Savitas kalbinis reiškinys šiauliškių plote (remiantis LKA punkto Nr. 73 medžiaga)

JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: írott források nyelvjárásainak elemzése, nyelvjárási lexikográfia és lexikológia, szociolingvisztika, geolingvisztika. Sajátos nyelvi jelenség a šiauliškiai területén (az LKA 73. számú kutatópontjának anyaga alapján) Sajátos nyelvi jelenség a šiauliškiai területén (a Litván Nyelvatlasz 73. számú kutatópontjának adatai alapján) ANNOTÁCIÓ A tanulmány első ízben mutatja be a tudományos közösségnek az emfatikus partikula –agei és változatainak, a –agė, –agi formáknak az igékkel és más szófajokkal való használatát. Ezt a lokális nyelvi jelenséget a 2013-as terepmunka-expedíció során fedezték fel a nyugati aukštaitiai šiauliškiai (rövidítve: VAŠ) Litván Nyelvatlasz 73. számú kutatópontján (Dargaičiai)). Ismerteti az ilyen nyelvi jelenség kialakulásának és használatának lehetséges okait. Tárgyalja a beszédnyelvi felvételeken megfigyelt VAŠ-nyelvi sajátosságokat, valamint a nyelvjárások közötti érintkezés megnyilvánulásait, amelyeket a litván dialektológusok már a 20. század 6–7. évtizedében említettek munkáikban. A függelékek anyaga kiegészíti a tanulmány szövegét. KULCSSZAVAK: nyugati aukštaitiai šiauliškiai, nyelvjárások közötti érintkezési folyamatok, emfatikus partikula, zárt nyelvi közösség, idiolektus. ANNOTÁCIÓ A cikk első alkalommal mutatja be a tudományos közösségnek a nyomatékosító partikula –agei, valamint változatainak, a –agė, –agi alakoknak az igékkel és más beszédrészekkel való használatát. Ezt a helyi nyelvi jelenséget a 2013-ban, a Litván Nyelvi Atlasz (a továbbiakban: ALL) 73. pontján végzett terepmunka során fedezték fel, Straipsniai / Articles 175 JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ amely a šiauliškiai nyugati aukštaitiai nyelvjárási alcsoportját (a továbbiakban: VAŠ) (Dargaičiai) jelöli. A szöveg kitér az ilyen nyelvi jelenség kialakulásának és használatának valószínű okaira. Tárgyalja a VAŠ egyes nyelvi sajátosságait és a nyelvjárások közötti kölcsönhatás megnyilvánulásait, amelyeket az alcsoport felvételein figyeltek meg, és amelyeket a litván dialektológusok már az 1950-es és 1960-as években megjelent munkáikban is említettek. A mellékletek anyaga értékes kiegészítése a cikk szövegének. KULCSSZAVAK: a šiauliškiai nyugati aukštaitiai nyelvjárási alcsoportja, nyelvjárások közötti kölcsönhatási folyamatok, nyomatékosító partikula, önálló nyelvi közösség, idiolektus. BEVEZETÉS A Litván Nyelvi Intézet (rövidítve: LKI) és a litván felsőoktatási intézmények által 2011–2014-ben megvalósított „Kortárs geolingvisztikai kutatások Litvániában: a kutatópont-hálózat optimalizálása és a nyelvjárási információ interaktív terjesztése” projekt (projektkód: VP1-3.1-ŠMM-07-K-01-028) lehetővé tette, hogy több mint hetven év elteltével ellenőrizzék a Litván Nyelvi Atlasz (rövidítve: LKA) összes pontjának nyelvi helyzetét (az atlaszhoz az anyagot 1950–1971 között gyűjtötték). A cikk szerzője által vizsgált, az LKA 73. számú, šiauliškiai nyugati aukštaitiai kutatópontjainak egyike Dargaičiai egyedi, szalagtelkes elrendezésű falu volt; írott források először 1620-ban említik. A Litván Nagyfejedelemség (rövidítve: LDK) idején Dargaičiai a šiauliai uradalomhoz tartozott, 1791-től pedig a šiauliai járáshoz. 1897-től Dargaičiai a Gruzdžiai járáshoz tartozó Piktuižiai körzet fennhatósága alatt állt, mivel ott, Gruzdžiaitól hét kilométerre északnyugatra volt egy uradalom, ahol később kolhoz létesült. 1919-től Dargaičiai a šiauliai járáshoz tartozó Saveikiai körzethez tartozott (Saveikiai 1919 és 1945 között volt a körzet központja; Dargaičiaitól 2,3 km-re, Piktuižiaitól pedig 3,3 km-re fekszik). Az 1923-as népszámlálás adatai szerint Dargaičiaiban 43 gazdaság és 211 lakos volt. 1950-től Dargaičiai a šiauliai járás Gruzdžiai körzetéhez tartozott. 1953–1991 között a falu földjei a Gruzdžiai mezőgazdasági technikum gazdaságához tartoztak. Az 1959-es népszámlálás szerint a faluban 142-en éltek. Később a lakosság száma csökkent: 1970-ben 121, 1979-ben 83, 1989-ben 62 fő volt. 2001-ben Dargaičiaiban 46 lakos élt, a 2011-es népszámlálás adatai szerint pedig 51 (a válaszadók szerint az utóbbi években a közeli Šiauliaiból és Gruzdžiaiból költöznek Dargaičiaiba). Dargaičiai falut, amelynek szalagtelkes településszerkezete mindmáig fennmaradt, néprajzi faluvá nyilvánították. 176 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Sajátos nyelvi jelenség a šiauliškiai nyelvjárási területen (az LKA 73. számú pontjának anyaga alapján) A Šiauliaitól 25 kilométerre fekvő néprajzi Dargaičiai faluban található a „Pelėdynė” pihenőhely; kirándulásokat szerveznek, hagyományos falusi ételeket kóstoltatnak, gólyalábon járást és nyári síelést kínálnak. A Mūša egyik mellékfolyójának, a Kūrának a felduzzasztásával létrehozott tavon horgászni lehet, lovas kocsikázást szerveznek, felkereshető az állami védelem alatt álló Kulnis-tölgy, és hagyományos ünnepeket tartanak: a Jurginės-t (április 23-a utáni első hétvégén) és a Hagyományos Régi Mesterségek Ünnepét (augusztus első hétvégéjén, rendszerint vasárnap). A VIZSGÁLT ANYAG, A KUTATÁS CÉLJA, FELADATAI ÉS MÓDSZEREI A 2013-as terepmunka során az LKA 73. pontján öt, a legidősebb generációhoz tartozó, Dargaičiai falubeli helyi adatközlőt kérdeztek meg: három nőt (R 2 (1923), R 3 (1947), R 5 (1953)) és két férfit (R 1 (1926), R 4 (1951)). A legidősebb adatközlő 2013-ban már elmúlt 90 éves, a legfiatalabb pedig 60 évnél idősebb volt. R 1 és R 2 általános iskolába járt: R 1 három osztályt végzett a Šakynai Általános Iskolában, R 2 pedig négy osztályt a Gruzdžiaii Általános Iskolában. R 3, R 4 és R 5 középiskolát végzett: R 3 és R 5 a Gruzdžiaii Középiskolát, R 4 pedig a Mindaugiai (Joniškis járás) Középiskolát. R 4 a Joniškėlis Mezőgazdasági Technikumban, R 5 pedig a Gruzdžiaii Mezőgazdasági Technikumban fejezte be tanulmányait. A megkérdezett adatközlők nyelvi felvételeinek időtartama több mint tízórányi, különféle témájú nyelvjárási szöveg. A főbb témák a régi falura való emlékezés; a különféle mezőgazdasági munkák; a történelmi fordulatok: a háború, a megszállások, a deportálások, az ellenállási harcok, a szovjet hadseregben teljesített szolgálat, a kolchozok létrejötte; betegségek és orvosok; vallási ünnepek; a gazdálkodás megváltozott módja; kivándorlás; a helyi közösségen belüli nézeteltérések; mindennapi háztartási munkák; erdei munkák stb. Az adatközlők különféleképpen fogadták a cikk szerzőjét, vagyis az idegent: R 1 beszélgetőtársként