Genomika, atmintis, kalba, tikras ir dirbtinis intelektas. Kaip viskas susiję?

LINAS KONTRIMAS Vilniaus universitetas GENOMIKA, EMLÉKEZET, NYELV, EMBERI ÉS MESTERSÉGES INTELLIGENCIA. HOGYAN FÜGG ÖSSZE MINDEN? Genomika, emlékezet, nyelv, emberi és mesterséges intelligencia. Hogyan függ össze minden? ABSZTRAKT Nem csupán öt érzékszervünk révén gyűjtünk információt. Az emberi DNS elképzelhetetlenül nagy mennyiségű információt hordoz. A tudósok hamarosan befejezik az emberi gének megszámlálását. Most, amikor nekilátnak a mesterséges intelligencia megalkotásának, érdemes feltenni a kérdéseket: hogyan rögzülnek a génekben az emberre vonatkozó információk, dekódolható-e ez az információ például a nyelvészet és más tudományok együttes módszereivel, tudatalatti archívumainknak hány százalékát teszi ki a DNS-ben található információ, valamint alávethető-e verbális kódolásnak és dekódolásnak? E kérdésekre adott válaszok keresése az interdiszciplinaritás felé vezetne, ahol genetikusok, nyelvészek és technológiai szakemberek tágíthatnák az emberi önismeret határait. KULCSSZAVAK: genomika, emlékezet, információfelhalmozás és -kódolás, megismerés. ABSZTRAKT Nem csupán az öt érzékszervünkkel gyűjtünk információt. Az emberi DNS hatalmas mennyiségű információt hordoz. A tudósok hamarosan befejezik az emberi gének megszámlálását. A mesterséges intelligencia megalkotására irányuló mai törekvések fényében érdemes feltenni a kérdéseket: hogyan rögzülnek a génekben az emberre vonatkozó információk; dekódolható-e ez az információ például a nyelvészet és más tudományok együttes módszereivel; tudatalatti archívumainknak hány százalékát teszi ki a DNS-ben tárolt információ; és alávethető-e verbális kódolásnak és dekódolásnak? A kérdésekre adott válaszok keresése az interdiszciplinaritás felé vezetne, ahol genetikusok, nyelvészek és technológiai szakemberek tágíthatnák az emberi önismeret határait. KULCSSZAVAK: genomika, emlékezet, az információ felhalmozása és kódolása, megismerés. Straipsniai / Articles 279 LINAS KONTRIMAS A KÉRDÉSEK KEZDETE A tudás felszabadítása és hozzáférhetővé tétele paradox módon kettős helyzetet teremt: a mindenütt jelen lévő megismerés lehetővé teszi a tények felhalmozását, ám azok bősége csökkenti azoknak az embereknek a számát, akik képesek vagy hajlandók összekapcsolni és általánosítani ezeket a tényeket. A szakértelem és a specializáció veszélyessé válik, mert az embert egy szűk terület szakértőjévé teheti, akinek a számítógép memóriájával kell majd megküzdenie. És veszíteni fog. Ez a forgatókönyv azért is veszélyes, mert az emberi és természetes kíváncsiság, a megismerés, a kiderítés és a megértés vágya önmagában már nem fontos, csak akkor, ha mindez technológiai alkalmazáshoz vezet. Így a bölcsesség pusztán szavak bölcsességévé válhat, hiszen önmagában, a tárgyiasult, a hasznosság kritériumaival meghatározott világban szükségtelen, mert csupán egy állapot, nem pedig technológiai áttörés. És mégis. Milyen érdekes, milyen végtelenül izgalmas volna megtudni, milyen tartalmat kódoltak őseink a nyilvánvalóan költőin kívül bizonyos mondatokba, közmondásokba, mondákba. A mai genetikusok például egészen másként értelmezhetnék az olyan kifejezéseket, mint a „vértestvérek” vagy a „vérségi kötelék”. És mit jelent vérrel, nemzedékről nemzedékre átadni a tudást? A genetikusok ismét világosan megmondanák: az ember teljes információja a DNS-ben van, így ez a kifejezés mintha semmi bonyodalmat nem jelentene... És mégis. Érdekes volna megtudni, vajon egészen másként is olvasható-e az ember leírt genomja. Mi lenne, ha genetikusokkal együtt a kortárs nyelvkutatók és történészek is olvasnák? A tudomány mindig egy tágabb egész része. Már az is, hogy a tudományos, érzékeny és éhes tekintet az esszencia megismerésének mélyére vezet, közelivé teszi a misztikához. Utóbbiak is kíváncsian kutatják e és ama világ partjait. Az indiai misztikusok például a spirituális megismerés egyes területein jóval megelőzték a nyugati tudás korát. Évezredek óta ápolnak egy rendszert, amelyben a memória fontos, de nem a legfontosabb helyet foglalja el. Az indiai misztikusok szerint ez a memória nem csupán az, amit megszoktunk emlékezetnek nevezni – az agy képessége arra, hogy felidézze a tapasztalatainkhoz kapcsolódó dolgokat. Az indiai misztikusok, a jógik azt állítják, hogy emlékezetünk az anyagi és a spirituális test emlékezete, amely a világ teremtése óta minden információt őriz. Furcsán hangzik, de ismét: egy nyitott szívű tudós egy ilyen kijelentésben már többet is kiolvasna, mégpedig azt, hogy például a DNS-em elvezethet a családfa gyökereihez. Elvezethet, de vajon el is vezet? Nem feltétlenül, mert a tudomány célja, szigorúsága, sőt szárazsága gyakran akadályozza a különféle eszmék összekapcsolását. 280 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX A genom, az emlékezet, a nyelv, a valódi és a mesterséges intelligencia. Hogyan függ össze mindez? Másfelől a tudomány, amely természeténél fogva a kreativitás területe, mindig olyan hely marad, ahol az új, még meg nem magyarázott dolgoknak is jut hely, és ahol egységbe rendeződhetnek az elsőre látszólag összeegyeztethetetlen gondolatok. A HIPOTÉZIS FELVETÉSE Az ember összetett rendszer. A testi és a szellemi világ összekapcsolódása és szembenállása a művészek, tudósok és általában a kíváncsi emberek reményeinek és csalódásainak világa volt, és még sokáig az is marad. Az ember minden pillanatban felismerte, hogy tapasztalatait és felfedezéseit rögzítenie, felhalmoznia és a következő nemzedékeknek továbbadnia kell. A jelek, szimbólumok, elbeszélések, írás, képek, zene – valamennyi eszköz megragad egy darabot a látható és láthatatlan valóságból, sajátos módján kimerevíti, és átadja másoknak, átadja a jövőnek. Kódolja, abban a reményben, hogy mások képesek lesznek dekódolni. Az emberi elme, ha nehezen is, ha nem is mindent, de képes dekódolni azokat az ismeretátadási rendszereket, amelyeket egykor maga alkotott: például a XIX. században olvasták el az ókori egyiptomi hieroglifákat, illetve a Mezopotámiában használt ékírást. A XX. század lehetővé tette egy másik, jóval összetettebb könyv – a gének könyvének – feltárását. A genetika, sőt a genomika is gyorsan hatol át információnk kémiai formuláin, egészen az emberi biológia lényegéig. Megkezdődött az emberi gének és kombinációik számbavétele. Az emberi gének térképe lehetővé teszi a nem csupán földrajzi homo sapiens útjának felvázolását is. Ugyanígy azt is, mit visz magával erre az útra: a gének a fajra jellemző, nemzedékről nemzedékre átadott információt kódolják. Az öröklődés és a környezet hatása – mindez a génekbe préselődik. Nemcsak az információért felelősek, hanem annak alkalmazásáért, funkcióiért is. Például az emberi FOXP gén a nyelvi funkciókért felel. A genetika tehát lehetővé teszi számunkra, hogy újra megismerkedjünk önmagunkkal. A mai technológiák, különösen a mesterséges intelligencia létrehozása, arra késztetnek bennünket, hogy ismét önmagunk természete felé forduljunk, és feltegyük (együtt) a válaszokat kereső kérdéseket: Hogyan halmozunk fel információt önmagunkról a gének szintjén? Hogyan kódolódik ez az információ? Hogyan dekódoljuk? Hogyan ölt szavakban formát? Vajon minden génszintű információ „kemény”, azaz az anyagról szól, vagy ott rejtőzik az egész homo sapiens genetikájára vonatkozó tudás is? Hogyan teszi a géninformáció a memóriát hozzáférhetővé a használat számára? Részt vesz-e a nyelv (tág értelemben) az ilyen információ kódolásában, vagy