot egyértelműen kell megérteni. A sebész utasításai a műtét alatt nem lehetnek kétértelműek. A katonák vagy a betegek élete múlik ezen. A jogalkotásban és számos más területen arra törekednek, hogy a használt terminusok egyértelműen érthetők legyenek. Akkor miért van kétértelműség a nyelvben? A kétértelműség empirikus tény a nyelvben. A nyelvi alkotás forrásaként, a nyelv elevenségének zálogaként kell tekintenünk rá. A nyelvben mindig is megvolt a terminus és a költői szó3. A litván nyelvben a tétovázás és a kétely finoman különbözik egymástól: a tétovázás két lehetőség közötti elkerülhetetlen választást hangsúlyozza, a kétely pedig olyan állapotot jelöl, amely mindkét lehetőséget magában foglalja. Mondhatjuk, hogy a tétovázás inkább a gép mechanikus, előre meghatározott kritériumok szerinti választására jellemző, és az algoritmus elágazási pontját jelöli. Ezzel szemben a kétely az elme eszközének – az emberi agynak – a működési módját írja le. A kétely a mai kognitív kutatások középpontjában áll (Zeki 2004). Így válik világossá kutatási módszerünk helye a tudományok rendszerében: bennünket a nyelv mint az elmeállapot megismerésének eszköze érdekel. Ma ez a terület a kognitív nyelvészet legtágabb értelemben vett változata (Cuyckens, Geeraerts 2007). A nyelvben a választás két különböző irányával találkozunk. A legegyszerűbb példa a homonímia és a szinonímia (lásd 2. ábra). Amikor egy többértelmű szót hallunk (például baras), a kétely pontján vagyunk. Ahhoz, hogy dönteni tudjunk, általában meg kell várnunk a különféle kontextusokból érkező kiegészítő információt. Az ellenkező irányban akkor jutunk a kétely pontjára, amikor ugyanannak a jelentésnek többféle kifejezésmódja áll rendelkezésünkre: a madár repül / a madár száguld. Ilyenkor is kiegészítő információ segítségével döntünk. Az iránytól függően onomasziológiai kételyt és szemaziológiai kételyt4 különböztetünk meg. A homonímia és a szinonímia nem közvetlen kutatási tárgyunk. A poliszém gyökér szemaziológiai kétely. A szemaziológiai és onomasziológiai kételyek kölcsönhatása a nyelvmegértés mechanizmusának legbelsejében rejlik. Az egyértelműség és a kétely nem két diszkrét állapot, hanem az emberi elme működésének egyik fontos vonását jellemző dimenzió szélső pólusai. Az emberi elme 2 Ezt a fogalmat igen széles körben használják. Számunkra az a megközelítés fontos, amelyet Semir Zeki fejtett ki tanulmányában (Zeki 2004), valamint másutt. 3 Panašiai mano ir Skirmantas Valentas (2012: 12). 4 Vö. Geeraerts 2010: 281–284. 236 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonoszemantikai legendák a litván nyelv szótárában 2. ÁBRA. Homonímia és szinonímia mint szemaziológiai és onomasziológiai kétely az eszköz – az agy – nem számítógép. A modern számítógépek architektúrájának lényege Alan Turing és John von Neumann kora óta nem változott. Azt mondhatjuk, hogy a számítógép architektúrája a tudatos elme működését tükrözi (Dehaene, Brannon 2011; Zylberberg és mtsai 2011). Az egyértelműségnek ezen a pólusán az emberi agy reménytelenül lassúnak tűnik a modern számítógépekhez képest. Ám még a legerősebb számítógépek és a legintelligensebb programok sem képesek egyelőre megbízhatóan megoldani az emberi elme legegyszerűbb feladatait sem. Hogy miért van ez így, azt már von Neumann is sejtette: az emberi elme munkájának legnagyobb részét tudattalanul végzi, kihasználva az agy párhuzamosan működő analóg mechanizmusait. Stanislas Dehaene így foglalja össze a nyelvpszichológusok elmúlt három évtizedben végzett gondos kutatásainak eredményeit: „Tudattalan elménk tehát elég okos ahhoz, hogy párhuzamosan tárolja és előhívja az emlékezetből a szó összes szemantikai asszociációját, még akkor is, ha a szó többértelmű, vagy ha csak egyetlen jelentése illik a kontextusba. A tudattalan elme javasol, a tudatos elme kiválaszt” (Dehaene 2014: 66). A pszichológusok gondos, korszerű kutatásokkal vizsgálják, hogyan sajátítják el a gyermekek a szavakat. Jean Mandler neves pszichológus e kutatások összegzéseként megjegyzi, hogy egy kétéves gyermek kettős problémával szembesül: mikor használja a megtanult szót, és egy adott esetben melyik szót használja (Mandler 2004: 131). A mi terminológiánk szerint a gyermek szemaziológiai és onomasziológiai kétellyel találkozik. Ugyanaz a szó, de a gyermeknek mást jelent, mint a felnőttnek. A kommunikáció során a gyermek csökkenti a kételyt, míg az el nem éri a beszélőközösség szintjét. Ezek és Įžvalgos / Insights 237 ALGIRDAS SAUDARGAS Számos más kutatás is azt mutatja, hogy a kétely az egyértelműség ellentétes pólusa az emberi elmében, amely a tudattalan vizeiben merül alá5. A tudatos és a tudattalan viszonyát Marshall McLuhan (a kanadai költővel, Wilfred Watsonnal együtt) mindig sajátos és érdekes módon tárja fel ritkán emlegetett könyvében, a A klisétől az archetípusig című műben (McLuhan 2011 (1970)). Ezt az átmenetet – az egyértelmű, megmerevedett klisétől a kétségen át az archetípusig, majd ismét egy új kliséig – William Butler Yeats ír költő „The Circus Animals’ Desertion” című versének utolsó soraival szemlélteti: Azok a mesteri képek, mert teljessé váltak, tiszta elmében sarjadtak. De miből indultak? Egy szemétdombból vagy egy utca sepregetéséből, régi kannákból, régi palackokból és egy törött konzervdobozból, régi vasból, régi csontokból, régi rongyokból, abból az őrjöngő szajhából, aki a pénztárat őrzi. Most, hogy eltűnt a létrám, le kell feküdnöm ott, ahol minden létra kezdődik, a szív bűzös rongy- és csontboltjában. Az elménknek azt a területét, amelyet régi klisék és törmelékeik töltenek be, s amelyet az archetípusok irányítanak, új kliséket szülve, a költő szövege nyomán rag-and-bone shop of the heart-nak nevezi. Ez a 19. századi Angliában olyan ószeres- és hulladékbolt volt, ahol rongyokkal (rag) vagy akár állati csontokkal (bones) is kereskedtek. Ahogy a kiadvány szerkesztője elmagyarázza, az állati csont is keresett másodlagos nyersanyag volt a műtrágya-, ragasztó- és porcelángyártásban (McLuhan 2011: vii). Ez az elmebeli terület az új formák és képek forrása – az archetípusok világa (McLuhan 2011: 104). Itt buzog a költői alkotás; erre támaszkodik Jákob lajtorjája, amelyet Yeats a verseiben említ. McLuhan elemzése találó, de maga a könyv nehezen olvasható és bonyolult szerkezetű. Számunkra itt csak az a vitathatatlan párhuzam fontos, amely azzal áll fenn, amit a pszichoanalízis megalapítói tudattalannak és archetípusoknak neveztek, noha ez utóbbi fogalom igen homályos, és használója szerzőtől függ. A költő szívében rejlő ószeresboltot magyarul az elme patikájának nevezhetjük. Dionizas Poška Baublių múzeumába „értelemmel bíró embereket” hív, hogy mulassanak, mert – „az elme patikája van e tető alatt”. A múzeum a képzelet forrása, ahonnan a „gondolkodó” mesterember meríthet képeket és ötleteket a munkáihoz. Kicsit játszhatunk a szavakkal – hiszen a váistas és a vaistas azonos eredetű szavak, amelyek csak a hangsúlyban különböző homográfok. A váistas szót Wojciech Smoczyński a Słownik etymologiczny języka litewskiego című művében (a továbbiakban: SEJL) a balti és szláv nyelvek közös *vaid- tövéből eredezteti, amelynek jelentése: tudás (a betegségek ráolvasással való gyógyításáról) (SEJL 2007: 713), míg a vaistas alak a vysti (‘lát’) ige másodlagos išvydo alakjának vais- tövéből származtatja. 5 Az egyértelműség és a kétely dichotómiájához kapcsolódó másik fontos téma az agy aszimmetriája (McGilchrist 2009). 238 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne iš prokalbės šaknies *ueid- (SEJL 2007: 762, 763). Vaistas (be kirčio) yra abeją, apimanti vaizdinę (vaistas) (LKŽ: Dievas kalbėjo Izraeliui vaiste) ir veikliąją (váistas) dalį, kuri tinka nurodyti į archetipinį informacijos pobūdį. Jungas tai vadino lotynišku žodžiu imago – pasąmonės turinių telkinio (komplekso) suvokimo schema. Imago apima įvairius pojūčius (kaip šiuolaikinėje psicholingvistinėje literatūroje vadina – modalumus): tai ir regimo vaizdinio schema, ir garsinė melodija ar ritmas, ir lytėjimo, kvapo ar skonio motyvas, bet taip pat ir ritualinio (schematiško) judesio pajautimas savame kūne. Tai ir vaistas, ir váistas. Proto vaistinė (vaištinė ir váistinė vienu metu) tai ta pati pranokėjų Patacko ir Žarskaus vydija (tos pačios šaknies naujadaras!), tai Freudo ir Jungo pasąmonė, tai XX a. pabaigoje psichologų eksperimentuose tiriama implicitinė atmintis (Mancia 2006), tai McLuhano poeto Yeatso kūryboje surasta „sendaičių krautuvėlė širdyje“, tai tie sąmonei tiesiogiai nepasiekiami atminties klodai, iš kurių James’as Joyce’as du dešimtmečius jam vienam težinomais būdais traukė Finegano budynių į kitas kalbas neišverčiamus sakinius. Daugelis žmogaus dvasios tyrinėtojų mėgina pasidairyti proto vaistinėje. Ten pat žvelgia ir Skirmantas Valentas (1997; 2007; 2012) savo trilogijoje, gilindamasis į Antano Baranausko, Vlado Braziūno, Sigito Gedos ir kitų poetų kūrybinę virtuvę. A „gondolkodó” mesteremberek mítoszalkotók voltak (és ma is azok). Amit Claude Lévi-Strauss (1997) a mitikus gondolkodásról ír, az a mai interdiszciplináris diskurzusban mindennapos: „Korunkban is a barkácsoló6 az, aki mindent maga, saját kezűleg készít, és – egy bizonyos terület mesterével (szakemberével) ellentétben – mindenféle, gyakran esetleges eszközt használ. [...] A mitikus gondolkodás tehát az intellektuális barkácsolás egyfajta formája” (Lévi-Strauss 1997: 29). „[...] a mitikus gondolkodás – akárcsak a gyakorlati szinten működő barkácsolás – strukturális egészeket hoz létre, ám nem közvetlenül más strukturális egészek felhasználásával, hanem az események szubsztrátumszerű maradványaiból és törmelékeiből [...] töredékeiből és maradékaiból – mintha olyan kövületek volnának, amelyekben az egyén vagy a társadalom története tükröződik” (Lévi-Strauss 1997: 34). „A kicsinyített modellben – ellentétben azzal, amikor valós méretű dolgot vagy létezőt próbálunk megismerni – először az egészet ismerjük meg, és csak azután az egyes részeket” (Lévi-Strauss 1997: 37). Eleget kalandoztunk a költői és mitopoétikus alkotás területén. Csupán arról akartunk meggyőződni, hogy korántsem vagyunk egyedül, amikor a „szent nyelvet” keressük. Az elme patikájában régi klisék és törmelékeik lebegnek a tudattalan vizeiben, képek és képtöredékek formájában. Ezek nemcsak látványképek, hanem hangok együttesei is (szavak, mondatok vagy dallamok), illatok, érzések, ízek, valamint különféle érzelmek benyomásai. Ezek a képek élesebbé válnak és elhalványulnak, minden lehetséges módon összekapcsolódnak 6 A litván kiadásban a francia bricolage szót „meistravimas”-ként (barkácsolásként) fordították. Įžvalgos / Insights 239 ALGIRDAS SAUDARGAS kombinációkkal. Innen nemcsak a költők, hanem a matematikusok is merítenek ötleteket (Hadamard 1945). Ki rendezi ezeket a képzeteket, és milyen a grammatikájuk? A fonoszemantikai jelenségek sajátossága, hogy a jelentés tudattalan folyamatokba épül be. Ezeket a jelenségeket már több mint egy évszázada kutatják. A pszichoanalízis egyik úttörője és az analitikus pszichológia megalkotója, Carl Gustav Jung (Franz Riklinnel együtt) tudományos pályafutását szóasszociációs kísérletekkel kezdte a svájci Burghölzli Klinikán, a 20. század elején. Folytatta Kraepelin és Aschaffenburg kísérleteit, amelyek megállapították, hogy a kipihent vizsgálati személyek jelentés alapján társítanak szavakat, fáradtan pedig hangzás alapján. Jung pontosította a feltételeket. Kiderült, hogy a hangzásbeli, azaz fonológiai asszociációk akkor kerülnek túlsúlyba, amikor a tudat elnyomott állapotban van, és a figyelme szétszóródik, például közvetlenül ébredés után vagy egyszerűen akkor, amikor a kísérlet untatja a résztvevőt. Jung arra a következtetésre jutott, hogy a koncentrált figyelem elnyomja a hangzásbeli asszociációkat, a figyelem elterelődésével pedig egyre több ilyen jelenik meg, míg végül csak hangzásbeli asszociációk maradnak (Kugler 1980: 2–7). Paul Kugler (1980: 15) ezért disszertációjában azt kérdezi: vannak-e nyelvünkben fonetikailag összekapcsolódó, és egy archetípusos képzetben jelentést nyerő autonóm asszociációs csoportok?7? A hangzásbeli asszociációknak és a nyelvbotlásoknak Freud is nagy figyelmet szentelt. Gyakran hivatkoznak az általa 1909-ben leírt Rat Man esetre (amelyben német szavak társulnak egymáshoz: Ratten, Raten, Spielratte, Rita, Heiraten, Rathaus8. 1.3. Az élő elme „Nos, persze, Harry, ez a fejedben történik, de ki mondta neked, hogy ettől még nem igaz?” (Albus Dumbledore)9 Az agykutatásnak, amelyről most szó lesz, szintén három évtizedes múltja van. Körülbelül ugyanakkor, amikor Slavenas akadémikus felvázolta a diagramjait, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetemen, a kialakulóban lévő híres Szilícium-völgy peremén, a magyar származású amerikai kutató, Marta Kutas arra kereste a választ, hogyan tükrözi az emberi agy elektromos potenciálja (EEG) egy szó szemantikai kapcsolatát a mondat kontextusával. A modern technika lehetővé teszi az agy beszélt szóra adott reakciójának rögzítését, noha egyetlen szó 7 Pár évvel később Paul Kugler gondolatait a A diskurzus alkímiája című könyvében fejtette ki részletesebben, amelyet két évtizeddel később újra kiadtak (Kugler 2002). 8 Freudo aprašytus atvejus būtina vertinti kritiškai (žr. Sulloway 1991: 255). 9 J. K. Rowling. Haris Poteris ir Mirties Relikvijos. Vilnius: Alma littera, 2008, 572. 240 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne reakciójel néha tízszer gyengébb, mint maga az EEG. A kutatók már évtizedek óta vizsgálják ezeket a reakciókat, amelyeket eseményhez kötött potenciáloknak neveznek (ang. event related potential – ERP). Az ERP akár egy másodpercig is eltarthat, és ezalatt néhányszor jellegzetes dombok és völgyek formájában ingadozik. Minden maximumnak és minimumnak megvannak a maga sajátosságai; leírásuk sok oldalt venne igénybe. Minket egy, a 20. század hetvenes éveinek végén bekövetkezett kutatási fordulat érdekel. Az említett kutató és kollégái azt akarták kideríteni, hogyan változik az ERP például az Le borotváltam a bajszomat és a szakállamat mondatban, ha az utolsó szót szakállamat-ról városra cseréljük (Kutas, Hillyard 1980). A mondat szemantikailag összeférhetetlenné válik. A kutatók észrevették, hogy a második domb változik; ezt azóta N400-nak nevezik. Az észrevétel óta eltelt közel negyedszázad alatt az N400 az agy szemantikai tevékenységének jelzőjévé vált (Münte et al. 2000). Kiderült, hogy e jel amplitúdójának növekedése azt méri, mekkora erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy egy szót a mondat kontextusához igazítsunk. Az ilyen vizsgálatokhoz a legcélszerűbb a fentihez hasonló mondatokat használni. Az utolsó szó lehet várt (mint a szakáll) vagy váratlan (mint a város). Az ilyen tesztet cloze-tesztnek nevezik (ang. cloze). A legfontosabb felismerés az volt, hogy az N400 nem csupán a váratlanságra reagál, hanem számos olyan paraméterre, amely a mondat és a szó összeillését tükrözi. Három évtizednyi aprólékos kutatás után nagyjából a következő általános nézet alakult ki. Amikor meghallunk egy szót, vagy elolvassuk a képernyőn, időben meglehetősen pontos ritmusban dolgozzuk fel. Az első negyedmásodpercben az érzéklet elemzése zajlik, amíg a szót fel nem ismerjük. A második negyedmásodpercben, amelyet az N400 jelöl, a felismert szó illesztése történik az adott pillanatban releváns kontextushoz. Ezután következik az, amit korrekcióknak nevezhetünk. Az első negyedmásodpercről fontos megjegyezni, hogy a szó felismerésekor az addig érzékszerveken keresztül beérkezett összes információt azonnal felhasználjuk. Emellett pszichológiai kísérletek és neurofiziológiai mérések bizonyították, hogy a szó kibontakozása közben folyamatos, közvetlen hozzáférésünk van a szemantikai információhoz, nem kell megvárnunk, amíg a szót felismerjük. A második negyedmásodperc pontos időablak, amelyben a már felismert szót elsősorban a mondat kontextusához, de az adott pillanatban releváns általánosabb ismeretekhez is illesztjük. Az illesztésre szánt időablak nem függ a szóban és a kontextusban lévő információ tulajdonságaitól. Adott az az időtartam, amely alatt a szót a kontextusban feldolgozzuk, és amikor ez lejár, olyan eredményt kapunk, amilyet ez idő alatt el tudtunk érni. Fontos továbbá nem megfeledkezni arról, hogy mindez tudattalanul történik. Ha nem sikerül megértenünk, a tudat fényében kell majd pontosítanunk. Mi ez a kontextus a neuronhálózat szempontjából? Kétségtelenül a hallott vagy látott mondat által aktivált neuronális szóegyüttesek, valamint a nyelvtani, prozódiai (a hangsúllyal, hangmagasság-mintázattal, időtartammal, intonációval vagy hasonlókkal összefüggő) vagy nem nyelvi információt tükröző egyéb aktivált neuronhálózatok, továbbá a hosszú távú memóriából előhívott, asszociációkat kiváltó tartalom. A legfontosabb, hogy az agy aktívan illeszti az új szót. Az agy Įžvalgos / Insights 241 ALGIRDAS SAUDARGAS A mechanizmusok folyamatosan előrejelzéseket készítenek, igyekeznek megjósolni, milyen információ vár rájuk. A szó nem mechanikusan kerül be egy már meglévő kontextusba, és nem is egyszerűen hozzáadódik. A szó belehullik az őt már váró hálózatba. A fent említett példa csupán azt mutatja, hogy a barzdą szót előre jelezték, várták, ezért még ellenőrizni sem kellett. Ezt az N400 jelenség kis amplitúdója tükrözte. A váratlan miestą szó, akárcsak bármely más, a mondat kontextusába nem illő szó, munkával terheli meg az agyat, miközben az valamilyen összefüggést keres a kontextussal. Ezt a maximális N400-amplitúdó tükrözi, ami azt mutatja, hogy az agy a jelentés keresésére rendelkezésére álló teljes időablakot kihasználta. Természetesen a kontextus nem mindig annyira korlátozó, hogy egyetlen egyértelmű előrejelzést tegyen lehetővé. A kontextus folyamatosan változik, korlátozó tulajdonságai pedig változnak, lüktetnek. Ugyanígy az agy előrejelzése is a teljesen meghatározatlantól a nagyon konkrétig lüktet. Az agy minden szinten előre jelez, a képfelismeréstől a nyelv és a beszélgetési szándékok megértéséig. A beszéd megértésében a legérdekesebb a várt szó előrejelzésének formája. Kiderült, hogy az agy reakciója nem kétféle: várt szó és nem várt szó. A kettő között a köztes reakciók teljes skálája húzódik. Az N400 amplitúdója nem csupán maximális vagy minimális lehet, hanem bármely köztes értéket is felvehet. A valóságban hallott szó nemcsak várt vagy nem várt lehet, hanem valamelyest várt vagy valamelyest váratlan is. Az agy például előre jelzi a szó kategóriáját, és jobban várja a kategória tipikus képviselőit, mint az atipikusakat. Ha a kontextus arra utal, hogy a szó valamilyen gyümölcs neve lesz, akkor az almát jobban várjuk, mint a körtét, egy egzotikus gyümölcsöt pedig még kevésbé. Az agy a gyakoribb szavakat jobban várja, mint a ritkábbakat, és így tovább. Úgy tűnik, a litván szavak esetében az N400 jelet még nem mérték, de ezt könnyű megtenni, és az alább kifejtett gondolatmenetet ellenőrizni. Hogy kiemeljük e kutatások jelentőségét a problémánk szempontjából, fogalmazzunk meg egy hasonló litván példát. Vegyük a következő mondatot: Kas rytą teka saulė. A mondat kezdete, Kas rytą teka, erősen korlátozó. Ha arra kérünk valakit, hogy fejezze be a mondatot, sokan a saulę szót említik. A mondat váratlan befejezése lehetne például ez: Kas rytą teka drambl ys. Kiderül, hogy az agy nemcsak szemantikailag, hanem fonológiailag is a legvalószínűbb szóhoz hasonló szavakat várja. Ezt az elmúlt évtized kutatásai bizonyították: Marta Kutas tanítványa, Kara Federmeier doktoranduszával, Sarah Laszlóval együtt (Federmeier, Laszlo 2009). Következtetéseiket ugyanezzel a litván példával magyarázom el. Miközben az emberi agy a legvalószínűbb befejezést – a saulė szót – várja, nemcsak a szemantikailag közeli vagy összekapcsolható szavakat aktiválja, például mėnuo, vanduo, mergina (a teka ige poliszémiáját kihasználva), hanem a fonológiailag hasonló szavakat is. Ilyenek lehetnek a saulė szóval rímelő szavak: sala, sula, siela, seilė vagy suolas. Az ilyen szavak feldolgozásának megkönnyülése azon alapul, hogy nemcsak a szemantikai kontextus összefüggéseit jósoljuk meg, hanem a fonológiai kontextust is, amelynek nem feltétlenül kell bármilyen jelentésbeli értelmezéssel rendelkeznie. Ezért 242 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne a kísérlet várható eredménye a következő lenne: saulė – minimális N400-amplitúdó; dramblys – maximális; suolas vagy mėnuo – közepes. Ez a kísérlettel bizonyított tény arról, hogyan szerveződik a nyelvi rendszer az agyunkban. Miért aktiválja az agy nemcsak a szemantikai, hanem a fonológiai összefüggéseket is? Számos jel utal arra, hogy a szó felismerése egymás után, fonémáról fonémára történik. Az agy úgy működik, hogy széles körben átfogja az egyidejű, párhuzamos információáramlásokat. Nemcsak a szavakat, hanem a fonémákat is előre jelzi, amíg a végső választás nem válik egyértelművé. A szó felismerése tehát a fonológiailag rokon szavak egész csoportját aktiválja. Mire a szó felismerése megtörténik, a várt szóhoz fonológiailag hasonló szó idegsejt-együttese már aktiválódott. Úgy vélik, ez a felismerési stratégia növeli a megbízhatóságot, és hatékonyan kihasználja az agy előnyét: az információfeldolgozás párhuzamos elvét. Elmélyedtünk egy pszichológiai kísérlet eredményében. Ez a kutatási terület a neurolingvisztika, tágabb összefüggésben pedig a kognitív neuropszichológia nevet viseli. A modern tudomány specializálódása mély szakadékokat hozott létre a különböző tudományágak között, a gondos kísérletekkel és alapos elméleti elemzéssel a fogalmi szakadék fölött épített hidak pedig bizonytalanok, és gyakran helyrehozhatatlanul összeomlanak. Talán csak idő kérdése, és az agykutatás, valamint a mesterséges intelligencia a közeljövőben betölti az összes szakadékot, mi pedig megérezzük a megkérdőjelezhetetlen tudomány szilárd alapját? Marad-e hely a számunkra megszokott nyelvészetnek és pszichológiának? 