Genomika, atmintis, kalba, tikras ir dirbtinis intelektas. Kaip viskas susiję?

Straipsniai / Articles 279 LINAS KONTRIMAS Vilniaus universitetas GENOMIKA, EMLĖ, KALBA, TIKRAS IR DIRBTINIS INTELLEKTUS. HOGYAN FÜGG ÖSSZE MINDEN? Genomika, emlékezet, nyelv, emberi és mesterséges intelligencia. How is Everything Interconnected? ANNOTÁCIÓ Az információt nem csupán öt érzékszervünk segítségével gyűjtjük. Az emberi DNS elképzelhetetlenül nagy mennyiségű információt hordoz. A tudósok befejezik az emberi gének megszámlálását. Most, amikor megkezdik a mesterséges intelligencia létrehozását, érdemes kérdéseket feltenni arról, hogyan van az emberre vonatkozó információ rögzítve a génekben, dekódolható-e ez az információ például a nyelvészet és más tudományok egyesített módszereivel, tudatalatti archívumaink hány százalékát alkotja a DNS-ben található információ, alá van-e rendelve a verbális kódolásnak és dekódolásnak? E kérdésekre adott válaszok keresése az interdiszciplinaritás felé vezetne, ahol a genetikusok, a nyelvészek és a technológiai terület kutatói kitágíthatnák az ember önismeretének határait. KULCSSZAVAK: genomika, emlékezet, információtárolás és -kódolás, megismerés. ANNOTÁCIÓ Nem csupán az öt érzékszervünk révén gyűjtünk információt. Az emberi DNS hatalmas mennyiségű információt hordoz. A tudósok küszöbön állnak az emberi gének kiszámításában. A mesterséges intelligencia létrehozására irányuló jelenkori törekvések fényében érdemes megkérdezni, hogyan rögzül az emberről szóló információ a génekben, dekódolható-e ez az információ például a nyelvészet és más tudományok kombinált módszereinek alkalmazásával, tudatalatti archívumaink hány százalékát alkotja a DNS-ben tárolt információ, valamint hogy lehetővé teszi-e magát a verbális kódolás és dekódolás számára. E kérdésekre adott válaszok keresése a multidiszciplinaritás felé vezetne bennünket, ahol a genetikusok, a nyelvészek és a technológiai tudományok művelői kitágíthatnák az emberi önismeret határait. KULCSSZAVAK: genomika, emlékezet, az információ felhalmozása és kódolása, kogníció. LINAS KONTRIMAS 280 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX A KÉRDÉSEK KEZDETE A tudás felszabadítása és hozzáférhetővé tétele paradox módon kettős helyzetet teremt: a mindenütt terjedő megismerés lehetővé teszi a tények felhalmozását, azok bősége azonban csökkenti azoknak az embereknek a számát, akik képesek vagy hajlandók ezeket a tényeket összekapcsolni és általánosítani. A professzionalizmus és a specializáció veszélyessé válik, mert az embert egy szűk terület szakértőjévé változtathatja, akinek meg kell küzdenie a számítógép memóriájával. És veszíteni. Egy ilyen forgatókönyv azért is veszélyes, mert az emberi és veleszületett kíváncsisámas, noras pažinti, išsiaiškinti, suprasti nebėra svarbus per se, o tik tada, kai visa tai veda prie technologinio pritaikomumo. Így a bölcsesség csupán egy szóvá válhat a szótárban, hiszen önmagában, a tárgyias, a hasznosság kritériumaival jellemzett világban szükségtelen, mivel csupán állapot, nem pedig technológiai áttörés. És mégis. Érdekes, végtelenül érdekes volna megtudni, hogy őseink a nyilvánvalóan költői tartalmon kívül milyen tartalmat kódoltak bizonyos mondatokba, közmondásokba, mondákba. Íme, a mai genetikusok egészen másként értelmezhetnék a „vértestvérek”, „vérségi kapcsolat” kifejezéseket. És mit jelent tudást vér által, nemzedékről nemzedékre átadni? A genetikusok ismét csak világosan megmondanák: az ember minden információja a DNS-ben található, így a kifejezés látszólag semmilyen bonyodalmat nem vet fel... És mégis. Érdekes lenne megtudni, vajon egészen másképpen is lehet-e olvasni az ember leírt genomját. És mi lenne, ha a genetikusokkal együtt kortárs nyelvkutatók és történészek is olvasnák? A tudomány mindig a titok része. Már önmagában az, hogy a tudományos, érzékeny és éhes tekintet egyre mélyebbre vezet a lényeg megismerésében, közelivé teszi a misztikusok számára. Utóbbiak szintén kíváncsi kolumbuszai ennek és annak a világoldalnak. Íme, az indiai misztikusok a spirituális megismerés egyes területein jóval megelőzték a nyugati tudás korát. Évszázadok óta ápolnak egy rendszert, amelyben a kivonás fontos, de nem a legfontosabb helyet foglalja el. Az indiai misztikusok szerint ez az emlékezet nem csupán az, amit általában emlékezetnek szoktunk nevezni – az agy képessége arra, hogy emlékezzen a tapasztalatainkkal kapcsolatos dolgokra. Az indiai misztikusok, a atmintis, kuri kaupia visą informaciją nuo pat pasaulio sukūrimo. Skamba keistai, bet ir vėl: tokiame pasakyme atviros širdies mokslininkas jau jógik azt állítják, hogy emlékezetünk az anyagi és spirituális test által olvasottak, és még valami több, mégpedig az, hogy például a DNS-em elvezethet a családfa gyökereihez. Elvezethet, de vajon el is vezet? Nem feltétlenül, mert a tudomány pontossága, szigorúsága, sőt szárazsága gyakran akadályozza a különféle eszmék összekapcsolását. Genomika, atmintis, kalba, tikras ir dirbtinis intelektas. Kaip viskas susiję? Betekintések / Insights 281 Másrészt a tudomány természeténél fogva a kreativitás területe, ezért mindig olyan hely marad, ahol az új, még meg nem magyarázott dolgoknak is jut hely, ugyanakkor pedig az első látásra egymással sehogy össze nem illő gondolatok összhangjának is. A HIPOTÉZIS FELÁLLÍTÁSA Az ember összetett rendszer. A testi és spirituális világok kapcsolata és szembenállása a művészek, tudósok és egyszerűen csak kíváncsi emberek reményeinek és csalódásainak világa volt, és még sokáig az is marad. Egy bizonyos ponton az ember felismerte, hogy tapasztalatait és felfedezéseit rögzíteni, összegyűjteni és továbbadni kell a következő nemzedékeknek. A jelek, szimbólumok, történetek, írás, képek, zene – valamennyi eszköz kiragad egy-egy darabot a látható és láthatatlan valóságból, a rá jellemző módon megmerevíti, és átadja másoknak, átadja a jövőnek. Kódolják abban a reményben, hogy mások képesek lesznek dekódolni. Az emberi elme, ha nehezen is, ha nem is mindent, de képes dekódolni az egykor általa létrehozott tudásátadási rendszereket: íme, a XIX. században elolvasták az ókori egyiptomi hieroglifákat, a Mezopotámiában használt ékírást... A XX. század lehetővé tette egy másik, jóval összetettebb könyv – a gének könyvének – felnyitását. A genetika, most pedig már a genomika is, gyorsan hatol át információink kémiai formuláin, egészen az emberi biológia lényegéig. Befejezéséhez közeledik az emberi gének és kombinációik megszámlálása. Az emberi géntérkép lehetővé teszi egy másik, nem csupán földrajzi homo sapiens-utazás összeállítását. Ugyanígy azt is, amit erre az utazásra magunkkal viszünk: a génekben kódolt, fajspecifikus információt, amely nemzedékről nemzedékre öröklődik. Az öröklődés, a környezeti hatások – minden belevésődik a génekbe. Nemcsak az információért felelősek, hanem annak alkalmazásáért és funkcióiért is. Például az ember FOX2P génje, amely a nyelvi funkciókért felelős. A genetika tehát lehetővé teszi számunkra, hogy újra megismerkedjünk önmagunkkal. A mai technológiák pedig, különösen a mesterséges intelligencia fejlesztése, arra késztetnek bennünket, hogy újra a természetünk felé forduljunk, és feltegyük (megismételjük) ezeket a válaszokat kereső kérdéseket: Hogyan halmozunk fel önmagunkról információt genetikai szinten? hogyan kódolódik ez az információ? hogyan dekódoljuk? hogyan öntjük szavakba? vajon minden génszintű információ „nehéz” – az anyagról szól, vagy talán ott rejlenek az emberi lélek, a homo sapiens genetikájára vonatkozó ismeretek is? hogyan jut el a genetikai információ a használat számára hozzáférhető memóriába? részt