Lietuvių vietovardžių su šaknimi „gal-“ (< liet. „gãlas“ ‘pabaiga, kraštas’) darybos ypatybės

212 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX LAIMUTIS BILKIS Lietuvių kalbos institutas A tudományos kutatás irányai: helynévtan, személynévtan. A LITVÁN HELYNEVEK GALTŐVEL (< LIT. GÃLAS ‘VÉG, SZÉL’) KÉPZÉSI SAJÁTOSSÁGAI Peculiarities of Formation of Lithuanian Toponyms with Root Gal- (< Lith. gãlas ‘end, edge’) ÖSSZEFOGLALÁS A lit. gãlas ‘vég, szél’ szóból származó toponimák igen nagy eredet szerinti csoportot alkotnak, képzésük változatos, és különösen sok összetett, illetve összetevős alakulat jellemzi őket. A tanulmány ezek derivációs módjait elemzi, figyelmet fordítva a képzéstípusok produktivitására, az alapszavak morfológiai státuszára és a képzés jelentésére. A hagyományos grammatikai, illetve szintaktisinių ryšių aprašu, aptariami sudurtinių vietovardžių ir vietovardžiais einančių prielinksninių konstrukcijų gramatiniai santykiai ir žodžių junginius sudarančių sudėtinių vietovardžių dėmenų sintaksiniai ryšiai. KULCSSZAVAK: a helynevek képzése, a galtővel rendelkező helynevek, az összetett és kapcsolt helynevek elemei közötti grammatikai kapcsolatok. ANNOTÁCIÓ A litvánból származó helynevek. A gãlas ‘vég, perem’ egy igen nagy etimológiai csoportot alkotnak, és változatos képzési mintákat, valamint az összetett és kompozit képzések különleges sokféleségét mutatják. A tanulmány a képzési mintáikkal foglalkozik, különös tekintettel a képzéstípusok produktivitására, az alapszavak morfológiai státuszára és a képzés jelentésére. A grammatikai/szintaktikai viszonyok hagyományos leírására hivatkozva a tanulmány tárgyalja az összetett helynevek grammatikai viszonyait, a helynévként használt elöljárós szerkezeteket, valamint a szókapcsolatokból álló kompozit helynevek összetevőinek szintaktikai viszonyait. KULCSSZAVAK: helynévképzés, a galtővel rendelkező helynevek, az összetett és kompozit helynevek összetevőinek grammatikai viszonyai. Tanulmányok / Articles 213 Lietuvių vietovardžių su šaknimi gal- (< liet. gãlas ‘pabaiga, kraštas’) darybos ypatybės 1. A Litván helynevek szótárának harmadik kötetében (G–H, lásd LVŽ III) a lit. gãlas ‘az a hely, ahol valamely hosszabb tárgy véget ér; a tárgy szélső része (kezdete, vége); szél, határfal; A riba és más azonos tövű, hasonló jelentésű szavak alkotják a legnagyobb szócikket (szóképzési fészket), amely nem kevesebb mint 15 oldalt foglal el1. E tőből származó helynevek más balti nyelvekben is nagy számban fordulnak elő, vö. lett helynevek: Gals, Galaberži, Gala-dzelme stb. (Endzelīns 1956: 292–294), porosz helynevek: Galindo (Būga 1961: 117; Топоров 1979: 143; Vanagas 1980: 20), 35), *Gal-ings (Pospiszylowa 1990: 243), Galitten, Gallingen (Blažienė 2005: 59), Galanten (Gerulis 1922: 56–57), valamint az Odera medencéjének Galina vízneve (Орел 1997: 336). A galielemet tartalmazó helynevek képzésük sokféleségével, az összetett és többszörösen összetett képzések különösen nagy számával tűnnek ki, ezért e tanulmány célja, hogy megvizsgálja derivációjuk módjait a képzéstípusok produktivitása, az alapul szolgáló szavak morfológiai státusa és a képzés jelentése szempontjából; továbbá a grammatikai, illetve szintaktikai kapcsolatok hagyományos leírására támaszkodva tárgyalja az összetett helynevek, valamint a helynévként szereplő elöljárós szerkezetek grammatikai viszonyait, továbbá a szószerkezeteket alkotó többszörösen összetett helynevek tagjainak szintaktikai kapcsolatait2. A két (vagy több) szóból álló toponimák tagjai közötti szintaktikai kapcsolatokról nagyon keveset és csak futólag írtak. Bronius Savukynas összetett víznevek elemzésének szentelt publikációiban megfigyelhető, hogy a birtokos helynevek első komponenseiként egyeztethetetlen jelzők állnak (Savukynas 1963: 237–238), továbbá hogy az összetett vízneveket célszerűbb tagjaik szintaktikai kapcsolatai alapján osztályozni – egyeztetett és egyeztethetetlen, illetve birtokos szerkezetű nevekre (Savukynas 1971: 167). Dalia Sviderskienė is megalapozottnak tartja az összetett helynevek ilyen osztályozását, amikor Marijampolė megye helonimáit elemzi (2017: 80–81). vége. hatodik rész. A lívai víznevek elemzése és tipológiája. 1. Bevezetés. I. A lívai víznevek elemzése és tipológiája. 2. A hidronimák szóképzési szerkezete. 2.1. Az alapvető víznévképző elemek és variánsaik. A víznévi anyag elemzéséhez felhasznált források 37. old. 1. A víznevek (hidronimák) az egyik legősibb toponimatípust alkotják. A víznév a helynév egyik legfontosabb altípusa, amelyet az élőnyelvi névadás és a történeti nyelvfejlődés folyamatai egyaránt alakítanak. A nemzetközi és a lívai névtudományban többféle megközelítés létezik e nevek tipologizálására. Lásd: Kranz 2018: 156; Kuusik 2014: 122; Leppik 2019: 75; Vainio 2007: 33; Saar 2012: 98–103 stb. 1 vége. rész. A természetes vízfolyások víznevei (folyók, patakok, források, árkok stb.) kiemelkedő szerepet töltenek be a táji névanyagban. A gyűjtés ro vieną sintaksinį junginį, atliekantį vietovardžio funkcijas, o visų sudėtinių ir daugumos sudurtinių hidronimų pirmasis komponentas apibrėžia (determikezdeti szakaszában ezek a nevek elsősorban helyi lakosoktól és korabeli térképekből kerültek be az anyagba. A víznevek jelentős része ma is használatban van, ugyanakkor némelyik már csak levéltári dokumentumokban vagy régebbi topográfiai leírásokban maradt fenn. A víznévi anyag szempontjából különösen fontos a népi névadási hagyomány, amely gyakran a vízfolyás jellemzőit, elhelyezkedését vagy a hozzá kapcsolódó gazdasági tevékenységet tükrözi. E nevek szerkezeti vizsgálata lehetőséget ad a szóképzési típusok és az elnevezési modellek elkülönítésére. 2. A hidronimák szóképzési szerkezete. A lívai víznevek körében nagy számban fordulnak elő képzett, összetett és szerkezetes nevek. A nevek szóképzési elemzése során vizsgálható a képzők szerepe, az alapnevek eredete, valamint a komponensek közötti jelentéstani és grammatikai viszony. 