kezelte, akivel távolságot kell tartani (később, körülbelül fél óra elteltével, miután a cikk szerzője elmesélte saját és szülei élettörténetét, ezt a hozzáállást elfelejtette), hallgatóként, akinek büszkén kell beszélni (különösen az unokáiról szólva), vagy magyarázóként, tanítóként, akinek át kell adnia élettapasztalatát; ez időnként érzelmekkel teli elbeszélésben is megnyilvánult (a múlt és a jelen életviszonyainak összehasonlításakor). R 2-vel nagyon természetesen folyt a beszélgetés, a távolságtartás legkisebb érzése nélkül; ezért R 1 gyakran félbeszakította R 2-t, mintegy leértékelve őt, és nem hagyva, hogy R 2 meséljen. R 3-mal meglehetősen hosszan beszélgettek. Eleinte csak a kérdésekre válaszolt, de (közel egy óra elteltével) természetes elbeszélésbe kezdett, amelyet a cikk szerzője ösztönzött. R 4-gyel és R 5-tel nagyon természetesen beszélgettek, Straipsniai / Articles 177 JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ minden előzetes elfogultság nélkül; olykor némi érzelmi töltettel nyelvi kérdések is felmerültek, amelyeket R 4 és R 5 maguk próbáltak megmagyarázni, a nyelvhasználat hétköznapi példáival és saját nyelvi megfigyeléseikkel alátámasztva. A cikk szerzője nem észlelt kifejezettebb érzelmi nyelvi hátteret az adatközlők elbeszéléseiben. A cikk célja az LKA 73. pontjára jellemző (lokális) nyelvi jelenség bemutatása, amely a nyelvjárások érintkezése nyomán alakult ki, és több mint 90 éve fennmaradt az aktív nyelvhasználatban. Feladatok: a) a nyelvjárási szövegek átírása, b) az átírt szövegek elsődleges nyelvi elemzése, c) a nyelvjárási tények összevetése az 1950–1965 között Šiauliai és Kuršėnai környékén szervezett expedíciók anyagával, amelyet tudományos kutatási kiadványokban és disszertációkban tettek közzé; d) egy sajátos lokális jelenség – az emfatikus partikula -agei (-agė, -agi) használati eseteinek vizsgálata; e) az eredmények összegzése és a nyelvi jelenségre vonatkozó előrejelzések megfogalmazása. A kutatás tárgya a mindmáig egyedülálló módon fennmaradt, utcás-szalagtelkes típusú Dargaičiai falu (Gruzdžiai község, Šiauliai járás) helyi lakosainak nyelvjárási felvételei (több mint tízórányi szöveg, amelyet az LKI Nyelvjárási Archívumában őriznek), valamint a helyi adatközlők által használt több mint 280, a -agei partikulaegyüttest és annak változatait, a -agė, -agi. formákat tartalmazó alak. A cikk a nyelvjárási felvételek szövegeinek elemzésére, a nyelvi jelenségek összehasonlítására és számlálására szolgáló módszereket, valamint nyelvi előrejelzéseket alkalmaz. A nyugat-aukštaitiai šiauliškiai (VAŠ), az észak-zemaitiai telšiškiai (ŠŽT), valamint a dél-zemaitiai varniškiai (PŽV) nyelvjárási sajátosságainak tükröződései az LKA 73. számú kutatópontján Dargaičiai a VAŠ alnyelvjáráshoz tartozik, amelyet a nyelvészek a nyugati és keleti dialektusok közötti átmeneti nyelvjárásnak tartottak (Zinkevičius 1994: 39; Lktch 2004: 60; Vaš 2007: 25). Dargaičiai nyelvi kutatópontján a šiauliškiai jellegzetes sajátosságai dominálnak: a) megőrződtek az an, am, en, em kettőshangzók (brañgi, samdí:dava, pagrāndu., su angliū.ms (az angolokkal), gyvėntojei, de piñkól ikto (tizenötödikéig); b) az orrhangzóval jelölt ą, ę hangok is megőrződnek (akulū.ka. (a kisujjat), mažū.te. (a kicsikét), plečū.ka. (a kisujjat), tarba. (a tarisznyát), de nem mindig következetesen (mivel a cselekvő ige múlt idejű, egyszeri befejezett melléknévi igenévi alakjaiban az orrhangzós ę į-vé válik, vö.: atė:ji. (megérkeztek), nusipīrki. (megvásárolták), nuvė:ži. (elszállították), kā:si. (ástak)); c) a szóvégi hangsúly visszahúzódása őrződik meg a legkövetkezetesebben (par_ miškūs (az erdőkön át), màmās (anyák) (Zinkevičius 1994: 36–39; Lktch 2004: 60–61; Vaš 2007: 25–28). Az a és e magánhangzók 178 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Sajátos nyelvi jelenség a šiauliškiai területén (az LKA 73. számú kutatópontjának anyaga alapján) a szó tövében váltakozva fordulnak elő, például: ãpušes (epušes) (R 2), ẽšmenis (ašmenys) (R 2), su_alėktrà (az elektromossággal) (R 3). Az R 1, R 2 és R 3 adatközlők (ritkábban R 5) beszédében rövidült szóalakok használata figyelhető meg: gelžies (R 1), gelžinius (R 2), ėže / kur_àkmai nudėta (kövek) (R 1). Dargaičiai szövegeiben különösen szembetűnő a k, l, n, v, ž mássalhangzók palatalizációja, például: krẽutis (R 1, R 2), kilõt (kezek) (R 1, R 5), dainúot (R 2), senù.ke (R 3), senù.kai (R 5), akmìnù.kai (R 5), tevùkai (R 1, R 2, R 3), žùvù. ĩ čė daug (R 1), mažù.tis (R 5). Megfigyelhető a r mássalhangzó keményedése az ei kettőshangzó előtt, ami inkább a déli VAŠ-ra jellemző, vö.: graĩt (R 2). Az R 1 és R 2 adatközlők mássalhangzó-torlódásokban vagy magánhangzóval kezdődő szó elején j, v mássalhangzókat iktattak be, vö.: nuvėję (R 1), nebėjėmi (R 2), ji.magei (vesz) (R 1). Ugyanezek az adatközlők a névhasználat különböző képzőit használták: egy esetben a -yčia képzővel képzett aukštaitiai alakokat (leánykori családnevek), máskor a -atis képzővel képzett zemaitiai alakokat (női és férfi családnevek) mondtak, vö.: Bajelyčia (Bajelytė) (R 1), Lukýčia (Lukytė vagy Lukaitė) (R 2), de Bajãla (Bajelytė) (R 1), su tuo Baltramãčiu (Baltramaistis) (R 2). Dargaičiai nyelvjárási feljegyzéseiben a köznyelvivel összevetve eltérő tövű névszók is találhatók, például: tárdytojis (tardytojas) (R 1), siuvėjis (siuvėjas) (R 2), póperis, póperi. (popierius) (R 2), popereĩs (R 3), mėgėjis (mėgėjas) (R 3), gýdytojus (R 5), mókytojus (R 2), leñguvu (könnyűeket) (R 2). Egyes névszói alakok arra utalnak, hogy a többes szám egy másik tőtípus ragozási paradigmája szerint ragozódik, vö.: alùčiaus (R 2), sūnai (R 2), píetai (R 2, R 3). A tőtípusok keveredése, amely nemcsak a VAŠ-ra, hanem a zemaitiai dialektusokra (ŠŽT és PŽV) is jellemző, az igeragozási paradigmák alakjaiban is megfigyelhető, vö.: gãliam, gãliat (tudunk, tudtok) (R 3), lėide (engedte) (R 1), sėdžiam, sėdž (ülünk, ülsz) (R 2, R 5), sudėkiam (rakjuk össze) (R 2), túriam (van nekünk) (R 3), nebetúriam (már nincs nekünk) (R 2), túriat (van nektek) (R 1), žiūriam (nézünk) (R 3). Az adatközlők (VAŠ) néhány atematikus alakot is használtak, amelyek a ŠŽT és PŽV területén is előfordulnak, vö.: acigérsme, ateĩsme (R 2), lėksme (R 3), pìrkšme (R 3), paliėkt (elhagyja) (R 2), skaũst (fáj) (R 2). A lejegyzett szövegekben a köznyelvitől eltérő főnévi nemű alakok (bìržis (biržė) (R 2), be_cùkra gẽr; cùkra (cukrus) (R 3), saldaĩnes (adják) (saldainius) (R 2)) és a kettős szám (dù mètù (R 1, R 2)) használata figyelhető meg. A šlekiavimas esetének