2016-ban a lausanne-i Brain forum rendezvényen bemutatták az Egyesült Államokban, Európában, Kínában és Japánban folyó, milliárdos finanszírozást már biztosító agykutatási programokat. E programok közül néhányat és más hasonló kutatásokat Gary Marcus és Jeremy Freeman szerkesztett kötete tekint át, Smegenų ateitis (Marcus, Freeman 2015; vö. Adolphs 2015). A kötet záró részében Christof Koch és Gary Marcus ötven évre előre tekintő idegtudományi előrejelzést fogalmazott meg (Koch, Marcus 2015). A kognitív tudományok fejlődését előrevetítve azt állítják, hogy öt évtized múlva a gondolkodás, a nyelv, a társas kapcsolatok és az emberi elmére jellemző más jelenségek továbbra sem lesznek magyarázhatók az agy idegi működésének alapján. Véleményük szerint akkor sem lesz világos, miként kódolja az agy a szó jelentését vagy a mondat értelmét, noha a nanorobotok akkorra már egészen az élő neuronig hatolhatnak. Vagyis a következő fél évszázadban a függőhidakra kell hagyatkoznunk... Ez a józan perspektíva arra ösztönöz, hogy ne utasítsunk el semmilyen felismerést, függetlenül attól, mikor és milyen eszközökkel jutottak hozzá. Hasonlítsuk össze, milyen következtetéseket vonhatunk le a Szilícium-völgyben végzett ERP-vizsgálatból azokkal a pszichológiai kísérletekkel, amelyeket egy évszázaddal ezelőtt végeztek a Burghölzli klinikán. Az N400 jel mérései kimutatták, hogy az emberi agy előre jelzi a mondat befejezését (például: saulė), amely aktiválja a hozzá kapcsolódó szemantikai és fonológiai hálózat egész részletét (például: mėnuo vagy suolas). Ezt az információt hasonlítja össze a kísérlet során bemutatott szóval. Įžvalgos / Insights 243 ALGIRDAS SAUDARGAS Minden tudattalanul történik. A tudat számára csak a mondat jelentésének egyetlen végleges változata jelenik meg. Jung és Riklin kísérletei ennél valamivel többet árulnak el. A kísérlet résztvevőit arra kérik, hogy a megadott szóhoz társítsanak valamit. Eredményeik azt mutatják, hogy az asszociációk szemantikaiak és fonológiaiak is lehetnek. Ez összhangban áll az ERP-vizsgálat következtetéseivel. A Burghölzli klinikán végzett kutatások azonban azt mutatták, hogy az asszociáció jellege a vizsgálati személy tudatállapotától függ. Jung fontos következtetést vont le: a tudatos elme szemantikai asszociációkat keres, a fonológiaiakat pedig elnyomja. A fonológiai asszociációk akkor törnek felszínre, amikor a vizsgálati személy tudata elhomályosul. Hasonló eredményeket kaptak az amnéziás betegek vizsgálatakor is: ők nem tudtak felidézni egy tényt (sérült az explicit memóriájuk), nevezetesen azt, hogy vizuális számítógépes játékkal játszottak (például Tetris), ám lefekvés előtt látták a játék képeit, vagy álmodtak róluk (Stickgold és mtsai. 2000). A pszichológusok ezt az implicit memória megnyilvánulásaként magyarázzák. A tudat modern kutatása az agy tudattalan működésének öt típusát különbözteti meg (Dehaene 2014: 190–197). A „globális munkatér” hipotézise szerint a tudatosan észlelt gondolatot az agyban nagy neuroncsoportok széles körben „közvetítik”. A tudat figyelmébe csak erős, úgynevezett küszöb feletti jelek kerülhetnek. Az agyban egyszerre sok ilyen jel lehet, a tudat azonban csak egyetlen, folyamatos sorozatot választ ki. Ezek a jelek nem tűnnek el, hanem a tudat figyelmére várnak, és megerősíthetők a globális közvetítéshez. „A tudattalan elme javasol, a tudatos elme választ” (Dehaene 2014: 66). Az erős, de a tudat figyelmére még várakozó jelek alkotják a tudattalan agyi tartalmak első típusát. A második típus jelei túl gyengék ahhoz, hogy felkeltsék a tudat figyelmét. Ezek küszöb alatti jelek, amelyek eltűnnek, és hozzáférhetetlenné válnak a tudat számára. Maguk a jelek nem képesek felhívni a tudat figyelmét, rövid élettartamuk alatt azonban hatással lehetnek a később tudatosan észlelt információkra. A tudattalan agyi működés harmadik típusa idegrendszerünk valamennyi automatikus működését magában foglalja, például a légzést. A negyedik típusba az érzékelés mindenféle kezdeti kódolása tartozik, amelyet át kell kódolni, mielőtt a tudat látókörébe kerül. Bennünket leginkább a tudattalan ismeretek ötödik típusa érdekel, amelyet Dehaene szunnyadónak nevez. Ez az információ a szinaptikus kapcsolatokban kódolódik. Felhalmozása már a születés előtt elkezdődik. Az élet első éveiben, bár az emberi agy neuronjainak többsége már a helyén van, a szinaptikus kapcsolatok nagy sebességgel alakulnak ki. Az első két év alatt a felnőtt emberi agy térfogatának fele fejlődik ki – a negyedéről a háromnegyedére nő. Mégsem emlékszünk semmire életünk első három évéből (az úgynevezett infantilis amnézia). Hová tűnt ez az információ? Mindez a szunnyadó memória. Az információ továbbra is megvan, csakhogy a tudatos emlékezet számára hozzáférhetetlen. Ebben rejlik a nyelv teljes grammatikája és fonológiája, olyan mélyen, hogy a milliárdos agykutatási projektek vezetői sem remélik, hogy a következő ötven évben elérhetik. 244 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne A szunnyadó memória elménknek ugyanaz a patikája. A tudat számára közvetlenül nem hozzáférhető, de az intuíció útján elérhető. Ehhez a kreatív forráshoz fordulnak a költők és a matematikusok egyaránt. Jacques Hadamard francia matematikus (1945), a matematikusok egyik legnagyobbikának, Henri Poincarénak már klasszikussá vált tapasztalatára támaszkodva, négy szakaszra osztja ezt a párbeszédet: előkészítésre, inkubációra, megvilágosodásra és ellenőrzésre. A matematikus nem várhat ihletre hosszú, fáradságos előzetes munka nélkül, amely gyakran nem vezet a kívánt eredményre. A matematikus tudatosan észlelt, hosszas tanulással elsajátított és elmélyült gondolkodással letisztult gondolati formákkal dolgozik. Az inkubáció időszakában a matematikus tudatos tevékenységének formakombinációi alámerülnek a tudattalanban rejlő, szunnyadó, ám valós, sematikus eszközök által irányított ősképek óceánjába. A megvilágosodás (az ihlet) akkor érkezik, amikor a tudattalan váratlan megoldást vet a tudat fényébe. Formája megfelel a pszichoanalízis által leírt alakzatnak – az archetípusnak. Mindig érzelmi töltése van. A matematikában az érzelem esztétikai formában nyilvánul meg: a váratlan megoldás mindig szép. 1.4. Fonosemantikai mesék „A litván nyelvtudomány szinte érintetlen parlagja – a szemantika és a gyökér fonetikai szerkezetének kapcsolata” Audronė Kaukienė (A litván nyelv igéjének története I. köt.) „Hej, kandúrok, cicuskák, miért nem szántottátok fel a parlagot, miért nem vetettétek el a lenmagot?” Juozas Tumas Vaižgantas (LKŽ) Audronė Kaukienė a A litván nyelv igéjének története című tanulmányában ezt írja: „A szerkezet és a szemantika kapcsolatát már régóta megfigyelték. Gyakran hangsúlyozzák a fonomorfológiai szerkezet és a konkrét szemantika közötti összefüggést.” Majd megállapítja: „A litván nyelvtudomány szinte érintetlen parlagja – a szemantika és a gyökér fonetikai szerkezetének kapcsolata” (Kaukienė 1994: 164, 165). Ezek a nyelvtudományi parlagok (amelyek a fejezet alcímében is szerepelnek) jelentik a tudomány által még fel nem tárt területet, amelyre az első fejezetben említett úttörők lépnek. Az ismert nyelvi tényekkel nincs ellentmondás, a probléma azonban még nincs a tudomány számára elfogadható módon megfogalmazva. Másfelől ez a terület csak a litván nyelv kutatásában parlag. Ma tudósok nagy csoportjai dolgoznak rajta a legkorszerűbb technikával, bár a népi bölcsesség intő szava szerint (és ahogyan a milliárdos agykutatási projektek vezetői is figyelmeztetnek), a bevetett lentől még hosszú és gyötrelmes út választ el. Ez a tudományok határvidékének területe, Įžvalgos / Insights 245 ALGIRDAS SAUDARGAS amely felé a litván nyelv kutatóinak is el kell indulniuk (csak le kell győzniük a vaižgantasi macska tunyaságát...). Amint meggyőződhettünk róla, erre a területre egyelőre csak függőhidakon át vezet az út. Egy-egy szakterület kutatói, biztonságosan kapaszkodva saját partjukba, nem juthatnak el a másik partra. Intellektuális kockázatvállalásra van szükség. A függőhíd nem garantál biztonságot. A hipotézisek nem igazolódhatnak be, de a tudomány nem ismer más utat. Fontos, hogy a két területet összekötő híd mindkét oldalon megbízhatóan legyen rögzítve. Vegyünk egy konkrét példát – a litván igék lemti / limti párját. A SEJL kérdőjellel jelöli a *lemH– ősi gyököt, amely, úgy tűnik, a ‘törni’ jelentésre vonatkozik (lengyelül łamać) (SEJL 2007: 344). Ezt a gyököt az MA-ban is megtaláljuk, amelyből megtudhatjuk, hogy ez a balti és szláv nyelvekben igen termékeny gyök az indoeurópaiak szellemi világát enciklopédikus terjedelemben bemutató monográfiában csak rettenetes éjszakai szellemek alakjában maradt fenn: latin lemures és görög lamia (MA 2006: 411). Kétségtelen, hogy a gyermekijesztgetés szintjén ezek a mi laumėinkhez hasonlíthatók. A klasszikus triász (szanszkrit, görög, latin) tekintélye által nyomasztott összehasonlító nyelvtudomány hajlamos megfeledkezni a balti szavakról, noha az indoeurópai poétika kutatói számon tartják őket (vö. West 2007: 384, 386). Tekintsünk erre az egyszerű ábrára (lásd a 3. ábrát), amelyet gazdasági és szociológiai kutatások szövegeiben már több százszor láttunk. 3. ÁBRA. Az egész és a rész viszonyának sémája Más hasonló ábrák vették körül, és számokkal szórták tele. Ez a képzeleti séma, amely az egész és része közötti viszonyra utal. A képzeleti séma (angolul image schema) a kognitív nyelvészet egyik alapvető eszköze10. Itt csak arra kell emlékeznünk, hogy a képzeleti séma nem kép vagy rajz (amely egészen másféle is lehet), hanem egy gondolati őskép, amelyre a kép csupán utal (Cuyckens, Geeraerts 2007). Az LKŽ-ben ma is van megnevezésünk az egész egy részére: 10 Terminą „vaizdinys“ vartoju pagal Jakaitienės vadovėlį (Jakaitienė 2010: 45). 246 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne 4. ÁBRA. Fogalmi metafora 1 lãmas 1. ‘valaminek a része, darabja, lamantasa’11 I Hogy nyeltél le ilyen gyorsan egy ekkora lămąt a süteményből! Ms. Az L/M gyököt tartalmazó, ‘törni’ jelentésű igék mintha már nem is lennének használatban (például lamėti ‘eltörni’, vö. szláv lomati). Főnévből sok van: lãmas ‘valaminek a része, darabja, földterület, telek’, lamatà ‘heves törés (vihar idején)’, lomà ‘mélyedéses földterület, völgy, darab, rög, földterület, telek’. A luomas szó a társadalmi szférába vezet bennünket. Az LKŽ a következő jelentéseket adja meg: ‘származás, vagyon vagy foglalkozás alapján kialakult társadalmi csoport’; ‘családi állapot’; ‘fajta, származás’; ‘terület, telek, darab’; ‘számok osztálya’. A nőnemű megfelelőnek, a luoma-nak az első, luomo-jelentés mellett további jelentései is vannak: ‘szerencse, sors’; ‘alkalom, sor’; ‘időhatár, határidő’. Mindenki tudja, mit jelent a laimė szó. Ismerjük a lemti, likimas szavakkal való kapcsolatait. Ezen a ponton meg kell állnunk, és utalnunk kell Algirdas Julius Greimas tanulmánya második, „Aušrinė és Laima” című fejezetére (Greimas 2005b), amely részletesen feltárja 11 Ebben a cikkben az elemi objektumok az LKŽ lexémái (csupán egy-két példa származik a DLKŽ-ből). A lemmák félkövér betűvel és saját számozásukkal szerepelnek. A „lexéma” és „lemma” terminusokat Jakaitienė (2005; 2010) meghatározása szerint, de szűkebb értelemben, az LKŽ szerkezeti objektumaira vonatkoztatva használom. Įžvalgos / Insights 247 ALGIRDAS SAUDARGAS 5. ÁBRA. A Rėda kereke kapcsolatok a boldogság és a sors, a boldogság és a végzet, Laima és Laumė között a litván népi hagyomány tágabb kontextusában. A litván lexika és mitológia szemantikai tartalmát általános formában a 4. ábra szemlélteti. A nyilak minden tartományhoz (kerethez) hozzárendelnek egy sematikus struktúrát, vagy egyik tartományból a másikba viszik át azt. Az összehasonlító nyelvészet, mivel nem foglalkozik a szavak jelentésének kognitív szerkezetével, a indoeurópaiak szellemi világát (ebben az esetben) gyermekijesztgetők szintjére szegényíti. Ez csupán egy példa, amely azt mutatja, hogy az összehasonlító nyelvészetnek illene magára vállalnia legalább a felelősség egy részét az említett „kanál kátrányért”. Tekintsünk egy másik példát, amelyet a formális nyelvészet automatikusan elutasít. Patackas és Žarskus az átalakulásokat a Rėda körébe rendezik (lásd 5. ábra) (Patackas, Žarskus 2013: 10; Patackas 2014: 87). 248 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne 6. ÁBRA. A 2 nókti ige sémája Semmi sem tiltja, hogy hasonló hangzású (nokti – nykti) vagy invertált (migti – gimti) szavakat használjunk az átalakulási viszonyok megnevezésére. A hagyományos nyelvészet elutasítja az ilyen szópárok és a nyelvtudomány közötti bármiféle kapcsolatot. Vegyük a nokti / nykti szópárt. Az összehasonlító nyelvészet a következő proto-nyelvi gyököket rekonstruálja: *neh₂k- / *nik- (SEJL 2007: 427, 425). Ezek különböző gyökök és különböző etimológiai családok. Ezzel véget is ér az érdeklődés12. Mint láttuk, a szemantika kognitív tartalma alig érdekli a nyelvészeket. Pedig érdemes volna foglalkozni vele. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a szemantikai ellentétet, amelyet a Rėda körében a nokti / nykti szópárnak tulajdonítanak, maga a nokti ige foglalja magában: 1 nókti 1. ‘érni (gyümölcsről, gabonáról)’ 1 nókti 4. ’gyengülni, hanyatlani’ Emlékezzünk még egy, a használatból visszaszoruló igére: 2 nókti 1. intr. ‘menni, valaki nyomában járni’ 2 nókti 2. tr. ’üldözni, védekezni’ E jelentéshalmaz szerkezetét két fogalmi metaforaként ábrázolhatjuk (Cuyckens, Geeraerts 2007). A 2 nókti ige ‘menni, valaki nyomában járni; üldözni, védekezni’ jelentését a 6. ábra szemlélteti. A P pontban az üldöző panoko ‘utolérte’, és pranoko ‘megelőzte’ a másikat. Az első metafora {2 nókti → 1 nókti 1. ‘érni’} a rajz szerkezetét a térbeli mozgásból viszi át 12 Vö. Karaliūnas 1995: 8. Įžvalgos / Insights 249 ALGIRDAS SAUDARGAS a térbeli tartománytól a természeti tartomány felé, ahol a P pont a csúcspontot jelöli. Ugyanez a metafora a prieiti igében is tükröződik: 1 prinókti 1. ‘megérni, elérni’ prieiti 1. ‘odamenni (valamihez)’ Elérte a híd végét. prieiti 13. ’megérni, beérni’ Idén korábban érett be a rozs. Egy másik metafora értékelő inverziót tartalmaz: {2 nókti → 1 nókti 4. ‘gyengülni, hanyatlani’} A csúcspont nem pozitív, hanem negatív értéknek felel meg (Nōks nōks i nu-nōks (numirs)). A nykti ige megóv a kellemetlen inverziótól. Ezért a két ige teljes kognitív szerkezetét az alábbi két metafora írja le: {2 nókti → 1 nókti 1. ‘érni’} + {1 nókti 4. ‘gyengülni, hanyatlani’ ← 1 nýkti} Az első példa csupán enyhe szemrehányás volt a komparatív nyelvészet területén dolgozó nyelvészeknek amiatt, hogy (nyilvánvalóan) kevéssé mélyednek el a modern szemantikában, ez a példa azonban kérdéseket vet fel. A bemutatott szerkezet a LKŽ által rögzített lexikai használat szintjén (amely több évszázadot és a nyelvjárások elterjedési terét fogja át) kognitív struktúra. Jelentései természetes módon nemcsak egyetlen etimológiai szócsalád szavait foglalják magukban, hanem fonológiai „szomszédokat” is13. Hogy miként alakulnak ki az ilyen struktúrák, ez a nyelvészek számára felmerülő kérdés. A fogalmi metaforák fejlődése széles körű vita tárgya (Fusaroli, Morgagni 2009). A kognitív nyelvészet elismeri a metafora jelentőségét a nyelvi változásban. A nokti / nykti szemantikai szerkezete milyen fejlődésről tanúskodik – ez a kérdés alapos vizsgálatot igényel. A 2 nókti ige, amely a tér-időbeli fogalmi metafora alapja, már kikopott a használatból, noha az eseményt jelölő cselekvés, a 2 pranókti továbbra is új metaforák termékeny forrása (erről úgy győződhetünk meg, ha ezt a szót megadjuk a Google programnak). A bemutatott ábrához még hozzá kellene adnunk az átalakulás pontját is, amelyet szépen szemléltet a noko ige két népdalban: Hervadt a ruta, hervadt a menta, hervadt a kis liliom, hervadtak fiatal napjaim, mint a zöld ruta (d.) Gs. A kertben hervad a rózsa, hervad a kis liliom, hervad a fiatalságom a csintalan legény mellett LTR (Mrk). A LKŽ és a DLKŽ ezeket a mondatokat a „frissességét elveszíti, hervadni” jelentésnél közli (a DLKŽ csak a mondat első részét adja meg). Érdekes, hogy Smoczyński professzor mindkét értelmezést észreveszi, amikor kétféleképpen fordítja le ezt a mondatot: „Dojrzewała (= érett) ruta, dojrzewała mięta, dojrzewała lilia, jak zielona rutka więdły (= hervadtak) dni mej młodości“. A fordítás vagy az igék megváltoztatása egyaránt feltár és rögzít egy konkrét értelmezést. A népköltészet páratlan szépsége a kettős jelentésben rejlik: mindenütt ugyanaz a nokti ige áll, de a mondat első részében az „érni” jelentés felé hajlik, míg a mondat végi fordulatban fenyegetésként bukkan fel a „frissességét elveszíteni,” 13 Plg. Federmeier, Laszlo 2009. 