Asta Leskauskaitė (sudarytoja). „Leipalingio apylinkių tekstai“

Recenzijos / Reviews 269 VILIJA RAGAIŠIENĖ Litván Nyelvi Intézet Kutatási irányok: akcentológia, dialektológia, etnolingvisztika, lexikográfia. DOI: https://doi.org/10.35321/all81-14 Asta Leskauskaitė (szerkesztő) A LEIPALINGIS KÖRNYÉKÉNEK SZÖVEGEI Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2018, 230 p. + 1 hangzó lemez (CD) ISBN 978-609-411-223-2 2018 A Litván Nyelv Intézete kiadta Asta Leskauskaitė, a Geolingvisztikai Központ vezető tudományos munkatársa újabb könyvét, a Leipalingis környékének szövegei című kötetet hangfelvételeket tartalmazó CD-melléklettel. Ez a kiadvány a tapasztalt dialektológus által összeállított nyelvjárási szövegforrások közül a negyedik. A. Leskauskaitė először szülőföldje nyelvjárásának forrását adta ki – a Kučiūnai vidékének nyelvjárási szövegei (2006; 428 p.) című kötetet. Három évvel később jelent meg a tudományos igényességével kitűnő, a déli dzsukásziai nyelvjárásoknak szentelt kiadvány – a Marcinkonys nyelvjárási szövegei (2009; 384 p.). Néhány év elteltével ismét a délnyugati dzsukásziai nyelvjárási terület keltette fel figyelmét – megjelentek a Seirijai nyelvjárási szövegei (2016; 296 p.) és az itt áttekintett Leipalingis környékének szövegei (2018; 230 p.). A könyv és a CD-melléklet előkészítését, valamint kiadását a Litván Állami Nyelvi Bizottság támogatta a Litván köznyelv, a nyelvjárások és más nyelvváltozatok működésének és változásának kutatására, valamint az államnyelv használatára, szabályozására és terjesztésére irányuló, koordinált programok keretéből származó forrásokból. A kiadványt hozzáértő dia lektológusok, nyelvjárási szövegek összeállítói lektorálták, prof. dr. Vytautas Kardelis és doc. dr. Rūta Kazlauskaitė. A Leipalingis környéki szövegek a Tarmių tekstynas sorozat első, délkelet-aukštaitisoknak szánt kiadványa, amely az Európai nyelvatlasz (Atlas linguarum Europae) 435. és a Litván nyelvatlasz 686. pontját reprezentálja. A könyv felépítése VILIJA RAGAIŠIENĖ 270 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI alapvetően nem különbözik az említett sorozat eddig megjelent bármely más kiadványának szerkezetétől1. A szokásos módon a könyv előszóból (7–8. o.), bevezetésből (9–60. o.) és a nyelvjárási beszéd szövegeiből (61–194. o.) áll. A könyv végén a helynevek rövidítéseinek jegyzéke is megtalálható (195. o.). Ezt követi a források jegyzéke (196. o.), a szakirodalom meglehetősen terjedelmes jegyzéke (196–204. o.), valamint egy terjedelmes angol nyelvű összefoglaló (205–230. o.). A könyvhöz Evaldas Ožeraitis által programozott CD-ROM is pateikiami knygoje publikuotų pasakojimų geros kokybės garso įrašai. mellékelve van, amelynek Előszavában rövid áttekintés olvasható a leipalingisi nyelvjárás eddigi kutatásairól és a rendelkezésre álló írott forrásokról. Ez utóbbiakból alig akad néhány – néhány kis terjedelmű, kéziratos, a nyelvjárás sajátosságait leíró, transzkribált szövegekkel ellátott munka, a nyelvjárási kiadványokban közzétett rövid, transzkribált elbeszélések stb. Amint az áttekintésből látható, a leipalingisi nyelvjárás mindeddig viszonylag kevés kutató figyelmét keltette fel (mondhatni, elsősorban fiatal kutatókat és litván szakos hallgatókat foglalkoztatott). A szerző tehát megalapozottan állítja, hogy az elkészített „szöveggyűjteményben a leipalingisi nyelvjárás a legátfogóbban kerül bemutatásra” (8. o.), és rámutat, hogy nemcsak írott, hanem hangzó források is léteznek, amelyeket a Litván Nyelv Intézete Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívumában őriznek. Jó lett volna valamivel részletesebb információt kapni ezekről a forrásokról – összesen hány hangfelvétel áll rendelkezésre, mikor készültek, egyes nyelvjáráskutatók rögzítették-e őket, vagy szervezett dialektológiai expedíciók során gyűjtötték, és így tovább. A bevezetést, amely komoly tudományos tanulmánynak tekinthető, több nagyobb és kisebb fejezet alkotja. Az első fejezetben Leipalingio és környéke történetének áttekintése (9–14. o.) történelmi forrásokra támaszkodva meglehetősen részletesen tárgyalja Leipalingio és a szomszédos települések történetét a legrégebbi időktől napjainkig. A Lakosok a XIX. század végén és a XXI. század elején című rövid alfejezet a kutatás szempontjából fontos statisztikai adatokat közöl Leipalingio és a környező falvak lakosságáról, valamint etnikai összetételükről. Tudományos szempontból különösen értékesek a leipalingisi nyelvjárási beszéd nyelvi sajátosságairól szóló fejezetek – A nyelvjárási beszéd területe és megkülönböztető sajátosságai (16–20. o.), Hangrendszer (20–25. o.), A hangsúly és a hanglejtések (25–28. o.), Morfológia és szóalkotás (28–39. o.), Szintaxis (39–40. o.), Lexika (40–44. o.) és A nyelvjárási beszéd változásának jellemzői (44–46. o.). A A nyelvjárási beszéd területe és megkülönböztető sajátosságai című fejezetben a leipalingisi nyelvjárási beszéd megkülönböztető sajátosságainak tárgyalásakor a legfontosabb tudományos szakirodalomra támaszkodtak, az állításokat hangzó és írott források anyaga támasztja alá. A nyelvjárási szöveggyűjteményekben nem kevésbé fontos a vizsgált terület határainak megjelölése. A bemutatott térképből nem derül ki, hogy Leipalingis és környéke mely lakott helyei sorolandók a leipalingisi nyelvjárási beszédhez. A Hangrendszer című fejezetben meglehetősen részletesen tárgyalják a nyelvjárási beszéd magánhangzó-fonémáinak rendszerét, a dzsukálást, valamint a kemény és lágy mássalhangzók használatát. Nem szeretnék egyetérteni 1 E sorozat kiadványaiban külön nem helyeznek el magyarázó szójegyzéket. A kölcsönszavakra, a ritkán használt szavakra és jelentésükre vonatkozó információkat a lábjegyzetek közlik. Leipalingio apylinkių tekstai Recenzijos / Reviews 271 csak a szerző azon állításával, hogy a leipalingisiak a hangsúlyos [a], [e] magánhangzókat röviden ejtik a visszahúzott hangsúlyú főnevek megszólító esetében, pl. meȓgèla ~ mergẽle (21. o.). Ebben a nyelvjárásban, akárcsak a dél-aukštaitiszi terület egészén, az -elis, -elė képzős kicsinyítő képzős alakokat kétféleképpen hangsúlyozzák: végig eső hangsúllyal vagy bal oldali hangsúllyal 2009: 47; ženklu, pvz.: dukr.l. / dukràl., su.n.lis / su.nèlis (plg.: Leskaukaitė 2006: 30; 2016: 47)2. A könyvben közölt szövegekből látható, hogy a vizsgált nyelvjárás beszélői, különösen a legidősebb generáció adatközlői, a hangsúlyos [a], [e] magánhangzókat többnyire röviden ejtik, pl.: su.nèlis, su.nèɔ., su.nèli, dukràl, dukrèlαi, dukràl.s, vαikèlẹi, brɔ.làli. és mások (79., 84–86., 99. o.). Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben nem egyes alakok használatáról és a hangsúly visszahúzásáról, hanem egy szomszédos akcentusbeli paradigmának – amely öröklött is lehet – a létezéséről kell beszélni. A Hangsúly és intonáció című fejezet a nyelvjárás hangsúlyozási rendszerét tárgyalja, amely A. Leskauskaitė szerint „szinte semmiben sem különbözik a többi nyugati dél-aukštaitiszi nyelvjárástól” (25. o.). Ebben a fejezetben főként az akcentológia két jelenségének tárgyalására fordítanak figyelmet: 1) a főnevek és alakjaik változatosságára, valamint az oxitonézisre való hajlamra, 2) a több szótagú szavak főés mellékhangsúlyának eseteire. A többi közül kiemelendő és részletesebben tárgyalandó az a megállapítás is, hogy a -oka képzős nőnemű mellékneveket a vizsgált nyelvjárásban az első és a harmadik akcentusbeli paradigma szerint hangsúlyozzák, pl.: tuštóka / tuštokà, aukštóka / aukštokà (27. o.)3. Csak a punszki és a sejnai nyelvjárásban hangsúlyozzák ezeket a származékokat a többihez képest gyakrabban kétféleképpen, pl.: gerókas, -à (3) / gerókas, -a (1), smarkókas, -à (3) / smarkókas, -a (1) és mások (Ragaišienė 2015: 290; 2016: 167). A többi dél-aukštaitis nyelvjárásban a tárgyalt melléknevek hangsúlyozása egyetlen akcentusparadigma szerint történik: a déli területen az első hangsúlyozási típus formái elterjedtebbek, az elterjedési terület délnyugati részén pedig a mozgó hangsúlyozás esetei (Leskauskaitė 2006: 54; 2009: 57; Ragaišienė 2015: 291). Az A. Leskauskaitė által közölt leipalingisi nyelvjárási példák két dolgot erősítenek meg. Először is, a -okas, -a képzős melléknevekre a déli aukštaitis nyelvjárásokban eltérő hangsúlyozási tendenciák jellemzők (vö. Ragaišienė 2015: 290– 291). Másodszor, a Leipalingis nyelvjárása megalapozottan lett a legnagyobb hangsúlyvariabilitás központjának tekintett areához hozzárendelve (Ragaišienė 2010: 139; lásd a 7. ábrát, a közbeiktatott lap között 140–141. o.). A Morfológia és szóalkotás című, valószínűleg legrészletesebb bevezető fejezet a szófajok szerint további, kisebb alfejezetekre van felosztva. A fő figyelmet a főnév és az ige tárgyalására fordították, a többi szófajról – a névmásokról, 2 Az ilyen hangsúlyozás esetei nagy számban találhatók a Dél-déli aukštaitis nyelvjárások kéttomusú szótárában (Leskauskaitė, Ragaišienė 2016, 2019). 3 Nem világos, hogy a nyelvjárásban ezen képzős származékok hímnemű alakjait melyik – az első és (vagy) a harmadik – hangsúlyozási paradigma szerint hangsúlyozzák. A szövegek összeállítóinak valószínűleg az anyag hiánya miatt nem sikerült megállapítaniuk hangsúlyozási tendenciáikat. VILIJA RAGAIŠIENĖ 272 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI az elöljárószavakról és a kötőszavakról – kevesebb adatot közöltek. A szerző döntését valószínűleg az indokolta, hogy „Léipalingis nyelvjárásának grammatikai rendszere számos sajátosságában hasonló a szomszédos déli aukštaitis nyelvjárásokéhoz” (28. o.). Nem világos, miért nem közöltek egyáltalán adatokat a melléknevekről4. Miután egy mondatban kijelenti, lingio šnektos būdvardžių linksniavimas niekuo nesiskiria nuo pietų aukštaičių hogy „Léipa rendszere, ezért itt nem tárgyaljuk” (35. o.), legalább a legfontosabb nyelvészeti szakirodalomra utalnia kellett volna. A déli aukštaitis nyelvjárások melléknévi ragozási rendszeréről, szóalkotásáról és használatának különböző aspektusairól nemcsak A. Leskauskaitė, hanem más nyelvészek is írtak (lásd Zinkevičius 1966: 268, 272–273; Grumadienė 1994: 97– 106; Mikulėnienė 1996: 150–151; Markevičienė 1999: 33; Lazauskaitė-Ragaišienė 2008: 94–104; Leskauskaitė 2006: 53; 2008: 31–43; 2009: 55–57; 2016: 69; Ragaišienė 2015: 274–308; 2016: 120–199 és mások). Figyelmet érdemel e fejezet címe – Morfológia és szóalkotás. Nyilvánvaló, hogy ennek nemcsak a morfológia fontosabb és feltűnőbb, hanem a szóképzés sajátosságairól is szólnia kellene. Itt azonban nem találhatók adatok a szóképzési tendenciákról vagy a kivételes esetekről (például a főnevek számés nemkategóriái részletesen le vannak írva, a ragozási rendszer megfelelően tárgyalva van, de a szóképzésről egyáltalán nincs szó). Értékes a szerzőnek az az állítása, hogy a Leipalingis-nyelvjárásban ritkán használják a kettős számot. A szövegekben csak néhány hímnemű kettős számú tárgyeseti alakot találtak, pl.: dù ũ∙dini.ku, litù, m·neu, šimtù, rɔ∙zù stb. (90., 91–92., 105., 123., 170. o.). Leggyakrabban a főnév lexikai jelentésének kiemelésére használják őket, valamint akkor, amikor a főnév a „első említés + Pp” jeggyel rendelkezik (29. o.). A Szintaxis című fejezet a Leipalingisben és környékén használt régi elöljárós szerkezeteket tárgyalja, és számos, az állításokat szemléltető használati példát közöl. Ebben a kiadványban leírt szintaktikai szerkezeteket a Kučiūnai vidékének nyelvjárási szövegei és a Seirijai nyelvjárási szövegei című kiadványok is említik (Leskauskaitė 2006: 63–65; 2016: 77–79). Ez azt mutatja, hogy a délnyugati dél-aukštaitisi nyelvjárási területen a régi szintaktikai szerkezetek meglehetősen jól fennmaradtak. Az olvasó sok értékes és érdekes anyagot talál a Lexika című fejezetben. Ebben a legkülönfélébb forrásokból – hangfelvételekből, kéziratokból és szótárakból – összegyűjtött, a vizsgált nyelvjárás beszélői által használt szavak és azok lexikai jelentései szerepelnek. E szavak meglehetősen hosszú listájából a Rudamina környéki nyelvjárásban (Lazdijai járás) csak a mataškóti ‘összekeverni’ igét hallottam a legidősebb nemzedék képviselőitől használni, pl.: nematašk·k ú·lu. | sumag·si; vα.kas kα(p)‿paùtis matašk·jes pɔ.‿k·jom, továbbá a nedalánga ‘ügyetlen, szerencsétlen’ főnevet, pl.: ir‿bú·k tu‿má.n tɔ.ks nedαlá.ŋga. Néhány szó vagy azok lexikai jelentése új adatokkal egészíti ki a Lietuvių kalbos žodynast, pl. : 4 A melléknevek röviden a Seirijų šnektos tekstai című kiadványban is le vannak írva (Leskauskaitė 2016: 69; vö. még Ragaišienė 2017: 290). Leipalingio apylinkių tekstai Recenzijos / Reviews 273 gūduméinia ‘gūduma’, krakamùlis ‘kleckas’5, nedalánga ‘nevykėlis’ ir kt. Be šių atvejų, nurodyta daug leksikos pavyzdžių, vartojamų ne tik tiriamojoje šnektoje, bet ir kitose pietų aukštaičių ir vakarų aukštaičių kauniškių gyvenamosiose vietovėse. Vieni jų užrašyti didesniame plote, kiti paliudyti vos dviejų ar trijų šnektų. Dalis autorės nurodytų žodžių neabejotinai traukiasi iš aktyviosios vartosenos, pvz.: núogožos ‘kas lieka koštuvyje’, mašė ‘vasarojaus (miežių, avižų ir vikių) mišinys’ ir kt.6 Dauguma pietvakarinėje ir pietinėje pietų aukštaičių ploto dalyje gyvenančių dzūkų yra negirdėję kai kurių autorės užrašytų žodžių arba nežino jų reikšmių, pvz.: gagalas ‘kliuksėjimas, gurgždėjimas arklio viduriuose bėgant’, maištriùs ‘sumišimas’, paupls ‘spuogas’, telemkas ‘menkas gyvulys’ ir kt. Tad A. Leskauskaitės pateikti žodžiai ir jų reikšmės atkreips skaitytojų akis į retai vartojamus ar primirštus žodžius bei jų reikšmes. Skyriuje Šnektos kaitos bruožai aptarta Leipalingio šnektos kaita ir jos priežastys, skirtingų kartų šnektos atstovų kalbos ypatybės ir pokyčiai, tarminės nuostatos. Iš atlikto tyrimo matyti, kad Leipalingio apylinkėse kalbama pusiau tarmine kalba. A dél-aukštaitisokra jellemző hagyományos fonetikai sajátosságokat már nem rendszerszerűen használják. Változnak a nyelv egyéb szintjei is – a morfológia, a szóalkotás és a szintaxis. Változásaik azonban viszonylag csekélyek, és nehezebben észlelhetők, mint a feltűnő fonetikai sajátosságok – a dzukálás, illetve a [a·], [e·] magánhangzók szűkítésének – kerülése. Részletesebben elsősorban a könyv legnagyobb részét, a Szövegek (61–194. o.) című fejezetet érdemes tárgyalni, amely a szerző munkáját és tudományos kompetenciáját a leginkább igénybe vette. A tematika és a nyelvi sajátosságok szempontjából ebben a kiadványban – akárcsak A. Leskauskaitė által összeállított más nyelvjárási forrásokban – a közölt szövegek megfelelően vannak kiválasztva és kifogástalanul átírva. A könyv három generáció képviselőinek különböző lakóhelyekről – Neliuboniai, Mikalina, Tautėnai, Veršiai és Ricieliai falvakból, valamint Leipalingis városkából – származó elbeszélései révén nagyon jól bemutatja a XX. század végét–XXI. század elejét. Leipalingis beszédét. Bennük „e Dzūkija e különleges szegletének története, mindennapjai, világképe, szokásai és hagyományai, mindennapi munkái, ünnepei, a család, a rokonság, a szomszédok és a barátok kapcsolatai, az élet különböző szakaszainak emlékei, a beszéd valós szinkrón helyzete tükröződik” (8. o.). A szövegek közlői szellemesek és bölcsek, filozofikusan és optimistán tekintenek a világra, bátran szembenéznek mindenféle viszontagsággal, pl.: laim·ŋgα(s) žmɔ.gùs | katrìz g.li d·rpt; vska(s) sutvaȓk·t‿ir | gi.vé.(t) tαi‿nẹ·rà tαip le.gva; gi.vá.m duob·s nẹ·rà | turì gi.vǽ.; A Rudaminai nyelvjárásban feljegyzett közös 5 főnév: krakamùliai ‘csemege, ínyencfalat’ (LKŽe). Ezt a szót közvetlen jelentésében használva nem hallottam. A užsimanyti krakamulių szószerkezet leggyakrabban azt jelenti: ‘nem tudni, mit kívánni, különleges dolgokat kívánni’. 6 Ezekkel a szavakkal leggyakrabban kihalt vagy kihalóban lévő realitásokat neveznek meg. VILIJA RAGAIŠIENĖ 274 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI arkl·s vsada lesas ir kt. (p. 66, 109, 107, 118)7. Így a különböző nemzedékek képviselőinek különféle témákról szóló elbeszélései valódi kincset jelentenek nemcsak a lexika, a morfológia vagy a szintaxis, hanem a nyelvjárások, a köznyelv és a nyelvek kölcsönhatásának kutatói számára is. A szakszerűen kiválasztott és megfelelően bemutatott anyag lehetővé teszi a tudósok számára, hogy értékeljék a különböző nyelvi szintek fejlődését és változásait. Mindenekelőtt a nyelvjárási szövegek választ adnak arra a XX. század második felében sok vitát kiváltó kérdésre, hogy megkülönböztetik-e a hosszú magánhangzók [i·], [u·], [ẹ·], [ɔ·] és a poliftongusok [ie], [uo] hanglejtési típusait a délnyugati déli aukštaitis nyelvjárásokban8. Ezekből kitűnik, hogy a legtöbb esetben az adatközlők világosan ejtik a kezdő és a záró ereszkedő hanglejtést. Amint a szövegek szerkesztője rámutatott, a hanglejtést akkor a legnehezebb meghatározni, amikor „az ereszkedő intonáció miatt, különösen a szó végén, az említett hangokat rövidebben ejtik” (28. o.). Ezekben az esetekben középső hanglejtést jelölnek, pl.: piln.s, vɔ.ket.s és stb. (67., 104. o.). Jogosan jelölik a középső hanglejtést azoknak a mozgó hangsúlyozású szavaknak a formáiban is, amelyekben a hangsúly a tőben állandósult; megjelenésük két hangsúlyozási típus – az állandó és a mozgó – kialakulásával hozható összefüggésbe, pl.: an·kus, mašin·las, mɔ.k·kla(s), pl·taz, kɔp·stus, var·kla, kn·ga és stb. (67., 75., 111., 143., 174., 181., 193. o.). Így A. Leskauskaitė által közzétett, a délnyugati terület – Kučiūnai, Seirijai és Leipalingis – nyelvjárásainak szövegei várhatóan pontot tesznek a hanglejtések megkülönböztetéséről (illetve meg nem különböztetéséről) folyó vita végére. A szövegek megerősítik, hogy a délnyugati déli aukštaitis nyelvjárásokra jellemző az akcentusbeli változatosságra való hajlam. Leipalingis környékén sokféleképpen hangsúlyozott ragozható szó és azok alakja fordul elő, pl.: dr·u. / drɔ.bès, lá.iškαs / lα.šku., laiškùs, m·ki.tɔ.jo / mɔ.k·tɔ.jẹi, nåudà / ná.uda, råud·ni / råudɔ.nũ·, du sú·nus / tri(s)‿su·nùs, ši.tαi / šimtα stb. (64., 72., 84., 97., 99., 105., 115., 119., 129., 141., 147., 166., 174., 176., 180. o.). Itt, akárcsak a délnyugati déli aukštaitis nyelvjárások más területein, az adatközlő a kétféleképpen hangsúlyozott alakokat felváltva használhatja, pl.: lǽ∙ŋkαi / leŋkα, lǽ∙ŋku. / leŋk., mɔ.ki.klà / mɔ.k·kla, pribuv.jè / prıbuv·je, vα.dini.ka(s), vα.dini.ku., vα.dini.kαis / vadin·ka, vɔ.kẹčẹ. / v·kečẹi stb. (67., 106., 115., 127., 177., 184. o.; vö. Leskauskaitė 2006). Az ilyen esetek azonban nem gyakoriak, vagyis a szavakat általában egyetlen akcentusparadigma szerint hangsúlyozzák. Például a -ėjas, -a képzős származékok esetében a végződés általánosítására törekednek. (73., 127., 163., 175. o.). Az -ykla képzővel képzett főnevekben gyakoribbak az állandó hangsúlyozású formák, pl.: gam·kla, mɔ.k·kla, var·kla stb. (67., 110–111. o.)9. 7 nojamąjį kirtį, pvz.: åudẹ.jè, šɔ.kẹ.jè, pardavẹ.j·s, pribuv.jè, veȓpẹ.jè, veȓpẹ.j·s ir A leipalingisi nyelvjárás beszélőinek jellembeli és természeti sajátosságai nem különböznek a déli felső-dzúk területén élő ember belső világának sajátosságaitól (Ragaišienė 2019: 51–67). 8 Lásd bővebben: Leskauskaitė 2004: 180–194; Ragaišienė 2010: 20–23, valamint az ott említett irodalmat. 9 Az -ėjas, -a és -ykla képzők párhuzamos változatait az adatközlők ritkábban használják, pl.: kep·je, lǽ.udiez gi.n·jẹi, bùɔ. uv·jẹi, gani·klà stb. (114., 130., 142., 171. o.). Recenziók / Reviews 275 Leipalingio apylinkių tekstai A leipalingisi nyelvjárás hangsúlyozási rendszere meglehetősen összetett.ที่rictied.{ }] } } арадио? Need fix invalid? Need output only JSON. Last got corrupted. Must provide exact array. Hungarian translation of final. The weird text Nem mindig egyértelmű, hogy csupán az egyes alakok hangsúlyozása változik-e, vagy egy egész szomszédos akcentuációs paradigma alakult ki; a ritkán előforduló esetek öröklöttek, vagy újonnan, analógia útján jöttek létre. A. Leskauskaitė a legtöbb esetben nemcsak megállapította az ilyen alakok intonációját, hanem a lábjegyzetekben megfelelően kommentálta a ritkább akcentuációs eseteket is. A szövegekben csak egy-egy kétes eset fordul elő a szó tövében jelölt intonáció – akút vagy cirkumflexus – tekintetében, pl.: m·kslɔ (vö.: m·kslas, m·kslαis), riúotẹ., 123, 193). s·ki. (a s·ki. mellett), vienúolẹ.s (a vienulẹ.s mellett), puȓv·nu. (a puȓv·nu. mellett), ž·dαi (a ž·das, ž·dαi, ž·du. mellett) stb. (62., 68., 108., 109., 113., 116., 122. o., A szövegeket olvasva még egy dolog szembetűnik – a nyelvjárás beszélőinek rendkívül szemléletes és kifejező nyelve. A szövegekben bőven találhatók kicsinyítő képzős alakok, hasonlatok, frazeologizmusok, szemléletes igék stb. A szemléletes szókincs nemcsak élénkséget és hangzatosságot kölcsönöz az elbeszéléseknek, hanem feltárja az azt használó közösség világképét és annak kifejeződését is (bővebben lásd: Ragaišienė 2017a: 129). Ezt a szókincsrétget a kifejezőerő, az érzelmesség, a dinamizmus és az értékelő aspektus (tetszés, büszkeség, megvetés, lekicsinylés stb.) jellemzi. A Leipalingis beszédében különösen gyakran használnak kicsinyítő képzős szavakat – olyan, képzőkkel alkotott szavakat, amelyek kicsinyítő-becéző jelentéssel bírnak. A szövegekben a főnevek kicsinyítő képzős alakjai dominálnak, amelyeket leggyakrabban az -elis, -elė, -(i)ukas, -(i)ukė, -ulis, -ulė képzőkkel alkotnak (vö. Leskauskaitė 2006: 51), pl.: dukràl., tẹ.veù, up·li, up·l., vaȓgèli, sæn.lẹ. ; arkùkαi, kamarùkẹ., kambarùkα, kelnukès, paršùkai, peùkas, teùkas, trɔbùkẹ., viedrùkan; mɔ.tùl., sαsùl., tetùl., tẹ.vùlis, tẹ.vùɔ. és mások (63., 66., 70–72., 76., 79., 82., 85., 149., 151., 157. o.)10. A ritkább becéző-kicsinyítő főnévképzők közül megemlítendők az -aitis, -aitė, -ėlis, -ėlė, -ytis, -ytė és -utis, -utė képzők, pl.: mergá.itẹ, kamarα.tẹ. ; bekɔ.n·li., vakar·lẹi, vaȓt·u. ; gẹ.l·tẹ.m, mam·tẹ. ; bɔ.bùtẹ., puzbɔŋkùci., såulùtẹ., snukùti. és mások (63., 73., 76., 79., 85., 89., 91., 95., 103., 151. o.). A Leipalingis nyelvjárásában, akárcsak a déli aukštaitis nyelvjárásterület egész délnyugati részén, a -ukas, -ukė képzős főnevek képzett szavakban való gazdagságukkal tűnnek ki (vö. Ragaišienė 2017a: 130). E képzős származékok többnyire két (ritkábban több) olyan kicsinyítő képzőt alkotnak, amelyeknek ugyanaz a lexikai és szemantikai jelentésük, de különböző képzőik giau kaip pusę tekstuose rastų mažybinių žodžių. Daiktavardžių darybos sistevannak, pl.: sesùtẹ. / sαsùl., tẹ.vùlis / tẹ.vùkas / tẹ.v.lis, vartukùs / vaȓtẹ·ùs és mások (71–73., 95., 122–124. o.). 10 Ezzel a képzővel kicsinyítő melléknevek is képezhetők, pl.: ku.dùkẹ., meŋkùtẹ., mažùkαi, mažùlis és mások. (69., 100., 155. o.). VILIJA RAGAIŠIENĖ 276 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI A Leipalingis környékéről származó szövegeket a frazeologizmusok bősége jellemzi11. Jelentésük többnyire egybeesik egyetlen szó jelentésével, és szemléletesen írják le az adott szó jelentését, az érzelmek és cselekvések intenzitását jelzik, pl.: α.k‿tu ž.mẹ.z gu.be (žemės gumbas ‘kisgyermek’); vis·ɔ.(m) mad·m ‘mindenféleképpen’; subú·mbα pɔ.‿n·u (az orra alatt) ‘halkan, érthetetlenül’; åu‿cìk aks vercı ‘pimaszul, szemtelenül (viselkedsz)’; zl.cin invarα ‘felbosszantottad’; bα.ktas krùkis ‘és kész’; bαisùz dá.iktαs, bαisùz dá.ikte ‘nagyon-nagyon sok, nagyon nagy’; už‿galv·s ti‿sus·mi. „elkeseredve, aggódva” és mások (66., 80., 81., 86., 173., 174. o.). A szerző a frazeologizmusok jelentését a lábjegyzetekben következetlenül magyarázza. Úgy tűnik, a ritkábban használt, valamint a kölcsönszavakat tartalmazó frazeologizmusok jelentésének megadására törekszik. A mondott dologhoz való viszonyulás, annak értékelése az elbeszélésekben hasonlatokkal fejezhető ki. Ezt a stilisztikai eszközt egy tárgynak vagy jelenségnek egy másikkal való szembeállítására vagy összehasonlítására használják, valamely tulajdonság, jellemvonás, cselekvés vagy állapot kiemelése, hangsúlyozása, szemléltetése vagy pontosítása céljából, pl.: kat‿peks m·naùs · ka(p)‿pagal· gul·jɔ; placù ka(p)‿pečedα.ktẹ.s sùbini; žandα. d.ga kap‿ugns ir kt. (101., 165., 167. o.). Egyes hasonlatok helyzethez kötöttek, az elbeszélők beszédfolyamában jönnek létre, mások állandóak, hagyományosak, megszilárdult szokásos nyelvi eszközökként használatosak (Ragaišienė 2017a: 140). Az elbeszélés elevenségéhez és meggyőző erejéhez a frazeologizmusoknál vagy a hasonlatoknál nem kevésbé járulnak hozzá a szemléletes igék. Közvetlenül összefüggnek a külső világ értékelésével és/vagy az elbeszélő arra irányuló törekvéseivel, hogy a folyamatban lévő cselekvést szemléletesebben, kifejezőbben írja le, illetve gondolatait kifejezze, pl.: nugrabží·ta ‘lekapart, a felszínén leásott’, pl.ška ‘hangosan szól, visszhangzik’, i.veica ‘elver, megver’, prıpåũ.kinåu ‘elbeszéltem’, sùslupa ‘összeverekednek’ stb. (65., 75., 80., 93., 146. o.). A cselekvés hirtelenségének és intenzitásának leírására indulatszók használatosak, pl.: brú·kšt, plǽ.ukšč, pá.ukšč, pú·kšč, ú·šč stb. (67., 83., 93., 100. o.)12. A szövegekben egy-egy káromkodás is előfordul. Ezekkel negatív érzelmeket, az eseményekkel vagy cselekedetekkel való elégedetlenséget fejeznek ki, valami rosszat, gonoszat kívánnak, pl.: kat‿jùs abùdu iȓ‿perkũ·na(s) veñ.tas uždåũ.štu. ; ·‿ju.(s) sakå kɔ.lèrɔ.s; ina‿jie kibinim. és mtsai. (83., 173., 177. o.). Érdemes még figyelmet fordítani a nyelvjárási szövegek kommentárjaira. A lábjegyzetekben világosan, pontosan és tömören kommentálják a ritkább fonetikai, morfológiai és egyéb sajátosságokat, a nyelv szabálytalan jelenségeit, feltüntetik Dauguma dalykų pakomentuota moksliniu požiūriu nepriekaištingai, t. y. labai a kölcsönszavakat, megmagyarázzák a szavak ritkább jelentéseit stb. 11 Ha a szemléletes szókincset virágcsokorral vagy virágzó réttel hasonlítanánk össze, akkor a legdíszesebb és legszebb virágok a frazeologizmusok lennének (Lipskienė 2008: 5). 12 A recenzált szövegekben viszonylag kevés ilyet találtak. A hangutánzó és indulatszavakat jóval gyakrabban használják Kučiūnų, Rudaminos, Punsko és más délnyugati déli aukštaitis nyelvjárási beszédmódjaiban. Leipalingio apylinkių tekstai Recenzijos / Recenziók 277 A recenzió befejezéseként örömmel szeretnénk szólni a kiadvány művészi megformálásáról – Rokas Gelažius képzőművész, Rasa Labutienė tördelő és Asta Leskauskaitė munkájáról. Különösen értékesek a kiadványban közölt, Leipalingis környékét bemutató archív és a szövegek összeállítójáról készült fényképek. A recenzióban megjelölt néhány pontatlanság vagy következetlenség egyáltalán nem csökkenti A. Leskauskaitė szakmailag kifogástalan munkájának és a Leipalingio apylinkių tekstai című kiadványnak a tudományos értékét. A könyv figyelmes elolvasása és megvitatása csupán azt bizonyítja, hogy a tapasztalt dialektológusok által készített nyelvjárási forrásokra nemcsak a jelen, hanem a jövő nyelvjáráskutatásának is szüksége van, és azok fontosak számára. Bár a nyelvjárási forrásokat nem tekintik értékes tudományos teljesítménynek, Kolléganőmnek azt kívánom, hogy még sok más beszédmód szövegeit is elkészítse, hiszen el kell végeznie a vadini.ka(s) sàvɔ. munkát. p.reigas | · žmɔ·gù(s) sàɔ. p.reigas (106. o.). IRODALOM Grumadienė Laima 1994: A Punsko nyelvjárás ragozási és hangsúlyozási sajátosságai közül néhány újabb. – Lietuvių kalbotyros klausimai 34, 97–106. Lazauskaitė-Ragaišienė Vilija 2008: Priesagos -inis, -ė būdvardžiai pietinių pietų aukštaičių šnektose. – Žmogus ir žodis 10(1), 94–104. Leskauskaitė Asta 2004: Pietų aukštaičių vokalizmo ir prozodijos bruožai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Leskauskaitė Asta 2006: Kučiūnų krašto šnektos tekstai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Leskauskaitė Asta 2008: A többszótagú melléknevek képzése a délkeleti felső-dzūk nyelvjárások déli részén. – Litunistica 54 4(76), 31–43. Leskauskaitė Asta 2009: A nyelvjárási terület és a legfontosabb sajátosságok. – A marcinkonyi nyelvjárás szövegei. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 29–76. Leskauskaitė Asta 2016: A nyelvjárási terület és a legfontosabb sajátosságok. – A seirijai nyelvjárás szövegei. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 45–88. Leskauskaitė Asta, Ragaišienė Vilija 2016: A dél-dzūkföldi nyelvjárások szótára (A–M) I. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Leskauskaitė Asta, Ragaišienė Vilija 2019: A dél-dzūkföldi nyelvjárások szótára (N–Ž) II. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Lipskienė Jonina 2008: A litván nyelv szemléletes szólásai. Vilnius: Litván nyelvbos institutas.