Asta Leskauskaitė, Vilija Ragaišienė. „Pietinių pietų aukštaičių šnektų žodynas“

Recenziók / Reviews 207 VYTAUTAS KARDELIS Vilniaus universitetas Kutatási irányok: dialektológia, nyelvtörténet, kognitív szemantika, nyelvi változatosság. DOI: https://doi.org/10.35321/all82-13 Asta Leskauskaitė, Vilija Ragaišienė A DÉLI DÉLI AUKŠTAITIS NYELVJÁRÁSOK SZÓTÁRA Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2016, I. kötet A–M, 682 p. ISBN 978-609-411-187-7 (összesített), ISBN 978-609-411-188-4 (I. kötet) Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2019, II. kötet N–Ž, 831 p. ISBN 978-609-411-187-7 (összesített), ISBN 978-609-411-238-6 (II. kötet) 2016-ban jelent meg „A déli déli aukštaitis nyelvjárások szótárának” első kötete (A–M). Három évvel később, 2019-ben megjelent a szótár második kötete (N–Ž) is. A tájszótárak sorában ez már a tizennegyedik szótár (a 2014-ig megjelent tájszótárak részletesebb áttekintését lásd: Zubaitienė 2014: 142–147). A „Déli déli aukštaitis nyelvjárási beszédmódok szótárának” mindkét kötetét tapasztalt és hivatásos dialektológusok, a déli aukštaitis nyelvjárás kiváló ismerői, kutatói és szakértői, dr. Asta Leskauskaitė és dr. Vilija Ragaišienė készítették. A szótár tudományos szerkesztője – dr. Vilija Ragaišienė, szerkesztője – dr. Vilija Sakalauskienė, a térkép szerzője – dr. Laura Geržotaitė. A szótár gondos tördelését Neda Kostkienė végezte, a grafikai megjelenést Rokas Gelažius tervezte. A szótár elkészítését az Állami Litván Nyelvi Bizottság (a továbbiakban – VLKK) támogatta a Nyelvjárások és etnikai helynevek megőrzésének 2001–2010. évi programja keretében; az első kötet kiadását a Litván Tudományos Tanács (a továbbiakban – LMT) támogatta a Litván tárgyú kutatások és terjesztés állami 2016–2024. évi programja keretében. A második kötet kiadására az említett LMT-program forrásai feltehetően elfogytak, örvendetes és fontos azonban megemlíteni, hogy a második kötet kiadását az üzleti szféra, Varėna járás önkormányzata és magánszemélyek is támogatták – egy részük szerepel a szótár címlapjának hátoldalán, néhányan pedig, akik nagylelkűen támogatták a kiadást, ismeretlenek kívántak maradni. Itt fontos néhány dologra felhívni a figyelmet: arra, hogy egy tudományos munka kiadását már nem az LMT, hanem az üzleti szféra, az önkormányzat és az állampolgárok kezdik támogatni, VYTAUTAS KARDELIS 208 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII világosan mutatja, hogy a szótár már eljutott a címzettjéhez. Ez mind a szülőföld iránti hazaszeretetnek, mind a szülőföld kultúrája támogatásának szép példája. Az is nyilvánvaló, hogy a szótár szerzőnője a „cikriniai dzūkai” életében nem véletlen járókelő; ezt nemcsak a szótár kiadásához kapott támogatás, a szótárnak a Vilniusi Tanárok Házának Szalonjában és a Litván Nyelvi Intézetben tartott őszinte és szívélyes bemutatói tanúsítják, hanem magának a szótárnak a minősége is. A szótár első kötete Előszóval kezdődik (VII–IX. o.), ezt követi a Bevezetés. Ez utóbbiban megtalálhatók a nyelvjárási szótárhoz szükséges valamennyi kellék: megemlítik a déli déli aukštaitis nyelvjárásokat (itt a szociolingvisztikai helyzetről – a kétnyelvű vagy háromnyelvű lakosokról – is szó esik) és azok elterjedési területét (XI–XIII. o.), tárgyalják a nyelvjárások sajátosságait, valamint a hangrendszer, a hangsúlyozás, a morfológia és a szintaxis jellegzetesebb vonásait (XIII–XV. o.). Tömören, strukturáltan, szemléletes és megfelelő példák segítségével mutatják be a szótár jellegét és felépítését (XXV–XXX. o.). Ezt követi az átírásról szóló fejezet, amely a magánhangzók, mássalhangzók, a hangsúly és a hanglejtés, az intonáció, valamint a szöveg szintagmatikus tagolásának jeleit és azok magyarázatát tartalmazza. Mellékelik a