„Altlitauisches Etymologisches Wörterbuch (ALEW)“

Straipsniai / Articles 271 ULRICH GEUPEL Marburgi Philipps Egyetem Tudományos kutatási irányok: összehasonlító nyelvészet, keltológia. ÓLITVÁN ETIMOLÓGIAI SZÓTÁR (ALEW) Szerk. Wolfgang Hock és mások 3 köt. Hamburg: Baar, 2015, 1639 o. ISBN 978-3-935536-74-5 A legutóbbi múlt a balti nyelvekkel foglalkozó és azok iránt érdeklődő nyelvészek rendelkezésére álló segédeszközök nem várt megsokszorozódásához vezetett. Vytautas Mažiulis óporosz nyelvről szóló PKEŽ-jének második kiadása, Wojciech Smoczyński SEJL-je (beleértve a Smoczyński 2008-as és 2009-es addendákat) a korszakokon átívelő litván nyelvről, amelyek különböző mértékben figyelembe veszik a történeti-összehasonlító nyelvészetben folyó vita aktuális állását, valamint az adatokban gazdag LKŽ után 2015-ben két új szótár is megjelent, amelyek indoeurópai perspektívából vizsgálják a balti nyelveket. Először Rick Derksen Etymological Dictionary of the Baltic Inherited Lexicon című műve a holland Brill kiadónál, röviddel ezután pedig a Wolfgang Hock vezetésével a berlini Humboldt Egyetem egyik munkacsoportjában kidolgozott, jelen Altlitauisches Etymologisches Wörterbuch a hamburgi Baar Kiadónál. Míg az előbbi szisztematikusan lefedi valamennyi balti nyelvet, az utóbbi nyelvspecifikus. V. Mažiulis PKEŽ-jének, W. Smoczyński SEJL-jének és az LKŽ-nek egyértelmű hátránya, hogy számos, a baltisztika területén nem szakértő kutató számára ULRICH GEUPEL 272 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI – nehéz nyelvi hozzáférhetőségük miatt, mivel nem általánosan ismert modern tudományos nyelveken íródtak. Az indogermanisták ezért mindeddig elsősorban Ernst Fraenkel LEW-jéhez folyamodtak, amely minden tekintetben elavult. Legalábbis az utóbbi csoport számára, amely a litván szavak megbízható szinkrón, valamint történeti-etimológiai információit keresi az indogermán etimológiákhoz, az ALEW új, nélkülözhetetlen segédeszközt kínál, amely nagyrészt fel fogja váltani a LEW-et. Az előzetes megjegyzések rövidek, és kilenc oldalon vezetik be az olvasót a mű tárgyába és céljába, a címszavak kialakításába, a szócikkek felépítésébe, a hivatkozási módba, a felhasznált nyelvi anyagba, valamint a projektbe és Den uneingeschränkt größten Raum nimmt damit der eigentliche Wörterbuchmunkatársaiba. rész (1323 oldal) az első és a második kötetben. Egy különálló, vékonyabb kötet is tartozik hozzá, amely a rövidített szövegforrások jegyzékét, irodalomjegyzéket és az összes idézett nyelv részletes indexeit tartalmazza. A harmadik kötetet a litván nyelvjárások 21. század eleji elterjedését bemutató színes térkép egészíti ki. század elején. A Derksen 2015-től eltérően eltekintünk az elméleti háttér és a nyelvészeti előfeltevések, például a vitatott hangváltozási törvények érvényességének tárgyalásától, ami arra kötelez, hogy a vitatott kérdésekben az egyes szócikkekben foglaljunk állást. Az ALEW ettől következetesen minden olyan esetben eleget is tesz, amikor eltér a Communis Opinio álláspontjától. Az egyes címszavak szócikkfejét rövid grammatikai információk és jelentésmegadások követik, az eredeti forrásokból vett idézetekkel. Az örökölt szavaknál ezt — csupán fekete négyzettel jelölve — először a balti és szláv kognáták felsorolása követi, majd más indoeurópai nyelvek rokon szavai, rendszerint a protoindoeurópai gyök megadásával. Új bekezdésben rövid vagy közepes terjedelmű tárgyalás következik az ólitván és balti anyag filológiai kérdéseiről, valamint az etimológiai összeállításról; ennek során elsősorban a hangzás, a morfológia és a szemantika problémáival foglalkozik. Minden egyes címszó első szakasza, amely az elsődleges anyag részletes, kontextusokkal kiegészített bemutatását, valamint a bsl. kognáták felsorolását tartalmazza, nagyobb betűmérettel van szedve, mint az ezt követő nyelvtörténeti tárgyalás. מק-slatin?бай? ]} cote?＿影音先锋 നടപ vel? sexvideo? ]}陪? 天天中彩票网站? Az ebből első pillantásra kialakuló benyomás azonban, miszerint ez egy alit. „Bizonyító szótár” kiegészítő etimológiai információkkal az apró betűs részben, nem felel meg a mű fókuszának és a nagyon jó tárgyalások színvonalának, hanem csak terjedelmi okoknak köszönhető. Az ALEW adatbázisát ólitván elsődleges források alkotják, amelyekre a címszavakban siglákkal hivatkoznak. Ólitvánnak azokat a szövegeket tekintik, amelyek ALTLITAUISCHES ETYMOLOGISCHES WÖRTERBUCH (ALEW) Recenzijos / Reviews 273 1700 előtt keletkeztek. Ennek során bevonták az adott korszak lényeges, kiadások révén hozzáférhető szövegforrásait. Néhány kisebb és még kiadatlan műről azonban le kellett mondani. A hivatkozott balti kognáták, amelyek a vonatkozó szótárakból és a szakirodalomból származnak, az ág összes többi nyelvét lefedik, és a kursi nyelvet is rendszeresen felvették: A regiszter több mint 700 nehrungi kurši lexéma. Az etimológiai szótárak többségétől az ALEW a szinkrón és diakrón szemantika példaszerű feldolgozásával különbözik; ennek során az elsődleges forrásokon végzett filológiai munkát a nyelvtörténettel kapcsolják össze, amint azt a következő részlet is mutatja: „Szemantikai szempontból az ige másodlagosan a ist wohl davon auszugehen, dass das auf blagnas ‘ungeeignet, nutzlos’ basierenmásnaposság állapotának leírására szűkült, amiből aztán a ‘kijózanodni’ jelentés alakult ki. Az ige általánosabb használata e szemantikai specializáció előtt nyilvánvalóan közvetlenül adatolt az MgT 13417-ben, ahol a blagnyjimas a latin levitas ‘könnyelműség’ fordítására szolgált” (I 119 s.v. blagnas). Hasonlóképpen a szóalkotást is mindenütt tömören tárgyalják, ahol azt a szerzők szükségesnek ítélték, és gyakran hivatkoznak a mindmáig mérvadó standard műre, Pranas Skardžius (1943). Itt-ott hivatkoznak a Caland-rendszerre és az urindoeurópai nyelv tomós-típusú főneveire, összességében azonban a sajátos szuffixális szóalkotási szemantika leírása a szokásos, és ezáltal korlátozott keretek között marad. Példaszerű az érintett morfémák és azok morfoszemantikai funkciójának megnevezése az árklas ‘eke’ szócikkben (I 55), amelyben az olvasó tájékoztatást kap a „Nomina instrumenti” funkciójú szuffixumok változatosságáról és disztribúciójáról, továbbá az arklys ‘ló’ képzéséről mint egy *iohovatartozási szuffixummal képzett derivátum lexikalizációjáról. A legtöbb szócikkben közölt, az etimológiailag rokon lexémák közötti egyértelmű, megfigyelhető morfológiai viszonyok leírása hasznos alapot nyújt a felhasználó számára az ezen a területen folytatandó további kutatásokhoz. Jellemző az a leírás, amely a balv (I 91) címszó alatt található: „A már nem használatos lit. főnév és lett megfelelője egy eltűnt elsődleges igéből képzett o-fokú szuffixális származéknak tűnik (vö. a szóképzési mintához Skardžius 1943: 377f.).” Ezeknek az eseteknek az ALEW segítségével könnyen elvégezhető összegyűjtése és koruk szerinti rétegzése alátámaszthatná azt a még Communis Opinio-vá nem vált elképzelést, hogy a balti nyelvekben is fakultatívan bevezethető az o-fok egy olyan (igei) melléknév főnevesítésekor, mint az uridg. *bh(e)rnó- ‘született’ (vö. lett bḗrns ‘gyermek’) → ógermán *bórno- (> gót barn) ‘gyermek’ (vö. Neri 2013: 198). ULRICH GEUPEL 274 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Az o-fokozat végül másutt is előfordul baltoszláv főnevek képzésében, vö. orosz zobь ‘takarmány, táplálék’ a feltehetően régebbi viszonyokat tükröző lit. žbi ‘lassan enni, rágni’ mellett, hacsak a főnév – kevésbé valószínűen – nem közvetlenül az urszláv *zobáti igéből képződött. Az (ó)litván szókincsre való korlátozódás miatt néhány érdekes, az indoeurópai alapnyelv örökölt szavainak balti folytatója kimaradt, például apr. genno ‘asszony’ (uridg. *genh2-), lett kurns ‘süket’ (uridg. *kna-) és lett drgs ‘kedves, drága’ (vö. óegyházi szláv dragъ, orosz dorogój ‘ua.’). Ezekben az esetekben a kutató Derksen új Etymological Dictionary of the Baltic Inherited Lexicon című művéhez fordulhat, feltéve, hogy a szó szerepel annak korántsem teljes válogatásában, valamint Konstantīns ALEW-jéhez is, azonban nem térhet ki a balti nyelvek nyelvtörténetileg fontos, ám litván kognátum nélküli Karulis‘ LEV und das PKEŽ. In einigen Fällen ließen es sich die Autoren des szinonimáira, például a lett asins ‘vér’ (latgal. asnis) s.v. krajas, amelynek nagy nyelvtörténeti jelentősége van, mivel az egyetlen balti és szláv folytatója az urindoeurópai *h1ésh2-r/nzu, amelyhez lásd (I 521), valamint az óporosz warsus ‘ajak’ s.v. lit. lpa ‘ua.’ (I 602), amely utóbbi esetben a kis betűs tárgyalási részben áttekintést kapunk az ‘ajak’ jelentésű különböző balti szavakról. Jóllehet többnyire nem közöl további etimológiát, ez a nyelvtörténet iránt érdeklődő felhasználó számára kedvező eljárás, mivel ily módon szükség esetén vizsgálhatók a szócserék során fellépő jelentéseltolódások vagy a kölcsönös analógiás hatások. Amennyiben a gyökér ólitván nyelven adatolt, rendszerint hivatkozás történik a többi balti nyelv valamennyi releváns származékára is, még akkor is, ha ezeknek nincs pontos megfelelőjük a litvánban. Itt-ott a nyelvtörténetileg nehéz esetekben, például egy gyökér lexikailag korán levált származékainál, a bemutatás érthető módon nem lehet kimerítő. Így tehát az ALEW-ben nem jegyzett lett. gaa „hús” és lettgall. gala ‘uaz.’ valószínűleg leginkább a lit. glas ‘vég, cél’ szóval, és ezáltal az uridg. A *gelH- ‘gyötörni, szúrni’ gyökhöz sorolandó; A különböző szemantikai fejlődések megvitatása azonban túllépte volna a megadott kereteket. A korai litván anyagra való korlátozásnak ebben az esetben több előnye is van: egyrészt a történeti-összehasonlító nyelvészetben szokás a legkorábbi nyelvállapotból kiindulni, mivel ez potenciálisan több archaizmust őrzött meg, és még a rekonstruált előzményhez áll a legközelebb. A litván és a többi balti nyelv időmélysége azonban nem túl nagy, ezért egy második ok nagyobb súllyal esik latba: így ugyanis a korpusz viszonylag teljes körűen lefedhető, és marad hely a releváns adatok megvitatására. A még mindig igen terjedelmesből ALTLITAUISCHES ETYMOLOGISCHES WÖRTERBUCH (ALEW) Recenziók / Reviews 275 altlit. A korpusz esetében természetesen mégis válogatni kellett. Az ALEW ennek során azokat a lexémákat választotta ki, amelyek nyelvtörténeti szempontból érdekesek: „jelentőség az összehasonlító-történeti nyelvtudomány, illetve a kifejezetten ólitván nyelvállapot számára […] továbbá művelődésés kultúrtörténeti, valamint kvantitatív szempontok is érvényesültek (eszmetörténeti és tárgyi érdeklődés, illetve gyakoriság és elterjedtség)” (Bevezetés: I 7). A kizárólag indogermanisztikai igényekhez igazított R. Derksen-féle művel ellentétben e koncepciónak megfelelően a kölcsönanyag rendszeresen figyelembe lett véve, jóllehet éppen ez az a terület, ahol kisebb engedményeket kellett tenni. Az olvasó így hiányol néhány, szlávból átvett jövevényszóra vonatkozó címszót, anélkül hogy világossá válna, miért éppen ezeket nem vették fel, például pukas ‘nép, hadsereg, közösség’ (vö. Skardžius 1931: 183), amelyet a LEW s.v. tárgyal, és az Alit. jól adatolt, pl. BrBXXX. A hiány annál meglepőbb, mivel például a bazas ‘tábor, haditábor, hadsereg’ (17. o.) felvételt nyert. A felhasználót a pukas kétségkívül érdekelheti, hiszen a szó a balti nyelvekben széles körben elterjedt, és az átadó nyelv első pillantásra nem nyilvánvaló. Mindazonáltal valamennyi felvett jövevényszó esetében példamutatóan tárgyalják ezt a két szempontot, a baltikumi elterjedést és az átvételi utakat, amennyire azt a hely és a kutatás jelenlegi állása lehetővé teszi. A sok olyan korai átvétel esetében, amelyet (még) nem lehet egyértelműen a lengyelhez vagy a belaruszhoz kötni, ezáltal jó kiindulási alapot biztosítanak egy szükséges, részletesebb különvizsgálathoz. A baltisták számára viszont igen nagy nyereséget jelent az alit.-beli előfordulásokról nyújtott áttekintés, amely – Fraenkel szótárával ellentétben – az első előfordulás megjelölését is tartalmazza. Azok az indogermanisták, akik nem kifejezetten baltisták, bizonyára örömmel vették volna, ha egy bevezető fejezetben többet olvashatnak az olyan elméleti és módszertani kérdésekről, mint például az ősbaltinak, illetve a(z) rekonstrukciója. hogy pl. az ősbaltinak, illetve a(z) rekonstrukciójáról, pl. az ősbaltinak, illetve a(z) Az urbalti-szláv nyelvállapotról való tájékozódás, valamint arról, hogy ezeket egyáltalán szisztematikusan be kell-e vonni a balti nyelvtörténet indogermanisztikai vitáiba. Kétségtelen, hogy e nyelvág(ak)ban a helyzet nehezebben alakul, mint például a germán nyelvágban, amely esetében az EWAhd és Guus Kroonens Etymological dictionary of Proto-Germanic szisztematikusan ős-germán rekonstruátumokkal dolgozik. Igaz, a szakirodalomban az említett alapnyelvet illetően sem egységes a rekonstruátum mélysége, illetve számos egyedi kérdés megítélése, ez azonban nem akadályozza ezen megközelítések rendszeres megadását. Rekonstruált urbalti. formák hasznos alapot kínálhatnak a balti egyes nyelvek fejlődésének összehasonlításához, és az ULRICH GEUPEL 276 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI R. Derksen megközelítéseivel való összevetésben – aki következetesen az előzményállapotok formáit rekonstruálja – hasznosak lehetnek a vita fókuszálásában. A szerzők által képviselt egyes hangváltozási törvényekről és a hangsúlyrendszer fejlődéséről szóló elméleti feltevések további tárgyalása – amint azt a Leideni sorozat szótáraiban, amelyek közé a R. Derksen és G. Kroonen által jegyzett említettek is tartoznak, egy bevezető fejezetben megvitatják – kétségkívül hasznos azok számára, akik nem szakértői a balti nyelveknek. Az ALEW azonban e nélkül is könnyen használható, mivel adott esetben a tárgyalás során utalnak a problematikus feltevésekre, mint például az I 617-ben: „Ha a tő magánhangzó-rendszere -ades Lat. Schrijver (1991: 454f.) nyomán hangváltozási törvénnyel a protoindoeurópai *o /#m_ alakból jött létre […]” – ez a hangváltozási törvény végül a lat. ’tenger’ jelentésű, lat. mare szón kívül nem rendelkezik kétségtelen tanúkkal. A baltoszláv nyelvtörténeti grammatika aktuális feltevéseinek kiegészítéseként és elméleti kereteként, továbbá terjedelmes, időközben azonban már némileg elavult bibliográfiával az olvasó rendelkezésére áll még az ALEW szerkesztője, Wolfgang Hock által írt két tanulmány, a Hock 2004 és a Hock 2005, a Kratylos folyóiratban. Az indogermanisztikai kérdésfelvetések szempontjából a balti különösen azokban a vonásaiban érdekes, amelyekben szokatlanul archaikusnak tekintik. Ma már ismert, hogy nem minden, a balti nyelvekben tanúsított ablautfokozat és egyéb szóalkotási minta vezethető vissza közvetlenül az indoeurópai „alapnyelvre”, hanem az archaizmus éppen abban áll, hogy e folyamatokat hosszú időn keresztül produktív mechanizmusként őrizték meg. Az ALEW nagy erőssége itt az, hogy először a balti nyelveken belüli anyagot a felszínen, beleértve az összes nyelvjárási eltérő alak figyelembevételét is, áttekinti és mérlegeli, majd óvatosságot tanúsít, mielőtt a konkrét derivátum a szóban forgó alak 1:1 in das Urindogermanische übertragen wird. Zugleich führt der teilweise keletkezési korszakának megadásáról való lemondást az ábrázolás hiányosságává teszi, így a döntés a felhasználóra marad. További pozitívumként emelendő ki a light verb-konstrukciókból származó újgyökerek korszerű bevonása (vö. pl. I 331 s.v. girdti ← uridg. ger(H)- dheh1- ‘tudomást adni’), amelyek éppen a balti és a szláv nyelvekben az átlátható morfológia miatt hosszú időn keresztül újonnan képezhetők voltak. A mű terjedelméből és feldolgozási idejéből szükségszerűen következik, hogy a szó történetének különböző, tárgyalandó szempontjait súlyozni kellett. Figyelemre méltó a szinkrón és diakrón szemantika az átlagosnál messze jobb kezelése. Másfelől némely olvasó időnként alaposabb besorolást kívánhatna ALTLITAUISCHES ETYMOLOGISCHES WÖRTERBUCH (ALEW) Recenzijos / Reviews 277 hiányoznak a kognáták. Itt-ott tehát több adatot lehetett volna közölni arról, hogy a hang­törvények alkalmazása után mely alakok egyeznek meg pontosan, hol állnak fenn egymásból való levezetések, és hol csupán gyökérrokonság áll fenn, teljesen eltérő derivációs történettel. Ennek szemléltetésére szolgáljon az alit. krajas „vér”: a lett kreve „megalvadt vér, var” formailag ennek levezetett alakjának tűnik (az ősuráli nyelvállapotba való visszavezetés egy *-eh2 szuffixummal, kollektív jelentésben történő levezetést feltételezne), pontos formai megfelelés azonban az alit. krajas és a véd. kravyá- „véres” melléknév között áll fenn, amelyek virtuálisan egyaránt az indoeurópai < *kro(h2)-ó-. Ezenkívül felsorolja az ószláv krъvь alakot. Az ALEW nem kíván pontosabban állást foglalni, és megállapítja (I 521): „Ugyanahhoz a gyökhöz tartozó másik képzés uralkodik a szlávban.” R. Derksen szótárában ezzel szemben az olvasó röviden, de a derivációtörténet tekintetében állásfoglalással találkozik: „A balti alakok a szlávban tükröződő gyökér főnév *-o képzett származékát képviselik” (255. o.). Az ALEW ehelyett a szemantika részletesebb tárgyalását kínálja: így itt megtudjuk, hogy az alit. Lemma a vér jelöletlen (azaz generikus) szava, ami fontos információval szolgál a szómező iránt érdeklődő lexikológus számára, továbbá hogy a lett nyelv a feltételezhető régebbi ‘testen kívüli vér’ jelentést tükrözi. Egy, az egész nyelvet feltáró etimológiai szótár eközben nem fedheti le az összes elképzelhető, illetve a szakirodalomban képviselt etimológiai megközelítést, így a jövőbeli kutatás számára továbbra is elegendő tér marad arra, hogy a balti lexémák és az indogermán nyelveken belüli potenciális kognátumok egyes kapcsolatait megvitassa, például azt, hogy a lit. kekti ‘ártani’ (I 477) a gr. egyébként elveszett elsődleges igéje-e. κακός, alb. keq (< ősindogermán *kk()ó-), lit. kank ‘gyötrelem, kín’ (I 447) o-tövű szubsztantivizációjával, darkas ‘füstölni, stellen könnte. Ebenso wäre zu überlegen, ob mit der Sippe von lit. rkti, r- füst’ (II 878) esetében szükségszerűen germán kölcsönzésnek kell fennállnia, mivel a germán nyelvcsalád Kluge-féle alakjai alapján a megfelelő mássalhangzó-rendszer (vö. Kroonen 2013: 410, s.v. reukan ~ rūkan) nem túl informatív, és egy régi *k meglétét sem kellene teljesen kizárni, így egyelőre óvatosabban a balti és a germán nyelvek közötti izoglossza állapítható meg. A balti nyelvek egyik, hangtörténeti és nyelvjárásföldrajzi szempontból mindmáig legizgalmasabb, általánosan elfogadott megoldás nélküli problémája, illetve A balto-szláv nyelvekre jellemző az indoeurópai elsődleges palatálisok, a *k, *g, *gh egyenetlen fejlődése. Egy etimológiai szótárban is szóba kell kerülnie ennek a problémának, ezért az ALEW minden érintett szónál a mindenkori különfejlődésre utal. Az idevágó klausýti (I 503) címszó alatt ennek megfelelően szintén található egy ULRICH GEUPEL 278 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI az urindogermán * következetlen képviseletére vonatkozó hipotézisek tömör vázlata *kldieser Wortsippe, das im Baltischen und Slavischen mal als *šlund mal als *klfortgesetzt ist: „Zu den bisher aufgestellten Hypothesen vgl. Stang (1966: 91. o. és köv.). Kortlandt (2009: 29. o. k.) Meillet nyomán egy protoindoeurópai hangváltozási törvényszerű fejlődéssel számol. *kl > urbalti. *kl sötét magánhangzók előtt”, és joggal vonja le a következtetést: „Az urbalt. feltételezett eloszlása A *klund *šl-reflexus azonban a jelen anyagban nem talál alátámasztásra. Az idézett műveken kívül, amelyek részben mivel régebbi keltezésűek, meg lehetett volna említeni a jelen műben egyébként figyelembe vett, e problémával foglalkozó legújabb tanulmányt is, Reiner Lipp (2009) munkáját, aki – a balti-szláv anyagot is figyelembe véve – amellett érvel, hogy a satem nyelvek korai, az alapnyelv utáni újítása a fonológiailag releváns palatálisok kialakulása volt a kontextusérzékeny allofónok elöl képzett magánhangzó előtti fonologizálása révén. A szatemizáció hullámszerű terjedésének gondolatát, amely az északnyugatot már nem érte volna el teljes egészében, a legújabb szakirodalom is, implicit módon, az EWAhd-ban (IV, 1254), a huof címszó alatt tárgyalja: „[…] amikor az indoeurópai őstörténeti *k nyugatszatem nyelvi *k-ként lépett a várható *s helyébe”, ahol a terminológia a baltista Harvey E. Mayer munkáira nyúlik vissza. A fent már említett lemondás az urbalt és urbalto-szláv formák rendszeres rekonstrukciójáról első pillantásra arra késztethetné az olvasót, hogy feltételezze: a szerzők elutasítják egy közös előzmény feltételezését. A bemutatott anyag tárgyalásának közelebbi vizsgálata azonban azt mutatja, hogy a szerzők érvelésükben mindenütt, ahol szükségesnek tűnt, a hangés jelentésváltozásokat, valamint a szóalkotásokat és új gyökereket a megfelelő alapnyelvek korára datálták. Az urbsl. formák megadásáról sem mondtak le alapvetően, így a recenzens a következő rekonstrukciókat figyelhette meg: urbsl. *beršd(i) ‘termékenynek lenni’ (I 410), *kara- ‘bika, ökör’ (I 461), *modl- ‘kérni’ (I 633), *sun ‘-val, -vel’ (II 986), *tins- (II 1102). trächtig’ (N.Sg.f. eines Adjektivs, I 109), *dero- ‘Holz’ (I 196), *atiat- ‘wach Gyakrabban, a szokásos konvenciókat követve, „ur­baltoszláv előtti” rekonstrukciókhoz és folyamatokhoz nyúlnak vissza, amikor késői alapnyelvi vagy korai egyedi nyelvjárási újításról van szó. Urbalt formákat szintén meglehetősen gyakran idéznek, bár a Derksen 2015-től eltérően nem következetesen. Az ALEW a korlátozott terjedelem mellett egy ilyen munka elkészítésekor figyelembe veendő számos szempont közül – amint már bemutattuk – nagyon helyesen döntött, és csupán egyéni preferenciák kérdése lehet, ha valaki a nyújtottakon túlmenő adatokat hiányol. Mivel nem tartoznak az ALEW és felhasználóinak többsége érdeklődésének középpontjába, a balti szavak más nyelvekbe történt korai kölcsönzései alig vannak rögzítve. Természetükből adódóan ALTLITAUISCHES ETYMOLOGISCHES WÖRTERBUCH (ALEW) Recenzijos / Reviews 279 A szláv mellett legfontosabb korai kapcsolati nyelveknek a finnugor nyelvek bizonyulnak, amelyek különböző időszakokban álltak kapcsolatban a balti nyelvű térséggel; vö. a szavak elterjedése szerint rétegzett áttekintést Seppo Suhonennél (1988). E kölcsönzések részben nagy kora miatt azonban a balti nyelv előés korai története, valamint művelődéstörténeti szempontok szempontjából is igen érdekesek lehetnek, ezért kívánatos lenne, ha a jövőbeli, megfelelő fókuszú munkák ezeket figyelembe vennék. Még ha a kölcsönzések mennyisége messze el is marad a finnben található germán kölcsönzésekétől, néhányuk még azoknál is régebbi. A bíráló által ismert utolsó munkák a balti nyelvek e szomszédos nyelvekre gyakorolt hatásáról Lars-Gunnar Larsson (2001) és Petri Kallio (2008), amelyek közül az előbbi kimutatja, hogy egyes balti kölcsönzések a számi nyelvekben nem a finn hangváltozás nyomait, hanem korai számi fejleményeket mutatnak, pl. északi számi suoldni ‘harmat, köd, gőz’ (finn. halla ‘fagy’) a lit. šalna stb. ‘fagy’ szavakkal, vagy északi számi suoidni ‘széna’ (finn. heinä ‘ua.’) a lit. šienas stb. ‘széna’ szavakkal, így vagy közvetlenül a balti nyelvekből, vagy egy ismeretlen harmadik nyelven keresztül kellett átkerülniük – mégpedig mindenképpen igen korai időpontban. E kölcsönzött szókincs következetes bevonása az indogermán nyelvek kézikönyveibe végül a finnugriszták számára is igen hasznos segítség lenne. Kisebb hibák, illetve következetlenségek egy ilyen monumentális terjedelmű mű esetében elkerülhetetlenek, ám örvendetes módon igen csekély számban fordulnak elő. Annak alátámasztására, hogy itt csupán kisebb részletekről van szó, álljon itt néhány példa: (II 1019): „[…] egy független vṛddhi-képzés közvetlenül az uridg. *kḗrd ~ *kdsnt. ‘szív’ szóból.“ – A világosság kedvéért itt meg kellett volna adni: (II dass nur der schwache Stamm der Ausgangspunkt der Ableitung sein muss. 1291): az orosz zoród alak egyszer tévesen zórod alakban van lejegyezve. (II 1291): „A veláris hang kiejtésében mutatkozó eltérés” (és másutt is) – itt a szokatlan „kiejtés” terminussal a pontos fonetikai természetet (zöngés/zöngétlen stb.) értjük. A következő esetben következetlenség tapasztalható a lejegyzésben: „Kentum[-fejlődés/duplikátum]”, illetve „Satem-[” (I 25 akti címszó alatt, 28 akmu címszó alatt, 29 aksómintas címszó alatt, 30 akúotas, -a címszó alatt, 63 šutas címszó alatt, 116 bigti címszó alatt), szemben a „centum-” alakváltozattal (II 1014 šakti címszó alatt és 1021 šérti címszó alatt) (amennyire a recenzens megfigyelte). Mint az azonnal nyilvánvaló, ezek nagyon marginális pontok, amelyek aligha érdemelnek említést, és a mű használatát semmilyen módon nem akadályozzák.