Žmogaus tapatybės konceptas pagal „tapatus, -i“ ir jo vedinius dabartinės lietuvių kalbos publicistikoje

Straipsniai / Articles 105 LORETA VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ Lietuvių kalbos institutas A kutatás irányai: morfoszintaxis, tipológia, valencia, szemantika. AZ EMBERI IDENTITÁS KONCEPCIÓJA A TAPATUS, -I ÉS SZÁRMAZÉKAI ALAPJÁN A MAI LITVÁN NYELV PUBLICISZTIKÁJÁBAN Concept of Human Identity on the Basis of tapatus, -i and Its Derivatives in Contemporary Lithuanian Opinion Journalism ANO tAcI jA Šio straipsnio objektas – žmogaus tapatybė būdvardžio tapatus, -i, jo veiksmažodinių ir főnévi származékok alapján. A jelentés strukturális megközelítése itt kognitív megközelítéssel párosul. A Dabartinės lietuvių kalbos tekstyno (a továbbiakban – DLKT) publicisztikai anyaga alapján arról van szó, hogy milyen az emberi identitás fogalma. A kutatás kimutatta, hogy a vizsgált szavak valenciaaktánsai, valamint azok a predikátumok alapján, amelyeknek maguk a vizsgált szavak az aktánsai, az emberi identitás a személy sajátos egésze, amelyet az ember születésétől fogva érez, felfog és/vagy a dualitás alapján alakít: az ember részleges – természetes, illetve nem természetes, isteni, illetve földi – identitásaival való szoros kölcsönös kapcsolatként. Időbeli szempontból a természetes identitás állandóbb a nem természetesnél. A változékonyság a különböző azonos, illetve azonosít(ó) formákban való kifejeződéssel függ össze. KULCSSZAVAK: a tapatus, -i ’azonos’ melléknév, származékszó, fogalom, strukturális szemantika. AN NO tAt IO N A tanulmány az emberi identitásra összpontosít, amely a tapatus, -i melléknéven, valamint annak igei és névszói származékain alapul. A jelentés strukturális megközelítését a kognitív megközelítéssel ötvözi. A Kortárs Litván Nyelv Kor­puszában (CCLL) található véleménypublicisztikai adatokra hivatkozva a tanulmány az emberi identitás fogalmát LORETA VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ 106 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX személy, amelyet már születésétől fogva a kettősség study revealed that based on the valency actants of the words under discussion and the predicates whose actants they themselves are, human identity is a peculiar entirety of the alapján érzékelnek, észlelnek és/vagy hoznak létre: a személy szoros kapcsolataként a részleges – vele született vagy nem vele született, égi vagy földi – identitással. Időbeli szempontból a vele született identitás stabilabb, mint a nem vele született. A változékonyság a yra tapatus és a tapatinti(s) különböző formákban való kifejezéséhez kapcsolódik. KEYWORDS: adjective tapatus, derivative, concept, structural semantics. 1. ĮVADAS. TEORINĖS NUOSTATOS Pastarąjį dešimtmetį madinga kalbėti apie tapatybę. Ši tema tyrinėta istoriosofiniu, sociologiniu, filosofiniu, socialiniu, kultūriniu ir kitais aspektais nedolgozza ki. A kis létszámú litván szerzői kör, amelyet itt valamennyiük felsorolása nehézkessé tenne, és végső soron nem is cél (inter alia Morkūnienė, szerk., 2012; Matonytė, Morkevičius 2013; Rubavičius 2014; Grigas 2016, valamint az ott bőségesen idézett szakirodalom). Az utóbbi években az identitás a nyelvészek figyelmét is felkeltette: szociolingvisztikai (Ramonienė, szerk., 2016), etnolingvisztikai (Rutkovska, Smetona, Smetonienė 2017) szempontból. Romualdas Grigas szerint „önmagamat [...] csak a hozzám közel állókkal, kortársaimmal, munkatársaimmal, általában véve a körülöttem lévő világgal való kapcsolatban ismerhetem meg, érthetem meg. [...] Így van ez a nemzettel is. [...] Csak a „másikkal” való kapcsolatban születik meg, formálódik, szilárdul meg, hanyatlik és tűnik el (Grigas 2016: 18). Vagy ahogy 2005 októberében a bernardinai.lt internetes oldalon1 írták: „az identitást nem csupán az határozza meg, hogyan érzékeled önmagad, hanem az is, hogyan érzékelnek téged mások. Az identitás sokrétű és összetett. Valaki úgy fogalmazott, hogy több identitásrétegünk van – olyanok vagyunk, mint a hagymák“. Išnagrinėję aštuonių vertybių pavadinimų semantiką remdamiesi kognityvinės etnolingvistikos principais, Kristina Rutkovska, Marius Smetona ir Irena Smetonienė (2017) lehetővé teszi, hogy „megismerkedjünk” a litván identitással. A monográfia szerzői, miután Jerzy Bartmiski és csapata által kidolgozott nyelvi világkép-módszertan alapján (29–35. o.) elemezték a TŰZ, VÍZ, OTTHON, CSALÁD, MUNKA, EURÓPA, SZABADSÁG és BECSÜLET konceptusokat, arra a következtetésre jutottak, hogy „a hierarchikus struktúrával rendelkező konceptusszféra felismerése és elkülönítése egyúttal hozzájárul az egyénként való önjellemzéshez és önmegértéshez, az egyénen keresztül pedig az egész etnikai csoport önkifejezéséhez is” (260. o.). Kiderült, hogy az általuk tárgyalt változó litván értékek 1 A Dabartinės lietuvių kalbos tekstynas által közölt publicisztikai anyag alapján idézve. Cikkek / Articles 107 vimonės megítélésében, a nyelv megbecsülésében és a hazaszeretet Žmogaus tapatybės konceptas pagal tapatus, -i ir jo vedinius dabartinės lietuvių kalbos publicistikoje labai susijusios su etniškumu, senąja baltiška kultūra, „o tai sietina su aukštu sakifejezésében” (259. o.). Loreta Vilkienė, az identitást az egyén állandó önazonosság-kereséseként és önteremtési folyamataként értelmezve (Ramonienė, szerk., 2016: 135, lásd még az ott idézett szakirodalmat), a külföldön élő litvánok, a litván származású személyek és az emigránsok etnikai, nyelvi és kulturális identitásának kérdéseit, a litván nyelv és az emigránsidentitás kapcsolatát vizsgálja, valamint azt kutatja, milyen szerepet játszik a litván nyelv etnikai identitásuk felfogásában (117–185. o.). A szerző kijelenti, hogy „a nyelv a litvánok számára az etnikai identitás jelentős mutatója” (118. o., lásd még 128–129., 132., 152. o.), és, ciją. Más szóval, az etnikai identitás a legrugalmasabban és legjobban az identitás középpontjában rejlő nyelven keresztül tárul fel kaip rašo Simas Karaliūnas (1997: 163), atlieka tapatinamąją-vienijamąją funk- (Bucholtz, Hall 2006: 369), és a tárgyaltak is Másfelől „azt is el kell ismerni, hogy élő az a nézet, miszerint litvánul úgy is lehet valaki, ha nem tud litvánul” (132. o.). L. Vilkienė szerint másfajta a esmės su lietuvių kalba akivaizdžiai tapatinasi (Ramonienė, red., 2015: 152). viszony a va iránt; „inkább érzelmi, mint területi kapcsolat marad fenn” (132. o.). A külföldön élő litvánok, a litván származású személyek és az emigránsok kulturális identitása így vagy úgy, vieta – Lietuva, kuri etninei emigranto tapatybei yra „nelabai svarbi“ (p. 125), tiksliau sakant, „vyksta etninės tapatybės „išvietinimo“ procesas, nes su Lietubizonyos mértékben hibrid, de a litvánság erős része található benne; a litván kulturális sajátosság – a nyelv, a történelem, a szimbólumok stb. – megbecsülése (184. o.). Ebben a tanulmányban az emberi identitást a strukturális szemantika szempontjából vizsgáljuk, pontosabban a jelentés strukturális megközelítését kognitív megközelítéssel ötvözzük. Az emberi identitást ilyen megközelítésben, amennyire tudjuk, még nem vizsgálták. A tanulmány abból a véleményből indul ki, hogy „a strukturális jelentés explikált kognitív jelentés” (Jakaitienė 1988: 58; vö.: Jakaitienė 2010: 56; Gudavičius 2011: 117). Itt a szavak közötti kapcsolatokat elemezzük, és azt vizsgáljuk, milyen információ fejeződik ki általuk, vagyis milyen, illetve hogyan verbalizálódik az emberi identitás konceptusa mint a nyelvhasználók tudatában rejlő változó konceptuális információ, a gondolkodás tartalma, illetve stratégia (vö. Jakaitienė 1988: 42–43, 57–94; 2010: 17–18, 45–46, 50). Ennek alapján beszélhetünk az úgynevezett nyelvi világképről2 mint a nyelvi elemekben rögzített tartalom megértéséről, a valóság nyelvben megjelenő bizonyos értelmezéséről (bővebben lásd Gudavičius 2007: 10; 2009: 11–17, Rutkovska, Smetona, Smetonienė 2017: 20–22, 29, valamint az ott idézett szakirodalmat)3. 3 A konceptus etnolingvisztikai értelmezésére támaszkodnak például Jurij Sztyepanov (Степанов 1997), Valentina Maszlova (Маслова 2001), Szvetlana Ter-Minaszova (Тер-Минасова 2000), Algirdas Ruškys (2011), Regina Kvašytė és Silvija Papaurėlytė (2013), Silvija Papaurėlytė (2013), valamint Nedas Jurgaitis (2015) munkái is (lásd még az ott idézett szakirodalmat). 2 Plg. Rutkovskos, Smetonos, Smetonienės (2017: 22) vartojamą terminą pasaulio vaizdas kalboje. LORETA VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ 108 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX A kutatás tárgya a reciprokus tapatus, -i, valamint ennek igei (tapatinti, tapatintis, susitapatinti, sutapatinti) és főnévi (tapatybė, tapatumas) származékainak különböző formái, amikor legalább egyikük aktánsa emberként vagy embercsoportként explikálódik vagy implikálódik, például: : A király azonos az állammal DLKT; Az ember kezdi önmagát (vö. embert) a közösséggel azonosítani DLKT; A sorozatoknak terápiás hatásuk van, és tükrözik a nemzet identitását, pontosabban azt, amivel maga hajlamos azonosítani önmagát DLKT. A cél – a tapatus, -i és származékai publicisztikai mondatban4 történő elemzése alapján az emberi identitás fogalmának5 mint világstruktúrának a meghatározása; vaizdžio žmogaus sąmonėje dalį, tam tikrą suvokimo būdą. Keliamas klausimas, kaip vartosenoje6 per aptariamus žodžius ir jų valentinius aktantus, t. y. formalią aktualizálódik (láthatóvá válik) egy mentális struktúra – az emberi identitás mint az identitásfogalom része. Išsikelti tokie uždaviniai: nepretenduojant į išsamią literatūros apžvalgą, minėti, kas būdingiausia publicistikai (žr. 2 skyrių), kaip būdvardis tapatus, -i ir származékait szótárak határozzák meg, nyelvtanok munkái írják le (lásd a 3. išanalizuoti aptariamus žodžius minimaliuose publicistikos fragmentuose, t. y. fejezetet), a mondatban pedig az elemzés alapján meg kell állapítani, hogyan bontakozik ki az emberi identitás képe – a mai litván nyelv használóinak tudatában létező fogalom (lásd az 5. fejezetet). Az emberi identitást induktív módon határozzuk meg. A kutatás elméleti kiindulópontjának a strukturális nyelvészet képviselőinek azon nézete tekinthető, amely szerint a nyelv az azon a nyelven beszélő személyek fejében rejlő, jelentéselemek strukturált rendszere, ahol ezeket az elemeket egymáshoz való viszonyaik révén írják le, vagyis nem az egyes – x és y – elemek fontosak, hanem a közöttük fennálló viszony (inter alia Hjelmslev 1995: 36–51; Greimas 2005: 477, 50; Vykypĕl 2005: 11–44)8. Az elemzés tárgya egy konkrét (ki)fejeződés a nyelvhasználatban – egy minimális (kon)textusban álló mondat. Például a „A király azonos az állammal” mondatban a jelentéshordozó elemek 4 Vö. Evalda Jakaitienė (2010: 32 és köv.) által használt predikatéma terminust. 