250 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne hervad’. Ez az átalakulás pontja, amely a lakodalmi szokások és a Rasos-ünnep lényegében rejlik. Sajnos a nyelvtudomány Litvániában továbbra is közömbös az ambivalencia iránt. A szó jelentései egymással paradigmatikus viszonyban állnak. A Gėlė noksta vagy Obuolys noksta mondatok jelentése attól függ, hogy a noksta szó melyik jelentését választjuk: 1 nókti 1 ’érni’ vagy 1 nókti 3 ’veszíteni a frissességéből, hervadni’. A Nóko rūta, nóko mėta, nóko lelijėlė, nóko mano jaunos dienos kap žalia rūtelė mondatban azonban a SEJL értelmezése szerint ugyanezek a jelentések szintagmatikus viszonyban állnak: először noksta, majd vyksta. Ez a szintagma nem a mondat szintaxisának, hanem a narratív struktúrának a szintjén helyezkedik el. Hasonlítsuk össze a mondat három változatát: Nóko rūta, nóko mėta, nóko lelijėlė, nóko mano jaunos dienos kap žalia rūtelė = népi hagyománybeli ambivalencia; Vyto rūta, vyto mėta, vyto lelijėlė, vyto mano jaunos dienos kap žalia rūtelė = az LKŽ és a DLKŽ értelmezése; Brendo rūta, brendo mėta, brendo lelijėlė, vyto mano jaunos dienos kap žalia rūtelė = a SEJL értelmezése. Az első mondat, mint említettük, ambivalencia, amely nyitott értelmezést biztosít a népi hagyomány számára. A második mondat a nóko szót az LKŽ által javasolt szinonimával helyettesíti. A harmadik mondat a lengyelből készült visszafordítás. Formálisan tekintve az LKŽ értelmezése helyes. A szótár a földműves világképét tükrözi, amely nem is csupán egy évezred alatt alakult ki. A nyelv rendkívül érzékeny és pontos a lakókörnyezet fontos jellemzőinek megragadásában. Az 1 nókti ige alapjelentése: ’érni (gyümölcsről, gabonáról)’. Virágról ezt nem mondjuk. Ez az alábbi mondatból világos: A mák rózsaként virágozva kis nyílásokat kap, beérik, megérve kipereg, ha a szél megrázza B. A mák először virágzik (mint a rózsa), aztán érik. A virág nem érik, hanem virágzik, amíg el nem hervad. A gyümölcs, a gabonaszem és a mag érik (kipereg, ha a szél megrázza). A fiatalság azonban virágzik, érik és hervad is: Petniūnas nem bízott a kérőkben, és nem merte házához venni a vőt, noha a lánya egyre érettebb lett, míg túl nem érett, és el nem vesztette fiatalságának báját rš. (LKŽ). Ez a mondat, amelyet az LKŽ átvitt értelműként, vagyis konceptuális metaforaként jelöl, a növényvilágból az ember biológiai természetére visz át egy sémát. A fiatalság egyaránt összevethető a liliom virágával, az érő almával, sőt (sajnos) a túlérett gyümölccsel vagy az elhervadt virággal is. Az átalakulásnak ezt a pontját szépen és fogalmilag pontosan írja le a Rėda-kör sémája, de minket a nyelvi kifejezés szempontjai érdekelnek. Ha a mondatban formálisan pontosan a nóko szót vyto szóra cseréljük, elveszítjük a népi hagyomány teljes költői lényegét. A vyto igében nincs ambivalencia, ezért nem tárja fel az olvasó (és a hallgató – hiszen ez ének!) előtt az átalakulás pontjához való hozzáférést (ahogyan azt a kognitív Įžvalgos / Insights 251 ALGIRDAS SAUDARGAS (pszicholingvisztika). A SEJL értelmezése a pontosság feláldozásával14 igyekszik megalkotni ezt a megközelítést. Az átalakulás fordulópontja a tudatos racionális szinten tárul fel, a diskurzus kibontakozásaként (érett a liliom, > hervadtak ifjú napjaim). A folklór a nokti igében rejlő kettős jelentést használja fel, hogy megnyissa a tudattalan hozzáférést az átalakulás fordulópontjához. Ez a különbség a próza és a költészet között. Ez a kétségkívül időtálló tartalom nem talál helyet az összehasonlító nyelvészet művelésében, jóllehet a SEJL a *neh₂k- alak rekonstruálásával nem kételkedik a tő indoeurópai eredetében. Vajon a földműves világképének sarkalatos eleme az alapnyelvből származik, vagy a balti nyelvekben alakult ki – ahogy a posztpozicionális helyhatározóragok –, és most már eltűnőben van? Ezeket a kérdéseket veti fel a kognitív elemzés. A DLKŽ megmutatja, hogyan repedezik szét ez a tág és mély szemantikai mező. A nyelv elkerülhetetlenül változik. Mi őrzendő meg, és mi nem fontos? Ez az alapvető kérdés. Nem kívánom kommentálni vagy kétségbe vonni a kifejezésmód (és az írásmód) stabilitásának fontosságát. A nyelvet tudattalanul sajátítjuk el, ezért a tudattalan észlelés mechanizmusai döntő fontosságúak a nyelv életképessége szempontjából. Ahhoz, hogy tudjuk, mit és hogyan őrizzünk meg, alaposan tanulmányoznunk kell. Most tekintsük meg a mondat negyedik változatát, amelyben az utolsó igét, a nokti szót a nykti igére cserélték. Hervadt a ruta, hervadt a menta, hervadt a kis liliom, elenyésztek fiatal napjaim, mint a zöld ruta. Nem azért idézi, hogy megváltoztassa a dal szövegét. Ahhoz, amit a kettős jelentésről elmondtunk, nincs mit hozzáfűzni. A mondat kifejezésmódja (nokti / nykti) a mondat első részében megőrzi a kettős jelentést (nóko lelijėlė), a második részében viszont tudatossá teszi a fenyegetést (nyko mano jaunos dienos). A folklórban az átalakulás fordulópontja mélyen a nokti ige poliszémiájába merül. Ez a mondat a fordulópontot a tudat szintjére emeli (akárcsak a SEJL értelmezése), de a fonológiai hasonlóság révén továbbra is a tudattalanba merül. Ez nem valamiféle új nyelvészeti tény, amely ellentmondana az összehasonlító nyelvészet következtetéseinek. Hanem utalás egy szemantikailag összekapcsolódó szókészleti mezőre, amely az alapnyelvi tövek mindkét alakját magában foglalja. A szemantikai egész (gestalt) a nyelvben fogja össze a két etimológiai fészket, amelyek fonológiai szempontból „ablautfokozati távolságban” vannak egymástól. A Nokti / nykti példa indokolja a fonoszemantikai rege elnevezést. A rege narratív szintű terminus. Ez a tanulmány az ilyen struktúrák keresésének és leírásának módszertanával foglalkozik. Ebben a példában a fonoszemantikai rege a LKŽ kifejezéskészletének egész kontinuumát felöleli: nokti, nykti, neikti, niūkti, [...] niekas, naktis stb. A szemantikai gestalt alapját az említett metaforapár és az átalakulás fordulópontja képezi. Paul Kugler „a diskurzus alkímiájáról” szóló felfogása szerint ez fonetikailag közeli szavak együttese, amelyet az értelem érzelmileg erősen motivált összefüggése egyesít 14 A Dojrzewala szótárbeli jelentése: „érik, beérik”. Amint láttuk, az LKŽ nem tulajdonítja ezt a jelentést a virágoknak. Nem mernék állást foglalni abban, hogy a lengyel dojrzewala szó használható-e nemcsak gyümölcsökre, hanem virágokra is. 252 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne az egészé – imago. Egyébként a nokti / nykti szóval összekapcsolt átalakulási fordulópont fenyegetése, amelyet részletesen leír az Átalakulások könyve, azonos azzal, amelyről a pszichoanalitikus tanulmány alapvető példája szól (a szüzesség elvesztése; Kugler 1980: 11). A pszichoanalitikusok által leírt tudattartalom-komplexumból azonban hiányzik a szerkezeti felépítés. Jung kollektívtudattalan-archetípusai csupán nagyon általános vonásokat ragadnak meg. Itt szilárdabb sziklára – a matematikára – kell hidat verni. A chilei születésű svájci pszichológus, Rafael Núñez (jelenleg a kaliforniai San Diegó-i Egyetemen dolgozik), Jungnak a híres fizikussal, Wolfgang Pauli’val folytatott levelezését elemezve fogalmi megfelelést figyel meg a kollektívtudattalan-archetípusok és a kognitív nyelvészetben használt képsémák között (Núñez 2008: 9). Núñez és a kognitív nyelvészet egyik úttörője, George Lakoff az ezredforduló táján feltárták a matematikai gondolkodás kognitív szerkezetét (Núñez, Lakoff 1998; Lakoff, Núñez 2001). Ezek az első lépések a már említett, fél évszázaddal korábban Hadamard által végzett matematikai alkotás elemzésének tudományos vizsgálata felé (lásd 1.3). Ma e területen dolgozó kutatók a kognitív nyelvészet és a pszichológia módszereit, valamint az agyi tevékenység neurofiziológiai méréseit is alkalmazzák (lásd Núñez, Marghetis 2014; Marghetis, Edwards, Núñez 2014; Dehaene, Brannon 2011; Dehaene 2014). 1.5. Fonoszemantikai regék alkotása „Napjainkban is az a barkácsoló, aki mindent maga, saját kezűleg készít, és egy bizonyos terület mesterével [szakemberével] ellentétben mindenféle, gyakran esetleges eszközt használ.” Claude Levi-Strauss Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy a fonoszemantikai rege fonetikailag közeli szavak együttese, amelynek szavai térbeli, időbeli és erődinamikai (ELD) jelentéstartalmának szemantikai tere egészet alkot, amely gyakran érzelmi töltetet kap. Hol keressünk ilyen regéket? A válasz: LKŽ. Kugler az emberi pszichében megnyilvánuló tudattalan jelenségei iránt érdeklődik, és azokat az eseteket vizsgálja, amikor fonetikailag közeli szavak együttesei álmokban vagy látomásokban sejthetők. A beteges lelkiállapotban (Freud által leírt Rat Man esetében) vagy a nyelvbotlásokban az egyéni psziché állapota nyilvánul meg. A regéket közvetlenül a nyelvben létrehozott szövegekben vagy magának a szótárnak a szerkezetében kereshetjük. A folklór, amint láttuk, a szó többértelműségében – az ėbėjoje jelenségében – rejti el a kognitív struktúrát. A szintagmatikus hangzásbeli összecsengéseket a ragozási és szóalkotási paradigmákon keresztül bontja ki (LKŽ: Aš keleivis keleivėlis, keleliu keliavęs KlpD20). Szövegek Įžvalgos / Insights 253 ALGIRDAS SAUDARGAS A folklór láthatóan nem alkot nem rokon, fonetikailag hasonló szavakból álló sorozatokat (vö. nóko lelijėlė / nyko mano jaunos dienos). Az ilyen szövegeket észrevették és tanulmányozták volna. A problémát egy mesterséges szöveggel szemléltethetjük. Hasonlítsunk össze három történetet a varjakról: I. Vár három varjú. Az egyik elrepült, a másik ott maradt, a harmadik pedig továbbra is várakozik. II. Három holló várakozott a kalitkában. Az idő elrepült mellettük. „Már ideje” – mondta az egyik holló, majd kirepült. A második holló maradt. Csőrében sajtot tartott, és arra gondolt: „én éhes vagyok, engem nem fognak rávenni”. A harmadik holló továbbra is várakozott. A szülői ház iránti vágyakozás tartotta vissza. „Soha többé” – károgta. III. Három holló ült a kalitkában. Az élet elhaladt mellettük. „Itt az idő” – mondta az egyik holló, és kirepült a kalitkából. A második holló nem repült el. Sajt volt a csőrében, és arra gondolt: „nem ettem, engem nem kényszerítenek”. A harmadik holló ott maradt. A szülői ház iránti vágy vonzotta. „Soha többé” – károgta. Az első történet szereplői három varjú, valamennyi igéje pedig azonos mássalhangzó-gyökvázzal rendelkezik: L/K, bár nem feltétlenül rokonok, mivel különböző etimológiai szócikkcsoportokhoz tartoznak (laukti < *leuk; lėkėti < *lek; likti / laikyti < *leiku / *liku). A második történetben további, ugyanolyan L/K gyökszerkezetű szavak is szerepelnek (laikyti, lenkti, alkti, laukan, laikas). A varjakat hollókra cseréltük, amelyekhez a folklórban sok asszociáció kapcsolódik; a sajt egy ismert fabulát idéz fel, a „soha többé” fordulat pedig Edgar Allan Poe költészetének kedvelőit a híres „A holló” című versre emlékezteti (angolul The Raven). A harmadik történetben már egyetlen L/K típusú gyökű szó sincs, a cselekmény azonban szinte változatlan maradt. Senki sem alkot első típusú szövegeket, és senki sem beszél így. A második történet az első történet igéinek szemantikai magját bontja ki, azonos típusú gyököket használva (az utolsó mondat kivételével). A harmadik történet megőrzi a diskurzus kognitív struktúráját, noha minden fonológiai kapcsolatot eltávolítottunk. Ilyenek a nyelvi szövegek. A nyelv szerkezete azonban sehová sem tűnt el. Amint láttuk, pszichológiai kísérletek, sőt az agy elektromos aktivitásának precíz mérései is tanúsítják, hogy a szavak a tudattalan mechanizmusokban szemantikailag és fonetikailag egyaránt kapcsolódnak egymáshoz. Így a fonoszemantikai egységek megnyilvánulnak, és befolyásolják a gondolkodást és a nyelvet. A pszichoanalitikusok kutatásaik során felfigyelnek rájuk. A nyelvben morfonológiai paradigmákba ágyazódnak. De nem mindent rögzítenek a nyelvtanok. Ezért a válasz a következő: a fonoszemantikai mondák a LKŽ szócikkeiben szereplő jelentések kognitív szerkezetében rejlenek. A fonoszemantikai mondát nem találjuk meg a szövegekben. A fonoszemantikai mondát meg kell rendezni. A fonológiai résszel kezdjük: azonos szerkezetű gyökkel rendelkező szavak együttesét választjuk ki. Ezután a kognitív 254 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne nyelvészet eszköztárát felhasználva megszerkesztjük a szóegyüttes jelentéseiben rejlő térbeli, időbeli és dinamikai szemantikai tartalom struktúráját. Tekintsünk a 7. ábrára, amely segít megmutatni, hogy az ebben a kutatásban alkalmazott módszer nem mond ellent az ismert nyelvi tényeknek, hanem kiegészíti azokat. Ugyanazt a szóalakokat tartalmazó oszlopot nyelvészeti nézőpontból (balról) vagy nyelven kívüli nézőpontból (jobbról) szemlélhetjük15. Nézzük meg közelebbről mindkét megközelítést. A szóalakok függőleges elrendezése a gyök magánhangzója szerint történik (beleértve a magánhangzó hiányát is – ø). Valamennyi szó gyökének azonos a mássalhangzó-váza (ezt K/L-lel jelöljük; a vokalizált és nem vokalizált alakok megkülönböztetésére: K-L és KL-). A bal oldalon jelölt, indoeurópai alapnyelvi gyök rekonstruált alakjait itt és másutt (ha másként nem jelezzük) Smoczyńskitől vettem át, az Słownik etymologiczny języka litewskiego. című műből. Így a vokalizált gyökök két különböző etimológiai szócikkcsoporthoz tartoznak, a kloti, klėsti és a klysti igék pedig egymással sem rokonok. A kelti / kilti, kalti / kulti, kloti, klėsti, klysti igék fonológiailag hasonlók. Állíthatjuk, hogy fonológiai hasonlóságuk olyan, mint a gyök magánhangzó-váltakozása (ablaut). A Kelti / kilti rokon szavak, ezért szerkezeti különbségük az ablautnak tulajdonítható. A Kelti / kalti nem rokonok, fonológiai hasonlóságuk ezért nem tulajdonítható a gyök magánhangzó-váltakozásának, noha a gyök magánhangzói ugyanúgy különböznek, mint a kelti / kalnas. Kelti / kloti gyökök magánhangzóinak viszonya a litvánban egyáltalán nem sorolható az ablaut körébe, de ilyen mássalhangzó-kapcsolat más nyelvek rokon szavaiban előfordul (Smoczyński 2006). A gyököket mássalhangzó-szerkezetük szerint csoportosíthatjuk (lásd a 8. ábrát). A séma a SEJL-ből kiválasztott összes olyan etimológiai szócikkcsoport alapján készült, amelynek mássalhangzó-váza megfelel a vonatkozó litván váznak. A gyököknek azt a halmazát, amely a csomóponttól lefelé, a nyilak irányában helyezkedik el, gyöknyalábnak (ŠP) nevezzük. Például a K-L ŠP gyökei a következő vázakkal rendelkeznek: K-L; K-LB; K-LP16. A számok az etimológiai szócikkcsoportok számát jelölik. Az L/K ŠP esetében hét ilyen szócikkcsoportot találtunk, a K/L esetében pedig tizenkilencet. Kutatásunk lényege nem függ a felosztás pontosságától. A másfajta módszertan, illetve a forrásadatok értelmezésében elkövetett esetleges hibák sem változtatják meg a fő következtetést: egymással nem összekapcsolható jelentések elkülönülő csoportjai nagy számban fordulnak elő. 15 Claude’as Vandeloise’as (Vandeloise 2010: 171) savo erdvinių žodžių genezės sistemoje lingvistinį požiūrį vadina vidiniu (an. internal lexical formation), o ekstralingvistinį – išoriniu (external lexical formation) kalbos sistemos atžvilgiu. Jo sistema remiasi ekstralingvistiniu erdvės sąvokų genezės mechanizmu (plg. skirsnyje 2.1 minimą Herberto Clarko P- erdvės ir L- erdvės skirtį). 16 Ez a jelölés kétértelmű: egyaránt jelöli magát a mássalhangzó-vázat és a belőle kiinduló gyöknyalábot. Ez nem okoz zavart, mert a szövegkörnyezetből világos, miről van szó. Įžvalgos / Insights 255 ALGIRDAS SAUDARGAS 7. ÁBRA. K/L mássalhangzókat tartalmazó gyökök Ez csupán az információ rendszerezése – a ŠP-hez semmiféle nyelvészeti tartalom nem rendelődik. A ŠP azonban nem fonetikai, hanem összehasonlító nyelvészeti alapon készült (például a lizdas a ŠP S–D csoportjába tartozna)17. 17 Ebben különbözik a ŠP összeállítása Paulius Slavenas sémájától, amely fonetikára épül (lásd az első szakaszt). 256 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sąkmės lietuvių kalbos žodyne 8. ÁBRA. K/L mássalhangzókat tartalmazó etimológiai fészkek Az LKŽ-ben a következő alapvető igei jelentéseket találjuk: kélti 1. „valami nehezet felfelé emelni” 1 kálti 1. „kalapáccsal ütni, ütve hajtani, döfni” klóti 1. „teríteni, letenni, valamit egy felületre fektetni” 1 klė́sti 1. „söpörni, söprögetni, klastyti” klýsti 1. „nem a helyes úton járni, észrevétlenül letérni a helyes útról” E jelentések közvetlen összevetése önkényesnek tűnik. A hagyományos vagy strukturális szemantika nézőpontjából ezek a jelentések nem adnak alapot a nem rokon igék összekapcsolására. Greimas módszertana lehetővé teszi a lineáris (kelti, kalti) és a nem lineáris (kloti) mozgás megkülönböztetését (lásd Greimas 2005a: 64; Nastopka 2010: 144)18. Az oppozíciók szembeállításán alapuló strukturalista módszertan itt megáll. A tér kognitív struktúrája nem tárul fel előtte. A kognitív nyelvészet nem a zárt nyelvi rendszerben vizsgálja a szavak jelentését, hanem az általános gondolkodási törvényekre támaszkodik- 18 Szigorúan véve a kloti ige jelentése Greimas elemzése szerint nemcsak a térbeliség, hanem a horizontalitás (laterális irányultság) szemantikai tengelyéhez is tartozik. A további fejtegetés szempontjából ennek nincs jelentősége. Įžvalgos / Insights 257 ALGIRDAS SAUDARGAS szerűségekből, vagyis ábránkon az extralingvisztikai (jobb) oldal felől közelíti meg a szót. Ez a nézőpont nem mond ellent az összehasonlító nyelvészet tényeinek, hanem kiegészíti azokat. Empirikus tény, hogy a magánhangzóval bővült gyökök lineáris mozgást jelölnek (kelti a felszínről; kalti – visszajuttatni a felszínre), míg a KL- mássalhangzó-kapcsolatot tartalmazó gyökök nem lineáris mozgást jelölnek. Ez a tény a litván nyelv nyelvi rendszere számára rendszeren kívüli, ezért önkényesnek látszik. A kognitív módszer e ténynek a térészlelés extralingvisztikai rendszerében talál helyet. A 7. ábra bal vége biztonságosan rögzül az összehasonlító nyelvészet partján. Ott megbízható módosításra csak nagy tapasztalattal rendelkező szakember tehet javaslatot. Ahhoz, hogy „függőhidat” építsünk, a jobb oldali (extralingvisztikai) részt is biztonságosan kell rögzítenünk. Amint már említettük, a strukturális nyelvészet módszerei itt már nem működnek. A szemantikailag össze nem kapcsolt etimológiai fészkek diszkrét mezején maradunk. Az etimológiai fészken belül a szemantikai kapcsolat kötelező (kivéve, ha a nyelv fejlődése során elhalványult), a fészkek között viszont a szemantikai kapcsolatok a fonológia szempontjából önkényesek. A ŠP könnyen rávetíthető az LKŽ jelentéshalmazára. Kutatásunk elemi objektumai az LKŽ lexémái. Egyetlen jelentésleírást sem kérdőjelezünk meg. Az extralingvisztikai nézőpont ott, ahol a gyökök mély és gazdag ELD-struktúrával rendelkeznek, alapvetően megváltoztatja a lexémák egymáshoz való viszonyát. Ez nem jelenti azt, hogy a szótárt át kellene írni, megváltoztatva a lexémák sorrendjét. Az ELD nem lineáris módon rendezi át a lexémákat – ez már nem szótárrészlet, hanem egy szemantikai hálózat epizódja. A 7. ábra jobb oldalán különböző szócsaládoknak megfelelő, legáltalánosabb ELD-sémák láthatók. Amikor felemelünk egy tárgyat, kiemeljük a felületből, és a felület fölé helyezzük. A kalti esetében fordítva járunk el – visszajuttatjuk a tárgyat a felületre. Mindkét mozgás lineáris, azaz egydimenziós. A kloti során kétdimenziós felületeket azonosítunk egymással. Ez a gondolatmenet akkor lesz értelmes, ha megjelöljük e sémák közös együttesét, egyfajta gesztaltot, amelynek szerkezete alapján a szójelentések kapcsolatban állnak vagy különböznek. Ezt az együttest az alapvető kelti és laikyti igék hozzák létre alapjelentésükben. A kelti ige fogalmi tartalma a földi vonzásra, azaz a gravitációra utal. A gravitáció tapasztalata sajátos szerkezetű térbeli referenciakeretet (AF) idéz elő, és korlátozza az erődinamika jellegét. Lényegi vonása az izotróp háromdimenziós tér felosztása egy kétdimenziós, izotróp maradó felületre és egy egydimenziós függőleges irányra. A tárgyaknak súlyuk van, és függőlegesen felfelé emeljük őket, a földfelszínen azonban a tárgyak súlya mindenütt azonos. A második fejezet feladata annak bemutatása, hogy a K/L ŠP-szavak jelentései olyan AFK-L szerint vannak motiválva, amelyben a kétdimenziós felület korlátlan, míg az L/K jelentései olyan AFL-K szerint, amelyben a kétdimenziós felület korlátozott és zárt. Kutatásunk valamennyi megfigyelését, amint fentebb említettük, a nyelvi rendszer elvei korlátozzák (csak balti eredetű szavakat választunk ki, a hangutánzó szavakat és a jövevényszavakat kizárva), de nem kötik meg. Más szóval, a kutatás nem mond ellent a nyelvészet ismert tényeinek, 258 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne de kiegészíti őket. Honnan származik ez a kiegészítő információ? A lexikológia elhatárolja kutatási tárgyát a grammatikáétól. Csak a névszavakat és azok jelentéstartalmát vizsgálja, a ragozást tekintve invariánsan. Az ELD struktúrái azonban többnyire grammatikai információban nyilvánulnak meg. A térfogalmakat generáló hierarchikus rendszereket különféle nyelvek elöljárói szemléltetik. Talmy az erődinamika formáinak osztályozását elsősorban a szintaktikai struktúrákra alapozza. A litván nyelv grammatikai rendszere szintén rendelkezik hasonló kifejezési eszközökkel, többé-kevésbé rendszerezett formában. Kutatásunkban az információ forrása a fonológiailag közeli tövek jelentéstartalmának eloszlása (a poliszémiát is beleértve). Más szóval az ELD-nek azt az információját, amely rendszerint a grammatikai kifejezési formákban rejlik, a szavak lexikonában keressük. A grammatikai információ rendszerint jelentéshordozó morfémák összekapcsolásával jön létre. A mi esetünkben az ELD-információ magában a tőben rejlik. A szó namas morfémákra bontható: a nam- tőre és a -as végződésre. A komponálás révén a nam- morféma (a ház fogalma) és a -as morféma (az alanyeset) által közvetített információ összeadódik a namas szó által közvetített információvá. Ez a szemlélet a strukturális vagy generatív nyelvészeti hagyományokra jellemző. Ma már nem elegendő. Ez nem azt jelenti, hogy a szemlélet téves, hanem azt, hogy korlátozott. A jelenségnek csupán egy aspektusát tárja fel. A kognitív nyelvészet hagyománya másként tekint a kérdésre. Mindenekelőtt: bár a lexikai információt (amelyet a tő közvetít) és a grammatikai információt (amelyet a végződés közvetít) alapvetően eltérő természetűnek tekintjük, mindkettő jelentéssel bír (Talmy 2000: 21; Langacker 2008: 18). A grammatika nem szabályokból áll, hanem szemantikai tartalma van. A tő (nam-) egy olyan kereten keresztül nyit hozzáférést az enciklopédikus memóriához, amelyre az adott kontextus utal. A végződés (-as) hozzáférést nyit a grammatikai paradigmához: annak a ragozási vagy szóalkotási alakokat tartalmazó hálózatnak a rendszeréhez, amelyben a nam- fonológiai invariáns. A tőnek nincs jelentése. Csak a szavaknak van jelentésük. A szó minden egyes jelentése a használat invariánsa. Így épül fel a LKŽ. Minden lexéma megadja a címszót (amely a ragozási paradigmát képviseli), annak leírását (a használat szemantikai invariánsát) és a használati példákat. A SEJL a rekonstruált indoeurópai vagy balti tőtől a szó tövéig vezető fonológiai átalakulások sorát mutatja be. Szigorúan véve csak a lexémának van jelentése (amelyet a LKŽ-ben megadott leírás határoz meg), a szó szemantikai tartalmát pedig – néhány kellően ritka és érdektelen kivételtől eltekintve – az azt alkotó lexémák összessége adja. Ez az összesség nem csupán a lexémák számozott felsorolása; magában foglalja a lexémák tartalma (leírásai) közötti kapcsolat szemantikai motivációját is. A szó fő jelentése, amelyet fő jelentésként tüntetnek fel, így csak a szó teljes, motivált jelentésrendszerét képviseli. Az etimológiai szócsalád szemantikai tartalma az összes rokon szó összes jelentésének motivált rendszerét foglalja magában. A szó fő jelentésének kiválasztása számos szinkrón és diakrón problémát vet fel a lexikográfusok számára (Jakaitienė 2005: 2010). Annál is inkább, mert a rekonstruált tőnek tulajdonított „fő jelentés” ritkán képviseli megfelelően az egész szócsalád szemantikai Įžvalgos / Insights 259 ALGIRDAS SAUDARGAS szerkezetét. Ez különösen akkor szembetűnő, amikor csak a litván (vagy balti) szavak etimológiai szócsaládjának szemantikai tartalmát vizsgáljuk, miközben a „fő jelentést” a klasszikus nyelvek tekintélye kényszeríti ránk19. A litván szócsalád gazdag szemantikai tartalmát, amely a LKŽ-ben mintegy tálcán kínálkozik, egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Kialakul az a káros szokás, hogy a tőről (akár a szó tövéről, akár a rekonstruált ősnyelvi tőről) úgy gondolkodunk, mintha jelentése volna, és ezzel a jelentéssel gyakran manipulálunk. Ezt a szemantikához való viszonyulást meg kell változtatni. A pontosabb gondolkodásnak (a szemantika tudományának értelmében) a {lexéma < szó < tő < rekonstruált tő} sorozat szemantikai tartalmára úgy kell tekintenie, mint a kétely fokozatos feltárására. A lexéma a tudatos nyelvben az egyértelműségre való törekvés végpontját fejezi ki. A rekonstruált tőben a legnagyobb a bizonytalanság. Ebből a perspektívából beszélhetünk a mássalhangzópár jelentésességéről. Ez még kevésbé jelentés; inkább az összes szó és valamennyi jelentés motivált együttese. A fonoszemantikai mese az MÁ jelentése – annak motivált szemantikai tartalma. A sort így folytathatjuk: {lexéma < szó < tő < rekonstruált tő < fonoszemantikai mese}. A mássalhangzópárok és az ELD-struktúrák közötti kapcsolatra utalnak Patackas említett szimmetriái és az úgynevezett nokti / nykti törvényei, valamint Slavenas gyökhálózata is. Az elődök e felismeréseit a nyelvtudomány nem fogadta el, mert – ahogyan korábban említettük – a fonológiai kapcsolatok extraszisztematikusak, a szemantikaiak pedig extralingvisztikusak. Ennek ellenére helyet lehet találni számukra akár Ray Jackendoff párhuzamos architektúrájában is (Jackendoff 2003). A fonológiai rendszerre épülő morfológiai és szintaktikai generatív struktúra alkotja a nyelvi tények rendszerezésének alapelvét. A nyelvet leíró tudás autonóm rendszere, amelynek alapjait Ferdinand de Saussure fektette le, formalizmusának szigorát pedig a Noam Chomsky vezette generativista nemzedék teremtette meg, megalapozta a nyelvészet mint egzakt tudomány eszményét, és megteremtette a nyelv teljes formalizálhatóságának illúzióját. A nyelv formalizálására irányuló generatív nyelvészeti törekvéseket a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatások hátterében kognitív forradalomnak nevezték. A kognitív nyelvészet irányzata a generatív módszerek terméketlenné vált formalizmusára adott válaszként jött létre. Jackendoff köztes, sajátos békéltető álláspontot képviselve párhuzamos architektúrát javasolt, és rámutatott, hogy a nyelvben több különálló, önálló generatív rendszer van. A párhuzamos architektúra szemlélete arra ösztönöz, hogy az egyes generatív struktúrák meghatározása után vizsgáljuk meg a köztük lévő kapcsolatokat. A legfontosabbak a fonológiai, a szintaktikai (amely a morfológiát is magában foglalja) és a szemantikai generatív struktúrák. Ezeken kívül Jackendoff még a térbeli struktúrát is megemlíti (lásd a 9. ábrát). Maga a szerző elismeri, hogy a térbeli struktúra magában foglalja az időészlelést és az erődinamika formáit is (Jackendoff 2003). A térbeli, 19 Pgl. MA 2006: 396, 404, kur prokalbės šaknys *h₁enek- ir *bher- indoeuropiečių kalbų spektre apima reikšmes ‘imti’, ‘nešti’ ir ‘duoti’ plačiame freime, bet „pagrindinė reikšmė“ parenkama pagal „autoriteta“. 260 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne 9. ÁBRA. Párhuzamos architektúra Jackendoff nyomán fonoszemantikai 10. ÁBRA. Fonoszemantikai mese a párhuzamos architektúrában Įžvalgos / Insights 261 ALGIRDAS SAUDARGAS Az idő és az erő kölcsönhatásának (dinamikájának) megértését és nyelvi kifejezését az utóbbi évtizedekben egyre intenzívebben vizsgálják. Jackendoff párhuzamos architektúrájában a fonológiai, szintaktikai és szemantikai generatív struktúrák leírását, valamint ezek kapcsolatainak kutatását javasolja. A térbeli struktúra esetében csak a konceptuális struktúrával való kapcsolatot jelöli meg. Ez a fogalmi tartalom különféle emberi érzékeken (modalitásokon) keresztül történő megoszlása. Az ELD-struktúrák szintaxissal vagy fonológiával való kapcsolatát nem veszi számításba. Az ELD közvetlen kapcsolata a nyelv fonológiai szerkezetével éppen az a terület, ahol a fent említett, érintetlenül hagyott litván nyelvészeti parlagok húzódnak. Nézetünk az ELD-struktúrák közvetlen fonológiai megvalósulását javasolja. Más szóval, ez a megközelítés azt feltételezi, hogy a konceptuális struktúrát a fonológiai megvalósulással összekötő kapcsolathoz nemcsak a szintaxis (beleértve a morfológiát is) közvetítésével létrejövő kapcsolat társul, hanem az ELD-n keresztüli kapcsolat is. Felidézve, hogy a kognitív nyelvészet követői folyamatosan hangsúlyozzák a grammatika (a szintaxist is beleértve) jelentésességét, valamint azt, hogy a grammatikai tartalomban az ELD-információ dominál, Jackendoff párhuzamos architektúrájának háromszögét tetraéderré bővíthetjük (lásd a 10. ábrát). 2. A történet az útról és az időről 2.1. A tér, az idő és a dinamika észlelése és nyelvi kifejezése „A tér kezdeti képe tehát a priori szemlélet, nem pedig fogalom” Imanuelis Kantas (Kantas 1982: 77) Kérdezzük meg, mi látható a 11. ábrán – virág a kézben vagy a kézen? Nyilvánvaló, hogy a helyhatározói eset vagy a ant elöljárószó kiválasztása attól függ, hogyan osztjuk fel a teret a képre tekintve: a kezet tartályként (zárt felületként) vagy támaszként (nyitott felületként) érzékeljük-e. Ez a helyzet nem véletlenül keltett az utóbbi időben kiemelt figyelmet20. Ebben a jőerő-dinamika és a térérzékelés kifejeződése találkozik. Részletesen vizsgálták mind az angol on / in elöljárószók használatát, mind pedig a különféle nyelvek elöljárószó-rendszereit. A nyelvészeti kutatásban azt a kontextust, amelyhez viszonyítva a benne elhelyezkedő tárgyakról beszélünk, vonatkoztatási keretnek nevezik. A pszichológia azt vizsgálja, hogyan tapasztalható meg érzékszerveink útján 20 Lásd Evans, Chilton 2010 és az ott szereplő bőséges hivatkozásokat. 262 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne 11. ÁBRA. Virág a kézben vagy a kézen? A képzetet egyik vagy másik vonatkoztatási keretben értelmezzük. Szemantikai szempontból itt az onomasziológiai perspektíva (hogyan lehet ugyanazt az élményt különbözőképpen megnevezni) találkozik a szemasziológiai vizsgálattal (milyen helyzetekre alkalmazható egyik vagy másik többjelentésű elöljárószó). Mindkét szempont feltárul, ha a háromdimenziós teret egy kétdimenziós felülettel osztjuk fel. A tér háromdimenziós és izotróp. Valamit csak valami máshoz képest helyezhetünk el a térben. A matematikában és az azt alkalmazó egzakt tudományokban a dolgokat egy koordinátarendszerhez képest helyezik el. A nyelveknek megvannak a maguk eszközei a Descartes-féle koordinátarendszer viszonyainak kifejezésére: felfelé / lefelé; előre / hátra; balra / jobbra (Landau, Jackendoff 1993). A térbeli viszonyokat mind a lexika, mind a grammatikai eszközök kifejezik. A vonatkoztatási keretek különbözőek lehetnek, és a nyelvek a maguk módján használják őket. Herbert Clark elemzése már az 1970-es években olyan megközelítést mutatott be, amely közvetlenül azt kérdezi, hogyan érzékeljük a teret (Clark 1973). Röviden áttekintem ezt a megközelítést. A gyermek olyan világba születik, ahol egyenesen jár a sík talajon, és mindenütt érzi a gravitáció hatását. Ez alakítja ki benne a térérzékelés struktúráját, amelyet a szerző perceptuális térnek – P-térnek – nevez. Amikor a gyermek beszélni kezd, ehhez az élményhez térbeli nyelvi terminusokat használ; ezek rendszere az, amit a szerző L-térnek (nyelvi térnek) nevez. Clark két hipotézist vizsgál: a korrelációs hipotézist és a komplexitási hipotézist. A korrelációs hipotézis szerint az L-tér szerkezetének meg kell felelnie a P-tér szerkezetének. A komplexitási hipotézis azt állítja, hogy a gyermek előbb az egyszerűbb terminusokat sajátítja el, majd az összetettebbeket (lásd Clark 1973: 28). Kétségtelen, hogy Clark említett tanulmánya óta több évtizednyi interdiszciplináris kutatás zajlott le. Azért említettem ezt a tanulmányt, mert az általa megfogalmazott két hipotézis kijelöli e fejezet általános kontextusát. A térérzékelésről és annak nyelvi kifejezéséről szóló szakirodalmat nehéz átfogni. Átfogó áttekintést és elemzést két évtizeddel ezelőtt Stephen C. Levinson adott (Levinson 1996), a későbbi munkák gyűjteményét pedig Evans és Chilton szerkesztette (Evans, Chilton 2010). Ott lehet Įžvalgos / Insights 263 ALGIRDAS SAUDARGAS 12. ÁBRA. A háromdimenziós tér felosztása korlátlan síkkal vagy korlátozott felülettel sok további utalást találni a megfelelő témákra. Ezekhez még hozzátehetjük a tér, az idő és a számok agyi érzékelésének áttekintését (Dehaene, Brannon 2011), valamint Chilton nemrég megjelent monográfiáját (Chilton 2014). A Descartes-féle koordinátarendszer a háromdimenziós tér minden dimenziójához egy-egy tengelyt rendel. Bennünket az első lépés érdekel, amely csökkenti a tér izotrópiáját. A kezdeti lépést vizsgáljuk, amikor a három dimenziót kétdimenziós felületre és egydimenziós vonalra bontjuk. A kétdimenziós felület ebben a kezdeti felosztásban izotróp marad. Két alapvető, legegyszerűbb lehetőségünk van – végtelen sík vagy zárt felület. Ha a háromdimenziós teret síkkal osztjuk fel, a fennmaradó dimenzió a felületet metsző függőleges irány. A sík izotróp marad. Zárt gömb esetén a fennmaradó dimenzió a középpontból kiinduló sugár. A gömb szintén izotróp marad (lásd 12. ábra). A litván gyökök szerkezetében ez a K/L >< L/K inverzió vonatkoztatási keretekre való leképezésének felel meg: AFK-L és AFL-K. A térérzékelés struktúráit leggyakrabban a szintaxis szintjén vizsgálják. Különböző nyelvek elöljárószó-rendszereit elemzik. Egyelőre nem sikerült olyan kutatást találnom, amely azt vizsgálná, hogyan jelenik meg a kezdeti térfelosztás a nyelvben. Minden esetben az egyik vagy a másik felosztási módot rendelhetjük a vonatkoztatási kerethez. Ez a felosztás szorosan kapcsolódik a vonatkoztatási keretek egocentrikus és allocentrikus felosztásához, de nem esik egybe vele. A litván gyökök vizsgálatakor ezt a kezdeti térizotrópia-csökkenést vesszük alapul. A tér felosztása kölcsönhatásban áll az idő és az erődynamika érzékelésével. Az AFK-L keretben az időt egydimenziós vagy másfajta térbeli mozgásként érzékeljük. Ezzel szemben az AFL-K keretben az időnek saját, egyedi, térbeli formára nem redukálható természete van, ez pedig 264 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne gražiai parodo lietuviški veiksmažodžiai laukti ir likti (plg. Galton 2011). Toks erdvės padalijimas glaudžiai susietas su dvejopų jėgų santykiu. Jei perkeliant vieną daiktą judesys perduodamas kitam, tai gali vykti dviem būdais: judesį valdantis daiktas kito atžvilgiu yra atrama arba talpykla. Tai aišku iš mūsų pradinio pavyzdžio. Bet, pereidami nuo sintaksės lygmens prie šaknies sandaros, lietuviškų šaknų semantikoje atveriame gilesnę erdvės, laiko ir jėgų dinamikos santykį. Neurofiziologiniai erdvės suvokimo tyrimai parodė, kad smegenys taip pat linkusios trimatę erdvę dalyti į paviršių ir vertikalią kryptį.21 Az elmondottakat a következő táblázatban foglalhatjuk össze: AFK-L AFL-K nyitott zárt út idő tér sík + függőleges gömb + sugár + pont idő pálya a térben időtartam egy pontban erő a felületen szétterülő, a vonalban ható egy pontban összpontosuló 2.2. Az erődinamika a emel és tart igék poliszémiájában Pasigilinkime į jėgos dinamiką pagal Leonardo Talmy (Talmy 2000: 409; De Mulder 2007). Kadangi šis, kognityvinėje lingvistikoje jau senokai tapęs klasika, metodas lietuviškuose semantikos tyrimuose dar labai retai sutinkamas, išdėstysiu jo esmę smulkiau. Jėgos dinamika nusako santykį tarp dviejų sąveikaujančių jėgų: agonisto ir antagonisto. Agonistas tai tas objektas, į kurį nukreiptas sakinio dėmesys ir kuris arba pasižymi polinkiu išlaikyti esamą stacionarią būseną, arba pats turi potenciją judėti ar kitaip veikti. Antagonistas veikia priešingai agonistui. Susidaro keturios situacijos. Dvi situacijos yra, kai antagonistas nugali agonistą: JDa – az agonista igyekszik fenntartani a nyugalmi állapotot, de az antagonista kimozdítja; JDd – az agonistának megvan a mozgásra való képessége, de az antagonista visszatartja. A másik két helyzet hasonló, csakhogy az antagonistának nem sikerül legyőznie az agonistát, aki így megőrzi nyugalmi állapotát vagy mozgását. Ezeket rendre a JDb és a JDc jelöli. Talmy (2000: 412) monográfiájában főként a mondat szintaxisában megmutatkozó erődinamikát vizsgálja. Ha a labda (kosárlabda-, futball- vagy golflabda) fekszik 21 Žr. trimatės erdvės neurofiziologinių tyrimų apžvalgą (Jeffery et al. 2012). Įžvalgos / Insights 265 ALGIRDAS SAUDARGAS a földön, ott is marad, hacsak valaki meg nem rúgja, fel nem veszi, vagy más módon meg nem mozdítja. Tegyük fel, hogy kellően erős szél fúj, amely megmozdítja a labdát. Ekkor JDa a helyzetet így írja le: Erős szélben a labda végiggurul a pályán. Ha a labdát egy lejtőre tesszük, hajlamos lesz legurulni, hacsak valaki nem tartja: A labda nem gurul le a lejtőről, mert sűrű fű tartja. Itt a JDd esetével van dolgunk. A labda mindkét esetben az agonista, amelyre az állítás figyelme irányul. A szél és a sűrű fű az antagonista, amely a helyzetbe bekapcsolódva megváltoztatja (vagy megkísérli megváltoztatni) az agonista állapotát. Talmy ezt a két sémát tekinti az alapvetőnek, amelyek a cselekvést és annak okát viszik be a nyelvbe. A következő kötőszavakkal jelöli őket: mivel / mert: A labda gurul, mert / mivel erős szél fúj; A labda nem gurul le, mert / mivel sűrű fű tartja. A másik két helyzet az antagonista sikertelen hatását írja le, és Talmy ezeket a annak ellenére (ang. despite): A labda mozdulatlanul fekszik az erős szél ellenére; A labda a sűrű fű ellenére gurul. szóval jelöli. Azok az esetek érdekelnek bennünket, amikor az erődynamika magában az ige tövében rejlik. Más szóval az ige jelentésének ELD-tartalmát vizsgáljuk. A litván szókincs példáira