Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas

Straipsniai / Articles 9 ILJA LEMEŠKIN Lietuvių kalbos institutas Mokslinių tyrimų kryptys: senoji baltų literatūra ir raštija, lyginamoji folkloristika, leksikografija, baltistikos istorija. A RÉGI BALTI LEXIKOGRÁFIA A HANZA KERESKEDŐINEK SZOLGÁLATÁBAN. A KÉZIRATOS SZÓTÁRAK RENDELTETÉSE ÉS ÖSSZEÁLLÍTÁSUK IDEJE A régi balti lexikográfia a Hanza-kereskedők szolgálatában. A kézirati szójegyzékek célja és összeállításuk ideje ANNOTÁCIÓ A tanulmány új megközelítést alakít ki a balti nyelvek legrégebbi lexikográfiai emlékeihez: az elbingi szótárhoz és az úgynevezett Simon Grunau-féle szójegyzékhez. Mindkét kéziratos forrás az utilitarista kétnyelvű Hanza-lexikográfiai hagyományhoz kapcsolódik, és részletesebben összevethető az úgynevezett „Orosz könyvekkel”, vagyis az alsónémet–orosz szótárak, valamint a beszélgetési tankönyvek másolataival, amelyeket a gyakorlati nyelvtanulás és üzleti megfontolások céljából fiatal korú hanzaiak, sprakelererek állítottak össze. Arra a következtetésre jutunk, hogy a német–porosz szótárak és beszélgetések akkor váltak aktuálissá, illetve akkor jöttek létre, nem sokkal azután, hogy Elbing megkapta a lübecki jogot, és az új piacra német kereskedők és telepesek érkeztek haszonszerzés céljából. Elbinghez szorosan kapcsolódik mind az Elbingi szótár, mind S. Grūnavo szójegyzéke; A Hanza-lexikográfia hatása a „Lengyel–jatving szójegyzékben” is felismerhető. S. Grūnavo szójegyzékének vertikális olvasása lehetővé teszi a kereskedői beszélgetések rekonstruálását, vagyis a balti nyelvek korpuszában mindeddig megragadhatatlan funkcionális stílus – a XIII. század közepe–második fele német–porosz kereskedőinek szociolektusa – feltárását. A lexikográfia XIII. századi, a litván nyelvre alapozott kialakulásához nem voltak meg a megfelelő előfeltételek (a Hanza elterjedési földrajzának korlátozottsága miatt). LÉNYEGES SZAVAK: Hanza-lexikográfia, Elbingi szótár, Simono Grūnavo szójegyzéke, beszélgetési tankönyvek, a német–porosz kereskedők szociolektusa. ILJA LEMEŠKIN 10 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII ANNOTÁCIÓ A tanulmány új megközelítést alakít ki a balti nyelvek legrégebbi lexikográfiai emlékeihez: az elblągi szójegyzékhez és az úgynevezett Simon Grunau-féle szójegyzékhez. Mindkét kéziratos forrás a hanza utilitarista kétnyelvű lexikográfiai hagyományhoz kapcsolódik, és alapos összehasonlítás tárgyát képezi az úgynevezett „orosz könyvekkel”, azaz a fiatal Hanza-tagok, az úgynevezett sprakelerere által gyakorlati nyelvtanulási és üzleti célokra összeállított alsónémet–orosz szójegyzékek és társalgási könyvek átirataival. Megállapítható, hogy nem made that German-Prussian vocabularies and phrase-books became relevant, i.e. they were sokkal azután, hogy Elbląg megkapta a lübecki jogot, valamint a német kereskedők és telepesek arrived at the new market to make profit. The Elbing vocabulary and Grunau’s vocabulary are closely linked with Elbing; the influence of the Hanseatic lexicography is also seen in számára a lengyel–jatving szójegyzéket. Grunau szójegyzékének vertikális olvasata lehetővé teszi a kereskedői társalgási könyv rekonstrukcióját, vagyis annak a funkcionális stílusnak a feltárását, amelyet a balti korpuszban eddig még nem ragadtak meg – a 13. század második felének német–porosz kereskedői szociolektusát. A 13. században nem álltak fenn a lexikográfia litván nyelv alapján történő kialakulásának megfelelő előfeltételei (a korlátozott földrajziphy of the spread of Hansa merchants). KULCSSZAVAK: Hanza-lexikográfia, elblągi szójegyzék, Grunau szójegyzéke, az phrase-book, German-Prussian mercantile sociolect. Lyginamasis žvilgsnis į senus rašytinius šaltinius parodo vieną skirtumą: viősi lexikográfiai emlékekkel csak a baltiak egy része – a poroszok és a „jatvingok”1 – rendelkezik. Felmerül a kérdés: miért nem tanúsítják ezt más balti népek körében? A bázeli és krétai nyomok (Dini 2014: 331–332, 553–558) az írni-olvasni tudó poroszokhoz kapcsolódhatnak, akik könyvek (le)írásakor a kolofon helyén megfelelő jelet hagytak magukról, valamint a másolatok keletkezésének vagy fennmaradásának körülményeiről. Nem járulhattak-e hozzá ugyanezek a művelt emberek a szótárak összeállításához is? Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre válaszoljunk, meg kell határozni a lexikográfiai emlékek rendeltetését, vagyis meg kell állapítani, milyen okok határozták meg a szótárak létrejöttét, és kinek, hol, miben voltak hasznosak. 1.1. A legrégebbi és legnagyobb német–porosz nyelvű szótár – az úgynevezett Elbinger Vokabular (a továbbiakban EŽ rövidítéssel jelölve) korunkig a Codex Neumannianus részeként maradt fenn, amelyet a második világháborúig Elbing városi könyvtárában őriztek (jelzete: Q 84). A szótár, a kódex egymást követő negyedik része, az utolsó volt; ezt és az egész könyvet a kolofon koronázta meg, amely röviden 1 A Pogańske gwary z Narewu szótár (Zinkevičius 1985) keletkezését hajlamosak a „keresztes lovagok korára” tenni. Jotving voltát kétségbe vonják (Schmid 1986; bővebben: Dini 2014: 304–307). A szótárban kevert nyelv figyelhető meg, amelyben jiddis nyelvi hatás, balti–finnugor izoglosszák (Chelimskij 1985; Орел, Хелимский 1987; Orël 1986), valamint a keleti balti és porosz nyelvek lexikai forrásainak kompilációja figyelhető meg. Tanulmányok / Articles 11 Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas tájékoztatott a szótár másolójáról és az egész kódex alkotójáról: Explicit per Holc ǁ weʃcher De maienburg (185 p.). Skriptoriaus antroponimas ir nurašymo manus Petri. A szótár porosz részében előforduló hibák azt mutatják, hogy a Mayenburgból2 származó Petrus Holcwescher valószínűleg német volt. Mindeddig megalapozatlan marad az a széles körben elterjedt állítás, miszerint magát a szótárt, azaz a P. Holcwescher által lemásolt protográfot egy német rendi nuo leksikografinio paminklo rūšies resp. žodyno paskirties problemos, kuri iki šiol lieka neišspręsta. Be šios problemos išsamaus aptarimo kalbos apie vienuolį szerzetes állította össze. A szerzőség kérdése közvetlenül attól függ, hogy egy más társadalmi státusszal rendelkező személy esetében ezek túl koraiak-e. wescheris nurašė XIV a. pabaigoje ar XV a. pradžioje. Tiksliau datuoti ateityje bus paranku atFeltételezik, hogy a kéziratos könyvet P. Holcsi, figyelembe véve Heinrich Niewöhner 1912-ben újrarajzolt vízjelét3, amelynek datálása egyelőre nehézségekbe ütközik. Sajátos jellemzője a megnyúlt ökörpofa alsó részének (az ökör állkapcsainak) kerek kiszélesedése, amely megnehezíti a jelenleg ismert, pontosan datált vízjelváltozatokhoz és -típusokhoz való hozzárendelését. Gerhard Piccard gyűjteményének „Ochsenkopf – Ohne Gesichtsmerkmale – Darüber Stange – Darüber Kreuz – Einkonturiges Kreuz” részében található egy pár olyan ábrázolás, amelyeket iš tolo ir tik sąlygiškai galima lyginti su Elbingo kodekse buvusiu vandens ženklu. Jie (Nr. 56698– 56700, 56695) 1427-re, 1433-ra, 1435-re és 1464-re datálnak. Egy kissé hasonló, kifelé erősen visszahajló szarvú vízjel, amelyet 1434-re datálnak, (su tam tikru jaučio nasrų apvalaus išplatinimo požymiu, tačiau ir su akimis bei žvaigžde tarp paNyikolaj Lihacsov művében szerepel – 511. sz. (vö. még az 1427-es 541. sz. vízjelet: Лихачев I 43, 46; III LXXXVIII). A tárgyalt vízjeltípus fokozatos fejlődését figyelembe véve értelmes volna az Elbingi kódex papírkészítését „megfiatalítani”. Úgy tűnik, hogy a kódex a XV. század második negyedében, vagy akár a XV. század közepén készülhetett. 1.2. P. Holcwescher másolta le azt a gyűjteményt, amelyben a jogi jellegű iratok domináltak. Először az Elbingnek adományozott „lübecki jogot” másolta le – Lübisches 2 A nem értelmezésekor a maienburg alakból minden alapot nélkülöző és szükségtelen konjektúrát alkotnak: Marienburg. 3 H. Niewöhner 1912. évi leírása elérhető a Handschriftencensus adatbázisban: http:// sisches Recht (100–120. p.)5. Ezt követte a lengyel jogkönyv – Polnisches Recht (120–168. p.)6, végül pedig a német–porosz nyelvek szótára (169–185. p.). A lapon jól láthatóan egy általános cím szerepelt: www.bbaw.de/forschung/dtm/HSA/Elbing_700330290000.html. ILJA LEMEŠKIN 12 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII Recht für Elbing (1–100 p.)4. Antrąjį skriptorius nurašė prūsų teisyną – PreusBuch darihn der Lübeschen Rechte beschriben […], valamint az ékesszóló Fiat justicia & pereat mud[us] („győzedelmeskedjék az igazság, és vesszen [ha kell, vesszen] az egész világ”) sentencija. A polinkis į teisinius dalykus buvo pastebėtas XVI a. Tada raudonu rašalu priešlemásolt források kombinációja a kódex első kutatóit arra késztette, hogy azt feltételezzék: a civiljogi gyűjteményt egy Elbingben rezideáló magas rangú rendi tisztviselő – komtur – használta, akinek alárendeltjei voltak az elbingi polgárok és minden helybeli, vagyis az adott komtúria poroszai. A szótár deklarált jogi rendeltetését James Marchand megkérdőjelezte (Marchand 1970: 112). Valójában a feltételezett jogi funkció rosszul egyeztethető össze a német–porosz nyelvek fogalmi szótárával. Egyrészt hiányzik belőle a „specializált”, vagyis jogi jellegű lexika, másrészt sok olyan szó (és teljes vokiečiai bei lenkai. Šios nuomonės laikėsi Ferdinandas Neumannas ir Edwinas Volckmannas (Volckmann 1869: 4). Vėliau praktinę teisinę paskirtį (für den practischen rechtsgebrauch) svarstė Adalbertas Bezzenbergeris bei Reinholdas Trautmannas (Bezzenberger 1874: 1225; Trautmann 1910: XXIV–XXV). fejezet) található benne, amelyeket szemantikailag nehéz jogi dolgokhoz kapcsolni (fürdők, bogarak, a döntést Wolfram Euler találta ki, amely szerint a szótár funkcióját tekintve a turisták társalgási zsebkönyveinek felel meg (Euler 1988: 9). A szótárt mint „rövid társalgási kézikönyvet” (kurzer Sprachführer), amely megkönnyíti a poroszokkal való, különféle hétköznapi témákról folytatott kommunikációt, Friedrich Benninghoven is így értelmezte: „Einem Deutschen die Möglichkeit zu geben, žvaigždynas ir pan.). Šiuolaikišką, t. y. žiūrėdamas per moderniųjų laikų prizmę, sich mit der prußischen Landbevölkerung schnell über die Begriffe des täglichen Lebens zu verständigen“ (Benninghoven 1990: 106). 