Savitas kalbinis reiškinys šiauliškių plote (remiantis LKA punkto Nr. 73 medžiaga)

Straipsniai / Articles 175 JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ Lietuvių kalbos institutas Kutatási irányok: írott források nyelvjárási elemzése, nyelvjárási lexikográfia és lexikológia, szociolingvisztika, geolingvisztika. SAJÁTOS NYELVI JELENSÉG A ŠIAULIŠKIAIAK TERÜLETÉN (A LITVÁN NYELV ATLASZA 73. SZÁMÚ PONTJÁNAK ANYAGA ALAPJÁN) Sajátos nyelvi jelenség a šiauliškiaiak területén (A litván nyelv atlasza 73. számú pontjának adatai alapján) ANNOTÁCIÓ A tanulmány első alkalommal mutatja be a tudományos közösségnek az emfatikus -agei partikula és változatai, az -agė és az -agi használatát igékkel és más szófajokkal. Ezt a helyi nyelvi jelenséget a 2013. évi terepmunka során fedezték fel a nyugat-aukštaitis šiauliškiai nyelvjárás (rövidítve – VAŠ) Litván Nyelvatlaszának 73. számú pontján (Dargaičiai)). Megadják az ilyen nyelvi jelenség kialakulásának és használatának lehetséges okait. Tárgyalják a beszédfelvételekben megfigyelt VAŠ-nyelvi sajátosságokat és a nyelvjárások kölcsönhatásának megnyilvánulásait, amelyeket a litván dialektológusok munkái már a XX. század 6–7. évtizedében említettek. A függelékek anyaga kiegészíti a tanulmány szövegét. KULCSSZAVAK: nyugat-aukštaitis šiauliškiai, a nyelvjárások kölcsönhatásának folyamatai, emfatikus partikula, zárt nyelvi közösség, idiolektus. ANNOTÁCIÓ A tanulmány első alkalommal mutatja be a tudományos közösségnek az emfatikus -agei partikula és változatai, az -agė és az -agi használatát igékkel és más szófajokkal kombinálva. Ezt a helyi nyelvi jelenséget a Litván Nyelv Atlasza (a továbbiakban – ALL) 73. pontján 2013-ban végzett terepmunka során fedezték fel, JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ 176 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV amely a Šiauliai környéki nyugati aukštaitiai nyelvjárási alnyelvet jelöli (a továbbiakban – VAŠ) (Dargaičiai). Meghatározza az ilyen nyelvi jelenség kialakulásának és használatának valószínű okait. A VAŠ bizonyos nyelvi sajátosságait, valamint a nyelvjárásban megfigyelt és a litván dialektológusok műveiben már az 1950–1960-as évek óta említett nyelvjárások közötti kölcsönhatás megnyilvánulásait tárgyalják. A KEYWORDS anyaga: a šiauliai nyugati aukštaitis nyelvjárási alnyelv, a nyelvjárások közötti the supplements is a valuable contribution to the text of the article. kölcsönhatás folyamatai, nyomatékosító partikula, önálló nyelvi közösség, idiolektus. BEVEZETÉS A Litván Nyelvi Intézet (rövidítve – LKI) 2011–2014. évi és Litvánia jekto kódja, sz. A aukštųjų mokyklų vykdytas projektas Šiuolaikiniai geolingvistikos tyrimai Lietuvoje: punktų tinklo optimizacija ir interaktyvioji tarminės informacijos sklaida (ProVP1-3.1-ŠMM-07-K-01-028) lehetővé tette, hogy több mint hetven év elteltével ellenőrizzék a Lietuvių kalbos atlaso (rövidítve – LKA) valamennyi pontjának nyelvi helyzetét (a kiadványhoz az anyagot 1950–1971 között gyűjtötték). A cikk szerzője által vizsgált nyugat-aukštaitiai šiauliai pontok egyike, az LKA 73. számú, egyedülálló utcás, szalagtelkes típusú Dárgaičiai falu volt, amelyet írott forrásokban először 1620-ban említenek. A Litván Nagyfejedelemség (rövidítve – LDK) idején Dárgaičiai a Šiauliai gazdasághoz tartozott, 1791-től pedig a Šiauliai járáshoz. 1897-től Dargaičiai a Gruzdžiai járás Piktuižiai körzetéhez tartoztak, mivel ott, Gruzdžiai­tól hét kilométerre északnyugatra, egy uradalom volt, amelyet később kolhoz alakítottak át. 1919-től Dargaičiai a Šiauliai megyei Savekiai körzethez tartozott (Savekiai mint a körzet központja 1919-től 1945-ig létezett. Saveikiai Dargaičiai-tól 2,3 km-re, Piktuižiai-tól pedig 3,3 km-re fekszik). Az 1923. évi népszámlálás adatai szerint Dargaičiai-ban 43 gazdaság volt, és 211 lakos élt. 1950-től Dargaičiai a Šiauliai megyei Gruzdžiai körzethez tartozott. 1953–1991 között Dargaičiai falu földjei a Gruzdžiai Mezőgazdasági Technikum gazdaságához tartoztak. Az 1959. évi népszámlálás adatai szerint a faluban 142 lakos élt. Később a lakosok száma csökkent: 1970-ben – 121, 1979-ben – 83, 1989-ben – 62. 