áttérve ezeket a 13. ábrán bemutatott formában ábrázolhatjuk. Itt a felemelni és tartani alapjelentéseit és azok tagadásait hasonlítjuk össze: felemelni I.1. ’valami nehezet felfelé emelni’ Emeld fel a zsákot. Fel tudod emelni a földről? kelti I.10. ’szántani, tépni’ Ó, macskák, kiscicám, miért nem szántottátok fel a parlagot, miért nem vetettetek lent? 1. tartani ‘úgy tartani, hogy ne essen le, ne szabaduljon ki’ A leány ott áll a fiú mellett, selyemkendőt tart a kezében; Jól tetted, húgocskám, hogy nem tartottad a pej lovacskákat. Ezen az ábrán a kör az agonistát, a félhold pedig az antagonistát jelöli. A kör közepén lévő nyíl vagy pont az agonista tendenciáját (mozgását vagy nyugalmi állapotát) jelzi, míg a félholdban vagy a körben lévő pluszjel azt mutatja, ki győz – az antagonista vagy az agonista. Alul a szaggatott vonal a végső eredményt, a mozgást vagy a nyugalmi állapotot ábrázolja. Az LKŽ-ből vett mondatokban az erődinamikát kifejező ige félkövér, az agonista pedig aláhúzott. JDa és JDd feltárják az ELD fő jelentéseinek szemantikáját: I.1. emelni ‘valami nehezet felfelé vinni’ és 1. tartani ‘úgy tartani, hogy ne essen le, ne szabaduljon ki’. Amint korábban említettük, ez a két alapvető séma, mivel a helyzet lehetséges változásaira utalnak: az antagonista győz, aki elmozdítja (JDa) vagy megállítja (JDd) az agonistát. Mindkét esetben a pluszjel az antagonistát jelölő félholdon szerepel. Nem meglepő, hogy ezek a sémák a fő jelentések tartalmát fejezik ki (I.1. emelni és 1. tartani). A másik két séma olyan esetekre utal, amelyekben az agonista győz, és a helyzet változatlan marad. A JDb és JDc sémát úgy kaphatjuk meg a JDa és JDd sémából, hogy logikai transzformációt, vagyis tagadást alkalmazunk. A JDa és JDb sémát megvizsgálva látjuk, hogy csak abban különböznek, hogy a pluszjel a félholdról (az antagonistáról) a körre (az agonistára) kerül át. Ez a tagadás szemantikája: az antagonista erőfeszítései meghiúsulnak, és az agonista győz (megőrzi saját tendenciáját): nem emelte fel (nem emelte) a pūrót (parlagot). Hasonlóképpen áthelyezve 266 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne 13. ÁBRA. Erődinamika tagadással a pluszjellel ellátott pólustól a JDd-hez képest a JDc felé lépünk át (nem tartotta, nem bírta megtartani, nem fogta a fakó lovakat (selyemkendők)). A Talmy-séma négy lehetséges viszonyt tár fel az agonista és az antagonista között. Minket a térészleléshez fűződő kapcsolata érdekel. Megmutatom, hogy a négy séma függőleges vonallal való kettéosztásával a bal oldalon elhelyezkedő JDa és JDc sémát az AFK-L keretben, míg a jobb oldalon maradó JDb és JDd sémát az AFL-K keretben érzékeljük (lásd a 14. ábrát). A térészlelés kidomborítása érdekében a JDb és JDc tagadó mondatait az intranzitív igék kilti és likti használatával helyettesítettem. Tekintsük az ige intranzitív alakját: kilti. Ez egy dolog állapotát jelöli. Amikor egy dolgot felemelünk, az felemelkedik. A LKŽ példái és maga a meghatározás azonban mást mutatnak: kilti 1. ’felfelé emelkedik’ A hold a juharfák fölé emelkedik. Įžvalgos / Insights 267 ALGIRDAS SAUDARGAS 14. ÁBRA. Erődinamika és térfelosztás A hold nem azért emelkedik, mert valaki felemeli. Sem a mindennapi világképünk alapján, sem csillagászati ismereteinkre támaszkodva nem tudunk megnevezni olyan erőt, amely a JDa séma szerint felemeli. És maga a hold sem emelkedik fel. A hold egyszerűen emelkedik. A mondat a hold juharfához viszonyított megfigyelhető mozgását fejezi ki. Más szóval, a mondatban már nincs jelen az erődinamika. A kelti / emelkedik igepár azonban nem engedi meg a teljes hiányt. Az erődinamika nem tűnt el, hanem az észlelés perifériájára, a háttérbe szorult. Az előtérben a tiszta térbeli mozgás áll. A kelti / emelkedik szemantikájának lényegi megkülönböztető jegye, hogy a JD az előtérből (a profilból) a háttérbe kerül, a profilt pedig 268 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne az idő-tér számára hagyja meg. Ezért ezt a mondatot feltételesen még elhelyezhetjük a JDc sémában. Hasonlítsuk össze ezt a helyzetet az alapjelentésű kelti (JDa) és tartja (JDd) sémákkal. A hold nem azért emelkedik, mert valaki felemeli, hanem (Talmy eredeti értelmezése szerint) a gravitáció ellenére emelkedik. Ilyenek az LKŽ-ben található, jelenségeket közvetlenül (metaforikus átvitel nélkül) leíró mondatok: Hatalmas porfelhők emelkedtek felfelé. Tavasszal meleg köd száll fel a rétjeidről. A sémában a pluszjelét vesztett antagonista félhold egyrészt a JDd-ből ered (a gravitáció nem képes visszatartani a látómezőben emelkedő holdat). Másrészt a JDa-ban kölcsönható két erő egyikét tükrözi (a gravitáció nem olyan erő, amely felemel, hanem olyan, amely akadályozza a felemelést). Mint láttuk, az antagonista győztes ereje egyáltalán nem vesz részt; a vesztes JDc-sémájában viszont az antagonista ereje a gravitáció, amelyet a JDa-sémában a felemelő erő győz le. A kilti ige szemantikája tehát a gravitáció hátterében végbemenő függőleges mozgás. Ez az a referenciakeret (AFK-L), amelyet a kelti ige hív elő. Meg kell jegyezni, hogy az ige kilti visszaható alakra, keltis-re cserélése bizonyos esetekben megfelelő, de megváltoztatja a jelentést. A visszaható ige a JDa sémában marad, ha az agonistát azonosítjuk az antagonistával. Más nyelvek a litván kilti (vagy hasonló igék) helyett többnyire éppen visszaható alakokat használnak. A litván nyelvben az ilyen csere, ha nem fejez ki kognitív szerkezetet, megbontja nyelvünk mély szövetét. Hasonlóképpen tárgyalható a laikyti / likti is. Számunkra az a fontos, hogy amikor a JD háttérbe húzódik, a kilti és a likti különböző referenciakeretekbe kerül. A kilti ige az egydimenziós mozgás kifejezéséhez vezet, amelyet szépen jelképez a kelias főnév. Az AFL-K keret az erők eltávolítása után a belső, zárt térbe zár, térbeli mozgás nélkül. Csak az idő marad. A költészeti példa szépen megmutatja, hogy a kilti ige jelentésének hátterében ott van a JD. Az LKŽ-ben két mondatot találunk a pakilti 2 lexéma illusztrálására: ’felfelé emelkedik’: Tarka sólymok emelkedtek az égbe V. Myk-Put. Madarak csapata emelkedett fel Kl121. A költészetben a tarka sólymok nem emelkedhetnek fel úgy, mint a köd vagy egyszerűen egy madárraj. Ezért Vincas Mykolaitis-Putinas „Tarka sólymok” című versének további sorai feltárják a háttérbe szorított JD-t: A kihunyó parazsat későn kísérve Tarka sólymok emelkedtek az égbe. Megvetve a föld csalárd álmait, Kitárták szárnyaikat az ég alatt. Kiderül, hogy a tarka sólymok nem csupán felszállnak, hanem megszakították kapcsolatukat a földdel, amely tartotta őket, csalárd álmokkal csalogatva, és őket emelik a kitárt szárnyak. Įžvalgos / Insights 269 ALGIRDAS SAUDARGAS 15. ÁBRA. Az igék felemelni különböző vonatkoztatási keretekben Az az állítás, hogy a emelni igéről a tartani igére áttérve és viszont, térbeli jelentésüket úgy értjük meg, hogy az egyik vonatkoztatási keretet egy másikra cseréljük, pontosabb elemzést igényel. Ezért megkeressük az emelni és a tartani igék poliszémiájának metszéspontját (szemasziológiai perspektíva), ahol mindkét ige szinonimaként jelenik meg, és megmutatjuk, hogy az egybeeső jelentések észlelése csupán a vonatkoztatási keretben különbözik (onomasziológiai perspektíva). Hogy mit jelent a népszerű közmondás: Sok kéz nagy terhet emel fel, azt legfeljebb kisiskolásoknak kell elmagyarázni. A szótárak szerkesztői azonban eltérően értelmezik. Az LKŽ a jelentésnél közli felemel I.1. ‘képes valami nehezet fölfelé emelni’. Eközben a DLKŽ szerkesztői a következő jelentéshez sorolják: felemel 9. ‘képes megtartani’. Ez utóbbi jelentés megfelel az LKŽ következő jelentésének: felemel I.2. ‘képes megtartani, elviselni, kibírni, megállni; elszenvedni’. Az LKŽ jelentései szomszédosak, talán csak árnyalatnyira különböznek? Vessünk egy pillantást a 15. ábrára. A kép bal oldalán Atlasz áll, vállára nehezedik az égboltozat. A képet nézve és azt hallva, hogy Atlasz felemelte a terhet, a DLKŽ jelentését választjuk, mert a kép hangulata arra késztet, hogy egy statikus változatra gondoljunk; ezt ugyanannak a szócikknek egy másik mondata is alátámasztja: Ráteszem a zsákot a válladra, elbírod? A jobb oldali dinamikus rajz nem hagy kétséget afelől, hogy a felemel ige a Sok kéz nagy terhet emel fel közmondásban az ige LKŽ-beli alapjelentése szerint értelmezendő. 270 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne A DLKŽ a mai nyelv szótára, és az ilyen jelentéseltolódás az értelmezés megváltozására utalna. A jobb oldali kép azonban még korszerűbb, mert kisiskolásoknak szánt tananyagból származik22. A gyermekek könnyebben megtanulják a közmondás dinamikus értelmezését. Íme, az ötödikesek történelem-munkafüzetében a következő feladat szerepel: a képen erdőt irtó emberek láthatók, és meg kell mondani, milyen földművelési formához kapcsolódik ez, valamint hogyan illik a kép a közmondásunkhoz (Sok kéz nagy terhet emel fel)23. A vándorföldművelésről olvasott tanulók könnyen felismerik ezt, és megmagyarázzák, hogy egy embernek túl nehéz az erdőből felszántandó földet kialakítania, de együtt mindannyian elérhetik a céljukat. A közmondás az egyén erőfeszítését állítja szembe az emberek csoportjának közös munkájával (sok kéz). A felemel ige ebben a közmondásban másodlagos szerepű. Sok kéz más munkákat is elvégezhet: elgördíthet egy nagy követ, magas várat építhet vagy fákat vághat ki az erdőben. A népi bölcsesség egyszerű, de szemléletes munkát választott – nagy terhet felemelni. A felemelni ige magával hozta saját kétértelmű természetét a közmondásba is. A kontextusok, amelyekben a közmondás használható, még érzelmi szempontból is különböznek, a közmondás tanulsága azonban változatlan marad. A közmondás jelentése invariáns, független a felemel ige jelentésének értelmezésétől. Ezért értelmetlen azt kérdezni, melyik szótárnak van igaza, hiszen mindkét értelmezés helytálló. Ezt ritkán veszik észre, mert a különbséget meghatározó mechanizmusok nem jutnak el a tudatunkig. Célunk, hogy a JD-sémákkal kifejezzük az átmenetet a emel és a tart alapvető jelentéseitől azok egybeeső jelentéseihez. Ahhoz, hogy jellemezzük a jelentések kognitív tulajdonságait, egészen az elme elemi mozgásáig kell mélyre hatolnunk. Nézzük meg a mondatokat: A fenyők kiállják a viharokat. A hullámok tomboltak, tajtékoztak, kígyóként tekeregtek, és úgy tűnt, hogy a hajó nem állja ki a vihart. Melyik JD-sémának felel meg ezeknek a mondatoknak a tartalma? Talmy leírását felidézve (A labda mozdulatlanul fekszik az erős szél ellenére), állíthatjuk, hogy ez a JDb. A fenyők (a hajó) a vihar ellenére is eredeti állapotukban maradnak (nem törnek el): a fenyők (a hajó) kiállták (elviselték) a viharokat. Emlékezzünk arra, hogy a JDb sémát a JDa tagadásával kaptuk. Amikor az antagonista cselekvése kudarcot vall, vagy (mint az a macska) az antagonista felhagy a tevékenységgel, az agonista nyugalmi állapotban marad: a gömböc a földön fekszik, a parlagok nincsenek felszántva. Ebben az esetben nincs tagadás, és a séma átalakítása másféle. Ugyanezen helyzet leírására használhatnánk tagadást is, de más lesz az ige: a viharok nem törték össze a fenyőket (a hajót). Ahhoz, hogy a két mondatot szintaktikai szempontból közelebb hozzuk egymáshoz, fel kell cserélnünk az alanyt és az állítmányt, vagyis passzív szerkezetre kell váltanunk: a fenyőket 22 Kašubienė 2012: 15 skaidrė. 23 IPU 2014: 7. Įžvalgos / Insights 271 ALGIRDAS SAUDARGAS (a hajót) nem törték meg a viharok. Ezeknek az igéknek minden használata ugyanazt a tartalmat fejezi ki: kiáll (viharokat); elvisel (viharokat); nem lenni (viharok által) megtörve. Van egy lényeges különbség. A fenyők vagy a hajó az agonistából antagonistává válnak. A viharok által meg nem törve maradni, illetve a viharokat kiállni (elviselni) a figyelem áthelyezésében különbözik. Érdekelhet bennünket, hogy maguk a fenyők nem okozzák-e a vihart (nem keltenek-e viharokat): A fenyők viharokat fognak kelteni. A fenyők nem fognak viharokat kelteni. Mindezeket a jelentéseket egy séma foglalja össze, amelyben számunkra az agonista (aláhúzva) és az antagonista felcserélődése a legfontosabb (lásd a 16. ábrát). A szemléletesség kedvéért az alapjelentés helyett a fogalmi metafora révén kapott jelentést használva (emel VII. 2. ’létrehoz, előidéz’), egy olyan mondatot kapunk a fenyőkről, amelyek önmagukban nem keltenek vihart; ezt összehasonlíthatjuk azzal a mondattal, amelyet úgy kaptunk, hogy az kiállják szót keltenek szóra cseréltük: A fenyők nem fogják elviselni a viharokat. A fenyők viharokat fognak kelteni. Formálisan a mondatok egymás logikai tagadásai, de az erődinamikai sémáik megegyeznek. Csak a séma típusa (JDb) egyezik azonban, a séma alkalmazása eltér: az agonista és az antagonista helyet cserél. Ahogyan a macska egyáltalán nem szándékozik felszántani a parlagot, és a parlag olyan marad, amilyen volt, úgy a fenyőknek sincs önmagukban erejük viharokat előidézni, ezért a fenyők és a viharok keletkezése között nincs oksági kapcsolat. Ugyanazt a mondatot ugyanazzal az igével értelmezve: felkelti / nem kelti fel, de az agonista szerepét nem a viharoknak, hanem a fenyőknek tulajdonítva egészen más jelentést kapunk, noha a séma változatlan marad. Ez nem pusztán formális átrendezés, hanem pszichológiai művelet. Az agonista és az antagonista szerepének kijelölése a figyelem irányításának sorrendjéhez kapcsolódik. Az agonista nem annyira a főszereplő, mint inkább az, akire először irányul a figyelem. Az antagonistát egy már ismert helyzetbe vezetjük be, hatását pedig az agonistához viszonyítva értékeljük. A Fenyők nem keltenek viharokat mondatban először a viharokra irányítjuk a figyelmet, majd a fenyőket is bevonjuk a figyelem körébe, megállapítva, hogy nem áll fenn közöttük (nem keltik fel =nem idézik elő) oksági kapcsolat a viharok kialakulásával. A Fenyők felkeltik a viharokat mondatban a figyelem iránya ellentétes. Először a fenyőkre irányul a figyelem, majd megállapítjuk, hogy a viharok nem képesek megtörni a fenyőket. A figyelem ilyen elrendezése (a litván nyelvben) nem függ a szavak mondatbeli sorrendjétől, hanem a szintaxisban tükröződik. A tagadó JDa vagy JDb esetén az antagonista az alany. A figyelem megfordításával az alanyt agonistává tesszük. Ez egyfajta passzív helyzet, noha grammatikailag nem passzív forma. Ugyanezt mondhatjuk a tartani igéről is. Ebben az esetben egy másik igekötővel alkotott forma megfelelőbb: A fenyők feltartóztatják a viharokat. Ennek a mondatnak a tagadása JDb, de az állító 272 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne ĮDa Pušys sukels audras. ĮDb A fenyők nem idéznek elő viharokat. A fenyők felkeltik a viharokat. A fenyők kiállják a viharokat. A fenyők nem tartják vissza a viharokat. ĮDc ĮDd A fenyők feltartóztatják a viharokat. 16. ÁBRA. A kelti és laikyti igék erődinamikája A mondat az ĮDd sémába kerül át. Ez a fajta alkímia desztillálja ki a keresett tudattalan elmemozgást. Ez a figyelem irányítási sorrendjének visszatérése. A fő jelentések értelmét (ĮDa és ĮDd) egybeeső jelentéssé (ĮDb) alakítja át. Kutatásunk szempontjából az a lényeges, hogy a kelti és laikyti igék jelentésében csak az ELD-séma alakul át, a fogalmi tartalom azonban nem változik. A szemasziológiai perspektívában az elsődleges jelentések egyetlen elmemozdulattal a periférikus jelentések egyikévé változnak a LKŽ vagy a DLKŽ elrendezésében. Arbitrázs jellegű-e az az empirikus tény, hogy ezek a jelentések szinonimák? Ez az alapvető kérdés. Az önkényesség cáfolható a motiváció feltárásával. A szemasziológiai perspektívának meg kell mutatnia, mi motiválja az ilyen jelentésbővülést. Az onomasziológiai perspektívában arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy miért nevezik meg ugyanazt a dolgot különböző szavakkal. Esetünkben a jelentésbővítéssel létrejött szinonimáink vannak Įžvalgos / Insights 273 ALGIRDAS SAUDARGAS 17. ÁBRA. A kelti ige poliszémiasémája alapjelentései. A szemaziológiai motivációnak kell alapot adnia az onomaziológiai motivációhoz. Honnan ered e periférikus jelentés szükségessége? Először tekintsük meg a kelti igével kifejezett folyamatot. A felemelendő tárgyat az L1 helyről, a földről kell felvennünk, és a gravitációs erőt legyőzve az L2 magasabban fekvő helyre emelnünk (lásd a 17. ábrát). A grammatikai eszközök és a mondatkontextus a mozgás különböző szakaszait fejezhetik ki. A figyelem a mozgás kezdetére irányulhat (pakelti, atkelti – Fel tudod emelni a földről?), a végére (užkelti – Emeld fel a zsákot a szekérre), vagy átfoghatja a teljes pályát (perkelti). A leírt mozgást mindenképpen két nyugalmi állapot határolja, ahogyan a fizikusok mondanák. A mozgás tovább folytatható a teher korlátlan ismétlésekkel történő még magasabbra emelésével. Az általunk vizsgált periférikus jelentés akkor keletkezik, amikor a köztes helyzetben megállt emelés után az erőviszonyokat szeretnénk megérteni. Itt találkozunk a már említett figyelemfordulattal. Amikor a tárgyat a földről emeljük fel, antagonista szerepben vagyunk (Emeld fel a zsákot. Fel tudod emelni a földről?). Amikor felemeljük a terhet, kézben kell tartanunk, és a súlyos tárgy válik antagonistává, amely ellenállásunk megtörésére törekszik (A vállamra veszem a zsákot, fel tudod emelni?). Miért őrizte meg a litván nyelv ugyanazt az igét e helyzetek megnevezésére? Arra, hogy miért, nem tudunk válaszolni – ez érdekes probléma a jövőbeli kutatások számára. Vizsgálatunk csupán azt mutatja, hogy a litván nyelv figyelmesen és pontosan rögzítette az erődinamika e sarkalatos pontját, ahol az erők kölcsönhatása a tér- és időészlelés alapvető fordulataival találkozik. Ahhoz, hogy a JDb állapotot az L2 pontban kifejezzük, az AF-et választjuk (lásd a 18. ábrát). Ha azt mondjuk: laiko, az AF-et választjukL/K, és a térbeli kép statikus, csak az idő változik. Ha azt mondjuk: kelia, az AF-et választjukK/L, és a kép dinamikus, a térbeli mozgás útját rajzolja ki. Az AF kiválasztásával feltárjuk az onomaziológiai elképzelést 274 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne 18. ÁBRA. A kelti és laikyti igék poliszémiasémáinak egymásra rétegződése (vö. 19. ábra). Ez igen fontos információ az ELD generatív sémájának architektúrája megértéséhez. A nyelv a megfigyelt világ alapvető, gyakran ismétlődő vonásait konceptualizálja. A nyelvnek azonban nyitottnak kell maradnia a változó világra. Ilyenkor a szavak jelentése nyitottá válik az értelmezés számára. Tekintsünk a folklórra. Milyen jelentései vannak a kelti igének ezekben a versszakokban: A föld füvet emelt, A ló nyerget emelt, A fű harmatot emelt, A nyereg lovast emelt, A harmat patkócskát emelt, A lovas sapkácskát emelt, A patkócska – a lovat. Az öreg anyókának. Az LKŽ-ben e versszak első két sorát találjuk: kelti I.2. ‘fenntartani, elviselni valamilyen terhet (amikor valami lefelé nyomja); magán, a felületén hordozni’ A föld füvet tart el, a fű harmatot tart el J.Jabl (Rm); A tócsa felszíne csak az embert tartja el (lovakkal nem lehet rajta közlekedni). A szótár kettős meghatározást ad. Az első rész, ‘fenntartani, elviselni valamilyen terhet (amikor valami lefelé nyomja)’, nyilvánvalóan a JDb erőviszonyát fejezi ki. A második mondat a jéggel befagyott tócsa felszínéről szól, amely megtartja az embert Įžvalgos / Insights 275 ALGIRDAS SAUDARGAS 19. ÁBRA. A kelti és laikyti igék szemaziológiai és onomaziológiai kétértelműsége (kelia), a lovat viszont nem, teljesen megfelel ennek a leírásnak. A kelti I.2. szócikkben szereplő összes többi példa is megfelel neki, kivéve versszakunk töredékét. A leírás második része – „visz, hordoz valamit magán, a felületén” – nyilvánvalóan csak erre vonatkozik, mivel az összes többi példánál fölösleges ez a magyarázat. A leírás első része – „megtart, elbír valamilyen terhet (amikor valami lefelé nyomja)” – az első mondatra nem igazán illik. Valóban nem hangzana meggyőzően, ha a kelia ige jelentését a Žemė kelia žolę mondatban úgy magyaráznánk, hogy a föld elbírja a fű súlyát, amely lefelé nyomja. A harmat fűre gyakorolt nyomása is meglehetősen furcsán hangzana. Lényegében a leírás második része lehetővé teszi, hogy a kelia igét a laiko: Žemė laiko žolę. igével helyettesítsük. Mivel elvetettük a JDb-t mint oda nem illőt, mi okozza akkor az igék szinonímiáját? Nézzük meg, hogyan hangzik a versszak, ha mindenütt felcseréljük az igéket: A föld tartotta a füvet, a nyereg tartotta a lovast, a fű tartotta a harmatot, a lovas laikė a sapkácskát, a harmat tartotta a patkócskát, az öreg anyókának. A patkócska – a lovat (a lovas kėlė a sapkácskát, a ló tartotta a nyerget, az öreg anyókának) Az utolsó kifejezés kivételével mindenütt a laikyti igét helyesen, szó szerinti vagy átvitt értelemben használjuk. A laikyti ige pontosabban tükrözi, mint a kelti 276 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne 20. ÁBRA. Kanizsa-kocka a leírt képet. A kép azonban statikus marad. A laikyti igét a]Dd séma szerint használjuk. A dalocska egész poétikája azonban eltűnik, mert a laikė szó tudatunkban egy statikus AFL/K-keretet idéz fel. A népköltészet a kėlė igét választja, vele együtt pedig egy dinamikus AFK/L-keretet is, az igére nem jellemző]Dd séma („visz, hordoz valamit magán, a felületén”) révén. Sőt, a kėlė ige magával hozza teljes poliszémiáját (a]Da-val és a]Db-vel együtt), mégpedig kétértelmű alakban (emlékezzünk a közmondásra!): Rasa kėlė pasagėlę – értsd, ahogy akarod, vagyis mindegyik értelemben egyszerre. Ez a kétértelműség csodálatos példája a népköltészetben, igazi, a nyelv hangjaiba rejtett Mona Lisa-mosoly, amely analóg Zeki által említett, Michelangelo vagy Vermeer képzőművészeti alkotásaival (Zeki 2004:). Térjünk vissza a közmondáshoz (Sok kéz nagy terhet emel). Ha konkrét összefüggés nélkül halljuk a közmondást, könnyen megértjük a tanulságát, anélkül hogy elmélyednénk a pakelia ige konkrét értelmezésében. Az értelmezést egy konkrét helyzettel találkozva választjuk ki. A közmondás a helyzettől függően három lényegileg különböző képet idéz fel. A belső kép megváltozása teljesen analóg a jól ismert vizuális illúziókkal, például az úgynevezett Kanizsa- (vagy Necker-) kockával (lásd a 20. ábrát). Ha megkérdezzük, mi látható a felső rajzon, egyértelmű választ kapunk: egy kocka. Ennek a rajznak a képi észlelése analóg a közmondás Įžvalgos / Insights 277 ALGIRDAS SAUDARGAS konkrét értelmezés nélkül az értelem felfogásához. Amikor elkezdjük közelebbről megvizsgálni az pakelia ige konkrét jelentését, kétértelmű helyzetbe kerülünk, amely a pontozott vonalakkal ábrázolt alsó rajzokhoz hasonló. Ha azt kérdezzük, hogy az ábrán látható kockát felülről vagy alulról nézve ábrázolták-e, kiderül, hogy a felső rajz kétértelmű. Ez a két értelmezés összeegyeztethetetlen egymással. Az illúzió neurofiziológiai alapja az, hogy agyi mechanizmusaink nem rendelkeznek egyértelmű kritériumokkal e kétértelmű ábra értelmezéséhez, ezért a kép önkéntelenül váltakozik. Meg kell jegyezni, hogy ez az elemzés tudattalanul zajlik. Kanizsa kockája megfelel a közmondás elvont, tanulságot hordozó jelentésének, a pontozott vonalakkal takart szakaszok megjelölése pedig megkönnyíti egyik vagy másik értelmezést. Hasonlóképpen, a közmondás jelentésének megváltoztatása nélkül, az pakelia ige konkrét jelentése a rá jellemző képet idézi fel. Kétségtelen, hogy a látási és nyelvi képek észleléséért felelős agyi mechanizmusok analógok. 2.3. Az ELD szerkezetének megjelenése a kelti ige poliszémiájában Az LKŽ 45 kelti, 16 emelkedni és 33 tartani jelentést sorol fel. Az igekötős alakoknak további mintegy 300 jelentésük van. Az ELD felépítése lehetővé teszi e sokféleség jelentős leegyszerűsítését a jelentések közötti kapcsolatok rendszerezésével. Ebben a szakaszban a kelti ige poliszémiáját tárgyaljuk. Kiindulópontként az alapvető folyamatos aspektusú jelentéseket vesszük. A befejezett aspektusú alakok (igekötőkkel) lényegében megismétlik a folyamatos aspektus szerkezetét. A emelkedni ige alapvető jelentésének JD-hez való szemantikai viszonyát a 2.2. szakasz tárgyalta. Az LKŽ a kelti jelentéseit a következőképpen csoportosítja: I. ‘felemelni, felfelé tolni valamit; magasabb helyre tenni valamit’ II. ‘magasztalni, növelni, erősíteni’ III. ‘építeni’ IV. ‘felébreszteni, ébren tartani, ösztönözni; megmozdulni’ V. ‘megjelenni, kihajtani, növekedni; fújni; terjeszteni’ VI. ‘egyik helyről a másikra szállítani; felfűzni, készíteni’ VII. ‘valamit előkészíteni, megszervezni’. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy e jelentések többsége (31) fogalmi metafora: I. 3, 9, 10; II. 2–8; III. 3–6; IV. 1–6; V. 1–9; VII. 1–2. Természetesen a fogalmi metafora az ELD szerkezetét egy másik tartományra vetíti ki (lásd a 4. ábrát). Maga a metafora nem témánk. Bennünket az ELD szerkezetének a tőben, tiszta formában való kifejeződése érdekel. A megfelelő LKŽ-jelentéseket aszerint osztályozzák, hogy a metafora melyik fogalmi elemét vetíti ki az adott tartományra. Őszintén szólva ez a szótár számára meglehetősen reménytelen vállalkozás. A leendő litván nyelvi szemantikai hálózat létrehozói számára (ha Litvániában már 278 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne komolyan vehető, ez komoly feladat. A metaforák szerkezetének és fejlődésének kutatása rendkívül gazdag (Cuyckens, Geeraerts 2007; Fusaroli, Morgagni 2009). Arról, hogy a metaforák forrása kimeríthetetlen, meggyőződhetünk, ha felidézzük az 5. osztályosok 2.2. szakaszban szereplő feladatát. A tanulóknak a Daug rankų didžią naštą pãkelia közmondás értelmezésekor valójában úgy kell megalkotniuk az SÚC (forrás > ösvény > cél) séma forrását, mint egy vad erdőt, a célt mint szántóföldet, az ösvényt pedig saját tudásuk tárházából vett, a legkülönfélébb tevékenységekkel kell kitölteniük. Az ELD struktúrája rejtve marad a tudat elől. Ez a pakelia ige jelentésének SÚC-sémája, amelyet a 21. ábra szemléltet. A diszciplínák váltogatásával és a tanulók felkészültségi szintjét figyelembe véve egyetlen közmondáshoz is korlátlan számú ilyen feladatot készíthetünk. A LKŽ természetesen már az úgynevezett kihalt, illetve a konvencionalizáltság különböző szintjein álló, gyakran nyelvi klisévé vált metaforákat tartalmazza (Lakoff 1987; Lakoff 1993; Allan 2009). Ez széles kutatási terület, és ebben a cikkben csak akkor mélyedünk el benne, ha az a kitűzött fő célokhoz feltétlenül szükséges. Tekintsük a további 14 jelentést. A legelső jelentést, I.1 ‘amit nehéz felfelé venni’, már vizsgáltuk a JD kapcsán. A JD közvetlen tér-időbeli következménye egy topológiai esemény24. Valóban, ahhoz, hogy valamit pakelia, le kell győznünk az emelendő tárgy súlyából eredő erőt. A Kelk pūrą. Ar pakelsi nuo žemės? mondatokban az igék folyamatos és befejezett aspektusúak is. A kelk pūrą felszólítás még nem tartalmaz információt arról, hogy a pūras valóban fel lesz-e emelve. A folyamatos aspektus nem ad ilyen információt. A kelia pūrą kijelentés nyitva hagyja mindkét logikai következményt, amelyeket a befejezett aspektus már szükségszerűen feltár: pūrą pakėlė vagy pūro nepakėlė. Ez a nyitottság azonban nem szimmetrikus, mivel a kelti ige egyértelműen előrevetíti azt az információt, amely a befejezett aspektusban rejlik, ugyanis az emelési kísérlet ellentétes (sikertelen) eredményéhez tagadás szükséges, a megfelelő morfológiai jelölőkkel (a ne- prefixummal). Ezzel együtt a kelti ige egyértelműen leírja a JD tér-időbeli következményeit, amelyek a befejezett aspektusban aktualizálódnak: a pakeltas tárgy elválik attól a felszíntől, amelyhez kapcsolódott (Ar pakelsi nuo žemės?), és felfelé mozog. Ha a pūras nem veszítette el a talajjal való érintkezést, semmilyen bírálóbizottság nem ismeri el, hogy pakeltas, hacsak el nem mozdították, vonták vagy arrébb tolták. Tér-időbeli tartományban a kelti ige tartalmát három képi séma írja le: a vertikális séma, az SÚC és a JD. Egymáshoz való viszonyuk legáltalánosabb vonásait a 21. ábra mutatja. A lexémák egyik sémáról a másikra helyezik át a figyelmet. A I.1 a mozgás kezdetére, egy topológiai eseményre irányítja a figyelmet (a 21. ábrán bekarikázva, ami analóg a 7. ábrán bemutatott, felszínről való felemelés sémájával). Ez az SÚC-séma forrása. Térjünk át a lexémára: I.4. ‘valamit magasabb vagy másik helyre tenni, vinni’ Kelk maišą į ratus. 24 A „topológia” matematikai szakkifejezés, amelynek nyelvészeti használata még nem kellően tisztázott (Talmy 2000: 25; Petitot, Doursat 1998). Įžvalgos / Insights 279 ALGIRDAS SAUDARGAS 21. ÁBRA. A kelti ige poliszémiájának sémái Itt az előtérben az SÚC-séma célja áll. Maga az SÚC-séma továbbra is összekapcsolódik a vertikális sémával. A következő lexéma ismét a forráshoz vezet vissza, a JD pedig (topológiai természetű) oksági kapcsolat formáját ölti: I.7. ‘levenni’ Kels nu galvelės rūtų vainikelį, maus nu pirštelio sidabro žiedelį. Az I.8. ‘zsanérokról levenni (ajtót, ablakot, kaput...)’ lexéma csupán ugyanannak az ELD-nek egy konkrét helyzetre való alkalmazása. Itt érdemes felidézni Kazimieras Būgát, amikor hangsúlyozta, hogy a litván ige emelni a szláv megfelelőktől eltérően folyamatos aspektusban (igekötő nélkül) az felemelni és leemelni jelentésében is használható (Būga 1958: 477). Kétségtelen, hogy az igekötők a FFC (forrás > ösvény > cél) séma összetevői között osztják el a figyelmet, a maguk megszokott módján módosítva a jelentést. A folyamatos aspektus kiszorul a használatból. mélyebb alapja van, ezért nehezebben marad fenn a felszínes 280 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sankmės lietuvių kalbos žodyne a részletekkel túlterhelt nyelvben. Itt-ott még ma is él. Íme, még négy lexéma: VI.1. ‘valamit elszállítani, másik helyre vinni’ Ősszel már a házakat is fel kell rakni a kolhozba Ktk. VI.2. ‘csónakkal átvinni a vízen a túlsó partra’ Vigyél át engem csónakkal a folyón J. VI.3. ‘átkötni másik helyre (a legelőn tartott állatokat)’ Az apám elment átkötni a teheneket Dgl. VI.4. ‘csinálni, készíteni (kaput)’ Ne csináld meg teljesen a kaput KlvD92. Mindegyikük ELD-szerkezete azonos. Az előtérben (a profilban) szinte csak az ŠTT-séma marad, JD és vertikalitás nélkül (ezek a háttérbe szorulnak). A tehenek átkötésekor senki sem emeli őket felfelé. Ez tisztán tér-időbeli, topológiai természetű struktúra. A forrástartománytól eloldjuk, és a céltartományhoz kapcsoljuk. Úgy tűnhet, hogy a kontextusok teljesen elavultak, és ma már senkinek sincs szüksége ilyen sémákra. Egyáltalán nem. A kontextusok változnak, a sémák megmaradnak. Ma egy ilyen séma szerint emelünk át fájlokat egyik okoseszközről a másikra. Ez nem metafora. Az információnak nincs súlya. Ahogyan azt a tehenet, leoldjuk az egyik adathordozóról, és a másikhoz kötjük. Amikor a forrás és a cél az emberi test két megszokott, de ellentétes helyzetével – a fekvő és az álló testhelyzettel – kapcsolódik össze, nemcsak további két lexémát kapunk, hanem metaforák egész sorát is. Ezt a két lexémát: III.1. tr. ‘segíteni valakinek felállni, úgy tenni, hogy álljon, felállítani’ III.2. intr. ‘felállni (elesés vagy ülés után)’ szintén értelmezhetjük metaforaként, de ez már más téma. A másik két lexéma: I.5. ‘magasabb helyzetbe juttatni valakit, elősegíteni az emelkedését’ II.1. ‘valamit magasabbá, emelkedettebbé tenni’ köztes helyet foglal el. Érdemes felidézni, hogy I.2. ‘megtartani, elviselni valamilyen terhet (amikor valami lefelé nyom)’ I.2. ‘magán, saját felületén hordozni’ A föld füvet nevel, a fű harmatot hordoz a 2.2. szakaszban már tárgyaltuk. Egyetlen visszaható alak maradt: I.6. visszaható: „felmászni, felfelé emelkedni” A rétekről köd emelkedett fel. Itt fel kell idéznünk a kilti igét, amelynek JD-jét már tárgyaltuk a 2.2. szakaszban: kìlti 1. ’felfelé emelkedni’ A szilfák fölött felkel a hold; tavasszal a rétjeid fölött meleg köd emelkedik. Teks dar kartą pažvelgti į Būgos raštus (Būga 1959: 113). Jo žodžiai skamba kiek senoviškai, bet jų prasmė labai šiuolaikiška: „Svetimoji kalbos dvasia dau-gio inteligentų smageninėje nustelbė ne tiktai tą dalyvį, bet ir ištisą savaiminų veiksmažodžių (neutra, media) rūšį. Vietoje sakyti kyla, pakilo; [...] daug kas da-bar ima sakyti ir rašyti keliasi, pasikėlė; [...]“. Be abejo, lema I.6 refl. LKŽ yra visai teisėtai. Galima sakyti abe-jopai: A rétekről köd emelkedett; A rétekről köd emelkedett fel. Įžvalgos / Insights 281 ALGIRDAS SAUDARGAS Tartalmuk azonban kognitív szempontból különbözik. Amint a 2.2. szakaszban láttuk, a kilo ige a]Dc sémának felel meg, amelyben a gravitáció a háttérben marad, és csak a térbeli mozgás válik láthatóvá (a vertikális séma). A visszaható alak ezzel szemben a]Da séma sajátos változataként értelmezhető, amelyben az agonista egybeesik az antagonistával. Hasonlítsuk össze a mondatokat: Felszáll a tengerből egy kis felhő, elszárad a szénám. Felszáll a tengerből egy kis felhő, elszárad a szénám. Felszáll a tengerből egy kis felhő, elszárad a szénám. Az első mondat egy dalból származik, és az LKŽ kilti 1 szócikkéhez van megadva. Ebben találjuk az LKŽ által közölt jelen idejű alakok közül a másodikat: kȳla, kilsta, kȳlna. A második mondatban összehasonlításképpen az első alak szerepel (kȳla), míg a harmadik mondatban a szócikk példájának megfelelő visszaható alak: kelti 6. visszaható: „felmászni, felfelé emelkedni” Kis fekete felhő száll fel, a réten elszárad a széna. A kȳla alakban szereplő felhő passzív az okok miatt, amelyeket a 2.2. szakaszban tárgyaltunk. A visszaható alak aktivizálja a felhőt, és így elevenséget kölcsönöz neki (bekapcsolódik a]D visszaható forma). Az LKŽ-ben megadott kilsta igealak homofón ezzel a lemmával: kilst indulatszó [a hirtelen felpattanás jelölésére] Mi szerepel a dalban: a kilst indulatszó, vagy a kilti 1 ige rövidített kilsta alakja? Akárhogy is, valami nagyon érzékeny és mély dolog történik az „agyunkban”. Talán eljött az ideje, hogy valóban szigorú (nem formális!) tudományos nyelven nevezzük meg ezeket? 2.4. A K-L és KL- gyökérnyalábok szerkezete Én utas, kis utas vagyok, az úton utaztam KlpD20 (LKŽ) A levelek selyme borítja a földet S.Nėr (LKŽ) Nőtt a juharocska a legmagasabbra, leveleit a legszélesebbre terjesztette (LKŽ) Tekintsük meg a kalti ige jelentéseit. Ismét metaforák nyalábjával van dolgunk: 1 kalti 4, 5, 8, 11–13. Ezek a lexémák maradnak: 1 kalti 1. tárgyas, tárgyatlan: „kalapáccsal ütni, ütve hajtani, döfni” 1 kalti 2. tárgyas, tárgyatlan: „ütni, verni, csapni” 1 kalti 6. tárgyas, tárgyatlan: „vágni, aprítani” 1 kalti 7. tárgyas: „élesíteni, verni (a malomköveket)” 1 kalti 10. tárgyas, tárgyatlan: „fémet kalapáccsal verni” 1 kalti 14. tárgyas: „verni, kaszát kalapálni, élesíteni” 1 kalti 3. tárgyas, tárgyatlan: „kopogni, kelepelni, kattogni; csepegni” 282 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne 22. ÁBRA. A kelti és a kalti igék sémái Lényeges különbséget látunk a felemelni ige poliszémiájához képest. Minden jelentés ELD-szerkezete azonos, a különbségeik pedig konceptuálisak (metaforával vagy anélkül). Számunkra csak a felemelni és a ütni igék ELD-struktúrái közötti kapcsolat érdekes (lásd a 22. ábrát). A ütni ige tér-időbeli és JD-tulajdonságai illeszkednek a freim AFK/L szerkezetéhez, sőt ki is töltik azt. A gravitációs erő legyőzésével, miután egy tárgyat az alacsonyabb L1 helyről felemeltünk és a magasabb L2 helyre tettünk, több lehetőségünk van (lásd a 17. ábrát). A 2.2. szakaszban a statikus állapot (idő) és a további emelés (út) metszéspontját vizsgáltuk (vö. 18. ábra). Az L2 állapotban elengedhetjük a tárgyat, vagy ledobhatjuk a földre. Ha azonban fenntartjuk a tárggyal való érintkezést és az irányítását, csak egy természetes módon juttathatjuk vissza arra a kétdimenziós felületre, ahonnan felemeltük: úgy, hogy leütjük. Įžvalgos / Insights 283 ALGIRDAS SAUDARGAS L-K(T) lekti L-(J)K maradni, tartani, idő L-(V)K mező I,II L-(V)K várni L-(N)K hajlítani, hajlani LK könyök LK éhezni, éhség I,II K-L emelni, felemelkedni K-L kalapálni K-L börtönben ülni (S)K-LB beszélni K-L út K-L emelt K-L csont K-LP hurok K-L nyak KL teríteni KL terjeszteni I,II KL-JD bolyongani, delirálni KL-V támaszkodni, akadályozni KL kérdezni, hallgatni KL-B ragadósnak lenni KL-VB letérdelni KL-N klán KL-V juhar KLŠ kulšė AFL/K 3D-s tér AFK/L 23. ÁBRA. A tér észlelése a K/L <> L/K gyökércsomóban A SEJL a kalėti igét külön etimológiai fészekbe sorolja. Ha a LKŽ e lexémakötegére nyelven kívüli és rendszeren kívüli szempontból tekintünk, nem okozhat gondot, hogy az ELD nézőpontjából párhuzamosan értelmezzük a kalti szóval: 3 kálti, kãli (kãla), kãlė [lásd 1 kalėti 3] A nagy fa elnyomja, vagy beárnyékolja a kis facsemetét. 1 kalėti, kãli, -ėjo 1. intr. ‘börtönben lenni’ 1 kalėti 3. tr. ‘elnyomni, beárnyékolni, elborítani (növényeket)’ 284 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne 1 kalėti 4. intr. ‘egy helyben, leszorítva lévén fogyatkozni, pusztulni’ Talán mások, miután megízlelték az eget, magányukban többé nem sorvadnak el B. Sruog. visszaható: Egész nap bezárva sínylődöm, és elbúsulok]. 2 kàiti, kãlia, kõlė tr. ‘valamit valamire tenni, elrejteni, támasztani’. Most tekintsünk öt főnévre, amelyeket a SEJL külön etimológiai fészkekbe sorol (lásd a 23. ábrát). Jellemzésükre a „reifikáció” kifejezést használom, nagyjából Ronald Langacker értelmében (Langacker 2008: 95, 107, 119), hogy megközelítésünk független maradjon a szóalkotástól. A világosság kedvéért vegyünk egy példát. A kelti ige poliszémiájának kibontakozásában az ÚT-sémát használtuk. A séma kibővített formájában a FORRÁS > ÚT > CÉL ige, a kelti, a kezdetre és a végre összpontosít, magát a folyamatot figyelmen kívül hagyva. A emelkedik ige, mint láttuk, a VERTIKALITÁS sémát fejezi ki. Nos, az út főnév az AFK/L egydimenziós részének tárgyiasítása, vagyis reifikációja, teljesen függetlenül e szó képzésétől vagy etimológiájától. A kelti igéhez képest a kelias a FORRÁS–ÚTVONAL–CÉL séma középső, ÚTVONAL részének reifikációja. Ezt a sémát viszont a kelias főnév konceptuális metaforák alakjában megvalósuló használatai mintául veszik. Az alapvető használat konkrét: 1 kelias 1. ‘földsáv, amelyen gyalog vagy járművel közlekednek’ Ezen az úton most már (az emberek) nem közlekednek J.]abl. Ugyanennek a lexémának más használataiban az út másként értelmeződik: Az az út Svieriubon át vezet. Ez fiktív mozgás (Talmy 2000: 99). Az országút mellett zöld tölgyfacsemete nőtt. Itt az út a táj része. 1 kelias 3. ‘a térben (a levegőben, a vízben) az a vonal, amelyen a mozgás végbemegy’ A csillagok útján vezetem őt Mair. Ez konceptuális metafora. A LKŽ meghatározása a mintát írja le. Ezt a listát folytathatnánk, de a séma mindenütt ugyanaz lesz. Ugyanez elmondható a többi etimológiai fészekről is, néhány megjegyzéssel. A csont nyilvánvalóan egydimenziós tárgy, noha használata kiaknázza a csont mechanikai tulajdonságait. A hurok egydimenziós zárt vonal. A nyakat nemcsak a függőleges tengely mentén történő bólogatásra használjuk, hanem a vízszintes síkban is körülnézhetünk vele. Érdekes, hogy itt az összehasonlító nyelvészet siet a segítségünkre: a nyak < *kal-klas (SEJL 2007: 245). Ezt többféleképpen lehet értelmezni, de az AFK/L-keret szerint éppen így kell lennie. Már csak a régi szó, a kėlta marad (a SEJL ezt az alakot közli). A LKŽ-ben ezt találjuk: 1 kėlta 1. lásd 1 keltas 1 komp ‘fából készült úszóhíd, amelyen át lehet kelni a folyó túlsó partjára, ha nincs híd; tutaj’ 2 kėlta lásd keltava 1 kėltava 1. lásd keltuva 1 kėltuva ‘szarvasmarha, jószág’. Įžvalgos / Insights 285 ALGIRDAS SAUDARGAS Hogyan illik ez a szó az AFK/L-hez? Egy keltuvėlėvel már volt dolgunk: 1 keltuvė ‘tehén’. Emlékezzünk: kélti VI.3. ‘másik helyre átkötni (az állatokat a legelőn)’ Az apja elment átkötni a teheneket. Ez a manapság már-már feledésbe merülő tevékenység a neolitikus forradalom óta a legeltetett szarvasmarha, vagyis a keltuvų legjellemzőbb tulajdonsága volt. Nyilvánvaló: a keltuvos olyan állatok, amelyeket folyamatosan kelti kell (kétségtelenül: kélti VI.3). Mit mond az összehasonlító nyelvészet? A SEJL a kelias szót a *kelas alakból és az eltűnt *kelti igéből vezeti le (‘megmozdítani, lökést vagy forgást előidézni’ jelentésben); ezek a proto-nyelvi *kʷelh₁-o- gyökre vezethetők vissza (SEJL 2007: 271). Az értelmezés összekötő láncszeme éppen a kélta szó. Eszerint a (SEJL 2007: 272) szerint a kelias „az az út, amelyen a szarvasmarhát a legelőre hajtják”. Valahogy minden a feje tetejére állt. De hát mi is különböző nézőpontokból tekintünk a dolgokra... Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az ŠP K-L ELD szerkezete mindenütt a tér felosztásának egydimenziós része általi korlátozásához igazodik. Az ELD változatossága a főige, a kelti poliszémiájában összpontosul. Az ELD szerkezetének további változása egymással nem rokon szavakat kapcsol össze (kelti / kalti), míg az etimológiai szócsaládon belüli ELD-változást a szóképzés és a ragozás a szokásos módon kíséri. Térjünk át az ŠP KL– csoportra, és nézzük meg a tér felosztásának hátralevő részét – a kétdimenziós felületet. Magától értetődő, hogy a kloti ige vonzza a figyelmet: klóti 1. tárgyas ige: ‘teríteni, tenni, fektetni valamit egy felületre’ A levelek selyme teríti be a földet S.Nėr. A többi jelentésnek ugyanolyan az ELD-szerkezete. Talán csak két jellegzetes metaforát érdemes megemlíteni: 22. visszaható: ‘jól menni, sikerülni’ Az utazásom jól alakult. išklóti 7. átvitt értelemben: ‘elmondani, kifejteni, megmagyarázni’ Olyan embert kell találni, aki képes... szemtől szembe állni, és mindent úgy elmondani, ahogy kell LzP. úgy beszél, mint a levelek terítése ‘folyékonyan beszél’. Van azonban tíz etimológiai szócsaládunk (lásd a 23. ábrát). Mi kapcsolja őket a kétdimenziós felülethez? Empirikus anyagot vizsgálunk, ezért nem kell semmit ráerőltetnünk, de tisztáznunk kell, hogyan értelmezhető az elfogadott elméleti sémában. Emlékezzünk arra, hogy a kelti ige, miközben az egydimenziós felosztás határain belül maradt, poliszémiáját az absztrakt ŠTT-sémában úgy fejlesztette ki, hogy teljesen eltávolodott mind a függőleges mozgástól, mind magától a JD-től (mindig ugyanaz a tehenecske vagy a modern információ). Ugyanezt találjuk az ŠP KL- esetében is. A nyelv az {egydimenziós vonal <> kétdimenziós felület} szembeállítását az absztrakt, egydimenziós célirányos (ŠTT) mozgás és annak ellentéte közötti szembeállítássá fejlesztette. A kloti csak közvetlenül térbeli értelmezés. Valójában két alapvető általánosítást találunk, amelyek a KL- lexika egész csoportját motiválják. Az első általánosítás a mozgás kiterjesztése a kétdimenziós síkról a háromdimenziós térbe (klėsti), a hozzá tartozó metaforákkal (klėstėti). A második általánosítás a célirányos mozgás tagadása (klysti): 286 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne tévelyeg 1. intr., tr. ‘nem a helyes úton jár, és észrevétlenül letér az igazi útról’. Órákat lehet eltölteni az LKŽ-vel, és meggyőződni arról, hogy a fonológiai megjelenés és a jelentésárnyalatok tekintetében egyaránt gazdagon burjánzó nyaláb valamennyi lexémája az ELD szempontjából az említett módok valamelyikével motiválható. Alább csak néhány példát mutatok be. 1 klėsti, klėsčia (–čia, klėčia, klėčia), -tė (klėtė, klėšo) 1. tr. ‘söpör, sepreget, klastyti’ 3. tr. ‘körülvesz, beborít’ 4. tr. ‘elrejt, megőriz, megvéd’ 6. intr. ‘mozog, lengedezik’ és a többi. Nincs szükség magyarázatra. A klesčia (1 klėsti 9. ‘kiterít, kiterjeszt’) tehát terjed és fejlődik, kifejezésmódjában csakúgy, mint a legkülönfélébb kontextusok jelentésárnyalataiban. A használati példák között találjuk: A kis juhar a legmagasabbra nőtt, leveleit a legszélesebbre terjesztette. Az ELD felől már nem kell kérdezni, hogy mi a juhar. klejóti 1. ‘félrebeszél, lázálmokat beszél’ klejóti 3. ‘eltévedve járkál, bolyong, nem találja az utat’ A SEJL címszóként a klejóti alakot választotta. A fonológiai változásoknak megvannak a maguk kritériumai. Az ELD szerkezeti szempontjából a klejóti 1 metafora, amelynek előképe a klejóti 3. Tehát a tipikus jelentés a már említett klýsti 1. A hegy / völgy ellentétét a beszélni / hallgatni. is visszhangozza. A lista folytatható. Értelmezést csak a K–L nyalábhoz tartozó koca esetében nem sikerült találnom. Nem vettem fel a listára, mert a SEJL a koca etimológiáját homályosnak tartja. Azt állíthatnánk, hogy az egyezés százszázalékos, ha valaki nem vetne szemet valamelyik kocára. De a koca is a felhőkről álmodik (függőleges!). 3. A NARNIAI MESE Clive Staples Lewis gyermekkönyveinek hősei nemegyszer eljutnak Narnia titokzatos országába, majd különféle kalandok után visszatérnek onnan. Minden kalandban más-más módon jutnak el oda a gyerekek, de mindegyiknek van egy közös vonása: Narnia eléréséhez merülni kell. Nem mindig merülnek vízbe. Egyszer egy régi ruhásszekrény hátsó falán kell átjutniuk (átmerülni), máskor valamilyen más valóságos – akár vízi – vagy képzeletbeli felszínt kell átlépniük. Lewis hősei mindig nemcsak egy másik térbe, hanem egy másik téridőbe is kerülnek. Gyakran nem ugyanazon a kapun át térnek haza, amelyen oda beléptek, hanem más módokon, a cselekmény fordulatain keresztül összefűzve a meglátogatott világokat a sajátjukkal, egyetlen világképpé. Įžvalgos / Insights 287 ALGIRDAS SAUDARGAS 24. ÁBRA. Az N-R gyökércsoport A történet szerint az író véletlenül választotta a meseország nevét. Egy régi olasz térképet lapozgatva észrevett egy kisvárost, Narnia (ma Narni) Umbria tartományban, félúton Róma és Assisi között. Tetszett neki a név hangzása. Véletlen egybeesés, de Narnia és a litván nerti ige kapcsolata nem önkényes. A Narni nevű kisváros mellett folyik az umbriai Nera folyó, amely a Tiberisbe torkollik, az ner gyök pedig umbriai nyelven hőst jelent. Litvániában is folyik egy Neris nevű folyó, a hős helyett pedig a víz alatt nūri nirà vagy neróvė. Ez indoeurópai örökség. A görög tengeristen Néreusz, leányai pedig a nimfák, a nereidák. A skandináv mitológiában Njord istent és párját, Nertust a vízzel hozzák kapcsolatba. Ne feledkezzünk meg Narcissusnak az arcképét tükröző vízfelülethez fűződő kapcsolatáról sem (MNM 1992: 212, 231, 201). Már nem kellene meglepődnünk azon, hogy a kognitív szerkezetet csak a litván nyelvben találjuk meg, hiszen a nerti ige alapjelentését, a 1 nérti 1. ’hirtelen bemenni, leereszkedni (pl. a vízbe)’ csak a balti és a szláv nyelvek őrizték meg (MA 2006: 293). A mássalhangzók fonológiai sémáját a 24. ábra mutatja. A SEJL-ben nyolc szócikket találunk, amelyek négy etimológiai fészekbe vonhatók össze: N-R nerti I, nerti II, narys, niuras N-R norėti, norint N-RŠ neršti N-RT nertėti 288 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne Szemantikai szempontból az etimológia az N–R fonoszemantikai sorozatot öt prototipikus jelentésre vezeti vissza: 1 nėrti 1. ‘hirtelen behatolni, leereszkedni (rendszerint a vízbe)’ 2 nėrti 1. ‘csipkét, hálót készíteni; kötni’ norėti 1. ‘vágyat érezni, kívánni’ 1 neršti ‘ikrákat, halikrát lerakni (rendszerint halakról, békákról)’ nertėti 1. ‘nagyon haragudni, dühöngeni, tombolni, neheztelni’ A LKŽ az nerti igét két külön szócikkben közli: 1 nerti ‘hirtelen a vízbe ereszkedni’ és 2 nerti ‘kötni’. A nyelvészek nem értenek egyet abban, hogy ezek egyetlen szó különböző jelentései-e, vagy homonimák, vagyis olyan szavak, amelyek jelentése annyira eltávolodott egymástól, hogy külön szócikkekben kell őket feltüntetni. Jonas Palionis (1999: 185) tankönyve emlékeztet rá, hogy a DLKŽ első kiadásában (1954) az első megoldást választották, a későbbi kiadásokban viszont – akárcsak az LKŽ-ben – már a másodikat. A tankönyv kifejti, hogy „mindmáig nincsenek olyan szigorú kritériumok, amelyek alapján egy adott konkrét esetben meg lehetne mondani, hogy egyetlen poliszém (többjelentésű) szavunk van-e, távolra került jelentésekkel, vagy két szavunk – homonimánk” (ugyanott). Más szóval még nem világos, mit jelent a „távoli (vagy közeli) szójelentések” fogalma. Az összehasonlító nyelvészet ebben a konkrét esetben nem sokkal többet magyaráz meg. A SEJL a következő etimológiát adja meg: 1 nerti I, 2 nerti, niuras, narys < *nerH- norėti < noras < *nārā- < *nā-ra < *neh₂-ro- neršti < *nerḱ- A SEJL szerint a 2 nerti „valószínűleg etimológiailag összefügg” az 1 nerti igével, de érveket nem hoz fel (SEJL 2007: 421, 422). Az MA az 1 nerti alakot a protnyelvi *ner ‘után’ elöljárónak megfelelő, a litván nyelvben fennmaradt igei alak példájaként adja meg (po). Ez az elöljáró érdekes módon hozta létre a germán north ‘észak’ szót (mivel az indoeurópaiak az északot az aljával kapcsolták össze). Eközben ugyanebben a műben a 2 nerti a *(s)ner- gyök példájaként szerepel (‘fonállal vagy kötéllel rögzíteni’ jelentésben) (MA 2006: 234, 293). Valójában ugyanaz a probléma: a rekonstruált gyökök jelentése hasonló a litván alakokéhoz, így ismét fel kell tenni a jelentések közelségének vagy távolságának kérdését. A vízbe merülés (1 nerti) tér-időbeli szerkezetét a 25. ábra mutatja be. A kötéshez (2 nerti) ez az ábra már nem elegendő. Miben hasonlít egymásra, és miben különbözik a két jelentéscsoport tér-időbeli szerkezete? A 26. ábra mindkettőt együtt mutatja be. Képzeljünk el egy P felületet, amelyet egy zárt L vonal feszít ki. A mozgás az A pontban kezdődik, és a B pontban metszi a P felületet. Ezután a további mozgás két lehetősége közötti választás C pontja van megjelölve. Ha a P felület egy víztest felszíne, az L vonal pedig annak partvonala, akkor a mozgás a felszín alatt folytatódhat, de ahhoz, hogy visszatérjünk az A kezdőpontba, ismét át kell metszenünk a (víz) Įžvalgos / Insights 289 ALGIRDAS SAUDARGAS 25. ÁBRA. Az 1 nerti ige tér-időbeli szerkezete a felszín D pontjában. Ha P egy (képzeletbeli) felület egy zárt vonalon, más irányba is fordulhatunk, és az L határvonalat megkerülve, anélkül hogy átmetszenénk a felületet, visszatérünk az A kiindulópontba. Éppen a C pontban történik a választás az 1 nerti és a 2 nerti között. Ez a választási pont a vizsgálatunk tárgya. Mi ez a tárgy, és milyen tudományok vizsgálják az ilyen tárgyakat? Az ábra matematikai szempontból könnyen értelmezhető. Egy kétdimenziós, korlátozott felület fontos tulajdonságát szemlélteti: ha áthatolunk egy ilyen felületen, két út áll rendelkezésünkre, hogy visszatérjünk a kiindulóponthoz. Ez a helyzet a matematika egyik ágának, a topológiának a tételeként fogalmazható meg. A matematikát azonban egyáltalán nem érdekli, hogy ezt a két lehetőséget ugyanaz a litván tő fejezi ki. A szemantikai vizsgálathoz matematikára sincs szükség. A térbeli viszonyok nyilvánvalóak, és a matematika bonyolult területe itt semmit sem tesz hozzá. Mindenki ugyanazokat az igei jelentéseket látja, amelyeket a LKŽ részletesen leír, de mindenki csak azt látja, amit az adott tudomány paradigmája képes és akar meglátni. A nerti ige jelentései világosan két, lényegében különböző fogalmi csoportra oszlanak: 1 nerti (hirtelen a vízbe merülni) és 2 nerti (kötni). A vízbe merülésnek semmi köze a kötéshez. Mit nem vesz észre ez a megközelítés? Nem veszi észre azt, ami a vizsgálatunk fő módszertani eszköze: a szó jelentéstartalmának egy részét, 290 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sąkmės lietuvių kalbos žodyne 26. ÁBRA. Az 1 nerti és 2 nerti igék egyesített tér-időbeli szerkezete amely a tér, az idő és az erődinamika (ELD) viszonyait fejezi ki. Helyezzük a tekergő macskát a C pontba, hogy meglássa az ELD-struktúra egészét. Vizsgálatunk tárgya nem annyira maga a pont, mint inkább a választási helyzetben lévő elmeállapot. Az 1.2. szakaszban ezt az állapotot abéjának neveztük. Ha így tekintünk a példánkra, nemcsak a szó jelentéseinek összességét látjuk, hanem a litván nyelv egyedülálló tényét is felismerhetjük. A ner tő a litván nyelvben megőrizte az abéja állapotát. Ezt könnyen beláthatjuk, ha fokozatosan kibontunk egy ilyen mondatot: Merülök… Hálót kötök… Hálót merítek a vízbe. Egyszerű pszichológiai tesztekkel – amilyeneket világszerte naponta ezrével végeznek – ellenőrizni lehetne, hogyan változik a mondat értelmezése. Nagyon valószínű, hogy a következő sorrendben változna: 1 nérti > 2 nérti > 1 nérti. Amíg a litvániai pszichológusok érdeklődni nem kezdenek anyanyelvük egyedülálló tulajdonságai iránt, nem marad más választásunk, mint hogy saját eszközeinkkel folytassuk a kutatást. A C pontban térbeli kontextust választunk, Įžvalgos / Insights 291 ALGIRDAS SAUDARGAS az úgynevezett vonatkoztatási keretet (AF). Az a választás, amelyhez ez és más litván példák vezetnek, méltatlanul figyelmen kívül marad a térészlelés kortárs kutatásaiban. Emlékezzünk rá, hogy a tér háromdimenziós és izotróp. A nerti ige szemantikája ugyanahhoz az első lépéshez vezet, amely csökkenti a tér izotrópiáját, és amelyet a 2.1. szakaszban tárgyaltunk. A két legegyszerűbb lehetséges választás különíti el az 1 nérti és 2 nérti. jelentéseket. Az 1 nérti jelentés az AFK-L vonatkoztatási keretben értelmezhető, mert a víz felszínét, amelyen keresztül merülnek, semmilyen használat nem korlátozza. A K/L szemantikájától eltérően, ahol minden a földfelszín fölött történik, itt a (víz)felszín alatti állapotot írják le. A 2 nérti jelentése már nem kapcsolódik a vízhez, de a felszín, amelyen keresztül merülnek, korlátozott. Nem az AFL-K vonatkoztatási keretbe kerülünk, mint az L/K esetében, hanem az AFK-L és az AFL-K vonatkoztatási keretek metszetébe. Itt a „metszet” kifejezést idézőjelbe kellene tenni, mert közvetlenül csak azt a geometriai tényt írja le, hogy az L kontúr a nyitott és a zárt felület metszéseként jön létre. Maguknak a vonatkoztatási kereteknek a kombinációjára talán a fogalmi integráció (ang. blending) technikáját kellene alkalmazni. Ez a cikkben túl sok helyet foglalna el. 4. MESE A SZERELEMRŐL ÉS A BOLDOGSÁGRÓL Az L-M/M-L gyökérnyaláb szerkezetét a 27. ábra mutatja be. A SEJL címszavai 11 etimológiai fészekbe rendeződnek: L-M rendelni, boldogság M-L kedves, szeretetteljes, szeretni M-L őrölni M-L törni, malom, fakopáncs, liszt, liszt, agyag, kék, őrlemény, homok M-L hazugság M-LD imádkozni M-LD mézharmat M-LK tűzifa M-LK tűzifa M-LŠ ütni M-LŽ fejni, óriás Az L-M gyökérpár csak egy etimológiai fészket foglal magában, amelynek a rész és az egész viszonyát kifejező szemantikáját az 1.4. fejezetben tekintettük át. Itt az M-L gyökérpárt vesszük szemügyre, amely tíz etimológiai fészekből áll. Csak a négy fő fészek (további mássalhangzók nélküli) szemantikáját tekintem át. A mese címében utalás rejlik a szimmetriára: szerelem / boldogság. A szimmetria kognitív természete azonban nem ezekben a közkeletű szavakban rejlik, hanem az egész és a rész közötti viszony megfordításában. Ha megfordítjuk a rendelni / válni etimológiai fészek struktúráját, amelyben a részt (darab) letörjük (leválasztjuk) az egészről, az ellenkező cselekvést kell várnunk – az egész részekből való összeállítását. 292 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne 27. ÁBRA. Az L-M / M-L gyökérnyaláb Az M-L kognitív struktúra mást mond. Amint látni fogjuk, az M-L szavak szemantikája a korlátozott / korlátlan, valamint a diszkrét és a folytonos viszonyához vezet. Az M-L nyaláb igéi a korlátozott diszkrétből a korlátlan diszkrétbe való átalakulást, majd a korlátozott folytonossá történő transzformációt fejezik ki. Valójában a süteményből vagy kenyérből letörve a darabot nem veszünk ki egy alkatrészt a szerkezetből, hanem egy korlátozott folytonos objektum részét választjuk le (letörjük). Ebből a szempontból érdekes volna elmélyülni Greimas mitológiai elemzésében, és újragondolni azt. Ebben a cikkben az M-L hangutánzó szócsoport elemzésére szorítkozom, amelyre most rátérek. Az M-L / L-M szemantika a fogalmi metafora (a kognitív nyelvészetben értett) formáját ölti. Ez leképezés egy konkrét tartományból (a kenyér előállításából és fogyasztásából) egy elvont tartományba (a közösségi viszonyokba), amelyeket ugyanaz az ELD-struktúra kapcsol össze. A kenyér előállítása (és fogyasztása) három szakaszból áll: a) a gabonát lisztté őrlik, b) a lisztet (vízzel) összekeverik, c) a kenyeret (tűzben) megsütik, d) a kenyeret fogyasztásra szeletelik. Ezek a szakaszok nem kitalációk, hanem a nyelvből származnak. Három etimológiai fészeknek felelnek meg, amelyek alapját igék képezik: malti, milti és lemti. Az összes többi fészek vagy főnevekre épül (például mylas), vagy mássalhangzó-torlódásokat tartalmaz (például melsti), és kognitív, valamint fonológiai szempontból származékos. Ezek Įžvalgos / Insights 293 ALGIRDAS SAUDARGAS a közösségi kapcsolatok területén a három szakasz nem nyilvánvaló, ezért először az ELD-t mutatom be. A kognitív szemantika az észlelt dolgokat korlátozott / korlátlan, illetve diszkrét / folytonos kategóriákba sorolja (Talmy 2000: 59). A négy lehetséges kombinációt a 28. ábra szemlélteti. A nyilak az átalakulások sorozatát mutatják: átmenet a korlátozott diszkréttől a korlátlan diszkréthez, átalakulás a diszkréttől a folytonoshoz, végül pedig a korlátlan folytonos átalakulása korlátozott folytonossá. Célunk meggyőződni arról, hogy az M-L tővel rendelkező igék szemantikájának ELD-szerkezete éppen ezeknek az átalakulásoknak felel meg. Ezenfelül ezek az átalakulások párhuzamosan mennek végbe mind a konkrét területen (a kenyérkészítésben), mind az absztrakció szintjén (a közösségi kapcsolatokban), ahogyan azt a fogalmi metafora sémája megköveteli. Első pillantásra nem nyilvánvaló, hogy a malti ige a korlátozott diszkrét korlátlan diszkrétté alakításával kapcsolatos: malti 1. ‘szemeket lisztté őrölni’. Ez a jelentés nyilvánvalóan azt az egyszerű mechanizmust jelöli, ahogyan a szemekből liszt lesz. A tágabb kontextusban való használata – ‘valamit lisztté, apró részecskékké őrölni, dörzsölni, zúzni’ – még világosabbá teszi ezt. Malti azt jelenti, hogy nagyobb anyagi tárgyakat kisebbé, apróbbá vagy (liszt esetében) akár alig láthatóvá teszünk. Ebből a szempontból a malti ige a grūsti, trinti, smulkinti, skaldyti igék szinonimája, és így tovább; ezek különböző szempontokból és fokozatokban fejezik ki ugyanazt a folyamatot. Tekintsünk tágabb kontextusban arra, amit az LKŽ közöl. Az, hogy a miltai ‘őrölt szemekből készült termék’, szintén nem mond újat. A szó egyes száma azonban sok mindent megváltoztat: miltas ‘a szem lisztes része’. Mivel ez kutatásunk szempontjából döntő jelentőségű, érdemes megvizsgálni az LKŽ által közölt példák sorát: Avižų mažas miltas, o didelė sėlina. Grūdą parkandus, miltas matyti. Ar pupelė, ar žirnis – turia tokį pat miltą. Mažųjų linų sėmuo y[ra] juo pripurpęs, didelį miltą turia. Grūdai sudžiūvo, bet nebuvo dar milte, iš to badas [1868 m.]