vesz-e a nyelv (tágabb értelemben) az ilyen információ kódolásában, vagy csak annak felhalmozásában és továbbításában? léteznek-e olyan szókódok, amelyek segíthetnek a géninformáció „feloldásában és lezárásában”? hogyan kapcsolódik egyáltalán a nyelv a genetikai információ rétegeihez? lehetséges-e, és ha igen, hogyan lehetne nyelvi kódokon keresztül genetikai szintű információt programozni? beszélhetünk-e elvben nemcsak a test, hanem a nem anyagi, mondjuk, a lélek genetikájáról is (vö. a görög psyche és az egész LINAS KONTRIMAS 282 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX gr. neuron világát)? amikor például egy litván, német, kínai stb. genomjáról beszélünk, beszélhetünk-e nemcsak biológiai információról és arról, hogyan kódolható és örökölhető az ilyen információ? Mindezek a kérdések nem tűnnek majd furcsának, ha csak egy pillanatra is elgondolkodunk saját természetünkön és annak titokzatosságán. Teremtettek minket, vagy az evolúció eredményei vagyunk? Ki és mikor „telepítette be” belénk a lelkiismeret programját? Vajon lehetséges-e interdiszciplináris megközelítéssel újraolvasni a gének (genom) információját, és olyan kódokat keresni benne, amelyek nemcsak biokémiai, hanem verbális kódolásnak, illetve dekódolásnak is engedelmeskednek? Sok még a kérdés, amelyeknek jelenléte az innenső oldalon lévő életet érdekessé és értelmessé teszi. Ezért az általam felvetett hipotézis így hangzik: Az emberi genomban kódolt információ létezik, amely nemcsak a fizikai tulajdonságokkal, azok emlékezetével és átadásával, hanem az ember spirituális tulajdonságaival, azok emlékezetével és átadásával is összefügg, a nyelv jelenségének pedig össze kellene kapcsolnia e két területet, és lehetővé kellene tennie a felhalmozott információ kódolását és dekódolását, valamint annak genetikai emlékezetből pszichológiai és verbális emlékezetbe való átvitelét; ugyanígy visszafelé vezető út is lehetséges lenne. A NEHÉZSÉGEK KIHÍVÁSAI Már magában a hipotézisben is rejlik néhány nehéz altéma. Számomra ezek a nehézségek nem jelzik magának a hipotézisnek a lehetetlenségét. Ellenkezőleg – csupán olyan erős ingerek, amelyek lehetővé teszik a különböző részek egésszé kapcsolását. Az egyik nehézség a tulajdonságok meghatározásával kapcsolatos. Az ember fizikai tulajdonságait többé-kevésbé fel tudjuk sorolni és le tudjuk írni, a lelki tulajdonságok azonban nem engedelmeskednek ilyen könnyen ennek a műveletnek. Itt válik nagyon fontossá a vélemények, a szemlélet területe. Ez azt jelenti, hogy a lelki tulajdonságok ilyen meghatározása nem lehetséges? Nem hiszem. Létezésükben csak kevesek kételkednek, a nyelv pedig képes meghatározni a létező dolgot. A másik nehézség – az emlékezet. A genetikai emlékezetet kissé leegyszerűsítve egy olyan könyvtárhoz lehetne hasonlítani, amelyben a rólunk, a homo sapiensről szóló ismereteket gyűjtik. Ezek az ismeretek – bizonyos kémiai közegben rögzített információk. Az emberi agyat kutató idegtudósok megnevezik az emlékezetért felelős területeket, például a lobus temporalist. Azt állítják, hogy érzékszerveinken keresztül halmozzuk fel az emlékeket. De vajon csak így? Kiegészítheti-e emlékezetünket a genetikai rétegből származó információ? A megérzésem azt súgja – lehet, és be is teljesíti. Ezért teljesen értelmes kérdés – hogyan? Hiszen a bennünk zajló folyamatoknak lehetőségük van érthetővé válni, vagyis szavakba fordíthatóvá. Genomika, atmintis, kalba, tikras ir dirbtinis intelektas. Kaip viskas susiję? Betekintések / Insights 283 Ha tehát létezik információ, ha léteznek helyek, ahol kibontják és megosztják, akkor létezniük kell e folyamat nyomon követésének, s talán megismétlésének módjai is. A VALÓSZÍNŰSÉG FELTÉTELEZÉSEI Úgy történt, mint minden normális bölcsész esetében: bár a reáltudományok jól mentek, különböző okok miatt az iskolában eltávolodott tőlük, a tudás e területe iránti tisztelet azonban megmaradt, és egyre nőtt. Ezt még inkább erősítette az a filozófiai álláspont, miszerint az ember nem osztható fel, megismerésének pedig a lehető leginkább egységesnek kell lennie. Nem beszélek a kutatások specifikus területeiről. Az összes tudást egyesítő bölcsességről beszélek, amelyet minden mélyebb tudományos megismerés létrehoz. Létrehozza, de nem feltétlenül tudja leírni, elbeszélni, a többség számára érthetővé tenni. Sokszor feltettem magamnak a kérdést, vajon meg lehet-e válaszolni az e hipotézis bemutatásának szövegében felmerülő kérdéseket nyelvészek, genomikai és idegtudományi kutatók, pszichológusok, valamint számítógépes szakemberek segítségével. De próbálják meg feloldani kíváncsiságukat, képzeletüket e fejezet után: A genetika kiegészítheti a más, az eredetet kutató tudományok ismereteit. A gének által továbbadott, csoportosított és szálak révén összekapcsolt, majd más populációk genetikai információival összehasonlított információk lehetővé teszik, hogy következtetéseket vonjunk le a populáció eredetéről. „A nemzedékeken keresztül továbbadott emberi DNS-ben őseink történetére vonatkozó információ rejlik. „Todėl a šiuolaikinių populiacijų genetinės įvairovės tyrimai padeda atskleisti net tuos žmonijos istorijos aspektus, apie kuriuos tėra labai nedaug antropologinių ir archeologinių duomenų arba turimos vien hipotezės“, – rašo Vaidutis Kučinskas. Genų skaitymo metodas – kruopštus kiekybinės informacijos grupavimas ir tyrimas. Tada perskaitome ir kitą informaciją: apie paveldėjimą, ligas, nors pagrindas lieka tas pats – genomo informacijos dešifravimas. 2003 m. balandį paskelbta, kad baigtas žmogaus genomo skenavimas. Sakoma, kad turime po maždaug 35000 genų. Bet: „šiandien jau žinoma, kad tik nedidelė genomo dalis sudaro funkciniu požiūriu svarbius vienetus – genus. Kita DNR dalis yra vadinama nekoduojančiąja. Azonban valószínű, hogy ez az állítás csak részben igaz.” Milyen információt továbbítanak a többi részek? Biokémiai módszerekkel vizsgálható. És mi lenne, ha a DNS-be kódolt ismeretekre más szemszögből, más tudományterületek területéről, továbbá a gyakorlati szférából, például az információs technológiák és a mesterséges intelligencia keresési perspektívájából tekintenénk? Feltárna-e az interdiszciplináris megközelítés a DNS leolvasásának egy másik kódját? Gondolatok V. Kučinskas Genomo įvairovė: lietuviai Europoje, 2004 című művének elolvasása után LINAS KONTRIMAS 284 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX V. Kučinskas, tirdamas genomą, pasitelkė vieną iš humanitarinių mokslų – történetét. Kutatásai új teret nyitnak a litván eredet magyarázatához. A tudós genetikai kutatásait következetesen folytatva lépett a történelem területére. Az általa feltett „Milyen a litván genom?” kérdés lenyűgöző eredményeket hozott. A tudós az ismert területről (genom) a homályosba (etnogenezis) lépett át. Úgy tűnik, a fordított út is lehetséges. Tudjuk, hogy az ember veleszületett nyelvtanulási képességgel születik. Egy konkrét nyelvi környezetben az ember elsajátítja az adott nyelv grammatikáját is, és kialakul benne a nyelvérzék. Már tudjuk, hogy leírtak egy, a nyelvért felelős gént. Tudjuk, hogy az embernek más veleszületett tulajdonságai is vannak: kötődés, érzelmek, „felfedezi” az értékeket (elfogadja vagy elutasítja őket – ez már más kérdés, az a fontos, hogy adott számára a kód, amely lehetővé teszi azok megértését, csoportosítását és „archiválását”). És mi van, ha az ilyen információ – képletesen szólva – szintén a vér útján adódik át? Ilyen kérdéseket felvetni – nagyon bonyolult. Mintha a felfoghatatlant próbálnánk átfogni, az össze nem kapcsolhatót összekapcsolni... De a megérzés azt súgja, hogy éppen most jött el ennek az ideje, amikor annyi tudással rendelkezünk a környezetről és önmagunkról. És ez a tudás folyamatosan gyarapodik, noha az emberi természet kutatásában továbbra is körbe-körbe járunk. És még valami: Bár mindannyian egyediek vagyunk, az általános értékelések szerint a DNS szintjén az emberek közötti különbségek átlagosan mindössze 0,1 százalékot tesznek ki. Vagyis 99,9 százalék A DNS-szekvenciák azonosak. A genomot össze lehet hasonlítani egy könyvvel, mivel az is az A, T, G és C betűk (azaz nukleotidok) halmaza – egy készlet. Az egyes emberek genomkönyvei között más genomhoz viszonyítva nagyon csekélyek a különbségek – állítja V. Kučinskas. Ugyanígy az emberek is ugyanazokból, csak kissé eltérően összekevert ösztönökből, szavakból, érzésekből és tapasztalatokból álló készletekből épülnek fel. Mindannyian ugyanabból az agyagból vagyunk gyúrva... Csak egy jelentéktelen részecske tesz minket egyedivé (képzeljenek el egy tökéletes készüléket, de energiaforrás nélkül. Mi és hol van az a részecske, az a forrás, amely beindítja és megismételhetetlenné teszi ezt a készüléket?) A gondolkodás képessége szintén mindenkinek megadatott. A gondolkodás tyrimas – ikižodinė būsenų stadija – įžodinimas (raiška) – patyrimas... Man atláncolata világos: megmutatja, hogy itt rés van. Gondolkodás közben nem csupán az öt érzékszervvel kapott információval operálunk. Így „eljutunk” a testben található információhoz is, mondjuk a genetikailag kódolt és nemzedékről nemzedékre továbbadott információhoz. Hogyan? Hol? Léteznek a történelmi emlékezet és bölcsesség bizonyos kódjai, valamint ezek rendszerei is. Lehetséges, hogy ezek hasonló módon adódnak át a jövő nemzedékeinek, mint ahogyan a génekben lévő információ továbbadódik. Lehetséges, hogy a történelmi tapasztalat (tágabb értelemben vett) kódjai Genomika, atmintis, kalba, tikras ir dirbtinis intelektas. Kaip viskas susiję? szintén a génekben vannak rögzítve. Ennek az információnak, e kódoknak egy részét az emberek természetüknél fogva öröklik, mondjuk – intuitívan, saját egyéni tapasztalatuk nélkül érzékelik, Įžvalgos / Insights 285 Egy részüket egész életükben tanulják dekódolni. „Az emberi evolúció rekonstruálásához történeti és statisztikai kutatásokra egyaránt szükség van. Az emberi evolúció megértéséhez nem kevésbé fontos a fizikai és társadalmi antropológia, a régészet, a demográfia és a nyelvészet is” – állítja V. Kučinskas. AZ ÚT KEZDETE 2017-ben megosztottam hipotézisemet két rendkívül nagyra becsült tudóssal – Grasilda Blažienė akadémikussal, a porosz nyelvészet ismert képviselőjével és nyelvkutatóval, valamint Vaidutis Kučinskas professzor akadémikussal, híres genetikussal, akit a szélesebb közvélemény a litván genom kutatójaként is ismer. Hálás vagyok az akadémikusoknak azért, hogy meghallgatták fejtegetéseimet, és mindketten azt mondták, hogy az ötletek alapos és mélyreható kutatásra érdemesek. A hipotézis, amely nem egyetlen kutatási tárgyra oszlik, egy nagyobb interdiszciplináris csapat összehívását teszi szükségessé. Nagy öröm, hogy mindkét akadémikus úgy döntött, hogy részt vesz ebben a kutatásban, és vezeti a megfelelő tudóscsoportokat. Ma a projekt megvalósítási lehetőségeinek és finanszírozásának felkutatása zajlik. Az összegek a lehetséges eredményekhez, valamint számos tudományterület és a gyakorlati világ számára jelentkező haszonhoz képest nem nagyok, de rendkívül szükségesek. Az intellektuális erőforrásokon kívül laboratóriumra és genetikai kutatásokhoz szükséges anyagokra is szükség van. A kérelmet benyújtották. Várunk. Ezért az út, bár a lábunk alatt szilárd alapot látunk, és nagyon tapasztalt, tekintélyes Barátok vannak mellettünk, mégis sűrű reggeli ködben lebeg. Benyújtva 2018. november 22-én. LINAS KONTRIMAS Vilniaus universitetas Saulėtekio 9, LT-10222 Vilnius [email protected]