tekintendők a következő szóalakok: mėdze (a fa) (R 2), miškas, miškelis (erdő, kis erdő) (R 2), šakau (mondom) (R 1, R 2), siẽns (széna) (R 1), spitòle (kórház) (R 2), pársoiete (átvilágította) (R 1). Az ige néhány távoli hasonulási alakja is előfordult, vö.: pašižėt (R 3), pašižėję (R 1), pašišėrk (R 2), nešusišnekėsi (R 2). Dargaičiai nyelvi kutatópontján a d(ž), valamint a g, d és t mássalhangzók váltakozó használatát és keveredését jegyezték fel, például: d(ž) *dilỹs (Gylys családnév) (R 1), žũ·megei (elszáradt fák) (R 1), dringėlėm (térkőnek) [a kőudvaron] (R 3). Straipsniai / Articles 179 JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ Megjegyzendő, hogy az adatközlők gyakrabban használtak kötőhangzó nélküli összetételeket, amelyek a VAŠ északi területére jellemzőek, például: limpėlė (R 2), lįnplu.kįž (R 2), medžkirtys (R 1), pópermałkei (R 2), šiernpiūtis (R 2), špārmedžei (R 2), (a) viensėdžu. (R 2) (vö. Jšpt 2001: 50–51). A terminológiai szövegekben változatos, szemléletes szókincs tükröződik, például: vadīdava bādgribei / didesni / usikabini an_pėčėus / tīsi ta._grėbli. pa(r)_rugiēnas (R 1), dūonos su_saulōgražeis (napraforgóval) [vesz] (R 2), ã·psnuki. uždėje (oxigénkészülék) (R 2), páršvieta. [készített] (röntgenfelvétel) (R 2), gi.veņīmūks (tanya) (R 1), (a) plū.skes (hasábfa) (R 2), rāti-nis (kézi rokka) (R 2), susižaiždāva (seb keletkezett) (R 3). A nyelvjárási szöveg szintaktikai szerkezete a VAŠ-ra jellemző kettős birtokos esetű alakok használatát tükrözi (giminū. giminęs (R 3)); a birtoklás kifejezését (Màmàs trỹz brólei bū.va (R 1)); a par elöljárószó használatát egyes vagy többes számú birtokos esettel hely vagy időtartam megjelölésére (par_vīsa. kāima. viens arklēlis (az egész faluban) (R 2), usikabini tarbėle. / ir_eiri par_žmōnes (R 1), par_diena bent_keli ateidāva ūbagai (R 1), par_pā.ra. i_mi.re (R 3)); a pro elöljárószó egyes számú birtokos esettel alkotta szerkezetet az apie (’körül’) elöljárószó helyett (a(š)_šnekū pro_*kūlni. (R 2); valamint a hozzáfűző szerkezetek használatát (sulėide stiprūs vaistūs / i_gātāus (R 2)). Bár a Dargaičiai nyelvjárási szövegeinek felvételeiben a VAŠ nyelvjárásának jellemzői dominálnak, a nyelvjárások kölcsönhatásának jelenségei és sajátos használati esetei is megfigyelhetők. A fonetikai sajátosságok közül említést érdemel a nem affrikálódott t mássalhangzó megőrzése, például: baikštēs (félénkek) [az őzekről] (R 2), šėpetei (kefék) (R 2) (Lktch 2004: 198, 225, 240). A žemaitiai nyelvjárásokban gyakori többes számú eszközhatározói alakok a VAŠ-ban is előfordulnak, vö.: abžėlušum kōjum (benőtt lábakkal) [a kakasról] (R 2), su_būlbūm (burgonyával) (R 2), juostum (szalagokkal) (R 2), formūkum (formiukékkel) (R 2), kārōum (tehenekkel) (R 1), kėlnūm (nadrágokkal) [a kakasról] (R 2), rankėlūm (kis kezekkel) (R 2), mergičkūm (lányokkal) (R 2), su_piktžōlum (gyomokkal) (R 2) (Lktch 2004: 227; Jonait ytė 1962: 10). A Dargaičiai nyelvjárásának titkosított szövegeiben megfigyelhető az a jelenség, hogy a visszaható képző időnként a szó végére kerül: neskīrsis (R 2), nebežė.nijos (R 1), neberašauš (R 1), laikos [a tehenet] (R 2), ne-auginās (R 2), nebesodinas (R 3). A žemaitiai nyelvjárásokban (ŠŽT és PŽV) előfordulnak a főnevek és melléknevek határozott alakjai, amelyek a Dargaičiai szövegeiben is megtalálhatók, vö.: ašāi (R 3), jīn (R 3), su jāje (R 1, R 2), gerėjei (R 2), šėnajei, senōji (R 3), stambējei (R 2), sti.pre.je. [a kémiát] (az emelt szintű kémiát) (R 3). Elbeszéléseik során az adatközlők perfektív eredményalakokat is használtak, vö.: reĩb rāut že.me. [az uborkát] (R 3), tik_naktinū(ž) že.mė / tuōs_jau nuvolīka (R 5) (Girdenis 2000: 307–314). A Dargaičiai nyelvjárásáról készült felvételek nyelvjárási sajátosságait áttekintve megállapítható, hogy a VAŠ peremvidékén a nyelvjárások kölcsönhatásának számos tükröződése figyelhető meg. 180 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Sajátos nyelvi jelenség a šiauliaiak területén (az LKA 73. számú kutatópontjának anyaga alapján) A NYELVJÁRÁSI KONTAKTUSOK SAJÁTOS JELENSÉGEI: A PARTIKULÁK ÉS SZEREPÜK A BESZÉDVÁLTOZAT RENDSZERÉBEN A dialektológusok a 20. század 6–7. évtizedében megfigyelték, hogy egyes žemaitis és VAŠ területeken a szó végéhez járuló partikulát -ai használnak (Elena Grinaveckienė ezt posztpozíciónak nevezi), amely a jelen vagy a múlt egyszerű idejű ige rövidített 3. személyű alakjához kapcsolódik1. A nyelvtanírók megjegyzik, hogy a partikulák határozatlan jelentésű szavakként egy-egy szóhoz tapadhatnak, és a mondatrészek jelentésbeli, modális, valamint expresszív árnyalatait jelölhetik (LKG II 543, 568)2. A funkcionális grammatika szemszögéből a partikulák a nyelvben más szavakra helyezik át a lexikai terhet, és különféleképpen módosítják, kiemelik, érzelmileg színezik őket (vö. Valeckienė 1998:188). Aldona Jonaitytė a Šakynos tarmė című disszertációjában megemlíti, hogy az -ai régebben nyomatékosító, kiemelő jelentéssel bírhatott, amely később elhalványult (Jonaitytė 1962: 431). A dialektológus a gi partikula erősítő, kiemelő jelentését is említi; ez a vizsgált nyelvjárásban kiegészülhet vagy „az o affixummal, és ogi partikulát alkot”, vagy „az a / agi/ affixummal” (Jonaitytė 1962: 437–438). A dialektológusok által a fent említett PŽR, PŽK és VAŠ területeken megfigyelt, a jelen és a múlt gyakori múlt idejű ige változatlan alakjairól, amelyekhez az -ai (visszaható -aitis) járul, a szakirodalomban a 20. század 7. évtizedében írtak (Grinaveckienė 1960: 198; 1962: 164)3. Az LKG kizárólag a žemaitis nyelvjárásokhoz rendeli ezeket az alakokat, és megnevezi őket 1 Grinaveckienė szerint az -ai az igékhez a déli žemaitis raseiniai (PŽR) területén, Kelmė környékén, valamint Kelmė járásban Kušleikių, Tytuvėnėlių és Kubiliai közelében, sőt a nyugati žemaitis kretingai (ŠŽK) területén, Kretinga környékén is kapcsolódik. A nyelvész ugyanezt a jelenséget VAŠ-területen, Šiauliai járásban is megfigyelte Pakapė, Šakyna, Bridai, Valdomai (Gruzdžių seniūnija), Lūpaičiai (Meškuičių seniūnija), Narušaičiai (ma Narušaičiai), Kirbaičiai (korábban Kairių seniūnija faluja) és Žagarė, Joniškis járás környékén. 2 A partikulákról a következőket írják: „A partikulák nagyon kevéssé konkrét, határozatlan jelentésű szavak” (LKG II 543). „A legjellemzőbb, és kizárólag a szó jelentésének kiemelésére leggyakrabban használt partikula a gi. A mondatban önálló szóként is állhat, de egy másik szóhoz is tapadhat” (LKG II 568). „A partikula a mondatrészek jelentésbeli, modális és expresszív árnyalatait jelölheti. A partikulák mintha nem maguk rendelkeznének lexikai terhükkel, hanem azt más szavakra helyeznék át, azokat különféleképpen módosítva, kiemelve és érzelmileg színezve (szabad idézet)” (Valeckienė 1998: 188). 3 „A Kušleikių, Tytuvėnėlių és Kubiliai adatpontokról közölt nyelvjárási anyag kibővíti az a-tövű igék jelen idejű 3. személyű végződésének -ai használati határait (jis éinai, gáunai, nėšai ~ jis eina, gáuna, nėša stb.)” (Grinaveckienė 1960: 198). „A -davai képzőt (visszaható -davaisis) feltehetően a gyakori múlt idő -dau- képzője és a -ai posztpozíció (-aisis) alkotja. Ez az összetett, változatlan képző, amint a példákból kitűnik, a következőkhöz járul Straipsniai / Articles 181 JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ -ai emfatikus partikulaként (LKG II 132)4. Vytautas Vitkauskas a jelenséget analógia okozta hangváltozásnak nevezi (Vitkauskas 2001: 15).5 A Dargaičiai-i feljegyzések azt mutatják, hogy a gyakori múlt idő 3. személyű alakjai, amelyeknek –(dav)o végződésűnek kellene lenniük, –ai végződést kapnak, amely mindmáig használatos; vö.: aidavai ‘aidavo’ (R 3), (ati-)dúodavai ‘(ati-)duodavo’ (R 1, R 2), džiáudavai ‘džiaudavo’ (R 2), (par-)eīdavai ‘(par-)eidavo’ (R 1, R 3), (nebe-)galėdavai ‘(nebe-)galėdavo’ (R 2), gáudavai ‘gaudavo’ (R 2), gerbdavai ‘gerbdavo’ (senus žmones) (R 1), (atsi-)neš-davai ‘(atsi-)nešdavo’ (R 2), sėdėdavai ‘sėdėdavo’ (R 2), šu vinėdavai ‘siuvinėdavo’ (R 2), turėdavai ‘turėdavo’ (R 2), (iš-)varydavai ‘(iš-)varydavo’ (R 2), važinėdavai ‘važinėdavo’ (R 5), veždavai ‘veždavo’ (R 2). Megfigyelhető az –ai rövidítésére és az a magánhangzó elhagyására irányuló tendencia. A közeli Šakyna nyelvjárás végződésrövidüléséről Aldona Jonaitytė is írt6. Lehetséges, hogy emiatt a válaszadók –i magánhangzós, illetve a magánhangzóhoz hasonló feszes –ė hanggal ejtett alakokat használtak, például: gáudavi „gaudavai = gaudavo” (R 2), laikydāvi „laikydavai = laikydavo” (R 2), ateīdāvē „ateidavai = ateidavo” (R 5). Úgy tűnik, ez lehetséges idiolektális nyelvi jelenség7. a gyakori múlt idő valamennyi egyes és többes számú személyében. A megadott területen az –ai posztpozíció a múlt egyszerű idejű tőhöz is kapcsolódhat [...] (Bridai). A szomszédos žemaitis nyelvjárásokban (Kelmė járás), valamint más északnyugati aukštaitis nyelvjárásokban (Šiauliai járás déli része) az –ai posztpozíció gyakran minden jelen idejű tőhöz kapcsolódik, például: (Pakapė, Šiauliai járás, 196. sz., kutató: D. Skurkaitė) giestai „gieda”, išbirnai „išbyra”, nenūorai „nenori”, pàkelai „pakelia”, surišai „suriša”, stūovai „stovi”, tūrai „turi” (Grinaveckienė 1962: 164). 4 „Néhány žemaitis területen az első ragozási osztályba tartozó igék harmadik személyű alakjainak sajátos végződésük van, pontosabban egy emfatikus partikula: –ai, például: būnai, dirbai, džiūnai, einai, gęstai, griūnai, lȳnai, piáunai, pūnai, rȳnai Klm, eitai, ȳrai Krt” (LKG II 132). 5 „Hiszen Šakyna, Skaistgirys és Žagarė környékén a korábbi ai kettőshangzó az a helyébe került a visszaható igék kijelentő módú jelen és jövő idejének 3. személyében: dúodais, n’èšais, n’èš eis, m’èš eis [...]. Ez nem hangtani törvény, hanem bizonyos fokú hasonlóságon alapuló, analógia okozta hangváltozás [...]; a hosszú a, e végződéseket az aukštaitis beszélők egybeolvadó kettőshangzónak értették (–ai, –ei)” (Vitkauskas 2001: 15). 6 A végződések rövidülése „a 15–16. század körül kezdődött” (Jonaitytė 160: 158). „A szomszédos nyelvjárásokat összehasonlítva úgy tűnik, hogy a Šakyna nyelvjárás végződéseinek rövidülése a žemaitis nyelvjárások hatásának eredménye” (Jonaitytė 1960: 159). „[...] a végződésrövidülés hulláma, legalábbis a Šakyna nyelvjárás esetében, nyugatról kelet felé haladt” (Jonaitytė 1960: 159). 7 A cikk szerzője hasonló, –i végződésű gyakori múlt idejű igealakokat hallott (és hall ma is) a nagynénjei, Aniceta Rakickienė (Švambarytė) (1929) és Izolina Barbora Švambarytė (1935) beszédében; mindketten a Meškučiai-tól 6–7 km-re nyugatra fekvő egykori Daušiškiai faluban születtek és nőttek fel (Šiauliai járás). Rita Urnežžiūtė 1998–1999-ben Lydėkiai-ben is hallott és lejegyzett ilyen alakokat, de –ai végződéssel (Joniškis járásban, Meškučiai-tól mintegy 12 km-re). A jelenség feltehetően észak és északkelet felé terjedt. 182 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Sajátos nyelvi jelenség a šiauliškiai nyelvjárás területén (az LKA 73. számú kutatópontjának anyaga alapján) Egyébként Grinaveckienė megfigyelte, hogy „a Šakyna és Žagarė környéki északnyugati aukštaitiai nyelvjárásban a –ai posztpozíció minden ragozható és ragozhatatlan szófajhoz hozzákapcsolódhat” (Grinaveckienė 1962: 164). A nyelvészek az ilyen partikulahasználati eseteket a nyelv peremjelenségének tekintették; megemlítették őket, de nem tulajdonítottak nekik különösebb jelentőséget8. HELYI NYELVI JELENSÉG: AZ -AI ÉS -GI PARTIKULÁK ÖSSZEFONÓDÁSA A Dargaičiai nyelvjárás beszédanyagában, akárcsak az egész VAŠ-területen, az –a és –i tövű igék jelen idejű, harmadik személyű alakja rövidült formában használatos (eĩn, važúoj, nė̃š), az –o tövűeknek pedig –a végződésük van (dāra, sāka, rāša). Az adatközlők a sirgti ige jelen idejének egyetlen harmadik személyű alakját is használták az –ai partikulával, noha a VAŠ területén rövid serg vagy serga (bk) alakot várnánk, vö.: kaimi.jɨka lābai sūn̄kei sērgai (R 3). Nem tekinthető véletlen, elszigetelt alaknak, hiszen van egy másik, jelen idejű, harmadik személyű igealak is, amely nemcsak az –ai partikulával fordul elő, hanem még a –gi posztpozíciós partikulát is felveheti9. Jonaitytė már 1962-ben megfigyelte, hogy a šakynai nyelvjárásban „az agi mindig enklitikus”, „nyomatékosító jelentése nagyon meggyengült, mintegy sajátos ritmikai mondattaggá vált”; például: õ·ška papjāuta gūl_agi (Darg.), tó·ks tā· sō·džus: kēli givān_agi (Darg.), šnā·k_agi, ka_dā· dāugau būva acitikimu· (Darg.), dàba grõ·vuos vā·ndens – prigē·rt gā·l_agi (Škn.) (Jonaitytė 1962: 438). A nyelvésznő megfigyelése szerint „ugyanazokon a helyeken, ahol agi-t mondanak, néha helyette, ugyanabban a jelentésben, egy tisztázatlan eredetű age·i partikula is előfordul, például: bré·kšt_a-ge·i, tai_vā·kars tā·mst (Darg.); skāust_agei kaip_skaudé·jus i_tiek (Škn.)” (Jonaitytė 1962: 438). Vagyis ez a jelenség több mint ötven évvel ezelőtt a Gruzdžiai–Šakyna környékén, mintegy 15–20 km-es körzetben volt használatban (Gruzdžiastól Šakynáig 12 km, a lett határig pedig 15 km). Nem zárható ki, hogy az –agei partikula az a(r) girdi, a(r) girdėjai rövidüléseként jött létre. Erre az