csak annak tárolásában és továbbításában? Léteznek-e olyan szókódok, amelyek segíthetnek „feloldani és lezárni” a géninformációt? Hogyan kapcsolódik egyáltalán a nyelv a géninformáció kódjaihoz? Lehetséges-e, és ha igen, hogyan lehetne a nyelvi kódok segítségével genetikai szintű információt programozni? Elvileg beszélhetünk-e nemcsak testi, hanem nem anyagi, mondjuk, a lélek genetikájáról is (vö. a görög psyche szóval és az egész Įžvalgos / Insights 281 LINAS KONTRIMAS (gr. neuron „idegi egység”)? Vagy amikor például litván, német, kínai stb. génről beszélünk, beszélhetünk-e nemcsak biológiai információról, hanem arról is, hogyan kódolható és adható tovább az ilyen információ? Mindezek a kérdések furcsának tűnnek, ha akár csak egy pillanatra is elgondolkodunk saját természetünkön és annak titokzatosságán. Teremtettek vagyunk, vagy az evolúció eredményei? Ki és mikor „telepítette belénk” a lelkiismeret programját? Lehetséges tehát multidiszciplináris megközelítéssel újraolvasni a gének (a gén) információját, és olyan kódokat keresni benne, amelyek nemcsak a biokémiai, hanem a verbális kódolásnak vagy dekódolásnak is engedelmeskednek? Még sok a kérdés, amelyek jelenléte egyébként érdekessé és értelmessé teszi az életet. Ezért az általam felvetett hipotézis így hangzik: Az emberi genomban kódolt információ létezik, amely nemcsak a fizikai tulajdonságokkal, azok emlékezetével és továbbadásával, hanem az ember szellemi tulajdonságaival, azok emlékezetével és továbbadásával is összefügg; a nyelv jelenségének kellene összekapcsolnia ezt a két területet, és lehetővé tennie a felhalmozott információ kódolását és dekódolását, valamint a genetikai emlékezetből a pszichológiai és verbális emlékezetbe való átvezetését; sőt, fordított irányú út is lehetséges lehet. A NEHÉZSÉGEK KIHÍVÁSAI Már magában a hipotézisben is rejlik néhány nehéz részprobléma. Számomra ezek a nehézségek nem jelzik a hipotézis lehetetlenségét. Ellenkezőleg: csupán olyan erős ösztönzők, amelyek lehetővé teszik a különböző részek egésszé kapcsolását. Az egyik nehézség a fogalmak meghatározásával kapcsolatos. Az ember fizikai tulajdonságait többé-kevésbé fel tudjuk sorolni és le tudjuk írni, a szellemi tulajdonságok azonban nem engedelmeskednek ilyen könnyen ennek a műveletnek. Itt válik nagyon fontossá a vélemények és a nézőpontok területe. Ez azt jelenti, hogy a szellemi tulajdonságok ilyen meghatározása lehetetlen? Nem hiszem. Létezésüket csak elvétve vonják kétségbe, a nyelv pedig képes meghatározni azt, ami létezik. A másik nehézség az emlékezet. A genetikai emlékezetet kissé leegyszerűsítve egy könyvtárhoz hasonlíthatnánk, amelyben rólunk, homo sapiens-ekről tárolnak ismereteket. Ezek az ismeretek egy bizonyos kémiai közegben rögzített információk. Az emberi agyat kutató idegtudósok megnevezik az emlékezetért felelős területeket, például a lobus temporalis-t. Azt állítják, hogy érzékszerveinken keresztül gyűjtjük az emlékeket. De valóban így van? Kiegészítheti-e emlékezetünket a genetikai rétegből származó információ? Megérzésem szerint igen, és ki is egészíti. Ezért nagyon is értelmes a kérdés: hogyan? Hiszen a bennünk zajló folyamatok megérthetővé, vagyis szavakkal kifejezhetővé válhatnak. 