„Kretingos tarmės žodyne“ (2011) atsiskleidžiantys žemaitiško emocinio lauko kontūrai

80 Acta Linguistica Lithuanica LXXX JŪRATĖ PAJĖDIENĖ Lietuvių kalbos institutas Kutatási irányok: a régi és a mai litván nyelv szintaxisa, szemantikája és pragmatikája, Litvánia kultúrájának és egyházi szövegeinek története. DOI A KRETINGAI DIALEKTUS SZÓTÁRÁBAN (2011) KIBONTAKOZÓ ZEMGALI ÉRZELMI MEZŐ KÖRVONALAI A žemaiti érzelmi mező vázlata a Kretinga-nyelvjárási szótár (2011) tükrében ABSZTRAKT A tanulmány folytatja a mindennapi beszédben leginkább észlelhető zemgali identitástükröződések vizsgálatát. A kutatás forrásaként Juozas Aleksandravičius Kretingai dialektus szótárára (2011) támaszkodva – amely kiválóan közvetíti az észak-zemgali kretingai dialektust beszélő emberek mentalitásának megnyilvánulásait –, a vizsgálat célja feltárni a zemgali etnikai hovatartozás által meghatározott pszichikai jelenségek sajátosságainak (vö. Bliumas 1997) kapcsolatát a zemgali beszéd mindennapi használatának modelljeivel. A mindennapi diskurzus szakaszainak vizsgálata lehetővé teszi a žemaitisokra jellemző érzelmi viselkedés kifejeződési mintáinak feltárását, valamint annak megértését, hogy egy bizonyos nyelvi viselkedés sajátosságai miként befolyásolhatják és formálhatják a beszélők érzelmi viselkedését. LÉNYEGES SZAVAK: žemaitisok, identitás, autenticitás, dialogikusság, érzelmek. ANNOTÁCIÓ A tanulmány folytatja a žemaiti identitás tükröződésének vizsgálatát, amely a mindennapi kommunikációban a legszembetűnőbb. A Juozas Aleksandravicius által összeállított Kretingai nyelvjárási szótárra (2011) hivatkozva, amely kiválóan mutatja be a kretingai északi žemaitis nyelvjárás beszélőinek mentalitásának kifejeződését, a jelen tanulmány arra törekszik, hogy feltárja a žemaitisok etnikailag meghatározott pszichikai jelenségei sajátos jellemzőinek (vö. Bliumas 1997) és a žemaitisok mindennapi beszédének/kommunikációjának modelljei közötti Tanulmányok / Cikkek 81 Kretingos tarmės žodyne (2011) atsiskleidžiantys žemaitiško emocinio lauko kontūrai kapcsolatokat. A mindennapi diskurzus részleteinek kutatása lehetővé teszi, hogy megismerjük a žemaitákra jellemző érzelmi viselkedés kifejezési modelljeit, és felismerjük, miként befolyásolhatják és alakíthatják egy bizonyos nyelvi viselkedés sajátosságai a beszélők érzelmi viselkedését. KEYWORDS: Samogitians, identity, authenticity, dialogicity, emotions. 1. ĮVADAS A tanulmány folytatja a mindennapi beszédben leginkább észlelhető žemaitis identitástükröződések vizsgálatát. Juozas Aleksandravicius Kretingai nyelvjárási szótára1 (a továbbiakban – KTŽ), amely a kretingai északi žemaitis nyelvjárást2 beszélők mentalitásának mindennapi helyzetekben megvalósuló formáit rögzíti, lehetővé teszi az etnicitással összefüggő pszichikai jelenségek sajátosságai (Bliumas 1997: 40, 48–49) és a žemaitis beszédmodelllek közötti kapcsolatok feltárását. A módszertani alapelveket részletesebben egy korábbi, hasonló jelenségek összefüggéseit vizsgáló kutatás ismertette (lásd Pajėdienė 2018), itt azonban fontos ismét megemlíteni a KTŽ-ben rögzített nyelvi anyag autentikus dialogikusságát (68–69. o.). Éppen e sajátosság miatt a KTŽ illusztrációinak összessége, mint a žemaitis beszéd sajátosságait feltáró szövegrészletek gyűjteménye, képes közvetíteni a BESZÉLŐ3 képét, aki számos személytelenített egyén tapasztalatait és megnyilvánulásait képviseli. A mindennapi élet különféle helyzetei által kiváltott megnyilatkozásmodellek rendszerezésekor kirajzolódnak bizonyos érzelmi viselkedési jellemzők, amelyek a žemaitis származású személyekre azért jellemzők, mert žemaitiškai gondolkodnak és beszélnek, vagyis bizonyos módon. A KTŽ anyagának kiválasztását a szemantikai, olykor pedig szerkezeti sajátosságaikkal kitűnő és/vagy gyakrabban ismétlődő, bizonyos szerkezeti típusú frazeológiai modellek határozták meg; ezeket az említett etnopszichológiai kutatásban (Bliumas 1997) kirajzolódott, a žemaitiškumu összefüggő pszichés tevékenységjegyek segítségével csoportosították. A tanulmány első részében az említett etnopszichológiai kutatásban feltárt, a žemaitisokra jellemző pszichés jelenségek sajátosságát mutatják be, a második részben pedig bizonyos érzelmi viselkedési modellekre helyezik a hangsúlyt, amelyek az etnicitással összefüggő megnyilatkozásokat is feltárják. 1 Juozas Aleksandravičius ehhez a szótárhoz a 20. század 5. évtizedének közepétől 2004-ig gyűjtötte az anyagot és állította össze a cédulagyűjteményt (vö.: Mikulėnienė 2011: XII; Vaišnienė 2011: XX). 2 A žemaičių kretingiškiai nyelvjárás valódi területe nagyobb annál a területnél, amelynek reprezentánsai beszédére a KTŽ támaszkodik (vö.: Aleksandravičius 2011: 5; Lubienė, Pakalniškienė 2015: 76). 3 A beszélő és a beszédmondó fogalmát a tanulmány szinonimaként használja. A hímnemet általánosítóként választották, amely mindkét nemhez tartozó beszélőket képviselheti, amikor a részletből nem nyilvánvaló a megszólaló neme. JŪRATĖ PAJĖDIENĖ 82 Acta Linguistica Lithuanica LXXX A cikkben a zemaic beszéd illusztrációinak részleteit igyekeznek a lehető legpontosabban megismételni a KTŽ által alkalmazott fonetikai átírást4 (erről bővebben lásd: Aleksandravičius 2011: 17–18; Vaišnienė 2011: XXIII–XXIX). 2. A ZEMAIČIŲSÁGGAL ÖSSZEFÜGGŐ PSZICHIKAI REIŠKINIŲ SAVITUMAI Prieš porą dešimtmečių atlikto aukštaičių ir žemaičių etnine priklausomybe A meghatározott pszichikai jelenségek sajátosságainak vizsgálatából (lásd Bliumas 1997) levont buvo užfiksuotos kaip išeities taškas išsamiems, ilgalaikiams etninės psichologijos tyrinėjimams (p. 49). Siekiant nustatyti, kuriuos etninei grupei būdingeskövetkeztetések A pszichikai tevékenység és az érzelmi viselkedés megnyilvánulásának bizonyos jellemzői összefüggésbe hozhatók az anyanyelv hatásával, amelyet nem csupán az érzelmi viselkedési modellek feltárásának módjaként, hanem a választott etnikai csoportra jellemzőbb pszichikai jelenségek kialakulásának okaként és bizonyos viselkedési modellek létrejöttét elősegítő tényezőként értékelve célszerű az e kutatás során kirajzolódott, a zemaicių és aukštaičiai etnikai sajátosságain alapuló pszichikai tevékenységi jellemzőket viszonyítási koordinátákként alkalmazni. A viszonyítási pontként választott etnopszichológiai kutatás a szubetnikai – aukštaičiai és zemačiai – kettős felosztáson alapult5. A vizsgált személyek etnikai hovatartozását három tényezővel kapcsolták össze: az adott személy állandó életvitelével a szubetnikai csoporthoz sorolt területen, azzal, hogy szubjektíven zemačiai vagy aukštaičiai közé sorolta-e magát, valamint a nyelvjárásával. A kutatásban 120 személy vett részt: a zemačiai csoport 60 vizsgált személye Sedos településen (Mažeikių járás) született, nyelvjárásuk szerint észak-zemačiaiak; az aukštaičiai csoport 60 vizsgált személye Balninkai település (Molėtai járás) lakosa volt, nyelvjárásuk szerint kelet-aukštaičiaiak. A két csoport összetétele nem, életkor és iskolai végzettség szerint nagyon hasonló volt. A vizsgált személyek átlagéletkora mindkét csoportban körülbelül 71 év volt (vö. Bliumas 1997: 28–29). E népszichológiai vizsgálat során a helyben élő aukštaitisokat és žemaitisokat kérdezték meg 4 Figyelemre méltó, hogy az illusztrációkban a tulajdonneveket kisbetűvel írják, és csillaggal jelölik (a KTŽ átírásának javításairól lásd Vaišnienė 2011: XXIII). 5 A litván nyelv által elfoglalt terület bináris (žemaitisok / aukštaitisok) felosztásának választását vizsgáló kutatás érveit lásd Bliumas 1997: 28. A legújabb kutatások (lásd Aliūkaitė et. al. 2017) azt mutatják, hogy a nyelvjárások szubjektív konceptualizálásakor ez a bináris nyelvjárási osztályozás az egyik domináns (vö. Pakalniškienė 2018: 261). Tanulmányok / Articles 83 Kretingos tarmės žodyne (2011) atsiskleidžiantys žemaitiško emocinio lauko kontūrai Hermanno Rorschacho tintafolttes módszerét6 (valamint az értelmezésére szolgáló John Exner-féle rendszert7) és Max Lüscher színtesztjét8 alkalmazva. A kutatási adatok rendszerezése és összegzése után (37–40. o.) kirajzolódott a vizsgált személyekre jellemző pszichés viselkedési vonások kifejeződésének eltérő intenzitása. Ez lehetővé tette, hogy a két vizsgálati csoport kognitív folyamatainak, érzelmi élményeinek és személyiségjegyeinek, valamint a tárgyi és társadalmi környezettel való kapcsolatának eltérő jellegét etnikai hovatartozásukkal hozzuk összefüggésbe (vö. Bliumas 40, 48–49). Az érzelmi élmények skirtumų paminėtina, kad žemaičių imties tiriamųjų nerimo išgyvenimai labiau siejosi su šios grupės tiriamiesiems labiau nei aukštaičiams būdingu intravertiškifejeződéséből következően. A személyiség introverzió–extravertáltság irányultságával összefüggésbe hozták a vizsgált személyek személyiségjegyeinek néhány más különbségét is: „[A]ukštaitisokhoz inkább az extravertált, a žemaitisokhoz – az introvertált személyiségirányultság rendelhető. [...] A žemaitisok visszafogottabbak, függetlenebbek, zárkózottabbak, passzívabbak és érzékenyebbek voltak. E csoport vizsgált személyei nagyobb optimistákként mutatkoztak, erősebb Én jellemezte őket” (49. o.). Az eredmények a žemaitisok nagyobb empátiás képességeit is kimutatták (42., 49. o.). Az említett kutatás a žemaitis csoport vizsgált személyeinek intenzívebb és sikeresebb intellektuális tevékenységét tárta fel – „sikeresebben használták a tapasztalatok absztrahálásának és integrálásának képességeit. Az idős žemaitis emberek gondolkodása inkább elméleti jellegű volt. A vizsgált žemaitis személyek a képzelet folyamatait is aktívabban használták” (48–49. o.). A tárgyi és társadalmi környezettel való kölcsönhatásban a žemaitis emberekre „szélesebb életcélok voltak jellemzők, viselkedésüket hajlamosak voltak előre megtervezni. E vizsgált személyek társadalmi környezetükkel való kapcsolatai nem voltak gyakoriak és változatosak, kommunikációs készségeik viszont rendkívül fejlettek voltak” (49. o.); a žemaitis embereket jobban érdekelték mások, a társadalmi kapcsolatok fontosabbnak tűntek számukra, a žemaitis csoport vizsgált személyei azonban az introvertált emberekre jellemző, a társadalmi környezettel szembeni kifejezett kritikai beállítottságukkal tűntek ki (42., 49. o.). Az elvégzett kutatás ilyen eredményei szubjektív szempontból a žemaitis emberek számára elfogadhatónak vagy elfogadhatatlannak tűnhetnek (a személyiségtípustól függően), éppen ezért különösen hasznosak lehetnek a žemaitis szövegek objektívebb értékelésében 6 Hermann Rorschach svájci pszichológus tintafolt-módszerét (The Rorschach Inkblot Method) először az 1921-ben megjelent Psychodiagnostik című könyvében írta le (lásd Rorschach 1951), de különösen nagy népszerűségre a 20. század közepén tett szert. További részletekért lásd: : Bliumas 1997: 29–31; Myers 2008: 739–740. 7 J. Exner rendszeréről (The Comprehensive System) lásd: Bliumas 1997: 31–32. 8 M. Lüscher színtesztjének (The Lüscher Color Test) elmélete, amely 1947-ben debütált, valamivel később tett szert népszerűségre. A funkcionális pszichológiáról és az alapvető színjelentésekről, valamint a szín és az érzés mélysége (Depth of Feeling) közötti megfelelésekről lásd: Lüscher 1971: 27–30, 33–37. A teszt megbízhatósága szubjektíven is értékelhető az internetes oldalakon közzétett tesztváltozatok segítségével (pl. https://kahome.eu/cgi-bin/lschr.pl?data=45123067; https://onlinetestpad.com/en/test/987-the-luschercolor-test és mások). A tesztről lásd még: Bliumas 1997: 32–35. JŪRATĖ PAJĖDIENĖ 84 Acta Linguistica Lithuanica LXXX a gyűjtemények által közölt anyagot. Az empirikus adatok integrálása a többrétegűbe (vö. Coulson 2001: 33). Ha a tárgyalt žinojimo lygmenų reprezentavimo visumą padeda juos teisingiau interpretuoti etnopszichológiai kutatásban kiemelkedő, a žemaiti identitással összefüggő érzelmi, intellektuális és társadalmi tevékenység sajátosságait a KTŽ által közölt žemaiti beszédanyag kiválasztásának és elemzésének bizonyos domináns szempontjaiként választjuk, megfigyelhetjük a žemaitikra jellemző pszichés élmények kapcsolatát egy bizonyos szemantikájú (és olykor még struktúrájú) beszédcsoport – a pszichés jimo modeliais. Šiame straipsnyje bus aptariama, kaip KTŽ kalbančiojo pasisakymuose atsiskleidžia žemaičiams būdingesnių psichikos reiškinių pirmosios élmények – megvalósulásával9, bemutatva az érzelmi viselkedés žemaiti beszédben való reprezentációjának megjelölt esetei szemantikai sajátosságát, szabályszerű ismétlődések esetén pedig az érzelmi reprezentáció funkcióját betöltő frázisok strukturális sajátosságait is tárgyalva. Azt az álláspontot követve, hogy a tapasztalat nemzedékről nemzedékre a megfigyelésen alapuló tanulás és az átvétel révén adódik tovább (vö. Gage, Berliner 1994: 205kk.), valamint meghatározva az érzelmeket legkifejezőbben közvetítő beszédfordulatokat, az érzelmi mező nyelvi kifejezésének ilyen modelljeit összefüggésbe hozhatjuk a žemaiti identitás kifejeződésével. Az ilyen, a pszichés tevékenységeket leggyakrabban közvetítő nyelvi modellek kifejeződésének elemzése lehetővé teszi a sajátosabb žemaiti viselkedés okainak meghatározását. 3. AZ ÉRZELMI KIFEJEZŐDÉS TÜKRÖZŐDÉSEI A KTŽ-BEN A BESZÉLŐ MEGNYILATKOZÁSAIBAN Tekintettel arra, hogy a nyelvi jelentés bármely aspektusát a személyek képességei alapján kell értelmezni és azonosítani (vö. Weigand 2010: 58), az etnicitás által meghatározott pszichés jelenségek korábban tárgyalt sajátosságainak vizsgálata során kirajzolódott, a žemaičiaiakra jellemzőbb egyes viselkedési jegyek lehetővé teszik, hogy ezeket a figyelem összpontosításának domináns szempontjaiként alkalmazzuk Juozas Aleksandravičius Kretinga-nyelvjárási szótárának olvasásakor. Ez az észak-zsémájt kretingaiak autentikus beszédének szakaszait gazdagon és sokféle szempontból reprezentáló gyűjtemény igen alkalmas forrás arra, hogy az említett etnopszichológiai vizsgálat során kirajzolódott, a žemaičiaiak (akik szintén észak-zsémájt kretingaiak voltak) vizsgálati mintájának csoportjára jellemzőbb viselkedési jegyeket összekapcsoljuk a mindennapi beszéddel, és megállapítsuk, miként tükrözheti, de egyben befolyásolhatja és formálhatja is az anyanyelv a beszélő gondolkodásmódját, érzelmi élményeit és személyiségjegyeit. 9 Mivel a KTŽ beszélőjének megnyilatkozásaiban a žemaičiaiak intellektuális tevékenysége és értékrendszere a szótár által szolgáltatott anyag bősége miatt miként tárul fel, azt más publikációkban fogjuk tárgyalni. Straipsniai / Articles 85 Kretingos tarmės žodyne (2011) atsiskleidžiantys žemaitiško emocinio lauko kontūrai A KTŽ beszélőjének érzelmi világát és viselkedését legmarkánsabban reprezentáló (vagyis leggyakrabban ismétlődő és/vagy sajátosabb szerkezetű) beszédszakaszokat az említett vizsgálatban kirajzolódott žemaiti csoport vizsgálati személyeinek személyiségjegy-dimenziói alapján tárgyaljuk, értékelve a legjellemzőbb érzelmi kifejezési szempontok megjelenését a žemaičiaiak mindennapi beszédében. 3.1. Erős ego A KTŽ beszélője azzal mutatja meg egójának erősségét, hogy nem engedi megsérteni a személyazonosság kifejezése és az önbecsülés szempontjából legfontosabb – a név, a személyes tér és/vagy a lakótér biztonságának (és megfelelő értékelésének) – paramétereket10. Az erős egóval rendelkező KTŽ-beszélő nem engedi meg a másik személynek, hogy őt nem megfelelő módon nevezze meg. Ez az álláspont közvetlenül – felszólítással vagy a gúnyolódás és ingerlés által kiváltott fizikai reakcióval –, illetve előzetesen – kérdéssel vagy megjegyzéssel, a másik személyt a nem elfogadható megnevezési mód leküzdésének lehetőségeire figyelmeztetve – védhető meg. E rendelkezéseket megszegő személy tiltásokkal, moralizáló kérdésekkel, megfélemlítéssel vagy fizikai megtorlással számolhat (figyelemre méltó a 4. mondat, amely megmutatja, hogy a személyazonossági paraméterek / attribútumok megvédésére választott taktika sikeres volt, mivel a tárgyalt szubjektum csak a mondatban megjelölt cselekvés elvégzésének időhatáráig gúnyolódott), vö.: 73) tọ‿napràmaûok11 mnẹs vẹsúokês várdãs // 227 74) vọ‿kãp ẹšruodtọ tâu / ka‿tàv pràmauotọ // 227 75) jukis / jukis /ẹr‿ẹšdgs pukis // 326 76) ns mn vsãp pràmaûoj / pàkl sọ‿šaukštọ i‿kkta nagva // 227 A KTŽ beszélője emellett éberen őrzi személyes terét, és védi lakótere megfelelőségét, gyakran hangsúlyozva magának a beszélgetőtársnak a megjelölt hiányosságai megalapozatlanságát is, vö. : 77) narúuok12 mnẹs // 353 78) naprzavûok13 mna trúobũos / t ẹ‿túoũos ntọri // 310 Az erős egót a beszélőnek azok a beismerései is megmutatják, amelyek ilyen szemléletet tárnak fel a nap korai mėgius ir elgsenos būdus, kurie tradicinėje kalbančiojo bendruomenėje nėra kotiruojami teigiamai, plg.: deramo standarto neatitinkantį kalbančiojo pokezdetével, a céltalan bolyongással vagy az utazás tényszerűségével kapcsolatban 10 A KTŽ beszélője által beszélgetőtársának bemutatott önképről lásd még: Pajėdienė 2018: 73–78. 11 prãmanioti – ‘gúnyolni, másképpen nevezni’ KTŽ 227 12 rūšioti, ~ioja, ~ioja (sl.) – ‘érinteni’ KTŽ 353 13 pliuzavoti, ~oja, ~ojė (hibr.) – ‘niekinti, peikti, koneveikti’ KTŽ 310 JŪRATĖ PAJĖDIENĖ 86 Acta Linguistica Lithuanica LXXX deklaráló kijelentések (figyelemre méltó, hogy bennük a predikátumok negatív konnotációjú választásai az e igékkel jellemzett cselekvések vagy tapasztalatok intenzitási fokának, illetve hiperbolizált paramétereinek megválasztásával társulnak): 79) tûoks nksti kelẹmûos mộn nà‿pri‿šẹrdi // 154 80) mộn ddlê tnk dīglẹnetẹ14 // 76 81) aš‿ès apsẹdãužẹs15 pọ‿vsa sveta // 71 82) àš ès išmauȓûojẹs16 vsa sveta // 230 Nyilvánvaló, hogy a KTŽ beszélője egójának erőssége leginkább az önmagába vetett bizalom és saját képességei iránti büszkeség demonstrálásával mutatkozik meg. Ehhez leggyakrabban olyan, a ‘nekem ezt könnyű megtenni’ rendkívül pozitív önértékelését kifejező és kiemelő szerkezeteket választanak, amelyek a kontrasztív lehetőségekkel rendelkező jelentéstartományban valósulnak meg, a kàs mộn (mûms) tàs r / ter ‘mit jelent ez nekem’ jelentéstől egészen a tàs mộn neka ner ‘ez nekem semmit sem jelent’ jelentésig. A bizalmat a meglévő készségek és tapasztalat tudatosítása is előidézi és megerősíti (lásd a 11. mondatot), amelyet új tevékenység megtervezésekor gyakran a befejezett idő konstrukcióinak megválasztásával neveznek meg (lásd a 12. mondatot), valamint a korábbi tapasztalat meglétének és a jövőbeli tevékenységre való alkalmazási lehetőségeinek hangsúlyozásával, vö. : 83) t kpẹta mâlku par‿dina sọrešêm17 / kas‿tas‿ter mûms // 341 84) àš ès na‿tûous sọkapûojẹs / klebẹùs18 / drũkâuus / vọ‿tùs / lngvâ // 168 85) kàs‿tàs mộn r / tûoks gȓovks tk nusẹspjâutẹ // 117 86) lig‿pitu ẹ‿sọkrmpûoọ19 t krũva / tàs mộn neka ner // 183 Kalbančiojo ego atskleidžiamas ir vertinant kitų asmenų elgesį ar veiklas; tas vertinimas gali būti pateikiamas dvejopai – rodant narcisistinį savo pranašumą arba stengiantis pabrėžti didesnius kitų gebėjimus, plg.: 87) túoũos dệrbsẹnas20 kãp àni ka‿dệrb / àš napripažstọ // 77 88) pàvīdess jêm ‿kẹtùs véizộnt / ka‿tẽp gràžẽ mûok šûoktẹ // 288 89) vọji tok muokesena kabetẹ! // 241 A beszélő egójának erősségét saját tudásának hangsúlyozása is megmutatja, valamint a nem14 dyglinėti, ~ėja, ~ėjė – ‘vaikštinėti, slankinėti, landinėti’ KTŽ 76 15 apsidaužti, pritarimas pašnekovo nuomonei. Tam paprastai pasitelkiami žymėto modalumo apsidaũžo, apsidaũžė – ‘išsibastyti’ KTŽ 71 16 išmaurióti, ~iója, ~iójė – ‘išvaikščioti (ppr. ko nors ieškant)’ KTŽ 230 17 surėžti, ~a, ~ė – ‘supjauti, sukirsti’ KTŽ 341 18 klėbnis, ~ė – 1. ‘glėbio storumo’ KTŽ 168 predikatai, pavyzdžiui, imperatyvų su neiginiu pateiktys ar tariamąja nuosaka išreikštų, sąlyginių (nes neįvykdomų) ketinimų deklaravimas, plg.: 90) napīzavûok21 mnẹs / aš‿pàts vskû žẹnâu // 301 19 sukrapoti – ‘negražiai, su iškartomis sukapoti’ KTŽ 183 20 drbsena – ‘dirbimas, dirbimo būdas’ KTŽ 77 Straipsniai / Articles 87 Kretingos tarmės žodyne (2011) atsiskleidžiantys žemaitiško emocinio lauko kontūrai 91) nasakk / ns  bjurs / tùjãu kerštâu // 157 92) ka‿mna kûojẹs nàbûtọ prikâltas / deûo tâu ‿dọnts // 74 A beszélő egóját azok a vallomások is kiemelik, amelyek az érzelmek és a közérzet megváltozásáról szólnak, miután kritikus, illetve bizonyos különlegességgel vagy elutasítással jellemezhető helyzetekbe kerül, vö. : 93) tûoks pàjem pkis / ka‿pagtava bọvâu dộutẹ anâm sọ‿šâukštọ i‿kkta // 126 94) ni‿skãudi najọtâu š‿tã báimê // 127 95) ẹ‿pakâušis pranža š‿tã báimê // 271 96) bva sọjẹ tk rnktẹnẽ / mnẹs tn ẹ‿narẽkej // 344 3.2. Optimista szemlélet Az optimista beállítottságot a KTŽ beszélőjének azon megnyilatkozásrészletei tárják fel, amelyek a pillanatnyi örömöt és az egyszerű mindennapi környezet nyújtotta benyomások feletti megelégedettséget hangsúlyozzák, amelyeket a beszélgetőtárssal is megosztanak, vö. : 97) mộn vskas čè mlọ // 238 98) pasẹsedau ọn‿kresla ẹ‿sedọ kãp pũons // 185 99) kãp gràžẽ snigs čršk pọ‿kúojems / ka‿êt // 65 100) kãp gràžẽ nârsta plẹs // 252 101) veizek / kãp gràžẽ kt mrksa prisẹmêrksi // 245 102) veizek / kãp gràžẽ sâu vštas pọrnas22 pọ‿dãrža // 327 103) kûoks gràžs pàdârs ta‿kanârka // 267 A KTŽ beszélőjének optimista beállítottságát a közvetlen vagy közvetett gyakori használata is mutatja, keltinio alkanumo įvairiems pojūčiams, tarp jų ir norui gražiai atrodyti, akcentavimas, plg.: 104) mệrštọ mệrštọ kãp nûoȓọ vágtẹ // 240 105) pašelọsê23 nûoȓọ vágtẹ // 285 106) vi kãp nûoȓọ grbnẹs! // 116 107) kãp nûoȓọ rûgọu vagrklu / sâlstọ / sâlstọ24 // 355 21 pyzavóti, ~ója, ~ójė (hibr.) – ‘szidalmazni, megvetni’ KTŽ 301 22 purnti, ~na, ~no – ‘fellazítani, kapirgálni’ KTŽ 327 23 pašėlęs, ~usi – ‘elmondhatatlanul nagy’ KTŽ 285 24 sálti, ~sta, sãlo – ‘labai norėti, geisti’ KTŽ 355 JŪRATĖ PAJĖDIENĖ 88 Acta Linguistica Lithuanica LXXX 108) lèmẹnàds mộn bvẹs pabûk / ẹ‿mrdâms àš ànũo nuoreọ // 211 109) nusẹnérdnọ grži nêrtẹni ẹ‿pasẹstràjọ // 254 A KTŽ beszélőjének és közvetlen környezetének (az aš és mes névmások választott alakjait használják25) optimizmusát bizonyos, a vidámsággal összefüggő tevékenységek intenzitásának és jelentőségének deklarálása is mutatja, vö.: 110) mûms pningã ni‿pọ‿kâm / b mès lnksmã gīvènâm // 256; 297 111) àš ọnt‿tuo šúokma bọvâu patrksi (‘linkusi’) // 58 Az optimizmus a KTŽ beszélőjének azon kijelentéseiben is megfigyelhető, amelyek arról árulkodnak, hogy hisz az események kedvezőbb alakulásában. Ezt a szemléletet különféle, például a műszaki apróságok beszerzésének előnyeit vagy a kritikus helyzetekben végrehajtott egyes cselekvéseket leíró jellemzések tárják fel, vö.: 112) džãugiemûos / ka‿ọntj cẹlẹndrnẹs lệmpas / daug‿šviãu gīvêntẹ // 60 113) knngas par‿kra bvûom ọžksẹ i‿žmẹ // 178 A beszélő optimizmusa a beszélgetőpartnerre kétféle taktika választásával adható át: pozitív vagy negatívabb taktikával. Az elsőt választva a beszélgetőpartnert úgy jellemzi, mint aki képes leküzdeni a kialakult akadályt vagy kellemetlen helyzetet, bizalmát pedig közvetlen utasításokkal és bátorításokkal erősíti, amelyek arra ösztönzik a beszélgetőpartnert, hogy változzon meg, vö. : 114) ko‿čè baukštẹns / jọg‿tâu neks naatstẹks // 41 115) ko‿t úrâ kāp‿ris / bûk kp‿vẹs / lnksmọs // 259 116) nasi26 / prigsi27 / vọ‿ka‿prigsi / kãp skst sksi // 121 117) ẽk drsê ẹ‿praẽsi // 79 118) mâuk28 tẹiâu / neka naveizek // 230 119) nabûk apãutẹs29 // 159 A másodikat – a „hideg zuhany” – taktikát választva a beszélő arra törekszik, hogy megmutassa: a beszélgetőpartner passzivitása, csalódottsága vagy kedvetlensége nyilvánvaló, és megkérdezze, vannak-e komolyabb okai ennek a lelkiállapotnak (vagy esetleg és / vagy így figyelmeztessen a lehetséges jövőbeli következményekre). Ezért a beszélgetőpartnert megpróbálják „felébreszteni” egy egyenes kérdéssel (lásd a 48–51. mondatokat), vagy azáltal, nius), arba tiesiog formuluojant imperatyvus, plg.: hogy tagadják a kialakult akadály vagy helyzet súlyosságát és egyediségét (lásd az 52–54. mon120) a‿tọ‿srg /kàs r / ka‿tûoks papežẹs30? // 294 25 A KTŽ 26 siùsti, siuñta, siùto – ‘niršti įtūžus, labai pykti’ KTŽ 362 beszélőjének stratégiáiról és azok jelentéseiről bővebben lásd: Pajėdienė 2018. 27 prigùsti, priguñda, prigùdo – ‘hozzászokni’ KTŽ 121 28 máuti, ~na, móvė – 2. ‘sietősen menni, utazni’ KTŽ 230 29 apkiaũsti – ‘elhanyagolttá, ügyetlenné, alkalmatlanná válni’ KTŽ 159 30 papėžti – ‘leromlani, legyengülni, elsápadni’ KTŽ 294 Cikkek / Articles 95 Kretingos tarmės žodyne (2011) atsiskleidžiantys žemaitiško emocinio lauko kontūrai 196) ẹ‿nûosẹs nuknba š‿tũo sọsẹrúpẹnma // 178 197) ta‿mûsa sọsed bàsiedọnt gâlva nulédọss / àš sọpratâu / ka‿kas‿nûors atsẹtka // 210 Saját nyugtalanságát a KTŽ beszélője hajlamos a múltbeli események által kiváltott emlékekkel összekapcsolni, pl. : 198) ka‿prasẹdej nàgộndas67 / tẽp vinà p‿kẹtã ẹr‿j // 248 A múltbeli negatív tapasztalatok nem teszik lehetővé, hogy a KTŽ beszélője bizonyos legyen saját állapotát és lehetőségeit illetően az adott időpontban, illetve hogy higgyen a jövőbeli események sikerében, vö. : 199) dàbãr ès ne‿pakârts/ ne‿nulêsts // 210 200) pakọl‿kàs nekộu nàsêrgọ / bèt gà sọsrgtẹ // 254 201) àš tkrã atẽọ / nèbệnt kàs‿atsẹtktộm // 254 202) nažẹnâ / kũ rītuo‿dinà gâl pagẹidûotẹ // 346 203) sọ‿rītuo‿rtọ nažẹnâu kãp bûs // 346 Ennek ellenére a KTŽ beszélője az aggódás által áthatott személyt néha szarkasztikusan is jellemezheti (ez akár önironikus értékelésként is megjelenhet), pl.: 204) jọsi i‿miestli / atsẹmnọsi / ka‿šieplis naọždarts // 237 Az aggódást kiváltó helyzetből való kiútként a szarkasztikus szemlélet az érdektelenséget javasolhatja, vö.: 205) gèȓãu nusẹspjâuk / vọ‿gȓáužẹmûos68 če‿neka nabipades // 116 3.7. Érzékenység A KTŽ beszélőjének a különféle zavaró tényezőkre való érzékenységét azok a megjegyzései mutatják, amelyek a mellette lévő személy mozgékonyságát és/vagy zajongását idegesítőként, a figyelmet elterelőként vagy az alvást akadályozóként nevezik meg. A szemrehányást tevő kérdéssel vagy olyan megjegyzéssel igyekszik megvédeni érzékenységét, amelyben az idegesítő, zavaró magatartás meghatározottságának (pl.: itt, az, ez, a te amazod, a mi amazunk, a sajátjával / a sajátjaikkal, olyan, olyannal stb.) vagy meghatározatlanságának (vö. bármely zavaró tényezőre való utalást a 142. mondatban), a cselekvés intenzitása kiemelésének (pl. a kas per vagy kiek gãli szókapcsolatok segítségével), a túl hosszú időtartamnak (pl. egész / teljes napokon vagy éjszakákon át) vagy a megszakítás nélküli tevékenységnek a paramétereit jelölik meg, továbbá gyakran megnevezik az irritációt kiváltó szándékos vagy akaratlan viselkedés, illetve tevékenység következményeit is, például az érzelmek változását, a figyelem és/vagy az emlékezet zavarait stb., vö.: 67 nãganda – ‘nagy baj, szerencsétlenség, nyomorúság, félelem, ijedtség’ KTŽ 248 68 griáužimos – ‘gyötrődés, bánkódás’ KTŽ 116 JŪRATĖ PAJĖDIENĖ 96 Acta Linguistica Lithuanica LXXX 206) ko‿čè pȓâusi69 pr‿ausũ! // 319 207) ko‿t krnk70 vsa dina ba‿párstûoji? // 184 208) tas‿tva nũognọs kọšejems71 mn i‿zlsti vèd // 199 209) sọ‿tọu‿sva ộrlẹnẹmọ72 ẹš‿prũota ẹšvsi // 219 210) ài / kà‿t s‿tãs sva kvaitolèvẹmâs nàbệngi // 200 211) namàtarộuk s‿rọnk mộn pr‿aks // 229 212) prarẹjâu73 s‿tãs vákãs / k‿čè pàsakuojâu // 346 213) ka‿t kš74 / àš ngaọ ọžmgtẹ // 199 214) bški kàs brkš / ẹr‿aš‿gvs! // 52 215) vãks kvekš / àš ju gvs // 201 216) vsa nkti áurmệiọ mẹigúojâu // 159 217) sọ‿tûoọ knrk gọledâms naẹšmẹigûosi / ba‿nẽrvu palksi // 176 218) tûoks biss ãulẹs kvīkệms / ẹr‿ãusis bj // 202 219) kàs‿pãr parpệms tuo‿màtûra / ẹr‿ãusis skd // 279 220) kệik ti macakletâ gâl pãrptẹ / ikīrej lig‿gva kâula // 280 221) nagrgždnk tũ‿vartu / tẽp ẽt par‿gâlva // 108 A KTŽ beszélőjének érzékenysége abban is megmutatkozik, ahogyan a körülötte lévő személyekhez viszonyul – észreveszi és tárgyalja mások érzékenységét, valamint érzelmes reakcióikat a saját egyenes beszédére, amelyet azzal a szükségszerűséggel hoz összefüggésbe, hogy megjegyzéseit vagy véleményét, amelyet igazságként vagy igazságosságként értékelnek, ki kell mondania, vö.: 222) kàs‿pãr lepnb ànũos / žũodi pasaâu / ẹr‿apskȓûok // 212 223) ànà ẹr‿ọžsdeg / ka‿pasaâu tisa // 137 A KTŽ beszélője a bizalom elnyerésére törekedve hangsúlyozza kialakult megfigyelőképességét és azt a képességét, hogy felismerje a másik személy testbeszédének valódi jelentéseit, vö.: 224) bẹn‿tọ‿malộuji / jọg‿nûosẹs kũmpst? // 196 225) *žûobak / jau‿tọ‿breži75 / matâu š‿aũ // 52 226) š‿aũ mattệis ka‿malộuji / ẹš‿mãiša la vsumèt šlênd // 227 69 priáusėti, priáusa, ~ėjė – ‘köhögni’ KTŽ 319 70 krañkti, ~a, ~ė – 2. ‘köhögni’ KTŽ 183–184 73 prarti – 2. ‘hirtelen elfelejteni’ KTŽ 346 74 kušėti, kùša, 71 kušėjimas – ‘krutėjimas’ KTŽ 199 72 liùrlinimas – ‘nelabai tikęs griežimas’ KTŽ 219 ~ėjė – 1. ‘mozogni, mocorogni’ KTŽ 199 75 brėžti, ~a, ~ė (hibr.) – 2. ‘hazudni’ KTŽ 52 Cikkek / Articles 97 Kretingos tarmės žodyne (2011) atsiskleidžiantys žemaitiško emocinio lauko kontūrai 3.8. Kifejezett introvertáltság76 A saját maga vagy mások önmagukba zárkózásra való hajlamát a KTŽ beszélője a bátorság hiányaként értékeli. A KTŽ-ben közölt diskurzusrészletek anyaga azt mutatja, hogy a félénkség, bátortalanság, amelyet időnként félelemként, illetve szégyenérzetként is megneveznek, az ismeretlen dolgokkal való találkozás következménye – idegen térrel, ismeretlen emberekkel és ismeretlen rendmodellekkel való szembesülésé. A KTŽ beszélője ezt a viselkedést leggyakrabban a gyermekek viselkedésében ismeri fel, vö. : 227) mûsa vákã nàdrês pr‿svetẹmũ // 81 228) palàbnk tū‿vãka / ns pàts nàdrês // 203 229) vèsk tū‿vãka / ns nàdrês ijẽtẹ // 81 230) ddlê gedngs tas‿vaiklis // 102 A KTŽ beszélői saját félénkségüket és bátortalanságukat olyan tulajdonságként nevezik meg, amely akadályozza őket a más emberekkel való kommunikációban, vö. : 231) nadrusọ bva lstẹ ‿aks // 79 232) àš nadrēsâu ànũo klâustẹ // 81 233) àš nàdrêsọ vinà ẽtẹ // 81 A félénkség és a feszélyezettség leküzdését a KTŽ beszélője a siker garanciájaként értékeli, vö. : 234) drsêm žmũogộu vsr sẽnkas // 79 Amikor szükségessé válik bizonyos problémák megoldása és idegen emberekkel való kommunikáció, a KTŽ beszélője belső meggyőzéssel vagy egy másik személy segítségül hívásával igyekszik leküzdeni bátortalanságát, vö.: 235) apsẹdrsnẹs77 ẹ‿nuējâu pr‿anũo skúolũos praštẹ // 79 236) ka‿dvjâu nuẽsê / bûs drãu // 87 A keveset kommunikáló, a beszélgetést kerülő és a háttérben maradni igyekvő személyt a KTŽ beszélője inkább tagadó szerkezetekkel hajlamos jellemezni – a személyt észrevétlennek és (vagy) semmilyen információt nem nyújtónak, egy szót sem szólónak stb. tekinti, vö.: : 237) tuo‿vãka kãp jê ‿ner / ddlê tks vãks // 139 238) š‿tũo vãka nkumèt neka naẹškũosi / neka nasọžẹnûosi // 202 76 Remigijus Bliumas kutatása Hermann Rorschach által előterjesztett, az 239) ns gâl cela dina ẹšọrksûotẹ78 kọr‿nûors ẹ‿žũodi napratãrtẹ // 166 introverziót mint rugalmas személyi lehetőségekkel és a körülményektől, valamint a környezeti feltételektől függően önmagába zárkózásra való hajlammal jellemezhető folyamatot értelmező felfogására támaszkodik (vö. Bliumas 1997: 42–43). 77 apsidrsinti – ‘merni, bátorságot venni, elszánni magát’ KTŽ 79 oje világosan megfigyelhető a beszélő hajlama és (vagy) választása arra, hogy félreeső 78 iškiurksóti – ‘kiböjtölni’ KTŽ 166 JŪRATĖ PAJĖDIENĖ 98 Acta Linguistica Lithuanica LXXX 3.9. Zárkózottság KTŽ kalbančiojo frazės rodo, kad žemaičiams uždarumas labiausiai siejasi su privačios erdvės ir asmens privatumo apsauga. Visoje KTŽ teikiamoje medžiahelyen éljen, kerülje a kívülállók tekintetét, nemkívánatos embereket ne engedjen be a saját terébe, vagy legalábbis biztos legyen magánszférája ellenőrzésében. A váratlan és / vagy titkos megfigyelő elkerülése érdekében ajtókat és zárakat, spalettákat és (vagy) függönyöket használnak, akadályokat hoznak létre (pl. felszántják az utat, félreeső helyen élnek), kiválasztják azokat az embereket, akiknek nem engedik meg, hogy bejussanak a házba stb., vö.: 240) kũ‿čè baknpûoji79 ọžsẹdrẹs / ka‿neks naijẽtọ // 178 241) jau‿têmst / ọždarẹnek lọngẹnčẹs // 206 242) ọžsẹdesêm pirânkas80 / ẹ‿nabšvẹisộus nkti prọ‿lộngus // 299 243) rẽk i‿šẹkẹnnka kũobẹni81 idetẹ / ka‿galetọ ijjọs ọžskabntẹ // 179 244) tọ‿kli ọžãrọ / ka‿neks navažộutọ // 31 245) mûms ddẹle lẹngvẹnb / ka‿nabvažộu par‿kima vsuoki pẹjũokâ // 211 246) gīvènâm túoũo nùšaũo vitûo / neks nkumèt ẹ‿nàọžẽt // 263 247) tuoũ prisẹsprúogeu àš ẹr‿i‿trûoba nalêdọ // 320 A KTŽ beszélőjének zárkózottsága a kommunikáció módjában is tükröződik: nem hajlamos kitárulkozni, különösen a tolakodó kíváncsiskodókkal szemben, a másokkal való nyílt beszélgetés kerülését pedig azzal indokolja, hogy felelősséget visel saját sorsáért, és nem akar panaszkodni vagy sajnálatot kiváltani, vö.: : 248) mộn nàtnk / ka‿ddlê ọnstúojọsệs kamọntẹne // 142 249) snks mna gīvènệms / àl neks napades / kọu‿prides ẹ‿bedavuotệis // 74 A KTŽ-ben olyan megnyilatkozások találhatók, amelyek arra utalnak, hogy a zártságra vonatkozó rendelkezéseket megsérteni kívánók ellenőrizhetők, az e rendelkezés be nem tartására hajlamos személyeket pedig negatív konnotációval és/vagy a viselkedés feltűnőségét / kivételességét jellemző čiais epitetais, plg.: 250) vákũ nalêdọ ẽtẹ p kẹimùs // 312 251) mûsa vāks tkrọs patvâiskis / pàrẽt ẹš‿muokklâ ẹr‿štres82 // 287 79 knpoti, ~oja, ~ojė – ‘valamilyen apró munkát megfeszülten végezni’; knburiuoti – ‘valamit készítgetni’ KTŽ 178 80 piránka / firánka (szl.) – ‘ablakfüggöny’ KTŽ 96, 299 81 kobins – ‘horog’ KTŽ 179 82 ištrėsti, ištrẽsa, ~ė – ‘kifutni’ KTŽ 454 Tanulmányok / Articles 99 Kretingos tarmės žodyne (2011) atsiskleidžiantys žemaitiško emocinio lauko kontūrai A zártságot a rossz közérzet is előidézheti. A vele kapcsolatos kommunikációs vonakodást a KTŽ beszélője testbeszédből felismerhetőként nevezi meg, vö.: 252) pamuosẹkva s‿rọnk ẹ‿vel sọsrệit i‿kamūlâti // 242 253) àks panarna ẹ‿neka nabsk // 251 254) ànà gâlva panarnọss ẽt // 251 Néha a kommunikáció kerülése bizonyos titkokhoz kapcsolódik / azokkal függ össze, pl. : 255) tas‿vãks lèptẹlej vsa tisa // 212 256) nikâm napàsakûok kū‿gẹrdejẹs // 257 A KTŽ-ben olyan diskurzuspéldák is vannak, amelyek megmutatják, hogy a zárkózottságra irányuló beállítottság követése kényszerű is lehet, míg a bizalom és a kitárulkozási vágy leggyakrabban kommunikáció közben és együttlét során alakul ki, vö.: 257) nbtọȓọ pinâusu83 / del‿tũo ẹ‿knt nmi // 297 258) ka‿šgeri / atsrộnd ẹ‿plèpess84 // 304 259) mès basiededamis i‿plpesi ijèjem // 304 3.10. Passzivitás A KTŽ-ben bőven találhatók olyan kifejezések, amelyekkel a beszélő mások passzivitását ösztönzi, illetve saját passzivitását, belenyugvását és alázatosságát magyarázza. A beszélgetőpartnertől az alázatosság közvetlen utasításokkal, magyarázatokkal és tanácsokkal követelhető meg vagy kívánható, vö. : 260) nagnčkis / jê gèrâ nažẹnâ // 107 261) kok tâu bedà / ọn‿gâlvọ mita neks natša // 24 262) nabûk pr‿salds / nurs / nabûk pr‿karts / ẹšspjâus // 345 A KTŽ beszélője saját vagy mások tényleges állapotát és elégedetlenségét igyekszik alázatosan elfogadni, hangsúlyozva a sors rendelését, vagy megpróbálva a passzivitást (illetve lustaságot) visszafogott vágyaival és filozofikus szemléletével összekapcsolni, vö.: 263) n neka napašksi85 žmọgs / tẽp ju bva žadeta86 // 495 264) rẽk bûtẹ kntẹnâm87 sva lkẹm // 144 265) mộn n‿kuoũ štâigu nàrẽk / kãp‿r / tẽp ẹ‿gèrã // 129 83 pináusai (sv.) – ‘finansai, pinigai’ KTŽ 297 84 plepess – ‘šnekučiavimasis, pašnekesys’ KTŽ 304 86 žadėti, žãda, ~ėjė – 2. ‘skirti, lemti’ KTŽ 495 87 kañtenas, ~a (sl.) – ‘patenkintas’ KTŽ 144 85 negalėti pašikti – ‘negalėti padaryti’, plg. KTŽ 495 JŪRATĖ PAJĖDIENĖ 100 Acta Linguistica Lithuanica LXXX A KTŽ-ben a beszélőnek a vitához való hozzáállása gyakran a zömök passzivitás valódi okait is megmutatja; ezek lehetnek a vonakodás attól, hogy magyarázkodjon egy nála impulzívabb, makacsabb személlyel, vagy a más véleményének való engedelmesség, vö.: 266) bẹjâu bártệis s‿anu / ka‿nagáuûo piérũos88 // 292 267) bẹjûok ànũ ẹr‿ọžkàbavûotẹ89 // 137 268) údk naúdjẹs / kãp i‿sệina // 463 269) tûoks jau‿ ànũo karàktûoȓọs / neka nabipadarsi // 146 270) ns mònệi paplekšnûoj par‿pti ẹ‿lip nusẹlêstẹ // 304 A KTŽ szemléltető anyaga azt mutatja, hogy a passzív és engedelmes személyek folyamatosan megkapják a beszélő intelmeit és utasításait, amelyek aktívabb viselkedésre, önmaguk megvédésére ösztönöznek, illetve elmagyarázzák, milyen következményekkel járhat az engedelmesség, vö.: 271) mkis kûoki ọžsẹjiemma / draibstâs90 ba‿rẽkala / ẹ‿vskas // 79 272) ẽk mklê91 / vọ‿pavielộusi // 237 273) a‿jau‿apdrnkâ92 / ka‿nàb‿tẽp bskọbi? // 81 274) nabûk rbis / dộuk i‿marmũzẹ / ka‿ẹ‿kta ski žẹnûotọ // 219 275) par‿ddli sva nulaidma pàtê ẹ‿ràgùs dv // 262 A KTŽ beszélője kritikusan értékeli a nem mindennapi, a szokásos munkák kivételes hiányával jellemezhető, otthonon kívüli tartózkodását: a munkavégzés nélkül eltöltött, kézzelfogható hasznossági eredményeket nem mutató időt passzív, céltalan tevékenységként értékeli, amelybe kísértésből kapcsolódott be. Az ilyen értékelés leggyakrabban bizonyos szerkezetű mondatokban tárul fel; ezek magját egy meglehetősen szemléletes, parigekötős mozgásigével kifejezett állítmány alkotja, időbeli és (vagy) térbeli lokalizációra utalással, olykor pedig mellette a csavargás meg nem valósult célját vagy a megfelelő, de elmulasztott tevékenység leírását is megadva, vö.: 276) páruokẹniejâu93 vsa dina pọ‿*pàlộnga // 162 277) vsa dina párkramẹniejâu94 pọ‿mesta // 183 278) páruomẹniejâu95 psi dinũos / vọ‿naradâu ni‿vệina dũora grba // 163 88 pėrà – ‘verés, nyúzás’ KTŽ 292 89 užkãbavoti, ~oja, ~ojė (hibr.) – ‘felakasztani’ KTŽ 137 90 draibstties, drabstos, drabstės – ‘nem találja a helyét; üldögélni, heverészni, kóborolni stb.’ KT 79 91 mklus, ~i – ‘fürge’ KTŽ 237 92 apdrnkti, ~sta, ~o – ‘inaktívvá, lustává válni, ellustulni’ KTŽ 81 93 kiokinėti, ~ėja, ~ėjė – ‘lassan sétálgatni, cammogni’; párkiokinėti – ‘egy ideig lassan sétálgatni’ KTŽ 162 94 kraminėti, ~ėja, ~ėjė – ‘lassan sétálgatni’; párkraminėti – ‘az időt kraminėjant tölteni’ KTŽ 183 95 párkiominėti – ‘egy ideig lassan elsétálgatni’ KTŽ 163 Straipsniai / Articles 101 Kretingos tarmės žodyne (2011) atsiskleidžiantys žemaitiško emocinio lauko kontūrai 279) párkuorẹniejâu96 vsa dina / nmi búûo kū‿nûors nuvẽikẹs // 181 A KTŽ beszélője passzivitásnak tekinti saját vagy más személy optimizmust és gyorsaságot nélkülöző tevékenységeit is, vö.: 280) ka‿ktãsis ẹ‿grẽtâ dệrb / àl natộr nužọngma97 // 263 281) senâm žmũogộu nàbe nẽ nužọngma /nẽ ọktas98 // 263 3.11. Adekvát kölcsönös kapcsolatok Az adekvát, egyenrangú kapcsolatok a KTŽ beszélője számára a saját ego, a kitartás és a függetlenség korlátozásával kapcsolatosak, vö.: 282) s‿žmuog gvènộnt rẽk ẹ‿nùlâidu // 262 283) àš ni‿sọ‿vệinọ žmog nanûoȓọ prklītệis99 // 320 Ezért az egyetértés és a megegyezés lehetőségeinek értékelésekor szokás hangsúlyozni a jóindulat szükségességét (lásd a 212–214. mondatokat), míg azokat, akik vakmerően bizonygatják saját igazukat, előszeretettel írják le érzéketlenként és hajthatatlanként (lásd a 215–217. mondatokat), vö. : 284) jê nuores / ẹ‿sọgīvêns // 131 285) s‿pẹkt100 neka nalaimesi // 295 286) s‿ger vsumèt gàl žmũogọ pripraštẹ // 104 287) jê nûori / rọkộukis kãp žmogs / vọ‿nakàbẹnekis // 137 288) ns n‿kuoũos nùvûokas natộr rọkudamûos s žmuog / tùjãu ižeidẹne / pršingàujẹs // 263 289) s‿narav101 žmog ni‿pasrọkộusi dúorã / ni‿sọsẹtãrsi // 251 A KTŽ illusztrációiban világosan megjelenik az az álláspont is, hogy a kommunikáció sikeréhez önmagában a jóindulat, még ha kölcsönös is, szintén nem elegendő – a kommunikáció természetes vágya csak akkor lehetséges, ha a személyiségek összhangban vannak egymással, valamint ha a kommunikáció témái és érdekei kölcsönösen cserélődnek, vö.: 290) vèdộm s‿*mar nkãp naộb sọpộtẹ102 klbà / vọ‿dàbãr s‿*ver ddlê spộl // 325 96 korinėti, ~ėja, ~ėjė – ‘járkálni, mintha valamit keresne, csavarogni’; párkorinėti – ‘semmit sem csinálva eltölteni az időtkiant’ KTŽ 181 97 nužangùmas – ‘spartumas’ KTŽ 263 98 ukatà (szl.) – ‘vágy, kedv’ KTŽ 464 99 prklytis, ~ijas, ~ijės (szl.) – ‘veszekedni, haragudni, másokat zavarni’ KTŽ 320 100 pktas – ‘rosszindulat, harag’ KTŽ 295 101 narãvas, ~à (szl.) – ‘makacs, gyorsan ingerlődő’ KTŽ 251 102 supùlti, ~a, supúola – ‘sutapti, susiderinti’ KTŽ 325 JŪRATĖ PAJĖDIENĖ 102 Acta Linguistica Lithuanica LXXX 291) ọns i naẹlgus103 žmuogọs / sọ anọu nuores būtẹ i būtẹ // 124 A jó kapcsolatok sikerét szintén meghatározza annak megértése, hogy mindenkinek felelősséget kell vállalnia önmagáért, és hogy a közvetítés bizonyos helyzetekben nem feltétlenül hasznos, pl. : 292) ka‿s‿pat sọlgâ104 / s‿an ẹ‿ruokộukis // 215 A KTŽ illusztrációs anyaga azt mutatja, hogy a žemaitiság számára a jó kölcsönös kapcsolatok azon a lehetőségen alapulnak, hogy egyenlő arányban osztozzanak nemcsak az örömökkel kapcsolatos dolgokon, hanem a feladatokon és kötelességeken is. A feladatok és lehetőségek ilyen felosztását a žemaiti lexika is rögzíti – az egyenértékű cselekvésvégrehajtási lehetőségek megnevezésére a žemaitiaiak ezt a szempontot kiemelő padaliu, paeliuo, padieniu, padienesiu, panakčiu, pakaitms, pakaitas határozószókat, illetve személytelen igealakokat és hasonlókat használnak, vö.: 293) saldâiu dv vẹsệms pàdau105 // 267 294) napộkẹt / vs paẽiộu gâusẹt pọ‿sáldâini // 268 295) rpọts mes‿sktâm pàdẹineu // 268 296) pànaku mès sũodna sérgiejêm // 275 297) drbsêm pàkaitũoms / núorêm bngtẹ // 270 298) mès ãulẹ sérgiejem pàkaitãs / ka‿tọrej parutệis // 270 299) tū‿pũngọli nèšem paskêisdamis // 325 A kapcsolatok adekvátságát szintén meghatározza az adott szó betartása, ezért a KTŽ beszélője hangsúlyozza, hogy az ígéretet teljesíteni kell, mert a hazudó személy elveszíti a bizalmat, vö. : 300) nagdnk vãkộu šrdis / jê ngali / ta‿ẹ‿nažadek // 107 301) tûokẹs vīũonẹs tik šệrdi gệlda // 107 302) àš tvẹs nbtẹkọ / t vsumèt malộuji // 227 303) àš sọ‿makũorês naprasệdedọ // 225 A KTŽ beszélője számára az egyenrangú kommunikáció a figyelmességen és azon a szükségleten alapul, hogy beszéd közben a beszélgetőpartner szemébe kell nézni, vö.: 304) rọkudamûos veizek tisê ‿aks / vọ‿nanairkis106 ‿šals // 249 103 ilgus, ~ – ‘unalmas, vágyakozó, szomorú’ KTŽ 124 104 sulýgti – ‘megegyezni, egyetérteni’ KTŽ 215 105 padaliu – 305) rọkujẹntệis rẽk ‿aks veizetẹ / vọ‿na‿žvagtệis // 348 ‘sorban, mindenkinek egyenlően, részekben’ KTŽ 267 106 nairýties, naros, narės – ‘forgolódni, ferde szemmel nézelődni, alulról felfelé nézni’ KTŽ 249 a figyelem és a tiszteletteljes viselkedés iránti igényt, illetve annak hiányát, vö.: 306) kệik t gàl tū‿vãka kalevûotẹ107 / kãp kûoki šni! // 141 307) del‿kũo tū‿vãka tẽp kộnkẹnat? // Cikkek / Articles 103 Kretingos tarmės žodyne (2011) atsiskleidžiantys žemaitiško emocinio lauko kontūrai 3.12. Az empátia kifejezése KTŽ kalbančiojo empatiškumas ryškiausiai atsiskleidžia frazėse, apibūdinančiose vaikams (žr. 234–243 sakinius) ir seniems žmonėms (žr. 243–244 saki144 308) nakûok108 tẽp tū‿vāka / matâ / kûoks ju ẹšblẹs / ssrgs // 194 309) kp‿anà ẹ‿gedas natộr tẽp mūčtẹ tū‿sva vãka // 243 310) tū‿vãka àni ội ẹ‿ội109 // 463 311) ti vákã nabagútê knt pr‿anũ // 248 312) kàs bva par‿klkms110 tū‿vákũ / kãp gvuolâus klk ž‿niekùs // 171 313) tas‿vãks mizrẹj vãrgst âuras dinàs / v ni‿vágtẹ kãp rẽkệnt nagâun // 241 314) ju tûoki tuo‿vãka plikma par‿namera / ẹ‿šrds skãud véizộnt // 306 315) vákã / načdīkẹtes ẹš‿sna žmúogãus // 64 316) tûoki čdẹjẹmûos / vọ‿dàbâ ẹš‿sna žmúogãus / nabọvâu mtẹs // 64 A KTŽ beszélője azzal emeli ki az együttérzést azzal a személlyel, akivel nem megfelelően vagy tiszteletlenül bánnak, hogy az érintett személyre deminutív utalásokat, az alany (vagy alanyok) agresszív hatását jelző predikátumokat, valamint saját érzelmi értékelésének nyílt megnevezését alkalmazza, vö.: : 317) anâm nàbagộu vẹsûokẹs bedas nkrmt111 // 188 318) vs pộl ọnt‿vršọ / vọ‿ns žmuoglis namûok atsẹgûotẹ // 108 319) ọnt‿*megali vs kãp šnis pộl // 324 320) ta‿mergk  tok klaikšl / mộn gãilọ ànũos // 167 321) ta‿mergk tkrà klọikšl / gãilọ ànũos mộn // 175 A KTŽ beszélőjének empatikus képességei a közeli hozzátartozók nyíltan kifejezett vagy elrejteni próbált érzelmi reakciói iránti figyelmesség bemutatásában válnak nyilvánvalóvá (és egyben példává is), pl. : 322) pàrẽt abdọ tevọ kȓũokdamọ // 21 323) ko‿t dúksâuji / a‿skãud kàs?// 83 324) a‿nažẹnâ / kũo ànà kȓũok isẹkãusọsi112 i‿pũodẹška? // 178 107 kaliavóti, ~ója, ~ójė (hibr.) – ‘szidni, üldözni, gúnyolni’ KTŽ 141 108 kulkioti, ~ioja, ~iojė – ‘állandóan szidni, verni’ KTŽ 194 109 ùiti, ùja, ùjė – ‘szidni, üldözni’ KTŽ 463 110 klkymas – ‘sikoltoztatás, sírásra késztetés’ KTŽ 171 111 ankrsti – 2. ‘jutni, rázúdulni (bajokra, szerencsétlenségekre)’ KTŽ 188 112 įsikniaũsti, ~a, ~ė – 2. ‘belefúrni magát’ KTŽ 177–178 JŪRATĖ PAJĖDIENĖ 104 Acta Linguistica Lithuanica LXXX A KTŽ beszélőjének megnyilatkozásaiban határozottan hangsúlyozódik, hogy minden élőlény tiszteletet érdemel, és nem szabad sem ingerelni, sem kínozni, vö.: 325) nagdnk tâm šnệi šrdis / jē‿dộudi / dộuk tū‿kâula // 107 326) nàrẽk knkntẹ nkuoũ gvuolu // 144 327) namūčk / vs gvuolātê nûor gīvêntẹ // 110 Miután észreveszi e szemlélet megsértését, a KTŽ beszélője igyekszik kicsinyítő képzővel megnevezni a károsult teremtményt, a bántalmazókra pedig a könyörtelenséget kiemelő különféle jellemzéseket talál (pl.: szívtelen, lélektelen, ló szívű stb.), vö.: 328) kam‿sọtráiškê tū‿kẹrmẹnli / àš ni‿veizetẹ ngaọ // 451 329) tẹi‿kemikàlâ  dug nùstũoli pridrẹ paukštèlêms // 155 330) àni tkr badũšninkâ / ka‿ni‿sva vákũ nàgâilệs // 37 331) ès bašrdis / ka‿gàl vrls skrûostẹ // 41 332) a‿ni‿gãilesi ntọri / ka‿tẽp mũčẹji tū‿ârkli // 97 333) tọ‿esi‿arklašrdis113 / ka‿tẽp galejê dartẹ // 30 Az együttérző magatartás szükségességének szemléletét a KTŽ beszélője az élet abszolút értékét hangsúlyozó általánosításokkal hajlamos jellemezni, vö.: 334) kuožnâm vabalèộu brộngi gvasta // 109 335) jọg‿kũožnọs gvs dâkts nûor gīvêntẹ // 182 336) kũožnọs gvs pàdârs nûor gīvêntẹ // 267 337) dẹâusis dàlks žmũogộu r gvba // 109 4. KÖVETKEZTETÉSEK A népiségen alapuló érzelmi dominanciák szerint kiválasztott KTŽ-illusztrációs anyag elemzése kimutatta, hogy a teljes KTŽ-diskurzusban a pozitív érzelmek – az erős ego, az önbizalom és a kitartás – kifejezése és fejlesztése gyakrabban védekező helyzetekben tárul fel, mint az önmagával való büszkélkedésben. A KTŽ beszélőjének megnyilatkozásaiban világosan láthatók azok az erőfeszítések, amelyek arra irányulnak, hogy a saját környezetében már kisgyermekkortól kezdve és folyamatosan kitartó, tetteiért és tevékenységéért felelős személyt neveljen. A KTŽ beszélője számára a függetlenség leginkább a saját otthonában való biztonságos tartózkodással függ össze. A saját lakás megteremtését a függetlenség és a biztonság garanciájaként értékelik, ezért létrehozására az tikrumu ir pasitenkinimu įvardijant ją teigiamą rezultatą pabrėžiančia fraze – ir élet egy bizonyos szakaszában minden erőfeszítést fordítanak, a beköltözés után átélt állapotot pedig szívesen írják le úgy, mint ami a „gyvenu” szóval kapcsolatos. A pozitívan értékelt érzelmeket némileg negatívabb (vagy negatívan értékelendő) érzelmi kifejezési aspektusok ellensúlyozzák – a szorongás, az érzékenység, az introvertáltság, 113 arkliašidis – ‘kietos širdies, negailestingas’ KTŽ 30