Asta Leskauskaitė, Vilija Ragaišienė. „Pietinių pietų aukštaičių šnektų žodynas“

VYTAUTAS KARDELIS Vilniusi Egyetem Kutatási területek: dialektológia, nyelvtörténet, kognitív szemantika, nyelvi variáció. DOI: https://doi.org/10.35321/all82-13 Asta Leskauskaitė, Vilija Ragaišienė A DÉLI DÉLI AUKŠTAITIAI NYELVJÁRÁSOK SZÓTÁRA Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2016, I t. A–M, 682 p. ISBN 978-609-411-187–7 (bendras), ISBN 978-609-411-188-4 (I tomas) Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2019, II t. N–Ž, 831 p. ISBN 978-609-411-187-7 (bendras), ISBN 978-609-411-238-6 (II tomas) 2016-ban jelent meg „A déli déli aukštaitiai nyelvjárások szótára” első kötete (A–M). Három évvel később, 2019-ben megjelent a szótár második kötete is (N–Ž). A nyelvjárási szótárak sorában ez már a tizennegyedik szótár (a 2014-ig megjelent nyelvjárási szótárak részletesebb áttekintését lásd Zubaitienė 2014: 142–147). „A déli déli aukštaitiai nyelvjárások szótárának” mindkét kötetét tapasztalt és professzionális dialektológusok, a déli aukštaitiai nyelvjárás kiváló ismerői, szakértői és szakemberei, dr. Asta Leskauskaitė és dr. Vilija Ragaišienė állították össze. A szótár tudományos szerkesztője dr. Vilija Ragaišienė, szerkesztője dr. Vilija Sakalauskienė, térképének szerzője pedig dr. Laura Geržotaitė. A szótár gondos tördelését Neda Kostkienė végezte, arculatát Rokas Gelažius tervezte. A szótár összeállítását a Litván Nyelvi Állami Bizottság (a továbbiakban: VLKK) támogatta a Nyelvjárások és etnikai helynevek megőrzésének 2001–2010-es programja keretében; az első kötet kiadását a Litván Tudományos Tanács (a továbbiakban: LMT) támogatta a Litván kutatások állami programja, valamint a 2016–2024-es terjesztési program keretében. A második kötet megjelentetésére a fent említett LMT-program forrásai feltehetően már nem voltak elegendők, örvendetes és fontos azonban megemlíteni, hogy a második kötet kiadását az üzleti szféra, Varėna járás önkormányzata és magánszemélyek is támogatták – egy részük neve szerepel a szótár előzéklapján, mások, akik bőkezűen támogatták a kiadást, névtelenek kívántak maradni. Itt fontos néhány dologra felhívni a figyelmet: arra, hogy egy tudományos munka kiadását immár nem az LMT, hanem az üzleti szféra, az önkormányzat és az állampolgárok támogatják, Recenzijos / Reviews 207 VYTAUTAS KARDELIS világosan mutatja, hogy a szótár már elérte a közönségét. Szép példája ez mind a szülőföld iránti hazafiságnak, mind a helyi kultúra támogatásának. Az is nyilvánvaló, hogy a szótár szerzői nem véletlen látogatók a „cik­riniai dzsúkák” életében; erről nemcsak a szótár kiadásához kapott támogatás tanúskodik, hanem a szótár őszinte és meleg hangú bemutatói is a Vilniusi Tanárok Házának Szalonjában és a Litván Nyelvi Intézetben, valamint magának a szótárnak a minősége. A szótár első kötete Előszóval kezdődik (VII–IX. o.), ezt követi a Bevezetés. Ez utóbbi tartalmazza a nyelvjárási szótárhoz szükséges valamennyi ismertetőjegyet: bemutatja a déli déli aukštaitiai nyelvjárásokat (itt a szociolingvisztikai helyzetre – a kétnyelvű vagy háromnyelvű lakosokra – is kitér), valamint azok területét (XI–XIII. o.), tárgyalja a nyelvjárások sajátosságait, továbbá hangrendszerük, hangsúlyozásuk, morfológiájuk és szintaxisuk jellemzőbb vonásait (XIII–XV. o.). Tömören, áttekinthetően, szemléletes és megfelelő példák segítségével mutatja be a szótár jellegét és szerkezetét (XXV–XXX. o.). Ezután következik az átírásról szóló fejezet, amely a magánhangzókat, mássalhangzókat, a hangsúlyt és a hanglejtést, az intonációt, valamint a szöveg szintagmatikus tagolását jelölő jeleket és azok magyarázatát ismerteti. Mellékletként szerepelnek a helynevek rövidítéseinek, az egyéb rövidítéseknek és jeleknek, valamint a szakirodalomnak a jegyzékei. A második kötet szintén Előszóval kezdődik (VII–VIII. o.), majd Bevezetés következik (IX–XI. o.) – ez az első kötet Bevezetésének tömör összefoglalása. A kötet e részében megismétlik az első kötet azon fejezeteit, amelyek a szótár jellegét és szerkezetét (XI–XV. o.), az átírást (XV–XVIII. o.), valamint a helynevek és egyéb rövidítések, továbbá jelek jegyzékeit mutatják be. A szerzők állítása szerint „A déli déli aukštaitiai nyelvjárások szótára a legrészletesebb nyelvjárási szótárak alapelvei szerint készült: minden összegyűjtött déli déli aukštaitiai nyelvjárási szót tartalmaz, mind az élőbeszédből, mind az írott forrásokból (a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívumában őrzött kéziratanyagból és hangfelvételekből, valamint az Irodalmi Nyelvi Kutatóközpontban összeállított, a „Litván nyelv szótárához” készült kiegészítések kartotékjából)” (XXVI. o.). Az előszóban azt is megemlítik, hogy „öt év alatt csaknem háromszáz órányi hangfelvétel készült <...>. A szótár alapját éppen az ebből az időszakból származó hangfelvételekből kiválasztott nyelvjárási példák alkotják” (VIII. o.). Emellett az anyagot más, a 21. század elején kollégák által készített hangfelvételekből is merítették. Hangsúlyozni kell, hogy „a szótár anyagát a korábban említett, a 20. század 7–10. évtizedéből és a 2002–2003-as évekből származó hangfelvételek, valamint a kéziratos szövegek és a „Litván nyelv szótárához” készült kiegészítések kartotékjának nyelvjárási példái is gyarapították” (VIII–IX. o.). E kijelentéseket olvasva felmerülhet a kérdés: mik voltak az anyag kiválasztásának alapelvei és kritériumai? Nyilvánvaló, hogy különbség van az írott források és az eredeti hangfelvételek között. Az is nyilvánvaló, hogy a 20. század 7–10. évtizedeiből származó hangfelvételek, kéziratos szövegek és a „Litván nyelv szótárához” készült kiegészítések kartotékjának nyelvjárási példáit a kortárs litván dialektológiában megszokottaktól eltérő elméleti és módszertani elvek alapján gyűjtötték, és – különösen – dolgozták fel. Így felmerülhet a kérdés, vajon helyes volt-e egyetlen szótárba foglalni 208 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII Asta Leskauskaitė, Vilija Ragaišienė. A déli déli aukštaitiai nyelvjárások szótára régebbi módszerekkel gyűjtött és közölt anyagot, valamint „új” és új elméleti megközelítéssel megjelölt anyagot. Egyébként az empirikus anyag ilyen módon való összeállítását a szótár szerzőinek előszóban megfogalmazott gondolatai is indokolhatták; ezekből meglehetősen világosan kiérződik egy kissé nosztalgikus, a nyelvjárások sorsa miatti aggodalomtól áthatott hang: „E vidékek lakóinak világérzékelését, szokásait és mindennapjait anyanyelvjárásuk tükrözi – dallamos, szavakban gazdag, archaikus, bár az újabb kölcsönszavak már kissé felhígították. Sajnos a hagyományos mesterségeket, az őseiktől örökölt életmódot és életformát ápoló déli dzsúk falvainak közösségei a kedvezőtlen demográfiai folyamatok, a gazdasági és társadalmi változások miatt évről évre fogynak, így fennmaradásuk valós veszélybe került. Ahogy fogy az emberek száma, úgy fogy azoké is, akik beszélik a helyi nyelvjárást...” (VII. o.). Amint ebből a meglehetősen hosszú idézetből megérthető, a szótár célja az volt, hogy a lehető legtöbb és legváltozatosabb anyagot gyűjtse egybe. El kell ismerni, hogy a különféle jellegű anyagok összehangolásával kapcsolatban éppen most felvetett kételyt a szerzők eloszlatták, amikor ésszerű és megfelelő megoldást választottak: „A régi kéziratos szövegek mondatait az eredetileg lejegyzett jelrendszer megtartásával írtuk át; az eredeti transzkripcióban közöljük őket, a lakóhelyre és a kéziratos szövegekre való hivatkozással.” (XXX. o.). Ez a hivatkozás (RT) egyértelműen azonosítja a régebbi anyagot. Így a régi példák transzkripciójának egyenetlenségei és árnyalatai kevésbé válnak fontossá, ráadásul szükség esetén a különböző kronológiai rétegek anyaga is könnyen összehasonlítható. Egy másik vitára okot adó kérdés a kölcsönzött szókincs, valamint az „újabb vagy új szavak” (XXVI. o.). Ez utóbbiakat a nj. rövidítéssel jelölik. Az idegen eredetű szavak (szlávizmusok, germanizmusok) mellett a sv. jelölés szerepel, amelyet a jelentéskölcsönzések megadására is használnak. Elsőre ez elítélendő kétértelműségnek tűnhet, a szerzők azonban erre is megfelelő megoldást találtak: „A jelentéskölcsönzéseket a jelentésmagyarázat előtt, zárójelben, sv. rövidítéssel jelöljük.” (XXVI. o.). Így az egyik esetben az sv. rövidítés a címszó után, a másikban a jelentésmagyarázat előtt áll. Még egy megjegyzés a kölcsönszavakról: a szerzők szerint „amennyire lehetséges, igyekeztünk feltüntetni a szavak eredetét”, azonban „a régi kölcsönszavak <...> eredetére vonatkozó jelöléseket nem tüntetjük fel” (XXVI. o.). Véleményem szerint a „régi kölcsönszavak” jelölésének mellőzése nem igazán megfelelő, és bírálható (az érveket lásd Kardelis 2016: 8–9). Ugyanakkor érthető, hogy ezt a választást egyrészt a szerzők által is említett nyelvjárási szótárak készítésének hagyományai, másrészt a VLKK által jóváhagyott, a nyelvjárási (beszédjárási) szótárak összeállítására vonatkozó általános követelmények határozták meg. Egyébként a szerzők e követelményeket – jóllehet ajánlás jellegűek – megfelelően és kreatívan követték. Ilyen például az, hogy nagyszerű módon „a szótárban nincsenek igefészkek, és így nincsenek olyan »nem létező szavak« sem, amelyek az igefészkek összeállításakor mesterségesen keletkeznek, például: bōsti, milti, mōkti, žinti. A szótár azokat az alapszavakat sem közli, amelyekhez a nyelvjárásokban nem jegyeztek fel használati példákat” (XXVIII. o.). Rövid megjegyzés a transzkripcióról: rögtön látható, hogy a szótárt tapasztalt, hivatásos dialektológusok állították össze és szerkesztették, akiknek munkaterületei közé tartozik a Recenzijos / Reviews 209 VYTAUTAS KARDELIS nyelvjárási szövegek előkészítése is. A transzkripció például átgondolt, nem túlzsúfolt és következetes: egyszerre írja le a hangrendszer rendszerszerű vázát, és mutatja be a fontosabb, valamint finomabb árnyalatokat. A A nyelvjárások sajátosságai és jellemzőbb vonásai című fejezet meglehetősen hagyományos: a hagyományos litván dialektológiai munkákban megszokott terminológiát használja, különösen a hangrendszer tárgyalásakor (említi az ősi akutuszos végződéseket, a kemény mássalhangzókat, a mássalhangzók „keveredését”). Ez a hagyományos bemutatás aligha kifogásolható: egyrészt, ha valaki a szótár anyagára támaszkodó nyelvészeti kutatást végezne, saját igényei szerint alakíthatná a terminológiát, másrészt a szótárat nem csupán nyelvészek és lexikográfiai szakemberek olvassák majd. Így az empirikus tények egyszerűbb bemutatásának és magyarázatának ebben az esetben megvan a maga indoka és logikája. A fentebb tárgyalt fejezetet olvasva rögtön feltűnik egy markáns sajátosság, amelyet egyetlen szóval lehet jellemezni: változatok. Örvendetes és üdvözlendő, hogy a szótár nem kerüli a változatosság bemutatását – a tényleges hangzásbeli, morfológiai és szintaktikai sokféleségét. A változatosság megfelelő leírást kapott az Iva-előszóban, és világosan megmutatkozik az illusztratív példákban is. Elmondható, hogy a szótárban közölt anyag valóban eredeti és hiteles (persze, ha az eredeti hangfelvételekkel vetnénk össze, egyes konkrét esetekről talán vita támadna, de aki valaha is transzkribált nyelvjárási szövegeket, jól tudja, hogy a különböző átírók olykor ugyanazt másként hallják – ez összetett kognitív folyamat, amely számos tényezőtől függ). A szótár felépítésével és szerkezetével, az anyaggal és annak bemutatásával, valamint a már említett transzkripcióval és a jelentések kifejtésével kapcsolatban alapvető kritikai megjegyzést általában nem lehet tenni. El kell ismerni, hogy a szótár szerzői következetesen alkalmazzák a rendszert és a lexikográfiai elveket mind az anyag bemutatásában, mind a jelentések kifejtésében, valamint a nyelvtani és egyéb jelölések használatában. A jelentésmagyarázatok bemutatása is jól mutatja a szótárírás kreatív és elemző megközelítését. Számomra legalábbis tankönyvi példája annak, hogyan gabalyodnak össze egyes jelentésmagyarázatok és az azokat illusztráló példák, a kalba és kalbėti szavak a „Dabartinės lietuvių kalbos žodyne” és a „Lietuvių kalbos žodyne” című szótárakban (a továbbiakban: LKŽ). Elég összevetni őket „A déli déli aukštaitiai nyelvjárások szótárának” jelentésmagyarázataival, valamint azok példákhoz való viszonyával, és azonnal látható a sokkal jobb megoldás. Általában véve a szótár szerzői, bár felhasználják az LKŽ jelentésmagyarázatait (természetesen azokban az esetekben, amikor azok teljesen megfelelőek és nem mondanak ellent a szótár empirikus anyagának), gyakran saját magyarázatokat is adnak, amelyek sokszor elegánsabbak, jobban megalapozottak és jól illeszkednek a példákhoz. Örvendetes, hogy „A déli déli aukštaitiai nyelvjárások szótárának” kötetei tovább gyarapítják a már meglévő nyelvjárási szótárak sorát. Fontos, hogy a szótár nemcsak a hagyományos nyelvészeti ágak (a litván dialektológia, a balti filológia és az indoeuropeisztika) számára hasznos, hanem kiváló, sajátos, sokoldalú tárgyi és szellemi, 210 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII Asta Leskauskaitė, Vilija Ragaišienė. A déli déli aukštaičiai nyelvjárások szótára általában – kulturális réteget is. Kétségtelenül nemcsak a hivatásos bölcsészek vehetik majd hasznát. Az előszóban a szerzők szépen és találóan fogalmaztak: „Ez a szótár tehát szerény tisztelgés a déli déli aukštaitiai, vagyis dzūkai nyelvjárásának gazdag hagyományait őrzők előtt.” Olyan munka ez, amely hozzájárul a közösségi szellem ápolásához, ösztönzi saját identitásunk értékének felismerését, végső soron pedig arra emlékeztet, amit már elveszítettünk. Nyelvészeti szemszögből nézve ez nagy és fontos hozzájárulás e nyelvjárás kutatásához, amelyet a „Pietinių pietų aukštaičių šnektų žodyno” szerzői, dr. Asta Leskauskaitė és dr. Vilija Ragaišienė az utóbbi időben nemcsak jelentősen, hanem – ami a legfontosabb – szakértelemmel fejlesztenek és mélyítenek el. Nem marad más, mint hogy Albert Rosi-no Professzor, a néhai tanár szavaival élve, alkotói sikert és további jelentős kutatási eredményeket kívánjunk Kolléganőinknek. LITERATŪRA Leskauskaitė Asta, Ragaišienė Vilija 2016: Pietinių pietų aukštaičių šnektų žodynas (A–M) I, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Leskauskaitė Asta, Ragaišienė Vilija 2019: Pietinių pietų aukštaičių šnektų žodynas (N–Ž) II, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Kardelis Vytautas 2016: Lietuvių kalbos slavizmai: tyrimo istorija ir perspektyvos. – Lietuvos lenkų tarmės. Prieiga internete: http://www.lenkutarmes.lfl.vu.lt/apie/straipsniai. Zubaitienė Vilma 2014: Lietuvių leksikografija: istorija ir dabartis: mokomoji knyga, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Įteikta 2020 m. balandžio 21 d. VYTAUTAS KARDELIS Vilniaus universitetas Filologijos fakultetas Taikomosios kalbotyros instituto Lietuvių kalbos katedra Universiteto g. 5, LT–01131 Vilnius, Lietuva [email protected] Recenzijos / Reviews 211