Ramygalos šnekta lietuvių tarmių klasifikacijose: geolingvistinė analizė
Full text
Straipsniai / Articles 167 LAURA GERŽOTAITĖ Lietuvių kalbos institutas Kutatási irányok: a balti nyelvek areális kutatása, geolingvisztika, dialektológia, perceptív dialektológia. A RAMYGALAI NYELVJÁRÁS A LITVÁN NYELVJÁRÁSOK OSZTÁLYOZÁSAIBAN: GEOLINGVISTINĖ ANALIZĖ A ramygalai nyelvjárás-alatti nyelvváltozat a litván nyelvjárások osztályozásaiban: geolingvisztikai elemzés ANNOTÁCIÓ A tanulmány a 20. század második felének kéziratos nyelvjárási anyaga alapján mutatja be a Ramýgalai nyelvjárás geolingvisztikai összehasonlító vizsgálatát. A vizsgált nyelvjárási terület heterogenitását mindenekelőtt a litván nyelvjárások osztályozásaiban elfoglalt helye mutatja. Antanas Baranauskas 19. század végi nyelvjárási felosztásában a Ramýgalai nyelvjárás, noha az első keletiek közé sorolták, közelebb állt a nyugati aukštaitis nyelvjáráshoz. A későbbi nyelvjárási osztályozásokban a tárgyalt beszédterület nagyobb részét vagy akár az egész beszédterületet a keleti felső-ausztaisi alnyelvjárásokhoz sorolták. Surinkti ir išanalizuoti duomenys rodo, kad Ramýgalos šnektos plote panašiu intensyvumu buvo vartojami nepakitę (an, am, en, em; ą, ę) ir susiaurėję (un, um, in, im; ų, į) dvihangosan és egykori nazális magánhangzók. A keleti beszédmódokra jellemző e sajátosságok szűkülésével a beszédterület keleti peremvidékei tűnnek ki leginkább. A beszédterületen rögzített csekély nyelvi változások nemcsak A. Baranauskas rekonstruált keleti nyelvjárási területe első határának pontosságát mutatják. Feltételezhető, hogy a XX. század első felében nemcsak a középső felső-ausztaisiak, hanem szomszédaik, a pantininkai keleti felső-ausztaisiak is átmenetiek voltak. LÉNYEGES SZAVAK: Ramýgalos beszédmód, a hagyományos litván nyelvjárások osztályozása, Antanas Baranauskas nyelvjárási felosztása, Antanas Salys nyelvjárási osztályozása, nyugati felső-ausztaisi šiauliaiak, keleti felső-ausztaisi panevėžysiek, nyelvjárási határok.
LAURA GERŽOTAITĖ 168 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII ANNOTÁCIÓ A 20. század második feléből származó nyelvjárási kéziratos anyagok alapján a tanulmány a ramygalai nyelvjárás-alatti nyelvváltozat geolingvisztikai összehasonlító vizsgálatát mutatja be. A szóban forgó nyelvjárás-alatti nyelvváltozat területének heterogenitását először a litván nyelvjárások osztályozásaiban elfoglalt helye szemlélteti. Bár a Ramygala-nyelvjárás a 19. század végi nyelvjárásosztályozás szerint az úgynevezett első keleti nyelvjáráshoz tartozik, a Antanas Baranauskas, it was actually closer to the Western Aukštaitian dialect. In later classifications of dialects a greater part of the area or even the whole area of the subdialect was attributed to the subdialects of Eastern Aukštaitian. tanulmányban összegyűjtött és elemzett adatok azt mutatják, hogy a Ramygala-nyelvjárás által beszélt területen a változatlan (an, am, en, em; ą, ę) és a szűkült (un, um, in, im; ų, į) kevert kettőshangzókat, valamint a korábbi nazális magánhangzókat hasonló intenzitással használták. A nyelvjárás-alatti nyelvváltozat területének keleti határai e jellemzők szűkülését mutatják, ami a keleti nyelvjárás-alatti nyelvváltozatokra jellemző. A nyelvjárás-alatti nyelvváltozat területén rögzített kisebb nyelvi változások nemcsak Baranauskas első keleti nyelvjárása rekonstruált keleti határának pontosságát mutatják. Feltehető, hogy a 20. század első felében nemcsak a közép-aukštaitis, hanem szomszédos keleti aukštaitis pantininkai nyelvjárás is átmeneti jellegű volt. KULCSSZAVAK: Ramygala-nyelvjárás, a hagyományos litván nyelvjárások osztályozása, Antanas Baranauskas nyelvjárásosztályozása, Antanas Salys nyelvjárásosztályozása, Šiauliai nyugati aukštaitis, Panevėžys keleti aukštaitis, a nyelvjárások határai. A 21. század elején a hagyományos litván dialektológia geolingvisztikává alakul, amely lehetővé teszi egy-egy areál teljes nyelvi gvistiką (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 36). Geolingvistinė perspektyva tyrėsokféleségének leltározását. Bővül a más nyelvű geolingvisztikai kutatások területe: megkezdődött nemcsak más nyelvjárások és más nyelvek hatását elszenvedő vagy elszenvedő perifériák, hanem a középső litván nyelvterület beszédváltozatainak, például a Jonavõs-i beszédnek az elemzése is (Kazlauskaitė 2008: 600–609; Geržotaitė 2012: 156–174). A Jonavõs-i beszédet a 20. század első felében Antanas Salys nyelvjárásosztályozása a közép-aukštaitishez sorolta (Salys 1933: 21–34; 1935: 1–87; 1946: 1–67; 1992: 3–140). A közép-aukštaitis nyelvjárást ennek a felosztásnak a szerzője átmenetiként jelölte meg. Az an, am, en, em kettőshangzók megőrzése alapján közelebb állt a nyugati aukštaitishez, a mássalhangzó l keményítésével pedig a keleti aukštaitis pantininkaihoz kapcsolódott (Salys 1946: 53; 1992: 109).
Tanulmányok / Articles 169 Ramygalos šnekta lietuvių tarmių klasifikacijose: geolingvistinė analizė A XX. század második felének Aleksas Girdenis és Zigmas Zinkevičius-féle nyelvjárási osztályozásában a közép-aukštaitisok nagyobb részét a nyugati aukštaitisok šiauliai csoportjához sorolták (Girdenis, Zinkevičius 1966: 139–147; Zinkevičius 1969: 138). A nyugati aukštaitisok šiauliai csoportjához nemcsak az e aukštaičių viduriečių patarmės centre esančios Baisógalos–Kėdáinių–Jonavõs nyelvészek által megjelölt környékek álltak közel (Geržotaitė 2016: 65). Talán hozzájuk tartozott még A. Salys felosztásában a közép-aukštaitisok és a keleti aukštaitisok pantininkai csoportjának határvidékén fekvő Survliškis is (LKA 335)1 (Kazlauskaitė 2012: 339). A XX. század második felében ezt a keleti aukštaitisok panevėžiškiai csoportjához sorolták. A. Salys nyelvjárási felosztásának pontosításából, különösen pedig Antanas Baranauskas nyelvjárási osztályozásának geolingvisztikai rekonstrukciójából egy csaknem az egészre kiterjedő másik kép bontakozik ki aukštaičių viduriečių ploto konfigūracija (Geržotaitė 2012: 156–174; 2014: 108– 111; 2015: 133–165; 2016: 65–68) (žr. 1 pav.). A két osztályozás összevetéséből látható, hogy az említett terület nemcsak hogy nem szűkült Šiaulitól délre, hanem jóval messzebb húzódott keleti irányban, és magában foglalta az A. Girdenis és Z. Zinkevičius által elkülönített keleti aukštaitisok panevėžiškiai csoportjának (északi és déli) részét is. A tanulmány célja a mai déli keleti aukštaitis panevėžiškiai nyelvjárási csoporthoz sorolt Ramýgala nyelvjárási terület (riškiai, LKA 267; Ulinai, 268, Krekenavõs, LKA 299, Ramýgalos, LKA 300, Jotáinių, LKA 301, SurvlišLKA kio, LKA 335; Truskavõs, LKA 336; Aukštãdvaris, LKA 337 környéke) fejlődésének megvitatása (lásd az 1. ábrát). Uždaviniai: 1) remiantis rankraštiniuose šaltiniuose pateiktais duomenimis, apžvelgti sociolingvistinę šnektos ploto situaciją; 2) taikant geolingvistinį lyginamąjį ir kartografinį metodus pristatyti šnektos ploto padėtį lietuvių tara nyelvjárási osztályozásokban: A. Baranauskas XIX. század végi, A. Salys XX. század 4. évtizedéből származó, valamint A. Girdenis és Z. Zinkevičius XX. század második feléből származó osztályozásában; 3) a nyelvjárási területen rögzített nyelvi sajátosságok összehasonlító elemzésének elvégzése és a nyelvjárás változásának megkísérelt értékelése. A kutatási anyag főként a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívumában őrzött, a XX. század második feléből származó kéziratos nyelvjárás-leírásokból és szövegekből áll (19 kéziratot tekintettünk át; lásd a Kéziratos források jegyzékét), valamint több mint háromórányi hangfelvételből (lásd a Hangforrások jegyzékét). Ezenkívül közzétett nyelvjárási szövegekre is támaszkodtunk. 1 A zárójelben feltüntetett számok a Litván nyelvatlasz településeinek (pontjainak) megfeleltetései (lásd LKA ben; nagyobbakkal pedig az I 21–30).
LAURA GERŽOTAITĖ 170 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII 1. ÁBRA A Ramýgala-nyelvjárás területe (riškiai, LKA 267, Ulinai, LKA 268, Krekenavõs, LKA 299, Ramýgala, LKA 300, Jotáiniai, LKA 301, Survliškis, LKA 335, Truskavõs, LKA 336, Aukštãdvaris, LKA 337 környéke) a litván nyelvjárások osztályozásaiban (részlet)2 2 Smulkesniais punktyrais žemėlapyje apibrėžtos aukštaičių viduriečių Antano Salio klasifikaciAntanas Baranauskas-féle felosztásban szereplő keletiek első határvonalainak csaknem megfelelő határokat jelölték. A rövidítések Aleksas Girdenis és Zigmas Zinkevičius osztályozásában a nyugati felső-ausztaisi šiauliaiakat (VAŠ) és a keleti felső-ausztaisi panevėžiškiaiakat (RAP) jelölik.
Tanulmányok / Articles 171 Ramygalos šnekta lietuvių tarmių klasifikacijose: geolingvistinė analizė 1. RAMÝGALA SZOCIOLINGVISZTIKÁJA ŠNEKTOS SITUACIJA KÉZIRATOS FORRÁSOKBAN A használt nyelv szempontjából egyes dialektológusok a ramygálai nyelvjárás területének központi részét homogénként jelölték meg. riškiai (LKA 267) környékén kizárólag litván nyelvet használtak, a nyelvjárás pedig az állítás szerint a 20. század 6–7. évtizedében viszonylag jól megőrződött (Mikėnas 1951 (1)3: 4; bővebben lásd: Šukys 1986: 127). Teljes egészében litvánnak tekintendő a Survliškis (LKA 335) környéke (Sabaliauskas 1959: 3). Csak litván családok (vegyesek egyáltalán nem voltak) éltek a ramygálai ponthoz (LKA 300) sorolt Gudẽliai, valamint a hozzájuk közeli Pašili és Raukštónių falvakban (Masiliūnas 1959: 2). Nem voltak uradalmak és más nemzetiségűek a Ramygálától keletre fekvő Garuck faluban sem (Čyplienė 2016: 563). A kutató tanúsága szerint a nyelvjárás változásait az utóbbi pont környékén a lakosság fokozódó mobilitása okozta, miután 1933–1934-ben megépítették a Kaũnas–Panevėžs országutat (Masiliūnas 1959: 2). A Ramýgalos lakóival szorosabb kapcsolatokat 337) ir jo apylinkių jaunimas (Liberytė 1959: 4–5). Į Aukštãdvario bažnyčią ėję (elsősorban tanulási célból) fenntartó Aukštãdvario (LKA és Jotáinių (LKA 301) környékének lakói (PKT II 211). Megállapították, hogy a vizsgált területen Ramýgala (Miškinis 2016: 725) és Aukštãdvaris (Kubiliūnienė 2016: 536; Malinauskas 2016: 661) közelében fekvő más falvak lakói között is voltak litván anyanyelvűek. Az említett időszakban szinte valamennyi litván az Ulinai (LKA 268) ponthoz tartozó Dūdónių faluban élt (Gaivenis 1960 (1): 1–2, 5). Alig több mint egy évtizeddel korábban, 1946-ban, Juozas Dubnikas pap állítása szerint az Ulinai plébánia teljesen litván volt (Dubnikas 1946: 288). A Truskavõs (LKA 336) ponthoz tartozó Užartlės falu lakói helyiek voltak, akiknek volt a legkevesebb ügyük a földbirtokkal (Eigminas (1): 5)4. E pont környékének lakosságát azonban akkorra már főként a korábbi uradalmak (Pãvermenis, Pãgelupis, Gais és mások) cselédei és új telepesei alkották (Eigminas (1): 5). Az uradalmak nagy száma inkább a Ramýgalai nyelvjárási terület nyugati peremét emelte ki Krẽkenava (LKA 299) közelében, valamint a keleti peremet Jotáiniai (LKA 301) közelében. A szláv nyelvek hatása azonban e vidékek nyelvjárására nem volt egységes. Valerija Diržinskienė állítása szerint (Adomaitytė-Diržinskienė 1957: 3) e beszédnek nagyobb hatása volt Krekenavõs lakóinak nyelvére. Ezt a tényt 3 Itt és másutt a zárójelben feltüntetett számok azt jelzik, hogy a kéziratos kérdőív melyik füzetére támaszkodunk. 4 A Truskavõs kéziratos leírásában a kérdőív kutatásának éve nincs feltüntetve.
LAURA GERŽOTAITĖ 172 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII patvirtina tyrėjos pateiktas dešimties kilometrų spinduliu net šešiomis kryptia településtől – Upýtės (~ LKA 232 (Naujãmiesčio) kérdőív), Naujãmiesčio (LKA 232), Vadakt (LKA 266), Pociūnlių (LKA 265), Survliškio (LKA 335) és Truskavõs (LKA 336) – elhelyezkedő uradalmak jegyzéke (Adomaitytė-Diržinskienė 1957: 2–3). Megállapították, hogy Krekenavõs északi környékének, amelyek Vadakt (LKA 266) pusės link, vyresnieji gyventojai lietuviškai jau nemokėję (Adomaitytė-Diržinskienė 1957: 3). Rutkauskaitė állítása szerint (Rutkauskaitė 1960 (1): 3) Vadakt (LKA 266) lakói „csak lengyelül beszélnek”. A Litván nyelvatlasz számára végzett nyelvjárási anyaggyűjtés során ezen a vidéken csak egy-két olyan családot találtak, amely otthon litvánul beszélt. A nyelvjárás képviselőiként kiválasztott, litvánul beszélő lakosokat egyúttal lengyelül is szabadon kommunikálóként jelölték meg (Rutkauskaitė 1960 (1): 8). Bővebben ezekről és más helyekről, valamint az ott lejegyzett, átírt szövegekről lásd: (Karaś, Rutkowska, Geben, Ušinskienė 2001: 229–278; Karaś 2002; Zielińska 2002: 58–59; Sawaniewska-Mochowa, Zielińska 2005: 69–85). Ezenkívül Krekenavõs környékén orosz nyelvű falvak is voltak. Bár Jotáiniai környékén szintén sok birtok volt šių apylinkių gyventojų tarmei daugiau įtakos turėjo tai, kad dalis pateikėjų buvo atsikėlę iš kitos patarmės vietovių. Neretai ir čia gimusių apklaustųjų vienas (Jotáinių, Ždžių, Bárklainių), szülei révén nem helybeli származású volt (Urbanavičiūtė (1): 2–5)5. A szomszédos nyelvjárási területekről betelepültek más pontok környékére is. Aukštãdvaristól keletre fekvő, A. Salis által ehhez a ponthoz sorolt Stebkiai faluban a helybeli lakos, Marija Sereikienė tanúsága szerint a kupiškėnai és uteniškiai nyelvjárásban beszélő lakosok voltak többségben (Sereikienė 2016: 802–803). Az ő nagyszülei állítólag „Kupiškis–Anykščiai nyelvjárásban” beszéltek. A szláv nyelvek hatása a vizsgált környékek nyelvére feltehetően nem volt jelentős, mivel ezeken a területeken nem fejlődött ki a lengyel tannyelvű iskolahálózat. Lengyel tannyelvű elemi iskolákat 1926 őszén csak a Pãnevėžysi járáshoz tartozó néhány településen alapítottak: Krekenavojèban, šnektos esančiuose Vadaktuosè (LKA 266) (Šetkus 2007: 43). Platesnis tokių Vadõkliuiban (~ a 301. LKA-pont) és Ramýgalostól északra; az iskolahálózat a vizsgált területtől nyugatra fekvő Kaũnasi (például Jonavojèban (két osztály), Lãpėseben, Bãbtuseben) és Kėdáinyaisi (például Žemiuiban, Dotnuvojèban (településenként két osztály)) járások településein húzódott (Šetkus 2007: 43). 5 A Jotáiniųról készült kéziratos leírásban a tétel kutatásának éve nincs feltüntetve.
Cikkek / Articles 173 Ramygalos šnekta lietuvių tarmių klasifikacijose: geolingvistinė analizė Išsamesnių duomenų trūksta apie mokyklų situaciją Ramýgalos apylinkėa 20. század 3. évtizedéig. A helytörténeti jellegű munkákban azt írják, hogy Ramýgalában az állami elemi iskolát 1852-ben nyitották meg. A jobbágyság eltörlése után egy ideig egy második elemi iskola is működött; később összevonták őket. 1911 körül Ramýgalában megnyílt a második elemi leányiskola (Astramskas 2016: 189), 1918-ban pedig létrehoztak egy alsó középiskolát és két elemi iskolát (Juška 1946: 282). 1905-ben iskolát nyitottak riškiai-ban (Astramskas 2016: 189) és Survliškisben (Kviklys 1965: 442). 1906-ban kezdte meg működését a truszkavõsi (1915-től litván nyelvű is), 1907-ben pedig a jotáiniai (az oktatás nyelve – orosz) elemi iskola (Astramskas 2016: 189; Miknienė 2016: 632–635; Šidlauskas 2016: 827–828). 1905 körül Ulinuosban a Bistrampolio uradalom kisasszonyai litván nyelven tanították a gyerekeket, több mint egy évtizeddel később, 1918–1922 körül pedig – mint írják – magániskolát, 1922-ben pedig állami iskolát nyitottak (Balsevičiūtė, Peleckienė, Račiūnas, Ulys 1993: 167; Astramskas 2016: 191). Az elemi iskolákban az oktatás főként orosz nyelven folyt. A kalba pradėta vartoti dėstant lietuvių kalbos gramatiką (Astramskas 2016: 190). sajtótilalom eltörlése után a litván Megjegyzendő, hogy a helyi lakosok között, akik közül néhányan még a XIX. század végén vagy a XX. század elején születtek, és akiket a nyelvészek a XX. század második felében megkérdeztek, teljesen iskolázatlanok is akadtak (Eigminas (1): 5–7). Így a lengyel nyelv a Ramýgalai nyelvjárási területen – a Kaũnasi (vagy Kėdáiniai–Jonavõsi) areállal ellentétben – nem dominált (Rutkovska 2014: 217). A tanulmányban elemzett terület Krẽkenava kivételével talán inkább az említett areál perifériájaként értékelhető. Feltételezhető, hogy az alfejezetekben leírt, különböző időszakokban rögzített nyelvjárási változások a Ramýgalai nyelvjárásban, csakúgy, mint a vele szomszédos, Radvliškis környéki nyelvjárásban, inkább a nyelvjárások természetes változásának, semmint több nyelv kölcsönhatásának eredményeként tekintendők (Geržotaitė 2016: 112–125). 2. A RAMÝGALAI NYELVJÁRÁS A. BARANAUSKAS A NYELVJÁRÁSOK FELOSZTÁSÁBAN Prie rytų aukštaičių panevėžiškių A. Girdenio ir Z. Zinkevičiaus klasifikacijoje priskirta šnekta neįprasčiausiai išsidėsčiusi rekonstruotame XIX a. paA. Baranauskas litván nyelvjárásfelosztási térképének végén (Geržotaitė 2015: 145; 2016: 45). A keleti nyelvjárások első téli nyelvjárásának6 keleti peremén található 6 A. Baranauskas számára – miután Weberhez írt levelében kissé eltérő nyelvi szempontokat tárgyalt – ez a nyelvjárás „ko ne kaip ìr widutinė terp Rytczu ir wakarczu lëtuwinįku” formában jelent meg (Alminauskis 1930: 93).
LAURA GERŽOTAITĖ 174 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII A Ramýgala-környéki beszéd (Pãnevėžys megye) ezen a térképen mintegy beékelődik a keleti nyelvjárások második és harmadik csoportjához sorolt beszédváltozatok közé (lásd a 2. ábrát)7. 2. ÁBRA A Ramýgala-környéki beszéd területe (riškiai, LKA 267; Ulinai, LKA 268; Krekenavõs, LKA 299; Ramýgala, LKA 300; Jotáiniai, LKA 301; Survliškis, LKA 335; Truskavõs, LKA 336; Aukštãdvaris, LKA 337 környéke) A. Baranauskas nyelvjárásfelosztásának helyzete valamennyi nyelvjárási (fragmentas)8 7 Šiauli ir Ukmergs apskritims tekusių rytiečių pirmųjų žiemiečių tarmės ploto dalių kalbinė osztályozásban meglehetősen részletesen tárgyalva van (Geržotaitė 2012: 156–174; 2016: 65–68, 112–125). Csak azt kell hozzátenni, hogy Šiauliai megye egyik településén, Šeduvojèban (LKA 199), a legújabb kutatások adatai szerint olyan változó sajátosságok használatát rögzítették, amelyek nemcsak A. Baranauskas felosztásában az első keletieket különítik el, hanem A. Salys osztályozásában a hozzájuk csaknem teljesen megfeleltethető középső keleti felső-aŭštaisokat és a keleti felső-aŭštais pantininkusokat, valamint A. Girdenis és Z. Zinkevičius osztályozásában a šiauliškiai nyugati felső-aŭštaisokat és a panevėžiškiai keleti felső-aŭštaisokat is elválasztják egymástól (Švambarytė-Valužienė 2016: 313). 8 A rövidítések A. Baranauskasnak a keletiek első téli nyelvjárási csoportjára (R1ž), a keletiek második (R2) és harmadik (R3) csoportjára vonatkozó felosztását jelölik.
Straipsniai / Articles 175 Ramygalos šnekta lietuvių tarmių klasifikacijose: geolingvistinė analizė A keletiek első csoportjának területén A. Baranauskas állítása szerint mind a hangsúlyos (erős kezdő, illetve erős végződő hangsúllyal ejtett), mind a hangsúlytalan an, am, en, em vegyes kettőshangzókat épen kellett megőrizni, pl.: łángas ʻablakʼ, badà ʻnyájʼ, tapù ʻtaposokʼ, kaštys ʻdugóʼ, kłampùs ʻragadósʼ, peámpea ʻbíbicʼ (Baranovskij 1898: 60–61; lásd még Alminauskis 1930: 73). A korábbi nazális magánhangzó, az ą helyett hosszú a-t ejtettek (Baranovskij 1898: 61; Geržotaitė 2015: 151; 2016: 48–49)9. A tárgyalt sajátságok kettős használatát Ramýgala környékén A. Baranauskas által gyűjtött és Franz Specht által kiadott szövegekben rögzítették. A Ramýgalától északnyugatra fekvő Krekenavõs plébániában (amelyhez feltehetőleg maga a mezőváros is tartozott), illetve valószínűleg a Ramýgalától délnyugatra fekvő Survliškis környékén (LKA 335) (ismert, hogy e környékről származott F. tojas Aleksandras Žirgulaitis [Zirgulaiczis]), kalbėta rytiečių pirmųjų žiemiečių Specht által megjelölt e szövegek lejegyzője (Specht 1920: 194–197)10. Az an kettőshangzó itt, A. Baranauskas jelzésének megfelelően, épen maradt meg, pl.: aǹt nakwýnes ʻéjszakázásraʼ (Specht 1920: 194), i wánʹdeni ʻa vízbeʼ (Specht 1920: 195), gywʹántoju ʻlakosokʼ (Specht 1920: 196), iszsigada ʻmegijedtʼ (Specht 1920: 194, 195). A korábbi nazális ą-t hosszú vagy rövid a-ként ejtették, pl.: āżulĩnu ʻtölgyfából valótʼ (Specht 1920: 197), wĩsa wãsara ʻvisą vasarąʼ (Specht 1920: 195). A keletiek első téli csoportjához tartozó, F. Specht által szintén megjelölt Aukštãdvario (Wysokidwór) plébániában már a keletiek harmadik–hatodik csoportjára jellemző an kettőshangzó-szűkülést rögzítették, pl.: nusiguda ʻmegijedtʼ (Specht 1920: 192), ruku ʻkezekʼ (Specht 1920: 192), uksti ʻkoránʼ (Specht 1920: 192). Buvęs noA su kitomis rytiečių tarmėmis besiribojančiose Ramýgalos apylinkėse sinis ą tartas kaip ilgasis arba trumpasis a, pvz.: kata ʻkartąʼ (Specht 1920: 191), żíeda ʻžiedąʼ (Specht 1920: 191), kāsnˈãla ʻkąsnelioʼ (Specht 1920: 192). užraʻlėktiʼ (Specht 1920: 196), gałéja ʻgalėjoʼ (Specht 1920: 195). A Krẽkenava környékén (vagy valószínűleg šyta formų su kietuoju priebalsiu l, pvz.: łáisk ʻleiskʼ (Specht 1920: 195), łêkti Survliškisben) redukált végződések, például: bégu ʻbėgaʼ (Specht 1920: 194), pasitiku ʻpasitinka, t. y. susitinkaʼ (Specht 1920: 194), mèszku ʻmeškaʼ (Specht 1920: 195), żiẽmu ʻžiemaʼ (Specht 1920: 195), ószku ʻožkaʼ (Specht 1920: 197). 9 A keletiek második nyelvjárásaiban már e sajátosságok eltérő ejtését rögzítették: az an, am kettőshangzókat és az egykori nazális ą-t on, om és o tükrözte, például: łóngs, rónds, kłops, żôs ʻżąsìsʼ, ôs ʻąsàʼ, gáłwo ʻgáłwąʼ, dárbo ʻdárbąʼ (Baranovskij 1898: 74), a keletiek harmadik, negyedik, ötödik és hatodik nyelvjárásaiban pedig un, um és u, például: łúngas, dugùs ʻdangusʼ, úmżius ʻamžiusʼ, kłumpùs (Baranovskij 1898: 64). 10 A. Salys nyelvjárási osztályozásában Survliškis két nyelvjáráscsoport határán található: a középső aukštaitis és a keleti aukštaitis pantininkai nyelvjáráscsoportén (vagy A. Baranauskas első keleti žiemiečiai nyelvjárásáén) (Geržotaitė 2016: 65–66). Aleksandras Žirgulys saját nyelvjárását a keleti aukštaitis pantininkai nyelvjáráscsoporthoz sorolta, és megadta a nyelvjárás fő sajátosságait: az l mássalhangzó keményedését, valamint a kevert kettőshangzók (hangsúlyos és hangsúlytalan) an, am, en, em hangkapcsolatának ɔn, ɔm, ẹn, ẹm alakban való megfelelését, például: rɔ.kυ ‘ranka’, ẹ. ‘penki’ (Kazlauskaitė 2012: 322–323).
LAURA GERŽOTAITĖ 182 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII nazális ą, például: uzb.na ʻuzbonąʼ (Masiliūnas 1959: 13), nenusig.sk ʻnenusigąskʼ (Masiliūnas 1959: 18). A hangsúlyos és hangsúlytalan an kettőshangzót kétféleképpen ejtik, például: isiguda ʻišsigandoʼ (Masiliūnas 1959: 8) pasisadžˈusi ʻpasisamdžiusiʼ (Masiliūnas 1959: 14), utra ʻantroʼ (Masiliūnas 1959: 18), rakos ʻrankosʼ (vns. K.) (Masiliūnas 1959: 20), atra ʻantrąʼ (Masiliūnas 1959: 21), isigudės ʻišsigandęsʼ (Masiliūnas 1959: 13), Unt.na ʻantanąʼ (Masiliūnas 1959: 8), valand.s ʻvalandosʼ (Masiliūnas 1959: 11), .škampis ʻužkampiusʼ (Masiliūnas 1959: 17), az en – szűkített, például: švita ʻšventąʼ (Masiliūnas 1959: 10), lunt.la ʻlentelęʼ (Masiliūnas 1959: 21). Ezért maga Ramýgala sem a pantininkams, sem a puntininkams nem sorolható, a kutató által a pontininkams jellemző kiejtés példái pedig a kéziratos szövegekben nincsenek lejegyezve. Ramýgala hasonló helyzetét a XX. század 8. évtizedéből származó hangfelvételek meghallgatásának anyaga is mutatja. Az an, am, en, em kettőshangzók itt, akárcsak Survliškisben, nyomatékos kezdő hangsúllyal épen maradtak, pl.: vándene ʻvízʼ (O. V., szül. 1884-ben, Ramýgala)19, lánga ʻablakʼ (O. V., szül. 1884-ben, Ramýgala), pémpe ʻbíbicʼ (O. V., szül. 1884-ben, Ramýgala), givénsim ʻélni fogunkʼ (O. V., szül. 1884-ben, Ramýgala). A nyomatékos záró hangsúlyú an szintén épen és beszűkülten is rögzült, pl.: nesupratu ʻnem értemʼ (O. V., szül. 1884-ben, Ramýgala), uksti ʻkoránʼ (O. V., szül. 1884-ben, Ramýgala), tupa ʻhúzʼ (O. V., szül. 1884-ben, Ramýgala), atras ʻmásodikʼ (O. V., szül. 1884-ben, Ramýgala) (vö. utras (O. V., szül. 1884-ben, Ramýgala), Ašiškˈu ʻAnčiškiaiéʼ (O. V., szül. 1884-ben, Ramýgala), az en – változatlan maradt, pl.: šveta ʻszentetʼ (O. V., szül. 1884-ben, Ramýgala), ledʋ ʻlendaʼ (O. V., g. 1884 m., Ramýgala)20, uždego ʻuždengiauʼ (O. V., g. 1884 m., Ramýgala). Az ép an, en kettőshangzókat (pl.: danˈtˈm ʻfogakkalʼ (LT III 195), palˈegvʋ ʻkönnyedénʼ (LT III 196) a XX. század 8. évtizedében Ramýgalában más kutatók is rögzítették. Truskava környéki falvakban Kazys Eigminas tanúsága szerint a nyomatékos kezdő hangsúlyú am, an kettőshangzókat változatlanul ejtették, a nyomatékos záró hangsúlyúakat és a hangsúlytalanokat pedig um, un formában, bár meglehetősen gyakran változatlanul is megmaradtak, illetve az am, an és az um, un párhuzamosan is használatos volt. Hasonlóképpen ejtették az em, en kettőshangzókat is: a nyomatékos kezdő hangsúlyúak épen maradtak, a nyomatékos záró hangsúlyúakat és a hangsúlytalanokat pedig kétféleképpen ejtették: im, in és em, en alakban (Eigminas (1): 12). E megfigyeléseket a pont szövegeinek kézirataiban talált formák is megerősítik. A tőhangsúlyos an változatlanul megőrzött, pl.: vándeni ʻvizetʼ (Eigminas (1): 13), lánga ʻablakotʼ (Eigminas (3): 15). Változatlanul rögzítettek, valamint az egykori nazális ą, ę. A véghangsúlyos an, am, en kettősen ejtendő, pl.: ruk(ы)s ʻkezeketʼ (Eigminas (2): 13) (vö. raka ʻkezetʼ (Eigminas (3): 1), skubinu ʻcsengetʼ (Eigminas (2): 21), 19 Lásd az 51001300. számú bejegyzést a Hangforrások jegyzékében. 20 Lásd az 51101300. számú bejegyzést a Hangforrások jegyzékében.
Straipsniai / Articles 183 Ramygalos šnekta lietuvių tarmių klasifikacijose: geolingvistinė analizė skubitˈ ʻcsengetni (~ csengetni)ʼ (Eigminas (2): 19, 21), atra ʻmásodikatʼ (Eigminas (3): 5), kapa ʻsarokʼ (Eigminas (3): 17), neišketis ʻnem bírván kiʼ (Eigminas (2): 7), pikˈus ʻötötʼ (Eigminas (2): 13). A hangfelvételek adatai szintén megerősítik az an kettőshangzó ugyanilyen ejtését, pl.: lángus ʻablakokatʼ (A. J., szül. 1888, Šukióniai)21, raka ʻkezetʼ (A. kióniai), luks ʻlankasʼ (A. J., g. 1888 m., Šukióniai), lunka ʻlankaiʼ (A. J., g. J., szül. 1888, Šu1888 m., Šukióniai). Így Truskavà környékén nyilvánvalóan összefonódnak az A. Salys által a középső és keleti aukštaitis nyelvjárásokra, valamint a pantininkaiakra jellemző ezen sajátosságok megfelelései. A keleti nyelvjárásokhoz az eddig tárgyalt helyeknél valamivel közelebb állnának Krekenavõs (Adomaitytė-Diržinskienė 1957), riškiai (Mikėnas 1951 (1–5)) és Aukštãdvaris (Liberytė 1959) pontjai (lásd a táblázatot). A véghangsúlyos an, am, en szűkítése alapján Krekenavà a kéziratos leírás adatai szerint közelebb áll mind A. Baranauskas, mind J. Gerulis által leírt keleti harmadik és egyéb nyelvjárásokhoz, pl.: dutis ‘fogak’ (többes szám, G.) (Adomaitytė-Diržinskienė 1957: 7), kupara ‘kámforé’ (Adomaitytė-Diržinskienė 11), lutos ‘lentos’ (dgs. V.) (Adomaitytė-Diržinskienė 1957: 7), pù pikis ‘po penkis’ (Adomaitytė-Diržinskienė 1957: 8, 14), dikt ‘dengti’ (Adomaitytė-Dir1957: žinskienė 1957: 15). A változatlan diftongusokkal előforduló esetek ritkák, pl.: supratu ‘megértem’ (Adomaitytė-Diržinskienė 1957: 8), nebeatradu ‘már nem találom’ (Adomaitytė-Diržinskienė 1957: 24), nekečˈu ‘nem gyűlölöm’ (Adomaitytė-Diržinskienė 1957: 19). A szókezdő hangsúllyal hangsúlyozott an, en diftongusok, valamint az egykori nazális ą magánhangzó (főként a tőben) épen megmaradtak, pl.: lánga ‘az ablaké’ (Adomaitytė-Diržinskienė 1957: 21), givénsˈu ‘élni fogok’ (Adomaitytė-Diržinskienė 1957: 10), kasnẽli ‘egy darabkát’ (Diržinskienė 1957: 12), nusigãsti ‘megijedni’ (Adomaitytė-Diržinskienė 1957: 12), vãlanda ‘egy órát’ (Adomaitytė-Diržinskienė 1957: 150). A Litván nyelvatlasz anyaggyűjtési programjára adott válaszokban (Senkus a szókezdő 1951) klausimus išryškėja ir riškių pereigiškumas (Mikėnas 1951 (2): 23). Tvirhangsúlyú am, an diftongusok és az egykori nazális ą itt változatlanul megmaradtak, pl.: sà.mtˈis, pàntis, tà.nkė ʻsűrűnʼ, kà.ndu ʻharapʼ, ksnis ʻfalatʼ, ážolus ʻtölgyʼ, ká.st ʻharapniʼ. A szóvégi hangsúlyú diftongusok kettős használata riškiust egyaránt közelíti a nyugati nyelvjárásokhoz és távolítja is tőlük (Mikėnas 1951 (2): 23). A hangfelvételek adatai szerint a szókezdő hangsúlyú an, en diftongusokat szintén változatlanul rögzítették, pl.: vándenˈo ʻvízʼ (J. B., szül. 1897, Vitriškiai22)23, givént ʻélniʼ (J. B., 21 Lásd a 09901336. számú felvételt a hangforrások jegyzékében. 22 Oficialioji forma yra Vtriškis (ATSŽ 350). 23 Žr. įrašą Nr. 34101267 Garsinių šaltinių sąraše.
LAURA GERŽOTAITĖ 184 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII szül. 1897, Vitriškiai)24. Mindössze két, e diftongusokkal szóvégi hangsúllyal hangsúlyozott alakot hallottak: uksti ʻkoránʼ (J. B., szül. 1897, Vitriškiai), piki ʻötʼ (J. B., szül. 1897, Vitriškiai). Hasonló következtetésekre jutott e pontra vonatkozóan Jonas Šukys is, aki a helyi lakosság nyelvének 1959-ben és 1970-ben végzett vizsgálatára támaszkodva megállapította, hogy A. Salys felosztása szerint riškiai a keleti aukštaitis nyelvjárás pantininkai csoportjához tartozik (Šukys 1986: 127–128). A szó tövének eredendően hangsúlyos, eredendő jellegű hangsúlytalan an, am, en, em, valamint a szó tövének hangsúlyos és hangsúlytalan ą, ę hangjai itt is épen maradtak, akárcsak a pantininkų területén, a nyelvész szerint (Šukys 1986: 131–132). A végződően hangsúlyosak azonban már ʋ, ʋ, ɩ, ɩ alakban jelennek meg, pl.: sʋdem „samdėme”, rvkʋ „ranka”, tɩpɩ „tempia”, pɩkɩ „penki” (Šukys 1986: 132). Ez a szűkülés nemcsak az A. Baranauskas által e területre jellemzőként megadottól, hanem az A. Salis által leírttól is eltér. Aukštãdvaryje, kaip nurodo Aldona Liberytė (Liberytė 1959: 8), vietoj tvira hangsúlyos és hangsúlytalan am, an, em, en rendszeresen um, un, im, in alakban jelenhetnek meg, pl.: ruk(ы)s ʻrankasʼ (tbsz. T.) (Liberytė 1959: 18), isiguda ʻišsigandoʼ (Liberytė 1959: 57), tupa ʻtampoʼ (Liberytė 1959: 63), apdiksˈu ʻapdengsiuʼ (Liberytė 1959: 17), digt(ы)s ʻdengtasʼ (Liberytė 1959: 38), švites ʻšventėsʼ (tbsz. V.) (Liberytė 1959: 40), pikis ʻpenkisʼ (Liberytė 1959: 45). A korábbi nazális ą, ę hangok épen maradtak, pl.: sušal ʻsušalauʼ (Liberytė 1959: 15), graž.nsˈu ʻgrąžinsiuʼ (Liberytė 1959: 38), nusigr.žė ʻnusigręžėʼ (Liberytė 1959: 36). Megjegyzendő, hogy az F. Specht szövegeiben rögzített an, am diftongusok ejtése alapján nagyjából Ramýgala környékén húzott, a nyugati és keleti nyelvjárások érintkezési határa tükröződik Aukštãdvaris lakóinak felfogásában is, amikor kijelentik, hogy „ap Kr.kenava vlˈ kitki kabu / Tinái stánˈcija vad.nu sekl.či / K šn.kam, v.s, và, nesutiñku kabu / B.ški kitap kžn(ы)s Ryškesniais kalbiniais (ne leksikos, bet fonetikos lygmeniu) skirtumais, vietos gyventojų teigimu, labiau išsiskiria net ne jų, bet šiauriau esančios Pãnevėžio kr.št(ы)s […]“ (Liberytė 1959: 35). azok a környékek, ahol így beszélnek: ž.sis ʻžąsisʼ, vóndọ ʻvanduoʼ, lóng(ы)s ʻlangasʼ (Liberytė 1959: 35). A keleti nyelvjárások által leginkább befolyásolt területekként Ulinai (Gaivenis 1960 (1–2)) és Jotáiniai (Urbanavičiūtė (1–4)) települései említendők Ulinų punkto gyventojų kalba Gaivenio priskirta prie A. Salio skirstymo (lásd a táblázatot). a keleti aukštaičių keleti pontifikusoké (Gaivenis 1960 (1): 5). A. Girdenis és Z. Zinkevičius nyelvjárási osztályozására támaszkodva Aloyzas Vidugiris nyelvész az Ulinai beszédet szintén a panevėžiškiai keleti aukštaičiai pontifikusoké csoportjába sorolta (Vidugiris 1993: 197). A kutató állítása szerint (Vidugiris 1993: 198) a pontifikusokéinak jellegzetes 24 Lásd a Garsinių šaltinių sąraše található 34301267. számú bejegyzést.
Cikkek / Articles 185 Ramygalos šnekta lietuvių tarmių klasifikacijose: geolingvistinė analizė kettőshangzók, az am és en megfelelésein kívül ebben a beszédben a szomszédos beszédmódok által meghatározott változatok is előfordulnak. Megjegyzendő, hogy az említett pontifikusoké nyelvjárás szinte megfelelne A. Baranauskas második keletiekre vonatkozó felosztásának, bár kisebb különbségek is vannak. A. Baranauskas nyelvjárási felosztásában Ulinai, akárcsak a már tárgyalt Ramýgala környéki települések, az első északi keletiek net Smigiai. Taigi tarmių poslinkiai akivaizdūs: A. Baranausko išskirtų rytieterületéhez tartozott. E területén feküdt a már említett Panevėžs is; a második keletiek nyelvjárásának déli határa valamivel északabbra húzódott, mint a később A. Salys által elkülönített pontifikusoké határa. Didžiausiu miestu, į kurį dažniausiai XX a. 7-ajame dešimtmetyje vykę Ulinų gyventojai, nurodytas ties rytiečių pirmųjų žiemiečių paribiu su rytiečiais antraisiais esantis Panevėžs (Gaivenis 1960 (1): 4). Todėl nestebina ir Ulinuosében az A. Salys-féle pontininkusok, illetve A. Baranauskas másodlagos (nem elsődleges) keletieinek osztályozása szerint jellemző a tőhangsúlyos és a véghangsúlyos an, am, en diftongusok, valamint az egykori nazális ą reflexeinek meghallása, pl.: u.ždenˈgˈ lóngs ʻablakokat takarʼ (Gaivenis 1960 (2): 6), vóndene. ʻvízʼ (Gaivenis 1960 (1): 13), rokom ʻkezekkelʼ (Gaivenis 1960 (1): 10), ɔtrɔ ʻmásodikatʼ (Gaivenis 1960 (2): 6), gr∙čˈɔ ʻházatʼ (Gaivenis 1960 (1): 10), dr∙sei ʻbátranʼ (Gaivenis 1960 (1): 23). E sajátosságok változó ejtése a XX. század 7–8. évtizedének nyelvjárási hangfelvételeiben is tükröződik. A tőhangsúlyos an, en diftongusokat változatlanul, mint a pantininkusok területén, illetve szűkítve, mint a pontininkusok vagy puntininkusok területén is meghallották, pl.: pasénsta ʻmegöregszikʼ (S. G., szül. 1894, Bárklainiai)25, givénti ʻélniʼ (S. G., szül. 1894, Bárklainiai), lóngs ʻablakʼ (J. L., szül. 1897, Ulinai)26, bróngs ʻdrágaʼ (J. L., g. 1897 m., Ulinai). Hasonlóképpen ejtették ezeket a diftongusokat véghangsúllyal, illetve hangsúlytalan helyzetben is: an, am, pl.: pikˈu ʻötnekʼ (O. R., szül. 1904, Ulinai)27, rukos ʻkezekʼ (többes szám, V.) (O. R., szül. 1904, Ulinai), surumst∙ts ʻkitámasztottʼ (O. R., szül. 1904, Ulinai), rok ʻkezetʼ (O. R., szül. 1904, Ulinai), pusuntrõs ʻmásfélʼ (O. R., szül. 1904, Ulinai), kabari ʻszobátʼ (J. L., szül. 1897, žˈúojant ʻvažiuojantʼ (S. G., g. 1894 m., Bárklainiai), runk∙te ʻrankytėʼ (O. R., g. Ulinai), va1904, Ulinai); en, em, pl.: degts ʻfedettʼ (S. G., szül. 1894, Bárklainiai), pinkese ʻötenʼ (J. L., szül. 1897, Ulinai). Az egykori nazális ą, ę tőbeli és szóvégi reflexei inkább a pontininkusok területére jellemzők, pl.: žõsu ʻludakéʼ (O. R., szül. 1904, Ulinai), žosùkai ʻlibácskákʼ (O. R., 27 Lásd a Hangforrások jegyzékében 25 Žr. įrašą Nr. 09803268 Garsinių šaltinių sąraše. 26 Žr. įrašą Nr. 42401268 Garsinių šaltinių sąraše. a 42301268. számú felvételt.
LAURA GERŽOTAITĖ 186 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII szül. 1904, Ulinai), stógo ʻtetőtʼ (S. G., szül. 1894, Bárklainiai), lako ʻidőtʼ (O. R., szül. 1904-ben, Ulinai). A nagy uradalmak által körülvett Jotáinių településen Žaneta Urbanavičiūtė-Markevičienė szerint a kelet-aukštaitis nyelvjárás keleti alnyelvjárását beszélték, azt azonban, hogy a nyelvjárások közül melyiket – a pantininkai vagy a pontininkai nyelvjárást –, nehéz pontosan megmondani. Arra a következtetésre jutottak, hogy Jotáiniųben „[…] talán mégis a pontininkai nyelvjárás uralkodik […]. Vannak Vadoklis felől betelepült puntininkai nyelvjárást beszélők is. Ezért a nyelvjárás nagyon változatos, nagyon tarkabarka” (Urbanavičiūtė (1): 4–5). Ez a változatosság azzal magyarázható, hogy A. Salys nyelvjárási osztályozásában Jotáiniai a kelet-aukštaitis pantininkai nyelvjárás peremén helyezkedett el (lásd a 3. ábrát). Tőlük északra, Ulinai környékén (LKA 268), a kelet-aukštaitis pontininkai nyelvjárását beszélték, keletre és délnyugatra pedig, például a nyelvész által említett Vadoklis környékén, a puntininkai nyelvjárásokat. Ties šia vietove dviejų tarmių – rytiečių pirmųjų žiemiečių ir rytiečių trečiųaz ő nyelvjárásaik határa A. Baranauskas felosztásában is erre húzódott (lásd a 2. ábrát). Az északabbra élő keletiak második csoportjának (vagy A. Salys osztályozása szerinti keleti felső-aukštaitis pontininkas nyelvjárásainak) kiejtése, amint már említettük, A. Baranauskas által csak Pãnevėžys környékén került rögzítésre, és a délebbre fekvő északi Ramýgala peremvidékein, Ulinai környékén már nem érte el. A kutató szerint a nyelvjárás heterogenitását a megkülönböztető sajátosságok – az am, an, em kettőshangzók használata – mutatják: „a pantininkaiak így mondják: pá.ntisˈ / á.ntisˈ / lá.ng(u)s / pé.mpė.” A tvirtagalius nem om, on, ėm, ėn hangokra változtatja, ahogyan a többi pantininkas teszi, hanem um, un, im, in hangokra: du.tisˈ / du.g(u)s / lu.kos / švi.te / pi.ki, valamint a hangsúlytalanokat is: pinkt·denisˈ / dunkt·lisˈ […]“ (Urbanavičiūtė (1): 5). Hozzáfűzendő, hogy Jotáinyiban nemcsak a pantininkai, hanem a pontininkai is többfélék: „p·ntisˈ / ·ntisˈ / pat·mse / l·ng(us) és puntisˈ / untisˈ / patumse / lung(u)s// A tvirtagaliaiakat szintén um, un, im, in hangkapcsolatokká alakítják, akárcsak a pantininkai: lu.k(u)s, ri.tiˈ“ (Urbanavičiūtė (1): 5–6). Még inkább e vidékeken, a dialektológus szerint (Urbanavičiūtė (1): 6), váltakoznak a korábbi nazális ą, ę hangok, amelyeket „a pontiak […] o-ra, e-re változtatnak?” : žul(u)s / ž·sin(u)s / švsˈtˈ / gr·št(u)s. A talpasok egy szót így ejtenek, egy másikat másképp, de nem a hangsúlyok szerint különböznek: ·žu.l(u)s / ž·sin(u)s / gr·šˈtˈ / gr·št(u)s. Sok pantinink egyáltalán nem változtatja meg ezeket a hangokat: ·žu.l(u)s / ž·sisˈ / gr·šˈtˈ / gr·šˈtˈ. A szóvégi ą csaknem változatlan, csupán megrövidült: ru.ka / gá.lva / n·ma / lαũ.ka. A pontininkaiak természetesen így mondják: ru.ko / gá.lvo / n·mo. Az ę nem maradt meg ilyen tisztán.” A kéziratos szövegekben nem rögzítették azokat a további, Jotáinira jellemző kettőshangzókat sem, amelyeket e nyelvésznő más munkáiban megjelölt: an, en, a korábbi nazális ą
Cikkek / Articles 187 Ramygalos šnekta lietuvių tarmių klasifikacijose: geolingvistinė analizė 5. ÁBRA A nyelvjárás eltolódásai a tő végén álló am, an, em, en megfelelői alapján, a kéziratos anyag adatai szerint
LAURA GERŽOTAITĖ 188 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII 6 PAV. Kamieno tvirtagalių am, az an izofon szakasza a nyugat-aukštaitisi šiauliškiai és a kelet-aukštaitisi panevėžiškiai peremvidékénél (LKA II, žemėl. Nr. 69, 84–86) kamiene pakitimų kaip uont(i)s ʻantisʼ, piempe ʻpempėʼ, žus(i)s ʻžąsisʼ, gružt(u)s ʻgrąžtasʼ (Urbanavičiūtė 1963: 209)28. Tehát a táblázatban összefoglalt, a kéziratos szövegekben és hangfelvételeken, valamint a nyomtatott szövegekben rögzített nyugati és keleti nyelvjárásokat elválasztó sajátosságok használatában mutatkozó különbségek nem nagyok a Lietuvių kalbos atlasas térképein szemléltetettekhez képest. Nemcsak a térképen rekonstruált, A. Baranauskas által leírt keleti nyelvjárási első téli nyelvjárás keleti határával, hanem A. Salys közép-aukštaitiszi nyelvjárásának pontosított határával is szinte teljesen egybeesik a Lietuvių kalbos atlasas térképein meghúzott 28 Vö. még. Vö. Z. Zinkevičius által megadott, állítólag Ramýgala, különösen Jotáiniai környékére jellemző példákat a szótagkezdő diftongusok ejtésére: lúongʋs ʻablakʼ, súomˈtˈɩsˈ ʻmerítőkanálʼ 1969: 143).
Cikkek / Articles 189 Ramygalos šnekta lietuvių tarmių klasifikacijose: geolingvistinė analizė (Zinkevičius a meg nem szűkült tőkezdő hangsúlyos am, an (lásd LKA II, žemėl. Nr. 68, 83– 84), em, en (lásd LKA II, žemėl. Nr. 70, 86–87), a változatlanul megőrzött hangsúlyos (lásd LKA II, žemėl. Nr. 44, 61–62) és hangsúlytalan (lásd LKA II, žemėl. Nr. 45, 62–63) ą, ę izofonáit. Nyilvánvaló eltérés, hogy a Lietuvių kalbos atlasas térképein a kéziratos anyagban Ramýgala környékén rögzített összes tővégi tvirtagaliai am, an (lásd LKA II, 69. sz. térkép, 84–86), em, en (lásd LKA II, 71. sz. térkép, 87–88) ejtési esetet nem tükröző, inkább általánosított kép jelenik meg (lásd 5., 6. ábra). A tvirtagaliai am, an alakok használatának feltárt többfélesége azt pat XX a. antrosios pusės ši izofona ėjusi maždaug ties analizuojamos šnektos mutatja, hogy a közepéig29. KÖVETKEZTETÉSEK A Ramýgala-nyelvjárás geolingvisztikai összehasonlító vizsgálatát összegezve elmondható, hogy az elemzett déli keleti aukštaitis panevėžiškis terület átmeneti jellegűként rajzolódik ki. Átmeneti jellegét a következő érvek támasztják alá: 1. A Ramýgala-nyelvjárási terület nyelvjárási besorolása valamennyi litván nyelvjárási osztályozásban változott. Közülük még kettőben – A. Baranauskaséban és A. Salyséban – a szélső nyelvjárási anyag elemzésével Ramýgalos šnekta ar jos dalis įėjusi į tarpinę tarp aukštaičių vakariečių ir rytiečių (pa)tarmių įvardytą teritoriją. 2. Geolingvistinio tarmių skirstymų sugretinimo rezultatus patvirtina ranellenőrizték a nyugati és keleti aukštaitis nyelvjárásokat elválasztó an, am, en, em kettőshangzók, valamint a korábbi orrhangzókat jelölő ą, ę izofónjait. Az elemzett nyelvjárási területen mindkét aukštaitis alnyelvjárásra jellemző e sajátságok ejtését egészen a XX. század második feléig rögzítették. A szomszédos keleti aukštaitis nyelvjárások hatásával magyarázhatók az említett izofónoknak a Ramýgala nyelvjárás peremvidékein megfigyelhető csekély eltolódásai; ez nemcsak a rekonstruált keleti kelet-aukštaitisok 29, hanem a hagyományos litván (nyelv)járások területének és határainak változását is mutatja a XXI. század elején (lásd Geržotaitė, Mikulėnienė 2014: 255–257, XIII. térkép és kommentár; külön melléklet). A nyelvjárások konvergenciája során azok megkülönböztető jegyei eltűnőben vannak. Nagyobb nyelvi képződmények (regiolektusok) alakulnak ki. Például a Ramýgala nyelvjárást a kelet-aukštaitis panevėžiškiai alapú, kialakuló nyugati kelet-aukštaitis regiolektushoz sorolták (lásd Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014a: 257–262), mivel – akárcsak a kelet-aukštaitis panevėžiškiai egész déli része – nem rendelkezik kifejezetten markáns sajátosságokkal, ezért viszonylag könnyen hatnak rá a szomszédos nyelvjárások és a standard nyelv (Meiliūnaitė 2009: 19–23; 2016: 1281; Aliūkaitė, Bakšienė, Jaroslavienė és mtsai 2014: 188–191 stb.).
LAURA GERŽOTAITĖ 190 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII az első nyelvjárási határok pontosságát A. Baranauskas felosztásában. Az ilyen kutatási eredmények alapján feltételezhetően kijelenthető, hogy A. Salys osztályozásában nemcsak a középső aukštaitisok, hanem szomszédaik, a keleti aukštaitis pantininkai is átmeneti nyelvjárások voltak. LITERATŪRA Aliūkaitė Daiva, Bakšienė Rima, Jaroslavienė Jurgita ir kt. 2014: Punktų tinklo tankis geolingvistinės skirties aukštaičiai : žemaičiai požiūriu. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė. Vilnius: Briedis, 129–196. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2014: Geolingvistika: ideologija, teorija ir metodai, pagrindinės sąvokos. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė. Vilnius: Briedis, 29–47. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2014a: Geolektų ir regiolektų formavimosi ypatumai Lietuvoje. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė. Vilnius: Briedis, 257–262. Alminauskis Kazys 1930: Vyskupo Antano Baranausko laiškai Hugo Weberiui. – Archivum Philologicum 1, 69–103. Astramskas Arūnas 2016: Ramygalos parapija ir valsčius XIX amžiuje. – Ramygala, vyr. red. ir sud. Gražina Navalinskienė. Vilnius: VšĮ „Versmės“ leidykla, 126–211. ATSŽ – Lietuvos TSR Administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas 2, sud. Zigmuntas Noreika, Vincentas Stravinskas. Vilnius: Mintis, 1976. Balsevičiūtė Gražina, Peleckienė Genovaitė, Račiūnas Bronius, Ulys Albertas 1993: Iš Uliūnų mokyklos istorijos. – Uliūnai, sud. Albertas Ulys. Vilnius: Lietuvos kraštotyros draugija, 167–174. Ba ra novsk ij A ntonij [=Бaрa новс к i й А н тонi й] 1898: Замѣтки о литовскомъ языкѣ и словарѣ. Санктпетербургъ: Типографiя Императорской Академiи Наукъ. Būtėnas Petras 1932: Augštaičių tarmės okuojančios pašnektės sienos. – Archivum Philologicum 3, 168–193. Čyplienė Ona 2016: Garuckų kaimas ir jo žmonės. – Ramygala, vyr. red. ir sud. Gražina Navalinskienė. Vilnius: VšĮ „Versmės“ leidykla, 561–565. Dubnikas Juozas 1946: Uliūnai. – Panevėžio vyskupija. Istoriniai duomenys, pastoracinė veikla, sud. Kazimieras Paltarokas. Vilnius: Lietuvių katalikų mokslo akademija, 1998, 288.
Straipsniai / Articles 191 Ramygalos šnekta lietuvių tarmių klasifikacijose: geolingvistinė analizė Gerullis Georg 1930: Litauische Dialektstudien. Leipzig: Markert & Petters Verlag. Geržotaitė Laura 2012: Pietinės vakarų aukštaičių šiauliškių šnektos: geolingvistinis aspektas ir jo interpretacijos. – Acta Linguistica Lithuanica 67, 156–174. Geržotaitė Laura 2014: Lietuvos tarmių klasifikacijos: gretinamoji analizė. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė. Vilnius: Briedis, 108–111. Geržotaitė Laura 2015: Geolingvistinė Antano Baranausko lietuvių tarmių klasifikacijos analizė. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 4, sud. Vilija Ragaišienė, Violeta Meiliūnaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 133–165. Geržotaitė Laura 2016: Lietuvos tarmių klasifikacijos tyrimas geolingvistiniu aspektu. Daktaro disertacija. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Geržotaitė Laura, Mikulėnienė Danguolė 2014: Geolektų ir regiolektų formavimasis Lietuvoje: žemėlapis ir komentarai. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė. Vilnius: Briedis, XIII žemėlapis. Girdenis Aleksas, Zinkevičius Zigmas 1966: Dėl lietuvių kalbos tarmių klasifikacijos. – Kalbotyra 14, 139–147. Juška Antanas 1946: Ramygala. – Panevėžio vyskupija. Istoriniai duomenys, pastoracinė veikla, sud. Kazimieras Paltarokas. Vilnius: Lietuvių katalikų mokslo akademija, 1998, 277–287. Karaś Halina 2002: Gwary polskie na Kowieńszczyźnie. Warszawa-Puńsk: Wydawnictwo „Aušra”. Karaś Halina, Rutkowska Krystyna, Geben Kinga, Ušinskienė Wiktoria 2001: Język polski na Kowieńszczyźnie. Historia, sytuacja socjolingwistyczna, cechy, językowe, teksty. Warszawa: Elipsa. Kazlauskaitė Rūta 2008: Jonavos šnektos fonetinės ypatybės. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 2, 600–609. Kazlauskaitė Rūta 2012: Balsių sistema Aleksandro Žirgulio darbe „Surviliškio tarmė“. – Baltistica 47(2), 321–342. Kubiliūnienė Loreta 2016: Butkiškių kaimas. – Ramygala, vyr. red. ir sud. Gražina Navalinskienė. Vilnius: VšĮ „Versmės“ leidykla, 534–537. Kviklys Bronius 1965: Mūsų Lietuva. Krašto vietovių istoriniai, geografiniai, etnografiniai bruožai 2. Boston: Lietuvių Enciklopedijos leidykla.