Religinė, mitologinė leksika: skoliniai iš germanų kalbų

146 Acta Linguistica Lithuanica LXXX NIJOLĖ ČEPIENĖ Litván Nyelvi Intézet Kutatási irányok: lexikológia, jövevényszavak, germanizmusok, lexikográfia, etimológia, nyelvtörténet, írásbeliség. DOI VALLÁSI, MITOLÓGIAI LEXIKA: GERMÁN NYELVEKBŐL SZÁRMAZÓ JÖVEVÉNYSZAVAK Vallási, mitológiai szókincs: germán nyelvekből származó jövevényszavak ANNOTÁCIÓ A tanulmány a vallási és mitológiai tematikus csoportok germán nyelvekből származó lexikáját szemantikai és eredeti szempontból vizsgálja. A jövevényszavakat hét alcsoportra osztották: a templomépületek és részeik, az igazgatás, a környezet; a templom belső berendezése, a benne található helyek; a szertartási kellékek, a templomi tárgyak; az ünnepek, a szertartások; az egyházi tevékenység, a könyvek, a hangszerek; a személyek megnevezései; mitológiai lexika, természetfeletti lények megnevezései. Meghatározták azt a germánizmus alapjául szolgáló szót, amelyből az származott, és megadják a jövevényszó elsődleges eredetét. Más nyelvek megfelelői is meg vannak adva. A lexémák írásbeliségben való rögzítése a XVI. századtól, valamint az élő nyelvben és a nyelvjárásokban való használata kerül bemutatásra. A jövevényszavak kronológiáját tárgyalja. Megállapítást nyert, hogy a litván olà nem csupán a ‘vadállatok vagy madarak ürege, búvóhelye’ jelentésben használatos, ahogyan az az LKŽe-ben szerepel, hanem Bretkūnas Bibliájában még ‘helyiség (temetéshez), kripta’ jelentésben is rögzítették. A germanizmusokból képzett származékokat jellemzi. LÉNYEGES SZAVAK: vallási, mitológiai lexika, jövevényszavak, germanizmusok, szemantika, porosz szótárak, írásbeliség, nyelvjárások. ANNOTÁCIÓ A tanulmány a germán eredetű vallási és mitológiai szókincset szemantikai és eredet szerinti szempontból vizsgálja. A jövevényszavak hét alcsoportra oszthatók: templomépületek és azok részei, egyházigazgatás, környezet; a templom belseje, a benne található helyek; rituálékban használt tárgyak, egyházi tárgyak; fesztiválok, rítusok; egyházi tevékenységek, könyvek, hangszerek; személynevek; mitológiai szókincs, természetfeletti lények nevei. Megállapítják Cikkek / Articles 147 Religinė, mitologinė leksika: skoliniai iš germanų kalbų annak a germanizmusnak az alapszavát, amelyből származik; azonosítják a jövevényszó elsődleges eredetét. A más nyelvekbeli megfelelőket is bemutatják. A 16. századból származó lexémák írott nyelvi rögzítését, valamint beszélt nyelvi és nyelvjárási használatukat is közlik. Tárgyalják a jövevényszavak kronológiáját. Megállapítást nyert, hogy a litván olà nemcsak „barlang, állatok vagy madarak ürege” jelentésben használatos, ahogyan azt a Litván nyelv szótára meghatározza, hanem „(temetkezési) kamra, kripta” jelentésben is a Poroszországra ing to Bretkūnas’ Bible. The formations deriving from Germanisms are described as well. KEYWORDS: religious, mythological vocabulary, loanwords, Germanisms, sevonatkozó adatok, az írott nyelv és a nyelvjárások tanúsága szerint. 1. BEVEZETÉS Dauguma lietuvių kalbos skolinių iš germanų kalbų, daugiausia vokiečių kalmindazonáltal anyagi kultúrához tartozó szavak. Azonban a nem anyagi kultúrából származó, illetve a germán nyelvekből átvett szavak is megtalálhatók, bár ezek is gyakran anyagi tárgyakat neveznek meg. A vallás és mitológia tematikus csoportjának kölcsönszavait már a 16. század első írásos emlékei rögzítik, főként Poroszországban. A cikk anyagát a litván nyelv régi írásaiból, későbbi művekből, a porosz litván–német és német–litván szótárakból, valamint az élő nyelvből, nyelvjárási szövegekből, beszédváltozatok és nyelvjárások szótáraiból, továbbá a mai köznyelvből gyűjtöttük. A Litván nyelv szótára I–XX. kötetének (LKŽ, LKŽe) és más művek anyagát használja fel (lásd az irodalomés forrásjegyzéket). A tanulmány célja a germán nyelvekből származó vallási és mitológiai lexika bemutatása és szemantikai, eredetbeli, kronológiai szempontú vizsgálata, valamint a kölcsönszó eredeti származásának tisztázása; a lexémák írásbeliségben való rögzítésének és az élő nyelvben, a nyelvjárásokban való használatának megjelölése; a vallási lexika germanizmusaiból képzett származékszavak bemutatása. A dolgozat a germán nyelvekből, főként a német nyelvből származó, közvetlenül a litván nyelvbe bekerült szavakat mutatja be; a germán nyelvekből származó, más közvetítő nyelvekből, főként szláv nyelvekből a litván nyelvbe bekerülhetett szavakat; nem eredetileg germán nyelvekből származó, hanem a germán nyelvekből átvett szavakat. A vallási lexika és a vallási terminusok újabb kutatásaiban kevés germanizmust rögzítettek. Algis Rubinas a Lietuvių kalbos religinė leksika ir jos istorija (2002) című doktori disszertációjának Lietuvių kalbos germanizmai fejezetében mindössze három germanizmust közölt: kùnigas ‘lelkész, plébános’, pdė ‘keresztanya’, agenda ‘imakönyv, rituálé’. A Lietuvių kalbos slavizmai fejezetben még néhány olyan kölcsönszó található, amely a szerző véleménye szerint a német nyelven keresztül érkezett: kardinolius, abtas (aptas) ‘férfi katolikus kolostor NIJOLĖ ČEPIENĖ 148 Acta Linguistica Lithuanica LXXX ‘katekizmas’, származékai: kunigystė, kunigaikštystė. E cikk szerzője írásokban, szótárakban és nyelvjárásokban több, germán nyelvekből, főként a német nyelvből származó, illetve germán nyelvekből a litván nyelvbe bekerült vallási lexikai szót talált, amelyeket itt áttekintünk. A cikkben diakrón és szinkrón kutatási módszereket alkalmaznak: összehasonlító történeti, kontrasztív, fonetikai és egyéb módszereket; etimológiai szótárakra és a nyelvészet legújabb munkáira támaszkodnak. 2. A GERMÁN EREDETŰ VALLÁSI, MITOLÓGIAI LEXIKA SZEMANTIKÁJA, EREDETE, ELTERJEDÉSE ÉS HASZNÁLATA lexika. E tematikus csoport germanizmusait legnagyobbrészt a XVII–XX. században Poroszországban kiadott német–litván és Raštijoje nuo XVI a. (daugiausia Prūsijos, Mažosios Lietuvos) ir tarmėse užfiksuota germanų kilmės ar pasiskolinta iš germanų kalbų religinės teminės grupės leksika suskirstyta į šešis pogrupius, septintajame pateikta mitologinė litván–német szótárakban találták meg: Lexicon Lithuanicum, Clavis Germanico–Lithvana, az egykori königsbergi levéltár kéziratos (A. Krause-féle néven ismert) szótárában, Jokūbas Brodovskis Lexicon Germanico–Lithvanicvm et Lithvanico–Germanicvm című művében, Pilypas Ruigys Littauisch– Deutsches und Deutsch–Littauisches Lexicon című művében, Christiano Gottliebo Mielckė Littauisch–deutsches und Deutsch–littauisches Wörter-Buch című művében, G. H. F. Nesselmanno Wörterbuch der Littauischen Sprache című művében, Friedrichas Kuršaitis Littauisch–deutsches Wörterbuch és Deutsch–littauisches Wörterbuch című műveiben, valamint Aleksandras Kuršaitis Lietuviškai-vokiškame žodyne című szótárában. A germanizmusokat ábécérendben tárgyalják. A kölcsönszó mellett a következő adatmezőket tüntetik fel: nyelvtani jelölések, jelentések, előfordulás a forrásokban, elterjedtség a nyelvjárásokban, eredet; megadják a germán eredetű alapszavakat, amelyekből a kölcsönszavak származnak, magyarázzák a szó eredeti eredetét, és más európai nyelvek megfelelőit is közlik; közlik más kutatók etimológiáit. 1) az egyházi épületek és részeik, az igazgatás, valamint a környezet megnevezései, pl.: aptja sf. ‘katolikus kolostor a hozzá tartozó birtokokkal’ Lex 3a, C I 43 (orig. Aptye), Q 13, K I 32, Alm 27; abtja N 2 (abtije), Alm 23 < kfn. abbeteie (eppetige); abbetīe; vö. kfn. ebedîe, ófn. Abtey (Lex 3a), kfn. Abtei fn. ‘apátság, kolostor’; s.v.a. abbateia az egyházi latinból abbātia (Kluge 2002: 11; Lexer dryskamarė I 1; PaulW 11). elöljárója’, kapucyneris ‘a ferences rend szerzetese’, keceris ‘eretnek, hitszakadó’. Aušra Rimkutė 2012-es doktori disszertációjában az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási terminusai között szintén kevés a germanizmus: kunigas, gizelis ‘tanuló’, podė, pl. podžiai ‘keresztszülők’, katgismas domskirchė sf. ‘székesegyház’ S. Dauk < n.v.a. Domkirche ‘t. p.’. dreskamara sf. ‘sekrestye’ B 361, 1033 (orig. Dreʒkamara), MŽ II 135, 398, N 155; drskamarė sf. (1) K, Prel 56 (drskamare), Alm 45, KŽ, Skr; Cikkek / Articles 149 Religinė, mitologinė leksika: skoliniai iš germanų kalbų fn. LC 1885, 12 < középfelnémet Drêskammer ‘sekrestye, amelyben a templom kincseit, pénzét, értékes eszközeit őrzik’ (Fr I 150, Ziesemer II 107), középfelnémet trëse-kamere fn. (dresekamer, dryskamer), ófelnémet tresocamara (Lexer II 1505; Grimm XXII 163); vö. balti német Drähskammer ‘t. p.’, v.ž. drēskammer ‘sekrestye’ (Sehwers 1953: 28, 326); német Dresekammer, tresekammer f., trisekammer ‘templomi kincstár, kincseskamra; levéltár; sekrestye (a 15. század végétől)’, ófelnémet tresecamere, dresecamere, v.v.ž. tresekamere f., v.nl. trescamere; összetétel a tresso < lat.–román thesaurum és lat.–román camara, camera (Grimm XXII 163; MndW IV 611-612). gemýnė fn. (1) ‘környék; templomi rövidítése plébánia’ N 249, [K], KŽ, gemynė Alm 53, gemyna fn. LC 1878, 42; gimýna fn. (1) ‘kerület; plébánia’ K, Alm 54, KŽ < Pr.v. gemne ‘közösség; plébánia’ (Alm (PrW)) dialektizmus; vö. meine, gemene f., n. ‘bendras turtas; bendruomenės susirinkimas; (kaimo, paközépfelnémet Gerapijos és mások) közössége’ (MndW II 53), középfelnémet. bendruomenė’, s.v.a. gimeinida, n.v.a. Gemeinde f. ‘bendruomenė; bažn. parapige-meinde fn. „közösség; igen’, → német mn. gemein ‘közös’ (Kluge 2002: 343; Lexer I 839); l. gmina „közösség” a németből. gemein, Gemein(d)e (Brückner 1974: 146). kapelė fn. „kis templom, kápolna” B 795 < középfelnémet. kappëlle, kapëlle, kappel fn. „kis templom, Isten háza”, újfelnémet. Kapelle fn. „kápolna, kis kápolna”; ném. a kései latinból capella „kápolna”; vö. közép-alnémet kápolna (Lexer I 1514; Kluge 2002: 468). kikapis (hibr.) fn. (1) „a templom melletti sírok; temetőkert” R I 54, R II 223, MŽ II 298, N 200, K, KŽ, Alm 66, kirkkapis KŽ; összetétel a germánból kirkė és lit. kapas; vö. ném. alsó. Kirchhof m. ‘sírok, temető’. krkė fn. (1) ‘protestáns templom’ NdŽ, BM 177 (A templomok háromfélék: katolikus templom, zsidó zsinagóga és lett kirkė), Š, KŽ, KrtnŽ, FrnW, Srj, kikė (2) ZŠŽ (Nm); kirchė Š, krka fn. (1) ‘protestáns templom’ M. Valanč, M, rš, KŽ, ZtŽ < középfelnémet kerke f. ‘templom’ (MndW II 449; Lasch 1914: 51), kfn. kirche f. ‘(keresztény) templom, épület; zsidó templom; hívők közössége’, kfn. Kirche f. ‘templom’; vö. n.norv. templom, é.ír. templom, ófr. templom, ófn. kirika, középfelnémet templom; német a vulgáris latinból gr. *kyrik (Lexer I 1580; Kluge 2002: 489). kolostor fn. ‘kolostor’ B 313; klostorius (klostorus) Lex 21a (orig. Kloʃtorus), 54a (Kloʃtorus), C I 1079 (Klóʃtorus) < Pr.v. Kloʃter (Lex 21a), ófelnémet. klôster fn., középfelnémet. Kloster fn. ‘kolostor’; vö. ófelnémet. klōster-, ném. középholland. clooster, középholland, semleges nemű. klooster, lásd még: v.a. klōstar; vok. kölcsönözte a korai román *clōstrum ‘elzárt’, latin claustrum ‘zár, bezárás; vár’ (Kluge 2002: 499; Lexer I 1631). kodryna nőn. ‘a templomtorony zászlaja’ C I 649, N 203, [K]; vö. Pr.v. Kodder ‘rongy, rongyok; rossz, szakadt ruhák’ (Fr I 399), Koder ‘rongy, rongyok, foszlány’ (Grimm XI 1569). kõras (kòras) hímn. 1. ‘torony, harangtorony’ NT Mt 21,33, B 190, R I 65 (Kôras), R II 180, MŽ I 127, N 205 (Kóras), K (és kúras), KlvD 115, J, V. Kudir, kicsinyítő. NIJOLĖ ČEPIENĖ 150 Acta Linguistica Lithuanica LXXX koratis N 205. 2. ‘a templom előcsarnoka’ R II 91 (Kóras), MŽ II 120; kuõras1 fn. 1. ‘torony, harangtorony’ SD 7, SD3 8, R I 71 (orig. Kůras), N 205, K, J, Vaižg, FrnW, V. Krėv, rš, Pnm, Čk, Klt, dem. kuorelis NS 1157, kuoratis RD 35. 2. ‘a templomtorony zászlaja’ Lex 34 (orig. Kûras), C I 628 (Kůras), Q 173, B 444 (Kůras); < Pr.v. kor, kur, kûr ‘kórus; a templomban a kórus, karzat számára emelt hely’ (Alm (PrW)), kūər (Natau 1937: 18), ófelnémet kôr, kur m. „templomi kórus, a kórusban éneklők; székesegyházi káptalan; átv. az égboltozat; hely az égben, mint Isten lakóhelye; az angyalok szférája” (Lexer I 1678; Grimm XI 1792), ófelnémet kôr (Lasch 1914: 95), középfelnémet Chor m. „énekesek csoportja; a keresztény templomokban az énekesek helye az oltár előtt; emelvény, színpad (protestáns templomokban)’; vö. n.nl. koor; s.v.a. chōr a lat. chorus ‘dalokkal kísért tánc, körtánc; csapat, sereg, sokaság’ szóból, ez pedig a gör. chorós ‘tánchely; táncosok csoportja; kultikus ének vagy kultikus 171; LLŽ); v.v.ž. kur(e) ‘sargybinis, žvalgas (bokšte)’, kuren ‘sekant žiūrėti (metánc az istenségek számára’ (Kluge 2002: a vadászok terminusa)’ (MndW II 602). Vö. kunzistórija sf. (1) ‘centrinė vadovaujanti bažnytinė valdymo įstaiga’ K I még 2) kūras. 703, Alm 76 < n.v.a. Konsistorium n. ‘t. p.’ dialektizmus; vö. lat. consistorium ‘tanácskozási, gyülekezési hely’. olà sf.‘barlang, helyiség (temetéshez), kripta’ lásd a 3. tumas2 sm. mellett. (2) „torony, harangtorony; település (a földvár körül)” BB 1 Moz 11,4, BB 2 Kir 9,17, BB Bír 9,46, BB 1 Mak 4,60 (acc. pl. Thurmus), BB 2 Krón 26,9, BB 2 Mak 13,5, BB Judit 1,3, BB Ez 26,4, BB Jer 51,58, BB Én 4,4, BB Bár 6,17, BB Luk 14,28, BB Ezdr 3,1, Lex 87a, RB Zsolt 48,13, C II 583, Q 523, H I 135, H II 211, K, K II 228, Mit V 151, J, Kel, Dor (Klp, eredeti tórms), NdŽ, ALL 54, 35 (NTK), Alm 144, KŽ, Smln, Ser; stunis fn. (2) „harangtorony” K I 555, KŽ < Porosz. Turm ‘városi börtön; torony’ (Fr II 416), Thurm (Lex 87a), trm ‘torony, börtön’ (Alm 144), Kelet. Porosz. torǝm (Mitzka 1919: 126), középfelnémet turm, torm, ófelnémet turn, turm, sturm; német Turm, Thurm ‘torony, harangtorony; erődítmény; börtön’ a turrem szóból, ez pedig az ófranciából származik. *torn; ez utóbbi a latin turris f. ‘torony, vár, 1 W. Smoczyński a kuras szót bizonytalannak tartja (Smoczyński 2007: 326). A kuras jelentése ‘tíz lábnyi szénaboglya, rakás’ LKA I 186, térkép. 109, Trgn, Slk, Lb, Ign, Švnč, Dglš, Lkm, Klt, dem. pl. kuorliai Pls talán a német vok. kar ‘edény, tál; gabonaűrmérték; magas (ház); egymásra rakott ládák; fészer, szín; összehordott szénavagy szalmakazal’; vö. s. s. kar, v. v. a. kar, n. v. a. Kar n., dán. kar, sv. kar (Grimm XI 202); v. v. ž. kar, kare n. ‘edény, kosár’ (MndW II 428), régi vándorszó (Kluge 2002: 470). J. Brodovszkij szótárában a Bibliából feljegyzett vok. Cor (menʃura) ‘(gabonafélék) mértéke’ litvánul fordítva. Korras (B 315). 2 A vár és a város tornyainak alsó szintjeit börtönként használták. Ezért ezt a szót még ‘börtön’ jelentésben is használják: BB ApD 5,20, BB Jon 3,24, VlnE 43,5 (loc. pl. turmůʃu), VlnE 202,19, VlnE 205,25, ŽCh 71, Lex 87a, R II 162, 351, MŽ II 214, 470, N 110, K, S. Dauk, M, J I 149, L, JD 201, KlvD 144 (Vlkš), BsO 397, BsMt II 166 (Dkš), Sln, Alm 144, LTR (Zp), LTs V 583, KŽ (A 1883, 226), DrskŽ, ZŠŽ, Als, Žg, Ūd, Vl. Straipsniai / Articles 151 Religinė, mitologinė leksika: skoliniai iš germanų kalbų magas épület’; vö. közép-felnémet torony, közép-izlandi turn (Grimm XXI 466; Lexer II 1582; Kluge 1957: 798; 2002: 936); ófelnémet torn, ófelnémet turn ‘torony; börtön’ (MndW IV 580); középfelnémet turnis (Tuhrnis, Turrnis) ‘torony’ az ófelnémetből torn, torne, turn ‘torony’. „o.” (Sehwers 1953: 146, 324); (v.l.) n.l. turma ‘torony (börtön céljára használva); börtön; bilincs, teher; ilyen játék’ < k.-felnémet turm „torony”; sz. fehérorosz myрма „börtön”, fehérorosz nyelvjárási (nyj.) myрмá „t. o.” (Brückner 1974: 585; LKPŽ 656). 2) a templom belső berendezéseinek, valamint a benne található helyeknek az elnevezései, pl.: gángos fn. tsz. (1) „a templomban az orgona melletti hely; viškos’ C II 752, K, K I 369, K II 102, Alm 52, FrnW, KŽ; gángai sm. pl. NmŽ < Pr.v. Gang ‘lépcsők’ (R II 157), n.v.a. Gang m. ‘járás, menet; járóhely, átjáró, folyosó; út, viškos (a templomban), emelvény’; vö. ófelnémet ganc m. „járás; út”, ófelnémet gang, óangol gang, óangol gang, óskandináv gangr m., ganga f., ófríz gang, gong, gung, svéd nyj. ganga, nőnemű főnév gang (Kluge 2002: 329; Lexer I 734; Grimm IV 1219). kras, hímnemű főnév (1) (kuras) 1. ‘a templomban a kórus számára emelt, magasított hely, ahol az orgona van, karzat’ Lex 20a (eredetiben Kuras), C I 428, B 302, 311 (kuras), K 197 (kúras), K II 102; többes szám: krai (2) Vdk, Žgč, Nmk, Kltn; kùras (kuras) ‘(orgonához tartozó) kórus’ Lex 21a, C I 428, Q 110, B 312, Alm 76, ‘csapat, sereg (angyaloké)’ C I 428, ‘lépcső’ C I 428; kõras, hímnemű főnév 1. ‘a templomban a kórus számára emelt, magasított hely, karzat’ B 311, I. Simon, Prk. 2. ‘kórus, énekesek csoportja’ B 311, NdŽ; kòras (2) LzŽ, kóras (1) Alm 70. 3. ‘hang, tónus (csak a Bibliában)’ Bb1 Ps 120,1, B 698 (eredetiben Dangaus Kóras); kuõras (4) ‘kórus; csapat, sereg (apostoloké, angyaloké)’ DK 30 (eredetiben nom. pl. kůrái), 37, 148, DP 38, 543, R I 71 (eredetiben Kras), VoK 11, KrtnŽ (kûors), ŠVŽŽ (kûors Vin, Kra, Meds, Žbr); < Pr.v. kor, kur, kûr ‘a templomban a kórus, karzat számára emelt hely; kórus’ (Alm (PrW)), v.v.a. kôr m. ‘templomi kórus; énekesek csoportja; az istentiszteleti hely azon része, ahol éneklő papok tartózkodnak’ (Lexer I 1678), n.v.a. Chor m. ‘énekesek, kórusénekesek, ének, zsolozsma; kör, csoport, sereg; a keresztény templomban az énekesek helye az oltár előtt, a protestáns templomokban emelvény, karzat, ahol énekelnek és zenélnek’; vö. s.v.a. chōr ‘a papság kórusa a templomban’, n.nl. koor; lat. chorus; gör. χopóϛ; a keresztény templomban az „énekes” jelentésből alakult ki az „énekesek helye az rių’, iš čia ‘vieta bažnyčioje, skirta dvasininkams’ (Kluge 1957: 117; 2002: 171), oltár előtt” jelentés. kôr (Lasch 1914: 95); lit. kuris a ném.-ből (Sehwers 1953: 61); lengy. chór „kórus; galéria’ a görögből, latinból: choros, chorus (Brückner 1974: 182). Vö. 1) kórus. 3) a szertartási kellékek, templomi tárgyak megnevezései, pl.: ablótas fn. ‘karácsonyi ostya, lisztből és vízből sütött vékony lepény’ Q 372 (orig. Ablots), R II 210, MŽ II 368, N 2, 30, [K], K II 98, Alm 23 < Pr.v. Ablatt ‘t. p.’ (Fr I 8; Alm 23); vö. Oblat (C II 161), ófelnémet. oblâte, oblât fn., seml. ‘áldozati NIJOLĖ ČEPIENĖ 152 Acta Linguistica Lithuanica LXXX ostya, ostya’, seml. oblaat, középalföldi német. Oblate fn., késő latin. oblata (hostia) (Lexer II 138; Kluge 2002: 661). Vö. még: oblotas. bikeri; vö. v.ang. biker, v.v.a. bikierelis sm. dem. ‘kaušelis, taurelė’ SD 116, SD3 134 < s.s. bikeri, s.v.ž. becher m. ‘pohár; mint mértékegység’, K. Pr.v. bēkǝř ‘pohár’, n.v.a. Becher m., n.nl. beker; német a középfelnémetből bicarium n. ‘borhoz, vízhez való edény, kehely’ (Kluge 2002: 99; Lexer I 137; Mitzka 1919: 122); lett biķeris a közalnémetből bikeri (Sehwers 1953: 12, 326); l. becher (bekier), kics. becherek. Urbutis lit. dem. bikerėlis a *bikeris-ből, együtt a la. biķeris közvetlen germanizmusnak tartja (Urbutis 2009: 418). Az ALEW a lit. bikierelis szót a l. becherekből származtatja, amely a németen keresztül a lat.-ból került kölcsönzésre (ALEW I 113). isopas fn. növ. ‘orvosi izsóp, izsóp (Hysopus officinalis), annak leve; az izsóp ágait a templomban hintőágként használják’ Mž 358,5, BB 2 Moz 12,22, BB 3 Moz 14,4, BB 4 Moz 19,18, VlnE 210,12 (orig. instr. sing. Iʃopu), R II 217, rš, P, TA 417 (Issopas), BzF 118; hysopas Mž 538,19 (instr. sing. hyʃopu); yzopas Vln1 175, Lex 52a, C I 416, 1023, C II 249, 1025, RB Ps 51,8, B 272 (pl. iʃopai), 735, 760 (Ÿʒopas), 989, R I 51, R II 217, MŽ I 101, MŽ II 288, NT PvŽ 9,19, NT Jn 13,29, K (ýzopas), NdŽ, P, TA 417 (Yzopas), BzF 118, Alm 57, LBŽ; zopas (1) NdŽ < Pr.v. Iʃop ‘vaistinis juozapas’ (Lex 52a; C I 1023), Yʃop (C II 1025), v.v.ž. isop (MndW II 393), v.v.a. isôpe, isôp m. ‘vaistinis juozapas’ (Lexer I 1459), n.v.a. Ysop, Hysop m. (f.), Isop ‘mažas krūmas su labai kvepiančiais lapais ir violetiniais žiedais (Hyssopus officinalis L)’; plg. ags. ysope f., s.v.a. izsóp h., késői s.v.a. – korai n.v.a. izsóp fn.; lat. hyssōpus fn., hyssōpum semlegesnem (Grimm XXX 2575). kehely fn. ‘(liturgikus) kehely’ BB Ps 23,5, BB Ez 23,31, BP I 366, BzB 294 < ófelnémet kelich, kelch m. ‘kehely’; vö. ófelnémet kelih, középfelnémet kelik, újfelnémet Kelch m. ‘kehely’; német a latin calix ‘kehely’ szóból (Lexer I 1539; Kluge 2002: 483), ófelnémet. felsőnémet kelk, kellik m. ‘kehely’ (MndW II 440); (s.l., v.l.) n.l. kehely ‘keresztény templomi szertartásokhoz használt edény; serleg stb.’ < k.k.n. kelch, ófelnémet. kelih, középfelnémet. Kelch ‘t. p.’, a latin calix ‘serleg, tál’ szóból; s.brus. келuкъ (кuлuхъ) „(áldozati) kehely; szimbolinis likimo įvardijimas’, n.brus. кéлuхъ, кéлiх ‘didelė, aukšta taurė’ (LKPŽ 372). Vö. még: kylikas. kylkas (kilikas, kylỹkas K) fn. (2) K „(liturgikus) kehely” Mž 143, 380, 534 (kilikas), BP I 62, Vln 33,10, Vln 35, Vln 65,23, Vln¹ 36, VlnE 164,23, VlnE 172, VlnE 190,2 (Kilikas), Lex 53a (kilikas), C I 1050, Q 293 (kilikas), B 341, 566, 655, 776, H 55, R I 72, MŽ I 139, N 199, K II 223, KŽ, Alm 66 (kylikas), Rg, Kč (klikas (1)); kilichas fn. RB 116, kylichas Alm 66; < ófelnémet kilich fn. „kehely”; vö. ófelnémetül kelch, kelich m. (Lexer I 1539), középfelnémetül kẹlik, ófelnémetül kẹlich (Kluge 1957: 362); középfelnémetül kellik m. ‘ivóedény, serleg’ (MndW II 440), újfelnémetül Kelch m. ‘serleg’; németül a latin calix ‘serleg’ szóból; a kereszténység bevezetése után kezdetben csak a klingbidelis sm. Cikkek / Articles 153 Religinė, mitologinė leksika: skoliniai iš germanų kalbų reikšme ‘religinių apeigų taurė’ (Grimm XI 504); la. ķelliks ‘indas’ iš v.ž. kellik ‘indas gerti, taurė’ (Sehwers 1953: 63). Plg. dar kelichas. használatos ‘pénzgyűjtésre szolgáló erszény a templomban’ B 802, 1032 < Pr.v.ž. Klingbüdel ‘pénztárca, istentisztelet alatt alamizsna gyűjtésére szolgáló, boton lévő csengővel ellátott erszény’ (Fr I 378); a vok. helyett az ü hangot már a porosz német nyelvjárásban is i hangként ejtették (lásd Čepienė 2006: 211); vö. n.v.a. Klingelbeutel m. ‘hosszú boton lévő, csengővel ellátott kosár, amelyet istentisztelet alatt adományok gyűjtésére használnak’. kozoliai sm. lengyel: ‘pap papi ruhadarab, karing’ Q 110 < porosz. Kâsel ‘istentiszteleti öltözet, kórusing; széles köpeny, kényelmes zakó, régi, kedves ruhadarab; hosszú, sűrű vászonból készült kapucnis szoknya’ (Fr I 343); vö. lengyel koszula ‘ing; abitusz, szerzetesi öltözet; egyh. ornátus, a pap mise közben viselt felsőruhája’ a latin casula ‘kapucnis köpeny’ szóból. mras (myras) hím. ‘egyes afrikai és arábiai fák kérgében található illatos gyanta, tömjénezésre használják’ Mž 195, BB 1 Moz 37,25, BB SalK 7,17, BB GG 5,1 (orig. acc. sing. mÿrrha), BB Sir 24,1, BB Est 2,2, BB Ps 45,9 (myras), RB Ps 45,9, B 235 (pl. Myrrai), BsMt I 29; mirė nőnemű főnév R I 88 (mirrė), MŽ I 170, N 403, K, Alm 87 (mirrė), FrnW; vö. Pr.v. Mîre, Myrrhen (C II 96), Myrrhe (Lex 63), ófelnémet. mirre ‘(keserű) mirha’ (MndW III 95), ófelnémet. mirre, mirr hímnemű főnév ‘mirha’ az arab mirren (Lexer I 2158) szóból, s.v.a. mirra, myrra, s.s. myrra, óang. myrre, közép-holl. mirre, középfelnémet. myrra, ófelnémet. Myrrhe f. ‘mirha (gyanta)’; német a lat. murra, myrrha szóból, ez pedig a gör. mýrrha f., mýrra szóból; sémi eredetű szó; az arab murra a marru ‘keserűnek lenni’ jelentésű gyökérrel hozható kapcsolatba; a germán nyelvekbe a Biblia révén került (Kluge 1957: 497; 2002: 641); l. mira. E. Fraenkel P. Skardžiusra támaszkodva a lit. mirà szót a lengyel nyelvből átvett jövevényszónak tartja (FrnW). oblótas fn. (1) ‘áldozási ostya’ C II 161, B 727 (orig. Oblot’s), B 956 (oblotas), N 30, [K], Alm 93 < Pr.v. f., n. (oflôte) ‘komunijos paplotėlis; kepinio rūšis’; plg. n.v.a. Oblate f. ‘plonas Oblat ‘t. p.’ (C II 161), v.v.a. oblâte, lisztből és vízből sütött lepény; bažn. áldozási ostya’, s.v.a. oblāta, ovelāta, n.nl. oblaat, n.šv. oblat; német. a középfelnémetből oblata (hostia) ‘t. p.’ (Lexer II 138; Kluge 2002: 661). Vö. még: ablotas. skrỹnė fn. (2), skryn (4) 1. „a katolikus templomban az oltár közepén az ostya őrzésére szolgáló díszes szekrény” BB 2 Mak 2,5, BB 2 Krn 31,11. 2. „áldozati persely, pénztár” BB Luk 21,2, VlnE 199, Lex 43a (orig. Diewa ʃkrine), H 181, B 596, K I 93, 678, TP 1881, 9, LC 1878, 21, dem. skrynelė I. 3. „hajó (a bibliai Noé által épített hajóról)” BB 1 Moz 6,14, B 117 ◊ suderėjimo skrynė bažn. „a szövetség ládája” BB Teis 20,27, BB Joz 4,18, C I 1142 (orig. Skryne Suderejimô), B 302, 833, R I 134, MŽ I 246, dem. skrynelė liudijimo (orig. Skrinele Liudimo) „a szövetség ládája” BB 2 Moz 26,33); < v.v.ž. schrîn ‘láda, doboz; koporsó’ (MndW IV 138); v.v.a. koporsó’ schrîn m., n. ‘skrynia, dėžė drabužiams, pinigams, brangenybėms, relikvijoms; (Lexer II 799), v.nl. scrīne; vö. s.v.a. scrīn(i), k.ang. scrīn, k.fríz. skrīn, NIJOLĖ ČEPIENĖ 154 Acta Linguistica Lithuanica LXXX óang. scrīn ‘láda, bőrönd, ketrec, értéktárgyak, ékszerek, ereklyék tárolására szolgáló doboz’, ang. shrine ‘láda; oltár; szentély’, k.ang. skrin, k.fn. Schrein h. ‘díszes láda kultikus tárgyak, ereklyék őrzésére; koporsó; láda; szekrény’; ném. a lat. scrīnium ‘kerek edény valaminek a tárolására’ szóból (Kluge 1957: 679-680; 2002: 826; Grimm XV 1725); lit. skrne, skrīnis ‘láda, szekrény (ruhák, liszt számára); spinta’ iš v.v.ž. schrīn ‘szekrény; láda; doboz; fiók’ (Sehwers 1953: 106; Karulis II 206) ar v.ol. schrijn, schrine ‘doboz, láda; fiók’ (Karulis II 206); (s.l., v.l.) n.l. skrzynia ‘fedeles verda; láda stb.’ < s.ček. škřně ‘szekrény; láda’, a középfelnémetből schrîn, ófelnémetből scrîni, skrîni ‘láda; szekrény’, a latin scrnium ‘könyvek, dokumentumok tárolására szolgáló kerekded láda’ szóból; s.brus. скрыня, скрuня ‘láda; téglalap alakú tárolóedény; rejtekhely; koporsó’; n.brus. (dial.) скрыня ‘nagy láda; szkúra (lyukacsos láda élő halak tartására); láda liszt, gabona tárolására; jászol’; óorosz. скрынa ‘vasalt láda, láda; fedeles láda’, újorosz. скрыня ‘láda, lefedhető ládácska’ (LKPŽ 581–582). P. Skardžius a litván skrynià, skrnė szavakat a brusz. скрыня vagy a lengyel skrzynia (Skardžius 1931: 199) kölcsönszavainak tartja, W. Smoczyński pedig a brusz. skrýnja (Smoczyński 2007: 567). E munka szerzője úgy véli, hogy a litván skrynė a lett skrne szóval együtt a középfelnémet alsónémet nyelvjárás schrīn ‘doboz, láda, szekrény, fiók’ szavából lehet kölcsönözve. A sk mássalhangzó-kapcsolatról lásd: Čepienė 2006: 291-292. tapelis mn. ‘zacskó csengővel, templomi adománygyűjtéshez’ Q 478, N 89, [K], BzF 189 (orig. tåpel’), BS 146, Alm 141, FrnW, KŽ; vö. Porosz. tofel ‘deszka’ (Alm (PrW)), alsónémetalföldi. Tafel fn. „tábla; csempe; lap”. Vö. még: tobelis. tõbelis fn. (1) 1. „adománygyűjtésre szolgáló, csengővel ellátott erszény a templomban (Klingsäckel)” N 107 (Klp), Fr II 403, K, Alm 142, KŽ, Klp. 2. (pa)tobelis „templomi sekrestyés [Porosz] Litvániában, a német templomi szolgáknak segítő egyházi nas, kuris kaip vertėjas stovėjo po lenta’ FrnW → patobelis < Pr.v. Potabel ‘anksalkalmazott. Feladata a harangozás, bor és úrvacsorai ostyák beszerzése, a templom és felszereléseinek rendben tartása stb.” (Fr II 172); vö. patobelis „templomszolga, aki a tábla mögött állt, ném. Tafel, mint tolmács” (R I 162, MŽ I 296, Alm 97), porosz német. tôfel „tábla, lemez” (Alm 142), újfelnémet. Tafel, elzászi nyelvjárás. tôfel „(felakasztott) lemez, deszka, amelyet hang keltésére, jeladásra ütnek, és amelyet a templomokban, kolostorokban harangozás helyett használnak” (Grimm XXI 13), porosz német. Tobolize nőnemű „zseb, kosárka” (Fr II 403); lengyel toboła „(úti) táska, hátizsák, zsákocska” (Brückner 1974: 572), tobół. Vö. még a tapelis szót. 4) ünnepek, szertartások megnevezései, pl.: bėrės sf. pl. ‘temetési lakoma, halotti tor’ BzF 99, LTR, KŽ < Pr.v. Behre ‘ácsok lakomája’ (Ziesemer I 530); vö. v.v.ž. bȫre ‘hordágy’; bore (MndW I 392); nyugati fríz bere, s.ang. bǣr, n.v.a. Bahre f. ‘hordágy’ → germ. *ber-a- ‘vinni’ kùnigė sf. (1) 1. ‘női pap, papnő, vaidilutė’ S. Dauk, Pt, kùningė rš, ‘kolostor vagy templom elöljárónője, vezetőnője’ SD3 138, N 210, A 1884, (Kluge 2002: 83); la. bres ‘(laidotuvių) neštuvai’ iš v.v.ž. (Sehwers 1953: 11). Straipsniai / Cikkek 161 Religinė, mitologinė leksika: skoliniai iš germanų kalbų 63, KŽ. 2. ‘a pap (lelkész) felesége’ [K (Kt)], KŽ, I. Simon; → kunigas, kuningas. Vö. még papnő. kuniglis hímnemű főnév. (2) ‘vikárius’ NG 60, Sln, Skp, kunigẽlis ŠVŽŽ (Šts); a kunigas származéka. kunigenė nőnemű főnév. (1) Brž, kùnigienė (1) K; OsG 18 ‘a pap (lelkész) felesége’ R I 71 (eredetiben Kunngn), K, LC 1881, 17, Alm 76, KŽ → kunigas. kunigijà nőnemű főnév. (2) kol. ‘papok, összességük’ M, J, sp, FrnW, V. Kudir, KŽ, Prn, Bs, Blv, kunigija Alm 75, kuningijà A 1884, 381, kuningja KŽ, Gmž; a kunigas, kuningas szavakból képzett származékok. kunignas hímnemű főnév. (2) ‘lelkész’ Prk; a kunigas szóból képzett származék. kùnigininkas, -ė hímés nőnemű főnév. (1) ‘pap növendéke, akit pappá szentelésre készítenek fel’ A 1885, 372, BsV 164, KŽ (eredetiben kuniginiñkas), Klp, Prk → kunigas. kunignis, -ė smob. (2) ‘aki pap nézeteit valló személy, a papok híve’ rš, Žem, ZŠŽ (Grš); származékszó a kunigas szóból. kùnigiškas sm. (1) ‘pap’ Slv; származékszó a kunigas szóból. kunigškis, -ė smob. (2) 1. ‘egyházi személy (rendszerint katolikus)’ Ch 2 Moz 30,30, Grv. 2. ‘kunigo mokinys, rengiamas įžegnojimui’ KŽ, Šlu, Prk, kuningškis N 210, K, KŽ; vediniai iš kunigas, kuningas. kunigiùkas sm. (2) ‘klierikas’ Jrb; dem. vedinys iš kunigas. kunigùžis sm. (2) ‘protestantų ar liuteronų kunigas’ Alm 76, KŽ, ZŠŽ (Lkč, Žvr, Šk, Nm), Vdžg, Alk, Dkš, Gs, ‘liuteronų kunigas’ KrtnŽ; származéka a kunigas szónak. kùningas mn. (3b) FrnW 1. ‘úr, felség; vezér’ B 99, N 210. 2. ‘pap (rendszerint katolikus), plébános’ C II 204 (orig. Kúnnɨgas), 237 (Kúnningas), 647 (Kunnings), 1121, Q 75 (Kunnings), 179, R I 70 (Kunnɨgs), R II 58, 208 (Kunningas), 276, 282, H II 186, PVG 193 (1748 m.), 362 (1793 m.), MŽ II 23, 78, 277, JV 615, Sln, BzF 52, N 210, K, KŽ (A 1883, 42), Prel 44, Šlv, dem. kuningėlis N 210, kuningytis N 210, kuningužis N 210; < ófelnémet kuninc, kuning ‘király, uralkodó’ (Lexer I 1774); vö. s.v.a. kuni(n)g, ófelnémet. kunig „király, uralkodó, úr”, óangol kuning, óészaki. koning; finn. kuningas (Kluge 1957: 391; 2002: 519–520), ófelnémet. konink, konnink „király” (MndW II 524); óporosz konagis „herceg, király” ófelnémetből. (vagy ófelnémet) künic „király”, ófelnémet kunic (kunig) „király” (Mažiulis II 242–243 (E 405)). Vö. még: kunigas. kùningė fn. (1) 1. ‘női lelkész, papnő’ rš. 2. ‘katolikus kolostor vezetője, elöljárónő’ N 210, KŽ; → kuningas. Vö. még: kunigė. kuningenė R I 71 (orig. Kunnɨgn), N 210 → kuningas. kuningystis hímnemű főnév ‘kardinális, katolikus pap’ Q 109 (eredetiben: Kunningystis, Popeƶaus Kraʃʃes) → kuningas. NIJOLĖ ČEPIENĖ 162 Acta Linguistica Lithuanica LXXX manstas hímnemű főnév. ‘menonita, a protestáns szektához tartozó’ K II 54, Alm 84, KŽ < Pr.v. Manist ‘hímnemű főnév. p.’. A menoniták Poroszországban éltek, főként Verderyben (Werder), a Žemumában (Niederungen) (Fr II 48); vö. v.v.ž. menniste ‘hímnemű főnév. p.’, vö. a fentieket. (A fordítás az eredeti töredékességét megőrzi.) menniste ‘ezt. p.’ (MndW III 71), n.v.a. Mennonista, Menno Simons lelkészről (1496–1561, Hollandia) elnevezve. mukara mn. tsz. (3b) ‘régi németek, akik általában otthon imádkoznak’ ZŠŽ (Lkš), mùchariai mn. tsz. (1) ZŠŽ (Ssr); mukeris ‘álszent’ I. Simon, mùkuris (1) ‘t. o.’ prš, Yl < n.v.a. Mucker hímn. ‘képmutató, álszent, J. F. Budde XVIII. századi pietista követőinek gúnyneve’; vö. v.v.a. mûcheler m. ‘gyilkos, sicarius’ (Kluge 2002: 634–635; Lexer I 2191). nacarėnas, -ė hímnemű személyt jelölő főnév ‘nazarénus’ Alm 90; vö. német Nazarener ‘a zsidó-keresztény szektához tartozó (időszámításunk első századaiban)’, latin Nazareus a görögből Nazarēnos ‘Nazarénus, Jézus Krisztus mellékneve’. naujakunigis (hibr.) hímnemű főnév „nemrég felszentelt pap” Blv; germ.-ből képzett összetétel; kunigas és lit. naujas. pãkunigis fn. (1) „protestáns lelkész világi segítője” Šts; germ.-ből képzett származék; kunigas és lit. praef. pa-. patóbelis fn. (1) ‘templomi szolga, harangozó, sekrestyés’ Lex 43, Q 227, 297, C I 785, 1063, B 308, 591, 795, 831, R I 162, MŽ I 296, LLICh (Žodynėlis), N 107, [K], K I 555, KŽ, Alm 97, FrnW, Prk, ‘templomi segédszolga, aki a deszka mögött állt, ném. Tafel, mint tolmács’ R I 162, MŽ I 296, Alm 97 < Pr.v. Potabel ‘korábban [Porosz] Litvániában olyan templomi szolga, aki segített a német templomi szolgáknak. Feladatuk a harangozás, a bor és az úrvacsorai ostya beszerzése, a templom és felszerelésének rendben tartása, az adománygyűjtésre szolgáló zsákocska (Klingsäckel) hordozása, a hanyag látogatók figyelése, az engedetlenekre vas nyakörv (Halseisen) helyezése, a prédikátorok segítése, amikor betegekhez mentek vagy keresztelésre készültek; a tized beszedésében is részt kellett venniük; kötelességük volt az épületek felügyelete és a prédikátorok segítése a mezei munkákban’ (Fr II 172). Az ALEW azt írja, hogy német A Potabel (Patabel) a litván patóbelis szóból lehet kölcsönözve (ALEW II 741–742). piligrmas, -ė smob. (2) ‘keliaujantis maldininkas, keliautojas į šventąsias vietas’ TrpŽ, Š, DŽ pilgrmas, -ė brš, pilgrmas KŽ < Pr.v. Pilgrim, n.v.a. Pilgrim ‘utazó zarándok’ (Prel 40), s.v.a. piligrīm; vö. v.v.a. bilgerīm, pilgerīn, s.fryz. piligrim, v.ang. pilgrim; német a k. lat. pelegrinus ‘idegen, utazó’ (Kluge 2002: 703), k. ném. pelegrim(e) ‘ua. uo.’ (MndW III 315); it. pellegrino, iš lot. põdė sf. (2) ‘keresztanya’ C II 192, KŽ, Alm 103 (Aukštaitijoje), Pt, FrnW, ZŠŽ, KzRŽ, Šl, Jnš, Žml, Vl, Erž, Jrb, Sk; põdė scom. (2) ‘keresztlány- (puodė Bks, Meds, Lyk), Dr, Kv, Plt, kis’ N 294, K, M. Valanč, S. Dauk, BM 400 (Slnt), LMD (Šts), KŽ, Alm 103 (Žemaitijoje), NmŽ, FrnW, BM 400, Slnt, LMD (Šts), KrtnŽ (puodė), ŠVŽŽ Vkš, Sd, Trk, Ms, Nt, Trk, ‘keresztlány’ pùskunigis (hibr.) sm. (1) 1. ‘evangélikus Cikkek / Articles 163 Religinė, mitologinė leksika: skoliniai iš germanų kalbų B 967 < Pr.v. pôde, pôt ‘keresztapa, keresztgyermek’ (Alm (PrW)); vö. v.v.ž. pade m. ‘keresztapa, keresztanya, koma, komaasszony’ (MndW III 291), n.v.a. Pate m. ‘keresztapa; keresztfiú’; f. ‘keresztanya; keresztlány’, lat. pater ‘lelki atya, keresztapa’ (Kluge 2002: 685). precenteris hímn. ‘a protestáns plébániatemplom gyermekek tanítója’ PVG 413 (1794) < Porosz. prezenter ‘hímn. p.’ (Alm 105 (PrW)); vö. lat. praecentor ‘kántor, szólista, karnagy’. prédikátor, hitszónok, papi feladatokat ellátó ember’ Grdm, Vn. 2. ‘diakónussá szentelt klerikus’ NdŽ; germán eredetű összetétel kunigas és lit. pus-. rabiner fn. ‘rabbi, zsidó pap’ K II 118, Alm 109 < úfném. Rabbiner ‘fn. o.’ ; vö. héber rabbi ‘tanítóm’; kfném. Râbînîs ‘Araber’ (Lexer II 330). sénkunigis (hibr.) hímn. (1) „öreg, régimódi gondolkodású pap” Vaižg; germán eredetű összetétel; kunigas és litván senas. velniakunigis (hibr.) fn. „aki gonosz szándékkal papnak öltözött” BsV 291, S I 165; germán eredetű összetétel; kunigas és litván velnias. vštkunigis (hibr.) fn. tsz. (1) „aki nem fejezte be a papi tanulmányokat” Nj, Skr; összetétel a germánból kunigas és lit. višta. 7) mitológiai lexika, természetfeletti lények megnevezései, pl.: baziliškas (basiliškas, baziliškus) mn. ‘mesebeli szörny, sárkány’ WP 98a,8, SD 8, SD3 9 (eredeti: baʒyliʃʒkas), Bb Iz 11,8, B 189 (Baʃiliʃʒkas), baziliškus Lex 236 (Baʒiliʃʒkus), C I 236, Prel 51 (bazylìszkas); vö. középfelnémet basiliske m., basilisk (Lexer I 133), újném. Basilisk mit. ‘baziliszkusz, sárkány’, Pr.v. Baʃiliʃʒke (C I 236); n.nl. baziliszkusz, n.ang. baziliszkusz; vok. a latin basiliscus szóból kölcsönözve, ez pedig a görög basilískos ‘kis király’ szóból (Kluge 2002: 94); lengy. bazyliszek. ALEW lit. baziliškas grãlis hímnem. ‘titokzatos és csodálatos edény (tál, kehely), kő (a kildinamas iš lenkų kalbos (ALEW I 100). középkori német mondákban, művekben)’ TrpŽ, KŽ, NSŽ; ‘legendás kehely, amelyből Jézus Krisztus az utolsó vacsorán ivott’ TrpŽ, NSŽ 144 < ném. Gral m. ‘szentség (kő, kehely vagy egyéb)’; vö. középfelnémet grâl m. ‘szent gralis, Krisztus vacsorájának tálja’, ófrancia graal ‘t. p.’, középkori latin Gradalis (Kluge 2002: 367; Grimm VIII 1737; Lexer I 1066). kãbalas hím. (1), rendsz. tbsz. „a jövő megjóslása kártyával és más módokon” Vad, Lp, Kt, kablai tbsz. ZtŽ; vö. Pr.v. kabâl ‘kellemetlenségek’ (Alm (PrW)), Cabale f. ‘titkos intrikák, csapdák’ (K I 673), n.v.a. Kabale f. ‘álnokság, alattomosság; csapdák’; n.ang. cabal, n.šv. kabal, n.norv. kabale; vok. a francia la, judėjų, žydų slaptas mokslas’, o šis iš hebr. qabbālā(h) ‘perdavimas; tradicija’ (Kluge 2002: 457); hebr. gabbala ‘(slapta) tradicija’, s.žyd. kabbālāh ‘būrimas NIJOLĖ ČEPIENĖ 164 Acta Linguistica Lithuanica LXXX számokból, mágia, intrika’ (Vasmer II 1986, 149); (vál.), újlatin kabała, pl. kabały ‘zsidó filozófiai apokrif értekezés; kártyavetés; jóslás jelekből, számokból; a varázslás tankönyve; összeesküvés, intrika; gondok, nehézségek’< l. jid. qabole ‘a misztikus zsidó tanítás’, v.lot. cabbala ‘Kabbala (a rabbik által átadott bölcsesség)’, v.hebr. qábbālāh ‘kapás, elfogadás; a hagyományok átadása nemzedékről nemzedékre; szokásjog; Mózes után írt művek; kabbala, titokzatos bölcsesség’; n.brus. кaбалá ‘gondok; fejtörő; megtévesztés, badarság’, n.brus. dial. кaбалы pl. ‘jóskártyák’ (LKPŽ 337), l. kabała ‘intrika, titkos tudomány’ < ném. és ol. cabala, ez pedig a héberből származik. kabbalah (Brückner 1974: 211). špkas fn. (1, 3) ‘kísértet, szellem, rémalak’ K II 200, Cp, NdŽ, BzF 185 (Prk), Alm 134, FrnW, KŽ, ZŠŽ (Grš, Šk, Ssr, Snt), NmŽ, Šn, Vlkv, Nm, Gs, Mrj, Tlž; špūkis, -ė fn. ‘aki éjszaka járkál, éjszakai kóborló, kísértet’ J, BzF 185 (eredeti: szpúks); špókas (1) ‘kísértet, szellem’ ZŠŽ (Snt) < középfelnémet Spuk (Spuch) m. ‘kísértet, szellem, rémalak’, amelyet a középfelnémetből vettek át. spōk, spūk, n. ‘kísértet, szellem, hitvány lény’; vö. középalnémet spoke, angol pūca mit. ‘gnóm, szakállas manó, kaukasz, aitvaras, háziszellem’. Eredete bizonytalan (Kluge 2002: 871; MndW IV 335). cabale szóból ‘kabapracauberoti, -oja, -ojo ige. ‘elvarázsolni, megbabonázni’ BzF 205 < középfelnémet verzaubern ‘t. sz.’. Valhalla fn. ‘az ókori skandináv mitológiában – Odin isten palotája, a csatában elesett harcosok lakhelye’ TrpŽ; az eredetére vö. ném. Walhall(a) < óész. Valhǫll ‘a megöltek palotája’; az északi germán mitológiában így nevezik azt a termet, ném. Halle, ahová a harcokban elesettek kerülnek (Kluge 2002: 970). az istennők, akik valkrijos sf. pl. (1) ‘senovės skandinavų mitologijoje – karingos merginos segítettek a hősöknek a csatákban, a meghalt harcosok lelkét Valhallába vezették, és ott lakomákon felszolgáltak nekik’ TrpŽ, NSŽ 454; vö. úfném. Walküre f. < s.skand. valkyrja ‘az elesetteket kiválasztó’, n.šv. valkyria, n.ang. Valkyrie, n.nl. walkure (Kluge 2002: 970). Valpùrgi éjszakája ‘az ókori germán pogányok tavasz kezdetét ünneplő éjszakai ünnepe április 30-ról május 1-jére virradóan; a német hiedelmek szerint azon az éjszakán a Brocken-hegyen a gonosz szellemek és boszorkányok lakomát, orgiákat rendeztek; lakoma, orgia’ TrpŽ, Valpurgija KŽ, NSŽ; vö. ném. Walpurgisnacht ‘boszorkányszombat’; Walpurg(is) germán szent, Angliából származik, németül Walt-purc; május 1-jének éjszakáján a boszorkányok a Blocksberg hegyén lovagolnak – a boszorkányok és a szent közötti kapcsolatot csak a dátum motiválja’; n.nl. Walpurgisnacht, n.ang. Walpurgis Night (Kluge 2002: 971); lot. Valpurgis. Cikkek / Articles 165 Religinė, mitologinė leksika: skoliniai iš germanų kalbų 3. AZ OLA SZÓ JELENTÉSEI ÉS EREDETE Bretkūnas Bibliájában az ola4 fn. szó van feljegyezve. ‘barlang, üreg, helyiség, kripta’ (BB 1 Moz 23,9 ‘barlang temetésre’, BB 1 Kar 18,4, BB 1 Kar 19,9, BB 1 Kar 19,13, BB Ps 142,1, olė BB 1 Kar 18,4, ala BB 1 Sam 24,4, BB 1 Sam 24,11, uola BB 1 Sam 24,4). A barlangok mint az alvilágba vezető titokzatos kapuk számos kultusz, mítosz és monda tárgyát képezik. Az istenek születési helyeinek, valamint a remeték lakhelyeinek tartották őket. A krétai és mükénéi hitvilágban sok szent barlang volt (NSŽ 294–296). Az ola szót nemcsak ‘állatok vagy madarak ürege, barlangja’ jelentésben használják, ahogyan az LKŽe közli, hanem ‘helyiség, kripta, elrejtőzésre alkalmas hely; menedék’ jelentésben is. A kripták a korai keresztények kultuszés temetkezési helyiségei voltak a katakombákban, a föld alatti temetőkben. A Bibliából megtudjuk, hogy a barlangoknak ajtajuk volt (1 Kir 19,13), nagyok voltak (elrejtett a barlangban ötven prófétát itt és ötvenet ott (1 Kir 18,4)). Bennük temetkeztek – Antanas Rubšys Szentírásának (ŠvR, 1 Móz 23,19) fordításában ez áll: Ekkor Ábrahám eltemette feleségét, Makhpéla mezejének barlangjában, Mamréval szemben {azaz Hebrónban}, Kánaán földjén. A mező és a barlang a hettitáktól Ábrahám tulajdonába került temetkezési helyként. Bretkūnas és az általa lefordított Biblia korrektorai valószínűleg kételkedtek abban, hogy a lefordított litván szavak jelentése pontosan megfelel az eredeti szónak, ezért gyakran hozzáírják az ola szót, amely megfelel az n.v.a.-nak. Höhle f. (Hohl n.), középfelnémet Hohle f. ‘barlang, üreg; nagy, föld alatti üreges helyiség’ (Grimm X 1714, 1715, PaulW 299); vö. a középnémetalföldi nyelvjárás hol n. ‘barlang, üreg, üreges helyiség; „menedékhely, rejtekhely”, a XV. századi lübecki (Lübeck) városi domonkos szerzetes, Hermann Korner krónikájában, német alsónémet nyelven írt szövegekben rögzített ige. holen ‘sich in eine Höhle, Versteck begeben (barlangba, rejtekhelyre leereszkedni, elindulni, menni)’ (MndW II 285, 288). A litván ola összefügg a középfelnémet hol5 né (Schlupfwinkel)’, n., m. ‘ola, duobė, kiaurymė, įduba’, v.v.a. hüle f. (hol) ‘ola, prieglobstis, lindy- [hule BB 1 Moz 19,30], középfelnémet igével, hëln ‘titokban tartani, elrejteni’ (Lexer I 1324, 1381, 1242). Vö. továbbá a rokon óészaki hǫll (n.v.a. Halle f. ‘előcsarnok, oszlopokból álló toldaléképület’), amelynek alapjelentése ‘fedett, rejtett’; (gót hallu-s ‘szikla, kövekből épített építmény, sziklabarlangban lévő terem’); → germ. *hel- ‘rejteni, elrejteni’. Középfelnémetből ige hëlen, hëln ‘titokban tartani, rejteni, elrejteni, bujkálni’ (újfelnémet hehlen) ered a középfelnémetből helle fn. középkori ‘rejtett, titkos föld alatti holtak világa, pokol; szűk helyiség a kályha és a fal között’, ófelnémet halle f. 4 Az adat már a VlnE 101,11, DP 488, MP 284, SD3 76, 85, 155, 281, 291, SD 66, 238, 246, Q 235, B 860, R I 167 (orig. ůla), MŽ I 306 (ůla), A. Baran, J, JD 853, Jrk 25, FrnW, ZŠŽ (Grš, Šk, Br), KzRŽ, Ds, Dkš, Km, Sg, Skp, Rš, dem. forrásokban rögzítve. olùkė ZŠŽ (Lkš); előfordul továbbá a hola ‘gödör, barlang’ SP I 42,6; 42,11; 255,2, BzF 116, FrnW I 516, hala SD1 44, BzF 116. 5 Vö. továbbá ófelnémet, óészaki, ófríz s.v. hol, ang. hole „barlang, üreg” (Kluge 1957: 313). NIJOLĖ ČEPIENĖ 166 Acta Linguistica Lithuanica LXXX ‘medinis bokštas, medinės kolonos, trobelė; vieta ruošti ir saugoti druskai’; plg. továbbá gót halja „az elhunytak föld alatti világa” (Lexer I 1232, 1149; Kluge 1957: 283; Grimm X 229). W. Smoczyński a litván ola szót ismeretlen eredetű szónak tartja (Smoczyński 2007: 432). A lett ala „barlang, üreg, lyuk” szót J. Sehwers a középfelnémet hol „barlang, lyuk, mélyedés” (Sehwers 1953: 1). Így a litván ola „üreg, völgy, helyiség, kripta; A XVI. századi Bretkūn Biblia által rögzített „menedékhely” nemcsak a középfelnémet nyelvjárási hol n. ‘barlang, üreg, üres helyiség’ szóból származtatható, ‘menedékhely’, ahogyan E. Fraenkel írta, hanem a középfelnémet Hohle f. ‘barlang, mélyedés; nagy, üreges föld alatti helyiség’ szóból is; vö. a középfelnémet nyelvjárási hüle (hule, hol) f. ‘barlang, gödör, menedékhely’ szót. Vö. még Valhalla (a 2, 7-nél). Antanas Rubšys fordításában a Szentírásban megtaláljuk a šeolas sm. kölcsönszót ‘a halottak lakhelye, pokol’ ŠvR (Moz 37,35; GG 8,6; Job 24,19), amely valószínűleg a héber še’ol szóból ered, amely talán az úfném. Hölle fn. ‘az elhunytak föld alatti világa, pokol’, gót. halja, lásd még hella ‘Hel halálistennő, az ő lakhelye’ (Grimm X 1747); vö. lat. ele ‘pokol’ a középfelnémetből helle (Sehwers 1953: 331–332). A korábbi régi litván írásokban a rendelkezésünkre álló adatok szerint a šeolas szó nem fordul elő. Bretkūnas XVI. századi Bibliájában német Hölle fn. ‘pokol’ lengyel nyelvből átvett peklà6 kölcsönszóval fordítva. 4. SZÁRMAZÉKOK A vallási lexika germanizmusaiból új szavak képződnek: képzett szavak, denominatívumok, összetett szavak. Különösen gyakran járulnak a germanizmus tövéhez a -ienė, -ystė, -iškas, -auti litván képzők. Összetett szavak és hibridek is vannak, amelyek egyik eleme germanizmus, a másik pedig litván szó. Számos származék a régi kunigas germanizmussal képződött. Képzett szavak, pl.: ptienė, abtienė fn. ‘katolikus kolostor elöljárónője’ → aptas, abtas; kunigenė, kùnigienė, kuningenė fn. (1) ‘a pap (lelkész) felesége’. Különösen sok származékszó keletkezett a kunigas, kuningas jövevényszavakból: kùnigė, kùningė fn. (1) 1. ‘női pap, vaidilutė; kolostor, templom elöljárónője, vezetőnője’. 2. ‘a pap (lelkész) felesége’; → kunigas, kuningas; kunigáitis fn. (1) ‘fiatal pap, vikárius; klerikus’; kunigystà sf. (2) ‘uraság’ BP II 117, WP 27,13, DP 226, MT 30,31, ‘papi hivatal, papi szolgálat’ WP 27,13, DP 465, MT 18, Alm 76, FrnW, KŽ, KrtnŽ; kunigstė sf. (2) ‘uraság’ BB Joz 18,7, WP 152,19, DP 542, SP 204, B 684, R I 71, MŽ I 136, PG, ‘papi hivatal, 6 LKŽe nem közli a peklà szó forrását Bretkūnas Bibliájából. Straipsniai / Articles 167 Religinė, mitologinė leksika: skoliniai iš germanų kalbų papi szolgálat’ BB 1 Sam 2,28, DK 94, AK 93, DP 75, MT 18, Ch¹ 312, PK 13, SD3 96, SD 84, SG I 51, Lex 68a, Q 396, B 721, 810, 986, H 54, R I 71 (orig. Kunngystė), MŽ I 136, A 1885, 35, K, M. Valanč, M, FrnW, J. Bil, J. Šimk, KŽ, ŠVŽŽ (Dauk), kuningstė (2) ‘papi hivatal, papi szolgálat’ Lex 68a, C II 237, Q 396, H 54, R I 71 (Kunngystė), R II 282, N 210, A 1885, 78, ‘uraság’ R I 71, N 210; kecerỹstė sf. ‘eretnekség; tévelygés (a hitben)’ Alm 64; biblikus, melléknév ‘a Bibliára jellemző’ N 329, K, Alm 31, határozószó biblikusan K; → Biblia; vö. n.v.a. bibliai; kecseri, melléknév ‘a kecserire jellemző’ K I 683, határozószó ketseriškai K I 683; kùnigiškas, -a adj. (1), -à (3⁴b) „dvasininkui (paprastai katalikų) būdingas“ BB 2 Moz 19,6, DK 147, DP 27, 76, 547, SD3 96, SD 84, B 986, K, BsMt II 238, M. Valanč, J. Jabl, KŽ, Ggr; kùningiškas, -a R II 282, N 210, A 1885, 81, adv. kùnigiškai „kaip kunigas“ K, ZŠŽ (Nm); kunignis, -ė adj. (2) „dvasininkų (paprastai katalikų)“ J. Jabl, KŽ, Šts. Denominatyvai: kunigáuti, -áuja (-áuna), -ãvo intr., kunigáut ZŠŽ 1. „kunigu, dvasininku būti“ Mž 421, BB Luk 1,8, S. Dauk, BzB 297, FrnW, P. Cvir, J. Jabl, J. Balt, Alm 75, KŽ, DŽ, ŠVŽŽ (Žbr). 2. „viešpatauti“ Mž 421, MT 250, rš; denominatyvas iš kunigas; podžiuti, -iáuja, -iãvo intr. „būti podžiumi ar pode, kūmauti“ rš, ZŠŽ (Jnk), apipodžiáuti tr. „pabūti podžiais, kūmais“ ZŠŽ (Jnk), denominatyvas iš podžius; spredikauti veiksmažodis. intr. „prédikációt mondani” Alm 118, spredekóti KŽ, denominatívumok a sprėdika szóból; zarándokolni, -auja, -avo ige. intr. „szent helyekre utazni” BB Iz 23,7, Prel 43 → pilgrimas; vö. óegyházi szl. pelegrine „zarándok” (Prel 43). Összetételek: býbelnešis (hibr.) fn. (1) „Biblia-terjesztő, -kihordó” LC 1882, 48, germán eredetű összetétel biblia, bibel és lit. vinni; iškunigis főnév „egykori pap, ex-pap” NdŽ, LzP, germán eredetű képzett szó pap és lit. praef. -ból/-ből; sírhalom (hibr.) fn. (1) „sírok a templom mellett; šventorius’ R I 54, R II 223, MŽ II 298, N 200, K, KŽ, Alm 66, kirkkapis KŽ, dūrinys iš germ. kirkė ir liet. kapas; plg. n.v.a. Kirchhof m. ‘sírok, temető’; kunegbuvis (dial.) sm. ‘egykori pap vagy klerikus’ Pron, Užv; kunigbuvis BŽ 477, dūriniai iš germ. kunegas, kunigas ir liet. būti; Luter–Klebon–Patobel pénzek (Luter [pénzek], Klebon [pénzek]) röv. ném. liuter és pénzek; a szl.-ból plébános és ném. pl. ‘dešimtinė, bažnytpinigiai, mokami liuteronų bažnyčiose’ Lex 23; dūriniai iš pénzek; a ném.-ból patobelis és pénzek; põdženklis (hibr.) fn. (1) „a keresztszülők díszes, lepecsételt, jókívánságokat tartalmazó lapjai, amelyekbe ajándékot vagy pénzt helyeznek a keresztgyermek számára” K II 105 (orig. pd-ženklis); germán eredetű összetétel podisz és lit. jel; vö. é. n. Szabadalmi okirat, szabadalmi cédula ‘t. o. (Grimm XIII 1502); šprùkknygės nőnemű főnév vö. (1) „intelmek, szentenciák gyűjteménye, katekizmus” K II 199, NmŽ, šprùknygės „imakönyvek” NmŽ, összetétel az iš germ. šprukas ir liet. knygos pl.; plg. n.v.a. Spruchbuch n. ‘t. p.’. NIJOLĖ ČEPIENĖ 168 Acta Linguistica Lithuanica LXXX 5. KRONOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK Nedaug religijos srities žodžių užfiksuota pirmuosiuose XVI a. senuosiuose írásokban, valamivel többet találtak belőlük Bretkūnas Bibliájában, pl.: kunigas (kunegas, kungas); turmasz ‘torony, harangtorony’; zsoltárkönyv (zsoltárium, zsoltárkönyv) „zsoltárok könyve; vonós hangszer’; mras (mirras, myras) „illatos gyanták”; izsóp (yzop, yzapas) „orvosi izsóp (Hyssopus officinalis); izsópág az egyházban, mint szenteltvízhintő; skrynė „a katolikus templomban az oltár közepén az ostya őrzésére szolgáló díszes szekrényke; persely, pénztár; hajó (a bibliai Noé által épített hajóról).” A 17. századtól kezdve egyre több a jövevényszó, különösen a porosz német–litván és litván–német szótárakban, például: ablótas „ostya”; almzas „alamizsna, ajándék”; igės nőnemű főnév többes szám (2), lgės (1) „Mindenszentek ünnepe (november 1.)”; kañteris „a protestáns egyház bizonyos tisztségviselője, orgonista”; katgismas ‘katekizmas, trumpas krikščionių tikybos išdėstymas klausymų ir atsakymų forma’; kėrbas (kerubas) bažn. ‘aukščiausiojo rango angelas’; plg. vok. Cherub, Pr.v. Cherub (C I 426), hebr. kerub (pl. kerubin) ‘t. p.’ ; asszír k’rub ‘óriási madár oroszlánmancsokkal és emberi fejjel, griff’ (Kluge 1957: 268); kirpoderis ‘egyházi szolga, orgonista, sekrestyés’, kirkpoderis; klebonpenigai mn. tbsz. egyh. ‘a nyereség vagy jövedelem tizedrésze, amelyet a híveknek az egyháznak, a plébánosnak kellett adniuk; tized’; összetétel a szl. klebonas és germ. pénzek; klebónpiningai (eredeti Lutter-Klebón-Patóbel-Pinningai); gángos sf. pl. (1) ‘a templomban az orgona melletti hely; viškos’< német Gang ‘t. o. ; prédikál, - prédikál, - prédikált, intr. „prédikációt mondani, nyilvánosan megfeddni”; tapelis „a templomban adományok gyűjtésére szolgáló erszény” < Pr.v. tofel „lemez”, vö. elzászi nyj. tôfel „(felakasztott) lemez, deszka, amelyet hang keltése, jeladás céljából ütnek, templomokban, kolostorokban harangozás helyett használatos”, n.v.a. Tafel (Grimm XXI 13). A XVIII. században újabb kölcsönszavak jelennek meg, közülük nem kevés Jakub Brodowski szótárában szerepel, pl.: dreskamara fn. ‘sekrestye’, drskamarė, dryskamarė LC 1885, 12; kapelė ‘kis templom, kápolna’; klekneris ‘harangozó’; lis pinigams bažnyčioje rinkti’; klosteris ‘vienuolynas’; precenteris ‘parapinės klingbidelis ‘a protestáns templomok zsákfalusi gyermekoktatója’ PVG 413 (1794); hibr. kirkapis ‘a kirkėhez tartozó sírok, templomkert’. A XIX. századtól kezdve új jövevényszavakat jegyeztek fel G. H. F. Nesselmanno, különösen pedig F. Kuršaitis szótáraiban, például: bybelis hímnemű főnév, býbelės nőnemű főnév többes szám ‘Biblia’; býbelšprukis ‘a Szentírás szava’; ige fimeliuoti ‘megszentelni, konfirmálni’; franciskõnas ‘a kolduló katolikus szerzetesrend tagja’; gnóda ‘kegyelem’; jergutãliau indulatszó „Dievulėliau, Dievuli”; kapucíner (kapucsíner) „a katolikus szerzetesrend, a ferences rend egyik ágának tagja, amelyet különösen hegyes csuklyáikról neveztek el”; likts fn. (4, 2) „Gyertyaszentelő ünnepe; istentisztelet, amelyre a hívek gyertyákkal Straipsniai / Articles 169 Religinė, mitologinė leksika: skoliniai iš germanų kalbų bažnyčiose’< vok. Liturgie ‘t. p.’, plg. n.nl. liturgie, bažn.lot. liturgia, gr. leitomennek (február 2-án)”; liturga „a nyilvános istentiszteletek, különösen a misék rendje a keresztényeknél urga (Kluge 2002: 578); própstas „plébános”; rabýner „rabbi”; sprėdika nőnemű főnév (1) ‘beszéd, prédikáció’, spredika Alm 118, FrnW, spredeka KŽ, spredikas hímnemű főnév ; šprukknygės többes szám ‘tanítások, szentenciák gyűjteménye, katekizmus’; tõbelis ‘adományok templomi gyűjtésére szolgáló zacskó’. A. Bezzenberger munkáiban először közölt szavak: bėrės nőnemű főnév többes szám ‘temetési lakoma, halotti tor’ BzF 99; vö. Pr.v. Behre ‘ácsok lakomája’ (Ziesemer I 530), középfelnémet. bȫre „hordágy” (Sehwers 1953: 11), s.fryz. bere „hordágy”, n.v.a. Bahre f., későbbi jelentése: „hordágy az elhunyt szállítására” (Kluge 2002: 83), v.v.ž. boringe f. „felemelés, felvétel; áldozat (Hebung, Einnahme)” (MndW I 397, VI 80); la. bēres „hordágy az elhunyt szállítására” a v.v.ž. bȫre vagy a kelet-fríz bēre „hordágy” (Karulis I 121); pracauberoti ‘elvarázsolni, megbűvölni’ BzF 205 (Dargùžiai), Prel 58 (pracauberots). E tematikus csoport sok kölcsönszavát rögzítette Aleksandras Kuršaitis négykötetes litván–német szótára, amelyet 1968–1973-ban adtak ki (grãlis fn. ‘titokzatos és csodálatos edény (tál, serleg), kő (a középkori német mondákban, irodalmi művekben); legendás serleg, amelyből Jézus Krisztus ivott az utolsó vacsorán’; ilgikrstis fn. (2) ‘karácsony este (?), többes szám karácsonyi ajándékok’; összetétel a középfelnémetből hilgen ‘szentek’ és lit. Krisztus, vö. németül der heilige Christabend; kirvelis ‘plébániai ünnep (a templom felszentelésének emlékére); vásár (plébániai ünnep kapcsán)’; nacarėnas, -ė főnév, személyt jelölő ‘nazarénus’ Alm 90. 6. KÖVETKEZTETÉSEK A porosz írásbeliségben és a szótárakban jelentős számú, germán nyelvekből származó vallási lexikai jövevényszó van rögzítve, mivel Kis-Litvániát a németek keresztelték meg, és sokáig ők uralták ezt a vidéket. Mivel a szerzetesrendek részt vettek ebben a folyamatban, ezért a litván nyelvben német eredetű klosteris ‘vienuolynas’, kapucýneris ‘katalikų vienuolių ordino, pranciškonų orkolostorés szerzeteselnevezések is vannak: aptja ‘katolikus kolostor’, egy rend tagja, amelyet különösen csúcsos csuklyáikról neveztek el’, francisknas ‘a kolduló katolikus szerzetesek rendjének tagja’, valamint más egyházi személyek elnevezései; épületek; templomi szertartási kellékek; ünnepek és egyéb elnevezések. Eredetük szerint a vallási és mitológiai kölcsönzött lexika: 1) germán nyelvekből, főként a német nyelvből származó jövevényszavak; 2) görög (pl. psalteras), latin (pl. skrynė), héber (pl. kėrbas ‘a legmagasabb rangú angyal’ a héber kerub (többes száma: kerubim), arámi (aptas ‘a kolostor elöljárója’), ófrancia (pl. gralis) és más nyelvekből származó szavak, amelyek germán nyelvekből kerültek a litván nyelvbe. A germán eredetű vallási lexika első, a XVI–XVII. századi litván írásbeliségben feljegyzett szavai többnyire a középnémetből, a középfelnémet nyelvjárásból származtak. A mitológiai lexika csekély számú, többségét csak a XIX. században jegyezték fel. NIJOLĖ ČEPIENĖ 170 Acta Linguistica Lithuanica LXXX Kai kurie religinės leksikos skoliniai yra bendri lietuvių ir latvių kalbose. Jie más európai nyelvekben is vannak megfelelői. A litván olà szó jelentése nem csupán „állatok vagy madarak ürege, búvóhelye”, ahogyan az LKŽe közli, hanem Bretkūnas XVI. századi Bibliájában a „helyiség (temetéshez), kripta; menedék” jelentésben is fel van jegyezve, amellyel a német Höhle f. (középfelnémet nyelvjárási Hohle), Hohl n. szót fordította. A litván olà szó a középfelnémet hol n. „barlang, üreg; menedék”, középfelnémet hüle (hule, hol) fn. ‘barlang, gödör, menedékhely’, úfn. Hohl fn. ‘barlang, fekvőhely, bemélyedés, bemélyedt üres helyiség’, germán *hel- ‘elrejteni’, középfelnémet. ige. hëlen, hëln ‘titokban tartani, rejteni, elrejteni’, kfn. helen, ófn. helan, gót. helan. A germán eredetű vallási szókincs nagy része csak a régi litván írásokban, a Poroszországban kiadott szótárakban fordul elő. A vallási szókincs egyes kölcsönszavai általában csak az élő nyelvben, a nyelvjárásokban használatosak, pl.: bdelis ‘ördög’ Trg, Pgr, Erž (biedelis Grk, Skr, Krš, Rs, Trg); bibliaóra ‘a Biblia olvasására szánt idő’ NmŽ; hibrid jegumano közb. „Istenem” Šts, germán összetétel A jergau és a lit. mano névmásból, vö. jergutalis; kañtaras „énekes” ZŠŽ (Šakių környéke), vö. kanteris (a XVII. századtól); mukara (3b) ‘azok a régi németek, akik általában otthon imádkoznak’ ZŠŽ (Lkš), muchariai ZŠŽ (Ssr), mùkuris prš, Yl, mùkeris ‘ájtatoskodó’ Prk; podina fn. pl. (3b) ‘keresztszülők, keresztapa és keresztanya’ Šl, Mšk, pdinai (1) Vkš, Žml, põdinas sm. (1, 3b) ‘keresztapa, keresztapa’ FrnW, Žg, Mšk, Šl, Jnš, Lg, Žml, Pš, Lnkv, Ps, dem. podinùkas, -ė smob. (2) ‘keresztgyermek’ Gs, ZŠŽ (Šakių apyl.), a podinas szóból képzett szó; šprùkai pl. ‘imák’ NmŽ. Az élő nyelvben legszélesebb körben elterjedt szavak: kùnigas (kùnegas) ‘pap’, pdė ‘keresztanya; keresztgyermek’, pdis ‘keresztapa, keresztanya’, pdžius ‘keresztapa, keresztapa’, pdžiai sm. pl. ‘keresztszülők, keresztapa és keresztanya’, pdinas ‘keresztapa’, interj. jegutalis ‘Istenkém, Istenkém’, sprdikis ‘beszéd, prédikáció’, bdelis (bíedelis) ‘ördög’. SANTRUMPOS acc. – accusativus, tárgyeset ags. – angolszász ang. – angol korai – korai arám – aramėjų bažn.lot. – egyházi latin rövidítés – belarusz cseh. – cseh dán. – dán dem. – kicsinyítő képző dial. – dialektus észt. – észt fríz. – fríz germ. – germán gör. – görög héb. – héber hibr. – hibridas instr. – instrumentális, eszközhatározó eset gen. – genitivus, kilmininkas got. – gotų