. Ezek a példák a gabonaszem szerkezetét mutatják be, amelyet a földművelő közösség nagyon világosan érzékelt. Ebből az következik, hogy lisztet nem úgy nyerünk, hogy „a gabonaszemeket lisztté aprítjuk”, hanem valamilyen más módon, hiszen a liszt már benne van a gabonaszemekben. Még azt is mondták: „a gabonaszem benne van / nincs benne a lisztben”, attól függően, hogy a liszt nagy-e vagy kicsi. A gabonaszemek már magukban foglalják a lisztet. Minden gabonaszem tartalmaz lisztet, és ezek összessége őrléskor lisztet. A liszt a gabonaszem belsejében van, mint egy tartályban, amelyet korpának neveznek. Őrléskor a liszt elválik a korpától, és kiszabadul a tartályból. Vegyük igénybe a kognitív struktúrákat annak tisztázására, miben különbözik a malti ige ‘szemeket lisztté őrölni’, illetve ‘valamit lisztté, apró részecskékké őrölni, dörzsölni, zúzni’ jelentése, noha az LKŽ ezeket ugyanazon jelentésként közli 294 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne őrlés: korlátozott diszkrét átalakul korlátlan diszkrétté 2 lisztté őrölni: korlátlan diszkrét átalakul korlátlan folytonossá 1 lisztté őrölni: folytonos, korlátlan válik folytonossá, korlátozottá 28. ÁBRA. Az M/L mondastruktúra változása az ELD-ben változatokat. A köveket zúzott kővé törhetjük; ennél finomabb a kavics, majd a homok, végül a por. Ha így értelmezzük a gabonaszemek őrlését, a kognitív szerkezet durvább szintjén maradunk, amely illik a kőhöz, de figyelmen kívül hagyja a mélyebb felismerést, a gabonaszem szerkezetét. Ha követ őrlünk, a folytonos korlátos diszkrét korlátlanná válik. Pontosabban: ez egy másik séma, amelyben az egyedi tárgy többessé válik. Ha gabonaszemeket őrlünk, és figyelembe vesszük a gabonaszem szerkezetét, a diszkrét korlátos diszkrét korlátlanná válik. Ezek az átalakulások eltérően értelmezhetők. A kő (folytonos korlátos), ha porrá (diszkrét korlátlanná) őrölték, nem tartálya a pornak. A gabonaszemnek van korpája, amely a lisztet tartalmazza, és amikor a gabonaszemeket megőröljük, a lisztet kiszabadítjuk ebből a tartályból. Ezek alapvetően különböző kognitív struktúrák. A nyelv nagyon pontosan fejezi ki őket. Amikor diszkrét vagy folytonos tartalmat szabadítunk ki egy tartályból, különböző szavakat használunk. A vizet (folytonos) az edényből kiöntjük, a gabonaszemeket (diszkrét) pedig a zsákból kiöntjük. A vizet nem tudjuk kiszórni, ahogyan a gabonaszemeket sem tudjuk kiönteni. A lisztet, akárcsak a port, sem kiszórni, sem kiönteni nem lehet. Köztes, átmeneti helyzetet foglalnak el, ezért Įžvalgos / Insights 295 ALGIRDAS SAUDARGAS általános igét kell használnunk: a lisztet öntjük (de öntjük a vizet és a gabonát is). Tehát az őrölni jelentésének kognitív struktúrája egyaránt tartalmaz durvább és mélyebb szerkezetet. Az őrölni a szórni vagy az aprítani szinonimája, a belátás mélységétől függ. A nyelv lehet egyszerre precízen pontos és költőien szabad. Mint említettük, a vizet nem szórhatjuk, a gabonát pedig nem önthetjük. Ugyanezt a sémát metaforikusan a társadalmi szférába áthelyezve a LKŽ-ban azt találjuk, hogy az emberek képesek áradni, özönleni és kiömleni is. Így támasztjuk alá a fent említett kenyérkészítési szakasz a részét. A b és c szakaszok szerkezete teljesen nyilvánvaló, mivel a kenyér lisztből (diszkrét, korlátlan) készül, és dagasztás, majd sütés során folytonos objektummá válik. Egyébként a kenyér szó korlátozott értelemben (egy vekni kenyér) és korlátlan értelemben is használatos (adj nekem kenyeret). Ez a szakasz két átalakulást foglal magában: a diszkréttől a folytonosig, valamint a korlátlantól a korlátozottig. Együtt tekintjük át őket, mert a szavak szemantikája érdekes módon átfedésben van. A milti igével való kapcsolat nem nyilvánvaló. A LKŽ-ban két jelentést (és két fonológiai alakot) találunk: 1 milti, milia, mylė ‘forró köveket hideg vízbe engedni a fürdőben’ Menjünk a fürdőbe – már láttam, hogy a köveket engedi a vízbe. 2 milti, milsta, milo ‘szeretni kezd’ Békességben élve az emberek megszeretik egymást. A második jelentés, az 2 milti, egy kognitív réteget tár fel. A LKŽ-ban megadott ‘szeretni kezd’ jelentés a felszínen marad, a példa viszont egy mélyebb rétegre utal. Az emberek milsta, ha békességben élnek. Ezt úgy érthetjük, hogy az emberek megszeretik egymást. A milsta ige azonban intranzitív, azaz nem azt tárja fel, hogy mit tesznek az emberek, hanem azt, hogy mi történik velük – az emberek milsta. Az emberek, miközben mildami, az egyének különálló csoportjából (diszkrét, korlátlan) közösséggé (folytonos, korlátozott) alakulnak. Ugyanilyen átalakulás megy végbe, amikor lisztből kenyeret készítünk. A LKŽ-ban nem találjuk azt a jelentést, hogy a liszt, kenyérré alakulva, milsta. Ismétlem, teljesen lényegtelen, hogy valaha létezett-e ilyen jelentés, vagy volt-e más fonológiai kifejeződése. Maga a kognitív struktúra konzervatív, ezt pedig az ige jelentése tanúsítja. A legmeglepőbb az, hogy a szó első jelentése, az 1 milti közvetlenül kapcsolódik a kenyérkészítéshez. A liszt már nem egyedi, de nélküle nem lehet kenyeret sütni. Ahhoz azonban, hogy kenyérré váljon, a lisztnek át kell esnie a tűz és a víz szimbolizmussal teli folyamatán. Elkezdődik a tűz és a víz misztériuma, és csak ennek köszönhetően lesz illatos kenyerünk. Tehát a liszt nem csupán az őrlés következménye, hanem a további folyamat (milti) oka is. A liszt az alkotóelemeket egyetlen egésszé, kenyérré olvasztja össze. Már csak arra kell emlékeznünk, hogy az ókorban a kenyeret a fürdőházban sütötték... A b és c szakaszok kognitív szerkezetét más szavak is tanúsítják. A SEJL a mylas szót címszóként adja meg minden, a szerelemmel kapcsolatos jelentéshez és alakhoz, beleértve a 2 milti alakot is. Külön csak az 1 milti szerepel, amelynek eredetét nem tisztázták. A kognitív megközelítés viszont mindent a helyére tesz. A főnevek a következő csoport köré rendeződnek: mylas, mielas, mielės. Könnyű felismerni a jelentések közös nevezőjét – az összegyűjtő 296 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne egy egészet (kenyeret, közösséget, épületet) „fermentumot” – vajon ez élesztőt, gipszet vagy kedves embert jelentene-e. Ez az átalakulás diszkrétből folytonossá. Az utolsó szakasz d az M-L > L-M fonológiai átalakuláshoz kapcsolódik. Az L-M fonológiai párt, amint említettük, az 1.4. szakaszban tárgyaltuk. Érdekes, hogy az LKŽ-ben fonológiai metatézis is található: milinys / liminys. Érthető, hogy ennek egészen más a természete. ŠALTINIAI DLKŽ – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, trečiasis elektroninis leid., vyr. red. Stasys Keinys. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. IPU 2014–2015 – Istorija. Pilietinis ugdymas. Mokymosi priemonių katalogas. Kaunas: Šviesa, Vilnius: Alma littera. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas 1–20, 1941–2002; elektroninis variantas. Redaktorių kolegija: Gertrūda Naktinienė (vyr. redaktorė), Jonas Paulauskas, Rიტutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete www.lkz.lt. MA 2006 – Mallory J. P., Adams D. Q. The Oxford Introduction to Proto-Indo-European and the Proto-Indo-European World. Oxford University Press. MNM 1997 – Mify Narodov Mira. Olimp. SEJL 2007 – Smoczyński Wojciech. Słownik etymologiczny języka litewskiego, Vilnius: Vilniaus universitetas. LITERATŪRA Adolphs Ralph 2015: The unsolved problems of neuroscience. – Trends Cogn Sci 19(4), 173–175. Allan Kathryn 2009: An Inquest into Metaphor Death: Exploring the Loss of Literal Senses of Conceptual Metaphors. – Conceptual Metaphor Theory: Thirty Years After. Journal of Cognitive Semiotics 5(1–2), ed. by Riccardo Fusaroli, Simone Morgagni, 291–311. Būga Kazimieras 1958–1962: Rinktiniai raštai 1–3. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Chilton Paul 2014: Language, space and mind: the conceptual geometry of linguistic meaning. Cambridge: Cambridge University Press. Clark Herbert 1973: Space, time, semantics, and the child. – Cognitive development and the acquisition of language, ed. by T. Moore. New York: Academic Press, 27–63. Įžvalgos / Insights 297 ALGIRDAS SAUDARGAS Cuyckens Hubert, Geeraerts Dirk 2007: Handbook of Cognitive Linguistics. Oxford University Press. Dehaene Stanislas 2014: Consciousness and the Brain: Deciphering How the Brain Codes Our Thoughts. Viking Press. Dehaene Stanislas, Brannon Elizabeth, ed. 2011: Space, Time and Number in the Brain. Searching for the Foundations of Mathematical Thought. Academic Press. De Mulder Walter 2007: Force dynamics. – Cuyckens, Geeraerts Handbook of Cognitive Linguistics. Oxford University Press, 294–317. Ellenberger Henri F. 1970: The Discovery of the Unconscious: The History and Evolution of Dynamic Psychiatry. New York: Basic Books. Evans Vyvyan, Chilton Paul, ed. 2010: Language, Cognition and Space: The State of the Art and New Directions. Equinox Publishing Ltd. Federmeier Kara, Laszlo Sarah 2009: A beautiful day in the neighborhood: An event-related potential study of lexical relationships and prediction in context. – Journal of Memory and Language 61, 326–338. Fusaroli Riccardo, Morgagni Simone, ed. 2009: Conceptual Metaphor Theory: Thirty Years After. Journal of Cognitive Semiotics 5(1–2). Galton Antony 2011: Time flies but space does not: Limits to the spatialisation of time. – Journal of Pragmatics 43(3), 695–703. Geeraerts Dirk 2010: Theories of Lexical Semantics. New York: Oxford University Press Inc. Greimas Algirdas Julius 2005a: Struktūrinė semantika. Metodo ieškojimas. Vilnius: Baltos lankos. Greimas Algirdas Julius 2005b: Lietuvių mitologijos studijos. Vilnius: Baltos lankos. Hadamard Jacques 1945: The Psychology of Invention in the Mathematical Field. New York: Princeton University Press. Jackendoff Ray 2003: Foundations of Language: Brain, Meaning, Grammar, Evolution. USA: Oxford University Press. Jakaitienė Evalda 2005: Leksikografija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Jakaitienė Evalda 2010: Leksikologija: studijų knyga. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. 298 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne Jeffery et al. 2012: Navigating in a 3D world. – Behavioral and Brain Sciences. Cambridge University Press. Kantas Imanuelis 1982: Grynojo proto kritika. Vilnius: Mintis. Karaliūnas Simas 1995: Etnokultūra, kalba ir krikščionybė. – Liaudies kultūra 3, 8–10. Kaukienė Audronė 1994: Lietuvių kalbos veiksmažodžio istorija 1. Klaipėda: Klaipėdos universitetas. Kašubienė Laima 2012: Marijampolės „Smalsučio“ pradinė mokykla. Lietuvių kalba. Skaitymas. Literatūros bei kultūros pažinimo pradmenys. Patarlės ir priežodžiai. 3 klasė. Prieiga internete: http://peliukai.lt/lietuviu-kalba/3-klase Koch Christof, Marcus Gary 2015: Neuroscience in 2064: a look at the last century. – The Future of the Brain, ed. by Marcus G., Freeman J. Princeton University Press, 255–269. Kugler Paul 1980: Archetypal linguistics: an inquiry into the relation between phonetics and the imagination. Thesis/dissertation. State University of New York at Buffalo. Kugler Paul 2002 (1982): The Alchemy of Discourse: Image, Sound and Psyche. Daimon. Kutas Marta, Hillyard Steven 1980: Reading senseless sentences: Brain potentials reflect semantic incongruity. – Science: 207, 203–205. Lakoff George 1987: The Death of Dead Metaphor. – Metaphor and Symbolic Activity 2(2). Lakoff George 1993: The Contemporary Theory of Metaphor. – Metaphor and Thought, ed. by Andrew Ortony. Cambridge: At the University Press. Lakoff George, Johnson Mark 1999: Philosophy In the Flesh: The Embodied Mind and Its Challenge to Western Thought. New York: Basic Books. Lakoff George, Nuñez Rafael E. 2001: Where Mathematics Comes From: How the Embodied Mind Brings Mathematics into Being. New York: Basic Books. Landau Barbara, Jackendoff Ray 1993: “What” and “Where” in Spatial Language and Spatial Cognition. – Behavioral and Brain Sciences 16, 217–38. Langacker Ronald 2008: Cognitive Grammar. A Basic Introduction. Oxford University Press. Levinson Stephen C. 1996: Language and space. – Annu. Rev. Anthropol. 25, 353–82. Lévi-Strauss Claude 1997 (1962): Laukinis mąstymas. Vilnius: Baltos lankos. Įžvalgos / Insights 299 ALGIRDAS SAUDARGAS Maceina Antanas 1994 (1978): Filosofijos kilmė ir prasmė. Raštai 6. Vilnius: Mintis. Mancia Mauro 2006: Implicit memory and early unrepressed unconscious: Their role in the therapeutic process (How the neurosciences can contribute to psychoanalysis). – Int J Psychoanal 87, 83–103. Mandler Jean 2004: The foundations of mind. Origins of conceptual thought. Oxford university press. Marcus Gary, Freeman Jeremy 2015: The Future of the Brain: Essays by the world’s leading neuroscientists. Princeton University Press. Marghetis T., Edwards L., Núñez Rafael R. 2014: More than mere handwaving: Gesture and embodiment in expert mathematical proof. – Emerging Perspectives on Gesture and Embodiment in Mathematics, ed. by L. Edwards, F. Ferrara, D. Moore-Russo. Charlotte, NC: IAP-Information Age Publishing. McGilchrist Iain 2009: B001KE101Y Master and His Emissary: The Divided Brain and the Making of the Western World. Yale University Press. McLuhan Marshall, Watson Wilfred 2011 (1970): From Cliche to Archetype. Gingko Press. Münte Thomas F., Urbach Thomas P., Düzel Emrah, Kutas Marta 2000: Event-related brain potentials in the study of human cognition and neuropsychology. – Handbook of Neuropsychology 1, ed. by F. Boller, J. Grafman, G. Rizzolatti. Nastopka Kęstutis 2010: Literatūros semiotika. Vilnius: Baltos lankos. Núñez Rafael 2008: What is Mathematics? Pauli, Jung, and Contemporary Cognitive Science. – Recasting Reality: Wolfgang Pauli’s Philosophical Ideas and Contemporary Science, ed. by H. Altman-spacher, H. Primas. New York: Springer. Núñez Rafael, Lakoff G. 1998: What did Weierstrass really define? The cognitive structure of natural and epsilon-delta continuity. – Mathematical Cognition 4(2), 85–101. Núñez Rafael, Marghetis K. 2014: Cognitive Linguistics and the concept(s) of Number. – The Oxford Handbook of Numerical Cognition, ed. by R. Cohen Kadosh, A. Dowker. Palionis Jonas 1999: Kalbos mokslo pradmenys. Vilnius: Jandrija. Patackas Algirdas 1983 (1979): Saulė ir kryžius. Kaunas: savilaida. Patackas Algirdas ir kt. 1984: Ethos. Baltų kultūra ir lietuviškoji savimonė. Kaunas: savilaida. 300 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Fonosemantinės sakmės lietuvių kalbos žodyne Patackas Algirdas 2014: LITUA. Lituanistika, publicistika, beletristika. Vilnius: Versmė. Patackas Algirdas ir kt. 2014: Lietuva yra vydija. Kaunas. Patackas Algirdas, Žarskus Aleksandras 2013 (2002): Virsmų knyga. Kaunas. Petitot Jean, Doursat René 1998: Modèles dynamiques et linguistique cognitive: vers une sémantique morphologique active. – Rapport du CREA 9809, Ecole Polytechnique. Rзzauskas Dainius 1997: Lingvistinė beprotybė ir šventoji kalba. – Liaudies kultūra 1, 10–18. Rзzauskas Dainius 2006: „Etnosofai“A. Patackas ir A. Žarskus. – Liaudies kultūra 2, 45–47. Saudargas Algirdas 1986: Žodžio duris pravėrus. Kaunas: savilaida. Slavėnas Paulius 1984: Gamtamokslinis žvilgsnis į prokalbes. – Mokslas ir gyvenimas 7, 34–35. Slavėnas Paulius 2001 (1985): Prokalbės prasmingumas. Akademikas Paulius Slavėnas. Vilnius: Vilniaus universitetas, 259–278. Smoczyński Wojciech 2006: Laringalų teorija ir lietuvių kalba. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Stickgold Robert, Malia April, Maguire Denise, Roddenberry David, O’Connor Margaret 2000: Replaying the Game: Hypnagogic Images in Normals and Amnesics. – Science 290, 350–353. Sulloway Frank J. 1991: Reassessing Freud‘s Case Histories. The social construction of psychoanalysis. – ISIS 82, 245–275. Talmy Leonard 2000: Toward a Cognitive Semantics 1. Concept structuring systems. Cambridge, MA: MIT Press. Valentas Skirmantas 1997: Lingvistinis pasaulis poezijoje. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Valentas Skirmantas 2007: Mė(lynojo)nulio lingvistika Vlado Braziūno ir Sigito Gedos poezijoje. Vilnius: Baltos lankos. Valentas Skirmantas 2012: Kalbos stigmos poezijoje: (prō)nōmen. Šiauliai: Šiaulių universiteto leidykla. Vandeloise Claude 2010: Genesis of spatial terms. – Language, Cognition and Space, ed. by Evans Vyvyan, Chilton Paul. Equinox Publishing Ltd., 171–192. Įžvalgos / Insights 301 ALGIRDAS SAUDARGAS West M.L. 2007: Indo-European Poetry and Myth. Oxford University Press. Zeki Semir 2004: The neurology of ambiguity. Consciousness and Cognition 13(1), March, 173–196. Zylberberg Ariel, Dehaene Stanislas, Roelfsema Pieter R, Sigman Mariano 2011: The human Turing machine: a neural framework for mental programs. – Trends Cogn Sci 15(7), July, 293—300. Fonosemantic Sagas in the Dictionary of the Lithuanian Language SUMMARY Several decades ago fonosemantic phenomena have been noticed in the Lithuanian language. It was observed that the senses of certain words with interchanged consonants remain related. Those observations were not supported by the scholars of the Lithuanian language. In this article an account explaining fonosemantic phenomena in the Lithuanian language is presented. This account partitions the content of the word sense into the conceptual part and the content which expresses space, time and force dynamic (STD) aspects. The conceptual part of the word sense provides access to encyclopaedic knowledge and is processed consciously. STD part remains unconscious. The fonosemantic phenomena under this account are explained as the extension of the cognitive topology of the network of word senses to phonologically similar though not genetically related words. Several examples are investigated. The network of senses of the Lithuanian verb kelti (to rise, to lift) is studied and expanded. It is demonstrated that STD content of verbs with consonants K/L in the root corresponds to the frame of reference which partitions isotropic 3D space into unbounded 2D manifold plus verticality of one dimension. On the other hand, STD content of senses of the verb laikyti (to keep, to hold) corresponds to the frame of reference which partitions isotropic 3D space by bounded 2D manifold. Words with consonants N/R; M/L <> L/M are analysed in a similar manner. Įteikta 2016 m. gegužės 5 d. ALGIRDAS SAUDARGAS Europos parlamento nario Algirdo Saudargo biuras Teatro g. 8, LT-03107 Vilnius, Lietuva [email protected] 302 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV