Different IPA Equivalents for Some Lithuanian and Latvian vowels

196 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII JURGITA JAROSLAVIENĖ Institute of the Lithuanian Language Kutatási területek: kísérleti fonetika, fonológia, dialektológia, geolingvisztika. DIFFERENT IPA EQUIVALENTS EGYES LITVÁN ÉS LETT MAGÁNHANGZÓK Kodėl skiriasi kai kurių lietuvių ir latvių kalbų balsių tarptautiniai fonetinės abėcėlės atitikmenys? ANNOTÁCIÓ A közös balti eredet ellenére a mai standard litván és standard lett nyelv magánhangzóés mássalhangzó-fonémaállománya különbségeket mutat, elsősorban azért, mert a funkcionális jelentőség nem egyetemes: ami fonológiailag releváns a litvánban, nem feltétlenül az a lettben vagy valamely más nyelvben, mivel a magánhangzók és mássalhangzók jelentésmegkülönböztető szerepe nyelvről nyelvre változik; minden nyelv korlátozott számú olyan magánés mássalhangzót használ, amelyek képesek megkülönböztetni a szavak jelentését. Az akusztikai és artikulációs jelenségek, valamint folyamatok elemzése magában foglalja a különböző nyelvek hangjainak (például megkülönböztető jegyeiknek) hasonló elvek és hasonló módszerek alapján történő vizsgálatát és összehasonlítását, továbbá valamilyen egyetemes (nemzetközi) átírás biztosítását. Napjainkban a litván és a lett magánhangzók (valamint a mássalhangzók) nemcsak nemzeti (hagyományos) fonetikai jelekkel, hanem a nemzetközi fonetikai ábécével (a nyelvek hangjainak jelölésére szolgáló, általánosan elfogadott rendszerrel) is átírhatók. A jelen tanulmány elsősorban a kortárs balti nyelvek hosszú és rövid monoftongusai Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA) szerinti, nem azonos megfelelőinek megválasztását tárgyalja, kiemelve a hangok különböző kritériumok alapján történő osztályozásának terminológiai és egyéb árnyalatait, mivel a hangoknak különféle (hagyományos akusztikai, artikulációs, funkcionális, nemzetközi artikulációs és hasonló) osztályozásai létezhetnek, feltéve, hogy az osztályozás hagyományos vagy nemzetközi. A for Lithuanian and Latvian vowel systems. For a comparative research study on Lithuanian and Latvian vowels it was necessary to establish a common synchronous vowel Straipsniai / Cikkek 197 Different IPA Equivalents for Some Lithuanian and Latvian vowels hagyományos (akusztikai vagy artikulációs) magánhangzó-monoftongusok azt mutatták, hogy classifications of both Baltic languages follow a similar pattern. The analysis of the comparative experimental research of Lithuanian and Latvian a kortárs balti nyelvek egyes magánhangzóihoz eltérő IPA-jelmegfelelőket választottak a szorosan rokon, ám meglehetősen eltérő akusztikai minőségek, valamint a nem azonos képzési és hallási jellemzők miatt. KULCSSZAVAK: kortárs balti nyelvek, standard litván, standard lett, magánhangzó, átírás, nemzetközi fonetikai ábécé. ANNOTÁCIÓ Nors lietuvių ir latvių kalbos giminiškos, jų balsinių ir priebalsinių fonemų inventoriai különbségeik vannak, elsősorban a funkcionális relevancia miatt, amely nem univerzális: ami a litván nyelvben jelentős, az a lettben vagy egy másik nyelvben jelentéktelen lehet, ezért ezt figyelembe kell venni a különböző nyelvek hangrendszerének (és azok disztinktív jegyeinek) vizsgálatakor és összehasonlításakor. Szintén figyelembe kell venni a különböző nyelvek hangjai akusztikai és artikulációs sajátosságainak összehasonlító elemzését, amelyet hasonló elvek és azonos vagy hasonló módszertan alapján fontos elvégezni. Az összehasonlított nyelvek hangjait kényelmesebb közös (nemzetközi) fonetikai átírással leírni. A litván és lett nyelv magánhangzórendszerének (akárcsak mássalhangzórendszerének) átírása lehetséges nemzeti (hagyományos) betűkkel, illetve valamely nemzetközi fonetikai ábécé megfelelő jeleinek alkalmazásával (a hangok fonetikai jeleinek jelölésére szolgáló sistemas). szabványosított univerzális rendszert vagy E cikk a mai litván és lett köznyelv összehasonlított rövid, valamint néhány hosszú magánhangzójának eltérő (nem egybeeső) nemzetközi fonetikai ábécébeli (ang. IPA) megfelelőit tárgyalja. Szintén felhívja a figyelmet klauso nuo to, kokiu pagrindu ir pagal kokius kriterijus lyginamųjų kalbų balsiai skirstomi a terminológia sokféleségére, amely magában foglalja (lehetségesek a hagyományos akusztikai, artikulációs, funkcionális, nemzetközi artikulációs stb. osztályozások), valamint más tényezőkre. A balti nyelvek hangjainak összehasonlító kutatásai segítenek megvilágítani, miért fontos az összehasonlítás során közös szinkrón osztályozást alkalmazni, és milyen árnyalatok lehetségesek a hagyományos fonetikai és fonológiai osztályozások, valamint a nemzetközi osztályozás között. A hagyományos (akusztikai vagy artikulációs) osztályozás szerint a balti nyelvek magánhangzóit hasonló modell alapján osztályozzák. A litván és lett nyelv monoftongusainak műszeres vizsgálatán alapuló összehasonlító elemzés kimutatta, hogy e rokon nyelvek azonos fonémáinak egyes eltérő nemzetközi fonetikai átírási jelei bizonyos akusztikai, artikulációs és pszichofizikai jegyek különbségei miatt választandók. KULCSSZAVAK: mai balti nyelvek, standard litván nyelv, standard lett nyelv, magánhangzó, transzkripció, nemzetközi fonetikai ábécé. JURGITA JAROSLAVIENĖ 198 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII BEVEZETÉS A Nemzetközi Fonetikai Ábécé (vagy IPA) használatát bizonyos alapelvek irányítják, amelyek egyike kimondja, hogy „amikor két hang nagyon hasonló, és nem tudjuk, hogy bármely nyelvben alkalmazzák-e őket a megnyilatkozások jelentésének megkülönböztetésére, akkor főszabályként ugyanazzal a szimbólummal kell őket jelölni. Szükség esetén azonban külön szimbólumok vagy diakritikus jelek is használhatók az ilyen hangok megkülönböztetésére” (HIPA 2007: 159–160). Mivel a litván és a lett nyelv az indoeurópai nyelvcsalád balti ágához, azon belül a keleti balti nyelvek csoportjához tartozik, a két nyelvet gyakran különösen közeli nyelvekként egymás mellett helyezik el; a megfelelő (nagyon hasonló) litván és lett magánhangzók egyes magánhangzó-fonémáinak fonológiai rendszereit kell használni. Lehetséges, hogy a közös balti eredetű, különböző nyelvek ilyen nagyon hasonló magánhangzó-fonémái akusztikai mes are quite similar in both languages. However, some previous experimental studies show that despite the common Baltic origin, different IPA symbols tulajdonságaikban és artikulációjukban ennyire eltérjenek egymástól? A kérdés megválaszolható a kortárs balti nyelvek hangjain végzett műszeres kutatás1 eredményein alapuló spektrális jellemzők és különféle megkülönböztető jegyek áttekintésével, hogy a litván és lett magánhangzó-fonémák mindegyikéhez a lehető legpontosabb IPA-szimbólumokat (megfelelőket) válasszuk ki, figyelembe véve, hogy a balti hangok minőségét és mennyiségét azonos módszerekkel, hangfeldolgozó és -elemző szoftverekkel vizsgálták, a megbízható összehasonlítás pedig kiemelte a fonémaállományok közötti különbségeket 1 A kortárs balti nyelvek hangjainak akusztikai jellemzői (kísérleti vizsgálat) című kutatási projektet a Litván Kutatási Tanács finanszírozta 2013–2015 között (MIP081/2013). Mivel minden nyelv esetében, beleértve a balti nyelveket is, az anyanyelvi beszélők képesek a legjobban hallás és and hardware, so that a reliable comparison of phonetic inventories of both languages would be available (for some intermediate results, see some previous studies: Grigorjevs, Jaroslavienė 2015a; 2015b; Jaroslavienė 2014; 2015)2. A percepció útján azonosítani a nyelv funkcionálisan releváns elemeit, a kortárs balti nyelvek hangrendszereinek vizsgálatát és összehasonlítását kompetens, anyanyelvi litván és lett kutatókból álló, kísérleti fonetikára szakosodott csoport vállalta: Jurgita Jaroslavienė és Jolita Urbanavičienė (litván), Juris Grigorjevs és Inese Indričāne (lett). 2 A lett nyelvhez adaptált IPA-szimbólumok teljes készletét a 2013-ban megjelent Lett nyelv akadémiai grammatikája mutatta be (lásd LVG 2013: 23–26). Addig egyes kiadványokban és az angol, valamint más nyelvek összehasonlításával foglalkozó művekben használták őket. Például a lett egynyelvű magánhangzók IPA-szimbólumainak megfelelőit úgy választották ki, hogy a külön ejtett lett egynyelvű magánhangzók akusztikai adatait összehasonlították a kardinális magánhangzók adataival, mivel a kardinális magánhangzók rendszere alapul szolgál a különböző nyelvek IPA-magánhangzóihoz, a lehetséges fonetikai és fonológiai osztályozások árnyalataihoz, a hangok univerzális megkülönböztető jegyeihez, sőt az empirikus anyag és az alkalmazott módszerek sajátosságaihoz, az instrumentális elemzés lehetséges céljaihoz és egyéb kérdésekhez is. Straipsniai / Cikkek 199 Different IPA Equivalents for Some Lithuanian and Latvian vowels A TANULMÁNY CÉLJA ÉS TÁRGYA Since the IPA system is very handy for comparative linguistics, the main aim of this paper is to explain the choice of the IPA equivalents (see Table 1) for a kortárs balti standard nyelvek egynyelvű magánhangzói, kiemelve a magánhangzók különböző osztályozási szempontok alapján történő osztályozásakor alkalmazott terminológiai árnyalatokat, mivel egy adott nyelv hangjainak ábrázolásakor a szimbólumok használatát, valamint az akusztikai, artikulációs vagy egyéb osztályozásokat rendszerint meghatározott módszertani háttér és elvek vezérlik. Mint ismeretes, az IPA egy szabványosított Nemzetközi Fonetikai Ábécé – a világ hangjainak artikulációs jellemzőin (a nyelv acritics designed to represent, describe and analyse sounds of any spoken lanmagassága, a nyelv hátulságának foka és az ajkak kerekítettsége) keresztül az általa ábrázolt hangokat jelölő, nemzetközileg elismert és legismertebb fonetikai szimbólumkészlet (HIPA 2007: 159–160, 194–196, Appendix 1; IPA 2015a; 2015b; 2017; lásd még Jones D. 1949; Olson 2015; Jones T. 2016). A Társaság azt ajánlja, hogy a fonetikai átírást a következő zárójelek közé kell foglalni: „[ ]”. A fonológiai oppozíciókat jelölő átírást ferde vonalak közé kell foglalni: „/ /”. Az IPA-szimbólumok által jelölt hangok az Interaktív IPA-táblázatban (http://www.ipachart.com/) érhetők el, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy e hangok kiejtésében a nyelvtől (vagy a kontextustól) függően nagy változatosság lehet, és a kortárs balti nyelvek sem képeznek kivételt. rendszer (Grigorjevs 2012: 178; lásd még Jassem 1973: 190; Ladefoged 1975: 194–199; Roca, Johnson 1999: 114–140). A litván nyelvészetben a litván hangok ábrázolására az IPA teljes készletének használatára tett első kísérletek egyike a Lithuanian Grammar (szerk. Vytautas Ambrazas, 1997) című litván nyelvi akadémiai nyelvtan volt. Az ott bemutatott IPA-megfelelők némelyike eltér az ebben a tanulmányban közöltektől. Korábban is történtek kísérletek az IPA használatára egyes kiadványokban és művekben (vö. Ekblom 1922; Svecevičius 1960; Mikalauskaitė 1975; lásd még Stundžia 1990). JURGITA JAROSLAVIENĖ 200 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII 1. táblázat. A standard litván és a standard lett tiszta (egyszerű) magánhangzóinak jelei a hagyományos (nemzeti) 3 és a nemzetközi (IPA) fonetikai ábécé szerint 3 A litván fonológiai rendszerben az /ie/ és az /uo/ nem egynemű képzésű hosszú magánhangzókként is funkcionálnak (DLKG 2005; Girdenis 2014). Lehetséges IPA-megfelelőik az /iɛ/, /ɪɛ/ és az /uɔ/, /ʊɔ/, a következő okok miatt: a Contemporary Grammar of the Lithuanian Language (DLKG 2005: 23–26) és a Theoretical Foundations of Lithuanian Phonology (Girdenis 2014: 223, 23. táblázat) című művekben a nem egynemű képzésű litván /ie/, /uo/ hangokat nem felső nyelvállású magánhangzókként osztályozzák; a legújabb kísérleti vizsgálatok alapján (lásd Girdenis 2009: 213–242 és a hivatkozásokat), valamint az említett kutatás eredményei szerint (lásd az 1. lábjegyzetet) a litván /ie/, /uo/ hangokat nem egynemű képzésű, önálló hosszú, felső nyelvállású fonémáknak kell tekinteni (Jaroslavienė 2015: 3, 1. táblázat). A lett grammatikai hagyományban az /ie/, /uo/ hangokat továbbra is kettőshangzókként osztályozzák, jóllehet fonológiai értelmezésükre valójában nincs egységes megközelítés (Laua 1997: 12; LVG 2013: 46; Markus, Bonda 2014: 68–72; Grigorjevs 2016: 151). Az is kiderült, hogy a standard litván anyanyelvi beszélői nem tekintik a rövid [e] hangot (a „Janus”-fonéma /e/ változatát) önálló hangnak, ezért elszigetelten nem tudják kiejteni. El kell ismerni, hogy a nem felső nyelvállású (középfelső nyelvállású) [e] magánhangzó sajátos használata, opcionális státusa és megkülönböztető funkciójának hiánya miatt nem tud szilárd helyet elfoglalni a standard litván rendszerében; ezenkívül az írott nyelvben ugyanazzal a karakterrel jelölik, mint Straipsniai / Articles 201 Different IPA Equivalents for Some Lithuanian and Latvian vowels A tanulmány tárgyát a zéró kontextusban vagy izoláltan4 ejtett hosszú és rövid tiszta magánhangzók (egyenletes artikulációjúak) alkotják (lásd az 1. mants (aged 20–50 years) having faultless articulation of Standard Lithuanian táblázatot), nyelvenként 24, a standard lett esetében 6 férfi és 6 nő5. Az 1. táblázat mindkét mai balti nyelv grafémáinak megfelelőit mutatja be both traditional (national)6 systems of phonetic transcription and the International Phonetic Alphabet (IPA). Az 1. táblázatban szereplő nemzeti és nemzetközi jelekkel jelölt hangok elsősorban azok, amelyek egy nyelvben az egyik szó megkülönböztetésére szolgálnak egy másiktól. Amint látható, különbségek vannak a hagyományos (nemzeti) és a nemzetközi fonetikai ábécék között, mivel a nemzeti átírások nyelvről nyelvre változnak, ugyanúgy, ahogyan az írott nyelvek világszerte hasonlítanak egymásra. A közös balti eredet ellenére a litván és a lett IPA-megfelelői között is vannak különbségek. A továbbiakban kifejtjük, hogy e megfelelőesek kiválasztása nem volt véletlenszerű (vö. a 12–13. és 14–15. ábrán látható hasonló vagy megfelelő magánhangzó-fonémákat); az is nyilvánvalóvá válik, miért hasonlít az IPA-rendszer ismerete és különböző nyelvek esetében történő használata — vagyis ebben az esetben a litván és lett monoftongusok akusztikai és artikulációs jellemzők alapján, meghatározott IPA-jelekkel való átírása — ahhoz, mintha az ember meglátná a mátrixot (mintázatot), amikor két (vagy több) nyelv hangjait tanulja, tanulmányozza vagy hasonlítja össze. az alsó rövid [e] (vö. Pakerys 2003: 29, 2. diagram; 32–34 és a hivatkozások; Girdenis, Pupkis 1978: 61–62; Girdenis 2014: 201–202; Jaroslavienė 2015: 2–3). A litvánnal ellentétben a lett rövid [e] használatos, és különálló hangként ejthető. 4 Ez a természetes hiperartikuláció eltér a kardinális magánhangzók képzésétől (további részletekért lásd: Grigorjevs, Jaroslaviene 2015a: 58–59 és a hivatkozások). 5 It is important that almost all informants not only speak the standard language but also one or több nyelvjárás és idegen nyelv. A standard nyelvet szabványosított nyelvjárásokként variety of language used for the needs of public life and culture (LKE 2008: 87–91). 6 Lithuanian and Latvian traditional transcriptions are different (both for standard languages and tekintették). A litván és lett nyelvjárások hagyományos átírásának jellemzői, és a litván suitability of the International Phonetic Alphabet to represent sounds of the Lithuanian and Latvian dialects are not discussed in the present article. For example, since the 20th century, there nyelvészetben hagyomány, hogy koppenhágai átírást használnak, amelyet Georg Gerullis (1930) vett át; napjainkban a Polemonas betűtípus jelei rendelkezésre állnak a litván hangok hagyományos (nemzeti) átírásához (lásd: Skirmantas, Girdenis 2001; Aleknavičienė, Grumadienė, Gurskas, Skirmantas, Strockis, Tumasonis 2005 és mások). A Nemzetközi Fonetikai Ábécé litván nyelvjárások hangjaira való alkalmazásának lehetőségeiről lásd: Bakšienė, Čepaitienė 2017a; 2017b. JURGITA JAROSLAVIENĖ 202 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII A NEMZETKÖZI FONETIKAI ÁBÉCÉ (IPA) Amint azt már említettük, az IPA-t több mint egy évszázada széles körben használják szabványosított rendszerként a nyelvészek (valamint a nyelvekkel foglalkozó más személyek), ami az IPA-t igen alkalmassá teszi minden olyan tudományterületen való használatra, amelyben a beszédhangok ábrázolására van szükség (HIPA 2007). A magánhangzók hangminőségének különbségei megfelelően leírhatók a következő paraméterek szerint: a nyelv helyzete – magassága és hátulsága, valamint a száj nyitottsága, mivel összefüggés van a száj nyitottsága és ducing vowels – and the shape of the lips (lip rounding) (HIPA 2007: 10–13). a nyelv emelkedése között, amikor a nyelv magassága proTongue. Az 1. ábrán (lásd még a 2. ábrát) a diagram függőleges tengelyét a magánhangzó magassága határozza meg. A magasság arra utal, hogy milyen magasan helyezkedik el a nyelv rent degrees of tongue height. Vowels pronounced with the tongue lowered are teste a szájban; a száj (állkapocs) nyitottságának különböző fokai felelnek meg a diffelegalul, míg a felemelt nyelvvel ejtett magánhangzók felül helyezkednek el: a zárt magánhangzókat (viszonylag zárt szájjal) viszonylag magas nyelvállással képezzük; A nyílt magánhangzók viszonylag alacsony nyelvállással képződnek; A zárt-középső és nyílt-középső magánhangzók középső nyelvállással képződnek. Amint azt a további fejezetekben látni fogjuk, a száj nyitottságának különböző fokozatai a nyelv magasságának különböző fokozataival is megfelelnek a litvánban és a lettben (vö. 2., 14. és 15. ábra): a magas magánhangzók képzésekor a száj elülső része kevésbé nyitott, mivel a nyelv teste megemelkedik, vagyis magas állású; A középső magánhangzók közepes nyelvállással képződnek; Az alacsony magánhangzókat úgy ejtjük, hogy a száj elülső része nyitott, a nyelv pedig Tongue backness. In Figure 1 (also see Fig. 2), the horizontal axis of the lesüllyesztett. A diagramot a magánhangzó hátságfoka határozza meg. A nyelv hátságfoka arra utal, hogy a nyelv legmagasabb pontja mennyire elöl vagy hátul helyezkedik el: azok a magánhangzók, amelyeknél a nyelv a száj elülső része felé mozdul, a diagram bal oldalán találhatók, míg azok, amelyeknél hátrafelé mozdul, a diagram jobb oldalán helyezkednek el. Az ajkak kerekítettsége. Azokon a helyeken, ahol a magánhangzók párokban szerepelnek (lásd az 1. ábrát), a jobb oldali egy kerekített magánhangzót jelöl (amelyben az ajkak kerekítettek), míg a bal oldali ennek a kerekítetlen megfelelője. A kerekítettség elnevezése egyes magánhangzók ajakkerekítésére utal. A legtöbb nyelvben a kerekítettség a középső és a magas hátulsó magánhangzók erősítő jegye, nem pedig megkülönböztető jegy, ahogyan a kortárs balti nyelvekben. Általában minél magasabb egy hátulsó magánhangzó, annál intenzívebb a kerekítés. Tanulmányok / Articles 203 Different IPA Equivalents for Some Lithuanian and Latvian vowels 1. ÁBRA. Magánhangzók. A Nemzetközi Fonetikai Ábécé (2015-ig átdolgozva)7 2. ÁBRA. A nyelv és a száj nyitottsága közötti összefüggés8: a nyelv emelkedése a nyelv függőleges tengelyen elfoglalt helyzetét írja le (magas, középső, alacsony), a „nyelvemelkedés helyzete” pedig arra utal, hogy ez az emelkedés a vízszintes tengelyen hol történik (elöl, középen, hátul). 7 Az illusztráció elérhető az IPA 2015a kiadványból. 8 Az ábra a száj alakját ábrázolja a nyelvemelkedés magasságának függőleges tengelye és a nyelvemelkedés helyzetének vízszintes tengelye alapján. Illusztrációért lásd az English Speech Sounds 101 című e-könyvet (Williamson 2015). JURGITA JAROSLAVIENĖ 204 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Also, there can be some more articulatory parameters available when classia világ bármely konkrét nyelvének magánhangzóit jellemző: hasonlítsuk össze a magánhangzónyelv hét fokozatát és a magánhangzók elölképzettségének, illetve hátulképzettségének öt fokozatát a 3. ábrán. 3. ÁBRA. A magánhangzónyelv hét fokozata és a magánhangzók hátulképzettségének öt fokozata9 Számos olyan nyelvi magánhangzórendszer létezhet, amely megfelel az IPA alapelveinek. Amint a cikk további részében látni fogjuk, a litván és a lett hagyományos (nemzeti) osztályozások nem esnek egybe a Nemzetközi Fonetikai Társaság által javasolttal. A magánhangzók akusztikája. Közismert, hogy a magánhangzók minősége a magánhangzók akusztikai elemzéseiben relatív formánsértékekkel valósítható meg: a dinamikus spektrogramokon sötét sávokként megjelenő vokális traktusbeli akusztikai rezonanciák révén, amelyek az egyes frekvenciákon mutatják az akusztikai energiát, valamint azt, hogy ez hogyan változik az idő múlásával (vö. 4–11. ábra, lásd még a 12–15. ábrát). A magánhangzók spektrális jellemzői szorosan összefüggnek a lehetséges artikulációs tulajdonságokkal; a vokális traktus rezonáns üregként működik, és a nyelv, az állkapocs (száj) és az ajkak helyzete befolyásolja a rezonáns üreg paramétereit, ami eltérő formánsértékeket eredményez: például az első formáns (F1) a magánhangzó-nyíltságnak felel meg (a hátsó height), the second formant, F2, corresponds to vowel frontness. Open vowels have high F1 frequencies, while close vowels have low F1 frequencies, and back magánhangzóknak alacsony F2-frekvenciáik vannak, míg az elülső magánhangzóknak magas F2-frekvenciáik vannak. Továbbá a magánhangzó-minőség ábrázolására szolgáló alternatív mérőszám az F1 az F2–F1 függvényében 9 Az illusztráció elérhető innen: <https://en.wikipedia.org/wiki/File:IPA_vowel_chart_2005.png>. Lásd még: IPA 2015b. Straipsniai / Tanulmányok 211 Different IPA Equivalents for Some Lithuanian and Latvian vowels a magánhangzók nagymértékben átfednek egymással, miközben a hosszú és a megfelelő rövid litván magánhangzók középpontjai közötti távolságok meghaladják az 1 z-t, így jelezve percepciós minőségük különbségét17 (vö. még a köztes eredményeket: Grigorjevs, Jaroslavienė 2015a; 2015b). Az időtartamra vonatkozó megfigyelések (lásd a 2. táblázatot) azt mutatják, hogy a zéró kontextusban ejtett hosszú és rövid lett magánhangzók közötti különbség főként a relatív időtartamon alapul, míg a hosszú és rövid litván magánhangzók között mindkettőn (vö. még: Grigorjevs, Jaroslavienė 2015b: 79, 1. combined cues of the formant structure (see Fig. 12) and the relative duration táblázat). Végül megállapítható, hogy az akusztikai minőség fő különbségei a rövid (és néhány hosszú) litván, valamint a megfelelő lett magánhangzók eltérő képzéséből adódnak. Mindkét kortárs balti nyelv magánhangzórendszerének jellemzése céljából, hogy a lehető legpontosabb IPA-jelmegfelelőket válasszuk ki (vagy megmagyarázzuk a választásukat), kiszámítottuk az alapfrekvencia és az első formáns (F1-f0), valamint az első és a második formáns (F2-F1) közötti tonotopikus távolságokat is (vö. a 14. és 15. ábrát). Közismert, hogy az első távolság szorosan összefügg a hang nyíltságával, illetve zártságával, a második pedig annak elölképzettségével, illetve hátulképzettségével (Miller 1989: 2119; Ladefoged, Maddieson 2002: 284–286; Grigorjevs 2012: 163–165). Mivel a litván rövid magánhangzók minősége jelentősen eltér hosszú megfelelőikétől (a megfelelő hosszú magánhangzókkal összehasonlítva az akusztikai centralizáció hatását mutatják), továbbá a megfelelő rövid, valamint néhány hosszú litván és lett magánhangzó is eltér egymástól, a megfelelő litván és lett rövid monoftongusokra (az [ɔ] kivételével), valamint a hosszú [oː] és [ɔː] hangokra különböző (nem azonos) IPA-jeleket választottunk. A litván [eː] és a lett [eː] továbbá meglehetősen eltérő minőségű hangok; bár e hangok IPA-megfelelője mindkét nyelvben egybeesik, először is az ezen hasonló hangokra vonatkozó következetesség miatt; másodszor pedig azért, mert a hasonló hangok képzése nyelvenként eltérhet (lásd a 14–15. és 16–17. ábrát; vö. még a 4–11. ábrát). Továbbá meg kell jegyezni, hogy az IPA nem nyújt fonológiai elemzést egy adott nyelvre vonatkozóan (HIPA 2007: 30); csupán erőforrásként szolgál bármely elemzés kifejezésére oly módon, hogy az széles körben érthető legyen. Ennek megfelelően, a hagyományos funkcionális és artikulációs magánhangzó-osztályozások áttekintése és a magánhangzók összehasonlítása után (the principles of the use of the IPA), there are no other IPA symbols to choellentmondásos eredmények mutatkoznak, a hosszú és a nekik megfelelő rövid párak spektrális szerkezete eltérően érzékelhető (lásd Grigorjevs, Jaroslavienė 2015a: 85). 17 Ezt okozhatta az a szükséglet, hogy a hátsó magánhangzók lehetséges, elölképzett allofónjait, amelyek megőrzik különbségüket az elülső magánhangzóktól, be kell illeszteni a litván magánhangzórendszerbe (Grigorjevs, Jaroslavienė 2015b: 90). JURGITA JAROSLAVIENĖ 212 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII qualities, relative duration and auditory characteristics (Fig. 12–15, Table 2) of mindkét kortárs balti nyelv esetében a megfelelő litván és lett tiszta magánhangzókhoz a következő IPA-jelmegfeleléseket kell választani (lásd az ábrát. 16 and 17). Mint látható, az IPA-rendszer alapelvei szerint a litván és lett tiszta magánhangzók változó akusztikai minőségei és hallási jegyei is rendelkezésre traditional (national) classifications differ from the articulatory international system: accordingly, a four-dimensional (cf. Fig. 1 and 14, 15) distinction insállnak annak kiemelésére, hogy miben különbözik és mi a sajátossága a hasonló litván és lett monoftongusok, különösen a rövidek, magánhangzó-képzésének, a magánhangzómagasság szerinti hagyományos háromosztatú megkülönböztetés (a nyelv emelkedése és a száj nyitottsága), valamint a magánhangzók elülsősége vagy hátulsósága szerinti hagyományos kétosztatú megkülönböztetés helyett egy háromdimenziós (vö. 1., 3. és 14., 15. ábra) megkülönböztetés alkalmazásával (ezért a rövid magánhangzóknak eltérő IPA-jeleik vannak, kivéve a 14. ÁBRÁT. A litván-FIGURE a pszicho-fizikai síkon ábrázolva (bark egységekben, z) a pszicho-fizikai síkon távolságok zálás céljából a tonotopikus távolságok felhasználásával az F2 és F1, távolságok között: a fekete körök a férfi beszélők által a fekete körök a férfi magánhangzókat; A lett anian tiszta magánhangzók átlagos adatai a pszicho-fizikai normalizáláshoz a tonotopikus távolságok felhasználásával az F2 és F1, valamint az beszélők által képzett hosszú magánhangzókat jelölik; beszélők; a fehér körök a beszélők által képzett hosszú magánhangzókat jelölik; sötétszürke körök a női magánhangzókat jelölik; a világosszürke körök a rövid; a világosszürke körök a női k=17%. a női adatok normalizálása k=17%. A női 15. tiszta magánhangzók átlagos adatai a pszi-tiszta magánhangzók átlagos adatai ábrázolva (bark egységekben, z) normalinormalizálás céljából a tonotopikus valamint az F1 és F2, illetve az F1 és az alap-az F1 és az alapfrekvencia, f0 közötti beszélők által képzett hosszú magánhangzókat jelölik; jelölik a hosszú síkon ábrázolva (bark egységekben, z) a pszicho-fizikai síkon ábrázolva a F1 és az alapfrekvencia, f0 közötti távolságok között: a fekete körök a férfi női beszélők által képzett hosszú magánhangzókat jelölik; a fehér körök a női beszélők által képzett; a sötétszürke körök a férfi beszélők által képzett rövid beszélők által képzett rövid magánhangzókat jelölik. a női adatok normalizálása adatokat k=21%-kal normalizáltuk. Cikkek / Articles 213 Different IPA Equivalents for Some Lithuanian and Latvian vowels [ɔ]), továbbá a litván [eː], [æː], [oː] és a megfelelő lett [eː], [æː], [ɔː] is különbözik, in their production vs. acoustic and auditory features, though the relationship between the systems of long Lithuanian and corresponding long Latvian vowels ahogyan a rövid litván és a rövid lett magánhangzók rendszere is követ egy similar pattern. CONCLUSIONS A litván és lett monoftongusok összehasonlító kísérleti kutatásának elemzése azt mutatja, hogy a kortárs balti nyelvek néhány hasonló tiszta magánhangzójára azért választottak különböző IPA-jelmegfelelőket, mert az alábbi magánhangzók akusztikai minőségei szorosan rokonok, de meglehetősen eltérőek, továbbá képzési és hallási jellemzőik sem azonosak (1. táblázat, 14–15. és 16–17. ábra): hasonlítsuk össze a litván [oː ɪ ɛ ɐ ʊ] és a megfelelő lett There can be [ɔː i æ ɑ u] (also [eː] and [æː] are produced quite differently in both languages). various (traditional acoustic, articulatory, functional, international articulatory and the like) classifications provided for Lithuanian and Latvian vowel systems. A litván és lett magánhangzók összehasonlító vizsgálatához szükség volt egy közös szinkronikus magánhangzó-osztályozás (hagyományos vagy nemzetközi) kialakítására. Ennek megfelelően különböző terminológiát (valamint elveket) alkalmaznak a litván és lett hangok osztályozásakor, eltérő módszertani alapokon. Mindkét balti nyelv hagyományos (akusztikai vagy artikulációs) magánhangzó-osztályozása hasonló mintát követ. 16. ÁBRA. A 17. ÁBRÁBAN használt IPA-jelek. A standard litván tiszta magánhangzóinak és a standard lett tiszta magánhangzóinak IPA-jelei JURGITA JAROSLAVIENĖ 214 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Az IPA-rendszer (nemzetközi osztályozás) elvei alapján megkülönböztethetők a litván és lett izoláltan ejtett monoftongusok dinamikus spektrogramjai (vö. 4–11. the highest point of one’s tongue is) and by referring to the concise analysis of ábra), akusztikai, artikulációs és auditív jellemzői (vö. 12–15. ábra), valamint a nyelv emelkedésének (vagyis a nyelv előrevagy hátrahelyezettségének, amely arra utal, hogy milyen messze elöl vagy hátul helyezkedik el a nyelv) helyzete: a hosszú és a megfelelő rövid elülső (litván [iː eː æː ɪ ɛ], lett [iː eː æː i e æ]), középső (litván rövid [ɐ]) és hátulsó (litván [ɑː oː uː ɔ ʊ], lett [ɑː ɔː uː ɑ ɔ u]) magánhangzók; hagyományosan azonban (meghatározott funkcionális és artikulációs jellemzők és elvek alapján) a litván [iː eː æː ɪ ɛ] és a lett [iː eː æː i e æ] elülső, míg a litván [ɑː oː uː ɐ ɔ ʊ], valamint a megfelelő lett [ɑː ɔː uː ɑ ɔ u] magánhangzókat hátulsó magánhangzóknak tekintik. Azok a magánhangzók, amelyeknél a nyelv a szájüreg elülső része felé mozdul, az 1., 14–15. és 16–17. ábrán bal oldalon találhatók; azok pedig, amelyeknél a nyelv a szájüreg hátsó része felé mozdul, az említett ábrákon jobb By the tongue height (and varying degrees of mouth openness), vowels prooldalon helyezkednek el. Az alacsony nyelvállással ejtett magánhangzók az 1., 14–15. és 16–17. ábra alsó részén találhatók, a magas nyelvállással ejtett magánhangzók pedig ugyanezen ábrák felső részén: a nemzetközi artikulációs osztályozás szerint a lett [iː uː i u] és a litván [iː uː] zárt magánhangzóknak tekintendők, a litván [ɪ, ʊ] pedig a megfelelő lett magánhangzókkal összehasonlítva majdnem zárt magánhangzóknak tekintendők. A litván [eː oː] és a lett [eː ɔː] (akusztikai, artikulációs és percepciós jellemzőik tekintetében) különböznek egymástól, bár ezeket a magánhangzókat – a lett [ɔː] kivételével – félig zárt magánhangzókként kell kezelni, míg a lett [ɔː ɔ], valamint a litván [ɔ ɛ] hangokat félig nyílt hangokként kell kezelni. A litván alsó [æː] és [ɐ], valamint a lett [æː æ] majdnem nyílt vagy nyílt magánhangzóknak tekinthetők, akárcsak a litván [ɑː] és a lett [ɑː ɑ]. A hagyományos ency of the first formant and its proximity to higher formants Lithuanian and Latvian have high ([iː uː ɪ ʊ] and [iː uː i u]), mid ([eː oː ɔ] and [eː ɔː e ɔ]) and low osztályozások szerint a frequ- ([ɑː æː ɐ ɛ] és [ɑː æː ɑ æ]) magánhangzók vonatkozásában, rendre. Az ajkak helyzete alapján a litván [oː], [uː], [ɔ], [ʊ] és a lett [ɔː], [uː], [ɔ], [u] kerekített hangok, az összes többi magánhangzó pedig kerekítetlen, ugyanúgy, mint a hagyományos osztályozások szerint. IRODALOM ÉS ALAPVETŐ HIVATKOZÁSOK SOURCES Aleknavičienė Ona, Laima Grumadienė, Albertas Gurskas, Petras Skirmantas, Mindaugas Strockis, Vladas Tumasonis 2005: Lituanistinis šriftas „Palemonas“. Vilnius: Tautinių bendrijų namai. Straipsniai / Articles 215 Different IPA Equivalents for Some Lithuanian and Latvian vowels Bakšienė Rima, Agnė Čepaitienė 2017a: Lietuvių tarmių transkripcija: tradicija ir IPA. – Linguistica Lettica 25, 203–229. Bakšienė Rima, Agnė Čepaitienė 2017b: Tarptautinės fonetinės abėcėlės taikymo lietuvių tarmių garsams galimybės. – Baltistica 52(1), 105–135. Bladon R. Anthony W., Gunnar Fant 1978: A two-formant model and the cardinal vowels. – Speech Transmission Laboratory – Quarterly Progress and Status Report, 1/1978. Stockholm: KTH, 1–8. DLKG 2005: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, red. Vytautas Ambrazas, autoriai Vytautas Ambrazas ir kt., 4-as patais. leidimas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Ekblom Richard 1922: Manuel phonétique de la langue lituanienne. – Archives dʼétudes orientales 19. Stockholm: Norstedt. Gerullis Georg 1930: Litauische Dialektstudien. Leipzig: Market & Petters Verlag. Fant Gunnar 1983: Feature analysis of Swedish vowels – a revisit. – Speech Transmission Laboratory – Qarterly Progress and Status Report, 2–3/1983. Stockholm: KTH, 1–18. Girdenis Aleksas 2009: Vadinamųjų sutaptinių dvibalsių [ie uo] garsinė ir fonologinė sudėtis. – Baltistica 44(2). Vilnius: Vilniaus universitetas, 213–242. Girdenis Aleksas 2014: Theoretical Foundations of Lithuanian Phonology (English translation by Steven Young). Vilnius: Eugrimas. Girdenis Aleksas, Aldonas Pupkis 1978: Bendrinės kalbos norminimo ir kodifikavimo principai. – Baltų kalbos ir jų tyrinėjimo metodai. Vilnius, 53–66. Grigorjevs Juris 2012: Acoustic and Auditory Characteristics of the Latvian Monophthong System. – Linguistische Berichte 230/2012. Frankfurt am Main: Institut für Linguistik, 155–182. Grigorjevs Juris 2013: Problems using the traditional acoustic cues for the phonological interpretation of vowels. – Baltistica 48(2). Vilnius: Vilniaus universitetas, 301–312. Grigorjevs Juris 2016: Acoustic characteristics of the Latvian diphthongs produced by male and female informants. – Baltistica 51(1), 149–168. Grigorjevs Juris, Jurgita Jaroslavienė 2015a: Comparative study of the qualitative features of the Lithuanian and Latvian monophthongs. – Baltistica 50(1), 57–89. JURGITA JAROSLAVIENĖ 216 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Grigorjevs Juris, Jurgita Jaroslavienė 2015b: A monoftongusok spektrális szerkezete és időtartama mindkét kortárs balti nyelvben. – Linguistica Lettica 23, HIPA 2007: A 68–92. Nemzetközi Fonetikai Társaság kézikönyve: Útmutató a Nemzetközi Fonetikai Ábécé használatához. A Nemzetközi Fonetikai Társaság, nyolcadik nyomás, nyomtatták az Egyesült Királyságban, a Cambridge-i University Pressnél. Iivonen Antti 1987: A kritikus sáv a lehetséges magánhangzók számának és a pszichoakusztikai magánhangzótávolságok magyarázatában (összefoglaló). – A Helsinki Egyetem Fonetikai Tanszékének kiadványai 12. Helsinki: Helsinki Egyetem. Interaktív IPA-táblázat: <http://www.ipachart.com/> (megtekintve: 2017 10 02). IPA 2015a: A Nemzetközi Fonetikai Ábécé. Elérhető az interneten: <https://www.internationalphoneticassociation.org/content/full-ipa-chart> (megtekintve: 2017 10 02), IPA 2015b: A Nemzetközi Fonetikai Ábécé. IPA-táblázat hangokkal. Online hozzáférés: <http://www.internationalphoneticalphabet.org/ipa-sounds/ipa-chart-with-sounds/> (megtekintve: 2017 10 02). IPA 2017: A Nemzetközi Fonetikai Társaság. Online hozzáférés: <https://www.internationalphoneticassociation.org/> (megtekintve: 2017 10 02). Jaroslavienė Jurgita 2014: A litván magánhangzók spektrális jellemzői: néhány preliminary results of a new experimental research. – Linguistica Lettica 22. Rīga: LU Latvių nyelv intézete, 68–84. Jaroslavienė Jurgita 2015: A litván nyelv rövid és hosszú magánhangzóinak mennyiségi és minőségi etalonjai. – Bendrinė kalba 88, 1–17. Online hozzáférés: <http://www.bendrinekalba.lt/Html/88/Jaroslaviene_BK_88_straipsnis.pdf>. Jassem Wiktor 1973: Az akusztikai fonetika alapjai. Varsó: Állami Tudományos Kiadó. Jones Daniel 1949: A Nemzetközi Fonetikai Társaság alapelvei: A Nemzetközi Fonetikai ábécé és használatának módja, 51 nyelv szövegeivel szemléltetve. London: Nemzetközi Fonetikai Társaság. Jones Taylor 2016: Miért a Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA) a valaha volt legjobb dolog. Online hozzáférés: <http://www.languagejones.com/blog-1/2016/12/24/why-the-international-phonetic-alphabet-ipa- -is-the-best-thing-ever> (megtekintve: 2017 11 15). Ladefoged Peter 1975: Bevezetés a fonetikába. New York, Chicago stb. : Harcourt Brace Jovanovich, Inc. Straipsniai / Articles 217 Different IPA Equivalents for Some Lithuanian and Latvian vowels Ladefoged Peter, Ian Maddieson 2002: A világ nyelveinek hangjai. Malden: Blackwell Publishers. Laua Alise 1997: Latviešu literārās valodas fonētika. Rīga: Zvaigzne ABC. LG 1997: Litván nyelvtan, szerk. Vytautas Ambrazas. Vilnius: Baltos lankos. LKE 2008: A litván nyelv enciklopédiája, szerk. Kazys Morkūnas, szerk. Vytautas Ambrazas. intézet. 2-as patiksl. ir papild. leidimas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. LVG 2013: Latviešu valodas gramatika. Autori: Auziņa I. et al., Rīga: Latviešu valodas Markus Dace, Dzintra Bonda 2014: Bevezetés a fonológiába [Bevezetés a fonológiába]. Riga: Zinātne. Mikalauskaitė Elžbieta 1975: A litván nyelv fonetikájának munkái. Vilnius: Mokslas. Miller James 1989: A magánhangzó auditív perceptuális értelmezése. – Journal of the Acoustic Society of America 85, 2114–2134. Online elérhető: < http://asa.scitation.org/ doi/10.1121/1.397862> Olson Kenneth S. 2015: Az IPA illusztrációi. Online access: <http://www-01. sil.org/~olsonk/ipa.html> (accessed 2017 10 02). Pakerys Antanas 2003: A standard litván nyelv fonetikája. Vilnius: Encyclopedia. Skirmantas Petras, Aleksas Girdenis 2001: Újabb jelek a nyelvjárások fonetikai átírásához. – Aleksas Girdenis. Works in linguistics 3. Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó Intézet, 335–351. Stundžia Bonifacas 1990: Kazimieras Šaulys, Juodžiūnai nyelvjárása (rec.). – Baltistica 26(2), 191–192. Svecevičius Bronius 1960: A litván és az angol nyelv magánhangzóinak összehasonlításáról. – Tudományos munkák: Idegen nyelvek 9. Vilnius: Vilnius State 29–48. Pedagogical Institute, Traunmüller Hartmut 1988: Analytical expressions for the tonotopic sensory scale. – Perilus 8. Stockholm: Stockholmi Egyetem, 93–102. Williamson Graham 2015: English Speech Sounds 101. Prieiga internete: <https:// www.sltinfo.com/ess101-vowel-parameters/> (žiūrėta 2017 10 02). Wikipédia: <https://en.wikipedia.org/wiki/File:IPA_vowel_chart_2005.png> 2017 10 02). JURGITA JAROSLAVIENĖ 218 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Kodėl skiriasi kai kurių lietuvių ir latvių kalbų balsių tarptautiniai fonetinės abėcėlės (megtekintve: megfelelői? ÖSSZEFOGLALÁS Az utóbbi években a mai balti nyelvek hangrendszerének leírásakor a magánés mássalhangzókat nemcsak egységes vagy hasonló módszertani elvek alkalmazásával vizsgálják, osztályozzák és hasonlítják össze, hanem e nyelvek hangjainak átírási jeleit is egységesítik. A nemzetközi fonetikai ábécé (TFA, ang. International Phonetic Alphabet, IPA) bendrinių baltų kalbų balsiams parenkami neatsitiktinai. Šio straipsnio pagrindinis tikskülönféle jelei a mai nyelvekben – röviden elemezve, hogy a litván és a lett rövid és hosszú magánhangzóinak nemzetközi fonetikai ábécébeli szimbólumai közül mely megfelelők nem egyeznek, és miért. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy milyen lehetségesek a mai balti nyelvek állandó artikulációjú magánhangzóinak szokásos (hagyományos) osztályozásai, és miben különbözik a nemzetközi (a TFA alapelvei szerint szabványosított) hangfelosztás. Mint ismeretes, a magánhangzók nemzetközi osztályozása különösen alkalmas a különböző nyelvek hangrendszerének egységes artikulációs elvek alapján történő vizsgálatára és összehasonlítására, ezért az objektivitás és pontosság érdekében a litván és lett nyelv magánhangzóinak TFA-átírási jeleit elsősorban a műszeres vizsgálat eredményei (a magánhangzók spektrális jellemzői, az auditív benyomás, a kiejtés stb.) alapján választották ki. Straipsnyje klasifikuojant lietuvių ir latvių kalbų balsius pagal skirtingą metodologiją, Hangsúlyozzák továbbá a terminusok eltérő használatát is, amely mindmáig nem szilárdult meg, amikor a hangrendszert litván és lett nyelven a nemzetközi fonetikai ábécé alapján osztályozzák és hasonlítják össze. Beérkezett: 2017. november 28. JURGITA JAROSLAVIENĖ Litván Nyelvi Intézet Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Litvánia [email protected]