82 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX Genom, emlékezet, nyelv, valódi és mesterséges intelligencia. Hogyan függ össze mindez? Ha tehát létezik információ, ha léteznek helyek, ahol feltárul és megosztják, akkor létezniük kell olyan módszereknek is, amelyekkel nyomon követhető ez az út, sőt talán meg is ismételhető. VALÓSZÍNŰSÉGI FELTEVÉSEK Úgy történt, mint minden rendes bölcsész esetében: bár a reáltudományok jól mentek, különböző okokból az iskolában eltávolodtam tőlük, ám e tudásterület iránti tiszteletem megmaradt, sőt egyre nőtt. Ezt még inkább erősítette az a filozófiai meggyőződés, hogy az ember nem osztható részekre, megismerésének pedig a lehető leginkább összekapcsoltnak kell lennie. Nem a kutatás szakterületeiről beszélek. Arról a mindent összekötő szövetről beszélek, amelyet bármely mélyebb tudományos megismerés alakít ki. Kialakítja, de nem feltétlenül képes leírni, elbeszélni vagy a többség számára érthetővé tenni. Sokszor kérdeztem magamtól, vajon meg lehet-e válaszolni a hipotézis alkalmazási tesztjében felmerülő kérdéseket nyelvészek, genetikusok, idegtudósok, pszichológusok és számítógépes szakemberek segítségével. De próbáljuk meg a fejezet után felfedezni a kíváncsiságot és a képzeletet: A genetika kiegészítheti a származást kutató más tudományok ismereteit. A gének által továbbadott, csoportosított és szálak mentén összekapcsolt információ, más népességek genetikai adataival összehasonlítva, következtetések levonását teszi lehetővé a népesség eredetéről. „Az emberi DNS nemzedékeken át öröklődik, és benne rejlik őseink történetének információja. Ezért a mai népességek genetikai sokféleségét vizsgáló kortárs kutatások az emberiség történetének olyan aspektusait is feltárhatják, amelyekről csak nagyon kevés antropológiai és régészeti adat áll rendelkezésre, vagy amelyekről csupán hipotéziseink vannak” – írja Vidus Kučinskas. A gének leolvasásának módszere a mennyiségi információ gondos csoportosítása és vizsgálata. Ezután más információt is kiolvasunk: például az örökletes betegségről szólót, miközben az alap ugyanaz marad – a genom információjának szabályszerűsége. 2003 áprilisában bejelentették, hogy befejeződött az emberi genom feltérképezése. Azt mondják, hogy körülbelül 3500 génünk van. De: „ma már tudjuk, hogy a genomnak csak kis része alkot funkcionális szempontból fontos egységeket – géneket. A DNS többi részét nem kódoló szakasznak nevezik. Valószínű azonban, hogy ez az állítás csak részben igaz.” Milyen információt hordoznak ezek a szakaszok? Biokémiai módszerekkel vizsgálhatjuk őket. Mi lenne, ha a DNS-be kódolt ismeretekre más szemszögből, más tudományterületek felől, sőt egy gyakorlati terület, például az információtechnológia és a mesterséges intelligencia kutatásának perspektívájából tekintenénk? Vajon a multidiszciplináris megközelítés feltárná a DNS megfejtésének egy másik módját? Gondolatok V. Kučinskas Genomo įvairovė: lietuviai Europoje című művének elolvasása után, 2004 Įžvalgos / Insights 283 LINAS KONTRIMAS V. Kūčinskas a genomot kutatva a bölcsészettudományok egyik ágát, a történelmet hívta segítségül. Kutatásai új teret nyitnak a litván eredet magyarázatának. A tudós genetikai kutatásait következetesen folytatva lépett be a történelem területére. A „Milyen a litván genom?” kérdése lenyűgöző eredményeket hozott. A tudós az ismert területről (genom) indult el a homályos felé (etnogenezis). Úgy tűnik, fordított út is lehetséges. Tudjuk, hogy az ember veleszületett nyelvtanulási képességgel születik. Egy adott nyelvi környezetben elsajátítja az adott nyelv nyelvtanát, és kialakul benne a nyelvérzék. Azt is tudjuk már, hogy leírtak egy, a nyelvért felelős gént. Tudjuk, hogy az embernek más veleszületett tulajdonságai is vannak: az ellenségesség, az érzelmek, az értékek „érettsége” (azokat elfogadja vagy elutasítja – ez más kérdés; az a fontos, hogy adott a kód, amely lehetővé teszi megértésüket, csoportosításukat és „archiválásukat”). Mi van, ha az ilyen információ képletesen szólva a vérrel is továbbadódik? Ilyen kérdéseket feltenni nagyon bonyolult. Mintha a felfoghatatlant próbálnánk átfogni, az össze nem kapcsolhatót összekötni... De a megérzés azt súgja, hogy éppen most jött el az ideje ennek, amikor annyi tudással