2003-ban Ralf Päsler átfogó tanulmányt adott ki Deutschsprachige Sachliteratur im Preußenland bis 1500. Untersuchungen zu ihrer Überlieferung, amelyben a 4 A forrás főszövege elé az átíró részletes regisztert illesztett vörös címmel: „Das ist das lubichs recht vnd der sack“ (1. o.). A regiszter kezdete ugyanott, az 1. oldalon iniciáléval volt kiemelve: „Das erste ist von echtischaft I [...]“. A regiszter explicitje a 11. oldalon található: „Der von sinnen ist Komen CCXXXIIX“. A regiszter után, a 11–13. oldalon latin előszó olvasható. Maga a forrás a 13. oldalon kezdődött: „Von echteschaft. Wo eyn man sinen son adir sine tcht’vs gebet […]“; 100. oldalát ezekkel a szavakkal zárta: „[...] dij en mogen Keyn gut weg gebin daz ist stete sie vnd daz is ymant gewere sie amen“. 5 A színes címet és a szöveg kezdetét: „Von wunden bewysunge. Ca[pitulu]m 1. Eyn man der do gewundt wirt sal syne wunden bewisen dem Kemerer […]“ (100. o.), valamint a szöveg végét: „[...] wer dy sune bricht der ist des geldes bestandn“ – 120. o. 6 E forrás elején, a 120–123. oldalon verses előszó szerepelt. Cikkek / Articles 13 Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas dėmesio skyrė Elbingo kodeksui. Remdamasis gausia Centrinės ir Vakarų Europos bibliotekose, archyvuose bei muziejuose saugoma medžiaga, tyrėjas pasiūlė érdekes új felismeréseket. A kódex deklarált jogi természetével egyet nem értve R. Päsler a kézirat egy másfajta funkcióját ragadja meg. A lexikográfiai mű szerinte az oktatási igényeket elégítette ki: „Daher ist es unwahrscheinlich, dass ein Deutscher es mit sich führte, um sich mit dessen Hilfe mit einheimischen Prußen verständigen zu können. A célnyelv nem a porosz, hanem a német. A porosz megtanulja a német nyelvet, és vele együtt megismeri a gyarmatosítók keresztény szellemiségű világképét. Ez utóbbi azonban csak egy tanár magyarázó kiegészítései révén tárul fel a tanuló, vagyis egy diák előtt. chen, vagyis „a képzés és az iskola Die Funktion des Vokabulars ist somit im Umkreis des Sprachunterrichts zu sukörnyezetében” (Päsler 2003: 307). Kelet-Poroszországban keletkezett lexikográfiai Savo mintis mokslininkas bando pagrįsti tipologiniu gretinimu su kitais žiművekkel (például a XV. századi loanalize. Az utóbbiakat külön táblázatban sorolja fel tynų–vokiečių kalbų žodynu, kurį jis žymi santrumpa Königsberg, SUB: 901 – Päsler 2003: 213, 304, 306) bei išsamesne žodyną sudarančių teminių skyrių Wortgruppen des ‚Elbinger Vokabulars‘ (Päsler 2003: 305–306): Lfd. Nr. 1. Wort d. Gruppe VokabelNr. Anzahl ders. Charakteristik der Gruppe 1Got 1–11 11 Himmel(sgewölbe) 2Jor 12–23 12 Jahreszeiten und Wochentage 3Erde 24–32 9 die vier Elemente 4Vüer 33–44 12 5Lvft 45–58 14 6Wasser 59–66 8 7Mensch 67–168 102 az ember a fejtetőtől a talpáig 8Vater 169–192 24 rokonsági megnevezések 9Hüs 193–235 43 Haus und Hof 10 Ackerman 236–293 58 11 Wayn 294–315 22 Wagen 12 Möle 316–328 9Mühle 13 Becker 329–346 18 Bäcker 14 Garbreter 347–381 35 Garkoch 15 Kreczem 382–403 22 kocsma 16 Herre 404–428 25 a világi szabadok rangsora; Kriegswessen 17 Ros 429–439 11 Ló 18 Seteler 440–453 14 nyerges kézművesség 19 Weber 454–472 19 Takácsmesterség 20 Schreter 473–495 23 A szabóipar ILJA LEMEŠKIN 14 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII Lfd. Nr. 1. Wort d. Gruppe VokabelNr. Anzahl ders. Charakteristik der Gruppe 21 Schuwert 496–512 17 Schuhmacherhandwerk 22 Smyt 513–549 37 A kovácsmesterség 23 Beder 550–559 10 Borbélymesterség 24 Vysch 560–585 26 Halak 25 Walt 586–646 61 Erdő 26 Tyer 647–670 24 Állatok 27 Varre 671–686 16 Jószág 28 Milch 687–695 9 Tej és tejtermékek 29 Joger 696–705 10 Vadászat 30 Vogel 706–773 68 madárnév 31 Slange 774–791 18 Kígyók, férgek és rovarok 32 Werld 792–802 11 „A világ, amelyben élünk” A kutató hajlik arra, hogy bizonyos tematikus csoportok bemutatásában valamiféle törvényszerűséget – finom „sémát” (einzelnen Gruppen einem bestimmten Schema folgen) – lásson: „A tárgyi csoportok a kozmosz képét adják, amelynek égi, időbeli és világi felosztásában, vagyis a keresztény német bevándorlók világképének durva vázlatát, amelynek súlypontja a közvetlen életvilág megnevezésein van (7–31. csoport); Az 1–6. csoportok biztosítják a kozmológiai felépítményt, kiegészítve a 32. csoporttal, amelyben a Werld, Lant, Kristenheit, Heidenschaft, Stat és Dorf fogalmak az együttélés formáinak általánosító megnevezéseit adják csökkenő sorrendben. Ezek közül a Lant, Stat és Dorf minden további nélkül kapcsolatba hozhatók a joggal, mivel alkotmánnyal rendelkeznek, és jogilag meghatározottak. Ugyanígy a Kristenheit és Heidenschaft fogalmak jogi-kanonisztikai konnotációt hordoznak – különösen Poroszországban. A 16. csoport pedig a König, Ritter, Leman (Lehensmann), Vrier, Gebuer szókincsi elemekkel olyan társadalmi rangsort mutat be, amely jogilag kétségkívül jelentős” (Päsler 2003: 237). általános, illetve nem szakosodott (vagyis nem szűken jogi) jellegű lexikográfiai mű jöhetett létre Heilsbergben vagy Frauenburgban. Heilsberg püspöki rezidenciáján – állítása szerint – a porosz iskola a XIV. század közepétől működött, a frauenburgi székesegyház (Ecclesia Warmiensis) tizenhat kanonokának pedig saját házában Žodyno funkcionavimą susiejęs su „mokykline sfera“ tyrėjas teigia, kad toks kellett egy-egy porosz ifjút eltartania és nevelnie7. R. Päsler azt is megjegyzi, hogy egy ilyen 7 Päsler kutató (2003: 237) Klaus Neitmannt idézi: „A frauenburgi ermlandi székeskáptalan mind a tizenhat kanonokának házában is el kellett tartania egy porosz nyelvű fiút, és fel kellett nevelnie őt a népe körében végzendő későbbi lelkipásztori szolgálatra. Az Unžodynasra Marienburgban is szükség lehetett, ahol – elmondása szerint – szintén tanultak poroszul. terricht erhielten die Jungen an der dortigen Kathedralschule. Einige Stammprußen sind im 14. Tanulmányok / Articles 15 Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas Az Elbingi kódex keletkezési helyét illetően a kutató bizonytalan. P. Holcwescher munkáját Elbingben végezhette el – für den Elbinger Deutschordenskonvent. Másfelől a szerző nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a „kötelező” források kompilációja, valamint azok sain die Bestrebungen votiškas archyvavimas įvyko Marienburge: „Die Handschrift würde sich dann zur Verwaltungsreform einordnen lassen und als eine Art kommen“ (Päsler 2003: 237). „Belegexemplar“ verschiedener Texte in der Marienburg „gelagert“ worden sein; nach Elbing wäre die Handschrift womöglich nach Aufgabe der Marienburg geMindenesetre a kutató a kódex összeállítását – a régóta kialakult hagyomány szerint – szorosan a Német Lovagrend igazgatási céljaihoz köti: „In beiden Fällen jedoch wäre die Handschrift für Verwaltungszwecke des Deutschen Ordens hergestellt worden“ (Päsler 2003: 237). 1.3. Ez a széles körben elterjedt állítás túlságosan kategorikusnak és korlátozónak tűnik. Valóban kizárólag a Német Lovagrend hivatalos igazgatásával lehet indokolni a gyűjtemény működését? Valóban semmiképpen sem egyeztethető össze a jogkönyvek jelenléte a protográf összetételében a szótárral? Úgy véljük, hogy ez a lehetőség fennáll. Érdemes szem előtt tartani, hogy az Elblągi Kódexbe foglalt mindhárom joggyűjtemény részletesen szabályozta a gazdasági kapcsolatokat, és különös figyelmet szentelt a kereskedelmi kérdéseknek. Lényegében kereskedelmi jogkönyvekről van szó, amelyek idővel – különösen a „lübecki jog” – biztosították a balti régió városainak dinamikus gazdagodását és fejlődését. Így a különböző közigazgatási egységekhez (Pogezániához, Elbląghoz, a „lengyel jog” által irányított területhez) igazodó jogkönyvekre nemcsak a komtúrnak, az ügyészeknek és néhány más „adminisztrátornak”, hanem a hatalmas Hanza-szövetséget képviselő kereskedőknek is szükségük volt. Ilyen források nélkül aligha végezhették volna sikeresen tevékenységüket. A kereskedőknek azonban üzleti ügyeikhez más írott forrásokra is szükségük volt, amelyek között olyan segédanyagok is voltak, amelyek még egyáltalán nem beszélő helyi lakosokkal kapcsolatosak. a kereskedelmi szükségletek kielégítésére összeállított lexikográfiai munkák tanúskodnának. Az ilyen nyelvi források lingvistinių priemonių, palengvinančių komunikaciją resp. derybas su nobiliais, amatininkais, valstiečiais, turgininkais, palydovais ir kitais vokiškai menkai ar legérdekesebb és legközelebbi csoportját az úgynevezett „Orosz könyvek” alkotják (Einn Svarbu pabrėžti, kad tai nėra vien teorinė galimybė. Hanzos regione yra paRussisch Buch; Ein Rusch Boeck; acc. sg. r8sk8jo knigjo – rusche boek). Orosz–német szójegyzékek és társalgási könyvek, egykor Novgorodban und 15. „sikeres pályafutásuk során egészen Samland és Pomesanien püspöki székéig jutottak” (lásd Neitmann 1996: 64). faktorijoje realizuojami „Hanzos vokiečių žemaičių kalba“ (apie sąvokas Hansesprache arba Lübecker Ausgleichssprache žr. Sanders 1982; Peters 1973), yra ILJA LEMEŠKIN 16 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII fontosak a megfelelő „Porosz könyv”, azaz az Elbingi szójegyzék vizsgálata szempontjából, mivel műfaji szempontból megmagyarázzák e lexikográfiai munka eredetét, felépítését és rendeltetését (azaz tipológiai kapcsolatát). A bennünket érdeklő „Orosz könyvekhez” még visszatérünk, de először megnézzük, melyik forrásból származtatták és származtatják mindmáig az Elbingi szójegyzéket. 1.4. Az elbingi német–porosz nyelvű szótárat hagyományosan a középkorban elterjedt német–latin nyelvű szójegyzékhez kapcsolják (Mažiulis 1966: 28), azonban Poroszországban és másutt egyáltalán nem tanúsítottak ilyen nyelvi felépítésű szótárakat. Ismertek latin–német nyelvű szótárak másolatai (Päsler 2003: 213), rendeltetésük azonban egészen más volt. Ezeket a latin nyelv lexikájának tanulására mokiniai sėkmingai įžengdavo per „atviras duris kalboms ir visiems mokslams“ (J. A. Comenius: Janua linguarum reserata sive Seminarium linguarum et scientiahasználták. Így rum omnium = Dwéře Jaʒyků odewřené To aeʃt Krátký a ʃnadný ʒpůʃob kteréhokoli Gaʒyka /ʃspolu y s ʒačatky wʃʃech vměnj ʃwobodných / orientuoti (iš vokiečių į lotynų kalbą) žodynai aptariamuoju laikotarpiu neturėjo prasmės (vartotojų), dėl to jų hipotetinis egzistavimas, apie kurį savo laiku pochopenj). Fordítva vélekedett Walther Ziesemer (Ziesemer 1920: 139–140), ez azonban sok kétséget vet fel. Elméletileg elképzelhető egy alternatív modell, miszerint a német–porosz nyelvek szótárának összeállítója eltávolította az iskolai szótárból a latin nyelvi regiszter lemmáit, és helyettük német megfelelőket használt: ... ⇨ kétnyelvű. görög–latin nyelvek szótára ⇨ latin–német nyelvek szótára ⇩ német–porosz nyelvek szótára A szótárak egymáshoz való viszonyának megadott sémáját Rolando Ferri követi, aki első kutatóként vállalkozott arra, hogy a feltételezett kapcsolatot 2018). Elbingo žodyną jis nuodugniai gretina su XIV a. pabaigos lotynų–vokiečių žemaičių Liber ordinis rerum, kurį spaudai parengė ir 1983 m. Tübingene išleido Peteris Schmittas. Italų mokslininkas įžvelgia „didelį artumą“ (significant closeness) tarp teminių skyrių ir pamatinių žodžių, kurie tampa pavienių szövegkritikailag megalapozza (Ferri tematikus mezőinek azonosítóival (Ferri 2018: 129–130). Az összevetés a következő eredményt hozta számára: Liber ordinis rerum Elbing vocabulary 1. De deo et sanctis 1. (1) Got Deywis 2. De mundo celo et stellis 2. (12) Jor Mettan 3. Az időről (jar év) 3. (24) Erde Same 4. A tűzről (=EV4) 4. (33) Vüer Panno 5. A levegőről (=EV5) 5. Luft Wins Cikkek / Articles 17 7. A Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas Liber ordinis rerum Elbing vocabulary 6. De aquis (=EV6) 6. (59) Wasser Wundan földről (=EV3) 7. (67) A hegyekről (=EV26) Mensch Smonenawi(n)s 8. Az erdők megkülönböztetéséről és helyeiről 8. (169) Vater Towis 9. A földek közötti Az épületekről (=EV9) utazásokról 9. (193) Hüs Buttan 10. De cognationibus hominis 10. (236) Ackerman Artoys 11. A hivatalnokokról (=EV16)11. (294). Wayn Abasus 12. Azokról, akik az élelmezésért ackerman, venator vadász) 13. A pékekről 13. felelősek 12. (316) Möle Malunis (agrestis (329) Becker Peccore (mola mol; fornarius (=EV 12, EV E13) becker) 14. Az élelmiszerek (cocus koch) elkészítéséről 14. (347) Garbreter Aubirgo 15. A különféle ételek fajtáiról 15. (lac milch) (382) Kretzem Karczemo (384 malcz Piwamaltan) 16. A különféle italok fajtáiról 16. brasium malcz) 17. A ruházathoz (404) Herre Rikis (brasiator melczer, szükséges kézművesekről 17. (429) (textor weber) Ros Russis 18. A ruhák előkészítőiről 18. (szabó schrader) (440) Seteler Balgninix 19. A bőr előkészítőiről 19. (cipész schowort) (454) Weber Tuckoris 20. Az épületekhez dolgozó mesterekről 20. (473) Schroter Scrutele 21. A cseréhez használt eszközökről 21. (496) (sellator satlär) Schuwert Schuwikis rerum necessariis (=EV 11, 17, 18) 22. De emundatoribus (balneator, bader)22. (513) Smyt Wutris 23. De brutis et eorum generibus (=EV26) 23. (550) Beder Stubonikis 24. A háztartási (=EV17) fogyasztásra alkalmatlan dolgokról 24. (560) Vysch Suckis 25. A vadakról (=EV26)25. (586) Walt Median 26. A madárfajokról (=EV30)26. (647) Tyer Alue 27. A halakról (=EV24)27. (671) Varre Lonix 28. A mérgező férgekről (=EV31)28. (687) Milch Dadan 29. Az állatok részeiről (=EV7)29. (696) Jeger Medies 30. (706) Vogel Pepelis 31. (774) Slange Angis 32. (792) Werld Swetan ILJA LEMEŠKIN 24 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII Einn Russisch Buch (1546 m. žodyno redakcija) Ein Rusch Boeck... (XVI a. vidurys) Tönies Fenne (1607 m., Pskovas) Fegyverzetről, Van Seüden Lovakon felszerelésről, mindenféle húsról Vonn Kriege Vnd Seiner Zubehorunnge Van wandtt lacken Van allerley gedrenke Vonn Tantzen Singenn Vnnd Springen Van Allerleie verwenn Van menschen ledttmaten Füstről, viaszként a Ezek után a molyokról és a Volftt-ról és a súlyokról, valamint Mindenféle kereskedői áru volt terhekről, az öltözetről Mindenféle áruról, alábbiak szerint például írásról, az Mindenféle fűszerről, háztartási eszközökről, drágakövekről, tűzről, aranyról és aranyművességről, kézművesek szerszámairól Az orosz hajókról Pénzérme Selyemszövet, mindenféle szőrme, mindenféle színben, mindenféle bőr és irha Mindenféle lakkról, mindenféle német áruról Só és hering Viasz és faggyú Len és kender Drágakövekről Aranyról és ezüstről Az orosz pénzről Fűszerekről és ízesítőkről Selyemszövetekről Van linen wande Mindenféle festékről Mindenféle posztóról A tárgyalt emlékek különbségei azt mutatják, hogy a XIV–XV. században több hasonló másolatnak kellett léteznie, amelyek szövegtani szempontból már akkor is bonyolult hálózatot alkottak. Ez a „Orosz könyvek” iránti nagy keresletet és elterjedtséget mutatja. A jelenleg rendelkezésünkre álló három másolat pontos viszonyát aligha lehet majd meghatározni (kivéve talán az elbingi szótár összehasonlító elemzése alapján). A közös protográf rekonstrukcióját nehezíti, hogy ugyanazon tematikus fejezetek címei eltérnek. Most a fejezetcímeket egymás mellett adjuk meg, tekintet nélkül arra, hogy a szótárak összeállításában hol szerepelnek: Einn Russisch Buch (1546 m. žodyno redakcija) Ein Rusch Boeck... (XVI a. vidurys) Tönies Fenne (1607 m., Pskovas) Vonn gott vnd Dinngen Himlischenn Van Gott vnnd hemmelschen dingen Straipsniai / Articles 25 Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas Einn Russisch Buch (1546 m. žodyno redakcija) Ein Rusch Boeck... (XVI a. vidurys) Tönies Fenne (1607 m., Pskovas) Az év időszakairól, az évszakokról és a az év időszakairól; a szellemiről, a lelki nap négy szakáról, a melegről, valamint dolgokról, az egyházi rendről és Stanndt regimentt A világi rendről A világi Oberügkheüszerencséről A világi rendről és tt regimentt A barátokról és a rokonságról, az apai és házasságról A anyai rokonsághoz fivéről, valamint Barátság barátságról és a tartozó nővérről és A négyről. Az elemekről Mindenféle A négy elemről vízről A vizekről A szélről és a Holdról A földről A tűzről Az ember személyéről Az emberekről és az emberek alakjáról A rátermett emberekről, jó fajtájúakról Az alkalmatlan, rossz fajtájú emberekről A mesterségekről Mindenféle mesterségről, a mesterekről hivatalról és mindenféle kézműves A városokról, A városokról és Tájak városokról és földről, valamint falvakról várakról, országokról és városokról Vom Gewichte A súlyokról, mértékekről, valamint mindenféle kereskedői áruról A Van motten vnnde Lasten a mérlegekről és könyökökről, halakról Mindenféle halacskáról, a Von mahten vndtt wichtenn halászatról és annak fajtáiról, a vízről A madarakról Mindenféle Égről és madárról, valamint mindenféle vadon élő madárról állatokról A fáról Mindenféle fáról, facserjékről, továbbá egyebekről bemen valamint a bokrokról és A jószágról A vad Vonn Wildwergk od(er) Wildwahren állatokról és a Anderen Viehe vnd perdenn vadon élő állatokról Van tamen derttenn A lovakról, a lovak színeiről, lovakról, a hámban fogottakról, ételről és italról, valamint mindenféle tengerről és hajókról, hajókról italról, az élelmiszerekről és szükségleteikről, amelyekre szükség van, mindenféle élelmiszerről, a Hajókról ILJA LEMEŠKIN 26 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII Einn Russisch Buch (1546 m. žodyno redakcija) Ein Rusch Boeck... (XVI a. vidurys) Tönies Fenne (1607 m., Pskovas) A háztartási Ugyanazon Vonn Haushaltunge vnd Derselben Zubehorung felszerelésről és a tartozékok és házról, valamint a házról A háztartási eszközökről felszerelések, a kézművesség tárgyai Az írásról, az írókról és az Brüeffen Van Bückeren íróeszközökről Az emberről, az egész lényéről emberről, az emberi test tagjairól, életéről és A férfiak neveiről, mindenféle névről, az emberek neveiről A ruházatról, a ruhákról, az öltözetről; a háborúról és annak dolgairól, a háború Zubehorunnge embereiről, háborúról és egyebekről geschefftenn Aranyról és aranyművességről. Arany. Réz sülber. Eüsern. Arany és ezüst Mindenféle gyógynövényről, nemes fűszernövényekről, fűszerekről és fűszerekről; drágakövekről, nemes kövekről, drágakövekről; mindenféle Vonn Seÿdenn gewandt Van sidengewande Vonn allerleÿ farben Van Allerleie verwenn Van allerley farue festékről, falfestékekről, mindenféle festékről Vonn der Russischenn Érme Van Gelde Vnderschede Van der ruschen muntte A 12 hónapról. A négy évszak napjai hónapok nevei és a A fegyverzetről, a lovak Pferdenn felszereléséről Van Allerlei Erdt Beren És a különféle Van fruchten der erdenn ruházatról A vasművességről, mindenféle német áruról Vonn Tantzen Singenn Vnnd Springen Van allerley spellwark Az elbingi szótár harminckét tematikus fejezete közül mindössze nyolc nem talál nominális megfelelőt: „Gazdaság és földművelés” (az elbingi szótárban a 10.), „Kerekek és szánok” (11.), „Malom” (13.), „Cipőkészítés” (21.), „Fürdőház” (23.), „Tej, tejtermékek” (28.), „Vadászat” (29.) és „orbis mundi” (32.). Az Elbingi szótár huszonhárom fejezetének legalább két „Orosz könyvek” másolatban vannak szilárd megfelelői. Egy tematikus fejezetnek csak az egyikben található meg a megfelelője: az Elbingi szótár „Hüllők és rovarok” című fejezetének – T. Fenne „Van allerley gewormte” című művében. Lehetséges, hogy ez a T. Fenne másolatában tanúsított fejezet egy orosz–német szótár protográfjából Cikkek / Articles 27 Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas származik (amely közel áll az Elbingi szótárhoz), más egyedi fejezetek azonban másodlagos, innovatív jellegűek lehetnek. Konkrétan ezek: Einn Russisch Buch (1546 m. žodyno redakcija) Ein Rusch Boeck... (XVI a. vidurys) Tönies Fenne (1607 m., Pskovas) A gabonáról, a A A cséplésről, Az ágyakról és azok Zubehorunge Van Vonn Rauch Ezután a sóról és a Vonn allerleÿ wahren tallige hernach vollftt halálról, az Nehewergk-féle mindenféle borról és selyemszövetéről, életfolyásokról és a népek nemzeteiről betegségekről, röviden és hosszan sörről, mindenféle húsról mindenféle prémről allerley ledder vnd Wahr als huden heringről als Van wasze vnd Van flasze vnd hemp Van linen wande 1.5.3. Gretimų antraščių įvairavimas leidžia manyti, jog rusų–vokiečių žodynų protografas neturėjo skyrių pavadinimų, t. y. kad jis šiuo atžvilgiu buvo panašus į Elbingo žodyną, kuriame atspirties tašku nusakant teminį bloką buvo színnel kiemelt alapszó. Ez részben megmagyarázza egyes „felesleges” tematikus blokkok megjelenését. Az alapszavak (tematikus szavak) szerint suteikdavo erdvę tam tikram leksiniam klodui atskirti ir „perprofiliuoti“ į atskirendezett szöveg rą szemantikai rovatot alkot. Elegendő volt az iniciálét további színnel kiemelni, és egy ilyen fejezetet kibővíteni. Ezt a folyamatot az Elbingi szótár segítségével szemléltethetnénk. Például tekintsük az egymást követő tematikus fejezeteket: „Az emberi test, egészség” (EŽ 67–168), „Család, rokonság” (EŽ 169–192), „Házak, gazdasági épületek” (EŽ 193–235). A „Család, rokonság” fejezet alapját a rokonsági fogalmak alkotják, a fejezetet azonban néhány, társadalmi, illetve munkával kapcsolatos rendeltetésű árnyalat zárja le turintys žodžiai (EŽ 190–192): Son Wayklis Knecht Gewineis Jucvrowe Mergo A megadott lexémák szemantikai átmenetet alkotnak az egyik tematikus mezőtől a másikig, mivel a „Házak, gazdasági épületek” fejezet előtt a családhoz közel álló vagy a családot körülvevő háztartási személyzetről tájékoztatnak. Ebben a szótári pozícióban (a fogalmi szótárakat függőlegesen is szükséges olvasni, mivel összeállításuk során a szavak szemantikai asszociációs alapon halmozódtak fel) a Wayklis, Gewineis, Mergo szavaknak a ‘szolga, legény’ jelentést kell jelölniük (mint ILJA LEMEŠKIN 28 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII woikello ‘knecht – szolga (legény)’ GrG 79 – PŽE IV 213), ‘munkás, béres’ és ennek megfelelően ‘lány, szolgálóleány’ jelentést. Így a tárgyalt helyen a szótár egy új tematikus blokk kialakulásának bizonyos lehetőségét rejtette. Az Elbingi szótárban ez kihasználatlan maradt, mivel maga a megmerevedett és ki nem bontakoztatott szótár is (a porosz nyelv használatból való kivonulása miatt) a lexikográfiai hagyomány zsákutcájává vált. Az ilyen vagy hasonló felépítésű emlékműből kialakult orosz–német szótárak ezzel szemben hosszú évszázadokon át aktuálisak maradtak, vagyis tökéletesítették és bővítették őket (még a XVII. században is). A bennük rejlő említett lehetőséget észrevették, és megfelelően ki is használták, ezért a rokonsági fejezet után szabályszerűen következik a „Vonn freunnd vnnd Gesiebschafften”, majd a „Vonn Mannes Persohnenn” és a „Vonn Handwerckenn” (T. Schroue Einn Russisch Buch című művének szerkesztése). Ugyanebben a sorrendben, de más címek alatt szerepelnek a fejezetek a XVI. századi névtelen Ein Rusch Boeck... című műben (Hüer wül Ick schriuen van Vader vnnd moder Süster vnd Broder vnd Fründtschap [...] Van Allerlei Ampten vnd meisters), valamint T. Fenne másolatában (Van frundttschop vnd thobehoringe [...] Van allerlei handttwerkenn). A „Foglalkozásokról, munkakötelezettségekről” szóló másodlagos tematikus lánc, amely a „Család, rokonság” és a „Ház, gazdasági épületek” fejezetek határán alakult ki, azt is meghatározhatta, hogy más, szemantikailag közeli tematikus mezőket is bevontak, presztízsokokból prepozicionálisan, vagyis a rokonsági áttekintés elé helyezve: „Vonn dem Geistlichenn Stanndt“, „Vom weltlichenn Stande“ (T. Schroue Einn Russisch Buch); „Van Geüstlüchenn wesenn“, „Van weldttlücker Oberügkheütt“ (XVI a. Ein Rusch Boeck...); „Van geistlichen standt vnd regimentt“, „Van weltlichen stande vnd regimentt“ (T. Fenne). Susidaro įspūdis, kad „Rusiškų knygų“ protografas savo apipavidalinimu, terjedelmét és szerkezetét tekintve hasonló volt az elbingi szótárhoz. A lexikográfiai munkák összehasonlítása helyenként szorosabb kapcsolatot tár fel az elbingi szótár és a 16. század közepén keletkezett Ein Rusch Boeck... között (ez például a tematikus blokkok közös számáról és azok kéziratok elején elfoglalt sorrendjéről mondható el: „Van Gott vnnd hemmelschen dingen – EŽ 1; „Van Geüstlüchenn wesenn“; „Van weldttlücker Oberügkheütt“; „Van tüden des Jars vnnd dagen werme Auch tunden“ – EŽ 2; „Van Allerlei Watter“, „De quatuor. Elementis“ – EŽ 3–6; „De 12 Mensibus. De quatuor Tempora auiui“; „Van münschen dat EŽ 7; „Van Krüges Lüdenn“ – EŽ 16; „Hüer wül Ick schriuen van Vader vnnd gantze lüff vnd sin wesen“ – moder Süster vnd Broder vnd Fründtschap“ EŽ 8 stb.), panašumo su kitais nuorašais. Atrodo, kad Elbingo žodynas bus naudingas remásutt azonban a rusz–német nyelvű szótárak protográfjának Koks buvo Elbingo žodyno ir „Rusiškų knygų“ protografo ryšys, kol kas galima tik spėlioti. Viduramžių Hanzos leksikografija turėjo būti ribota, mat hanrekonstruálásakor találkozunk vele. a Šiaurės jūroje és a Balti-tenger nyugati partvidékén nem találkoztak nagyobb megértési problémákkal. A nyelvi Straipsniai / Articles 29 Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas jiems nebuvo sunku dirbti savo darbą Nyderlanduose ir Skandinavijoje esanrokonságról és a diglossziáról e faktorijákban. Valamivel összetettebb volt a helyzet Angliában, ahol a francia nyelv hatására a kevert verbális kommunikáció (a német alsónémet nyelv alapján) bonyolultabbá vált. E térségben elvileg már számíthatunk segédkéziratos szójegyzékekre, amelyek a kezdő Hanza-kereskedők számára nyelvi szempontból megkönnyítették a tájékozódást. Kelet-Európa felé haladva a kétnyelvű szótárak iránti igény elkerülhetetlenül növekedett, mivel a kereskedők egyre gyakrabban szembesültek „idegen” nyelvekkel. Ennek következtében Keleten különböző korú alsónémet–szláv (például orosz vagy lengyel), alsónémet–balti (porosz, lett), alsónémet–finnugor (észt, lív) nyelvek lexikográfiai munkáival számolhatunk. Természetesen ez csupán elméleti lehetőség, ami nem jelenti azt, hogy annak idején valóban minden ilyen szótárat megírtak. A Hanza-régió nyelvi sajátosságait figyelembe véve (bővebben: Сквайрс, Фердинанд 2002: 78–80) hipotetikusan megfontolhatnánk egy korunkig fenn nem maradt kétnyelvű szótár példáját, például egy német–angol nyelvűét, amelyet később a német–porosz és/vagy a német–orosz nyelvű szótárak összeállításakor használtak fel. Másfelől az Elblągi szótár egy német–orosz szótárból származtatható, amelyből idővel a napjainkig fennmaradt, jelentősen kibővített „Orosz könyvek“. Akár fordítva is történhetett: a 13. századi német–porosz nyelvi szótár alapul szolgálhatott az „Orosz könyv” létrejöttéhez. Bármi legyen is a fejlődés iránya, számunkra a kulturális-történeti kontextus és a rokon szótárak gyakorlati működése fontos, amely meghatározta szerkezetüket és tartalmukat. 1.6. Az orosz–német nyelvi szótárak létrejöttének körülményeivel való funkcionavimu padeda geriau suprasti Elbingo žodyno ištakas ir tipologiją. Prakanalógiát, valamint a Hanza-kereskedők külföldi nyelvekhez való jellegzetes viszonyulását találóan jellemezte Catherine Squires és Svetlana Ferdinand: „Преимущества, которые дает владение языком партнера, ганзейцы осознали рано. Именно в источниках, касающихся Az oroszok, említik a sprakelerereket – az orosz nyelvet tanuló kereskedőket сыновья […]. Овладение иностранным языком являлось обязательным a kezdő Hanza-kereskedők oktatási programjának részeként [Bruchhäuser 1989, 99, 118]. Mindazonáltal, amennyire a források alapján megítélhető, подход к обучению языку был сугубо практическим: ганзейские «ученики» приобретали знания в устном общении с русскими хозяевами во время пребывания на боярских дворах. Уже в проекте договора 1268–1269 гг. оговаривается возможность направлять немецких и готландских юношей на Русь для овладения языком: Hospites libere et sine contradictione pueros suos mittant ad discendum loquelam in terram quoqumque uolunt“ (Сквайрс, Фердинанд 2002: 59). Itt különösen hangsúlyozandó a nyelvtudás mindennapi modellje. Mind az „Orosz könyvek” protográfjának, mind az Elbingi szótár elődjének fel kellett ölelnie a mindennapi élet legkülönfélébb területeit: az istentől és az isteni természeten keresztül ILJA LEMEŠKIN 30 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII įvairius žmogiškus dalykus iki įvairiausių gyvūnų (o dėl vabzdžių ir iki pirties). Specializuotiems dalykams juose nebuvo vietos. Jų pirminė paskirtis – padėti bendrai orientuotis naujoje kalboje, parodyti, kas kaip vadinama naujoje vietoje. Többek között ennek kellett meghatároznia a nyelvhez való „nomenklatorikus” hozzáállást, vagyis a főnevek dominanciáját. A nomenklatorikus szótárak összevethetők a kezdőknek szánt modern képes kétnyelvű szótárfüzetekkel (a német regiszter lemmájának itt az illusztráció felelne meg). A számnevek, a mérés, a csere, az eladás és a vásárlás fogalmainak hiánya szintén érthető. Ez már a nyelvismeret más szintje, amely aktualitása miatt (a leendő kereskedők szemében) talán nem is igényelt külön rögzítést papíron, mivel az ilyen dolgokat emlékezetből tanulták meg, majd beszélgetésekben fejlesztették tovább. Feltételezhető, hogy a szótár célzott használója egy fiatalember volt – egy húszéves kort még el nem ért személy: „Знание русского языка считалось очень важным и ценным качеством для купца, ведущего торговые дела с Русью. Руссконемецкие разговорники Шрове, Фенне и анонимный разговорник 1568 г., как показывает их анализ, скорее всего были не единичными трудами nem csupán ilyen típusúak voltak, hanem egész hagyományt képviseltek [Rösler 1990]. Ezek szerzői разговорников, как правило, бывали молодые купеческие сыновья, так как людям старше 20 лет считалось уже нецелесообразным начинать поприще, Egy olyan összetett nyelv tanulmányozásához kapcsolódik, mint az orosz: „Nen lerekint boven twintich jar olt scal de sprake in deme Naugardeschen richte noch to Nougarden enbinnen, he se we he si, de in des kopmannes rechte wesen wille““(Сквайрс, Фердинанд 2002: 68). A porosz nyelv kétségtelenül a bonyolult nyelvek közé tartozott, ezért az elbingi típusú szótárnak a fiatal felhasználók nemzedékét kellett megcéloznia. Ugyanezt a Hanza által sikeresen alkalmazott kereskedelmi stratégiát – amely a helyi nyelv iránti kivételes figyelmen alapult – Poroszországban is meg kellett valósítani, különösen intenzíven akkor, amikor katonai beavatkozást követően Elbing folyótorkolatánál kikötőt alapítottak (1237-ben). Tíz évvel később (1246-ban) Elbing települése Lübeck városi jogát kapta – a rend számára veszteséges privilegijų pirklių luomui10. Teisiniuose santykiuose pirkliai taip įgijo ypatingą jogot, mivel különféle kedvezményeket és státuszt biztosított (ezt jogilag törvénykönyvek garantálták), ami rendkívüli kereskedelmi fejlődést ösztönzött. A XIII. század közepén alapított és Lübeck által ellenőrzött város hamarosan a nemzetközi kereskedelem fontos központjává vált, ahol a Hanza-városok szövetségéhez tartozó kereskedők (Elbingen át Novgorodba és visszafelé utazva) lehetőséget kaptak a szabad kereskedelemre. Feltételezik, hogy a rend számára nem különösebben előnyös jogokat „kivételes eljárás keretében” adták meg, vagyis köszönetképpen a lübecki kereskedők jelentős támogatásáért a poroszok meghódításában és gyarmatosításában. Számunkra az a fontos, hogy a város kivételes hozzáférhetősége 10 Később a poroszok által lakott területen ezt a sajátos városi jogot Braunsberg kapta meg (1284 m.). Cikkek / Articles 31 Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas A Hanza kereskedői körében elősegítette a versenyt, és ennek következtében a helyi nyelv iránti érdeklődést is, ami viszont törvényszerűen az emberek egy külön kategóriájának – a fiatal sprakelereréknek – a megjelenéséhez vezetett. 1.7. A Hanza nyelvpolitikája – amely minden potenciális kereskedelmi partnerrel szemben alázatos volt – azt a gondolatot sugallhatja, hogy a szókincs kialakulását pirkliai. Tai tiesa, tačiau negalima nuvertinti ir prekyba užsiimančių vietinių a messziről érkezett német telepesek jelentősége határozta meg. A leigázott nes jos nesuvokdavo kaip kliūties. Tam tikru laiku galėjo būti netgi atvirkščiai. Konkurencijos sąlygomis vietinės kalbos mokėjimas užtikrindavo monopolinę nép nyelvére nem tekintettek negatívan, amivel a tehetséges kereskedők készséggel éltek. Ugyanebből Novgorodból szigorú nyelvi korlátozásokról tudunk. A versenytársak kiiktatása érdekében itt következetes „nyelvi blokádot” valósítottak meg: megtiltották, hogy az orosz nyelv titkait a franciáknak, hollandoknak, flamandoknak, vallonoknak, angoloknak, skótoknak és más idegeneknek elárulják. Így például az 1423. évi lübecki gyűlésen tilalmat fogadtak el a holland ifjak ellen: „dat man jennigen Hollandesschen jungen up de sprake bringe“. Az 1434. évi valmიერai Hanza-gyűlésen egy másik korlátozást vezettek be: „Ok en sall man neynes Hollanders, Zeelanders, Campeers, Vlaminghe noch Engelsche jungen doen noch doen helpen up de sprake“ (erről bővebben: Squires 2009: 38; Рыбина 2009: 228). A porosz nyelv esetében a hansabeliek és az idegenek közötti bonyolult kapcsolatokat nem tanúsítják dokumentumok, a porosz földön azonban akkoriban fennállhatott bizonyos belső feszültség az elbingi és a Hanza többi városának valamennyi képviselője között. Ez érthető, mivel egyesek számára a nehezen vagy nehezebben hozzáférhető egzotikus nyelv fontos eszközzé válhatott, amely a helyi piacon akadályozta őket abban, hogy a profit nagyobb részét sajátítsák ki, és ezáltal hosszú távú kereskedői jólétüket biztosítsák. Így „a porosz nyelv tanulmányozására” mind a távoli Hanza-városok bystės įsigalėjimo suteikdavo konkurencinį pranašumą, dėl to būtų galima samprotauti net apie tai, kad jų platinimas ir plitimas buvo ribojami ar reguliuojami. képviselői, mind a helyi elbingi kereskedők (városlakók) érdekeltek voltak elküldeni sudėtyje, kurie likdavo pirklių nuosavybė. Šiuo atžvilgiu verta prisiminti Elbinfiaikat. A német–porosz szótár és a hasonló nyelvészeti jellegű források a kétnyelvű kódex történetéig ösztönözték a szakmailag specializált gyűjtemények szótárainak ellenőrzött lemásolását. 1823-ig Abraham Griubnau (Abraham Grübnau, 1740–1823) tulajdonában volt. Az első általunk ismert tulajdonos egy befolyásos elbingi kereskedő volt, aki lelkes könyvés különféle régiséggyűjtőként is ismert volt. Az elbingi kódexhez kollégáitól, vagyis hozzá hasonló kereskedőktől juthatott hozzá, mint például jis, įsigyti iš kitų profesijų atstovų, tačiau labai gali būti, kad knyga ilgą laiką priklausė „šeimai“11. 11 A Griubnau családot Königsbergből származtatják. Feltételezik, hogy A. Griubnau ősei a 17. században költöztek Elbingbe, ez azonban nem mond ellent érvelésünknek. A város vezetésében a ILJA LEMEŠKIN 32 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII 1.8. Érdemes hangsúlyozni, hogy az Elbingnek 1246-ban megadott „lübecki jogok” alkotják a kódex sign. Q 84 alapját. Ez a kodikológiai szempont véleményünk szerint szignifikáns, mert alátámasztja a német–porosz nyelvi szótár korábban tárgyalt utilitárius Hanza-lexikográfiához való tartozását, és megerősíti ennek a besorolásnak a megalapozottságát. Úgy tűnik, hogy a helyi joganyag sajátos összetételét, illetve kereskedői jellegét még nem vették kellőképpen figyelembe. Az Elbing számára biztosított jogi alap és a német–porosz nyelvi szótár között feltehetően szoros ok-okozati kapcsolat áll fenn: az Elbingben szilárdan megtelepedett Hanza-kereskedők nélkül aligha jött volna létre valaha porosz lexikográfia. Egészen más lett volna a helyzet, ha a kódexben a magdeburgi vagy a kitokių aiškinimų. Prūsų atžvilgiu yra pažymėtinos ir kitos kodeksą sudarančios dalys. Po prakulmi jog szerepelne. E forráskombináció alapvetően megkövetelné, hogy a poroszok – amint azt a Christburgi szerződés mutatja – az 1242–1249-es felkelés danam vellent eligere. vel que vellent secularia iudicia obseruare, habito inter se consilio pecierunt et elegerunt legem mundanam et secularia iudicia Polonogyőzelme után beleegyezzenek a lengyel jog követésébe: „Postea dicti neophiti requisiti a nobis quam legem munrum vicinorum suorum. Et predicti fratres eis concesserunt benigne“ (Kregždys 2012: 45). Ez indokolná a Polnisches Recht kódexbe való felvételét. A pamedéi jogkönyv esetében a poroszokkal való szoros kapcsolat szintén nyilvánvaló. A tárgyalt körülményeket figyelembe véve felvethető az a hipotézis, hogy a rendeltetését és tartalmát tekintve „porosz” gyűjtemény a kereskedők körében állt össze Elbingben. A lübecki jog által irányított városban találjuk a legkedvezőbb feltételeket, amelyek motiválják a szótárak és joggyűjtemények egyetlen kötetbe való egyesítését. Kezdetben egy ilyen knyga iš turėtų šaltinių buvo sudaryta tik XIV a. viduryje, tačiau ir tokiu atveju ją sudarant turėta atsižvelgti (iš dalies retrospektyviai) į praktinius Hanzos pirklių interesus. 1.9. Elbingo žodyno suvokimas per Hanzos kalbos politikos prizmę bei hanrégi ziškosi lexikográfiai termelés (kétnyelvű és utilitárius) kontextusa segít meghatározni azt az időt, amikor az elbingi szótár prototípusa összeállhatott. A feltevés az elbingi faktorija ir sąlygos žodynui atsirasti susiformavo XIII a. viduryje. Abejotina, ar tai buvo megjelenéséig lehetséges. Az ilyen jellegű szótár iránti igény valószínűleg röviddel az 1246-ban megadott lübecki jogok után nőtt meg, amikor német kereskedők és telepesek özönlöttek az új piacra, hogy hasznot húzzanak belőle. Ez a helyzet addig tartott, amíg a (kimerült) kereskedődinasztiák át nem adták helyüket azoknak, akik a megfelelő tőkével rendelkező, helyi családokhoz nem tartozó képviselőikkel kötött előnyös rokoni kapcsolatok révén jutottak előre. Az üzleti házasságok révén az egyik család vagyona rendszeresen „mások” kezébe került (az apóstól a vejéhez). Ez a Griubnavų család esetében is így lehetett. Számunkra fontos priklausymas miesto valdžiai (Stadtrath) ir pirklių luomui. Straipsniai / Articles 33 Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas gyűjteményt a „Lübecki jogkönyv”, a „Lengyel jogkönyv” és egy szótár alkothatott. 1340-nél nem korábban a gyűjteményt kiegészítette a „Pamedėi jogkönyv”. Természetesen lehetséges, hogy különféle áruk kéziratos szállítóival és vásárlóival kizárólag poroszul lehetett tárgyalni. Más porosz területekhez viszonyítva Pamedėben ez az időszak nem volt hosszú. Hamarosan jelentősen viršutinę ribą, t. y. laiką, iki kol sudaryti nomenklatorinį žodyną dar buvo prasmės. megnőtt itt a lengyel és a német nyelv használatának szintje. A XIV. század elejétől vagy közepétől legalábbis abban a sajátos kontaktuskommunikációban beszélhetünk kétnyelvűségi feltételekről, amelybe a Hanza kereskedői is bekapcsolódtak. Ez tehát kijelöli számunkra, az Elbingi kódex összeállításának feltételes menetét a következő szakaszokban lehet (el)képzelni: a) Körülbelül az 1237–1300 közötti időszakban a Hanza sprakelerere szükségletei miatt német–porosz, illetve porosz–német nyelvi szótár(ak) készülhetett/készülhettek, amely(ek) P. Holcwescher másolatától jelentősen eltérhetett/eltérhettek (összetételében/összetételükben beszélgetések is lehettek / kellett hogy legyenek, lásd alább). b) Az Elbing számára biztosított „lübecki jogok”, amelyek a kódex sign. Q 84 alapját képezik, a legkésőbb 1300-ban keletkezett jogszabálygyűjtemény-változatot képviselik (a változat eredetét a „lübecki jogok” azon kéziratára vezetik vissza, amelyet a második világháborúig (jelzete: E 135) Elbing városi levéltárában őriztek – Päsler 2003: 234). Így körülbelül 1300 és 1340 között keletkezhetett egy pergamenből készült kéziratos könyv, amelyet nagyjából azonos korú, Elbing számára biztosított „lübecki jogok”, a „Lengyel jogkönyv” és a szótár alkotott. c) A „Pomeszániai jogkönyvet” később, 1340 után illesztették be. Egy ilyen összetételű gyűjteményt a XV. század második negyedében vagy a XV. század közepén valószínűleg le is másolt (nem összeállított) P. Holcwescher. 2. Az elbingi kódex összeállításának rekonstruált fokozatossága arra utal, hogy a német–porosz nyelvi szótárt különböző időpontokban többször is lemásolták. Úgy tűnik, hogy a XIII. század közepe–második fele táján keletkezett eredeti és P. Holcwescher másolata között legalább két köztes másolat készülhetett. Magától értetődően ez arra késztet bennünket, hogy elgondolkodjunk azon, miként funkcionavo pagal savo pirminę paskirtį (XIII a. antroji pusė), jis, ko gero, buvo tobulinamas ir pildomas, tačiau vėliau, prekybai persiorientavus į vokiečių kalbą, sustabarėjusio žodyno nuorašai buvo mechaniškai kopijuojami bei tikrų tikriausiai ir redukuojami. Pastarąją galimybę remia lyginimas su kitu leksikováltozott a lexikográfiai munka az évszázadok során. Míg a szótár a grafikai emlék (szerkezete) – kis terjedelmű, beszélgetéseket tartalmazó szójegyzék, amelyet hagyományosan szorosan Simon Grunau (Simon Grunau, kb. 1470–1530 / 37) nevéhez kapcsolnak. Figyelmünket ugyanazért kelti fel, amiért a balti régióban tanúsított hanza lexikográfiai hagyomány. 2.1. A baltisztikában meghonosodott, Simon Grunau szójegyzéke megnevezés nem túl szerencsés, mert csak annak valószínűségét fejezi ki, hogy a Tolkemitából származó szerzetes hozzájárult a szótár összeállításához. Valódi szerepe alighanem sokkal szerényebb és ILJA LEMEŠKIN 40 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII Hanzos eksporto prekė, ir tai lemia imperat. 2 a. sg. pr. plateys ‘mokėk’ vartojifelszínesebb lehetett. S. Grunau érdeme felérhet P. Holcwescher „sukirmijusių [raudonos spalvos ąžuolo] obuoliukų“ (vo. galöpfel = roter apffel, plg. vid. vo. aukšt. rōt ‘falsch, listig’; taisyklingesnis bus GrA žodžių junginys hozzájárulásával. És gondolkodik. A balti régióból bőrt szállítottak, cserzéséhez pedig sok szárított warmun wabelcke-re volt szükség, amelyben jelzőként álló IV 263). Ši daug tanino turinti prekė (galai arba cecidijos, lo. galla), sprendžiant pagal žodynėlį, taip pat figūravo tuometinių pirklių pasiūloje: ‘tu neturi? – duosiu tau galus’. „Rusiškose knygose“ ją atitinka: skatn6y wráhi – gallen (Fenne 123.14). Kitaip suvokti warmun wabelcke netiktų, nes kas XIII a. pardavinėtų ar főnév ismerhető fel. vö. gen. warmun ‘férgek, rovarok’ (< pr. *varmas ‘féreg; rovar’ főnévből); vö. A PEŽ egy ilyen „árut” egyszerű almának vásárolna meg. Egyetlen mondat feltárja az akkori kereskedők istenfélelmét vagy (és) misszionáriusi szerepét. A „Templom” című fejezet elején szerepel: Beichten Sunde – gerbeis greki ‘beszélj (gyónd meg) a bűnöket’ (GrG 28–29). A greki nem helyett nom.-ot várnánk. Lyties greki vietoje lauktume nom. *grekoi (PEŽ I 408). A végződés lejegyzése az orosz nyelv hatását tükrözheti (acc. pl. végződés). Szokatlan kommunikációs perspektívából éles káromkodások és vulgarizmusok világítják meg a poroszokat: der arʃch leck – peiʃda pomeleis ‘nyald meg a seggem’ (GrA 76–77), Arʃch kuʃʃen – piʃda pomeleis ‘t. u.’ (GrG 82–83) (vö.: ném. küssen Sie meinen Arsch; lit. į subinę pabučiuok, subinę laižyti; cs. polib mi prdel, vyliž si prdel stb.); nim gefatter – ymays comatter ‘vedd el a keresztanyát’ (GrA 80–81) (vö.: поиметь куметру; еть твою мать); GrG 86-87 Straipsniai / Articles 41 Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas er iʃt ein dreck – ieʃt goʃen ‘(tai yra) šūdas’ (GrA 99–100) (plg.: vo. das ist scheiße). A megadott példák a nyelvi interferencia és a káromkodások nivellálása szempontjából érdekesek. A porosz nyelv adatai iránt érdeklődő („gyűjtő“) személy nyilvánvalóan olyan káromkodásokra összpontosított, amelyekkel már más népek képviselőivel tárgyalva találkozott. Valószínűleg ugyanazok a novgorodiak voltak. Feltehető az a hipotézis, hogy a rendelkezésre álló orosz–német nyelvű beszélgetések egyes mondatait a porosz nyelvhez igazították, mert a német kereskedő a keleti szlávok és a poroszok nyelve, valamint nyelvi viselkedése között nagyobb hasonlóságot látott. A széles körben elterjedt szláv emotívumot *(to / on) jest govьno sajátosan „átültették“ a porosz nyelvbe, azonban figyelmetlenségből megmaradt az eredeti, csak latin betűkkel lejegyzett ige – ru. ieʃt = est6 ‘van’20 (vö. ʃaydit = soudit7; Dam = dam7 (lásd a 17. jegyzetet); valamint az aucm alakot (le. bośiań, = ru. аист) ‘gólya’ az úgynevezett jatving szójegyzékben – Zinkevičius 1985: 67). Ez a munkamódszer meghatározta a porosz „megfelelők“ mesterségességét; például az ymays comatter ‘vedd el a komát’ mondás csak az orosz nyelv obszcén lexikájának részeként érthető (a поиметь куму szókapcsolatot először a Novgorodi Rusz egy emlékében – az úgynevezett Első Novgorodi Évkönyvben – tanúsítják: „Иже поиметь куме себѣ женѣ, по закону людскому носа обѣма урѣзати и разлучити я“ („Aki szexuális kapcsolatot létesít a komával, annak az emberek törvénye szerint mindkettejük orrát le kell vágni és el kell választani őket“) (НПЛ 499)). A kereskedelmi kapcsolatok fényében tökéletesen érthető a következő mondat: ʃlo ein richter21 – kyrteis tickers ‘üsd az igazit’ (GrA 94–95). Ez a megállapodások megerősítésének standard megfogalmazása lesz, amely egyeztetett formában így nézne ki: *kyrteis tickran ‘az igazat vágd’, ahol acc. sg. fem. tickran ‘a jobbat (kezet)’ jelenti (vö. dat. sg. fem. tickray ‘a jobb (kéznek)’ I 92 – PEŽ IV 192–193; továbbá: or. прáвица ‘jobb kéz’, lit. egyenes ‘e. o. és így tovább). A *kyrteis tickran ‘üsd a jobb kezet [megállapodáskor]’ jelentésű lie. kezet adni, jobb kezet nyújtani; ru. kézfogás; itt. A placnout si vimo helyzetre jellemző a kezek nyújtása és összecsapása – a megegyezés, a tranzakcióról való (rukama) = ruku na to, pravicu dáti ir t. t. Ar verta minėti, kad pirkimo-pardamegállapodás után – folyamatosan szerepel az orosz–német nyelvű beszélgetésekben, ahol 20 Másfelől az ieʃt (GrA 98) alak potenciálisan az inf. есть „enni” alakjaként is olvasható. Tuomet lytį goʃen būtų įmanoma interpretuoti kaip sg. acc. pr. gosen ‘mėšlą’ (nom. sg. fem. pr. *gāzē ‘mėšlas’). A koprofágia szemantikai kapcsolatban állt (vö. az álomfejtéseket) a jövedelem hirtelen megszerzésével, a kereskedelmi sikerrel, a pénzzel és a meggazdagodással. 21 A richter nemére vonatkozóan lásd T. Fenne mondatpárját: Kottoreu dorogo mnie præmo iechatt na praua al leua : Welchen wech sall ich rechtt reisen vp de rechter oder luchter handtt (217. o.). ILJA LEMEŠKIN 42 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII Bei: vdari sim porukam, da dai bog vam obemæ mums rūpima paralelė vartojama kaip obligatorinis terminus technicus? Kaip vieną iš daugelio pavyzdžių nurodysime T. Fenne‘ės užfiksuotą frazę: na prikub. Slae mÿt ehme in de handt, vnd godt geue beÿde thor winst. (Fenne 394) Dėl neaiškios komunikacinės situacijos lieka ginčytina frazės zum irʃten kom her – pirmas eykete ‘pirmas eik ten’ (GrA 97–98) reikšmė. Nuo R. Trautmanno laikų lytis eykete skaitoma kaip lie. eĩki tę ‘eik ten’ (Trautmann 1910: 326; PEŽ stebina. Turgaus erdvėje, kur Hanzos pirkliai atlikdavo savo „kalbos praktiką“, Galbūt tokiu I 246). Kitos kalbos įtaka buvo anksčiau iliustruota keiksmų pagrindu, ir ji nebūdu buvo atkertama į lietuvių palinkėjimą eik velniop. Tokiu atveju skaitvardis susidurdavo įvairios tautos, dėl to kaimyninės lenkų ir lietuvių kalbos čia tikrai skambėjo. Kaip nurodyti žodžiai galėjo / turėjo funkcionuoti, sunku pasakyti. pirmas būtų greičiausiai lietuvių kalbos leksinis vienetas, kuris dar labiau išplėstų svetimybių gretas. Taigi, kūrinėlį, kurio nuorašai XVI a. pateko į S. Grūnavo Preussische Chronik, galima teisingai suvokti hanziškosios utilitarinės leksikografijos kontekste. Daliai, kuri atitinka „Rusiškų knygų“ pasikalbėjimus, atstovauja vienuolika sakinių sudarymo schemų. Tai yra tie atvejai, kai šalia gramatinio centro (veiksmažodžio) pateikiami ne visada suderinti papildiniai: 1. gerbeis greki : *gerbais grēkans ‘išpažink nuodėmes’ (GrG 28–29); 2. plateys Sali : *plāteis sālis ‘mokėk druską’ (GrG 38–39); 3. peiʃda pomeleis : *peizdan pa-mi-leis ‘laižyk man subinę’ (GrA 76–77); 4. ymays comatter : *imais kumater (r. sl. kъmotrъ) ‘dulakodj meg a keresztanyádat’ (GrA 80–81); 5. Ny thueri thu – Dam thoi warmun wabelcke : *ni turi tu – dam (< дамъ) toi varmun vābelkans ‘neked nincs ? – adok neked kukacos almácskákat’ (GrG 89– 90, GrA 83); 6. Pipelko kayat thu : *pipelkā k(v)ait-tu ‘madarat akarsz te’ (GrG 93–94); 7. ʃaydit [thi Dewes] : *sudit (< сoудитъ) [ti(n) deivas] ‘[az isten] ítélkezik feletted’ (GrG 95, GrA 86); 8. Ny koyto [wiʃge] : *Ni k(v)ai-tu vizgis ‘nenori tu avižos’ (GrG 100, GrA 91–92); 9. kyrteis tickers : *kirtais tikran ‘(nupjauk) dešinę (ranką)’ (GrA 94–95); 11. 10. pirmas eykete : lie. *pirmas eiki ten (GrA 97–98); ieʃt goʃen : *jest (< есть) gozes ‘(tai) yra šūdas’ (GrA 99–100). Čia taip pat priskirtini leksikos ištekliai, kurie palengvindavo komunikaciją su šauniaisiais prekybos partneriais ir įvairiais prūsų sukčiais: Dirʃos gintos Straipsniai / Straipsniai 43 Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas ‘šaunus žmogus’ (GrG 97), Mangos Sones ‘kekšės sūnus’ (GrG 98), Maiters ‘šelmis’ (GrG 99). Pažymėtina, kad šie potencionalieji kreipiniai yra pateikiami konstruoti kartu su: ʃaydit [thi Dewes] ‘(te)teisia [dievas tave]’ (GrG 95, GrA 86) ir Sanday ‘sudie’ (GrG 96). Taigi potencialių sintagminių santykių atžvilgiu įmanoma redar šias poras: Sanday Dirʃos gintos ‘sudie, šaunus žmogau’ (GrG 96–97); ʃaydit [thi Dewes] Mangos Sones / Maiters ‘(te)teisia [dievas tave], kekšės sūnau / šelmi’ (GrG 95, GrA 86, GrG 98–99). 2.3. A felsorolt példák többsége emotíva és valamilyen módon a kereskedelemmel kapcsolatos kifejezés, amelyek jelentős részének pontos megfelelői megtalálhatók a „Orosz könyvek” másolataiban. A jegyzékben grammatikai, szemantikai, lexikai, valamint ideomatikus idegenszerűségek azonosíthatók, és ez természetes, tekintettel az orosz–német nyelvű beszélgetések lehetséges hatására és a hanzi lexikográfiai emlékek sajátosságaira. A szójegyzék és a beszélgetések tartalmát a többnyelvű piactér határozta meg, ahol primitív cija, kuri tekstui suteikia nepakartojamą turgavietės šnekos koloritą, negali būti atsitiktinė. Tuo galima lengvai įsitikinti. Daiktavardžius užtenka pastumti viena cserekereskedelem folyt22. Tárgyaltuk a GrG és a GrA igék és névszók szekvenpozícióját felfelé vagy lefelé. Ekkor a szemantikai kapcsolatok felhalmozódása egy pillanat alatt eltűnik. Egy ilyen kísérlet után szemantikailag össze nem illő és principo nesuderinamų leksemų rinkinį: ‘išpažink’ – ‘druska’, ‘mokėk’ – ‘pasturgalis’, ‘palaižyk man’ – ‘kūma’ ir t. t. Így arra a következtetésre juthatunk, hogy a tárgyalt lexikográfiai forrás jóval régebbi, mint a „Porosz krónika”, amelybe jóval később mechanikusan beillesztették. Lehet, hogy az elbingi szótár protográfusának kortársa, mivel ilyen jellegű munkát akkor kellett elvégezni, amikor a cserekereskedelem még a porosz nyelv alapján folyt, illetve amikor a kereskedői réteg képviselői (fiatal korú német sprakelerere) voltak, akik legalább felületesen érdekelték a helyi piac nyelvében való eligazodásban. A több másolatban fennmaradt forrást a XVI. században a „tiszta” porosz nyelv példájaként értelmezték. Az akkori idők maradványa felkeltette S. Grūnavo figyelmét, 22 A természetbeni csere jellege meghatározta a szemantikai párok alkalmazását: ‘(nem) akarsz’ / ‘(nem) rendelkezel’ – ‘adni fogok’. Szódyne yra paliudyti ir piniginės prekybos elementai: plateys ‘mokėk’, kalte ‘markė’. Pažymėtina, kad žodynėlis atskleidžia vienpusišką prekybą – pardavimą (be prekių įsigijimo). Neturėdamas atitinkamų kompetencijų jaunas pirklys atlieka platintojo funkciją: parduoda, siūlo, ieško pirkėjo. ILJA LEMEŠKIN 44 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII azonban aligha értette meg a krónikában közvetített lexikográfiai forrás rendeltetését, krónikájának“ szerzője egy jo sudarymo priežastį bei aplinkybes. Niekuo nepagrįstą hipotezę, jog „Prūsibizonyos német–latin nyelvű társalgási tankönyvet alkalmazott (Rosenkranz 1957), határozottan elvethető. Tehát a lexikográfiai forrás összeállításának S. Grūnavo személyiségéhez semmi köze nincs, ezért Grūnavo nevén nevezni sem helyénvaló. Véleményünk szerint a „Porosz füzet” elnevezés illenék hozzá, amely a kicsinyítő képző nélkül magára az elbingi szótárra is alkalmazható. 3. A javasolt elnevezések: „Porosz (elbingi) könyv” és „Porosz füzetÚgy vélhető, hogy az elbingi szótár, tė“ – grindžiami analogija su giminiškomis „Rusiškomis knygomis“, kuriose pasikalbėjimai pateikiami kartu su žodynu. Tai mus grąžina prie anksčiau paliestos problemos: koks yra galimas Elbingo žodyno ir „Rusiškų knygų“ resp. jų pirmtakų santykis? Aptartas Hanzos leksikografinės tradicijos kontekstas leivagyis a XV. századi másolat, valószínűleg csak részben tükrözi a XIII. század közepe–második fele eredetijét. A forrást egy bizonyos időpontban lényegesen lerövidíthették, a másolt szövegből eltávolítva a „Porosz könyv” fontos alkotóelemét – a társalgásokat. A 15. századi körülmények között ez érthető, mivel P. Holcwescher idejére elvesztették aktualitásukat és értelmüket, ugyanis a jau seniai buvo perėjusi į vokiečių kalbą (taip pat smarkiai pakito prekybos pokereskedelem módja megváltozott: a természetbeni csere helyett áttértek a pénz használatára). A porosz nyelv tanulása szempontjából, vagyis a 13. század perspektívájából nézve, ebből a gyakorlati részből nagyon sok hiányzik, mivel a szótár és a társalgások egykor egységes egészet alkottak (nehéz eldönteni, melyik rész volt a „fő rész”). A közeli rokonságban álló „Porosz könyvek” és „Orosz könyvek” viszonya sajnos továbbra is tisztázatlan marad. Prototípusaik, amint azt már megjegyeztük, egy harmadik forrásból származhattak, vagyis egy hipotetikus német–x nyelvű szótárból (például talán egy német–angol szótárból társalgásokkal). A keleti szláv elemek, amelyek felismerhetők S. Grūnavo által felhasznált „Porosz könyvecskében”, feltárják az orosz–német nyelvű társalgások igen valószínű hatását, azonban nem bírnak döntő bizonyító erővel az orosz és porosz lexikográfia közötti fejlődési irány meghatározásában. Figyelembe kell venni a 13–14. században Novgorod, Elbląg és más Hanza-városok között fennálló szoros kapcsolatokat. A novgorodi Ruszba a kereskedők Elblągon keresztül utaztak, és ugyanazon az Elblągon keresztül, rakományokat szállítva, tértek haza. Így ugyanazok az emberek utaztak át ezen a kereskedővároson, és itt helyben kereskedtek. Mivel üzleti megfontolásokból mindenütt ugyanazt a széles körben ismert nyelvtanulási gyakorlatot alkalmazták, nincs semmi meglepő abban, hogy közülük valaki fordítás és átdolgozás közben lemásolt valamiféle rövid orosz–német nyelvtanulási segédletet (talán nem lefordította, hanem csak szabadon adta vissza). Az utóbbi forrás hatása másodlagos lehetett, mivel riantas, kuris tipologiškai, atrodo, yra senesnis negu visi dabar žinomi „Rusiškų Straipsniai / Articles 45 Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas lehetséges, hogy maga az orosz–német lexikográfia a XIII. századi „Porosz könyvből” fejlődött ki. A „Porosz könyvet” ma az elbingi szótár képviseli, vagyis a „Porosz könyv” vaknygų“ másolatai, rövidített formában (a beszélgetések nélkül). Kölcsönös viszonyukat feltételesen és csak hozzávetőlegesen az 1. ábrán bemutatott módon lehet megkísérelni ábrázolni. Az elbingi szótár és a „Porosz könyvecske” tárgyalása arra ösztönöz, hogy néhány szóban megemlítsük az úgynevezett „Lengyel–jatving szójegyzéket”, amely szerkezetében, tartalmában és terjedelmében a hanzi lexikográfia hagyományára emlékeztet. A balti nyelvek legrégebbi kéziratos szótáraira vetett összehasonlító pillantás annak világos felismeréséhez vezet bennünket, hogy a szóban forgó időszakban a kétnyelvű (regionális jelentőségű) lexikográfiai papildymą lėmė grynai praktiniai tikslai. Žodynų sudarymas – sunkus darbas, művek összeállítását, másolását, kompilálását, és amelynek kézzelfogható dėl abstrakčių „pažintinių“ sumetimų tokių dalykų tuomet niekas nerašė. Reigyakorlati hasznot kellett nyújtania, mivel kedvtelésből vagy kia feltételezhető, aptarti žodynai. Greičiausiai dėl tų pačių komercinių priežasčių buvo panaudota ta pati seniai išbandyta kalbos mokymosi metodika. Skirtis turėjo sudarymo hogy a Pogańske gwary z Narewu hasonlóan funkcionált, mint korábban a hely és a célzott felhasználó – talán a lengyel kereskedők. Ez magyarázza a nyelvek metimais atsiradusį ir prekiautojų tarpe vartojamą pidžiną, kuris potencialiai x–vo. arba vo.–x kalbų žodynas ir (arba) pasikalbėjimai „Prūsiška knyga“: erőteljes keveredését. A „Jotvingių“ szójegyzék nyelve egy sajátos kereskedelmi szuv.–por. vagy por.–szuv. nyelvi szótárra és társalgásokra emlékeztet A XIII. század közepe–a második fele „Orosz könyv”: orosz–szuv. nyelvi szótár és társalgások (lehetnek régebbiek a XIII–XIV. századnál) „Porosz könyv”: Az elblągi szótár protográfusa „Porosz könyv”: Az elblągi szótár P. Holcwescher hivatkozása Einn Russisch Buch (1494-ig szerkesztve) Ein Rusch Boeck... (a XVI. század közepe) Tönies Fenne (1607, Pszkov) „Porosz füzetek“ nuorašai (S. Grūnavo) A GrA, GrG, GrC, GrF, GrH köztes másolata vagy másolatai Pogańske gwary z Narewu lengyel–„jatving“ ? kalbų žodynas 1 PAV. ILJA LEMEŠKIN 46 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII galėjo susiformuoti arti Elbingo – Tčeve, Torunėje arba Bydgoščiuje. Pastaroji lokalizacija mums atrodo įtikimesnė, nes paaiškina stiprų jidiš kalbos poveikį. Taigi, viduramžių baltų leksikografiją, kuriai atstovauja vokiečių–prūsų kalAz elbingi szótárt, az úgynevezett S. Grūnavo-féle szójegyzéket és valószínűleg a „Lengyel–jatving szótárt” érdemes a Hanza nyelvpolitikájának prizmáján, valamint a hanza lexikográfiai termelés (kétnyelvű és utilitarista) kontextusában vizsgálni. A kutatásnak ez a megközelítése feltárja a szoros rokonságban álló szótárak szerkezetének hasonlóságát. A német–porosz, porosz–német és orosz–német nyelvi szótárak összehasonlító elemzése azt mutatja, hogy az „Orosz könyvek” XIII–XIV. századi protográfusa (amelyet a novgorodi faktóriában alsónémet nyelven hoztak létre) megjelenését, terjedelmét és szerkezetét tekintve hasonló volt a XIII. század közepén–második felében keletkezett elbingi szótárhoz. Ez a forrás hasznos lesz az orosz–német nyelvi szótárak protográfusának rekonstruálásában. A XIV. század végi latin–alsónémet Liber ordinis rerum-mel való összevetést túl távolinak kell tekinteni. A rokon „Orosz könyvekhez” való hasonlóság alapján az elbingi szótárat (Elbinger Vokabular) és az úgynevezett S. Grūnavo-féle szójegyzéket értelmes „Porosz könyvnek (Elbingi könyvnek)”, illetve „Porosz füzetecskének” nevezni. A középkori hanza-lexikográfiához való tartozást többek között a tematikus mezők hasonló felosztása, a regionális kétnyelvűség, a utilitárius jelleg és a terjedelem összeegyeztethetősége támasztja alá. Nem kevésbé fontos a szótár szoros kapcsolata Elbinggel (amely 1246-ban elnyerte Lübeck jogait), valamint magának az elbingi kódexnek az összetétele, amelyben a fő helyet a Lübisches Recht für Elbing foglalja el. Az Elbingi kódex összeállításának relatív folyamata a következő szakaszokban rekonstruálható: 1. Körülbelül az 1237–1300 közötti időszakban a Hanza sprakelerere szükségletei miatt összeállítottak egy német–porosz vagy porosz–német szótárt, amely párbeszédrészletet is tartalmazhatott. 2. 1300 és 1340 között létrejöhetett egy pergamenre írt kéziratos könyv, amelyet azonos korú művek alkottak: az Elbingnek adományozott „lübecki jog”, a „Lengyel jogkönyv” és a szótár. 3. A „Pomezániai jogkönyvet” később, 1340 után illesztették bele. Ilyen összetételű rinkinį XV a. viduryje nurašė P. Holcwescheris. A kódex összeállításának fokozatossága arra utal, hogy a XIII. század közepe–második fele közötti eredeti példány és P. Holcwescher másolata között legalább két köztes másolat készülhetett. Az újraírás során a lexikográfiai munka megváltozott. Amíg a szótár eredeti rendeltetése szerint működött (a XIII. század második fele), tökéletesítették és bővítették („Az orosz könyvek” esetében az aktualizálás folyamata a XVII. századig folytatódott), később azonban, amikor a kereskedelem a német nyelv használatára tért át, a megmerevedett szótár másolatait mechanikusan másolták, és minden bizonnyal erőteljesen redukálták is. A rövidítés során a „Porosz (Elbingi) könyv” elveszíthette a párbeszédrészletet. Pasikalbėjimų svarbą atskleidžia į „Prūsijos kroniką“ įtrauktas leksikografijos Cikkek / Articles 47 Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas olyan munka, amelynek végén rekonstruálják (a szótári szócikkeket függőlegesen olvasva) a sikeres kereskedelem lebonyolításához fontos mondatokat. Visszatérve a cikk elején felvetett kérdéshez (miért korlátozódik a lexikográfiai műfaj egy szűk geolingvisztikai areálra, és kik voltak a balti szótárak első alkotói?), meg kell állapítani, hogy a porosz és „jatving” emlékek atsirakrašto dimą lėmė ekonominiai santykiai ir motyvai. Lemiamos reikšmės turėjo turėti įtraukimas a Hanza befolyási övezetébe, konkrétan Elbing városának jo stiprus poveikis viso regiono prekybai. Hanzos pirklių ekspansija į prūsų bei jotvingių apgyvendintas žemes su savimi atnešė hanziečių praktikuojamą – jaumegalapítása és a nuolių sprakelerere – a helyi nyelv tanulásának módszere. Ez a nyelvtanulási mechanizmus a Litván Nagyfejedelemség területén nem igazolt, vagyis ott, ahol a Hanza jóval később jelent meg, és ahol akadályozták tevékenységét. Ezért a litván lexikográfia kezdetét jóval későbbi időszakra datálják. LITERATŪRA Baar Antonius Hendrikus 1885: Tönnies Fenne’s Low German Manual of Spoken Russian – Pskov 1607. III. Russian-Low German Glossary. Copenhagen: Royal Danish Academy of Sciences and Letters. Benninghoven Friedrich 1990: Unter Kreuz und Adler. Der Deutsche Orden im Mittelalter. Ausstellung des Geheimen Staatsarchivs Preußischer Kulturbesitz anläßlich des 800jährigen Bestehens des Deutschen Orden. Berlin: Geheimes Staatsarchiv. Bezzenberger Adalbert 1874: Review of Nesselmann 1873. – Göttingische gelehrte Anzeigen 39, 1221–1250. Bruchhäuser Hanns-Peter 1989: Kaufmannsbildung im Mittelalter. Determinanten des Curriculums deutscher Kaufleute im Spiegel der Formalisierung von Qualifizierungsprozessen. Köln; Wien: Böhlau. Chelimskij Evgenij 1985: Fenno–Ugrica в ятвяжском словарике? – Tarptautinė baltistų konferencija 85, 234–235. Dini Pietro Umberto 2013: A Note on the Tradition of the Old Prussian GrH. – Res Balticae 13, 51–59. Dini Pietro Umberto 2014: Foundations of Baltic Languages. Vilnius: Eugrimas. ILJA LEMEŠKIN 48 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII Dworzaczkowa Jolanta 1958: Kronika pruska Szymona Grunauna jako zrodło historyczne (Die Chronica Prussica des Simon Grunau als Geschichtsquelle). – Studia Źródłoznawcze. Commentationes 2, 119–146. Euler Wolfram 1988: Das Altpreußische als Volkssprache im Kreise der indogermanischen und baltischen Sprachen. – Innsbrucker Beiträge zur Sprachwissenschaft 39. Fałowski Adam 1992: „Einn Russisch Buch“ by Thomas Schroue. The 16th-century Russian-German dictionary and phrase-book. I. Introduction. Photocopies. Cracow. Fałowski Adam 1994: „Ein Rusch Boeck...“. Ein Russisch-Deutsches anonymes Wörterund Gesprächsbuch aus dem XVI. Jahrhundert. Köln, Weimar, Wien: Böhlau. Fałowski Adam 1996: „Ein Rusch Boeck...“. Rosyjsko-niemiecki anonimowy słownik i rozmówki z XVI wieku. Analiza językowa. Kraków: Universitas. Fałowski Adam 1997: „Einn Russisch Buch“ Thomasa Schrouego. Słownik i rozmówki rosyjsko-niemieckie z XVI wieku. II. Transliteracja tekstu. Indeks wyrazów i form rosyjskich. Kraków: Grell. Ferri Rolando 2018: A note on the Elbing Vocabulary in the context of the ancient and medieval lexicographical traditions. – Incontri Baltistici in Pisa. Studi e saggi. II, Studia Baltica Pisana 3, 123–131. Gernentz Hans Joachim 1986: Tönnies Fenne’s Low German Manual of Spoken Russian – Pskov 1607. IV. Mittelniederdeutsch-neuhochdeutsches Wörterbuch zum Russisch–niederdeutschen Gesprächsbuch. Copenhagen: Royal Danish Academy of Sciences and Letters. Gernentz Hans Joachim, Korol Tamara, Rösler Irmtraud 1988: Das Gesprächsbuch des Tönnies Fenne in seinem sprachund gesellschaftshistorischen Umfeld. – Untersuchungen zum Russischniederdeutschen Gesprächsbuch des Tönnies Fenne, Pskov 1607. Ein Beitrag zur deutschen Sprachgeschichte. Berlin: Akademie–Verlag. Hammerich Louis Leonor, Jakobson Roman 1970: Tönnies Fenne’s Low German Manual of Spoken Russian – Pskov 1607. II. Transliteration and Translation. Copenhagen: Royal Danish Academy of Sciences and Letters. Hendriks Pepijn, Schaeken Jos 2008: Tönnies Fenne‘s Low German Manual of Spoken Russian, Pskov 1607. An electronic text edition. Leiden: Opl. Slavistiek. Hendriks Pepijn 2011: Innovation in tradition. Tönnies Fonne‘s Russian-German phrasebook (Pskov, 1607). Leiden: Leiden University. Hermann Eduard 1949: Eine unbeachtete Überlieferung des preussischen Vokabulars Simon Grunaus. – Nachrichten der Akademie der Wissenschaften in Göttingen 6, 151–166. Straipsniai / Articles 49 Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas Jakobson Roman, Schooneveld Elizabeth 1961: Foreword, Tönnies Fenne’s Low German Manual of Spoken Russian – Pskov 1607. I. Facsimile Copy. Copenhagen: Royal Danish Academy of Sciences and Letters. Kiparsky Valentin 1970: Das Schicksal eines altpreußischen Katechismus (II). – Baltistica 6(2), 219–226. Kregždys Rolandas 2012: Baltų mitologemų etimologijos žodynas. I. Kristburgo sutartis. Vilnius: Lietuvos kultūros tyrimų institutas. Lemeškin Ilja 2017: „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai. – Acta Linguistica Lithuanica 77, 9–52. Marchand James 1970: Some remarks on the German side of the Elbing Vocabulary. – Baltic Linguistics, 109–117. Mažiulis Vytautas 1966–1981: Prūsų kalbos paminklai 1–2. Vilnius: Mintis. Neitmann Klaus 1996: Christliche Unterweisung von Deutschen und Prußen im Ordensland Preußen. – Westpreußen-Jahrbuch 46, 57–72. Orël Vladimir 1986: Marginalia to the Polish-‘Jatvingian’ Glossary. – Indogermanische Forschungen 91, 269–272. Päsler Ralf G. 2003: Deutschsprachige Sachliteratur im Preußenland bis 1500. Untersuchungen zu ihrer Überlieferung (Aus Archiven, Bibliotheken und Museen Mittelund Osteuropas 2). Köln, Weimar, Wien: Böhlau Köln. Peters Robert 1973: Mittelniederdeutsche Sprache. – Niederdeutsch. Sprache und Literatur. Eine Einführung. 1. Sprache. Wachholtz, Neumünster, 66–115. PEŽ I–IV – Mažiulis Vytautas. Prūsų kalbos etimologijos žodynas 1–4. Vilnius: Mokslas, 1988–1997. Rosenkranz Bernhard 1957: Zur Überlieferungsgeschichte des preussischen Vokabulars Simon Grunaus, ΜΝΗΜΗΣ ΧΑΡΙΝ. Gedenkschrift P. Kretschmer II. Wiesbaden-Wien, Harrassowitz-Hollinek, 113–117. Rösler Irmtraut 1990: Fremdsprachliche Kommunikation vor 450 Jahren. Das russische Buch: ein russisch-deutscher Sprachführer von 1546. – Skamandros. Germanistisches Jahrbuch der DDR und der Republik Polen. Warschau. Sanders Willy 1982: Sachsensprache, Hansesprache, Plattdeutsch. Sprachgeschichtliche Grundzüge des Niederdeutschen. Göttingen: Vandenhoeck and Ruprecht. Schmid Wolfgang Paul 1986: Die ‘Germanismen’ im sog. Polnisch-Jatvingischen Glossar. – Indogermanische Forschungen 91, 273–286.