irodalom, pontosabban Stasė Jasiūnaitė tanítónő és írónő műve, a Gyvenimo apysaka enged következtetni; Jasiūnaitė 1912-ben született Joniškisben, 1986-ban halt meg, és Kulautuvában temették el. A műben a VAŠ nyelvjárási lexikája 8 A szerző az LKG álláspontját választotta: az –ai partikula emfatikus partikula, ugyanakkor Valeckienė monifikáló partikula terminusát sem vetette el. A Dargaičiai nyelvjárás beszédanyaga és az adatközlők által használt igeragozási paradigma arra enged következtetni, hogy az –agei partikulakapcsolat az emfatikus funkciót a módosító funkcióval együtt tölti be. 9 Plg. negi, argi. Plačiau apie postpozicines dalelytes, jų sąaugas žr. Valeckienė 1998: 190. Straipsniai / Articles 183 JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ és a terminális formákból is nagyon sok van. A könyvben ilyen példák is bőven akadnak: Köszönöm, hallod, hogy elhoztad (97), Van, hallod, kolosztrumot fejve (98), Öntsd ki, hallod, a tejecskét (118), Hogy mertek, hallod, a pappal is szembeszállni! (117), Levette, hallod, a kampóit az asztalról, és leül (120), Nem is tudod neki megkérdezni, hallod (122), Beugrottam, hallod, Mikšienėhez (129), Hát hány éves vagy, hallod? (132), Készüljetek, hallod, indulni (132). A szerző véleménye szerint azonban ez nagy valószínűséggel az ai és gi partikula összeolvadása, -a(i)gi, amely -agei, -agė alakokká fejlődhetett. Dargaičiuose az -agei alakot leggyakrabban a jelen idejű ige harmadik személyű formái mellett használják, amelyek a VAŠ területén megrövidülnek¹⁰. A nyelvjárási szövegekben megfigyelhető, hogy az említett -agei partikula az ige megrövidült főnévi igenévi alakjához is kapcsolódhat; olykor szünet nélkül, a főnévi igenévvel együtt mondják ki, de leggyakrabban rövid szünet van a főnévi igenév és a partikula között, pl.: su-ein_agei vaikai pašōkt_agei (R 1), [vanduo] išgrāužė gā tve. / pravāžūot_agei negā.l (R 3), jau_pradējė tikri:tagei tas_pāšalpas (R 3). Az emfatikus -agei partikula a jelen idejű ige 3. személyű alakjának, különféle mássalhangzókra végződő tővégi részéhez kapcsolódik; például a VAŠ bėg, dirb, duod, gyven stb. helyett azt mondják: bégagei (R 3), dírbagei (R 1, R 2, R 3), dúodagei (R 1, R 2), gyvēnagei (R 3), jīmāgei (R 1), juñtagei (R 1), mēkstagei (R 3), rìšagei (R 1), sėjagei (R 2), stóvagei (R 2), šnēkagei (R 2), šviēčagei (R 1), tū.ragei (R 1, R 3), ver̄pagei (R 2), vēžagei (R 1). Az adatközlők beszédében az említett partikula-összeolvadás nem mindig kapcsolódik elválaszthatatlanul az igetőhöz, nem mindig olvad mintegy egybe a szóval. Néha hosszabb vagy rövidebb szünet hallható az igető után, az -agei előtt, például: ār_agei (R 2), dīrb_agei (R 1, R 2), su-ein_agei (R 1), kiš_agei (R 2), nèles_agei (R 2). Szünet akkor hallható, ha az ige kettőnél több szótagú (többszótagú), vagy ha a tővég nehezebben kiejthető mássalhangzó-torlódást tartalmaz, például dž, nt, st, és a teljes alak kiejtése nehézkessé válik, levegőt kell venni; vö.: (pa)dīrb_agei (R 2), (nebe)gāl_agei (R 3), mokytojāuj_agei (R 2), (iš)nykst_agei (R 2), sēdž_agei (R 2), (ap)sodīn_agei (R 1), (ne)suprānt_agei (R 1). Ugyanazon vagy másik adatközlő elbeszélésében a partikula-összeolvadás változó alakokban fordul elő: -agė alakban (ritkábban) vagy -agi alakban (jóval gyakrabban) jelenhet meg. Ezt a váltakozást R 3 (kifejezettebben) és R 4 adatközlő beszédében figyelték meg, és lehet, hogy idiolektális jelenség. Az említett partikulák például az alábbi igékkel fordulnak elő: (iš)áugagi (R 3), bégagi (R 4), dēdagi (R 3), dírbagi (R 3), dúodagi (R 3), gamīnagė (R 1), [az új emberek] i.ra-gi (R 3), (pa)kelāujagi (R 3), keñčagi (R 3), (pa)kviēčagi (R 3), (nusi)nešagi (R 3), nuomōjagi (R 1), (su)organizūojagi (R 3), pāšakojagi (R 3), (nu)pelījagi (R 3), rūpag-i (R 3), (su)skaičūojagi (R 3), smirdžagi (R 3), stójagi (R 3), (pri)važūojagi (R 3). 10 A régebbi alak valószínűleg *-ogei volt. Vö. az LKŽ-ben közölt jogei partikulával, amely írott forrásokból ismert. 184 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Sajátos nyelvi jelenség a šiauliaii nyelvjárási területen (az LKA 73. gyűjtőpontjának anyaga alapján) Az -agi partikula, akárcsak az -agei, R 3 adatközlőnél az igétől külön is elhangzik, például: (par)dúod_agi (R 3), (neiš)lėidž_agi (R 3), pã.ded_agi (R 3), (nu) pasakoj_agi (R 3), (su)naudój_agi (R 3), žirž_agi (R 3). A Dargaičiai falusi nyelvjárási szövegeiben nemcsak az ige jelen idejű 3. személyű, hanem az 1. személyű alakjai is előfordulnak az -agei, -agi partikulákkal, például: rí:ta / sáule nėtek / jeu_àš dainúoju_agei laukė (R 2), pàti susiskáldau_agi / kiẽk_jaũ reik tu._mã.lku. (R 3), àš tai_lendù_agei / màn sarmàtà / nė če_kō· ródìt (R 3). Néhány múlt idejű, egyszeri cselekvést kifejező igealakot is megfigyeltek az -agei partikulával; ezeket szünet után mondják, például: tik pà-eme / spùrš’t iš_kièma / ir_išlėke_agei (R 2), i_sulėide_agei [a gyógyszereket] (R 2). A szövegekben egy igen érdekes felszólító módú alak is előfordul: az -agė partikula a szó közepén, a felszólító mód 2. személyű -k rag előtt áll; például: žù.ragėk / čè mãtos (R 2). Feltételezhető, hogy az adatközlők beszédében (idiolektusában) az igéhez kapcsolódó partikulahalmozódás az igeragozási paradigma valamiféle kiegyenlítő szerepét töltötte be: talán a VAŠ-ban rövidülésre hajlamos végződések a zárt nyelvi közösség számára nem mindig tűntek megfelelőnek a gondolat kifejezésére, ezért módosíthatták őket. A Jonaitytė által megfigyelt, bizonytalan eredetű -agei partikula az elmúlt több mint ötven évben (az 1960-as évektől) meghonosodott Dargaičiai településen, míg az -agi és az -agė igék melletti használata visszaszorult. Érdemes felidézni Grinaveckienė fentebb idézett megfigyelését az -ai partikula ragozható és ragozhatatlan szófajok melletti használatáról. A Dargaičiai gyűjtőpont nyelvjárási szövegeiben az -agei partikula ragozható szófajokkal, például melléknévvel és névmással való használatára is találni példákat; vö.: gèṙagei žmòni.s (jó emberek) (R 2); o_*dárgaičiuose / tik_mú·su._agei / viena kárve (Dargaičiai településen / csak a miénk agei / egy tehén) (R 1)¹¹. Az adatközlők az -agei partikulát határozószóval, sőt más da, tikt partikulákkal együtt is használják, például: kaĩp_agei tu_búsi lú·dininku? (R 2), kai_kæũla da_paršúojes / anà pri·gul_da_agei [a malacokat] (R 2), senàeũ dà / dà_agei nebūdava gelžìes (R 2), tìktagei tuos_vaikùs nebeskaũdi.t [úgy viselkedik, hogy a gyerekeket ne bántsa] (R 3). Ilyen példákkal Jasiūnaitė említett művében is találkozunk, vö.: Egyszer, hallod, ahogy a nád hajladozik a szélben (105), Bagočiai, hallod (115), Hiszen ahol pártok vannak, ott aratás is van, hallod (118), Hát miért, hallod? (125). A dialektológusok megfigyelték, hogy az ige kifejezőereje lehetőséget teremthet arra, hogy mellette egy, az ige érzelmi töltetét fokozó partikula jelenjen meg. Az itt tárgyalt témák, amelyeket a cikk elején soroltunk fel, érzelmileg nem A névmásokhoz tapadó 11 -ai, valamint a névmások ašai, jinai stb. használatáról a žemaitiai nyelvjárásban bővebben lásd Arumaa 1933: 19–21. Jonaitytė az ilyen, Šakyna környékén is előforduló és használt alakokat nem kapcsolja a -ai formánshoz. Bővebben lásd: Jonaitytė 1964, 165–177. Straipsniai / Articles 185 JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ nem különlegesek, de a válaszadók elbeszéléseiben nem hiányoztak a szemléletes igék, különösen az orvosokról, a mai társadalom laza életmódjáról, a külföldi nehéz munkáról stb. szóló beszámolókban. A szemléletes igék közé sorolhatnánk a (apsi)džiaugti, kęsti, kolioti, mauti [bėgti, sprukti], smirdėti, (pa)smirsti, zirzti igéket az –agei (–agi) partikula-füzérrel. Minden más ige érzelmileg semleges, például: duoti, imti, nešti, parduoti, važiuoti, vesti stb. Feltehető, hogy Dargačiai településen az –agei emfatikus partikula-füzérként és módosító partikula-füzérként is használatos, „amely pontosítja és különféleképpen módosítja a szavak, szókapcsolatok, mondatok jelentését” (Valeckienė 1988: 190). A Jonaitytė megfigyelése szerint korábban szélesebb körben használatos jelenség nem különbözteti meg egymástól az 1. válaszadót, aki Dargaičiaitól 10 km-re született és nőtt fel, Šakyna közelében, valamint a 2. válaszadót, aki Dargaičiaiban született és nőtt fel12. Jonaitytė disszertációjában szintén írt e jelenség Šakyna környéki elterjedtségéről. Érdekes a 4. válaszadó viszonyulása is a helyi nyelvjáráshoz. A 4. válaszadó egy dargaičiai falubeli nővel házasodott össze, és Skilvioniaiból, Joniškis járásból érkezett, amely ugyanahhoz a šiauliškiai nyelvjárási alcsoporthoz, de a joniškisi nyelvjáráshoz tartozik (Jšpt 2001: 13); azonnal felfigyelt egy nyelvi jelenségre, amely a fülének igen jellegzetes volt: pàškui pas_juõs i.rà / àš kol_i.pràtaũ / jiẽ kõ_nors kal’b / kal’b / paskuĩ / nu_pàškui irà tõks priežodis / gãl ne_priežodis / tõks.../ tòke galī.ne. pri.deda prę_ kiekvienà veiksmažodžę / nepastebėjot? / pàvi:zždžui / paklausi / nu_kur_nõrs.. / kur̃ *pẽtras i.rà / anė? / dirbagi / sãko / dirbagi / ne_dīrb / ar_darbė / dirbagi / nu_dīrb_agi / pastōvei / žũrũ (4. válaszadó). Ezt a jelenséget az idiolektussal lehetne összefüggésbe hozni. A válaszadók maguk is megjegyezték, hogy Dargaičiai falu különleges: če giminũ. gimines kaškaĩp ein (3. válaszadó), kaĩp ir negiminaičei / bet su-eidava i. giminũ. lizda. (3. válaszadó), *dárgaičei / ta(i)_i.rà giminaičiu. káimas (5. válaszadó), če nu_tẽvũ. kàs išlī. ke. [a –agei, –agė, –agi partikuláknak az igék melletti használatáról] (4. válaszadó). Az idiolektust hagyományos értelemben, a nyelv társadalmi, területi és pszichológiai sajátosságaként értelmezve (Gaivenis, Keinys 1990: 81), azt mondhatjuk, hogy a szókincs tükrözi legjobban az egyén pszichológiai és nyelvi portréját, használatának rendszerét pedig a helyi nyelv beszélői maguk alakítják ki. Ez pedig nem csupán az egyén nyelvhasználatával függ össze 12 Az LKI nyelvjárási archívumában ellenőrizték a Gruzdžiai járásközpontban végzett terepmunka nyelvjárási kéziratait. Ruškytė és Andrijaitytė hallgatók felkeresték a 73a. számú kutatópontot, és néhány mesét jegyeztek le Gruzdžiaiban (az 583. sz. jegyzetfüzet 1. és 2. füzete). Csak azt figyelték meg, hogy a válaszadók a posztpozíciós gi partikulát igék mellett, mondatokat összekapcsoló kötőszóként, valamint emfatikus partikulaként is használják (Gi kas buvęs, kas ne, bo vargs tai vargs). A Šakyna környékét kutató Jonaitytė a partikulák leírásakor elsőként a gi használatát említi (Jonaitytė 1962: 15). 186 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Savitas kalbinis reiškinys šiauliškių plote (remiantis LKA punkto Nr. 73 medžiaga) formos ir turinio bet ir prasmės lygmenimis (Vulas 1977: 13, Žalkauskaitė 2011: 151–152). Az említett lokális nyelvi jelenség idővel eltűnik, mivel már most is megfigyelhető a rövidült VAŠ-formák használata ein, išein, valda (valdo) az itt tárgyalt formákkal párhuzamosan. Felmerül a kérdés, mikor alakulhatott ki ez a jelenség. Valószínű, hogy a 18. század végén vagy a 19. század elején. Jonaittytė szerint „a žemaitiaiak sokkal erősebben hatottak a vizsgált šakynai nyelvjárásra, mint ez a nyelvjárás a žemaitiaiakra. Ez talán azért történt így, mert a žemaitiai kiejtési terület nagyobb és összefüggő, míg a nyugat-aukštaitiai terület itt csak egy keskeny sávban húzódik, Šiauliai után pedig szinte megszakad. Következésképpen a vizsgált nyelvjárás az egyetlen szomszédos északnyugat-aukštaitiai šiauliaii nyelvjárással együtt sajátos módon elszigetelődik ugyanazon csoport más nyelvjárásaitól. A šiauliaii nyelvjárás pedig, amely a šakynaihoz hasonlóan átmeneti nyelvjárás, csak kis mértékben volt képes visszatartani a szomszédos žemaitiai kiejtések hatását. Emellett a žemaitiai hatás terjedését a nyelvjárásterület közigazgatási és egyházi felosztása, valamint az ebből következő, žemaitiaiakkal folytatott intenzívebb kapcsolattartás is elősegítette” (Jonaittytė 1964: 175). Hogy miért nem tűnt el ez a jelenség, arról csak találgatni lehet. Úgy tűnik, egyik külső oka az lehetett, hogy a falu nem szóródott szét tanyákra. Ez lehetővé tette, hogy a közösség természetes, magától értetődő módon megőrizze a nemzedékről nemzedékre átadott nyelvi kifejezésmódot, noha Dargaičiai nyelvi fejlődésére – más kutatópontokéhoz hasonlóan – a történelmi fordulatok és a megszállás időszaka is nagy hatással volt (XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas 2014: 200–2005). Egyébként Litvániában az egyének és a nyelvi közösségek átfogó nyelvi vizsgálatai gyakorlatilag hiányoznak, ezért egy több mint 90 éve élő ilyen nyelvi jelenség okait részletesebben és következetesebben kell kutatni a környező kutatópontokon készült nyelvjárási felvételek felhasználásával. Az sem zárható ki, hogy ez a nyelvi jelenség összefügg a beszéd ritmusával, a beszélő stílusával és az idiolektussal is. KÖVETKEZTETÉSEK A LKA 73. számú kutatópontján (Dargaičiai) 2013-ban rögzített nyelvjárási szövegekben olyan ragozott (az ige főalakjai és a ragozási paradigma alakjai), névszóragozott (melléknevek, névmások) és ragozatlan (partikulák) szófajok alakjait találták, amelyekhez a -agei, -agė, -agi partikulák kapcsolódnak; ezeket szünettel és szünet nélkül is ejtik. A válaszadók több mint 280 ilyen alakot használtak a szövegekben (az ismétlődő alakokat is beleszámítva). Körülbelül minden tizedik–tizenkettedik igét a partikulák kapcsolódásával ejtették. Straipsniai / Articles 187 JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ Ez a lokális jelenség a nyelvjárások kölcsönhatásával hozható összefüggésbe. A žemaitiai (ŠŽT és PŽV) és aukštaitiai (VAŠ) nyelvjárások érintkezése (különösen a szóvégek rövidülésének folyamata) nyelvi bizonytalanságérzetet kelthetett a beszélőben: úgy tűnhetett, hogy az ige rövid alakja nem tölti be megfelelően nyelvi kifejező funkcióját. Nem zárható ki az a feltevés sem, hogy a -agei, -agi, -agė használata a mondat ritmusával is összefügg. Ezt a szépirodalomból vett példák támasztják alá, amelyek szerzője kiválóan ismeri a nyelvjárást, és a nyelvjárási alakokat természetes módon emeli át a szépirodalmi szövegbe. A kialakult idiolektális, lokális nyelvi jelenség valószínűleg a 17. század végén vagy a 19. század elején jött létre. A használt alakok helyi presztízse összetartotta a nyelvi közösséget, és a nyelvi biztonság érzését teremtette meg. Történelmi és kulturális szempontból ugyanis a kialakult nyelvi jelenség fennmaradását a szétszórt településű falu körülményei tehették lehetővé. A tanyákra való szétköltözés elmaradása és a zárt közösség egy zárt nyelvi rendszert is fenntartott. Azok a válaszadók, akik több mint kilencven éve használják az ige (és más szófajok) -agei, -agė, -agi alakjait, máig nyelvi kódot különböztetnek meg: idegenekkel a fent említett alakok nélkül beszélnek, ám miután elindulnak, és lélekben átlépik a sajátok és idegenek közötti határt, ezek természetes módon kezdenek megjelenni a beszédükben. Ez a nyelvi jelenség visszaszorulóban van, mivel a helyi lakosok fiatalabb nemzedékei a köznyelv hatása és a lakosság cserélődése (a VAŠ más területeiről érkezők beköltözése) miatt már nem használják az -agei, -agi, -agė emfatikus (módosító) partikulákat igékkel és más szófajokkal. 188 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Savitas kalbinis reiškinys šiauliškių plote (remiantis LKA punkto Nr. 73 medžiaga) FÜGGELÉKEK 1. TÁBLÁZAT. A dargaičiaii nyelvjárás felvételeiben szereplő, jelen idejű, egyes szám 3. személyű igék –agei toldalékkal –agei (szünet nélkül ejtve) –agei (szünettel ejtve) (ne-, nebe- už-) dirbagei (R 1, R 2, R 3), kalbagei (R 3), šviečagei (R 1), pučagei (R 3), duodagei (R 1, R 2), (i-) vedagei (R 1, R 3), (į-) dedagei R 2, verbagei (R 2), riedagei (R 2), (i)lendagei (R 2), (at-) važiuojagei (R 1, R 3), (ap-) sėjagei (R 2), važinėja­gei (R 2), nuomojagei (R 2), finansuoja­gei (R 3), prekiauja­gei (R 3), koliojagei (R 3), augagei (R 1, R 2, R 3), baigagei (épületek bontása) (R 2), sergagei (R 2, R 3), bėgagei (R 3), traukagei (R 2), renkagei (R 2), šne­kagei (R 2, R 3)), lekagei (R 2), prasisukagei (R 3), (už)mokagei (R 3), tinkagei (R 3), turagei (R 3), (nesi) kelagei [a Žolinės-búcsúról] (R 2), išbalagei (R 3), (atsi-, pri-, užsi-) (i) imagei (R 1, R 2), (ne-, nepa-) remagei (R 2, R 3), šutinagei (R 1), (at-, iš-, ne-, par-, pri-, su(v)-) einagei (R 1, R 2, R 3), gyvenagei (R 1, R 2, R 3), auginagei (R 2), dusinagei (R 2), (ne)lynagei (R 2), vadinagei (R 2), (nu)raunagei (R 2), (užsi-) auginagei (R 2, R 3), minagei (R 2), būnagei (R 3), gyvenagei (R 3), būnagei (R 3), gaunagei (R 3), maunagei (futni, elmenekülni, R 3), verpagei (R 2), rūpagei (R 3), kepagei (R 3), (ne-) turagei (R 1, R 3), (iš)aragei (R 2), noragei (R 3), (atsi)kuragei (R 3), (atsi-, pra-, pri-) geragei (R 3), mėkstagei (R 3), rišagei (R 1), (pa)ruošagei (R 3), prašagei (R 3), juntagei (R 1), mirštagai (R 3), (atsi) bostagei (R 3), varkstagei (R 3), (pa) virtagei (R 3), stovagei (R 2), (at-, iš(si)-), nu- važagei (R 1, R 3), smirdžagei (R 1), nebespaudžagei (R 1), negirdžagei (R 3), (neap-) (ne)leidžagei (R 3). (ne-, pa-, už-) dirb agei (R 1, R 2), (nebe-, su-) ded agei (R 2), (ne-, pa-r-) duod agei (R 1), (atsi-, ne-) rand agei (R 2), (at-, nu-, pri-) važiuoj agei (R 1, R 2, R 3), važinėj agei (R 2), mokytojauj agei (R 2), nusioj agei (R 2), sėj agei (R 2), (iš)rušiuoj agei (R 2), (nebeatsi)skrepliuoj agei (R 3), serg agei (R 3), trauk agei (R 2), renk agei (R 2), šnek agei (R 2), (nebe-) reik agei (R 3), (nu) kul agei (R 2), (nebe)gal agei (R 3), kalb agei (R 3), (pri(j))im agei (R 1, R 2), (ne)rem agei (R 2), (at-, iš-, ne-, su-) ein agei (R 1, R 2), (pri)min agei [az állati trágyáról] (R 2), (su)dažiūr agei (R 2), gyven agei (R 1, R 2), gaun agei (R 1), spausdin agei (R 1), [nieks] (neiš)ein agei [borkészítésről] (R 1), (ap)sodin agei (R 1), gaun agei (R 1), (pa)būn agei (R 2), gyven agei [krėgždutės] (R 2), (ap)siūn agei (R 2), (su)gadin agei (R 2), (nebeiš-) per agei (R 2), ar agei (R 2), šėr agei (macskákat) (R 2), (ne-) tur agei (R 1, R 2), (iš)nykst agei (R 2), (pri)prant agei (R 2), žiūr agei (R 3), (ne)les agei (R 2), (ne) kas agei [tyúkokról] (R 2), kiš agei (R 2), (pra)neš agei (R 2), (neatsi)neš agei (R 2), (pri)kiš agei (R 2), (ne)suprant agei (R 1), įprant agei (R 2), tįst agei (R 2), trūkst agei (R 2), stov agei (R 2), (at-, iš-) vež agei (R 1, R 2), melž agei (R 2), sužeidž agei (R 1), sėdž agei (R 2). Straipsniai / Articles 189 JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ 2. TÁBLÁZAT. A dargaičiai nyelvjárás jelen idejű, egyes szám 3. személyű igéi –agė és –agi végződéssel –agė –agi (szünet nélkül ejtve) –agi (szünettel ejtve) gaminagė (R 1), patiragė (R 3), dirbagi (R 3), keñčagi (R 3), (pa)kviečagi (R 3), (par-) duodagi (R 3), dedagi (R 3), (nebepa)judagi (R 3), noragi (R 3), nuomojagi (R 1), (neiš)einagi (R 3), (at-, pri-, su-) važiuojagi (R 3), (pa)keliaujagi (R 3), (su)skaičiuojagi (R 3), (nu)pelyjagi (R 3), pasakojagi (R 3), (su)organizuojagi (R 3), stojagi (R 3), (nesi)ginčijagi (R 3), atostogaujagi (R 4), šarojagi (R 4), (apsi) džiaugagi (R 3), (par)bėgagi (R 3), (iš-, nebe-) augagi (R 3), bėgagi (R 4), (nebe-) reikagi (R 3), (pra-) lekagi [gyorsan elhalad] (R 3), (pa)tinkagi (R 3), reikagi (R 3), (pa)šnekagi (R 3), šaukagi (R 3), (pa)šaukagi (R 3), (neatsi)tinkagi (R 3), (iš)traukagi (R 3), (nebeapsi)mokagi (R 3), (nenusi)perkagi (R 3), (nebeati)tinkagi (R 3), (nebe-) galāgi (R 3), (iš)balagi (R 3), (pa) gailagi (R 3), (atsi)(i)magi (R 3), gyvenagi (R 3), suprantagi (R 3), auginagi (R 3), (at-, iš-, nu-, pa-, pra-, pri-) einagi (R 3, R 4), (pri)kabinagi (R 3), būnagi (R 3, R 4), gyvenagi (R 3), kilnagi (R 4), (pa) kvimpagi (R 3), rūpagi (R 3), noragi (R 3), turagi (R 3), (pri)žiūragi (R 3), gūragi (R 3), turagi (R 3), (ne)norāgi (R 3), i.ragi (R 3), mėkstagi (R 3), (nusi)nešagi (R 3), (nu) slinkstagi (R 3), (pa)smirstagi (R 3), (už) mokėtagi (R 3), (at-, su-) vežagi (R 3), smirdžagi (R 3). (pa)adnak (R 3), (par)adogat (R 3), (pra)utazgat (R 3), gazdálkodgat (R 3), (su)használgat (R 3), (nu) mesélget (R 3), vezetget (R 3), betegeskedik (R 4), (ne)sajnálgat (R 3), vanogat (R 3), (at-, neiš-) elmegyeg (R 3), (pa)megöregszik (R 3), (atsi)leül (R 4), zsémbeskedik (R 3), (neiš)kienged (R 3), (išsi)kiseper (R 3). 190 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Savitas kalbinis reiškinys šiauliškių plote (remiantis LKA punkto Nr. 73 medžiaga) LITERATŪRA Arumaa Peeter 1933: Untersuchungen zur Geschichte der litauischen Personalpronomina. Tartu. Gaivenis Kazimieras, Stasys Keinys 1990: Kalbotyros terminų žodynas. Kaunas: Šviesa. Girdenis Aleksas 2000: Kalbotyros darbai 2. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Grinaveckienė Elena 1960: Tarmių medžiagos rinkimas Lietuvių kalbos atlasui. – Lietuvių kalbotyros klausimai 3, 191–205. Grinaveckienė Elena 1962: Kai kurios lietuvių kalbos tarmių ypatybės (iš 1961 metų dialektologinių ekspedicijų). – Lietuvių kalbotyros klausimai 5, 147–169. Jasiūnaitė Stasė 1986: Gyvenimo apysaka. Vilnius: Vaga. Jonaitytė Aldona 1960: Šakynos tarmės žodžio galo vokalizmas. – Lietuvos TSR Mokslų akademijos darbai, serija A. 1(8), 151–162. Jonaitytė Aldona 1962: Šakynos tarmė (rankraštis, saugomas Vilniaus universiteto bibliotekoje, F 76–360). Jonaitytė Aldona 1964: Žemaitiškos morfologinės ypatybės Šakynos tarmėje. – Lietuvių kalbotyros klausimai. Lietuvių kalbos morfologinė sandara ir jos raida, 165–177. Jšpt – Joniškio šnektų pratimai ir tekstai, sud. Nerija Bartkutė, Rasa Dumčiūtė, Aušra Kaikarytė, Lina Kazlauskaitė, Janina Švambarytė (ats. red.). Šiauliai: K. J. Vasiliausko įm., 2001. LKG II – Lietuvių kalbos gramatika 2, vyr. red. Kazys Ulvydas. Vilnius: Mintis, 1971. Lktch – Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija, sud. Rima Bacevičiūtė, Audra Ivanauskienė, Asta Leskauskaitė, Edmundas Trumpa, mokslinė red. Laima Grumadienė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2004. Valeckienė Adelė 1998: Funkcinė lietuvių kalbos gramatika. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Vaš – Vakarų aukštaičiai šiauliškiai, sud. Rūta Kazlauskaitė, Lionė Lapinskienė, Rima Bacevičiūtė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2007. Vitkauskas Vytautas 2001: Lietuvių kalbos tarmių morfoneminiai reiškiniai. Vilnius: Žara. Vulas S. M. 1977: Teoretičeskie i metodičeskie voprosy kriminalističeskogo issledovanija pismennoj reči. Moskva. Straipsniai / Articles 191 JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė. Vilnius: Briedis, 2014. Zinkevičius Zigmas 1994: Lietuvių kalbos dialektologija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Žalkauskaitė Gintarė 2011: Idiolekto požymiai elektroninių laiškų leksikoje. — Kalbotyra 63(3), 149–164. Ионайтите А. 1962: Шакинский говор. Автореферат дисертации на соискание ученой степени кандидата филологических наук. Вильнюс. Peculiar Linguistic Phenomenon in the Area of Šiauliškiai (According to Data of Point No. 73 of the Atlas of the Lithuanian Language) SUMMARY The author discusses a peculiar surviving local phenomenon of dialectal language recorded in the course of fieldwork carried out in 2013. 5 local oldest-generation respondents from Dargaičiai Village (Šiauliai District Gruzdžiai Eldership) were interviewed by the author in Point No. 73 of the Atlas of the Lithuanian Language (ALL): 3 women (R2 (1923), R3 (1947), R5 (1953)) and 2 men (R1 (1926), R4 (1951)). Over ten hours of dialectal text were recorded. Dargaičiai belongs to the Western Aukštaitian subdialect of Šiauliškiai (VAŠ) which linguists consider a boundary or transitional dialect between western and eastern dialects (Samogitian and Aukštaitian). The linguistic point of Dargaičiai is dominated by the distinctive features of the Šiauliškiai subdialect: retained nasal vowels ą, ę and diphthongs an, am, en, em; the stress is consistently retracted from the ending. Dialectologist Elena Grinaveckienė, who analysed the environs of Gruzdžiai belonging to VAŠ, and Aldona Jonaitytė, who collected the material in the environs of Šakyna (VAŠ) around the 1940s–1950s, paid special attention to the use of particles with the third person present and past iterative forms. Vytautas Vitkauskas also wrote about it. Having scrutinized the dialectal records of Dargaičiai Village, the author discovered the principal forms of the verb and the forms of the conjugation paradigm with the particle combination -agei and its variants -agė, -agi which are pronounced with the verb with a pause and without it, e.g.: pašokṭ_agei (R 1), lendu_agei (R 3), vežagei (R 1, R 2), gaun_agei 192 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Savitas kalbinis reiškinys šiauliškių plote (remiantis LKA punkto Nr. 73 medžiaga) (R 1), mėkstagi (R 3), atsibost_agi (R 4), gaminagė (R 1), išlėkė_agei (R 1), etc. The respondents used over 280 of such forms in the texts (repetitive forms were included as well). This local phenomenon is associated with the interaction of subdialects. The contacts between Samogitian and Aukštaitian dialects and the process of shortening of endings could have given rise to an idiolect, a local linguistic phenomenon, which have possibly originated at the end of the 18th century or in the beginning of the 19th century. The local prestige of morphological forms united the linguistic community and created the sense of linguistic security. In fact, from a historical and cultural perspective, the so called strip village (Lith. rėžinis kaimas) could have been the decisive factor for the linguistic phenomenon to survive. A non-division into isolated farmsteads and a self-contained community also maintained a closed linguistic system. The respondents who have been using the verbal forms including -agei, -agė, -agi for over ninety years separate between the linguistic codes: they omit the aforementioned forms when speaking to strangers; they are naturally included in the language as the speakers get into the conversation and cross the psychological familiar / unfamiliar boundary. Įteikta 2015 m. spalio 10 d. JANINA ŠVAMBARYTĖ-VALUŽIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected] Straipsniai / Articles 193