helynevek rövidítéseinek, az egyéb rövidítéseknek és jeleknek, valamint a szakirodalomnak a jegyzékét. A második kötet szintén Előszóval kezdődik (VII–VIII. o.), található benne Bevezetés (IX–XI. o.) is – az első kötet Bevezetésének tömör összefoglalása. A szótár e részében megismétlik az első kötet azon fejezeteit, amelyek a szótár jellegét és felépítését (XI–XV. o.), az átírást (XV–XVIII. o.), valamint a helynevek és egyéb rövidítések, illetve jelek jegyzékét mutatják be. A „Déli déli aukštaitis nyelvjárások szótára” a szerzők szerint „a részletes nyelvjárási szótárak elvei alapján készült: belekerült a déli déli aukštaitis nyelvjárások élő beszédből és írott forrásokból összegyűjtött valamennyi szava (a Litván Nyelv Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívumában őrzött kéziratanyag és hangfelvételek, valamint a Köznyelvi Kutatási Központban összegyűjtött, a «Litván nyelv szótára» kiegészítéseit tartalmazó cédulagyűjtemény)” (XXVI. o.). Az Előszóban az is szerepel, hogy „öt év alatt csaknem háromszáz órányi hangfelvétel készült <…>. Pontosan ebből az időszakból származó hangfelvételekből válogatták ki a nyelvjárási példákat, és ezek alkotják a szótár alapját” (VIII. o.). Ezenkívül az anyagot más, a kollégák által a XXI. század elején készített hangfelvételekből is merítették. Hangsúlyozni kell, hogy „a szótárat gazdagították a korábban említett, a XX. század 7–10. évtizedében, valamint 2002–2003-ban készült hangfelvételek és kéziratos szövegek, továbbá a «Litván nyelv szótára» kiegészítéseit tartalmazó cédulagyűjtemény nyelvjárási példái is” (VIII–IX. o.). E kijelentéseket olvasva felmerülhet a kérdés – mi a helyzet az anyag kiválasztásának elveivel és kritériumaival? Nyilvánvaló, hogy különbség van az írott források és az eredeti hangfelvételek között. Az is nyilvánvaló, hogy a XX. század 7–10. évtizedeiből származó hangfelvételek, kéziratos szövegek és a „Lietuvių kalbos žodynas” kiegészítéseinek kartotékában található nyelvjárási példákat a modern litván dialektológiában megszokottól eltérő elméleti és módszertani elvek alapján gyűjtötték, illetve – különösen – dolgozták fel. Így felmerülhet a kérdés, vajon érdemes volt-e egy szótárba belefoglalni Asta Leskauskaitė, Vilija Ragaišienė. Pietinių pietų aukštaičių šnektų žodynas Recenzijos / Reviews 209 a régi módszerekkel gyűjtött és bemutatott, valamint az „új” és új elméleti megközelítéssel megjelölt anyagot. Egyébként az empirikus anyag ilyen összeállítását meghatározhatták a szótár szerzői által az előszóban megfogalmazott gondolatok is, amelyekben meglehetősen világosan érződik egy kissé nosztalgikus, a nyelvjárások sorsa miatti aggodalomtól remegő hang: „E helyek lakóinak világérzékelését, szokásait, mindennapjait anyanyelvjárásuk tükrözi – dallamos, szógazdag, archaikus, bár már kissé felhígították az újabb kölcsönszavak. Sajnos a hagyományos mesterségeket, az őseiktől örökölt életmódot és létformát ápoló dél-dzūk falusi közösségek a kedvezőtlen demográfiai fejlődés, valamint a gazdasági és társadalmi folyamatok miatt évről évre egyre kisebbek, így fennmaradásukat valós veszély fenyegeti. Ahogy fogyatkozik az emberek száma, úgy fogyatkozik a helyi nyelvjárást beszélők száma is…” (VII. o.). Amint ebből a meglehetősen hosszú idézetből megérthető, a szótár célja az volt, hogy a lehető legtöbb és legváltozatosabb anyagot foglalja magába. El kell ismerni, hogy a szerzők a különböző jellegű anyagok összehangolásával kapcsolatban éppen felvetett kétséget racionális és megfelelő módot választva oszlatták el: „A régi kéziratos szövegek mondatait a lejegyzők eredeti jelrendszerét követve írták át, eredeti transzkripcióban, a lakóhely és a kéziratos szövegek hivatkozásának feltüntetésével.” (p. XXX). Ez a hivatkozás (RT) egyértelműen azonosítja a régebbi anyagot. Ebben az esetben a régi példák transzkripciójának egyenetlenségei és árnyalatai kevésbé válnak lényegessé, továbbá szükség esetén a különböző kronológiai rétegek anyaga is kényelmesen összehasonlítható. Egy további, vitára okot adható kérdés a kölcsönzött lexika és az „újabb vagy új szavak” (p. XXVI). Az utóbbiakat az nj. rövidítéssel jelölték. Az idegen eredetű szavak (szlávizmusok, germanizmusok) mellett a sv. megjegyzés szerepel, amelyet a jelentéskölcsönzések jelölésére is használnak. Első látásra ez elítélendő kétértelműségnek tűnhet, de a szerzők itt is megfelelő megoldást találtak: „A jelentéskölcsönzéseket a jelentés magyarázata előtt, zárójelben a sv. rövidítéssel jelölik.” (XXVI. o.). Így az egyik esetben a sv. rövidítés a címszó után, a másikban pedig a jelentés magyarázata előtt áll. Még egy megjegyzés a jövevényszavakról: a szerzők állítása szerint „amennyire csak lehetett, igyekeztek feltüntetni a szavak eredetét”, azonban „a régi jövevényszavaknál <…> nem tüntetik fel az eredetre vonatkozó adatokat” (XXVI. o.). Úgy vélem, hogy a „régi jövevényszavak” megjelölésének mellőzése nem különösebben megfelelő, és bírálható (az érveket lásd: Kardelis 2016: 8–9). Mindazonáltal érthető, hogy ezt a választást egyrészt – maguk a szerzők szerint – a tájszótárak szerkesztésének hagyományai, másrészt a VLKK által jóváhagyott, a tájszótárak (nyelvjárási szótárak) szerkesztésére vonatkozó általános követelmények határozták meg. Egyébként a szerzők e követelményeket, jóllehet azok ajánlás jellegűek, megfelelően és kreatívan tartották be. Ennek egyik példája: nagyszerű, hogy „a Szótárban nincsenek igei szócsaládok, és ezzel együtt olyan »nem létező« szavak sem, amelyeket mesterségesen hoznak létre az igei szócsalád kialakítása érdekében, pl.: bósti, mlti, mókti, žnti. A Szótárban az olyan alapszavakat képező igék sem szerepelnek, amelyeknek a nyelvjárásokban nem jegyeztek fel használati példákat” (XXVIII. o.). Rövid megjegyzés a transzkripcióról: azonnal látható, hogy a szótárt professzionális és tapasztalt dialektológusnők állították össze és szerkesztették, akiknek egyik munkaterülete a VYTAUTAS KARDELIS 210 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII nyelvjárási szövegek összeállítása is. A példák transzkripciója átgondolt, nem túlterhelt, következetes, egyszerre jellemzi a hangrendszer szisztematikus vázát, és mutatja be a fontosabb, valamint finomabb árnyalatokat. A Nyelvjárások sajátosságai és jellegzetesebb vonásai című fejezet meglehetősen hagyományos, a hagyományos litván dialektológiai munkákban megszokott terminológiát alkalmazza, különösen a hangállomány tárgyalásakor (említi a régi akútusos végződéseket, a kemény mássalhangzókat, a mássalhangzók „keverését”). Ez a hagyományos bemutatás aligha kifogásolható különösebben: egyrészt, ha valaki a szótár anyagára épülő nyelvészeti kutatásba kezdene, a terminológiát saját igényeihez igazítaná, másrészt a szótárt nem csupán nyelvészek és lexikográfus szakemberek fogják olvasni. Ezért az empirikus tények egyszerűbb bemutatásának és magyarázatainak ebben az esetben megvannak a maga indokai és logikája. A fent tárgyalt fejezetet olvasva azonnal szembetűnik egy markáns sajátosság, amelyet egyetlen szóval lehet jellemezni – a változatok. Örvendetes és üdvözlendő, hogy a szótár nem kerüli a variabilitás – a valós hangzásbeli, morfológiai és szintaktikai sokféleség – bemutatását. A változatosság megfelelően le van írva mind a Bevezetésben, mind pedig világosan látható az illusztratív példákban. Állítható, hogy a szótárban közölt anyag valóban eredeti és hiteles (természetesen, ha összevetnénk az eredeti hangfelvételekkel, talán viták merülnének fel egyes konkrét esetek kapcsán, de mindenki, aki nyelvjárási szövegeket transzkribált, pontosan tudja, hogy a különböző transzkribálók ugyanazokat a dolgokat olykor eltérően hallják – ez egy sok tényezőtől függő, összetett kognitív folyamat). Általában véve magának a szótárnak a felépítésével és struktúrájával, az anyaggal és annak bemutatásával, a már említett transzkripcióval és a jelentésmagyarázatokkal kapcsolatban nem fogalmazhatók meg lényeges kritikai észrevételek. El kell ismerni, hogy a szótár szerzői mind az anyag közlése, mind a jelentések magyarázata, valamint a grammatikai és egyéb minősítések megadása során követik a rendszert és a lexikográfiai következetességet. A szótár megírásához való kreatív és analitikus hozzáállást a jelentésmagyarázatok bemutatása is meglehetősen jól tükrözi. Legalábbis számomra a klasszikus példa arra, hogyan szövődnek kuszán egyes jelentésmagyarázatok és az azokat illusztráló példák szövedékei, a kalba, kalbėti „Dabartinės lietuvių kalbos žodyne” és a „Lietuvių kalbos žodyne” (a továbbiakban – LKŽ) szavak. Elég ezeket összehasonlítani a „Pietinių pietų aukštaičių šnektų žodyno” magyarázataival, valamint azoknak a példákhoz való viszonyával, és azonnal látható a jóval kedvezőbb helyzet. Általában véve a szótár szerzői, bár felhasználják az LKŽ magyarázatait (természetesen azokban az esetekben, amikor azok teljes mértékben megfelelőek, és nem mondanak ellent a szótár empirikus anyagának), gyakran saját magyarázatokat is közölnek, amelyek nemritkán elegánsabbak, motiváltabbak, és jól illeszkednek a példákhoz. Örvendetes, hogy a „Déli déli aukštaitis nyelvjárások szótárának” kötetei gazdagították a már meglévő nyelvjárási szótárak sorát. Fontos, hogy ez a mű már most is, és a jövőben is hasznos lesz nemcsak a hagyományos nyelvészeti ágak (a litván dialektológia, a baltisztika, az indoeurópai nyelvészet) számára, hanem kiváló, sajátos, sokrétű anyagi és szellemi, Asta Leskauskaitė, Vilija Ragaišienė. Pietinių pietų aukštaičių šnektų žodynas Recenzijos / Reviews 211 általában véve – kulturális réteget is magában rejt. Kétségtelenül nemcsak hivatásos bölcsészek használhatják majd. A szerzők az előszóban szépen és találóan fogalmaztak: „Ez a szótár tehát kis adó a déli déli aukštaitis, vagyis a dzsük nyelvjárás őrzőinek.” Olyan munka ez, amely hozzájárul a közösségiség ápolásához, ösztönzi saját identitásuk értékének felismerését, végső soron pedig emlékeztet arra, amit már elveszítettünk. Nyelvészeti szempontból tekintve – nagy és fontos hozzájárulás e nyelvjárás kutatásához, amelyet „A déli déli aukštaitis nyelvjárások szótárának” szerzői, dr. Asta Leskauskaitė és dr. Vilija Ragaišienė az utóbbi időben nemcsak jelentősen, hanem – ami a legfontosabb – szakmailag magas színvonalon fejlesztenek és mélyítenek. Nem marad más, mint hogy a Kolléganőknek, a fényes emlékű Alberto Rosinas professzor szavaival élve, alkotói sikert és további jelentős kutatásokat kívánjunk. IRODALOM Leskaukaitė Asta, Ragaišienė Vilija 2016: Pietų pietų aukštaičių šnektų žodynas (A–M) I, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Leskaukaitė Asta, Ragaišienė Vilija 2019: Pietų pietų aukštaičių šnektų žodynas (N–Ž) II, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Kardelis Vytautas 2016: A litván nyelv szláv jövevényszavai: a kutatás története és perspektívái. – A litvániai lengyelek nyelvjárásai. Online hozzáférés: http://www.lenkutarmes.flf.vu.lt/apie/ straipsniai. Zubaitienė Vilma 2014: Litván lexikográfia: történelem és jelen: oktatási könyv, Vilnius: Vilniusi Egyetem Kiadója. Beérkezett 2020. április 21-én VYTAUTAS KARDELIS Vilniaus universitetas Filológiai Kar Az Alkalmazott Nyelvészet Intézetének Litván Nyelvi Tanszéke Universiteto g. 5, LT-01131 Vilnius, Litvánia vytautas.karde[email protected]