5 A jelentés, fogalom, konceptus és értelem terminusok tartalmáról és egymáshoz való viszonyukról vičius 2007: 14–23, 2011; plg. Jakaitienė 2010: 46–48. 6 Plg.: „Žmogaus egzistencija yra tapati jo funkcijai kokiame nors sakinyje. Šis variantas susilieja bővebben lásd. Gudasu minden modernségével és posztmodernitásával együtt, ahol az univerzum az azt leíró diskurzusokkal azonos. Az ilyen kijelentések annak az állításnak a következményei, hogy nemcsak az univerzum, hanem az ember is anyagi, részekből álló dolog, ezért másképp is összeállítható, attól függően, hogy milyen diskurzusról van szó, sőt az emberről alkotott, vele ellentétes leírások alapján is” (Mickūnas 2012: 306). 7 Vö.: „Önmagában a terminus-tárgy nem rendelkezik jelentéssel. A jelentés egy viszony fennállását előfeltételezi: a terminusok közötti viszony a jelentés szükséges feltétele” (Greimas 2005: 47). 8 A kognitív szemantika a tapasztalat (angl. experience), a megtestesült megismerés (angl. embodied cognition) és a nyelv közötti kapcsolatokat vizsgálja (Evans, Green 2006: 50); A jelentések mentális struktúrákként értelmezendők (Taylor 2006: 569). Cikkek / Articles 109 (lexémák) oppozicionálisan kapcsolódnak egymáshoz: a különböző Žmogaus tapatybės konceptas pagal tapatus, -i ir jo vedinius dabartinės lietuvių kalbos publicistikoje alakú karalius, valstybė főnevek a tapatushoz kapcsolódnak (aktánsok vs. predikátum); a karalius főnév a valstybeihez kapcsolódik (alany vs. tárgy). A tapatus predikátum konkrétabb jelentése más lexémák – főnevekkel jelölt aktánsok – mellett válik világossá: ebben az esetben a karalius és valstybė lexémák feltételesen „létrehozzák”, másként szólva aktualizálják a tapatus (tágabban – az identitásba való belépés) tartalmát9. A kompozicionális elv szerint az olyan összetett visumos reikšmė apibrėžiama jos sudedamųjų dalių reikšmių pagrindu10. Strukkifejezések, mint a tūrinė reikšmė, feltételesen11 a rész és az egész viszonyával ji verbalizuoja tam tikrus kintančius mentalinio turinio elementus. kapcsolódnak a fogalomhoz, azaz Mindenekelőtt arra ügyelünk, hogy a tapatus, -i és származékai mondatszinten legyenek használatosak, vagyis hogy maguk töltsék be a predikátum szerepét (tapatus, (susi)tapatinti), vagy a predikátum valencia szerinti aktánsainak egyikét alkossák (išsaugoti savo tapatybę). Mint említettük, arra būtų pasakomas žmogų arba žmonių grupę žyminčiu žodžiu, ir analizuojama antrojo aktanto leksinė raiška – nustatoma, kas juo pasakoma. Žiūrima, su koirányul a figyelem, hogy a tapatus, -i vagy származékai legalább egyik kötelező aktánsaként predikátumként használt főnévi tapatus, -i származékok álljanak, vagyis mi formálja a mondat magját azokban az esetekben, amikor a tapatus, -i származéka nem predikátumként, hanem aktánsként szerepel. A vizsgált kifejezések: žmogus (x) yra tapatus y, žmogus tapatinasi su y, suvokti žmogaus tapatybę és így tovább; a kérdésre keressük a választ, hogy a jelenkori litván publicisztikában hogyan és milyen, mondatszinten a kifejezésen keresztül látható tendenciái12 vannak az emberi identitás tartalmának. Az alkalmazott kutatás fő módszere a leíró-analitikus, grammatikai és szemantikai elemzés. A mai litván nyelv használatának vizsgálatakor a Vytautas Magnus Egyetem Számítógépes Nyelvészeti Központjából gyűjtött példákra támaszkodunk: 9 „A legtöbb predikatív szó jelentése csak kétvagy többtagú szókapcsolatban válik világossá” (Jakaitienė 2010: 51). E kérdésben lásd még Cruse (2001: 16). Vö. Louis Hjelmslev által használt rokonságfogalmat: „ez a rokonság mintegy olyan vonzerő, amellyel egy bizonyos forma magához vonz egy bizonyos szubsztanciát; mind a kifejezés, mind a tartalom síkján létezik” (Vykypĕl 2005: 18). 10 Vö.: „A strukturális jelentés felfogásának alapját a nyelvhasználóknak a szavak rendszerszerű kapcsolatairól, valamint szövegbeli használatuk szabályairól és normáiról való ismerete képezi. [...] A szavak egymás közötti kapcsolatainak vizsgálata éppen az a procedúra, amely lehetővé teszi, hogy a jelentésben bizonyos kisebb alkotó szemantikai elemeket felismerjünk és explicitté tegyünk. Ezért lehet strukturális szempontból a jelentést a szemantikai elemek szervezett (azaz bizonyos módon elrendezett) összességeként meghatározni” (Jakaitienė 2010: 56). 11 „Még az sem teljesen helyes, ha kölcsönhatásukról [a szó jelentésének és a fogalomnak a kölcsönhatásáról] beszélünk, mivel a kölcsönhatás bizonyos elkülönültséget implikálna. Úgy tűnik, itt egyetlen jelenséggel állunk szemben, amely azonban, mivel nagyon összetett, két emanációs formával rendelkezik: a felszínibb – a szó jelentésével, valamint a mélyebb, jobban variálódó – kognitív fogalommal. Genetikailag elismerhető a fogalom elsődlegessége a szó jelentéséhez képest” (Gudavičius 2007: 18; vö. még Jakaitienė 1988: 57–58). 12 „A nyelvhasználat leírásakor, amely folyamatosan változik, és ezért nagyon nehéz megállapítani (meghatározni), csak tendenciákkal lehet operálni” (Vykypĕl 2005: 20). LORETA VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ 110 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX sudaryto Dabartinės lietuvių kalbos tekstyno (toliau – DLKT). Nuo 1992 m. iki a jelenleg készülő DLKT nagy részét írott, gyakran szerkesztett, különböző műfajú: publicisztikai, szépirodalmi, nem szépirodalmi vagy közigazgatási irodalmi szövegek alkotják. Ezek egy része fordítás. A DLKT-ben a beszélt nyelvi példák száma nyilvánvalóan kisebb. A publicisztikai szövegek korpusza a teljes DLKT-anyag 63,8%-át teszi ki. Az elemzéshez 1000 publicisztikai mondatot13 választottunk ki, amelyekben a tárgyalt szavak szerepelnek. Szükség esetén a mondatok minimális kontextusát is figyelembe vesszük (300 karakter a DLKT konkordanciasorának szélessége szerint). 2. KODĖL PUBLICISTIKA Publicistika šaltiniu pasirinkta ne tik dėl to, kad ji sudaro didžiąją DLKT dalį, bet ir dėl savo „kaip tarpininkės“ (plg.: Bitinienė 2007: 17; Župerka 1983: 108) ypatybių. Tradiciškai apie publicistiką kalbama nagrinėjant stilistiką – funkcinius stilius14 (inter alia Pikčilingis 1971; Župerka 1983, 2012; Bitinienė 2007). A nyelvhasználati területek és a nyelv fő funkciói15 alapján a publicisztikai stílust a mindennapi társalgási (beszélt nyelvi), a hivatalos szakmai, a tudományos és a szépirodalmi stílus mellett különítik el (Pikčilingis 1971: 286kk.), vagy a tudományos, közigazgatási, mindennapi (társalgási, Župerka 2012: 91 alapján) és szépirodalmi stílus mellett (Župerka 1983: 12, 99, 101; vö. 2012: 80–97). Kazimieras Župerka (1983: 99, 101, 108; vö. 2012: 79) arról beszél, hogy a két legmarkánsabb alstílussal – újságírói16 (írott) és szónoki (beszélt) – rendelkező publicisztikai stílus a szépirodalmi és a nem szépirodalmi (szakmai, illetve mindennapi) stílusok, vagyis nyelvi szférák metszéspontjában helyezkedik el, pontosabban a nem szépirodalmi stílushoz áll közelebb (Župerka 2012: 13 Vö.: „A mondat az az alapvető objektum, amelyben a nyelv szemantikája megtestesül” (Степанов 1981: 4, idézi Jakaitienė 2010: 42). 14 „A funkcionális stílus a köznyelv történetileg kialakult változata, amelynek stilisztikai sajátosságait és nyelvi eszközeit a nyelvhasználat területe, tartalma és funkciói határozzák meg” (Župerka 2012: 78; némileg eltérő véleményhez vö. Župerka 1983: 12, 99; Pikčilingis 1971: 277; Gaivenis, Keinys 67; Ambrazas 1999: 204). „Funkcinis stilius yra tam tikri kolektyvinėje sąmonėje įsitvirtinę, įsi1990: a nyelvhasználat tudatosított tendenciái, irányelvei, meglehetősen absztrakt modell, míg a nyelvi rovė atsiskleidžia į tam tikrą stilių orientuotame tekste“ (Bitinienė 2007: 10). 15 Apie kalbos funkcijas, jų skyrimo kriterijus, skaičių, tarpusavio priklausomybę plačiau žr. Karakifejezés egész változatosságát lásd: Viliūnas 1997: 113–175, valamint az ott idézett szakirodalmat. E kérdésben lásd még: Župerka 1983: 99–100; 2012: 79, Marcinkevičienė 2008: 33–77, valamint az ott idézett szakirodalmat. 16 „Az újságírói műfajok közé tartozik a hír, a cikk, a feuilleton, a riport, a karcolat stb. Átmeneti műfajok is léteznek, például a tudományos publicisztika” (Župerka 1983: 101, lásd még a 108. oldalt). A publicisztikához sorolt műfajokról, tipológiájukról, osztályozási kritériumaikról stb. bővebben lásd: Marcinkevičienė 2008. Straipsniai / Articles 111 Žmogaus tapatybės konceptas pagal tapatus, -i ir jo vedinius dabartinės lietuvių kalbos publicistikoje 79). „Skirtingai nuo dalykinių stilių (mokslinio ir administracinio), būdingas a publicisztika jellemzője a szubjektív értékelés. Vagyis a publicisztikai szöveg [...] mintegy félúton van a szakmai és a művészi stílus között” (Župerka 1983: 108; plg.: Župerka 2012: 87; Bitinienė 2007: 24; Marcinkevičienė 2008: 91–92). A beszélt stílusra, amelynek célja „nemcsak a tények ismertetése, hanem az olvasó megfelelő hangolása és meggyőzése is”, a kommunikatív és expresszív (Župerka 1983: 108), vagy másképpen a közlés (aktuális információ) és a hatás (agitáció és expresszió)17 funkcióinak ötvöződése jellemző. Audronė Bitinienė a publicisztikai stílust szűkebben értelmezi – periodikaként (újságokként, folyóiratokként), és kijelenti, hogy „a publicisztika elsődleges rendeltetése a társadalom életének tükrözése (a tények, események rögzítése), és csak ezt követően annak befolyásolása és irányítása”. Vagy ahogyan S. Karaliūnas Grace Andrus de Laguna (1927) nyomán idézi: „a nyelv fontos eszköze az emberek együttműködésének megvalósítására. [...] Az emberek nem csupán azért beszélnek, hogy megnyugtassák érzéseiket, kiöntsék szívüket vagy kifejezzék véleményüket, hanem azért is, hogy kiváltsák „Interakcijos bei komunikacijos esama ir tarp tokių žmonių, kurie tiesiogiai niekad nesusidūrė ir nesusiduria, bet vienas kitą veikia per sudėtingą visuomeninių partnereik, társaink reakcióját, és befolyásolják beállítottságukat, nézeteiket, valamint cselekedeteiket” (Karaliūnas 1997: 108). az intézmények rendszerét, amelynek működését az üzenetek technikai távközlési eszközökkel történő továbbítása teszi lehetővé. Az interakció és a kommunikáció ilyen típusa figyelhető meg például [...] a cikk szerzője és az újság széles olvasói rétegei között, akiknek a szerző közli véleményét” (96. o.; vö. Bitinienė 2007: 1218). Végül „mivel az információ továbbítását, társadalmi cirkulációját kommunikációnak tekintik, ezért pszichoszociális szempontból a kommunikáció végső soron feltehetően az emberek viselkedésének megváltoztatása és szabályozása” turi paklusti adresanto įtaigai, perimti jo požiūrį į tikrovės reiškinius“ (Bitinienė 2007: 20). Būtent tokie „bevaliai“, mokantys skaityti ir rašyti, bet nekritiški, „sudaro daugiau kaip pusę klausytojų ar skaitytojų“. (Karaliūnas 1997: 107). A. Bitinienė e kérdéssel kapcsolatban hozzáteszi: „a címzetttől [az olvasótól] mintegy elvétetik a világ megismerésének sokfélesége, az a lehetőség, hogy saját tekintetével szemlélje: a címzett Tehát az eddig röviden elmondottakból világossá válik, hogy a publicisztikához sorolt szövegek rendeltetése a többség, vagyis a közvélemény tájékoztatása, értékelése és (ki)formálása. Mindezek figyelembevételével vélhetően úgy gondolhatjuk, hogy a DLKT publicisztikai mondataiban megjelenő emberi identitás fogalma megfelel vagy hasonló ahhoz az identitásértelmezéshez, amely sokunk – aktív olvasók – fejében aktuálisan ki(alakult). 17 Lásd. Župerka 2012: 79, 87, 97; vö. : Pikčilingis 1971: 307; Marcinkevičienė 2008: 34–35, 53. skk. 18 „Nem az a fontos, hogy mit gondolnak az emberek, hanem az, hogy hogyan kellene gondolkodniuk” (Bitinienė 2007: 12). LORETA VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ 112 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX 3. A TAPATUS, -I MELLÉKNÉV ÉS SZÁRMAZÉKAI APIBRĖŽTYS ŽODYNUOSE IR GRAMAETIKAI MUNKÁKBAN A tapatus, -i és származékai tartalmának részletezése érdekében, valamint azt a bendroji žodžio reikšmė suvokiama intuityviai ir yra abstrakcija (Karaliūnas 1997: 277–278), svarbu apžvelgti, kaip kalbamieji žodžiai teikiami žodynuose. szemléletet követve, hogy a Didysis lietuvių kalbos žodynasban (a továbbiakban – LKŽe) a tapatus, -i melléknév jelentése ʻazonos, egyenértékűʼ (lásd az 1–2. mondatot), a Dabartinės lietuvių kalbos žodyne (a továbbiakban – DLKŽe) pedig ʻugyanolyan19, azonos20, egyenértékű21ʼ. A külön szócikként szereplő tapatumas főnevet az LKŽe a tapatus származékaként kapcsolja össze, míg a tapatybė melléknévi alakot itt két jelentéssel határozza meg, amelyek közül az egyik – „egy objektum önmagával vagy egy másik objektummal való egyenlősége22, azonossága, egyneműsége23” – e tanulmányban releváns. A DLKŽe-ben a -umas képzős melléknévi absztraktumot, a tapatumas szót a tapatus, -i lexikográfiai szócikkben adják meg, míg a tapatybė különállóan ʻtapatumasʼ jelentésben szerepel. A tapatinti ige az LKŽe szótárban ʻazonosnak tekinteni, azonosítaniʼ, a DLKŽe szótárban pedig ʻazonosnak tekinteniʼ jelentésűként van meghatározva. Itt érdemes megemlíteni magának a laikyti igének a „valaminek, bizonyos sajátosságokkal rendelkezőnek vélni” jelentését (DLKŽe)24, amely a szubjektumot mint percepcienst25 feltételezi, pl. : Mindenki [Pcp] bölcsnek tartja őt (lásd Sližienė 1994: 370). Ennek figyelembevételével a DLKT-ben közölt Su herojais [mes] tapatinamės patys, tapatiname visą tautą konstrukció átfogalmazható a következőképpen: Mi magunkat a hősökkel azonosnak, az egész nemzetet pedig velük azonosnak tartjuk, illetve: Úgy véljük, hogy mi magunk azonosak vagyunk a hősökkel, és hogy az egész nemzet azonos velük (vö. Sližienė 2004: 297). Valentingumo pagrindu (Sližienė 1994: 15–57; plg. Jakaitienė 2010: 65–71) azok a tárgyalt szavak, amelyek a fent említett lexikográfiai meghatározások szerint a 19-et jelölik. Vö. DLKŽe: toks pat, tokia pati parod. röv. – olyan, mint a másik. 20 Vö. DLKŽe: identiškas, -a – 1. egyenértékű, ugyanolyan, azonos. 21 Vö. DLKŽe: egyenletes, -i – 2. közös jellemzőkkel 22 Plg. DLKŽe: lygus, -i – 2. tokio pat didumo, platumo, gerumo ir pan., vienodas: Jis su manimi rendelkező, ugyanolyan. egyenlő. 23 Vö. LKŽe: egyforma, -a – 1. csaknem vagy teljesen azonos tulajdonságokkal rendelkező, ugyanolyan: Egyformán távoztak mindannyian Rdn. 24 Vö. LKŽe: laikyti – tárgyas ige. 20. valakit valaminek tartani: Minek tartasz engem? J. Jabl. BLKŽe: laikyti – 4. (mit mivel) gondolni, valaminek vagy valamilyennek elismerni: Egymást testvéreknek tartjuk. 25 „A percepiens – a pszichikai állapot átélőjének funkciója, amely az élőlényekre jellemző; ezek a valóság dolgait érzékelik, bizonyos beállítódással viszonyulnak hozzájuk, és pszichológiailag reagálnak rájuk” (Sližienė 1994: 20–21). Cikkek / Articles 113 a dolgok közötti hasonlósági viszonyt26 fejeznek ki, Žmogaus tapatybės konceptas pagal tapatus, -i ir jo vedinius dabartinės lietuvių kalbos publicistikoje kétértékűek (tapatus, tapatintis, tapatybė stb.) vagy háromértékűek (tapatinti), azaz jelentésük két vagy három szabad, kölcsönös) reciprokot határoz meg28, tas27, kurias sakinyje užima tam tikros reikšmės žodžiai bei jų formos. Būdvardis tapatus, -i ir jo vediniai (tapatintis, tapatybė) yra leksiniai (inamelyekkel kölcsönös (angl. mutual) viszonyt fejeznek ki, ti. a kölcsönös viszony tarp mažų mažiausiai dviejų situacijos dalyvių (angl. mutuant) – x ir y. Inherenszemantikailag szimmetrikus. Általában inverzív: ha azt állítjuk, hogy x azonos y-nal, ez azt jelenti, hogy y azonos x-szel. Az ilyen tipikusan szimmetrikus eseteken kívül (vö. Elsősorban és leginkább a nemzetünkkel azonosulunk DLKT) vannak az inverziónak nehezebben engedelmeskedő – kevésbé szimmetrikus29 (angl. semi-symmetric, quasi-symmetrical, sometimes-symmetrical) – esetek is, vö. Történelmünkkel azonosulunk DLKT, de: *A történelem azonosul velünk. A szimmetria tehát fokozatos30. A tárgyalt esetben az inverzív szimmetria a tapatintis ige olyan jelentésével áll összefüggésben, amely élő alanyt – embert – implikál. Más szóval, a tapatít különböző formáinak vagy származékának (tapatinimasis) használatakor a kiindulópont lehet az ember, vö. Csak ebben az esetben lehet beszélni az egyes embernek egy bizonyos nemzettel és annak kultúrájával való azonosulásáról DLKT, de: ?lehet beszélni a kultúra emberrel való azonosulásáról. A választott kiindulópont szerint ugyanazon kölcsönös helyzet (angl. mutual) situation) dalyvius galima pasakyti skirtingai: atskirai arba kaip visumą. Toliau pateikiamame 1 sakinyje atskaitos tašku pasirenkamas atskiras tarpusavio siturésztvevője (x) – a 2. mondatban alanyként szereplő király vagy mi, a 3–4. mondatban pedig a helyzet résztvevőinek összessége (x és y), amelyet a főnév többes számú alakja fejez ki. Az 1–3. mondatban kifejezett kölcsönös helyzetben egyes emberek vagy embercsoport vesz részt (egyén, illetve csoport), a 4–9. mondatban pedig tárgyak. Más szóval, Dalija Tekorienė (1990: 74) véleménye szerint a tapatu alakok a tárgyak közötti egyenlőségi viszonyt fejezik ki. 27 Kivéve azokat az eseteket, amikor a tárgyalt szavakat többes számú alakban használják; ekkor egyvagy kétvalenciájúak (vö. a 3. mondatot). 28 Vö. : „A lexikai kölcsönös igék (más néven allelikus predikátumok) olyan predikátumokként határozhatók meg, amelyek önmagukban, szükséges grammatikai jelölés nélkül kölcsönös konfigurációt semantically restricted set of predicates whose meanings generally fall into the class of social actions and relations ('marry', 'quarrel', 'friend'), spatial relations ('adjoin', 'next to'), and relations of fejeznek ki. Egy (nem)azonosságból állnak („ugyanaz, mint”, „különbözik”, „hasonlít”)“ (Haspelmath 2007: 2090). 29 Vö. : „A nem szimmetrikus reláció olyan relációvá válik, amelynek legalább egy aszimmetrikus instanciája van“ (Partee 2008: 4). Például a Jiedu pasisveikino („ők ketten üdvözölték egymást”) implikálja, hogy Ő üdvözölte őt vagy Ő üdvözölte őt, de nem szükségképpen fordítva, azaz ha ő üdvözölte őt, abból nem szükségképpen következik, hogy ő üdvözölte őt. 30 „A kölcsönös helyzetek ritkán teljesen szimmetrikusak“ (Haspelmath 2007: 2088; hasonló véleményért lásd még Knjazev 2007: 116kk.). Az alellikus predikátumok fokozatos szimmetriájáról bővebben lásd: Partee 2008. LORETA VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ 120 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX 39) Naujausioje knygoje save tapatinu daugmaž su pasaulio patirties emberrel. 40) Maga az írónő is egyértelműen azonosítja a főszereplőt önmagával: „Én — Lisa vagyok. Akárcsak ő, parasztgyermekként én is szabadon tombolhattam a természetben”. 41) Látják, én mindig azonosítottam magam Odüsszeusszal, lio keliautojas, kuris, galų gale, sugrįžta namo... Graikas! 42) Bijau susitapatinti su kokiu nors marksistiniu propagandistu (šypsosi közösséget vállaltam vele. A világrendet bíráló (zeneszerző). 43) Képzeletében azonosította magát a sarki éjszaka foglyaival, és ebből fakadt az extatikus hála minden napfelkeltéért és minden kenyérszeletért. 44) Őszintén fordulok mindazokhoz, akik még ma is leprában szenvednek: most már van közbenjárójuk – Damján atya, aki még megbetegedése előtt is gyakran azonosította magát a betegekkel, mondván: „mi, leprások”. 45) A csecsemőket úgy szorongatják a karjukban, mint a vodkás poharat (Kacsa mama – az alkoholista prototípusa). Nem csoda, hogy a lányok nem akarnak hozzájuk hasonlítani, és harcosokkal azonosulnak, a fiúk pedig megijednek az ilyen sokgyermekes puhányoktól. 46) A serdülők ádáz versenyzők, foglyok, pilóták, mindenható lények, varázslók és legyőzhetetlen harcosok szoktak lenni, az említett szereplőkkel azonosítják magukat. Az orvosok arra figyelmeztetnek, hogy éppen itt rejlenek azok az okok, amelyek miatt a fiatalok őrülten szeretnek autókkal „repülni”. A 31–46. mondatokban elmondottakból világossá válik, hogy az a másik, aki az ember Én-azonosságának függő részét vagy rétegét kialakítja, nem valódi, hanem maga által megalkotott személy, akivel azonosul(unk). És mi alkotja az ember független Énjét, másképpen: mi az, ami valódi, állandó vagy állandóbb az ember azonosságában, és van-e ilyen? Az ember azonosságát a DLKT publicisztikájában a veleszületett dualizmus (szellem, illetve test) alapján bontják fel: belső, illetve külső részre (lásd a 47–49. mondatokat), továbbá nem (férfi, illetve nő; lásd az 50–51. mondatokat) és életkor (fiatal, illetve öreg; az 52–54. mondatokat) szerint. Az ember azonosságának belső, vagyis inherens része az öt alapvető érzékszervvel nem érzékelhető. Ha elfogadjuk, hogy – amint a 48. mondat állítja – az, amik vagyunk, azonos a bennünk lévő spirituális energiával, és ez a legállandóbb az ember azonosságában, akkor a személy azonosságának érzékszervekkel (inkább) érzékelhető, vagyis (inkább) külső részét (a nemet, az életkort) kevésbé inherensnek – inkább változónak vagy változtathatónak – tekinthetjük39. A belső és a külső azonossággal az ember természeténél fogva rendelkezik, vagyis azt „megkapja” születésekor. A veleszületett az ember valódi 39 Vö.: „Mindenesetre az egyén szubsztanciájának változatlan fogalma tökéletesen összeegyeztethető tulajdonságainak változásával: ez az, ami az egyénben megmarad, miközben tulajdonságai változnak. [...] [G]yakran még ma is azt, ami az egyénben megmarad tulajdonságainak változása közben – az emberi szubsztanciát –, léleknek nevezik. A lélek éltető alapelv – az, ami az élő szervezetet egységes egésszé szervezi. Az egész részei változhatnak, Straipsniai / Articles 121 Žmogaus tapatybės konceptas pagal tapatus, -i ir jo vedinius dabartinės lietuvių kalbos publicistikoje azonosság. Az ember nem vele született (nem inherens) identitása maga az egyén által önmagának megalkotott Én (illúziók, álmok stb.) és/vagy mások számára megalkotott Én (imázs, maszk, címke stb.) (lásd az 55–56. mondatokat, továbbá vö. a 36–41. mondatokkal; Joseph 2004: 4). A megalkotott Én-identitás része az, amivé az ember (nem) akar vagy (nem) képes válni, azaz az ember identitásának lehetséges rétege40. Más szavakkal, a lehetséges identitás részei az ember valódi identitásává válhatnak, azaz Az Én-képek (az, hogy az ember milyen szeretne, álmodik lenni) tikruoju ar tikresniu Aš (tai, ką žmogus suvokia savyje kaip labiau inherentiška). Galimosios tapatybės yra kintančios. 47) Vienas mano mėgstamas mąstytojas „susilitavimu“ pavadino būseną, kai [žmogaus] dvasia visiškai susitapatina su kūnu, dažniausiai – sergančiu ir kenčiančiu kūnu. Kiekvienam pažįstamas jausmas, kai visas žmogišmotiválják viselkedését, céljait stb., és azzá válhatnak, ami az „Én”-ből csupán egy fájó vese lesz. 48) Az, amik vagyunk, azonos a bennünk lévő spirituális energiával. 49) Ha az „én”-re egy másik oldalról tekintünk, látni fogjuk, hogy amikor nagyon éhesen eszünk, teljesen azonosítjuk magunkat a kézzelfogható testünkkel, ha megharagszunk valakire – úgy érezzük, hogy csupán kolerikus érzelmek gomolyaga vagyunk, a tudományos irodalomba mélyedve pedig azonosítjuk magunkat az elmével. E különböző oldalak közül melyik az igazi Én? 50) Az ilyen családokban zavarodott, a felnőtté válás során világos önfejlesztési irányelvek nélkül érlelődő serdülők nőnek fel, akiknek nincs olyan közeli személyük, akivel azonosíthatnák önmagukat és nemi identitásukat... 51) Nijolė Arbačiauskienė: A nők és a férfiak egyenrangúak, de nem azonosak. 52) Ugyanez vonatkozik a személyiségek közötti különbségre is: bármilyen érett is legyen egy személyiség, fiatalabb korban nem lehet azonos egy idősebb személyiségével. 53) És megjelenik majd az igazi tekintet; leszek – valamiért szilárdan hittem benne – valamilyen más. Talán még részben sem azonos tapatus likau. Net sau, penkiamečiui. Asmuo niekur nedingo, vienokia ar önmagával, mondjuk a húszéves énjével. De más tapasztalat nem fedte el, 54) Taip vaikas mokosi atitolti. Mamai irgi tuo metu reikia šito mokytis. Ji turi būti šiek tik brandesnė negu vaikas. Jei ji pernelyg su juo susitapatino, jai ugyanaz maradtam. Ötévesen vagy harmincévesen. nehéz ezt megtenni. 55) Külföldi sorozatok és az azokhoz szorosan kötődő emberek, akik megpróbálják azonosítani magukat a megszépített, gyönyörűen kiszínezett illúziókkal, majd később sekélyes történeteket mesélnek „szerelmekről” és „nem szerelmekről”, „boldogságokról” és „boldogtalanságokról”. de az őket szervező elv ugyanaz marad: ilyen az emberi egyén tulajdonságainak és lelkének itteni Pt. 2. a dialektika“ (Aleksandravičius 2012: 216). 40 Plačiau apie tikrasis resp. galimasis aš-pats sampratą psichologiniu, psichosocialiniu aspektu žr. Markus, Nurius 1986, Oosterwegel, Oppenheimer 1993 ir ten cituojamą literatūrą. LORETA VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ 122 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX 56) A teatralitásra hajlamos ember néha azonosul a maszkjával, és még közeli emberek körében sem képes levenni azt41. Az eddig a DLKT példái alapján elmondottakból látható, hogy az ember identitásáról állapotként és válásként lehet beszélni. Időbeli szempontból az azonosság állapota viszonylagos állandóságot, a válás pedig dinamizmust implikál. Szemantikai szempontból a legállandóbb az ember veleszületett identitásának belső része – a lélek42 (szellem43), grammatikai szempontból pedig a tapatus „azonos” melléknévvel használt esamasis laikas „jelen idő” būti „lenni” alakjai, vö.: žmogus yra tapatus sielai, azaz az ember ugyanaz, illetve ugyanolyan, mint a lélek; žmogus yra tapatus išorei (kūnui, išvaizdai), azaz az ember ugyanolyan, mint a külseje (teste, megjelenésében), de: ?žmogus yra tas pats, kas jo išorė (kūnas, išvaizda)44; a legváltozékonyabb az ember nem veleszületett identitása – az identitás önmaga és/vagy más számára létrehozott része, amelyet grammatikailag a tapatinti(s) „azonosítani (magát)” finit alakjai jelölnek. Időbeli szempontból az ember identitásának rétegeiről lehet beszélni, amelyek között eltérő mértékű állandóság van: „egyszerre van jelen a mozgás és az azonosság”, vagyis az, ami megmarad – „az én vagy a lelkem – amely önmagammá, saját tapasztalatommá kintamumo laipsnis: asmens prigimtinė (vidinė resp. išorinė) resp. neprigimtinė (su(si)kurtoji sau resp. kitam) tapatybė. Kaip teigia Povilas Aleksandravičius, taváltoztat mindent, ami oly elkerülhetetlenül változik” (2012: 214kk.; lásd még az ott idézett szakirodalmat; eltérő véleményért lásd: Mickūnas 2012: 302; Joseph 2004: 645). Az említett részleges identitások harmonikus összhangja az ember egységének és egyediségének alapja. Ezenkívül, a 41. kifejezést lásd. DLKT: A címkézés, a stigmatizáció és az üldöztetés egyéb formái még a legerősebb emberekre sem maradhattak hatástalanok. Nem kevés ember legalább részben kénytelen volt azonosulni a „megbélyegzettek” címkéivel, és az elbeszélések azt mutatják, hogy e személyek egy részének életében még most is maradtak megoldatlan, le nem győzött traumatikus tapasztalatok. 42 Plg. DLKŽe: siela – 1. relig. nematerialus, nemirtingas žmogaus pradas, teikiantis kūnui gyvybę ir atsiskiriantis nuo jo mirštant. 2. vidinis pasaulis, psichika: Atvėrė savo sielą. LKŽe: siela – 1. vidinis psichinis žmogaus pasaulis, jo sąmonė, jausmai, išgyvenimai: Sunku gydyti kūną, kai siela kenvallásban – az ember halhatatlan, anyagtalan lényege, amely összeköti az embert Istennel; szellem: Lelkem magasztalja az Urat brš. 43. lásd. DLKŽe: dvasia – 2. az ember lelki erői mint a cselekvés ösztönzői: Az emberek lelkének felemelése. 3. átv. valódi jelentés, lényeg: A kor szelleme. 4. fil. az egyénben összpontosuló társadalmi tudat. BLKŽe: szellem – 5. egyes szám a filozófiában – önmagában létező, önmagát tudatosító, időben és térben korlátlan, a létre nyitott teremtő elv: Elemezni a szellem és az anyag viszonyát. Szent Augustinas azt állította, hogy az értelemben az isteni szellem fénye rejtőzik. 44 Vö. továbbá a DLKT példáját: Ez pedig azt jelenti, hogy az ember külső összetevője (a kép) azonos45 namas su vidiniu dėmeniu (identitetu). Aš esu = aš atrodau. Vö. : „Identitásaink, legyenek akár csoportosak, akár egyéniek, nem rólunk szóló »természetes tények«, hanem olyan dolgok, amelyeket mi konstruálunk – lényegében fikciók“ (Joseph 2004: 6); „A save ir savo aplinką kaip autonomiją, ir šiuo atveju kuria ir objektus, ir naujus jų troškimus“ (Micmodern szubjektumnak nincs lényege: testet hoz létre 2012: 302). Cikkek / Articles 123 önmagával azonosnak lenni, illetve önmagával (illúzióival) Žmogaus tapatybės konceptas pagal tapatus, -i ir jo vedinius dabartinės lietuvių kalbos publicistikoje azonosulni, illetve önmagát illúzióival azonosítani – a mondatban való választás az ember önmagához való közeli, illetve távoli viszonyulását is jelzi. Melyek az említetteken kívül az összetett identitásnak az Én egészét formáló részei vagy rétegei, és hányan vannak? Úgy tűnik, legtöbben keveset tudunk arról, hogy milyen és micsoda a saját vagy a másik lelke – milyen ő vagy a másik belül, vagyis milyen a személy identitásának állandó része (vö. Joseph 2004: 8). A legtöbb, amit mindegyikünk a másikról mondhat, az az, hogy saját identitását többé-kevésbé ismerve, önmaga alapján „megalkotja” a másik Én-identitásának saját változatát, amely a „megalkotó” számára a másik valódi identitásának fog tűnni. Másképpen szólva, a tükör elve alapján az egyik saját identitásának felismerésén (az azonosuláson) keresztül látja a másik identitását, a másik pedig a saját identitásán keresztül értelmezi az első identitását. Vannak esetek, amikor az emberi természet (belső, illetve külső) és a személy identitása (veleszületett, illetve nem veleszületett) kettősségének mint egységnek az elve alapján (vö. a 47. mondattal) két különálló identitást egybeolvasztanak, vagyis két különálló embert úgy érzékelnek, mintha egy volna (lásd a 61–63. mondatokat, továbbá vö. a 38. mondattal), vagy ellenkezőleg: egy embert „felbontanak”, és úgy 53 sakinį). Dviejų asmenų suliejimas arba vieno išskaidymas yra dalinis (panalátnak, mintha két különálló ember volna (lásd a 64. mondatot, továbbá vö. az olyanokkal, mint a 31–35. mondatok), és ez valamely kritérium alapján történik: életkor (fiatal, illetve öreg, gyermek, illetve felnőtt), nem (férfi, illetve nő) vagy (és) társadalmi46 – családi (férj, illetve feleség, szülők, illetve gyermekek, fiútestvér, 61) Kai jam sukanka pusė metų, tėvui derėtų daugiau pavaduoti motiną. Mat illetve lánytestvér). Ez utóbbi világosan látható a 65–66. mondatokból, a 67. mondatban pedig összefonódik a megnevezés kritériumával. A nő teljesen belemerül a gyermek világába. Ha ő [az anya] túl sokáig azonosul a gyermekkel, az nem tanul meg önálló lenni, függővé válik. 62) Megváltoztatja a sorsát, és más úton indul el. – Az esküvő után nem ajánlja a nőknek, hogy megváltoztassák a vezetéknevüket? – Amikor az emberek szeretik egymást, össze akarnak olvadni, azonosulni akarnak egymással, mintha egyetlen takaróba burkolóznának, és egyetlen energetikai örvénnyé válnak. 63) Az ikrek sokkal inkább függenek egymástól, ráadásul mindig vetélytársak. Ötéves koráig a fiú egyszerűen azonosította magát a húgával, ő volt a második „énje“. És hirtelen... A felismerés oka lehet véletlenszerűen auindivido nei realybėje, nei teorijoje negalima izoliuoti klėtojos ar draugo ištartas žodis, pastaba. 46 Socialinis tapatumas – „tai individo kaip visuomeninės, bendruomeninės būtybės tapatumas, nes nuo kitų individų, nes nėra ir visuomenės kaip homogeniško darinio, o yra ryšių tarp individų sistema, kuri ir vadinama visuomene. „Társadalmi folyamat, amelynek cselekvő résztvevői linio tapatumo svarstymuose gali būti išskiriami ekonominis, politinis, tautinis, kultūrinis, pilietinis ar kokios nors grupės tapatumas ir t. t.“ (Morkūnienė 2012: 96). „Socialinis tapatumas yra egyének” (121. o.). LORETA VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ 124 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX 64) Aldona nővér később még sokáig kutatott az emlékezetében, de így sem sikerült azt a nagy embert [felnőttet] azonosítania valamelyik padban ülő kisdiákkal [gyerekkel]. Az emlékezet fél évszázad alatt már nem tudja befogadni az életbe kibocsátott tanítványok arcait és neveit. 65) A fiúnak férfira van szüksége példaképként. Vele [a férfival, az apával] a gyermek [a fiú] nemcsak barátkozhatna, hanem azonosulhatna is. Ez azt jelenti, hogy megszilárdítsa nemi identitását. 66) Gyengéden bánik a játékokkal, megcsókolja, megöleli őket... Csak később „fedezi fel” apát, és igyekszik hasonlóvá válni hozzá. Attól függ a szülőséghez való viszonyulás, hogy ugyanaz a személy hogyan azonosul az anyjával, illetve hogyan azonosul az apjával. 67) Ez a férfi azért határozta el, hogy megváltoztatja a vezetéknevét, mert nem akarta, hogy azonosítsák bátyjával, už žurnalisto Vito Lingio nužudymą. Žmogaus tapatinimas(is) su kitu kaip mažesne ar didesne grupe – grupe (šeiI. Achremovval47, akit életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek ma, párttal48, elittel, középosztállyal és így tovább.) vagyis közösséggel, illetve társadalommal, illetve nemzettel) – vagy e csoport képviselőjével való azonosulás a 68–74. mondatokban aktualizálódik. Az ember identitásának társadalmi kritériuma, vagyis különállóként, mások között, másokkal együtt való létezése és tevékenysége (lásd a 75–78. mondatokat), a 79–80. mondatokban összefonódik a hely kritériumával. Az ember helyhez való azonosítása (azonosulása) a 81–89. mondatokban aktualizálódik. Az emberhez való közelség alapján a hely kritériuma közeli és távoli helyre osztható; pontosabban ez a lakóhely (ahol az ember született és/vagy él; lásd a 81–82. mondatokat), illetve a régió (lásd a 83. mondatot), illetve az ország (lásd a 84. mondatot), az állam (lásd a 85–86. mondatokat), illetve a kontinens (lásd a 87–88. mondatokat, továbbá vö. a 82. mondattal), illetve a világ (lásd a 89. mondatot, továbbá vö. a 82. mondattal). 68) Bet ar ne būtinybė išsiskirti iš minios lemia panašių eksperimentų pasisekimą? Kai buvau jaunas, visada norėjau su kuo nors susitapatinti. PavyHálás voltam a szüleimnek, amiért részt vehettek az 1960-as évek diákmozgalmában, volt céljuk, és megpróbálták megváltoztatni a világot. 69) A serdülők néha még azonosulnak is a csoporttal – ez utóbbi a viselkedés mintájává válik. Ezért a serdülő szocializációs folyamatában a kortárscsoportok jelentős szerepet töltenek be. 47 Vö. még a DLKT mondatát: Valójában az ilyen litvánosítás nem más, mint a vezetéknevek vardė yra asmens tapatybės dalis. Todėl, kraipydami asmens vardą ir jo pavardę, mes tam asmeniui eltorzítása. Tiszteletlenséget tanúsítunk. 48 Plg. DLKT pavyzdžius: Partija, kuri susitapatina su vienu lyderiu, yra pasmerkta žlugti, ji neturi jövő. A szavazók azon 19 százalékán kívül, akik valójában apolitikusak és passzívak, 14 százalékuk a hagyományos konzervatívokkal azonosítja magát, akik a nagyvállalkozások érdekeit, a gazdasági növekedés és a globalizáció paradigmáját képviselik. A kortárs liberálisok szeretnek az egész nyugati társadalommal azonosulni. Cikkek / Articles 125 70) Nem szeretem azokat az embereket, akik a Žmogaus tapatybės konceptas pagal tapatus, -i ir jo vedinius dabartinės lietuvių kalbos publicistikoje tömeggel azonosítják magukat49, csak úgy viselkednek, ahogyan az elfogadott, és bizonyos szabályok szerint élnek. Mindig megvan a saját véleményem, és kevesen tudnák megváltoztatni. 71) „Ha az ember elkezdi magát azonosítani a közösséggel, bekerül a „kiválasztottak” körébe. Aki nem ért egyet ezekkel az eszmékkel, a „kitaszítottak” közé kerül. 72) A kérdésre adott válaszok, hogy melyik társadalmi réteghez sorolnák magukat, meglehetősen megleptek bennünket: csaknem 90%-uk a középosztályt említette. Vele azonosította magát az akadémikus és a Gariūnaiban apró fémtárgyakat árusító, magát üzletembernek tartó egykori munkás is. 73) A grúz nép leányán keresztül Rolandas Paksas ismét azonosul a „néppel”, és elhatárolódik az „elittől”. Az elnök népszerűségi mutatói emiatt a történet miatt biztosan nem fognak csökkenni. 74) A nemzethez való tartozás érzése azonban meglehetősen erős marad: a válaszadók abszolút többsége, 95%-a, a litván nemzettel azonosítja magát. 75% a közösségével azonosul, 72% pedig az Európai Unió lakosaival50. 75) Játék közben az ember megfeledkezik önmagáról, és annyira beleéli magát, hogy nem különálló, elszigetelt „énként” érzékeli önmagát, hanem azonosul a tevékenységével. 76) Igaz-e, hogy Neringában a polgármesteri tisztséget S. Mikelis polgármester személyével azonosítják? Igen, mondja ő, igaz. 77) V. Kisarauskas művei drámaiak, fájdalmasak. És milyen ember volt ő maga? A művészetet gyakran azonosítják az emberrel. Vincas meglehetősen vékony testalkatú férfi volt, nagyon nyugodt természetű, mindenre érzékenyen és kifinomultan reagált. 78) A magunkra vonatkozó információkat mi magunk gyűjtjük össze. Az emberek a KGB-vel azonosítanak bennünket. 79) Ez nem jelenti azt, hogy megpróbálom magam a „Domus galerija” vállalattal vagy bármely más céggel azonosítani. 80) Litvániával és a litván nemzettel inkább a városok, különösen a nagyvárosok lakói azonosulnak. A városlakók közül azonban a szakértők megfogalmazása szerint a kaunasiak tűnnek ki „állampolgárságuk meglehetősen negatív megítélésével”. 81) Az emberek, elveszítve azokat a helyeket, amelyekkel azonosították magukat, amelyek származásukról tanúskodtak, és biztonságérzetet teremtettek számukra, elveszítik azokat a tájékozódási pontokat, amelyek csak a megszakítatlan kapcsolatok fennállása esetén lehetségesek. 49 Vö.: „A tömeg – kulturális gerinc nélküli, magasabb fokú műveltséggel nem rendelkező emberek […].” Ezért nem értik a társadalom átalakulását, és félnek tőle” (Morkūnienė 2012: 165). 50 Vö. a DLKT példáját: Elsősorban és leginkább a nemzetünkkel azonosítjuk magunkat. „A litván nemzetről, akárcsak bármely más nemzetről, kétféleképpen lehet beszélni – mint három és fél millió egyén tömegéről, illetve mint sajátosságokkal rendelkező egészről, amelyet, akárcsak bármely más általánosságot, elvonatkoztatva is lehet tárgyalni, a »tulajdonság« fogalmával megnevezve és más, hasonló, eltérő sajátosságokkal rendelkező általánosságoktól elkülönítve” (Kuzmickas 2008: 168t). LORETA VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ 126 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX 82) Reikšmingai išaugo lietuvių tapatinimasis ne su Europa ar pasauliu, de a legközelebbi lakókörnyezettel. 1990-ben az emberek mintegy 25%-a azonosult a városával vagy településével, 2005-ben pedig már kétszer annyian, azaz 49%. 83) A Vilnius-vidék déli és északkeleti litvánjai már csak azért sem lehetnek azonosak, mert földrajzilag nem érintkeznek egymással. Elválasztja őket egy nemzeti szempontból sikertelen elem, amely a Vilnius-vidék középső részét alkotja. 84) A litvánok mindmáig csak az etnográfiai Litvánia területével 85) Todėl, kad tai buvo nepamirštamieji 1988-ieji – atgimimo pradžia, kuomet bene kiekvienas save, savo viltis, lūkesčius tapatinome su Lietuva, galvojome apie ją, jautėme ją, troškome bent kažką vardan jos padaryti. 86) Esu lietuvis, save tapatinu su laisva valstybe. Ar turėčiau daryti kažką dėl kitų žmonių kurie šios sąlyginės laisvės neturi? azonosítják magukat51. 87) Valójában sem mentálisan, sem társadalmilag, sem politikailag soha nem leszünk azonosak Nyugat-Európával, ezért csak akkor fogjuk komoly figyelemre késztetni mind a Keletet, mind a Nyugatot, ha képesek leszünk megmutatni, hogy mások vagyunk, de létezünk. 88) Mindazonáltal azonosítják-e magukat a japánok az ázsiai kontinenssel. 89) 1990-ben a megkérdezettek 1 %-a, tavaly pedig 3 %-a sorolta magát Európához. A világgal 1990-ben a litvániai lakosság 4 %-a, 2005-ben pedig 6 %-a azonosult. A hely kritériuma a 90–97. mondatokban szereplő valóságos és (vagy) elképzelt természetet vagy tárgyat foglalja magában, amellyel az ember azonosul vagy amelyhez azonosítják. Itt pontosabb lenne nem annyira az embernek egy konkrét tárggyal vagy természeti jelenséggel való azonosításáról, illetve azzal való azonosulásáról beszélni, hanem a mögöttük rejlő bizonyos tulajdonságok tartalmáról – absztrakcióról, eszméről, szimbólumról vagy hasonlóról. Ez világosan látható a 98–100. mondatokból. 90) Szójátékkal próbálnád megkülönböztetni, hogy ő az embert azonosítja-e a természettel, vagy emberivé teszi a természetet. 91) Rövidülnek a nappalok, a kihalás édeskés szaga, akár a parázsló burgonyaszáraké. A fáradt természet arra tanít, hogy készüljünk a télre. patinu su rudeniu! Su šita skaidria, neryškia šviesa, su paskutiniąja šiÓ, bárcsak ki tudnád mondani: összemelegedés, amely váratlanul nehezedik a ramybe. 92) J. Degutytės lyrikoje, panašiai kaip ir piemenų dainose, saulę vaikas tavállakra, az anyával oly élénken és fájdalmasan érzékelt patinával. 93) A szeméttel elborított térnek, amely közeget teremt az egészségre káros atkák terjedéséhez. Az ilyen erdő idegen, veszélyes és nem szerethető az ember számára, miközben azzal az erdővel szeretnénk azonosulni, amely sok lehetőséget kínál, sok természetet nevel fel 51 Vö. még DLKT: Az etnikai földek problémái a rómaiak számára sem merültek fel, ezért ők a hazát nem a nemzettel és a jos žemėmis, o su visa respublika – kartu su nukariautomis kitų tautų teritorijomis. Straipsniai / Articles 127 Žmogaus tapatybės konceptas pagal tapatus, -i ir jo vedinius dabartinės lietuvių kalbos publicistikoje vagyonokkal azonosították, hanem az örökké biztonságos, hatalmas, ugyanakkor az évszázadok titkait is megőrző, misztikus erdővel. 94) Hiszen árucikkel azonosítanak téged, használják az arcodat és a mesterségedet – mondja V. Martinaitis. – De ők annyit ajánlanak, és ha nem értesz egyet, visszautasíthatod. 95) A nőt pedig egy számítógéppel azonosítani (megnyomod a gombot – szexuális reakció következik be) ostobaság... 96) A déli étkezésben van valami világos, bizonyos értelemben ünnepi, mintha szimbolikusan a szánkba temetnénk emlékeinket. Az étel mi vagyunk, vagy az, amivel hamarosan azonosulni fogunk52. 97) Aki azonosult a vagyonnal, vagy maga is meggazdagodott, az a politikában is egyre többet számított. 98) Az embereknek azonosulniuk kell a jellel, annak eszméjével, és hinniük kell a hirdetett szlogennek. 99) Akkor mivel azonosuljon az az ember, aki talán szeretne az anyagi javak birtoklásának ideáljával azonosulni, de már tudja, hogy soha nem lesz neki ilyen? 100) Su moterimi tapatinama tai, kas giliausia, slapčiausia. Ir tai – kas paviršutiniškiausia. 101) Az elnöki hivatal botránya által kimerített emberek egyre inkább Algirdas Brazauskas miniszterelnök felé fordulnak, akit sokan a stabilitás visszatérésével azonosítanak. A DLKT mondataiból világossá válik, hogy az ember egy bizonyos, különösen közeli hellyel való azonosulása összefonódik a nyelvnek mint a nemzeti sajátosság egyik vonásának (lásd a 102–103. mondatot), az állampolgárság (lásd a 104–105. mondatot), a kultúra (művészet, irodalom, tudomány; lásd a 106–107. mondatot), a történelem (lásd a 108–109. mondatot) és a felekezet53 (vö. a 110–112. mondattal) kritériumaival. Ahogy Vytautas Rubavičius írja: „minden emberi közösség bizonyos helyeken él, amelyek egy bizonyos kultúrát is őriznek, és az arra jellemző kulturális emlékezetet; a kulturális, etnikai, nemzeti identitások mindenekelőtt helyiek, mivel azokat a más emberekkel és egy konkrét tį. [...] Vietovė kildina ir palaiko žmogaus socialinę aplinką. [...] Pirminė tapatumo savikūros medžiaga yra vietovės vaizdai ir pasakojimai, gimtinės vaizdas ir garsas. [...] Drįstu teigti, kad visokie socialiniai tapatumai, taip pat etnokultūrihellyel való együttélés tartja fenn“ (Rubavičius 2014: 96). E nézőpontot követve (lásd még Rubavičius 2014: 9454), vagyis a hely elsődlegességét tekintve az ember identitásának meghatározásában, fontossá válna a 113. mondat, ahol az 52 megoldása során Plg. még a DLKT mondatát: Megemészted a májas hurkát, aztán egy kicsit disszimilálod, és mindazt, ami megmarad, magadban hordozod identitásod lényegi részeként. Az identitássá vált kolbásztömeg mintegy penész módjára benő néhány gondolat és érzés, – így élsz tovább. 53 Vö.: „A felekezeti hovatartozás szintén az egyén általános kulturális identitását formáti aplinkybė“ (Kuzmickas 2012: 15). 54 „A kultúra – az anyanyelv alapján történelmileg kialakuló módok összessége, amelyek biztosítják egy bizonyos helyen élő emberek és közösségek együttélését azzal a hellyel, annak természetével, annak LORETA VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ 128 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX az ember (gyermek) fejlődéséből kiindulva természetesnek tűnne, hogy először a társas lénnyel azonosuljon, „nyitott sa aplinka55. Kitokios nuomonės laikosi Jūratė Morkūnienė (dar plg.: Kuzmickas 2012: 16, 24, Ramonienė, red., 2015: 152). Ji teigia, kad žmogus, „kaip rendszernek tekintik“, ezért „csak a környezettel, vagyis a társadalommal és a világgal való kapcsolat az életének és lényegének előfeltétele“ (Morkūnienė 2012: 100, lásd még p. 137). Elsődlegesnek annak társadalmi kritériuma tekinthető. A nyelv (struktúra) szempontjából fontosabbnak tűnik a korábban említett identitásállapot és identitássá válás viszonya, amely korrelál P. Aleksandravičius említett véleményével, míg egy különálló (helyi, társadalmi vagy egyéb) kritérium „elsőbbsége“ annak kommunikációban – a mondatban – betöltött fontosságával függ össze. 102) Ha csak annyit mond, hogy „douna”, és ezen kívül semmit sem tesz, akkor csupán származásáról ad hírt, azonosul a vidékkel, a nyelvjárással, és egy sajátos kollektív tapasztalattal azonosítja magát. És ő maga, „önmagától”, semmi mást nem tesz. 103) Másokkal általában csak akkor érintkezünk, amikor saját (kulturális, nyelvi és egyéb) identitásunk megerősítését, a közelség érzését keressük. Ha nem akarunk az anyanyelvi beszélőkkel, a külföldön élő honfitársakkal azonosulni, az azt jelenti, hogy valamiben különbözünk. Mégpedig nagyon is. Vagy észrevétlenül eltávolodtunk, elidegenedtünk...56 104) Az LDK polgárai litvánoknak nevezték magukat. A feudális világkép szerint a nyelv nem volt a nemzet ismérve. A nemzetet az állampolgársággal azonosították. Igaz, Re105) Az államban különböző nesanso įtakos kilo susidomėjimas savo istorija, kalba. nemzetiségű emberek élnek, akik az adott állam polgáraiként elsősorban azzal azonosulnak – ezt a polgári identitás vagy a politikai nemzettel való azonosulás fogalmaival írják le. 106) Az állam polgárokkal szemben támasztott követelményeihez alkalmazkodva, illetve bizonyos kötelékek révén annak kultúrájával azonosulva Litvániát hazájuknak nevezik, életükben hasonló értékeket követnek, tais yra suaugę su etnine tauta – bendrauja jos kalba, turi bendrų papročių, és történelmileg összetartozónak érzik magukat. 107) És a festészethez való viszonyom attól az alkalomtól kezdve teljesen megváltozott. – „Beengedték” magukat? – Igen. Eltűnt a játék – nos, nagyjából kitalálsz valamit, ha nem azt, akkor mást... önmagukkal mint közösséggel, annak történelmi-kulturális örökségével, valamint a szomszédos közösségek, törzsek vagy nemzetek környezetével” (Rubavičius 2014: 94). 55 Vö. még DLKT-mondat: A három dimenzió, amelyek az embert jellemzik: a tartózkodási hely, a tartózkodás ideje és a tartózkodás módja. Bármilyen furcsán hangzik is, a hely az elsődleges dolog, az emberi identitás elsődleges dimenziója. Csak amikor az ember eljut arra vagy arra a helyre, csak „helyhez kötődve” lehet kultúrát teremteni – a sajátunkat erősíteni vagy egy másikat átvenni. A nem litvánok még a családban is több nyelven kommunikálnak. 56 Dar žr. DLKT pavyzdžius: Romos imperija, pvz., niekada nebuvo tapatinama su tauta ar netgi su kalba. Vilniaus nelietuviams kalba rečiau yra tapatinimosi su aplinkiniais požymis, nes trečdalis Cikkek / Articles 129 Valamivel azonosultam. Ismerős önöknek az az állapot, Žmogaus tapatybės konceptas pagal tapatus, -i ir jo vedinius dabartinės lietuvių kalbos publicistikoje amikor egybeolvadsz valami108) A kulturális identitás egyik összetevője nem damas? O čia susilieji dar labiau, nei žiūrėdamas. változhat akkor sem, ha valaki egy másik nép területén él, például sok amerikaivá vált litván történelmileg Litvániával és annak történelmével azonosul. 109) Lehet, hogy valaki már nem tudja a nyelvet, nem él a saját földjén, mégis litván marad – amíg saját magát azonosítja a nemzet történelmével. 110) Bár a gyakorló katolikusokat Litvániában aligha tudnánk akár csak 30 százalékban összegyűjteni, csaknem 80 százalékuk még mindig a Katolikus Egyházzal azonosítja magát. 111) A történelemben voltak olyan időszakok, amikor a családot szívesen azonosították az állammal, az egyházzal vagy a tudománnyal. Az állam ellenőrzési és szociális garanciákat biztosító projekteket dolgozott ki a család számára, az egyház pedig az üdvözülés programjával törődött. A régi hit maradványaitól elhatárolódva M. Valančius a katolicizmust a litván nemzeti identitással azonosítja, felismeri a már kialakult hagyományokat, és igyekszik 113) Jei virtuvėje pavojingų daiktų nėra, vaikas saugus, tegul sau pilsto kruopas, – pataria Viktorija Grigaliūnienė. „Aš pats!“ Maždaug iki 3 m. mamegteremteni őket: kötelezővé teszi a „Pulkim ant kelių” éneklését a mise előtt. A pinty azonosul a környezetével, és nem nevezi meg magát személyként. Ezért mondja: „Petriukas kimegy a mezőre”, „Onutė cipőket varr”. Amint a példákból látható volt, a társadalmi és a helyi kritérium gyakran összefonódik. Más szavakkal: amikor az ember megszületik, identitását egyúttal egy bizonyos helyen élő családban kezdi kialakítani. Így az idő kritériuma is fontossá válik. Az ember és az idő (múlt, illetve jelen, illetve jövő), vagy egy bizonyos időszakban lezajlott, zajló vagy bekövetkező esemény viszonya, többé-kevésbé a hely kritériumával a háttérben összefonódva, a 114–120. mondatokban aktualizálódik. 114) A kormánypárt felelős azért, hogy a fiatalok jelentős része, akiket a nemzet jövőjével azonosítunk, visszavonhatatlanul elveszhet Litvánia számára57. 115) Virgilijus Čepaitis aimanavo, kad lietuviai virsta „Žalgirio“ sirgalių tauta. Su kuo dabar tapatintis? Su nesugrįžtamai išnykusia praeitimi? Su vis inkább a mindinkább karikatúraszerű jelennel? Az Európai Unió és a NATO fényes jövőjével? 116) A múlt fő mozgatóerővé válik, amely további utazásra hív, egyre távolabb kerülni és közeledni önmagamhoz, másokhoz. Így azzá válok, ami voltam, azonosulok a történelem és a kultúra valamennyi eseményével, az emberekkel – akik éltek, gondolkodtak, alkottak. És úgy érzem, mindent magamban 57 Plg. dar DLKT pavyzdį: Tapatinti Vytautą Žalakevičių su septintuoju, „atšilimo“ dešimtmečiu – összegyűjtöttem. vajon nem jutna-e túl sok dicsőség a „felmelegedésnek”. LORETA VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ 136 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX más személy nevével és vezetéknevével, társadalombiztosítási számával, valamint egyéb információival él a csekkeken, nyitott hitelkártyákon). Bármi is történjék az emberrel, mindig lehetősége van identitását megváltoztatni: újraalkotni, ezáltal megerősíthető, hogy az ember atgaivinti, susikurti ar atkurti ir ją „pasimatuoti“ (žr. 172–178 sakinius). Taigi, remiantis predikatais, kurių vienu iš argumentų eina daiktavardinis tapatus veidentitása állandó átalakulás. Más szavakkal, az ember identitása mint egész nem csupán az, amit az ember egész életében status quo-ként „birtokol”, hanem az is, amit élete során sajátos érzései és felfogása révén valóságosként és lehetségesként megteremt. Mindaz, amit az ember szubjektív (sajátos), többé-kevésbé közeli kölcsönös kapcsolatban önmagával és/vagy a másikkal: személlyel, hellyel, idővel és Istennel tesz, megalapozza minden egyes személy sajátosságát. A különböző azonosulások révén láthatóvá válik mindenki egyedisége. Mindezekből világossá válik, hogy az ember sajátosságát egyrészt veleszületett, különösen belső – Istentől kapott – identitása, másrészt pedig saját maga által szubjektíven érzékelt és megteremtett identitása hozza létre (vö. a 179. mondattal). 172) Például Anne Cassidy „Džei Džei nyomában” című könyvében a mindössze tizenhét éves lánynak teljesen meg kell változtatnia identitását, legalább tíz évig nem tarthat kapcsolatot egyetlen korábban megismert emberrel sem, és ez nem ostoba szeszély, hanem önvédelem. 173) Az elemzők az iraki társadalom úgynevezett retraibalizációs folyamatát figyelik, amely során újjáéled a klánés törzsi identitás, amelyben a személy mind a biztonságot, mind a megélhetéshez szükséges jövedelmet rokoni kapcsolatok révén összekapcsolódó csoportokban keresi. 174) Ahhoz, hogy történelmileg éppen értelmiségiekként szilárduljanak meg, kénytelenek újrateremteni a tömeg erkölcsi és kulturális identitását is. 175) A kiút keresésekor mindenekelőtt el kellene vetni az újkorra jellemző gondolkodásmódot – azt a meggyőződést, hogy az identitás legalább valamennyire előre megtervezhető. 176) Ha a polgárok erkölcsi identitásukat Bentham azon állítására alapozva kezdenék kialakítani, hogy nincs közösség, akkor hamarosan elveszítenék az erkölcsi kérdések minden világosabb megértését. 177) Legnépszerűbb történészeink, Alfredas Bumblauskas és Edvardas Gudavičius immár csaknem két évtizede igyekeznek modern litván identitást formálni, hogy Litvánia múltjára ne csupán Adolfas Šapoka történész által megalkotott és a szovjet korszakban sajátos módon adaptált paradigma alapján tekintsünk. 178) Olyan történeteket mesélve, amelyekben maga sem hisz, és amelyeket nem ért, a Megnevezetlen „különféle identitásokat próbálgat”, míg meg nem győződik arról, hogy ennek nincs értelme. 179) Az apa, a férfi, a litván és így tovább identitása úgy működik, mint a baba alkotóelemei, de nem lényegesek. Az Isten felé mutató vertikális tengely minden koncepciót, paradigmát és identitást a helyére állít, és segédszerepet rendel hozzájuk. Mikor tapintottál rá a saját vertikális tengelyedre? Körülbelül 2000-ben. A tengelyről, a vertikálisról és az identitásról. Straipsniai / Articles 137 Žmogaus tapatybės konceptas pagal tapatus, -i ir jo vedinius dabartinės lietuvių kalbos publicistikoje Az identitás, vagyis az azonosság, a saját lényegünkkel való egybeesés, amely mindenki számára közös. Ez egyben a másik lényegével való egybeesés is. Ez a lényeg – az általad említett Isten, a vertikális. 6. ÖSSZEGZÉS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK A DLKT publicisztikai mondataiban, amelyekben a tapatus, -i melléknév, valamint annak igei (tapatinti, tapatintis) és főnévi (tapatybė, tapatumas) származékainak különböző alakjai fordulnak elő, felismerhető az önmagával való szubjektív azonosulás révén az olvasóra ráruházott szerzői ir kitu matyti apibendrintas tapataus žmogaus vaizdinys. Pats žmogus sakiniuose aktualizuojamas kaip patientas ir (arba) percipientas, agentas arba beneficientas. Čia, publicistikoje, reikšminga tai, kad kontekstas arba tekstas, kuris leidžia „girdėti“ rašančiojo mintį, t. y. tai, ką ir kaip jis norėjo apie save ar aplinką pasakyti, nors ir palieka skaitančiajam daugiau laisvės vertinti, jį suprasti subjektyviai, vis identitásértelmezés is (vö. Nyilvánvaló, hogy az elbeszélés nem történhet csendben. Ehhez nyelvre van szükség. Identitásunk a nyelvi artikulációnk DLKT). Közvetetten kommunikálva az író nem csupán önmagát képviseli, vagyis „szövegbe helyezi” saját identitásértelmezését – kommunikációja révén hatással van az olvasó identitására, formálja, létrehozza vagy megváltoztatja azt62. Így tehát a hasonló, egységes emberi identitáskonceptussal feltehetően minden aktívabb publicisztikaolvasó rendelkezik; az egyes ember tudatában létező sajátos identitáskonceptus alapján láthatók a csoportkonceptus jellemzői. A kutatáshoz összegyűjtött DLKT-publicisztikai mondatokból az emberi identitás „kibontakozott” mint a személy sajátos teljessége, amelyet születéstől fogva éreznek, felfognak és/vagy a kettősség alapján hoznak létre: mint az ember egymás közötti viszonyát a részleges (veleszületett, illetve nem veleszületett, isteni, illetve földi) identitásokkal, amely többé vagy kevésbé közeli. Az ember valódi belső identitását – a lelket – születéskor „Istentől kapja”. Ez az emberi identitás állandó része. A hasonlóság, vagyis a tükörelv, valamint a földi (más személyhez, helyhez, időhöz kapcsolódó) kritériumok alapján az ember az identitásrétegeket. A veleszületettség révén kapott külső identitásréteg (nem, veleszületett. A változékonyság a különböző kifejezési formákban való azonos, illetve azonosuló megjelenéssel kapcsolatos. Az azonosnak lenni, illetve (susi)kūrė, (susi)kuria arba dar (susi)kurs labiausiai kintančius neprigimtinės azonosulni, illetve azonosítani választása 62 Vö.: „Identity is constantly interactively constructed bendrieji išorės bruožai) yra tarp prigimtinio vidinio ir neprigimtinio tapatybės sluoksnių. Laiko atžvilgiu prigimtinis tapatybės sluoksnis yra pastovesnis už neon a microlevel, where an individual’s identity is claimed, contested and re-constructed in interaction and in relation to the other participants“ (Norris 2007: 657). LORETA VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ 138 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX sakinyje iškelia į avansceną paties žmogaus skirtingą (artimą resp. tolimą) santykį su savimi arba kitu (plg. būti tapačiam sau / kitam resp. tapatintis su saviönmagával / illúzióival / a másikkal, illetve önmagát azonosítani illúzióival / a másikkal). Azoknak a főnévi tapatus-képzett szavaknak a használata, amelyek a percepciós és cselekvési predikátumok aktánsai, lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az ember saját identitását a maga módján érzi, érzékeli és létrehozza, illetve újraalkotja. Ez minden egyes identitás sajátosságát igazolja. Figyelembe véve, hogy a tapatus melléknév két eltérő szemantikai jeggyel rendelkezik: „hasonló” és „sajátos”, amelyek közösek a toks pat, tolygus, illetve a kitoks, savitas, originalus szavakkal, a tapatus szótári meghatározása feltehetően pontosításra szorul. Annak ellenére, hogy az ember, amikor azonosságról beszél (ír), gyakran keresi, megtalálja és a mondatban kiemeli önmaga és a másik, illetve két másik személy hasonlóságát, ez a hasonlóság mindig részleges és kisebb-nagyobb mértékben változó. Lényegét tekintve minden ember, minden aktuális és lehetséges hasonlóságával együtt, sajátos (önmagával azonos) – különbözik mindazoktól, akikhez valamely szempontból hasonló volt, hasonló, vagy hasonló lesz. ŠALTINIAI BLKŽe – Bendrinės lietuvių kalbos žodynas: elektroninis variantas, vyr. red. Danutė Liutkevičienė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2015. Prieiga per internetą: http:// bkz.lki.lt. DLKt – Dabartinės lietuvių kalbos tekstynas, sud. Kauno Vytauto Didžiojo universiteto Kompiuterinės lingvistikos centras. Prieiga per internetą: http://donelaitis.vdu.lt. DLKŽe – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas: elektroninis variantas. 7-asis patais. ir papild. leid. Vyr. redaktorius Stasys Keinys. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2015: Prieiga per internetą: lkiis.lki.lt. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas 1–20, 1941–2002: elektroninis variantas, red. kolegija: Gertrūda Naktinienė (vyr. redaktorė), Jonas Paulauskas, Ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008. Prieiga per internetą: www.lkz.lt. Straipsniai / Articles 139 Žmogaus tapatybės konceptas pagal tapatus, -i ir jo vedinius dabartinės lietuvių kalbos publicistikoje IRODALOM Aleksandravičius Povilas 2012: Az emberi identitás ontológiája: a szubsztancia és a személy között. – Az egyén identitása, szerk. Jūratė Morkūnienė. Vilnius: Mykolas Romeris Egyetem, 189–274. Ambrazas Vytautas 1999: Funkcionális stílus. – A litván nyelv enciklopédiája, szerk. Kazys Morkūnas. Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó Intézet, 204–205. Bitinienė Audronė 2007: Publicisztikai stílus. Vilnius: Vilniusi Pedagógiai Egyetem. Bucholtz Marry, Hall Kira 2006: Language and identity. – A companion to the phinevelésfilozófia, szerk. Randall Curren. Cornwall: Blackwell Publishing, 369–394. Cruse David Alan 2001: Lexikai szemantika. Cambridge: Cambridge University Press. De Laguna Grace A. 1927: Speech. Its function and development. New Haven: Yale University Press. Drukteinis Albinas 2009: Szemantikai mondatszerkezetek szinkretikus jelentésű predikatais. – Res Humanitariae 6, 24–41. Evans Vyvyan, Green Melanie 2006: Cognitive linguistics: An introduction. Edinburgh: Edinburgh University press. Gaivenis Kazimieras, Keinys Stasys 1990: A nyelvészeti terminusok szótára. Kaunas: Šviesa. Greimas Algirdas Julius 2005: Strukturális szemantika. Vilnius: Baltos lankos. Grigas Romualdas 2016: A litván identitás és Európa. Történetfilozófiai aspektus. Vilnius: Versmė. Gudavičius Aloyzas 2007: Összehasonlító szemantika. Šiauliai: Bibliotheca actorum humanitaricorum universitatis Saulensis. Gudavičius Aloyzas 2009: Etnolingvisztika (A nemzet a nyelvben). Šiauliai: Bibliotheca actorum humanitaricorum universitatis Saulensis. Gudavičius Aloyzas 2011: Jelentés, fogalom, konceptus és értelem. – Res Humanitariae 10, 108–119. Haspelmath Martin 2007: További megjegyzések a reciprok szerkezetekről. – Reciprocal Construction 4, szerk. Nedjalkov Vladimir P. John Benjamins Publishing Company: Amsterdam, Philadelphia, 2087–2116. Hjelmslev Louis 1995: Nyelv. Bevezetés. Vilnius: Baltos lankos. Jakaitienė Evalda 2010: Lexikológia. Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó. LORETA VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ 140 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX Joseph John E. 2004: Nyelv és identitás: nemzeti, etnikai, vallási. Basingstoke: Palgrave Macmillan. Jurgaitis Nedas 2015: A válság fogalma a litván és a német nyelvben. Doktori disszertácija. Šiauliai. Karaliūnas Simas 1997: Nyelv és társadalom (A nyelvhasználat pszichológiai és kommunikációs sajátosságai). Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Knjazev Jurij P. 2007: A lexikai kölcsönösség mint a kölcsönös helyzetek kifejezésének eszköze. – Kölcsönös szerkezet 1., szerk. Nedjalkov, Vladimir P. John Benjamins Publishing Company: Amszterdam/Philadelphia, 115–l46. Kuzmickas Bronislovas 2008: A litván identitás: kultúra és állam. – A nemzeti identitás folytonossága és önteremtése az európai integráció feltételei között, szerk. Antanas Andrijauskas, Vytautas Rubavičius. Vilnius: Kronta, 166–183. Kuzmickas Bronislovas 2011: Az egyén kulturális identitása. – Problémák 80, azok és az innovációk). – Az egyén identitása, szerk. Jūratė Morkūnienė. Vilnius: Mykolas Romeris Egyetem, 11–94. 65–74. Kuzmickas Bronislovas 2012: Individo kultūrinio tapatumo sklaida (tarp tradiciKvašytė Regina, Papaurėlytė Silvija 2013: Kai kurie koncepto liga bruožai Lietuvos viešajame diskurse. – Filologija 18, 107–117. Mayers David G. 2008: Szociálpszichológia. Vilnius: Poligráfia és informatika. sus Marcinkevičienė Rūta 2008: Žanro ribos ir paribiai. Spaudos patirtys. Vilnius: Veraureus. Markus Hasel Rose, Nurius P. 1986: Possible selves. – American Psychologist 41, 954–969. Matonytė Irmina, Morkevičius Vaidas 2013: Az elitek Európája: identitások és érdekek kaleidoszkópja. Vilnius: Firidas. Mickūnas Algis 2012: Globalizáció és a modern szubjektum. – Az egyén identitása, szerk. Jūratė Morkūnienė. Vilnius: Mykolo Romerio Egyetem, 291–311. Morkūnienė Jūratė 2012: Társadalmi identitás: előfeltételek, változások, destrukciók. – Az egyén identitása, szerk. Jūratė Morkūnienė. Vilnius: Mykolo Romerio Egyetem, Morkūnienė 95–188. Jūratė, szerk., 2012: Az egyén identitása. Vilnius: Mykolas Romeris Egyetem. Straipsniai / Cikkek 141 Norris Sigrid 2007: A személyes, nemzeti és etnikai Žmogaus tapatybės konceptas pagal tapatus, -i ir jo vedinius dabartinės lietuvių kalbos publicistikoje identitás mikropolitikája. – Diskurzus és társadalom 18(5), 653–674. Oosterwegel Annerikie, Oppenheimer Louis 1993: Az én-rendszer: Fejlődési változások az énképzetek között és azokon belül. Hillsdale, NJ, USA: Lawrence Erlbaum Associates, Inc. Papaurėlytė Silvija 2013: A szabadság fogalmának néhány jellemzője a litván nyelv világképében. – Acta humanitarica universitatis Saulensis 16, 222–231. Partee Barbara H. 2008. Szimmetria és szimmetrikus predikátumok. – Számítógépes nyelvészet és intellektuális technológiák: Tanulmányok a „DIALOGUE“ nemzetközi konferenciáról, szerk. Kibrik Aleksandr E. et. al. Moszkva: Institut Problem Informatiki, Pikčilingis Juozas 1971: A 606–611. Prieiga internete: https://udrive.oit.umass.edu/partee/Semantics_Readings/ SymmetryHandoutPentusSeminarCorrectedPlusNotes.pdf. litván nyelv stilisztikája 1. Vilnius: Mintis. Ramonienė Meilutė, szerk., 2016: Emigránsok: nyelv és identitás. Vilnius: Vilniusi Egyetem. Rubavičius Vytautas 2014: A késlekedő önazonosság. Tanulmányok és cikkek. Vilnius: A Litván Írószövetség Kiadója. Ruškys Algirdas 2011: A žemė „föld” konceptusa a litván frazeológiában. – Res Humanitariae 10, 120–140. Rutkovska Kristina, Smetonienė Irena, Smetona Marius 2017: Értékek Savicka Aida lietuvio pasaulėvaizdyje. Vilnius: Akademinė leidykla. 2004: A személy identitása a változások idején: a végzet és a választás között. – Kultúratudomány 11, 77–94. Savicka Aida 2008: A globális valóság kihívásai a személy identitása számára. – A nemzeti identitás folytonossága és önteremtése az európai integráció feltételei között, szerk. Antanas Andrijauskas, Vytautas Rubavičius. Vilnius: Kronta, 184–195. Sližienė Nijolė 1994: Lietuvių kalbos veiksmažodžių junglumo žodynas 1. Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó. Sližienė Nijolė 2004: A litván nyelv igéinek vonzatossági szótára 2 (2). Vilnius: A Litván Nyelvi Intézet Kiadója. Taylor John R. 2006: Kognitív szemantika. – Nyelvés nyelvészettudományi enciklopédia, szerk. Brown Keith. Oxford: Elsevier, 569–582. Tekorienė Dalija 1990: A névtelen nem melléknevei. Vilnius: Mokslas. LORETA VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ 142 Acta Linguistica Lithuanica LXXIX Vykypĕl Bohumil 2005: Hjelmslevo glosematika ir baltų kalbų fonologija. Vilnius: Az álmok szigete. Župerka Kazimieras 1983: A litván nyelv stilisztikája. Vilnius: Mokslas. Župerka Kazimieras 2012: Stilisztika. Šiauliai: A Šiauli Egyetem könyvtára. Лакан Жак 1998: Семинары. Книга 1. Москва: Гнозис, Логос. Маслова Валентина А. 2001: Лингвокультурология. Москва. Степанов Юрий С. 1981: Имена. Предикаты. Предложения. Москва: Наука. Степанов Юрий С. 1997: Константы: словарь русской культуры. Москва. Тер-Минасова Светлана Г. 2000; Язык и межкультурная коммуникация. Москва. Concept of Human Identity on the Basis of tapatus, -i and Its Derivatives in Contemporary Lithuanian Opinion Journalism ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmány az emberi identitás tartalmával foglalkozik a tapatus melléknév, valamint annak igei (tapatinti, tapatintis) és főnévi származékai (tapatybė, tapatumas) alapján. A jelentés strukturális és kognitív megközelítéseit ötvözi. Az emberi lény a tanulmány kiindulópontja. A Kaunasi Vytautas Nagy Egyetem Számítógépes Nyelvészeti Központjában kifejlesztett Kortárs Litván Nyelv Kor­puszából gyűjtött anyagra utal. Magnus Egyetem. A KNLK-ban elérhető véleményújságírási anyag lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük és meglássuk az azonos emberi lény képét, amelyet a véleményújságírás minden aktívabb olvasója megoszt az önmagával és egy másik emberi lénnyel való szubjektív azonosulás révén. A csoportfogalom jellemzői az egyes ember tudatában létező sajátos identitásfogalom alapján láthatók. A vizsgált mondatokban az emberi lény páciensként és/vagy érzékelőként, ágensként vagy kedvezményezettként aktualizálódik. A kutatás feltárta, hogy az emberi identitás a személy sajátos teljessége, amely sensed, perceived and/or created on the basis of duality right from birth: as a more or less Cikkek / Articles 143 szoros kapcsolat az emberi lény és a részleges identitások (velejáró vagy Žmogaus tapatybės konceptas pagal tapatus, -i ir jo vedinius dabartinės lietuvių kalbos publicistikoje nem velejáró, égi vagy földi) között. A valódi belső emberi identitást – a lelket – születésekor Istentől „kapja” az ember. Ez az emberi identitás stabil része (rétege). Hasonlósági (a tükörelv), valamint földi (egy másik személy, hely vagy idő) kritériumok alapján az ember hozta létre, hozza létre vagy fogja létrehozni a nem inherens identitás legváltozatosabb rétegeit. Az identitás külső rétege, amelyet birth (gender, general external traits) is between the inherent inner layer and the non-inherent identity layer. From a temporal perspective, inherent identity is more stable than non-inherent. Variability (dynamism) correlates with expression by different forms of yra tapatus and tapatinti(s). A tapatus névszói származékainak a percepciós és cselekvési predikátumok aktánsaiként való használata arra a következtetésre vezet, hogy az ember a saját módján érzi, észleli és (újra)alkotja identitását. Ez megalapozza mindenki identitásának sajátosságát. Figyelembe véve, hogy a tapatus melléknévnek két különböző szemantikai jegye van – „hasonló” és „sajátos” –, amelyeket rendre a toks pat, tolygus, illetve a kitoks, savitas, originalus szavak is megosztanak, a tapatus szótári meghatározását láthatóan frissíteni kellene. Annak ellenére, hogy amikor az ember az identitásról beszél (ír), gyakran megpróbálja megtalálni, és meg is találja önmaga, egy másik ember vagy két másik ember identitását hasonlóságként, amelyet a mondatban előtérbe helyez, ez a hasonlóság mindig részleges és változó. Lényegét tekintve az ember minden releváns és/vagy potenciális hasonlóságával együtt (azaz önmagával vagy egy másik emberrel való részleges azonosságában) sajátos – különbözik mindenkitől, akivel valamely szempontból hasonló volt, hasonló vagy hasonló lesz. Beérkezett: 2018. június 8. LORETA VAIČIULYTĖ-SEMĖNIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio u. 5., LT-10308 Vilnius, Litvánia loret[email protected]