rendelkezünk környezetünkről és önmagunkról. Ez a tudás pedig egyre gyarapszik, noha az emberi természet kutatásában továbbra is körbe-körbe járunk. És még valami: Bár mindannyian egyediek vagyunk, az általános becslések szerint a DNS szintjén az emberek közötti különbség átlagosan mindössze 0,1 százalék. Vagyis a DNS-szekvencia 99,9 százaléka azonos. A genom könyvhöz hasonlítható, hiszen szintén az A, T, G és C betűk (azaz nukleotidok) ábécéjéből álló készlet. Az egyes emberek genomkönyvének különbségei egy másik genomhoz képest nagyon csekélyek – állítja V. Kūčinskas. Hasonlóképpen az emberek is ugyanazokból, csupán kissé eltérően kevert ösztönökből, szavakból, érzelmekből és tapasztalatokból álló készletekből tevődnek össze. Mindannyian ugyanabból az agyagból vagyunk gyúrva.. Csupán egy jelentéktelen részecske tesz minket egyedivé (képzeljenek el egy tökéletes szerkezetet, de energiaforrás nélkül. Mi és hol van az a részecske, az a forrás, amely beindítja és megismételhetetlenné teszi ezt a szerkezetet?) A gondolkodás képessége szintén mindenkinek megadatott. A gondolkodás láncolata világos: tapasztalás – az állapotok szavakba öntésének szakasza – megfogalmazás (kifejezés) – tapasztalás... Úgy vélem, itt van egy rés. Gondolkodás közben nemcsak az öt érzékszervünkkel felfogott információval dolgozunk. Hozzáférünk a testünkben lévő információhoz is, mondjuk a genetikailag kódolt, nemzedékről nemzedékre továbbadott információhoz. Hogyan? Hol? Léteznek a történelmi emlékezet bizonyos kódjai, a bölcsesség kódjai és ezek rendszerei is. Lehetséges, hogy ezek a jövő nemzedékeire a génekkel továbbadott információhoz hasonló módon öröklődnek. Lehetséges, hogy a történelmi tapasztalat (tágabb értelemben vett) kódjai is a génekben vannak rögzítve. Ennek az információnak egy részét, ezeknek a kódoknak egy részét az emberek természetüknél fogva öröklik, 284 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX Genomika, atmintis, kalba, tikras ir dirbtinis intelektas. Kaip visas susiję? mondjuk – intuitívan, saját egyéni tapasztalat nélkül érti. Egy rész dekódolását egész életében tanulja. „Az emberi evolúció rekonstruálásához történeti és statisztikai kutatásokra egyaránt szükség van. Az emberi evolúció megértéséhez legalább ilyen fontos a fizikai és a szociális antropológia, a régészet, a demográfia és a nyelvészet” – állítja V. Kučinskas. AZ ÚT KEZDETE 2017-ben megosztottam hipotézisemet két nagyra becsült tudóssal – Grasilda Blažienė akadémikus professzorral, a porosz kultúra és nyelv ismert kutatójával, valamint Vaidas Kučinskas professzorral, a neves genetikussal, akit a szélesebb közönség a litván genom kutatójaként is ismer. Hálás vagyok az akadémikusoknak, amiért meghallgatták felvetéseimet, és azt mondták, hogy az ötletek alapos és mélyreható kutatást érdemelnek. Az a hipotézis, amely nem egyetlen kutatási tárgyra összpontosít, nagyobb interdiszciplináris csapat összehangolt munkáját igényli. Nagy öröm, hogy mindkét akadémikus úgy döntött, részt vesz ebben a kutatásban, és irányítja a megfelelő tudóscsoportokat. Ma a projekt megvalósíthatóságának és finanszírozásának felkutatása zajlik. A lehetséges eredményekhez és a számos tudományterület, valamint a gyakorlati világ számára várható haszonhoz képest a szükséges összeg nem nagy, de rendkívül fontos. A szellemi erőforrásokon túl laboratóriumra és a genetikai vizsgálatokhoz szükséges anyagokra is szükség van. Már benyújtottuk a kérelmet. Várunk. Így az út, noha szilárd talaj látszik a lábunk alatt, és tapasztalt, nagyra becsült barátok állnak mellettünk, mégis tiszta homályba vész. Beérkezett 2018. november 22-én. LINAS KONTRIMAS Vilniausi Egyetem Saulėtekio 9, LT-1022 Vilnius [email protected] Įžvalgos / Insights 285