Jaunųjų šiauliškių ir panevėžiškių tarminė savimonė: ribos mentaliniuose žemėlapiuose

Straipsniai / Articles 121 LAURA GERŽOTAITĖ Lietuvių kalbos institutas, Vilniaus universitetas Mokslinių tyrimų kryptys: arealiniai baltų kalbų tyrimai, geolingvistika, dialektologija. A FIATAL ŠIAULIAIAK ÉS PANEVĖŽIAIAK DIALEKTÁLIS ÖNTUDATA: HATÁROK A MENTÁLIS TÉRKÉPEKEN1 Dialectal Self-awareness of the Young Inhabitants of Šiauliai and Panevėžys: Borders in Mental Maps ANNOTÁCIÓ A tanulmány a fiatal šiauliaiak és panevėžiaiak dialektális öntudatának vizsgálatát tárgyalja. A vizsgálati anyagot a perceptív dialektológia egyik legfontosabb feladatának – a nyelvjárások mentális térképének – adatai alkotják. A nyelvjárások határvidékén vagy annak közelében található városokban gyűjtött anyag elemzése kimutatta, hogy a dialektológusok által bemutatott és az egyszerű nyelvhasználó öntudatában létező, a litván nyelvjárások kétosztatú osztályozása különbözik egymástól. A fiatal válaszadók a felső-aukštaitis nyelvjáráshoz hajlamosak csak a nyelvjáráskutatók munkáiban megjelölt nyelvjárási terület kis részét hozzárendelni. A felső-aukštaitis nyelvjárás fennmaradó, jelentős területe a különálló nyelvjárási egységeknek tekintett dzsukokhoz és suvalkijaiakhoz tartozik. LÉNYEGES SZAVAK: perceptív dialektológia, mentális térkép, nyelvjárások osztályozása, etnográfiai régió 1 A tanulmány elkészítése során adott értékes tanácsaiért őszinte köszönetemet fejezem ki prof. dr. Danguolė Mikulėnienėnek és doc. dr. Daiva Aliūkaitėnek. LAURA GERŽOTAITĖ 122 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV ANNOTÁCIÓ A tanulmány a Šiauliai és Panevėžys városok fiatal lakosainak dialektális önazonosságával kapcsolatos kutatást mutatja be. A nyelvjárási mentális térkép adatai, A nyelvjárások is one of the most important tasks in perceptive dialectology, serve as research material. határán vagy a közeli városokban gyűjtött anyag elemzése azt jelezte, hogy a nyelvjáráskutatók által megadott és a hétköznapi nyelvhasználók önészlelésében létező litván nyelvjárások bináris osztályozása eltér egymástól. A fiatal válaszadók a felső-aukštaitiai nyelvjárást általában a nyelvjárásnak a dialektológusok munkáiban meghatározott kis területéhez kapcsolják. A felső-aukštaitiai nyelvjárás meglehetősen nagy fennmaradó területét a dzsukokhoz és a suvalkijaiakhoz sorolják, amelyeket külön nyelvjárási egységeknek tekintenek. KULCSSZAVAK: perceptuális dialektológia, mentális térkép, a nyelvjárások osztályozása, etnográfiai régió. XXI a. pradžioje ne tik lietuvių tarmėtyroje, bet ir etnologijoje padaugėjo tyrimų, apibendrinančių ne tik objektyvųjį (moksliškai pagrįstą), bet ir subjekaz élő (önazonosságon alapuló) nyelvjárási vagy régióképet. A nyelvészek közül a legterjedelmesebb és legátfogóbb kutatásokként Daiva Aliūkaitė vizsgálatai mai (Aliūkaitė 2007: 211–223; 2008; 2009: 164–179; 2011: 209–220). Juose, remiantis perceptyviosios dialektologijos teorinėmis nuostatomis, atskleisti ne tik említhetők; ezekben nemcsak az objek­tív (a tudósok által leírt), hanem a szubjektív (a nyelv egyszerű használói által észlelt) keleti felső-aukštaitiai anykščiai nyelvjárási beszédjegyekről is szó esik, valamint az egyszerű használó önazonosságában létező, a nyelvjárásokat elválasztó szubjektív izoglosszákról is. Ilyen utalások az önazonosság kérdéseivel foglalkozó etnológiai kutatásokban is találhatók. Csaknem egy évtizeddel ezelőtt, a dialektológusok által kijelölt alsóés felső-aukštaitiai nyelvjárások határvidékén Petro Kalnius által végzett kutatás kimutatta, hogy „a mai žemaitisok számára, amikor önmagukat azonosítják és elkülönítik a nem žemaitisoktól, a legfontosabb mutató nem a lakóterület, […] hanem a másfajta nyelv” (Kalnius 2006: 116). Megállapítást nyert, hogy „a válaszadók abszolút többsége nem ismeri […] a nyelvészek által elismert žemaitiai–aukštaitiai nyelvjárások közötti elválasztó határt […]. Véleményük szerint Žemaitija ott ér véget, ahol a tőlünk eltérően beszélő lakosság kezdődik, amelynek nyelve szerintük kissé eltér a normától” (Kalnius 2006: 116). Arra a következtetésre jutottak, hogy „a nyelvészek nyelvjárási elválasztó határát tájékozódási vonalnak tekintve az önazonosság izofonája ettől