2001-ben Dárgaičiai-ban 46 lakos élt, a 2011. évi népszámlálás adatai szerint pedig 51 lakos (a válaszadók szerint az utóbbi években a környező Šiauliai város és Gruzdžiai lakói Dárgaičiai-ba költöznek). Dargaičiai-t, amelynek szalagtelkes faluszerkezete mindmáig fennmaradt, néprajzi faluvá nyilvánították. Cikkek / Articles 177 Savitas kalbinis reiškinys šiauliškių plote (remiantis LKA punkto Nr. 73 medžiaga) A Šiauliustól 25 kilométerre fekvő etnográfiai Dargaičiai faluban található a „Pelėdynė“ pihenőhely, kirándulásokat szerveznek, hagyományos falusi gių degustavimas, vaikščiojimas su kojūkais bei pasivažinėjimas vasaros slidėmis. Užtvenkto Mūšos intako Kūros tvenkinyje organizuojama žvejyba, važiszekérrel, lóvontatta fogaton tesznek kirándulásokat, megtekintik az állam által védett objektumot – a Kulnio-tölgyet, és hagyományos ünnepeket tartanak – a Jurginės ünnepet (az április 23-a utáni első hétvégén) és a Hagyományos Régi Mesterségek Ünnepét (augusztus első hétvégéjén, általában vasárnap). A KUTATÁSI ANYAG, A KUTATÁS CÉLJA, FELADATAI, A KUTATÁSI MÓDSZEREK A 2013. évi terepi expedíció során az LKA 73. számú pontján a Dargaičiai falu helyi, legidősebb nemzedékéhez tartozó 5 válaszadót kérdeztek meg: 3 nőt (R 2 (1923), R 3 (1947), R 5 (1953) és 2 férfit (R 1 (1926), R 4 (1951). A legidősebb válaszadó 2013-ban 90 év feletti, a legfiatalabb pedig 60 év feletti volt. Az R 1 és R 2 vo mokęsi pradžios mokyklose: R 1 Šakynos pradžios mokykloje baigė 3 klases, válaszadók, R 2 pedig a Gruzdžiai általános iskola 4 osztályát végezte el. R 3, R 4 és R 5 középiskolát végzett: R 3 és R 5 a Gruzdžiai középiskolát, R 4 pedig a Mindaugiai (Joniškisi járás) középiskolát. R 4 a Joniškėlisi mezőgazdasági technikumban, R 5 pedig a Gruzdžiai mezőgazdasági technikumban fejezte be tanulmányait. A megkérdezett válaszadók nyelvi felvételeinek időtartama – több mint tíz óra a tarminio teksto įvairiomis temomis. Pagrindinės iš jų – prisiminimai apie buvusį kaimą; apie įvairius ūkio darbus; apie istorines pervartas: karą, okupacijas, száműzetésről, az ellenállási harcokról, a szovjet hadseregben való szolgálatról, a kolhozok létrejöttéről; betegségekről és orvosokról; vallási ünnepekről; a megváltozott gazdálkodási módról; emigrációról; a helyi közösség nézeteltéréseiről; a mindennapi háztartási munkákról; az erdei munkákról és egyebekről. A válaszadók különféleképpen fogadták a cikk szerzőjét, vagyis az idegent: R 1 – olyan beszélgetőtársként, akivel szemben tartani kell a távolságot (később, mintegy fél óra elteltével, amikor a cikk szerzője elmesélte saját és szülei élettörténetét, ezt a hozzáállást elfelejtették), olyan hallgatóként, akivel büszkén kell beszélni (különösen az unokáikról szólva), vagy olyan magyarázóként, tanárként, akinek át kell adniuk élettapasztalatukat, amely olykor érzelmes elbeszélésben is felszínre tört (a múltbeli és a jelenlegi élet valóságának összehasonlításakor). R 2-vel nagyon természetesen beszélgettek, nem érezve semmiféle távolságot, ezért R 1 gyakran félbeszakította R 2-t, mintegy megalázva őt, és nem engedve, hogy R 2 elbeszéljen. R 3 válaszadót meglehetősen hosszasan kérdezték. Kezdetben csak a kérdésekre válaszolt, de (majdnem egy óra elteltével) a cikk szerzője által támogatott természetes elbeszélésbe kezdett. R 4-gyel és R 5-tel nagyon természetesen beszélgettek, JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ 178 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV minden előzetes hozzáállás nélkül, olykor kissé érzelmesen; még nyelvi kérdések is felmerültek, amelyeket maga R 4 és R 5 próbált megmagyarázni, az életből vett nyelvhasználati példákkal és saját nyelvi megfigyeléseikkel alátámasztva. A cikk szerzője a válaszadók elbeszéléseiben nem észlelt hangsúlyosabb érzelmi nyelvi hátteret. A cikk célja a LKA 73. számú kutatópontján kialakult, a nyelvjárások érintkezésének alapjain létrejött és több mint 90 éve aktív használatban fennmaradt sajátos (lokális) nyelvi jelenség bemutatása. Feladatok: a) a nyelvjárási szövegek megfejtése, b) a megfejtett szövegek elsődleges nyelvészeti elemzése, c) a nyelvjárási tények összehasonlítása az 1950–1965-ben Šiauliai és Kuršnai környékén szervezett expedíciók anyagával, amelyet tudományos kutatási kiadványokban és disszertációkban publikáltak; d) egy sajátos lokális jelenség – az -agei (-agė, -agi) emfatikus partikula használati eseteinek – vizsgálata; e) a kapott eredmények összegzése és e nyelvi jelenség előrejelzéseinek bemutatása. A kutatás tárgya a napjainkig egyedülálló módon fennmaradt, utcás-telekrendszerű típusú Dargaičiai falu (Gruzdžių sen., Šiaulių r.) helyi lakosai nyelvjárásának felvételei (több mint tíz órányi szöveg, amelyet az LKI Nyelvjárási Archívuma őriz), valamint a helyi adatközlők által használt, az -agei partikula-összetételt és annak -agė, -agi változatait tartalmazó több mint 280 forma. Straipsnyje remiamasi tarminių įrašų tekstų analizės, kalbinių reiškinių lyginamuoju, skaičiavimo metodais ir kalbinėmis prognozėmis. A NYUGATI FELFÖLDI ŠIAULIAI NYELVJÁRÁSI (VAŠ), AZ ÉSZAKI ŽEMAITAI TELŠIAI NYELVJÁRÁSI (ŠŽT), VALAMINT A DÉLI ŽEMAITAI VARNIAI NYELVJÁRÁSI (PŽV) SAJÁTOSSÁGAINAK TÜKRÖZŐDÉSE AZ LKA SZÁMÚ PONTBAN 73 Dargaičiai a VAŠ nyelvjárási alnyelvjáráshoz tartozik, amelyet a nyelvészek a nyugati és keleti dialektusok közötti átmeneti nyelvjárásnak tekintettek (Zinkevičius 1994: 39; Lktch 2004: 60; Vaš 2007: 25). A Dargaičiai nyelvi pontban a šiauliai nyelvjárásra jellemző megkülönböztető sajátosságok uralkodnak: a) az an, am, en, em kettőshangzók megőrződnek (bragi, samd·dava, pagrándu., su angli.ms (su anglimis), gyvéntojei, de piηlikto (penkiolikto); b) az ą, ę nazális betűkkel jelölt hangok szintén megőrződnek (aku.ka. (akoliuką), ma.te. (mažutę), ple.ka. (pleciuką), taba. (terbą), de nem mindig következetesen (mivel az ige cselekvő múlt idejű egyszeri alakjainak formáiban a nazális ę i-vé változik, vö.: at·ji. (atėję), nusipiki. (nusipirkę), nuv·ži. (nuvežę), k·si. (kasę)); c) nuosekliausiai išlaikomas atitrauktas iš galūnės kirtis (par‿ mšks (per miškùs), màmàs (mamõs) Cikkek / Articles 179 Savitas kalbinis reiškinys šiauliškių plote (remiantis LKA punkto Nr. 73 medžiaga) (Zinkevičius 1994: 36–39; Lktch 2004: 60–61; Vaš 2007: 25–28). A magánhangzók, az a és az e, a szó tövében váltakozva használatosak, pl.: ˑpušes (epušes) (R 2), ˑšmenis (ašmenys) (R 2), su‿alèktrà (su elektra) (R 3). Az R 1, R 2 és R 3 (ritkábban R 5) válaszadók diskurzusában megfigyelhető a rövidített szóalakok használata: gežies (R 1), gelžus (R 2) èže / kur‿àkma nudta (akmenys) (R 1). A Dargaičiai szövegeiben különösen szembetűnő a k, l, n, v, ž mássalhangzók lágyítása, pl.: ȓǽutis (R 1, R 2), ki (rankas) (R 1, R 5), daio (R 2), se.ke (R 3), se.kai (R 5), aki.kai (R 5), tekai (R 1, R 2, R 3), . ˑ čè daũg (R 1), ma.tis (R 5). Megfigyelhető a déli VAŠ-ra jellemzőbb r mássalhangzó-keményítés esete az ei kettőshangzó előtt, vö.: grat (R 2). Az R 1 és R 2 adatközlők a mássalhangzó-találkozásoknál vagy magánhangzóval kezdődő szó elején j, v mássalhangzókat iktattak be, vö.: nuvje (R 1), nebĕjemi (R 2), j.magei (ima) (R 1). Ugyanezek az adatközlők különböző névtani képzőket használtak: egyik esetben -yčia képzős aukštaitis formákat mondtak (lánykori vezetéknevek), másik esetben -atis képzős žemaitis formákat (női és férfi vezetéknevek), vö. Bajelýčia (Bajelytė) (R 1), Lukýčia (Lukytė vagy Lukaitė) (R 2), de Bajła (Bajelytė) (R 1), su tuo Baltramčiu (Baltramaitis) (R 2). A Dargaičiai nyelvjárási bejegyzéseiben a köznyelvihez viszonyítva eltérő tövű dažodžių, pvz.: tárdytojis (tardytojas) (R 1), siuvjis (siuvėjas) (R 2), pperis, ppevarri található. (popierius) (R 2), poperes (R 3), mėgjis (mėgėjas) (R 3), gýdytojus (R 5), mókytojus (R 2), leῇgvu (lengvus) (R 2). Egyes névszók alakjai azt mutatják, hogy a többes számot egy másik tő paradigmája szerint ragozzák, vö.: alčiaus (R 2), snai (R 2), petai (R 2, R 3). A tőváltakozás, amely nemcsak a VAŠ-ra, hanem a žemaitisokra (ŠŽT és PŽV) is jellemző, az igék paradigmatikus alakjaiban figyelhető meg, vö.: gliam, gliat (galim(e), galit(e)) (R 3), léide (leido) (R 1), sdžiam, sdž (sėdim(e), sėd(i)) (R 2, R 5), sudkiam (sudėkim) (R 2), triam (turim) (R 3), nebetriam (nebeturim) (R 2), triat (turit(e)) (R 1), žiriam (žiūrim(e)) (R 3). A válaszadók (VAŠ) egy-két atematikus alakot is használtak, amelyeket a ŠŽT és PŽV területén is alkalmaznak, vö.: acigérsme, atesme (R 2), lksme (R 3), piksme (R 3), palikt (palieka) (R 2), skaũst (skauda) (R 2). A kódolt szövegekben a főneveknek a köznyelvitől (bk) eltérő nemi alakjai is megfigyelhetők (bržis (biržė) (R 2), be‿ckra gˑȓ; ckra (cukrus) (R 3), saldanes (duod) (saldainius) (R 2)), valamint a kettős szám (d mèt (R 1, R 2)). A šlekiavimas eseteinek tekintendők a következő szavak alakjai: mdze (medžio) (R 2), mskas, miskĕlis (miškas, miškelis) (R 2), ṡàka (sakau) (R 1, R 2), sins (šienas) (R 1), spitle (špitolė) (R 2), pársviete (peršvietė) (R 1). Néhány, az ige távoli asszimilációját mutató alakot is használtak, vö.: pašiž (R 3), pašižje (R 1), pašišérk (R 2), nešušišneksi (R 2). Dargaičiai nyelvi pontján rögzítették a d(ž) és g, valamint a d és t mássalhangzók váltakozó használatát, keveredését, például: *dils (pavardė Gylys) (R 1), ũˑmegei (nudžiūvę medžiai) (R 1), driŋglėm (trinkelėm) [išklos kiemą] (R 3). JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ 180 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Minėtina, kad respondentai dažniau vartojo dūrinius, sudarytus be jungiaa VAŠ északi területére jellemző magánhangzóé, például: lmpeei (R 2), lˑnplu.kˑz (R 2), medžkirts (R 1), ppermakei (R 2), šienpjtis (R 2), špamedžei (R 2), (ant) viensu. (R 2) (plg. Jšpt 2001: 50–51). A nyelvjárási szövegekben változatos szemléletes lexika tükröződik, pl.: vadˑdava bàdgribei / didèsn / usikabn an‿pèæus / tˑsi ta.‿grễbli. pa(r)‿rugiĕnas (R 1), donos su‿saulgražeis (napraforgókkal) [megveszed] (R 2), ·psnuki. uždje (oxigénkészülék) (R 2), páršvieta. [készítette] (röntgenfelvétel) (R 2), gi.veiks (tanya) (R 1), (iš) p.skes (deszkadarabok) (R 2), rtinis (fonókerék) (R 2), susižaizdva (seb keletkezett) (R 3). A nyelvjárási szöveg szintaktikai struktúrája tükrözi a VAŠ-ra jellemző kettős birtokos esetű formák használatát (gmin. gmines (R 3)); a birtokosság kifejezését (Màmàs trz brôlei b.va (R 1)); a par elöljárószó egyes számmal vagy többes szám A birtokos eset használata hely vagy időtartam megjelölésére (par‿vsa. faluba. egy kis ló (az egész faluban) (R 2), felakasztott tarisznya. / és az emberekhez (R 1), egy nap legalább néhányan eljöttek baga (R 1), egy órára. i‿m.re (R 3)); a pro elöljárószó egyes számmal a birtokos esetű szerkezet használatát az apie elöljárószó helyett (a(š)‿šnèk pro‿*kuni. (R 2); a hozzátoldó szerkezetek használatát (suléide stȓs vasts / i‿gàtàs (R 2)). Bár a Dargaičiai településről származó nyelvjárási feljegyzésekben a VAŠ nyelvjáráscsoport sajátosságai dominálnak, a nyelvjárások kölcsönhatásának jelenségei, valamint sajátos használati eseteik is megfigyelhetők. A fonetikai sajátosságok közül említést érdemel a zöngétlen t mássalhangzó megőrzése, például: bakštes (baigščios) [a szarvastehenekről] (R 2), šèpetei (šepečiai) (R 2) (Lktch 2004: 198, 225, 240). A Žemaitijában gyakran használt többes számú eszközhatározói esetű formák a VAŠ-ban is előfordulnak, vö.: abžluum kjum (benőtt lábakkal) [a kakasról] (R 2), su‿búum (burgonyával) (R 2), jostum (szalagokkal) (R 2), forum (formičkákkal) (R 2), kárum (tehenekkel) (R 1), kéum (nadrágokkal) [a kakasról] (R 2), rankum (kezekkel) (R 2), mergčkum (lányokkal) (R 2), su‿pktžoum (gyomokkal) (R 2) (Lktch 2004: 227; Jonaitytė 1962: 10). Šifruotuose Dargaičių šnektos tekstuose pastebėtas reiškinys, kai sangrąža néha a szó végére tolódik: neskrsis (R 2), nebežnijos (R 1), neberašaũs (R 1), lakos [a tehenet] (R 2), ne-augnas (R 2), nebesodnas (R 3). Žemaitijában (ŠŽT és PŽV) előfordulnak a névszók névmási alakjai, amelyek a Dargaičiai szövegeiben is megtalálhatók, vö.: aša (R 3), jiñ (R 3), su jje (R 1, R 2), gerejei (R 2), snajei, senji (R 3), stambejei (R 2), st.pre.je. [kémiát] (az erős kémiát) (R 3). Pasakodami respondentai yra pavartoję ir perficientyvines formas, plg.: re ráu föld. [uborkát] (R 3), csak‿éjjel(ž) föld / tus‿már lehúzza (R 5) (Girdenis 2000: 307–314). A Dargaičiai beszéd felvételei nyelvjárási sajátosságainak áttekintése alapján látható, hogy a VAŠ peremvidékén meglehetősen sok nyelvjárási kölcsönhatás tükröződése található. Tanulmányok / Articles 181 Savitas kalbinis reiškinys šiauliškių plote (remiantis LKA punkto Nr. 73 medžiaga) A NYELVJÁRÁSI KONTAKTUSOK KIVÉTELES JELENSÉGEI: A PARTIKULÁK ÉS SZEREPÜK A BESZÉDRENDSZERBEN A dialektológusok a XX. század 6–7. évtizedében megfigyelték, hogy egyes alsó-litván és VAŠ-i helyeken a szó végén egy hozzánőtt -ai partikula használatos (Elena Grinaveckienė ezt posztpozíciónak nevezi), és ezt a jelen vagy a múlt egyszerű idejű igék 3. személyű, megrövidített alakjához csatolják1. A nyelvtanírók megjegyzik, hogy a partikulák, mivel meghatározatlan jelentésű szavak, egyes szavakhoz hozzánőhetnek, és a mondatrészek jelentésbeli, modális, valamint expresszív árnyalatait jelölhetik (LKG II 543, 568)2. A funkcionális grammatika szempontjából a partikulák a nyelvben a lexikai terhet más szavakra helyezik át, és különféleképpen módosítják, kiemelik, érzelmileg megszínezik őket (lásd Valeckienė 1998:188). Aldona Jonaitytė Šakynos tarmė című disszertációjában megemlítette, hogy az -ai korábban erősítő, kiemelő jelentéssel bírhatott, amely később elhalványult (Jonaitytė 1962: 431). A dialektológus megemlíti a gi partikulát is, amelynek erősítő, kiemelő jelentése van, és amely a vizsgált nyelvjárásban vagy „o affixummal, és így az ogi partikulát alkotva”, vagy „a / agi/ affixummal” bővíthető (Jonaitytė 1962: 437–438). A fent említett PŽR, PŽK, VAŠ-i helyeken a dialektológusok által megfigyelt, az ige jelen és múlt gyakorisági idejének -ai-jal (visszaható -aitis) képzett, nem ragozott alakjairól a tudományos irodalomban a XX. század 7. évtizedében írtak (Grinaveckienė 1960: 198; 1962: 164)3. Csak az alsó-litvánokhoz sorolja az ilyen alakokat az LKG, és partikula gi-nek nevezi őket. 1 Grinaveckienė szerint az -ai a dél-alsó-litvániai raseiniai-iak (PŽR) területén Kelmė környékén, valamint Kelmė járásban Kušleikiai, Tytuvėnėliai és Kubiliai környékén, továbbá az északi kretingiškių (ŠŽK) plote apie Kretingą. Tokį pat reiškinį kalbininkė pastebėjo ir VAŠ Šiaulių r. apie Pakapę, Šakyną, Bridus, Valdomus (Gruzdžių seniūnija), Lūpaičius (Meškuičių seniūnija), alsó-litvániai Narušaičiaihoz (ma Norušaičiai), Kirbaičiaihoz (egykori falu a Kairiai elöljáróságban) és Žagarėhez, Joniškis járásában, az igékhez csatlakozik. 2 Apie dalelytes rašoma: „Dalelytės yra labai nekonkrečios, neapibrėžtos reikšmės žodžiai“ (LKG II 543). „Pati būdingiausia ir vien žodžio reikšmingumui pabrėžti dažniausiai vartojama yra gi partikula. „A mondatban különálló szócskaként is állhat, és hozzá is nőhet egy másik szóhoz” (LKG II 568). „A partikula a mondatrészek jelentésbeli, modális, valamint expresszív árnyalatait jelölheti. A partikulák mintha nem maguk rendelkeznének lexikai töltettel, hanem azt más szavakra ruháznák át, különféleképpen módosítva, kiemelve, érzelmileg színezve őket (szabadon idézve)” (Valeckienė 1998: 188). 3 „A Kušleikių, Tytuvėnėlių és Kubilių pontok közölt nyelvjárási anyaga kibővíti az a-tövű igék jelen idejű III. személyű végződésének, az -ai-nak (jis enai, gáunai, nšai ~ jis ena, gáuna, nša stb.) használati körét” (Grinaveckienė 1960: 198). „A -davai toldalékot (visszaható alakban -davaisis) minden valószínűség szerint a múlt gyakorisági idő -davtoldaléka és az -ai (-aisis) posztpozíció alkotja. Az ilyen összetett, ragozhatatlan toldalékot, amint a példákból látható, a következőképpen illesztik JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ 182 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV -ai mint emfatikus partikula (LKG II 132)4. Vytautas Vitkauskas a jelenséget hangok analógia miatti változásának nevezi (Vitkauskas 2001: 15).5 A Dargaičiai-ból származó feljegyzések azt mutatják, hogy a múltbeli gyakorító idő 3. személyű alakjai, amelyeknek -(dav)o végződésűeknek kellene lenniük, -ai végződésűek, amelyet mindmáig használnak, vö.: adavai ‘aidavo’ gáudavai ‘gaudavo’ (R 2), (R 3), (ati-)dodavai ‘(ati-)duodavo’ (R 1, R 2), džiáudavai ‘džiaudavo’ (R 2), (par-)edavai ‘(par-)eidavo’ (R 1, R 3), (nebe-)galdavai ‘(nebe-)galėdavo’ (R 2), gebdavai ‘gerbdavo’ (öregeket) (R 1), (atsi-)nèždavai ‘(atsi-)nešdavo’ (R 2), sėddavai ‘sėdėdavo’ (R 2), uvindavai ‘siuvinėdavo’ (R 2), turdavai ‘turėdavo’ (R 2), (iš-)varýdavai ‘(iš-)varydavo’ (R 2), važindavai ‘važinėdavo’ (R 5), vèždavai ‘veždavo’ (R 2). Megfigyelhető az a tendencia, hogy az -ai-t megrövidítik, és elhagyják az a magánhangzót. A közeli Šakyna nyelvjárás végződés-rövidítéséről Aldona Jonaitytė már írt.6 Lehetséges, hogy emiatt az adatközlők -i magánhangzóval vagy az -ė magánhangzóhoz hasonló feszes hangzóval rendelkező alakokat használtak, pl.: gáudai „gaudavai = gaudavo” (R 2), laikýdai „laikydavai = laikydavo” (R 2), atedaė „ateidavai = ateidavo” (R 5). Nyilvánvalóan ez lehetséges idiolektális nyelvi jelenség.7 a múltbeli gyakorító idő egyes és többes számú valamennyi személyéhez. A megjelölt területen a -ai posztpozíció a múltbeli egyszeri idő tövéhez is hozzákapcsolódhat […] (Bridai). A szomszédos žemaitis (Kelmėi járás) és más északnyugat-aukštaitis nyelvjárásokban (Šiauliai járás déli része) a -ai posztpozíció gyakran valamennyi jelen idejű igetőhöz hozzákapcsolódik, pl.: (Pakapė, Šiauliai járás, Nr. 196, kutatta D. Skurkaitė) gestai „gieda“, ibinai „išbyra“, nenorai „nenori“, pàkelai „pakelia“, srišai „suriša“, stovai „stovi“, trai „turi“ (Grinaveckienė 1962: 164). sajátos végződést, pontosabban mondva emfatikus partikulumot, az -ai-t, pl.: bnai, drbai, džinai, enai, gstai, grinai, lnai, piáunai, pnai, 4 „Kai kuriose žemaičių vietose pirmosios paradigmos veiksmažodžių trečiojo asmens formos turnai Klm, etai, rai Krtn” (LKG II 132). 5 „Hiszen Šakýnas, Skáistgirys, Žagãrė környékén az ai kettőshangzó került a korábbi a helyére a visszaható igék kijelentő módú jelen idejének és jövő idejének 3. személyében: dodais, nˈšais, nˈèšˈeis, mˈèsˈeis […]. Itt nem fonetikai törvényről, hanem a hangok analógia révén történő bizonyos változásáról, valamiféle hasonlóságról van szó […]; a hosszú a, e végződéseket a felvidékiek úgy értelmezték, mint számukra egyszótagúsított kettőshangzókat (-ai, -ei)” (Vitkauskas 2001: 15). 6 A végződések rövidülése „a XV–XVI. század körül kezdődött” (Jonaitytė 160: 158). „A szomszédos nyelvjárásokat összehasonlítva úgy tűnik, hogy a Šakynas nyelvjárás végződéseinek rövidülése a žemaitis nyelvjárások hatásának eredménye” (Jonaitytė 1960: 159). „[…] a végződések rövidülésének hulláma, legalábbis a Šakynas nyelvjárás tekintetében, nyugatról kelet felé haladt” (Jonaitytė 1960: 159). 7 A cikk szerzője a -i végződésű, a múlt idő gyakoriságát kifejező igék hasonló alakjait Aniceta Rakickienė (Švambarytė) (1929) és Izolina Barbora Švambarytė (1935), a volt Daušškiai faluban (Meškuičiaitól 6–7 km-re nyugatra, Šiauliai járás) született és felnőtt nagynénik beszédében hallotta (és hallja továbbra is). Rita Urnėžiūtė ilyen alakokat, csak -ai végződéssel, Lydẽkiai településen 1998–1999-ben hallott és rögzített (Joniškis járás, Meškuičiaitól mintegy 12 km-re). A jelenség feltehetően észak és északkelet felé terjedt. Cikkek / Articles 183 Savitas kalbinis reiškinys šiauliškių plote (remiantis LKA punkto Nr. 73 medžiaga) Egyébként Grinaveckienė megfigyelte, hogy „az északnyugati felső-aukštaitis nyelvjárásban Šakyna és Žagarė környékén a -ai posztpozíció hozzáadható minden ragozható és ragozhatatlan szófajhoz” (Grinaveckienė 1962: 164). A nyelvészek az ilyen partikula-használati eseteket a nyelv peremvidékének tekintették, említést tettek róluk, de nemigen értékelték őket8. HELYI NYELVI JELENSÉG: A -AI ÉS -GI PARTIKULÁK ÖSSZEFONÓDÁSA A Dargaičiai nyelvjárás felvételeiben, akárcsak a VAŠ teljes területén, az -a és -i tőhöz tartozó igék jelen idejű harmadik személye rövidített formában használatos (en, vaoj, nš), az -o tövűeknek pedig -a végződésük van (dãra, ska, rša). Az adatközlők a sirgti ige jelen idejű 3. személyű alakját is használták az -ai partikulum mellett, noha a VAŠ-ban a rövid serg vagy serga (bk) alakot várnánk, vö.: kaim.ŋka làba sukei segai (R 3). Annak feltételezését, hogy ez véletlen, egyedi alak volna, nem teszi lehetővé az ige jelen idejű harmadik személyének egy másik alakja, amelyet nemcsak az -ai mellett használnak, hanem még a posztpozicionális -gi partikulumot is felveheti9. Jonaitytė már 1962-ben megfigyelte, hogy a Šakynos nyelvjárásban „az agi mindig enklitikus”, „erősítő jelentése nagyon meggyengült, mintegy sajátos tišku ritminiu sakinio elementu“, pvz.: ·ška pajuta g‿agi (Darg.), t·ks tǽ· s·us: kèli givǽn‿agi (Darg.), šn·k‿agi, ka‿dá· duau bva acitikmu· (Darg.), beszédfordulattá vált“: ȓ·uos vá·ndens – prigé·ȓ gá·‿agi (Škn.) (Jonaitytė 1962: 438). A nyelvésznő megfigyelése szerint „Ugyanazokon a helyeken, ahol agi-t mondanak, néha ugyanebben a jelentésben helyette a bizonytalan eredetű age·i partikulumot is mondják, pl.: br·kšt‿age·i, tai‿v·kars tǽ·mst (Darg.); skust‿agei kaip‿skaud·jus i‿tek (Škn.)“ (Jonaitytė 1962: 438). Vagyis több mint ötven évvel ezelőtt ez a jelenség a Gruzdžiai–Šakyna környékén, mintegy 15–20 km-es sugarú körben élt (Gruzdžiaitól Šakynáig 12 km, a lettországi határig 15 km). Nem zárható ki az a feltevés, hogy az -agei partikulum az a(r) girdi, a(r) girdėjai rövidüléseként alakulhatott ki. Ilyen gondolatot sugall az irodalom, pontosabban Stasė Jasiūnaitė tanárnő és írónő, aki 1912-ben született Joniškisben, 1986-ban hunyt el, és Kulautuvában temették el, Gyvenimo apysaka című műve, amelyben a VAŠ nyelvjárási lexikájának 8 Szerzője az LKG álláspontját választotta: az -ai elemet emfatikus partikulumként kezeli, de nem vetette el Valeckienė monifikuojamoji dalelytė terminusát sem. A Dargaičiai-beli beszéd felvételei és az adatközlők által használt igeragozási paradigma arra engedne következtetni, hogy a -agei partikula-összeolvadás az emfatikus funkciót a módosító funkcióval együtt tölti be. 9 Vö. negi, argi. A posztpozicionális partikulumokról és összeolvadásaikról bővebben lásd: Valeckienė 1998: 190. JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ 190 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV 2. TÁBLÁZAT. A Dargaičiai-beli beszéd jelen idejű, -agė és -agi végű 3. személyű igéi -agė -agi (szünet nélkül ejtve) -agi (szünettel ejtve) gaminagė dirbagi (R 3), keagi (R 3), (pa)kvieagi (pa)ded agi (R 3), (par)duod (R 1), (R 3), (par-) duodagi (R (su)naudoj agi (R 3), (nu) pri-, su-) važiuojagi (R 3), (pa)keliaujagi pasakoj agi (R (nesi)ginčijagi (R 3), agi (R 3), (at-, neiš-) ein agi atostogaujagi (R 4), šarvojagi (R reiagi (R 3), (pra-) leagi [pravažiuoja (išsi)šluoj agi (R 3). greitai] (R 3), 3), dedagi agi (R 3), (pra)važiuoj agi patiȓagė (R 3), (nebepa)judagi (R 3), noȓagi (R 3), vedžioj (R 3), (su)skaičiuojagi (R 3), (nu)pelyjagi agi (R 3), sirguliuoj agi (R 3), 4), (apsi) (R 3), (pa)senst agi (R 3), džiauagi (R 3), (par)bėgagi (R 3), (iš-, (atsi)bost (pa)tinkagi (R 3), reiagi (R 3), (pa)šnekagi (R 3), šauagi (R 3), (pa)šauagi (R 3), 3), (nebeati)tinkagi (R 3), (nebe-) gaagi (R 3), (iš)balagi (R 3), (pa) gaiagi (R 3), pra-, pri-) einagi (R 3, R 4), (pri)kabinagi (R 3), būnagi (R 3, R 4), gyvenagi (R 3), kilnagi giȓagi (R 3), tuȓagi (R 3), (ne)noȓagi (R 3), .ragi (R 3), mėkstagi (R 3), (nusi)nešagi (R 3), smirdžagi (R 3). 3), (R 3), ūkininkauj agi (R 3), (R 3), nuomojagi (R 1), (neiš)einagi (R 3), (at-, pasakojagi (R 3), (su)organizuojagi (R 4), (ne)gai agi (R 3), būn (R 3), stojagi (R 3), agi (R 4), zirz agi nebe-) augagi (R 3), bėgagi (R 4), (nebe-) (R 3), (neiš)leidž agi (R 3), (neatsi)tinkagi (R 3), (iš)trauagi (R 3), (nebeapsi)mokagi (R 3), (nenusi)perkagi (R (atsi)(i)magi (R 3), gyvenagi (R 3), suprantagi (R 3), auginagi (R 3), (at-, iš-, nu-, pa-, (R 4), (pa) kvimpagi (R 3), rūagi (R 3), noȓagi (R 3), tuȓagi (R 3), (pri)žiūȓagi (R 3), (R 3), (nu) slinkstagi (R 3), (pa)smirstagi (R 3), (už) mokėagi (R 3), (at-, su-) vežagi Straipsniai / Articles 191 Savitas kalbinis reiškinys šiauliškių plote (remiantis LKA punkto Nr. 73 medžiaga) LITERATŪRA Arumaa Peeter 1933: Untersuchungen zur Geschichte der litauischen Personalpronomina. Tartu. Gaivenis Kazimieras, Stasys Keinys 1990: Kalbotyros terminų žodynas. Kaunas: Šviesa. Girdenis Aleksas 2000: Kalbotyros darbai 2. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Grinaveckienė Elena 1960: Tarmių medžiagos rinkimas Lietuvių kalbos atlasui. – Lietuvių kalbotyros klausimai 3, 191–205. Grinaveckienė Elena 1962: Kai kurios lietuvių kalbos tarmių ypatybės (iš 1961 metų dialektologinių ekspedicijų). – Lietuvių kalbotyros klausimai 5, 147–169. Jasiūnaitė Stasė 1986: Gyvenimo apysaka. Vilnius: Vaga. Jonaitytė Aldona 1960: Šakynos tarmės žodžio galo vokalizmas. – Lietuvos TSR Mokslų akademijos darbai, serija A. 1(8), 151–162. Jonaitytė Aldona 1962: Šakynos tarmė (rankraštis, saugomas Vilniaus universiteto bibliotekoje, F 76–360). Jonaitytė Aldona 1964: Žemaitiškos morfologinės ypatybės Šakynos tarmėje. – Lietuvių kalbotyros klausimai. Lietuvių kalbos morfologinė sandara ir jos raida, 165–177. Jšpt – Joniškio šnektų pratimai ir tekstai, sud. Nerija Bartkutė, Rasa Dumčiūtė, Aušra Kaikarytė, Lina Kazlauskaitė, Janina Švambarytė (ats. red.). Šiauliai: K. J. Vasiliausko įm., 2001. LKG II – Lietuvių kalbos gramatika 2, vyr. red. Kazys Ulvydas. Vilnius: Mintis, 1971. Lktch – Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija, sud. Rima Bacevičiūtė, Audra Ivanauskienė, Asta Leskauskaitė, Edmundas Trumpa, mokslinė red. Laima Grumadienė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2004. Valeckienė Adelė 1998: Funkcinė lietuvių kalbos gramatika. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Vaš – Vakarų aukštaičiai šiauliškiai, sud. Rūta Kazlauskaitė, Lionė Lapinskienė, Rima Bacevičiūtė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2007. Vitkauskas Vytautas 2001: Lietuvių kalbos tarmių morfoneminiai reiškiniai. Vilnius: Žara. Vulas S. M. 1977: Teoretičeskie i metodičeskie voprosy kriminalističeskogo issledovanija pismennoj reči. Moskva. JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ 192 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV A XXI. század eleji litván nyelvjárások: geolingvisztikai és szociolingvisztikai kutatás (térképek és kommentárjaik), szerk. Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė. Vilnius: Briedis, 2014. Zinkevičius Zigmas 1994: A litván nyelv dialektológiája. Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó. Žalkauskaitė Gintarė 2011: Idiolekto požymiai elektroninių laiškų leksikoje. – Kalbotyra 63(3), 149–164. Ионайтите А. 1962: Шакинский говор. Автореферат дисертации на соискание a filológiai tudományok kandidátusa tudományos fokozatának Vilnius. Sajátos nyelvi jelenség a Šiauliškiai területén (A Litván Nyelv Atlasza 73. pontjának adatai szerint) ÖSSZEFOGLALÁS A szerző a terepmunka során 2013-ban rögzített, a nyelvjárási nyelv egy sajátos, fennmaradt helyi jelenségét tárgyalja. A szerző a Litván Nyelv Atlaszának (ALL) 73. pontjánál a Šiauliai járás Gruzdžiai eldershipjéhez tartozó Dargaičiai faluból 5, a legidősebb generációhoz tartozó helyi adatközlőt kérdezett meg: 3 nőt (R2 (1923), R3 (1947), R5 (1953)) és 2 férfit (R1 (1926), R4 (1951)). Több mint tíz órányi nyelvjárási szöveget rögzítettek. Dargaičiai a šiauliškiai nyugati aukštaitis nyelvjárási alcsoportjához (WAŠ) tartozik, amelyet a nyelvészek a nyugati és keleti nyelvjárások (žemaitis és aukštaitis) közötti határvagy átmeneti nyelvjárásnak tekintenek. Dargaičiai nyelvi pontján a šiauliškiai nyelvjárási alcsoport jellegzetes vonásai dominálnak: a nazális magánhangzók, az ą, ę, valamint az an, am, en, em kettőshangzók megőrzése; a hangsúly következetesen visszahúzódik a végződésről. Elena Grinaveckienė dialektológus, aki a VAŠ-hoz tartozó Gruzdžiai környékét elemezte, valamint Aldona Jonaitytė, aki az 1940-es–1950-es évek táján a Šakyna környékén (VAŠ) gyűjtötte az anyagot, különös figyelmet fordított a részecskék használatára a jelen és a múlt iteratív alakjainak egyes szám harmadik személyében. Vytautas Vitkauskas is írt róla. Dargaičiai falu nyelvjárási feljegyzéseit alaposan átvizsgálva a szerző szünetet és szünet the principal forms of the verb and the forms of the conjugation paradigm with the particle combination -agei and its variants -agė, -agi which are pronounced with the verb with nélküli alakokat is talált, például: pašok‿agei (R 1), lendu‿agei (R 3), vežagei (R 1, R 2), gaun‿agei Cikkek / Articles 193 Savitas kalbinis reiškinys šiauliškių plote (remiantis LKA punkto Nr. 73 medžiaga) (R 1), mėkstagi (R 3), atsibost‿agi (R 4), gaminagė (R 1), išlėkė‿agei (R 1) ir kt. Az adatközlők több mint 280 ilyen alakot használtak a szövegekben (az ismétlődő alakokat is beleértve). Ez a helyi jelenség a nyelvjárások kölcsönhatásával áll összefüggésben. A žemaičių ir aukštaičių tarmių sąveika bei galūnių trumpėjimo procesas galėjo lemti idiolekto – vietinio kalbinio reiškinio, galbūt atsiradusio XVIII a. pabaigoje arba XIX a. pradžioje, – susiformavimą. A morfológiai formák helyi presztízse egyesítette a nyelvi közösséget, és megteremtette a nyelvi biztonságérzetet. Iš tiesų istoriniu ir kultūriniu požiūriu vadinamasis rėžinis kaimas (liet. rėžinis kaimas) galėjo būti lemiamas veiksnys, leidęs šiam kalbiniam reiškiniui išlikti. Neatsiskyrimas į izoliuotus vienkiemius ir daugiau kaip devyniasdešimt metų gyvavusios savitos bendruomeninės kalbinės formos, įskaitant -agei, -agė, -agi, skiria kalbinius kodus: kalbėdami su nity also maintained a closed linguistic system. The respondents who have been using the nepažįstamaisiais jie nevartoja pirmiau minėtų formų; természetes módon beépülnek a nyelvbe, ahogy a beszélők bekapcsolódnak a beszélgetésbe, és átlépik a pszichológiai ismerős / ismeretlen határt. Pateikta 2015 m. spalio 10 d. JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected]