Žemaičių kalbos dvasia Romualdo Granausko kūryboje

JUOZAS PABRĖŽA A Vilniusi Egyetem Šiauliai Akadémiája Kutatási területek: a litván nyelv fonetikája, dialektológiája, a žemaiti nyelv, annak nyelvjárásai, alnyelvjárásai és beszédváltozatai. DOI: doi.org/10.35321/all84-19 A ŽEMAITI NYELV SZELLEME ROMUALDAS GRANAUSKAS MŰVEIBEN 0. BEVEZETÉS A tehetséges žemaiti író, Romualdas Granauskas munkásságáról valóban meglehetősen sokat írtak. És minden bizonnyal teljesen érthető, hogy számomra, žemaitiként, a kedvenc íróm művészetéről szóló legelfogadhatóbb, legérthetőbb és legkedvesebb írások olyan žemaitik tollából származnak, mint Marcelijus Martinaitis, Elena Bukelienė, Viktorija Daujotytė és Liudvikas Gadeikis. Az R. Granauskas életéről és munkásságáról szóló talán legalaposabb és legújabb tanulmányt, a „Granas: megrepedő valóság” címűt 2017-ben Viktorija Daujotytė írta és adta ki. Egyébként valamennyi említett žemaiti kiválóan ismerte az írót, és sokat érintkezett vele, különösen E. Bukelienė és V. Daujotytė. Nagyra értékelem és büszke vagyok arra, hogy nekem is alkalmam nyílt egy kis időt Romualdas Granauskasszal tölteni. Ez természetesen mindenekelőtt az én Nagy Tanítómnak, Aleksas Girdenis nyelvészprofesszornak köszönhető. A. Girdenis és R. Granauskas nagyon közeli „barátok” voltak, ugyanarról a Mažeikiai-vidékről származtak, és vilniusi életük során sokat érintkeztek. Első találkozásunkra 1975 nyarán került sor. Én, a Vilniusi Egyetem másodéves hallgatója és oktatónk, A. Girdenis, egy Žagarėben végzett dialektológiai expedícióról tértünk vissza, és megálltunk Mažeikiaiban. Onnan nekem tovább kellett utaznom szülővárosomba, Skuodasba, Girdenisnek pedig már karnyújtásnyira volt Daubariai, ahol édesanyja és nővérének családja élt. Már az autóbusz-állomáson búcsúzni készültünk, mi, a két žemaiti, ám váratlanul megpillantottuk a harmadik žemaitit — Romualdas Granauskas írót. Azon a forró nyári napon teljesen mezítláb — mindmáig nem értem, miért — járkált a Mažeikiai autóbusz-állomáson, és természetesen a két mažeikiai barát leírhatatlan lelkesedéssel borult egymás karjába. Engem is bemutattak az írónak. Éppen frissen jelent meg R. Granauskas híres könyve, a „Kenyérfalók”. R. Granauskas erről felemelően számolt be, de rögtön Cikkek / Articles 357 JUOZAS PABRĖŽA kissé szomorúbban sajnálkozott, hogy már egyetlen olyan könyve sincs, amelyet nekünk dedikálhatna. De Granauskas nem lenne Granauskas, ha nyomban nem talált volna megoldást. Hirtelen elvezetett minket a mažeikiai közkönyvtárba, és kategorikusan megparancsolta a könyvtárosnőnek, hogy adjon két, a könyvtár pecsétjével már ellátott könyvet. És a tizenhetedik oldalon lebélyegzett „Kenyérfalók” című könyv, az író bejegyzésével és autogramjával, különösen kedves és értékes számomra. Később többször találkoztunk Vilniusban, egyszer pedig Šiauliaiban. Egyike voltam azoknak a žemaitiknak, akiket Romualdas Granauskas, különösen élete utolsó éveiben, nemegyszer felhívott telefonon vilniusi lakásából Šiauliaiba. Ezek a hívások többnyire nagyon későiek voltak, és természetesen leginkább Žemaitijáról, a žemaiti nyelvről, a žemaiti írásbeliségről és a žemaiti identitás egyéb fontos kérdéseiről beszélgettünk. Egy mély éjszakán pedig telefonon együtt énekeltük Romualdas kedvenc žemaiti dalát, az „És megnőtt a zöld hársfa” címűt. És még egy váratlan egybeesés a mi žemaiti hármasunkban. 2014. október 30-án búcsúztam el Romualdas Granauskastól, amikor a végső útra felravatalozva feküdt a Vilniusi Egyetem Szent János-templomában. Pontosan ugyanazon a napon, nem messze onnan, a Vilniusi Egyetem Filológiai Karának Donelaitis olvasótermében nemzetközi tudományos konferenciát tartottak R. Granauskas harcostársa, Aleksas Girdenis professzor emlékére. Az előadások elhangzása után Danguole Mikulėnienė professzor asszonnyal valahol a Pilies utcában virágot vettünk, és a Szent János-templomba mentünk, hogy elbúcsúzzunk az írótól. És a koporsóban Romualdas Granauskas számomra úgy tűnt, mint Žemaitija legkeményebb és örökké fennmaradó, mozdíthatatlan kősziklája. Amikor könyvet írtam a žemaiti nyelvről és helyesírásról, nemegyszer megálltam, és újra meg újra azt kérdeztem magamtól, vajon miben rejlik R. Granauskas műveinek ereje, amelyből oly természetesen fakad a žemaiti nyelv igazi, megismételhetetlen, granauskasi szelleme. Sokan azok közül, akik R. Granauskas munkásságáról írtak, észreveszik és kiemelik annak különleges žemaitiságát. Elena Bukelienė, aki jól ismerte az írót, és részletesen kutatta irodalmi hagyatékát, megjegyzi, hogy R. Granauskas „művét mintegy aura övezi: különleges žemaitiság. Talán nem mindig szembetűnő, mert nem pusztán felszínes regionális színezetből, egy-egy hangsúllyal ejtett szócskából áll, hanem nagyon mély, nehezen megfogalmazható dolgokból — történelmi és szellemi természetűekből egyaránt” (Bukelienė 1999: 136). Viktorija Daujotytė, aki önmagából sokat áldozott R. Granauskas munkásságára, az írót „Žemaitija és a žemaitiság megteremtőjeként” emeli ki, és nagyon pontosan, találóan foglalja össze: „Ha nem lenne Granauskas, kevésbé értenénk a žemaitikat, természetüket, saját nemzetségünkhöz való tartozásunk érzését” (Daujotytė 2017: 18). A Mosedis vidékéről, ahol R. Granauskas hosszú ideig élt, és amelyet olyan melegen, hitelesen, szeretettel ábrázolt, származó másik žemaiti író, Liudvikas Gadeikis ilyen nyíltan és őszintén vall: „Romualdas Granauskas művészete haragig közel áll hozzám. Mintha keresztül-kasul ismerném a žemaitik földjét, én is így érzem, ugyanazt látom és értem. Csak ilyen pontosan és világosan kimondani nem tudom. Oly tehetségesen,” 358 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Žemaičių kalbos dvasia Romualdo Granausko kūryboje hogy minden szó egyetlennek, pótolhatatlannak tűnik. Olyan jelentésteli és kifejező (talán csak a žemaitik számára?), hogy az ember nem akarja megkérdezni: miért nem így mondja, és mit jelent az a másik? Csak olvasni kell” (Gadeikis 1989: 138). R. Granauskas munkásságának nem egy kutatója kiemeli az író szülőföldje, az északi žemaiti nyelvjárás erős tükröződését is műveiben. R. Granauskas műveinek nyelvéről, különösen e nyelv erőteljes žemaitiságáról azonban kevés részletes tanulmány és cikk született. R. Granauskas művei nyelvének sajátosságaira és žemaitiságára már az említett és más szerzők munkáiban is találunk futó utalásokat. Elena Bukelienė felismeri, hogy az író irodalmi szövegei mintegy „žemaitiból a köznyelvre való fordítások — megőrzik a žemaiti beszéd intonációit, alapszavait és mondatszerkezetét” (Bukelienė 2000: 25). Marcelijus Martinaitis az író, R. Granauskas erőteljes szerzőségét elsősorban „annak a vidéknek magába szívott nyelvével, évszázados tapasztalatával és a szentség utáni vágyakozásával” kapcsolja össze (Martinaitis 2002: 207). Jonas Palionis nyelvész, aki az írót a žemaiti irodalom csillagaként jellemezte, megjegyzi, hogy R. Granauskas írásaiban „szikrázva ragyognak szülőföldje nyelvjárásának gyöngyszemei, kifejező és szemléletes szavai, valamint szókapcsolatai, amelyek gazdagíthatnák köznyelvünket” (Palionis 2014: 86). Külön említést érdemelnek Gražina Akelaitienė, Daina Žiliutė-Bartašienė és Ina Pošk u vienė R. Granauskas műveinek lexikai tájnyelvi elemeiről szóló munkái (Akelaitienė, Bartašienė 2011: 5–15; Pošk u vienė 2013: 2–11). R. Granauskas žemaitizmusairól és szülőföldje nyelvjárásának a művészetben betöltött jelentőségéről valamelyest Juozas Pabrėža is írt (2017: 164–166; 2018a: 133–135). R. Granauskas művészetének e különleges žemaitiságát, az író szülőföldjét tükröző nyelvet tehát nemcsak egy ember vette észre és értékelte. Engem azonban régóta nyugtalanít a kérdés, miért történik meg csak Granauskas olvasásakor ez a csoda: öntudatlanul felfogod, és azon kapod magad, hogy a tudatalattidban az egész olvasott Granauskas-szöveg žemaiti nyelven folyik. Több žemaititól is hallottam már, hogy hasonló érzést éltek át. Hiszen a művek litván köznyelven íródtak. Ez azt jelenti, hogy a köznyelv felszíni fonetikája és helyesírása alatt sokkal mélyebben ott rejtőzik a žemaiti nyelv nagyon erős, rendkívül eleven szelleme is. Ahogy V. Daujotytė találóan megjegyezte, „Granauskas nyelvének nincs állandó alakja, minden műben újra kialakul, amikor a tapasztalat nyelve [...] beolvad a köznyelvbe, de nem olvad egybe vele” (Daujotytė 2017: 285–286). Próbáljuk meg feltárni R. Granauskas művészetének egy-két žemaiti nyelvi rétegét. E tanulmányban Romualdas Granauskas alábbi könyveiből származó példákra támaszkodunk: „Kenyérfalók”, 1975 (DV), „Fehér koszorú fekete gőzmozdonyon”, 1987 (BV), „Este, aztán reggel”, 1995 (VR), „Állatkák éneke”, 1998 (GD), „Kutyák az égben”, 2005 (ŠD), „Köd a völgyek fölött”, 2007 (RS), „Piros a fehéren”, 2010 (RB), „Három magány”, 2012 (TV), „Az elűzöttek”, Įžvalgos / Insights 359 JUOZAS PABRĖŽA 2013 (I), „Harmadik élet”, 2014 (TG), „A szentek élete”, 2014 (ŠG). Juozas Pabrėža utóbbi évekbeli munkáiban azt próbálja bizonyítani, hogy a žemaiti identitás legfontosabb és legkülönlegesebb jele a žemaiti nyelv, amely minden nyelv legfontosabb szükséges szintjével és összetevőjével rendelkezik: fonetikával, morfológiával, szintaxissal és lexikával (lásd Pabrėža 2017: 43–113; 2018: 187–195; 2019: 141–152; 2020: 273–280). Mindezen szintek markáns tükröződését megtaláljuk R. Granauskas műveiben is. 1. FONETIKAI ŽEMAITIZMUSOK Első pillantásra nehezen lehetségesnek és valószínűnek tűnhet, hogy irodalmi szövegben a nyelvjárásra jellemző fonetikai sajátosságokat találjunk. Hiszen rendszerint minden tájnyelvi hangot a köznyelv szabályozott hangjaira ültetnek át. R. Granauskas azonban ezen a téren is képes žemaitiságot kicsikarni. 1.1. Gyakran žemaiti módon megrövidülnek a szóvégek, például: yr ‘yra’, bėr ‘bėra’, tėr ‘tėra’, teber ‘tebera’, nėr ‘nėra’, neber ‘nebėra’, pondievs ‘pondievas’, šūds ‘šūdas’, žvyds ‘žvydas’, nieks ‘niekas’, vel’s ‘velnias’, pakišts ‘pakištas’, gyvs teber ‘gyvas tebera’, reik ‘reikia’, užein ‘užeina’, meluo ‘meluoja’, nešio ‘nešioja’ (Kur tave velnias nešio! BV 82). 1.2. A prefixumokban kiesik a rövid e magánhangzó, például: tebturi ‘tebeturi’, nebturiu ‘nebeturiu’, nebgaliu ‘nebegaliu’, nebišeina ‘nebeišeina’, nebreikia ‘nebereikia’, nebtaisau ‘nebetaisau’, nebdera ‘nebedera’, nebnorėjo ‘nebenorėjo’, nebkišk ‘nebekišk’. 1.3. Mássalhangzók kerülnek a szavak elé vagy közé j, v, n, például: jema ‘ima’ (Eisiu, prašysiuos valdžios, lai jema¹, lai veža į kokius senelių namus ar kur. VR 238), jem ‘ima’ (Šaltis jem atsakančiai. VR 231), jemi ‘imi’, apsivobuluoja ‘apsiobuluoja’ (Mūsų popierinė (t. y. obelis) miestelyje pirmoji apsivobuluoja. I 29), kninga ‘knyga’, piningų ‘pinigų’, piningus ‘pinigus’, sodnas ‘sodas’. 1.4. Beillesztett magánhangzók i, e, például: lopišy ‘lopšį’, palitą ‘paltą’, literius ‘litrus’ (Tris literius smetonos buvau susitaisiusi. TV 94). 1.5. Megváltozott tőbeli magánhangzókkal írják a žemaitikra jellemző következő szavakat: lytai ‘lietus’, lytaus ‘liet aus’, lytotos ‘lietingos’ (Ji labai nemėgo lytotų dienų. I 31), šilima ‘šiluma’ (Man daug šilimos nereik. I 82), naujynos ‘naujienos’, pagelba ‘pagalba’, ragės ‘rogės’, kamulį ‘kamuolį’ (Tu tik užsim esk ant viršaus savo centymetrą, žirkles, siūlų kamulį su pribadytomis adatomis... ŠG 15), liptas ¹ A példákat a szerző belátása szerint kiemelik, azaz félkövérrel szedik. 360 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Žemaičių kalbos dvasia Romualdo Granausko kūryboje „híd” (Itt egyáltalán nem széles, ezért rajta átvetve mászik – a hosszában kettévágott szövet két oldala. ŠD 158). 1.6. Előfordul, hogy az ősi žemaitik számára idegen új mássalhangzókat is megváltoztatják f, h, ch, és így írják: pigūra ‘figūra’, purmonas ‘vežikas’, portigrapčikas ‘forografas’, portigrapuoti ‘fotografuoti’, pijalkos ‘žibutės’, Pilimana ‘Filomena’, bugalteris ‘buhalteris’, jektarelius ‘hektarelius’, Jogana ‘Johana’, karakteris ‘charakteris’, zotetnikas ‘zootechnikas’, Mikalina ‘Michalina’. 1.7. Az affrikáták, č, dž helyett žemaiti módon ejtett és leírt t, d hangok is előfordulnak, például: tretysis ‘trečiasis’, su rūgštu pienu ‘su rūgščiu pienu’, rūgštos uogos ‘rūgščios uogos’, rūgštų kopūstų ‘rūgščių kopūstų’, meldamoji ‘meldžiamoji’. És fordítva — a t helyett, a žemaitikra jellemző č hanggal, Granauskas kedvelt és többször használt koplyčelė ‘koplytėlė’² szót találjuk. 1.8. Lehetséges, hogy egy, a žemaitikra jellemző hang írásban nincs feltüntetve, olvasás közben mégis (talán tudat alatt?) csak žemaiti módon hallatszik. Például R. Granauskas kedvelt szava, az alksnynas és egyéb alakjai, az alksniai, alksniukai, juodalksniai a žemaitik számára csak keményen ejtett l mássalhangzóval hallhatók. 1.9. Nemcsak egyes hangokat találunk žemaiti módon leírva, hanem egész mondatokat is, például: brongiausis brolėli ‘brangusis broleli’, brongieji brolėli ‘brangųjį brolelį’ GD 47, neozmėršk vuotegą! ‘neužmiršk botago’ TG 39, vėsi – nomei! ‘visi namo’ TG 92, pěimenys – nomei! ‘piemenys – namo’ TG 93. A „Köd a völgyek fölött” című regény Petrošius nevű szereplője pedig egy egész párbeszédet mond el teljesen žemaitiul, mert az író szerint „másképp nem tudott”: „Vakale mona!.. Aš daug metų sunke derbau Amerikuo, spaudiau pininga pri pininga, tonke pats griauždams vėn jouda plota. Negaliejau turiete diel tuo ni patiuos, ni savo vakū. Jūs vėsė esat kaip je ir mona vaka, jums aš i pastatiau šiuo muokykla. Jeigu pats būtųu turiejęs didiesni muoksla – aš i tuo pininga būtųu daugiau uždėrbęs, vo jūsu muokykla būtųom daba poikesne. Nu šiuos dēinuos muokykitės tuokiuo, kuoki yr. Netronkykėt soulu, nebraižykėt šeinu, nelaužykėt vuobilėliu, aš anas dėl jūsu patiū padėjiau. Nešuokiniekėt par tas ėgėles, kad nenulaužytomėt veršūnieliu, kitep anuos nebožaugs dėdėlės, neužstųs nu vėjė… Muokykitės, nu maža būkėt taupė, kad po savėi turietomėt kou i kėtėms palėktė…“ RS 16–17³. ² Viktorija Daujotytė ezt a szót alapvető fonetikai žemaitizmusnak nevezi (Daujotytė 2017: 13–14). ³ Granauskas ebben a szövegben — amennyire a nyomda lehetőségei akkoriban engedték — részben követi A. Girdenis és J. Pabrėža szabványosított žemaiti helyesírását (lásd Girdenis, Pabrėža 1998: 1–80). Įžvalgos / Insights 361 JUOZAS PABRĖŽA 2. MORFOLÓGIAI ŽEMAITIZMUSOK Žemaiti morfológiai formák — az egyes szófajok bizonyos esetei, személyei és egyéb alakjai, valamint a képzés eltérései — R. Granauskas számos művében előfordulnak. Általánosságban a morfológiai žemaitizmusokat az író kedveli, és ezek munkásságában a žemaiti nyelv egyik szembetűnő tükröződési jelei. 2.1. Jelentős hitelességet és színességet kölcsönöz a meglehetősen eleven žemaiti kettős szám. Különösen gyakori a névmások és igék kettős száma. A mudu, mudvi névmások helyett nem ritkán a régebbi vedu, vedvi alakokat találjuk, például: Vedu negaliav! Kaip tik išgėriav – už karto durni paliektav!!.. ‘Nem tudunk! Amint iszunk — rögtön bolonddá válunk!..’ TV 63; Vedvi ne ant tų popierių – vedvi ant savo smerčio pasirašev!.. ‘Mi ketten nem azokra a papírokra — a saját halálos ítéletünkre írtunk alá!..’ I 138; Niekas vedvėms neginė­s! ‘Senki sem vitatkozik velünk, kettőnkkel’ GD 72; Abudu žinov, už ką išgersiav! ‘Mindketten tudjuk, mire iszunk’ ŠG 126. A kettős szám különféle igeidők és igemódok alakjaiban is jellemző, például: einav ‘einame’, galiv ‘galime’, augov ‘augome’, nematėv ‘nematėme’, pasimelsiav ‘pasimelsime’, išsiverksiav ‘išsiverksime’ bepasimaty­siv ‘bepasim­atysime’, galvokiav ‘galvokime’, nebe­rkiav ‘nebegerkime’; Išgerkiav, prisiminkiav savo meilę – ir lai velnias traukia viską. ‘Igyunk, emlékezzünk szerelmünkre — a pokol vigyen el mindent’ RS 257. Ritkábban, de főnevek, melléknevek, sőt igenévi alakok kettős száma is előfordul, például: pridėk man du rubliu RV 257; duonos du kepalu VR 257; jau dvi žiemi šąlo VR 186; du baltu bokštu su perregimais kryžiais GD 35; per tuos dešimtį metų jiedu nebuvo nė vienai dienai išsiskyrusiu I 72. 2.2. Gyakoriak a žemaiti múlt idejű ismétlődő alakjai, amikor a semmilyen jelentést nem hordozó liuobėti segédige jelen idejű alakjához főnévi igenév vagy jövő idő kapcsolódik, például: liuobu nusukti ‘nusukdavau’, liuobu pagalvoti ‘pagalvodavau’, liuobi palikti ‘palikdavai’, liuobi apsivy­turti ‘apsivyni­odavai’, liuob pasakoti ‘pasakodavo’; Ar atsimeni, kaip liuob gerti? ‘Emlékszel, hogyan szokott inni?’ RV 213; liuob pasisakyti ‘pasisakydavo’, liuob parodys ‘parodydavo’, liuob tilps ‘tilpdavo’, liuob parveš ‘parveždavo’; O paskui liuob per susirinkimus visus bepročiais laikys! ‘Aztán a gyűléseken mindenkit őrültnek tartott!’ GD 56. A žemaitikra jellemző, hogy hosszabb szövegben a múlt idejű ismétlődő időt, a liuob segédige megismétlése nélkül, pusztán a jövő idő alakjai is helyettesíthetik. Íme egy ilyen jellegzetes példából származó egész, terjedelmes bekezdés a „Bružas” című kisregényből: „Ateis Jonkus, nešinas buteliu, ateis Galdikas, nešinas dviem: Galdikas, kaip visuomet, teturės kišenėje vieną, o antrąjį paslėps ateidamas Bružo miežiuose, kad Bružienė nebartų, kam tiek daug atsinešė. Kai jau visi trys bus išgėrę po butelį, o Bružienė daugiau nebeduos, išvadins girtuokliais ir lieps skirstytis 362 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Žemaičių kalbos dvasia Romualdo Granausko kūryboje az asszonyokhoz, Galdikas kacsint, és a kalapját kezdi tapogatni. Mindhárman kivonulnak a virradó udvarra. Jonkus és Galdikas egymásba kapaszkodva haladnak elöl, Bružas pedig őket kísérve – hátul, míg elérik azt az árpát. Galdikas káromkodva gázol végig a szélén – Bružas és Jonkus szintén, egyáltalán nem gondolva arra, hogyan fog kinézni másnap reggel Bružienė számára az a három férfi által letaposott és összetaposott árpa.” BV 17–18. 2.3. Kedveltek a lai szócskával képzett felszólító módú alakok, például: Eisiu, prašysios valdžios, lai jema, lai veža į kokius senelių namus ar kur. ‘Elmegyek, segítséget kérek a hatóságoktól, vegye el, vigye valamilyen öregek otthonába vagy akárhová’ VR 238; lai kinko į rages arklį ‘fogják be a lovat a szánba’ TG 39; Lai sau mano, lai sau laido liežuv̇ius. ‘Gondoljanak, amit akarnak, járassa mindenki a száját’ RS 125; lai atsigauna širdis už visus tris mėnesius ‘épüljön fel a szív mindhárom hónap után’ VR 258. Sokszor előfordul a lai būn ‘legyen’ kifejezés. 2.4. Előfordulnak a žemaitik által használt régebbi atematikus igealakok is, például: miegta per dienas ‘egész nap alszik’ GD 55; paliekta ‘ott hagyja’; o tuos pyragėlius gal pasiliektam rytui ‘azokat a süteményeket talán hagyjuk meg holnapra’ I 137. 2.5. Meglehetősen gyakoriak az igék különféle žemaiti visszaható alakjai. A főnévi igenév visszaható –tis alakja helyett –ties alakot használnak, például: melsties ‘melstis’, kinkyties ‘kinky­tis’, prašyties ‘prašytis’, skirstyties ‘skirstytis’, rokuoties ‘kalbėtis’, reikės numirties kaip per karą ‘úgy kell majd meghalni, mint a háborúban’ GD 49; esu nugalvojusi čia pat miestely laidoties ‘elhatároztam, hogy itt, a városkában temetkezem el’ GD 49. Egyéb visszaható igealakok: pavalgykis ‘egyél’, gulsusys ‘lefekszel’, Parnešusys tuojau pargrižk! ‘Ha hazahoztad, azonnal gyere vissza!’ GD 71; nesulauksiuos ‘nem várok’, [...] o kas mane atgal beparvės iš to Vilniaus, kai ten numirsiuos? ‘és ki hoz majd vissza engem Vilniusból, ha ott meghalok?’ GD 49; Tai kuomet aš tavęs sulauksiuos? ‘Mikor várhatlak meg?’ VR 257; [...] bet jūs, ubagai, su mano Juodžiu nevažinėsitės ‘de ti, koldusok, nem fogtok az én Juodžisommal járkálni’ RB 52; Parėjos su Kaziūne namie [...]. ‘Kaziūnéval együtt hazajöttünk’ GD 77. 2.6. A žemaiti bengti ‘baigti’ ige különféle alakjai fordulnak elő, például: bengia ‘baigia’, bengsi ‘baigsi’, pabengsi ‘pabaigsi’, pabengęs ‘pabaigęs’, pabengsiav ‘pabaigsime’, pabenkim ‘pabaikime’, Amžių bengu ‘baigiu’ nugyventi, o negirdėjau, kad žmogus gulėdamas galėtų ką norintais dirbti!.. TV 149. 2.7. A jis, ji névmások helyett különösen gyakran használják az ans, uns, ana alakokat. Egyébként ez a tő minden esetben megőrződhet, például: ans ‘ő’, ano ‘az övé’, anam ‘neki’, ana ‘ő’, anos ‘az övé’, anai ‘neki’, aną ‘őt’, anie ‘ők’, anų ‘az övék’, aniems ‘nekik’. 2.8. A tas, ta mutató névmások a žemaiti nyelvben gyakran határozott névelői szerepet töltenek be, és artroidoknak tekintendők⁴. Ez sajátos elevenséget és további kifejezőerőt kölcsönöz a mondatnak. R. Granauskas műveiben sok ilyen mondat található, például: ⁴ Lásd erről Rosinas 2009: 84–93; Vaskelienė 2016: 210. Įžvalgos / Insights 363 JUOZAS PABRĖŽA Ir tas daržas, ir tos bulvės turėjo mus visus tris išlaikyti gyvus ateinančią žiemą. RB 29; Durniau!.. subliūvo tas ilgasis, tas Vaclovas. BV 105; Tas plazdėjimas, tas gerumas ir tas, ko niekam neapsakysi. BV 112; Draugas leitenante, nutvėrėm tą Beržonskių ryšininkę. ŠG 18; Daugybęször álmodtam rólad tame Sibire. GD 49; Még matematikailag gondolkodva sem találkozhattak tame Vilniusban. ŠG 94; Nem fogok már zötykölődni azon a te bicikliden lefelé, a kátyúkon át! RS 103; Milda!.. Te fogod gyomlálni tas bulves, vagy felállsz, miután kigyomláltad, egészen estig? RS 107; Nem egyszer akarta lefényképezni tą ködöt a völgyek fölött. RS 198. 2.9. Meglehetősen gyakori a žemaitikra jellemző katras, katra névmások használata (a köznyelvi kuris, kuri helyett), például: Katras norit sėdėti prie lango? RB 32; Du berniūkščiai tampė katras į save seną tėvo naginę. GD 39; Dabar katra tik jaunesnė, katra tik dailesnė – visos anam mikalinos. ŠG 82; O prie katro galo kabinsit? BV 15; Miestelio vargonininkas pabandė, paaiškino, į katrą galą pūsti. RB 75; Na, pasirink, katroje norėsi gulėti! GD 93; Pati ta, katroje gili jausmai ir tegali pasislėpti. RS 94; Vienas Gedrimas išblaivėjo ir sukinėjos į visas puses, norėdamas įsitėmyti, katrie čia dabar gieda?.. GD 76. 2.10. A kur névmás helyett, leggyakrabban kérdő mondatokban, a kame névmást találjuk, például: Kame brolis yr? GD 211; Kame reikėjo taip nušalti? RB 79; O kame dabar tas anos vaikas? RS 223; Tai kame taip ilgai buvai? VR 74; O kame tu gauni? VR 236; Kame anie tau taip ir nusitepa? ŠG 54; Štai kame tu betupįs. TV 177; Kažkame stribokai šaudo. ŠG 80. 2.11. A kada névmást néha a kuomet névmás helyettesíti, például: O kuomet nebuvo? TG 100; Anyácska, mikor kuomet aš galėsiu Mildai pasirodyti? RS 45; Vőm, vőm, mikor kuomet dar beateisi prie kokio darbelio? RS 100; Mikor kuomet aš tavęs sulauksiuos? RV 257. 2.12. Kedveltek a névmások és melléknevek névmási, határozott alakjai, például: Retasis vyras teišveria taip kasti. I 89; Hogy nem fogom megérteni — kitasis nė tiek. GD 54; Csak kitieji lettek egészen szelídek. GD 61; Az oroszok között vannak, akik a mieinknél mūsuosius százszor jobbak. GD 54; Egyedül ő helyettesíti a ti kettőtöket, jūsąsias. BV 72; Hiszen a savąjį kedvéért futottam, nem a tavąjį miatt. GD 69; Az erdőből egy zsák mediniųų almát hozok (azaz almát). VR 192. 2.13. A žemaiti nyelvben jelentősen visszaszorult a főnevek IV. és V. ragozása, amelyek eseteinek többsége átkerült az I. és III. ragozásba. Íme R. Granauskas használta alakjai: Mindhárom Beržonskis- sūnai ‘sūnūs’ még nőtlen volt. ŠG 8; mindkét sūnais ‘mindkét sūnumisszal’, sūnu ‘sūnumival’, medu ‘mézzel’, Dideliai skūstis negaliu, bet nėr nė manasis medais ‘mézzel’ teptas. VR 238; Úgy akartam élni, mint egy žmogų ‘emberrel’! VR 213; Pietai ‘az ebéd’ már az asztalon van! TV 68; šunies ‘kutya’, akmenio ‘kő’, seseries ‘nővér’. A köznyelvi žmogus szó többes számú žmonės alakja helyett a žmonys alakot használják, például: Hallottad, hogyan mondják a žmonys? I 120; Nekem kevés 364 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Žemaičių kalbos dvasia Romualdo Granausko kūryboje csak valahogy eltartom a gyerekeket is, žmonys adnak. ŠG 52; Nos, žmonys! Még a holmikat sem engedték letenni! ŠG 89. 2.14. A melléknevek II. ragozási osztályának az I.-be való átmenetét R. Granauskas alábbi példái mutatják: smulki debesys „apró felhők” TV 89; gili jausmai „mély érzések” RS 94; ar dideliai saldi yr? „vajon nagyon édesek?” I 137; jauni, smarki vyrai „fiatal, erős férfiak” ŠG 10; nu baisio persigėrimo „a rettenetes lerészegedéstől” RS 233; švario vandenio „tiszta víz” ŠD 175. 2.15. A melléknevek semleges neme néha határozószókkal cserélődik fel, például: Ar sunkiai yr mirti? „Nehéz meghalni?” RS 195; Bet ar tau sunkiai yr pasakyti... „De neked nehéz megmondani...” ŠG 34; Lai vels atima, kaip yr bjauriai! „Vigye el az ördög, milyen csúf!” ŠG 131; Ar labai baisiai buvo? „Nagyon félelmetes volt?” RS 48. 2.16. Egyes žemaiti határozószók a köznyelvtől eltérően –uo, –ie képzőket tartalmaznak, például: viduo „belül”, tolie „messze”, Išsigandai tamsie „sötétben” eiti per mišką ir pagrįžai atgal. ŠG 15; [...] vakar mums ta elektra tik plykst, plykst du kartu! – ir palikom tamsie „sötétben”... RS 93–94; Pats dėl savie „magának” spragčioja pasiėmęs. RS 203; Visos papratūsios po savie „maguknak, önmagukért” gyventi. ŠG 129; Eik, Šimkau, numie „haza”. ŠG 132; Tiktai mauk namie „haza”! RS 251. 2.17. A szóalkotás köréből megemlítendő a –alis, –alė képző, amely a žemaitisokra jellemző, és R. Granauskas műveiben is előfordul, például: krėšlalis, mamalė, būdalė; Gyere ide, vakali! RS 23. Ezzel a képzővel a következő helyneveket találjuk: Montekalės apluoka, Dvaralis (falu), Upalis (folyó). Az –alė képző tipikus a žemaitis leányági vezetéknevekben, például: Šopalė ‘Šopaitė’, Bertašalė ‘Bertašiūtė’. 2.18. Jellegzetes és kedvelt a cselekvés jelentésű –sen– képző is, például: Én magam is vártam, mikor hallatszik majd a szobában bliausena ‘sírás’. TG 26; [...] meluosena ez Birutėnek már túl sok! VR 249; Amikor eljön neked a sprogsena, kutya hangján fogsz engem hívni! RS 251. 2.19. R. Granauskas műveiben megtaláljuk a žemaitisok által használt, előtagként álló partikulákat is: pa, pra, par, iš, už, az igekötővel ellátott ige vagy a iš, pas, su elöljárószó helyett, amikor a kérdésre válaszolva és az adott partikulát vagy elöljárószót megismételve egy bizonyos cselekvést erősítenek, például: Elvitted az útlevelet? – Pa. I 39; Már ismered az órát? – Pa. I 153; Ettél? – Pa. RS 151; Nyitva van az ablak? – Pra. DV 170; Hazahoztad? – Par. ŠG 120; Elment? – Iš. BV 77; Már begyógyult az a farok? – Már už. I 153; A milíciától jössz? – Iš. TV 105; Plesnįnél vagy? – Pas. ŠG 75; Hiszen apád, amíg élt, lovakkal dolgozott? – Su. RS 151. Įžvalgos / Insights 365 JUOZAS PABRĖŽA 3. SZINTAKTIKAI ZEMAI TÁJNYELVI SAJÁTOSSÁGOK Fontos megjegyezni, hogy általában véve a nyelvjárások szintaxisa a legkevésbé kutatott terület. Talán azért, mert ebbe a szintaxisba behatolni és azt konkrétabban megragadni sokkal nehezebb, mint a fonetikába, a morfológiába vagy a lexikába. Nem egy kutató azonban megfigyelte, hogy R. Granauskas mondata valamiképpen más, valamiben különleges és egyedi, olyan, mintha élesen be lenne vésve, sajátos zemait nyelvjárási erővel, és mozdíthatatlan, mint az a zemait kő (azaz szikla). Maga R. Granauskas is ezt írta: „A nyelvtankönyvek azt írják, hogy a litván nyelvben a szórend a mondatban szabad. A jó prózaíró számára – nem szabad [...], akinek pedig szabad – az talán nem jó prózaíró” (Lásd Granauskas 2014: 126). V. Daujotytė szerint „Granauskas számára sem szabad a litván nyelv szintaxisa; olyan mondatot kell alkotnia, amelynek mozdíthatatlan rendjében már kibontakozik az, amit a litván gondolkodással is össze lehetne kapcsolni” (Daujotytė 2017: 157). A Romualdas Granauskasszal folytatott beszélgetésben Dainora Žiliūtė „Hogyan zajlik a szavak kiválasztása, vagy a szó maga jön?” kérdésére az író zemait nyelvjárásban így válaszol: „Mona galvuoju juoki atronka nevīkst. Aš nespieju rašītė. Neb algo viena sakinį, jau pėnkė trėnas. Ne žuodis [atėn], sakinē, sakinē, pastraipas... Nespieju užrašīnietė. Dã pėrms sakinīs neparašīts, vuo iš pėnkta sakinē kažkas šmėkštelė“ (Žiliūtė 2011: 13). 3.1. R. Granauskas mondatában az élő használatú köztes igeaspektussal, amely többnyire úgy képződik, hogy az igéhez halvány jelentésű határozószókat, nyomatékosító szócskákat földre, félre, ki illesztenek, pontosabban meghatározható a cselekvés helyzete és ideje, például: Zuhanj a földre, mint egy béka, aztán felelj helyetted. RB 23; Öreg vagyok, beteg, elmegy tőlem félre mind az életem, mind az egészségem. GD 47; Apám néhány nap múlva félreállított egy ilyen ásót. GD 58; Ősszel, azoktól az emberektől, elvették a takarmányt is. GD 60; Másodszor is felöltve azokat a már visszahajtott ruhákat, valamiért nem járkáltam magamat csodálva, mint egy pulyka, hanem rögtön félrevonultam. RB 30; [...] már éppen kihúztam volna a zsebemből [...]. TV 78. 3.2. A köznyelvtől néhány elöljárószó használata is eltér. Az už, lig elöljárószók részes esettel használatosak (pl.: Už upei gyvena. ŠG 66; Šiandien bėgo per kaimą lig pusei plikas ir su šalmu ant galvos. TG 90), az ant elöljárószó – eszközhatározói esettel, pl.: Juk ant grindimis girtas begulėjo, į lovą negalėjau beįsileisti. VR 215. A pas elöljárószó szokatlan módon tárgyesettel használatos, pl.: Paskui Juzis, nusivilkęs marškinius, ilgai prausėsi pas šulinį. BV 20; Jurgutienės mėlinė šakė taip pat stovėjo atremta pas duris. I 123; Bet vakare, temstant, ilgai sėdėjo vienas ant to akmens pas vartus. BV 84; Tyloje ji nedrąsiai trypčiojo pas duris. RS 125. 366 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Žemaičių kalbos dvasia Romualdo Granausko kūryboje Az apie elöljárószó helyett az aplink elöljárószó található, például: Taip nieko ir nebežinau aplink tėvą. RS 206; Juk aš nieko nežinau! Nei aplink Pauliną, nei aplink Beržonskius!.. ŠG 91. Tu taip aplink Staliną?! GD 59. 3.3. Kedvelt mondatok konkretizálása az állítmány kopulájával, amelyet ritkán hagynak el, és többnyire a mondat végén áll, például: Gal ana durniausia moteriška yra? GD 54; Aš jau nežinau, ar toks darbas per sunkus yra? VR 240; Išvirk užkandai šutynės su dešra, dar du rauginti agurkai yr... RS 257; Kame ta mano kaltė yr? GD 65; Uns negerięs yr!.. TG 80. 3.4. R. Granauskas szövegeiben nagyon jellemző a vezetéknevek kiemelése. Általában Žemaitijában nagyon megszokott, hogy még a nagyon közeli embereket is vezetéknevükön szólítják; gyakran a családon kívül, illetve ugyanazon családon belül is vezetéknevükön szólítják vagy jellemzik egymást még a férj és a feleség is, például: Atkočiūnai, Gadeiki, Derkinti! DV 76, 81; Hallgass, Kontrimienėle, hallgass!.. GD 71; Gyere ide, Kairienėle!.. VR 233; Hallgass ide, Bružai!.. BV 47. R. Granauskas műveiben olykor mintha maga is megmagyarázná a vezetéknévnek ezt a kiemelt szerepét. A „Rūkas virš slėnių” című regényben ez áll: – A saját Vyniautu! neveden foglak szólítani! Hallotta, amint a falusi asszonyok, amikor valamiért elmentek az anyjához, így beszéltek a férjükről: „Az én Rimkusom tegnap megint részegen jött haza”, vagy: „Az én Zabitisom elutazott Klaipėdába lámpácskákhoz való villanyt venni” (lásd RS 93). A „Su peteliške ant lūpų” című kisregényben ezt a vezetéknév-kiemelést maga a szereplő magyarázza: „– Ennyi az egész, Vaitkau – mondta [...]. Mindig „Vaitkau”-nak szólította magát, mert úgy vélte, hogy ez a megszólítás önironikus, az önirónia pedig szerinte a legjobb dolog az élet nehéz helyzeteiben” (lásd GD 78). A családnév kiemelését, elkülönítését az is mutatja, hogy a mondatokban szinte mindig először a családnév áll, és csak utána következik a keresztnév, például: Beniušis Kazimieras, Vulužis Untons, Eidiejaus Petris, Kazlauskis Jons, Stonkaus Debora, Arlauskio Kaze, su Valantiejau Stasiu, Bertašalė Nastė, Šopalė Anicė, Anužienės Teresė5. Figyelemre méltók továbbá az –is végződésű žemaitiškas családnevek (nem a köznyelvben szokásos –as végződéssel), például: Granauskis, Gontauskis, Arlauskis, Beržinskis, Brazauskis, Pargaliauskis, Prialgauskis, Lekerauskis, Laureckis, Rušinskis. 3.5. Egyes keresztnevek žemaitiškas alakjai, például: Kazė ‘Kazimieras’, Stapė ‘Steponas’, Jozė, Juzis, Jūzups, ‘Juozas, Juozapas’, Bronis ‘Bronius’, Kastis ‘Kostas, Konstantinas’, Vacis ‘Vaclovas’, Palis ‘Apolinaras’, Ontė ‘Antanas’, Antosė ‘Antanina’, Alpionas ‘Alfonsas’, Jenė ‘Janina’, Jedzė ‘Jadvyga’, Jogana ‘Joana’, Pilimana ‘Filomena’, Mikalina ‘Michalina’, Verė ‘Veronika’, Eldionė ‘Aldona’, Kaziūnė ‘Kazimiera’, Stapūnė ‘Stefanija’. 5 Európában ez a sorrend (a keresztnév a családnév után) a magyar nyelvre jellemző (erről lásd még Girdenienė 1977: 80–83). Įžvalgos / Insights 367 JUOZAS PABRĖŽA 3.6. R. Granausko mondatait különösen élénkké és hangsúlyossá teszik a befejezett idők igenévi alakjai, amelyek nagy számban fordulnak elő, például: Šimkus besąs užmigęs. ŠG 131; Jonas jau besąs užšokęs ant kėdės, dabar taisėsi šokti aukščiau. I 136; Gurauskiui gi bus dar blogiau: jis jau seniai bus numiręs. GD 37; Ten ji jau seniai būtų besanti numirusi. VR 191; Nepersivedė kitos, nors ne viena dar būtų leidusis parvedama. I 92; Kai šiek tiek atsitokėjau – vis dėlto besąs kažkaip nušliužęs. TG 13; Vis tiek besąs užsnūdęs. I 81; Ryto metą Liaugaudas besąs miręs. ŠG 80; Kentedama dėl savo vienatvės ji buvo galvojusi parsinešti iš gyvenvietės kačiuką. VR 186; Juk vis tiek užeisi atėjusi! VR 210; Užeinu į paštą – anūkienė besanti paėmusi. VR 236; No, Kale Ole, a da nenusprogusi tebesanti?! TV 179. 3.7. Egy egész mondatot vagy kifejezést helyettesíthet a rövidke te partikula, amelyet Žemaitijában olyankor mondanak, amikor valakinek adnak valamit, és jelentése: „nesze, vedd el”, például: Te! A vizet öntsd ki a kert mellé, azt pedig akaszd a drótra. I 97; Te, maradt a harapnivalóból. ŠG 29; Te, gyújts rá, Kazimieras. VR 82; Tė a tükröt, nézd meg magad. ŠG 59; Igyál, te, igyál, talán nem leszel annyira részeg? 3.8. R. Granausko mondataiban rengeteg gyönyörű metafora, frazeologizmus, hasonlat, žemaitiságosan egyenes, kemény, vaskos, szemléletes, tréfás, ritka szólás található. Mindez a mondatokat és az egész szöveget különösen hitelessé, egyedivé, kifejezővé, elevenné és vonzóvá teszi. Íme néhány ilyen mondat: Keservesen keltünk, keservesen feküdtünk, és ezen a keserven feküdtünk. GD 51; Hiszen te sem vagy már fiatal, tavaly december hetedikén töltötted be a hetvenet. GD 52; Az ablakon túl se ilyen, se olyan nap nyálkásodik. I 15; Az öregasszony lassan átkecmergett a településen... VR 217; Éltem, küszködtem, botladozva jártam munkába, botladozva jöttem haza, nem volt időm gondolkodni, élni kellett, most pedig éjszakánként kiskoromtól kezdve végiggondoltam önmagamat. GD 50; Ezért nem tudod rávenni a szívedet, hogy elindulj, nem akarod újra végigjárni a sérelmek útját. GD 55; Még a járása is más: kissé behajlított térddel jár. I 26; Ha az ördög elragadta a pipát, vigye el a dohányt is. I 120; [...] kicsi vagyok és összeaszott, mint egy szárított varangy, két év alatt tisztességesen még egy ujjnyit sem nőttem [...] RB 35; Jajistenem!.. Hát egészen hideg csonttá változtam! I 124; Jézusmáriám!... Hét imádságot úgy gyömöszöltem be, mintha a seggembe dugnám! I 85; Őt, ezt a kis nyomorultat, Pilimana egyszerűen mellből leszúrhatta volna. ŠG 27; Állj fel!.. Vagy itt ülsz, mint akit összeszartak?.. RB 32; Jó szaporodó nő lesz. A kurva életbe!.. Már most is markolássza a szoknyát!.. TG 96; Hozd ide a nadrágodat!.. Ne állj itt, előreszegezett fütykössel! BV 31; A gazdaságban (tejet) addig ihatok, amíg össze nem hugyozom magam. BV 65; Lószart értesz te ehhez. BV 20; Te ördögök koldusa! Másét iszod, még másnak is szurkálod a szemét!.. BV 52. 368 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Žemaičių kalbos dvasia Romualdo Granausko kūryboje 4. NYELVJÁRÁSI LEXIKAI SAJÁTOSSÁGOK Žemaitija vidékének élénk, sajátos, egyedi színezetét a tipikus, lényegében csak erre a vidékre jellemző szavak tükrözik. Amint azt A. Sabaliauskas találóan megjegyezte, a lexika „a nyelvhasználat külső és belső világának valódi tükre” (Sabaliauskas 1966:114). Íme néhány példa az R. Granauskas által használt žemaitiai szavakra, több tematikus csoportba sorolva. 4.1. Az ember, az ember testrészei: kramė ‘fej’, šakumas ‘lágyék’, uostai ‘bajusz’, uosteliai ‘bajuszkák’. Žemaitijában a nős családfőt gyakran a žmogus szóval nevezik, például: Ji pasižiūrėjo savo žmogui į veidą. BV 24; A következő télen pontosan harminc éve lesz, hogy az ő žmogus a föld alatt fekszik. VR 191; Az én žmogus soha nem tenne ilyet, hát nem tudják?! VR 194; Azon az őszön a čovakja erősen inni kezdett. VR 202. A férjes asszonyt a következő szavakkal nevezik meg: pati, boba, például: Pati rohant közelebb, és véletlenül lábon lőtte azt. GD 58; Akkor gyere hozzám! Megsüti pati valamiféle tojáslepény... TV 87; De bobos nincs, a kórházban fekszik. VR 43; Utána nekem boba tojást fog szedni! RS 185; [...] boba a kórházban van, hogyan kerülgeti majd a többi állatot, mint egy megkékült tehenet? DV 208. A moteris szó helyett különösen gyakori a žemaitiai moteriška, motriška alak, például: Másképp nem lehet – moterišką vett magához, csak írni nem akar. GD 53; Talán a legderékabb moteriška az? GD 54; Férfiakat látok, motriškas, gyerekeket, batyukat, zsákokat, de sem engem, sem Elzét egyetlen szekérben sem látni. GD 51; Ahányan csak összegyűltünk, motriškų, mindannyian, Urkauskienė kivételével, énekeltünk – amíg élek, többé nem hallok ilyen éneklést! GD 76; Hát nem látom, milyen a kisvárosi motriškų boldogság? I 25. Találkozunk még a megszólító alakú motriškosios formával is, például: Motriškosios szétszéledtek, Kazė pedig bevezette az istállóba, miután már megitatta a mi Raudiunkat. ŠD 176–177; Motriškosios!.. Gyorsan hozzátok a nagyobb vászonlepedőt!.. ŠD 168. Megtaláljuk a sokak által már elfeledett senolis szót is, amely Žemaitijában ‘a nagyapa apja’ jelentésű, például: Senolis – ismétli Daukintis. Hát már nem tudja, mi az a senolis? – A nagyapa apja. DV 203. R. Granausko szava vaikis jelentése: „fiatalember, béres”, míg a merga jelentése: „fiatal lány, béresnő”, például: Uramisten, amikor belegondolok – hiszen Bronius is betöltötte már a harmincat, már az a fiatal vaikis is öregnek számít. GD 53; Egy fiatal merga ült a lécen, kezében valami újságpapírba csomagolt apróságot tartott. VR 217; Már azon a héten fel is fogadták mergának Martin­kuséknál. ŠG 24. 4.2. Ételek, fogások: košena „kocsonya”, putra „leves”, kankolienė „tejleves húsgombócokkal”, miltynė, lapynė, bulvynė, rugštynynė, cibulynė „pirított heringfejekből és hagymából készült híg étel”, šutynė „párolt, felszeletelt burgonya”, Įžvalgos / Insights 369 JUOZAS PABRĖŽA kiaušynė „tojásrántotta”, pusmarškonė košė, pusinė košė „reszelt burgonyából liszttel vagy darával készült kása”, makalas „szósz”, papentis „a kenyércipó vége, kenyérhéj”, krekena „az ellett vagy hamarosan ellő tehén teje”. 4.3. Tárgyak, jelenségek, környezet: tekinis „kerék” (Granauskasnál igen gyakori szó)⁶, atvarslai „gyeplő”, brigzilas „kötőfék”, kupstis „összerakott szárított szénakupac”, krežis „kosár”, nertinis „kötött pulóver”, skreitas „a kötény vagy a szoknya elülső, valaminek a belehelyezésére összehúzott része, kötényöl”, kritė „a nadrág üleprésze” (... ilgiausia smilga su žalsvai sidabrine galvute buvo prilipusi prie kelnių kritės. BV 6), „fenék” (Atsikėlė sumišęs, daužė plaštaką per kritę, valydamas šapus. BV 46), gembė „fali kampó”, troba „lakóház”, geroji troba „nagy szoba”, alkierius „rendszerint vendégeknek fenntartott szoba”, kūtė „istálló”, mūrelis „kemence”, užduralis „az udvar a ház rosszabbik oldalán”, blezdinga „fecske”, blezdinginė „település” (Tai kam sukeldavo į tokias blezdingines, ar kad dar neramiau visiems tenai būtų?.. VR 197), notrinė „csalán”, budynė „virrasztás a halott mellett”, kriukis „vállrúd”, spagas „csepp” (... jau trys dienos kiaulės nėra gavusios nė spago. RB 40), nikis „szeszély” (Vėl jam nikis į subinę įlindo. TG 64). 4.4. Különféle cselekvések és tulajdonságok kifejezésére szolgáló szavak: kruišti ‘tömni’, vaksyti ‘szidni’, kušinti ‘érinteni, mozgatni’ (És nekušink egyetlen tőzeget se. ŠG 29), kušėti ‘mozgolódni, mozogni, nyüzsögni’ (Az egész part kušėjo a gyermekektől. RS 214), gentintis ‘rokonulni’ (Most Antosė anyjával való gentintis már hozzá tartozik, de az öregasszony semmiféle genty­sčių nem tart fenn. VR 221), lygmalas ‘teli’ (A házigazda, lygmalu vödörrel megrakodva, hazatér. VR 9), slinkas ‘lusta’, nepaslinkti ‘lustálkodni’ (... most már nebepaslenku, hogy azoknak a bőrét nyúzzam. RB 27), bukštu ‘ijedőset’, veikiai ‘gyorsan’, tankiai ‘gyakran’, mitriai ‘gyorsan’, dideliai ‘nagyon’ (Dide­liai fekete felhők... GD 64), apent ‘újra’ (Újra apent elesel! ŠG 66), musintais ‘talán’, rasintais ‘esetleg’, norintais ‘bár’, nebentais ‘hacsak nem’, šalip ‘mellett’, led ‘alig’ (Ó, nehéz maradt, led emelhető. I 123). A cselekvés fogalmának kifejezésére használt egyik leggyakoribb žemaitiai R. Granauskas-szó a veizėti „nézni”. Számos művében e szó legkülönfélébb alakjaival találkozunk: veiziui, veizi, veiz, veižėjo, pasiveižėjo, veizas, veižedamas, veizint, veižės, veižėkit, paveižėk, prisiveižėt. 4.5. Vannak olyan szavak, amelyek nemcsak a žemaitisok számára ismerősek, hanem eltérő jelentéssel bírnak. A žemaitisok számára a Kálnai szó ’énekekkel kísért imákat’ jelent, például: Hosszú karjai, vörösesbarna haja volt, ő maga pedig „pravadninkas” – a virrasztás idején Kalnus énekelt. TG 27–28; A šaukliškiaiek pedig sokáig együtt ültek, és arra készültek, hogy Kalnust énekeljenek. TG 41. A žemaitis kifejezések: iszgérsim po burną, iszmesim po burnelę azt jelentik, hogy megiszunk egy-egy kupicával, pohárkával, például: Talán megszán valaki, burnelę, talán valami szerencsétlent... ⁶ Erről a szóról lásd még: (Daujotytė 2000: 83). 370 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Žemaičių kalbos dvasia Romualdo Granausko kūryboje elrontja!.. BV 47; Burną geriant, valaki elmesélte, hogy valakivel szintén ez történt. VR 42; Idén már te is ki tudod burnelę dobni. BV 21. Egyes szavak eltérő jelentését maga az író hajlamos megmagyarázni. Gyakran előfordul a gyvenimas szó ‘gazdaság, tanya’ jelentésben, például: Az összes többi ember gyvenimai eltűntek a föld színéről. VR 204; A házaknak nyoma sincs, gyvenimų sincs, fáknak, ösvényeknek, kutaknak sincs nyoma, a verejték azonban megmaradt, most a föld magába szívta [...]. VR 209; Juzis ült, és körülnézett: Jonkus, Galdikas gyvenimų fáira, amelyek magasan emelkedtek a köd fölé [...]. BV 84; Sutkus háza... Rimkus gyvenimas... Pocius gyvenimas... Ez az ismétlődő „gyvenimas”, „gyvenimas” szó, amellyel a žemaitisok az ember tanyáját nevezik⁷. VR 283. R. Granauskas a sėti szó žemaitis jelentését is megmagyarázza: Amikor majd sėti krumplit kell (a žemaitisok a krumplit vetik, nem ültetik) – siess, nem tudsz lovat szerezni a kolhoz­tól!.. TV 88. 4.6. Néha a mondatot élénkítő szavakat a szomszédos szavak összecsengése alapján választják ki, például: Melioracijos, drenažai, subinažai... GD 27; Úgy tűnik, valaki važiuoja? – Šikuoja... – felelte a feleség, és félretolta a tányért. BV 7; Baltiejus azt mondta, hogy nem a cári időkre kell gondolni, hanem arra, hogy mit sėsim ir ėsim! GD 57–58; Három napig sėdesiu és három napig ėsiu! I 131. 4.7. Vannak teljesen váratlan, talán magának az írónak a tollából származó, sajátságos žemaičių új szavak is, például: Tányérok, üvegek, kanalak, darákos fémdobozok, egyszóval semmiségek. Az ajtótól jobbra még sem­miségebb... TV 107; [...] csak a kavicsos út szeli át, nem egészen középen, hanem valamivel oldalabbra. ŠG 5; Az üzlet udvarára hamarosan berregve megérkezett Kysla Masla is a sárga šakūmtrau­kio ‘mopedjén’. BV 79; Leült a földre, hátradőlt, és hátával a törzsnek támaszkodott. ŠG 89; Látod, nem tudod, mi az hosszan nem kijönni valakivel. VR 237; Hosszan nem teszed be a lábad a boltba! VR 236; Az ördög vigye, mikor indultok már Rigába, ilyen falánkok, ‘jóllakhatatlanok’? TG 28. „A szó megsimogatása” című esszéjében R. Granauskas bevallja, hogy ő maga találta ki a „liežuvmalis” szót, amellyel nem egy üresen és ostobán beszélő hivatalnokot vagy politikust lehetne jellemezni (Granauskas 2014: 168). 4.8. Megjegyzendő, hogy minden nyelvjárás szókincsének egy részét kölcsönszavak alkotják, vagyis olyan szavak, amelyeket ma a litván köznyelvben használhatatlan idegen szavakként kezelnek és értékelnek. Elképzelhetetlen volna az a helyzet, hogy hirtelen valamennyit eltöröljük és kidobjuk a különféle nyelvjárási hétköznapi elbeszélésekből és emlékekből. R. Granauskas is mértékkel használja ezeket az idegenszerűségeket, egyértelműen azt a célt követve, hogy a leírt környezetet a lehető leghitelesebben és legélettelibben adja vissza, illetve jellemezze a szereplőket. Az ilyen kölcsönszavak túlnyomó többségét különböző időszakokban a szláv nyelvekből átvett szavak alkotják, például: budinkas ‘épület’, grabas ‘koporsó’, pečius ‘kemence’, liktarna ‘lámpás’, dušia ‘lélek’, smertis ‘halál’, veselė ‘esküvő’, ⁷ Erről a szóról lásd még Sprindytė 2000: 35. Įžvalgos / Insights 371 JUOZAS PABRĖŽA gaspadorius ‘gazda’, susiedas ‘szomszéd’, kūmai ‘keresztszülők’, baba, babūnė ‘nagymama’, ciocė ‘nagynéni’, durnius, durnė ‘bolond, bolond nő’, kavoti ‘rejtegetni, gyermekekre vigyázni’, rokuoties ‘beszélgetni, társalogni’, vaksyti ‘szidni’. Jóval kevesebb a germanizmus, például: rinkis ‘ív’, į rinkį ‘a szekér körül’, šnapse ‘pálinka’, švakas ‘gyenge, erőtlen’, biški, biškielį ‘egy kicsit, egy kevéskét’. 4.9. R. Granausko szövegének sok meleg, hiteles elevenséget kölcsönöznek a helynevek. Különösen kiemelkedő módon és szeretettel írja le szülőhelyének, valamint a Mosėdžio környékén található, ahol az író jelentős időt élt, helyeknek a neveit: az Aiškūnas, Bartuva, Erla, Salantas, Notė, Šata, Nerpuolė folyók és patakok; Šauklių, Šaučikų, Nevočių, Krakių, Sodos, Šatraminių, Tėveliū falvak, Lekstučio, Valančiaus, Gaubų hegyek, Tarpaliai (régi kavicsbányák), Mosteikinė, Juodeikinė, Anužinė (fürdőhelyek), Montekalės apluoka, Šauklinės erdő, Naujokų gyár, Davatkų, Kapų, Šačių utcák, Kataržio háza, Skrubio háza, Andriekienės gazdasága, a stribokynas és mások. E. Bukelienė szerint a szülőhelyek nevei, valamint a kur és a žemaitis helynevek a szerző számára úgy hangzanak, mint a legszebb zene, mint egy jó vers költeménye (Bukelienė, Juknaitė 2004: 96). 5. A KÖVETKEZTETÉSEK HELYETT A Romualdas Granauskas műveiben bemutatott zenei, morfológiai, szintaktikai és lexikai nyelvjárási sajátosságok sokasága részben választ ad a tanulmány elején feltett kérdésre: hol rejlik a granauski žemaitis nyelv valódi szelleme. Erre a kérdésre azonban még világosabban maga az író válaszol, aki nemegyszer beszélt és írt szülőföldje észak-žemaitis nyelvjárásáról, anyanyelvének különleges helyéről és rendkívüli jelentőségéről életében és alkotásaiban. Íme, milyen szemléletesen, emelkedetten és melegen ír erről a „Žodžio paglostymas” című esszében: „Nyelvjárásban beszéltünk, fecsegtünk és suttogtunk. Az iskolában csak éppen a nyelvjárást nem kellett tanulni, mindig velünk volt, akár testünk valamely része: az ajkunk, a szánk, a nyelvünk... Miközben ezen a nyelven beszéltünk, soha nem akadtunk el, és nem ráncoltuk a homlokunkat, megfelelőbb szót keresve. Minden szó ugyanabban a pillanatban jelent meg nyelvünk hegyén, amikor szükségünk lett rá. A nyelvjárás olyan, mint a testhez simuló alsóing, észre sem vesszük. A köznyelv azonban egészen más. Az már olyan, mint a nadrág és a zakó, amelyet feltétlenül fel kell vennünk, amikor felelni megyünk.” Senki sem tiltotta meg nekünk, hogy nyelvjárásban beszéljünk, ez ugyanolyan természetes és magától értetődő volt, mint a lélegzés. A nyelvjárásban szabadok és boldogok voltunk – és soha nem gondolkodtunk el azon, miért van ez így. Soha nem tanultuk, mégis mindannyian tökéletesen tudtuk <…>. Tudtuk, hogy tanulnunk kell a litván nyelvet. És azt is tudtuk, hogy miért – mégis mintha egész idő alatt felborzolódott volna valami a szívünkben. Mintha el akarnának venni tőlünk valamit, mi pedig ezt nem adhatjuk oda, semmi áron nem adhatjuk. Senki sem mondta nekünk, hogy a nyelvjárás az 372 Acta Linguistica Lituanica LXXXIV Žemaičių kalbos dvasia Romualdo Granausko kūryboje a mi kincsünk. Tanultunk más nyelvjárásokról is, mindenféle rotininkusokról, žalininkusokról, žadininkusokról, de azok minket nemigen érdekeltek. Megtanultuk őket – és elfelejtettük, a saját nyelvjárásunkban viszont éltünk, léteztünk, növekedtünk – hol máshol lehettünk volna? (Granauskas 2014: 140–142)⁸. És teljesen érthető, hogy a befejezéshez a legjobban magának Romualdas Granauskasnak az egyik beszélgetésben žemaiti nyelvjárásban elmondott szavai illenek: „A žemaiti világszemlélet, világkép, a te nyelved, a te žemaiti nyelvjárásod: te magad vagy. Az egész nyelvjárás összesűrűsödik benned, és te aztán írás közben kibontod“. Arra a kérdésre pedig, hogy az ember számára a nyelvjárás vagy a köznyelv fontosabb-e, R. Granauskas így válaszol: „A nyelvjárás, mert az ember nyelvjárásban születik, a nyelvjárásban tanulja meg kifejezni a gondolatait, nyelvjárásban formálódik az elméje. A nyelvjárás a nyelv alapjának alapja. A világ szavakkal való kifejezésének képessége a nyelvjárásból ered. A nyelvjárás beépül a beszédbe, a vérbe. Nyelvjárás nélkül nincs nyelv“ (Žiliūtė 2011: 14). Éppen ez a szülőnyelv rendkívül erős érzéke, valamint kétségtelenül az író kivételes tehetsége és abszolút zenei hallása teszi lehetővé Romualdas Granauskas számára, hogy műveibe annyi žemaiti jelleget öntsön, hogy olvasás közben észrevétlenül magunk is mintha Žemaitiján járnánk, úsznánk, repülnénk, és tudatalattinkban a legélőbb žemaiti nyelv csendülne fel. FORRÁSOK ÉS IRODALOM Akelaitienė Gražina, Žiliūtė-Batavičienė Dainora 2011: Romualdo Granausko műveinek lexikai nyelvjárási elemei. – Žmogus ir žodis 13, 5–12. Bukelienė Elena 1999: Romualdo Granausko tollával. – Prozos keliai keleliai, Šiauliai: a Lietuvių kultūros fondo Šiaulių krašto leidykla „Saulės delta” kiadója, 132–136. Bukelienė Elena 2000: A žemaitiai író. – Kūrybos studijos ir interpretacijos: Romualdas Granauskas, Vilnius: Baltos lankos, 25–29. Bukelienė Nijolė Elena, Juknaitė Vanda 2004: Saulėlydžio senis, Vilnius: Alma littera. Daujotytė Viktorija 2000: Romualdo Granausko senoji su juoda skarele. – Kūrybos studijos ir interpretacijos: Romualdas Granauskas, Vilnius: Baltos lankos, 81–83. Daujotytė Viktorija 2017: Granas: įtrūkstanti tikrovė, Vilnius: Odilė. Gadeikis Liudvikas 1989: Ne beszéljünk múlt időben. – Pergalė 4, 138–141. ⁸ A žemaičių kalbą, tarmišką kalbėseną ir jos komentavimą meniniuose tekstuose dar žr. Župerka 2012: 306–310. Įžvalgos / Insights 373 JUOZAS PABRĖŽA Girdienienė Danutė 1997: A keresztnév és a vezetéknév egymáshoz viszonyított sorrendje (az észak-szamogitiai nyelvjárás adatai alapján). – Kalbotyra 28, 80–83. Girdenis Aleksas, Pabrėža Juozas 1998: A szamogitiai helyesírás, Vilnius, Šiauliai: A Szamogitiai Kulturális Társaság szerkesztősége. Granauskas Romualdas 1975: A kenyérevők, Vilnius: Vaga. Granauskas Romualdas 1987: Fehér koszorú a fekete mozdonyhoz, Vilnius: Vaga. Granauskas Romualdas 1995: Vakaras, paskui rytas, Vilnius: Leidybos centras. Granauskas Romualdas 1998: Gyvulėlių dainavimas, Vilnius: Presvika. Granauskas Romualdas 2005: Šunys danguje, Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla. Granauskas Romualdas 2007: Rūkas virš slėnių, Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla. Granauskas Romualdas 2010: Vörös a fehéren, Vilnius: A Litván Írószövetség Kiadója. Granauskas Romualdas 2012: Három magány, Vilnius: A Litván Írószövetség Kiadója. Granauskas Romualdas 2013: A száműzöttek, Vilnius: A Litván Írószövetség Kiadója. Granauskas Romualdas 2014: A harmadik élet, Vilnius: A Litván Írószövetség Kiadója. Granauskas Romualdas 2014a: Szentek élete, Vilnius: A Litván Írószövetség kiadója. Martinaitis Marcelijus 2002: Levelek Sába királynőjéhez, Vilnius: Tyto alba. Pabrėža Juozas 2017: A žemaitis nyelv és helyesírás, Šiauliai: A Šiauliai Egyetem Könyvtárának Kiadói Osztálya. Pabrėža Juozas 2018: A žemaitis nyelvi identitás jelei. – Acta humanitarica universitatis Saulensis 25, 187–195. Pabrėža Juozas 2018a: A žemaičių írás eredetei és hagyományai. – A nyelvtörténet és a dialektológia problémái 5, szerk. R. Bakšienė, N. Morozova, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 119–139. Pabrėža Juozas 2019: A žemaičių nyelv múltja és jelene. – Baltu filologija 28(1), 141–152. 374 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Žemaičių kalbos dvasia Romualdo Granausko kūryboje Pabrėža Juozas 2020: A žemaitų nyelv vagy a žemaitų nyelvjárás?, Samogitian Language or Samogitian Dialect? – Žemaitija. Samogitia, szerk. A. Butrimas, M. Iršėnas, Vilnius: a Vilniusi Művészeti Akadémia kiadója, 273–280. Palionis Jonas 2014: A litván szó simogatója. – Metai 12, 86–91. Poškuvienė Inga 2013: A lexika sajátosságai Romualdas Granauskas „Rūkas virš slėnių” című regényében. – Gimtasis žodis 1, 2–11. Rosinas Albertas 2009: A balti nyelvek névmásainak szemantikai és morfológiai szerkezete. Szinkrónia és diakrónia, Vilnius: a Tudományos és Enciklopédia-kiadási Intézet. Sabaliauskas Algirdas 1966: Lietuvių kalbos leksikos raida. – Lietuvių kalbotyros klausimai 8, 5–141. Sprindytė Jūratė 2000: Romualdo Granausko apysaka. – Kūrybos studijos ir interpretacijos: Romualdas Granauskas, Vilnius: Baltos lankos, 30–41. Vaskelienė Jolanta 2016: Romualdo Granausko „Šv. Paulina“: tekstas ir kontekstas. – Acta humanitaria universitatis Saulensis 22, 207–224. Žiliūtė Dainora 2011: Pokalbis su Romualdu Granausku. – Žmogus ir žodis 1, 13–15. Župerka Kazimieras 2012: Metalingvisztika. Nem nyelvészek nyelvtudománya, Šiauliai: Šiaulių Egyetem Kiadója. Beérkezett 2021. február 16-án. JUOZAS PABRĖŽA Vilniaus universiteto Šiaulių akademija Povilo Višinskio g. 38, Šiauliai LT–77160, Lietuva [email protected] Įžvalgos / Insights 375