2.1. Az alapvető víznévképző elemek és variánsaik. A víznevekben előforduló képzőelemek közül kiemelhetők a -up-, -jõgi-, -oja-, -kraavés más, a helyi nyelvhasználatban rögzült elemek. Variánsaik hangtani és morfológiai okokból alakulhatnak ki. A forrásanyagban szereplő alakok összevetése lehetővé teszi a névelemek történeti rétegződésének és területi eloszlásának pontosabb leírását. A víznévi anyag elemzéséhez felhasznált források. A jelen vizsgálat alapját a helyi névgyűjtések, történeti térképek, levéltári iratok, földrajzi adattárak, valamint a korábbi névtani kutatások adják. A források eltérő keletkezési ideje és dokumentációs módja miatt az adatok kritikai értékelése szükséges. Külön figyelmet kell fordítani az eltérő helyesírású, illetve több változatban adatolt víznevek összevetésére. Aleksandras Vanagas folyókés tónevek képzését vizsgáló munkájában megemlíti, hogy mindkét birtokos eseti hidronimusi szó a másodikat alkotja) (Vanagas 1970: 273–274)3. Az összetett oikonimák kutatásának bemutatásakor 1 A tanulmány nem tárgyalja az előtagos, galgyökű helyneveket, továbbá csak azokat az összetett és kompozit helyneveket elemzi, amelyekben a gyökér első tagként szerepelhet. Az előtagos és a második taggal rendelkező helynevek a Litván helynevek szótárának első tagok szerint összeállított számos szócikkében (és kötetében) szétszórva találhatók, ezért összegyűjtésükről és kutatásukról csak a teljes szótár megjelenése után lehet majd beszélni. 2 Néhány újabb szintaktikai munkában szintaktikai és morfoszintaktikai kapcsolatokat különböztetnek meg (vö. Holvoet 2009). 3 Az összetett helynevek képzését elemezve Aleksandras Vanagas előnyben részesítette a tagok morfológiai státusán alapuló osztályozást: az összetett hidronimák derivációját vizsgálva birtokos esetű (genitívuszi) és kvalifikáló nevekre osztotta őket, míg az azonos képzési módú oronimákat birtokos esetű és nominativuszi (kvalifikáló) nevekre (Vanagas 1970: 258, 273; 1973: 213, 214). LAIMUTIS BILKIS 214 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX eredményeinek bemutatásakor hangsúlyozza, hogy grammatikai-szintaktikai szempontból e névosztály birtokos esetű és kvalifikáló nevei egyaránt azonosak, mivel első komponensük, vagyis tagjuk, meghatározza, pontosítja a másodikat (Razmukaitė 2003: 63). Így a gal képzésű helynevek elemzésekor többek között az a cél, hogy nagyobb figyelmet gausios sudėtinių toponimų grupės dėmenų sintaksiniams ryšiams aptarti, tikintis, kad šie duomenys papildys lietuvių kalbos žodžių junginių sintaksinio fordítsanak a leírás tartalmára. 2. A képzés módja szerint a gyökérbeli gallizde található helynevek osztályozhatók tini kaip pirminiai, vediniai (derivatai), sudurtiniai (kompozitai) ir sudėtiniai. Absoliučią daugumą pirminių toponimų sudaro pluralia tantum vietovardžiai Gala. Megjegyzendő a pluralizáció révén keletkezett toponimák denotátumainak különleges változatossága: a legtöbb esetben a Gala agronimák (szántók, földek, parlagok, legelők, mezők, rétek, parcellák nevei), azonban oikonimák (falvak, azok részei, majorságok nevei), drimonimák (erdők, bozótosok nevei), helonimák (mocsarak, lápok nevei) is előfordulnak. Összesen mintegy 300 ilyen helynevet rögzítettek: Gala ar. Aukšt, dr. Sld, k. Blnk, Kzt, Rim, k. (Ringalių) dalis Lm, k. (Šadžiūnų) dalis Lp, l. Dbn, pv. Ms ir kt. Az ilyen toponimák kétségtelenül nemcsak a lit. gãlas ‘az a hely, ahol valamely hosszabb tárgy véget ér; a tárgy szélső része (kezdete, vége); szél, határfal; nemcsak a többes számú ribaʼ, hanem a litván többes számú gala ‘a mező vége’ appellatívumból is. Ezzel magyarázható az agronimák nagy száma is: feltehető, hogy sok közülük meghatározott helyek közötti viszonyokat jelöl: a mezők végén található objektumokat nevezi meg. Jelentősen kevesebb (mintegy 20) az elsődleges, helyet jelentő helynév, amely a litván gãlas egyes számú alakjából képződött: Gãlas ar. Gdr, Ssk, b. Pš, Vln, ež. Bsg, gn. Zp, k. Rud, k. (Leipuškės) dalis Ml, k. (Peršėkininkų) dalis Mrs és mások. Ritka elsődleges helyneveknek tekinthetők a Galuõs krm típusú helyhatározói helynevek. Ktk, Galuosè b. Stk, amelyek a litván gãlas többes számú helyhatározói alakjából, illetve a litván gala ‘a mező vége’ helyhatározói alakjából – a rövidített galuõs és a teljes galuosè alakból – alakultak. Az ilyen nominációs mód csak a (top)onímiában fordul elő. 3. Képzős származéknak tekinthető egy oikonima: Gal-ia vs. Nmč (: gãlas), bár másfelől plurale tantum típusú antropooikonima is lehet, vö. lit. pvd. Gals, Gãlius (LPDB). 4. A képzős helynevek a képzés kategóriái szerint a kicsinyítő képzős, a tulajdonsághordozók elnevezéseinek (nomina attributiva) és a helyek elnevezéseinek (nomina loci) képzési analógiája alapján alkotott származékokra osztandók. A legtöbb kicsinyítő képzős helynév az -elis és -eliai képzőkkel alakult – rendre 12 és 11: Gal-ẽliai k. Rz, Vžns, k. (Juškėnai) része Sdk, krm., mš. Lks, pv. Bt stb., Gal-ẽlis gn. Mrk, dűlő. az Sd, k. (Sausininkų) része, a Brt, k. (Krekštėnų) része, a Krok, k. (Griežpelkių) része, az Lksr része stb. Az -aitė, -aitės, -aliai, -iukas, -elė, -elės, -učiai, -ukai, -utė, -utis képzők származékai többesével vagy egyenként fordulnak elő: Gal-aitė pv. Lbv, Gal-aitės pv. Lzd, Gãl-aitis vs. Pp, Gal-ãliai k. Cikkek / Articles 215 Lietuvių vietovardžių su šaknimi gal- (< liet. gãlas ‘pabaiga, kraštas’) darybos ypatybės (Grūšlaukės, Lazdininkų, Vaineikių Medsėdžių) részei, Dr, vs. Antk, Gal-ẽlė b. Rz, Gal-ẽlės vt. az erdőben Ppl, Gal-iùkas l. Upn, Ut, sklp. Dglšk, Gal-učiai k. (Ragiškės) része, Lkš, Gal-ùkai ar. Dg, Gal-ùtė pv. Vrdv, Gal-ùtis rst. KzR. A birtokosnevek képzésének analógiája alapján alkotott helynevekre főként a *-no-4-ből származó képzők jellemzők. Leginkább az -inė és -inės képzős származékok fordulnak elő – körülbelül 150, illetve 100: Gal-nė ar. An, b. Antz, dr. lių) része Mrk, Šln, gn. Str, up. Brž, Dv, vs. Avž ir kt., Gal-nės k. (Svilių) dalis Jsv, k. (Purpk. (Kazimieravo) része Pv, k. (Stungių) része Žg, 2 kln. Dgč, mš. DglšN, rst. Trgn, rozs. Vb, sztyeppe. Snt, vö. Btr és mások. Valamivel kevesebb helynév képződött az -inis és -iniai képzőkkel – 75 és 110: Gal-niai ar. Bb, vö. Mlt, domb. Skp, bozótos. Aln, rozs. Ad, parlag. a Trgn, sod. részei Ign és mások, Gal-inia f. (Birbiliškės) része Vl, Gal-nis a. Rz, grv. Brž, kl. Ign, Pnd f., mš. Rd, folyó Jnš, Mrj, Srd, vs. Jon, Upn és mások Itt említendők az -aunė, -ina képző derivátumai is: Gal-aũnė5 krtm. Vl, Gal-inà f., vs. Vrdv. Ebbe a szóképzési kategóriába még egy-egy, a -iškės és a -uosnė képzővel képzett származékszó is besorolható: Gãl-iškės gn., gn. dalis Kltn, Gal-uõsnė kln., krm., plk., sln. Čb. A szláv képzőkkel alkotott származékszavak feltehetően szintén tulajdonságot jelölnek: Gal-énka l. Krk, Gal-iáukos pv. Ml, Gal-ierka sod. Kdn, Gal-nka ež. Dbg, k. (Skaisterių) dalis Mck, rst. Čb, Gal-inka ar., pv. Msn, Gal-nkė b. Užp, Gal-oškė dr. Varn. A helynevek képzésének kategóriájába sorolható toponimák között valamivel gyakoribbak a -ynė képzővel alkotott származékok (7 helynév): Gal-nė dr. Lkm, krm. Stč, l. Ars, Bt, pv. Lkm, Gal-nė (var. Pelnė) dv. Krkn, Gal-nė (var. Pempnės) l. Užv. E kategóriába tartoznak az egyedi -ava, -ija, -ijos, -yna, -ynas derivátumok is: Gal-avà drp., gn., l. Varn, Gal-ijà pv. Trg, Gal-ijos ar., pv. NmŽ, Gal-na ‖ Gal-nas ar., b., ln., mš., pv., vt. upėje (Šešuvyje) Bt. Az ilyen típusú képződményeket történetileg konkretizálódott, azaz helyjelentést felvett, gyűjtőnevekként tartják számon (Ambrazas 2000: 51, 54). 5. A galyra első taggal rendelkező összetett helynevek többsége főnévi determinatív. Nagy részük a litván nyelv determinatív összetételeinek meglehetősen kis csoportjába sorolható, amelyeknek második tagja meghatározza az elsőt, megjelöli annak helyét, vagy (amikor a helynevek metaforikusak) a hovatartozását6. Az ilyen összetételek képzési modelljei gazdagok és igen változatosak. Ez összefügg azzal a ténnyel, hogy a két főnévből alkotott köznévi összetett szavak között is, amelyeknek 4 A képzők eredetéről lásd: Ambrazas 2000: 144–147. 5 Vö. a tulajdonság birtokosainak megnevezései közé sorolt gẽležaunės köznévvel (Ambrazas 2000: 161). 6 A litván összetett helynevek vizsgálatakor általában hangsúlyozzák, hogy a két főnévből (vagy névszóból) alkotott képződmények determinatívak, első tagjuk meghatározza a másodikat (Razmukaitė 2002: 121; Sviderskienė 2006: 48; Kačinaitė 2008: 277). Azokat az eseteket, amikor a helynevek második eleme a meghatározó, az első pedig a meghatározott, nem elemeztük. LAIMUTIS BILKIS 216 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX a második elem határozza meg az elsőt, a gãlas az egyik leggyakrabban első elemként szereplő szó (vö. LKG I 441). A helynevek képzésének legproduktívabb modellje a galelőtagú főnév (← Gdr, gãlas, gala) + bendrinis daiktavardis: Gal-ã-balė l., pv. Vrn, Gal-ã-baliai pv. Gal-a-bals b., vö. Ob, 2 vö. Vb, Gal-balis b. Imbr, Gal-balis (var. Klimbalė) gn., vö. Vb, Gal-bals k. Vb, Gal-ia-balė kln. Klvr, Gal--balė b. Dgč, dr. Šiūl, plk. Kpč, Gal--balė ‖ Gal--balis l., vö. Kpč, Gal--balis plk. Alvt, Gal-óVb, d. Sv, drp. Mrj ir kt., Gal--balis a. balis drp., plk. Pnd, Gal-ù-balė b. Imbr, Rim, Skp, Vad, krm. Krsn, pv. Krk, Krsn, Mrs, Vad, Gal--balė pv. Skp, Gal-ù-balis 2 b. Gž, b. Kp, 2 b. Šmn, b. Tsk, miške Dglč, ar. Sv, b. Vb: gãlas, gala + balà; Gal-ã-bendris krm., pv. Čln: beñdrė, bendr ‘bendra pieva, bendras laukasʼ7; Gal-a-čvertis l. Onš: čvértis ‘ketvirtadalis, ketvirtisʼ; Gal-a-dalia l., mš. (Liepalotų) dalis Mrk, Gal-a-dals mš. Mrk: dals ‘tam tikras viso daikto kiekis; kokio nors dalyko sudedamasis elementas; földterület, mezőʼ; Gal-a-dãrymai pv. DglšN: dãrymas ‘zsombékos, mocsaras tócsa, láprétʼ; Gal-a-dronyčia b. Dg: dronyčià ‘határ; barázdaʼ; Gal-a-kaklelė pv. Vdn: kaklẽlis, vö. kãklas ‘kanyar, öböl, szoros, félsziget, kiszögellésʼ; Gal-ã-kluonė pv. Smn: klúonas „épület gabona tárolására, csűr; rét a csűr mellett, karám, karámhely, csűrhely, elkerített helyʼ; Gal-a-kojis mocsár. Nrg: kója; Gal-a-pùsvalakis dr., pv. Žž: pùsvalakis, pùsvalakė „egy valak feleʼ; Gal-a-slãsčiai kl. JnšM: slãstai „egerek, vadállatok elfogására szolgáló eszköz, csapda, tőrʼ; Gal-a-šinė dűlőnév. Dbg: šinà ‘kerékabroncs, kerékveret; száncs talpának vereteʼ, šnas, šnė ‘kerékabroncs, kerékveretʼ; Gal-ã-trivagė ‖ Gal-ã-trivagis falu, mezsgye a szántóföldek között Trgn: trvagė, trvagis ‘három barázda szélességű mezsgyeʼ; Gal-a-valãkai falu. Žž, dűlőnév. Pkn, Gal-a-valakis falu, b. Kpč, Gal--valakė völgy. Šaul, Gal--valakis falu Jk, Galu-valãkiai falu Rtn: valãkas ‘körülbelül húsz tizednyi földterület; a földdarab távolabb a házaktólʼ; Gal-ã-žydapievė dűlőnév Eiš, Gal-ã-žydapievis gazdaság. Drž: *žydapievė, *žydapievis: ždas, peva; Gal-i-sąvãrai ‖ Gal-i-sąvãriai ‖ Gal-i-suvãrai szántóföld, dűlő, kaszáló, legelő. Lp: svara, svaras, sùvara, sùvaras ‘a mezőgazdasági eszköz (szövőszék, borona) oldalait összekötő keresztgerenda, összekötő elemʼ; Gal-ù-grėblis helynév erdőben Rod: grėblià ‘nedves, fákkal kirakott útʼ; Gal-ù-karčiai dűlő, kaszáló Rm, Gal-ù-kartės bozótos, legelő. Vb, Gal-ùkartis hegy. Rm: kártis ‘hosszú, vékony fa, rúd, gallyʼ vagy katis ‘lekaszálatlan fűcsík a rendbenʼ; Gal-ù-smėliai tsz. Kpr: smlis, smėls stb. E modell alapján több száz, különböző kötőhangzókat tartalmazó összetett helynév keletkezett, amelyek második tagjának alapszavai még köznevek: aikšt, áikštė ‘térʼ, akmuõ, ãkmenas ‘kőʼ, alksnnas ‘égeresʼ, apdėmė ‘két tanya közötti, a falu közös földterülete, ház mögötti terület, kihajtóʼ, brastà ‘gázlóʼ, sis, degėss ‘degimo liekana, apdegęs medis, nuodėgulisʼ, degsė ‘apdegusi vieta, gaisro vietaʼ, dirvà, ẽžeras, gãtvė, girià, gõjus ‘nedidelis, gražus miškelis, giraitėʼ, dažas ‘kertʼ, daubà ‘mélyedésʼ, deg- 7 A köznevek jelentéseit az LKŽe alapján adjuk meg. Straipsniai / Articles 217 Lietuvių vietovardžių su šaknimi gal- (< liet. gãlas ‘pabaiga, kraštas’) darybos ypatybės káimas ‘faluʼ, kálnas ‘hegyʼ, kalniùkas ‘dombʼ, kapas ‘sarokʼ, kẽlias ‘útʼ, ketvitis ‘a valakas negyedeʼ, kiẽmas ‘udvarʼ, klamas ‘gabona tárolására szolgáló épület, csűrʼ, klónis, klõnis, klon, klõnė ‘völgyʼ, krmas, krmai ‘bokor, bozótʼ, kuls ‘öböl, kiugró rész; kanyarulat, kanyar; szög; szél, darabʼ, lankà ‘lejtőʼ, laũkas ‘mezőʼ, laukẽlis ‘kis mezőʼ, lazdnas ‘bokor vagy fa, amelyen mogyoró terem (Corylus avellana); e növények pieva, pelkė, bala, liūnas; šlapia vieta, apaugusi krūmais ir skurdžiais medžiais, raistas; nedidelis miškas, biržtva; paliktas neartas, nepjautas žemės sklypas gyvuliams ganytiʼ, lekna, lieknà ‘žema drėgna pieva be krūmųʼ, liẽptas, lgas, lgas erdeje, dióligetʼ, leknas, liẽknas ‘nedves, mocsaras ‘folyó által elöntött mély fekvésű hely; mocsaras folyóág; tócsa, mocsár; ingovány, mocsaras terület; tározó, halastó; sáros terület; mélyedés a folyómederben, örvényʼ, márgas ‘földmértékʼ, márgė, márgis ‘földmérték; a településektől távolabb fekvő földsávʼ, mškas, pabal, pabals, pélkė, peva, plẽcius ‘földdarab, parcella; hely, terület, térʼ, plẽčius ‘hely, terület, térʼ, salà ‘iš visų pusių vandens apsuptas sausumos plotas; pakilesnis, sausas žemės plotelis liūne, raiste; ariamos žemės, dirvos plotelis tarp pievų; sodžius, kaimasʼ, *sdimas, sdymas ‘žemės rėžis ties sodybaʼ, skadžius, skadis, skersnė ‘skerprdas ‘tóʼ, rastas, rãvas ‘árok; kis patakʼ, sávokra osztott szántóföld; keresztben felszántott ágyás, keresztágyás; keresztben szántott barázda, keresztbarázda; erdősáv (kivágott vagy kivágásra kijelölt)ʼ, skersnis ‘keresztirányú sávokra osztott szántóföldʼ, sknimas, skynmas ‘kiirtott, kivágott erdőterületʼ, sodà ‘fel nem osztott falu, településʼ, sõdžius, sodžiùs ‘parasztok lakóhelye, falu; tanyaʼ, sõdas, stùkas, stùkis ‘földdarab, sáv, területʼ, šakns, šlas, šniras ‘hosszú, keskeny földdarab, sávʼ, tãkas, takẽlis, teltninkas ‘borjúk karámja; borjúk legelője, a tanya melletti rétʼ, trãkas ‘magas, száraz, ritkás bokrokkal és fákkal benőtt rét, erdei tisztás; nyírfákkal borított rét; kivágott vagy leégetett erdőrész, irtás; erdei (néha mezei) út vagy ösvényʼ, kerítés, sikátor, utca, utca, utca, utca, utca ‘régi falusi út, utca; városi utca; udvar, külső udvar; elkerített út az állatok hajtására, kihajtó, legelő, hajtóút; falusi legelő; falu, községʼ, patak, folyó, folyócska, folyócska, vízmosás ‘kis mélyedés, tócsa, sekély, esővízzel telt gödör úton, réten, szántóföldön, udvaron és hasonló helyeken. ; nedves, süppedős, mocsaras hely, völgykatlanʼ, karó kerítés da; medinė sutvirtinamoji durų, stalų, staklių ir pan. detalė, pervaras, sankalas, įvylisʼ, vatai, vodà ‘pievos įsikišimas į mišką, į krūmus, įvodė, pratėgė, laukymė; készítéséhez, rúd, szántóföldi parcellák közötti megműveletlen földsávʼ, karám, állatok számára készült karám’8. Gyakori a gal- (← gãlas, gala) + tulajdonnév szerkezetű modell, amely szintén helynév (víznév, oikonima, agronima): Gal-a-drapals pv. Šaul: Drapãlis tó, Gal-ã-dusiai dr. Srj, Gal-ã-dusis ‖ Gal-aduss of. tó. Lzd: Dusià tó (Kviklys 1966: 49; Vanagas 1981: 104), Gãl-a-ilgė ‖ Gãl-a-ilgis f., vs. Mrk, Gál-ilgė pv. Rait: Ìlgis tó, Gal-a-ilgis pv. Gdr: Ìlgis, Igis 8 Részletesebben lásd: LVŽ III 33–38. LAIMUTIS BILKIS 218 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX tó., Gal-ã-pelakis tó. JnšM: Pẽlakas tó. (Arino) része, Gal-ã-suojė ‖ Gal-ã-suojis víznév. Aln: Suojs tó., Suojà folyó, Gal-ã-verknė ‖ Gal-ã-verknis falu. k. Grnd: Veknė, Verkn folyó, Gal-ia-kaušia falu. AlksnV: Kaušia falu, Gal-ilgia tó. Rim: Ilgia tó., Gal-ù-beržvalkis mocsár, bokros hely. Vb: Béržvalkė, Béržvalkis víznév., Gal-u-duobùrė víznév. Ldk, Gal-u-duobùris mocsár. Ldk: Duobùris folyó, Gal-ù-naktakė mocsár. Kp: Naktak folyó, Gal-ù-rovėja rét. Prv, Gal-u-rovėjs víznév. Brž: Rovėjà folyó. Ezeknek az összetett helyneveknek a második tagja a meghatározó taggal megnevezett dolog helyét és hovatartozását jelöli. A két főnévből álló összetételek között ritka modell is előfordul – gal- (← gãlas, gala) + tulajdonnévvel alkotott főnév, amely személynév: Gal-aštanė l. Šš része: avd. Štáina, *Štainà, *Štains, vö. pvd. Šteinà, Šteins, Gal-ùšeškiai ar. Vb: avd. Šẽškas (LPDB). A Galùšeškiai agronima második tagjának személynévi eredete azért a legvalószínűbb, mert a helynév és a Šẽškas személynév lokalizációja egybeesik. Mindkét képzett forma nyilvánvalóan azt fejezi ki, hogy a tárgyak személyekhez tartoznak. Ritkák, csak a toponímiában előforduló összetett helynevek, amelyek a litván gãlas ablatívuszából, a galañ-ból, valamint közvagy tulajdonnévből állnak: GaVrn, lam-pòliai (Galam-pòlės?) (< *Galan-pòliai) pv. Svrk: lenk. pole ‘dirva; laukasʼ (LLKŽ 476), rus. поле ‘laukasʼ (RLKŽ III 245), Galan-balà b. Sl, Galañ-balė l. Galam-bãlė (< *Galan-bãlė) pv. Mrk: balà, Galan-ẽžerė (var. Galañ ẽžero) l., mš. Rud: ẽžeras, Galán-lyčė (< *Galan-ūlyčė) pv. Pkln: lyčia, ūlyčià, ūlčia, Galan-kãviškis ar. Kpč: Kãviškis ež. Az ilyen összetett helynevek első tagjaként szereplő változatlan ablatívuszi forma meghatározza a második, főnévi tagot, és az objektum felé irányuló irányt jelöli. Néhány összetett helynév a gal- (← gãlas, gala) elemet tartalmazó főnévből és melléknévből állhat: Gal-ã-cieliai dr. Pkn: ciẽlas ‘érintetlen, egészséges; egész, teljesʼ, Gal-ù-kovinis (var. Kõvinė) pv. Kp: kovnis, -ė ‘a küzdelemmel kapcsolatos, küzdelemre szántʼ (az adatközlő állítása szerint a réten felkelők rejtekhelyei voltak). Ezen agronimák második (melléknévi) tagja határozza meg az elsőt (főnévi): ‘egész végekʼ, ‘harci végek‘. Az összetett köznevek képzésének ez a modellje nagyon ritka – csak olyan származékok fordulnak elő, amelyek második, melléknévi tagja a palakis, -ė szóból ered (LKG I 472). Néhány helynevet a gal- (← gãlas, gala) tövű főnév és egy ige származékaként lehet értelmezni: Gal-ã-saris klv., pv. Aln: lit. sárti (sãra, sãro) ‘barnává, piszkossá válniʼ, Gal-a-tvaras dr. Užp: tvérti (tvẽria) ‘kerítést készíteni, építeni; kerítéssel határolni, körülvenni, övezni; bekerítve készíteni, építeni; válaszfalakkal külön részekre osztani, elválasztaniʼ, Gal--sėdės (var. Galùsėdymai) ar. Pnd: sėdti (sdi) ‘pastoviai gyventi (kokioje vietoje)ʼ, Gal-ù-stupė gn. Vvs: (?) stùpinti ‘trauktisʼ, Gál-verkis (var. Gálvalkis, Gavalkis, Galvalks) b., grv., pv. Bsg: vekti (vekia, vekė) ‘könnyeket ontani, izgatottságtól (rendsz. fájdalomtól, Cikkek / Articles 219 Lietuvių vietovardžių su šaknimi gal- (< liet. gãlas ‘pabaiga, kraštas’) darybos ypatybės szomorúságtól, örömtől) zokogni; panaszkodni, jajgatni; nedvességet átereszteni, harmatosodni, átszivárogniʼ. Az ilyen, főnévből és igéből alkotott helynévi elemek viszonyai nehezen határozhatók meg. Talán az első elem a cselekvés helyét jelöli: ‘a sar végén lenniʼ, ‘a végén ülniʼ, azaz lenni, ‘a végén sírniʼ, azaz nedvesedni, átszivárogni stb.; vö. a cselekvés idejét jelölő naktgonis ‘éjjel legeltetniʼ összetett szóval (LKG I 463). 6. Az összetett helynevek mindenekelőtt elöljárós és szókapcsolati szerkezetekre9 oszthatók. Az elöljárós helynevek többsége a térbeli (hely-)viszonyokat kifejező, újkeletű10 nyelvjárási galù elöljáróból áll, amely egy főnév instrumentalis esetű alakjának elöljárósodott formája, valamint köznevek genitivusából: Galù bãlos (var. Galañ bãlos) pv. Luok, Galù dažo ar. Tj, l. Vrn, pv. Pnt, Tj, Galù dirvóno ar. Ktk, Galù divos (Gałudirvas) pv. Dkšt, Galù ẽžero b. Km, dr. Ktk, pv. Lel, Galù gõjaus krm., l., upl. dalis Km, Galù káimo l. Pn, pv., rst. Blnk, Galù kanóvos dr. Imbr: kanóva ‘griovys; ežia, volasʼ, Galù kẽlio pv. Vies, Galù csűrös birtok, rét. Lel, Galù köves szántó. Glv, Galù mezei birtok. Kvr, domb. Žl, rét. JnšM, Galù mogyoróerdő. Šmn, Galù hársfás birtok. Rgv, Galù síksági rét. Žl, Galù mocsaras rét. Km, Galù erdei rét. Blnk, Galù palãto krm., pv. Šmn: *palãtas, vö. palatas ‘gerendapadló, emeletʼ, palata ‘a csűr oldalpadlásának mennyezete, amelyre gabonát, takarmányt raknak; palundai, kikövezettʼ, Galù prdo b., l., pv. Pbs, Galù rasto plk. Pg, Galù rãvo ar. Kvr, b. Kp, pv. Krns, Galù salõs vlks. ežere (Alauše) Sdk, Galù sėdbos rst. Vdšk: sėdba ‘tanyaʼ, Galù senos pv. Sv, rst. Ant, Galù sodbų kln. Rk, Galù sõdo vt. Pnm, Galù stulpẽlio pv. Kur: stulpẽlis, plg. stupas ‘stačias į žemę įkastas rąstas; kuolas, mietasʼ, Galù šniūrẽlių b. Rk, Galù šnirų grv. Dl, pv. Blnk, Dl, Pnt, Žl, Galù teltninko (t. Galù teltnyko) ar. Tj, Galù tvorõs dr. Šr, l. Blnk, pkrnt. Int, pv. Blnk, Mlt, Pbs, Galù ūlčios dumblynas Kvr, pv. An, Galù ūlčios (var. Rastas) pv. An. Megjegyzendő, hogy a helyet jelölő, a galù elöljárószó-funkciót betöltő szóval és főnév genitivusával alkotott szerkezetek a nyelvjárásokban is meglehetősen gyakoriak: galù kojų, iš galu kluono (Ulvydas 2000: 223), galù klaimo, galù daržinės, galù lauko, galu sodžiaus (LKŽe). A galù elöljárószó tulajdonnevek (helynevek) genitivusával is használatos, amikor egy objektum helyét egy másik objektumhoz képest határozza meg: Galù Dẽblono l. Krkn: Dẽblikacijoje blonas up., Galù Ìšlaužo dr. Krd: Ìšlaužas pv., Galù Šlãpių gn. Pg: Šlãpės ar., gn. 9 Lietuvių prielinksniniai vietų vardai sudėtiniais vadinami ir vienintelėje jų darybai skirtoje pu- (Rabačiauskaitė 1969: 243), továbbá a toponimák képzésének elemzésével foglalkozó egyes más munkákban is (Endzelytė 2005: 176). Más kutatók két önálló csoportot különítenek el – az összetett helyneveket és az elöljárós helyneveket (Mickienė 2001: 123, 136; Bartkutė 2008: 165, 168). Ha az összetételt formálisan értelmezzük, az elöljárós szerkezeteket az összetett helynevek csoportjába kellene sorolni, vö. még Подольская 1978: 62. 10 Naujybiniai prielinksniai dar vadinami antriniais (naujybiniais) (žr. DLKG 438). LAIMUTIS BILKIS 220 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX Prielinksniniams vietovardžiams su galù dar būdingas darybos modelis galù + daiktavardžio funkciją atliekančio būdvardžio kilmininkas: Galù laibjų pv. Rgl: laibàsis, laibóji, plg. láibas, -à, labas, -à ‘siauras skersmeniu, plonasʼ, Galu sodybinių ar. Ktk: sodbinis, -ė ‘priklausantis sodybai; esantis sodybvietėjeʼ. Vienas prielinksninis vietovardis yra sudarytas iš retai vartojamo naujybinio tarminio prielinksnio galu ir bendrinio daiktavardžio kilmininko: Galu rasto pv. Lel. Ši konstrukcija taip pat reiškia vietą (galą) kito objekto atžvilgiu. A galu elöljárószó úgy tekintendő, mint amely a főnév részes esetéből fejlődött ki; a vele alkotott szerkezetek a nyelvjárásokban is megtalálhatók: galu sodo, galu lauko (lásd Ulvydas 2000: 177). Nagyon gyakoriak a birtokos esettel álló elöljárós szerkezetek, amelyekben a főnév helyhatározói esetének formái kerültek át az elöljárószók kategóriájába (vagy közeledtek ahhoz). Az elöljárószó funkcióját leggyakrabban az inessivusi galè forma tölti be, amellyel rendszerint köznévi birtokos eset áll: Gale balos b. Kpč, Galè beržno mš. Ds, Galè biržynlio l. Pžl: biržynlis, vö. biržnas ‘nyírfás erdőʼ, Galè dãrymo krm. Trgn, pv. Str, Galè darž pv. Ds, Galè dẽgsnio ‖ Galè dẽgsnių dr., pv. Ml: degsns ‘égetés, kiégetett helyʼ, dẽgsnė ‘égés, kiégett helyʼ, Galè dirvónų l. Sug, Galè duobẽlių pv. Brš, Galè ežerlio pv. Sld, Galè ẽžero ar. Trgn, az (Spalio)-tó része Gdr, a (Bebrusų)-tó része Int, pv. Nmn, pv. része Trgn, Galè girẽlės krtm. Trgn, Galè gojẽlio d. Tj, Galè gõjų pv. Ssk, Galè grõbliaus l., pv. Rim, Galè grõblių drv. Rim: grõblius ‘gát, úttöltésʼ, Galè kamšõs pv. Auk: kamšà ‘gallyakkal, vesszőkkel kitömött, kirakott út; betömött, kijavított gödör; átkelő, átkel (folyón); mocsaras helyʼ, Galè kẽlio upl. Rod, Galè kuli (var. Gãlas kuli) dr. Sug, Galè laũko ar. Rmš, dr. Str, kln. Tvr, mš. Str, pv. Rmš, Galè lauk pv. Všt, Galè lydimlio l. Sld: lydimlis, plg. ldimas, lydmas ‘kivágott vagy felégetett erdőterület, irtás, tisztás; felszántott, megművelt föld a kivágott erdő helyén, irtványʼ, Galè mško dr. Rim, Gale pakalnių l. Mrk, pv. Dgl: pakanė, pakálnė ‘alacsonyan fekvő hely a hegy lábánál, völgy; a hegy lejtőjeʼ, Galè pakritės rst. Glv: pakritė ‘meredek, meredek part, omladozó folyópart vagy hegyoldal; a gyep vagy a fa gyökerei alatt víz által kimart folyóvagy tópart, pakerėʼ, Galè plimo ar. Tj, Galè priemenės dr. Šr: priemen, priemẽnė ‘a lakóház bejárati ajtó melletti része; a szérűskerthez tartozó ajtó előtti tér, előcsarnok; az udvar ajtóhoz közelebb eső bizonyos részeʼ, Galè pušynlio mš. Sug, Galè raistẽlio gn. Tj, Galè salõs mš. Švnt, Galè sal l., pv. Aps, Galè Trgn, például Sld, Galè homokos dűlő. Lkm, Galè tanyaerdő. Ktk, Galè tanyák erdeje, erdő. Sug, sėdbų ar. Vžns, Galè senos pv. Glv, Galè skardẽlio pv. Dgl, Galè skadžiaus dr. Galè gyökértermő erdő. Ign: gyökértermő ‘gyökérnövény’, Galè agyagos erdő. Sv, Galè zsinóros dűlő. Aps, például. Aps, Ssk, Galè elhagyott például. Vdšk, Galè kerítés helye. Tj, dűlő. Glv, Vvs, később. Tj, l. Blnk, pv. Dl, Glv, vt. Sug, Galè ūlčios pv. Str, Galè valãko pv. Lnkv, a Galè a köznyelvben is megfigyelhető (LKG II 581; DLKG 438), noha az LKŽe ezt a valãkų l., mš. Mrc. Inesyvo galè priartėjimo, šliejimosi prie prielinksnių polinkis formát csak határozószóként adja meg. Cikkek / Articles 227 Lietuvių vietovardžių su šaknimi gal- (< liet. gãlas ‘pabaiga, kraštas’) darybos ypatybės TÁRGYAKRA VALÓ HIVATKOZÁSOK ÉS EGYÉB RÖVIDÍTÉSEK a. – tér a tóparton – tópart, környék – szántás, pabalys avd. – partvidék aukšt. – mocsár, mocsaras – várhegy brus. – d. – gödör prvd. – termőföld pv. – rét vezetéknév drv. – raistas dv. – dvaras ežeras rž. – rėžis gn. – savivaldybė grv.– k. – kaimas sklp. – sln. – slėnis kl. – kelias kelmynė sod. – sodyba sietuva klon. – klonis šlt. – šaltinis kms. – – terület krm. – – irtás ūk. – gazdaság liet. – litván vlks. – vrs. – forrás ln. – mst. – város vt. – hely, – helynév of. – lat. – latvių lenk. – lenkų tóparti terület vagy szántóföld pb. – személynév pkrnt. – magaslat plk. – hely b. – lápvidék plkln. belarusz pr. – porosz becenév dr. – drp. – tőzegláp pvd. – dirvonas rst. – rus. – rusų ež. – ganykla sav. – griovys sk. – skardis sklypas kdr. – kūdra sml. – smėlynas klm. – kln. – kalnas stv. – šl. – šlaitas klv. – kalva mocsár, lápvidék ter. cserjék tv. – tó krtm. l. – mező up. – folyó vízmosás liūn. – láp tisztás vs. – tanya helység mš. – erdő vv. hivatalos ž. – föld upl. – upelis var. – variantas LAIMUTIS BILKIS 228 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX VIETOVARDŽIŲ PAPLITIMO VIETŲ RÖVIDÍTÉSEK Ad – Adùtiškis (Švenčioni r.) AlksnV – Alksnnai (Vilkavškio r.) Aln – Alantà (Moltų r.) Alvt – Alvtas (Vilkavškio r.) An – Anykščia Ant – Antãlieptė (Zaras r.) Antk – Ántkoptis (Klapėdos r.) Antz – Antãzavė (Zaras r.) Aps – Ãpsas (Baltarùsija) Arm – Armõniškės (Baltarùsija) Ars – Aristavà (Kėdáinių r.) Ašmn – Ašmintà (Prenų r.) Bb – Bãbtai Auk – Aukštãdvaris (Aukštdvarỹs; Trãkų r.) Aukšt – Aukštupnai (Kùpiškio r.) Avž – Avižiẽniai (Vlniaus r.) (Kaũno r.) Blnk – Bálninkai (Moltų r.) Brš – Brštonas (Prenų r.) Brt – Batninkai (Vilkavškio r.) Brž – Bržai Bsg – Baisógala (Radvliškio r.) Bt – Batakia (Taurags r.) Btr – Butrimónys (Alytaũs r.) Ck – Ceikinia (Ignalnos r.) Čb – Čiõbiškis (Širvint r.) Čk – Čẽkiškė (Kaũno r.) Čln – Čiulnai (Moltų r.) Dbg – Dubingia (Moltų r.) Dbn – Dubnai (Alytaũs r.) Dgl – Daũgailiai (Utenõs r.) Dglč – Daugėláičiai (Radvliškio r.) Dglšk – Daũgeliškiai (Kaũno r.) DglšN – Naujàsis Daugėlškis (Ignalnos Dg – Daũgai (Alytaũs r.) Dgč – Degùčiai (Zaras r.) r.) Dkšt – Dkštas (Ignalnos r.) Dl – Déltuva (Ukmergs r.) Dr – Darbnai (Kretingõs r.) Ds – Dùsetos (Zaras r.) Dv – Dievẽniškės (Šačininkų r.) Eiš – Ešiškės (Šačininkų r.) Gdr – Giedračiai (Moltų r.) Glv – Gélvonai (Širvint r.) Grb – Grybnai (Ignalnos r.) Grg – Gargžda (Klapėdos r.) Grnd – Drž – Daržiniñkai (Varėnõs r.) Grendav (Trãkų r.) Gž – Giža (Vilkavškio r.) Ign – Ignalinà Imbr – Ibradas (Zaras r.) Int – Iñturkė (Moltų r.) Jk – Jaknai (Varėnõs r.) Jnš – Jõniškis Jon – Jonavà JnšM – Jõniškis (Moltų r.) Jsv – Jósvainiai (Kėdáinių r.) Jz – Jiẽznas (Prenų r.) Jž – Jūžinta (Rõkiškio r.) Kbš – Kibỹšiai (Varėnõs r.) Kdn – Kėdáiniai Klt – Katanėnai (Švenčioni r.) Kltn – Katinėnai (Šilãlės r.) Klvr – Kalvarijà (Marijámpolės sav. ter.) KlvrŽ – Žemačių Kalvarijà (Plùngės r.) Km – Kamaja (Rõkiškio r.) Kp – Kùpiškis Kpč – Kãpčiamiestis (Lazdjai jár.) Kpr – Kuprẽliškis (Bržai jár.) Krd – Kirdekiai (Utenõs jár.) Krk – Krãkės (Kėdáiniai jár.) Krkn – Krekenavà Krn – Krúonis (Kaišiadori r.) (Pãnevėžys jár.) Krns – Kriaũnos (Rõkiškis jár.) Krok – Krókialaukis (Alytaũs jár.) Krs – Kasakiškis (Pãnevėžys jár.) Krsn – Krosnà (Lazdjai jár.) Cikkek / Articles 229 Ktk – Lietuvių vietovardžių su šaknimi gal- (< liet. gãlas ‘pabaiga, kraštas’) darybos ypatybės Kùktiškės (Utenõs jár.) Kur – Kurklia (Anykšči jár.) Kvr – Kavárskas (Anykšči r.) KzR – Kazl Rūdà Kzt – Kaztiškis (Ignalna jár.) Lbv – Liubãvas (Kalvarja önkormányzati terület) Ldk – Lyduõkiai (Ukmerg jár.) Ldvn – Liudvinãvas (Marijámpolė önkormányzati terület) Lel – Lelinai (Utenõs jár.) Lkm – Liñkmenys (Ignalna jár.) Lks – Laũksodis (Pakrúojis jár.) Lksr – Laũksargiai (Taurag jár.) Lkš – Lukšia (Šakiai jár.) Lln – Lieliónys (Prenai jár.) Lm – Lomia (Taurag jár.) Lnkv – Linkuvà (Pakrúojis jár.) Lp – Léipalingis (Drùskininkai önkormányzati terület) Luok – Luokesà (Moltai jár.) Lzd – Lazdjai Mck – Micknai (Vlnius jár.) Ml – Mielagnai (Ignalna jár.) Mlt – Moltai Mrc – Marcinkónys (Varėna jár.) Mrj – Marijampolė Mrk – Merknė (Varėnõs jár.) Mrs – Miroslãvas (Alytaũs jár.) Ms – Mósėdis (Skuõdo jár.) Msn – Mùsninkai (Širvint jár.) Mžš – Mežiškiai (Pãnevėžio jár.) Nmč – Nemenčnė (Vlniaus jár.) Nmn – Nemunáitis (Alytaũs jár.) NmŽ – Žemačių Naũmiestis (Šilùtės jár.) Nrg – Noragliai (Lazdjų jár.) Ob – Obẽliai (Rõkiškio jár.) Onš – Õnuškis (Trãkų jár.) Pdv – Pãdievytis (Šilãlės jár.) Pg – Pagiria (Kėdáinių jár.) Pkln – Pakalnia Pbs – Pabáiskas (Ukmergs r.) Pd – Padubysỹs (dab. Baziliónai) (Šiauli r.) (Utenõs jár.) Pkn – Pakúonis (Prenų jár.) Pkšt – Paukštakia (Plùngės jár.) Pls – Pelesà (Baltarùsija) Plt – Plãteliai (Plùngės jár.) Plš – Palšė (Ignalnos r.) Pn – Panevėžỹs Pnd – Pandėlỹs (Rõkiškio jár.) Pnm – Panemunlis (Rõkiškio jár.) Pnt – Panoteria (Jonavõs jár.) Pp – Paplė (Akmẽnės jár.) Ppl – Papilỹs (Bržų jár.) Ppr – Papačiai (Kaišiadori jár.) Prl – Perlojà (Varėnõs jár.) Prv – Paróvėja (Bržų jár.) Pst – Pãstovys (Baltarùsija) Pš – Pašvitinỹs (Pakrúojo jár.) Pšš – Pašušvỹs (Radvliškio jár.) Pun – Punià (Alytaũs jár.) Pv – Pivašinai (Alytaũs jár.) Pžl – Paąžuõliai (Moltų jár.) Rait – Raitiniñkai (Alytaũs jár.) Rd – Radvliškis Rdč – Rdaičiai (Kretingõs jár.) RdN – Nemunlio Radvliškis (Bržų jár.) Rgl – Ragẽliai (Rõkiškio jár.) Rgv – Raguvà (Pãnevėžio jár.) Rim – Rimš (Ignalnos jár.) Rk – Rõkiškis Rm – Ramýgala (Pãnevėžio jár.) Rmš – Rušiškės (Kaišiadori jár.) Rod – Ródūnia (Baltarùsija) Ršk – Reškutnai (Švenčioni jár.) Rtn – Rãtnyčia (Drùskininkų sav. ter.) Rud – Rudnià (Varėnõs jár.) Rz – Rozalmas (Pakrúojo jár.) Sd – Sedà (Mažekių jár.) Sdk – Sudekiai (Utenõs jár.) Skdv – Skaudvlė (Taurags jár.) Skp – Sem – Semelškės (Elektrnų sav. ter.) Skãpiškis (Kùpiškio jár.) Skš – Sõkiškiai (Ignalnos jár.) Sl – Sãlos (Rõkiškio jár.) LAIMUTIS BILKIS 230 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX Sld – Saldùtiškis (Utenõs r.) Smn – Sinas (Alytaũs r.) Tsk – Snt – Sintauta (Šaki r.) Srd – Serẽdžius (Jùrbarko r.) Seirjai (Lazdjų r.) Ut – Utenà Užp – Užpãliai (Utenõs r.) Stč – žventis (Kemės r.) Stk – Vadõkliai (Pãnevėžio r.) Str – Vaniai (Telši r.) Sug – Sugiñčiai (Bržų r.) Sv – Svėdasa (Moltų r.) Svrk – Svrkos (Ukmergs r.) Šaul – Šaulnai Viẽsos (Širvint r.) Šil – Veliuonà (Jùrbarko r.) Šiūl – Vilnai (Kaišiadori r.) Škt – Vẽpriai (Ukmergs r.) Šlčn – (Raséinių r.) Šll – Šilãlė Vrn – Varėnà Šln – Vištýtis (Vilkavškio r.) Šlv – (Elektrnų sav. ter.) Šmn – Výžuonos (Utenõs r.) Šr – r.) Šš – Šešuõliai (Ukmergs r.) Šta (Kėdáinių r.) Zr – Zarasa Žagãrė (Jõniškio r.) Šv – Švkšna r.) Švnt – Šventà (Švenčioni r.) r.) Tj – Taujnai (Ukmergs r.) Trg – Taurag Žsl – Žãsliai (Utenõs r.) Žž – Žiežmãriai Trkm – Taũrakiemis (Kaũno r.) Tisknai (Kėdáinių r.) Srj – Tvr – Tverẽčius (Ignalnos r.) Upn – pninkai (Jonavõs r.) Ssk – Sesikai (Ukmergs r.) Stačinai (Pakrúojo r.) Užv – Stãkliškės (Prenų r.) Vad – Strūnáitis (Švenčioni r.) Varn – (Moltų r.) Vb – Vabalniñkas (Anykšči r.) Vdn – Vidẽniškiai (Švenčioni r.) Vdšk – Vdiškiai (Drùskininkų sav. ter.) Vies – Šilavótas (Prenų r.) Vl – Šiūlnai (Ignalnos r.) Vln – Šaũkotas (Radvliškio r.) Vp – Šačininkai Vrdv – Verduva Šiaulnai (Radvliškio r.) Všt – Šluva (Raséinių r.) Vvs – Vevis Šimónys (Kùpiškio r.) Vžns – Šrvintos Zk – Zùikos (Ignalnos Zp – Zapýškis (Kaũno r.) Št – Šut – Šùtai (Švenčioni r.) Žg – (Šilùtės r.) Žl – Žélva (Ukmergs Žmt – Žematkiemis (Ukmergs Žrm – Žirmnai (Baltarùsija) (Kaišiadori r.) Trgn – Taurãgnai (Kaišiadori r.) Cikkek / Articles 231 Lietuvių vietovardžių su šaknimi gal- (< liet. gãlas ‘pabaiga, kraštas’) darybos ypatybės FORRÁSOK ÉS IRODALOM Ambrazas Saulius 2000: A főnevek képzésének fejlődése 2. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet. Bartkutė Nerija 2008: A Joniškis járás területének helynévanyaga: képzés és fejlődési tendenciák. Doktori disszertáció. Šiauliai: Vytautas Magnus Egyetem, Šiauliai Egyetem. Blažienė Grasilda 2000: Die baltischen Ortsnamen im Samland. Hydronymia Europaea, Sonderband 2. Stuttgart: Franz Steiner Verlag. Būga Kazimieras 1961: Rinktiniai raštai 3. Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó. Butkus Alvydas 1995: Lietuvių pravardės. Kaunas: Æsti. A mai litván nyelv grammatikája, szerk. Vytautas Ambrazas. Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1994. Endzelīns Jānis 1956: A Lett SZSZK helynevei 1(1). Riga: A Lett SZSZK Tudományos Akadémiájának Kiadója. Endzelytė Renata 2005: Észak-Közép-Litvánia helynevei. Doktori disszertáció. Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas. Gerullis Georg 1922: A régi porosz helynevek. Berlin und Leipzig: Vereinigung wissenschaftlicher Verleger, Walter de Gruyter & Co. Holvoet Axel 2009: Bendrosios sintaksės pagrindai. Vilnius: Vilniaus universitetas, Asociacija „Academia Salensis“. Holvoet Axel, Artūras Judžentis 2003: Sintaksinių ryšių tipai. – Sintaksinių ryšių tyrimai (Lietuvių kalbos gramatikos darbai 1), red. Axel Holvoet, Artūras Judžentis. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 11–35. Kviklys Bronius 1966: Mūsų Lietuva 3. Boston: Litván Enciklopédia Kiadó. Labutis Vitas 1994: A litván nyelv szintaxisa 1. Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó. LKG I – Litván nyelvtan 1, főszerkesztő. Kazys Ulvydas. Vilnius: Mintis, 1965. LKG II – Litván nyelvtan 2, főszerkesztő. Kazys Ulvydas. Vilnius: Mokslas, 1971. LKG III – Litván nyelvtan 3, főszerkesztő Kazys Ulvydas. Vilnius: Mokslas, 1976. LKŽe – Litván nyelv szótára 1–20., 1941–2002, elektronikus változat, szerkesztőbizottság: Gertrūda Naktinienė (főszerkesztő), Jonas Paulauskas, Ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2005. Internetes hozzáférés: http://www.lkz.lt. LAIMUTIS BILKIS 232 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX LLKŽ – Lengyel–litván szótár, szerzője Valerija Vaitkevičiūtė. Vilnius: Mokslas, LPDB – 1979. Litván vezetéknevek adatbázisa. Internetes hozzáférés: http://lkiis.lki.lt. LVŽ III – Litvánia helyneveinek szótára 3, szerzők: Veronika Adamonytė, Laimutis Bilkis, Grasilda Blažienė, Dalia Kačinaitė-Vrubliauskienė, Milda Norkaitienė, Alma Ragauskaitė, Marija Razmukaitė, Dalia Sviderskienė. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, Mickienė Ilona 2018. 2001: A Telšiai járás helyneveinek képzése. Doktori disszertáció. Kaunas: Vytautas Magnus Egyetem. Pospiszylowa Anna 1990: Dél-Warmia helynevei. Terepnevek. Olsztyn: Az Olsztyni Pedagógiai Főiskola kiadója. Razmukaitė Marija 2002: A litván összetett oikonimák képzésének jellemzői. – Acta Linguistica Lithuanica 46, 121–130. Razmukaitė Marija 2003: Összetett litván oikonimák. – Baltu filoloģija 12(2), RLKŽ – Orosz–litván szótár 3, szerk. Jadvyga Kardelytė. Vilnius: Mokslas, 1984. Savukynas Bronys 1963: Genitívuszos litván helynevek. – Lietuvių kalbotyros klausimai 6, 235–246. 63–80. Savukynas Bronys 1971: Hogyan keletkeztek a vizek nevei. – Pergalė 12, 166–169. Sviderskienė Dalia 2006: A Marijampolėi kerület összetett oronimái. – Lituanistica 68(4), 47–59. Sviderskienė Dalia 2017: A Marijampolėi kerület összetett helonimáinak motivációja. – Acta Linguistica Lithuanica 77, 78–102. Ulvydas Kazys 2000: A litván nyelv határozószavai. Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó Intézet. Vanagas Aleksandras 1970: A Litván SZSZK hidronimáinak képzése. Vilnius: Mokslas. Vanagas Aleksandras 1973: Ванагас А. П. Litvánia hegyei neveinek strukturális és szóalkotási elemzése. – A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának munkái. A 209–219. sorozat, 3(44), Vanagas Aleksandras 1980: K. Būga – a litván névtudomány úttörője. – A litván nyelvészet kérdései 20, 7–46. Vanagas Aleksandras 1981: A litván víznevek etimológiai szótára. Vilnius: Mokslas. Straipsniai / Articles 233 Lietuvių vietovardžių su šaknimi gal- (< liet. gãlas ‘pabaiga, kraštas’) darybos ypatybės Vaskelaitė Ramunė 2003: A litván nyelv főnévi szerkezetei a szintaktikai kapcsolatok szempontjából. – Acta Linguistica Lithuanica 48, 143–158. Vaskelaitė Ramunė 2009: A szintaktikai kapcsolatok modelljei a litván nyelv szintaxisában. Doktori disszertáció. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, Vytautas Magnus Egyetem. Орел Владимир Эммануилович 1997: Неславянская гидронимия бассейнов Вислы и Одера. – Балто-славянские исследования 1988–1996. Москва: Индрик, 332–358. Подольская Наталья Владимировна 1978: Словарь русской ономастической терминологии. Москва: Наука. Toporov Vladimir Nyikolajevics 1979: Porosz nyelv. Szótár. E–H. Moszkva: Наука. Jaskin Ivan Jakavlevics 1971: Belorusz földrajzi nevek. Minszk: Nauka i tehnika. Peculiarities of Formation of Lithuanian Toponyms with Root Gal- (< Lith. gãlas ‘end, edge’) ÖSSZEFOGLALÁS A litvánból származó helynevek A gãlas ‘egy hosszabb tárgy végződésének helye; egy tárgy külső határa (elülső, legkülső része); szél, határ; határ’ és a hasonló jelentésű, közös tövű szavak alkotják a Litván helynevek szótára (G–H) harmadik kötetének legnagyobb szócikkét (etimológiai szócsaládját). Az ezzel a tővel rendelkező helynevek más balti nyelvekben is nagy számban fordulnak elő. A galtővel rendelkező helynevek változatos képzési mintáikkal, valamint az összetett és kompozit képzések különleges sokféleségével tűnnek ki; ezért keletkezésük elemzése új adatokkal egészíti ki és bővíti a litván nyelv grammatikájának leírását. A következők a következőkből származó helynevek keletkezésének jellegzetes sajátosságai litván gãlas a következők különíthetők el: 1) A galare első) gyök pluralizációjával (Gala), szuffixációval, összetétellel és kompozícióval (elöljárós szerkezetek és összetett helynevek) képzett helynevek leggyakoribb mintái; LAIMUTIS BILKIS 234 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX 2) A képzős helynevek képzésének legtermékenyebb típusa a gal- + -inė (Gal-nė), -inės (Gal-nės), -inis (Gal-nis), -iniai (Gal-niai, Gal-inia). Ezek a származékok a nomina attributiva kategóriájába sorolhatók; 3) Az összetett helynevek legnagyobb csoportját a gãlas, gala és köznevek alapján képzett helynevek alkotják (Gal-ã-balė, Gal--daubis, Gal--laukė, Gal-ù-daržis, Ga l-úo-žeras stb.). Az összetett helynevek jelentős része a gãlas, gala + egy másik helynév minta alapján képződik (Gal-ã-verknė, Gal-ia-kaušia, Gal-ilgia). Ezek a meghatározó4) A prepozíciós helynevek leggyakrabban a helyet jelölő új galù, galè prepozíciókból, valamint tive compounds have a specific feature – the second component defines the first one. genitívuszban álló közvagy tulajdonnevekből (helynevekből és személynevekből) képződnek (Galù sodbų, Galù Dẽblono, Galè sal, Galè Širvintõs). Számos prepozíciós szerkezet szintén a directiont kifejező új galañ prepozícióból és genitívuszban álló köznevekből képződik (Galañ mško, Galañ pevos); 5) A szókapcsolatokat alkotó helynevek többsége mennyiségi (rész-)viszonyokat kifejező szókapcsolat a közés tulajdonnevekkel (rendszerint helynevekkel) genitívuszban, ahol a gali összetevő a fő összetevő (Gãlas pevos, Gãlas Vikiautinio). A genitívuszban álló közneveket tartalmazó, helyviszonyokat kifejező szókapcsolatok, amelyekben a gal elem függő komponens, valamivel kisebb csoportot alkotnak (Gãlo lankà, Gal šaltnis); 6) A gal-lal képzett helynevek következő grammatikai tulajdonságai ritkának tekinthetők: lokatívuszban álló elsődleges helynevek: Galuõs, Galuosè; a gal- (← gãlas, gala) + tulajdonnév (helynév, személynév), + melléknév, + ige szerkezetű összetett helynevek képzési modelljei; az illatívuszban álló galañ és egy közvagy tulajdonnév összekapcsolásával képzett összetett helynevek; olyan szókapcsolatok, amelyekben az instrumentáliszban álló, határozósult galù főnév kapcsolódik nominativuszban álló főnévhez (Galù raistẽlis). Beérkezett 2018. október 30-án. LAIMUTIS BILKIS Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio utca 5., Vilnius LT-10308, Litvánia [email protected]