mindkét irányban egy csaknem 40 km széles közös sávban ingadozik” (Kalnius 2006: 116). Žemaitija Tanulmányok / Articles 123 Jaunųjų šiauliškių ir panevėžiškių tarminė savimonė: ribos mentaliniuose žemėlapiuose etnikai önazonosságának jelentősen összezsugorodott területéhez kialakuló perifériája részeként hozzátartoznak az északi és déli žemaičiai nyelvjárás jelentős peremvidékei is, Rietãvo, Palangõs, Kretingõs, Mažekių, Akmẽnės, Raséinių és Taurags környékével (Petrulis 2005: 167–168; Kalnius 2006a: 78–80). A kutatások megállapították, hogy a nyelv a regionális kulturális identitásukat a aukštaičiaiak számára is meghatározza (Savoniakaitė 2003: 121–126; 2007: 180). Megjegyzendő, hogy az aukštaičiai nyelvjárási (nem regionális) önazonosság területének lokalizálása nem egyszerű, mivel a mindennapi beszédben használt nyelvjárásnevek csak részben egyeznek a dialektológusok által megadottakkal: žemaičiais mindkét esetben az ugyanazon vagy csaknem ugyanazon a területen élő embercsoportot nevezik. Aukštaičiais általában csak a litván nyelvjárások 186–187). osztályozásában szereplő nyugati aukštaičiai šiauliškiai és keleti aukštaičiai nagy részét határozzák meg. Az aukštaičiai nyelvjárási terület fennmaradó részének lakóit általában dzūkainak és suvalkiečiaiaknak (vagy suvalkaiknak) nevezik (Papaurėlytė, Župerka 2010: E tanulmány tárgya a Šiauli és Pãnevėžio gimnázium osztályainak (9–12) tanuleivių mentaliniai tarmių žemėlapiai2. Cél – a különböző nagyvárosok tanulóinak nyelvjárási tudatosságát elemezni atskleidžiančius tarmių vaizdinius. A kutatás anyaga – a Bendrinės kalbos vieta mentaliniame lietuvių kalbos žemėlapyje3 projekt keretében összegyűjtött, 2844 šiauliai és panevėžysi gimnáziumi tanuló térképes feladatot tartalmazó kérdőíves adatai. A tanulmány a kutatás során összeállított, Tarminio kalbėjimo ir bendrinės kalbos vertinimas című kérdőív 1. feladatának anyagára támaszkodik (lásd az 1. ábrát). A térképen, amelyen az önkormányzatok határai és többségük központja5 fel volt tüntetve, a tanulóknak nemcsak azt kellett megjelölniük, hol beszélnek nyelvjárásban, hanem azt is le kellett írniuk, melyik nyelvjárásban, továbbá értékelniük kellett a nyelvjárási beszédet. A projekt során nemcsak Šiauliaiban és Panevėžysben, hanem Litvánia más városaiban (Kretingában, Biržaiban, Kupiškisben, Merkīnėben) megkérdezett fiatal válaszadók kérdőíveinek áttekintése azt mutatja, hogy a térképes feladatot minden tanuló elvégezte 2 A perceptív dialektológiai kutatásokban a mentális térkép (ang. Mental Map) fogalma azt jelöli, milyen kép rajzolódik ki egy helyről vagy helyek csoportjáról a hétköznapi nyelvhasználók tudatában. Ily módon feltárul a nyelvi közösség egyszerű tagjainak térbeli-nyelvi tájékozódása (Diercks 2002: 52; Aliūkaitė 2009: 166). A nyelvjárások mentális térképe (ang. Mental Map of Dialects) a nyelvjárások szubjektív felosztásaként jellemezhető (Inoue 1999: 161). 3 A projekt a Litván Nyelvi Állami Bizottság finanszírozásával valósul meg. A projekt vezetője: doc. dr. Daiva Aliūkaitė. 4 Az 1. térképes feladatot nem teljesítették, vagyis a térképeket semmilyen módon nem jelölték meg, 10%. Šiauliai és 2%. Panevėžys városok gimnazistái. 5 A perceptív dialektológiában a térképtechnikát alkalmazva (bővebben lásd Preston 1989; 1999; xxiii–xl; 1999a: 359–373) tiriamiesiems pateikiami tušti (žr. Evans 2002: 76–83) arba, kad būtų lengviau orientuotis, su didžiausių administracinių teritorinių vienetų ribomis (žr. Long 1999: 178), a megadott nagyvárosokkal (lásd Dailey-O’Cain 1999: 228) a térképek. LAURA GERŽOTAITĖ 124 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV 1. ÁBRA A kérdőív 1. térképes feladata 2. ÁBRA. A Pãnevėžys-i tanulók körében megjelölt nyelvjárási területek példája (Pn_1_V10)8 nagyon hasonló. A fiatal Tanulmányok / Articles 125 Jaunųjų šiauliškių ir panevėžiškių tarminė savimonė: ribos mentaliniuose žemėlapiuose válaszadók valamennyi térképét háromféleképpen jelölték. Az első csoportba grupei priskirtini žemėlapiai tik su pažymėtomis regioninėmis kalbos sritimis ar zonomis6, kuriose kalbama tarmiškai. Į antrąją grupę patenka žemėlapiai, kutartozó térképeken a tanulók nemcsak a nyelvjárást használó területeket jelölték meg, hanem valamilyen módon meg is nevezték azokat, például: žemaičių tarmė, žemaičiai, suvalkiečiai, aukštaičiai, dzūkų tarmė stb. A harmadik csoport térképei abban különböznek, hogy rajtuk a litván nyelvterület nyelvjárások szerint van felosztva. A tanulók megjegyzései valamennyi csoport térképei mellett megtalálhatók. A térképek ilyen csoportosítását követjük majd ebben a munkában is. Mindegyik elkülönített csoport, amely ez esetben Šiauliai és Pãnevėžys tanulóinak térképadatát foglalja magában, további kisebb egységekre ma tarmiškai. Pabraukdami, apibraukdami atskirų kalbinių sričių centrus ar osztható és részletesebben tárgyalható. A nyelvi területeket feltüntető térképeket, amelyeken a beszélők az egyik vagy másik zóna teljes, nyelvjárásban beszélt területét kiszínezik, de nem jelölik, hogy melyik nyelvjárásról van szó, a tanulók 54%-a jelölte meg. Šiauliai és 26%-a Panevėžys város tanulóinak7 (lásd a 2. ábrát). 8E térképcsoport legnagyobb részét olyan térképek alkotják, amelyeken a feltüntetett nyelvi zónák általában minden nyelvhasználó számára egy konkrét nyelvjárással (gyakran egy néprajzi régióval is) társulnak vagy társulhatnak. Feltehető, hogy különösen gyakran, főként Šiauliai tanulói, olyan nyugat-litvániai nyelvi központokat jelöltek nyelvjárásosként, mint Plungė és Telšiai, amelyek a žemaitijai etnikai önazonosság területének magjában helyezkednek el; ezeket a tanulóknak kétségtelenül a žemaitiai nyelvjárással (vagy a Žemaitija néprajzi régióval) kellett összekapcsolniuk. Ezeken kívül valószínűleg a térképen meglehetősen gyakran feltüntetett szomszédos központokat is žemaitiai nyelvjárásúként tekintették, például: Mažeikiai, Kretinga, Šilalė9. Aukštaitiai nyelvjárási területek, illetve az ezekből összefüggő területet alkotó csoportok, amint azt az összes kérdőív áttekintése mutatja, a tanulók önazonosságában részben vagy akár 6 An. Regional Speech Zones (lásd Preston 1999: xxxiv). 7 A pontos százalékos adatok torzításának elkerülése érdekében a nem egyértelműen jelölt térképeket nem vettük figyelembe. Ezek az összes térkép 6 százalékát teszik ki. 8 A tanulmányban a vizsgálati alanyok kódolt rövidítései szerepelnek: Šiaul – a šiauliai gimnázium, Pn – a panevėžysi gimnázium vizsgálati alanyai. A kötőjelekkel elválasztott számok a különböző osztályokhoz tartozó tanulócsoportokat jelölik. Az M és V betűk a vizsgált személyek nemét jelölik. A betűk után álló számok a kérdőívek sorszámát jelölik. 9 Nem lehetett teljes pontossággal megmondani, hogy a járási önkormányzatok melyik, nyelvjárást beszélő tanulói említették a leggyakrabban (vagyis statisztikai adatokat közölni), mivel több, őket megtévesztő térképelem is volt: a járási önkormányzati központok nevének elhelyezése, például Akmẽnės. Ezt a jelölést a tanulók valószínűleg nem a hozzá rendelt, hanem a hozzá közelebb fekvő Telšiai járási önkormányzat területével hozták kapcsolatba. Feltételezhető, hogy a jelölést az is megnehezítette a tanulók számára, hogy a térképen körülhatárolt egyes önkormányzatok központjai nem voltak feltüntetve, például: Rietavas, Tauragė, Pakruojis, Kupiškis vagy Ukmergė. LAURA GERŽOTAITĖ 126 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV visiškai sutampa su Aukštaitijos etnografinio regiono ribomis. Todėl neabejotinai su šia tarme (t. y. aukštaičių) abiejų miestų moksleivių turėjo būti siejamos žemėlapiuose ypač dažnai jų pažymėtos šiaurės, šiaurės rytinėje Lietuvõs daa területen található települések: Pasvalys, Biržai, Panevėžys, Utena, Rokiškis, Anykščiai, Molėtai és Ignalina. A litván nyelvterület déli és délnyugati részein (lásd a 2. ábrát), amint azt a tanulók térképeken tett jelölései mutatják, leggyakrabban a Vilkaviškis, Marijampolė, Alytus, Lazdijai, esetleg Varėna környékét magában foglaló területen beszélnek plote. Nesant komentarų, taigi be papildomos informacijos, sunku pasakyti, su kokia tarme (aukštaičių) ar regionu (Dzūkija ar Suvalkija) galėjo būti siejami į minėtą plotą įeinantys kalbinių sričių centrai. tájnyelven. E csoport további mintegy tucatnyi térképén Šiauliai város tanulói (Panevėžys tanulóinak térképein ilyen jelölést nem rögzítettek) azt jelezték, hogy tájnyelven csak saját szülővárosuk, Šiauliai (azaz nyelvi szülőföldjük10), illetve ritkábban a szomszédos környékek, például Plungė, Telšiai, Akmenė, Kelmė, Radviliškis területén beszélnek. Feltételezhető, hogy a tanulók számára a nyelvi szülőföld kettős tájnyelvi megnyilvánulással társulhatott – a žemaičiai nyelvjárással (ezt jelzik a Šiauliai városától nyugatra megjelölt Plungė és Telšiai környékei), valamint a aukštaičiai nyelvjárással (Radviliškis) –, nem csupán azért, mert ez kevéssé különbözik az általuk használt nyelvváltozattól. Nyelvjárási szempontból az ilyen sokféle nyelvi megnyilvánulás tudatukban való megszilárdulását elősegíthette a televízió, a rádió és a sajtó révén kialakult ismeret, miszerint a Šiauliai régió sem nem teljesen žemaitiškas, sem nem teljesen aukštaitiškas. Egyes térképeken (a két városból azonos számú ilyen térkép van) azt jelölték, hogy tájnyelven egész Litvániában, illetve annak csaknem egész területén beszélnek (ennek megfelelően az egész országot vagy csaknem egészét jokia tarme juose moksleiviai neidentifikavo kai kurių vidurinėje (Kėdáinių, körülhatárolták), vagy csak az ország nagyvárosaiban és azok környékén. Az Ukmergė, Jonava, Širvintos és Kaišiadorys által, illetve a Litvánia délkeleti részén (Švenčionys, Vilnius, Šalčininkai) található területekkel. Ez azzal magyarázható, hogy azokat a városokat, amelyekben a szovjet korszakban hatalmas, miestų gyventojai. Pietrytinė lietuvių kalbos ploto dalis, kurioje daug kitakalszövetségi alárendeltségű gyárakat építettek, nem tekintették nyelvjárási övezeteknek, ahová nemcsak a környező falvak lakói jártak be dolgozni, így a dialektológusok térképein is üresen maradtak. A XXI. század kezdetéig a régiók nyelvjárási jellegének kérdése nem merült fel a litván dialektológiában (lásd Mikulėnienė, Meiliūnaitė 2014). E csoport térképeit nem kommentálták túl nagy számban. Térképeiket a leginkább és meglehetősen részletesen a Pãnevėžysi diákok kommentálták. A különböző városok diákjainak nézetei között kisebb különbségek fedezhetők fel. A Šiaulii diákok térképein a pozitív, többnyire általánosító 10 An. dominál. Linguistic Homeland (lásd Diercks 2002: 51). Cikkek / Articles 127 Jaunųjų šiauliškių ir panevėžiškių tarminė savimonė: ribos mentaliniuose žemėlapiuose jellegű megjegyzések, például: „Minden nyelvjárás szép, mert örökség. Mindegyik különleges a maga módján, és különbözik a köznyelvtől” „Visas tarmes vertinu teigiamai. Žmogus kiekvienas yra unikalus ir jį jo tarmė puošia“ (Šiaul_2(2)_M16), „Visos tarmės yra skirtingos ir savaip įdomios“ (Šiaul_1(2)_M13), (Šiaul_2(2)_M13). Ezenkívül Šiauli város tanulóinak állítása szerint a žemaitis nyelvjárás területén, valamint a žemaitis jellegű, bár meg nem nevezett nyelvi területeken nemigen érthetően és helyesen, de szépen beszélnek: „Számomra a žemaitis nyelvjárás a maga módján szép, bár nem túl szabályos” (Šiaul_1(2)_M11), „A žemaitis nyelvet bonyolultnak, „eltorzítottnak”, de szépnek tartom. Mi, šiauliaiak pedig „levágott szóvégekkel” beszélünk (Šiaul_3(3)_V16), „[Mažeikiai, Plungė, Telšiai] szép, helytelen”11. Pãnevėžys tanulóinak térképszéli megjegyzései között az egyes területekhez írt megjegyzések dominálnak. A nyelvjárásiasságot nemcsak az olyan kritériumok alapján értékelik, mint: szép vagy csúnya, helyes vagy helytelen, hanem az alapján is, hogy érthető vagy érthetetlen, nevetséges, érdekes, furcsa: „[Šiauliai] szép”, „[Panevėžys] nevetséges”, „[Utena] csúnya, helytelen”, „[Kaunas] szép, helyes” (Pn_1_M20), „[Rietavas] nagyon szép, helytelen”, „A [Panevėžys-i] nyelvjárás nevetséges, bántja a fület, helytelen” (Pn_1_M19). Mindössze néhány térképen jelezték, hogy Pãnevėžys, vagyis a nyelvi szülőföld környékének nyelve helytelen (Pn_1_V10, Pn_1_M19). Figyelemre méltó, hogy a žemaitis nyelvjárás helytelensége mindkét város tanulóinak tudatában érthetetlenséggel társul (lásd még Aliūkaitė, Švarcienė 2009: 269), azonban azt, hogy milyen értelemben, bővebben nem magyarázzák meg. Aukštaičių tarmės netaisyŽemėlapiai su pažymėtomis ir tarminiu požiūriu klingumas grindžiamas kalbinėmis priežastimis, pirmiausia „nukirstomis“ arba, kaip teigiama, „nukandamomis“ galūnėmis. įvardytomis sritimis. Az első csoport térképeitől a második csoport térképei abban különböznek, hogy a diákok (Šiaul – 18%, Pãnevėžio – 38%) azt is leírták rajtuk, hogy milyen nyelvjárást beszélnek az általuk kijelölt nyelvi régiókban (lásd a 3. ábrát). Itt is, akárcsak az első csoport térképein, elsősorban a Šiaul-i diákok kérdőíveiben tükröződő, valamint a žemaitis nyelvjárással meglehetősen könnyen összekapcsolható nyugat-litvániai nyelvi területek központjai vannak megjelölve: Plùngė, Telšia, Kretingà és mások. Šiauliùs környékén, vagyis nyelvi szülőföldjük vidékén – állításuk szerint – aukštaitis nyelvjárásban beszélnek. A diákok olyan attitűdjei, mint például „a šiauliai nyelvjárás szép” (Šiaul_1(2)_M07), „szép, mert én magam is ezen beszélek” (Šiaul_3(3)_M06), azt mutatják, hogy az úgynevezett nyelvjárási kisebbrendűségi komplexus12 nem jellemző rájuk, a vizsgált személyek nyelvileg biztonságban érzik magukat. Mindazonáltal a 11 diák megjegyzéseit – vagyis azt, hogy ami helyes, azt nem feltétlenül értékelik pozitívan – megerősítik Fumio Inoque megfigyelései is, amelyeket a Nagy-Britanniában megkérdezettek nyelvjárásokról alkotott képzeteinek vizsgálata során tett (Inoue 1999: 152). 12 An. Dialect (inferiority) Complex (lásd Inoue 1999: 148). LAURA GERŽOTAITĖ 128 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV a szülőföldi környékhez való viszonyulásra vonatkozó álláspontokat mindkét város tanulóinak térképein ritkán fejtették ki. Nehéz megmondani, hogy nagyobb számuk alapján ez a megfigyelés szintén igazolódna-e. A prototipikus aukštaitis nyelvjárási övezeteket gyakrabban a Pãnevėžys városbeli tanulók jelölték meg. Térképeiken gyakran kiemelték a szülővárosuk, Pãnevėžys környékét is. Az ott használt nyelvjárási nyelvet a tanulók valamivel nagyobb, a szomszédos nyelvjárások területeit is magában foglaló kontextusban értékelték; például a Pasvalyjè és Panevėžyjè használt aukštaitis nyelvjárás számukra „csúnya, helytelen, levágott szóvégekkel” (Pn_1_M57), Radvliškisben, Panevėžysben, Anykščiuosèban, Utenojèban pedig „nagyon szép, tetszik” (Pn_1_M57). Pãnevėžysen kívül még több régió – Bržai, Pãsvalys, Anykščiai – központját jelölték meg aukštaitisként. A litván nyelvterület fennmaradó részén már nem aukštaitis nyelvjárásban beszélnek, hanem, amint az a tanulók megjegyzéseiből látható, néprajzi alapon elkülönített suvalkietis és dzūk nyelvjárásokban. A tanulók ismeretei szerint suvalkietis nyelvjárásban főként Kazl Rda, Marijámpolė és Vilkavškis környékén beszélnek, dzūk nyelvjárásban pedig a Dzūkija kulturális régió magjában (Ragauskaitė, Daugirdas 2010–2011: 23) található Varėna, Alytus környékén. Megjegyzendő, hogy az e csoportba sorolt térképek nagy részét a tanulók nagyon bizonytalanul jelölték meg. Egyes térképeken, amelyeken meglehetősen világosan 3. ÁBRA. A térképeken megjelölt és a nyelvjárással összekapcsolt Cikkek / Articles 129 Jaunųjų šiauliškių ir panevėžiškių tarminė savimonė: ribos mentaliniuose žemėlapiuose területek példáján (Pn_1_M06) a nyelvjárási területeket megjelölték és pontosan elnevezték, mindig maradnak azonban olyanok is, amelyekhez ar apie kurias neparašyta nieko (žr. 4 pav.). Más térképeken főként a pãnevėžysi tanulók különféle módokon különítették el azokat a nyelvi régiókat, ahol véleményük szerint nyelvjárásban beszélnek; a térképek szélén nyelvjárásukat általában így jellemezték: „Északkelet-Litvániában aukštaitiškai beszélnek. Északnyugaton – žemaitiškai” (Šiaul_2(2)_M02, Pn_1_ ezek a területek gyakran nincsenek világosan elkülönítve. Az ilyen M15) (žr. 5 pav.). Pačiuose žemėlapiuose (žr. 5 pav.) vienai ar kitai tarmei priskirtos nuspalvintérképekből nehéz megérteni, hogy hol húzódik a határ, ezért a tanulók nyelvjárási önazonosságáról is yra moksleivių įsivaizduota riba tarp šiaurės vakarų (t. y. žemaičių) ir rytų (t. y. aukštaičių), todėl apie moksleivių suvoktą kai kurių kalbinių sričių tarminę prinehéz következtetéseket levonni. Az első és különösen a második csoport térképei (még a nem egyértelműen jelöltek is) azt mutatják, hogy az iskolások tudatában meglehetősen erősen rögzült nemcsak a kéttagú (žemaičiai és aukštaičiai), hanem az etnográfiai alapon kialakult négytagú nyelvjárási rendszer is: žemaičiai, aukštaičiai, dzūkai, suvalkiečiai (suvalkai) (lásd a 6. ábrát).13. 13 Ugyanezeket az eredményeket kapták a fiatal žemaičiai, valamint a különböző városok egyetemi hallgatói attitűdjeinek vizsgálatakor (Aliūkaitė 2011: 211; 2013: 12). 4. ÁBRA A térképen jelölt és a nyelvjárásokhoz (nem) hozzárendelt terület példája (Pn_1_M83) LAURA GERŽOTAITĖ 136 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV 8. ÁBRA A peremvidéki területek nyelvjárási hovatartozása Šiauliai iskolásainak szemszögéből Straipsniai / Articles 137 Jaunųjų šiauliškių ir panevėžiškių tarminė savimonė: ribos mentaliniuose žemėlapiuose 9 PAV. Paribio sričių tarminė priklausomybė Pãnevėžio moksleivių požiūriu LAURA GERŽOTAITĖ 138 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Az elmondottakból világossá válik, hogy néhány fiatal šiauliai és panevėžysi térképén nagyon ingadozik a žemaitis nyelvjárás földrajzi határainak érzékelése: egyes térképeken a žemaitis terület határát kissé vagy valamivel nagyobb mértékben keletre helyezik, másokon – ezt a területet jelentősen nyugat felé szűkítik. nę Tyrime dalyvavusiems jaunuoliams buvo sudėtinga apibrėžti aukštaičių tarmės arealą. Moksleiviai, kaip matyti iš žemėlapių ir jų komentarų, skiria tik aukštaitišką šiaurės ir šiaurės rytų Lietuvõs plotą (taigi beveik visą etnografiAukštaitiját), amelyben – amint jelezték – gyakrabban beszélik az aukštaitis, jóval ritkábban az északi aukštaitis, illetve a keleti aukštaitis nyelvjárást (lásd a 7. ábrát). Nagyon hasonlóan határozták meg az aukštaitis nyelvjárás területét a más litvániai városokban végzett kutatás során megkérdezett tanulók térképein is. Šiauliai és Panevėžys, valamint más városok tanulói is csak igen ritkán jelölték, hogy Litvánia délnyugati részén szintén aukštaitisül beszélnek (Šiaul_2(3)_V08, Šiaul_2(3)_V10). A litván nyelv délnyugati területének leggyakoribb megnevezései: suvalkų nyelvjárás (Šiaul_2(2)_M08), suvalkai (Šiaul_2(3)_M04), suvalkietiška (Pn_1_M01), suvalkiečių (Pn_1_M42). Ez Rima Bakšienė (Bakšienė 2015: 8) szerint azt mutatja, hogy „a hétköznapi beszélő pozíciójából szemlélve a suvalkiaiakat külön nyelvjárási egységnek kell tekinteni, a hétköznapi beszélő tudatában nem szokás őket az aukštaitisokhoz sorolni”. Külön nyelvjárási egységnek tekinthetők a dzūkaiak, vagyis nyelvjárási szempontból a déli aukštaitisok is, akiknek területét a tanulók térképeiken külön kartu su minėtų suvalkiečių. Šiuos du plotus jaunieji apklausos dalyviai ypač határozták meg, vagy hajlamosak voltak összekeverni22. Más városok, például Bržai gimnáziumait képviselő, a projekt során megkérdezett diákok közül néhányan – amint az a térképeikből látható – egyszerűen azt írták, hogy nem tudják, milyen nyelvjárást beszélnek ezen a területen, vagy egyáltalán nem is jelölték azt. Žemėlapių pakraščiuose esantys negausūs Šiauli moksleivių komentaA nyelvjárások tekintetében nem különböznek a második csoport térképein szereplő šiauliai diákok megjegyzéseitől (emlékeztetni kell arra, hogy ebbe a csoportba nagyon kevés térképet lehetett besorolni). Számukra a žemaitėk nyelvjárása „nagyon szép, természetesen nehezen érthető, de az igazi (helytelen)” (Šiaul_2(3)_M07). Az aukštaitėk nyelvjárása – ez különösen a Pãnevėžys gimnáziumi tanulóinak hozzáállásából látható – anyanyelvi, ezért a legszebb, a legközelebb álló („A keleti aukštaitėk nyelvjárása. Közel áll hozzám” (Pn_1_V53)), a legérthetőbb („[…] számomra az Aukštaitijából származó emberek beszéde a legérthetőbb” (Pn_1_M80), „Az aukštaitėk nyelvjárása – véleményem (Pn_1_M52). 22 Panašius rezultatus gavo Žilvytis Šaknys: jaunosios kartos pateikėjams ypač sunkiai sekėsi apiszerint – a legérthetőbb nyelvjárás” (Pn_1_V22)) és a leghelyesebb, mivel „[…] leginkább a köznyelvre emlékeztet” – a Dzūkija régió határainak megrajzolása (Šaknys 2012: 135). Cikkek / Articles 139 KÖVETKEZTETÉSEK A Šiauliai és Pãnevėžys városokban megkérdezett gimnáziumi osztályok tanulói által a térképes feladat alapján szolgáltatott adatok elemzésének eredményei alapján sok esetben ugyanazokra a következtetésekre jutottunk, mint amelyeket a perceptív dialektológia elvei alapján már elvégzett kutatások megfogalmaztak. Jaunųjų šiauliškių ir panevėžiškių tarminė savimonė: ribos mentaliniuose žemėlapiuose A fiatal nyelvhasználók többsége a térképen meglehetősen pontosan jelölte és nevezte meg a žemaitėk és aukštaitėk nyelvjárásának többnyire kétséget nem ébresztő, prototipikus területeit. hogy helytelenítik a Dzūkija régió határainak megrajzolását (Šaknys 2012: 135). Cikkek / Articles 139 A térképek nem csekély részén az szerepel, hogy tájnyelven csak a szülőhelyeken vagy az azokat körülvevő településeken is beszélnek. Az etnológusok kutatásaiban állítottakkal ellentétben az iskolások meglehetősen jól ismerik a litván nyelvjárások – a felsőés az alsó-litván nyelvjárás – rendszerét: a dialektológiában meghúzott, ezeket elválasztó határvonal jelentős részben egybeesik a térképeken tükröződő, fiatal válaszadók által érzékelt izoglosszákkal. A fiatal šiauliaiak és panevėžysiekek tudatában kialakult felső-litván nyelvjárási területhez csak a dialektológiai felosztás szerinti nyugati felső-litván šiauliaiak és a keleti felső-litvánok egy része tartozik. A felső-litván nyelvjárással kapcsolatba nem hozható fennmaradó litván nyelvterületet a néprajzi régiókat meghatározó suvalkiai (vagy suvalki) és dzūkai elnevezésekkel nevezik meg. LITERATŪRA Aliūkaitė Daiva 2007: Tarminio kalbėjimo estetinė vertė: nuostatų tyrimas. – Tekstai ir kontekstai 1, 211–223. Aliūkaitė Daiva 2008: A tájnyelvi beszéd érthetősége: az átlagos nyelvi közösségi tagok a priori attitűdjei. – Lietuvių kalba 2. Online elérhető: http://www. lietuviukalba.lt/index.php/lietuviu-kalba/article/view/4/4. Aliūkaitė Daiva 2009: A dialektusok perceptuális kutatása: mentális térkép. – Respectus Philologicus 15(20), 164–179. Aliūk aitė Daiva 2011: A fiatal žemaičiai kifejezési eszményei: tudatos attitűdök. – Respectus Philologicus 20(25), 209–220. Aliūkaitė Daiva 2013: A nyelvi kontinuum horizontális és vertikális tagoltsága: a XXI. századi beszédváltozatok az egyszerű nyelvi értékelő nézőpontjából. – Taikomoji kalbotyra 2. Hozzáférés az interneten: http://taikomojikalbotyra.lt/lt/2013/03/horinzontalusis-ir-vertikalusis-kalbos-kontinuumo-skaidumas-xxi-amziaus-kalbejimo-variantai-paprastojo-kalbos-vertintojo-poziuriu. LAURA GERŽOTAITĖ 140 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Aliūkaitė Daiva, Merkytė Erika 2009: Sociolingvistinis tarminių kodų taisybeszédhangzási kutatás. – Kalbos kultūra 82, 259–274. Bakšienė Rima 2015: A nyelvjárási beszéd önértékelése és életképessége: a 21. század eleji Šakiai és Jurbarkas környéki beszédmódok. – Lietuvių kalba 9. Hozzáférés az interneten: http://www.lietuviukalba.lt/index.php/lietuviu-kalba/article/viewFile/172/140. Dailey-O’Cain Jennifer 1999: Az egyesülés utáni német regionális beszéd észlelése. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, szerk. Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 227–242. Diercks Willy 2002: Mentális térképek. Nyelvészeti-földrajzi fogalmak. – Handbook of Perceptual Dialectology 2, szerk. Daniel Long, Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 51–70. Evans Betsy 2002: A montreali diákok attitűdjei a francia nyelv változataival szemben. – Handbook of Perceptual Dialectology 2, szerk. Daniel Long, Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 71–93. Inoue Fumio 1999: A szubjektív nyelvjárási felosztás Nagy-Britanniában. – A perceptuális dialektológia kézikönyve 1, szerk. Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 161–176. Inoue Fumio 1999a: A dialektusok képek alapján történő osztályozása. – A perceptuális dialektológia kézikönyve 1, szerk. Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 147–159. Kalnius Petras 2006: A Felföld és Szamogitia határvidéke helyi lakosságának önazonossága. – Lietuvos etnologija 6(15), 95–121. Kalnius Petras 2006a: A felföldiség a litván identitás kontextusában. – taičių tapatumo paieškos, sud. Vitalija Vasiliauskienė. Kaunas: Žiemgalos leidykla, 66–88. AukšKrupickaitė Dovilė, Baranauskienė Viktorija 2013: Regioniniai kalbų vartolapis, jimo Lietuvos miestuose ypatumai. – Miestai ir kalbos 2. Sociolingvistinis Lietuvos žemėszerk. Meilutė Ramonienė. Vilnius: A Vilniusi Egyetem Kiadója, 9–20. LKA I – A litván nyelv atlasza 1. Lexika, felelős szerkesztő. Kazys Morkūnas. Vilnius: Mokslas, 1977. Long Daniel 1999: A japán dialektusrégiók földrajzi percepciója. – Kézibook of Perceptual Dialectology 1, ed. by Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 177–198. Tanulmányok / Articles 141 Jaunųjų šiauliškių ir panevėžiškių tarminė savimonė: ribos mentaliniuose žemėlapiuose Mikulėnienė Danguolė, szerk. és szerző, Meiliūnaitė Violeta, szerk. és szerző 2014: A 21. század eleji litván nyelvjárások: geolingvisztikai és szociolingvisztikai kutatás (térképek és kommentárjaik). Vilnius: Briedis. Papaurėlytė Silvija, Župerka Kazimieras 2010: A litvániai etnikai régiók lakóinak jellemvonásai a nyelvi világképben. – Kalbos kultūra 83, 185–201. Petrulis Valdas 2005: Žemaitija etnikai önazonossági régiójának térbeli struktúrája. – Geografijos metraštis 38(1), 163–175. Preston Dennis 1989: Perceptuális dialektológia: nem nyelvészek nézetei a területi nyelvészetről. Dordrecht: Foris. Preston Dennis 1999: Bevezetés. – A perceptuális dialektológia kézikönyve 1, szerk. Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, xxiii–xl. Preston Dennis 1999a: A nyelvi attitűd megközelítése a regionális változatosság percepciójához. – A perceptuális dialektológia kézikönyve 1, szerk. Daniel Long, Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 359–373. Ragauskaitė Alma, Daugirdas Vidmantas 2010–2011: Dzūkija kulturális régiója. – Annales Geographicae 43–44, 16–28. Ramonienė Meilutė, Krupickaitė Dovilė 2013: Bevezetés. Városok és szociolingvisztika. – Városok és nyelvek 2. Litvánia szociolingvisztikai térképe, szerk. Meilutė Ramonienė. Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó, 9–20. Savoniakaitė Vida 2003: Az aukštaitisok saját hagyományos kultúrájukról. – Tautosakos darbai 18(25), 120–133. Savoniakaitė Vida 2007: Közös, mégis saját: a kortárs aukštaitisokról. – Lietuvos kultūra. Aukštaitija szokásai, szerk. Rasa Paukštytė-Šaknienė, Vida Savoniakaitė, Žilvytis Šaknys, Irma Šidiškienė. Vilnius: LII kiadó, 120–133. Šaknys Žilvytis 2012: Néprajzi régiók Litvániában: a kortárs fiatalok szemlélete. – Tautosakos darbai 43, 126–142. LAURA GERŽOTAITĖ 142 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Dialectal Self-awareness of the Young Inhabitants of Šiauliai and Panevėžys: Borders in Mental Maps ÖSSZEFOGLALÓ A cikk két város – Šiauliai és Panevėžys – iskolásainak nyelvjárási önismeretét feltáró nyelvjárási képeket tárgyalja. Kutatási eszközként a szociolingvisztika, a dialektológia és a perceptív dialektológia elvei szerint összeállított kérdőív szolgált. A Šiauliai és Panevėžys városában gyűjtött, a kérdőív első feladatának megfelelően összeállított adatok elemzése a naire – the mental map – were drawn on in this work. Most attention was devoted to the analysis of the subjective maps (existing only in the self-awareness of the ordinary language user), which revealed the Lithuanian dialectal classification. legtöbb esetben ugyanazokra a következtetésekre vezetett, mint amelyekre már a percepciós dialektológia módszereinek alkalmazásakor jutottak. A bemutatott térképen a fiatal nyelvhasználók többsége meglehetősen pontosan jelölte és nevezte meg a prototipikus žemaitis és aukštaitis nyelvjárások területeit, amelyek nem keltettek kétségeket. A térképek nagyobb részén rámutattak, hogy a nyelvjárásokat csak az őshonos területeken, illetve a környező vidékeken is beszélik. Az iskolások valamivel inkább a žemaitis nyelvjárási terület nem túl szabályos, ám szép nyelvjárását, illetve a szomszédos Šiauliai régió nyelvjárását részesítették előnyben. Egyes etnológusok kutatásaival ellentétben a határ menti városokban gyűjtött adatok elemzése kimutatta, hogy az iskolások meglehetősen jól ismerik a dialektológiában meghúzott litván nyelvjárási határt – a žemaitis és aukštaitis nyelvjárásokét. Mindazonáltal a dialektológusok által megadott litván nyelvjárási bináris osztályozás eltér attól, amely a naiv nyelvhasználó tudatában létezik. A tudatban ennek a nyelvjárásnak csak a területe of the young responders the language area attributed to the Aukštaitian dialect encomegyharmada jelenik meg. A többi déli és délnyugati aukštaitis nyelvjárási terület meglehetősen nagy részét a suvalkijaiak és dzsukok alkotják, akiket a hétköznapi nyelvhasználók nyelvjárási egységeknek tekintenek. Benyújtva: 2016. január 8. LAURA GERŽOTAITĖ Litván Nyelvi Intézet Petro Vileišio utca 5., LT-10308, Vilnius, Litvánia [email protected]