Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas

IJA LEMEŠKIN Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: a régi balti irodalom és írásbeliség, összehasonlító folklorisztika, lexikográfia, a baltisztika története. RÉGI BALTI LEXIKOGRÁFIA A HANZAI KERESKEDŐK SZOLGÁLATÁBAN. A KÉZIRATOS SZÓTÁRAK CÉLJA ÉS KELETKEZÉSÜK IDEJE Régi balti lexikográfia a Hanza-kereskedők szolgálatában. A kéziratos szójegyzékek célja és összeállításuk ideje ABSZTRAKT A cikk új megközelítést alakít ki a balti nyelvek legrégebbi lexikográfiai emlékeihez: az Elbingi szótárhoz és az úgynevezett Simon Grūnavo-féle szójegyzékhez. Mindkét kéziratos forrás az utilitárius kétnyelvű Hanza-lexikográfiai hagyományhoz kapcsolódik, és alaposan összeveti őket az úgynevezett „Orosz könyvekkel”, vagyis az alsónémet–orosz szótárak és társalgási kézikönyvek másolataival, amelyeket gyakorlati nyelvtanulási és üzleti célokból fiatal hansaiak állítottak össze sprakelere. Arra a következtetésre jut, hogy a német–porosz szótárak és társalgási kézikönyvek röviddel azután váltak időszerűvé, illetve készültek el, hogy Elbing megkapta a lübecki jogot, és német kereskedők és telepesek érkeztek, hogy megnyissák az új piacot. Elbinghez szorosan kapcsolódik mind az Elbingi szótár, mind S. Grūnavo szójegyzéke; a Hanza-lexikográfia hatása a „Lengyel–jatving szójegyzékben” is felismerhető. S. Grūnavo szójegyzékének vertikális olvasata lehetővé teszi a kereskedők társalgásainak rekonstruálását, vagyis a balti nyelvek szövegeiben eddig nem azonosított funkcionális stílusét – a 13. század közepének és második felének német–porosz kereskedői szociolektusáét. A lexikográfia litván nyelvi alapú kialakulásának megfelelő feltételei a 13. században nem álltak fenn (a Hanza terjeszkedési földrajzának korlátozottsága miatt). KULCSSZAVAK: Hanza-lexikográfia, Elbingi szótár, Simon Grūnavo szójegyzéke, társalgási kézikönyvek, német–porosz kereskedői szociolektus. Straipsniai / Articles 9 ILJA LEMEŠKIN ANNOTÁCIÓ A tanulmány új megközelítést kínál a balti nyelvek legrégibb lexikográfiai emlékeihez: az elbingi szójegyzékhez és az úgynevezett Simon Grunau-féle szójegyzékhez. Mindkét kéziratos forrás a Hanza gyakorlati célú kétnyelvű lexikográfiai hagyományához kapcsolódik, és részletes összehasonlításuk az úgynevezett „orosz könyvekkel”, vagyis az alnémet–orosz szójegyzékek és társalgási kézikönyvek átirataival történik, amelyeket fiatal hanza-kereskedők állítottak össze, az úgynevezett sprachlehre, gyakorlati nyelvtanulási és üzleti célokra. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a német–porosz szójegyzékek és társalgási kézikönyvek röviddel azután váltak szükségessé, illetve készültek el, hogy Elbing Lübecki jogot kapott, és német kereskedők és telepesek érkeztek az új piacra, hogy hasznot húzzanak belőle. Az elbingi szójegyzék és a Grunau-féle szójegyzék szorosan kötődik Elbinghez: a Hanza lexikográfiájának hatása a lengyel–jatving szójegyzékben is megfigyelhető. A Grunau-féle szójegyzék függőleges olvasása lehetővé teszi a kereskedelmi társalgási kézikönyv, vagyis annak a funkcionális stílusnak a rekonstruálását, amelyet a balti korpuszban eddig nem azonosítottak – a 13. század második felének német–porosz kereskedői szociolektusát. A 13.th században nem voltak meg a megfelelő előfeltételek ahhoz, hogy a litván nyelv alapján lexikográfia alakuljon ki (a hanza-kereskedők terjeszkedésének korlátozott földrajzi hatóköre miatt). KULCSSZAVAK: Hanza-lexikográfia, elbingi szójegyzék, Grunau-féle szójegyzék, társalgási kézikönyv, német–porosz kereskedői szociolektus. A régi írott forrásokra vetett összehasonlító pillantás egy különbséget mutat: a középkori lexikográfiai emlékekkel a balti népek közül csak egyesek rendelkeznek – a poroszok és a „jatvingok”¹. Felmerül a kérdés: miért nem tanúskodnak róluk más balti népek forrásai? A bázeli és krétai nyomok (Dini 2014: 331–332, 553–558) feltehetően írástudó poroszokhoz kapcsolódnak, akik könyvek írásakor (másolásakor) az oszlopokban megfelelő jelölést hagytak magukról, valamint a másolatok keletkezési helyéről vagy használati környezetéről. Nem járulhattak-e hozzá ugyanezek a művelt emberek a szójegyzékek összeállításához is? E kérdések megválaszolásához meg kell határozni a lexikográfiai emlékek rendeltetését, azaz fel kell tárni, milyen okok vezettek a szótárak létrejöttéhez, és kiknek, hol, illetve mire voltak hasznosak. 1.1. A legrégibb és legterjedelmesebb német–porosz szótár, az úgynevezett Elbinger Vokabular (a továbbiakban EŽ rövidítéssel jelölve) a Codex Neumannianus részeként maradt fenn napjainkig; a kódexet a második világháborúig Elbing városi könyvtárában őrizték (jelzete: Q 84). A szótár a kódex negyedik, egyben utolsó része volt; ezt és az egész könyvet kolofon zárta, amely röviden 1 Žodyno Pogańske gwary z Narew (Zinkevičius 1985) pašymą linktama kelti į „kryžiuočių laikus“. Jo jotvingiškumu abejojama (Schmid 1986; plačiau: Dini 2014: 304–307). Žodynė žvelgiama maišta kalba, kurioje pastebima jidiš kalbos įtaka, baltų-ugrofinų izoglosos (Chelimski 1985; Opel, Xelimxki 1987; Orėl 1986), rytų baltų bei prūsų kalbų leksinių išteklių kompiliacija. 10 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII A régi balti lexikográfia a Hanza-kereskedők szolgálatában. A kéziratos szótárak rendeltetése és keletkezési ideje tájékoztatott a szótár másolójáról és – ebből következően – alkotójáról: Explicit per manus Petri Holc || wecher De mainburg (185. o.). A másolt szótárrészben előforduló írnoki hibák és másolási tévesztések arra utalnak, hogy a Mayenborgból2 származó Petras Holweschers valószínűleg német volt. Mindmáig alá nem támasztott az a széles körben elterjedt állítás, hogy magát a szótárt, vagyis a P. Holweschio által lemásolt protográfot egy német lovagrendi szerzetes állította össze. A szerző kérdése közvetlenül összefügg a lexikográfiai emlék típusának, illetve a szótár rendeltetésének problémájával, amely mindmáig megoldatlan. E probléma alaposabb tárgyalása nélkül még korai szerzetesről vagy más társadalmi státusú személyről beszélni. Feltételezések szerint P. Holweschers a kéziratos könyvet a 14. század végén vagy a 15. század elején másolta le. A pontosabb datáláshoz a jövőben hasznos lehet figyelembe venni azt a vízjelet, amelyet Heinrico Niewöhner 1912-ben rajzolt le3; keltezése egyelőre nehézségekbe ütközik. Sajátos jegye a papíron látható ökörfej alsó pofarészének (az ökör állkapcsának) lekerekített kiszélesedése, ami megnehezíti, hogy a jelenleg ismert, pontosan datált vízjelváltozatokhoz és -típusokhoz soroljuk. Gerhard Piccard „Ochsenkopf – Ohne Gesichtsmerkmale – Darüber Stange – Darüber Kreuz – Einkonriges Kreuz” című gyűjteményi részében van néhány ábrázolás, amelyek csak távolról és feltételesen hasonlíthatók össze az elbingi kódexben szereplő vízjellel. Ezeket (56698–56700., 56695. sz.) 1427-re, 1433-ra, 1435-re és 1464-re datálják. Egy némileg hasonló vízjel (az ökör állkapcsának lekerekített kiszélesedésére utaló bizonyos jeggyel, de szemekkel és a csaknem visszahajló szarvak közötti csillaggal is), amelyet 1434-re datálnak, Nyikolaj Lihacsov művében is szerepel – 511. sz. (vö. még az 1427-es 541. sz. vízjellel: Лихачев I 43, 46; III LXXVIII). A tárgyalt vízjeltípus fokozatos fejlődését szem előtt tartva indokolt volna „megfiatalítani” az elbingi kódex papírjának keletkezési idejét. Úgy tűnik, hogy a kódex a 15. század második negyedében vagy akár a 15. század közepén is keletkezhetett. 1.2. P. Holweschers olyan gyűjteményt másolt le, amelyben a jogi tárgyú írások domináltak. Először az Elbingnek adományozott „lübecki jogot” másolta le – Lübisches 2 A nemre vonatkozó mäenburg értelmezésekor minden alapot nélkülöző és fölösleges konjektúrát tesznek: Marienburg. 3 H. Niewöhner 1912-es leírása elérhető a Handschriftenensus adatbázisban: http://www.baw.de/forschung/dtm/HSA/Elbing_70033029000.html. Straipsniai / Articles 11 ILJA LEMEŠKIN Recht für Elbing (1–100. o.)4. A másodikat a másoló a porosz jogkönyvből másolta – Preussisches Recht (100–120. o.)5. Ezután a lengyel jogkönyvet – Polnisches Recht (120–168. o.)6 –, végül pedig a német–porosz szótárt (169–185. o.). A jogi tárgyak felé való erős orientáció már a XVI. században feltűnt. Ekkor tintával, a címlapon felírták az összefoglaló címet: Buch darin der Lübeschen Rechte beschriben [...], valamint a sokatmondó mondást: Fiat justicia & pereat mundus („Legyen igazság, és pusztuljon [még ha el is pusztulna] az egész világ”). A lemásolt források kombinációja a kódex első kutatóit arra a feltételezésre indította, hogy a polgári jogi gyűjteményt egy magas rangú, Elbingben székelő rendi tisztviselő, a komtúr használta, akinek az elbingi polgárok és az összes helybéli – vagyis a komtúrság poroszai, németjei és lengyelei – alá voltak rendelve. Ezt a nézetet vallotta Ferdinand Neumann és Edwin Volckmann (Volckmann 1869: 4). Később Adalbert Bezzenberger és Reinhold Trautmann is felvetette a gyakorlati jogi rendeltetés kérdését (für den praktischen rechtsgebrauch) (Bezenberger 1874: 1225; Trautman 1910: XXIV–XXV). A szótár deklarált jogi rendeltetését James Marchand kérdőjelezte meg (Marchand 1970: 112). A feltételezett jogi funkció valójában nehezen egyeztethető össze a német–porosz fogalmi szótárral. Egyrészt hiányzik belőle a „szakosodott”, vagyis jogi jellegű szókincs, másrészt sok olyan szó (és teljes fejezet) szerepel benne, amelyet szemantikailag nehéz a jogi kérdésekhez kapcsolni (fürdők, bálnák, csillagok stb.). Modern, vagyis a modern korok szemszögéből megfogalmazott megoldást javasolt Wolfram Euler, aki szerint a szótár funkciója az utazóknak szóló társalgási zsebkönyvekének felel meg (Euler 1988: 9). Friedrich Benninghoven szintén „rövid társalgási útmutatóként” (kurzer Sprachführer) értelmezte a szótárt, amely a poroszokkal való, különféle mindennapi témákról folytatott kommunikációt segítette: „Einem Deutschen die Möglichkeit zu geben, sich mit der preußischen Landesbevölkerung schnell über die Begriffe des täglichen Lebens zu verständigen” (Benninghoven 1990: 106). 2003-ban Ralf Päsler átfogó tanulmányt jelentetett meg Deutschsprachige Sachliteratur im Preußenland bis 1500. Untersuchungen zu ihrer Überlieferung címmel, amelyben jelentős figyelmet szentelt 4 A forrás főszövegét egy piros címmel ellátott részletes regiszter előzi meg: „Das ist das lubichs recht und der sack” (1. o.). A regiszter kezdete ugyanott, az 1. oldalon iniciáléval van kiemelve: „Das erste ist von echtshaft I [...]”. A regiszter a 11. oldalon ér véget: „Der von sinnen is Komer CXXIX–IX”. A regisztert a 11–13. oldalon latin nyelvű előszó követi. Maga a forrás a 13. oldalon kezdődik: „Von echschaft. Wo en man sinen son dir ine töchts gebet [...]”; a 100. oldalon e szavakkal ér véget: „[...] di en mogen Keyn gut weg gebin daz ist ste sie vnd das is man gewere sie amen”. 5 A színes címmel és a szöveg kezdetével: „Von wunden bewysunge. Capitulum 1. Eyn man der do gewunt wirt sal sine wunden bewisen dem Kemer [...]” (100. o.), valamint a szöveg végével: „[...] wer dy sune bricht der ist des geldes bestant” – a 120. oldalon. 6 E forrás elején, a 120–123. oldalon, egy sor előszó szerepelt. 12 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankrašinių žodynų paskirtis bei sudaromo laikas figyelmet szentelt az elbingi kódexnek. A közép- és nyugat-európai könyvtárakban, levéltárakban és múzeumokban őrzött bőséges anyagra támaszkodva a kutató érdekes új meglátásokat fogalmazott meg. A kódex deklarált jogi rendeltetésével vitába szállva R. Päsler a kézirat másfajta funkcióját tárja fel. Véleménye szerint a lexikográfiai mű az oktatás igényeit szolgálta: „Daher ist es unwahrscheinlich, dass ein Deutscher es mit sich führte, um sich mit dessen Hilfe mit einheimischen Prūsen verständigen zu können. Zielsprache ist nicht das Prūßische, sondern das Deutsche. Der Prūße lernt die deutsche Sprache und mit ihr lernt er das christlich geprägte Weltbild der Kolonialherren kennen. Letzteres erschließt sich dem Lernenden, also einem Schüler, aber erst durch erklärende Zusätze eines Lehrers. Die Function des Vokabulars ist somit im Umkreis des Sprachunterrichts zu suchen, also im Umkreis von Ausbildung und Schule“ (Päsler 2003: 307). A kutató tipológiai összevetéssel próbálta alátámasztani gondolatait más, ismert kelet-poroszországi helyi lexikográfiai munkákkal (például egy XV. századi latin–német szótárral, amelyet Königsberg, SB: 91 rövidítéssel jelöl – Päsler 2003: 213, 304, 306), valamint a szótárt alkotó tematikus fejezetek részletes elemzésével. Ezeket külön táblázatban sorolja fel, Wortgruppen des ‚Elbinger Vokabulars‘ címmel (Päsler 2003: 305–306): Sorsz. | 1. csoport neve | Szócikk száma | Darabszám | A csoport jellemzői 1 | Got | 1–11 | 11 | Ég(boltozat) 2 | Ior | 12–23 | 12 | Évszakok és a hét napjai 3 | Erde | 24–32 | 9 | A négy elem 4 | Vier | 33–44 | 12 | A négy elem 5 | Lyft | 45–58 | 14 | A négy elem 6 | Wasser | 59–66 | 8 | A négy elem 7 | Mensch | 67–168 | 102 | Az ember a fejtetőtől a talpáig 8 | Vater | 169–192 | 24 | Rokonsági megnevezések 9 | Hüs | 193–235 | 43 | Ház és 10 | Ackerman | 236–293 | 58 | Gazdaság 11 | Wayn | 294–315 | 22 | Kocsi 12 | Möle | 316–328 | 9 | Malom 13 | Becker | 329–346 | 18 | Pék 14 | Garbner | 347–381 | 35 | Szakács 15 | Krecem | 382–403 | 22 | Kocsma 16 | Here | 404–428 | 25 | A világi szabadok rendje; hadviselés 17 | Ros | 429–439 | 11 | Lovak 18 | Seteler | 440–453 | 14 | Nyerges kézművesség 19 | Weber | 454–472 | 19 | Takácsmesterség 20 | Schreder | 473–495 | 23 | Szabómesterség Straipsniai / Articles 13 ILJA LEMEŠKIN Folyószám A csoport első szava Szókincs-szám Az azonosak száma A csoport jellemzése 21 Schuwert 496–512 17 Cipészmesterség 22 Smyt 513–549 37 Kovácsmesterség 23 Beder 550–559 10 Borbélymesterség 24 Vysch 560–585 26 Halak 25 Walt 586–646 61 Erdő 26 Tyer 647–670 24 Állatok 27 Vare 671–686 16 Jószág 28 Milch 687–695 9 Tej és tejtermékek 29 Joger 696–705 10 Vadászat 30 Vogel 706–773 68 Madárnevek 31 Slange 774–791 18 Kígyók, férgek és rovarok 32 Werd 792–802 11 „A világ, amelyben élünk” A kutató hajlik arra, hogy bizonyos szabályszerűséget fedezzen fel a tematikus csoportok bemutatásában – egy finom „sémát” (einzelnen Gruppen einen bestimmten Schema folgen): „A tárgyi csoportok a kozmosz képét adják, annak égi, időbeli és világi felosztásában, vagyis a keresztény német bevándorlók világképének durva vázlatát, amelynek súlypontja a közvetlen életvilág megnevezésein van (7–31. csoport); az 1–6. csoport a kozmológiai felépítményt kínálja, kiegészítve a 32. csoporttal, amelyben a Werd, Lant, Kristenheit, Heidenschaft, Stat und Dorf fogalmak az együttélés formáinak csökkenő sorrendben megadott általános megnevezései. Ezek közül a Lant, Stat és a Dorf könnyen kapcsolatba hozható a joggal, hiszen alkotmányuk van, és jogilag meghatározottak. Hasonlóképpen a Kristenheit és a Heidenschaft fogalmaknak jogi-kánonjogi konnotációjuk van – különösen Poroszországban. A 16. csoport pedig a König, Ritter, Leman (Lehensman), Vrier, Gebur szókészleti elemekkel olyan társadalmi rangsort mutat be, amely jogi szempontból kétségkívül jelentős” (Päsler 2003: 237). A szótár funkcionális vonatkozásait a „iskolai szférával” összefüggésbe hozva a kutató azt állítja, hogy egy ilyen általános, illetve nem specializált (azaz nem szűken jogi tárgyú) lexikográfiai mű Heilsbergben vagy Frauenburgban keletkezhetett. Állítása szerint Heilsberg püspöki rezidenciájában már a 14. század közepétől működött iskola, míg a frauenburgi székesegyház (Ecclesia Warmiensis) kanonokjainak otthonukban egy-egy porosz ifjút kellett eltartaniuk és nevelniük⁷. R. Päsler azt is megjegyzi, hogy egy ilyen 7 Tyrėjas Päsleris (2003: 237) cituoja Klausą Neitmanną: „Auch jeder der sechzehn Domherren des ermländischen Domkapitels zu Frauenburg hatte einen jungen preußischen Zunge in seinem Hause zu unterhalten und ihn für die spätere Seelsorge unter seinem Volke zu erziehen. Den Unterricht erhielten die Jungen an der dortigen Kathedralschule. Einige Stamprußen sind im 14. 14 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraščių žodynų paskirtis bei sudaromo laikas A szótárra Marienburgban is szükség lehetett, ahol – saját elmondása szerint – szintén tanultak poroszul. A kutató bizonytalan az Elbingi kódex keletkezési helyét illetően. P. Holcwecher a munkáját Elbingben végezhette – für den Elbinger Deutschordenskontent. Másrészt a szerző nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a „porosz” források kompilációja és sajátos archiválása Marienburgban történt: „Die Handschrift würde sich dann in die Bestrebungen zur Verwaltungsreform einordnen lassen und als eine Art „Belegexemplar“ verschiedener Texte in der Marienburg „gelagert“ worden sein; nach Elbing wäre die Handschrift womöglich nach Aufgabe der Marienburg gekommen“ (Päsel 2003: 237). A kutató mindenesetre a régtől kialakult hagyománynak megfelelően határozottan a Német Lovagrend igazgatási céljaihoz kapcsolja a kódex összeállítását: „In beiden Fällen jedoch wäre die Handschrift für Verwaltungszwecke des Deutschen Ordens hergestellt worden“ (Päsel 2003: 237). 1.3. Ez a széles körben elterjedt állítás túlságosan kategorikusnak és korlátozónak tűnik. Valóban kizárólag a Német Lovagrend hivatalos igazgatásával magyarázható a gyűjtemény használata? Valóban nem egyeztethető össze a prografo összeállításában a teisnų niekap a szótárral? Úgy véljük, hogy ez a lehetőség fennáll. Érdemes szem előtt tartani, hogy az Elbingi kódexbe foglalt mindhárom joggyűjtemény részletesen szabályozta a gazdasági kapcsolatokat, és különös figyelmet szentelt a kereskedelmi kérdéseknek. Lényegében kereskedelmi törvénykönyvekről van szó, amelyek idővel – különösen a „lübecki jog” – biztosították a Baltikum városainak dinamikus gazdagodását és fejlődését. Vagyis a különböző közigazgatási egységekhez (Pomesaniához, Elbinghez, a „lengyel jog” hatálya alá tartozó területhez) igazodó joggyűjteményekre nemcsak a komtúroknak, prokurátoroknak és más „igazgatási tisztviselőknek” volt szükségük, hanem a hatalmas Hanza-szövetséget képviselő kereskedőknek is. Emellett aligha tudták volna sikeresen folytatni tevékenységüket a források nélkül. A kereskedők üzleti ügyeihez azonban más írott forrásokra is szükség volt, köztük olyan nyelvi segédletekre, amelyek megkönnyítették a kommunikációt, illetve a tárgyalásokat a nemesekkel, kézművesekkel, parasztokkal, gazdagokkal, kísérőkkel és más olyan szereplőkkel, akik még alig vagy egyáltalán nem beszélték a helyi nyelvet. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem pusztán elméleti lehetőség. A Hanza térségében ismertek olyan, kereskedelmi igényekre készített lexikográfiai munkák. Az ilyen nyelvi források érdekes, hozzánk legközelebb álló csoportját az úgynevezett „orosz könyvek” alkotják (Ein Russisch Buch; Ein Rusck Boeck; acc. sg. русько книго – rusche boek). Az orosz–német szójegyzékek és társalgási minták egykor a novgorodi faktorátusban használatosak voltak „a Hanza-német alföldi nyelven” (a Hansprache vagy Lübecker Ausgleichsprache fogalmáról lásd Sanders 1982; Peters 1973), és ezek és a 15. században sikeres pályafutásuk során eljutottak Samland és Pomesania püspöki székéig” (lásd Neitmann 1996: 64). Straipsniai / Articles 15 ILJA LEMEŠKIN fontosak a megfelelő „porosz könyv”, vagyis az Elbingi szótár vizsgálatakor, mert műfaji szempontból megvilágítják e lexikográfiai munka eredetét, felépítését és rendeltetését (azaz tipológiai kapcsolatát). Az általunk vizsgált „orosz könyvekre” még visszatérünk, előbb azonban megnézzük, melyik forrásból vezették le, és vezetik le mindmáig, az Elbingi szótárt. 1.4. Az Elbingi német–porosz szótárt hagyományosan a középkorban elterjedt német–latin szójegyzékhez kötik (Mažiulis 196: 28), ám ilyen nyelvi kapcsolatú szótárak Poroszországban és másutt egyáltalán nem adatoltak. Ismertek latin–német szótárak másolatai (Päler 2003: 213), de ezeknek egészen más volt a rendeltetésük: a latin szókincs tanulását szolgálták. A tanulók így sikeresen léphettek be „a nyelvek és minden tudomány nyitott ajtaján” (J. A. Comenius: Janua linguarum reserata sive Seminarium linguarum et scientiarum omnium = Dwēre Jazyků otevřené To aeft Kratký a snadný způsob kterého li Gazyką /ßpolu y s začátky wssech wměni swobodných / pochopeńi). A fordított irányú (németről latinra) szótáraknak az adott időszakban nem volt gyakorlati értelmük (nem voltak felhasználóik), ezért hipotetikus létezésük, amelyről annak idején Walthers Ziesemer is értekezett (Ziesemer 1920: 139–140), erősen kétséges. Elméletileg felvethető egy alternatív modell: a német–porosz szótár összeállítója az iskolai szótárból kihagyta a latin regiszter lexémáit, helyettük pedig a német megfelelőket használta: A szótárak közötti kapcsolatok fent jelzett sémáját követi Rolando Ferri is, aki első kutatóként próbálta szövegkritikai alapon igazolni a deklarált kapcsolatot (Ferri 2018). Az Elbingi szótárt alaposan összeveti a 14. század végi latin–német Liber ordinis rerum című művel, amelyet Peter Schmitt készített elő kiadásra, és 1983-ban adott ki Tübingenben. Az olasz kutató „jelentős közelséget” (significant closeness) lát a tematikus fejezetek és az alapvető szavak között, amelyek az egyes tematikus mezők azonosítóivá válnak (Ferri 2018: 129–130). Az összevetés a következő eredményt hozta: Liber ordinis rerum Elbingi szótár 1. De deo et sanctis 1. (1) Got Deywis 2. De mundo celo et stellis 2. (12) Jor Metan 3. De tempore (annus jar) 3. (24) Ede Same 4. De igne (=EV4) 4. (33) Vēre Pano 5. De aere (=EV5) 5. (45) Luft Wins 16 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Régi balti lexikográfia a Hanza-kereskedők szolgálatában. A kéziratos szótárak rendeltetése és összeállításuk ideje Liber ordinis rerum Elbingi szójegyzék 6. A vizekről (=EV6) 6. (59) Víz Wundan 7. A földről (=EV3) A hegyekről (=EV26) 7. (67) Ember Smonenai(n)s 8. Az erdők elnevezéseiről és fekvéséről 8. (169) Apa Towis 9. A területek közötti utakról, az épületekről (=EV9) 9. (193) Ház Buttan 10. Az ember rokonsági viszonyairól 10. (236) Földműves Artos 11. A tisztségviselőkről (=EV16) 11. (294) Bor Abasus 12. Azokról, akik az élelmezésért felelnek (paraszt földműves, vadász vadász) 12. (316) Möle Malunis 13. A malom és a pékség munkásairól (mola mol, fornarius beker) (=EV 12, EV E13) 13. (329) Becker Pecore 14. Az ételek elkészítéséről (cocus koch) 14. (347) Garbreter Aubigo 15. A különféle élelmiszerekről (lac milch) 15. (382) kocsma, csapszék (384 malátasör) 16. A különféle italokról (brasiator melcer, brasium malcz) 16. (404) Herre Rikıs 17. A ruházati cikkek készítőiről (textor weber) 17. (429) Ros Rusis 18. A ruházati cikkek készítőiről (sartor schrader) 18. (440) Seteler Balgninis 19. A bőrfeldolgozó mesterekről (sutor schowrt) 19. (454) Weber Tuckoris 20. Az építőmesterekről 20. (473) Schroter Scrutele 21. Az árucseréhez szükséges eszközökről (=EV 11, 17, 18) (sellator satlär) 21. (496) Schuwert Schuwikis 22. A fürdőmesterekről (balneator, bader) 22. (513) Snẏt Wris 23. A vadállatokról és fajaikról (=EV26) 23. (550) Beder Stubonikis 24. A háztartásban nem fogyasztható dolgokról (=EV17) 24. (560) Vysch Suckis 25. A vadakról (=EV26) 25. (586) Walt Medan 26. A madárfajokról (=EV30) 26. (647) Tyer Alue 27. A halakról (=EV24) 27. (671) Varre Lonix 28. A mérges férgekről (=EV31) 28. (687) Milch Dadan 29. Az állatok részeiről (=EV7) 29. (696) Jeger Medis 30. (706) Vogel Pepelis 31. (774) Slange Angis 32. (792) Werd Swetan Straipsniai / Articles 17 ILJA LEMEŠKIN A tartalmi és szerkezeti hasonlóságot bemutató táblázatnak megvan a maga sajátossága, amelyet a kutató nem hangsúlyoz kellő körültekintéssel. A szerző elismeri, hogy a Liber ordinis rerum jóval stabilabb lexikográfiai mű. P. Schmit kiadásában nem kevesebb mint 250 fejezetből áll, ami nehezen egyeztethető össze az Elbingi szótár tematikus egységeivel, amelyekből mindössze 32 van (Ferri 2018: 127–128). A bal oldalon közölt latin címrészletek és a fejezetek folyamatos számozása – amely vizuálisan a párhuzamba állított emlékek sokkal szorosabb kapcsolatát sugallhatja – csupán feltételes érvényű: „Az LOR [Liber ordinis rerum – I. L.] különböző alfejezeteit azonos cím alá soroltam azokban az esetekben, amikor a különböző fejezetek egyértelműen az előző, általánosabb fejezet kibővítései voltak, például: e.g. De artificibus pro vestitu, De diversis metiebus pannorum, De preparatibus vestium et vestibus, De partibus vestimentorum, De ornamentis, De pannis ad ornatum spectantibus, amelyeket egyetlen cím, a de artificibus pro vestitu alá vontam; ebből következik, hogy az egyes „fejezetek” mellé írt számok nem a LOR kézirataiban szereplő fejezetek sorrendjét jelölik, csupán az EV [Elbing Vocabulary – I. L.] című művel való összehasonlítást hivatottak megkönnyíteni, amelyet sok szempontból jelentősnek tartok. Ezenfelül a Liber több grammatikai fejezetet is tartalmaz, ezek adják ki Schmitt kiadásában a 250-es összlétszámot. A bal oldali oszlopban, minden fejezet címe után, félkövérrel feltüntettem néhány latin–német szópárt is, amelyeknek a jobb oldali oszlopban megfelelőjük van” (Ferri 2018: 127–128). Végül R. Ferri óvatos következtetésekre jut: a megfigyelt szerkezeti és tartalmi párhuzamokat egy régi és közös (univerzális) lexikográfiai hagyomány kontinuumából eredezteti: „EV szorosan követi a fejezetek sorrendjét, amelyet a LOR is követ; ez utóbbi pedig az összes ilyen lista és az ókortól kezdve a legtöbb más, osztályozott szójegyzék elrendezéséből öröklődött. Elsőként az „Istenre” vonatkozó szavak következnek (az ókori szójegyzékekben a klasszikus mitológia különféle istenségei), majd az ég, az időjárás és a négy elem. Ezután következik az emberi világ: az emberi test anatómiája, a rokonság, a kötelékek és a társas kapcsolatokat leíró egyéb viszonyok. A következő csoport az emberi tevékenységekre vonatkozó főneveket foglalja magában: először a mezőgazdaság, majd a kézművesség (szövés, cipőkészítés, textilmunkák). Az utolsó rész az állatoknak és a növényeknek van szentelve. A középkori szójegyzék- és enciklopédiaszerzők az ókortól örökölték ezt az előre meghatározott szerkezetet: a kétnyelvű görög–latin szójegyzékek mindig ezt a makrostrukturális mintát követik: az istenek és az ég, az emberi test és az emberi természet, az emberi tevékenységek, beleértve az élelmiszer- és italkészítést, a mezőgazdaságot, az állatokat, a növényeket” (Ferri 2018: 130–131). A kutató nagyon óvatosan beszél a Liber ordinis rerum és az Elbingi szójegyzék közötti esetleges közvetlen kapcsolatról: „Az EV egy ilyen, már korábban létező mintát követ, amely közel áll ahhoz, amit a LOR esetében találunk; ezt választottam összehasonlítási alapul, mivel nyelvét (az alsónémetet), földrajzi elterjedését és keletkezési idejét tekintve talán... 18 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraščių žodynų paskirtis bei sudaromo laikas közel állhattak ahhoz, amit az EV szerzői a porosz adatok gyűjtésének és regisztrálásának mintájaként használtak (Ferri 2018: 127). Ezzel az óvatossággal (may have been close) érdemes egyetérteni, mivel a latin–német és a német–porosz nyelvi szótárak között legalább egy közvetítő láncszem kitapintható: mégpedig egy kereskedelmi célú német x vagy x–német nyelvű szótár, amelyet a már említett orosz–német lexikográfiai munkák képviselnek. A szótárak egymáshoz való viszonya a következő sorrendben ábrázolható: A római számok a lexikográfiai források közötti funkcionális elmozdulásokat jelölik: a hermeneutikától és az oktatástól a pragmatikus, hasznot biztosító lexikográfiai alkalmazás felé. A folyamatot elkerülhetetlen szerkezeti változás kíséri. Éppen a kétsíkú nyelvi felépítés miatt kritikai szemmel kell értékelnünk R. Pälsler vonzó hipotézisét az Elbingi szótár oktatási céljáról és használatának iskolai közegéről. Ha a szerzőt valóban a trivium elsajátításának céljai vezérelték volna, latin–német lexikográfiai forrást választ, és semmiképpen sem mondott volna le a latin regiszterről. Így egy szokványos háromnyelvű szótár jött volna létre: latin–német–porosz. A középkorban és a reneszánsz idején éppen így, a meglévő két- vagy háromnyelvű szótárak „bővítésével” alakult ki rendszerint a nemzeti nyelvű lexikográfia. Nehéz elképzelni, hogy egy szerző, például Konstanty Sirvydas, elhagyta volna a latin nyelvi részt, és a Dictionarium trium linguarum helyett egy megcsonkított, azaz lengyel–litván szótárt adott volna ki (vö.: 1489 Trialog Vīdenský; XVI. századi Vokabülär hebrejsko-německo-latinsko-český; Dictionarius trium linguarum. latine. teutonie: Boemice [...] 1513; Dictionarius Trium Linguarum Latine Teutonice et Polonice [...] 1528; Dictionarius Latine, Germanice, Polonice et Ungarice 1531 stb.). A regionális kétnyelvűség arra utal, hogy a szótár összeállítója / Straipsniai / Articles 19 ILJA LEMEŠKIN felhasználója nem akadémikus, hanem gyakorlati szakember volt. Természetesen fennáll annak a lehetősége, hogy az Elbingi szótár nem volt az első ilyen típusú mű, vagyis egy korábbi német nyelvű, például német–orosz szótár mintájára készült. 1.5.1. A még ismert legrégibb orosz–német szótárak közül három olyan mű kelti fel figyelmünket, amelyek a Hanza-kereskedők tevékenységének köszönhetően a XIII–XIV. században jöttek létre: a) Az Einn Russich Buch lexikográfiai forrás – orosz és felnémet nyelvű társalgási könyv szótárral (1r–113r ff.; a szótár a 68r–89r ff. lapokon található) – jelenleg egy nagyobb kódex részeként (összesen 147 f.) a krakkói Jagelló Egyetem Könyvtárában van őrizetben. A második világháború előtt az azonos Ms. slav. fol. 18 jelzetű kódexet Berlinben őrizték (Staatsbibliothek zu Berlin – Preußischer Kulturbesitz). A vízjelek elemzése azt mutatja, hogy a kéziratos emléket legutóbb 1581–1591 között másolták le (Falowski 1992: 4). A címlap azonban feltárja, mikor és milyen körülmények között, illetve miért készült két korábbi másolat: Egy orosz könyvnek neveztek, a német földön teljesen ismeretlennek. Aki engem írt, azt Isten vidáman éltesse és halálában is őrizze. Ámen. Segíts, Istenem, abban, amit elkezdek, boldog befejezést nyerjek. Aki ezt írta, annak Isten adjon akaratának megfelelő életet itt, ezen a földön, és lelkét juttassa Isten részéül. Thomas Schroue a neve, legyen Isten előtt ismert. Amen, Anno Domini *146* Thomas Schroue-t hitelt érdemlően azonosítják Tarttu polgármesterével, aki 1494-ben a Hanza-követség tagjaként Moszkvába látogatott, majd hazatérve rövid beszámolót készített III. Ivánnal folytatott sikertelen tárgyalásairól (Alexeev 1951: 109–110). Moszkvában mindenekelőtt a „nyelvi” kérdést kellett rendezni, mivel a cári hatóságok korábban feltartóztattak egy Hanza-tolmácsot. A tolmács fogva tartása legalább részben magyarázhatja a kéziratos szótár és a társalgási könyvek összeállítását, hiszen 20 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Régi balti lexikográfia a Hanza-kereskedők szolgálatában. A kéziratos szótárak rendeltetése és keletkezésük ideje Szükség volt a moszkvaiakkal való kapcsolattartásra. Addig Einn Russisch Buch a „Német udvarban” lehetett őrizve, amely Novgorodban 1192 óta működött. A korábban összeállított és folyamatosan bővített „gyakorlati kézikönyvre” szükségük volt a fiatal korú kezdő kereskedőknek (a kontorban létszámuk egyes években elérte a 150–200 főt!), akik használatával a kereskedelem számára hasznos nyelvi kompetenciákra tettek szert. 1494-ben, amikor III. Iván felszámolta a Hanza-kontort, ez a forrás más novgorodi német kéziratokkal együtt természetesen megváltoztatta őrzési helyét. T. Schroue tehát magával hozhatta, lemásolhatta vagy alárendeltjével lemásoltathatta a szótárat. Ennek még a XV. század végén kellett történnie, mivel Tartu városában, a város polgármesteri tisztségét betöltve, 1498–1501 között halt meg. A címlapon feltüntetett 1546-os év egy másik köztes másolat létezését jelzi, amely a könyv nyomtatásakor került elő (Akeceev 1951: 108). Erre utalhat az olvasóhoz intézett invokáció, vagyis a kezdő négysoros vers, amely formáját és tartalmát tekintve a XVI. századi kiadványokra jellemző. A szótár négysoros versét valószínűleg C. Schnaus olvasóhoz intézett invokációja ihlette, amely nyomtatásban legkésőbb 1546-ban jelent meg először (bővebben lásd: Lemeškin 2017). A XVI. század közepén népszerű, csaknem kiadásra került nyelvi forrást tehát egy évszázad alatt legalább háromszor másolták le. A „Ruszin könyvet” kétségkívül korábban is folyamatosan aktualizálták. A szótár XII–XIV. századi eredetije feltehetően nagyjából hasonló felépítésű volt, vagyis hasonlóképpen tematikus fejezetekre tagolódott (az Einn Russisch Buch-ban 43 ilyen van), de ezek a fejezetek jóval kevesebb lexikai egységből állhattak. Idővel a német szótári rész alakja is megváltozott. Gerld Stone számos, szórványosan előforduló német alsónémet nyelvi alakot talált a kéziratban (Stone 1990). Ez megerősíti a korábban megfogalmazott hipotézist (Jakobson, Schooneveld 1961; Gernentz, Korol, Rösler 1988: 39–40), amely szerint a szótár protográfja orosz–német alsónémet nyelvű volt. Az orosz nyelvi adatok egyértelműen Novgorodra és/vagy Pszkovra utalnak, vagyis a Hanza-szövetség állandó kereskedelmi érdekeltségi területére. A forrást Adam Falowski adta ki, és ő végezte alapos kutatását is (Falowski 1992, 1997). b) Orosz–német alsónémet társalgási könyvecske és szótár, amelyet Tonies Fenne 1607-ben Polockban másolt le és egészített ki (Tonnies Fenne gheordt dit boek. || Anno 1607 den 1 septemb. || zu Pleschow geschreven – 1 p.). Sokáig úgy vélték, hogy a Dán Királyi Könyvtárban őrzött (jelzete: Thott 1104 4) kézirat a XVII. század eleji lexikográfia eredeti alkotása (a szótár a 31–130. oldalt foglalja el), a lengyel kutatók azonban megállapították, hogy a nyelvi adatok mintegy 80%-a megegyezik T. Schroue Einn Russisch Buch című művének lexikai anyagával (Бочек 3003: 215). Ez azt jelenti, hogy a két, azonos felépítésű szótár közös protográfból származik (a szövegek és szótárak szerkezeti azonosságáról lásd még Jakobson, Schooneveld 1961: 5–31). Straipsniai / Articles 21 ILJA LEMEŠKIN A forrásokat 1961 óta folyamatosan kiadta és kutatta Louis Leonor Hamerich, Romas Jakobson, Antonius Hendrikus van den Baars és Hans Joachim(as) Gernenzas (Jakobson, Schooneveld 1961; Hamerich, Jakobson 1970; Baar 1885; Gernenz 1986). Nemrégiben Pepijn Hendrik és Jos Schaeken ismét megfejtette a kéziratot (Hendriks, Schaeken 2008; Hendriks 2011)8, és felvették a TITUS9 adatbázisba. A szótárban 54 tematikus fejezetet találunk. c) Orosz–német alsónémet társalgási könyvecske és szótár Ein Rusch Boeck... címmel. A 94 fólió terjedelmű lexikográfiai emléket a Jagelló Egyetem Könyvtárában őrzik; a második világháború előtt ugyanezen a jelzeten (Ms. slav. quart. 14) Berlinben, a Staatsbibliothek zu Berlin – Preußischer Kulturbesitz gyűjteményében volt. A kéziratot alaposan kutatta A. Fałowski, aki a XVI. század közepére datálta, és pszkovinak tartotta (Fałowski 1994, 1996). A szótár 35 tematikus egységből áll. 1.5.2. A felsorolt lexikográfiai forrásokat, amelyek felépítésük és terjedelmük tekintetében sokkal inkább hasonlítanak az Elbingi szótárra, mint a Liber ordinis rerum című műre, szoros szövegtörténeti kapcsolat fűzi össze, ennek természete azonban továbbra sem világos. Egyik kézirat sem vezethető le közvetlenül a másikból, és ez fordítva is igaz. A fennmaradt másolatok meglehetősen régiek (az egyik a XV. század végi szerkesztés, a másik a XVI. század közepi állapotot, a harmadik a XVII. század elejét tükrözi), tematikus blokkjainak sorrendje pedig jelentősen eltér. Az alábbiakban külön válogatás és egyeztetés nélkül, sorban közöljük a kéziratokban tanúsított összes fejezetcímet: Einn Russisch Buch (a szótár 1546-os szerkesztése) Ein Rusch Boeck... (XVI. század közepe) Tönies Fenne (1607, Pszkov) Istenről és mennyei dolgokról Istenről és a mennyei dolgokról A négy elemről Az évszakokról A németek szokásairól A szélről és a holdról A papi rendről A világi felsőbbségről A hónapok és napok nevei A világi rendről Az évszakokról és a meleg időszakról, valamint az időkről Az év négy időszakáról A barátokról és a társulásokról Különféle vizekről A papi rendről és az egyházi kormányzatról A személyek nevei A négy elemről Világi állásról és kormányzatról A kézműves mesterségekről A 12 hónapról. A négy évszakról Rokonságról és hozzátartozásról Városokról Az ember egész életéről és lényéről Az emberek személyéről és megjelenéséről 8 https://opacess.leidenuniv.nl/handle/1887/17831. 9 http://titus.uni-frankfurt.de/texte/etcs/slav/russ/fenne/fenne.htm. 22 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII A régi balti lexikográfia a Hanza-kereskedők szolgálatában. A kéziratos szótárak rendeltetése és keletkezési ideje Orosz szótár (a szótár 1546-os változata) Orosz szótár, kézirat... (a XVI. század közepe) Tönies Fenne (1607, Pszkov) Vom Steden Vnnd Landschafften Van Krüges Lüden Van geschiden luden guder artt Vom Gewete Itt apákról és anyákról, nővérekről, fivérekről és rokonságról kívánok írni Van vngeschikten luden boß artt Mértékekről és rőfökről Az emberek mindenféle neveiről Emberek nevei A halakról Mindenféle hivatalokról és mesterekről Országokról és városokról A madarakról Adósságokról és levelekről A népek nemzeteiről A fáról A könyvekről Mindenféle kézművességről A gabonáról A ruházatról Háborúkról és lovagi ügyekről A jószágról Városokról, várakról, vidékekről és falvakról Mindenféle játékszerről A lovakról A tintáról, valamint a nyomtatásról és a szükséghez való eszközökről A mértékekről és súlyokról A vadászatról vagy a vadáruról A házról és a háztartásról Széles és keskeny Az élelmiszerekről Különféle fákról, bokrokról és más növényekről A földről Az italokról Vadállatokról, más állatokról és lovakról A vizekről A tengerről és a hajókról A lovak szállításáról A bokrokról és fákról A háztartási eszközökről és azok tartozékairól Különféle vízi halakról A föld terményeiről A háztartásról és annak tartozékairól Különféle madarakról és az égről Különféle gabonákról A vasáruról Az aranyról, ezüstről, vasról és rézről Mindenféle vad- és házimadarakról A varrásról A pénzek közötti különbségről Különféle fűszerekről A cséplésről Különféle földi bogyókról és gyümölcsökről Halakról és egyéb fajtákról Az írásról Írás, emberek és betegségek Vadállatokról Az emberi testrészekről Hajókról Szelíd állatokról Férfinevekről Drágakövekről Lovakról Ágyakról és tartozékaikról Különféle borokról és sörről Lófelszerelésekről Ruházatról Angolna- és fűszernövényekről Mindenféle használati tárgyról Straipsniai / Articles 23 ILJA LEMEŠKIN Einn Russich Buch (a szótár 1546-os változata) Ein Rusch Boeck... (a XVI. század közepe) Tönies Fenne (1607, Pszkov) Lóháton való utazásról Selyemárukról Mindenféle húsról A háborúról és annak tartozékairól Posztókról Mindenféle italról A nők táncáról, énekéről és ugrándozásáról Mindenféle tollról Az emberi testrészekről A füstáruról, amint alább következik Mértékekről, terhekről, súlyokról és mindenféle kereskedelmi áruról Ruházatról Mindenféle áruról, amint alább következik Hajóárukról Különféle fűszerekről Háztartási eszközökről Drágakövekről Tűzről Aranyról és aranyművességről Kézműves szerszámokról Az orosz pénzről Hajókról Selyemszövetekről Különféle szőrmékről Különféle színekről Különféle bőrökről és irhákról Különféle posztókról Különféle német árukról Sóról és heringről A viaszról és a faggyúról A lenről és a kenderből készült vászonról A drágakövekről Az aranyról és az ezüstről Az orosz pénzről A fűszernövényekről és a fűszerekről A selyemszövetekről A vászonról A különféle tüzelőanyagokról A különféle posztókról A tárgyalt emlékek közötti különbségek arra utalnak, hogy a XIV–XV. században a hasonló másolatokból is több létezhetett, amelyek szövegtörténeti szempontból már akkor is bonyolult hálózatot alkottak. Ez a „Orosz könyvek” iránti nagy keresletre és azok elterjedtségére utal. A ma is fennmaradt három másolat pontos viszonyát aligha lehet majd megállapítani (kivéve talán az Elbingi szótár összehasonlító elemzése alapján). A közös előkép rekonstruálását bonyolítja, hogy az azonos terminusok fejezetcímei eltérnek. A fejezetcímeket az alábbiakban egymás mellett közöljük, tekintet nélkül arra, hogy a szótárak szerkezetében hol szerepelnek: Einn Russich Buch (az 1546-os szótárváltozat) Ein Rusch Boeck... (a XVI. század közepe) Tönies Fenne (1607, Pskov) Istenről és a mennyei dolgokról Istenről és a mennyei dolgokról 24 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII A régi balti lexikográfia a Hanza-kereskedők szolgálatában. A kéziratos szótárak rendeltetése és összeállításuk ideje Einn Russisch Buch (a szótár 1546-os szerkesztése) Ein Rusch Boec... (a 16. század közepe) Tönies Fenne (1607, Pszkov) Az évszakokról Az évszakokról, az év napjairól, az időjárásról és az emberekről Az év négy évszakáról Az egyházi rendről Az egyházi ügyekről Az egyházi rendről és igazgatásról A világi rendről A világi felsőbb rétegről A világi rendről és igazgatásról A barátokról és társaságokról Itt az apáról, anyáról, nővérről, fivéről és rokonságról akarok írni. A rokonságról és hozzátartozókról A négy elemről, különféle vizekről A négy elemről, az árukról, a szélről és a holdról, a földről, a tűzről Az emberi személyekről A személyekről és az emberek külsejéről; a jó természetű, tisztességes emberekről; a rossz természetű, illetlen emberekről A mesterségekről Különféle majmokról és mesterekről Különféle mesterségekről Városokról, városokról és tájakról Városokról és várakról, országokról és falvakról Országokról és városokról A súlyokról, mértékekről és könyökökről A mérőkről, terhekről és súlyokról, valamint mindenféle kereskedelmi áruról Mértékekről és súlyokról A halakról Mindenféle vízi halról Halakról és más effélékről A madarakról Mindenféle madárról az ég alatt Mindenféle madárról, fehérről és szelídről A fákról Mindenféle fáról és bokorról, valamint egyéb fákról Bokrokról és fákról A jószágról, a vadállatokról vagy a vadakról A vadállatokról és más jószágokról, valamint a tollakról A vadállatokról, a szelíd állatokról A lovakról A lovak színeiről A lovakról A rákokról, a növényekről Az evésről, ivásról és a szükséges dolgokról Mindenféle italról, mindenféle élelemről A tengerről és a hajókról A hajókról A hajókról Straipsniai / Articles 25 ILJA LEMEŠKIN Einn Russisch Buch (az 1546-os szótárváltozat) Ein Rusch Boec... (a 16. század közepe) Tönies Fenne (1607, P. Škovas) A háztartási eszközökről és azok tartozékairól; a háztartásról és annak tartozékairól A házról és a háztartásról A háztartási eszközökről; a kézműves szerszámokról Az írásról Az írnokokról és levelekről; a könyvekről Az írásról Az emberi testrészekről Az emberről, egész testéről és lényéről Az emberek testrészeiről Az emberek neveiről Az emberek különféle neveiről Az emberek neveiről Az öltözetről A ruházatról Az öltözetről A háborúról és annak tartozékairól A háború embereiről A háborúról és egyéb eseményekről Az aranyról és az aranyművességről Az aranyról, az ezüstről, a vasról és a rézről Az aranyról és az ezüstről Különféle fűszerekről Az ehető fűszernövényekről A fűszernövényekről és fűszerekről A nemes kövekről A nemes kövekről A nemes kövekről A selyemszövetekről A selyemszövetekről Különféle színekről Különféle szövetekről Különféle színekről Különféle posztókról Posztókról Különféle posztókról Az orosz pénzérmékről A pénzről és annak címleteiről Az orosz pénzérmékről A 12 hónapról. Az év négy évszakáról A hónapok és napok nevei Lószerszámokról Lószerszámokról Különféle bogyókról és gyümölcsökről A föld terményeiről; különféle zöldségekről Vasáruról Különféle mosnivalóról Táncról, éneklésről és ugrálásról Különféle játékokról Az Elbingi szótár harminckét tematikus fejezete közül mindössze nyolcnak nincs névleges megfelelője: „Gazdaság és földművelés” (az Elbingi szótárban a 10.), „Kerekek és szánok” (11.), „Malom” (13.), „Cipészmesterség” (21.), „Fürdőház” (23.), „Tej és tejtermékek” (28.), „Vadászat” (29.) és „orbis mundi” (32.). Az Elbingi szótár huszonhárom fejezetének határozott párhuzamai vannak legalább két „Orosz könyvek” című másolatban. Egy tematikus fejezetnek csak az egyikben lehet megfelelőjét találni: az Elbingi szótár „Hüllők és rovarok” fejezetének T. Fenne „Van allerley gewrme” című fejezete felel meg. Elképzelhető, hogy ez a T. Fenne másolatában kiegészített fejezet az orosz–német szótár protográfjából származik (az Elbingihez közeli 26 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankrašinių žodynų paskirtis bei sudaromo laikas szótárban), azonban más egyedi fejezetek lehetnek másodlagos, innovatív jellegűek. Konkrétan ezek: Enn Russisch Buch (a szótár 1546-os szerkesztése) Ein Rusch Boeck... (a 16. század közepe) Tönies Fenne (1607, Pszkov) A gabonáról, a szállításról, a cséplésről, az imádságokról és azok tartozékairól, a nyers áruról, amint alább következik, mindenféle áruról, amint alább következik A betegségekről, a szenvedésről és a bajokról; mindenféle borról és sörről; a selyemáruról A népek nyelvéről, a széles földről és a síkságról, mindenféle húsról, mindenféle fűszerféléről, mindenféle bőrről és irháról, sóról és heringről, viaszos és faggyús dolgokról, palackokról és kenderből készült tárgyakról, lenvászon ruháról 1.5.3. A csoportok címeinek változatossága arra enged következtetni, hogy az orosz–német szótárak protográfusa nem tartalmazott fejezetcímeket, vagyis ebből a szempontból hasonló volt az Elbingi szótárhoz, amelyben a tematikus blokkot jelölő címszó színnel volt kiemelve. Ez részben megmagyarázza egyes „felesleges” tematikus blokkok megjelenését. A címszavak (témaszavak) szerint rendezett szöveg teret adott egy bizonyos lexikai réteg elkülönítésének és külön szemantikai területté történő „átprofilozásának”. Elég volt az iniciálét más színnel kiemelni, és az ilyen fejezetet kibővíteni. Ezt a folyamatot az Elbingi szótár alapján szemléltethetjük. Nézzünk például egymást követő tematikus fejezeteket: „Az emberi test, egészség” (EŽ 67–168), „Család, rokonság” (EŽ 169–192), „Ház, gazdasági épületek” (EŽ 193–235). A „Család, rokonság” című fejezet alapját a rokonsági fogalmak alkotják, a fejezetet azonban néhány, társadalmi, illetve munkavégzési rendeltetésre utaló árnyalatú szó zárja (EŽ 190–192): A megadott lexikai elemek szemantikai átmenetet képeznek egyik tematikus mezőtől a másikig, mivel a „Ház, gazdasági épületek” című fejezet előtt a családhoz közel álló vagy azt körülvevő háznépről tájékoztatnak. A szótárnak ezen a pontján (a fogalmi szótárakat függőlegesen is olvasni kell, mert összeállításukkor a szavak szemantikai asszociációk alapján gyűltek össze) a szavak Waklis, Geweinis, Merg jelentése „szolga, béres” (mint Straipsniai / Articles 27 ILJA LEMEŠKIN woikello „knecht – szolga (béres)” GrG 79 – PŽE IV 213), „cseléd, napszámos”, illetve „lány, szolgáló”. Az említett helyen tehát a szótár bizonyos lehetőséget rejtett magában új terminológiai blokk kialakítására. Az Elbingi szótárban ezt nem használták ki, mivel maga a megmerevedett és tovább nem fejlesztett szótár is (a nyelvváltás előtti használatból való kikerülés miatt) a lexikográfiai hagyomány zsákutcájává vált. Az ugyanilyen vagy hasonló felépítésű emlékekből kialakult orosz–német szótárak ezzel szemben hosszú évszázadokon át aktuálisak maradtak, vagyis továbbfejlesztették és bővítették őket (még a XVII. században is). Ezt a lehetőséget felismerték, és megfelelően ki is használták: a rokonságot tárgyaló „Von freund vnd Geschefften” fejezet után szabályosan a „Von Mannes Personen” és a „Von Handwercken” következik (T. Schroue Ein Russich Buch című kiadásában). Ugyanezt a sorrendet, más címekkel, egy XVI. századi névtelen Ein Rusch Boeck... (Hier wil Ic schrieen van Vader vnd moder Süter vnd Broder vnd Frundschap [...] Van Allerlei Ampten und meisters) és T. Fenne másolatában is megtaláljuk (Van frundtschap und thoeborige [...] Van allerlei hantwercken). A „foglalkozások, munkakörök” másodlagos tematikus láncolata, amely a „Család, rokonság” és az „Otthon, gazdasági épületek” fejezetek peremén alakult ki, azt is eredményezhette, hogy további, szemantikailag közeli témakörök kerültek a műbe, előzetes megfontolásból, a rokonság bemutatása elé: „Von dem Geistlichen Standt”, „Vom weltlichen Stande” (T. Schroue Ein Russich Buch című műve); „Van Geistüchen wesen”, „Van weldtlicker Oberü-gheütt” (XVI. századi Ein Rusch Boeck...); „Van geistlichen stand vnd regiment”, „Van weltlichen stande vnd regiment” (T. Fenne). Az a benyomás alakul ki, hogy a „Ruszin könyvek” programja felépítését, terjedelmét és szerkezetét tekintve hasonló volt az Elbingi szótárhoz. A lexikográfiai művek összevetése helyenként szorosabb kapcsolatot tár fel az Elbingi szótár és a XVI. század közepéről származó Ein Rusch Boeck... között (ez például a tematikus blokkok számának és kéziratok elején való sorrendjüknek az azonosságára vonatkozik: „Van Gott vnd hemmelschen dingen – EŽ 1; „Van Geistüchen wesen“; „Van weldtlicker Oberügh eütt“; „Van tiden des Jars vnd den werne Auch tunden“ – EŽ 2; „Van Allerlei Watter“, „De quatuor Elementis“ – EŽ 3–6; „De 12 Mensibus. De quatuor Tempora auiji“; „Van müinschen dat ganze lijf vnd sin wesen“ – EŽ 7; „Van Krüges Lüden“ – EŽ 16; „Hier wil Ic schrieen van Vader vnd moder Süter vnd Broder vnd Frundschap“ EŽ 8 és így tovább), máshol azonban más másolatokkal mutat rokonságot. Úgy tűnik, az Elbingi szótár hasznos lehet az orosz–német szótárak programjának rekonstruálásában. Hogy milyen kapcsolat volt az Elbingi szótár és a „Ruszin könyvek” programjai között, egyelőre csak találgatni lehet. A középkori Hanza-lexikográfia bizonyára korlátozott volt, hiszen a Hanza-kereskedők az Északi-tengeren és a Balti-tenger nyugati partvidékén nem szembesültek komolyabb kommunikációs problémákkal. A nyelvek rokonsága és a diglosszia miatt 28 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankrašinių žodynų paskirtis bei sudaromo laikas nem esett nehezükre a munkájukat a Németalföldön és Skandináviában működő kereskedőtelepeken végezni. Angliában valamivel összetettebb volt a helyzet, ahol a francia nyelv hatására kevert verbális kommunikáció (az alsónémet nyelv alapján) bonyolultabbá vált. Ezen a térségen belül már számítani lehet segédjellegű kéziratos szójegyzékekre, amelyek nyelvi szempontból megkönnyítették a kezdő Hanza-kereskedők tájékozódását. Kelet-Európa felé haladva elkerülhetetlenül nőtt a kétnyelvű szótárak iránti igény, mivel a kereskedők egyre gyakrabban találkoztak „idegen” nyelvekkel. Ezért Keleten különböző korú alsónémet–szláv (például orosz vagy lengyel), alsónémet–balti (porosz, lett), valamint alsónémet–finnugor (észt, lív) lexikográfiai művekre lehet számítani. Természetesen ez csupán elméleti lehetőség, ami nem jelenti azt, hogy akkoriban valóban mindegyik ilyen szótárból készült volna másolat. Atsižvelgus į Hanzos regiono kalbinę specifiką (plačiau: Скайре, Фердинанд 2002: 78–80), būtų galima hipotetiškai svarstyti apie mūsų laiku nepasiekusio dvikalbio žodyno pavyzdį, pavyzdžiui, vokiečių–anglų kalbą, kuris vėliau buvo panaudotas sudarant vokiečių–prūsų ir (arba) vokiečių–rusų kalbų žodynus. Kita vertus, Elbingo žodynas gali būti kildinamas iš vokiečių–rusų kalbų žodyno, iš kurio ilgainiui išsirutuliojo mūsų dienas pasiekusios gerokai išplėtotos „Rusiškos knygos“. Galėjo būti ir atvirkščiai: XIII a. vokiečių–prūsų kalbų žodynas galėjo padėti pamatą „Rusiškai knygai“ atsirasti. Kokia bebūtų raidos kryptis, mums svarbu kultūrinis istorinis kontekstas ir praktinis gimininių žodynų funkcionavimas, kuris lėmė jų sandarą ir turinį. 1.6. Az orosz–német szótárak keletkezési körülményeivel és működésével vont párhuzam segít jobban megérteni az Elbingi szótár eredetét és tipológiáját. Catherine Squires és Svetlana Ferdinant találóan jellemezte a Hanza-kereskedők idegen nyelvekhez való gyakorlati viszonyulását: „A partner nyelvének ismerete által nyújtott előnyök igen nyilvánvalók. Éppen az Oroszországgal kapcsolatos források említik a sprakerere – az orosz nyelvet tanuló kereskedőfiakat [...]. Az idegen nyelv elsajátítása kötelező része volt a kezdő Hanza-kereskedők képzési programjának [Bruchhäuser 1989, 99, 118]. A források alapján megítélhető módon a nyelvtanuláshoz való hozzáállás szigorúan gyakorlati volt: a Hanza-„tanoncok” az orosz házigazdákkal való szóbeli érintkezés során, a bojári udvarokban való tartózkodásuk idején sajátították el a nyelvet. Az 1268–1269-es szerződéstervezet már kitér arra a lehetőségre, hogy német és holland ifjakat küldjenek Oroszországba a nyelv elsajátítására: Hospites libere et sine contradictione pueros suos mittant ad discendum loquelam in terram quoque uolunt” (Скайре, Фердинанд 2002: 59). Itt különösen hangsúlyos a nyelvtudás megszerzésének kötelező volta. Mind a „Ruszin könyvek” előzménye, mind az Elbingi szótár elődje a mindennapi élet legkülönfélébb területeit foglalhatta magában: az udvartól és a nemesektől származó dolgoktól kezdve Straipsniai / Articles 29 ILJA LEMEŠKIN a különféle emberi dolgokig és mindenféle állatig (a rovarokkal együtt, egészen a fürdőig). A szakosodott témáknak nem jutott bennük hely. Elsődleges rendeltetésük az volt, hogy segítsenek az új nyelvben való általános tájékozódásban, és megmutassák, hogy az új helyen mit hogyan neveznek. Többek között ez vezethetett a nyelv „nomenklatúraszerű” szemléletéhez, vagyis a főnevek túlsúlyához. A nomenklatúraszótárak a kezdőknek készült modern, illusztrált kétnyelvű szójegyzékekkel állíthatók párhuzamba (a német nyelvű regiszter itt a képeknek felelne meg). Az olvasásra, mérésre, cserére, eladásra és vásárlásra vonatkozó fogalmak hiánya szintén érthető. Ez már a nyelvismeret másik szintje, amely jelentősége miatt (a leendő kereskedők szemében) külön, írásban való rögzítést igényelhetett, hiszen az ilyen dolgokat kívülről kellett megtanulni, majd a továbbiakban beszélgetésekben gyakorolni. Feltehető, hogy a szótárak célzott használója fiatalember volt, egy nagykorúságát éppen elért személy: „Az orosz nyelv ismeretét igen fontos és értékes tulajdonságnak tartották az Oroszországgal kereskedelmi kapcsolatokat folytató kereskedők számára. Schove és Fenne orosz–német társalgási kézikönyvei, valamint az 1568-as névtelen társalgási kézikönyv elemzése arra utal, hogy valószínűleg nem egyedi művek voltak, hanem egy egész hagyományt képviseltek [Rösler 1990]. Ezeknek a társalgási kézikönyveknek a szerzői rendszerint fiatal kereskedőfiak voltak, mivel a húsz évnél idősebbek esetében már nem tartották célszerűnek, hogy egy olyan nehéz nyelv tanulásával járó pályába kezdjenek, mint az orosz. „Nen lekent boven twintich jar olt sal de sprake in deme Naugardescher richte noch to Nou-garden ennenn, he se we he si, de in des kopmanne riche wesen wille“ (Сквайр, Фердинанд 2002: 68). A porosz nyelv kétségtelenül a nehéz nyelvek közé tartozott, ezért az Elbingi típusú szótárnak a fiatal használók nemzedékét kellett megcéloznia. Ugyanezt a Hanza-kereskedők által alkalmazott kereskedelmi stratégiát – amely a helyi nyelv kiemelt figyelembevételén alapult – Poroszországban is meg kellett valósítani, különösen intenzíven attól kezdve, hogy egy katonai beavatkozást követően kikötőt létesítettek az Elbingi-öböl torkolatánál (1237). Tíz évvel később (1246) Elbing lakói Lübeck városi jogait kapták meg – ez a rend számára hátrányos volt, mert különféle könnyítéseket és kiváltságokat biztosított a kereskedőrétegnek10. A kereskedők így különleges jogállásra tettek szert (amelyet törvények biztosítottak számukra), ez pedig rendkívüli mértékben ösztönözte a kereskedelem fejlődését. A XIII. század közepén alapított, Lübeck ellenőrzése alatt álló város hamarosan a nemzetközi kereskedelem fontos központjává vált, ahol a Hanza-városok szintjére emelkedő kereskedők (Elbingen át Novgorodba és vissza utazva) szabadkereskedelmi lehetőséget kaptak. Úgy vélik, hogy a rend számára kevéssé előnyös jogokat „bölcs megfontolásból” adták meg, vagyis a lübecki kereskedőknek a poroszok meghódításához és gyarmatosításához nyújtott jelentős támogatásáért cserébe. Számunkra az a fontos, hogy a város kiemelkedő hozzáférhetősége 10 Később e sajátos városi jogokat a poroszok lakta területen Braniewónak is megadták (1284). 30 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII A régi balti lexikográfia a Hanza-kereskedők szolgálatában. A kéziratos szótárak rendeltetése és összeállításuk ideje A Hanza-kereskedők versengésre és ezáltal a helyi nyelv iránti érdeklődésre ösztönöztek; ez pedig törvényszerűen egy külön embercsoport – a fiatal sprakelere – megjelenéséhez vezetett. 1.7. A Hanza nyelvpolitikája – a potenciális kereskedelmi partnerekkel szembeni engedékenysége – azt a gondolatot sugallhatja, hogy a szótár megjelenését az oda érkező kereskedők idézték elő. Ez igaz, ám a kereskedelemmel foglalkozó helyi német telepesek jelentőségét sem szabad alábecsülni. Nem tekintettek kedvezőtlenül a legyőzött nép nyelvére, mert nem érzékelték akadályként. Bizonyos időszakokban akár ennek az ellenkezője is igaz lehetett. Versenyhelyzetben a helyi nyelv ismerete monopolhelyzetet biztosított, amellyel a tehetséges kereskedők készségesen éltek. Ugyanebből Novgorodból szigorú nyelvi korlátozásokról tudunk. A versenytársak kizárása érdekében itt következetes „nyelvi blokádot” vezettek be: az orosz nyelv tanítását tilos volt franciák, hollandok, flamandok, vallonok, angolok, skótok és más külföldiek számára biztosítani. Például a lübecki gyűlésen 1423-ban a holland ifjúság ellen irányuló tilalmat fogadtak el: „dat man jennen Hollendschen jungen up de sprake bringe”. Az 1434-es valmieri Hanza-gyűlésen egy másik korlátozást vezettek be: „Ok en sall man neynes Hollanders, Zeelanders, Campeers, Vlaminghe noch Engelsche jungen doen noch doen helpen up de sprake” (bővebben lásd: Squires 2009: 38; Prūša 2009: 228). A porosz nyelv esetében a hanzások és az idegenek közötti bonyolult viszonyt nem támasztják alá dokumentumok, ám a porosz földön akkoriban bizonyos belső feszültség állhatott fenn az elbingiak és a többi Hanza-város képviselői között. Ez érthető, mert az egyesek számára nehezen vagy alig hozzáférhető egzotikus nyelv fontos eszközzé válhatott, amely a helyi piacon akadályozta a nagyobb profit megszerzését, és ezáltal a kereskedők hosszú távú jólétének biztosítását. Tehát mind a távoli Hanza-városok képviselőinek, mind a helyi elbingi kereskedőknek (polgároknak) érdekükben állt fiaikat „a porosz nyelv tanulására” küldeni. A német–porosz szótár és a hasonló nyelvi források jelentős előnyhöz juttathatták tulajdonosaikat a versenyben, ezért akár arra is következtethetünk, hogy terjesztésüket és elterjedésüket korlátozták vagy szabályozták. Ez a szótárak ellenőrzött másolását ösztönözte a szakmailag specializált gyűjtemények részeként, amelyek a kereskedők tulajdonában maradtak. E tekintetben érdemes felidézni az elbingi kódex történetét. 1823-ig Abraham Grübnau tulajdonában volt (Abraham Grübnau, 1740–1823). Az első általunk ismert tulajdonos befolyásos elbingi kereskedő volt, aki lelkes könyv- és régiséggyűjtőként is híressé vált. Az elbingi kódexet kollégáitól, vagyis hozzá hasonló kereskedőktől kaphatta, más foglalkozási csoportok képviselőitől is megszerezhette, de nagyon is lehetséges, hogy a könyv hosszú ideig „a család” tulajdonában maradt11. 11A Grübnau családot königsbergi eredetűnek tartják. Feltételezések szerint A. Grübnau ősei a XVII. században költöztek Elbingbe, ez azonban nem mond ellent okfejtésünknek. A város vezetésében régi Straipsniai / Articles 31 ILJA LEMEŠKIN 1.8. Érdemes hangsúlyozni, hogy az Elbingnek 1246-ban adományozott „lübecki jog” alkotja a kódex magját, Q 84 alapját. Ez a kodikológiai szempont véleményünk szerint jelentős, mert alátámasztja, hogy a német–porosz szótár az általunk korábban tárgyalt utilitárius Hanza-lexikográfiához tartozik, és igazolja ennek a besorolásnak a megalapozottságát. Úgy tűnik, hogy a kódex helyi, specializált összetételére, illetve üzleti-kereskedelmi jellegére még nem fordítottak kellő figyelmet. Elbing jogi alapjai és a német–porosz szótár között ugyanis szoros ok-okozati kapcsolat állhat fenn: a szilárdan Elbingben megtelepedett hanzások nélkül aligha jött volna létre valaha porosz lexikográfia. Egészen más lett volna a helyzet, ha a kódexben magdeburgi vagy kulmi jog szerepelne. A források ilyen kombinációja alapvetően más értelmezést kívánna. A poroszok szempontjából a kódexet alkotó további részek is említésre méltók. Az 1242–1249-es felkelés leverése után a poroszok – amint azt a Christburgi szerződés tanúsítja – a lengyel jog szerint voltak kötelesek élni: „Poste dicti neophiti requisiti a nobis quam legem mundanam vellent eligere. vel que vellent secularia iudicia obseruare, habito inter se consilio pecierunt et elegerunt legem mundanam et secularia iudicia Polonorum vicinorum suorum. Et predicti fratres eis concesserunt benigne“ (Kregždys 2012: 45). Ez indokolja a Polnisches Recht kódexbe való felvételét. A Pamedės jogkönyv esetében szintén nyilvánvaló a poroszokkal való szoros kapcsolat.Polnisches Recht kódexbe való felvételét. A Pamedės jogkönyv esetében szintén nyilvánvaló a poroszokkal való szoros kapcsolat. A tárgyalt körülményekre tekintettel felvethető az a hipotézis, hogy a gyűjteményt „porosz” rendeltetése és tartalma miatt várbeli közegben, Elbingben állították össze. A lübecki jog által igazgatott városban találjuk meg azokat a legkedvezőbb feltételeket, amelyek indokolják a szótár és a joggyűjtemények egyetlen kötélbe való egyesítését. Kezdetben ilyen gyűjteményt a „Lübecki jogkönyv”, a „Lengyel jogkönyv” és a szótár alkothatott. Legkorábban 1340-ben egészítették ki a gyűjteményt a „Pamedės jogkönyvvel”. Természetesen lehetséges, hogy a kéziratos könyvet a fennmaradt forrásokból csak a XIV. század közepén állították össze; de még ebben az esetben is figyelembe kellett venni az összeállítás során – legalább részben visszatekintő módon – a Hanza-kereskedők gyakorlati érdekeit. 1.9. Az elbingi szótár Hanza-nyelvpolitika szemszögéből, valamint a hanza jellegű lexikográfiai termelés (kétnyelvű és utilitárius) összefüggésében való értelmezése segít meghatározni, mikor készülhetett az elbingi szótár prototípusa. A szótár létrejöttének előfeltételei és körülményei a XIII. század közepén alakultak ki. Kétséges, hogy ez az elbingi tényező megjelenése előtt lehetséges lett volna. Az ilyen jellegű szótár iránti igény valószínűleg nem sokkal az 1246-os lübecki jogadományozás után növekedett meg, amikor a német kereskedők és telepesek hasznot húzni özönlöttek az új piacra. Ez a helyzet egészen addig tartott, amíg a (szétágazó) kereskedői dinasztiák át nem adták helyüket olyan családok helyi képviselőinek, amelyek megfelelő tőkével rendelkeztek, és házasság révén rokoni kapcsolatba kerültek velük. Az üzletmenet miatt egy-egy család javai rendszeresen „mások” kezébe kerülhettek (házasság révén). Ez a Grübnau család esetében is megtörténhetett. Számunkra fontos a városi tanácshoz (Stadtrath) és a kereskedői rendhez való tartozás. 32 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraščių žodynų paskirtis bei sudaromo laikas különféle áruk beszállítóival és vásárlóival kizárólag poroszul lehetett tárgyalni. A többi porosz területhez képest Pamedėben ez az időszak nem tartott sokáig. Itt hamarosan jelentősen megnőtt a lengyel és a német nyelv használata. A XIV. század elejétől vagy közepétől kétnyelvű körülményekről beszélhetünk legalábbis abban a sajátos kontaktuskommunikációban, amelybe a Hanza kereskedői is bekapcsolódtak. Ez kijelöli számunkra a felső határt, vagyis azt az időpontot, ameddig még érdemes volt nomenklatúraszótárt készíteni. Így az Elbingi kódex keletkezésének feltételezett folyamatát a következő szakaszokban képzelhetjük el: a) Körülbelül az 1237–1300 közötti időszakban a Hanza sprek(e)lere igényeire német–porosz vagy porosz–német szótár(ak) készült(ek), amely(ek) P. Holcvescher másolatától jelentősen eltérhetett (eltérhettek) – összetételében (összetételükben) párbeszédek is lehettek/kellett lenniük, lásd alább. b) Az Elbingnek adományozott „lübecki jogok”, amelyek a Q 84 jelzetű kódex alapját képezik, a joggyűjtemény olyan szerkesztését képviselik, amely legkésőbb 1300-ban keletkezett (a szerkesztés eredetét a „lübecki jogok” azon kéziratáig vezetik vissza, amelyet a második világháborúig (E 135 jelzet alatt) az elbingi városi levéltárban őriztek – Päsler 2003: 234). Így körülbelül 1300 és 1340 között keletkezhetett egy pergamenre írt kéziratos könyv, amely az Elbingnek adományozott, nagyjából azonos korú „lübecki jogokat”, a „Lengyel joggyűjteményt” és a szótárt tartalmazta. c) A „Pamedėi joggyűjteményt” később, 1340 után illesztették be. Ezt az ilyen összetételű gyűjteményt valószínűleg a XV. század második negyedében vagy a XV. század közepén másolta le (nem ő állította össze) P. Holcvescher. 2. Az Elbingi kódex fokozatos összeállításának rekonstruált menete arra utal, hogy a német–porosz szótárt különböző időpontokban többször is lemásolták. Úgy tűnik, hogy a XII. század közepére–második felére datálható eredeti és P. Holcvescher másolata között legalább két köztes példány készülhetett. Magától értetődően ez felveti annak vizsgálatát, hogyan változott a lexikográfiai munka ezekben az évszázadokban. Amíg a szótár eredeti rendeltetése szerint működött (a XIII. század második felében), valószínűleg javították és bővítették, később azonban, amikor a kereskedelem a német nyelv felé fordult, a rögzült szótár másolatait mechanikusan másolták, és valószínűleg rövidítették is. Ezt a lehetőséget egy másik lexikográfiai emlék összehasonlító vizsgálata támasztja alá (felépítése egy kis terjedelmű, párbeszédeket is tartalmazó szójegyzéké, amelyet hagyományosan szorosan Simon Grunau nevéhez kötnek (Simon Grunau, kb. 1470–1530 / 37). Figyelmünket azért kelti fel, mert ugyanahhoz a balti térségben elterjedt hanza lexikográfiai hagyományhoz tartozik. 2.1. A Baltikumban elterjedt „Simono Grūnav žodynėlis” elnevezés Simono Grūnav žodynėlis nem igazán találó, mert csupán annak lehetőségét sugallja, hogy a Tolkemitából származó szerzetes részt vett a szótár összeállításában. Valódi szerepe alighanem sokkal szerényebb és felszínesebb volt. S. Grūnau érdeme P. Holcvescher közreműködéséhez mérhető. És Straipsniai / Articles 33 ILJA LEMEŠKIN mindketten áttanulmányozták a rendelkezésükre álló forrásokat, és ezzel jelentősen hozzájárultak azok megőrzéséhez. Igaz, S. Grūnav kéziratos forrást használt fel saját kompilációjában, vagyis a Preussische Chronik megírásakor (1529 / 30-ig), ám a szótár közlésének módja valószínűleg pontosan ugyanolyan lehetett, mint P. Holcvescher esetében. A „Porosz krónika” szerzője még csak nem is gondolt arra, hogy tájékoztassa olvasóit arról, honnan került a kezébe a „néhány szóból” álló lista, ugyanakkor semmiféle utalást sem tett, amely alapján akár csak hipotetikusan is felmerülhetne, hogy személyesen közreműködött volna a szójegyzék összeállításában: „Domit aber imant moge begreifen, und Preufch ein beſonder ſprache ſey, ſo had ich etliche worte geſatz” (GrA), „Domit man aber mag haben ein Vnderſcheid der ſprache / ſo ſent volgenede Voculen in beiden ſprachen hernacheſetzt” (GrG). Egy sokkal régebbi kéziratos szótár gondolatát, amelyet S. Grūnavas csupán megismételt a krónikájában, a másolatok változatossága veti fel. Jelenleg a szótár öt másolatát vizsgálják, amelyek között meglehetősen jelentős eltérések mutatkoznak. A másolatokat a következő rövidítésekkel jelölik: GrG – német–porosz nyelvű göttingeni másolat (XVI. század), amelyet Eduard Hermann talált meg a Göttingeni Egyetemi Könyvtárban, és 1949-ben tett közzé (Hermann 1949; újra kiadta Mažiulis 1966, 1981); GrA – porosz–német nyelvű másolat a Königsbergi Egyetemi Könyvtárból (a XVII. és XVIII. század fordulójáról). GrC-vel és GrH-val együtt Reinhold Trautmann adta ki (Trautmann 1910: 94–96); GrC – porosz–német nyelvű másolat a königsbergi állami levéltárból (kb. 1750-ből); GrF – porosz–latin nyelvű másolat, amelyre 1970-ben bukkantak rá a helsinki könyvtárban (Kiparsky 1970); GrH1 és GrH2 – porosz–német nyelvű másolat(ok), amelye(ke)t Christophas Hartknochas (1644–1687) 1679-ben és 1684-ben adott ki (az 1679-es és 1684-es kiadások alapján Pietro Umberto Dini adta ki és kommentálta (2013)). A szövegkritikai vizsgálat azt mutatja, hogy az egyes lexémák, sőt a nyelvek bemutatási sorrendje sem egységes a különböző kéziratokban (GrG: német–porosz; GrF: porosz–latin; porosz–német); vannak olyan szavak, amelyek csak a másolatok egy részében szerepelnek; a hibák és a kivitelezés is változatos. Az ilyen szembetűnő és tipológiailag heterogén különbségek nagy száma meglepő, különösen mivel a másolatok egy késői historiográfiai mű másolatai. Azok az emberek, akiknek a XVII–XVIII. században a „Porosz krónikát” kellett másolniuk, semmit sem értettek a kihalt porosz nyelvből, ami azt jelenti, hogy semmi okuk nem volt a szótár módosítására. Akkor milyen rejtélyes okok késztethették volna elméletileg a másolókat arra, hogy bármit is változtassanak a lexikográfiai betoldáson, s így a másolatok változatosságát eredményezzék? 34 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII A régi balti lexikográfia a Hanza-kereskedők szolgálatában. A kéziratos szótárak rendeltetése és keletkezésük ideje Véleményünk szerint a választ a krónika írásának folyamatában kell keresni. S. Grūnaunak 1510-ben kellett elkezdenie a munkát. A munka 1517-ben felgyorsult, az első krónikaváltozatnak pedig 1521-re kellett elkészülnie. A Német Lovagrend 1525-ös szekularizációja miatt a művet átdolgozták, kiegészítései pedig 1529–1530-ban készültek. Érdemes figyelembe venni azt a régóta hangoztatott véleményt is, hogy a kompilátor egy korábbi történeti műre, az úgynevezett „Elbingi domonkos krónikára” támaszkodott (Kronika dominikanów elbląskich – Dworzaczkowa 1958: 125). Pontosan nem tudjuk, hogy a kompiláció(k) melyik összeállítási szakaszában használták fel a szótárt. Az egyes másolatok közötti lényeges különbségek arra utalnak, hogy a szójegyzék korán került a krónika anyagába, sőt talán az említett anonim „Elbingi domonkos krónikából” származik. Okunk van feltételezni, hogy a XV–XVI. század fordulóján több porosz–német és/vagy német–porosz szójegyzékmásolat is rendelkezésre állt (talán különböző változatokban), amelyeket különböző időpontokban használtak fel a kompilációkhoz. A korábban rendelkezésre álló, például az „Elbingi domonkos krónikában” szereplő szójegyzékmásolatot ezért egy korábban felhasznált másik másolat (vagy másolatok) válthatta fel, amely(ek) a kompilátorok megítélése szerint jobb állapotban maradt(ak) fenn, és régebbi(ek) volt(ak). A lexikográfiai rész ilyen aktualizálására 1525–1526-ban, majd később (1529 után) is sor kerülhetett, amikor a krónika a XVI–XVII. században tovább terjedt másolatokban. Másként nehéz volna megmagyarázni a másolatok változatosságát. 2.2. S. Grūnau által használt szójegyzék alaposabb összehasonlító vizsgálata tipológiai kapcsolatot tár fel az „Orosz könyvekkel” és az Elbingi szótárral. A Preussiche Chronik lexikográfiai betétje egyértelműen a nomenklatúraszótárak jellegzetességeit mutatja. A szójegyzékben főnevek dominálnak, amelyekhez néhány melléknév társul (pl.: labis Sur ‘jó sajt’ / Ante ‘szent’ / [...] GrG 59–60 és tovább), míg igék – bármennyire is úgy tűnhet első pillantásra – alig fordulnak elő. A szavak többsége az EŽ példáját követve könnyen tematikus blokkokba rendezhető. Példaként a GrG 28–32 lexémáit említjük, amelyek a „Templom” tematikus blokkot (annak egy részét) alkotják¹²: Beichen Sunde kirche Faten Erbeis gerbeis ‘gyónj’ greki ‘bűnök’ kirke ‘templom’ paſenick ‘böjt’ hekits ‘borsó’ 12 Itt és a továbbiakban a GrG-részletekről készült fényképek szerepelnek, amelyeket dr. Diego Ardoino készített, és az engedélyével közlök ebben a tanulmányban. Straipsniai / Articles 35 ILJA LEMEŠKIN A táblázatban az EŽ fogalmi csoportosítása szerint szerepelnek a tematikus szavak alakjai (az egymást követő lexémák aláhúzva), a GrG másolatából átvéve, amely feltehetően hiányos volt (a vége hiányzott); a GrG hiányát a GrA alapján pótoljuk: Isten és a szent obisz őröl (EŽ 1, 32) Dewes ‘isten’ (GrG 1), Angel ‘angyal’ (GrG 2), Mahta ‘város’ (GrG 3), Ludis ‘ember’ (GrG 4), kame ‘falu’ (GrG 5), pentis ‘út’ (GrG 33) Háziállatok (EŽ 27) kampit ‘ló’ (GrG 6), klint ‘tehén’ (GrG 7), Songos ‘kutya’ (GrG 8), Skuara ‘sertés’ (GrG 45) De quatuor elementis (EŽ 3–6) Wunda ‘víz’ (GrG 10)¹², wide ‘szél’ (GrG 19), schneo ‘hó’ (GrG 44), Soye-Salta-Debia-Licuti ‘eső’–‘hideg’–‘nagy’–‘kicsi’ (GrG 46–49) Élelmiszerek (EŽ 15) Pewo ‘sör’ (GrG 11), Meine ‘hús’ (GrG 15), geike ‘kenyér’ (GrG 16), Pogeis ‘igyál’ (GrG 35), wolget ‘egyetek’ (GrG 36), wimbis ‘bor’ (GrG 37), plateis-Sali ‘méz’–‘só’ (GrG 38–9), krage ‘ecet’ (GrG 43), labis-Sur ‘jó’–‘sajt’ (GrG 59–60), Ante ‘vaj’ (GrG 61), paute ‘tojás’ (GrG 67), kreizno ‘kocsma’ (GrG 77), gaffo ‘üveg’ (GrG 78) Gazdálkodás és földművelés (EŽ 10) Rogis ‘rozs’ (GrG 12), gaide ‘búza’ (GrG 13), Maie ‘árpa’ (GrG 14), kraife ‘széna’ (GrG 64), Salme ‘szalma’ (GrG 65), gnabem ‘kendermag’ (GrG 66), lncka ‘mező’ (GrG 68), funa ‘csűr’ (GrG 69), wije ‘zab’ (GrA 92) Az emberi test (EŽ 7) gaulko ‘fej’ (GrG 20), rancko ‘kéz’ (GrG 21), Noye ‘láb’ (GrG 22) Ruházat (EŽ 20) Wifna ‘kabát’ (GrG 23), Norte ‘ing’ (GrG 24), kelmo ‘sapka’ (GrG 40) Ház (EŽ 9) faun-Malco ‘száraz’–‘tűzifa’ (GrG 17–18), lichte ‘gyertya’ (GrG 25), bote ‘ház’ (GrG 26), faika ‘zsák’ (GrG 27) Templom gerbeis ‘bűnbánat’ (GrG 28), greki ‘bűn’ (GrG 29), korko ‘templom’ (GrG 30), Pafnenic ‘böjt’ (GrG 31), ketis ‘pap’ (GrG 32), mykus ‘szerzetes’ (GrG 63), lapina ‘hársfa’ (GrG 84) Madarak (EŽ 18) gerte ‘kakas’ (GrG 41), Pipelko ‘madár’ (GrG 93) Kerekek és szánok (EŽ 11) Abbas ‘szekér’ (GrG 42) Család, szolgák (EŽ 8) Rickies ‘úr’ (GrG 9), Gema ‘nő’ (GrG 50), Supana ‘úrnő’ (GrG 51), Merga ‘lány’ (GrG 52), maltinka ‘gyermek’ (GrG 53), Docki ‘lánygyermek’ (GrG 54), muthi ‘anya’ (GrG 55), thaus ‘apa’ (GrG 56), Weikelo ‘legény’ (GrG 79), schotro ‘nővér’ (GrA 93), merub ‘leányka’ (GrA 96) Idő (EŽ 2) methe ‘év’ (GrG 57), nact ‘éjszaka’ (GrG 58), Degen ‘nap’ (GrG 85) Halak (EŽ 24) lyda ‘menyhal’ (GrG 70) Kovácsműhely és fémszerszámok (EŽ 22) keilo ‘kés’ (GrG 62), bila ‘fejsze’ (GrG 71) ¹³ A „Táplálék” kategóriába sorolható. 36 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Régi balti lexikográfia a Hanza-kereskedők szolgálatában. A kéziratos szótárak rendeltetése és keletkezési ideje Textíliák (EŽ 19) lino ‘len’ (GrG 72), Caneips ‘kender’ (GrG 74), agle ‘tű’ (GrG 75), schut ‘fonál’ (GrG 76) Cipészmesterség (EŽ 21) korpe ‘cipő’ (GrG 81) Nem egészen világos, melyik tematikus fejezethez tartozhat a verb. Moite ‘aludni’ (GrG 34) és a subst. mola ‘ragasztó’ (GrG 73)14, a szójegyzék hátralevő része azonban kitűnően megfelel a hanza-kereskedők által összeállított társalgási mintáknak (sic). Emlékezzünk arra, hogy a „Rusz könyve” társalgási mintái szorosan kapcsolódnak a szótárakhoz. T. Schroue másolataiban a szótár előtt állnak, és annak végén túl is folytatódnak; más másolatokban a társalgási minták és a nyelvtani részek közvetlenül beépülnek a szótárba. A különféle kereskedelmi témákat felvető társalgási minták idővel befolyásolták a szótárak szerkezetét, vagyis újabb tematikus fejezetek megjelenését eredményezték. Például a 16. század közepéről származó Ein Rusch Boeck... másolatban a Hier wil Ick schrien van Vader vnd moder Sister vnd Broder vnd Freundschaf és a Van Allerlei Namen Der menschen tematikus mezők közé ékelődött a Wonen söck schal vnder Einander Erbden című fejezet. A szótárba felvett fejezet jól szemlélteti a társalgási minták funkcióját. Ezekből kiindulva tanulták meg a kereskedők, hogyan szólítsák meg más nyelvű üzleti partnereiket, hogyan kezdjenek beszélgetést, de nem csak ezt. Magától értetődően a legnagyobb figyelmet a különféle tárgyalásoknak, az áruk potenciális vevőknek való felajánlásának és természetesen a problémás, gyakran konfliktusos helyzetek megoldásának szentelték! A társalgási mintákból tehát a fiatal kereskedők nemcsak udvariassági fordulatokat sajátíthattak el, hanem erős káromkodásokat és trágárságokat is (például Fenne, 490. o.). Esetünkben a nyelvi etikettel és a bonyolult kommunikációval összefüggő szavak és állandósult szókapcsolatok (a szöveg végén felsorolva): Hure – Manga ‘kurva’ (GrG 88), Ein gut man – Dirlos gintos ‘jó ember’ (GrG 97), Ein huren kind – Mangos Sones ‘kurva fia’ (GrG 98), Ein chalck – Maiters ‘gazember’ (GrG 99), Gehe furt – Sanday ‘viszlát’ (GrG 96), hut dich [Got]15 – Jaydit [thi Dewes]16 ‘(te)teisia [téged az isten]’ (GrA 86). Külön magyarázatot igényel a Jaydit alak, amelyet Vytautas Mažiulis szerint „az óporosz nyelvben szinte lehetetlen rekonstruálni”. A feltételezések szerint a kutató az óporosz *sargis-tin ‘óvjon téged’ alakkal próbálta összekapcsolni (PEŽ IV 38). Tekintettel a közeli rokon „Rusz könyvei” valószínűsíthető hatására, a homályos szót közönséges idegen szóként lehet értelmezni (a forrás más idegen szavairól, köztük tipológiailag azonosakról: ieft = эст ‘van’, Dam = дам ‘adni fog’, lásd alább): Jaydit < a соѵагт ige 2. személyű egyes számú jelen idejű alakjának pontatlan átírása ‘(téged) ítél’ (az ов digráf 14 Talán az árukhoz tartozik. 15 A GrG másolatában: Behut dich Got (GrG 95). 16 A GrA másolatában csak ennyi áll: Jaydit (GrA 86). A szögletes zárójelben lévő folytatást a GrG alapján közöljük: thi Dewes (GrG 95). Straipsniai / Articles 37 ILJA LEMEŠKIN <ay> formájában adták vissza). A széles körben elterjedt (dā) cðum meβa βoʒ ‘(bárcsak) megítélne téged az isten’ kifejezés kiválóan illik a kereskedelmi helyzethez. Azokból a kifejezésekből, amelyekben Istent az ember bírájaként (oszudik) fogják fel, akihez az igazság keresésekor fellebbeznek, sok található az „Orosz könyvek” másolataiban. A GrG egyik másolatában a lyles /? (GrG 86) mellett a Warbo alakot találjuk (GrG 95), amely valószínűleg a diplográfia következménye: két sorral korábban a Warmes Wobele szókapcsolat szerepel. A tehetetlen ismétlésből fakadó hiba eredményezte ugyanazon War kezdőbetűk átírását, a -bo végződés azonban az eredeti alaknak tekinthető. Ezt figyelembe véve óvatosan rekonstruálható a GrG protográfjában szereplő *sayt boh (/ boh / bog) szókapcsolat (= cov- дтъ возъ). Nehéz megítélni, hogy az igének volt-e megfelelő prussz megfelelője a protográfban. Talán az adatközlő nem tudta megfelelően lefordítani ezt a szót, ezért maradt meg a szláv változat; az is lehet, hogy a szó figyelmetlenségből maradt lefordítatlanul. A kereskedelem területéhez sorolható a kalte ‘márka’ főnév (GrG 80), valamint a „kifejezések”: Bezalən Saltz – plateys Sali ‘fizesd ki a sót’ (GrG 38–39); Hab Ir es nicht – Ny thuer thu ‘nem akarod’ (GrG 89) <==> Ich wils euch geben Ein roter apfel – Damᵗ thoi Warmes Wobele ‘adok neked egy piros almácskát (lo. gala)’ (GrG 90–92); 17 A prusz nyelvre valószínűleg le nem fordított 1. személyű, egyes számú, jövő idejű igealak: ϑΔΜZ ‘adok’. 38 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraščių žodynų paskirtis bei sudaromo laikas Ein vogel Wo Woltu hin – Pipelko kayt thu ‘madarat akarsz te’ (GrG 93–94); Wiltu nicht [habit] – Ny koyto [wifę] ‘nem akarod te a zabot’ (GrG 100, GrA 91–92). Az, hogy a szavak nincsenek összehangolva, nem kell hogy aggodalomra adjon okot, ahogy a feljegyzés készítésekor a szólistácska összeállítóját sem zavarta. A kezdő Hanza spraklere efféle cédulákat készített saját, illetve a hétköznapi kommunikációs szükségletei miatt. A nyelvtani helyességre és a nyelvi kultúrára akkoriban egyáltalán nem fordítottak figyelmet. A nyelvi információk gyűjtése kezdetleges módon zajlott: a fiatal német fiú (részben anyanyelve ragozási rendszeréhez igazodva) azt tudakolta, hogyan hangzik majd poroszul az állítmány és ez vagy az a változó bővítmény (nominatívuszi alakban). Az adatközlő, egy porosz vagy egy „tapasztalt” német, gépiesen és egymás után fordította le a kívánt részleteket (vagyis a szintagmatikus kapcsolat elemeit): ‘madár’ – ‘te akarsz’, ‘fizesd ki’ – ‘a sót’, ‘nem akarod te’ – ‘zab’, és így tovább. A szétdarabolt mondatrészeket a drága pergamenre sűrűn, egyetlen sorban írták fel, míg a „papíros”, vagyis későbbi korszakokban elegáns oszlopok jelentek meg, amelyekben az anyagot rendezetten függőlegesen helyezték el. A nyelvtanilag befejezetlen mondatok azonosításának és függőleges olvasásának formai kritériumon kell alapulnia: különböző, egymást követő, főnevek mellett álló ragozott igéket kell keresnünk. Ezek a következő helyek: GrG 28–29, GrG 38–39, GrG 82–83, GrG 86–87, GrG 89–92, GrG 93–94, GrG 100 (GrA91)–GrA 92, GrA 94–95, GrA 97–98 és GrA 99–100. Láthatjuk, hogy az ilyen párok legnagyobb számban a lexikográfiai mű végén fordulnak elő (GrG 82–100, GrA 76–98; különálló, tematikus igecsoportot alkot: Moite, Pog eis, wolge t, wimbis GrG 34–37), éppen ott, ahol a hirdetmények is találhatók. Nem kevésbé fontosak a szoros szemantikai kapcsolatok, mivel a mondatok az akkori idők fontos aktualitásairól szólnak. Érdemes legalább röviden felidézni, hogy a só volt a fő 18 Az ige lehetséges vonzatát figyelembe véve (vö. lit. mit kívánni?), egyes számú genitivusi alaknak *pipelkā ‘madáré’ értelmezhető. 19 A szófajok „tematizálása” nem kivételes jelenség. A Hanza orosz–német szótárakban olyan részeket találunk, amelyek főnevekből, melléknevekből és határozószókból állnak. Straipsniai / Articles 39 ILJA LEMEŠKIN A Hanza exportcikke, és ez határozza meg az imperativus 2. sg. használatát. playes ‘fizess’. A balti térségből bőrt szállítottak, cserzéséhez pedig sok szárított „férges [vörös tölgy] almácskára” volt szükség (ném. gälpfel = roter apfel, vö. középfelnémet rōt ‘hamis, ravasz’; a helyes forma a GrA warm wabelce szókapcsolata, amelyben melléknévként szereplő főnévi többes genitivus ismerhető fel: warm ‘férgek, rovarok’ (< porosz főnév *warmas ‘féreg; rovar’); vö. PĖŽ IV 263). Ez a sok tannint tartalmazó árucikk (galai vagy cecidios, latin galla) a szójegyzék alapján szintén szerepelt a korabeli kereskedők kínálatában: ‘nincs nálad? – adok neked gubacsot’. A „Rigai könyvekben” ennek megfelelője: ⲥⲕⲁⲛⲏ ⲱⲣⲉⲛ – gallen (Fenne 123.14). A warm wabelce másféle értelmezése nem volna helytálló, hiszen ki készített vagy vásárolt volna a XII. században olyan „árucikket”, mint a közönséges alma? Egyetlen mondat fedi fel a korabeli kereskedők istenfélelmét, illetve (vagy) misszionáriusi szerepét. A „Templom” című fejezet elején áll: Bechten Sunde – gerbis grei ‘beszélj (gyónd meg) bűneidet’ (GrG 28–29). A grei nemű alak helyett masc. nom. pl. *grei formát várnánk (PĖŽ I 408). A végződés lejegyzése az orosz nyelv hatását tükrözheti (a tárgyeset többes számú végződését). Szokatlan kommunikációs nézőpontból a poroszokat éles káromkodások és vulgáris kifejezések világítják meg: der arch leck – pefda pomelēs ‘nyald ki a seggem’ (GrA 76–77), Arch kuffen – pilda pomelēs ‘ua.’ (GrG 82–83) (vö.: ném. küssen Sie meinen Arsch; litván lie- i subinę pabučiuok, subinę laižyti; cseh polib mi prdel, vylíž si prdel stb.); nim gefatter – ymay s comatter ‘vedd el a komát’ (GrA 80–81) (vö.: nouemb kymey; emb meoo mam); 40 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas er ist ein dreck – ieft gofen ‘(ez) szar’ (GrA 99–100) (vö.: ném. das ist scheiße). A megadott példák a nyelvi interferencia és a káromkodások nivellálódása szempontjából érdekesek. A porosz nyelvi adatokat tudakoló („gyűjtő”) személy feltehetően olyan káromkodásokból indult ki, amelyekkel más népek képviselőivel való alkudozás során már találkozott. Minden bizonnyal ugyanazok a novgorodiak voltak azok. Felvethető az a hipotézis, hogy a rendelkezésre álló orosz–német társalgási fordulatok némelyikét a porosz nyelvhez igazították, mivel a német kereskedő nagyobb hasonlóságot vélt felfedezni a keleti szlávok és a poroszok nyelve, illetve nyelvi viselkedése között. A széles körben elterjedt szláv emotív kifejezést, a *(to / on) jest govno-t sajátos módon „átültették” poroszra, de figyelmetlenségből az eredeti ige latin betűkkel átírva megmaradt – orosz ieft = есть ‘van’²⁰ (vö. faydit = сооружить; Dam = дамъ (lásd a 17. jegyzetet); továbbá az aucm alak (lengyel bośiań, = orosz aucm) ‘gólya’ a jótving szójegyzéknek nevezett forrásban – Zinkevičius 1985: 67). Ez a munkamódszer a porosz „megfelelők” mesterséges voltát eredményezte; például az ymays comatter ‘vedd el a komát’ kifejezés kizárólag az orosz obszcén szókészlet részeként értelmezhető (a noumemb куму szókapcsolatot először a Novgorodi Rusz egyik emlékében, az úgynevezett Első Novgorodi Évkönyvben jegyezték fel: „Иже поиметь куме себѣ женъ, по закону людскому носа объма урѣзати и разлучити я“ („Aki szexuális kapcsolatot létesít a komaasszonyával, azt az emberek törvénye szerint mindkettőjük orrát levágva kell megbüntetni, és el kell választani őket”) (НПЛ 499)). A kereskedelmi kapcsolatok fényében jól érthető a kifejezés: flo ein richter21 – kyrteis tickers ‘üss igazat’ (GrA 94–95). Ez az egyezségek megerősítésének szabványos formulája lehet, amely egyeztetett formában így hangzana: *kyrteis tickran ‘vágd a jobb kezet’, ahol az acc. sg. fem. tickran jelentése ‘jobb (kéz)’ (vö. dat. sg. fem. tickray ‘a jobb (kéznek)’ I 9₂ – PEŽ IV 192–193; továbbá: orosz пра́вша ‘jobb kéz’, litván tiesė ‘ua.’ stb.). A *kyrteis tickran ‘üsd meg a jobb kezet [az egyezség megkötésekor]’ felszólításnak ezek felelnének meg: litván (su)kirsti rankas, duoti dešinę; orosz рукобитие; cseh placnout si (rukama) = ruku na to, pravicu dáti stb. Érdemes-e megemlíteni, hogy a kézfogás és a kézcsapás – a tranzakció rendezése és az egyezség megkötése után – rendszeresen előfordul az orosz–német társalgási fordulatokban, ahol 20 Másfelől az ieft alak (GrA 98) potenciálisan infinitivusként is olvasható: ecmb ‘enni’. Ekkor a gofen alakot a porosz gosen ‘trágyát’ sg. acc. alakjaként lehetne értelmezni (porosz fem. nom. sg. *gāzē ‘trágya’). A koprofágia szemantikai kapcsolatban állt (vö. az álomfejtéseket) a hirtelen jövedelemhez jutással, a kereskedelmi sikerrel, a pénzzel és a meggazdagodással. 21 A richter nemére vonatkozóan lásd T. Fenne mondatpárját: Kottoreu dorogo mnie praemo iechatt na praua al leua: Welchen wech sall ich rechtt reisen vp de rechter oder luhter handtt (217. o.). Straipsniai / Articles 41 ILJA LEMEŠKIN az általunk vizsgált párhuzam kötelező terminus technicus-ként használatos? A sok példa közül T. Fenne feljegyzett kifejezését említjük: Bei: vdari sim porukarn, da dai bog vam obernæ na prikub. Slae mÿt ehme in de handt, vnd godt geue beyde thor winst. (Fenne 394) A kommunikációs helyzet tisztázatlansága miatt vitatható a zum irjten kom her – pirmas eykete ‘először menj oda’ (GrA 97–98) kifejezés jelentése. R. Trautmann óta az eykete alakot lit. eïki tẽ ‘menj oda’ alaknak olvassák (Trautmann 1910: 326; PEŽ I 246). Egy másik nyelv hatását korábban már az átkok alapján szemléltettük, és ez nem meglepő. A piaci térben, ahol a Hanza-kereskedők „nyelvgyakorlatukat” végezték, különféle népek találkoztak, ezért a szomszédos lengyel és litván nyelv itt bizonyára hallható volt. Nehéz megmondani, hogyan kellett volna, illetve hogyan tudtak működni a szóban forgó szavak. Talán így vágtak vissza a litván eik velniop ‘menj a pokolba’ jókívánságra. Ebben az esetben a pirmas számnév minden bizonnyal a litván nyelv lexikai eleme volna, ami tovább bővítené az idegen szavak sorát. Az a művecske tehát, amelynek másolatai a XVI. században bekerültek S. Grünau Preussische Chronik című művébe, helyesen értelmezhető a Hanza-kereskedelem pragmatikus lexikográfiájának összefüggésében. A „Ruszkönyvek” párbeszédeinek megfelelő részhez tizenegy mondatalkotási séma tartozik. Ezekben a példákban a nyelvtani központ (az ige) mellett nem mindig egyeztetett bővítmények állnak: 1. gerbeis greki: *gerbais grēkans ‘valljad be a bűneidet’ (GrG 28–29); 2. plateys Sali: *plāteis sālis ‘fizesd meg a sót’ (GrG 38–39); 3. pejda pomēleis: *peizdan pa-mi-leis ‘nyald ki nekem a seggem’ (GrA 76–77); 4. ymays comatter: *imais kumater (óorosz kъmotъ) ‘baszd meg a komaasszonyt’ (GrA 80–81); 5. Ny thueri thu – Dam thoi warmun wabelcke: *ni turi tu – dam (< дамъ) toi varmun vābelkans ‘nincs neked? – adok neked kukacos almácskákat’ (GrG 89–90, GrA 83); 6. Pipelko kayat thu: *pipelkä k(v)ait-tu ‘madárkát kívánsz te’ (GrG 93–94); 7. favdit [thi Dewes]: *sudit (< соудить) [ti(n) dewas] ‘[az isten] megítél (téged)’ (GrG 95, GrA 86); 8. Ny koyto [wiſge]: *Ni k(v)ai-tu vizgis ‘nem kívánsz te zabot’ (GrG 100, GrA 91–92); 9. kyrteis tickers: *kirtais tikran ‘(le) vágd a jobb (kezet)’ (GrA 94–95); 10. pirmas eykete: lit. *pirmas eiki ten (GrA 97–98); 11. ieft goſen: *jest (< ecmb) gozes ‘(ez) szar’ (GrA 99–100). Ide sorolhatók azok a lexikai segédletek is, amelyek megkönnyítették a kommunikációt a derék kereskedelmi partnerekkel és a különféle porosz csalókkal: Dirjos gintos 42 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas „Derék ember” (GrG 97), Mangos Sones „kurva fia” (GrG 98), Maiters „gazember” (GrG 99). Megjegyzendő, hogy ezeket a lehetséges megszólításokat együtt közlik a következőkkel: faydit [thi Dewes] „(meg)ítél [Isten téged]” (GrG 95, GrA 86) és Sanday „Isten veled” (GrG 96). Így a lehetséges szintagmatikus viszonyok alapján még a következő párok rekonstruálhatók: Sanday Dirfos gintos „Isten veled, derék ember” (GrG 96–97); faydit [thi Dewes] Mangos Sones / Maiters „(meg)ítél [Isten téged], kurva fia / gazember” (GrG 95, GrA 86, GrG 98–99). 2.3. A felsorolt példák többsége emotív kifejezés, illetve valamiképpen a kereskedelemhez kapcsolódó fordulat, amelyek jelentős részének pontos megfelelői megtalálhatók az „Orosz könyvek” másolataiban. A listában grammatikai, szemantikai, lexikai és idiomatikus idegenszerűségek azonosíthatók, ami természetes, tekintettel az orosz–német társalgási kézikönyvek lehetséges hatására és a Hanza-lexikográfia emlékeinek sajátosságaira. A szójegyzék és a társalgások tartalmát a soknyelvű piactér határozta meg, ahol kezdetleges cserekereskedelem folyt22. A GrG és GrA ige- és főnévsorának tárgyalása – amely a szövegnek utánozhatatlan piaci beszédszínezetet kölcsönöz – nem lehet véletlen. Erről könnyen meggyőződhetünk. Elég a főneveket egy pozícióval feljebb vagy lejjebb tolni. Ekkor a jelzett szemantikai kapcsolatok halmaza azonnal eltűnik. Egy ilyen kísérlet után szemantikailag össze nem illő, elvileg is összeegyeztethetetlen lexémák együttesét kapjuk: „vallj be” – „sót”, „fizess” – „hátsó”, „nyald meg nekem” – „komámasszony” stb. Így arra következtethetünk, hogy a tárgyalt lexikográfiai forrás jóval régebbi, mint a „Porosz krónika”, amelybe sokkal később mechanikusan beemelték. Az Elbingi szótár protográfjának kortársa lehet, mivel az ilyen jellegű munkát akkor kellett elkészíteni, amikor a cserekereskedelem még porosz nyelvi alapon folyt, azaz a kereskedői réteg képviselői (fiatal német sprakel erere) érdekelt voltak abban, hogy legalább felületesen eligazodjanak a helyi piac nyelvében. A több másolatban fennmaradt forrást a XVI. században a „tiszta” porosz nyelv példájaként értelmezték. A régi idők maradványa felkeltette S. Grūnava figyelmét, 22 A természetbeni csere jellege határozta meg a szemantikai párok használatát: „(nem) akar” / „(nem) birtokol” – „adok”. A szótár a pénzforgalmi kereskedelem elemeit is tanúsítja: plateys „fizess”, kalte „márka”. Megjegyzendő, hogy a szójegyzék egyoldalú kereskedelmet tár fel – eladást (árubeszerzés nélkül). A szükséges kompetenciák híján a fiatal kereskedő közvetítőként működik: elad, kínál, vevőt keres. Straipsniai / Articles 43 ILJA LEMEŠKIN azonban aligha értette meg a krónikában szereplő lexikográfiai forrás rendeltetését, összeállításának okát és körülményeit. Határozottan elvethető az a minden alapot nélkülöző hipotézis, miszerint a „Porosz krónika” szerzője egy német–latin társalgási kézikönyvet használt fel (Rosenkranz 1957). S. Grūnava személyének tehát semmi köze a lexikográfiai forrás összeállításához, ezért az sem helyénvaló, hogy az ő nevén nevezzük. Véleményünk szerint a „Porosz füzet” elnevezés illene hozzá, amely kicsinyítő képző nélkül magára az Elbingi szótárra is alkalmazható. 3. A javasolt elnevezések – „Porosz (Elbingi) könyv” és „Porosz füzet” – a rokon „Orosz könyvek” analógiáján alapulnak, amelyekben a társalgásokat szótárral együtt közlik. Ez visszavezet bennünket a korábban érintett problémához: milyen lehetséges kapcsolat áll fenn az Elbingi szótár és az „Orosz könyvek”, illetve azok előzményei között? A Hanza-lexikográfiai hagyomány tárgyalt kontextusa alapján feltételezhető, hogy az Elbingi szótár, vagyis a XV. századi másolat valószínűleg csak részben tükrözi a XIII. század közepéről–második feléből származó eredetit. Egy bizonyos időpontban a forrást lényegesen megrövidíthették, a másolt szövegből kihagyva a „Porosz könyv” fontos alkotórészét, a társalgásokat. A XV. századi viszonyok között ez érthető, hiszen P. Holcvescher korában ezek már elvesztették időszerűségüket és értelmüket, mivel a kereskedelem már régen német nyelvre váltott (a kereskedelem jellege is jelentősen megváltozott: a természetbeni csere helyét a pénz vette át). A porosz nyelv elsajátítása szempontjából, vagyis a XIII. század perspektívájából nézve nagyon nagy hiányt jelent e gyakorlati rész elmaradása, hiszen a szótár és a társalgások egykor egységes egészet alkottak (nehéz eldönteni, melyik rész volt „elsődleges”). A közeli rokonságban álló „Porosz” és „Orosz könyvek” viszonya sajnos továbbra is tisztázatlan. Protográfjaik – amint már megjegyeztük – egy harmadik forrásból származhattak, azaz egy hipotetikus német–x nyelvű szótárból (például esetleg egy társalgásokat tartalmazó német–angol szótárból). A S. Grūnava által használt „Porosz füzetben” felismerhető keleti szláv elemek igen valószínűvé teszik az orosz–német társalgások hatását, ám nem szolgáltatnak döntő bizonyítékot az orosz és a porosz lexikográfia közötti fejlődési irány meghatározásához. Figyelembe kell venni a XIII–XIV. századi szoros kapcsolatokat Novgorod, Elbing és más Hanza-városok között. A kereskedők Elbingen keresztül utaztak Novgorod Ruszába; ugyanezen az Elbingen keresztül tértek haza, rakományukat szállítva. Vagyis ugyanazok az emberek utaztak át ezen a kereskedővároson, és kereskedtek is ott. Mivel üzleti megfontolásból mindenütt ugyanazt a széles körben ismert nyelvtanulási gyakorlatot alkalmazták, nem meglepő, hogy valamelyikük lefordított és adaptált egy rövid orosz–német nyelvtanulási segédletet, majd lemásolta (lehet, hogy nem fordította, hanem csak szabadon adta vissza). Az utóbbi forrás hatása másodlagos lehetett, mivel elképzelhető, hogy maga az orosz–német lexikográfia a XIII. századi „Porosz könyvből” fejlődött ki. A „Porosz könyvet” ma az Elbingi szótár képviseli, vagyis a „Porosz könyv” rövidített (társalgások nélküli) változata, amely tipológiai szempontból látszólag régebbi, mint az összes jelenleg ismert „Orosz 44 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas könyvek” másolata. Kölcsönös kapcsolatukat feltételesen és csak hozzávetőlegesen az 1. ábrán bemutatott módon próbálhatjuk szemléltetni. Az Elbingi szótár és a „Porosz füzet” tárgyalása arra ösztönöz, hogy néhány szóval említést tegyünk az úgynevezett „Lengyel–jotving szójegyzékről”, amely felépítésében, tartalmában és terjedelmében a hanza lexikográfiai hagyományra emlékeztet. A balti nyelvek legrégebbi kéziratos szótáraira vetett összehasonlító pillantás annak világos felismeréséhez vezet bennünket, hogy a tárgyalt időszakban a kétnyelvű, regionális jelentőségű lexikográfiai munkák összeállítását, másolását, kompilálását és kiegészítését tisztán gyakorlati célok határozták meg. A szótárkészítés nehéz munka volt, amelynek kézzelfogható gyakorlati hasznot kellett nyújtania, hiszen akkoriban senki sem írt ilyen műveket kedvtelésből vagy elvont „ismeretszerzési” célból. Feltehető, hogy a Pogańske gwary z Narewu az imént tárgyalt szótárakhoz hasonlóan működött. Valószínűleg ugyanazon kereskedelmi okokból ugyanazt a régen bevált nyelvtanulási módszert alkalmazták. Az összeállítás helye és a célzott felhasználó – talán a lengyel kereskedők – lehettek eltérőek. Ez magyarázza a nyelvek nagymértékű keveredését. A „jotving” szójegyzék nyelve arra a sajátos, kereskedelmi célból kialakult, a kereskedők körében használt pidginre emlékeztet bennünket, amely potenciálisan 1. ÁBRA Straipsniai / Articles 45 ILJA LEMEŠKIN Elbing közelében – Tczewben, Toruńban vagy Bydgoszczban – alakulhatott ki. Az utóbbi lokalizációt valószínűbbnek tartjuk, mert megmagyarázza a jiddis nyelv erős hatását. Így a középkori balti lexikográfiát, amelyet a német–porosz nyelvű elbingi szótár, az úgynevezett S. Grūnavo-féle szójegyzék és valószínűleg a „Lengyel–jatving szótár” képvisel, érdemes a Hanza nyelvpolitikájának prizmáján keresztül, valamint a hanza jellegű lexikográfiai termelés (kétnyelvű és utilitárius) kontextusában vizsgálni. Ez a kutatási nézőpont feltárja a közeli rokon szótárak felépítésének hasonlóságát. A német–porosz, porosz–német és orosz–német szótárak összehasonlító elemzése azt mutatja, hogy a „Rusz könyvei” XIII–XIV. századi protográfusa (amelyet német alsónémet nyelven, a novgorodi kereskedelmi telepen hoztak létre) külalakját, terjedelmét és felépítését tekintve hasonló volt a XIII. század közepéről–második feléből származó elbingi szótárhoz. Ez a forrás hasznos lesz az orosz–német szótárak protográfusának rekonstruálásában. A XIV. század végi latin–német alsónémet Liber ordinis rerum című művel való összehasonlítást túlságosan távolinak kell tekintenünk. A rokon „Rusz könyvei” analógiájára az elbingi szótárt (Elbinger Vokabular) és az úgynevezett S. Grūnavo-féle szójegyzéket érdemes „Porosz könyvnek (elbingi)” és „Porosz füzetnek” nevezni. A középkori hanza lexikográfiához való tartozást a terminusmezők közeli felosztása, a regionális kétnyelvűség, az utilitárius jelleg és a terjedelem összemérhetősége támasztja alá, de nem csak ezek. Nem kevésbé fontos a szótár szoros kapcsolata Elbinggel (amely 1246-ban kapta meg a lübecki jogot), valamint magának az elbingi kódexnek az összetétele, amelyben a fő helyet a Lübisches Recht für Elbing foglalja el. Az elbingi kódex viszonylagos összeállítási folyamata a következő szakaszokban rekonstruálható: 1. Körülbelül 1237–1300 között a Hanza sprakelerēre szükségleteire német–porosz vagy porosz–német szótár készült, amely társalgási részt is tartalmazhatott. 2. 1300 és 1340 között keletkezhetett egy pergamenre írt kéziratos könyv, amely azonos korú részekből állt: Elbingnek adományozott „lübecki jogból”, a „Lengyel jogkönyvből” és a szótárból. 3. A „Pomesániai jogkönyvet” később, 1340 után illesztették be. Az ilyen összetételű gyűjteményt a XV. század közepén P. Holcvescher másolta le. A kódex fokozatos összeállása arra utal, hogy a XIII. század közepéről–második feléből származó eredeti és P. Holcvescher másolata között legalább két köztes példány készülhetett. A lexikográfiai munka a másolás során változott. Amíg a szótár eredeti rendeltetésének megfelelően működött (a XIII. század második felében), továbbfejlesztették és bővítették (a „Rusz könyvei” esetében az aktualizálási folyamat a XVII. századig folytatódott), később azonban, amikor a kereskedelem a német nyelv felé orientálódott, a megmerevedett szótár másolatait mechanikusan másolták, és minden bizonnyal erősen meg is rövidítették. Rövidítéskor a „Porosz könyv (elbingi)” elveszíthette a társalgási részt. A társalgási rész fontosságát feltárja a „Porosz krónikába” beillesztett lexikográfiai 46 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraščių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas olyan munka, amelynek végén (a szótári szócikkeket függőlegesen olvasva) rekonstruálhatók a sikeres kereskedés lebonyolításához fontos mondatok. Visszatérve a cikk elején felvetett kérdéshez (miért korlátozódik a lexikográfia műfaja egy szűk geolingvisztikai térségre, és kik voltak az első balti szótárak alkotói?), meg kell állapítani, hogy a porosz és „jatving” nyelvemlékek létrejöttét gazdasági kapcsolatok és indítékok idézték elő. Döntő jelentőségű lehetett a vidék bevonása a Hanza befolyási övezetébe, konkrétan Elbing városának megalapítása, valamint a régió egész kereskedelmére gyakorolt erőteljes hatása. A Hanza-kereskedők terjeszkedése a poroszok és jatvingok lakta területekre magával hozta a hanza kereskedők által gyakorolt, fiatalok számára kidolgozott sprakelere helyi nyelvtanulási módszert. Ez a nyelvtanulási mechanizmus a Litván Nagyfejedelemség területén nem adatolt, vagyis ott, ahol a Hanza jóval később jelent meg, és ahol tevékenységét akadályozták. Emiatt a litván lexikográfia kezdete jóval későbbi időszakra tehető. LITERATŪRA Baar Antonius Hendrikus 1885: Tönnies Fenne’s Low German Manual of Spoken Russian – Pskov 1607. III. Russian-Low German Glossary. Copenhagen: Royal Danish Academy of Sciences and Letters. Benninghoven Friedrich 1990: Unter Kreuz und Adler. Der Deutsche Orden im Mittelalter. Ausstellung des Geheimen Staatsarchivs Preußischer Kulturbesitz anläßlich des 800jährigen Bestehens des Deutschen Orden. Berlin: Geheimes Staatsarchiv. Bezenberger Adalbert 1874: Review of Nesselmann 1873. – Göttingische gelehrte Anzeigen 39, 1221–1250. Bruchhäuser Hanns-Peter 1989: Kaufmannsbildung im Mittelalter. Determinanten des Curriculums deutscher Kaufleute im Spiegel der Formalisierung von Qualifizierungsprozessen. Köln; Wien: Böhlau. Chelimskij Evgenij 1985: Fenno–Ugrica в ятвяжском словарике? – Tarptautinė baltistų konferencija 85, 234–235. Dini Pietro Umberto 2013: A Note on the Tradition of the Old Prussian GrH. – Res Balticae 13, 51–59. Dini Pietro Umberto 2014: Foundations of Baltic Languages. Vilnius: Eugrimas. Straipsniai / Articles 47 ILJA LEMEŠKIN Dworzaczkowa Jolanta 1958: Kronika pruska Szymona Grunaua jako źródło historyczne (Die Chronica Prussia des Simon Grunau als Geschichtsquelle). – Studia Źródłoznawcze. Commentationes 2, 119–146. Euler Wolfram 1988: Das Altpreußische als Volkssprache im Kreise der indogermanischen und baltischen Sprachen. – Innsbrucker Beiträge zur Sprachwissenschaft 39. Fałowski Adam 1992: „Einn Russisch Buch“ by Thomas Schroue. The 16th-century Russian-German dictionary and phrase-book. I. Introduction. Photocopies. Cracow. Fałowski Adam 1994: „Ein Rusch Boeck…“. Ein Russisch-Deutsches anonymes Wörter- und Gesprächsbuch aus dem XVI. Jahrhundert. Köln, Weimar, Wien: Böhlau. Fałowski Adam 1996: „Ein Rusch Boeck…“. Rosyjsko-niemiecki anonimowy słownik i rozmówki z XVI wieku. Analiza językowa. Kraków: Universitas. Fałowski Adam 1997: „Einn Russisch Buch“ Thomasa Schrouego. Słownik i rozmówki rosyjsko-niemieckie z XVI wieku. II. Transl iteracja tekstu. Indeks wyrazów i form rosyjskich. Kraków: Grell. Ferri Rolando 2018: A note on the Elbing Vocabulary in the context of the ancient and medieval lexicographical traditions. – Incontri Baltistici in Pisa. Studi e saggi. II, Studia Baltica Pisana 3, 123–131. Gernentz Hans Joachim 1986: Tönnies Fenne’s Low German Manual of Spoken Russian – Pskov 1607. IV. Mittelniederdeutsch-neuhochdeutsches Wörterbuch zum Russisch-niederdeutschen Gesprächsbuch. Copenhagen: Royal Danish Academy of Sciences and Letters. Gernentz Hans Joachim, Korol Tamara, Rösler Irmtraud 1988: Das Gesprächsbuch des Tönnies Fenne in seinem sprach- und gesellschaftshistorischen Umfeld. – Untersuchungen zum Russisch-niederdeutschen Gesprächsbuch des Tönnies Fenne, Pskov 1607. Ein Beitrag zur deutschen Sprachgeschichte. Berlin: Akademie–Verlag. Hammerich Louis Leonor, Jakobson Roman 1970: Tönnies Fenne’s Low German Manual of Spoken Russian – Pskov 1607. II. Transliteration and Translation. Copenhagen: Royal Danish Academy of Sciences and Letters. Hendriks Pepijn, Schaeken Jos 2008: Tönnies Fenne’s Low German Manual of Spoken Russian, Pskov 1607. An electronic text edition. Leiden: Opl. Slavistiek. Hendriks Pepijn 2011: Innovation in tradition. Tönnies Fonne‘s Russian-German phrasebook (Pskov, 1607). Leiden: Leiden University. Hermann Eduard 1949: Eine unbeachtete Überlieferung des preussischen Vokabulars Simon Grunaus. – Nachrichten der Akademie der Wissenschaften in Göttingen 6, 151–166. 48 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas Jakobson Roman, Schooneveld Elizabeth 1961: Foreword, Tönnies Fenne’s Low German Manual of Spoken Russian – Pskov 1607. I. Facsimile Copy. Copenhagen: Royal Danish Academy of Sciences and Letters. Kiparsky Valentin 1970: Das Schicksal eines altpreußischen Katechismus (II). – Baltistica 6(2), 219–226. Kregždys Rolandas 2012: Baltų mitologemų etimologijos žodynas. I. Kristburgo sutar-tis. Vilnius: Lietuvos kultūros tyrimų institutas. Lemeškin Ilja 2017: „Pirk it mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrosti-chai. – Acta Linguistica Lithuanica 77, 9–52. Marchand James 1970: Some remarks on the German side of the Elbing Vocabu-lary. – Baltic Linguistics, 109–117. Mažiulis Vytautas 1966–1981: Prūsų kalbos paminklai 1–2. Vilnius: Mintis. Neitmann Klaus 1996: Christliche Unterweisung von Deutschen und Preußen im Ordensland Preußen. – Westpreußen-Jahrbuch 46, 57–72. Orėl Vladimir 1986: Marginalia to the Polish-‘Jatvingian’ Glossary. – Indogerma-nische Forschungen 91, 269–272. Päsler Ralf G. 2003: Deutschsprachige Sachliteratur im Preußenland bis 1500. Untersuchungen zu ihrer Überlieferung (Aus Archiven, Bibliotheken und Museen Mittel- und Osteuropas 2). Köln, Weimar, Wien: Böhlau Köln. Peters Robert 1973: Mittelniederdeutsche Sprache. – Niederdeutsch. Sprache und Literatur. Eine Einführung. 1. Sprache. Wachholtz, Neumünster, 66–115. PEŽ I–IV – Mažiulis Vytautas. Prūsų kalbos etimologijos žodynas 1–4. Vilnius: Mokslas, 1988–1997. Rosenkranz Bernhard 1957: Zur Überlieferungsgeschichte des preussischen Vokabulars Simon Grunaus, ΜΝΗΜΗΣ ΧΑΡΙΝ. Gedenkschrift P. Kretschmer II. Wiesbaden-Wien, Harrassowitz-Holl inek, 113–117. Rösler Irmtraut 1990: Fremdsprachliche Kommunikation vor 450 Jahren. Das russische Buch: ein russisch-deutscher Sprachführer von 1546. – Skamandros. Germanistisches Jahrbuch der DDR und der Republik Polen. Warschau. Sanders Willy 1982: Sachsensprache, Hansesprache, Plattdeutsch. Sprachgeschichtliche Grundzüge des Niederdeutschen. Göttingen: Vandenhoeck and Ruprecht. Schmid Wolfgang Paul 1986: Die ‘Germanismen’ im sog. Polnisch-Jatvingischen Glossar. – Indogermanische Forschungen 91, 273–286. Straipsniai / Articles 49 ILJA LEMEŠKIN Schmitt Peter 1983: ‘Liber ordinis rerum’ (Esse–Essencia–Glossar) 1. Einleitung, Text. 2. Apparat, Wortregister. Tübingen: M. Niemeyer Verlag. Squires Catherine 2009: Die Hanse in Novgorod Sprachkontakte des Mittelniederdeutschen mit dem Russischen Mit einer Vergleichsstudie über die Hanse in England. Köln, Weimar, Wien: Böhlau. Stone Gerald 1990: Thomas Schrove’s ‘Russisch Buch’: a Source for the Language of Muscovite Russia. Tgoľi chole Mêstró. Gedenkschrift für Reinhold Olesch, 341–348. Trautmann Reinhold 1910: Die altpreußischen Sprachdenkmäler. Einleitung, Texte, Grammatik, Wörterbuch. Göttingen: Vandenhoeck and Ruprecht. Volckmann Edwin 1869: Das älteste geschriebene polnische Rechtsdenkmal. Elbing. Ziesemer Walther 1920: Zum deutschen Text des Elbinger Vocabulars. – Beiträge zur Geschichte der deutschen Sprache und Literatur 44, 138–146. Zinkevičius Zigmas 1985: Lenку–jotvingių žodynėlis? – Baltistica 21(1), 61–82; Baltistica 21(2), 184–194. Алексеев Михаил Павлович 1951: «Книга русского языка» Т. Шрове 1546 г. и ее автор. – Памяти академика Льва Владимировича Щербы. Сборник статей. Ленинград: Изд-во Ленинградского гос. университета, 103–112. Болек Анна 2003: Псковские разговорники-словари в работах краковских русистов. – Псков в российской и европейской истории (к 1100-летию первого летописного упоминания) 2. Москва: Московский государственный университет печати, 213–218. Лихачев Николай I, III: Палеографическое значение бумажных водяных знаков 1. Исследование и описание филиграней; 3. Альбом снимков. Санкт-Петербург: В.С. Балашев и К°, 1899. НПЛ – Новгородская первая летопись старшего и младшего изводов. Москва; Ленинград: АН СССР, 1950. Орел Владимир, Хелимский Евгений 1987: Наблюдения над балтийским языком польско-‘ятвяжского’ словарика. – Балто-славянские исследования 1985, 121–134. Рыбина Елена Александровна 2009: Новгород и Ганза. Москва: Рукописные памятники Древней Руси. Сквайрс Екатерина, Фердинанд Светлана 2002: Ганза и Новгород: Языковые аспекты исторических контактов. Москва: Индрик. 50 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII Senoji baltų leksikografija Hanzos pirklių tarnyboje. Rankraštinių žodynų paskirtis bei sudarymo laikas Old Baltic Lexicography in the Service of Hansa Merchants. Purpose of Manuscript Vocabularies and the Time of Compiling SUMMARY It is meaningful to study the medieval Baltic lexicography from the perspective of the Hanseatic linguistic policy and in the context of the Hanseatic lexicographic production (bilingual and utilitarian). Such a direction of research reveals the similarity of composition of closely related vocabularies. The comparative analysis of German-Prussian, Prussian-German and Russian-German vocabularies shows that the protograph of the “Russian books” of the 13th–14th centuries (created in Low German in the office of Novgorod) resembled the Elbing vocabulary of the second half of the 13th century by its layout, scope and composition. The latter source will be useful in reconstructing the protograph of Russian-German vocabularies. The comparison with the Latin-Low German Liber ordinis rerum dating to the late 14th century should be considered remote and abstract. By analogy with the akin “Russian books”, it is proposed to call Elbing vocabulary (Elbinger Vokabular) and the so called Grunau’s vocabulary the “Prussian (Elbing) Book” and the “Littl Prussian Book” respectively. The attribution to the Hanseatic lexicography is supported by the similar division of thematic fields, regional bilingualism, utilitarian type, compact scope. But that is not all. The vocabulary’s close link with Elbing (granted Lübeck law in 1246) and the composition of the Elbing codex itself with Lübisches Recht für Elbing taking the central place are equally important. The relative process of composition of the Elbing codex is reconstructed in the following stages: 1. Driven by the needs of the Hanseatic sprakelærere, the German-Prussian and the Prussian-German vocabulary, which could possibly also include a phrase-book, was compiled in around 1246–1300. 2. A parchment manuscript comprising Lübeck law granted to Elbing, Polish law and vocabulary of the same period could originate from 1300 to 1340. 3. Prussian law was added at a later date, after 1340. Peter Holcwescher transcribed the collection of such composition in the middle of the 15th century. The gradual formation of the codex shows that at least two intermediate copies could have been made between the original of the second half of the 13th century and the transcript of Peter Holcwescher. The lexicographic work underwent certain changes in the course of transcribing. While the vocabulary functioned in line with its original purpose (2nd half of the 13th century), it used to be revised and supplemented (in case of “Russian Straipsniai / Articles 51 ILJA LEMEŠKIN books”, the updating process still continued in the 17th century); however, later, after trade reoriented itself towards the German language, the transcripts of the outdated vocabulary were mechanically copied and most likely severely shortened. “Prussian (Elbing) Book” could have lost its phrasebook in the course of shortening. The importance of the phrasebook also reveals in the lexicographic work included in the Prussian Chronicle; it ends with the reconstructed sentences (on the basis of vertical reading of vocabulary entries) important for successful trade. Įteikta 2018 m. birželio 7 d. ILJA LEMEŠKIN Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected] 52 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII